2020. november 14., szombat

 

 MEGSZÓLALOK 
 
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2020. 11. hó – tizedik évfolyam, tizenegyedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
 
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. november
 
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
 
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
 
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54
 
**********************************

MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

*****************************************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 

Nagy Vendel
   November elseje van, hűvös, esős vasárnap. Tombol az ősz, és rombol a  vírus. Megemlékezünk  a  mindenszentekről, és másnap a  halottjainkról.  Mindenképpen a  meghittség, és az örök emlékezés napjai ezek.  Negyedikén pedig az ötvenhatos forradalom leverésének napja van, és talán nem véletlen, hogy olyan közel került a  halottak napjához. Véletlen dolgok ritkán adódnak, törvényszerűségek igen. 
   Az  örökös emlékek után pedig következzenek a  vigasságok. Elsőként a  Márton napi vigadalmak, a libasütés, és a  letisztult idei borok kóstolásának időszaka ez.  Eztán pedig következzenek az Erzsébet, és Katalin bálok, mint kötelező vigadalmak, mert ugye a  sírás, és a  nevetés egy tőről fakad.
Ez már bizonyosan  előre vetíti a  decemberi adventi várakozás időszakát, és az elkövetkezendő új év reményteli örömét. Közepes év elé nézünk, rosszabb lesz mint az idei volt, de jobb mint a  következő lesz.  Egyebet nem mondhatok. 
A  szerkesztő.

**********************************************
NEKROLÓG
 KEDVES OLVASÓK, BARÁTOK, ÉS ALKOTÓTÁRSAK!

    Ma, délután, mikor rutinosan bekapcsoltam a  gépemet, szomorú hírrel találtam szembe magam, MÁTYÁS RITA, lapunk munkatársa, író, költő, grafikus, festő, november 12.  délutánján elhunyt .
 
Kedves Barátok, Ismerősök!
Szomorú hírt kell tudatnom veletek.
Mátyás Rita festő és költő társunk ma délután hosszú betegség után visszaadta lelkét a teremtőnek.
Amíg élünk, szeretettel őrizzük emlékét.
 Ennyi volt csupán maga a  hír,
Mátyáa Rita
 de aki ismerte Öt, a kedves, segítőkész, alkotó , önzetlen embert, mi fájdalommal gondolunk a  hat agyi infarktus után eltávozott barátunkra. ,
A  sors, súlyos csapásokat mért rá, elvesztette férjét, saját kezei közt halt meg fia, és szeretett kishúga is meghalt.  Hamarosan találkoznak majd a  túlvilágon.
Betegségeiből adódóan, ő  maga is mozgássérült volt, de  látóként segítette látássérült barátait, kísérőként vitte őket színházba, klubokba, és kirándulásokra is az ország egész területén ..
A maga, és barátai örömére verseket írt, és képeket festett, több elismerést is kapva, magam is őrzöm a  rólam festett portrét, és több könyvem borítójának volt illusztrátora.
Emellett odaadó anya, és ötszörös nagymama is volt.
Hiányozni fog a  listákról, újságunkból, és kísérőként egyaránt . Emlékét megőrizzük, és írásai , festményei örökre fennmaradnak a  magazin archivált oldalain.
Nyugodj békében MÁTYÁS RITA, TUSI MAMA. 
Fájó szívvel emlékezünk,  a  magazin minden olvasója, és munkatársa nevében, Nagy Vendel
 ............................
OLVASSUK SZERETETTEL, ÉS TISZTELETTEL, ÖNMAGÁRÓL, ÖNMAGÁHOZ, ÉS MIHOZZÁNK IS ÍRT VERSÉT
 
Mátyás Rita: Voltam...
 
Voltam zúgó szélben,
szerelmes sóhajtás,
kéklő éj mélyében,
perzselő vágyódás.
Ezer szín rét felett,
szivárványnak hídja,
szerény pipacs tánca,
lobogó szoknyája.
Gyertya táncos fénye,
csillogó szemedben,
göröngy koppanása,
a síri veremben.
Voltam éjszín gyémánt,
hófehér nászruhán,
Vérvörös koszorú,
sírodnak fejfáján.
Burukkoló galamb,
egy öreg fa ágán,
Vagyok a fájdalom,
anyaság oltárán.
 
2017
.........
 
EMLÉKEZZÜNK RITÁRA,  KEDVELT MAGAZINJÁNAK HASÁBJAIN IS 
PÁR RÓLA ÍRT VERSSEL
 
Nagy Vendel: Álmodj Szenyorita...
 
Álmodj Szenyorita,
Latinos dallamokat
Sodor feléd
A langymeleg szél.
Meleg tenger felől
Só szagú leheletét
Borítja rád a
Cinkos remény.
Minden régi dal
Szenyoritáról mesél.
Ki vágyik a szépre,
Vágyik a jóra,
A szép, szerelmes szóra,
Mi lelkét simogatja.
Álmában elandalítja.
Amit kapna, azt
Örömmel fogadja,
S azonnal viszonozza.
Boríts rá puha leplet
Bársonyos éjszaka.
S titkon föléd hajol
Ki vágyón betakarna.
Elmúlik a langyos éj
A hajnal új napot remél.
 
Ébredj Szenyorita
Mint a reggeli fény.
Füleidbe halkan
Új szerelem zenél.
 
Életed elfújta
a tenger felől
rohanó szél.
 ….................
Nagy Vendel: Ceruzacsoda
(Szenyoritának ajánlom szeretettel!)
 
Szalad a ceruza a papíron,
Valami előjön a vonalon.
Apró ház vagy kicsinyke tanya,
De sohasem laktanya.
A tanya előtt dió vagy eperfa,
Aprócska asztal alatta,
S boroknak bíbor pohara.
Fut tovább a ceruza,
A bányászt is látja,
Ki a mélyből
A grafitot kivájta...
Más lapokon barátod arca,
Majd saját portrédat mutatja
Puccos kalapban.
Mona Lisa mosolya...
Fényképnél élethűbb
E ceruzacsoda,
A grafikus érzelmeit
Rajzolta oda.
S mint valami tűz
Vagy izzó parázs,
Érzéki világok sora,
A ceruza varázsa.
 
Emlékét megőrizzük. 2020.11.12.

 *************************************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 
 
 1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
 2.  VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - TEMETŐBE HÍV AZ ÉNEK
      NAGY VENDEL,   KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT, TÓTH ENIKŐ
      CSÖTÖNYI ÁGNES, TÓTH KATALIN KATA, KOVÁCS JÓZSEF  KOPEK,
     SZILÁGYI ANITA, CSOMOR HENRIETT
 3.  MESÉK VILÁGA. KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: VADÁSZ ÉS A RÓKA
      FEHÉR BOT NAPI IRODALMI PÁLYÁZAT EREDMÉNYHIRDETÉSE
 4.  ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA - ÁRVAY MÁRIA SOROZATA
      DÍCSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK ÚGY JÓ
 5.  FANTÁZIA REGÉNY
      SAMU ÁGNES: ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
 6.  VERSVÁLOGATÁS  - KLEMENT BURZA MÁRIA, ÉS I. P. STEVE  VERSEIBŐL
      EMLÉKEZÉS HALOTTAIMRA
 7.  ANGYALI TÖRTÉNETEK...VÉGHELYI PÉTERNÉ: A  MEGMENTETT (2.rész)
 8.  HAZAI TÁJAKRÓL...
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:SZEMEZGETÉS LEGÚJABB ÍRÁSAIMBÓL
 9.  FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT.
      KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. MEGJELENT ÁRVAY MÁRIA LEGÚJABB E.- KÖNYVE
      VESZTESBŐL IS LEHET GYŐZTES -  FEJLŐDÉSREGÉNY
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL.
      VÉGHELYI JÓZSEF: VOLTAM MINT TE, LESZEL MINT ÉN
12. NOVELLA ÉS VERS. GANT ELIZABET: CSEND ÉS VIHAR
13. BEMUTATJUK BODAI ILDIKÓ ÍRÁSAIT: AZ ŐSZI SZÉL ILLATÁT KERESEM
14. RÉGI TÖRTÉNETEK. KOVÁCS JÓZSEF  KOPEK: EGY CIGÁNYLÁNY TEMETÉSÉN
15. VERSRŐL -  VERSRE. KORTÁRSAINKTÓL
      TÓTH KATALIN KATA, CSOMOR HENRIETT, KOVÁCS TIBOR, REMÉNYI TAMÁS
      GYÖRGY VALÉRIA, KUCHTA CSILLA
16. GYILKOS GLOSSZA. CSOMOR HENRIETT: HOGYAN JUTOK HAZA?
17. HANGOS VERSEK
      ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN   ELŐADÁSÁBAN:
      OKTÓBERI GYÁSZNAPJAINK
      - IDE SZÜLETTEM - LENGJ LYUKAS ZÁSZLÓNK - TEMETŐ FÉNYEI
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
      A  MAGAS VÉRNYOMÁS
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

*****************************************

 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL 
 
NAGY VENDEL:TEMETŐBE HÍV AZ ÉNEK
 
Temetőbe hív az ének,
ide vár a  végítélet,
jaj de szépen énekelnek,
mindörökké bolygó lelkek,
örökösnek tűnő évek.
Végül felrémlik egy ravatal,
damaszttal terített az asztal,
sokatmondóan marasztal,
ki az aki mit is akar?
Hallgasd csendben kedvesem,
Neked szól az énekem.
Olybá tűnik ez a  talány,
kinek szívében az ármány,
mint ki megölte apját anyját,
hogy részt vehessen ezután,
az árvák pezsgős vacsoráján.
Véget érnek a szép napok,
megszűnik az adok kapok,
csupán egy szál gyertya ragyog,
hol kihunyó lelked pislog,
aztán már csak koldusként áll,
az Úr  komor oltáránál.
 
2019.   október   9.
....................................
 
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Halottak napjára
 
Menj ki a sötét éjbe, mikor csillaggal teli az ég. A sötétség ködfátyla anyagán apró kis repedések nyílnak. Csillagnak hívjuk, de én nem ezt mondanám. Mikor valaki meghal, egy kis rés keletkezik a sötét éj vásznán. Kedves, szeretünk, onnét nézz ránk. Figyelj minket és óvj. Lásd, hogy csillog a szeme, hogy ragyog! Könnye hull mikor szomorú a csillagod, mert feledni őt nem tudod. Állj sírjánál, mesélj néki, hogy megy sorod. Meghallgat és segít is, ha tud valahogy. Bár elmentél köztünk élsz mégis, feledni soha nem tudunk.
..................................
 
TÓTH ENIKŐ: Ősz felé...
 
Ébred az ősz,
így elidőz,
sárgul a fény a ruhádon!
 
Rezdül a csend,
hervad a lent,
száraz avarban az álom!
 
Mind ami szép,
távoli kép,
égnek a kékje mi ámít...
 Barna hegyen,
vén szerelem,
őszi világ ami csábít!
 
Halk lebegés,
nyár temetés,
tarka ruhádon a fény ül!
 
Hervad a táj,
mind amj fáj,
hullik az őszbe le végül...

 
*
Falevél
 
Fádon zöld a falevél,
nyári álmod odaér!
 
Sárgul már a leveled,
ősz simítja kezedet!
 
Letaposott falevél,
élete csak ennyit ér?
 
Levélárban lép az ősz,
arany fénnyel elidőz...
 
Rozsdabarna levélen,
emléked ül egy képen!
 
Aztán végül elszárad,
föld bársonyán elfárad,
s köd lepi be a tájat...
 ...............................................
 
CSÖTÖNYI ÁGNES:
Édesanyám  Csötönyi  Pálné halálára írt vers
(szül: Schweitzer Regina, 1918.márc.9--1994.szept.1) 

Őszi rózsa nyílt,
melyet annyira szerettél,
mikor búcsú nélkül elmentél.
De jéggé dermedt minden ,
mint az örök léted,
hová volt megérkezésed.
Hol vagy, hol vagy ?
Én egyre csak kereslek,
hogy elmondhassam,
mennyire szeretlek....
De feleletet-
senki nem ad.

Írta örök ,fájdalmas emlékezésként lányod:
Gyöngyösiné Csötönyi Ágnes
 
..........................................
 
TÓTH KATALIN KATA: Nagymama
 
Régi fénykép rajta mama,
Édesanyám Édesanyja.
Ránc nélküli kerek arcán,
szelíd mosoly szeme sarkán.
Kezében bot segítségnek,
templomba menő léptének.
Nyolc évtized tömény gondja,
termetét már össze nyomta.
Ballag talpig feketében,
vastag imakönyv a kezében.
Vál-kendője átöleli,
puha bolyha melengeti.
Rózsafüzér a zsebében,
igazgyöngyként ragyog régen.
Morzsolgatta, s hő imája,
drágakőfényt csiszolt rája.
Ha a munka végére ért,
Fohászkodott mindenkiért.
Álom lett az ima vége,
Áldott legyen szép emléke.
 
..............................................
 
KOVÁCS JÓZSEF  KOPEK: Őszi eső
 
Őszi eső áztatja a temető kertet,
Távolban egy madár dal, töri meg a csendet,
Kidőlt keresztfánál , cigány asszony kesereg
Mellette, lantján férje, sirató dalt penget. 
 
Kislányukat siratják, ki egy hete halt meg
Érzi most gyászukat, az egész temető kert,
Egy közös könny csepp csillog  mindenki szemébe,
Egy hangként száll a sóhaj, nyugodjon békébe!
 
Itt, a fájdalomban, nincsenek etnikumok,
Gyűlölködő vallások,  vagy hatalmi pártok
Csak egy elvesztett lélek, mely elment örökre,
Kiért, egy közös ima, hangzik fel az éjben.
.........................................
 
SZILÁGYI ANITA: Viaszgyertya
 
Hűvös, őszi szél ma szférák orgonáján zenél,
Sírhantok fövenyén bélelt takarótok lepellevél,
Születés és halál, örök körforgás, lélekvándorlás,
Földi létünk csupán egy állomás, útkereső zarándoklás.
 
Trillázd el nekem, Te hűvös, őszi szél, létezik-e túlvilág?
Vagy az örök vadász mezőkön süvöltő a némaság?
Kételyek tobzódnak bennem az elmúlásról, mi sejtelem,
Testruhám egy hajnalon elfoszlik, föld befogadja porhüvelyem.
 
Langyos, őszi szél fuvoláz felém mennyei harmóniát,
Hadd higgyem! Másvilágon nem lehet elveszíteni létünk diadalát.
Varasodásom talán ott hegedne, s zongoráznám angyali szólamom,
Mécslángot gyújtasz-e majdan értem, ha por belepi lábnyomom?
 
Merengve nézem viaszgyertyámon lassan elparázsló éveim,
Kedves szeretteim - megsuttognám nektek földi gyengeségeim,
de tapintatos leszek, nem riasztom fel édeni nyugalmatok,
Pihenjetek. Az égi rónáról hozzám is szólnak sugallatok...
 * 
Epitáfium
 
Dércsípte holdkaréjon sóhajom hídpillérem.
Ballagok. Leszálló köd gomolygó homályában.
Vártok. Tudom. Érzésünk egybeér.
Ünneplőbe öltözött temetőben.
Gyertyát gyújtok árnyatok mosolyában.
Itt vagyok. Fejfátokra borulok.
Könnygombóc torkomban, zokogó fájdalom.
Nem sírok. Nehogy felriasszam álmotok.
Jó volt kicsit megnyugodni, itt a vállatokon.
Szánalommal néztek le ránk. Ti fénybolygón éltek.
Rideg szellőben, pislákoló mécsfényem remegő.
Enyészetavarban porladó levelek széle viaszos.
Kabátom összehúzom. Metsző szél tarajos.
Völgyben zuzmó nyomok tűkönnyemmel gyantázott.
Emlékeim keresgélem csillagösvényen.
Felsejlik hűs, humuszos ezüstkereszten.
Kedves szentjeim tőletek nem félek.
Ősztincseimen angyalkák pilléznek.
Béklyómból feloldoz kegyelmetek.
Sorsom orsóján percem pereg.
Hervadó elmúlásról révedezem.
Sírhantotokra virágom elhelyezem.
Lelketek üdvéért esedezem.
Imádkozom így búcsúzom tőletek.
Fehér galambok lélekharangra reppennek.
Nézz most fel az égre kérlek!
Milliónyi csillag ragyog érted, s értem.
Göncölszekéren kirajzolódott szó "szentlélek".
 
 ..................................................
 
Csomor Henriett : Elmentél
(Csaba emlékére)

 
Vágynám vissza
a tegnap békéjét,
lelki megnyugvás volt 
magam mellett tudni
minden ismerősömet.
De az érzés gyorsan elszállt.
Gyászos arcát mutatta
meg nekem az ősz.
Ablakom előtt
bánatosan ülök,
tegnap még láttam,
sikereit, s terveit
osztotta meg velem. 
Felfoghatatlan számomra,
hogy a kegyetlen, s félelmetes
éjszaka örökre elvitte őt.
Istenem hányszor mondta
nekem, mennyire fél
a szörnyű haláltól.
Ragaszkodott az életéért,
gyermekként önfeledten
futkosott játszó pajtásaival
az erdő csendjében.
Aztán ifjan rabul ejtette
az izomsorvadás.
Nem adta fel,
mert élni akart.
Cipelted a
nehezített keresztedet,
s közben önfeláldozóan
segítetted sorstársaidat,
akik hozzád fordultak
ügyes-bajos dolgaikkal.
Megértettem, mert
lába helyett négy keréken,
tolókocsijában gurult.
Akkor is vágyott
a nagy világba, 
hogy szépségét 
a föld kerekén
megcsodálhassa.
Sajnos mára már
a csillagok fényében
utazol tovább
örökkön örökké.

