TUDÓSÍTÁSOK, HÍREK

 

 

KUNTÁR LAJOS SZÜLETÉSÉNEK CENTENÁRIUMA
Emlékünnepség, Szombathely, 2014. szeptember 20.

A Dr. Kuntár Lajos (1914–2005) életében, munkásságában fontos szerepet betöltött önkormányzatok és intézmények összefogása, és különösen a Vas Megyei Honismereti Egyesület és a Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület vezetőinek szervezőmunkája méltó és szép emlékünnepséget eredményezett 2014. szeptember 20-án, Szombathelyen. Kuntár Lajos egykori lakóházával majdnem szemben, a Művészeti Szakközépiskola adott otthont a program tanácskozás részének, amely nem annyira tudományos értekezések formáját öltötte, mint inkább az emlékezés húrjait pendítette meg. S ez nagyon is érthető: nincs még oly messze az idő, amikor a száz évvel ezelőtt született, de magas kort megért jeles újságíró, könyvtáros, népművelő, helytörténész, kiadványszerkesztő köztünk volt, és szép számmal élnek ma is a hozzá közel állók, az ő közvetlen egyéniségének és széleskörű tudásának bűv- és vonzáskörébe kerültek. A megszólalók többsége közülük került ki.

A szervezők nevében Zsámboki Árpád, a Vas Megyei Honismereti Egyesület elnöke nyitotta meg az emléknapot, és vezette az emlékülést. Elsőként Kocsis Zsolt, Csörötnek polgármestere idézte föl azt a mély hűséget és kötődést, mely a Rába menti, dél-vasi falu díszpolgárát egész életében szülőfalujához fűzte, majd annak a kisvárosnak, Szentgotthárdnak a polgármestere, Huszár Gábor emelkedett szólásra, amely ugyancsak díszpolgárává fogadta a helyi gimnázium egykori diákját, a Vasvármegye napilap egykori szentgotthárdi tudósítóját, a helység történetének későbbi tudós búvárlóját.

A politikusok után e sorok írója személyes emlékezés keretébe ágyazva idézte föl Kuntár Lajos, a "magyar népi értelmiségi" sokévtizedes szerepvállalásait, szolgálatait a háború utáni kor szombathelyi kulturális folyóiratai és más kiadványai körül, különös tekintettel az Életünk irodalmi folyóiratra és a Vasi Szemlére, amelynek már az 1958. évi újraindításánál is ott bábáskodott, majd egészen haláláig aktív tagja volt szerkesztőbizottságunknak, miközben rendszeres szerzőként is számíthattunk rá. A véres Don (1943) című, Don-kanyarbeli haditudósítói tapasztalataiból született, 1945-ben koholt vádak miatt betiltott harctéri riportkönyvét szándékának megfelelően a Vasi Szemle adhatta ki a 60. évfordulón, s ez országos sikert hozott a szerző számára. Ezután, Kuntár Lajos 90. születésnapjára jelenhetett meg vasi népmeséinek válogatott kötete (A bűvös ládikó), amely egyszersmind első kötete lett a vele elindult vasi Magyar Nyugat Könyvkiadónak.

Pethő Gyula ny. könyvtáros, tanár a kutató embert és szellemi hagyatékát mutatta be – a szülőfalu fiatalon elkezdett, évtizedeken át gazdagodott ábrázolásától (Hármaskönyv Csörötnekről) kezdve a Szentgotthárd-monográfiában való szerepvállaláson át a szombathelyi és a vasi nyomdászat történetét feldolgozó kötetekig és tovább. Külön hangsúlyt helyezett Kuntár sokévtizedes jelenlétére és szerepére Szombathely művelődéstörténeti megismerésében, mely sok-sok értékes írásban mutatkozott meg, s azt igazolta az előadó szerint, hogy a Paragvári utca egykori lakója korántsem csak "népi", hanem polgári és urbánus értelmiséginek is tekinthető.

