a borítólapra  Súgó epa Copyright 
Fogorvosi szemle112. évf. 2. sz. (2019. június)

Tartalom

Szakcikk

  • Bakó József ,
    Varga István ,
    Bágyi Kinga ,
    Lampé István ,
    Hegedűs Viktória ,
    Blum Igor ,
    Hegedűs Csaba :

    A parodontális kezelések során a mechanikus terápia kiegészítésére alkalmazhatók olyan kémiai anyagok, melyekkel a szájban fellelhető patogén baktériumok szaporodása visszaszorítható, a gyógyulási folyamat elősegíthető. Ennek egyik eszköze lehet a PerioChip® is, mint egy klórhexidin-glükonát (CHX) leadására képes rendszer. Jelen munkánk célja ezen rendszer hatóanyag-leadó tulajdonságának vizsgálata különböző pH-jú puffer oldatok alkalmazása során. Munkánkat 4–12 pH tartományban végeztük el univerzális Britton-Robinson puffert, illetve 7,4-es pH-jú PBS puffer oldatot alkalmazva kioldódási közegként. A kioldódást 1 hét időintervallumon követtük figyelemmel, és a kioldódott CHX mennyiségét HPLC módszer segítségével határoztuk meg. A savas pH kedvező hatással volt a kioldódásra, gyors ütemben szabadult fel a hatóanyag 86,9%-a, de még pH 6 esetében is közel 80%-os volt a hatóanyag-leadás. Mindezek bázikus pH-n jelentősen kisebb értékeket mutattak, pH 8 esetében közel 40%, míg pH 10, és pH 12-nél már csak 30%-os nagyságrendbe estek. Eredményeink szerint a pH-változásnak jelentős hatása van a kioldódott CHX mennyiségére, és a kioldódás dinamikájára is.

    Kulcsszavak: Klórhexidin-glükonát, PerioChip®, pH-függő kioldódás, hidrogél

Eredeti cikk

  • Gera István ,
    Vályi Péter :

    Ebbe tartoznak a dentális plakk okozta parodontitis lefolyását befolyásoló kórképeket, illetve azokat az örökletes és szerzett állapotokat, betegségeket, amelyek a dentális biofilm jelenléte nélkül okoznak parodontális szöveti destrukciót. Összefoglaljuk az eset-definíciókat és diagnosztikai fogalmakat. Az új klasszifikáció a diabétesszel vagy dohányzással társuló parodontitist nem sorolja a szisztémás betegségekkel társuló kategóriába, hanem inkább mint a plakk okozta parodontitis fontos módosító rizikófaktoraként definiálja és a parodontitis osztályba sorolását meghatározó tényezőként kategorizálja. A parodontális fenotípus fontosságát hangsúlyozva egy teljesen új ínyrecesszió klasszifikációt vezettek be. Tudományosan továbbra sem bizonyított, hogy a traumatizáló occluziós erők parodontális tapadásveszteséget vagy ínyrecessziót okoznának. A biológiai szélesség fogalmát felváltotta a supracrestal tissue attachment definíció, amely magába foglalja a junctionális epithelium és subracrestalis kötőszövet egységét. A subracrestalis kötőszövetbe benyúló restaurátumszél gyulladást okoz és parodontális tapadásveszteséghez vezet. A közlemény második része a peri-imlant állapotok és betegségek első tudományos evidenciákon alapuló klasszifikációját foglalja össze. Megfogalmazza a peri-implant egészség, peri-implant mucositis, peri-implantitis valamint az implantátumok körüli kemény és lágyszövet hiányok pontos definícióját. A peri-implant egészségre jellemző a gyulladás összes jelének (eritéma, ödéma, szondázási vérzés vagy suppuracio) teljes hiánya. Bizonyított, hogy a peri-implant mucositis elsődleges oka a dentális plakk. A peri-implant mucositis jellemző első tünete a már gyenge szondázáskor fellépő vérzés, az ínyduzzanat, amely révén növekszik a szondázási mélység is. A peri-implantitis olyan plakk okozta gyulladás, amelyben a peri-implantális lágyszövetek gyulladása az implantátum körüli alveoláris csontszövet progresszív pusztulásával társul. Jellegzetes klinikai tünete a pozitív bleeding on probing teszt, a tasakmélység növekedésével társuló suppuració, lágyszövet recesszió és radiológiai csontveszteség. Az implantátumok körüli egészséges keratinizált gingiva állapota meghatározó az implantátumok hosszútávú stabilitásában és a páciensek komfort-érzetének fenntartásában.

