SZABÓ FERENC SJ

 

 

MINDSZENTY JÓZSEF BÍBOROS –
APOSTOL ÉS VÉRTANÚ

 

 

Mindszenty József bíboros halálának 40. évfordulója alkalmával Esztergomban és Rómában szentmisék keretében emlékeztek meg Magyarország utolsó hercegprímásáról; a hazai katolikus médiában is hallhattunk/olvashattunk méltatást a kommunista hatalom által üldözött magyar főpásztorról. Az elmúlt években különböző alkalmakkor magam is konferenciákkal és tanulmányokkal igyekeztem teljes képet rajzolni a nagy apostolról és az Egyházáért üldözött, elítélt, börtönben, majd az amerikai követségen félrabságban szenvedő "fehér vértanúról". Az Ostpolitikról szóló monográfiámban pedig elhelyeztem alakját és életművét a Vatikán keleti politikájában és a magyar egyháztörténelemben.1

Most a Vasi Szemle számára összefoglalom álláspontomat, miután itthon és Rómában (1967–1992 között a Vatikáni Rádiónál) közelről követtem, átéltem az eseményeket, és tanulmányoztam az idevágó magyar és nemzetközi irodalmat.

 

MINDSZENTY (PEHM) JÓZSEF ÉS ZALAEGERSZEG (1917–1944)

Mindszenty József az Emlékirataim első kiadásában (1974) csupán tíz oldalt szentelt zalaegerszegi éveinek: "Negyedszázad Zalaegerszegen". A most megjelent Emlékirataim bővített kritikai kiadása ugyanezt a szöveget közli, apró betoldásokkal.2

A 27 éves fiatal pap élvezte a püspök, gróf Mikes János szombathelyi megyéspüspök bizalmát, aki megbízta a 16 000 lakosú Zalaegerszeg plébániájának vezetésével. Előzőleg már két és fél évig működött a gimnáziumban mint hittanár. Olyan, később neves tanítványai voltak, mint a KALOT-mozgalom megszervezője, a jezsuita Kerkai Jenő. Kutatta a plébánia múltját. Zalaegerszeg plébániájának újjáépítéséről Bíró Márton veszprémi püspök gondoskodott a XVIII. század közepén, ő építtette a plébániatemplomot és az emeletes plébániaházat. Itt jegyzem meg: Bíró Márton püspököt eszményképének tartotta, jelentős monográfiát szentelt életművének. ("A Bíró-monográfia is Zalaegerszegen jelent meg, amelyet Az édesanya című munkám harmadik kiadása követett két kötetben 1940- ben és 1942-ben.")3

1777-ben Zala megye nyugati részét az új szombathelyi püspökséghez csatolták. Pehm igyekezett megújítani a kereteket, hogy a mélyebb hitélet kibontakozhasson. Olában, Egerszeg külvárosában és munkásnegyedében felépíttetett egy nagyméretű zárdatemplomot, és a ferences atyák gondozására bízta.

Pehm apátplébános már 1924-ben elhatározta a francia Notre Dame-nővérek letelepítését a városban. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter támogatta a zárdaiskola megépítését. Alapkövét 1928-ban tették le, s 1929-ben már beköltöztek az apácák a neoromán stílusú, négyrészes – zárdát, kápolnát, internátust és iskolát magába foglaló – épületegyüttesbe. "Ez volt a kor legkorszerűbb hazai iskolaegyüttese, Zala megye első tanítóképzője és első középiskolája leányok számára! 1929. október 6-án történt felszentelése, melynek fényét emelte, hogy – szokatlan módon – azt maga Serédi Jusztinián hercegprímás végezte Pehm apátplébános felkérésére, Mikes püspök társaságában, megyei és városi notabilitások és a zalaegerszegiek tömeges részvételével."4

Pehm plébános a világi híveket is egyre intenzívebben bevonta a plébániai munkába. Korszerűsítette a kultúrházat, maga vezette a Férfi Ligát és az Asszonyok Kongregációját: ez a két csoport az értelmiségi réteget segítette a tudatosabb keresztény életre. Az iparosok és kereskedők körében a Legényegylet végzett eredményes munkát, az ifjúságot pedig a KIOE és a Katolikus Dolgozó Lányok Mozgalma szervezte, nevelte. A falvakban a KALOT és a KALÁSZ nevelte a földműves ifjúságot. A plébánia keretében jelentős szociális és karitatív munka folyt a Szociális Missziótársulat nővérei irányításával.