A tanácskozás második részében először Nagy Éva, a Berzsenyi Dániel Könyvtár igazgatója emlékezett. Egy tanulmányi vetélkedő részvevőjeként már bakfis korában megismerhette Kuntár Lajost, akinek egyik központi munkahelye volt a megyei könyvtár, melyben évekig főállásban dolgozott, de kutatóként mindvégig gyakran fordult hozzá. Nagy szerepe volt a könyvtár kiadványainak, módszertani folyóiratának létrehozásában és szerkesztésében is.

Mayer László levéltáros, a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények szerkesztője "fineszes redaktor"-nak nevezte a nemzedékek által Lajos bácsiként tisztelt sokoldalú személyiséget, aki e vasi honismereti periodika szerkesztőjeként is megcsillogtatta mind szerkesztői igényességét, mind humorát és emberi közvetlenségét.

Ez utóbbi tulajdonság állott Tilcsikné Pásztor Ágnes, a szombathelyi Siker Könyvtár igazgatója Lajos bácsi: az ember és jóbarát címmel megtartott emlékezésének homlokterében. Kuntár Lajos, akinek édesapja még fia születése előtt elhunyt, édesanyja és nővérei kényeztető szeretetében nőtt fel, s ebből még aggastyán korában is sokat vissza tudott adni annak a hölgykoszorúnak, mely születésnapjain körülvette őt. Az emlékező a tanácskozás színhelyén látható, Dokumentumok, relikviák Kuntár Lajos hagyatékából című kamarakiállítás tárgyainak segítségével illusztrálta mondandóját.

A teremben jelen voltak Dr. vitéz Kuntár Lajos családjának tagjai és sokan az őt tisztelők közül – nem utolsósorban a szombathelyi Tanárképző Főiskola ún. nulladik évfolyamos népművelés szakos hallgatói, akik életük meghatározó élményének tartják főiskolai éveiket, amikor olyan jeles tanároktól tanulhattak, mint a szak szombathelyi elindításában nagy szerepet játszott Kuntár Lajos vagy Dr. Kiss Gyula.

A jól szervezett program részvevőihez sokan mások is csatlakoztak, amidőn délben sor került Kuntár Lajos volt lakóházán a közadakozásból létrejött, Veres Gábor szobrászművész által alkotott ízléses emléktábla leleplezésére. Itt – Horváth György népművelő, ny. igazgató, a Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület elnöke beszédét követően – Dr. Puskás Tivadar polgármester méltatta Kuntár Lajost, majd felidézte vele és könyveivel kapcsolatos személyes emlékeit, majd a polgármester és Horváth György közösen leleplezték az emléktáblát, amelyet ezután számosan megkoszorúztak, és virágokat helyeztek el alatta. Végül a száz éve született közférfiú unokája, Dr. Kuntár Tamás, a külügyminisztérium munkatársa mondott köszönetet az emléknapért, egyszersmind ő is melegen és értő szavakkal emlékezett meg nagyapjáról.

Szerkesztőségünk számára külön öröm, hogy szerkesztőtársunk és barátunk, a Vasi Szemle szerkesztőbizottságának közel öt évtizedig tagja ilyen általános – politikai választóvonalaktól nem befolyásolt – tiszteletet vált ki napjainkban is. Ez biztosítéka lehet annak, hogy java művei és hazaszeretete is itt maradnak velünk a jövőben. (Dr. Gyurácz Ferenc, a Vasi Szemle főszerkesztője)

 

 

EMLÉKÜLÉS DR. BENDEFY LÁSZLÓ SZÜLETÉSÉNEK 110.
ÉS A VASVÁRI DR. BENDEFY LÁSZLÓ VÁROSI KÖNYVTÁR ALAPÍTÁSÁNAK
60. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE
Vasvár, Városi Könyvtár, 2014. szeptember 26.

