13.
évfolyam |
Baptisták a második világháborúban. Emlékkönyv.
Szerk.: Zágoni Jenő. |
|
Mint arról a 2007-es első kötetből már korábban
értesülhettünk,[1]
a világháborús baptista emlékek összegyűjtésével az eltelt idő alatt sem
hagyott fel Zágoni Jenő. A „nagy háborús” tematikát felvállaló kötet
megjelenése után három évvel vehette kezébe az érdeklődő olvasó a második
világégéssel foglalkozó folytatást. A formai és tartalmi hasonlóság már az
első pillantás után szembetűnő és nyilvánvaló. A nagy alakú könyv
terjedelmében sem sokkal – csupán 52 oldallal – marad el az első kötettől. A
kettős sorozatjelzés (Emléklapok, ill. Baptista Levéltári Kiadványok)
ugyancsak változatlan. Zágoni, a Magyar Baptista
Levéltár igazgatója ezúttal is gyűjtő-szerkesztő minőségben koordinálta a
munkafolyamatokat. A kötet létrejöttéhez nélkülözhetetlen segítséget (gyűjtés,
átolvasás stb.) nyújtó munkatársak méltatása most sem maradt el a
bevezetésben. Több mint egy tucat kolléga, barát áldozatos munkáját,
közreműködését sejthetjük a kézbe vett könyv mögött. Egyikük-másikuk neve már
ismerősen cseng a korábbiak fényében. Az udvarias szerkesztői sajnálkozás,
szabadkozás oka ugyanaz, mint korábban: a kérések, felhívások ellenére sem
sikerült hiánytalanul összegyűjteni minden emléket, így számoljon az olvasó a
kötet kényszerűen töredékes voltával. Zágoni bevezető soraiban
olvashatunk a kötet elkészítésének morális-erkölcsi okairól, az összeállítást
megelőző motivációk lényegéről. Mint arra Zágoni utal, az első és második
kötet hasábjain olyan példaadással, Isten és haza iránti feltétlen
ragaszkodással, hűséggel találkozhatunk, melyek remélhetőleg az utókort is
hasonló magatartásra sarkallják. Ráadásul a hős elődök és hitvallók életének
megismerése erkölcsi kötelességünk. A fejezetek más koncepcióról
árulkodnak, mint azt az első világháborús kötetben már megszokhattuk. Míg ott
alapvetően kronologikus, évenkénti rendet követ a törzsanyag, s ezen belül
kerül sor a további tematikai (életrajzok, versek, tudósítások), alfejezetek
szerinti rendszerezésére, addig itt alapvetően a tematikai (A magyar nemzet újraegyesülése, A világháború résztvevői) és műfaji (Tábori posta, Korabeli sajtószemle, dokumentumok, levelek, visszaemlékezések)
szempontok befolyásolták döntően a címadást és a tagolást. A fejezetek sorát
Somogyi Imre 1941. január 8-án a fasori református templom Alliance-imaestjén
elmondott beszédének vázlata nyitja. A jeles baptista egyházfi az újfent
háborúba sodródó világ morális gondjait és bajait emelte ki a korabeli
hallgatóság előtt, melyek pusztítást, osztály- és fajgyűlöletet
eredményeztek. S feltételezhetően további mérhetetlen szenvedést zúdítanak a
népekre. A magyar nemzet újraegyesülése
című fejezet alcíme (Híradások és
beszámolók a Békehírnök, A Kürt és a Szeretet hasábjairól) sok mindent
előrevetít a várható írások jellegéről. A cikkek közös nevezője a korszak magyar
vonatkozású területgyarapodásai. Rendkívül izgalmas részét képezik ezeknek az
oldalaknak Somogyi Imre felekezeti elöljáró útibeszámolói a frissen
visszacsatolt területekről. Az igényes, olvasmányos stílusú cikkek amellett,
hogy Somogyinak az anyaországhoz visszatért országrészeken tapasztalt
aktuális politikai (a megszállók távozása), kulturális (intézmények, épületek
állaga), néprajzi (például szilágynagyfalui állatvásár leírása, „gyökkintés”
népi szóhasználata) és demográfiai (nemzetiségi kérdés) élményeiről,
benyomásairól értesítenek, egyúttal a nagy tekintélyű felekezeti vezetőnek a
kedvező politikai fejleményekkel kapcsolatos nézeteibe is bepillantást
engednek. Noha nem minden cikk szerzőjének kiléte ismert, azt leszögezhetjük,
hogy valamennyi baptista publicista soraiból süt a hazafias lelkesedés. A
trianoni területvesztéssel, az azt követő kényszerű két évtizeddel, valamint
a nagyhatalmi tárgyalásokkal kapcsolatos felvetések, még inkább a
szóhasználat nem hagy kétséget afelől, hogy határtalan öröm és boldogság lett
úrrá a baptista közösségen belül is a területi revízió okán. Talán még
nagyobb is a korszak vezető politikusai irányában tapasztalható
(sajtó)szimpátia, mint azt egyéb körülmények (kisegyházakat ért
megpróbáltatások) fényében várhatnánk. Gondoljunk csak a Horthyt és Gömböst
méltató szavakra vagy a bölcs és baráti tengelyhatalmak iránt érzett hálára!