Sokrétű és áldásos lelkipásztori munkájáért Mikes püspök 1924-ben pornói címzetes apáttá, 1927. október 29-én pedig a szombathelyi egyházmegye zalai részének püspöki biztosává nevezte ki, és felhatalmazta, hogy lelkipásztori szempontból dolgozza ki és szervezze meg a térség új beosztását.5 Pehm ezzel a nagy önállósággal érdemelte ki, hogy háta mögött "zalaegerszegi püspökként" is emlegették.

Mindszenty beszámol arról, hogy Zalaegerszeg művelődésében jelentős szerepet vitt a Zala megyei Újság, "amelyet 1918-ban alapítottunk, és plébánosságom ideje alatt napilappá fejlesztettünk".6 A sajtóapostol munkásságát részletesen elemzi Balogh Margit új Mindszenty-monográfiájában. Így vezeti be a fejezetet: "Pehm Józsefet a világpolitika eseményeitől kezdve az ország–megye–város életén át pártfogoltjainak iskolai előmeneteléig bezárólag minden érdekelte. Igazi pap volt, de nem csak az. Az élet úgy hozta, hogy »mellesleg« mezőgazda, könyvelő, lapszerkesztő és -terjesztő, építtető, tanító, történész és a hit harcosa is lett. Amolyan »sokdimenziós ember«. Önálló nyomdavállalatot létesítettek, és könyvkiadással is foglalkoztak."7

A bíboros Emlékirataiban így összegezte zalaegerszegi munkásságát: "Isten segítségét kérve nehéz szívvel fogtam hozzá 150 év után a második újjáépítéshez. A következő évtized alatt igen szűkös lehetőségek közt és fáradságos munkával mégis megszerveztünk és felépítettünk 9 új plébániatemplomot és plébániaházat, 9 ideiglenes miséző helyet és 11 ideiglenes plébánialakot és még 12 új iskolát is. Így az önálló lelkipásztori központok száma 25-ről 43-ra emelkedett, és az egy-egy plébániára eső hívek száma leszállt 4 300-ról 2 500-ra. (...) A hívek hamarosan érezhették a 12 új hitvallásos iskola tanítóinak áldásos tevékenységét, akik foglalkoztak fiaikkal, leányaikkal, és biztosították a kulturális haladást a községekben. Az 1940. évi népszámláláson Zala megye Baranya megye elé került az írni-olvasni tudás terén."8

XII. Pius 1944. március 4-én kinevezte veszprémi megyéspüspöknek. Zalaegerszegi híveitől elbúcsúzva beszédében mérleget, "lelki végrendeletet" készített: "Nagyon fáj az a tudat, hogy búcsúzom tőletek, szeretett Híveim. 1917. februárban, 27 évvel ezelőtt egy fiatal pap jött Zalaegerszegre, hogy a gimnázium fiatalságát vezesse. A legnagyobb gondok között szálltam le a vasútról, és igen nagynak találtam a feladatot. Azóta 27 esztendő telt el, történelmi nagy idő, és ezalatt megtettem mindazt, amit az Egyház a pap vállára rak: Isten igéjét hirdettem, bemutattam a szentmiseáldozatot, és kiszolgáltattam a szentségeket. Isten igéjét hirdettem. Ha most lelkiismeret-vizsgálatot tartok, meg kell köszönnöm mindazt, amit Isten drága kegyelméből megtehettem. Csak a kongregációs terem adatai vannak meg: itt 537 esetben mondottam szentbeszédet 10 esztendő alatt. Bemutattam évente 72 szentmiseáldozatot, és naponta másfél órát imádkoztam a városért, az összes élő és elhunyt hívekért. (...) Én Jézus útján igyekeztem szolgálni minden társadalmi réteg lelkében. Ha hibáztam, azt felejtsétek el az Úr Jézus nevében. Ha valakit megbántottam, azt a jónak szenvedélyes akarata idézte elő. Ha pedig túloztam, azt mindig jóvátettem. Akik az Istent keresik, azoknál a hiba is jóra fordul."9

 

BOLDOGASSZONY ÉVE, 1947/1948

Mindszenty Józsefet XII. Pius 1945 szeptemberében esztergomi érsekké nevezte ki, 1946. február 21-én pedig bíborossá kreálta.

