KUNTÁR LAJOS SZÜLETÉSÉNEK CENTENÁRIUMA
Emlékünnepség, Szombathely, 2014. szeptember 20.
A Dr. Kuntár Lajos (19142005) életében, munkásságában fontos szerepet betöltött önkormányzatok és intézmények összefogása, és különösen a Vas Megyei Honismereti Egyesület és a Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület vezetőinek szervezőmunkája méltó és szép emlékünnepséget eredményezett 2014. szeptember 20-án, Szombathelyen. Kuntár Lajos egykori lakóházával majdnem szemben, a Művészeti Szakközépiskola adott otthont a program tanácskozás részének, amely nem annyira tudományos értekezések formáját öltötte, mint inkább az emlékezés húrjait pendítette meg. S ez nagyon is érthető: nincs még oly messze az idő, amikor a száz évvel ezelőtt született, de magas kort megért jeles újságíró, könyvtáros, népművelő, helytörténész, kiadványszerkesztő köztünk volt, és szép számmal élnek ma is a hozzá közel állók, az ő közvetlen egyéniségének és széleskörű tudásának bűv- és vonzáskörébe kerültek. A megszólalók többsége közülük került ki.
A szervezők nevében Zsámboki Árpád, a Vas Megyei Honismereti Egyesület elnöke nyitotta meg az emléknapot, és vezette az emlékülést. Elsőként Kocsis Zsolt, Csörötnek polgármestere idézte föl azt a mély hűséget és kötődést, mely a Rába menti, dél-vasi falu díszpolgárát egész életében szülőfalujához fűzte, majd annak a kisvárosnak, Szentgotthárdnak a polgármestere, Huszár Gábor emelkedett szólásra, amely ugyancsak díszpolgárává fogadta a helyi gimnázium egykori diákját, a Vasvármegye napilap egykori szentgotthárdi tudósítóját, a helység történetének későbbi tudós búvárlóját.
A politikusok után e sorok írója személyes emlékezés keretébe ágyazva idézte föl Kuntár Lajos, a "magyar népi értelmiségi" sokévtizedes szerepvállalásait, szolgálatait a háború utáni kor szombathelyi kulturális folyóiratai és más kiadványai körül, különös tekintettel az Életünk irodalmi folyóiratra és a Vasi Szemlére, amelynek már az 1958. évi újraindításánál is ott bábáskodott, majd egészen haláláig aktív tagja volt szerkesztőbizottságunknak, miközben rendszeres szerzőként is számíthattunk rá. A véres Don (1943) című, Don-kanyarbeli haditudósítói tapasztalataiból született, 1945-ben koholt vádak miatt betiltott harctéri riportkönyvét szándékának megfelelően a Vasi Szemle adhatta ki a 60. évfordulón, s ez országos sikert hozott a szerző számára. Ezután, Kuntár Lajos 90. születésnapjára jelenhetett meg vasi népmeséinek válogatott kötete (A bűvös ládikó), amely egyszersmind első kötete lett a vele elindult vasi Magyar Nyugat Könyvkiadónak.
Pethő Gyula ny. könyvtáros, tanár a kutató embert és szellemi hagyatékát mutatta be a szülőfalu fiatalon elkezdett, évtizedeken át gazdagodott ábrázolásától (Hármaskönyv Csörötnekről) kezdve a Szentgotthárd-monográfiában való szerepvállaláson át a szombathelyi és a vasi nyomdászat történetét feldolgozó kötetekig és tovább. Külön hangsúlyt helyezett Kuntár sokévtizedes jelenlétére és szerepére Szombathely művelődéstörténeti megismerésében, mely sok-sok értékes írásban mutatkozott meg, s azt igazolta az előadó szerint, hogy a Paragvári utca egykori lakója korántsem csak "népi", hanem polgári és urbánus értelmiséginek is tekinthető.
