EGEY EMESE

 

 

A RUSZINOKRÓL

 

 

Az utóbbi években hazánkba betelepült újabb etnikumok némelyike létszámban már felülmúlja egyes őshonos nemzeti kisebbségeinket, köztük a legkisebbek egyikét, a ruszinságot. Így egyre fontosabbá válik, hogy tudjunk róluk, figyelemmel és pozitív diszkriminációval forduljunk feléjük.

A hazai cigányság mellett a ruszinság az egyetlen olyan etnikumunk, amelyik több ország területén szétszórva él, és nincs anyaországa. Ezért nevezi őket egy lengyel történész Közép-Európa kurdjainak.1

A ruszinság történeti hátterét alapul véve sem a nép, sem a nyelv meghatározásánál nincs egyszerű dolgunk, mivel a kutatók és maguk a ruszin nemzetiség tagjai sem képviseltek/ képviselnek egységes álláspontot eredetükről, nyelvük hovatartozásáról.

Földrajzi elhelyezkedésüket tekintve kiindulásul a következő állapítható meg. A hajdani Magyar Királyság, a Lengyel Királyság, a Galíciai Fejedelemség, az Osztrák–Magyar Monarchia, később ezen területek utódállamainak, Csehszlovákiának, majd a Szovjetuniónak a területén éltek ruszinok. A történelmi Magyarországot tekintve egy északkelet – délkelet – déli karéjban találjuk meg a ruszin népet, a hajdani Sáros, Zemplén, Máramaros, Ung, Bereg, Ugocsa, majd lefelé tovább a keleti hegyvidék vonulatában Bihar, Zaránd, Arad, Temes megyében. Ma Ukrajna, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia, Szerbia és a beköltözések révén még Horvátország legkeletibb területén, valamint Csehországban is találhatunk ruszin falvakat vagy ruszin etnikumot. Egy tömbben csupán Kárpátalján élnek, becsült lélekszámuk ott 770–800 ezer közé becsülhető.2 A ruszinság lélekszáma a világban egyes becslések szerint (a XIX–XX. sz. fordulóján az USA-ba kivándorolt, hajdan kb. 220 ezres közösséget is beleértve) másfél millióra tehető.3

A Kárpát-medencei ruszinság összlétszámát nehéz megállapítani a homogenizáló nemzetállami törekvések miatt, hiszen koronként hol ide, hol oda sorolták őket. A népcsoport megnevezése is változatos: a források nevezik őket oroszoknak, ruténeknek, kisoroszoknak, magyar-oroszoknak, kárpátoroszoknak, ruszákoknak, ruszinyákoknak, rusznyákoknak, uhro-ruszinoknak. Ők saját maguk a XIX. századtól a rusznák és a ruszin népnevet használják. Amikor azonban a politikai érdek úgy kívánta egyik vagy másik ország részéről, amelynek területén éppen éltek, vagy ahol egy adott állam előretolt bástyaként számított rájuk, orosznak, ukránnak is tartották őket, nyelvüket az óorosz kései leszármazottjának, az ukrán egyik nyelvjárásának tekintve (ruszofil és ukranofil irányzat) vagy éppen önálló származást hangoztatva.4 Legpontosabban S. Benedek András összegezte kutatásaiban a ruszinság négy különféle származtatását, az etnogenezisére vonatkozó eszméket és téveszméket.5

 

A következőkben tekintsük át, mikor és miért érkeztek a ruszinok a történelmi Magyarország területére. Magyarországon a XIII. században a tatárjárást követően indult meg az addig lakatlan hegyvidéki gyepű betelepülése, illetve a királyi erdőségek tervszerű betelepítése.6 Zsigmond idejében ez a népmozgás felerősödött, ekkor érkezett a ruszinok egyik csoportja is Koriatovics (Korjatovics) Tódor podoliai herceg (litván hercegség) vezetésével 1397 táján a mai Kárpátalja területére, akinek a király a munkácsi várat adományozta. A hagyomány szerint az ő nevéhez köthető a munkács-csernekhegyi kolostor alapítása, amely a ruszinok vallási központjává fejlődött.7 Itt jegyzendő meg, hogy több kutató vitatja, miszerint Korjatoviccsal nagyszámú népesség érkezett volna Munkács környékére, hiszen a herceg belpolitikai viszály elől menekült, így nem állhatott módjában jelentős tömegek áttelepülésének megszervezésével foglalkozni.8