2012 márciusában a Püspöki Kar által meghirdetett Mindszenty Emlékév alkalmával (a hercegprímás születésének 120. évfordulóján) emlékülést tartottunk Zalaegerszegen. Több előadás felelevenítette Pehm József apátplébános negyedszázados apostoli és egyházszervező tevékenységét Egerszeg városában és környékén, valamint a szombathelyi egyházmegye zalai részén. Én magam a Boldogasszony Évéről tartottam előadást.10

Ismeretes, hogy mindjárt a háború befejezése, 1945 után a hatalom megragadására törő baloldali politikai erők, főleg a kommunisták, egyre hevesebben támadták az Egyházat: vezetőit, papjait, iskoláit, a keresztény világnézetet. A materialista-ateista ideológia egyre nyíltabb vallásellenes terjesztésével fokozódott az Egyház jogfosztása. Eközben a magyar főpásztorok – Mindszenty József bíboros javaslatára – 1947. augusztus 15-i pásztorlevelükben meghirdették 1947/48-ra a Boldogasszony Évét, emlékezve az 1848-as szabadságharc centenáriumára is.11 A célkitűzés az ország mélyreható lelki-erkölcsi megújulása volt. A Boldogasszony Éve a XX. századi Magyarország legkiemelkedőbb vallásos eseménysorozata, egyik legjelentősebb lelkiségi mozgalma lett. Főszereplője Mindszenty József bíboros, aki 1948. december 8-ig végigjárta az országot, hatalmas tömegeket mozgósított: imára, engesztelésre és tevékeny keresztény életre buzdított. (Megjegyzem: három beszédét nagy lelkesedéssel hallgattam: Zalaegerszegen, Szombathelyen és Budapesten.)

A következőkben – jórészt személyes élmények alapján – felidézem a zalaegerszegi Mária-kongresszus eseményét. Mint zalaegerszegi hatodikos gimnazista és a Népi Kollégium tagja, megéltem itt a vallásellenes hajszát, a Mária Kongregáció feloszlatását, a Mindszenty bíboros elleni kampányt. Mi, vallásos gimnazisták (és a Zárda tanítóképzős diáklányainak egy csoportja) nem írtuk alá a Mindszentyt vádoló és elítélését sürgető propagandalapot stb.

1948. szeptember 7-én és 8-án tartották itt a zalai Mária-napokat, amelyeken Mindszenty bíboros mellett szerepet kapott több magyar főpásztor és néhány szerzetes szónok is. Kisboldogasszony napján, bár nem volt munkaszüneti nap, óriási tömeg sereglett ide Zalából és a környező megyékből. A kongresszus nagy siker lett a rossz idő és a kommunisták akadékoskodásai ellenére. Például a vidékieknek lóvizitet rendeltek el, nem engedélyezték a hangerősítőt; minket, gimnazistákat kivezényeltek a sportpályára. Persze én megszöktem, hogy részt vehessek az ünnepségeken. Minthogy a hatóságok betiltották a hangerősítő használatát, Mindszenty beszéde alatt a hívek bekiabálták: "Hangosabban!", "Hangosabban!" Most is fülembe cseng Mindszenty erélyes válasza: "Azt a hatóságoktól kérjétek!"

Szeptember 8-án Mindszenty bíboros szabadtéri szentmiséjén Grősz József érsek prédikált, majd a mise végén a bíboros tartotta meg híres beszédét a plébánia mellett felállított szabadtéri oltár pódiumáról. Az emelvénytől három méterre álltam. Mindszenty József nagyszabású beszédében, volt zalai híveihez és a zarándoksereghez szólva, világosan utalt az ország akkori helyzetére, felidézve a török utáni időket: "A Boldogasszony palástja alatt egyszer már felépült az ország. Most nekünk kell módot adnunk erre hívő magatartásunkkal, kitartó esengésünkkel, hogy Nagyasszonyunk megmutassa, hogy pártfogása mit segíthet, hogy édesanyánk ma is. Ezekhez az kell, hogy mi is Mária gyermekeinek bizonyítsuk magunkat az élet egész vonalán. (..) Térjünk vissza őseink hitéhez és életformájához!"

