Vissza a tartalomjegyzékhez

11. évfolyam 3. szám
A. D.
MMX

Petrőczi Éva: „Nagyságodnak alázatos lelki szolgája”. Tanulmányok Medgyesi Pálról – „The Obedient Spiritual Servant of Your Highness”. Hungarian and English Essays on Pál Medgyesi.

Budapest – Debrecen, Hernád Kiadó, 2007. 101 old.

*PETRŐCZI ÉVA: „Nagyságodnak alázatos lelki szolgája”

Petrőczi Éva több mint egy évtizede publikálja folyamatosan a Medgyesi Pál munkásságával kapcsolatos kutatásait, ezeket gyűjtötte egy kötetbe ez alkalommal. A szerző széles érdeklődési körét tükrözi a tanulmányok témaválasztása, hiszen Medgyesi életművének több darabjáról értekezik, köztük a szakirodalomban korábban csak marginális szerepet kapott művekre irányítva a figyelmet. (Medgyesi Pál: Isteni és istenes Synat. Egy elfeledett prédikáció margójára.) Sokszínűség jellemzi Petrőczi közelítési szempontjait is, írásai foglalkoznak fordítástörténettel, stilisztikával, valamint prédikáció-elemzéssel. A változatosság ellenére mindvégig érvényes marad az irodalomtörténészi nézőpont, melyet maga a szerző hangsúlyoz a tanulmányokban, gyakran tágítva egyes szövegek értelmezési kereteit. („Tök-é avagy túrós étek?”. Medgyesi Pál: Isteni és istenes Synat.)

A kötetben tizenegy tanulmány olvasható, ezek közül nyolc magyar, három pedig angol nyelven íródott. Ez egyedi megoldás, bár a közös téma kétségkívül indokolja ezt a szerkesztési elvet. Szembetűnő a Praxis pietatist érintő írások nagy száma, amellyel négy cikkében is foglalkozik Petrőczi Éva.

A Praxis pietatis fordítástörténetét, illetve Lorántffy Zsuzsanna patrónusi szerepét tárgyalja az Egy fordítás háttértörténete – Lewis Bayly: The Practice of Piety, Medgyesi Pál: Praxis pietatis című írásában, amely eredetileg 1997-ben jelent meg. A tanulmány célja, mint a szerző írja: „hogy Lewis Bayly valóságos érdeme szerint – másodhegedűsből Medgyesi egyenrangú írótársává lépjen elő, akinek eddig ismeretlen személyiségéről is ejtek néhány szót, éppen egy, az eddigieknél néhány szempontból talán megalapozottabb, kevésbé az eddigi szakirodalomra támaszkodó Medgyesi-értékelés érdekében”. (7. p) A The practice of piety és a Praxis pietatis összehasonlító elemzése három hosszabb terjedelmű részleten keresztül történik, ez egészül ki néhány fordítási részletkérdés tárgyalásával. A szerző a lélektani indoklást is fontosnak tartja, így közelebb hozza a 17. századi író világát a mai olvasóhoz. Gondolatmenete nyomán azonban Medgyesi Pál főképp mint első önálló műfordító bontakozik ki, így a tanulmány elejéről idézett célkitűzés nem valósul meg. Az írás fontos eredménye azonban Lewis Bayly pályájának magyarul történő összefoglalása, illetve annak kezdeményezése, hogy Medgyesi Pál fordítói stílusát a későbbiekben részletesen lehessen elemezni. A fordítói magatartás mellett a szerző utalást tesz a prédikátori szerepértelmezés, prédikátori működés hatásának jelentőségére, bár nem részletezi, hogyan kapcsolódott össze a két szerep Medgyesinél a Praxis pietatis fordítása során. (11. p.)

Petrőczi Éva az előbbi tanulmány folytatásának tekinthető, tíz évvel későbbi írásában bővíti korábbi eredményeit Medgyesi angliai peregrinációjára vonatkozóan, felvetve azt a lehetőséget, hogy Medgyesi Pál esetleg ismeretségbe kerülhetett Lewis Bayly fiával, Thomas Baylyvel angliai tartózkodása során, noha erre közvetlen bizonyítékot nem ismertet. A tanulmány második felében a szerző újabb összehasonlító szövegelemzést végez. Medgyesi fordítási elveit a Praxis pietatis bevezetése alapján tárgyalja. Korábbi írásához képest kissé megváltozott álláspontot képvisel ezzel a problémával kapcsolatban: szerinte Medgyesi a „fokozásnak, nyomatékosításnak szánt szövegbővítéseivel egyszerre akarván szebbé és hangsúlyosabbá tenni az eredeti, ugyancsak erőteljes hitépítő szöveget”. (66. p.) Ezt a fordítási technikát korábbi tanulmányában azzal magyarázta Petrőczi Éva, hogy Medgyesi a fordítás során kevesellte a tanúságokat Bayly szövegéből. (Régi bort új tömlőbe. Néhány új szempont Medgyesi Bayly-fordításának vizsgálatához.)