A beköltözés (ez már az országon belüli mozgás) újabb hullámban folytatódott a XVI–XVIII. században, amikor is földesúri támogatással érkeztek az új telepesek a török alatt elnéptelenedett, immár síkvidéki területekre is.9

A Kárpát-medencében megjelenő ruszinok a különféle forrásokban különböző alcsoportokba sorolva, így Hodinka Antalnál 5 nagyobb, Szabó Oresztnél 5+3 ágba tartoznak. Bonkáló Sándor ruszin származású nyelvészprofesszor felosztását alapul véve két fő águk az ún. síkvidékiek, azaz dolisnyánok/dolisnyákok és az ún. hegyvidékiek, azaz verhovinaiak. Az utóbbi ág három alcsoportra bomlik: a huculokra (a máramarosi hegyekben), a bojkókra (tőlük nyugatabbra) és a lemkókra (a Latorca és a Poprád közötti területen letelepedettek).10

A bevándorlás megszervezését a földesurak olyan német származású, mai szóval élve vállalkozókra, az ún. soltészekre (vö. német Schultheiß=falusi, községi bíró), másutt a szláv eredetű kenéz névvel illetett szláv vagy román személyekre bízták, akik a Kárpátok túloldaláról, Halicsból és Podoliából11 hívtak be többek között ruszin jobbágyokat. Ezeknek az új falvaknak az első írásos dokumentumai az ún. kenézlevelek (lat. literae scultetiales). Amint Újj Anna tanulmányában olvasható, a kijelölt erdőkbe, pusztákra letelepülők meghatározott ideig mentesültek a jobbágyterhek alól; bírájuk, elöljárójuk, a kenéz kiváltságait csak Mária Terézia számolta fel.12

 

Nyelvészetileg a ruszint a keleti szláv nyelvek közé szokás sorolni, jelentős szlovák, magyar, lengyel eredetű szókinccsel, valamint a szókészlet egy speciális, az ószláv liturgikus szövegekből eredeztethető, illetve saját nyelvjárási rétegével. Egyesek önálló, ún. közép-szláv etnikumként és nyelvként tekintenek rájuk.13 A ruszin írás cirill betűs. A szétszórtság és a nyelvjárási változatok sokszínűsége, valamit az autonómia hiánya nem tette lehetővé egységes irodalmi nyelv kialakulását. Ugyanakkor a XVIII. századi észak–dél irányú népmozgások, a földhöz jutás reménye, a török hódoltság után elnéptelenedett területek benépesítése révén Bácskában, a Szerémségben és Szlavóniában is megjelent a ruszin etnikum. A XIX. század végére Bácskában, ahol addigra egy tömbben élt egy mintegy húszezres közösségük, létrejött az anyanyelvi iskolázás, az önálló könyvkiadás, és kialakult egy sajátos irodalmi "mikronyelv". A helyi ruszin nyelvváltozat a többi nemzetiség közötti közvetítőnyelvvé is válhatott egy időre.14

Nyelvi és származási besorolásuknál sokkal biztosabb támpontunk a ruszin népcsoport etnikai hovatartozásának megállapításánál vallási hovatartozásuk. Hasonlóan a moldvai csángókhoz, akik római katolikus voltukban élik meg magyarságukat, a ruszinok egyértelműen görög katolikus vallásúak. Tehát amikor egy népszámlálási statisztikában azt látjuk, hogy eredetileg ruszin vidék adott településén a görög katolikus "szlovákok/magyarok" aránya pl. 90% fölött van, biztosra vehetjük, hogy ott ruszinokról van szó, még akkor is, ha a nyelvvesztés, az asszimiláció miatt Magyarországon már magyar vagy pl. a szlovákiai Eperjes környékén már szlovák anyanyelvűek.

Mint ismert, a görögkatolikus egyház nem azonos a görögkeleti, más néven pravoszláv vagy ortodox egyházzal. A liturgia a keleti egyházéval egyező, eredetileg ószláv nyelven folyt. A görögkatolikus papok közül azok, akik nem a szerzetesi hivatást választják, életükben egyszer, még felszentelésük előtt nősülhetnek. A XVI–XVII. századi egyesülési törekvések nyomán létrejött 1646-os unió óta a görög rítusú katolikusok nem a konstantinápolyi pátriárka, hanem a római pápa főségét ismerik el.

