MIKLÓS PÉTER

 

 

MINDSZENTY BÍBOROS
ÉS BALOGH PÁTER

 

 

Balogh István (1894–1976) – egykori szeged-alsóközponti katolikus plébános, később címzetes apát – politikai pályájának csúcspontja a koalíciós évekre esett. 1944 végétől parlamenti képviselő, emellett 1944 decembere és 1947 augusztusa között három kormányfő (dálnoki Miklós Béla, Tildy Zoltán, Nagy Ferenc) mellett miniszterelnökségi államtitkár.1 Ebben a minőségében az újjászerveződő végrehajtó hatalom egyik meghatározó politikusa. Stratégiai területek – így például a sajtóügyek, vagy a földreform során való igénybevétel alóli felmentések – tartoztak a hatáskörébe.2 Ebben az időszakban többször fogalmazott meg a katolikus egyház hivatalos véleményétől eltérő álláspontot bizonyos politikai ügyekben, így például az államforma kérdésében. Mindszenty József (1892–1975) bíboros, hercegprímás, a katolikus egyház hazai vezetője sokáig hagyományos legitimista álláspontra helyezkedett (vagyis, hogy a Habsburg-ház valamelyik tagjával kell a magyar trónt betölteni), míg Balogh István államtitkár köztársaságpárti volt (a kormány tagjaként nem is lehetett más). Kapcsolatukban nem pusztán a köztársasági államforma – amelyet később a bíboros és a magyar püspöki kar elfogadott – kérdése, hanem más politikai ügyek (a baloldali pártokhoz való viszony, a polgári értékek képviseletének kérdései stb.) is törésvonalakat keletkeztettek.

1945 nyarának elején Balogh István és Varga Béla meglátogatta Veszprémben Mindszenty Józsefet. Balogh páter ekkor arra kérte Mindszentyt, hogy keresse föl Vorosilovot, s mondjon köszönetet mind a marsallnak, mind Sztálinnak a – nyilas fogságból való – szabadulásáért.3 Mindszenty ekkor kitért a válasz elől, Balogh azonban még később, egy budapesti találkozásukkor is forszírozta a dolgot, mire a későbbi hercegprímás határozottan nemet mondott.4

1946. január 2-án Mindszenty József érdekes tiltakozó levelet írt Tildy Zoltán miniszterelnöknek. Úgy tudta ugyanis a hercegprímás, hogy a Vörös Hadsereg a Moson vármegyei Császárréten kétezer-négyszáz kataszteri hold földet szeretne tartósan bérbe venni, hogy ott települést hozzon létre, s oda ukrán családokat – akik közül kétszázan már meg is érkeztek Magyarországra – költöztessen.

Ez ellen a terv ellen tiltakozott Mindszenty: "Mint az ország hercegprímása a nemzet érdekeit tartva szem előtt e terv ellen, ha csakugyan fennáll, vagy csak szóba is jött, a leghatározottabban óvást emelek és tiltakozást jelentek be. Hangoztatjuk és joggal meg alappal, hogy az ide igazságtalanul átdobott magyar véreinket nem tudjuk csonka területünkön elhelyezni és eltartani, de ugyanakkor idegen nemzetbelieknek adnánk helyet. Ilyen eljárással magunk alatt vágnók a fát minden irányban."5

Mindszenty levelére Tildy Zoltán megbízásából, az ő nevében Balogh páter írta meg a választ. A miniszterelnökség először Kovács Béla földművelésügyi államtitkárnál érdeklődött erről az állítólagos telepítési tervezetről, majd Tildy és Nagy Ferenc a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tagjainál is rákérdezett az ügyre, ám mindkét helyről azt a választ kapták, hogy – mint Tildy lejegyezte Baloghnak – "semmi ilyen tény vagy terv nincs".6 Balogh ezeket összefoglalva fogalmazta meg a válaszlevelet a hercegprímásnak 1946. január 15-én.

Balogh István 1946. február 16-án – alig több mint két héttel a köztársaság kikiáltása és Tildy Zoltán köztársasági elnökké választása után – levelet írt Hamvas Endre csanádi püspöknek, amelyben arra kérte, tegye megfontolás tárgyává, illetve próbáljon meg hatással lenni Mindszentyre, hogy a magyar katolikus egyház – élén a hercegprímással és a felsőklérussal – fogadja el az új államformát, s tegyen gesztusokat a köztársaság vezetői és az új politikai berendezkedés reprezentánsai felé.