Összességében e cikkek alapvető rokonságot mutatnak a korszak Trianont s
következményeit kifogásoló véleményével és terminológiájával (Magyar
Hiszekegy, Magyarország feltámadásának emlegetése, masírozó daliás honvédek,
magyar igazság). Egyértelműen történelmi igazságtalanságként értelmezik a
trianoni békerendszert, a határmódosításokat pedig a magyarságnak kijáró
igazságszolgáltatásként. A megszálló országok, nyíltan ellenségnek nevezett
népek (csehszlovákok, románok stb.) két évtizedes jelenléte egyöntetű
állásfoglalásuk szerint nem jelenthetett mást a magyarságra, a magyar földre
nézve, mint rabságot, láncot és pusztulást a szó legtágabb értelmében.
(Például tisztaság, rend hiánya stb.) Isteni kegyelemnek és a nemzet
tehetséges alakjainak köszönhető, hogy országrésznyi területek szabadultak
fel, melyekhez a történelmi múlt (ezeréves juss) és a földrajzi kapcsolatok
okán is jogunk volt. Ugyanakkor nem mulasztják el biztosítani a visszatérő
nemzetiségeket, köztük a baptistákat sem az anyaországiak jóindulatáról.
Egyik-másik írás nem rejti véka alá abbéli véleményét sem, hogy a
visszacsatolásoknak remélhetőleg nem szakad vége. Ezeken túl az ellenséges
környezetben véghezvitt hazafias és kegyes cselekedetek (magyar irodalom – A Kürt, Békehírnök – rejtegetése,
csempészése, besúgók kijátszása, magyar lobogó tisztelete) a visszatérő
elemei a beszámolóknak. A világháború résztvevői fejezet frontszolgálatra behívottak, hősi halottak,
civil áldozatok, hadifoglyok, hazatértek alfabetikus névsorát tartalmazza
igen sok arcképpel. Valamennyien baptisták voltak már a háború idején, vagy
utána váltak a felekezet tagjává. A kötet e legterjedelmesebb, adattárszerű fejezete
nem egységes abban a tekintetben, hogy milyen alaposan s milyen forrásból
(interjú, cikk, visszaemlékezés) ismerünk meg egy-egy személyt. Némelyikükről
csupán egy vagy két szó tájékoztat, mások esetében informálódhatunk alapvető
életrajzi és katonai adatokról is. Ritkábban kimerítő beszámolót olvashatunk
a frontszolgálat viszontagságairól s a hadifogolylét nehézségeiről, a
hazatérés kalandos útjáról. Az ismertetések ilyetén egyenetlenségét
gyakorlati okokra vezethetjük vissza. Néhány írás, értesítő az eseményekkel
szinte egy időben született. Más csoportot jelentenek viszont azok, amelyeket
– néha kifejezett kérésre – utólag vetettek papírra. Ezenfelül sejthető az
is, hogy melyik baráti vagy hozzátartozói ismertetés született a közelmúltban
a szerkesztői felhívásnak köszönhetően, tehát hol az érintett, hol egy másik
személy szolgáltatta az adatokat. Akad az írások között nem egy, melyet
korábban már közöltek egyik vagy másik lapban (A Kürt, Békehírnök, Szeretet, Jó Pásztor, Népszabadság). Mind az
itt közzétett hosszabb-rövidebb beszámolók, mind a később sorra kerülő
levelek, levélrészletek visszatérő eleme a személyes és kollektív
hitgyakorlat körülményeinek ecsetelése: magányos vagy (kis)csoportos,
ökumenikus jellegű áhítatok a fronton, esetleg a hosszas kérdezősködésnek
vagy a szerencsének köszönhetően meglelt oroszországi baptista hittestvérek
között átélt istentiszteletek kezdeti gyanakvásai, nyelvi nehézségei, netán
az egész lelket felüdítő alkalmak, baráti kapcsolatok nyitottsága,
őszintesége, egyáltalán a nemzeti-nemzetiségi konfliktusokról tudomást nem