A XIII. és a XV. század között a magyarországi ruszinok papokat a halicsi és a przemysli püspökségtől kaptak; a munkácsi püspökség a XV. század közepén alakult ki, valószínűleg a területen működő parókiákból, tehát senki sem alapította, ezért hosszú ideig küzdött fennmaradásáért és hivatalos elismertetéséért. (Egyesek a legendás Cirill és Metód-féle alapítást fogadják el.) A ruszin papok ún. parasztpapok vagy "batykók" voltak, akiket híveikhez hasonlóan jobbágyterhek sújtottak, és akik fölött a mindenkori munkácsi uradalom birtokosai (a Lázárevics, a Brankovics, a Mágócsy, az Esterházy-család, majd Bethlen Gábor és a Rákócziak) gyakoroltak kegyúri jogokat. A Rómával történt egyesülés hosszú folyamat eredményeként és több meghiúsult kísérlet után mehetett csak végbe. A XVII. században a római egyházhoz való csatlakozás hívei jól látták, hogy az unió társadalmi és gazdasági felemelkedést jelent a görögkatolikus papságnak, akik ezzel mentesültek a jobbágyterhek alól, és megkapták mindazokat a juttatásokat (papi telket, jövedelmet), amelyek római katolikus társaikat megillették. Ugyanakkor a szertatás maradt a régi keleti, dogmatikai kérdésekben pedig csupán néhány engedményt kellett tenniük. Az uniós törekvéseknek kedvezett az ellenreformáció is, mivel számos főnemesi család, a ruszin területek földesurai rekatolizáltak. Továbbá például szolgált a lengyel földön már 1596-ban létrejött breszti unió.15 A viszontagságos időkben mindez a papság egy részét igen, a lakosság nagy részét azonban nem érintette, ők maradtak az óhit mellett. Itt jegyzendő meg, hogy a hatalmas Rákóczi-birtokok ruszin lakossága híven szolgálta adott esetben más vallású földesurát: nagy számban harcolt a Rákóczi-szabadságharc alatt a kuruc seregben. Ezért érdemelték ki a fejedelemtől a "gens fidelissima", azaz a leghűségesebb nép jelzőt.16 (A hazai ruszinok körében mindmáig nagy tisztelet övezi a Rákócziakat, hiszen számos kiváltságot kaptak tőlük, pl. a sátoraljaújhelyi templomuk építési engedélyét, ott szabad vallásgyakorlásukat II. Rákóczi Ferenc 1697-es szabadalmi levelében biztosította.)

A liturgiában fokozatosan visszaszorult az egyházi szláv, és átadta helyét annak a nyelvnek, amelyet az adott egyházmegye híveinek többsége beszélt. (Pl. 1850-ben hozták létre a többségében románajkú szamosújvári egyházmegyét, 1912-ben a magyar többségű hajdúdorogit.17) A szovjet időkben a görögkatolikus egyházat üldözték, nagy tömegben kényszerítették be (vagy vissza) az ukrajnai, romániai görögkatolikusságot a pravoszláv egyházba, ezzel többek között a ruszinságot elvágva önazonossága megélésének utolsó mentsvárától.

Magyarország területén egyes XIX. századi népszámlálási összeírásokban a ruszinok tótként vannak feltüntetve18, amely besorolásnak egyenes következménye lett az 1945 utáni téves, de teret hódított és hivatalossá vált nézet, miszerint ők szlovákok. Nagy valószínűséggel ennek a tévedésnek nem csupán egyetlen oka van, nevezetesen, hogy a hivatkozott népszámlálási statisztikában említett Zemplén vármegyei kistérségben, a Hegyközben a kiegyezés után erősödött a szlovák nyelv térhódítása, nagyobb presztízse és a helyi nyelvváltozatok közelsége miatt, hanem azon nyelvészeti tény ismeretének hiánya is, hogy a tót népnév eredetileg – amikor ezek a régi összeírások is készültek – nem csak a mai szlovákságot jelentette. "A tót eredetileg a szlávokat általában jelölte, majd pedig a magukat szlávoknak nevező népcsoportok (szlovének, szlavónok, szlovákok) megnevezésévé vált. További jelentésszűkülés eredményeképpen alakult ki a szó mai, csupán a szlovákokra vonatkozó értelme." 19 Ezt támasztja alá az olyan dél-dunántúli településnevek sora, mint pl. Tótszerdahely, Tótszentmárton, Tótújfalu, Tótszentgyörgy, amelyeket nem szlovákok, hanem horvátok laknak, valamint a Tót(h) családnév elterjedtsége Kárpát-medence szerte. A mai Szlavónia középkori elnevezése Tótország volt.20 Ezért kell vitába szállnunk azon nézettel, amely szerint a magyarországi ruszinok önként választották a szlovák identitást 1945 után, mondván, ha nem lehetnek ruszinok, lesznek egy másik, közeli szláv nép tagjai.21

