Vissza a tartalomjegyzékhez

13. évfolyam
2. szám
A. D.
MMXII

Baptisták a második világháborúban. Emlékkönyv. Szerk.: Zágoni Jenő.
Bp., Magyarországi Baptista Egyház Levéltára, 2010. (Emléklapok, 8. Baptista Levéltári Kiadványok, 4.) 419 old.

 

 

Mint arról a 2007-es első kötetből már korábban értesülhettünk,[1] a világháborús baptista emlékek összegyűjtésével az eltelt idő alatt sem hagyott fel Zágoni Jenő. A „nagy háborús” tematikát felvállaló kötet megjelenése után három évvel vehette kezébe az érdeklődő olvasó a második világégéssel foglalkozó folytatást. A formai és tartalmi hasonlóság már az első pillantás után szembetűnő és nyilvánvaló. A nagy alakú könyv terjedelmében sem sokkal – csupán 52 oldallal – marad el az első kötettől. A kettős sorozatjelzés (Emléklapok, ill. Baptista Levéltári Kiadványok) ugyancsak változatlan.

Zágoni, a Magyar Baptista Levéltár igazgatója ezúttal is gyűjtő-szerkesztő minőségben koordinálta a munkafolyamatokat. A kötet létrejöttéhez nélkülözhetetlen segítséget (gyűjtés, átolvasás stb.) nyújtó munkatársak méltatása most sem maradt el a bevezetésben. Több mint egy tucat kolléga, barát áldozatos munkáját, közreműködését sejthetjük a kézbe vett könyv mögött. Egyikük-másikuk neve már ismerősen cseng a korábbiak fényében. Az udvarias szerkesztői sajnálkozás, szabadkozás oka ugyanaz, mint korábban: a kérések, felhívások ellenére sem sikerült hiánytalanul összegyűjteni minden emléket, így számoljon az olvasó a kötet kényszerűen töredékes voltával.

Zágoni bevezető soraiban olvashatunk a kötet elkészítésének morális-erkölcsi okairól, az összeállítást megelőző motivációk lényegéről. Mint arra Zágoni utal, az első és második kötet hasábjain olyan példaadással, Isten és haza iránti feltétlen ragaszkodással, hűséggel találkozhatunk, melyek remélhetőleg az utókort is hasonló magatartásra sarkallják. Ráadásul a hős elődök és hitvallók életének megismerése erkölcsi kötelességünk.