 
2020. október 25. Megjegyzés: 2020. október 22-én éjjel Csaba örökre lehunyta szemét.

*****************************************

 3. MESÉK VILÁGA 
 
KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT: Vadász és a róka
 
Erdő szélén nagy faház áll. Régen gyermek zsivajtól volt hangos az udvar, ma már virágok ékesítik. A gyerekek felnőttek és a fészekből kirepültek, most már csak a vadász és a felesége laknak ott.
A virággal teli udvar a feleség Éva néni keze nyomán szépül. A sok-sok virág, mint pompás kis virágszőnyeg fonja körbe a házat. Gyümölcsfák laknak még itt, alma, körte, cseresznye, mi szem - szájnak ingere. A fákat Gyuri a vadász gondozza. Öreg kutyájával még bejárja az erdő vadregényét. Ismeri az erdő összes fáját és virágát. Egyszer csapdákat vett észre útja során.

- Orvvadászok! A medve szabná át a pofátlan fajtájuk! - mérgelődőt.
Felvette a csapdát és a zsákjába rakta.
- Na így nem okoz bajt, megy a többi közé.
Haza érve Éva néni már nagyon várta.
- Jaj, jaj az öreg kutyánk lefialt! Nem megmondtam öreg ez már. Most meg tessék a kiskutyáknak valami bajuk volt, egy sem maradt. Én elhiszem, hogy utódot szeretne, hogy neveljen, hogy jó vadászkutya legyen, de ez a kutya öreg már ehhez.
Gyuri bácsi oda ment buksihoz megsimogatta a fejét
- Jól van, na, kis öreglány, majd legközelebb, lesznek olyan kölykeid, hogy na.
Buksi bánatos szomorú képpel nézett gazdájára. Fájt neki nagyon, hogy kölykei elvesztek.
Teltek a napok Buksi nem akart enni, csak szomorúan nyüszögött.
 
Kelemen Györgyné Edit
- Mit tegyünk, mit tegyünk! Még a végén őt is elveszítjük aggódtak érte.
Éva néni már a legjobb, a legfinomabb falatokat adta az asztalról.
- Egyél már szentem, egyél. - biztatta.
- Na hát nézzenek oda! A legjobb falatot a kutya kapja! Engem meg kutyába sem veszel? Asszony, hát, hogy is van ez?
- Látod, nem eszik, még megpusztul nekem.
- Jól van na, csak etesd, csak morogtam egy kicsit.
 
Buksi bánatos szemmel nézet. Élni sem volt nagyon kedve.
- Figyelj csak, mi lenne ha magaddal vinnéd az erdőbe. Talán vissza jönne a kedve, elvégre is vadász kutya. - javasolta Éva néni.
- Jó, jó de hát nem evet, nincs ereje, hogy fog menni?
- Vidd magaddal a nagy hátizsákot ha nem megy, majd viszed.
Buksira került a nyaköv a póráz.
- Na gyere öreg barátom megyünk megnézzük az erdőt.
Buksinak semmi kedve nem volt menni.
- Na, hát gyere már, no.- szólt a biztatás.
Buksi viszont csak nyüszögött, nagy bánatosan. Semmi kedve nem volt menni.
- Jól van na, hát ha nem jössz, viszlek. - mondta Gyuri bácsi.
Begyömöszölte a kutyáját a hátizsákba és vitte. Ki a házból be az erdőbe. A fák az égig nőnek, a madarak csicseregtek. A bokorban kis nyuszi bújt. Buksi először csak figyelt. Majd egyre jobban érezte a vágyat, hogy érezze a mancsával a földet, szaglássza a friss fű illatát. Elkezdet mozogni a hátizsákba.
Gazdája kivette, érezte, ahogy a friss levegő átjárja bundáját, orra a zöldellő füvet szaglászta. Lépegetett gazdája mellett.
- Na buksi, ugye jó hogy elhoztalak! - nevetett Gyuri bácsi a bajszát megpödörve. Igaza volt az asszonynak, ez kell neked. Ne otthon búsulj sírdogálj, vár az élet. Öreg barátom, igaz nem is vagy te olyan öreg.
 
Útközben csapdákat találtak, együtt szidták az orvvadászokat. Gyuri bácsi a csapdákat tönkretette a jó erős bicskájával.
- Ó, hogy állna a görcs a lábadba, de hogy ne unjad fél éjszaka az egyikbe aztán a másikba! - mondta Gyuri bácsi a jó kívánságát az orvvadásznak! Buksi kutya nyelven adta ki rosszallását!
 
Ahogy így sétáltak, az egyik bokor alól nyüszögés hallatszott.
Buksika meghallotta és húzta arra gazdáját.
- Ej már no, miért akarsz arra menni. Ne húz már annyira!
Mikor meglátta őket a kis róka nagyon megijedt és nyüszített. Buksi odament nyalogatta a kis ijedt jószágot, nyugtatgatta, az nagy barna ijedt szemekkel nézett. Már napok óta a csapdába volt, ereje elfogyott, már a halál leselkedett rája.
Gyuri bácsi odalépet.
- Ej, ej kis barátom, te aztán bajban vagy!
A kis róka megmorogta, de védekezni ereje már nem volt. Gyuri bácsi fogta a kis lábát és kiszabadította a fogságból.
- Na most mi legyen veled? Itt hagylak elpusztulsz! Kicsi vagy és gyenge. Berakta hát a hátizsákjába. Útközben a kutyusa elfáradt hát nincs mit tenni öt is bepakolta. Így mentek haza, a kis csipet csapat.
Otthon Éva néni már várta őket finom ebéddel. Volt is nagy meglepetés, mikor Gyuri bácsi kipakolt a zsákból.
- Na hát egy kutyával mentél el és még kis rókát is hoztál.
 
A kis róka lába szépen be lett kötve, hogy gyógyuljon. Ki lett nekik téve az ennivaló. Hát láss csodát: Buksi akinek eddig nem volt étvágya, csak úgy falt, és a kis róka is. Buksi már nem sírdogált a kölykei miatt, ott volt neki a kis róka. A kis apróság is elfogadta újdonsült mamáját.
- Amikor megerősödik, felnő, szabadon engedjük, vissza az erdőbe az otthonába.
A sors viszont másképp hozta. A kis róka inkább hitte magát kutyának, mint rókának. Buksi mellett megtanult mindent. Vigyázott a házra és nagyon szófogadó volt  Így eset, hogy a vadásznak volt egy vadász kutyája, meg egy vadász róka kutyája, vagy mi? Hogy is van ez?
*
 A FEHÉR BOT NAPI IRODALMI PÁLYÁZAT EREDMÉNYHÍRDETÉSE
 
Békéscsaba fehér bot nap.
A Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei Egyesülete által szervezett eseményt Ádász István nyitotta meg. Az egyesület elnöke úgy fogalmazott, ez a nap lehetőséget ad arra, hogy felhívjuk a figyelmet, látássérültként is szeretnénk egyenlő esélyekhez hozzájutni az élet minden területén.
A nyitóbeszédet követően, Mogyorósi Dóra, a Békéscsabai Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendékének furulya előadása következett, majd kihirdették az irodalmi pályázat eredményeit. Mint megtudtuk, a novellák közül Kelemen Györgyné Edit írása tetszett legjobban a szakmai zsűrinek, a versek közül pedig Szilágyi Alex 
pályamunkáját ítélték a legjobbnak.

Edit a díjátadáson
Kelemen Györgyné Edit első helyezést ért el a Kétszer született gyermek írásával. Harmadik helyet is szintén ő szerezte a Tündérkert című írásával.
Az irodalmi pályázatra beküldött írásokból Tarsoly Krisztina egy műsort állított össze, melyet Komáromi Anett színművész vezetésével a Jókai színház színésznövendékei adtak elő. Ezt követően átadták a „Békés megyei vakokért” emlékplaketteket, az egyik elismerést az orosházi Justh Zsigmond könyvtár kollektívája vehette át, míg a másikat Csomós Lajos és az őt segítő színészek érdemelték ki, akik hangoskönyvek felolvasásával segítették az egyesület tagjait. Ezzel még nem ért véget az átadó, hiszen Nagy Zsuzsannának, az egyesület egykori elnökének a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségétől kapott Braille emlékérmet is átnyújtották ezen a napon. Az eseményen részt vett Szarvas Péter, Békéscsaba polgármestere is, aki elmondta, hogy a város fontos feladatának tartja a látássérültek segítését.

*****************************************

 4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA 
 
ÁRVAY MÁRIA  SOROZATA : DÍCSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK ÚGY JÓ
 
Közmondások, csokorba szedve.
Árvay Mária

Végezetül hadd álljon itt több olyan közmondás és bölcsesség, melyek összefoglalják a fentiekben elhangzottakat, erősítve elgondolásainkat. Néhány pozitív tulajdonságot is igyekszünk kiemelni, önbecsülésünk erősítésére, fedezzük fel magunkban ezeket!
A csokorhoz kommentár nem szükséges, mert a mondások önmagukért beszélnek.
 *
71. A bátorságról
Minél bátrabb az ember, annál többet terem a földje.
 *
72. Az emberi szó fontosságáról
Az étel íze a sótól, az ember íze a szótól.
 *
73. A humor és a türelem kincset ér!
A türelem és a humor két teve: átvisznek bármelyik sivatagon.
 *
74. Körülményeink elfogadásáról
A bölcs úgy alkalmazkodik a körülményekhez, mint a víz az edény alakjához, amelybe beleöntik.
 *
75. Bennünket ért sérelmekről
A nagy lélek nem törődik az őt ért sérelmekkel.
 *
76. Azért vannak a jó barátok
A jó barátokat nem látod, ők mögötted állnak.
 *
77. Mi születhet egy jó gondolatból?
Ültess el egy gondolatot, tettet aratsz le; ültess el egy tettet; szokást aratsz le; ültess el egy szokást, jellemet aratsz le; ültess el egy jellemet, sorsot aratsz le.
 *
78. Ne add fel!
Ess el hétszer, kelj föl nyolcszor.
 *
79. Senki sem tökéletes
Csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik.
 *
80. Az akarat dicsérete
Ha hiányzik az erő, dicsérendő az akarat is.
 *
81. Az akarat diadala
Ahol akarat van, ott út is van.
 *
82. Viták, barátságok
Minél több vitát nyersz, annál kevesebb barátod lesz.
 *
83. Ne törekedjünk tökéletességre
Aki hibátlan társat keres, társ nélkül marad.
 *
84. Nem minden szó fontos!
Minden szóra fület ne tarts.
 *
85. Vigyázat a lelki sebekkel!
Kéz-ütötte seb beforrad, nyelv-okozta seb nem forrad.
 *
86. Optimista szemléletmód
Örülj, ha esik az eső, mert ha nem örülsz, akkor is esik!
 *
87. Egyetlen kedves szó erejéről
Egyetlen kedves szó három téli hónapot is kifűt.
 *
88. Próbálkozzunk!
Kilenc kudarc kilenc próbát jelent.
 *
89. Pozitív nézőpont
Nézd az éjszakákat a csillagok és ne az árnyak szerint. Az életedet pedig a mosolyok, és ne a könnyek alapján mérd.
 *
90. Kár a fölényeskedésért
Ahogy a játék véget ér, a király és a paraszt is ugyanabba a dobozba mennek vissza.
 *
91. A remény hal meg utoljára
A remény királyságában sosincs tél.
 *
92. Gondolatok, tettek
Ügyelj gondolataidra - belőlük indulnak ki tetteid.
 *
93. Fogadjuk el
Ha nem tehetjük, amit akarunk, akkor azt kell akarnunk, amit tehetünk.
 *
94. A türelem érték
A türelem olyan fa, melynek keserű a gyökere, de édes a gyümölcse.
 *
95. Rideg szavak
Fül-hallotta fagyos szó a szívbe hatolván jéggé válik.
 *
96. Vigyázat a kimondott szavakkal
Lovad, ha elereszted, megfogod; szavad, ha elereszted, meg nem fogod.
 *
97. Fogadj el olyannak, amilyen vagyok
Ha a rózsát szereted, a tövisét elviseljed.
 *
98. A szavak romboló hatása
Hegyet, követ víz rongál, embereket szó rongál.
 *
99. A szavak pozitív és negatív hatása
Jó ember szava követ lágyít, rossz ember szava fejet fájdít.
 *
100. Ne hallgass a rosszra, ügyelj a jóra
Amikor meghallod, hogy az emberek mások romlottságáról beszélnek, ne vegyél részt kedvtelésükben! Ha az emberek tudatlanságáról hallasz, ne hallgasd végig, és igyekezz elfelejteni, amit hallottál! De ha az emberek jótetteiről hallasz, jegyezd meg és add tovább! Ha így teszel, hamar hozzászoksz ehhez, és amikor rosszindulatú emberekről hallasz, az számodra olyan fájó lesz, mintha téged szidnának, és ha kiszalad a szádon egy rossz szó ismerősödről, az neked is olyan fájdalmat okoz, mintha magadat ütnéd meg.
 *
101. Mindenkitől lehet tanulni valamit
Nincs senki, akinek tanulni ne kellene, és senki, akitől tanulni ne lehetne.
 *
102. Ne legyünk folyton elégedetlenek önmagunkkal
Aki magát ócsárolja, ne várjon másoktól dicséretet.
 *
103. Tükröm, tükröm
Nincs jobb tükör a régi barátnál.
 *
104. Nem mindegy, kivel vagyunk kapcsolatban
Ha jó embert követsz, megtanulsz jónak lenni. Ha tigrist követsz, megtanulsz harapni.
 *
105. Ne feledd
Nem szabad emlékezned arra, amit adtál. De sosem szabad elfelejtened, amit kaptál.
 *
106. Vidámság mindenekelőtt
Szakíts időt a vidámságra, ez a lélek zenéje!
 *
107. Ilyen az igazi barát
A barát olyan valaki, aki megérti a múltadat, hisz a jövődben, ma pedig elfogad olyannak, amilyen vagy.
 *
108. Hibáinkból tanulhatunk
Hibáidból tanulsz bölcsességet.
 *
109. Hibáink javításáról
Ha felismersz egy hibát, félig már ki is javítottad.
 *
110. Ne ítélkezz könnyelműen!
Hamar megbánja ki elsietve ítél.
 *
111. Szavadra ügyelj
Magad ha vagy, magadra figyelj, emberek közt szavadra ügyelj.
 *
112. A boldogságról
A boldogság útja belül van a lélekben. Aki ezt nem tudja, boldogtalanságra ítéli életét.
 *
113. A jótékonykodásról
Aki jótékonyságot vet, barátságot arat.
 *
114. Ne gyűlölködjünk sokáig!
Amit gyűlölsz, az a részeddé válik, és átveszi feletted a hatalmat.
 *
115. A szerénységről
Gyér javaid szerénységgel gyarapítsd.
 *
116. Az egyszer kimondott szóról
Az egyszer kimondott szót nem lehet zsebbe rejteni.
 *
117. Az átlagember is érvényesítheti szavát
Gyenge tücsöknek is hangos a szava.
 *
118. A szavak mérlegeléséről
A szavakat mérlegelni szokás, nem számolni.
 *
119. Nem vagyunk tökéletesek!
Senki nem tökéletes, a napnak is megvannak a maga foltjai.
 *
120. Megfogadható jótanács
Aggódj kevesebbet, reménykedj többet;
egyél kevesebbet, rágj többet;
panaszkodj kevesebbet, lélegezz többet;
beszélj kevesebbet, mondj többet;
utálkozz kevesebbet, szeress többet;
és az életben minden jó dolog a tiéd lesz.

Folytatjuk.

*****************************************

 5. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT  
 
Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség
 (2018 - 6. fejezet - 3. rész)
 
Dragon meséje
 
Dragon hamar beérte Michaelt, aki váratlanul a számára ismeretlen lélekbéklyót küldött rá, ami a legerősebb kötések közé tartozott. Legnagyobb szerencsétlenségére még nem volt alkalma elsajátítania azokat a kötéseket, amelyek a lélekbéklyók megidézésére és hatástalanítására teszik képessé. Azért tudta, milyen típusú kötést rakott rá Michael, mert egy edzés alkalmával az édesapja is valami hasonlót tett vele. Minden lélekbéklyóban két közös dolog volt. Az egyik a teljes fizikai mozdulatlanság, ami nem csupán csak a végtagok mozgását gátolja, hanem még a légzést és a belső szervek működését is. A másik pedig a teljes érzelmi blokk, aminek során a megbéklyózott egyfajta üresség rabja lesz, azaz nem érez dühöt, bánatot, szeretettet vagy bármi mást.
Michael pontosan tudta, hogy Dragon még sok tekintetben tapasztalatlan, ezért biztosra vette, egy lélekbéklyóval már nem fog tudni mit kezdeni. Kizárólag azért nem végezte ki Dragont, mert semmiképp nem szeretett volna Merlinnel és Oraculummal összetűzésbe kerülni, ráadásul gondot okozni az egyetlen nagyra becsült és szeretett Teremtő Urának.

