FÜLÖP LÁSZLÓ

 

 

BALOGH ÁDÁM A NEVEM...

TÖREDÉKEK A KIHALT BÉRI BALOGH CSALÁD ÉLETÉBŐL

 

 

A középbirtokos Vas megyei Balogh családról részletesen nem szólnak a genealógiák. Nagy Iván1 és Kempelen Béla2 is csupán pár sort szentel művében a volt családtagoknak. Ennek magyarázata az a tény is, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia idején nem lehetett ildomos egy volt kuruc brigadéros közép-nemesi családról három-négy sornál többel megemlékezni. Mindezt a hiányt igyekezett pótolni Pungor Zoltán3, aki alapos levéltári kutatással, hiteles és korabeli dokumentumok alapján próbált a családról mind több adatot összegyűjteni, pótolni több évszázad elmaradását. Tanulmányára a későbbiekben többször is fogok hivatkozni; nem írom le minden apró, de lényeges megállapításánál az adott oldalszámokat.

Eredetileg csupán béri Balogh Ádám 1710-ben íródott végrendeletével4 (ha egyáltalán nevezhetjük így) kívántam foglalkozni, és összegyűjteni mindazt, amit a fiatalon kivégzett kuruc magánéletéről sikerült összeszednem: mint férjről, apáról, birtokait irányító és intéző egyszerű köznemesről. Rájöttem azonban, hogy egy közel ötven éves időszak, amelyet családfáján betöltött, nem elegendő mindezek bemutatására. Tehát korábbi időponttól, több birtok és lakhely leírásával tudom viszonylag teljessé tenni. Egyben eloszlatni jó néhány tévedést, elírást, bizonytalanságot vele és családjával kapcsolatban. Magával a kuruc ezredes kapitány (1704), később brigadéros (1709) vitézi tetteivel nem foglalkozom, megtették azt már sokan mások, történészek, lexikonok összeállítói, hadtörténészek, valamint monográfiák írói. Kezdem először a nevével, a születési helyével és idejével, mert már ebben a három adatban is nagy a bizonytalanság, sok eltérés olvasható a nyomtatott és elektronikus (internet) írásokban, cikkekben, falutörténeti leírásokban.

A hazánkban élő, nemesi címmel rendelkező sok Balogh család közül még Vas megyében is nem eggyel találkozunk. A béri predikátum természetesen arra utal, hogy ezen Balogh család a nemesi előnevét egy Bér nevű településről vette, amely rangra emelkedésekor a birtokközpontjuk lehetett. Mivel Vas megyében csupán egy ilyen falu volt a família első, okleveles említése idején, ezért csak Hegyhátkisbér5 jöhet számításba. Ez az első, családot említő dokumentum Pungor szerint 1583-ból való. Hogy a Bér nevű településen pontosan hol volt a házuk, a lakóhelyük, erről semmilyen adat nem áll rendelkezésünkre. Az viszont biztos, hogy a család innen hamarosan elköltözhetett. Ugyanis a címben szereplő Ádám dédszülei Csempeszházán6 tűnnek föl már a XVI. század legvégén. Név szerint Balogh Péter, aki a XVI. század végén és a XVII. század elején élt (†1618 előtt), nejével, Töttösy (Tötösy) Klárával már a megyének ezen a részén birtokolt több helyütt is: Csempesz, Töttös, Guta(háza), Geregye.7 A műemléki kutatások szerint a csempeszházi kastély, amely eredetileg ekkor még földszintes volt, a XV. század második felében épülhetett.

