CEBULA ANNA

 

 

ARANY, EZÜST, BRONZ

E. SZABÓ MARGIT MŰVÉSZETÉRŐL, SÁRVÁRI KIÁLLÍTÁSA APROPÓJÁN

 

 

E. Szabó Margit 1969-ben Budapesten diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskolán szövött anyag, szőnyegszövő és gobelin szakon. Mesterei Rákosy Zoltán és Eigel István voltak. Pályája kezdete ama lendülettel teli évekre esik, amikor is megszületik a mai modern – kísérleti – textilművészet, amely a fal síkjáról a harmadik dimenzióba belépve egyre plasztikusabb törekvéseket valósított meg. Ekkor, 1970-ben rendezték meg Szombathelyen az I. Fal- és Tértextil Biennálét, amelyen E. Szabó Margit már részt is vett: Köszöntő című, szizál szálból készült nagyméretű alkotása színes virágokkal borított rétet ábrázol, tavaszias hangulatot sugall.

 

Milano

Milano

 

A növényi téma után a következő biennáléra beadott munkája már merőben más témát boncolgatott. Az 1972-ben megrendezett II. Biennálén a Ritmus című, vegyes technikával készült szövött alkotása geometrikus testekből építkezett, túlnyomóan horizontális elrendezésben. Amikor ismét Szombathelyen állít ki, a 90-es évek elején, akkor már az alkalmazott textilek körében jeleskedik: igényes, szép és visszafogott tónusokban játszó szőnyegei hol négyzetrácsos, hol pedig parketta mintába rendezett alakzatokból álltak. Ezek mind a nagyhírű békésszentandrási műhellyel létrejött kapcsolatának köszönhetőek, ahol elévülhetetlen érdemeket szerzett szőnyegtervezőként, híressé válva mind belföldön, mind pedig külföldön, különös és sajátos motívum használatával kifejezve a kort, melyben élünk, és nem tévesztve szem elől a funkcionalitást sem. Erről mi sem ad inkább tanúbizonyságot, mint hogy alkotásai olyan jelentős középületekben vannak, mint a budapesti parlament, a párizsi és bonni magyar nagykövetség, bankok és szállodák épületei szerte az országban, valamint sikerei a frankfurti, hannoveri és milánói vásárokon.

 

Ravel Bolero-ja

Ravel Bolero-ja

 

Itt kell még megemlítenem azokat a szőnyeg kollekciókat, amelyeket Amerikába tervezett kerek 15 éven át, szezonról szezonra megújítva a repertoárt, ami annak formavilágát és a színskáláját illeti. Voltak köztük virágmotívumosok, kockások, székely festékesek motívumkincséből merített átiratok, valamint az Art Deco finom ívei, kacskaringói, hogy csak néhányat említsek, és voltak természetesen hagyományos bordűrös vagy szimmetrikus közép mintázatú szőnyegek is. Munkássága elismeréseként a 80-as, 90-es években többször megkapta az Iparművészeti Minisztérium Formatervezési Nívódíját, 1994- ben díjat nyert a szombathelyi 13. Fal- és Tértextil Biennálén, valamint 1998-ban megítélték számára a szakma legnagyobb elismerését, a Ferenczy Noémi-díjat is.

 

Bécsi hangulatban

Bécsi hangulatban

 

Az alkotómunka mellett jutott ideje részt venni számos kiállításon bel- és külföldön. Kifogyhatatlan ötlettárát az indiai, marokkói, finnországi és spanyolországi tanulmány utak tették még változatosabbá, melyek felfrissítették lelkivilágát, s még nagyobb lendületet adtak a művészi alkotásnak.

 

*

 

Idén, 2016 tavaszán, a sárvári Galéria Arcisban megrendezett, a textilművészet kiválóságait bemutató sorozatra elhozott alkotásainak mindegyike az új évezredben készült háromdimenziós munka, amelyek nyilvánvalóvá teszik E. Szabó Margit nyitott szemléletét a művészeti ágak közötti átjárhatóságra: az itt kiállított térplasztikák különböző technikákkal készült művek. Képviseltette itt magát a gyapjúból készült, géppel szövött torontáli szőnyeg, a kiállítás egyetlen valódi textile, a nagy méretű festett jacquard-papírok valamint a rajzolt és festett papírhenger grafikák. Minden alkotása egy külön történet, egy külön mese – varázslat. Mindegyik külön élettel él, mert a művész úgy tervezte meg őket, hogy amikor megállunk előttük, már a cím elolvasása előtt egy bizonyos hangulatba kerüljünk általuk.

