Petrőczi Éva több mint egy évtizede publikálja folyamatosan
a Medgyesi Pál munkásságával kapcsolatos kutatásait, ezeket gyűjtötte egy
kötetbe ez alkalommal. A szerző széles érdeklődési körét tükrözi a tanulmányok
témaválasztása, hiszen Medgyesi életművének több darabjáról értekezik, köztük a
szakirodalomban korábban csak marginális szerepet kapott művekre irányítva a
figyelmet. (Medgyesi Pál: Isteni és istenes Synat. Egy elfeledett prédikáció
margójára.) Sokszínűség jellemzi Petrőczi közelítési szempontjait is,
írásai foglalkoznak fordítástörténettel, stilisztikával, valamint
prédikáció-elemzéssel. A változatosság ellenére mindvégig érvényes marad az
irodalomtörténészi nézőpont, melyet maga a szerző hangsúlyoz a tanulmányokban,
gyakran tágítva egyes szövegek értelmezési kereteit. („Tök-é avagy túrós
étek?”. Medgyesi Pál: Isteni és istenes Synat.) A kötetben tizenegy tanulmány
olvasható, ezek közül nyolc magyar, három pedig angol nyelven íródott. Ez egyedi
megoldás, bár a közös téma kétségkívül indokolja ezt a szerkesztési elvet.
Szembetűnő a Praxis pietatist érintő
írások nagy száma, amellyel négy cikkében is foglalkozik Petrőczi Éva. A Praxis pietatis fordítástörténetét, illetve Lorántffy Zsuzsanna
patrónusi szerepét tárgyalja az Egy
fordítás háttértörténete – Lewis Bayly: The Practice of Piety, Medgyesi Pál:
Praxis pietatis című írásában, amely eredetileg 1997-ben jelent meg. A
tanulmány célja, mint a szerző írja: „hogy Lewis Bayly – valóságos érdeme szerint – másodhegedűsből Medgyesi
egyenrangú írótársává lépjen elő, akinek eddig ismeretlen személyiségéről is
ejtek néhány szót, éppen egy, az eddigieknél néhány szempontból talán
megalapozottabb, kevésbé az eddigi szakirodalomra támaszkodó Medgyesi-értékelés
érdekében”. (7. p) A The practice of
piety és a Praxis pietatis
összehasonlító elemzése három hosszabb terjedelmű részleten keresztül történik,
ez egészül ki néhány fordítási részletkérdés tárgyalásával. A szerző a
lélektani indoklást is fontosnak tartja, így közelebb hozza a 17. századi író
világát a mai olvasóhoz. Gondolatmenete nyomán azonban Medgyesi Pál főképp mint
első önálló műfordító bontakozik ki, így a tanulmány elejéről idézett
célkitűzés nem valósul meg. Az írás fontos eredménye azonban Lewis Bayly
pályájának magyarul történő összefoglalása, illetve annak kezdeményezése, hogy
Medgyesi Pál fordítói stílusát a későbbiekben részletesen lehessen elemezni. A
fordítói magatartás mellett a szerző utalást tesz a prédikátori
szerepértelmezés, prédikátori működés hatásának jelentőségére, bár nem
részletezi, hogyan kapcsolódott össze a két szerep Medgyesinél a Praxis pietatis fordítása során. (11.
p.) Petrőczi Éva az előbbi tanulmány
folytatásának tekinthető, tíz évvel későbbi írásában bővíti korábbi eredményeit
Medgyesi angliai peregrinációjára vonatkozóan, felvetve azt a lehetőséget, hogy
Medgyesi Pál esetleg ismeretségbe kerülhetett Lewis Bayly fiával, Thomas
Baylyvel angliai tartózkodása során, noha erre közvetlen bizonyítékot nem
ismertet. A tanulmány második felében a szerző újabb összehasonlító
szövegelemzést végez. Medgyesi fordítási elveit a Praxis pietatis bevezetése alapján tárgyalja. Korábbi írásához
képest kissé megváltozott álláspontot képvisel ezzel a problémával
kapcsolatban: szerinte Medgyesi a „fokozásnak, nyomatékosításnak szánt
szövegbővítéseivel egyszerre akarván szebbé és hangsúlyosabbá tenni az eredeti,
ugyancsak erőteljes hitépítő szöveget”. (66. p.) Ezt a fordítási technikát
korábbi tanulmányában azzal magyarázta Petrőczi Éva, hogy Medgyesi a fordítás
során kevesellte a tanúságokat Bayly szövegéből. (Régi bort új tömlőbe. Néhány
új szempont Medgyesi Bayly-fordításának vizsgálatához.) Az egyetlen fennmaradt
díszcímlapos Praxis pietatist Váradon
adták ki 1643-ban. A szerző rövid írásában V. Ecsedy Judit korábbi elemzését[1]
egészíti ki néhány megfigyeléssel. Kiemeli az első díszcímlapos Bayly-kiadást,
az 1616-os londoni kötetet, amelynek a készítője Renold Elstrack volt, és eddig
nem történt róla említés a magyar szakirodalomban. Az angol eredeti és a magyar
címlap közötti ikonográfiai különbségeket elsősorban a honosítással, illetve a
fordítás mikéntjével magyarázza.[2] Stilisztikai szempontot érvényesít
Petrőczi Éva a következő esszéjében, amelyben azt a lehetőséget veti fel, hogy
Medgyesi londoni peregrinációja során olvashatta Job Throckmorton 1589-ben
keletkezett dialógusát, noha erre nézve konkrét adatokat nem közöl az írásban.