Hét gyermekük született: János, Ferenc, Péter, Katalin, Ilona, Zsuzsanna és Judit. A második fiú – akiről a későbbiekben még szó lesz – utódai között szerepel béri Balogh Ádám. Az ő születési helyéül egyes források – tán épp az itt leírtak alapján – a "hagyomány szerint" Hegyhátkisbért jelölik meg tévesen. Mások óvatosabban fogalmaznak: azt írják, hogy Vas vármegyében született, s nem adnak meg pontos helyet. A család további történetét követve azonban valószínűsíteni lehet, hogy egy később vásárolt birtokukon látta meg a napvilágot; ezt majd időben odaérve olvashatjuk ezen írásban. Minden eddigi forrás megegyezik abban, hogy 1665 körül született. Ha felesége születési évét és hét gyermekük fennmaradt, évszámok szerinti gyér említését vesszük figyelembe, akkor ez az időpont valóban reálisnak tűnik. Ugyanis felesége, Festetics Julianna (Júlia) 1673-ban született, s még ha nagyon korán ment is esetleg férjhez, akkor is hét gyermeknek adott életet, akik közül a két első fiúszülött Balogh Ádám végrendelkezési idejében (ekkor körülbelül 45 éves volt) már felnőtt korú volt, vagy annak nagyon közelében lehetett. Ezért is említi őket név szerint, hogy nem tud velük négyszemközt beszélni a jószágai hollétéről, értékeiről, másoknak átadott pénzéről.

Végül a bevezetőben szólnunk kell arról is, hogy egy-egy szélsőséges megjegyzésű írás megkérdőjelezi a Balogh család nemesi címét is. Valóban sehol sem olvashatjuk azt, hogy kitől és mikor kapták a rangjukat, címeres levelüket (mint ahogy az sok más nemesi család esetében is előfordul). Két dologgal azonban eloszlathatjuk e félreértést. Az egyik a család beházasodási köre. Olyan, főleg Vas megyei köznemesi családokkal kerültek házasságok révén rokoni kapcsolatba, akik bizonyára ismerték a Balogh család eredetét. Csak példaként említek néhányat közülük: Rátky, Káldy, Bezerédj, Niczky, Vidos stb. A másik bizonyíték a család, így béri Balog Ádám végrendeletén is szereplő pecsét, amely a címerüket ábrázolja. Ennek két leírását is ismerjük. A címerpajzs négy részre oszlik. Az elsőben és a harmadikban jobbra ágaskodó oroszlán lábával kardot tart, a másodikban ez az oroszlán balra ágaskodva látható, a negyedikben pedig levágott török fejet ábrázolnak. A sisakon szintén kardot tartó oroszán képe van, s a címer körül a B. B. A. monogram olvasható (a kuruc vezérnél). A pecsét alapján magának a címernek a színeit nem ismerjük. Amint később is említem, épp a negyedik mezőben látható, levágott török fej utalhat a nemesi címet szerző ős valamely hőstettére, amellyel a nemesi rangot megszerezhette. A második változatot Pungor8 írta le részletesen, ez csupán abban különbözik, hogy a negyedik mezőben három rózsa látható.

Béri Balogh Ádám végrendeletének részletes bemutatása előtt tekintsük át az akkori családfáját, őseit és rokonait, valamint csupán felsorolásszerűen elsősorban Vas megyei birtokaikat. (A részletes családrajzot Pungor Zoltán írásának 211. és 226. lapján tekintheti meg az olvasó.) Ha elfogadjuk, hogy előnevüket, a bérit, Hegyhátkisbérről vették, akkor a család ősi fészke itt lehetett.

Első birtokközpontjuk a XVI. század elején azonban Csempesz(falva) volt, amely részben házasság, részben vásárlás útján került a kezükre. Érthető módon egyéb birtokaik is mind a környékbeli kis településeken voltak. Mivel ezeknek a neve főként a falvak összeépülése és összevonása miatt a századok folytán változott, ezért azonosításukhoz zárójelben megjegyzem a mai nevüket is a térképen keresők számára. Ezek a következők: Csempesz, Kopács (Csempeszkopács); Kolta (Nemeskolta); Guta/háza, Rábatőttős (Gutatöttös); Balosai, Meggyes, Kovácsi (együtt a három: Meggyeskovácsi); Geregye (Gyanógeregye); Egyházasszecsőd (Magyarszecsőd); Taródfa (Kemestaródfa); Csomaháza (egy kisebb major volt). Jóval később Rumban és a Sopron megyei Mihályiban is lettek birtokaik.