A zalai Mária-kongresszus záróbeszédét Borbély István jezsuita tartományfőnök tartotta a főplébánia erkélyéről. (Ezt büszkén hallgattam, mert akkor már jezsuitának készültem.) Kemény hangon szólt az iskolák államosítása ellen. "Ma már világosan látunk! Nemrég azt hitte volna a jó szándékú ember, hogy bizonyos különös hazai kezdeményezések egy jobb világot készítenek elő. Most azonban – hívő zalaiak – nézzetek körül! Mit láttok? Azt, hogy katolikus iskolák már nem léteznek Magyarországon. Azt, hogy a szerzetesek és apácák nem tanítják többé a ti gyermekeiteket." De a jezsuita tartományfőnök mégis a reménység hangján zárta beszédét, hivatkozva a Szűzanya oltalmára. "Mi tudjuk, ki mellett állunk, fülünkben állandóan ott cseng az Üdvözítő szava: Ne féljetek, én legyőztem a világot!"

Mindszenty bíboros országjárása során óriási tömegeket mozgatott meg. Közben egyre erősödött ellene a rágalomhadjárat, Rákosiék készítették a kommunisták egyik legkiemelkedőbb, minden bizonnyal Moszkvából diktált koncepciós perét. Mindszenty beszédei, az Egyház elnyomását keményen bíráló kitételei kétségkívül siettették a végkifejletet. Rákosi minden taktikázó (valójában színlelt) kísérlete a "párbeszédre" a magyar főpásztorokkal és a Vatikánnal hiábavalónak bizonyult.

Ismeretes, hogy – a sztálini diktatúra utasítására – a közép-európai csatlósállamokban mindjárt a háború befejezése után elkezdődött a kemény vallásüldözés, az egyházak elnyomorítása. Ez az egyházi vezetők letartóztatásával kezdődött: J. J. Szlipij (1945), A. Stepinać (1946), J. Beran (l949) és Mindszenty József (1949) koncepciós pereivel és elítélésével a vasfüggöny mögötti egyházak vértanúsága következett.12 Amikor XII. Pius pápa és a szabad világ egyhangúan tiltakozott a magyar bíboros igazságtalan elítélése ellen, a magyar püspöki kar nem tett eleget a Mócsy Imre jezsuita által személyesen átadott vatikáni üzenetnek, Tardini államtitkár meghagyásának: "Mondja meg a püspököknek, hogy nekik is tiltakozniuk kell." P. Mócsy 1948 decemberében, Rákosi és Czapik érsek küldötteként ment el a Vatikánba tudakozódni. De Rákosi csak taktikázott, egyáltalán nem akart egyezkedni a Vatikánnal, amint ezt később egyesek (még egy főpapunk is) állították. Köztudott, hogy a diktátor meg sem várta Mócsy páter hazatérését, már december 26-án letartóztatta Mindszenty bíborost.

 

A "FEHÉR VÉRTANÚ" MÉLTATÁSA

Itt emlékeztetek XII. Pius pápának az 1949. február 14-i rendkívüli konzisztóriumon a bíborosoknak elmondott hosszú beszédére, amelyben élesen elítélte Mindszenty bíboros börtönbe vetését. Miután utalt arra, hogy levelet írt a magyar érsekeknek és püspököknek, hogy nyilvánosan is panaszt emeljen "az Egyházat ért jogsértés miatt", így folytatta: "Ma pedig, amikor odáig fajult az ügy, hogy e tiszteletre méltó főpap végső megszégyenítésére kerül sor, közönséges bűnözőként börtönbe vetve őt, nem tehetünk mást, mint hogy ünnepélyes tiltakozásunkat jelenlétetekben megismételjük..." A pápa ezután részletezi a koncepciós pert, a vallomás kikényszerítését "titkos ráhatásokkal", majd ezt írja: "Mindezekben az eseményekben azonban egy dolog kétségtelenül világos, mégpedig az, hogy ennek a bírósági eljárásnak az volt a fő célja, hogy megzavarja Magyarországon a katolikus egyházat, kétségtelenül arra számítva, amiről a Szentírás szól: »Megverem a pásztort, és elszélednek a nyáj juhai«. ( Mt 26,31)."