A fejezetek más koncepcióról árulkodnak, mint azt az első világháborús kötetben már megszokhattuk. Míg ott alapvetően kronologikus, évenkénti rendet követ a törzsanyag, s ezen belül kerül sor a további tematikai (életrajzok, versek, tudósítások), alfejezetek szerinti rendszerezésére, addig itt alapvetően a tematikai (A magyar nemzet újraegyesülése, A világháború résztvevői) és műfaji (Tábori posta, Korabeli sajtószemle, dokumentumok, levelek, visszaemlékezések) szempontok befolyásolták döntően a címadást és a tagolást. A fejezetek sorát Somogyi Imre 1941. január 8-án a fasori református templom Alliance-imaestjén elmondott beszédének vázlata nyitja. A jeles baptista egyházfi az újfent háborúba sodródó világ morális gondjait és bajait emelte ki a korabeli hallgatóság előtt, melyek pusztítást, osztály- és fajgyűlöletet eredményeztek. S feltételezhetően további mérhetetlen szenvedést zúdítanak a népekre. A magyar nemzet újraegyesülése című fejezet alcíme (Híradások és beszámolók a Békehírnök, A Kürt és a Szeretet hasábjairól) sok mindent előrevetít a várható írások jellegéről. A cikkek közös nevezője a korszak magyar vonatkozású területgyarapodásai. Rendkívül izgalmas részét képezik ezeknek az oldalaknak Somogyi Imre felekezeti elöljáró útibeszámolói a frissen visszacsatolt területekről. Az igényes, olvasmányos stílusú cikkek amellett, hogy Somogyinak az anyaországhoz visszatért országrészeken tapasztalt aktuális politikai (a megszállók távozása), kulturális (intézmények, épületek állaga), néprajzi (például szilágynagyfalui állatvásár leírása, „gyökkintés” népi szóhasználata) és demográfiai (nemzetiségi kérdés) élményeiről, benyomásairól értesítenek, egyúttal a nagy tekintélyű felekezeti vezetőnek a kedvező politikai fejleményekkel kapcsolatos nézeteibe is bepillantást engednek. Noha nem minden cikk szerzőjének kiléte ismert, azt leszögezhetjük, hogy valamennyi baptista publicista soraiból süt a hazafias lelkesedés. A trianoni területvesztéssel, az azt követő kényszerű két évtizeddel, valamint a nagyhatalmi tárgyalásokkal kapcsolatos felvetések, még inkább a szóhasználat nem hagy kétséget afelől, hogy határtalan öröm és boldogság lett úrrá a baptista közösségen belül is a területi revízió okán. Talán még nagyobb is a korszak vezető politikusai irányában tapasztalható (sajtó)szimpátia, mint azt egyéb körülmények (kisegyházakat ért megpróbáltatások) fényében várhatnánk. Gondoljunk csak a Horthyt és Gömböst méltató szavakra vagy a bölcs és baráti tengelyhatalmak iránt érzett hálára! Összességében e cikkek alapvető rokonságot mutatnak a korszak Trianont s következményeit kifogásoló véleményével és terminológiájával (Magyar Hiszekegy, Magyarország feltámadásának emlegetése, masírozó daliás honvédek, magyar igazság). Egyértelműen történelmi igazságtalanságként értelmezik a trianoni békerendszert, a határmódosításokat pedig a magyarságnak kijáró igazságszolgáltatásként. A megszálló országok, nyíltan ellenségnek nevezett népek (csehszlovákok, románok stb.) két évtizedes jelenléte egyöntetű állásfoglalásuk szerint nem jelenthetett mást a magyarságra, a magyar földre nézve, mint rabságot, láncot és pusztulást a szó legtágabb értelmében. (Például tisztaság, rend hiánya stb.) Isteni kegyelemnek és a nemzet tehetséges alakjainak köszönhető, hogy országrésznyi területek szabadultak fel, melyekhez a történelmi múlt (ezeréves juss) és a földrajzi kapcsolatok okán is jogunk volt. Ugyanakkor nem mulasztják el biztosítani a visszatérő nemzetiségeket, köztük a baptistákat sem az anyaországiak jóindulatáról. Egyik-másik írás nem rejti véka alá abbéli véleményét sem, hogy a visszacsatolásoknak remélhetőleg nem szakad vége. Ezeken túl az ellenséges környezetben véghezvitt hazafias és kegyes cselekedetek (magyar irodalom – A Kürt, Békehírnök – rejtegetése, csempészése, besúgók kijátszása, magyar lobogó tisztelete) a visszatérő elemei a beszámolóknak.