Tamás Edit történész-muzeológus szerint a Zemplén megyei komlóskai ruszinok körében az 1945 utáni csehszlovák–magyar lakosságcsere, a szlovákiai rokoni kapcsolatok és a sok évtizedes szlovák nemzetiségi besorolás miatt 1990 után két évtized kellett ahhoz, mire sikerült ezt az összemosott ruszin-szlovák tudatot levetkőzni.22

Az autonómia valamilyen formáját ideig-óráig Kárpátalja területén élvezhette a ruszinság, először egy 1918-as törvényben még magyar területen (Ruszka Krajna), majd a csehszlovák időkben 1938-ig, utoljára 1944–45-ben. (Itt jegyzendő meg, hogy a Csehszlovákiához csatolásról nem a helyi lakosság, hanem az USA-ban élő emigráns közösség véleménye döntött.23)

Az autonómia ügyében több elképzelés is kialakult, a magyar kormányzat a területi alapú kulturális autonómiát támogatta a magyar alkotmányosság keretein belül. A Vas megyei kötődésű, de utóbb Kárpátalján tevékenykedett Egán Imre a magyar politikai nemzet részeként vallási, nyelvi, közigazgatási, kulturális, gazdasági autonómiát szorgalmazott. 24 Az 1939. márciusi magyar bevonulás után Teleki Pál már három nappal tárgyalásokat kezdeményezett a ruszin autonómiáról. Teleki tervezete nagy port vert fel, mivel minden szélsőséges erő hevesen tiltakozott ellene. (1940 nyarán került az országgyűlés elé,25 utóbb visszavonták.) Tervezetében a rutén népnév használatát szorgalmazta, saját területükön hivatalos nyelvvé kívánta tenni a ruszint, az oktatásban, a közigazgatásban kétnyelvűséget biztosított, azaz a magyar iskolákban is kötelező lett volna ruszinul tanulni és a hivatalnoki állások betöltéséhez mindkét nyelv ismerete feltétel lett volna. A tervezet részét képezte még a saját jelképek használata, a magyar államtól érkező gazdasági támogatás szavatolása, valamint a jogalkotási hatáskör. Az autonómia-elképzelésekről részletesen Fedinec Csilla és Vasas Géza tanulmányaiban olvashatunk.26

Az 1991 óta önálló Ukrajna nem ismeri el a ruszinokat nemzetiségként.27 Magyarországon az 1993/LXXVII. törvény óta tekintjük őket önálló nemzetiségnek.28

 

A továbbiakban ismerkedjünk meg egy konkrét példával. A nyelvi és főként kulturális revitalizációs kezdeményezések egyik hazai úttörője és lehetséges mintája: Komlóska.

Komlóska Borsod–Abaúj–Zemplén megye zempléni részén, Sárospatak és Tolcsva körzetében fekvő kicsiny ruszin zsákfalu. Nevét akkor kapta fel és tette országosan ismertté a média, amikor néhány éve a falusi kisposták bezárása ellen indított mozgalom szószólóivá váltak. Az 1990-es évek nemzetiségi újjáéledésének köszönhetően, a kisebbségi önkormányzat 1998-as megalakulását követően a falu néprajzi, szociológiai, kulturális, antropológiai, geológiai, régészeti tanulmányok és felmérések célpontja lett.