Samu Ágnes
Lassú, óvatos léptekkel közelítette meg Michael az aprócska faházat. Alig akarta elhinni, hogy mindez a valóság, nem pedig csak valami álom. Biztosra vette, Uriel féltékenységből zárta be ebbe a pokoli világba szeretett feleségét. Legkisebb öccséről köztudott, hogy igencsak szeretetigényes, mert amikor Irisszel egy pár lettek, ennek következtében sokkal kevesebbet foglalkozott már vele, aminek eredményeképpen megromlott a viszonyuk.
A faházikó tetején ülő Iris váratlanul abbahagyta a fuvolázást, ezt követően a felé közeledő arkangyalra emelte a tekintetét. Íriszzöld szemei meglepetten és örömmel csillantak fel Michael láttán. Sápatag ajkaival lágyan mosolyodott el. Kissé nehézkes mozdulatokkal állt fel, majd a házikó tetejéről egy szökkenéssel Michael karjaiba ugrott.
Michael szorosan ölelte magához imádott szerelmét, most már biztosan tudta, ez nem álom. Erős karjai bilincsként fonódtak a nő igen vékony és törékeny testére. Mélyen szívta magába Michael az oly régóta érzett édes és selymes illatot, mely úgy hiányzott neki, mint az ételből a só. Hosszú percek után szakították csak meg a szoros ölelést.
– Még ebben a rongyos, szakadt ruhában is gyönyörű vagy – dörmögte érzéki hangon Michael, majd szenvedélyesen megcsókolta Irist. – Kiviszlek innen és soha nem engedlek el – szakította meg a csókot. – Uriel megkapja majd a büntetését a tettéért, ezt garantálom neked! – jelentette ki eltökélten, miközben a kezeivel gyengéden beletúrt Iris ezüstös íriszkék, enyhén göndör, majdnem földig érő és kiengedett hajába.
– Azt hittem már, sosem látlak újra – szólalt meg lágy, dallamos hangon Iris. – Kérlek, vigyél innen, amilyen hamar csak lehet, szerelmem!
– Kívánságod máris teljesítve – susogta érzéki hangon a szerelem mámorától elbódulva.
Iris pillanatokon belül a levegőbe emelkedett, miközben arany és méregzöld színű szikrák cikáztak ide-oda a teste körül. A homlokán, a nyakán, továbbá mindkét kézfején és lábfején lévő nonfiguratív, fekete színű pecsétek vörösen kezdtek el izzani.
Michael időközben féltérdre ereszkedett, mialatt a bal kezét a földre helyezte, ezután a földön jelentős méretű, méregzöld színben fénylő alkímiai kör rajzolódott ki körülötte. Ónix szemei aranyszínben izzottak fel néhány másodpercre, miközben egy hosszú varázslatba fogott bele.
–  Reddite quae sunt Caesaris, Caesari, et quae sunt Dei, Deo. Vigilate itaque, quia nescitis neque diem, neque horam. Eritis sicut Deus, scientes bonum et malum! – hajtotta le a fejét Michael, miután a varázsigét végigmondta.
Iris pecsétjein aranyszínű repedések jelentek meg, amelyek fokozatosan terjedtek szét, aminek végül az lett az eredménye, hogy már nem vörösen, hanem aranyszínben izzottak. Percekkel később a pecsétek halványulni kezdtek, miközben Iris rongyos ruhája eltűnt, helyette egy gyönyörű, hófehér és stílusában a kimonóhoz hasonló öltözet jelent meg rajta. Az alkímiai kör ahogyan megjelent, úgy el is tűnt, miután Iris pecsétjei teljesen szertefoszlottak.
– Végre szabad vagyok – szólalt meg halkan és behunyt szemekkel Iris, miközben magasra emelte a kezeit. Iris egy ezüstszínű energiagömböt idézett meg, amit egyenesen az előtte térdelő Michael felé irányított. Az energiagömb pillanatok alatt osztódott szét hegyes és éles lándzsákká, amelyek olyan sebesen haladtak a célpont felé, hogy azt már hárítani vagy kikerülni nem lehetett. – Nézd, mit kapsz tőlem ajándékba, szerelmem! – nevetett fel gonoszul.
– Hogy?! – emelte fel a fejét Michael, miközben a meglepettségtől hatalmasra kitágult szemei előtt minden fénybe borult. Hirtelen nem tudta felfogni, mi is történt pontosan, annyit viszont igen, hogy éles fájdalom hasított bele minden testrészébe. A következő pillanatban arra eszmélt fel, hogy a földön fekszik és minden homályos. – Iris… mi-mit… – nyögte levegő után kapkodva, olyan érzés lett úrrá rajta, mintha valami a nyaka köré tekeredett volna és úgy fojtogatja, akár a kígyó az elejtett prédáját. Hosszú percekkel később azt vette észre, hogy Dragon mozdulatlan teste hever mellette néhány centiméterre. Ahogy elkezdett tisztulni az elméje, úgy kezdett el a szíve kiüresedni. Semmi és senki nem érdekelte már, azt sem bánná, ha meghalna. – Nincs… érte-értelme… lét-létez-léteznem… – motyogta elhaló hangon.
– Marha! Nehogy már egy-egy… hülye tyúk… mi-miatt i-itt… meg ak-akarj… halni! – hörögte Dragon, miközben folyt a vér a szájából és az orrából.
– Te még élsz?!
– Barom!
– Milyen aranyosan bájcsevegtek itt egymással – kuncogott gonoszul Iris a két földön fekvő előtt állva és csípőre tett kezekkel.
– Miért…? – kérdezte Michael, miközben hanyatt fordult, majd üresen csillogó ónix szemeit Iris könyörületet nem ismerő tekintetébe fúrta.
– Igazságtalan, ahogy a mennybéli népével bánik Jahve – fogott bele Iris kimért hangon. – Nektek, mint arkangyaloknak gyakorlatilag korlátlan hatalmat adott, míg veletek ellentétben nekünk, a többi angyalnak pedig szinte semmit.
– Te vagy igaz-igazság-igazságtalan – nyögte fuldokló hangon Michael, miközben a gyötrelmes fájdalomtól a földet mardosta elfehéredett ujjaival.
– A szenvedésed láttán ítélve úgy tűnik, hamarosan a második fázisba lép a méreg hatása – jegyezte meg a bukott angyal elégedett hangon. – Ha nem bánjátok, most megyek és megkeresem azt a kis nyomoronc… – akadt el a hangja, amikor egy éles és feszítő fájdalmat érzett a mellkasában.
– Csak nem engem akartál megkeresni? – kérdezte egy gépies hang, amelynek a tulajdonosa egy könnyekkel áztatott arcú, igencsak megtört arkangyal.
– Uriel… – pillantott hátra Iris. Ösztönösen lenézett a mellkasára, amelyből egy naginata véres pengéje állt ki. – Legyetek átkozottak! – susogta gyűlölettel teli hangon, majd pillanatokkal később hamuvá égett, végül örökre tovatűnt a nagy erővel feltámadt viharos szélben.
Uriel percekig csak némán állt és nézett ki a fejéből. Hatalmas üresség járta át a lelkét. Sosem végzett még ki olyat, legalábbis eddig a pillanatig, aki mennybéli társa volt, ráadásul a legkevésbé sem hitte volna azt, hogy az a valaki majd pont az egyik szeretett testvérének a kedvese lesz. Miért pont neki kellett ezt megélnie? Vajon mi célja lehetett a Teremtő Urának ezzel?
– Haru, bocsáss meg… – mondta a fegyverének alig hallhatóan, majd ismét elsötétült előtte a világ.
Az ájultan heverő trió mozdulatlanul, dermedten feküdt a földön. Senki nem volt, aki segíthetett volna rajtuk.
Michaelnek már nem sok maradt hátra az életéből, a benne lévő méreg egyre csak elhatalmasodott rajta.
A sokkot kapott Uriel teljesen használhatatlannak bizonyult a jelenleg kialakult helyzetben.
A vérben úszó Dragon szénája se állt jól, annak ellenére, hogy ő nem kapott Iris mérgéből. A Michael által rá küldött lélekbéklyónak köszönhetően Iris minden különösebb megerőltetés nélkül halálos sebeket tudott rajta ejteni. A lélekbéklyót Iris vette le róla, de csak azért, hogy még pokolibbá tegye haldoklásának hosszú perceit. Valójában a vér nem csak a szájából és az orrából folyt, hanem az egész testéből. Gyakorlatilag minden egyes vércsepp elhagyta már a testét. Mérhetetlen gyengének, magatehetetlennek érezte magát, amit eddig kétszer tapasztalt meg élete során, először kilenc éves korában történt meg vele, amikor súlyos tüdőgyulladást kapott, másodszor pedig meg akkor, amikor tizenhárom éves korában egyszerre hat első éves gimnazista támadt rá az utcán pusztán szórakozásból. Tizenhárom évesen megfogadta magának, miután csúnyán helyben hagyták a középiskolás fiúk, hogy soha többet nem fog veszíteni senkivel és semmivel sem szemben. Mélységes csalódás járta át a lelkét, úgy érezte, újfent elbukott, ráadásul most végérvényesen.
Minden veszni látszott addig, amíg valami váratlan dolog nem történt…
 
Folytatjuk

*****************************************

 6.VERSVÁLOGATÁS 

KLEMENT BURZA MÁRIA, ÉS I. P. STEVE ÍRÁSAIBÓL
 *
KLEMENT BURZA MÁRIA: Szeretteimre emlékezve
 
Szeretteim,  akik már elmentek,
testetek az anyaföldben pihen,
de Lelketek a Végtelenben él,
s emléketeket szívem őrzi még.

 
Temetőben
 
Temetőben jártam,
Fény öntözte a sírokat,
oly csöndes volt minden,
nem hallottam mást
csak szívemből szóló hangokat.                
 
Az örökkévalóság
csendje ölelt át,
s az élet egy pillanatnak tűnt,
mélyről éreztem,
az idő körém is hálót sző.
 
Néztem a hantokat,
alattuk szeretteim pihentek,
gondolatban velük beszélgettem,
különös melegség ölelte lelkem.
 Úgy éreztem fentről
Lelkük mosolyogva néz le rám,
szavak cikáztak bennem:
Halál, Béke, Nyugalom,  Megváltás.

 ..................................
 

I. P. STEVE: Fejfák
 
Ez lett a fekhely,
ahol pihen a testem
s megfáradt lelkem.

Vittem szívemben,
mindent, amit éreztem.
Megszűnt a létem.
 
Öröklét nincsen.
Voltam valaki kincse
s vigyáz rám Isten.
 
A lét a múltban
és a szív elcsitulva,
nem jövök újra.

 *
 
 Szomorú látogatás Apró, piciny, kegyeletmécses-lángok járják a szomorú, vergődőtáncot. Megtört arcok zárta, szomorú szemek, csillogó gyöngyöket, csendben könnyeznek. Már nem zajong éjjel a kuvik madár, nem zavarja többé a reménydalát. Most már a halálkutyája sem ugat, csak a halvány lidércfény dereng múltat. Hideg szélben melegíti lelkedet a sohasem szűnő, igaz szeretet. Még karnyújtásnyi távnak tűnik a rég és hajnalban újra szikrázik a dér. Most csak a nagy csend és a föld öleli, távol s oly közeli. Gyógyír erre nincs.

*****************************************

 7. ANGYALI TÖRTÉNETEK 
 
VÉGHELYI PÉTERNÉ : A megmentett (2. rész)
 
   Kedden késett a vonat. A salakot rugdosva várakoztam az őszi szélben,
és a látóhatárt kutattam, a kanyarban látni szoktam a piros vonatot,
ahogy befut a sorompó mellé. Valójában nem is a vonatra vártam, izgatott
voltam, hogy János, a megmentett is fent lesz-e a kocsin. Úgy volt
minden, ahogy egy héttel ezelőtt az utolsó pillantásban: a kerekesszék,
rajta összehajtogatott kabát, a szelíd János, és egy hely is akadt, hogy ismét
együtt utazhassak vele. Megmutattam neki az újságban a róla írt történetet,
és kérte, hogy olvassam fel neki, mert a szemeit is tönkretette. A
robogó vonat zaját kellett túlharsognom, meg is kérdeztem tőle, hogy a
fülei még működnek, ugye?
- Ja, azok még igen – mosolygott, és nagyon figyelt.
 
Elolvastam az írást, szelíden hallgatta a megmentett, szemeiben
elfogódás, figyelem, azt hiszem mindent megértett.
Véghelyi Péterné
Azonban én még sok mindent nem értettem, ezért rákérdeztem arra a 16 éves ifjúra, aki a züllés útjára lépett, és kérdéseimben záporoztak rá a tapintatlan miértek. Eleinte könnyen mesélt a családi zűrökről, az apáról, aki az italt nem vetette meg, és aki feleségét verte, néha üldözte. Az ember mindig azokat bántja, akiket szeret, mert a szeretet képtelen a védekezésre.
Ez a szeretet azonban mégis sokkot kap a bántásoktól, és a veszekedő szülők között a vergődő gyerekeknek választaniuk kell. Nagyon mély sebeket téptem fel ennek az embernek a szívében. Könnyed mesélése lassan fájdalmas arcot öltött, száját összeszorítva küzdött a könnyeivel, amikor arról beszélt, hogyan védte az anyját, és hogyan veszítette el a bizalmát a szülőkben, akik hol összevesztek, hol kibékültek. Fokozatosan kialakult benne egy félelem, mely a szeretet ilyen törékenységével nem tudott mit kezdeni. Mégis, amikor a szülők végleg különváltak, ő az apjával maradt.
– Miért, János? Miért vele? – tört fel belőlem a leplezetlen értetlenség, kissé
vádló hangon.
– Mert anyám szigorúbb volt, ő igyekezett a jó fele terelgetni, mivel az
iskolában gondok voltak, ő fogni akart, nehogy elkallódjak. De apám
ivott, őt nem érdekelte, hogy mi van velem, én meg azt csináltam, amit
akartam. Ez volt a könnyebb. Én csak szeretetre vágytam, hogy szeressenek
engem, de mindig csak a félelem volt – zokogott, könnyeivel nem
harcolt tovább.
 Ekkor már nagy fájdalmakkal küzdött, beszéd közben többször maga elé
legyintett. Intés volt ez nekem is, hogy fájdalmas már neki az emlékezés,
újra véreztek a sebek. Édesanyját 1992 után ő már nem látta élve. Megbántott,
tépett anyai szívemből is potyogtak a könnyek, és saját gyerekemre
gondoltam, és megértettem, hogy ő miért az apját választotta, és
Jánossal úsztam a fájdalom háborgó tengerében. Neki erről ott, most
mégsem beszéltem, a szívemben befelé folytak az anyai könnyek. Már
értettem mindent, ám ott a mostani, új emberre figyeltem.
– Nem bánja, hogy sosem lett saját családja? – kérdeztem tőle, és arca teljesen
más lett. Szemei felragyogtak, úgy folytatta.
– Dehogynem! Nagyon szeretem a gyerekeket, ha gyerekeket látok, meghatódok,
és arra gondolok, hogy nekem nem mondja senki azt, hogy Apu.
Most könnyeivel küzd, kezével olyan mozdulatot tesz, mintha kisgyermeket
ringatna. Tele van vágyakozó szeretettel.
– Amikor a nővérem kisfia megszületett, őt babusgattam, nagyon jó volt
látni, hogyan növekszik. Nagyon szeretem a kisgyerekeket.
Nem is tudja ez az ember, hogy a gyerekek iránti szeretetének átélése egy
pillanatra Apuvá változtatta az arcát. Olyan büszkeség színezte könnyei
nyomát ezen az arcon, amit csak a büszke apák arcán lehet látni. Ez a szeretet
teremtő erejének üzenete.
Azt is láttam azonban, hogy a régi sérülések, félelmek emléke mennyire
megtépi az emlékező szívet. Ha saját bűneinkre, hibáinkra, félelmeinkre
Isten irgalma nélkül emlékezünk vissza, akkor elvesztünk. Sokak számára
ezért marad a pohár, a részeg feledés vigasztalhatatlan útvesztője.
Mert nagyon veszélyes visszamenni a múltba Isten irgalma nélkül. Ezt
tette az áruló Júdás is, aki felakasztotta magát, mert nem számolt Isten
irgalmával. Péter apostol viszont elfogadta Krisztus megbocsátó, irgalmas
szeretetét, és hagyta, hogy Isten sziklává növessze. Bizonyára ezért lettek
rábízva a Mennyországnak a kulcsai is, mert ő tudja, hogy a bukások
után van felemelkedés, de csak akkor, ha Isten irgalmába kapaszkodunk.
Saját szerencsétlenségünknek pedig egyedüli oka az lehet, hogy
nem vagyunk hajlandóak megbocsátani önmagunknak, mert könnyebb
áldozatnak lenni, és panaszkodni, mert ez felment minket a további cselekvés
kötelezettsége alól. A bűnök következményeit csak Isten irgalma
képes életünkben helyreállítani, de ne keressük a behegedt sebek utáni
régi világot, mert Isten egy új cselekvési térre hívott a gyógyulással bennünket.
Itt csak akkor teljesíthetünk, ha a múltat elengedjük. Izajás próféta
erre figyelmeztet bennünket. „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múlton
tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni – talán nem tudjátok?”
(Iz 43,18-19).
Véghelyi Péterné
 
Folytatjuk a sorozatot.


*****************************************

 8. HAZAI TÁJAKRÓL 
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:  SZEMEZGETÉS LEGÚJABB ÍRÁSAIMBÓL
A KERESZTFA, ÉS A BITÓFA EGY TŐRŐL FAKADNAK
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HÍVÓ DAL
 
Hívnánk, Uram,
de mink is pont most eszünk.
Inkább én nem eszek,
csak tik egyetek.
Úgy ülünk az asztalnál az eklézsián,
egy cigány, egy pápa,
egy cigány, egy pápa,
és egy zsidó,
sült hús lesz vacsorára,
fütyülünk a világra.
 
Hogy asztalodnál leültettél,
mindenképpen úrrá tettél,
magad módján kifizettél,
dolgom után megbecsültél.
 
Örömének,
legyetek szépek, és kövérek,
gombóc be nyóc,
s ha teli hassal
állunk fel a padról,
Hogy letegyünk a gondról,
vissza kell fogni a kosztból,
és a borból,
száll az ének a lantról.
 