Mindszenty bíboros elítélésével rohamos iramban folyt a magyar hierarchia gúzsba kötése, az iskolák államosítása, a szerzetesek szétszórása és működésük betiltása, a kommunistákkal együttműködő "békepapok" mozgalmának megszervezése. A magyar hierarchia részben hivatkozhatott a Vatikán "keleti politikájára".13

Mindszenty bíboros határozottan bírálta Agostino Casaroli érsek kompromisszumot, modus vivendit kereső politikáját, amely – szerinte – az elnyomó bolsevista hatalom malmára hajtotta a vizet. A Szentszék képviselője Emlékiratainak ezt a címet adta: A türelem vértanúsága. Visszaemlékezéseit apologia suinak is szánta. Szerintem sokkal jobban ki kellett volna állnia a kommunista egyházüldözés valódi vértanúi mellett. Sokan joggal úgy vélik, hogy a "diplomácia egyháza" megfeledkezett a "vértanúk egyházáról".

Mindszenty József, száműzött bíboros 1975. május 6-án Bécsben hunyt el. Márai Sándor, tragikus sorsú emigráns írónk – saját sorsára is utalva – mély empátiával emlékezett meg a Bíboros haláláról 1975. május 6-i naplójegyzetében: "Exit [meghalt] Mindszenty József. Személyes tragédiája többrétegű volt: a kommunisták börtönében elszenvedett, minden elképzelést meghaladó kínzások és gyalázatosságok után arra kényszerült, hogy tizenöt éven át hívatlan vendég legyen az Egyesült Államok budapesti követségének épületében. Ez a helyzet önérzetes ember számára, amilyen volt a bíboros, nagyobb emberi megpróbáltatás lehetett, mint a bolsevista kínzások – és ebben az állapotban, ilyen kényszerű belső emigrációban megélte azt, amit mások külországi emigrációban kénytelenek megélni: megtudta, hogy mindenkire inkább számíthat, mint vélt szövetségeseire."

VI. Pál pápa egy nappal Mindszenty József halála után mély megindultsággal emlékezett meg az egyházért kiálló főpapról: "A Gondviselés őt tette nemes hazájában az egyház ezeréves történelme legnehezebb és legösszetettebb korszakának főszereplőjévé."

II. János Pál pápa pedig, 1990. február 6-i levelében, amelyet az esztergomi "erkölcsi igazságtétel" napjára Casaroli bíborossal küldött, miután idézte VI. Pál említett szavait, hozzáfűzte: "Még ma is él bennünk annak a megalázó pernek a fájdalmas emléke, amelynek Mindszenty bíborost alávetették (...) Ma tiszteletemet kívánom kifejezni a magyar egyház e nagy papjának, püspökének és prímásának alakja előtt, annak az egyháznak a nevében, amely iránt a hűségnek olyan ragyogó bizonyítékát adta."

 

AZ OSTPOLITIK KÖZPONTI KÉRDÉSE, A "MINDSZENTY-ÜGY"

Újabban egyesek szembeállítják a tárgyilagos történész és az életszentséget bizonyító hagiográfus nézőpontját a bíboros prímás életét és művét méltatva. Kétségtelen, hogy különbséget lehet tenni a két nézőpont között. De rögtön megjegyezhetem a történészeknek: a történelmi megismerés és történetírás objektivitása (tárgyilagossága) mindig csak viszonylagos marad, hiszen a szellemvilágban nem a fizika törvényeit feltáró természettudományos módszer érvényesül (egzakt ismeret, kísérlet, verifikáció). A történelmi eseményeket és azok szereplőit elemző/bemutató helyes történelmi megismerés (történetírás) dialektikus: a szélsőséges értékítéletek szintézisére kell törekednie. A bonyolult történelmi valóság elemzése (a tények, források felkutatása, kiválasztása), illetve azok felhasználása bizonyos célkitűzések, világnézetek, pártállások, érdekek szerint, számos buktatót rejt. Az elfogult, szubjektív ítéleteket nem mindig kerüli el még a tárgyilagosságra törekvő történész sem, nem is szólva természetesen a tudatos (pártérdekeket szolgáló) torzításról, a tények manipulációjáról. Ez utóbbira számos példát hozott fel könyveiben a kiváló Mindszenty-kutató, Mészáros István.14

Egy történelmi személyiség szerepének megítélésekor, mint például Prohászka Ottokár vagy Mindszenty József esetében, egyrészt a teljes életművet kell figyelembe venni, nem pedig részleteket kiragadni írásaikból, naplójegyzeteikből; másrészt a hiteles kép megrajzolásához a lényeget kell kiemelni a jelentéktelen tények, mozzanatok közül.