A település első írásos említése 1396-ból való. A XVI–XVII. században a regéci uradalom része, ahová a 15 éves háború emberveszteségeit pótlandó, a sárosi és zempléni Rákóczi-birtokokról érkeztek ruszin jobbágyok.29 Utóbb újra elnéptelenedett; a mai lakosok ősei 1720 után telepedtek itt le. A falu elzártságának köszönhetően egészen az 1960-as évekig egységes ruszin nyelvű, görögkatolikus közösségként élt.30

Milyen a település helyzete napjainkban? Komlóskára is igazak a nemzetiségi falvakat – legyenek azok itthon vagy akár a határon túli magyarlakta területeken – általában jellemző nem kedvező adottságok. Az elöregedő népesség, az elvándorlás, az aprófalu- jelleg31, a munkanélküliség és a hagyományos megélhetési formák eltűnése, az elzártság, a nyelvvesztés, az, hogy a többségi nemzet tagjai élnek a környező településeken, nehezíti egy közösség identitásának megőrzését és egyáltalán a megmaradást. Ráadásul a falut az 1940-es években egyszerűen felszámolásra ítélték, azaz mindennemű fejlesztést megtiltottak.

 

Nézzünk meg néhány népszámlálási és az anyanyelvre vonatkozó adatot.32

 

ÉVmagyar anyanyelvűszlovák anyanyelvűruszin anyanyelvű
18806,61%89,68%2,72%
19207,69%0,83%91,32%
196010,70%89,2%
200182,42%2,12%15,45%
201196,6%67,37%

 

Jól kirajzolódnak a számadatokból az előbbiekben bemutatott sajátosságok. A népszámlálási adatokat tovább árnyalják azok a felmérések, amelyek az utóbbi években készültek (pl. a Szent István Egyetem projektjeként). Ezekből kitűnik, hogy a lakosság egy része, ha nem is vallja magát már ruszin anyanyelvűnek, kulturálisan kötődik a ruszinsághoz, egy részük második nyelvként beszéli, esetenként használja is a ruszint. Így lehetséges, hogy a 2011-es népszámlálási adatokban az összlétszám meghaladja a falu tényleges lélekszámát.

 

Hogyan próbálja a falu erősíteni ruszin identitását, megtartani lakosságát? Egy kis településen a gyermekek létszáma sem lehet túl magas, ez többnyire maga után vonja az iskola körzetesítését, bezárását. Komlóskán a Komlóskai Ruszin Nemzetiségi Általános Művelődési Központ mindössze tucatnyi gyermek kedvéért működteti az óvodát, az utóbbi időben a bölcsődét is, az iskolában szintén csak néhány gyermeknek az általános iskola előbb 1–4., majd 5–6. osztályát. Ruszin nyelvet már az óvodásoknak is tanítanak, az iskolások heti óraszáma 5+1. A tananyagban a ruszin mint második nyelv mellett szerepel a ruszin népismeret is. Ilyen alacsony létszám mellett ez a legtöbb, ami tehető, hiszen egykét gyermek kedvéért nyilván sehol sem tudnának ruszinul tanítani képes szaktanárt alkalmazni minden tantárgyból.

A helyi hagyományokat nagy szeretettel ápolják, mintegy negyven ünnepet ül meg a közösség évente, a görögkatolikus ünnepekhez kapcsolódó népszokások elevenen élnek, igazi közösségi élményt nyújtva a bennük részt vevőknek, néprajzi csemegét kínálva az idelátogató kívülállónak. Falunapjuk célja a Komlóskáról elszármazottak hazahívása, kötődésük megerősítése.

Amikor bő két évtizeddel ezelőtt útjára indult a térség településeinek kitörését is segítő Zempléni Fesztivál, Komlóska az egyik első falusi helyszínként, méltó hangversennyel és legendás vendégszeretetével csatlakozott a programsorozathoz, ezzel is példát teremtve. Festői fekvését, földtani és régészeti adottságait kihasználva már sok éve – amikor ez még igencsak gyermekcipőben járt – berendezkedtek a falusi turizmusra, szálláshelyeket, geológiai tanösvényt létesítettek, vezető füzetet adtak ki több nyelven, rendbe hozták az ország egyetlen ruszin tájházát. Közkedvelt helyszíne a falu számos rendezvénynek, pl. a nemzetközivé szélesedett Zempléni Gombafesztiválnak is volt már házigazdája, alkalmazkodva a vendégek és a program igényeihez. Komlóska hagyományőrzéséből fakad, hogy a vallási turizmus fellendítésén is fáradozik. Immár része és állomása a szlovák–magyar összefogással megvalósult Szent Erzsébet útnak, hiszen a Sárospatakot Kassával összekötő zarándokút áthalad a falun.