A csempeszházi kastély történetével már többen foglalkoztak. Többször átalakították, bizonyos részeit lebontották, majd emeletet és lépcsőházat (ez nem egyenlő a jelenlegivel) építettek az örökösök rá, illetve mellé. Házasság és örökösödés révén a tulajdonosai is több ízben változtak, sőt, többször el is zálogosították. Később Balogh Ferenc lett a kastély és a birtok tulajdonosa. István nevű fia halálával Ádám és Judit nevű lánytestvére örökölte. Az egyik kiváltás után maga béri Balogh Ádám barokk stílusban alakította át. Később a család vagyoni helyzetének gyengülése miatt újra zálogba került, majd 1711-ben a kincstár elkobozta. S csak a XIX. század elején jutott vissza a Balogh család tulajdonába. Ez utáni örökösei általában már nem Balogh nevűek voltak, mivel a lányok házassága révén (Palásthy, Rosty, Koltay stb.) végül a XX. század közepéig Sarlay Gábor (Balogh Margit férje) tulajdonába került. Az államosítás után később felújították, s jelenleg múzeumként működik.

A béri Baloghok közül jelen írás szempontjából Ádám nagyapját, Ferencet kell elsőként említenünk. Az ő nevéhez fűződik a család életében egy nagyon jelentős változás. Ferenc (*1610 előtt; †1667) kapornaki9 várkapitány volt. Harminc évig állt a gróf Bánffy család szolgálatában, Bánffy Kristóf javainak kormányzója lett. Eközben jelentős vagyonra tett szert. Ő szerezte meg a muraszombati és a deklésenyi10 birtokokat, amelyek az akkori Magyarország délnyugati csücskében, Vas (és Zala) megyében voltak. A továbbiakban ez lett a Balogh család harmadik lakóhelye. Ferenc Muraszombatban egy úgynevezett "rezidenciát" épített, amely a belső városban volt. A külső városban is volt majorságuk (puszta), amelyet szintén ő vásárolt néhai Nádasdi Boldizsártól. Ahogy írják egyik egyezségükben, itt álltak Lakatjártó és Eötvös Gyurkó "lakóházai". Ferenc háromszor nősült meg. Nejei: Lőrinczfalvy Erzsébet, nádasdi Darabos Erzsébet és Csányi Erzsébet voltak. Az első feleségétől négy gyermeke született, három lány és egy fiú. Nézzük először a leányokat.

Zsuzsanna – férje salamonfai Rátky György, aki 1671-ben Sopron vármegye alispánja volt11. Három gyermekük közül (Krisztina, Ferenc és György) az első kettőről írnak a továbbiakban a családtörténészek. Ferenc fiuk felesége Botka Anna volt, aki férje halála után Bezerédj Imre kuruc vezérhez ment feleségül. (A házasságuk ideje 1705. október 9-én volt, Salamonfán). Krisztina, akinek a férje alszászi Vitál András volt, 1710-ben már özvegyként szerepel egy családi följegyzésben. Eufrozina – férje Jáklin István. Klára – férje Bezerédj Zsigmond. István (*? †1678) – felesége alsókáldi Káldy Rebeka.

A második vagy a harmadik feleségtől született az ötödik gyermek, Péter (nincs róla biztos forrásunk). 1721-ben halálozott el. Ő kétszer nősült. Feleségei: mankóbüki Horváth Zsuzsanna (†1712 előtt) és Tőke Zsuzsanna. Az elsőtől három, a másodiktól két leánya született, tehát az ő ágán a Balogh név kihalt.

Visszatérve az apára, Ferencre, tudjuk, hogy 1663. március 3-án (tehát halála előtt négy évvel) készített egy végrendeletet, amely már Muraszombatban íródott. Halála után – a kor szokása szerint – két fia osztozott az ingatlanokon. Eszerint Deklesin Töttös Péteré, Muraszombat és Csempeszháza pedig Istváné lett. Egy későbbi birtokelosztásukból tudjuk, hogy Deklesinben csak egy udvarházuk (majorházuk) volt, Muraszombatban viszont, mint említettem, egy "residentia", s ebben élt Balogh István a családjával. (A szántóföldeken, réteken, erdőkön kívül a "Ribnyáki hegyen" nagy szőleik voltak pincékkel.) Mindezen adatok birtokában e tanulmány szerzője joggal feltételezi, hogy béri Balogh Ádám Muraszombatban születhetett. Az 1889-es sematizmus szerint Muraszombat "a legrégebbi plébániák egyike, alapították 1252-ben. Gót ízlésű egyháza a XIV. században épült..."12 Sajnos az anyakönyveket csak 1733-tól vezették, ezért a kereszteléseknek az időpontját a korábbi időszakban nem rögzítették.

