BAJZIK ZSOLT

 

 

KURÁCIÁK ÉS BÁNYALELKÉSZSÉG
SZERVEZÉSE ZALÁBAN

 

 

Pehm József1 zalaegerszegi apátplébános 1927-ben Zala segélykiáltása című, több oldalas dolgozatában részletesen tárgyalta a Szombathelyi Egyházmegye zalai részének a viszonyait; számadatokkal mutatta ki, hogy ezen a területen 25 plébános és 14 káplán látta el a hívek lelki gondozását. Így minden lelkipásztorra 2536 hívő esett, amely magasabb volt a környező megyék átlagánál. Pehm véleménye szerint a templomok, kápolnák megközelítése sok esetben körülményes volt, a hívekkel való kapcsolattartás pedig emberfeletti munkát kívánt a lelkipásztoroktól. Ezért javasolta, hogy sürgősen szükséges 18 plébánia, illetve helyi káplánság felállítása, melyek között szerepelt Szentadorján (ma: Lispeszentadorján) és Borsfa községek neve is.

Az 1927. évi egyházmegyei zsinat Pehm József memorandumát egyhangúlag elfogadta, és az egyik legsürgetőbb feladatként határozták meg Zala megye megsegítését és a szükséges lelkipásztori keretek megszervezését. Mikes János2 szombathelyi püspök a nagy horderejű javaslat alapján egyházmegyéjének zalai területére Pehm József zalaegerszegi apátplébánost püspöki biztossá nevezte ki, hogy ezt a munkát elvégezze.3

A püspöki biztos összeállította lélekszám, filia és távolságok alapján az egyházmegye zalai részének térképét, és kijelölte az új központokat, szem előtt tartva a kongruatanács 1912. évi határozatát, amely legalább 800 hívőben határozta meg az adott egyházközséget, amelyet több községhez tartozó hívek is alkothattak. A rendelet előírta, hogy legyen ideiglenesen bérelt lakás, és legalább 1,5 kh telek, ahol majd a lelkész részére lakást lehet építeni. Ezenkívül az istentiszteletek végzésére ideiglenes, misézésre alkalmas helyet kellett biztosítani. További kérdés volt, hogy expositura szerveztessék – plébániai központhoz tartozó káplánság, ahol helyben lakó káplán látja el a feladatokat a plébános irányítása mellett –, vagy kurácia, amely önálló, de még plébániai rangra nem emelt lelkészséget jelent, önálló lelkipásztorral és javadalommal.4

 

Lispeszentadorján látképe

Lispeszentadorján látképe, középen az új templommal, 1939-ben
(Fotó: Papp Simon, Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum; továbbiakban: MOGIM)

 

Valószínűleg a Zala segélykiáltása című dolgozat hatására Szakovics József plébános 1927 novemberében levéllel fordult Pehm Józsefhez, hogy javaslatot tegyen az új plébániák alapítására, amelyhez készített egy tervezetet. Megjegyzi a levelében, hogy "a pákai plébánia egy szörnyűség. Dolgozunk az afrikai és ázsiai missziókért s itthon tűrhetetlenebb állapotokat tűrünk, mint amilyenek Afrikában vagy Ázsiában vannak."5 A tervezetének egyik variációja szerint a bánokszentgyörgyi plébániából kiszervezte volna Borsfa (824 fő), Kistolmács (392 fő) és Valkonya (313 fő) községeket, esetleg még Kerettyét – 1937-től Bázakerettye (140 fő) –, így 1669 fős lelkészséget hozhattak volna létre.6 A borsfai kurácia felállítását 1936-ra tervezték, de megalakítása vontatottan haladt. Pehm József 1935. június 18-án Géfin Gyulának, egykori tanárának és későbbi barátjának küldött levele szerint: "Bajok vannak. Bánokszentgyörgy környékén jártam. Szomorú Szahara ez: Valkonya, Kistolmács stb. 1 P-ért Nep-szavazók [Nemzeti Egység Párt] voltak; de alföldi jellegű agrárszocialisták. Hite kevésnek van. A valkonyai bíró haragszik az istenre. Meg is mondta. A szervezés 5 községből 3-ban 10 órai érvelés után keresztül ment. A javadalom együtt van. 1936-ban Borsfát megnyithatjuk."7

 

Bázakerettye látképe

Bázakerettye látképe 1939-ben (Fotó: Papp Simon, MOGIM)

 