Pár éve a település bevételeit megsokszorozták azzal, hogy nem vetettek ki helyi adókat, a vállalkozásoknak infrastrukturális hátteret biztosítanak. Egész virtuális kamionpark létesült a falu felső végén, jó néhány fuvarozó és egyéb cég itt jegyeztette be vállalkozását, mivel itt nem kell iparűzési, építmény-, idegenforgalmi és kommunális adót fizetni. A vállalkozások gépjárműadója viszont ide folyik/folyt be, amely bevétel teszi lehetővé önálló kulturális intézményeik fenntartását. A település kezdeményezője a Magyar Piac Szövetkezet mozgalomnak, termelői piacok, felvásárlási pontok és az értékesítés megszervezésével.

Ismét használják az erdők adta termékeket, erdei gyümölcsöket, gombát; a helyben előállított élelmiszert a helyi közintézményekben. A falunak már az 1990-es években volt mikrobusza, amellyel az időseket vitték orvoshoz, ügyet intézni a szomszédos községekbe, de találkozni lehet komlóskaiakkal sárospataki koncerten is.

Bár a Zempléni-hegységben, több aprófaluhoz hasonlóan, itt sincs térerő, próbálkoznak a távmunka lehetőségének kihasználásával.

Komlóskán évek óta nincs állandó munkanélküli. Az önkormányzat bérbe vagy ajándékozási szerződéssel kezelésbe vette, esetenként meg is vásárolta a határához tartozó elhanyagolt földterületeket, amelyek után így egy tagban már a földalapú támogatást is igényelheti, és ahol mezőgazdasági munkát végezhetnek az addig munka nélkül maradt helybeliek.

Kísérletként rövid ideig közös körjegyzőségbe tartoztak két másik településsel, ezek egyike a szintén nemzetiségi, sváb Hercegkút. Ezzel a lépéssel két diplomás munkatársat tudtak alkalmazni, valamint a hivatal jött helybe, nem az emberek utaztak.

Komlóska 2013-ban elnyerte az Európai Falumegújítási Díj hazai megfelelőjét, a BM Területrendezési, Építésügyi és Örökségvédelmi Helyettes Államtitkársága által adományozott Magyarországi Falumegújítási Díj I. helyezését a "falufejlesztés legkiválóbb megvalósításáért."

Az utóbbi időben megszívlelendő memorandumot tettek fel honlapjukra arról, hogy a mindenkori országvezetésnek mivel kellene segítenie az aprófalvakat (ld. www.komloska.hu kistelepülési minimum).

Végezetül említsük meg mindennek a lelkesítő és példamutató kezdeményezésnek az elindítóját, mozgatóját: Köteles László polgármester urat, aki 1994 óta vezeti közösségét, és szerzett a ruszin falunak immár országos hírnevet, megbecsülést.

   