Az emlékülés házigazdájaként Gyöngyösi Zsuzsanna könyvtárigazgató köszöntötte a meghívott előadókat és a termet megtöltő hallgatóságot. Felkérte Dr. Bendefy Istvánt, Vasvár ünnepelt tudósának fiát, hogy nyissa meg a rendezvényt. Ő a dédapjától indítva emlékezett meg nagyapja és édesapja vasvári kötődéséről, majd felhívta a figyelmet: az előadásokból megtudhatjuk, hogy mi lett a lelkes fiatalemberből.

Elsőként Csapláros Andrea múzeumigazgató tartotta meg előadását Bendefy László, a szombathelyi polihisztor címmel. Múzeumi vezetőként úgy érzékeli, hogy sok hasonlóság van a 20-as, 30-as évek problémái és a múzeum mai nehézségei között, de személyes történetében is talált párhuzamokat: közös pont Graz városa; a szerteágazó tudósi tevékenységből nem hiányzott a régészeti érdeklődés sem, s a baltavári kutatások mellett Bendefynek római ásatásokhoz is köze volt.

A hatalmas teherbírású ifjú 21 évesen lett az ásvány- és őslénytár vezetője, közben két egyetemet végzett párhuzamosan. Kitűnő rajzokat is készített a neolitikumtól kezdve, melyek azért is értékesek, mert a tárgyakból sok elveszett, s a rajzok bizonyítják, hogy megvoltak. Egyes múzeumi vezetők gáncsoskodásai ellenére nem adta fel a tevékeny munkát: "nem jajgatni, dolgozni kell" – "parancsoló szükségszerűségből". Fontosnak tartotta a publikálást; másoknak erre a legkülönbözőbb témákban írt könyveivel és tanulmányaival adott példát. Egyik szerkesztője volt az 1933-ban indult Folia Sabariensia című negyedéves tudományos folyóiratnak, melynek első két száma Gáyer Gyula botanikus emlékére jelent meg, s mely a következő évtől Vasi Szemleként élt tovább.

Dr. Zágorhidi Czigány Balázs muzeológus tanulmányát – Bendefy László és a domonkos rend – a szerző távollétében a kolléga Kiss Gábor olvasta fel. Az előadást egy 1937-es filmdokumentum részlete vezette be: a Julianus-szobor leleplezése a Budai Várban Badalik Bertalan szónoklatával. (A szobrászművész Antal Károly, a tudós barátja.) Az indítás jelezte, hogy a dolgozat nagy jelentőséget tulajdonít Julianus személyének (mint történelmi, kultúrtörténeti mementónak) a magyar nemzet és a domonkos rend számára; Bendefy László alapos, a tudományos életben megkerülhetetlen könyvet jelentetett meg a Julianus-kérdésről.

Kodolányi János regényével erősítést kapott az ügy, de Julianus alakja nem vált a domonkosok jelképévé. Az 1950-ig tartó, megtépázott időszakasz nem kedvezett, s Árpádházi Boldog Margit kultusza elhomályosította a misszionárius művét. Ma is léteznek azonban Julianusra (és társára, Gellértre) emlékező közösségek, vannak emlékhelyek, melyektől indíttatva a magyar domonkosok újragondolhatják identitásukat.

V. Németh Zsolt államtitkár – tanult szakmájának megfelelően – Dr. Bendefy László geodéziai munkásságáról tartotta meg referátumát. Abból kiindulva, hogy Bendefy geológus mérnök diplomával 1931-ben a Magyar Királyi Háromszögelő Hivatalban kapott állást, az előadó ezt a tevékenységet mutatta be a föld-bolygó mérettől emberi léptékig haladva.

