Vissza a tartalomjegyzékhez

5. évfolyam 2. szám
A. D.
MMIV

Állam és egyház az egyesült Európában.
Budapest, 2004. szeptember 28-30.
2004

2004. szeptember 28-30. között az Országházban került megrendezésre az „Állam és egyház az egyesült Európában” c. konferencia, amelyet az akkor még a Miniszterelnöki Hivatalhoz (ma már a kulturális tárcához) tartozó Egyházi Kapcsolatok Államtitkársága szervezett. A konferenciára több mint háromszázan jelentkeztek: politikusok, oktatók-kutatók, egyházi vezetők határon innen és túl. Szinte valamennyi nagyobb hazai egyház képviseltette magát, jelezve a párbeszédre való hajlandóságot és igényt.

A szervezők a háromnapos programot öt tematikus blokkba sorolták, a plenáris üléseket workshopokkal egészítették ki. Több szempontból is telitalálatnak nevezhető ez a megoldás: egyrészt valamennyi résztvevő lehetőséget kapott nézetei kifejtésére, másrészt az általános témakörökön belül bárki megtalálhatta a számára legfontosabb részterületeket. A plenáris ülések tematizálása (Vallások és egyházak Európában, Vallási pluralizmus, Az állam és egyházak viszonya, Egyház-finanszírozás) a legaktuálisabb problémagócokat fogták össze a kérdések európai és USA-beli szakértőinek interpretálásában, kiegészítve az Európai és nemzeti identitás magyar szemmel történő megközelítésével. Általánosságban elmondható, hogy valamennyi meghívott főelőadó témájának érdekes, átfogó, szisztematikus – többször történeti áttekintéssel kiegészített – összefoglalására törekedett, az esetleges magyar vonatkozások külön hangsúlyozásával.

Otto Kallscheuer (Berlin) és David Martin (London) a vallási sokszínűség európai megjelenésének (a muszlim bevándorlóknak köszönhetően) tényét boncolgatva felhívták a figyelmet a kompromisszumkötés imperatívuszának fontosságára. Európának meg kell tanulnia együtt élni a „mássággal” a vallások tekintetében is. A kialakult egyensúly már nem tartható fenn, újra kell értelmezni a vallásosság eddigi normáinak rendszerét.

Ingeborg Gabriel (Bécs) és Vincenzo Pace (Padova) előadásaiban is kiemelt helyet kapott a vallási pluralizmus elfogadása, továbbá az egyházak szerepe a pluralista társadalomban. Mind az egyházaknak, mind az államnak kellő önmérséklettel kell közösen megtalálniuk és kijelölniük a saját működési szféráikat, autonóm területeiket.

Joachim Heise (Berlin) és Tad Stahnke (USA) az állam-egyház kapcsolati modelljeit, valamint az állami semlegesség szinte megvalósíthatatlan vágyképét fogalmazták meg. Európán belül is igen eltérő minták léteznek, ráadásul valamennyi ország időről-időre megpróbálja jogilag szabályozni, aktualizálni az állam-egyház közötti viszonyt. Az Európai Unió új alkotmánya sem véletlenül gerjesztett vitákat ebben a témakörben, hiszen minden tagország a számára üdvös szövegváltozatot támogatja.

Rik Torfs (Leuven) és Christoph Körner (Sachsens) az egyház-finanszírozás kérdéskörét járták körül a történeti megoldások mellett a kortárs európai modellek felvázolásával. Hangsúlyozták: örök vitatémáról van szó, ahol a hosszú távra szóló szerződéseké lehet(ne) a jövő, az állandóságra törekvő, távlatokban gondolkodó szabályozások állam (vagyis a fontosabb pártok) és egyházak általi kidolgozásával és betartásával.

Érdekes és tanulságos volt a külföldi kutatók szájából hallani az európai problémákat és megoldási kísérleteket, pl. az egyházak társadalmi szerepéről, az iszlámmal való kiegyezés lehetőségéről, az állam-egyház elválasztásának megoldhatatlanságáról vagy éppen az egyház-finanszírozás különböző, ám tökéletlen modelljeivel kapcsolatban. Valamennyi előadó nézete egybecseng: általános, mindenhol alkalmazható megoldást nem sikerült, nem sikerülhet találni, az egymástól teljesen eltérő adottságú országoknak maguknak kell eredményre jutniuk a fenti kérdésekben is.

Egyértelmű, hogy figyelembe kell venni a történeti előzményeket-sajátosságokat, s az államnak fontos feladata koordinálni a párbeszéd fórumait, kínosan ügyelve a segítés/beleavatkozás keskeny határvonalának átléphetetlenségére. (Persze az egyházakhoz sem „illik” a túlzott elvárásrendszerek megfogalmazása.)

A workshopokban a résztvevők a mai és a történelmi távlatokat felidéző magyar helyzet elemzését helyezték előtérbe, az aktuális problémák megvitatásának igényével. Természetesen itt is tükröződött, hogy a magyar és az európai nehézségek gyakran hasonlóak, s – sajnos – a hazai megoldások sem elfogadhatóak mindenki számára. Gyakran hangzott el az 1 %-kal kapcsolatban kétely vagy támogatás, az egyház-finanszírozás hazai gyakorlatát minősítő vélemény pro et contra, a kommunista egyházmodell magyarországi sajátosságait bemutató álláspont, az egyházak „állam az államban” -létét illető kritika vagy éppen elítélő nyilatkozat a hazai egyházak befolyásáról a törvényhozás (jogalkotás) és a pártok munkájára.

A konferencia legfontosabb célját mégis elérte: helyet biztosított az eredendően fontos párbeszéd és a problémák „kibeszélése” számára, s lehetőséget az európai viszonyok megismerésére a helyes mintakövetés vagy átalakítás reményében.

(Fekete Sándor)

 

a cikk elejére, a vissza a tartalomjegyzékhez,