JEGYZETEK

1 POPOVICS Tibor Miklós: A magyarországi ruszinok identitásmegőrzési törekvései. In: Nemzeti és etnikai kisebbségek Magyarországon a 20. század végén. Szerk. Sisák Gábor. MTA Kisebbségkutatási Műhely – Osiris, Budapest, 2001. 202. old.
2 POPOVICS 2001. 202–215. old.
3 HATTINGER-KLEBASKO Gábor: A ruszinok. In: Tanulmányok a magyarországi bolgár, görög, lengyel, örmény, ruszin nemzetiség néprajzából 1. szerk. Eperjessy Ernő. Magyar Néprajzi Társaság, 1996. 167. old.
4 A Kárpátalja és Kelet-Szlovákia területén élt ún. fehér horvátok leszármazottainak tekinti őket Popovics Tibor. Ld. POPOVICS Tibor: A magyarországi ruszinok néprajzához, különös tekintettel a fával kapcsolatos tradicionális foglalkozásokra (XVIII–XX. sz.) In: Tanulmányok a magyarországi bolgár, görög, lengyel, örmény, ruszin nemzetiség néprajzából 1. Szerk. Eperjessy Ernő. Magyar Néprajzi Társaság 1996. 187. old.
5 S. BENEDEK András: Eszmék és téveszmék. A ruszin etnogenezis története. In: Kisebbségkutatás, 2000/4. 645–657. old.
6 ENGEL Pál: Szlovákok, románok, rutének. Telepítések Zsigmond korában. In: História, 1999/2. (21. évf.) 26–28. old.
7 BOTLIK József: A Rákóczi-család és a ruszinok. In: Zempléni Múzsa 2010/1. (10. évf.) 6. old.
8 S. BENEDEK András 2000. 650. old.
9 Sátoraljaújhely lexikona. Szerk. elnök. Fehér József. Sátoraljaújhely város Önkormányzata – Kazinczy Ferenc Társaság, Sátoraljaújhely, 2001. 278–281. old.
10 POPOVICS 1996, 188. old.
11 Halics: Dnyeszter-melléki fejedelemség a X–XIV. században. Podolia: történeti–néprajzi tájegység a mai Ukrajnában, Galíciától keletre, Erdélytől észak-keletre.
12 ÚJJ Anna: Adalékok az oláh vajdák, oláh és orosz kenézek intézményéhez hazánkban. In: Hodinka Antal emlékkönyv. Tanulmányok Hodinka Antal tiszteletére. Szerk. Udvari István. Nyíregyháza, 1993. 237. old.
13 POPOVICS Tibor Miklós 2001; S. BENEDEK András 2000. 656. old.
14 BURKUT I. G.: Bácskai, szerémségi és szlavóniai ruszinok: az etnikai sajátszerűség megőrzésének kísérletei.(Vékás Gábor könyvismertetése) In: Kisebbségkutatás 2011/2. 312–314. old.; RAMACS, Janko: A délmagyarországi ruszinok letelepülése. (Udvari István könyvismertetése) In: Klió 1992/1. 97. old.
15 BOTLIK József 2010. 5–18. old.
16 BOTLIK József 2010. 15. old.
17 BOTLIK József 2010. 15. old.
18 TAMÁS Edit: Bevezető gondolatok. In: Acta Regionis Rurum 4. Szent István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, Gödöllő 2010. 8.; TAMÁS Edit: Dél-zempléni nemzetiségek a statisztikák tükrében In: Dimenziók 2. Miskolc, 1994. 49–66. old.
19 Etimológiai szótár. Magyar szavak és toldalékok eredete. Főszerk. Zaicz Gábor. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006. 856. old.
20 BENCZIK Gyula: Tótság és Őrség. Két Vas megyei tájnév keletkezéstörténetéről. In: Vasi Szemle, 2010/6: 662–669. old.
21 HATTINGER-KLEBASKO Gábor 1996. 167–176. old.
22 TAMÁS Edit 2010. 10–13. old.
23 UDVARI István: A magyarországi ruszinokról és ukránokról. In: Magyar Napló 2002/3. 54–56. old.
24 dr. EGÁN Imre: Milyen legyen a ruszin autonómia? Miravcsik könyvnyomda, Ungvár, 1939.; FEDINEC Csilla: Milyen legyen a ruszin autonómia? A kárpátaljai vajdaság ügye www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/ pdf/09fedinec.pdf
25 HORVÁTH Lajos: A kárpátaljai ruszin autonómia ügye, 1939–1944. Teleki Pál tervezete. In: Honismeret, 1992/5. 9–13. old.
26 FEDINEC Csilla: Kárpátaljai autonómia koncepciók. In: Kisebbségkutatás, 2001/3 real.mtak.hu/13017/1/fedinec_kisebbsegkutatas.2001.pdf; VASAS Géza: A ruszin autonómia válaszútjain www.aetas.hu/2000_4/2000-4-06.htm
27 FEDINEC Csilla: Ruszinok és magyarok a Kárpátalján. In: História 2008/6–7. (XXX. évf.) 22–25. old.
28 HATTINGER-KLEBASKO Gábor 1996. 174. old.
29 UDVARI István: Ruszinok a XVIII. században. Nyíregyháza, 1994. 323. old. /Vasvári Pál Társaság Füzetei 9./
30 TAMÁS Edit 2010. 8–9. old.
31 Legtöbben 1941-ben, 964 fő lakta; a 2011-es népszámlálás szerint mindössze 263
32 TAMÁS Edit 2010. 9. old. és www.nepszamlalas2011.hu