Az I. országos szintezési hálózat 1873–1913-ig készült el. Trieszttől indítva jutott el a mérés a Velencei-hegység Nadap településéig. Ez a magasság Magyarország összes szintezési hálózatának számítási kiindulópontja. A "nagy háború" után az eredeti jegyzőkönyvek és adatok Bécsben maradtak. Az új szintezési hálózat kialakítása 1921–1939-ig tartott, de a második világégés során a hálózatnak mintegy 60 %-a elpusztult. A III. országos szintezési hálózat 1948 és 1964 között épült ki, melynek során nyolc ún. sziklás főalappontot létesítettek; az egyik Cák határában van. A munkák tervezése, szervezése Bendefy érdeme. A IV. hálózat munkálatai 1973-tól 2006-ig tartottak. Végül: az új földmérési és térképészeti tevékenységről szóló törvény (2012. évi XLVI. törvény) megalkotásában kezdeményező szerepe volt V. Németh Zsolt államtitkárnak.

Dr. Kubassek János múzeumigazgató Bendefy László munkássága a geográfia és a tudománytörténet szemszögéből címmel tartotta meg előadását. A Magyar Földrajzi Múzeum vezetőjeként – utalva a filmhíradó részletre is – jelezte, hogy az intézmény címerében a Julianus/Gellért-szobor van. Előadásában a Julianus-kérdésról illetve a szoborról szólva további érdekes körülményre hívta fel a figyelmet: a szoborral kapcsolatban Bendefy László nem csupán ötletgazdaként szerepelt, de áldozatkészsége is megmutatkozott. A támogatásra felkért egyházi és állami nagyságok ugyanis először "csak" erkölcsi támogatást ígértek, Bendefy viszont a Julianus-könyv teljes honoráriumát fölajánlotta az ügy érdekében. Ettől nem függetlenül érkezhetett az erkölcsi mellett az anyagi támogatás is. A szerző utalt a tudós Afrika-expedíció tervére is, amely végül nem valósult meg, de komoly szellemi hozadéka volt a felkészülésnek, és ráirányította a figyelmet Afrika ásványkincseire.

A kérdésekre válaszolva, hogy ti. mi volt a polihisztor eredményeinek titka, és milyen volt/lett személyének és életművének hatása, nagy egyéniség rokonszenves emberi-tudósi arca rajzolódott ki.

Dr. Fejér László vízépítő mérnök más irányú elfoglaltsága miatt Dr. Bendefy István olvasta fel a dolgozatot. (Bendefy László vízügyi munkássága) A felolvasás előtt édesapja szülőföldhöz, a megyéhez való ragaszkodására utalva említette meg A Vas-hegy geológiája című írását, s hogy a bozsoki Sibrik-kastélyban van egy festmény, amit ő ajándékozott a falunak. S egy dunaharaszti emlék: próbamérést végeztek, melynek során a kiindulóponthoz visszaérve két centis eltérést tapasztaltak többször is. Kiderült, hogy földrengés előtti földmozgások okozták az eltérést.

1928-tól a Magyar Királyi Államvasutaknál kérték az artézi kutak méréséhez Bendefy szakmai segítségét. Mintegy 100 000 mérésre (is) alapozva több tanulmánya jelent meg e tárgyban. 1959-től a VITUKI tudományos kutatója. Új szemléletet vitt a vízkutatásba; hangsúlyozta a történeti elemzések fontosságát, lévén, hogy a vizek világába való beavatkozás hosszú távon érezteti hatását. Jelentős szerepet tulajdonított a földkéreg-mozgásoknak a vizek, folyómedrek változásában: a gyors vízfolyások (felszín alatti vizek is) nem függetlenek a lassú kéregmozgásoktól.

Az emlékülés tudományos zárásaként Gyöngyösi Zsuzsanna könyvtárigazgató Dr. Bendefy László és a 60 éves vasvári könyvtár címmel a kulturális intézmény történetéről beszélt, illetve arról, hogy mivel, hogyan igyekeztek méltók lenni a névadó tudós emberi nagyságához és szellemi hagyatékához.

A "kis város kis könyvtára jeles pillanataira" emlékezve, a hőskor viszontagságain túljutva már könnyebb volt beszámolni a számtalan helyszínről, az örökös költözésekről, de a felemelő eseményekről is: Nagy Gáspár látogatásairól, Dr. Krizsán László előadásáról, vagy az 1997. augusztusi névfelvétel ünnepéről. Megújult a könyvtár épülete kívül és belül; 1998-ban a megyében itt rendezték a Könyvtári Napot; 2009-ben az intézmény elnyerte Az év könyvtára címet. Az épületben ritkaságokkal büszkélkedő, gazdag ásványgyűjtemény és emlékszoba kapott helyet.