"Az egyház részéről a köztársaság és annak elnöke iránt bizonyos passzivitás érezhető. Az első három napban egyháziak és egyházközségek részéről érkeztek hozzám gratuláló táviratok. Azután látszat szerint – mint mondottam – mintegy titkos utasításra ezek teljesen megszűntek; egyetlen püspök sem üdvözölte.

Nem kívánom Nagyméltóságod felfogását, vagy álláspontját befolyásolni, mégis kérem, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, nem kellene-e mégis bizonyos közeledésnek jelt adni akár a papság, akár az egyházközségek útján. Egyébként is aggodalommal látom, hogy a viszony mindinkább romlik, holott most Őeminenciája7 hetek óta valóban a legteljesebb tartózkodást tanúsítja, és a tüntetéseket az ő nevében olyanok provokálják, akik az antiszemitizmust szeretnék újra lángra lobbantani. Ez természetesen a nagyközönség előtt még nem áll tisztán, a munkáspártok sajtójának pedig nem áll érdekében a valóságot közölni.

Kívánatos volna megfontolás tárgyává tenni, nem volna-e alkalmas, ha Őeminenciája akár saját személyében, akár a püspöki kar nevében olyan nyilatkozatot adna, mely minden félreértést kizár, különösen a földreform és a legitimizmus tekintetében."8

Hamvas püspök erre 1946. február 21-én reagált. Levelében kijelentette, hogy – mint az az egyház tanításából is következett – a monarchia híve volt, de a köztársaság felé is illő tisztelettel és az állampolgároktól elvárható lojalitással lesz, s szót ejtett a szerinte szégyenletes Mindszenty-ellenes tüntetésekről, illetve az azok hatására szervezett, a bíboros melletti megmozdulásokról is.

"A királyság híve voltam mostanáig – írta Hamvas Endre. – Ezt tudják rólam igen sokan. Vajjon nem joggal tarthattam-e attól, hogy nem hisznek érzelmeim őszinteségében és farizeusnak vagy szélkakasnak mondanak, ha most ennek ellenkezőjét juttatom kifejezésre? Vajjon én is úgy tegyek, mint néhai Balthazár református püspök9, aki rövid egymásutánban üdvözölte áradozva Károly királyt, Kun Bélát, a román királyt és Horthy Miklóst? Nekem, katolikus püspöknek ez etikai és pszichológiai lehetetlenség.

Tisztán ez volt az oka, hogy én nem üdvözöltem a köztársaságot és annak tiszteletreméltó elnökét, nem pedig valami ellenséges indulat vagy számító passzivitás. Államtitkár Úr tudja, hogy mi az Egyház tanítása az államformáról és az alattvalói lojalitásról. 10 Ehhez tartjuk magunkat, és ez a köztársaságot csak segítheti. Semmiféle utasításról, mely az egyházközségeket elhallgattatta volna, nem tudok.

Ami végül a prímás személye ellen való tüntetéseket illeti, ezek a katolikus hívők tömegében mélységes ellenkezést támasztanak, és nem alkalmas a bizalom felkeltésére a kormányzat iránt. A szegedi tüntetésen is táblákat vittek: »le Mindszentyvel« és kiabálták (igaz, hogy csak egy kis megszállott csoport): »kötelet Mindszentynek!« – azonban magam láttam, hogy a felvonultatott munkások túlnyomó többsége a kényszeredettség unottságával vett részt a tüntetésben és talán nem csalódom, hogy szégyenlették."11

1946. február 14-én Csongrád vármegye székhelyén, Hódmezővásárhelyen is tüntettek a baloldali pártok hívei azt skandálva, hogy "Le a reakcióval, le a fasizmussal, veszszen a reakciós hercegprímás!" De több mint egy hónappal később, a Baloldali Blokk megalakulásának idején is ezek voltak a vásárhelyi tüntetők jelszavai (a "Kisgazdapárt jobbfele, közéletből kifele!" mellett): "Munkát, kenyeret, Mindszentynek kötelet!" "Le a reakcióval, vesszen a reakciós sváb Mindszenty!"12