A tanácskozás második részében először Nagy Éva, a Berzsenyi Dániel Könyvtár igazgatója emlékezett. Egy tanulmányi vetélkedő részvevőjeként már bakfis korában megismerhette Kuntár Lajost, akinek egyik központi munkahelye volt a megyei könyvtár, melyben évekig főállásban dolgozott, de kutatóként mindvégig gyakran fordult hozzá. Nagy szerepe volt a könyvtár kiadványainak, módszertani folyóiratának létrehozásában és szerkesztésében is.
Mayer László levéltáros, a Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények szerkesztője "fineszes redaktor"-nak nevezte a nemzedékek által Lajos bácsiként tisztelt sokoldalú személyiséget, aki e vasi honismereti periodika szerkesztőjeként is megcsillogtatta mind szerkesztői igényességét, mind humorát és emberi közvetlenségét.
Ez utóbbi tulajdonság állott Tilcsikné Pásztor Ágnes, a szombathelyi Siker Könyvtár igazgatója Lajos bácsi: az ember és jóbarát címmel megtartott emlékezésének homlokterében. Kuntár Lajos, akinek édesapja még fia születése előtt elhunyt, édesanyja és nővérei kényeztető szeretetében nőtt fel, s ebből még aggastyán korában is sokat vissza tudott adni annak a hölgykoszorúnak, mely születésnapjain körülvette őt. Az emlékező a tanácskozás színhelyén látható, Dokumentumok, relikviák Kuntár Lajos hagyatékából című kamarakiállítás tárgyainak segítségével illusztrálta mondandóját.
A teremben jelen voltak Dr. vitéz Kuntár Lajos családjának tagjai és sokan az őt tisztelők közül nem utolsósorban a szombathelyi Tanárképző Főiskola ún. nulladik évfolyamos népművelés szakos hallgatói, akik életük meghatározó élményének tartják főiskolai éveiket, amikor olyan jeles tanároktól tanulhattak, mint a szak szombathelyi elindításában nagy szerepet játszott Kuntár Lajos vagy Dr. Kiss Gyula.
A jól szervezett program részvevőihez sokan mások is csatlakoztak, amidőn délben sor került Kuntár Lajos volt lakóházán a közadakozásból létrejött, Veres Gábor szobrászművész által alkotott ízléses emléktábla leleplezésére. Itt Horváth György népművelő, ny. igazgató, a Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület elnöke beszédét követően Dr. Puskás Tivadar polgármester méltatta Kuntár Lajost, majd felidézte vele és könyveivel kapcsolatos személyes emlékeit, majd a polgármester és Horváth György közösen leleplezték az emléktáblát, amelyet ezután számosan megkoszorúztak, és virágokat helyeztek el alatta. Végül a száz éve született közférfiú unokája, Dr. Kuntár Tamás, a külügyminisztérium munkatársa mondott köszönetet az emléknapért, egyszersmind ő is melegen és értő szavakkal emlékezett meg nagyapjáról.
Szerkesztőségünk számára külön öröm, hogy szerkesztőtársunk és barátunk, a Vasi Szemle szerkesztőbizottságának közel öt évtizedig tagja ilyen általános politikai választóvonalaktól nem befolyásolt tiszteletet vált ki napjainkban is. Ez biztosítéka lehet annak, hogy java művei és hazaszeretete is itt maradnak velünk a jövőben. (Dr. Gyurácz Ferenc, a Vasi Szemle főszerkesztője)
EMLÉKÜLÉS DR. BENDEFY LÁSZLÓ SZÜLETÉSÉNEK 110.
ÉS A VASVÁRI DR. BENDEFY LÁSZLÓ VÁROSI KÖNYVTÁR ALAPÍTÁSÁNAK
60. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE
Vasvár, Városi Könyvtár, 2014. szeptember 26.