A borsfai lelkészség megalakítására azonban még 1938-ban sem került sor, mert a szervezése elakadt az év folyamán azért, mert az Esterházy hercegi hitbizomány itt is csak évről évre akarta használatba adni a szükséges ingatlanokat. Így nem volt elegendő helyi járandóság, emiatt a Vallásalaphoz8 sem fordulhattak a fizetési hozzájárulás ügyében. Pehm szerint "Borsfa megszervezhető a kegyuraság által kiengedett bánokszentgyörgyi fajárandóság-részből, s hercegi birtok hozamából, az egyházközségek új terhéből, aminek (kb . évi 600 P.) megszavaztatását már szeptember közepén az illetékes plébánosnak meghagytam. Kár, hogy – ha jól tudom – kongruabizottsági gyűlés már ebben az évben nem lesz. De Újévre tán vihetnők a papot annál inkább, mivel a bányalelkészség késik. Szentadorján és Borsfa működése esetén egyelőre átfoghatjuk a bányaterületet. Esetleg a bázai kápolnában II. szentmisét mondhatna a borsfai kurátor, de csak az erősebb nyári üzem idején."9

Közben olajat találtak Zala megye déli részén, és 1938 októberében Pehm József arról tájékoztatta a megyéspüspököt, hogy a zalai bányalelkészség felállításának ügyében megtörtént a tárgyalás. Az EUROGASCO10 vállalathoz kérvényt nyújtottak be, de két ok miatt késett annak a teljesítése. Az olajvállalat a kérvényre azt válaszolta, hogy a szentadorjáni új plébániatemplom belső berendezésére 2500 pengőt adnak. A vállalat 1938-ban már jelentős összegeket fektetett az olajkitermelésbe, de a további terveik között szerepelt, hogy az 1939–1940-es években is 10 millió pengőt fordítanak a beruházásokra. A püspöki biztos megjegyzi levelében, hogy az – ekkor már MAORT-nak nevezett11 – vállalat igazgatóságában csak Papp Simon12 főgeológus római katolikus, míg a többi amerikai protestáns és felekezetnélküli volt. A bányalelkészség felállításával kapcsolatban Papp Simon arra kérte a püspöki biztost, hogy még 2–3 évig legyenek türelemmel a pénzhiány miatt, és azért, mert a magyar hatóságok napról napra újabb követelésekkel – útépítés, csendőrség elhelyezése stb. – álltak elő.13

 

bázai kápolna

A bázai kápolna az 1940-es évek elején
(Kancsal Gyöngyi gyűjteményéből)

 

Grősz József14 erre a levélre válaszolva megköszönte Pehm Józsefnek a bányalelkészség ügyében kifejtett fáradozását és az Esterházy Pál15 "Őhercegségénél tett eredményes lépését". A püspök szintén aktuálisnak tartotta a borsfai lelkészség mielőbbi felállítását.16

Pehm József az 1938. évi zalai kuráciákról szóló jelentésében megjegyezte, hogy az olajvidék bányalelkészségének megszervezése égetően fontos. Hét kútból termeltek ekkor már kőolajat, és a tisztikaron kívül 400 munkás dolgozott itt, s ez a szám csak emelkedett. A terület községei – Lispe, Kerettye, Báza, Borsfa – lakóinak száma 788 fő volt, de az útépítéseknél is 100 munkást foglalkoztattak. "Az olajtelep két oldalán működik Szentadorján új és Bánokszentgyörgy régi plébánia, de ezektől az olajmezei községek 6– 14, illetőleg 4–9 km-nyire vannak. Nem javul az olajmezők pasztorálására nézve a helyzet akkor sem, ha Borsfán előkészületben lévő plébánia megkezdi működését. Csak a bányalelkészség segít."17 Ezért kérték a MAORT-tól a bányalelkészség megszervezését havi 180 pengő fizetéssel és lakással. Felmerült ekkor, hogy a bázai kápolnát bővítik ki a lelkészség céljára, amitől a MAORT nem zárkózott el, de szerintük egy-két évet várni kellene ezzel a dologgal.18

Süle Lajos bánokszentgyörgyi plébános szerint 1939 februárjában Borsfa, Báza, Kerettye, Valkonya és Kistolmács hitéletileg elhanyagolt területén – 1545 hívőn túl –, az új olajtelepen, Kerettyén már 12 tiszti család, 400 munkás, fúrósok és csendőrök laktak. Szerinte, ha itt a lelki gondozást nem szervezik meg, akkor az őslakosság és a munkásság rendkívül hátrányos helyzetbe kerül, mivel a legközelebbi plébániák közül Bánokszentgyörgy és Lispeszentadorján több kilométer távolságra van.19