Más földrészen mondják,
az ember az ember,
az asszony az asszony,
az asszony az nem ember,
a medve nem játék.
A részeg embert átugrasztják az árkon,
Jeri, sánc, Jeri, sánc.
 
Most pedig két rendes ember foghat kezet,
de az egyik biztosan az,
akkor a másik mi lehet?
s ez már bazi a kocsira a dinnyét.
Ne legyél olyan goromba,
áldást mondunk pincehideg borodra.
 
Hogy meglegyen a látszat,
hogyan kerül az étel az asztalra,
az urak még mindig vadásznak.
Állatot és embert ölni
az erős kiváltsága.
 
Kihegyezzünk nekik egy karót?
A keresztfa, és a bitófa egy tőről fakadnak,
ne érje az élő fát
szégyen, és gyalázat,
ne a kivégző alkalmatosságokat imádjad,
keresztény a hóhér is, s az áldozat,
nesze neked tízparancsolat.
 
Mosolyogj az Emberre,
s az Ember is visszamosolyog Rád.
 
2020.  szeptember  08.
 
*
HA BETEG VAGY
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: VÍRUSÖLŐ VERS 
KÁDÁR KATÁNAK - kis betegemnek.
 
Ha beteg vagy,
Lázad van,
És fáj a fejed,
Megterheli a szívedet
Ha gyenge vagy,
Megfájdítja a lelkedet.
Igyad ezt a  főzetet.
Ne kapkodd a gyógyszereket,
A medicinátol csak elbódulsz,
Hinned is kell
Hogy meggyógyulsz.
Ne szomoritsd  hívedet,
Örvendeztesd meg
Aggódó szívemet. 
Ez  nem bohóság,
ne kapjon el a mohóság,
Fűben fában van az orvosság.
Nyakadban a beáztatott 
fokhagyma forró szára,
aranyérő láncfonása,
Ősi bevált  vajákosság,
Vírusirtó jó orvosság
forrón igyad italát.
 
2020.  október 12.
 
*
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: LENGJ  LYUKAS ZÁSZLÓNK
(EMLÉKEZÉS HATVANNÉGY ÉV FÉNYÉBEN)
 
Előre Hazánkért harcba
Előre fel barikádra
Hideg kövek közt  süvítve
Fütyül a  gyilkos golyó.
 
Harcra fel mind pesti srácok
Új fényre vágyik otthonunk
Harcra felhát édes hazánkért
Győzni kell vagy mind meghalunk
 
Emeld fel a  zászlót magasra
Messziről  lássa ki akarja
Diadémként  kússzon a  falra
Ragyog a  forradalom arca.
 
Sokan elhulltak a  harcban
Testvér segíts ha baj van
Hőseink védőn  takarja
Bajtársak ölelő karja
 
Harckocsi földünk  tapodja
Halottjaink hordják halomra
Testüket lovak tapossák
Vérüktől piros a  barikád.
 
Alföld síkja, hegyek szirtje
Vár rájuk  ős Buda  bérce
A sok jó barát  énekli majd
 Dicsőink hősi  dalát
 
Nem zeng már dalt sokak ajka
Testüket bús rög  takarja
Lobog felettük a  zászló
Messzire hallik a  jajszó
 
Távolból hívnak az álmok
Idegen föld lett hazátok
Minden este vissza szálltok
Az ősi hon vár reátok.
 
Európa közepén éltek
Dicső vakító fényben
Már csitul a  fájdalom árja
Mikor jön lelketek vigaszsága.
 
Ott küzdelmes a  világ
Hol a virágot tapossák
Akkor ontja leginkább
Mámorító illatát.
 
Zászlóinkat  vezesd
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza dalra.
Lobogónk zúg el a széllel,
Süvítve Vezérel éllel.
hiányzik róla a   címer
Diadalra száguld
Éjt kergető hévvel.
Regéket mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobog
Új idők szelével
napi forradalmunk
Meghitt  erejével
Zászlónkat lobogtasd
Örök dicsőséggel.
 
Az ellen ha elébünk áll,
Nem  nézi azt ki a Magyar,
Kivégzi mindazokat,
Ki a nemzetben egyet akar.
 
S ha majd száz év elmúltával
Megkérdezi gyermekünk
Miből mivé lettünk,
Büszkén mondhassuk el neki
él még hős  nemzetünk.
 
Gondold meg ifjúi szívvel
Téged is dologra várnak,
Reád is szüksége van már,
E Honban, a Hazának.
 
Pusztulnunk nem kell ma már
Éljünk ezen ősi földön itt,
Ha el is buknánk talán
Dolgunkat tenni muszáj.
Induljunk lyukas zászlónk után
 
SZEKSZÁRD,   2020.  október 20.

*
 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HA ELESTÉL 
 
Ha elesnél,
egyel többször kelljél fel,
mint ahányszor elestél.
Ne légy okosabb a bölcseknél,
ne gondolj ki többet senkitől,
erről a bölcseletről.
Használd az anyanyelved,
másikat sose nyelveld,
főleg, ha nem ismered,
abból csak nevetség lesz,
az idegen szót  akkor bírod,
ha nem kell a fejedben
előbb lefordítanod,
mielőtt kimondod.
Mert nyelvében él a nemzet,
s ha nem beszéled, elveszejted,
bár nyelvvel senki nem nemzett,
az a nyelv melyen eszelsz,
az az anyanyelved.
 
Sváb anyám velem perlekedett,
veszett szerkezet ez,
én erről nem tehetek,
a fekete gólyák
emeletes verebek,
de azért nekiveselkedett.
 
Magyaros bölcsőmet
sváb dallal ringatta,
főkötős fejét
sramlira ingatta,
izzadó tenyerét
köténnyel takarta,
táncát polkára rophatta,
hoppszasza, hoppszasza.
 
Furcsán ejtett szavait
apám Magyarra igazgatta,
flancos szomszédasszonya
orra alatt
mindig megmosolyogta,
Részi néni, rosszul mondja,
de büszke asszony lévén
ez sohasem zavarta,
néha, néha, csak
fejét ingatta,
nem ez volt a
legnagyobb gondja,
hoppszasza, hoppszasza,
végén pedig, umtatta,
soha nem untatta.
 
Menettáncban
énekelte
legkedvesebb dalát,
gólya, gólya,
hosszú lábú
gólya madár.
 
2020.  OKTÓBER  25..
ANYÁMNAK AJÁNLOM NEVE NAPJÁN

*****************************************

 9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT 
 
KISS ANIKÓ , ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
 (10. fejezet. 2.rész)

Az Elátkozott Harcos

 
       Deremir nevetni kezdett: hidegen és metszően, amitől Soma és Tran megborzongott. Soma kezdte belátni, talán túl jó véleménnyel volt korábban Deremirről. Aki így tud nevetni, abban semmilyen jóérzés nem lehet; igaza volt Sadoknak, ez az erdő teljesen megváltoztatta Deremirt. Többé már nem volt olyan, mint egykoron.
       - Ahogy mondod, ifjú habó – mondta Deremir, és nyugodtan mondhatta ezt, mivel idősebb volt Sadoknál. - Sran átka alól csakis maga Sran, vagy pedig a halála oldhat fel. Más megoldás nem létezik.
       Sadok nem fűzött megjegyzést ehhez a mondathoz, Deremir pedig nem várt el tőle, hogy válaszoljon neki. Jelenleg az érdekelte, mit keresnek itt ezek a harcosok, és hogy mit akarhatnak tőle. Merthogy miatta voltak itt, abban biztos volt.
       - Miért jöttetek ide? – kérdezte Deremir. – Egyszerű halandó nem szokta csakúgy betenni a lábát a Fekete-erdőbe. Őrült és ostoba tett az ilyesmi.
       - Igazad van – szólalt meg Krain, mire Deremir ráemelte fagyos pillantását. – Valóban őrültek vagyunk. Ha nem lennénk azok, akkor nem éltük volna túl ellenségeink támadását, méghozzá anélkül, hogy akár egy karcolást is ejtettek volna rajtunk.
       Deremir nem szólt semmit. Mit mondhatott volna erre? Az már régen feltűnt számára, hogy ezeken a harcosokon nem látott súlyos sérüléseket, ami egy kissé elgondolkodtatta őt. Úgy élték túl a Köd Király és a Fekete Özvegy támadását, hogy közben nem sérültek meg komolyabban? Rendkívüli harcosokkal lehet dolga, akiket nem szabad alábecsülnie. Már csak azért sem, mert igen színes társaság volt a javából. Törpök, habókok, egy mágus, egy félvér, egy fejvadász és egy bérgyilkos tömörültek egy bandába, amit még életében nem látott soha. Nem véletlenül állhattak szövetségre egymással, és az sem volt véletlen, hogy pont akkor bukkantak fel itt a Fekete-erdőben, amikor Sran újabb hatalomra tett szert. Márpedig véletlenek nem szoktak létezni.
       - Gyertek velem! – mondta Deremir, ami meglepte a társaságot. Nem ilyen válaszra számítottak. - Híreiteket és kéréseteket ne a Fekete-erdő közepén mondjátok el. A mai napon vendégül látlak titeket.
       Megfordult, majd elindult előre és mutatta a társaságnak az utat, akik egy pillanatig haboztak, végül követni kezdték Deremirt. Nem tudták, hová vezeti őket, de azért szemmel tartották őt arra az esetre, ha megpróbálná elárulni őket, akkor idejében elkaphassák. Deremir úgy vezette őket, hogy közben vissza se nézett rájuk. Határozott léptekkel ment előre, kikerülve bokrokat, köveket és fákat. Semmi se állta útjukat. Valahogy érezték a többi lény félelmét, melyet Deremir jelenléte szült elő. Valószínűleg ő tőle tartottak a legjobban, hiszen tudhatták, hogy őt maga Sran alkotta meg. Az ilyen lényektől pedig mindig jobban féltek a Sötétség szolgái.

      Legalább egy órát, ha gyalogoltak, mire megérkeztek arra a helyre, ahová Deremir vezette őket. Egy kőépület magasodott előttük, amit Deremir épített magának hosszú évekkel ezelőtt. Ez az épület volt az otthona; itt húzta meg magát, távol mindentől, ami egykor az életet jelentette számára. Nem nyújtott valami szívmelengető látványt, de egy olyan lénynek, mint amilyen Deremir is volt, pont megfelelt.