Az emlékülés házigazdájaként Gyöngyösi Zsuzsanna könyvtárigazgató köszöntötte a meghívott előadókat és a termet megtöltő hallgatóságot. Felkérte Dr. Bendefy Istvánt, Vasvár ünnepelt tudósának fiát, hogy nyissa meg a rendezvényt. Ő a dédapjától indítva emlékezett meg nagyapja és édesapja vasvári kötődéséről, majd felhívta a figyelmet: az előadásokból megtudhatjuk, hogy mi lett a lelkes fiatalemberből.
Elsőként Csapláros Andrea múzeumigazgató tartotta meg előadását Bendefy László, a szombathelyi polihisztor címmel. Múzeumi vezetőként úgy érzékeli, hogy sok hasonlóság van a 20-as, 30-as évek problémái és a múzeum mai nehézségei között, de személyes történetében is talált párhuzamokat: közös pont Graz városa; a szerteágazó tudósi tevékenységből nem hiányzott a régészeti érdeklődés sem, s a baltavári kutatások mellett Bendefynek római ásatásokhoz is köze volt.
A hatalmas teherbírású ifjú 21 évesen lett az ásvány- és őslénytár vezetője, közben két egyetemet végzett párhuzamosan. Kitűnő rajzokat is készített a neolitikumtól kezdve, melyek azért is értékesek, mert a tárgyakból sok elveszett, s a rajzok bizonyítják, hogy megvoltak. Egyes múzeumi vezetők gáncsoskodásai ellenére nem adta fel a tevékeny munkát: "nem jajgatni, dolgozni kell" "parancsoló szükségszerűségből". Fontosnak tartotta a publikálást; másoknak erre a legkülönbözőbb témákban írt könyveivel és tanulmányaival adott példát. Egyik szerkesztője volt az 1933-ban indult Folia Sabariensia című negyedéves tudományos folyóiratnak, melynek első két száma Gáyer Gyula botanikus emlékére jelent meg, s mely a következő évtől Vasi Szemleként élt tovább.
Dr. Zágorhidi Czigány Balázs muzeológus tanulmányát Bendefy László és a domonkos rend a szerző távollétében a kolléga Kiss Gábor olvasta fel. Az előadást egy 1937-es filmdokumentum részlete vezette be: a Julianus-szobor leleplezése a Budai Várban Badalik Bertalan szónoklatával. (A szobrászművész Antal Károly, a tudós barátja.) Az indítás jelezte, hogy a dolgozat nagy jelentőséget tulajdonít Julianus személyének (mint történelmi, kultúrtörténeti mementónak) a magyar nemzet és a domonkos rend számára; Bendefy László alapos, a tudományos életben megkerülhetetlen könyvet jelentetett meg a Julianus-kérdésről.
Kodolányi János regényével erősítést kapott az ügy, de Julianus alakja nem vált a domonkosok jelképévé. Az 1950-ig tartó, megtépázott időszakasz nem kedvezett, s Árpádházi Boldog Margit kultusza elhomályosította a misszionárius művét. Ma is léteznek azonban Julianusra (és társára, Gellértre) emlékező közösségek, vannak emlékhelyek, melyektől indíttatva a magyar domonkosok újragondolhatják identitásukat.
V. Németh Zsolt államtitkár tanult szakmájának megfelelően Dr. Bendefy László geodéziai munkásságáról tartotta meg referátumát. Abból kiindulva, hogy Bendefy geológus mérnök diplomával 1931-ben a Magyar Királyi Háromszögelő Hivatalban kapott állást, az előadó ezt a tevékenységet mutatta be a föld-bolygó mérettől emberi léptékig haladva.