A szombathelyi püspök 1940. december 16-án kelt levelében tájékoztatta Pehm Józsefet, hogy január 1-jével megalapítja a kerettyei lelkészséget. A püspök megjegyezte, hogy a pozíció betöltésénél tekintetbe kellett vennie azt is, hogy az odahelyezett személy ambícióval menjen a helységbe. Ezért olyan embert nem mozgathatott meg, akinek állandóbb jellegű állása volt, mint az ekkor elinduló és bizonytalan jövőjű intézmény. Kozma Ferenc dr. felől döntött már, és ezt vele hivatalosan közölte is, ezért a bázakerettyei lelkészség élére Falusi József20 pákai káplánt nevezi ki.21 A püspöki biztos 1940-ben a zalai kuráciák helyzetéről elkészített ismételt jelentése tartalmazta, hogy a MAORT 3000 pengőt adott az 1941. évre a lispei olajtelep papjának létfenntartására. Megjegyzi még, hogy "ő látja el Bázakerettye 388 őslakóját, katonai őrségét, a telep tisztviselőit, munkásait. A kinevezett expositus Falusi József. Temploma a kerettyei kápolna, amelyben vasár- és ünnepeken 2 szentmise lesz szükséges. A katonaság felajánlotta a tiszti ellátást tiszti térítés ellenében. Ezzel az új kerettel egymás területét érinti 6 új kurácia: Eszteregnye, Rigyác, Becsehely, Borsfa, Báza, Szentadorján."22

1940. december 30-án Grősz József szombathelyi püspök levélben köszönte meg Papp Simonnak a MAORT által biztosított pénzügyi támogatást. Egyben tájékoztatta őt, hogy az egyik fiatal és értékes papját, Falusi Józsefet azzal a megbízatással nevezte ki a bánokszentgyörgyi plébános mellé, hogy mint "capellanus expositus" lakjon az olajvidéken, és bizonyos önállósággal vezesse Bázakerettye lakosainak a lelki ügyeit. Azt is meghagyta a kihelyezett káplánnak, hogy keresse meg a módját annak, hogy más plébániák területén folyó fúrások személyzetét is meglátogassa, és lelki ügyeikben tartson fenn állandó kapcsolatot az illetékes plébánosokkal. A püspök okvetlenül szükségesnek tartotta a kihelyezést, mert szerinte Bánokszentgyörgyről nem lehetett intenzíven foglalkozni az olajvidék munkásaival.23

1937-ben a Budafapuszta-2. számú fúrás befejezése után termelésbe állított budafa pusztai – lispeinek, kerettyeinek is nevezett – olajmezőn, Bázakerettye központtal kialaku lt a MAORT első olajtermelő üzeme, amelynek 1939 januárjában már 10 termelő kútja volt. 1938–39-ben csak az üzemmenethez alapvetően szükséges létesítmények épültek meg. Üzemi iroda céljára bérbe vették a Hajós-kastélyt, ahol az adminisztráció mellett a geológiai és kémiai laboratóriumot is elhelyezhették. Felépítettek egy vasszerkezetű, vaslemezzel fedett raktárhelyiséget, amely egyúttal helyet adott a garázsnak, a villamos központnak és a műhelynek. Bázakerettye délnyugati része feletti magaslaton, mintegy tíz holdnyi területen mérnöki és tisztviselői lakások építését kezdték el.24 Először a mérnök- és tisztviselőlakások, a szükséges üzemi iroda és más kisebb üzemi épületek készültek el. 1940-ben a munkáslétszám ugrásszerű emelkedése elkerülhetetlenné tette, hogy elkezdődjék a munkásjóléti intézmények megvalósítása és két-, háromszobás munkáslakásokból egész kis lakótelep épült.25

A kerettyei temetőkápolna funkciójában is gyökeres változást hozott, hogy kőolajat találtak a környéken. A hirtelen megnőtt lakosságszám következtében szükség volt a hívek lelki életének ápolására, ezért a bázakerettyei expositura 1941-ben kivált a bánokszentgyörgyi plébániából. Illetősége kezdetben Báza és Kerettye területére terjedt ki. (A két község még 1936-ban egyesült Bázakerettye néven. Báza ezután, mint Bázakerettye I. kerülete, míg Kerettye II. kerület címen szerepelt.) A lelkészség egyházi illetőségi területe keleten Borsfa, nyugaton Lispeszentadorján, délen Kistolmács, északon Lasztonya és Várfölde községek határáig terjedt.26 A Magyar Távirati Iroda már 1941. december 27-én jelentette, hogy Grősz József szombathelyi megyéspüspök a zalai olajvidéken a MAORT támogatásával új lelkipásztori állomást állított fel, és annak vezetésével Falusi József pákai káplánt bízta meg.27

 

Kerettye és a kápolna

Kerettye és a kápolna látképe (Fotó: Papp Simon, MOGIM)

 