Előadása végén a könyvtárigazgató asszony művészi virágcsokrokat, emlékplaketteket és örökös tagságra jogosító okleveleket osztott ki, majd minden jelenlévőt meghívott pohárköszöntőre és (pazar) ebédre. (Kapiller Ferenc)

 

 

A TANÍTÓK FÁJA SZOMBATHELYEN – LIBANONI CÉDRUS ÜLTETÉSE
Szombathely, Szily János utca, 2014. szeptember 24.

Sárközy Csaba, nyugalmazott magyartanár, a Magyar Alkotók és Gondolkodók Szakértői Társaságának tagja 2013-ban a következő javaslattal lépett a nyilvánosság elé: "létesíttessék az iskolaváros Szombathelyen egy emlékhely a több mint 1000 éves magyar, és a legalább fél évezredes szombathelyi iskola, valamint az idők folyamán – és ma is – áldozatos munkát végző tanítók, tanárok tiszteletére". Felhívásában egy emléktáblával megjelölt fa ültetését indítványozta, kifejtve, hogy a kezdeményezés célja: "a tudást, a nemzeti hagyományokat átörökítő, anyagi és erkölcsi megbecsülésben csak szóban részesülő óvónők, tanítók, tanárok, professzorok nemzetépítő munkája előtti tisztelgés egy olyan közösségi térben, ahol állandóan a lakosság szeme előtt van. Különösen indokolt a mai általános értékválság idején. A »fa« motívum a magyar tárgyi és szellemi néprajz fontos, szakrális alkotóeleme, az állandóság és növekedés jelképe, amely összeköti a földi és az égi világot"

A kezdeményezésről tudomást szerezve a Szombathelyi Szépítő Egyesület az elsők között karolta fel a nemes célkitűzést, tekintettel arra, hogy egyesületünk – amely a napjainkban működő helyi civil szervezetek közül a legrégebbi alapítású – immár 1885 óta fáradozik a városi környezet szebbé tételén, a zöldterületek gyarapításán, az építészeti örökség védelmén, valamint a helyi hagyományok ápolását elősegítő emléktáblák állításán. Dr. Balogh Lajos botanikus – az egyesület tagja – az ültetendő fa nemének meghatározására önálló javaslattal élt, és a Kanitzia botanikai folyóiratban, 2014-ben napvilágot is látott tanulmányában a legmegfelelőbb választásként a libanoni cédrust (Cedrus libani) ajánlotta az egyesületi vezetőség figyelmébe (vö. www.blgi.ttk.nyme.hu, kiadványok). A ritka és értékes, ugyanakkor sajátos szimbolikát is hordozó fafaj jellemzéséről a következőket írta: "a világ legszebb, leghosszabb életű és legtöbb kultúrtörténeti hagyományt magán viselő növényei közé tartozik, ... akár kétezer évig is élő, kultúrában 20–25 m magasra növő, örökzöld fenyőféle. Koronája fiatalon klasszikus fenyőalakú, idősebb korára boltozatossá szélesedő, légiesen ritkás. A subsp. stenocoma alfaja a subsp. libani tőalfajtól eltérően biztosan télálló, akár a –30°C-os fagyokat is jól tűri. Fiatalon fényeszöld tűlevelű, majd idősebb korára ezüstszürkévé váló lombkoronájával különösen szép szoliter díszfa, amely jól viseli a városi szennyezett levegőt is. A szent tisztelet övezte fafajok egyikeként világszerte ültetik történelmi emlékhelyek jelölésére. Festői lombkoronájával egyetemes értékeket felemelő, korokat, népeket, kultúrákat, vallásokat, hívőt és nem hívőt összekötő, a legtágabb értelemben vett ökumenét jelképező élőlény. Ázsiai hazájával a Keletet idézi, de a Nyugat is évszázadok óta otthonává lett. Sugárzik belőle a Dél géniusza, a Földköz (Mediterráneum) lehelete. Benne van a Szentföld igézete, a Savaria múltját meghatározó római kor hatása és Szent Márton érzülete is."