Istvánnak három gyermeke született: Judit, Ádám és Éva. Judit (*? †1739) – férje Tulok Gergely. Judit Kisfaludon hunyt el. Hogy ez a mai Sorkikisfalud-e, vagy az a Rábakisfalud (ezt később összevonták Talapatkával, s magyarosított elnevezést kapott egy időre Máriaújfalu néven), amely ma Szentgotthárd része, nehéz eldönteni. De az utóbbiról meg kell jegyeznünk, hogy az a közelebbi település Muraszombathoz. Éva gyermekkorban, vagy nagyon fiatalon meghalhatott. Kempelen Béla 1678-ban még említi a családleírásban, viszont 1685-ben a vagyoni elosztásban már nem szerepel a neve. Mielőtt a harmadik gyermekre rátérnék, megjegyzem, hogy édesanyjuk, Káldy Rebeka, férje halála után, 1690-ben már Perneszy Ferencné néven olvasható az utóbbi családnál.

Mint már korábban jeleztem, Ádám pontos születési idejét (1665 körül) és helyét nem tudjuk, házasságkötésének időpontja sem ismert. Felesége a Tolna városából származó gróf Festetics Julianna (*1673 †1753), Festetics Pál dunántúli vicegenerális és első neje, Tholdy Anna negyedik leánygyermeke. Mivel az 1710. évi végrendeletben valamilyen megnevezéssel vagy körülírással a sógornők is szerepelnek, ezért sorolom föl a feleség testvéreit és férjük nevét: Mária (*1667) Meszlényi Jánosné, Magdolna (*1668) Peczovicz Ferencné, Krisztina (*1671) Sándor Istvánné. Tolna megyével kapcsolatban megjegyzem, hogy a feleség által örökölt Duna melléki birtokokat itt részletesen nem említem (Fadd, Mész), ugyanígy a Somogy megyei Hencsét sem.

A házaspárnak hét gyermeke született, sajnos a születési időpontokat egyiknél sem ismerjük. Az első három fiút László, Boldizsár és Zsigmond névre keresztelték. Egyiknél sem tudjuk, hogy megnősültek-e, s ha igen, akkor hogy hívták a feleségüket. Egy okirat 1699-ben még mindegyiküket említi, az apa, béri Balogh Ádám is ír az 1710-es végrendeletében az első kettőről. Viszont amikor, 1734. április 22-én Külsővaton újraosztották az élő családtagok közt a megmaradt birtokaikat, már nem szerepel a nevük az örökösök között, tehát addigra elhunytak. Ádám fiuk felesége Niczky Franciska volt. Egy József nevű gyermekükről tudunk, aki korán elhalhatott, mert már Kempelen sem írja le a nevét összefoglaló munkájában. Az ötödik fiú Farkas, kinek a felesége Akacs Erzsébet volt; róla csak egy évszámot tudunk: 1734-ben még élt. Az öt fiú után született Éva, aki Palásthy Ferenchez ment nőül. Egyetlen lányuk, Mária Szombathelyi József felesége lett. Ezen a lányi ágon öröklődött a már említett Sarlay családra a csempeszi kastély. A legfiatalabb gyermekük Katalin volt. Első férje koltai Vidos István (†1734 április előtt), majd a második barkóczi Rosty László lett, így ez az utóbbi két család is jogos tulajdonos lett egy időre a kis kastély tulajdonjogában, amíg el nem rendezték a hagyatékot.