Az I. országos szintezési hálózat 18731913-ig készült el. Trieszttől indítva jutott el a mérés a Velencei-hegység Nadap településéig. Ez a magasság Magyarország összes szintezési hálózatának számítási kiindulópontja. A "nagy háború" után az eredeti jegyzőkönyvek és adatok Bécsben maradtak. Az új szintezési hálózat kialakítása 19211939-ig tartott, de a második világégés során a hálózatnak mintegy 60 %-a elpusztult. A III. országos szintezési hálózat 1948 és 1964 között épült ki, melynek során nyolc ún. sziklás főalappontot létesítettek; az egyik Cák határában van. A munkák tervezése, szervezése Bendefy érdeme. A IV. hálózat munkálatai 1973-tól 2006-ig tartottak. Végül: az új földmérési és térképészeti tevékenységről szóló törvény (2012. évi XLVI. törvény) megalkotásában kezdeményező szerepe volt V. Németh Zsolt államtitkárnak.
Dr. Kubassek János múzeumigazgató Bendefy László munkássága a geográfia és a tudománytörténet szemszögéből címmel tartotta meg előadását. A Magyar Földrajzi Múzeum vezetőjeként utalva a filmhíradó részletre is jelezte, hogy az intézmény címerében a Julianus/Gellért-szobor van. Előadásában a Julianus-kérdésról illetve a szoborról szólva további érdekes körülményre hívta fel a figyelmet: a szoborral kapcsolatban Bendefy László nem csupán ötletgazdaként szerepelt, de áldozatkészsége is megmutatkozott. A támogatásra felkért egyházi és állami nagyságok ugyanis először "csak" erkölcsi támogatást ígértek, Bendefy viszont a Julianus-könyv teljes honoráriumát fölajánlotta az ügy érdekében. Ettől nem függetlenül érkezhetett az erkölcsi mellett az anyagi támogatás is. A szerző utalt a tudós Afrika-expedíció tervére is, amely végül nem valósult meg, de komoly szellemi hozadéka volt a felkészülésnek, és ráirányította a figyelmet Afrika ásványkincseire.
A kérdésekre válaszolva, hogy ti. mi volt a polihisztor eredményeinek titka, és milyen volt/lett személyének és életművének hatása, nagy egyéniség rokonszenves emberi-tudósi arca rajzolódott ki.
Dr. Fejér László vízépítő mérnök más irányú elfoglaltsága miatt Dr. Bendefy István olvasta fel a dolgozatot. (Bendefy László vízügyi munkássága) A felolvasás előtt édesapja szülőföldhöz, a megyéhez való ragaszkodására utalva említette meg A Vas-hegy geológiája című írását, s hogy a bozsoki Sibrik-kastélyban van egy festmény, amit ő ajándékozott a falunak. S egy dunaharaszti emlék: próbamérést végeztek, melynek során a kiindulóponthoz visszaérve két centis eltérést tapasztaltak többször is. Kiderült, hogy földrengés előtti földmozgások okozták az eltérést.
1928-tól a Magyar Királyi Államvasutaknál kérték az artézi kutak méréséhez Bendefy szakmai segítségét. Mintegy 100 000 mérésre (is) alapozva több tanulmánya jelent meg e tárgyban. 1959-től a VITUKI tudományos kutatója. Új szemléletet vitt a vízkutatásba; hangsúlyozta a történeti elemzések fontosságát, lévén, hogy a vizek világába való beavatkozás hosszú távon érezteti hatását. Jelentős szerepet tulajdonított a földkéreg-mozgásoknak a vizek, folyómedrek változásában: a gyors vízfolyások (felszín alatti vizek is) nem függetlenek a lassú kéregmozgásoktól.
Az emlékülés tudományos zárásaként Gyöngyösi Zsuzsanna könyvtárigazgató Dr. Bendefy László és a 60 éves vasvári könyvtár címmel a kulturális intézmény történetéről beszélt, illetve arról, hogy mivel, hogyan igyekeztek méltók lenni a névadó tudós emberi nagyságához és szellemi hagyatékához.