A Tanítók fája számára leginkább alkalmas helyszín kiválasztása érdekében Horváth Tibor Antal kutatásai nyomán levéltári adatgyűjtés történt. A fennmaradt írott források tanúsága szerint az 1490-es években már bizonyosan működött iskola Szombathelyen, a ma már nem létező szombathelyi várban, amely az utóbb épült székesegyház környékén állt egykoron. Az iskola püspöki volt, első név szerint ismert tanítója Pápay György, aki 1570-től szerepel az iratokban. A fa elültetésére a fentiek ismeretében a székesegyház közelében kellett méltó helyet találni. A célra a legmegfelelőbbnek – dr. Veres András megyéspüspök véleményét is figyelembe véve – a Szily János püspök szobrától délre eső, központi fekvésű terület bizonyult, ahonnan egyrészt remek rálátás nyílik a székesegyházra, másrészt a térséget körülölelik a közelben található régi oktatási intézmények patinás épületei, az egykori szeminárium, a líceum, a városi elemi iskola, valamint a város első gimnáziuma, a mai Smidt Múzeum. Ez a környék városunkban az oktatás "megszentelt helye", amelynek mintegy gyújtópontjában található a Tanítók fája számára kiszemelt helyszín. A Szombathelyi Szépítő Egyesület az ültetendő fa tövében egy emléktáblát is el kívánt helyezni, a következő felirattal: TANÍTÓK FÁJA / 996 – az első magyar iskola Pannonhalmán / 1490 – az első írásos adat szombathelyi iskola létezéséről / 1570 – Pápay György, az első ismert szombathelyi tanító / 2014 – a libanoni cédrusfa ültetése / Szombathelyi Szépítő Egyesület – Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata.

 

Tanítók fája

A Tanítók fája – libanoni cédrus – felavatása (fénykép: Simon Ádám)

 

Az előzetes tervek birtokában egyesületünk 2014 tavaszán elindította az emlékhely létrehozásához szükséges eljárást, s egyúttal Szombathely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalához fordult erkölcsi és anyagi támogatást kérve az ügy sikerre juttatásához. A beadvány indoklásában dr. Balogh Lajos kifejtette: "a szombathelyi Székesegyház előtti, tágas barokk tér szakrális műemléki környezete, valamint a libanoni cédrusfa különösen méltó kiegészítői lennének egymásnak. Szombathely Megyei Jogú Város egy ilyen fa – mint a Tanítók fája – ideültetésével nem mindennapi élő nevezetességgel gyarapodhatna, illetve büszkélkedhetne az elkövetkezendő évtizedekben és évszázadokban. A szent fának minden idők zarándokai is csodájára járhatnának, védelmében megpihenhetnének." A városvezetés első pillanattól kezdve a kezdeményezés mellé állt, és – a Városfejlesztési, Üzemeltetései és Környezetvédelmi Bizottság döntése nyomán – a pénzügyi támogatás mellett technikai segítséget is nyújtott, magára vállalva a tekintélyes méretet képviselő 25 éves fa beszerzésének, Szombathelyre szállításának és elültetésének lebonyolítását. Az emléktábla elkészítésének költségeit ugyanakkor határon túli magyar magánszemélyek – dr. Fráter György (Winterthur, Svájc), Csapó Endre (Sydney, Ausztrália) és Kovács Katalin (Bundaberg, Ausztrália), valamint Balassa Péter helyi önkormányzati képviselő – adományai fedezték.