1941. január 1-jei hatállyal a 28 éves Falusi Józsefet – kétéves papként – felmentették a pákai kápláni állása alól, és megbízták az induló bázakerettyei expositura vezetésével. Az új lelkészséghez ekkor csak Bázakerettye tartozott 407 helybeli lakossal, de rajtuk kívül a MAORT alkalmazottai, munkásai és az idevezényelt katonaság lelkipásztori teendőit is el kellett látnia. Grősz József szombathelyi megyéspüspök a következőket írta Falusi Józsefnek: "Ha a helyzetet és embereket megismerted, az expositura területén egyházközség szervezendő meg, melynek elnöke az Egyházközségi Szabályzat 21. §-a értelmében az expositus az egyházi elnök jogaival és kötelezettségeivel. Nagyobb horderejű dolgokat azonban ne tégy a bánokszentgyörgyi plébános úr tudta nélkül, ami az expositura természetéből következik. Az anyakönyvi adatokat a mindenkori expositus köteles lesz negyedévenkint a plébánosnak beszolgáltatni. Végezni fogod mindazon lelkipásztori teendőket, amiket eddig a bánokszentgyörgyi plébános, illetőleg a borsfai expositus teljesített... A továbbiakra főképp lakásod és kosztod ügyében fordulj bizalommal Pehm József prelatus és Süle Lajos bánokszentgyörgyi plébános urakhoz."28

Papp Simon a MAORT igazgatósága nevében, 1941 januárjában – a korábbi levelére válaszolva – tájékoztatta Pehm Józsefet is, hogy a bázakerettyei alkalmazottaik kiszállás útján történő lelki gondozásáért a 3000 pengőt a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületen keresztül elküldték. Azt a kérést, hogy a lelkipásztor helyben lakhasson, még ekkor sem támogatta a vállalati igazgatóság. Papp Simon ismét azzal érvelt, hogy ellentétben más ipari- vagy bányaüzemmel, az olajfeltárási és termelési munkálatok kevésbé vannak helyhez rögzítve, ezért szerinte nem tanácsos itt állandó jellegű intézményeket létesíteni. Papp megjegyezte még, hogy "most már bizonyos fokig áttekinthetjük a lispei olajmező kiterjedését és ennek alapján igen valószínűnek tartjuk, hogy a fúrási munkálatok ezen a mezőn már nem fognak sokáig folytattatni. Mihelyst azonban a fúrás megszűnik, bázakerettyei alkalmazottaink száma lényegesen le fog csökkenni. Egy további nehézség az, hogy a Bázakerettyén dolgozó kb. 550 alkalmazottunknak csak egy töredéke, szám szerint 150 lakik Kerettye és Báza községekben, túlnyomó része azonban más, többnyire több km-es távolságra fekvő községekben. Végül pedig megemlítjük még azt is, hogy Kerettye és Báza községek éppen az adott helyzet folytán túl vannak zsúfolva, és lakás úgyszólván egyáltalán nem kapható. Magának a vállalatnak is a legnagyobb nehézsége van műszaki és kereskedelmi tisztviselőit ezen községekben elhelyezni."29 Ezért a lelkigondozást nem telepi lelkészséggel, hanem kiszállás útján kérték megoldani, és ezen elgondolás miatt adták meg az 1941. évre a segélyt.30

Pehm József a püspöknek küldött levelében 1941. január 15-én arról írt, hogy úgy látja, a MAORT egyáltalán nem akarja, hogy római katolikus pap lakjon a telepen. Ő azt remélte, hogy leküzdheti a központi, illetve a helyi ellenállást. A telefonon történő érdeklődésére a MAORT-nál azt felelték, hogy az általa kiszemelt két szobát a katonaság vette birtokba, de ha ők átadják, nincs kifogásuk az elfoglalása ellen. A lakás ügyében Pehm közben megkereste Nagykanizsán vitéz Kolozsváry Bélát, a telep katonai parancsnokát, akinek élőszóban is előadta a problémát. Ezek után úgy vélte, hogy jobb volna, ha a lispeszentadorjáni vagy a bánokszentgyörgyi plébánián lakna majd a kerettyei káplán. Vasár- és ünnepnapok alkalmával ott maradna ebédelni, hogy társadalmilag is érintkezzen a helybéliekkel, és délután vagy este litániát végezhessen. Pehm megjegyezte még, hogy a kápolna kicsi, ezért két szentmisére lenne szükség, amelyhez a püspök engedélyét kérte.31 Falusi József 1941. január 22-én kelt levelében arról írt Pehm Józsefnek, hogy ezen a napon Kerettyén járt, de lakást nem tudott szerezni. Úgy gondolta, hogy a vasárnapi ünnepélyes fogadtatáson, a kápolna felszentelése után személyesen tud majd tárgyalni a keretytyei birtok bérlőjével, és sikerül majd egy szobát kibérelnie. Azt közölte még, hogy "Süle plébános úr megígérte, hogy a vasárnapi szentmiséhez szükséges dolgokat kiküldi és meghívja azokat, akiket meg kell hívni. A MAORT budapesti igazgatóságát pedig méltóztassék a prelátus úr meghívni, illetőleg értesíteni. Minthogy Kerettyén egyáltalán nincs semmi nagyobb helyiség – tiszti kaszinó vagy hasonló – a katonaság volt szíves rendelkezésünkre bocsátani egy szobát, ahol az ebédet el lehet fogyasztani, amit az ottani vendéglős fog elké- szíteni és a katonák épületéhez szállítani."32