A "kis város kis könyvtára jeles pillanataira" emlékezve, a hőskor viszontagságain túljutva már könnyebb volt beszámolni a számtalan helyszínről, az örökös költözésekről, de a felemelő eseményekről is: Nagy Gáspár látogatásairól, Dr. Krizsán László előadásáról, vagy az 1997. augusztusi névfelvétel ünnepéről. Megújult a könyvtár épülete kívül és belül; 1998-ban a megyében itt rendezték a Könyvtári Napot; 2009-ben az intézmény elnyerte Az év könyvtára címet. Az épületben ritkaságokkal büszkélkedő, gazdag ásványgyűjtemény és emlékszoba kapott helyet.
Előadása végén a könyvtárigazgató asszony művészi virágcsokrokat, emlékplaketteket és örökös tagságra jogosító okleveleket osztott ki, majd minden jelenlévőt meghívott pohárköszöntőre és (pazar) ebédre. (Kapiller Ferenc)
A TANÍTÓK FÁJA SZOMBATHELYEN LIBANONI CÉDRUS ÜLTETÉSE
Szombathely, Szily János utca, 2014. szeptember 24.
Sárközy Csaba, nyugalmazott magyartanár, a Magyar Alkotók és Gondolkodók Szakértői Társaságának tagja 2013-ban a következő javaslattal lépett a nyilvánosság elé: "létesíttessék az iskolaváros Szombathelyen egy emlékhely a több mint 1000 éves magyar, és a legalább fél évezredes szombathelyi iskola, valamint az idők folyamán és ma is áldozatos munkát végző tanítók, tanárok tiszteletére". Felhívásában egy emléktáblával megjelölt fa ültetését indítványozta, kifejtve, hogy a kezdeményezés célja: "a tudást, a nemzeti hagyományokat átörökítő, anyagi és erkölcsi megbecsülésben csak szóban részesülő óvónők, tanítók, tanárok, professzorok nemzetépítő munkája előtti tisztelgés egy olyan közösségi térben, ahol állandóan a lakosság szeme előtt van. Különösen indokolt a mai általános értékválság idején. A »fa« motívum a magyar tárgyi és szellemi néprajz fontos, szakrális alkotóeleme, az állandóság és növekedés jelképe, amely összeköti a földi és az égi világot"
A kezdeményezésről tudomást szerezve a Szombathelyi Szépítő Egyesület az elsők között karolta fel a nemes célkitűzést, tekintettel arra, hogy egyesületünk amely a napjainkban működő helyi civil szervezetek közül a legrégebbi alapítású immár 1885 óta fáradozik a városi környezet szebbé tételén, a zöldterületek gyarapításán, az építészeti örökség védelmén, valamint a helyi hagyományok ápolását elősegítő emléktáblák állításán. Dr. Balogh Lajos botanikus az egyesület tagja az ültetendő fa nemének meghatározására önálló javaslattal élt, és a Kanitzia botanikai folyóiratban, 2014-ben napvilágot is látott tanulmányában a legmegfelelőbb választásként a libanoni cédrust (Cedrus libani) ajánlotta az egyesületi vezetőség figyelmébe (vö. www.blgi.ttk.nyme.hu, kiadványok). A ritka és értékes, ugyanakkor sajátos szimbolikát is hordozó fafaj jellemzéséről a következőket írta: "a világ legszebb, leghosszabb életű és legtöbb kultúrtörténeti hagyományt magán viselő növényei közé tartozik, ... akár kétezer évig is élő, kultúrában 2025 m magasra növő, örökzöld fenyőféle. Koronája fiatalon klasszikus fenyőalakú, idősebb korára boltozatossá szélesedő, légiesen ritkás. A subsp. stenocoma alfaja a subsp. libani tőalfajtól eltérően biztosan télálló, akár a 30°C-os fagyokat is jól tűri. Fiatalon fényeszöld tűlevelű, majd idősebb korára ezüstszürkévé váló lombkoronájával különösen szép szoliter díszfa, amely jól viseli a városi szennyezett levegőt is. A szent tisztelet övezte fafajok egyikeként világszerte ültetik történelmi emlékhelyek jelölésére. Festői lombkoronájával egyetemes értékeket felemelő, korokat, népeket, kultúrákat, vallásokat, hívőt és nem hívőt összekötő, a legtágabb értelemben vett ökumenét jelképező élőlény. Ázsiai hazájával a Keletet idézi, de a Nyugat is évszázadok óta otthonává lett. Sugárzik belőle a Dél géniusza, a Földköz (Mediterráneum) lehelete. Benne van a Szentföld igézete, a Savaria múltját meghatározó római kor hatása és Szent Márton érzülete is."