1946. május 31-én Hamvas Endre – mint egyházi elöljárója – kánoni megintésben részesítette Balogh pátert. Ennek indokai a következők voltak. A püspök szerint Balogh lakásán gyakran megfordultak nők – köztük színésznők is –, s ezekről a sajtó is ír, ám Balogh soha nem tiltakozott az ilyen témájú cikkek ellen. Ezenkívül – így Hamvas – "hivatali működésének olyan színezete van, mintha hivatalát egyéni anyagi célokra használná fel", amivel "a papi állás tiszteletét rontja".13

Hamvas úgy tudta, hogy az államtitkár "szinte mosolyogva nyilatkozott az egyházi javak elvételéről", valamint 1946 márciusában a Mindszenty és a Független Kisgazdapárt jobbszárnya elleni budapesti tüntetésekről – amelyben a hercegprímás jelképes koporsójával vonultak a tiltakozók – azt nyilatkozta: "komoly és érett, dicséretre méltó megmozdulás volt a munkáspártok részéről".14

A főpap intése okaiként sorolta még a követezőket: Baloghot sokan korruptnak tartják, akinek "országárusító" tevékenységét maga Miklós Béla miniszterelnök is bírálta, ám a páter ezt nem kérte ki magának, illetve nem utasította vissza; államtitkárként asszisztált a kormány erkölcsileg kifogásolható (például a házasságfelbontási eljárásnak egyszerűsítése) intézkedéseihez; a püspöki kar 1945. októberi választási körlevele elleni politikai támadásokban szerepet vállalt. Sőt Hamvas még azt is Balogh páter – mint egy ideig a sajtóügyekért is felelős kormánytag – számlájára írta, hogy "a magyar katolikusoknak nincs napilapja".15

A kánoni intés végén a csanádi püspök azt javasolta papjának, hogy Budapesten ne tartson fönn külön lakást, hanem "lakjék inkább valamely zárdában vagy egyházi intézményben", valamint "hivatali állásában kerülje az anyagiak körül való vádak lehetőségét".16 A főpásztor már ekkor kilátásba helyezte, hogy amennyiben ezeken a páter nem változtat, egyházi felsőbbsége gondoskodni fog a föntebb leírt helyzet megszüntetéséről. Ez később – Balogh egyházi szolgálatának fölfüggesztésével – meg is történt.

Hamvas a kánoni megintés indokai között – amelynek adására a püspök Mindszentytől kapta az utasítást – utalt Miklós Béla sértő bírálatára és vádaskodására. Ennek az alapja az volt, hogy Teleki Géza gróf, polgári demokrata politikus, az Ideiglenes Nemzeti Kormány egykori vallás- és közoktatásügyi minisztere 1945 decemberében családjával együtt három hetet töltött Grősz József vendégeként a kalocsai érseki palotában. Teleki azokban a napokban az egyik közös étkezés után – több tanú jelenlétében – a következő történetet mesélte el Grősznek: "Ez év októberében – mondta Teleki Géza – a miniszterelnök úrnak, Dálnoki Miklós Bélának dolgozószobájában voltam Balogh István min[iszterelnökségi]. államtitkár úrral együtt. Ekkor a miniszterelnök nekitámadt Balogh Istvánnak, mert egy körözvényt írt alá a miniszterelnök nevében a miniszterelnök tudta nélkül. A körözvényben béremelésről volt szó, amit így akartak keresztülvinni. Azután a min[iszter].elnök ezt mondta Balogh Istvánnak: »Tudod, mi vagy Te? Országárusító gazember?« – Balogh ezt szó nélkül tudomásul vette. A min[iszter].elnök folytatta: »Azt hiszed, én nem tudom, mi folyik itt mellettem a te szobádban? Nekem dokumentumaim vannak!« Balogh erre sem szólt egy szót sem." 17

Mindezekről a kalocsai érsek tájékoztatta Mindszentyt, s az ügyről jegyzőkönyvet is készítettek Esztergomban 1946. április 11-én, amelyet mind Grősz József, mind Gombos Károly kalocsai érseki irodaigazgató saját kezűleg aláírt.

 

Hungária

A Münchenben megjelent Hungária (Hontalan magyarok hetilapja, II. évf. 1. [51.] szám)
beszámolója a Mindszenty bíboros letartóztatását kísérő világméretű felháborodásról.
(1949. január 7., Magyarországi Mindszenty Levéltár, Budapest).