 

MINDSZENTY EGYHÁZKÉPE ÉS EGYHÁZPOLITIKÁJA

Az elmúlt évtizedekben főleg Mészáros István tett sokat az 1948 és 1992 közötti hazai történettudomány kritikája és a Mindszenty-kép helyreigazítása érdekében.15

Mészáros István az utóbbi években is figyelemmel kísérte a Mindszenty bíboros életművére vonatkozó szakirodalmat, nevezetesen Somorjai Ádám OSB által publikált dokumentumköteteket,16 illetve a Somorjai Ádám–Zinner Tibor szerzőpáros által közzétett és kommentált Majd' halálra ítélve című kötetet.17 Ez utóbbi kötetet ismertetve, bírálva Mészáros professzor lényegében azokat a kritikai megjegyzéseit fogalmazza meg, mint az Árnyak és fények című kötetben a korábbi dokumentumokról. Alapos szövegismertetés és -értelmezés után a tanulmány a szerző-/szerkesztőpáros bevezetését bírálja, megállapítva, hogy "számos vitatható-vitatandó állítás van e lapokon". Többek között azt világítja meg, éppen a közölt iratok alapján, hogy Mindszenty miért nem ment el 1963-ban és maradt utána is az amerikai követségen: ti. a Kádár-rezsim három súlyos, Mindszentyt személyében mélyen sértő feltételt kapcsolt: szilencium külföldön a magyarországi helyzetről, a pápa megfosztja őt prímási-érseki székétől, elfogadja a "kegyelmet" Kádáréktól. Mindszenty maradt a követségen, hogy megírja emlékiratait, és hogy "jel" legyen a magyarság számára: a magyar nép közéleti erkölcsi-szellemi tekintélyeként várt arra, hogy a Kádár-rezsim javít a magyar egyház helyzetén, de a helyzet a vallásszabadság kérdésében csak rosszabbodott. Végül a bíboros 1971-ben VI. Pálnak engedelmeskedve hagyta el az országot.18

Mészáros István tanulmánya végkövetkeztetésében19 hangsúlyozza: félreérthető a mondat a bevezető tanulmány végén: "a történész" itt befejezi munkáját. Mert a dokumentumokhoz fűzött kommentárokat nem a történész, hanem X. Y. történész (itt egy szerzőpáros) írta. Más történészek másként kommentálhatják a dokumentumokat (erre Mészáros professzor jó példát mutatott). A szerzőpáros a szóban forgó mondatot így folytatja: "a történész, befejezve történetfeltáró munkáját, az elkészült Mindszenty-életrajzot átadja a »hívőknek«, akik azután vallásos hitük szerint magyarázhatják azt. De ez már nem a történész szakterülete."20 "Számomra azonban – folytatja Mészáros – és sokak számára – a Mindszenty-életmű nem középkori legenda, nem kiszínezhető regényes-romantikus történet, hanem a történettudomány mai eszközeivel és módszereivel szakszerűen bizonyítható biográfia, Mindszenty éppen ezért lehet sokunk számára tiszteletreméltó, sőt példamutató személyiség." Mészáros még kiemeli a lényeget, ti., hogy Mindszenty teljes életművét kell feltárni, bemutatni. Viszont a most elemzett "hatalmas új dokumentumgyűjtemény Mindszentyvel foglalkozó anyaga tulajdonképpen mellékszál a hosszú életmű egész szövetében. [...] Mindszenty papi–püspöki–érsek-prímási munkásságára, apostolutódi küldetésére és szolgálatára" kell koncentrálnia a tárgyilagos történetírásnak, és ezek legyenek "elsősorban egyházi, hitbeli, vallási, erkölcsi, lelkiségi vonatkozásúak és tartalmúak, mindezekbe beleértve magyar hazája, magyar népe iránti tevékeny elkötelezettségének vonatkozásait is."21