A világháború résztvevői fejezet frontszolgálatra behívottak, hősi halottak, civil áldozatok, hadifoglyok, hazatértek alfabetikus névsorát tartalmazza igen sok arcképpel. Valamennyien baptisták voltak már a háború idején, vagy utána váltak a felekezet tagjává. A kötet e legterjedelmesebb, adattárszerű fejezete nem egységes abban a tekintetben, hogy milyen alaposan s milyen forrásból (interjú, cikk, visszaemlékezés) ismerünk meg egy-egy személyt. Némelyikükről csupán egy vagy két szó tájékoztat, mások esetében informálódhatunk alapvető életrajzi és katonai adatokról is. Ritkábban kimerítő beszámolót olvashatunk a frontszolgálat viszontagságairól s a hadifogolylét nehézségeiről, a hazatérés kalandos útjáról. Az ismertetések ilyetén egyenetlenségét gyakorlati okokra vezethetjük vissza. Néhány írás, értesítő az eseményekkel szinte egy időben született. Más csoportot jelentenek viszont azok, amelyeket – néha kifejezett kérésre – utólag vetettek papírra. Ezenfelül sejthető az is, hogy melyik baráti vagy hozzátartozói ismertetés született a közelmúltban a szerkesztői felhívásnak köszönhetően, tehát hol az érintett, hol egy másik személy szolgáltatta az adatokat. Akad az írások között nem egy, melyet korábban már közöltek egyik vagy másik lapban (A Kürt, Békehírnök, Szeretet, Jó Pásztor, Népszabadság). Mind az itt közzétett hosszabb-rövidebb beszámolók, mind a később sorra kerülő levelek, levélrészletek visszatérő eleme a személyes és kollektív hitgyakorlat körülményeinek ecsetelése: magányos vagy (kis)csoportos, ökumenikus jellegű áhítatok a fronton, esetleg a hosszas kérdezősködésnek vagy a szerencsének köszönhetően meglelt oroszországi baptista hittestvérek között átélt istentiszteletek kezdeti gyanakvásai, nyelvi nehézségei, netán az egész lelket felüdítő alkalmak, baráti kapcsolatok nyitottsága, őszintesége, egyáltalán a nemzeti-nemzetiségi konfliktusokról tudomást nem vevő jellege. (Például orosz, német és magyar baptisták közös istentisztelete!) Utóbbiak mindannyiszor rendkívül pozitív élményt jelentettek az érintetteknek. Miként azt a korábbi kötet alkalmával már jeleztem, az efféle adattárak nagy lehetősége, hogy segítségükkel fogalmat alkothatunk a frontharcosok, ez esetben a baptista bakák és hadifoglyok egyéni vagy közösségi lelkiéletéről. A kisegyháziak szervezett-szervezetlen lelkigondozása háborús viszonyok között olyan téma, melyről még igen keveset olvashattunk. Ezért roppant izgalmas, hogy a felsorolt személyek milyen apró praktikákat alkalmaztak a mindennapok során, hogyan „rejtjelezték” magatartásuk számtalan apró rezdülésével (például hitsorsos keresése ismert énekek dúdolásával, fütyölésével) néha még gúnyolt vallási meggyőződésüket.

Jobbára e beszámolók kapcsán és szövegkörnyezetében ismerkedhetünk meg a hazai baptisták hazafias, áldozatkész magatartásának lelki és gyakorlati indító okaival. Nevezetesen: isten, haza és család védelmére szent kötelességként tekintett mindenki, s ezekért semmilyen áldozatot nem találtak túl nagynak. Nincs is háborgás a bevonulási kényszer miatt. A háború kényszerűen tragikus voltába való beletörődés köszön vissza a sorokban. Egyedül Szálasi és a nyilasok „nemzetvesztő” magatartása váltott ki ellenállást az érintett személyekben a jelek szerint. A baptisták annyival inkább is jogosnak, időszerűnek tekintették a háborút, hogy a Szovjetunió vallásellenes magatartását, illetve annak kegyetlen következményeit (lelkészek, egyházak zaklatása) saját szemükkel láthatták keleten, ezért az őket hatványozottan foglalkoztató vallásszabadság védelmében szent keresztes háborút kellett folytatni az ateista hatalom ellenében. Nem véletlenül dominál a negatív orosz-kép a szövegekben, amit aztán fokoznak a megszállás alatt és a fogságban átélt borzalmak. Persze segítőkész, emberséges oroszok hálás emlegetésére is akad példa, ahogy a német bajtársak rekvirálásai, germán felsőbbrendűséget árasztó viselkedései sem kerülték el egyik-másik éles szemű tanú figyelmét.