 

A magyar katolikus püspöki kar 1947. július 25-én Budapesten tartott ülésén a fakultatív hitoktatás bevezetésére tett kisgazdapárti (a kriptokommunista Ortutay Gyulától származó) 1947 márciusi javaslat és az annak nyomán országszerte kibontakozó tiltakozáshullám is napirendre került. Ennek kapcsán fogalmazta meg Mindszenty József Balogh páternek a kérdésben kifejtett álláspontját értékelve a következőket. "Itt Balogh István ügyét is meg kell világítanom. Magatartása és nyilatkozatai miatt ismételten kapott figyelmeztetést, majd a márciusi püspöki konferencia a két pap politikus18 ordináriusára bízta a suspensióval való fenyegetést, ha a katolikus szempontból tűrhetetlen politikai szereplésük meg nem változik."19

Mindszenty bíborost 1948 karácsonyán letartóztatták, majd koncepciós perben elítélték. 1956-ban néhány napot szabadon tölthetett, majd tizenöt évig élt sajátos státuszú menekültként az Amerikai Egyesült Államok budapesti nagykövetségén. 1971-ben távozott az országból, négy évvel később emigrációban halt meg. Balogh pátert 1951-ben internálták, 1953-ban tért vissza Budapestre, a politikai élettől távol tartották, a békemozgalomban és a népfrontban tevékenykedett. A szovjet típusú politikai rendszer és a sztálini mintájú alkotmány 1949-es bevezetése évtizedekre fölszámolta a többpólusú politikai struktúrát, és az államszocialista rendszer keményen föllépett a más értékeket valló társadalmi csoportok – így például a történelmi keresztény egyházak – ellen.

   

JEGYZETEK

1 Lásd bővebben: HAAS György: Balogh páter, a huszadik század Fráter Györgye. Szeged, 2010. és MIKLÓS Péter: Balogh István politikai pályája. Doktori (PhD) értekezés. Kézirat. Szeged, 2012.
2 Vö. MIKLÓS Péter: Balogh István és a sajtóügyek (1944–1945). Belvedere Meridionale, 2009. 3–4. sz. 53–60. old. és MIKLÓS Péter: Balogh István és a földreform. Szeged, 2011. 51–60. old. (Acta Universitatis Scientarium Szegediensis. Acta Historica. Tomus CXXXIII. Szerk. Marjanucz László)
3 BALOGH Margit: Mindszenty József, 1892–1975. Elektra Kiadóház, Budapest, 2002. 233–248. old. [Életkép sorozat.]
4 MINDSZENTY József: Hirdettem az igét... Vaduz, 1988. 67–68. old.
5 Szeged-Csanádi Püspöki Levéltár (a továbbiakban: SzCsPL). Hagyatékok. Balogh István. IV. 8. 58.
6 SzCsPL. Hagyatékok. Balogh István. IV. 8. 58.
7 Őeminenciája = Mindszenty József
8 SzCsPL. Püspöki hivatal iratai. Egyházigazgatási iratok. I. 1. a. 500/1946.
9 Baltazár Dezső (1871–1936): 1911-től haláláig a Debrecen székhelyű Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke.
10 Aquinói Szent Tamás (1224–1274): – akinek modernizált tanítása (a neotomizmus) a tizenkilencedik század második felétől a második vatikáni zsinatig (1962–1965) az egyház hivatalos álláspontja volt – szerint az ideális államforma – teológiai alapokon – a monarchia.
11 SzCsPL. Püspöki hivatal iratai. Egyházigazgatási iratok. I. 1. a. 500/1946.
12 Vásárhely Népe, 1946. február 15. és 1946. március 12.
13 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára. A Mindszenty-ügy vizsgálati dossziéja (ÁBTL). 3.1.9. V–700/44. 15.
14 ÁBTL. 3.1.9. V–700/44. 15.
15 ÁBTL 3.1.9. V–700/44. 16.
16 ÁBTL 3.1.9. V–700/44. 17.
17 ÁBTL 3.1.9. V–700/44. 51.
18 Balogh István miniszterelnökségi államtitkár mellett a nemzetgyűlés kommunista nyomás elől 1947 nyarán emigrációba kényszerült elnöke, Varga Béla (1903–1995) is a Független Kisgazdapárt parlamenti képviselője volt.
19 Beke Margit (szerk.): A magyar katolikus püspöki kari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1945–1948 között. Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae XIV. Argumentum Kiadó. Köln–Budapest, 1996. 220. old.