vevő jellege. (Például orosz, német és magyar baptisták közös
istentisztelete!) Utóbbiak mindannyiszor rendkívül pozitív élményt
jelentettek az érintetteknek. Miként azt a korábbi kötet alkalmával már
jeleztem, az efféle adattárak nagy lehetősége, hogy segítségükkel fogalmat
alkothatunk a frontharcosok, ez esetben a baptista bakák és hadifoglyok
egyéni vagy közösségi lelkiéletéről. A kisegyháziak szervezett-szervezetlen
lelkigondozása háborús viszonyok között olyan téma, melyről még igen keveset
olvashattunk. Ezért roppant izgalmas, hogy a felsorolt személyek milyen apró
praktikákat alkalmaztak a mindennapok során, hogyan „rejtjelezték”
magatartásuk számtalan apró rezdülésével (például hitsorsos keresése ismert
énekek dúdolásával, fütyölésével) néha még gúnyolt vallási meggyőződésüket. Jobbára e beszámolók kapcsán és
szövegkörnyezetében ismerkedhetünk meg a hazai baptisták hazafias,
áldozatkész magatartásának lelki és gyakorlati indító okaival. Nevezetesen:
isten, haza és család védelmére szent kötelességként tekintett mindenki, s
ezekért semmilyen áldozatot nem találtak túl nagynak. Nincs is háborgás a
bevonulási kényszer miatt. A háború kényszerűen tragikus voltába való
beletörődés köszön vissza a sorokban. Egyedül Szálasi és a nyilasok
„nemzetvesztő” magatartása váltott ki ellenállást az érintett személyekben a
jelek szerint. A baptisták annyival inkább is jogosnak, időszerűnek
tekintették a háborút, hogy a Szovjetunió vallásellenes magatartását, illetve
annak kegyetlen következményeit (lelkészek, egyházak zaklatása) saját
szemükkel láthatták keleten, ezért az őket hatványozottan foglalkoztató
vallásszabadság védelmében szent keresztes háborút kellett folytatni az
ateista hatalom ellenében. Nem véletlenül dominál a negatív orosz-kép a
szövegekben, amit aztán fokoznak a megszállás alatt és a fogságban átélt
borzalmak. Persze segítőkész, emberséges oroszok hálás emlegetésére is akad
példa, ahogy a német bajtársak rekvirálásai, germán felsőbbrendűséget árasztó
viselkedései sem kerülték el egyik-másik éles szemű tanú figyelmét. Egyebekben a fogságot viseltek
beszámolói hasonló elemekből építkeznek. Kitérnek a „háromnapos közmunkára”
szállított szerencsétlenek családtagokat értesítő fáradságaira (hátrahagyott
levelek a marhavagonok résein keresztül), a borzalmasan hosszú vonatút
kimerítő voltára, a közbeeső állomásokra, az elhurcoltak elkeserítő
állapotára és nyomorára, a túlélés farkastörvényeire. Utóbbiak csak
fokozódtak a munkatáborokban és bányákban az emberhez méltatlan körülmények
között: állandó harc az élősködőkkel, a faggyal, a zsúfoltsággal, az éhséggel
és az elégtelen orvosi ellátással. Itt is, korábban a fronton is egy-egy
megmentett, elrejtett baptista folyóirat vagy Biblia tartotta a lelket az emberekben
vagy az esetleges találkozás hittestvérekkel és ismerősökkel. A Bibliákat,
pontosabban a lapokat – mint megtudjuk – előszeretettel osztották szét az
oroszok dohánypapírként. E keserves évekre az itthon maradt családtagok, a
gyülekezetek viszontlátása jelentett némi gyógyírt, miután sokáig ki sem
beszélhették magukból a fájdalmat a volt foglyok. A Tábori posta című fejezet a frontkatonák Békehírnökben és A Kürtben
megjelent alig pár soros kéréseinek, üdvözleteinek és beszámolóinak lett