 

ZÁRSZÓ

Mindszenty József hercegprímás 1947. április 13-án Székesfehérvárott – Prohászka Ottokár halálának 20. évfordulóján, a püspöki kar és 25 ezer hívő jelenlétében – amikor eszményképe, Prohászka alakját felidézte, szerintem egyben önmagát is jellemezte: "Ki is volt ez az Isten szolgája? – Isten embere. Az Egyház embere. A haza embere." Ezt a három pontot fejtette ki beszédében. Végül így buzdította a hívősereget: "Kedves Hívek! Legyetek Istené, Egyházé, hazáé! Amikor minden szinte futóhomokká indul, rendületlenül ragaszkodjatok az erkölcsi alapokhoz, mert csak az ősi kereszténység alapján állhatunk meg a fergetegben. Vigyétek innét az ő [Prohászka] testi-lelki ínséghez lehajló mélységes részvétét, irgalmasságát, várostok, falutok világába. Őrködjetek, hogy ne legyen a magyar népnek kétféleképp nevelt ifjúsága. Ahogy ez a szent ember hitéből gazdagon adott hitet, ahogy remélt – Dum spiro spero – ahogy hitt, dolgozott, higgyetek, dolgozzatok a gyűlölet sötét örvényei felett a szeretet végső győzelmén és győzelmében!"

Mindszenty (Pehm) József mint apátplébános a zalaegerszegi negyedszázad alatt, és mint hercegprímás a Boldogasszony Éve során Magyarország, a magyar egyház evangéliumi megújulását kereste, szolgálta; az emberi jogokat, köztük a vallásszabadság jogát követelte, ezért az ateista hatalom félreállította, elítélte.

Istenért, Egyházért, hazáért vállalta az elítélést, börtönt, félrabságot, a sok-sok szenvedést, megaláztatást; a hű apostol Krisztust követve a keresztúton lett "Fehér vértanú".

Üzenete ma is időszerű.

   