Az előbbi testvérnevek felsorolásakor értünk el a Balogh család életében béri Balogh Ádámhoz. Érett férfiként csatlakozott Rákóczihoz. 1704 nyarán már kuruc ezredes kapitány, 1709-től pedig brigadéros (dandárparancsnok) lett. (Mint korábban már említettem, csatáival, vitézi életével és sikereivel nem kívánok itt foglalkozni.) 1710. október 28-án fogták el Szekszárd közelében. Rabságba esésének körülményeit szinte szóról szóra úgy írják le életrajzírói, mint ahogy ő örökítette meg a Sárvár feletti sitkei csatában Bezerédj Imre kapitánytársa és rokona elfogatását.13 A hagyomány valószínűleg összekeverte, inkább összemosta a két történet részletes eseményeit. A különbség csupán annyi, hogy míg Bezerédjt sikerült a rabságból kiszabadítani, addig ezt béri Balogh Ádám esetében még maga Rákóczi sem tudta elérni, pedig mindent megtett kedvelt brigadérosa érdekében.

Balogh Ádám mintha csak előre érezte volna sorsának alakulását, Egerben 1710. május 14-én saját kezűleg, pecsétjével ellátva megírta a végrendeletét. Maga a testamentum nagyon rövid, nem terjed ki az általuk bírt kúriákra, egyéb birtokokra, vagyoni tárgyakra, ékszerekre, hisz ezekről mind tudhattak részletesen a családtagjai. Elsősorban három dologra koncentrál. Az egyik a különböző birtokokon élő jószágai, állatai – amelyekkel abban a korban is elsősorban a férfiak foglalkoztak, és tartották számon. A másik az egyes rokonoknál és bizalmas embereinél elhelyezett pénzösszegek, amelyekről már nem tudhatott a felesége, hisz nem volt módjuk személyesen találkozniuk. A harmadik pedig a ruhaneműkről szól, amelyeket sógornőjének, Sándor Istvánnénak (Festetics Krisztina) adott át megőrzésre, aki akkor Pápán lakott. Mindezek után elmondható, hogy ezen írás műfaját tekintve valójában nem is végrendelet, hanem inkább egy feljegyzés a még meglévő, de a család által nem ismert javairól.

Ennek első részében leírja azokat a körülményeket, amelyek közt élt, s nem tudhatta, hogy meddig tart az élete, s egyáltalán tud-e találkozni szeretett és tisztelt feleségével. Itt említi a két legidősebb fiát is név szerint, ahogy ő írja, Laczkó és Boldizsár – velük sem tud találkozni, s elmondani nekik az alább leírtakat. A feleségéről a következőképpen ír, idézem: "s minthogy nékem szegény házostársam az ellenségnek kezében vagyon... se leveleimet meg nem olvassa előbb, minek előtte az commendantokkal14 meg nem olvastattya."15

Először tekintsük át, hogy kik szerepelnek név vagy foglalkozás szerint a rokonságból, illetve a bizalmas emberei közül az írásban: Festetics Pál vicegenerális, az apósa (valamint Mesteriben az ő Papp István nevű tiszttartója), feleségének mindhárom lánytestvére (Meszlényiné, Sándorné, Peczoviczné), az unokatestvére Vitál Andrásné (Balogh Krisztina). A náluk elhelyezett összegek 200–1000 arany forint között vannak.

Bizalmas emberei közül csupán néhányat említek. A Kecskeméten élő Dömötör Gergely, akinél 1000 forintot helyezett el, Sellei István tiszttartó, Pesti András szili plébános, a borgátai bíró, Dérsy (?) István segesdi kapitány (aki kölcsönbe kapott tőle 70 aranyat) stb. Ha pontosan összeszámoljuk, hogy kinek mennyi pénzt adott megőrzésre, bizony elég nagy összeget kapunk, mert mindez 4542 arany forint (körmöci arany, máriás, hét karátos stb.), valamint 100 ezüst, ahogy ő írja: fehér pénz.