Kiss Anikó és Kiss Erika
    Az orkril közelebb lépett a vastag feketefa ajtóhoz, majd benyitott az épületbe és belépett oda. Sadok és barátai egymásra néztek; egy pillanatig haboztak, majd egyként beléptek Deremir otthonába. Először Sadok lépett be, és ahogy ezt tette, orrát azonnal megcsapta az alvadt-vér bűzös szaga, amitől megállt egy pillanatra és arca fintorba torzult; tudta, milyen szörny vérének a szagát érzi: kobold-vér volt, amit érzett. Undorodva kapta kézfejét orrához és nézett fel Deremirre. Egyszerre érzett sajnálatot és megvetést irányába. El nem tudta képzelni, hogyan élhet így valaki, aki egykor jó volt, kit aztán a Sötétség erői elfogtak, megkínoztak, majd legvégül szörnnyé változtatták. Egyáltalán emlékszik még a régi életére? Nem kívánhatja, hogy éljen úgy, mint régen? Hiányzik neki emberi mivolta?
       Fény töltötte be a szobát, amikor Deremir meggyújtotta a fáklyákat. Deremir otthona a lehető legegyszerűbben volt berendezve, de senkiben se ébresztett jóérzéseket. Néhány szék, egy ágy, kandalló, és egy asztal volt az orkril otthonának berendezése. Tran az egyik sarokban megpillantotta Deremir korábbi áldozatát, amitől rémülten kapta szája elé kezét, nehogy felkiáltson. Deremir követte a fiatal habó pillantását, majd higgadt léptekkel elindult a halott kobold felé.
       - Elnézést – mondta nyugodtan, miközben megfogta a halott koboldot, hogy kivigye. – De nem számítottam vendégekre. Bocsáss meg, ha megrémisztettelek.
       Tran sápadtan dőlt Kahinnak, aki átkarolta a habót, miközben megvetően nézett Deremir után. Undorító egy teremtmény volt, az már biztos. Valódi szörnyeteg volt, aki meg is mutatta nekik, mi is volt valójában. Hihetetlen volt belegondolni, hogy valamikor ember volt. Kis idő elteltével Deremir visszatért hozzájuk; nem törődött a felé irányuló jeges pillantásokkal, miközben tüzet rakott a kandallóban, majd vendégei felé fordult, akik vagy ültek, vagy pedig álltak.
       - Szóval – szólalt meg Deremir -, miért is jöttetek a Fekete-erdőbe? És mit szeretnétek tőlem?
       A társaság valamennyi tagja Sadokra nézett, aki némán állt társai között. Tőle várták, hogy beszéljen Deremirrel arról, amiért jöttek ide valójába. Az Erdő Szelleme tanácsára jött el és kereste fel Deremirt, így hát neki is kell elmondania küldetésének valódi célját. Sadok kilépett társai közül, majd Deremir elé állt, és beszélni kezdett:
       - Arról a sötét erőről szeretnék beszélni veled, ami ismét terjedni kezdett Világfölde területein.
       Az orkrilnak még csak meg se rebbent a szeme, amikor a habo ezt mondta neki. Számára nem volt újdonság az, amit Sadok mondott.
       - Magáról Sranról akarsz velem beszélni? – kérdezte Deremir. – Talán azt gondoltad, nem tudok arról, hogy életben maradt? Hogy nem éreztem meg a közelségét?
       - Szóval, megérezted Srant? – kérdezte Krain. – Vagyis Őt szolgálod, nem igaz?
       - Senkit se szolgálok – felelte Deremir. – Különösen nem a Sötétség Fejedelmét. Viszont, ne feledkezz meg arról, hogy egykor ő teremtett meg engem. Egy részem valamennyire őhozzá tartozik, így megtudom állapítani, hogy életben van-e vagy sem.
       - Roppant érdekes – válaszolta Krain gúnyosan, de szeme fagyosan csillogott. – Na és, ha tudod, hogy életben van, nem akarnád esetleg elpusztítani őt? Merthogy Sadokkal együtt azért indultunk útnak, hogy levadásszuk, és örökre megsemmisítsük a Sötétség Fejedelmét.
       - Aki ráadásul egyszer megpróbálkozott azzal, hogy megölje Srant, és mégsem sikerült neki – mondta Deremir. – Talán nem az ő hibája, hogy Sran mégis életben maradt?
       - De ő legalább tett valamit azért, hogy megmentse Világföldét! – mondta Soma felháborodottan. - Ő nem húzódott meg egy sötét vacokban és várta azt, hogy valaki más ölje meg azt, aki egykor szörnyeteggé változtatta. Mert téged, hidegen hagyott Világföldének többi népének szenvedése. Sadok megpróbálta megmenteni őket! Nem úgy, mint te, nyomorult vérszívó vámpír!
       Az árnyékok fenyegetően megnyúltak a falakon. Mind megérezték Deremirből áradó fenyegető erőket, ami arra ösztökélte őket, hogy mind kardot rántsanak, és védelmezően állják körbe Somát, ki nem rettent meg Deremir erejétől. Az orkril fenyegetően nézett le a habóra.
       - Mit tudsz te rólam? – kérdezte Deremir. – Talán azt gondolod, ismersz engem? Mit tudsz arról a sok szenvedésről, amiken nekem kellett keresztül mennem? Semmit. Nem ismered a szenvedésemet. Nem ismered a magányomat. Nézz végig rajtam, és akkor meg fogod érteni, miért nem segítettem Világfölde többi népének. Hogyan segítettem volna azoknak, akik kitaszítottak maguk közül, miután azzá váltam, ami most vagyok? Kiközösítettek, megvetettek. Bárhová mentem, szembesülnöm kellett az általam ébresztett félelemmel és gyűlölettel.
       - Egyedül kellett megbirkóznom azzal az átokkal, amivel Sran engem sújtott! – folytatta Deremir. - Évek óta magányban élek, mert mások ezt akarták. Úgyhogy ne gyere nekem azzal, kinek a sorsa hagyott hidegen. Csak azt tettem, amit mások tettek velem. Nem várom el tőled, hogy megérts.
       - A gyűlöletre, gyűlölttel válaszoltál – mondta Soma. – Pedig nem ezt kellett volna tenned.
       - Hm, ez csak nézőpont kérdése – tért vissza Deremir higgadtsága. – És csak addig mondanál ilyet, amíg magad is meg nem tapasztalod azt a fájdalmat, amit én.
       - Ne Somán éld ki a haragodat – mondta Sadok. – Megértem a gyűlöleted okát. Egyikünk se gondolja azt, hogy könnyű volt számodra ez a sötétséggel teli élet. Én nem kérem számon a tetteidet, és nem érzek haragot azért, amit nekem mondtál. Én az Erdő Szellemének tanácsa miatt vagyok itt, és nem másért.
       Deremir összehúzta szemöldökét, mikor Sadok ezt mondta. Ez a habo találkozott a beszélőállatok istenével? Ő tanácsolta volna neki, hogy jöjjön ide és keresse meg?
       - Az Erdő Szelleme? – kérdezte Deremir. – Ő tanácsolta neked, keress meg engem?
       - Igen – bólintott Sadok. – Méghozzá azért, hogy a te segítségedet kérjem.
       - A segítségemet? Minek?
       - Hogy elpusztítsuk Srant – válaszolta a habo mérhetetlen nyugalommal a hangjában.
       Deremir arca elkomorodott. Szeme jegesen izzott a félhomályban.
       - Nem! – mondta az orkril hidegen. – Nem fogok segíteni Világfölde egyetlen Szabad Lakójának se.
       - Miért? – kérdezte Kahin. – Mert annyira gyűlölöd őket?
       - Eltaláltad – nézett Deremir Kahinra. – De, ha van valaki, aki tapasztalta a kiközösítés minden formáját, akkor az, te vagy, félvér. Ezért nyilván megérted, miért érzek irántuk gyűlöletet.
       Kahin arca megrándult. Deremir pontosan az elevenébe talált. Rögtön megállapította, hogy maga is olyan helyzetben volt, mint Deremir. Fagyosan nézett bele az orkril szemébe.
       - Semmi közöd nincsen a félvérségemhez – mondta Kahin. – Sem ahhoz, hogy miket kellett elszenvednem általa. Azt mondod, azért nem akarsz segíteni másokon, mert kiközösítettek orkril mivoltod miatt? Engem a saját tünde-rokonaim taszítottak ki maguk közül. Mégis kész vagyok segíteni nekik, ha a háború őket is eléri. Mert, amit Sran Világfölde ellen akar tenni, mindnyájunkat érinti, beleértve téged is.
       - Engem nem érdekel, hogy mi lesz Világföldével, vagy annak Szabad Lakóival, mert ők sem törődtek avval, mikor Sran szörnyeteggé változtatott engem.
       - És mi lesz azzal a régi Deremirrel, aki egykor azért küzdött meg Srannal, hogy megvédjen másokat a gonoszságtól? Az ő emléke talán már nem jelent számodra semmit?
       Deremir hallgatott. Amit Kahin mondott neki, felébresztett benne valamit, aminek létezéséről már nagyon régen megfeledkezett. Régi énjének halvány emlékei voltak ezek, melyekről azt hitte, már régen elvesztek. Emlékek azokból az időkből, mikor tudta, milyen érzés embernek lenni. Milyen volt az, amikor szeretett és másokon segített. Védelmezni azt a várost, ami egykor otthont adott számára, mely végül elárulta őt. Ezek az emlékek még mindig benne éltek szívében, még ha mélyen el is temette magában ezeket az emlékeket, melyek csak fájdalmat okoztak az orkril számára.
       Sadok és barátai látták Deremir szemében, hogy elgondolkodtatta, amit Kahin mondott neki, és a kínt, melyet régi életének emléke szült elő. Várták hát válaszát, amit végül meg is kaptak.
       - Az az ember immár nem létezik többé – mondta Deremir. – Már akkor megszűnt létezni, amikor saját népe árulta el és a Sötétség Fejedelmének kezére adta.
       - Deremir! – szólította meg az orkrilt Mellon. – Jól ismerem fájdalmadat és szenvedésed okát, de nem az a megoldás, hogy elrejtőzöl a sötétségben, és várod, hogy emlékeid elhalványuljanak a szívedben. Neked azt kéne tenned, amit egykor emberként tettél: megküzdeni Srannal. Ha fel akarod magadat oldani az alól az átok alól, amit rád mért, ki kell merészkedned a sötétségből, és ismét szembe kell nézned a Sötétség Fejedelmével. Mert valójában erre vágysz, nem? Ismét emberré akarsz válni.
       Deremir megvetően fintorodott el. Fel-alá kezdett el járni a szobában, miközben lelkében vad tűz égett. Sadokék csak figyelték vívódását, melyet egykori emberi mivolta és orkril énje vívott egymással. Mellonnak sikerült valami olyasmire tapintania, ami Deremir leghőbb vágya volt. Épp ezért vívott magában csatát, mert egyszerre vágyott elmenni velük, hogy beteljesítse bosszúját Sran felett; és arra is vágyott, hogy maradjon a Fekete-erdőben, és ne foglalkozzon a világ problémájával. Végül Deremir szembe fordult Mellonnal.
       - És miből gondold azt, hogy ha sikerül legyőznöm Srant, megváltom magam az átkomtól? – kérdezte Deremir fagyosan. – Semmi sem garantálja azt, hogy újból ember leszek, ha Sran meghal.
       - Nem – mondta Mellon nyugodtan. – Valóban nem garantálja semmi se ezt. De nem tudhatod ezt, amíg meg nem próbálod.
        Ekkor Dwan türelme elfogyott. Elege volt abból, hogy itt kérlelik ezt a nyomorultat, miközben látszott rajta, hogy esze ágában sem volt segíteni rajtuk.
       - Ej, elég legyen ebből a kérlelésből! – szólalt meg hirtelen Dwan. – Nem fogunk tovább könyörögni ennek a szerencsétlennek. Láthatjátok, hogy nem akar velünk jönni. Mert túl gyáva újból szembe nézni a Sötétség Fejedelmével. Fél tőle, ez nem vitás; akkor viszont minek koptassuk a szánakt?
       Deremir szeme vörösen felizzott, amikor Dwanra nézett, ki nem rettent meg ettől a vérszomjas tekintettől. Bármikor leáll harcolni ezzel a vérszívó parazitával, csak merje megtámadni.
       - Igazad van – értett egyet Dwannal Éhon. – Minek kérleljük őt? Nem tudjuk meggyőzni arról, hogy velünk jöjjön. Mi már megtettük azt, amit az Erdő Szelleme kért Sadoktól. Nincs értelme tovább kérlelnünk őt.
       - Akkor mégis mit akar? – szólalt meg Soma. – Itt maradni? Távol tartani magát a fénytől? – Aztán Deremirre nézett. - Hát ennyire nem érdekel téged mások sorsa vagy a te életed? Tényleg azzá a szörnyeteggé váltál, akivé Sran tett? Sikerült elérnie, hogy azzá válj? És tudod, miért sikerült neki? Mert hagytad ezt, és nem azért, mert átváltoztatott téged. Pedig azt hittem, maradt még benned jóság. És az Erdő Szelleme is bízott ebben. Ő azért javasolta, hogy keressünk meg, mert nem akarta, hogy tovább szenvedj. De te inkább választod a szenvedést, semmint hogy segíts nekünk megmenteni Világföldét.
       Sadok és társai döbbenten néztek Somára, aki dühösen és csalódottan nézett fel Deremirre, kit szintén meglepett a habó hevessége és nyílt bátorsága. Sadokot egyre inkább ámulattal ejtette el fiatal barátja bátorsága; sokat változott, amióta eljött Habó-völgyből. Már nem volt olyan, mint az a habó, aki egykor volt. Bátrabbá és bölcsebbé vált, akit mélyen fölháborított Deremir viselkedése. Főleg annak a tudatában, hogy Soma kész volt az életét is feláldozni Habó-völgyért. Ő legalább tenni akart valamit a világért. Soma szemében az elkeseredés könnyei csillogtak, de nem hagyta azokat kicsordulni.
       - Nézz végig rajtam! – mondta Soma keményen. – Engem kicsinek látsz, és nem is tartasz valami nagy harcosnak. És mégis, kettőnk közül, én vagyok az, aki kész feláldozni az életét csak azért, hogy megmentsem Világföldét a pusztulástól. Ketten az unokatestvéremmel azért csatlakoztunk Sadokhoz, hogy segítsünk neki. Mi is félünk Srantól, de soha nem gondolunk arra, hogy meghátráljunk. Még akkor sem, amikor Sadok úgy döntött, eljön ide megkeresni téged. Te pedig gyáván meg akarod húzni magadat? Hát akkor maradj csak itt, és rothadj el! Megleszünk nélküled is!
       Sadok és Krain egymásra néztek, majd elmosolyodtak. A többieknek is igentetszett Soma nyíltsága és szókimondása. Alaposan beolvasott Deremirnek, az már biztos. Az orkril egy ideig meg se tudott szólalni. Meglepte a fiatal habó kirohanása. Ilyen vakmerő bátorsággal még soha sem találkozott; pláne egy olyan apró lényben, mint, amilyen ez a habó is volt. Mégis miféle szerzet ez, és egyáltalán honnan meríti ezt a lenyűgöző bátorságot és elszántságot?
       - Bátran beszélsz, ifjú habó – mondta Deremir, mikor végre meg tudott szólalni. – De mi a garancia arra, hogy ezúttal sikerül legyőznötök Srant?
       - Nem garantálok semmit se – válaszolta Soma. - Ebben a harcban vagy legyőzzük Srant, vagy együtt bukunk el. Neked csak annyit kell döntened, hogy végre kilépsz a sötétségből, és megküzdesz azzal a lénnyel, aki egykor elátkozott téged. Vagy pedig itt maradsz továbbra is, és hagyod, hogy a magány és a gyűlölet szépen felemésszen, s azzá válj, amivé Sran akart teremteni.
       Deremir hallgatott. Arcán nagyon lehetett látni azt a bizonytalanságot, amit Soma szavai váltottak ki belőle. Még soha sem fordult elő vele, hogy ennyire ne tudta volna, hogy mit csináljon. Énjének egyik része azt mondta, hogy hagyjon fel eddigi életével, és segítsen Sadoknak és társainak; a másik énje – amit maga Sran szült benne – azt súgta neki, hogy ne hagyja magát rábeszélni arra, hogy próbálja megvédeni Világföldét és azokat a lényeket, akik egykor kitaszították maguk közül. Kétségbeesett s reménytelen küzdelem volt ez, amit egy olyan lény vívott maga ellen, aki túl régóta élt magányosan ezen az elátkozott helyen.
       Sadok és a többiek némán várták az orkril válaszát. Tudták, sőt érezték, hogy már nem sok idő kell ahhoz, hogy meggyőzze magát, csak még egy kicsit kell türelmesnek lenniük hozzá. Erethon végig szemmel tartotta őt, és szemében olyanfajta kifejezés ült, amit társai eddig nemigen vettek észre rajta: és az a hideg ölni akarás volt, amit azóta érzett, amióta először meglátta Deremirt. Bérgyilkosként nem igazán bízott az orkrilban, mert tudta, hogy viselkedése és természete kiszámíthatatlan, és ha túlságosan is megbíznak benne, akkor még könnyedén kihasználhatja ezt, és egy nap képes lesz elárulni bizalmukat, amit Erethon nem akart megvárni.
       Deremir Erethonra emelte tekintetét. Megérezte rajta azt a hideg ölni akarást, amit iránta érzett. A többiek is megérezték ezt, és azonnal a bérgyilkosra néztek, ki fagyosan nézett farkas szemet Deremirrel.
       - Meg akarsz ölni? – kérdezte az orkril higgadtan, mire Erethon hűvösen megszólat.
       - Az attól függ, hogy mit válaszolsz – felelte, miközben Deremirt tartotta szemmel. – A döntés csak rajtad áll. De jól gondold meg a válaszodat, mert, ha netán úgy döntesz, hogy továbbra is itt maradsz, és nem segítesz nekünk, akkor én magam fogok véget vetni a nyomorultságos életednek. Talán még szívességet is teszek neked és a világnak, ha ezt teszem. Senki se hullajtana érted könnyeket.
       - Hát az már biztos – értett egyet a bérgyilkossal Kahin. – És jobb, ha hallgatsz Erethonra. Ő nem az a fajta bérgyilkos, aki a levegőbe beszél. Ha netán úgy döntesz, nem csatlakozol hozzánk, abban a pillanatban végezni fog veled.
       - Miért ne most? – kérdezte Dwan. – Magatok is láthatjátok, hogy nem akar csatlakozni hozzánk.
       - Senkit se öltök meg! – mondta Sadok szigorúan. – Nem azért jöttünk ide, hogy Deremirrel végezzünk. Az Erdő Szelleme nem véletlenül küldött el hozzá minket. Ha olyan gonosz volna, már régen végzett volna velünk.
       Senki sem válaszolt. Nem bíztak Deremirben, de mégiscsak Sadok volt a vezetőjük; és ha ő azt mondja, hogy nem érhetnek hozzá egy ujjal sem, akkor nekik engedelmeskedniük kell. Hűséggel tartoztak neki, ezt soha sem szabad elfeledniük.
       - Rendben – mondta Deren. – Sadok bizalmat szavazott neked, tehát itt az ideje, hogy eldöntsd, mit akarsz. Úgyhogy halljuk a válaszodat. Csatlakozol hozzánk és segítesz végezni a Sötétség Fejedelmével, vagy pedig itt maradsz, és hagyod, hogy a sötétség elpusztítson téged?
       Deremir szeme nem mutatott érzelmeket, ahogy végigpillantott a társaság valamennyi tagján. Ujjait hol behajlította, hol pedig kiegyenesítette, mely a lelkében tomboló feszültségét jelezte. Borostyán szemeiben hol felvillant a vörös fény, hol pedig kihunyt. Lélegzetvétele egyenletes, de gyors volt. Végül döntésre jutott.
       - Ám legyen – szólalt meg Deremir, és hangjában nem voltak érzelmek. – Felesküdök neked, Sadok, Sran Egyetlen Ellensége. A mai naptól kezdve szolgállak és védelmezlek téged. Hűen követni foglak, bármerre is vigyen téged az utad. Sorsom immár a te sorsoddal közös. Felettem, csak neked van jogod rendelkezni. Ha elárullak, jogod van végezni velem. Életemet a te kezedbe helyezem.
       Az orkril, miközben beszélt, előhúzta rövidpengéjű kardját, melyet nyitott tenyeréhez emelt, majd annak élét végighúzta rajta, sebéből pedig vér buggyant ki.
       - Eskümet vérszerződéssel pecsételem meg – nézett Sadok szemébe Deremir, és várta válaszát.
       Sadok hallgatott, majd váratlanul maga is kardot rántott, és ő maga is megvágta saját tenyerét, amit a többiek döbbenten néztek.
       - Elfogadom az esküdet, Deremir, az Elátkozott Harcos – mondta Sadok határozottan, és megszorította sebes kezével Deremir kezét.
       Sadok és Deremir szövetsége megköttetett, és ettől a perctől kezdve az orkril csak Sadokot szolgálta, úgy, ahogy ígérte. Sadoknak sikerült az, ami másnak nem: a maga oldalára állította Világfölde legveszélyesebb teremtményét. Teljesítette az Erdő Szellemének tett ígéretét.
       Deremir még egy ideig Sadokot nézte, majd lassan hátralépett, miközben elengedte a habo kezét. Vére lassan a földre folyt, amivel nem törődött. Soma azonnal Sadokhoz lépett, és vizsgálni kezdte a kezén lévő sebet, mely szerencsére nem volt olyan súlyos, mint amilyennek látszott, de így is csúnyán vérzett. Gyorsan elővette kötszereit, és elkezdte ellátni a sebét, amit Sadok csöndben tűrt.
       - És most? – szólalt meg Tran egy idő után, mire mindenki ráemelte a tekintetét. – Most mi lesz?
       - Mi lenne? – válaszolta Krain hűvösen. – Most, hogy Deremir felesküdött Sadoknak, már nincs értelme, hogy itt maradjunk. Amint Soma végzett Sadok sebével, azonnal útnak indulunk. Ideje végre elmennünk erről az elátkozott helyről.
       - Csakhogy az nem lesz ilyen egyszerű – mondta Deremir higgadtan, mire Krain az orkrilra emelte fagyosan csillogó szemeit.
       - Ezt hogy érted? – kérdezte a törp-király bizalmatlanul, ami nem kerülte el Deremir figyelmét.
       - Ha nem tudnád, ez itt a Fekete-erdő, ahonnan eddig egyetlen halandónak sem sikerült kijutnia élve.
       - Majd csak megtaláljuk a kivezető utat – felelte Dwan hanyagul. – Ha bejutni be tudtunk, akkor ki is tudnunk jutni.
       - Azt nemigen hiszem. Ha valaki egyszer betette ide a lábát, akkor arra az illetőre halál vár.
       - Kedves, hogy ennyire bízol a mi életben maradásunkban. Pedig, ha jól tudom, eddig igazán jól helytálltunk a Fekete-erdő rémségeivel szemben.
       - Eddig még igen, de ne hidd, hogy egyedül a Fekete Özvegy vagy a Köd Király volt az, aki uralta ezt a vidéket. Vannak még rajtuk kívül sokkal erősebb és gonoszabb teremtmények is, amik könnyűszerrel végezhetnek veletek.
       - Na, ne mondd – mondta Krain. – És akkor mégis mit javasolsz? Itt üljünk és várjuk meg, amíg levadásznak minket?
       - Nem ezt mondtam! – felelte Deremir. – Csak azt mondtam, nem lesz egyszerű kijutnotok ebből az erdőből, ahol maga a Gonosz uralkodik. De tudok egy utat, ami talán nem lesz olyan veszélyes, mintha keresztül vágnátok az erdőn. 
       Mellon az orkrilra kapta tekintetét. Megsejtett szándékát, ami legalább olyan veszélyes volt, mint az, hogy tovább folytassák útjukat a Fekete-erdőn keresztül.
       - Ugye nem arra készülsz? – kérdezte Mellon. – A hegyek alatt akarsz átvezetni minket?
       Mindenki az öreg mágusra kapta pillantását. Voltak, akik tudták, mit jelent ez, de voltak olyanok is, akik nem értették, miért olyan borzalmas ötlet az, hogy a hegy alatt jussanak el egy biztonságos helyre.
       - Nincs más választásunk – mondta Deremir. – Ha életben akartok maradni, jobb, ha azt teszitek, amit mondok. Tudom, mit beszélek.
       - De hát azt az utat is a Gonosz uralja – mondta Mellon. – Miből hiszed, hogy épségben átjutunk rajta? Egyáltalán gondolsz azokra, akik kevésbé tapasztalt harcosok, mint én vagy te?
       - Miről van szó egyáltalán? – kotyogott közbe Tran érdeklődve; már annyira jobban volt, hogy habo természete és kíváncsisága egyből feléledt. – Milyen útról van szó?
       - Arról az útról, melyet az egykor itt élő tündék használtak – válaszolta Kahin a habónak, aki felnézett rá.
       - Tudod – folytatta Kahin Tranra nézve -, ez az erdő, nem mindig volt gonosz. Egykor tündék éltek benne. Eredetileg Csillagfény-erdőnek hívták, mielőtt a Háború kitört volna. Sran elpusztította az itt élő tündéket, és ezt az erdőt gonosz hellyé változtatta. De nemcsak ez az erdő lett gonosz, hanem minden más, ami az egykori Csillagfény-erdőhöz tartozott. Az az ösvény, amiről Deremir beszél, az egykori Hegy Alatti Tünde Út, amit most már az óriásemberek használnak.
       - Kik? – kérdezte Soma döbbenten. – Óriásemberek? Olyanok, mint akik Magor városában laknak?
       - Nem – felelte Kahin. – Azok óriások és nem emberóriások. Akikről beszélek, olyan harcosok újjászületett alakjai, akik gyűlölettel és gyötrelemmel a szívükben haltak meg, majd óriásember formájában tértek vissza a halandók világába. Roppant veszélyes teremtmények, és mindenkivel végeznek, akik az otthonuk közelébe kerül vagy teszi be a lábát.
       - Kedves egy társaság – mondta Dwan gúnyosan. – Máris kedvem van meglátogatni őket.
       - Ne gúnyolódj! – szólt rá idősebb társára Kahin. – Azok az óriások elevenen falnak fel téged, ha meggondolatlanul lebecsülöd az erejüket. Lehet, kisebbek a trolloknál, de egy átlagos embernél jóval nagyobbak és veszedelmesebbek. Hidd el, kegyetlenebbek, mint hinnéd.
       - És te ezeknek a lényeknek a birodalmán át akarsz átvezetni minket? – kérdezte Krain, aki maga is jól ismerte az óriásemberek történetét, de látni még egyet se látott. – Mivel lenne könnyebb ez az út, mint az, ha átvágnánk a Fekete-erdőn? Gondolod, nem vennének észre minket?
       - Nem fognak – válaszolta Deremir. – Ha észrevétlenek maradunk, akkor sikerül élve kikerülnünk onnan. Az óriásemberek erősek, ez igaz, de roppant ostobák is.
       - És mi a helyzet a szaglásukkal? Az nincs nekik?
       Deremir sóhajtva válaszolt:
       - De, van szaglásuk; méghozzá nagyon is kiváló. Világföldén nekik van a legjobb szaglásuk. Mindent kiszagolnak, főleg olyankor, ha a zsákmány önként teszi be a lábát a birodalmukba.
       - Helyes! – mondta Krain. – Nem is vártam más választ tőled. És ennek tudatában akarsz átvezetni minket a birodalmukon keresztül? Ahhoz képest, hogy most csatlakoztál hozzánk, igen sokat kérsz tőlünk. Vagy netán ezzel is valami célod van?
       Deremir a törp-királyra emelte fagyos tekintetét. Jól tudta, hogyan értette ezt, azonban nem hagyta magát rászedni. Ha be akarja bizonyítani Sadoknak és saját magának, hogy meg lehet bízni benne, akkor nem szabad úgy reagálnia, ahogy azt Krain várta tőle.
       - Az én célom az, törp uram, hogy kijuttassalak titeket erről a sötét helyről. Bár nem állítom, hogy az az út, amit kijelöltem számotokra, kevésbé lesz veszélyes, mint az, hogy átvágjatok a Fekete-erdőn keresztül, de nincs túl sok választásotok. Ha túl akarjátok élni ezt a helyet, akkor kénytelenek vagytok azon az úton tovább haladni, amit javasoltam nektek.
       - Amit kérsz, televan kockázattal és veszéllyel. Nem tudom, hogy bízhatok-e benned?
       - Ha nem akarsz, akkor ne tedd! – válaszolta az orkril keményen. – Én Sadoknak esküdtem fel, és nem neked. És ha ő megbízik a szavamban és a döntésemben, akkor követni fog, és így vele együtt ti is. Vagy talán nem így van?
       Deremir Sadokra nézett, ki higgadtan pillantott fel rá. Pár pillanatig nem szólt semmit se, mint aki azt mérlegelte magában, mennyire bízhat meg Deremirben. Azonban ez nem az az idő és alkalom volt, hogy kételkedjen az orkrilban. Neki is épp ugyanúgy el kellett döntenie, hogy merre folytatják az útjukat. Deremir csak egy lehetőséget vázolt fel előtte; neki csak annyit kell tennie, hogy eldöntse ezt a lehetőséget válassza-e vagy sem. Végül Sadok döntésre jutott.
       - Azt az utat választom, amit Deremir mond – mondta Sadok, mire Krain döbbenten kapta rá tekintetét. Nem ezt a választ várta tőle.
       - Biztos vagy benne? – kérdezte Krain. – Biztosan van más lehetőség is.
       - Nem hinném, hogy volna – válaszolta Sadok nyugodtan. – Meg hát ez a legjobb alkalom arra, hogy Deremir bebizonyítsa nekünk, megbízhatunk benne. Az ő érdeke, hogy élve kijussunk erről a helyről.
       - Na és, ha megpróbál elárulni minket? – kérdezte a törp-király, majd jeges tekintettel nézett fel Deremirre. – Nem bízom benne, épp úgy, mint a többiek.
       - Hagyni fogom, hogy bizonyítson. Neked és a többieknek pedig azt kell tenniük, amit mondok. Követni fogjátok Deremir útvonalát, még akkor is, ha a saját vesztünkbe rohanunk bele.
       Krain hallgatott. Hosszan Sadok szemeibe nézett, ki higgadtan állta pillantását. Nem igazán tudta, hogy mit tegyen. Ismerte a hűséget az igaz, de nemigen bízott meg Deremirben. Viszont nem vonhatja kétségbe Sadok akaratát és döntését. Valamikor felesküdött neki, hogy követni és szolgálni fogja őt; bárhová is megy, odamegy ő is, így hát muszáj elfogadnia Sadok döntését. Azért esküdött fel neki, hogy segítsen elpusztítani a Sötétség Fejedelmét, aki újabb háborúval fenyegette világukat. Végig hűnek kell lennie ehhez az ígérethez, ahogyan azt a becsülete diktálta.
       A törp-király végül bólintott, mint egy jelezve, hogy elfogadja Sadok döntését. Sadoknak ennyi is elég volt; nem várta el Kraintól, hogy kimondja azt, hogy neki van igaza, és hogy elfogadja javaslatát. Tudta, hogy túl szégyenletes lett volna számára; márpedig Krain roppant mértékű büszkeséggel volt megáldva, amivel jobb volt nem visszaélni.
       - Akkor eldöntöttük – mondta Mellon. – Azt az utat válasszuk, amit Deremir tanácsolt nekünk. De mielőtt ezt tennénk, javaslom, pihenjünk le mindannyian. Kemény harcokon vagyunk túl. Ahhoz, hogy elviseljük utunk további viszontagságait, frissnek és ébernek kell lennünk.
       Senkinek sem volt kifogása a mágus javaslata ellen. Amúgy is érezték, hogy mennyire fáradtak voltak, így hát mindannyian aludni tértek. Nem zavarta őket, hogy egy olyan helyen készültek nyugovóra térni, hol egy orkril lakott. Különben is, ennél biztonságosabb helyet keresve se lelhettek volna pihenés szempontjából. Deremir otthonába egyetlen szörny se meri betenni a lábát, úgyhogy nyugodtan alhattak, anélkül, hogy bármelyikük is őrködött volna.
       Sadok, mielőtt lehunyta szemeit, még látta, ahogy az orkril leül a kandalló elé egy székre, hosszú kardját pedig térdére fektette. Ő maga nem tért nyugovóra, Sadok pedig nem törődött ezzel. Lehunyta szemét, és lassan mély álomba merült. Álmukat immár semmi se zavarhatta meg.
 
Folytatjuk.

*****************************************

 10. MEGJELENT ÁRVAY MÁRIA  LEGÚJABB E.- KÖNYVE 
 
Árvay Mária: Vesztesből is lehet győztes / Fejlődésregény

Műfaj: Szépirodalom, népköltészet / Kortárs magyar irodalom
Szépirodalom, népköltészet / Gyermek- és ifjúsági irodalom
magyar irodalom, ifjúsági irodalom
Leírás: 2020-ban készült ifjúsági regény egy diáklányról, akit
kiközösítettek az osztálytársai.
Idézet a könyvből:
Árvay Mária

"A kép megdöbbentett, le sem tudtam róla venni a szemem. Egy 12 év körüli kislányt ábrázolt, aki lehajtott fejjel ült a padjában, a hátán pedig egy nagy grafika: »KIKÖZÖSÍTVE« felirattal. Jobban megnéztem, és rájöttem, egy
szociometriai kérdőív összesítőjét láttam, ahol egy ábra mutatta a gyerekek közötti kapcsolódási pontokat."
 *
MELLÉKLET  - Könyveim elérhetőségei
 
Öröm az ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket / Önsegítő könyv
Műfaj: Szépirodalom, népköltészet / Kortárs magyar irodalom
Orvostudomány, állatorvostan / Pszichológia
mentálhigiénia, optimizmus, magyar irodalom
Leírás: Amatőr szerző 2020-ban közreadott önsegítő könyve fiktív levelekkel, beszélgetésekkel és idézetekkel.
Szívhez szóló ajándék, kicsiknek és nagyoknak / Mit üzennek a könyvek?
Műfaj: Gyermek- és ifjúsági irodalom, magyar irodalom, olvasás, könyv, fejtörő játék
Leírás: Olvasásnépszerűsítő és könyvajánló írások, idézetek, valamint kvízkérdések. A szerző hatodik, 2019-ben összeállított könyve.
Dicséret, szép szó, ha kimondják, úgy jó / Önsegítő, önfejlesztő könyv
Műfaj: magyar irodalom, mentálhigiénia
Leírás: Amatőr szerző 2019-ben közreadott önfejlesztő könyve tanulságos történetekkel és idézetekkel.
Gyógyítani szavakkal is lehet
Műfaj: kortárs magyar irodalom; elbeszélések, mesék
Leírás: Látássérült amatőr kortárs szerző elbeszélései, meséi és rövid történetei az életéből. 2018-ban készült összeállítás.
Pillanatképek az Élet albumából
Műfaj: kortárs magyar irodalom; elbeszélések
Leírás: Látássérült amatőr kortárs szerző elbeszélései és rövid történetkék az életéből.
 *
Erről jut eszembe!
Műfaj: Szépirodalom, népköltészet / Kortárs magyar irodalom
Család, társas kapcsolatok / Fogyatékosok magyar irodalom, vak
Leírás: Amatőr szerző nagyrészt saját, vakként élt életéből vett történetei, naplórészletei, gondolatai.
Erről jut eszembe! [Hangoskönyv]
Leírás: Amatőr szerző nagyrészt saját, vakként élt életéből vett történetei, naplórészletei, gondolatai. 2017-ben készült hangoskönyv változat.
Dorka-történetek
Műfaj: Szépirodalom, népköltészet / Gyermek- és ifjúsági irodalom
Leírás: Történetek egy vak lányról, akinek a lovasterápia adott bátorságot az élethez.
Dorka-történetek [Hangoskönyv]
Műfaj: magyar irodalom, ifjúsági irodalom, hangoskönyv
Leírás: Történetek egy vak lányról, akinek a lovasterápia adott bátorságot az élethez. 2018-ban készült hangoskönyv változat.

*****************************************

 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 
 
VÉGHELYI JÓZSEF: Voltam mint Te, s leszel mint én...
- egy temetői látogatás margójára - 

 
Tagja vagyok egy szekszárdi múzeumbarát klubnak, akikkel egész évben járjuk az országot, s néha külföldre is eljutunk. A tagságunk vegyes, de többnyire idősebbek a résztvevők, mert mi már nem vagyunk a munkahelyi rendhez kötve, meg egyébként is: mi már teljesítettük az élettel szembeni kötelességünket...
Kedves szokásunk ilyenkor az, hogy Mindenszentek körüli napokban valamelyik ismertebb magyarországi temetőt meglátogatunk. Részben kegyeleti, részben felkutatni nevezetesebb elhunytak sírját. Különös tekintettel, ha volt az illetőnek szekszárdi ill. tolna megyei vonatkozása. Ilyenkor egy kis koszorút teszünk az illető sírjára.
Idén a budapesti Farkasréti Köztemető került sorra. Akadt bőven látnivalónk. Ez a kegyeleti hely domboldalon helyezkedik el, és meglehetősen régi már, de még most is fogadja az elhunytakat.
A csoportunk tagjait természetesen az ismertebb eltávozottak érdekelték: művészek, színészek, énekesek, írók, költők, stb.
A temető maga érdekes volt a maga nemében, és sok nevezetesség nyughelyét is sikerült felkutatnunk.
 
Véghelyi József
Az idő gyönyörű volt, enyhe szellő kergette maga előtt a faleveleket. Hivatalos idegen vezető is akadt, aki készségesen vezette a csoportot a látni kívánt személyek földi nyughelyeihez. És mégis: volt bennem valami diszharmonikus érzés egész idő alatt. Nem a gyász és az elmúlás kézzel fogható valósága okozta ezt bennem, mert ezek az élet normális velejárói. Ahogy a csoport barangolt az egyik sírtól a másikig észre kellett vennünk, hogy kb. félóránként egy-egy gyászmenet haladt el a közelünkben.
Szekszárdon megszoktuk - nyílván máshol is így van -, hogy naponta egy-két temetés teljesen rendjén van. A temetés társadalmi esemény is: ha máskor nem, hát ilyen alkalmakkor rokonok, barátok, ismerősök összejönnek, csendesen, suttogva beszélgetnek hol az elhunytról, hol pedig ki-ki a saját gondját- baját megosztva partnerével.
Ám itt a Farkasréti temetőben valami hiányzott a  meghittségből, a csendből, s talán még a gyászból is. Idő kellett nekem, hogy megtaláljam a megfelelő kifejezést az ott eluralkodó érzéseim meghatározására. Leginkább a személytelenség jutott az eszembe. Ha valakinek a csoportból ettől eltérő véleménye volt, hát azt is el tudom fogadni, én mégis maradok az enyémnél.
Mindjárt a főbejáratnál kezdődött bennem nyugtalankodni a gondolat: egymás mellett három ravatalozó is volt, és abból kettőben volt szertartás, a harmadik pedig elő volt készítve...
Hatalmas autóforgalmat bonyolított a bejárati parkoló, de ha valaki akart, hát autóval is elmehetett a sírokig. Mintha nem is temetőben, hanem az utcán lettem volna.
Mindennel együtt kb. három órát voltunk a temető területén, és a végére kristályosodott ki bennem, hogy mi az ami zavart engem a belépésünk óta: ez egy gyár, ez egy ipari üzem, ez egy temetkezési nagyvállalat! Az összes konzekvenciáival együtt. A különbség csak annyi volt, hogy a gyászolóknak nem kellett a bejáratnál "blokkolniuk"..!
Mindent meg lehet szokni előbb-utóbb. Akiknek itt van eltemetve valakije, hát annak nem tűnhetett fel semmi,  és ezt a "technológiát" tarthatja megfelelőnek, normálisnak. Bizonyára az én  "finnyásságom" volt az oka a fenti érzésemnek, de mentségemre legyen mondva, hogy az én kegyeleti értékrendemben levő elvárások egy sokkal kisebb település temetkezési normáihoz igazodnak. Ha szabad ezzel a kifejezéssel élnem, akkor azt mondhatom, hogy felénk a temetések eseménynek tekinthetők, hangulatuk van. Az utolsó útra való elkísérés több egyszerű sétánál: egy közösség vesz búcsút valakitől. Tudok olyan kisebb falusi temetésekről ahol az egész lakosság részt vett.
 
Szekszárdi temető - részlet

A sírok többsége nem volt ápolt, rendezett. Természetesen ellenpéldák is akadtak. Ez azért volt feltűnő, mert néhány nap múlva lesz a halottak napja, és ilyenkor illik rendbe hozni a sírokat, és a környékét. Felénk a sírokat sok helyen élő virág borítja vagy a síron, vagy körülötte. Szekszárdon a temető tavasztól késő őszig egy virágoskert. Halottak napján pedig fényárban úszik...Rászolgáltunk a sírkert megnevezésre. Ide a nap bármelyik szakában érdemes eljönni, ha valamilyen bánatunk van, vagy a lelkünket szeretnénk egy kis csenddel balzsamozni, esetleg elhunyt szerettünkel egy kicsit" beszélgetni".
 *
Mindenszentek környékén benépesül a temetőnk. A hozzátartozók gyomtalanítják a sírokat, letakarítják a levelektől, metszenek, gereblyéznek, hogy amikor itt az idő addigra minden rendben legyen. Felénk már csak úgy szokott lenni, hogy néhány ismerőssel is találkozunk ezekben az időkben. Ezek fontos beszélgetések, mert a rohanó életünkben a temető az a hely, ahol az ember megáll néhány órára. Akadnak olyanok is, akiket évek óta nem láttunk, és ilyenkor van lehetőség kicsit bővebben beszélgetni. Az ember társas lény: szüksége van a másik emberre, arra, hogy a megosztott bánat kicsit csökkentse a mienkét...Az élet terheit a közös sors enyhíti, könnyebb elviselni nehezebb időket, ha mással is megoszthatjuk a mienkét. Az elmúlás megélése, a visszavonhatatlanság katarzisa érleli bennünk a sorssal szembeni alázatot. A megélt hosszú évtizedek, az örömök és bánatok alakítják ki bennünk ezt az érzést. Egy bölcs mondás szerint:...az érett kalász lehajtja a fejét!...
A temető kérlelhetetlenül figyelmeztet minket a múlandóságunkra, az élettel szembeni alázatra. Legalább évente egyszer hajtsuk le fejünket, tisztelegve az elhunytak hamvai felett.
Bár a sorsunk kiszámíthatatlan, egy azonban bizonyos: ...Voltam mint Te, s leszel mint én!...
Folytatjuk  a sorozatot. 