Az egyetlen fennmaradt díszcímlapos Praxis pietatist Váradon adták ki 1643-ban. A szerző rövid írásában V. Ecsedy Judit korábbi elemzését[1] egészíti ki néhány megfigyeléssel. Kiemeli az első díszcímlapos Bayly-kiadást, az 1616-os londoni kötetet, amelynek a készítője Renold Elstrack volt, és eddig nem történt róla említés a magyar szakirodalomban. Az angol eredeti és a magyar címlap közötti ikonográfiai különbségeket elsősorban a honosítással, illetve a fordítás mikéntjével magyarázza.[2]

Stilisztikai szempontot érvényesít Petrőczi Éva a következő esszéjében, amelyben azt a lehetőséget veti fel, hogy Medgyesi londoni peregrinációja során olvashatta Job Throckmorton 1589-ben keletkezett dialógusát, noha erre nézve konkrét adatokat nem közöl az írásban. (Egy puritán stilisztikai diadal a XVII. századból.) További fontos megállapításokat tesz Medgyesi Pál stílusára vonatkozóan a már említett, Tök-é avagy túrós étek? című tanulmányában, amelyben néhány részleten keresztül elemzi a Dialogus politico-ecclesiasticus, valamint a Rövid tanítás a presbyteriumról avagy egyházi tanácsról stílusrétegeit, rámutatva Medgyesi nyelvhasználatának tudatosságára. Petrőczi szerint a figyelem felkeltésére, illetve az olvasókhoz alkalmazkodva használja Medgyesi a szólásokat, népies fordulatokat, amellyel a biblikus nyelvet közelebb hozta a korabelihez. Ezeket a párbeszédes formájú műveket a szakirodalom elsősorban abból a szempontból közelítette meg, hogy milyen egyházpolitikai nézeteket, egyházszervezeti reformokat fogalmaz meg, így a szerző érdeme kettős, hiszen a kutatás peremén elhelyezkedő témát dolgoz fel a korábban kevéssé érvényesített stilisztikai szempont érvényesítésével. A tanulmány elején olvasható elméleti megalapozás azonban egyenetlennek tűnik, elsősorban a puritán gondolkodás jellemzése szempontjából. (44‑45. p.)

Szintén a biblicitás köznyelven történő közvetítését vizsgálja három, 1656‑57-ben keletkezett Medgyesi-prédikációban. Ez a jellegzetesség, „a kisemberek és a hatalmasságok úgyszólván egyidejű, azonos nyomatékú megszólítása egyébként jóformán minden hazai puritán írásra jellemző”. (58. p.) A prédikációkból idézett részletek nyomán azt a következtetést vonja le a szerző, hogy nem csupán „kettős hátterű kommunikációs bravúrokat” (55. p.) hajtottak végre, hanem a magyar széppróza kezdeteit teremtették meg a puritán prédikátorok. (Medgyesi-triptichon.)

A puritanizmus eszmerendszerének terjedése a 17. században meglehetősen nagy vihart kavart, Medgyesi Pál helyzete és szerepértelmezése így sarkalatos kérdés a szakirodalomban. A Lorántffy Zsuzsanna udvari papjaként eltöltött időben keletkezett levelezését és négy művének (Szent atyák öröme; Lelki A-Bé-Cé; Doce nos orare; Dialogus politico-ecclesiasticus) ajánlásait elemzi Petrőczi Éva (bár az utóbbi könyv ajánlásában nem szerepel Lorántffy neve), hogy a pártfogó és pártfogolt kapcsolatát alaposabban körüljárhassa. A fejedelemasszony és Medgyesi viszonyát a szerző német, illetve angol minták nyomán értékeli egyfajta lelki közösségként. Azonban nem támasztja alá pontos adatokkal állításait, így bizonyítatlan marad az a feltételezés, hogy Medgyesi Pál a Cambridge-ben töltött idő alatt megismerkedett volna Richard Baxter munkáival. (Lorántffy Zsuzsanna és Medgyesi Pál.)