A munkák, vertikális elrendezésüknek köszönhetően olyanok, mint egy gótikus templom kapubéllete, mely a hívőket szó szerint és átvitt értelemben is invitálja, behívja, valósággal „beszippantja” magába. A munkák két oldalán elhelyezett álló hengerek vezetnek, terelnek bennünket; vezetik szemünket a központi téma felé.

 

Ég és föld között

Ég és föld között

 

A Miláno címet viselő munka a művésznő által oly sokszor látott milánói dóm hegyes toronysokaságát jelképezi. Színvilágában az egyház színei dominálnak: bíborok és püspöklilák az arannyal párosítva. A Ravel Bolero-ja a zenedarabból adódó kavargóan centrifugális, egyik helyről a másikra átcsapó turbulencia, mely mozgást a művész a papírra varázsolta. A Királyi lakosztály című kompozíció világosan mutatja a hierarchikus aláés fölérendeltséget, amint a centrálisan elhelyezett mű két oldalát keretező hengereket, s a belőlük kiemelkedő, kitűnő két királyi alakot szemléljük. Domináló színként itt az arany jelenik meg, melyet a vörös tesz még pompázatosabbá.

 

Lábak (elől), Hetedik ajtó (hátul)

Lábak (elől), Hetedik ajtó (hátul)

 

E. Szabó Margit sárvári kiállításának a címe: Arany, ezüst, bronz – ezt a színtriót számomra leginkább a Bécsi hangulatban... című elegáns visszafogottságú alkotás fejezi ki. A sötét keretbe foglalt, lágy vonalakkal megtört vertikális szövött szőnyeg előtt megjelenő különböző motívumokkal díszített hengerek a lágyságot, a dallamosságot, a szökdécselő hangjegyeket, a szecesszió fílingjét, de egyben a nagy múlttal rendelkező dinasztikus fővárost is hivatottak jelenteni. És hogy az ezüstszínt se mellőzzem a kiállításban tett kalandozásom során, az Ég és föld között című művet említem meg, mely ennek talán a legszebb példája. A végtelenséget, a kozmikus nagyságot és egyben a mi kicsinységünket és múlandóságunkat jelképezi a királykékbe ágyazott ezüst mintákkal. Szintén az ezüst szín dominál a Gőz című munkájában, melyben a forrásban levő víz gőzzé átalakulásának pillanatát örökítette meg a bugyborékoló, fortyogó és pezsgő kavalkádban. A bronz, mint szín kiemelkedő példája és A kékszakállú herceg vára képzőművészeti allúziója a Hetedik ajtó, melyet a Bartók Béla-centenáriumra készített

 

Virágszálak

Virágszálak

 

Végezetül a jacquard-papírokra készített munkáira hívnám fel a figyelmet, melyekből a kiállításban kettő is látható volt: Virágszálak és Arany madaram címmel. A jacquard lyukkártyák, melyek a gyártás befejezése után visszamaradnak, és feleslegessé válnak, itt újrahasznosításra kerülnek, érdekes csipkés, azsúros mintát alkotva, s a légies struktúrájuknak köszönhetően finom alapot kölcsönöznek a művésznő által választott témának.

 

*

 

E. Szabó Margit egész pályája során arra a kérdésre próbált választ találni, hogy miként keletkezett a világ, mi az életünk értelme, és hogy vajon a halállal véget érünk-e vagy van még tovább? Művészetét is, ezeket a szőnyegtervezésből kinőtt papír- és textilinstallációkat eme gondolati kör szerint alkotja meg.

   

IRODALOM

FELEDY Balázs: Aranylemezek. E. Szabó Margit textil- és papírtárgyai. In: Magyar Iparművészet, 2004. 1. sz. 42–44.

E. SZABÓ Margit: Aranylemezek. Előszó: Feledy Balázs. Bp. 2005.

SZAKOLCZAY Lajos: Szín – arany. E. Szabó Margit textilművész kiállítása a Vigyázó Sándor Művelődési Házban. In: Magyar Iparművészet, 2015/3. szám 34–38.

 

A melléklet képeit Benkő Sándor fényképezte.