 

bázakeretttyei kápolna

A bázakeretttyei kápolna homlokzata az 1940-es években

 

Bázakerettyén 1941. január 25-én, vasárnap fogadták ünnepélyes keretek között Falusi Józsefet. Az olajtelep népe díszkapuval várta a lelkészt, akit Pető Károly borsfai jegyző üdvözölt. Az új lelkész a kápolnában a Veni Sancte-t, szentmisét és szentbeszédet tartott, majd ezután következett a közös ebéd, amelyen Dinda János olajmérnök üdvözölte a MAORT igazgatósága nevében. Az ünnepségen jelen volt még dr. Vida Ferenc, a letenyei járás főszolgabírája.33

Az ünnepélyes alapítás úgy zajlott le, hogy Pehm József püspöki biztos, néhány pap kíséretében a templom előtt összegyűlt hívek szeretetébe ajánlotta az első lelkészt. A temetőkápolnát ugyan kicsinek tartotta, de azt ajánlotta a megjelenteknek, hogy töltsék meg mindig, és ha kicsinek bizonyulna az épület, akkor feszítsék szét az oldalát. Az ünnepség és a beszédek elhangzása után a vendégek eltávoztak, az új lelkész meg itt maradt a híveivel együtt.34 A kápolna azonban üres volt, alkalmassá kellett tenni az emberek fogadására. Ezért a hívek 1941. január 30-án a templomdíszítésre ebédet adtak, amelyből 35 pengő gyűlt össze. A faluban is gyűjtést rendeztek a harmóniumra, ekkor 120 pengőt adtak össze, de gyűjtöttek a MAORT-tisztviselőktől is, akik 320 pengőt adományoztak. Ezek a nagylelkű adományok tették lehetővé, hogy vázákat vegyenek az oltárra, kilincset az ajtóra, kijavítsák a templom ablakát, csillárt szerezzenek be. A község 1000 pengő segélyt utalt át, amelyből sikerült megvásárolni a templomi padokat.35

Falusi József lelkész 1941 februárjában ismét tájékoztatta a helyzetéről Pehm Józsefet. A lakásügyében többször beszélt a Frankl nevezetű bérlővel, hogy a gazdalakásból egy szobát megkaphasson, de ő ezt elutasította. Bizakodással töltötte el a lelkészt, hogy üzemi barakklakások készültek a munkások részére, ahol a vállalat 30 főt kívánt elhelyezni azok közül, akik addig a faluban laktak. Falusi megkérte a munkásokat, hogy szóljanak neki, ha valahol lakás szabadulna fel. Megjegyezte, hogy "eddig a Doktoréknál laktam és lakom most is. Teljesen külön szobám van, külön bejárattal. Mint vendéget kezelnek, és kosztra sem engedtek el sehova."36 Falusi szerint a MAORT nagyon előzékeny volt vele, a mérnökök között lévő négy-öt jó katolikus támogatta őt. Az új harmóniumot is megkapták, amire összegyűjtöttek 300 pengőt. A templom azonban nagyon nedves és hideg volt, emiatt sokan nem mentek el oda. Ezért a MAORT helyi vezetősége a vállalat központjában jóváhagyatta a gáz bevezetését a templomba, amit azonnal el is végeztek. A lelkész a következőket írta még a mindennapjairól: "Tegnap volt az első énekes harmóniummal kísért mise, aminek nagyon örült mindenki. A tisztviselők között van egy kántortanító, aki szívesen elvégzi a kántori teendőket. Bázában március elején tanítóválasztás lesz, amikor is férfitanítót választunk, akinek kötelessége lesz Kerettyén kántorizálni. Bázaiak ismételten szóltak, hogy náluk is legyen szentmise. Annyit megígértem nekik, hogy majd a nyáron, ha jó idő lesz, közben kimegyek misézni, mert akkor egy misén mindenki részt vehet, ha nem is fér be a templomba. Ebben az esetben egy misét mondanék Kerettyén, egyet Bázán. Most hétköznap mindennap fél nyolckor van mise, amin 25–30 főleg asszony, leány van, de néha akad tisztviselő és munkás, mérnök is. A gyónás úgy látszik nem igen volt szokásban! Néha van egy-egy gyónó, vasárnap több is, első pénteken talán 10 gyónó és áldozó volt, de remélem hamarosan emelkedni fog ez a szám. Vasárnap mindkét szentmisén tele van a templom. Prelátus Úr említette, hogy kért számomra, illetőleg a hely számára binálási engedélyt. Én eddig semmi hivatalos értesítést nem kaptam erről. A katonaság e héten bizonytalan időre leszerel és helyette csendőrség veszi át a felügyeleti szolgálatot. 14-én itt is megtartottuk a csendőrnapot. A csendőrség teljes létszámban szentmisén vett részt. Szentbeszédet is mondtam nekik.