JEGYZETEK

1 SZABÓ Ferenc SJ: A Vatikán keleti politikája közelről. Az Ostpolitik színe és visszája. JTMR–L'Harmattan, Bp., 2012, főleg II., IV. és V. fejezet (itt további bibliográfia).
2 MINDSZENTY József: Emlékirataim. Mindszenty Alapítvány–Helikon Kiadó, 2015, 38–48. old. Ennek a kiadásnak további részei számos új szöveget tartalmaznak, a bíboros saját kezű jegyzeteit is, amelyek több érdekes, személyes adatot tárnak fel. A Bevezetésben (11) "a célközönség, a nyugati világ olvasói számára kevésbé érdekes, vagy nem érthető részeket kihagyták"; a fő cél az volt, hogy Mindszenty "elmondja, mi történt vele és a Magyar Katolikus Egyházzal 1945–1956 között..." Ez magyarázza tehát azt a tényt, hogy olyan röviden számol be a fontos zalaegerszegi évekről. A kötetről bővebben a Vasi Szemle jelen számában tájékoztat Soós Viktor Attila történész, a kritikai kiadás szerkesztője. – Az Emlékiratok genezisével már foglalkozott Balogh Margit történész: Ikonná dermedt emlékirat. Századok, 2012, 146. évfolyam, 1. szám, 3–45. old. Vö. Szabó Ferenc SJ: A Vatikán Keleti politikája közelről. 123–127. old. Balogh Margit személyes közlése: szeptemberre várható új Mindszenty-biográfiájának megjelenése: Balogh Margit: Mindszenty József (1892–1975). MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2015. E monográfiának II. fejezete ("A zalaegerszegi plébános") kétszáz oldalon foglalkozik Mindszenty/Pehm József széles körű zalaegerszegi apostoli munkásságával. Forrásai között szerepelnek Pehm (1942-től Mindszenty) apátplébános naplójegyzetei, amelyek az Esztergomi Prímási Levéltárban találhatók, és amelyeket elsőnek Balogh Margit vizsgált meg és bőven idézett.
3 PEHM József: Padányi Bíró Márton veszprémi püspök élete és kora. Zrínyi Nyomdaipari Rt., Zalaegerszeg, 1934. Az 500 oldalas kötetről lásd: MINDSZENTY József: Emlékirataim. 2015. 43–44. old.
4 BALOGH Margit: Mindszenty József. Elektra Kiadóház, Bp., 2002, 42. old. (Élet-kép sorozat)
5 Erről Balogh Margit bőven ír hamarosan megjelenő monográfiájában. Vö. SZEL AC 2712/1927. Mikes János megyéspüspök levele Pehm Józsefhez biztosi kinevezéséről, Szombathely, 1927. október 29. Vö. MINDSZENTY József: Emlékirataim. 2015, 44. old.
6 Uo. 2015, 45. old.
7 A sajtóapostol bemutatásakor Balogh Margit kitér Pehm legitimizmusára és a "rossz", zsidó-liberális sajtóról alkotott véleménye kapcsán "elvi vagy erkölcsi" antiszemitizmusára, említve Prohászka Ottokár püspök és Bangha Béla jezsuita keresztény értékeket védő (nem fajelméletre alapozott) antiszemitizmusát is. E kérdésről lásd: SZABÓ Ferenc SJ: Prohászka Ottokár élete és műve (1858–1927). Szent István Társulat, Bp., 2007, VIII. fejezet (Prohászka és a zsidókérdés); Molnár Antal–Szabó Ferenc SJ: Bangha Béla SJ emlékezete. Bp., 2010.
8 MINDSZENTY József: Emlékirataim. 2015. 45. old.
9 Uo. 2015. 46–48. old.
10 Vö. Zalai Múzeum, 21. Emlékkötet Mindszenty József tiszteletére. Zalaegerszeg, 2013, 7–9. old.
11 MÉSZÁROS István: Boldogasszony Éve 1947/1948. Ecclesia, Bp., 1994.
12 Lásd: MÉSZÁROS István: Árnyak és fények. Kiegészítések a Mindszenty-életrajzhoz. Eötvös J. Könyvkiadó, Bp., 2008.
13 Annak magyar vonatkozását: ennek középpontjában a "Mindszenty-kérdés" megoldása állt. Lásd: SZABÓ Ferenc SJ: A Vatikán keleti politikája közelről. Az Ostpolitik színe és visszája, II. fejezet; továbbá következő tanulmányaimat: Az Ostpolitik emlékezete. Vigilia, 1992/11, 844–848. old. – Az Ostpolitik és visszája. In: Studia religiosa. Tanulmányok András Imre 70. születésnapjára. Szeged, 1998, 114–124. old. – Az Ostpolitik A. Casaroli szemszögéből. Távlatok, 2000/3, 436–442. old. – Egy lehetetlen vállalkozás. Vigilia, 2010/7, 545–547. old. Legfontosabb dokumentáció az olasz történészé: Giovanni Barberini: L'Ostpoltik della Santa Sede. Il Mulino, Bologna, 2007; uő: La Politica del dialogo, Le Carte Casaroli sull'Ostpolitik vaticana. Il Mulino, Bologna, 2008.
14 Például: A hazai történettudomány 1948–1992 közötti Mindszenty-képe. Esztergom, 1992. Örömmel gratulálok 2015. májusi esztergomi kitüntetéséhez.
15 Lásd bibliográfiája 43–49. oldalán felsorolt könyveit, tanulmányait: Dr. Mészáros István művelődéstörténeti szakirodalmi munkásságának tematikus bibliográfiája. Eötvös József Könyvkiadó, Bp., 2002.
16 MÉSZÁROS István: Árnyak és fények, 207–226, 258–277. old.
17 SOMORJAI Ádám–ZINNER Tibor: Majd' halálra ítélve. Dokumentumok Mindszenty József élettörténetéhez. Magyar Közlöny Kiadó, Bp., 2008. – Vö. Mészáros István, Kód a követségi Mindszenty-iratokhoz, Jegyzetek a Somorjai/Zinner-gyűjteményhez. METEM, 2009/1–4, 321–348. old.
18 Vö. MÉSZÁROS István: Kód a követségi Mindszenty-iratokhoz. 345–346. old.
19 I. m. 347–348. old.
20 I. m. 173–176. old.
21 I. m. 347–348. old.