(Egy puritán stilisztikai diadal a XVII. századból.) További fontos megállapításokat
tesz Medgyesi Pál stílusára vonatkozóan a már említett, Tök-é avagy túrós
étek? című tanulmányában, amelyben néhány részleten keresztül elemzi a Dialogus
politico-ecclesiasticus, valamint a Rövid tanítás a presbyteriumról
avagy egyházi tanácsról stílusrétegeit, rámutatva Medgyesi
nyelvhasználatának tudatosságára. Petrőczi szerint a figyelem felkeltésére,
illetve az olvasókhoz alkalmazkodva használja Medgyesi a szólásokat, népies
fordulatokat, amellyel a biblikus nyelvet közelebb hozta a korabelihez. Ezeket
a párbeszédes formájú műveket a szakirodalom elsősorban abból a szempontból
közelítette meg, hogy milyen egyházpolitikai nézeteket, egyházszervezeti
reformokat fogalmaz meg, így a szerző érdeme kettős, hiszen a kutatás peremén
elhelyezkedő témát dolgoz fel a korábban kevéssé érvényesített stilisztikai szempont
érvényesítésével. A tanulmány elején olvasható elméleti megalapozás azonban
egyenetlennek tűnik, elsősorban a puritán gondolkodás jellemzése szempontjából.
(44‑45. p.) Szintén a biblicitás köznyelven
történő közvetítését vizsgálja három, 1656‑57-ben keletkezett
Medgyesi-prédikációban. Ez a jellegzetesség, „a kisemberek és a hatalmasságok
úgyszólván egyidejű, azonos nyomatékú megszólítása egyébként jóformán minden
hazai puritán írásra jellemző”. (58. p.) A prédikációkból idézett részletek nyomán
azt a következtetést vonja le a szerző, hogy nem csupán „kettős hátterű
kommunikációs bravúrokat” (55. p.) hajtottak végre, hanem a magyar széppróza
kezdeteit teremtették meg a puritán prédikátorok. (Medgyesi-triptichon.) A puritanizmus eszmerendszerének
terjedése a 17. században meglehetősen nagy vihart kavart, Medgyesi Pál
helyzete és szerepértelmezése így sarkalatos kérdés a szakirodalomban. A
Lorántffy Zsuzsanna udvari papjaként eltöltött időben keletkezett levelezését
és négy művének (Szent atyák öröme; Lelki A-Bé-Cé; Doce nos orare; Dialogus
politico-ecclesiasticus) ajánlásait elemzi Petrőczi Éva (bár az utóbbi
könyv ajánlásában nem szerepel Lorántffy neve), hogy a pártfogó és pártfogolt
kapcsolatát alaposabban körüljárhassa. A fejedelemasszony és Medgyesi viszonyát
a szerző német, illetve angol minták nyomán értékeli egyfajta lelki
közösségként. Azonban nem támasztja alá pontos adatokkal állításait, így
bizonyítatlan marad az a feltételezés, hogy Medgyesi Pál a Cambridge-ben
töltött idő alatt megismerkedett volna Richard Baxter munkáival. (Lorántffy
Zsuzsanna és Medgyesi Pál.) Az 1655-ben kiadott Isteni és
istenes synatot utoljára Zoványi Jenő elemezte részletesebben. Petrőczi
Éva, felhasználva ezeket az eredményeket, a prédikáció elmondásának
körülményeit tárja fel, azokat az eseményeket, amelyek tükröződnek Medgyesi Pál
személyes hangvételében. Zoványi egyháztörténeti értelmezését tovább árnyalja
az irodalomtörténeti szempont érvényesítésével, felidézi emellett az angol
forrást, William Whitakert, aki nyolc feltételt írt le a zsinatok
összehívásához. Medgyesi ezt háromra redukálta, Petrőczi valószínűsíti, hogy a
hallgatósághoz igazodás lehetett ennek a változtatásnak az oka. (Medgyesi
Pál: Isteni és istenes Synat. Egy elfeledett prédikáció margójára.) Az angol tanulmányok közül kettőt
magyar változatban is megtalálunk. Az első (Parallel lives. Lewis Bayly: The
practice of piety; Pál Medgyesi: Praxis pietatis) a magyar változathoz (Egy
fordítás háttértörténete) képest a két szerző életrajzának összevetésére
helyezi a hangsúlyt, bár itt is megtalálhatjuk az összehasonlító szövegelemzéseket.