    Kulcsszavak: klasszifikáció, eset-definíció, genetikai betegségek, ínyrecesszió, íny vastagsága, occlusalis trauma, parodontitis, szisztémás betegségek, dentális implantátum, keményszövet hiányok, peri-implant mucositis, peri-implantális szövetek, peri-implantitis

Esetismertetés

  • Alessandro Moro ,
    Umberto Garagiola ,
    Gianmarco Saponaro ,
    Giulio Gasparini ,
    Roberto Boniello ,
    Marco Falchi ,
    Giovanni Barbini ,
    Enrico Cristallini ,
    Giuseppe D’Amato ,
    Galambos Bence ,
    Sandro Pelo :

    A Gorham betegség, vagy „vanishing bone disease” ismeretlen etiológiájú, ritka kórkép, melyet csontfelszívódás jellemez. Előfordulhat a csontváz bármely részén, azonban leggyakrabban a medencecsont, a humerus, a törzs csontozata és a mandibula érintett. A csontreszorpció mechanizmusa tisztázatlan, de az oszteolítikus területeken a nyirokerek lokalizált endothel proliferációja mutatható ki. A diagnózis felállítása egyéb fertőzés, gyulladásos folyamat, neoplázia és endokrinológiai okok kizárását követően a klinikai, radiológiai és szövettani kép alapján történik. A Gorham betegség kezelésekor szóba jöhetnek gyógyszerek; osteoclast ellenes szerek (biszfoszfonátok) és alfa-2b interferon. Sugárkezelés, amely a csontszöveten belüli érburjánzás szklerózisát idézi elő. Sebészi terápia, mely az érintett terület rezekciójából és annak csonttal és/vagy protézissel való rekonstrukciójából áll. Cikkünk egy Gorham betegségben szenvedő 67 éves nőbeteg esetét mutatja be, akinek a maxillája jobb oldala, a processus alveolarisa, a zygomája, és az orbitaalapja volt érintett. A betegség kezdetén a jobb oldali felső nagyörlők meglazulásában nyilvánult meg, ezzel parodontitis klinikai képét utánozva, melyet a már meglévő, tisztázatlan eredetű kettős látás súlyosbodása követett. A beteg zoledronsav, D-vitamin, és kalcium-karbonát kezelésben részesült 12 hónapon át, mely a betegség progressziójának fékentartásában hatásosnak bizonyult.

    Kulcsszó: Csontfelszívódás, Gorham betegség, zoledronsav kezelés

Összefoglaló cikk

  • Orsós Mercédesz ,
    Moldvai Júlia ,
    Németh Orsolya :

    A világon több mint 1 milliárd ember él valamilyen fogyatékkal. Ezeket az embereket speciális ellátást igénylő páciensek közé soroljuk, hiszen a funkcióveszteség következményeként nehezített a szájhigiéniás rutin és a rendszeres fogorvosi kontroll. Az irodalomban található adatok alapján a speciális ellátást igénylő betegek szájhigiéniás állapota rossz, ennek oka, hogy fogászati terápiájuk, gondozásuk nem megoldott a mindennapi gyakorlatban.

    Kulcsszó: speciális ellátás, fogyatékosság, funkcióvesztés, szájhigiénia, dentális rehabilitáció

Hírek

Megemlékezés

Letöltés egy fájlban (0,9 MB - PDF)