A birtokai közül itt csupán néhány kerül szóba, ezek: Pázmándi puszta (helyét nem sikerült azonosítanom), Guta, Gutai major, Petsen (Pecsenyéd ma Pötsching Burgenlandban), Német-Prir (Ma Pereszteg), Zid (ma Zsida, Szentgotthárd része), Raghosi város (nem azonosítható). Állatai voltak még Mesteriben, Borgátán, Rábakovácsiban. Saját birtokain kívül más falvakban, majorokban is voltak jószágai, mindezeket szám szerint tudja, s felsorolja: szarvasmarha (tehén, tinó) 15 és 7 borjú; ökör és tulok 43; juh 50, idei bárány és gida 47; kecske 9; sertés (ahogy ő írja: sörtéles) egyik helyen csupán egynéhány, másutt 73; lovak (öreg kanca, herélt ló, tavalyi csikó, fakó kanca) 41 darab. A zárójelbe tett fakó kanca megnevezésnél meg kell állnunk egy gondolatsorra. A XVIII. században keletkezett kuruc dalnak, amelyet Balog Ádám nótájaként szoktak emlegetni, a második versszaka így kezdődik: "Fakó lovam, a Murza". Valószínűleg itt is tévedésről lehet szó, ugyanúgy, mint a már említett Bezerédj – Balogh elfogatás hasonlóságánál. (Vagy csak a dalsor szótagszáma miatt került bele a szövegbe? – nem tudhatjuk). Ugyanis azt írja a végrendeletében: "Orcsil István uramnak attam egy pár fakó kancza lovat, minthogy nékem az fakó lovakhoz sohasem volt szerencsém, úgy hogy fekete kanczákot fog ő kelme érettek anni..." Mindebből arra következtethetünk, hogy Balogh Ádám paripája nem fakó lehetett, mint ahogy a dalban szerepel. A ló elnevezésére is érdemes felfigyelnünk. Nem egyszerű, a magyaroknál megszokott lónévvel van dolgunk. Kázmér Miklós16 szerint a Murza török főtisztet jelent. Ha pedig ezt tényként elfogadjuk, akkor mindez valamilyen összefüggésben lehet a Balogh család címerének a már leírt, első változatával, amelyet a végrendelkező is használt a pecsétgyűrűjén, hogy a pajzs negyedik mezejében egy levágott török fej látható.

A rövid rendelkezésből az itt közölt felsoroláson kívül még néhány érdekességet szeretnék kiemelni. Az egyik a brigadéros öltözetével kapcsolatos. A XVIII. században még nem a ma megszokott gombokat használták a ruhákon. Azok lényegesen díszesebbek voltak, külön mesterség volt még ekkor a gombkötő iparos, aki főleg nemesek esetében ötvössel együttműködve készítette a kis remekműveket. (Érdemes az interneten megnézni béri Balogh Ádám elképzelt portréját, amelyen szintén ilyeneket látunk.) A következőképpen ír ez értékes darabokról: "Ugyanott Sz. Győr várott... 15 ujdonúj ezüst gombjaim harmincz gombházzal együtt, lánczocskák lévén mind két felől rajta az makkokon vagy gombházokon, mit az itt való porkoláb és Borbély Ferencz jól tudnak kinél vagyon..."17 Az idézet első szava – ugyanott – arra utal, hogy Szentgyörgyvárnál, mikor az ellenség rajtaütött, a felesége a berekben a bőr átalvetőjét elrejtette. De az abban lévő 80 aranyból a szentgyörgyváriak harmincat kivettek belőle. Szentgyörgyvár mellett a Zala (Sala) vizében elrejtettek két tucat óntálat, tányért és egyéb eszközöket az ellenség elől. Rajtuk kívül csak Sellei István tiszttartója tudta, mely helyen vannak azok.

Mint feljebb említettem, a felesége ruháiból sokat átadott megőrzésre Sándor Istvánné (Festetics Krisztina) sógornőjének, ki akkor Pápán élt. Ezek mellett lepedőket, abroszokat, ezüst és aranyozott csipkét, több rőf különböző színű posztót, tíz rókabőrt és nyestet stb. Mindezek közül lejegyzésre méltó még két, nyakra való igaz gyöngy, ezüst kések, kanalak (kalán), elefántcsontból készült "jedző", azaz írószerszám és egy olló. Ezzel a felsorolással ér véget az összeírás, amelyet a végén hitelesített. Az nem derül ki belőle, hogy kinek adta át megőrzésre ezt az okirat írója.