Kifejezetten olvasóbarát megoldás az angol és magyar szövegek hasábokba
tördelése, amely követhetőbbe teszi a szerző gondolatmenetét. A másik angol nyelvű írás a
kötetben szintén szereplő magyar cikk meglehetősen kibővített változata. (Egy
puritán stilisztikai diadal a XVII. századból.) Medgyesi Pál és Job
Throckmorton dialógusainak összehasonlító elemzése nyomán képet kaphatunk az
angliai puritanizmus harcosabb jellegéről, illetve a két szerző szövegének
hasonlóságairól, különbségeiről. (An English and a Hungarian Anti-Episcopal
Dialogue from the 16th‑17th centuries.) A harmadik, csak angolul olvasható
írásban a szerző a magyar puritánok apokaliptikáját mutatja be, elsősorban abból
a szempontból, hogy miben tért el a wittenbergi szemlélethez képest. Az
alapvetően nem apokaliptikus szemléletű Medgyesi Pál életművében 1653-at követően
figyelhető meg a váltás, főképp II. Rákóczi György 1657-es sikertelen
lengyelországi hadjárata és a török megtorlás idején. A Jajjok kapcsán a
puritán higgadtság és az apokaliptika együttes jelenlétét figyelte meg a
szerző, a két rendszer keveredését követi nyomon 1690-ig, Pápai Páriz Ferenc Pax corporisának megjelenéséig. (The
Apocalyptics of the Hungarian puritans.) A tanulmánygyűjteményt áttekintve
filológiai figyelmetlenségeket is észrevehetünk. A lábjegyzetelés nem vált
egységessé, egy cikken belül is találhatunk különböző megoldásokat. Tovább
nehezíti az eligazodást, hogy a hivatkozásokban maradtak hibák a nevek, címek
esetében, illetve előfordulnak pontatlan jegyzetek. A kötetben nem szerepel a
cikkek első vagy korábbi megjelenési helye, noha elszórva a lábjegyzetek
tartalmaznak utalásokat a korábbi közlésekre. Az első angol tanulmány szövegébe
számos sajtóhiba csúszott, a többi írásban azonban elvétve találhat ilyeneket
az olvasó. Petrőczi Éva változatos tematikájú
tanulmányai sokszínű képet mutatnak Medgyesi Pálról, amely mindenképpen
felébreszti az olvasó érdeklődését a 17. századi prédikátor alakja iránt. Bár a
gyűjtemény erényeit csorbítják a néhol kellő megalapozottság nélkül közölt
állítások, a filológiai pontatlanságok, valamint a szerkesztési hibák, a kötet
jelentősége, hogy a tanulmányok eddig nem ismert adatokat közölnek, illetve
több olyan területet érintenek, amellyel a szakirodalom kevéssé foglalkozott. A
szerző korábbi köteteihez illeszkedik ez a válogatás is, kiegészítve a puritanizmusról
alkotott képünket, és utat nyithat egy, a szélesebb közönséghez szóló
tudományos dikciónak. (ismerteti: Móré
Tünde) Jegyzetek [1] V. Ecsedy
Judit: A legnépszerűbb 17.
századi magyar könyv. In: Magyar
Grafika, 1994. 39‑42. p. [2] Az állítás pontosítását ld.: Fazakas Gergely Tamás: Az imádság testi kifejeződései az angol és a
magyar puritanizmusban. Az 1643-as Praxis pietatis filológiai és ikonográfiai
kérdései. In: Medgyesi Pál Redivivus. Tanulmányok a 17. századi magyar
puritanizmusról. Szerk.: Fazakas
Gergely Tamás – Győri L. János. Debrecen, 2008. 95‑148. p. | ||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |