5. évfolyam 2.
szám |
Állam és egyház az egyesült Európában.
Budapest, 2004. szeptember 28-30. |
2004. szeptember 28-30. között az
Országházban került megrendezésre az „Állam
és egyház az egyesült Európában” c. konferencia, amelyet az akkor még a
Miniszterelnöki Hivatalhoz (ma már a kulturális tárcához) tartozó Egyházi
Kapcsolatok Államtitkársága szervezett. A konferenciára több mint háromszázan
jelentkeztek: politikusok, oktatók-kutatók, egyházi vezetők határon innen és
túl. Szinte valamennyi nagyobb hazai egyház képviseltette magát, jelezve a
párbeszédre való hajlandóságot és igényt. A szervezők a háromnapos
programot öt tematikus blokkba sorolták, a plenáris üléseket workshopokkal
egészítették ki. Több szempontból is telitalálatnak nevezhető ez a megoldás:
egyrészt valamennyi résztvevő lehetőséget kapott nézetei kifejtésére, másrészt
az általános témakörökön belül bárki megtalálhatta a számára legfontosabb
részterületeket. A plenáris ülések tematizálása (Vallások és egyházak Európában, Vallási
pluralizmus, Az állam és egyházak
viszonya, Egyház-finanszírozás) a
legaktuálisabb problémagócokat fogták össze a kérdések európai és USA-beli
szakértőinek interpretálásában, kiegészítve az Európai és nemzeti identitás magyar szemmel történő
megközelítésével. Általánosságban elmondható, hogy valamennyi meghívott
főelőadó témájának érdekes, átfogó, szisztematikus – többször történeti
áttekintéssel kiegészített – összefoglalására törekedett, az esetleges magyar
vonatkozások külön hangsúlyozásával. Otto Kallscheuer
(Berlin) és David Martin (London) a vallási sokszínűség európai megjelenésének
(a muszlim bevándorlóknak köszönhetően) tényét boncolgatva felhívták a
figyelmet a kompromisszumkötés imperatívuszának fontosságára. Európának meg
kell tanulnia együtt élni a „mássággal” a vallások tekintetében is. A kialakult
egyensúly már nem tartható fenn, újra kell értelmezni a vallásosság eddigi
normáinak rendszerét. Ingeborg Gabriel
(Bécs) és Vincenzo Pace (Padova) előadásaiban is kiemelt helyet kapott a
vallási pluralizmus elfogadása, továbbá az egyházak szerepe a pluralista
társadalomban. Mind az egyházaknak, mind az államnak kellő önmérséklettel kell
közösen megtalálniuk és kijelölniük a saját működési szféráikat, autonóm
területeiket. Joachim Heise
(Berlin) és Tad Stahnke (USA) az állam-egyház kapcsolati modelljeit, valamint
az állami semlegesség szinte megvalósíthatatlan vágyképét fogalmazták meg.
Európán belül is igen eltérő minták léteznek, ráadásul valamennyi ország
időről-időre megpróbálja jogilag szabályozni, aktualizálni az állam-egyház
közötti viszonyt. Az Európai Unió új alkotmánya sem véletlenül gerjesztett
vitákat ebben a témakörben, hiszen minden tagország a számára üdvös
szövegváltozatot támogatja. Rik Torfs (Leuven)
és Christoph Körner (Sachsens) az egyház-finanszírozás kérdéskörét járták körül
a történeti megoldások mellett a kortárs európai modellek felvázolásával.
Hangsúlyozták: örök vitatémáról van szó, ahol a hosszú távra szóló szerződéseké
lehet(ne) a jövő, az állandóságra törekvő, távlatokban gondolkodó szabályozások
állam (vagyis a fontosabb pártok) és egyházak általi kidolgozásával és
betartásával. Érdekes és
tanulságos volt a külföldi kutatók szájából hallani az európai problémákat és
megoldási kísérleteket, pl. az egyházak társadalmi szerepéről, az iszlámmal
való kiegyezés lehetőségéről, az állam-egyház elválasztásának
megoldhatatlanságáról vagy éppen az egyház-finanszírozás különböző, ám
tökéletlen modelljeivel kapcsolatban. Valamennyi előadó nézete egybecseng:
általános, mindenhol alkalmazható megoldást nem sikerült, nem sikerülhet
találni, az egymástól teljesen eltérő adottságú országoknak maguknak kell
eredményre jutniuk a fenti kérdésekben is. Egyértelmű, hogy
figyelembe kell venni a történeti előzményeket-sajátosságokat, s az államnak
fontos feladata koordinálni a párbeszéd fórumait, kínosan ügyelve a
segítés/beleavatkozás keskeny határvonalának átléphetetlenségére. (Persze az
egyházakhoz sem „illik” a túlzott elvárásrendszerek megfogalmazása.) A workshopokban a
résztvevők a mai és a történelmi távlatokat felidéző magyar helyzet elemzését
helyezték előtérbe, az aktuális problémák megvitatásának igényével.
Természetesen itt is tükröződött, hogy a magyar és az európai nehézségek
gyakran hasonlóak, s – sajnos – a hazai megoldások sem elfogadhatóak mindenki
számára. Gyakran hangzott el az 1 %-kal kapcsolatban kétely vagy támogatás, az
egyház-finanszírozás hazai gyakorlatát minősítő vélemény pro et contra, a
kommunista egyházmodell magyarországi sajátosságait bemutató álláspont, az
egyházak „állam az államban” -létét illető kritika vagy éppen elítélő
nyilatkozat a hazai egyházak befolyásáról a törvényhozás (jogalkotás) és a
pártok munkájára. A konferencia
legfontosabb célját mégis elérte: helyet biztosított az eredendően fontos
párbeszéd és a problémák „kibeszélése” számára, s lehetőséget az európai
viszonyok megismerésére a helyes mintakövetés vagy átalakítás reményében. (Fekete Sándor) | ||
a cikk elejére, | a vissza a tartalomjegyzékhez, |