szentelve. Jobbára hozzátartozók és ismerősök után kutattak általuk a
honvédek. A Rövid írások, hírek,
levélrészletek fejezet számos darabja alig különbözik a fentiektől:
néhány sorosak és az otthoniakkal való kapcsolattartást szolgálták. Az
ugyanitt közölt levelek, a baptista folyóiratok szerkesztőségéhez eljuttatott
beszámolók már hosszabbak, és több témát vetnek fel. Kiemelkedő ezekből a
fentebb már említett kapcsolatfelvétel az orosz baptistákkal. A Korabeli sajtószemle, dokumentumok,
levelek, visszaemlékezések egység éppen annyira sokszínű, mint amennyire
azt a címe sugallja. Találhatunk benne nagyobb lélegzetvételű, a felekezetnek
valószínűleg útmutatásul szánt cikkeket, de könyvrészleteket (gyülekezetek
háborús veszteségei) és visszaemlékezéseket is. Az újságcikkek
legnagyobbrészt a Békehírnök és A Kürt vonatkozó számaiból lettek
átemelve. Kettős célt szolgáltak. Egyrészt tudósítanak számos érdeklődésre
számot tartó eseményről, missziós fejleményről, mint például a nagyváradi
baptista frontharcos konferenciáról, a katona- és iratmisszióról, a kiskőrösi
honvédnapról. Másfelől hazafias magatartásra, kitartásra és példás, krisztusi
életvitelre sarkallnak. Utóbbiak támpontokul szolgáltak a militarizmus és a
pacifizmus kényes kérdésében is. Az írás konklúziója szerint nem a mindenkori
háborúk helyes vagy helytelen voltának eldöntése a feladata Isten népének, a
baptistáknak, hanem a kötelességtudó odaszánás a haza javára. A többi írás
egyéni életutak rövid ismertetését adja a háborús viszonyok között, valamint
egy-egy kiemelkedő baptista intézmény (árvaház, teológiai szeminárium)
kálváriáját mutatja be. A Jelentősebb
magyar vonatkozású események listája némiképp meglepetésre került a
kötetbe. (Főként, hogy a dátumok felső határa 2006. október 23-a!) A második
világháború legfontosabb egyetemes és magyar vonatkozású eseményeinek
tájékoztató célú felsorolása még érthető lett volna. A határok kitolásával
azonban kissé kérdéses a szerkesztő szakmai szándéka. (Egyik-másik dátumhoz
fűzött kommentárja alapján személyes vélekedéséről, politikai értékítéletéről
azonban annál többet megtudhatunk.) A magángyűjteményekből és egyéb,
pontosabban meg nem nevezett forrásokból származó képmelléklet ezúttal is
igen bőséges. Hozzáfűznivalónk csupán annyi volna, amennyit a korábbi kötet
alkalmával már jeleztünk: ha lehetséges, lássuk el címmel, dátummal és
forrásmegjelöléssel a képeket. Adattárról lévén szó, szerencsés módon hely-
és névmutató teszi teljessé a könyvet. Az egész kötetet a Függelék zárja, mely két személy
háborús visszaemlékezéseit tartalmazza. Talán kései előbukkanásuk miatt nem
lettek beillesztve a törzsanyagba. Az olvasók eligazodását és a felhasználást
megkönnyítő jegyzetek közül a forrásjegyzéket hiányoltuk leginkább, mely az
első kötet alkalmával még rendelkezésünkre állt. Ugyan a folyószövegben
számtalanszor találkozunk különböző folyóiratokra való hivatkozásokkal, de a
kivitelezés ott sem olyan precíz, mint a korábbi műben. Továbbá elmaradt
néhány könyv bibliográfiai adatainak pontos feltüntetése. A frissen megírt és
már publikált vagy korábbról rendelkezésre álló visszaemlékezések közti
eligazodást megkönnyítette volna egy efféle lista. Az összegyűjtött anyag szakmai
felhasználásának (folklorisztika, fotóantropológia, publicisztika stb.)
lehetőségeiről leírtakat továbbra is relevánsnak tekinthetjük, kiegészítve
mindezt azzal, hogy a második világháborús hadifoglyok visszaemlékezései mára
már szinte könyvtárnyi anyagot tesznek ki, de a szovjet táborokra vonatkozó
tudományos munkák száma is jelentősnek mondható. A szerkesztői koncepció
leglényegesebb pontjairól viszont ezúttal is szívesen olvastunk volna több
információt. Az első kötet alkalmával ugyane ponton éreztünk némi hiányt. A
bevezető sorokban értesülünk arról, hogy felhívások, megkeresések, értesítők,
körlevelek kísérték az anyag összeállítását, ám a konkrétumokra (mióta, hol,
melyik lapokban stb.) való kitérés megint elmaradt. E mellett azt lett volna
még jó tisztázni, hogy milyen elvek szerint szelektálták a baptista
folyóiratok második világháborús tematikájú cikkeit. Rövid szemlénk után
ugyanis világossá vált, hogy ha külön rovatot nem is nyitottak az új háború
eseményeinek ismertetésére e lapokban (A
Kürt, Békehírnök), mint azt korábban tették, azért elszórtan, változó
terjedelemben, de meglehetős rendszerességgel (Egyről-másról, Innen-onnan, Népakadémia stb. című rovatok)
találkozhatott a korabeli olvasó hadi-katonai és egyéb háborús írásokkal
(például az első világháborút lezáró békerendszerek érintése, hadisikerek,
szövetségi rendszerek). Alighanem a kötet terjedelmi korlátainak és tudatosan
vagy kevésbé tudatosan megválasztott jellegének lehetett némi köze az írások
ilyen szempontú szűrésében, ugyanis ami maradt, az kevésbé hadtörténeti,
sokkal inkább személyes és felekezeti jelentőséggel bír. Ezzel összefüggésben
merült fel bennünk a következő kérdés is: hogyha az első kötet kapcsán azt
jegyeztük meg, hogy kis kiegészítéssel és utómunkával gyakorlatilag a
korabeli baptista sajtó és közvélekedés keresztmetszetét kaphatnánk meg a
háborús évek forgatagára vonatkozóan, akkor számolhatunk-e hasonlóval a
második kötet esetében? Tekintve, hogy ezúttal érezhetően nagyobb szerephez
jutottak az utólagosan elkészített beszámolók, továbbá a
gyűjtési-szerkesztési elvek terén is volna még tisztáznivaló, így jelen
adattár esetében óvatosabban fogalmaznánk. Ami a folytatást illeti, itt sem
olyan egyértelmű a helyzet, mint a 2007-es kötet során, ahol
természetszerűleg adta magát a munka kiterjesztése a második világháborúra.
Ugyanakkor sorsfordító magyar események (1956, rendszerváltás) baptista
dokumentumok (folyóiratok, visszaemlékezések, egyebek) alapján történő
megvilágítása jelenthet továbblépési lehetőséget. (Ism.: Simon Ervin) |
|
|
[1] Baptisták az első világháborúban.
A harcmező; beszámolók, levelek, versek a lövészárokból és a fogolytáborokból.
Hősi halottaink. Szerk.: Zágoni Jenő.
Bp., 2007. Ismertetése: Egyháztörténeti
Szemle, 2011. 3. sz. 86-93. p.