A Tanítók fája számára leginkább alkalmas helyszín kiválasztása érdekében Horváth Tibor Antal kutatásai nyomán levéltári adatgyűjtés történt. A fennmaradt írott források tanúsága szerint az 1490-es években már bizonyosan működött iskola Szombathelyen, a ma már nem létező szombathelyi várban, amely az utóbb épült székesegyház környékén állt egykoron. Az iskola püspöki volt, első név szerint ismert tanítója Pápay György, aki 1570-től szerepel az iratokban. A fa elültetésére a fentiek ismeretében a székesegyház közelében kellett méltó helyet találni. A célra a legmegfelelőbbnek dr. Veres András megyéspüspök véleményét is figyelembe véve a Szily János püspök szobrától délre eső, központi fekvésű terület bizonyult, ahonnan egyrészt remek rálátás nyílik a székesegyházra, másrészt a térséget körülölelik a közelben található régi oktatási intézmények patinás épületei, az egykori szeminárium, a líceum, a városi elemi iskola, valamint a város első gimnáziuma, a mai Smidt Múzeum. Ez a környék városunkban az oktatás "megszentelt helye", amelynek mintegy gyújtópontjában található a Tanítók fája számára kiszemelt helyszín. A Szombathelyi Szépítő Egyesület az ültetendő fa tövében egy emléktáblát is el kívánt helyezni, a következő felirattal: TANÍTÓK FÁJA / 996 az első magyar iskola Pannonhalmán / 1490 az első írásos adat szombathelyi iskola létezéséről / 1570 Pápay György, az első ismert szombathelyi tanító / 2014 a libanoni cédrusfa ültetése / Szombathelyi Szépítő Egyesület Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata.
A Tanítók fája libanoni cédrus felavatása (fénykép: Simon Ádám)
Az előzetes tervek birtokában egyesületünk 2014 tavaszán elindította az emlékhely létrehozásához szükséges eljárást, s egyúttal Szombathely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalához fordult erkölcsi és anyagi támogatást kérve az ügy sikerre juttatásához. A beadvány indoklásában dr. Balogh Lajos kifejtette: "a szombathelyi Székesegyház előtti, tágas barokk tér szakrális műemléki környezete, valamint a libanoni cédrusfa különösen méltó kiegészítői lennének egymásnak. Szombathely Megyei Jogú Város egy ilyen fa mint a Tanítók fája ideültetésével nem mindennapi élő nevezetességgel gyarapodhatna, illetve büszkélkedhetne az elkövetkezendő évtizedekben és évszázadokban. A szent fának minden idők zarándokai is csodájára járhatnának, védelmében megpihenhetnének." A városvezetés első pillanattól kezdve a kezdeményezés mellé állt, és a Városfejlesztési, Üzemeltetései és Környezetvédelmi Bizottság döntése nyomán a pénzügyi támogatás mellett technikai segítséget is nyújtott, magára vállalva a tekintélyes méretet képviselő 25 éves fa beszerzésének, Szombathelyre szállításának és elültetésének lebonyolítását. Az emléktábla elkészítésének költségeit ugyanakkor határon túli magyar magánszemélyek dr. Fráter György (Winterthur, Svájc), Csapó Endre (Sydney, Ausztrália) és Kovács Katalin (Bundaberg, Ausztrália), valamint Balassa Péter helyi önkormányzati képviselő adományai fedezték.