Kedden és pénteken megyek Bázába iskolába. Énekelni nem igen tudnak sem a gyerekek, sem a felnőttek, azért ki is hirdettem, hogy minden vasárnap a nagymise után énekpróbát tartunk. Beteget már provideáltam. Halott még nem volt. Kihirdettem, hogy a beteghez időben hívjanak papot. Egy gyermeket kereszteltem, az is törvénytelen. A rossz lakásviszonyok igen sok bajnak az okozói, egészségügyi és erkölcsi szempontból egyaránt. Sokan alusznak összezsúfolva egy szobában, idegen munkások, családtagok, kicsinyek és nagyok. Munka akad bőven. Az anyakönyveket vezetem. Szándékozom elkészíteni a törzslakosság és a munkásság törzslapját. Oltáriszentséget nem tudok tartani, mert csak egy miséző helyem van. Sok mindent kellene a templom részére beszerezni, de nem tudom miből. Miseruha is csak kettő van: fehér és fekete, a húsvéti szertartásokhoz is több minde n kell. Prelátus Úr nem tudna valami pénzforrást ajánlani? Nem kaphatnánk valami kis összeget az Egyházmegyei Takarékpénztártól? Igen szükségesek volnának a templomba padok, egy sekrestye is! Itt lehetne gyóntatni, ami igen fontos volna! Arra nem lehet számítani, hogy a hívek adakozásából mindezek beszerezhetők, mert nincsenek is jómódban, meg az adakozást elég hamar meg is unják!"37

1941-ben a településen a lélekszám egyre növekedett, kocsma is volt már, a Hangya Szövetkezet vegyesboltot nyitott. Katonákat is vezényeltek a telepre, volt egy őrszázad, és egy légvédelmi üteg a dombtetőn, a szőlőben, egy ezredes parancsnoksága alatt. Falusi Józsefnek eleinte nem sok dolga akadt. Az iskolai hitoktatás még meg sem indult. A napi misét elmondta, utána vadászattal és kártyázással töltötte idejét. Jó társasági ember volt, szerették a vállalat és a katonaság vezetői egyaránt.38

 

olajfúrótorony

A Budafapuszta 2-es számú kút olajfúrótornya
(Fotó: Papp Simon, MOGIM)

 

Üres lakás azonban még ekkor sem volt Kerettyén, sőt a lelkész lakhatásának a kérdése hosszú évekig váratott még megoldásra. A családoknál egyáltalán nem volt hely, de a MAORT sem tudott – vagy nem akart – helyet biztosítani. A Hajós-féle birtok bérlőjénél ugyan megvolt a jóakarat, de az ő épületeit a katonaság tartotta megszállva. Süle Lajos39 bánokszentgyörgyi plébános tárgyalt a kerettyei katonai parancsnokkal, aki azt nyilatkozta, hogy a kutak őrzését hamarosan a csendőrség fogja ellátni. Ebben az esetben több helyiség fog felszabadulni, és biztosítani tudják a lakást az expositus számára. Süle szerint, amikor az expositus megkezdi a működését, a bérlővel és katonasággal olyan megegyezésre juthatnak, hogy kapnak egy szobát. Ekkor a bognár dolgozott benne, előtte a majorgazda lakása volt. A lakás másik szobája a bérlőnek volt fenntartva, aki időnként a gazdaság ellenőrzése során szokott ott tartózkodni. A Letenyén lakó bérlő megígérte, hogy a bognár műhelyt máshová költözteti, s a szobát megkapja az expositus.40 Falusi József 1941 tavaszán a községtől kért segélyt a templom felszerelésére, amit a borsfai körjegyző és a járási főszolgabíró is támogatott. Ekkor még mindig nem sikerült lakást szereznie, ezért az orvosnál lakott. A lelkész a húsvéti ünnepek után akart leköltözni a faluba, ahol az egyik családnál ajánlottak neki egy szobát. A telepről ebben az időben sokan elmentek, mivel légvédelmi gyakorlatokat tartottak, és teljes elsötétítést rendeltek el minden este. Az áprilisi eseményekről a következőket írta: "Néha hallunk egy-egy robbanást, a jugoszlávok felrobbantják a Murán az összes hidakat. A telepről is minden nagyobb értéket kihordtak az erdőbe. Elég sok katona is van itt. Ha zavaros is egy kissé a helyzet, reméljük és bízunk az Istenben, hogy nem lesz semmi bajunk. Tegnap igen szépen sikerült a Passió, amit a tisztviselő-kántor vezetésével a munkások énekeltek nagy örömmel. Amennyire csak lehet, a nagyheti szertartásokat is elvégezzük, aminek a hívek nagyon örülnek"41

 

Bázakerettye látképe

Bázakerettye látképe a faluból, középen a templom tornyával, a dombtetőn az amerikai mérnöklakásokkal, 1939-ben.
(Fotó: Papp Simon, MOGIM)