*****************************************

 12. NOVELLA ÉS VERS 
 
GANT ELIZABET : Csend és vihar
 
Tollpihe szállt a tarka falevelekkel együtt. Pihe-puhán suhant bőrömön az enyhe szél. Szeretettel kergetem azt a gondolatot a fejemben, hogy öröm az élet még az elmúlást hirdető, hűvöskés, októberi délutánon is. Behunytam a szememet, hagytam, hogy a felhők mögött el-elbújó nap lágyan cirógassa arcomat.
 
Egyszer csak bársonyos ujjacskák érintésére lettem figyelmes. Az unokahúgom fülig érő mosolya fogadott szeretetteljesen, ahogy az őszi napfürdőzésből-ábrándozásból visszatértem a valóságba.
- Drága Violetta, úgy örülök neked! – majd ölembe kaptam a négyéves csöppséget.
A húgom, Violetta anyukája lágy hangon megszólalt a hátam mögül:
- Menjünk el sétálni!
- Igazad van, drága testvérem – majd óvatosan a földre tettem az én kis pöttöm Pannámat, és kézen fogva nekiindultunk a parkban lévő, kacskaringós útnak.
 
Gyűjtöttünk színes faleveleket: pirosat, barnát és sárgát, melyeket anya kezébe adtunk. Találtunk gesztenyét is. Megtanítottam a kicsinek, hogy a cipőcskéjével hogyan tudja kiszabadítani a termést a szúrós burokból. Hazaérve egyből nekiláttunk egy gyönyörű terméskép elkészítésének. Violetta kicsit elfáradt a délutáni programokban, ezért húgommal úgy döntöttünk, hogy ideje neki ágyba bújnia. A saját magam által írt mesét olvastam fel a kis hercegnőmnek, majd sok jó éjt puszi után leoltottam a villanyt és kiosontam a szobából.
- Biztos, hogy most akarsz indulni? – kérdezte a húgom aggódón.
- Igen – válaszoltam kurtán. – Hiányzik!
- Rendben van, csak arra kérlek, vigyázz magadra.
- Ez csak természetes – mondtam magabiztosan, majd megöleltem a húgomat, magamra öltöttem a kabátomat, beleléptem a csizmámba, és felkaptam a komódon pihenő krizantémcsokrot.
Az ajtó halkan csukódott be mögöttem. 
Gant Elizabet

A délutáni napsütést már régen felváltotta a hold pislákoló fénye. A felhők vészjóslóan gyülekeztek, én mégis határozott léptekkel tartottam úticélom, a temető felé. Mikor ráléptem a sírhelyekkel szegélyezett útra, mély levegőt vettem és körbetekintettem. Szemem sarkában könny csillant meg. Lassan közelítettem a férjem nyughelye felé. Mikor odaértem hozzá, leroskadtam. Zokogtam. Mikor már éreztem, hogy a sok sírástól feldagadt a szemem, zsebkendőt vettem elő, rendbe szedtem magamat, majd a krizantémokat a sírhely vázájába helyeztem. Mikor megnyugodtam kicsit, csak akkor lettem figyelmes arra, hogy nagy a csend. Egy légy zümmögését is meg lehetett volna hallani. Ekkorra úgy éreztem, már tudok beszélni a férjemhez.
- Úgy hiányzol, szívem! Hiába, az elmúlt öt év sem tudja halványítani az emlékedet. Olyan szép volt a mai nap is! A parkban egyedül üldögéltem a padon, mikor Violetta apró kis ujjacskáival megérintette az arcomat, és szeretetteljes lényével bearanyozta a napomat!
Csak folytattam az élménybeszámolót, s közben simogattam a nyughely kőkeresztjét. Annyira elmélyültem a nap eseményeinek megosztásában, hogy észre sem vettem az első lehulló esőcseppeket. Aztán egyszer csak elkezdett szakadni, mintha dézsából öntenék. Se kedvem, se időm nem volt fedezékbe vonulni. Inkább sajátos esőtáncot jártam a férjemnek: körbe-körbe forogtam, karomat kitártam, és a tekintetemet égre szegezve mosolyogtam!
- Boldog vagy most odafönn te is, szívem?
Bőrig ázva indultam hazafelé.
Gyönyörűnek láttam a mai napot, hiszen nemcsak a húgommal és Violettával barangoltunk, hanem megtapasztalhattam a természet simogató lágyságát és tomboló vadságát is, és beszélhettem a férjemmel is a sírjánál. Biztosan jót derült az esőtáncomon a mennyországban!
Azt mondják, amíg valakinek az emléke él egy másik ember szívében, addig nincs halál, hiába került át a szeretett személy a túlvilágra. Én a férjemet továbbra is imádom, hálás vagyok azért, hogy hozzá tartozhatok! Ő örökké él a szívemben!
 
*
GANT ELIZABET : Remény és halál és hit
 
Jégvirágos ablakon játszanak ujjaim,
Kíváncsi vagyok, kitalálod-e, hogy most min
járnak csalafinta, borús gondolataim.
 
Lassan vége szakad a tarkabarka ősznek!
Miért szalad, s mi köze ehhez az időnek?
Idő, kérlek, állj meg néha egy rövid percre!
 
S gondolj a szegény és halandó emberekre!
Gondolj rám, ránk, de legfőképp szeretteinkre,
Kiknek sajnos véges a gyönyörű élete!
 
Vajon meddig lehet mellettem anyám, apám,
S vajon meddig zárhatjuk karjainkba egymást?
Bárcsak az örökké lenne a válasz reá!
 
November lépdel nyomomban, hallom lépteit,
A temetőben avar susog, eső esik.
A sírnál állva kérdem: meddig lehetünk itt?
 
Vajon engem majd megőriz egy emlékezet?
Kit elfelejt a szerető szív, csak az hal meg.
Hiszem, hogy soraim hittel telítenek meg… 

*****************************************

 13. BEMUTATJUK BODAI ILDIKÓ  ÍRÁSAIT: 
 AZ ŐSZI SZÉL ILLATÁT KERESEM 

 SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ

Rövid bemutatkozásom: Nevem Bodai Ildikó. Mint egyszerű lélek ember .
Sok kudarccal és fájdalommal. Talán ez érződik a verseimből is .
Házasságban élek 51 éve . Két felnőtt gyermekem van . Szeretem a könyveket, irodalmat, és verseket .
Próbálgatom magam .Több kevesebb sikerrel . Sokat kell még tanulnom, elsajátítanom .
De erről is szól az élet . Fiatalos vagyok lendületes . Kaptam már felkérést sok helyre .
Két CD lemezem készült, és egy verseskötetem . Rendszeresen írok .
Kaptam meghívást egy erdélyi naplóba ami még online üzemel Tóth Enikőtől
Ennyit magamról.
Forgó Sándorné Bodai Ildikó.
*
VERSEK 
 
BODAI ILDIKÓ: Az őszi szél illatát keresem...
 
Holnap este homályában
egyedül leszek!
Ébredő hajnal hasadását a
zengő felhők nyomják el..
A fák  lombjainak hullását
a csendes szél forgatja szelíden .
A Madár világ fészkét készíti a télre.
Felbukkan a felhők fölött 
a hold is már ..
A várva várt  napsugár kegyes
fénye szórja a sugarát!
Új ruhát öltött az őszi világ..
Színes levelek táncolnak
keringenek a szélben..
Hosszú álomra hajtja a fejét
az erdő lakója is már ..
A téli harmat be takarja  fák
hulló lombját ..
  *
Lassan
múló aranyba
szőtt szavak,
lágyan ringatózik
még bennem a vágy.
Álmaimat átöleli egy régi
szép gondolat!
Csendben ébredő hajnal
kaput,
nyit lelkemen..
hozzám bújik újból érzés...
és új tavaszt hoz
a képzelet.
 
2020

*****************************************

 14. RÉGI TÖRTÉNETEK 
 
Kovács József Kopek: Egy cigánylány temetésén.
 
Valamikor az 1950-es évek elején történt, amikor kis falunk cigányprímásának  alig tíz éves kis leányát egy gombamérgezés után  magához vette az Úr.
A  történetet jobb megértéséért tartsunk egy kis időutazást, visszatérve a kilencszázas évek elejére. Olyan hitelességgel írom le nektek, ahogy szüleimtől hallottam.
 Abban az időben kis falunk demográfiai összetételét még nem színesítette  a ma már romáknak nevezett etnikai csoport.
Falunkban a zenélésnek nem voltak mély gyökerei, az iskola zenetanárán kívül  még egy vak Feri bácsi játszott hegedűn. Szűkében állt a falu azokból, akik a talpalávalót biztosították volna a különféle helyi rendezvények alkalmából: lakodalmak, bálok, szüretek névnapok, stb.

Akkoriban  történt, hogy a falu egyik jobb módú  fiataljának (ma sem tudni pontosan , kinek,) egy olyan ötlete támadt, hogy e kényes problémát valamilyen módon   meg kellene oldani, és hogy neki  biztos forrásokból értesülései vannak a Szeged melletti falvakban túltelített úrizenész cigányok dinasztiáiról.
Kovács József Kopek

Arról  is értesült, hogy több környékbeli faluba már telepítettek be néhány család muzsikás cigányt.
  Az ötletet tettek követték. Alig  pattant ki a gondolat az illető fejéből,  már a következő héten fel is kerekedtek négylovas fogattal és elindultak az említett irányba muzsikusokat szerezni a falunak..
Nem is kellett Szegedig szekerezzenek, már valahol Békés megyében rátaláltak két muzsikus családra, melyből összeállt egy zenekar, egy prímás, két brácsás egy tangóharmonikás és egy nagybőgős, és még az utánpótlást is  bőven biztosította a  nagyszámú rajkósereg.
Ahogy megérkeztek, mindjárt építettek nekik két nagy kunyhót, lakóhelyül. A cigány asszonyok és gyerekeik pedig indultak a faluban az élelmiszert összekéregetni.
Hiszen a fiatalok biztosították őket, hogy nekik csak zenélniük kell, mert egy valamit  magára adó falu  el tudja tartani a tanítóját, a papját meg a cigányait.
Zenészeink tartották is magukat e szabályhoz, ők egész nap  csak próbáltak, míg az asszonyok kosaraikkal a karjaikon járták a falut.
 *
Ami a császáré,  azt meg kell adni  a császárnak, - abban az időben muzsikusaink ellőtt nem kellett  bereteszelni az utcaajtókat.
Későbbi meglepetésemre tapasztaltam, hogy nálunk a különféle összejöveteleken  nem csak a hagyományos néptáncnak, csárdásnak szaggatták a vonót, hanem az  általuk betanított „úri táncok”, -  tangó, fox, a Csárdás királynő keringői is elterjedtek.
Sokat hallottam őket gyakorolni, meg sokat játszottam gyerekeikkel, mivel szerény hajlékunk  éppen az ő viskójuk ellőtt állott, mint utolsó ház a falu szélén, a temető mellett. Ezért fültanúja lehettem az alábbi történetnek azon a már említett temetésen.
A cigányprímás is, kinek gyermekét temették azon a napon, az egykor betelepítettek valamelyik leszármazottja volt.
Az akkori,  frissen választott   tanácselnök is népszerűségét növelni való szándékában részt vett e szomorú eseményen. Róla csak annyit kell tudni, hogy alig kínozta el az első négy osztályt, ja,  meg egy három hónapos  gyorstalpalós párt-tanfolyamot, és csak Isten tudja milyen csoda által, meg is választották a néptanács elnökének.
   Falunkban akkor sem  volt és napjainkban sem szokás  a sírnál megkínálni a résztvevőket, csak az otthoni torra hívták meg a rokonokat és az idegenből jötteket.
Ellenben zenészeink, kik a pap szertartása után zenéltek a halottnak, a gyászolókat ,   kivétel nélkül mindenkit tömény itallal kínáltak, (nálunk a megszokott szilvapálinkával,  néha oly  mennyiségben, hogy a végére már vidámságba csapott  át a gyász).
   No, ekkor történt, hogy a prímás épp a tanácselnököt kínálta egy pohárkával, aki egy pillanatig  habozott, (szemét gyorsan körbe járatva a magyarokon, hogy látják-e, végül elvette a pálinkát és jó hangosan így  szólt: - Az Isten adjon nyugodalmat a halottnak. Aztán észbe kapott, hogy az Isten szó is kicsúszott a száján, (ami akkor nagy bűnnek számított egy tanácselnöknél) ,  zavarában gyorsan  kiürítette poharát. A prímás pedig könnyes szemmel jó hangosan rávágta: - neked  is apám.
Ennek hallatán voltak akik  kajánul  mosolyogtak,  míg egyesek az alkalomhoz illetlen kacagásba törtek ki.
És száll nemzedékről nemzedékre a prímás jókívánsága,  ahogyan megköszönte a tanácselnöknek a gyászos részvétet kislánya temetésén.

*****************************************

 15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL 
 
TÓTH KATALIN KATA: Egy pillanat.
 
Pillanat vagyok apró pont az életem,
Cseppbe zárt fény suhan át a perceken.
 
Titok vagyok hajnali csoda
a reggelen, az első hanton
megbújó hűs rejtelem.
 
Álom vagyok örök talány áradat, megfoghatatlan illatú varázs ad szárnyakat.
Csend vagyok szótlan üzenet, mely mégis hangokkal tölti meg a lelkemet.
 ........................................ 
 
Csomor Henriett: Különleges kép 
 
Van egy különleges képem
amely évek óta
díszíti szobám falát.
Csodálattal tekintek rá,
s szívemet átjárja
a melegség.
Olyan szép látványt
nyújt a hatása.
Hosszú fehér gyolcs ruhájában
Jézus ül a padon
egy kislányt tart az ölében,
szelíden egymásra néznek.
Majd a kislány Jézus
üres tenyerébe mutat:
Köröttük két gyerek
guggol a zöld fűben
alázatosan s türelmesen
tanmeséjével tanítja őket,
hogy megértsék nemcsak
a kézzelfogható
Ajándék az ajándék.
Hanem a szép szó
is lehet egy életre
szóló lelki útmutató.
érdeklődéssel hallgatják
őt az okos gyermekek.
Csend és béke honol
a virágoskertben.
Fehér liliomok s lila akácok
virágjai ontják illatukat 
a színtiszta
kék égbolt alatt.
 
2020. szeptember. 27. Megjegyzés: Egy kép alapján.
....................................
 
Kovács Tibor: Novemberi bálok
 
Jön közeleg a tél,
Elfedi hótakarójával az
Ősz nyomait.
 
Előtte még nagy mulatság vár,
Érettebbekre és Ifjabbakra is,
Márton napot se feledjük,
S követi Őt Erzsébet,
A napjával,
Utána érkezik Katalinok bálja.
 
Táncot ropnak Ifjak és Érettebbek,
Zene szól a javából.
 
2020. október
.................................
 
REMÉNYI TAMÁS: Haiku- csokor
 
a piros alma
mindenfelől mosolyog
harapjál bele
 
a cigaretta
jó annak ki azt szívja
plusz koporsószeg
 
finom a kávé
az illatát kortyolgasd
tovább megmaradsz
 
sok zsírost egyél
idővel belepusztulsz
szép temetés lesz
 
a szerelmesnek
olykor elmegy az esze
ez a jó benne
 
beszélj amíg élsz
hallgass ha már meghaltál
van ki folytassa
a fűszál hegyén
csillog a hajnal könnye
derékba tört éj
orcádon ragyog
lelked boldogságának
a tükörképe
fáj a szerelem
ha rózsa tövisével
megszúrja lelked
az éj fátylával
takard el szerelmednek
meghitt gyümölcsét
*
Tüzes zápor
 
Elandalog a fényekből az árnyék,
Tüzes zápor az égő Nap sugara,
Patak száraz medrében fut a hőség,
Elsült már a mezőnek volt illata.
 
Fénylő homlok gurítja verejtékét,
Nyakban elalszik ragyogó tócsája,
De majd napfényben tusol az ébredés,
Emlékek ragadnak elfolyt álmába.
 
Mozdulatlanul áll a lég, huny a szem,
Hatalmas méla csend nyugszik a tájon,
Csökken a hőség, az idő kedvező.
 
Az este sötét hűse már közeleg,
Az ég arca a fáradtságtól piros.
Vidáman poroszkál a langyos szellő.
Itthon még szebb
Virág tengerrel borított fák táján
Lépes méz hígfolyós szirupja csurran,
Tündöklő, aranyozott napfény-sugár
Melegen tartja, lassan felszárítja.
A lét gyönyörködik az alkotásán,
A festett táj arca vászonra tapad...
A szellő keresztül fut a fa lombján,
Megrezegteti a szép virágokat.
Táj szépsége beleolvad a csendbe,
Szép hazámba vezet már az álomút,
Skarlátvörös hajnali táj hazavonz.
Bársonyos napsugár gyümölcsöt érlel,
A békesség s nyugalom álma virul:
Piruló almákra tapad a mosoly.
Nyitott légy
 
Az eddig be nem teljesült mély álom
Fénysugarat ölel, felhőt megríkat,
Bezárkózik a lelkekbe szabadon...
Talán az ébredés ott rátalál majd.
 
Zártan szűnnek a meghitt pillanatok,
Ha az egyik altat minden szép vágyat.
A felhő sokáig rejti a Napot:
Belepusztul az álomnak virága.
 