A Tanítók fája ünnepélyes felavatására 2014. szeptember 24-én – a tanítók védőszentje, Szent Gellért napján – délután fél öttől került sor. A megjelent, közel százfőnyi ünneplőt – köztük Szombathely MJV Önkormányzata képviseletében dr. Puskás Tivadar polgármestert, dr. Takácsné dr. Tenki Mária tanácsnokot és Rettegi Attilát, az Oktatási Bizottság elnökét, továbbá Fodor Istvánt, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Szombathelyi Tankerülete igazgatóját, valamint az eseményre meghívott evangélikus, izraelita, katolikus és református egyházak képviselőit, s természetesen a mai nap ünnepeltjeit, az alsó-, közép- és felsőfokú oktatásban tevékenykedő tanítókat, tanárokat, egyetemi oktatókat, intézményvezetőket és a diákokat – dr. Melega Miklós, a Szombathelyi Szépítő Egyesület alelnöke köszöntötte. Köszönetét fejezte ki Hesztera Aladár restaurátorművésznek, az egyesület korábbi elnökének a tábla kivitelezésében segítő közreműködéséért. A hazánkban még ritkaságnak számító, termetes libanoni cédrus Szombathelyre szállításában és tárolásában a Prenor Kft. segédkezett, a fa szakszerű beültetését és gondozását a SzomPark Kft. szakemberei végezték, Tubolyné Balázs Nóra városi kertész koordinálásával.

A továbbiakban Sárközy Csaba beszélt a Tanítók fája-mozgalomról, dr. Balogh Lajos pedig a libanoni cédrus botanikai értékeiről és szimbolikájáról. Ezután hangzott el dr. Puskás Tivadar polgármester avatóbeszéde, majd Erdélyi Ilonával, a Szombathelyi Szépítő Egyesület elnökével leleplezték és megkoszorúzták az emléktáblát. Végül – a Szombathelyi Egyházmegye képviseletében – Császár István püspöki helynök és – a Református Gyülekezet részéről – Donatin Tamás lelkipásztor ökumenikus szertartás keretében áldották meg a Tanítók fáját és emléktábláját.

Az ünnepi esemény emelkedett hangulatát művészi előadások tették még emlékezetesebbé. Kányádi Sándor Kicsi legény, nagy tarisznya című versét Németh József és fia, Németh Máté, Reményik Sándor A kereszt fogantatása című költeményét pedig Szabó Tibor, a Weöres Sándor Színház Jászai-díjas színművésze adta elő. A műsort a Szombathelyi Székesegyház Werner Kórusának énekei foglalták szép zenei keretbe dr. Pem László, a Szombathelyi Egyházmegye zeneigazgatója, a kórus karnagya vezényletével. A program narrátora Mayer Borbála középiskolai tanuló volt.

Az ünnepséget követően a résztvevők kisebb csoportja az eseményt jelenlétével megtisztelő dr. Veres András megyéspüspök, a Szombathelyi Egyházmegye főpásztora szíves kalauzolásával megtekintették a Püspöki Palota kertjébe hét évvel ezelőtt ültetett, igen szépen fejlődő Atlaszcédrusfát is.

A libanoni cédrus ültetése és az emléktábla elhelyezése a helyi polgárság széles körű és példaértékű összefogásának köszönhetően valósulhatott meg, bizonyságát adva annak, hogy a politikai, felekezeti és világnézeti különbségeket félre téve a ma élő magyarok is tudnak közösen értéket teremteni. Egyesületünk azt reméli, hogy az emlékhely élővé válik, és évről évre megemlékezések színtere lesz. Kialakul a városban egy hagyomány, amely az emlékhely szellemiségéhez kapcsolódik. Hisszük, hogy a Tanítók fája méltó emléket állít a város gazdag oktatástörténetének, mindenkori elhivatott tanítóinak és tanárainak, és évszázadok múltán is figyelemfelkeltő jelként szolgál majd a fa árnyékában megpihenőknek. (dr. Balogh Lajos, Erdélyi Ilona, dr. Melega Miklós)