 

Közben Pehm József 1941. március 22-én megírta a megyéspüspöknek azt a levelet, amelyben lemondott – élete legkedvesebb – munkaköréről, a zalai püspöki biztosságról. A lemondásával kapcsolatban a következőket jegyezte meg: "Az utóbbi időben eme munkakörömben sem személyi, sem tárgyi tekintetben nem találtam megértésre. Személyi téren Tornyos József és Falusi József új, kényes keretekben történt megbízatására utalok; tárgyi tekintetben Bázakerettye expositura jellege, a pórszombatiakkal való alkudozás, a kerkebarabásiaknak új, vasárnapi szentmise engedélyezése, ami a zalabaksai szervezést megnehezíti: oly okok, amelyek miatt az eredeti elgondolások nem valósulhatnak meg. Azt kell gondolnom, hogy vagy nem tudok már dolgozni itt, vagy nem kívánatos többé a munkám."42 Grősz József megyéspüspök 1941. június 16-án kelt válaszában – ekkor került hozzá a lemondásról szóló levél – megköszönte Pehm Józsefnek a zalai hitéletért folytatott áldozatos munkáját, és püspöki biztosi működéséről való lemondását tudomásul vette. A püspök megállapította, hogy a plébános úr "elhatározása és a közölt okok közt még azon esetben sem lenne arány, ha az összes felhozott főpásztori intézkedések elhibázottak lettek volna... A keresztek, amelyek az Úr szőlőjében dolgozók útját gyakran szegélyezik, szolgáljanak elégtételül Isten előtt emberi hibáinkért, és állandóan figyelmeztessenek arra, hogy emberek vagyunk és a siralom völgyében járunk."43

 

Összegzésül megállapíthatjuk, hogy az 1927-es egyházmegyei zsinattól 1941-ig a Szombathelyi Egyházmegye zalai részében az addigi 25 plébánia mellett újonnan létesült 14 önálló lelkészség, amelyek mind életképesnek bizonyultak. Általában mindegyik egyházmegyében – régen is, ma is – egyedi és alkalomszerű, helyi jellegű volt egy-egy új templom építése, a plébániaalapítás, az állandó papi jelenlét megszervezése. Ott és akkor történt ez, ahol éppen megsokasodott a lakosság, és a helyiek kellő anyagi erőket tudtak előteremteni. Pehm József püspöki biztos alapos előkészítő munkája után kezdődött meg a szervezés Zalában, így 1928-ban Szentadorján, Becsehely, Gáborjánháza, Rigyác, Resznek, Gutorfölde, Eszteregnye, Kerkakutas, 1930-ban Petrikeresztúr, 1931-ben Tótszerdahely, 1933-ban Tófej-Lórántháza, 1934-ben Pajzsszeg, 1938-ban Gellénháza és 1939-ben Kálócfa központtal létesültek önálló lelkészségek. 1941-ben pedig, az újonnan létrejött zalai olajvidék központjában, Bázakerettyén létesült egy bányalelkészség.44

Pehm József a zalai püspöki biztosságról történő lemondásakor készített levelében megjegyezte, hogy a zalai feladatainak kilenctizedét elvégezte, de még jelentős templomok – Tótszerdahely, Borsfa, Pajzsszeg – kellenek a már megszervezett vidékeken és "az egy tized rész se kis munka."45

   