Béri Balogh Ádám élete ezután már csak hónapokban volt számlálható. Október 28-án (Tóth Gyula18 szerint 29-én) Szekszárd határában került fogságba. Utána Eszékre vitték kihallgatásra, onnan pedig Budára. Azt nem tudjuk, hogy pontosan hol töltötte rabságban a következő időszakot. A budai császári haditörvényszék február 4-én halálra ítélte, és azt 1711. február 6-án Budán végre is hajtották.

Nincs tudomásunk és forrásunk arról, hogy a felesége, aki akkor matróna kort ért meg, még élő gyermekei és rokonai hogyan élték át ezt a tragédiát. Lelkileg, később anyagilag. Mennyire fogtak értük össze a rokon családtagok, hogy ítélte meg az eseményt a közvetlen nemesi környezetük a szabadságharc leverése után. Béri Balogh Ádám életével (valamint fiútestvérei korábbi halálával) a család Vas megyei férfiága gyakorlatilag kihalt, a női ág beleolvadt más köznemesi családokba, ezzel a béri Balogh családnév eltűnt az élő magyar családneveink közül.

   

JEGYZETEK

1 NAGY Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal I. Pest. 1857. 146. old.
2 KEMPELEN Béla: Magyar nemes családok. CD-ROM
3 PUNGOR Zoltán: A csempeszkopácsi és béri Balogh családok... Savaria: A Vas Megyei Múzeumok Értesítője. 1989. 17–18. sz. 207–248. old.
4 DARÓCZI Zoltán: Beéri Balogh Ádám végrendelete 1710. Történelmi Tár. 1894. 374–376. old.
5 KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. I. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1988. 196. old. A település neve ma Bérbaltavár, amely Hegyhátkisbér és Baltavár 1935-ös egyesítésével jött létre.
6 KISS L. I.: i. m. 316. old. Ma Csempeszkopács, Csempeszfalva és Kopács egyesülése után.
7 KISS L. I.: i. m. 537. és 539. old. Később Gutatöttös, amely Gutaháza és Rábatöttös egyesüléséből keletkezett falunév. Valamint Gyanógeregye, ez pedig Gyanó és Geregye egyesítése.
8 PUNGOR Z.: i. m. 223. old.
9 Nagykapornak (1237 Capurnach) régen csak Kapornak. Vára korábban apátság, hiteles hely volt. Épületét 1570-ben végvárrá alakították át. A törökök 1664-ben elfoglalták, magát a települést pedig fölgyújtották.
10 LELKES György: Magyar helységnév-azonosító szótár. Balassi Kiadó. Budapest. 1992. 270. old. Dekléseny nevét több változatban is olvashatjuk (Deklesin, Deklezsin, Dökléseny stb.) Későbbi, magyarosított neve Murahely lett. Ma Szlovéniában található.
11 POZSONYI József: A rátki és salamonfai Rátky család történetének megválaszolatlan kérdései. Arrabona. 40. 2002. 185–186. old.
12 A Szombathelyi püspöki megye papságának névtára. 1899. Szombathely. 103. old.
13 Sárvár története. Szerk.: Söptei István. 2000. 217–218. old.
14 Commendant: ajánló, pártfogó. Itt azonban inkább a cenzúrára utalhat.
15 DARÓCZI Z.: i. m. 374. old.
16 KÁZMÉR Miklós: Régi magyar családnevek szótára. Magyar Nyelvtudományi Társasg. Budapest. 1993. 753. old.
17 DARÓCZI Z.: i. m. 375. old.
18 TÓTH Gyula: Balogh Ádám kuruc brigadéros. Budapest. 1958. 228–231. old. Megjegyzés: Az eredeti végrendeletről készült másolat megvan a Thaly-gyűjteményben is. A Történelmi Tárban kiadott és itt felhasznált szöveg közt Tóth Gyula szerint kisebb eltérések vannak.