A Tanítók fája ünnepélyes felavatására 2014. szeptember 24-én a tanítók védőszentje, Szent Gellért napján délután fél öttől került sor. A megjelent, közel százfőnyi ünneplőt köztük Szombathely MJV Önkormányzata képviseletében dr. Puskás Tivadar polgármestert, dr. Takácsné dr. Tenki Mária tanácsnokot és Rettegi Attilát, az Oktatási Bizottság elnökét, továbbá Fodor Istvánt, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ Szombathelyi Tankerülete igazgatóját, valamint az eseményre meghívott evangélikus, izraelita, katolikus és református egyházak képviselőit, s természetesen a mai nap ünnepeltjeit, az alsó-, közép- és felsőfokú oktatásban tevékenykedő tanítókat, tanárokat, egyetemi oktatókat, intézményvezetőket és a diákokat dr. Melega Miklós, a Szombathelyi Szépítő Egyesület alelnöke köszöntötte. Köszönetét fejezte ki Hesztera Aladár restaurátorművésznek, az egyesület korábbi elnökének a tábla kivitelezésében segítő közreműködéséért. A hazánkban még ritkaságnak számító, termetes libanoni cédrus Szombathelyre szállításában és tárolásában a Prenor Kft. segédkezett, a fa szakszerű beültetését és gondozását a SzomPark Kft. szakemberei végezték, Tubolyné Balázs Nóra városi kertész koordinálásával.
A továbbiakban Sárközy Csaba beszélt a Tanítók fája-mozgalomról, dr. Balogh Lajos pedig a libanoni cédrus botanikai értékeiről és szimbolikájáról. Ezután hangzott el dr. Puskás Tivadar polgármester avatóbeszéde, majd Erdélyi Ilonával, a Szombathelyi Szépítő Egyesület elnökével leleplezték és megkoszorúzták az emléktáblát. Végül a Szombathelyi Egyházmegye képviseletében Császár István püspöki helynök és a Református Gyülekezet részéről Donatin Tamás lelkipásztor ökumenikus szertartás keretében áldották meg a Tanítók fáját és emléktábláját.
Az ünnepi esemény emelkedett hangulatát művészi előadások tették még emlékezetesebbé. Kányádi Sándor Kicsi legény, nagy tarisznya című versét Németh József és fia, Németh Máté, Reményik Sándor A kereszt fogantatása című költeményét pedig Szabó Tibor, a Weöres Sándor Színház Jászai-díjas színművésze adta elő. A műsort a Szombathelyi Székesegyház Werner Kórusának énekei foglalták szép zenei keretbe dr. Pem László, a Szombathelyi Egyházmegye zeneigazgatója, a kórus karnagya vezényletével. A program narrátora Mayer Borbála középiskolai tanuló volt.
Az ünnepséget követően a résztvevők kisebb csoportja az eseményt jelenlétével megtisztelő dr. Veres András megyéspüspök, a Szombathelyi Egyházmegye főpásztora szíves kalauzolásával megtekintették a Püspöki Palota kertjébe hét évvel ezelőtt ültetett, igen szépen fejlődő Atlaszcédrusfát is.
A libanoni cédrus ültetése és az emléktábla elhelyezése a helyi polgárság széles körű és példaértékű összefogásának köszönhetően valósulhatott meg, bizonyságát adva annak, hogy a politikai, felekezeti és világnézeti különbségeket félre téve a ma élő magyarok is tudnak közösen értéket teremteni. Egyesületünk azt reméli, hogy az emlékhely élővé válik, és évről évre megemlékezések színtere lesz. Kialakul a városban egy hagyomány, amely az emlékhely szellemiségéhez kapcsolódik. Hisszük, hogy a Tanítók fája méltó emléket állít a város gazdag oktatástörténetének, mindenkori elhivatott tanítóinak és tanárainak, és évszázadok múltán is figyelemfelkeltő jelként szolgál majd a fa árnyékában megpihenőknek. (dr. Balogh Lajos, Erdélyi Ilona, dr. Melega Miklós)