JEGYZETEK

1 Mindszenty (Pehm) József (Mindszent, 1892. márc. 29. – Bécs, 1975. máj. 6.): bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek.
2 Mikes János, gróf (Zabola, 1876. jún. 27. – Répceszentgyörgy, 1945. márc. 28.): 1911 és 1936 között szombathelyi megyéspüspök, címzetes érsek.
3 Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár (továbbiakban: SzEL) Pehm József iratai 1. dob. Zala segélykiáltása. A plébániák szaporításának ügye a szombathelyi egyházmegye zalai részében. Szombathely, 1927. 1–8. p. Lásd még: KOVÁTS Péter: Mindszenty József és az 1927-es szombathelyi egyházmegyei zsinat. = Vasi Szemle, 2005. 4. sz. http://vasiszemle.hu/2005/04/kovats.htm (Megtekintve: 2015.01.07.)
4 PERGER Gyula: Mindszenty (Pehm) József tevékenysége a szombathelyi egyházmegyében, különös tekintettel a zalai kurációk megszervezésére. Bp., 2007. 44–45. old. (Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar doktori értekezés)
5 SzEL Pehm József iratai (továbbiakban: PJ ir.) 4. dob. Szakovics József plébános 1927. november 10-én keltezett levele
6 Uo.
7 DOBRI Mária: ...szívélyesen üdvözöl barátod és híved... = Vasi Szemle, 1995. 2. sz. 280–281. old.
8 Vallásalap: katolikus egyházi rendeltetésű alapítvány, amelyből fedezték a katolikus középiskolák hittanárainak a fizetését, a papnevelő intézetek kiadását és a lelkészi kongrua kiegészítését.
9 SzEL PJ ir 1. dob. Jelentés a zalai kuráciák 1938. évi munkájáról
10 Europen Gas and Electric Company (amerikai-brit) 1933-ban a Dunántúl teljes területére kapott kutatási és bányászati jogot. Az eredmények hatására alapították meg a Magyar–Amerikai Olajipari Részvénytársaságot, a MAORT-ot 1938. július 15-én. PAPP Simon: Életem. Szerk. Srágli Lajos, Tóth János, Zalaegerszeg, 1996. 336. old.
11 Magyar–Amerikai Olajipari Részvénytársaság
12 Papp Simon, dr. (Kapnikbánya, 1886. febr. 14. – Bp., 1970. júl. 27): geológus, egyetemi tanár, az MTA tagja.
13 SzEL PJ ir 4. dob. Pehm József 1938. október 27-én keltezett levele Grősz József püspöknek 2040/1938.
14 Grősz József (Féltorony, 1887. dec. 9. – Kalocsa, 1961. okt. 3.): 1936-ban a szombathelyi egyházmegye apostoli kormányzója, 1943-tól kalocsai érsek, az MTA igazgatósági tagja.
15 Galántai herceg Esterházy Pál (Kismarton, 1901. márc. 23. – Zürich, 1989. máj. 25.): az örökös elsőszülött hercegi rang birtokosa az Esterházy-családban.
16 SzEL PJ ir 1. dob. Grősz József püspök 1938. október 31-én keltezett levele Pehm Józsefnek 2403/1938.
17 SzEL PJ ir 1. dob. Jelentés a zalai kuráciák 1938. évi munkájáról
18 Uo.
19 SzEL PJ ir 4. dob. Süle Lajos plébános 1939. február 6-án keltezett levelének másodlata a földművelésügyi miniszternek címezve
20 Falusi József (Kemenessömjén, 1913. márc. 31. – Kemenessömjén, 1998. máj. 31.): Szombathelyen szentelték pappá 1938-ban, majd 1941–1943 között Bázakerettyén lelkész.
21 SzEL Acta Cancellária (továbbiakban: AC.) Grősz József püspök 1940. december 16-án keltezett levele Pehm Józsefnek 2859/1940.
22 SzEL PJ ir 1. dob. Jelentés a zalai kuráciák 1940. évi munkájáról
23 SzEL AC. 2911/1940.
24 SRÁGLI Lajos: A MAORT. In: Változó világ 22. köt. Bp., 1998. 41. old.
25 Uo.
26 SzEL AC. Leltár 17/1970.
27 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára K szekció MTI 1940. dec.
28 SzEL AC Grősz József püspök 1940. december 20-án keltezett levele Falusi Józsefnek 2860/1940.
29 SzEL PJ ir 4. dob. Papp Simon 1941. január 9-én keltezett levele Pehm Józsefnek
30 Uo.
31 SzEL PJ ir 4. dob. Pehm József 1941. január 15-én keltezett levele Grősz József püspöknek
32 SzEL PJ ir 4. dob. Falusi József 1941. január 22-én keltezett levele Pehm Józsefnek
33 Lelkészt kapott a bázakerettyei olajtelep. = Zalai Közlöny, 1941. jan. 28. 4. old.
34 Fodor Antal visszaemlékezésének másolata (a szerző tulajdonában) 1–2. old.
35 Bázakerettyei plébánia iratai (továbbiakban: Bk. Pléb. ir.) Iktatókönyv 1943–1946.
36 SzEL PJ ir. Falusi József 1941. febr. 17-én keltezett levele Pehm Józsefnek 4. dob. (3/1941.)
37 Uo.
38 Fodor Antal visszaemlékezése, 3. old.
39 Süle Lajos (Balozsameggyes, 1901. ápr. 26. – Székesfehérvár, 1977. márc. 20. ): bánokszentgyörgyi plébános 1937 és 1962 között.
40 Bk. Pléb. ir. 234/1941.
41 SzEL PJ ir 4. dob. Falusi József 1941. április 7-én keltezett levele Pehm Józsefnek (14/1941.)
42 SzEL AC. Pehm József 1941. március 7-én keltezett levele Grősz József püspöknek 576/1941.
43 SzEL AC. Grősz József püspök 1941. jún. 16-án keltezett levele Pehm Józsefnek 1348/1941.
44 PERGER Gyula: "Zala segélykiálltása" – Mindszenty József, jó pásztor. = http://www.keresztenymagyarorszag.hu/hirek/6092 (Megtekintve: 2015.01.06.)
45 SzEL AC. Pehm József 1941. március 22. keltezett levele Grősz József püspöknek 576/1941.