Az 1655-ben kiadott Isteni és istenes synatot utoljára Zoványi Jenő elemezte részletesebben. Petrőczi Éva, felhasználva ezeket az eredményeket, a prédikáció elmondásának körülményeit tárja fel, azokat az eseményeket, amelyek tükröződnek Medgyesi Pál személyes hangvételében. Zoványi egyháztörténeti értelmezését tovább árnyalja az irodalomtörténeti szempont érvényesítésével, felidézi emellett az angol forrást, William Whitakert, aki nyolc feltételt írt le a zsinatok összehívásához. Medgyesi ezt háromra redukálta, Petrőczi valószínűsíti, hogy a hallgatósághoz igazodás lehetett ennek a változtatásnak az oka. (Medgyesi Pál: Isteni és istenes Synat. Egy elfeledett prédikáció margójára.)

Az angol tanulmányok közül kettőt magyar változatban is megtalálunk. Az első (Parallel lives. Lewis Bayly: The practice of piety; Pál Medgyesi: Praxis pietatis) a magyar változathoz (Egy fordítás háttértörténete) képest a két szerző életrajzának összevetésére helyezi a hangsúlyt, bár itt is megtalálhatjuk az összehasonlító szövegelemzéseket. Kifejezetten olvasóbarát megoldás az angol és magyar szövegek hasábokba tördelése, amely követhetőbbe teszi a szerző gondolatmenetét.

A másik angol nyelvű írás a kötetben szintén szereplő magyar cikk meglehetősen kibővített változata. (Egy puritán stilisztikai diadal a XVII. századból.) Medgyesi Pál és Job Throckmorton dialógusainak összehasonlító elemzése nyomán képet kaphatunk az angliai puritanizmus harcosabb jellegéről, illetve a két szerző szövegének hasonlóságairól, különbségeiről. (An English and a Hungarian Anti-Episcopal Dialogue from the 16th‑17th centuries.)

A harmadik, csak angolul olvasható írásban a szerző a magyar puritánok apokaliptikáját mutatja be, elsősorban abból a szempontból, hogy miben tért el a wittenbergi szemlélethez képest. Az alapvetően nem apokaliptikus szemléletű Medgyesi Pál életművében 1653-at követően figyelhető meg a váltás, főképp II. Rákóczi György 1657-es sikertelen lengyelországi hadjárata és a török megtorlás idején. A Jajjok kapcsán a puritán higgadtság és az apokaliptika együttes jelenlétét figyelte meg a szerző, a két rendszer keveredését követi nyomon 1690-ig, Pápai Páriz Ferenc Pax corporisának megjelenéséig. (The Apocalyptics of the Hungarian puritans.)

A tanulmánygyűjteményt áttekintve filológiai figyelmetlenségeket is észrevehetünk. A lábjegyzetelés nem vált egységessé, egy cikken belül is találhatunk különböző megoldásokat. Tovább nehezíti az eligazodást, hogy a hivatkozásokban maradtak hibák a nevek, címek esetében, illetve előfordulnak pontatlan jegyzetek. A kötetben nem szerepel a cikkek első vagy korábbi megjelenési helye, noha elszórva a lábjegyzetek tartalmaznak utalásokat a korábbi közlésekre. Az első angol tanulmány szövegébe számos sajtóhiba csúszott, a többi írásban azonban elvétve találhat ilyeneket az olvasó.

Petrőczi Éva változatos tematikájú tanulmányai sokszínű képet mutatnak Medgyesi Pálról, amely mindenképpen felébreszti az olvasó érdeklődését a 17. századi prédikátor alakja iránt. Bár a gyűjtemény erényeit csorbítják a néhol kellő megalapozottság nélkül közölt állítások, a filológiai pontatlanságok, valamint a szerkesztési hibák, a kötet jelentősége, hogy a tanulmányok eddig nem ismert adatokat közölnek, illetve több olyan területet érintenek, amellyel a szakirodalom kevéssé foglalkozott. A szerző korábbi köteteihez illeszkedik ez a válogatás is, kiegészítve a puritanizmusról alkotott képünket, és utat nyithat egy, a szélesebb közönséghez szóló tudományos dikciónak.

(ismerteti: Móré Tünde)

 

Jegyzetek



[1] V. Ecsedy Judit: A legnépszerűbb 17. századi magyar könyv. In: Magyar Grafika, 1994. 39‑42. p.

[2] Az állítás pontosítását ld.: Fazakas Gergely Tamás: Az imádság testi kifejeződései az angol és a magyar puritanizmusban. Az 1643-as Praxis pietatis filológiai és ikonográfiai kérdései. In: Medgyesi Pál Redivivus. Tanulmányok a 17. századi magyar puritanizmusról. Szerk.: Fazakas Gergely Tamás – Győri L. János. Debrecen, 2008. 95‑148. p.

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,