Egyebekben a fogságot viseltek beszámolói hasonló elemekből építkeznek. Kitérnek a „háromnapos közmunkára” szállított szerencsétlenek családtagokat értesítő fáradságaira (hátrahagyott levelek a marhavagonok résein keresztül), a borzalmasan hosszú vonatút kimerítő voltára, a közbeeső állomásokra, az elhurcoltak elkeserítő állapotára és nyomorára, a túlélés farkastörvényeire. Utóbbiak csak fokozódtak a munkatáborokban és bányákban az emberhez méltatlan körülmények között: állandó harc az élősködőkkel, a faggyal, a zsúfoltsággal, az éhséggel és az elégtelen orvosi ellátással. Itt is, korábban a fronton is egy-egy megmentett, elrejtett baptista folyóirat vagy Biblia tartotta a lelket az emberekben vagy az esetleges találkozás hittestvérekkel és ismerősökkel. A Bibliákat, pontosabban a lapokat – mint megtudjuk – előszeretettel osztották szét az oroszok dohánypapírként. E keserves évekre az itthon maradt családtagok, a gyülekezetek viszontlátása jelentett némi gyógyírt, miután sokáig ki sem beszélhették magukból a fájdalmat a volt foglyok.

A Tábori posta című fejezet a frontkatonák Békehírnökben és A Kürtben megjelent alig pár soros kéréseinek, üdvözleteinek és beszámolóinak lett szentelve. Jobbára hozzátartozók és ismerősök után kutattak általuk a honvédek. A Rövid írások, hírek, levélrészletek fejezet számos darabja alig különbözik a fentiektől: néhány sorosak és az otthoniakkal való kapcsolattartást szolgálták. Az ugyanitt közölt levelek, a baptista folyóiratok szerkesztőségéhez eljuttatott beszámolók már hosszabbak, és több témát vetnek fel. Kiemelkedő ezekből a fentebb már említett kapcsolatfelvétel az orosz baptistákkal. A Korabeli sajtószemle, dokumentumok, levelek, visszaemlékezések egység éppen annyira sokszínű, mint amennyire azt a címe sugallja. Találhatunk benne nagyobb lélegzetvételű, a felekezetnek valószínűleg útmutatásul szánt cikkeket, de könyvrészleteket (gyülekezetek háborús veszteségei) és visszaemlékezéseket is. Az újságcikkek legnagyobbrészt a Békehírnök és A Kürt vonatkozó számaiból lettek átemelve. Kettős célt szolgáltak. Egyrészt tudósítanak számos érdeklődésre számot tartó eseményről, missziós fejleményről, mint például a nagyváradi baptista frontharcos konferenciáról, a katona- és iratmisszióról, a kiskőrösi honvédnapról. Másfelől hazafias magatartásra, kitartásra és példás, krisztusi életvitelre sarkallnak. Utóbbiak támpontokul szolgáltak a militarizmus és a pacifizmus kényes kérdésében is. Az írás konklúziója szerint nem a mindenkori háborúk helyes vagy helytelen voltának eldöntése a feladata Isten népének, a baptistáknak, hanem a kötelességtudó odaszánás a haza javára. A többi írás egyéni életutak rövid ismertetését adja a háborús viszonyok között, valamint egy-egy kiemelkedő baptista intézmény (árvaház, teológiai szeminárium) kálváriáját mutatja be. A Jelentősebb magyar vonatkozású események listája némiképp meglepetésre került a kötetbe. (Főként, hogy a dátumok felső határa 2006. október 23-a!) A második világháború legfontosabb egyetemes és magyar vonatkozású eseményeinek tájékoztató célú felsorolása még érthető lett volna. A határok kitolásával azonban kissé kérdéses a szerkesztő szakmai szándéka. (Egyik-másik dátumhoz fűzött kommentárja alapján személyes vélekedéséről, politikai értékítéletéről azonban annál többet megtudhatunk.)

A magángyűjteményekből és egyéb, pontosabban meg nem nevezett forrásokból származó képmelléklet ezúttal is igen bőséges. Hozzáfűznivalónk csupán annyi volna, amennyit a korábbi kötet alkalmával már jeleztünk: ha lehetséges, lássuk el címmel, dátummal és forrásmegjelöléssel a képeket. Adattárról lévén szó, szerencsés módon hely- és névmutató teszi teljessé a könyvet. Az egész kötetet a Függelék zárja, mely két személy háborús visszaemlékezéseit tartalmazza. Talán kései előbukkanásuk miatt nem lettek beillesztve a törzsanyagba. Az olvasók eligazodását és a felhasználást megkönnyítő jegyzetek közül a forrásjegyzéket hiányoltuk leginkább, mely az első kötet alkalmával még rendelkezésünkre állt. Ugyan a folyószövegben számtalanszor találkozunk különböző folyóiratokra való hivatkozásokkal, de a kivitelezés ott sem olyan precíz, mint a korábbi műben. Továbbá elmaradt néhány könyv bibliográfiai adatainak pontos feltüntetése. A frissen megírt és már publikált vagy korábbról rendelkezésre álló visszaemlékezések közti eligazodást megkönnyítette volna egy efféle lista.

Az összegyűjtött anyag szakmai felhasználásának (folklorisztika, fotóantropológia, publicisztika stb.) lehetőségeiről leírtakat továbbra is relevánsnak tekinthetjük, kiegészítve mindezt azzal, hogy a második világháborús hadifoglyok visszaemlékezései mára már szinte könyvtárnyi anyagot tesznek ki, de a szovjet táborokra vonatkozó tudományos munkák száma is jelentősnek mondható.

A szerkesztői koncepció leglényegesebb pontjairól viszont ezúttal is szívesen olvastunk volna több információt. Az első kötet alkalmával ugyane ponton éreztünk némi hiányt. A bevezető sorokban értesülünk arról, hogy felhívások, megkeresések, értesítők, körlevelek kísérték az anyag összeállítását, ám a konkrétumokra (mióta, hol, melyik lapokban stb.) való kitérés megint elmaradt. E mellett azt lett volna még jó tisztázni, hogy milyen elvek szerint szelektálták a baptista folyóiratok második világháborús tematikájú cikkeit. Rövid szemlénk után ugyanis világossá vált, hogy ha külön rovatot nem is nyitottak az új háború eseményeinek ismertetésére e lapokban (A Kürt, Békehírnök), mint azt korábban tették, azért elszórtan, változó terjedelemben, de meglehetős rendszerességgel (Egyről-másról, Innen-onnan, Népakadémia stb. című rovatok) találkozhatott a korabeli olvasó hadi-katonai és egyéb háborús írásokkal (például az első világháborút lezáró békerendszerek érintése, hadisikerek, szövetségi rendszerek). Alighanem a kötet terjedelmi korlátainak és tudatosan vagy kevésbé tudatosan megválasztott jellegének lehetett némi köze az írások ilyen szempontú szűrésében, ugyanis ami maradt, az kevésbé hadtörténeti, sokkal inkább személyes és felekezeti jelentőséggel bír. Ezzel összefüggésben merült fel bennünk a következő kérdés is: hogyha az első kötet kapcsán azt jegyeztük meg, hogy kis kiegészítéssel és utómunkával gyakorlatilag a korabeli baptista sajtó és közvélekedés keresztmetszetét kaphatnánk meg a háborús évek forgatagára vonatkozóan, akkor számolhatunk-e hasonlóval a második kötet esetében? Tekintve, hogy ezúttal érezhetően nagyobb szerephez jutottak az utólagosan elkészített beszámolók, továbbá a gyűjtési-szerkesztési elvek terén is volna még tisztáznivaló, így jelen adattár esetében óvatosabban fogalmaznánk.

Ami a folytatást illeti, itt sem olyan egyértelmű a helyzet, mint a 2007-es kötet során, ahol természetszerűleg adta magát a munka kiterjesztése a második világháborúra. Ugyanakkor sorsfordító magyar események (1956, rendszerváltás) baptista dokumentumok (folyóiratok, visszaemlékezések, egyebek) alapján történő megvilágítása jelenthet továbblépési lehetőséget.

(Ism.: Simon Ervin)

 

 

a cikk elejére,

 

a vissza a tartalomjegyzékhez,

 



[1] Baptisták az első világháborúban. A harcmező; beszámolók, levelek, versek a lövészárokból és a fogolytáborokból. Hősi halottaink. Szerk.: Zágoni Jenő. Bp., 2007. Ismertetése: Egyháztörténeti Szemle, 2011. 3. sz. 86-93. p.