Utat kémlel a társat kereső lét,
Orgonafák alatt pezseg az élet:
Szívet ölel, ahol az illata jár.
 
Az igaz szerelemtől az ész elvész,
A lelkek szerteszét szórnak fényeket:
A tájat beragyogja a napsugár.
 
*
Amikor fellobban
 
A végtelen rejtelmei felé száll
Egy érzékeny, de érzelmekben gazdag,
Szeretetre méltó, szép vágyakozás,
Amelyet vonz és vezet a fényes Nap.
 
Az álmodozás tengere ringó ágy,
Hullámtaréj ráterül, mint egy paplan,
S betakarja átölelt fénysugarát,
Mely' a boldogság örömében alhat.
 
Úton, útfélen harmattól gyöngyöző,
Életkedvvel telt, sokszínű, fenséges
Virágfolyam a szeretetnek hódol.
 
Árva szívek sokaságát lenyűgöz,
A várt és keresett tiszta szerelem:
Az eddig be nem teljesült mély álom.
Álomutazás
 
A végtelen rejtelmei felé száll
Az eddig be nem teljesült mély álom,
A tájat beragyogja a napsugár,
Fény pompája izzik a láthatáron.
 
Vízesések, kanyonok és nagy sziklák,
Meredélyek, folyamok és patakok,
Virág tengerrel borított fák táján,
Piruló almákra tapad a mosoly.
 
Elandalog a fényekből az árnyék,
Vidáman poroszkál a langyos szellő,
Bárányfelhők úsznak a kék ég alatt.
 
Az éjjel leteríti sötét leplét,
Csillogó csillagfény légben hömpölyög,
Soha nincs vége e mesés álomnak.
Bezzeg a természet
 
A szép táj éltető megbecsülést kap,
Lágyan átöleli sok-sok fénysugár,
Hét ágra, simogatón süti a Nap...
Ilyen látvány az embert megbabonáz'.
 
Rezeg a légben a mező illata,
Játékos szellő az úton poroszkál,
Útfélen, fészekaljakba bekukkant,
Majd az erdőbe fut, akár egy agár.
 
Sötét felhő kibújik az ég alól,
A terhét szétszórva gyorsan tovább megy:
Száraz melegtől a táj megszabadul.
 
Friss, párás légben csobogó dallam szól,
A csendben folyik, nagy erdőn innen, egy
Kristályvizű patak, mely' dalolva fut...
Több apró pötty
 
A szellő lágyan suhan a fák közt,
Érzelmi feszültséget serkent a lég,
Ontja lelkéből az ég a fényözönt,
Harmatcsepp mosolyog a fűszál hegyén.
 
Agynak elzárt meleg kamrája fölött
Azonnali harci bevetésre kész
A kísértés. Gyengéd lelkeket gyötör,
Mert ő egy egészen másfajta lelkész!
 
Látványok fénye lobog a pusztákon.
A lét szabadsága szívekben bujkál,
Sugarak szeretete olykor bénít.
 
Hol a becsület fészkelt valamikor,
Elvérzett a sok-sok küzdelem harcán...
Galagonya ruháján fénylik a szín.
Őszirózsámhoz
Halovány őszirózsa, lelkem bája,
Ajándék vagy, arcomra mosolyt csaltál,
Szirmaidat a napfény simogatja,
Még sokáig kerüld el a hervadást.
Nem tudom a szemem levenni róla,
Pírban úszik teste hajnalok táján,
Lágy szellő untalan megsimogatja,
Életkedvet hozott az egek alá.
Rólad is álmodok, veled ébredek,
Melletted a kedvem szintén virágos,
Reám ruházod az élet szépségét.
.
Megszólítalak, ha lehajtod fejed,
Szeretetemet neked is adhatom,
Szívemből lelkedbe sugárzom a fényt.
 ...............................
 
GYÖRGY VALÉRIA :ÚTON HOZZÁD
Egy újabb szerelmes vers.

 Vonaton utazom hozzád
az idő csak vánszorog,
míg behunyom a szemem
ide vetít képzeletem.
Napfényes, de poros úton
sétálunk kéz a kézben..
Út szélén akácfák  sora
méhekkel körül dongva.
Meg - megállunk, csókot váltunk,
forró boldogság önt el,
karjaidba vágyom már -
illatozik  száz akác....
Hová tűnt az akác illat?
Váltókon kattog a vonat,
szemem nyitom, messze még?
S elillant az álomkép !
György Valéria
............................................

Kuchta Csilla: 
KERESNI

Soha se mond, hogy soha!
Megtanult szavak sora.
Álmodj egy jó barátot!
Remény lesz szép világod.
Küzdj is érette bátran!
Keresd őt - megtalálod!
Kerüld a hazugságot!
Válaszd a valóságot!
Lehetetlen találni?
Nyitott szívvel kell járni,
akkor a szív újra dobban,
az arc is víggá lobban.
Őszinte szó kell hozzá,
megértésed teszi jobbá.
Garantált a boldogság.
Érték lesz a barátság.

*****************************************

 16. GYILKOS GLOSSZA 
 
Csomor Henriett: Hogyan jutok haza?
 
   Miért kell örökké abból kiindulni, hogy ha már tolókocsis akkor hülye is? S úgy bánhatnak velem, mint az utolsó kutyával? Arrébb löknek, kiröhögnek nem vesznek fel az akadálymentes buszra.
Mindez tegnap történt hazafelé mindjárt kifejtem, hogy mi is Volt. Csak előbb megkérdezném a péntek mért olyan különleges nap mint a többi? S miért pont az akadálymentes járatott kell elcseszni miért nem lehet arra gondolni, hogy egy sérültnek is haza kéne jutnia valahogy? S a 21.dik század elején miért olyan hihetetlen hogy egy rokkantnak is utaznia kell.  Hol van az a, Híres segítőkészség ilyenkor? amit nyomat a közmédia, s hova tűnt hirtelen az esélyegyenlőség. Amit olyan csodásan leírtak, csak épp a mindennapokban hasznavehetetlen.   
 
Csomor Henriett
Mintha megéreztem volna a bajt, de igyekeztem elhessegetni annak gondolatát hogy nem lesz egyszerű a hazajutásom. Kicsit igyekeztem is a busz- főpályaudvarra, hogy hátha betesznek egy alacsony padlóst három elött. Mert csak minden órában, indítanak egy akadálymentest. Ugyan ez is lutri, hogy a sofőr tudja hogy a busza alkalmas- e mozgássérült szállításra vagy nem. Sajnos tapasztaltam hogy azt se tudják, hogy kell megdönteni a buszt. Vagy közlik hogy nem vesz fel, vagy dirrel - durral fel tol s azt mondja ez a busz nem erre való. Dehogynem csak figyelni kéne arra amit mondok. S nem úgy bánni velem mint egy darab fahasábbal.
 *
Elérkezett az én menetidőm természetesen nem alacsony padlós jött, ekkor már kezdtem ideges lenni. Igyekeztem átérni az emberek tömegén a 11-es kocsi állásra mert a komló Dombóvári akadálymentes busz. A bérletem a nyakamban lógott, de mutattam is neki miközben megkérdeztem, elnézést elvinne komlóra. Mint egy hülyének mutatja, ott a hetesről most indul a Komlói. De az nem akadálymentes onnan jövök. Akkor se viszem el, közölte s én mérgemben olyat mondtam hogy nem tűr nyomdafestéket. Ez volt a 117-es rendszámú busz azért írom ki a rendszámát, hogy végre vegyenek emberszámba s ne nézzenek hülyének. A forgalmiban is kiröhögtek mert komlóra tíz percenként. De értse meg nem akadálymentes egy se. Mintha süket füleknek beszéltem volna, s hátat fordítva visszamentek a forgalmiba.
Már remegtem az idegességtől, mikor anyuval beszéltem telefonon. Ö felhívta kedves volt sofőrömet, akinek segítségével negyedóra múlva küldtek egy akadálymentes buszt.
Azonban ez a sofőr se tudta megdönteni a buszt. Mivel szociálisan érzékenynek tűnt, kereste és meg is találta az icipici gombot. Zökkenőmentesen felszálltam s másfél órás, idegeskedés után hazaértem végre.
 
2020. október 10.

*****************************************

 17. HANGOS VERSEK 
 
KÉRTEK RÁ DIÓT?
Szegzárdi Nagy Vendel Októberi gyásznapjaink című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
 https://www.youtube.com/watch?v=e1Y6xD8OoaY&feature=youtu.be

KÉRTEK RÁ DIÓT?
RÉSZLET A RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY MAI ADÁSÁBÓL, AUSZTRÁLIA - 2020. október 04.
A HANGOS VERS UTÁN HALLGASD TOVÁBB, FOLYAMATOSAN JÖNNEK A VERSEK
KÖSZÖNÖM MINDEN RÉSZTVEVŐ MUNKÁJÁT
*
 A VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA  - EMLÉKEZÉS AZ ARADI VÉRTANÚKRA
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: OKTÓBERI GYÁSZNAPJAINK
 
Zászlóink vezesd
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza dalra.
Lobogónk lobogva
Zúg el a széllel,
Süvítve, csattogva
Vezérel éllel.
Diadalra száguld
Éjt kergető hévvel.
Regéket mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobog
Új idők szelével.
Mindennapi forradalmunk
Meghitten nemes
Fénylő erejével.
Zászlónkat lobogtasd
Örök dicsőséggel.
S művünktől félve
Az ellen ha elébünk áll,
Nem is nézve azt
Ki itt a Magyar,
Kivégzik mindazokat,
Ki a nemzetben egyet akar.
 
2020..  október 06.
 *
Nagy Vendel októberi gyásznapjaink című versét elmondja: Várkonyi Judit
https://www.youtube.com/watch?v=qBUAMJrrT2A

AZ ADÁS ELŐZETES GONDOLATAI
Ma a stúdióban nyugis napunk volt. Azt is mondhatnám, hogy bementünk pihenni. Még szerencse, hogy nem préseltünk bele mindent a műsorba, ami a tarsolyunkban volt, mert akkor valószínű, hogy most nem ülnék itt mosolyogva. Szóval, hogy tudd. Tőlem két házzal lejjebb a szomszédom faháza kigyulladt és 20 perc alatt egy élet munkája ottmaradt a földön üszkösödve feketén nagyon csúnyán megégve. Hála Istennek sebesülés, haláleset nem történt és más házak sem rongálódtak meg, de arra ébredni 3:05 kor, hogy verik az ajtódat és kiabálják, hogy tűz van, tűz van.
Magamra kaptam, amit tudtam és ki a házból.
Ilosvay Gusztáv és Egyed Katalin
Valóban most láttam igazán egy emeletes faházat égni. Nem volt egy szép látvány. Mivel itt ez egy összetartó közösség talán még fájdalmasabb volt látni, hogy valakinek az élete munkája a szó szoros értelmében füstbe ment. Ezt csak azért említettem meg, mert soha nem lehet tudni mi történik, s biztosítás nélkül nagy bajban lennél. Nézz ennek is utána. Maga az adás remek lett, sok okos riporttal, megemlékezéssel és végre egy kicsivel több zenével.  Vigyázzatok magatokra és jó szórakozást
Ezt a honlapot tedd be a keresőbe: www.radiomozaiksydney.com.au

ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN  2020.  OKTÓBER   04.   SYDNEY, AUSZTRÁLIA .   HANGOS VERS:  IDE SZÜLETTEM (ARCHÍV FELVÉTELEK)
EZ  A  VERS MA HANGZOTT EL A  HŐSÖK TISZTELETÉRE A  GUSZTI RÁDIÓBAN.
NAGY VENDEL VERSÉT ELMONDJA  ILOSVAY GUSZTÁV.
A  VERS LINKJE: https://www.youtube.com/watch?v=h92bh52xg3U&feature=youtu.be

AZ EREDETI VERS ÍROTT VÁLTOZATA
 
NAGY VENDEL: Ide születtem
(1956 emlékezete…)
 
Oda születtem
hol az anyaföldet
lánckerék hasította,
hol vérünket
idegen láb taposta,
hol férfiakat és nőket
gyereket, és időset
lőttek halomra.
Emlékezz ezekre
Ide születtem
hol nemzetünket
oly sokszor feszítették
gyalulatlan keresztre.
hol becsapott emberek
szebb jövőt reméltek,
félre vezetettek
Szuezt kerestek,
lelőtt anya kezében
még meleg volt a kenyér
vitte volna haza
az éhes gyereknek.
ráfolyt ifjú vére
a  megszentelt kenyérre
 
Ide születtem,
hová magot vetettem,
s a drága föld ismét
új gazokat termett
Beleivódva a  génekbe.
egyenes kaszával
nem lehet levágni  őket.
türelmetlenkedve
csak várni, csak várni.
Ide születtem
hol kevés a gyermek,
talpukon az úti levél
messzire mennek.
mindezt látják most
a felakasztottak,
rendőrlovakkal
megtaposottak,
Korvin közben elhantoltak.
Rádiónál kik meghaltak.
Egy  jobb jövőről álmodtak.
A  kőtáblák egymásra mutogatnak.
Oda születtem
hol ha a virágot tapossák,
akkor ontja leginkább
bódító illatát.
 
S ha majd száz év múlva,  megkérdi gyermekünk,
honnan indultunk, és mivé lettünk,
büszkén mondhassuk,
él még nemzetünk
 
Megjegyzés: október 23
A  FORRADALOM HATVANADIK ÉVFORDULÓJÁRA.
*
Nagy Vendel Artspoetica című versét előadja Németh Nyiba Sándor
https://youtu.be/Sr7T0J1gZSs
Németh Nyiba Sándor A MAGYAR KULTÚRA LOVAGJA nyibamester@gmail.com költő, zeneszerző olimpikon
*
Szegzárdi Nagy Vendel Lengj lyukas zászlónk című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=FpRhC-2aQjE&feature=youtu.be
 
KÉRTEK RÁ DIÓT? A  RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  MAI ADÁSÁBÓL
2020.  OKTÓBER  25. - AUSZTRÁLIA
*
 A VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: LENGJ LYUKAS ZÁSZLÓNK
(EMLÉKEZÉS HATVANNÉGY ÉV FÉNYÉBEN)
 
Előre Hazánkért harcba
Előre fel barikádra
Hideg kövek közt  süvítve
Fütyül a  gyilkos golyó.
 
Harcra fel mind pesti srácok
Új fényre vágyik otthonunk
Harcra felhát édes hazánkért
Győzni kell vagy mind meghalunk
 
Emeld fel a  zászlót magasra
Messziről  lássa ki akarja
Diadémként  kússzon a  falra
Ragyog a  forradalom arca.
 
Sokan elhulltak a  harcban
Testvér segíts ha baj van
Hőseink védőn  takarja
Bajtársak ölelő karja
 
Harckocsi földünk  tapodja
Halottjaink hordják halomra
Testüket lovak tapossák
Vérüktől piros a  barikád.
 
Alföld síkja, hegyek szirtje
Vár rájuk  ős Buda  bérce
A sok jó barát  énekli majd
 Dicsőink hősi  dalát
 
Nem zeng már dalt sokak ajka
Testüket bús rög  takarja
Lobog felettük a  zászló
Messzire hallik a  jajszó
 
Távolból hívnak az álmok
Idegen föld lett hazátok
Minden este vissza szálltok
Az ősi hon vár reátok.
 
Európa közepén éltek
Dicső vakító fényben
Már csitul a  fájdalom árja
Mikor jön lelketek vigaszsága.
 
Ott küzdelmes a  világ
Hol a virágot tapossák
Akkor ontja leginkább
Mámorító illatát.
 
Zászlóinkat  vezesd
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza dalra.
Lobogónk zúg el a széllel,
Süvítve Vezérel éllel.
hiányzik róla a   címer
Diadalra száguld
Éjt kergető hévvel.
Regéket mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobog
Új idők szelével
napi forradalmunk
Meghitt  erejével
Zászlónkat lobogtasd
Örök dicsőséggel.
 
Az ellen ha elébünk áll,
Nem  nézi azt ki a Magyar,
Kivégzi mindazokat,
Ki a nemzetben egyet akar.
 
S ha majd száz év elmúltával
Megkérdezi gyermekünk
Miből mivé lettünk,
Büszkén mondhassuk el neki
él még hős  nemzetünk.
 
Gondold meg ifjúi szívvel
Téged is dologra várnak,
Reád is szüksége van már,
E Honban, a Hazának.
 
Pusztulnunk nem kell ma már
Éljünk ezen ősi földön itt,
Ha el is buknánk talán
Dolgunkat tenni muszáj.
Induljunk lyukas zászlónk után
 
SZEKSZÁRD   2020.  október 20.
*
A MAI ADÁS RÖVID ELŐZETESE:
64- év után sem csitul az emlék. 1956 forradalma szabadságharca, milliók szívében lüktet s emlékeztet minket, hogy az akkori megtiport, elfelejtett ifjúság harcolta ki a VALÓS diktatúrával szemben a szabadságot egy pár napra. Gyermek fejjel megélni 1956-ot életre szóló emlék. Édesapám korosztálya elszenvedője a megtorlásnak. Ezrek vesztették életüket a harcban és százezrek hagyták el az országot örökre. Dicsőség emléküknek!
Ezt a honlapot tedd be a keresőbe:  www.radiomozaiksydney.com.au

NAGY VENDEL: Temető fényei
 
Meghaltál!
Jó pár éve már,
Elmúlt számodra a földi élet.
Tested talán semmivé lett?
Elporladt, s akár a hamu
Szürkül lent a sötét mélyben?
Én  a  test feltámadásában nem hiszek,
Csak a  szellem, és a  lélek örökké való  csupán,
Ha  megidézem szellemed,
Betölti a  teret,
Ez  a  halhatatlanság lehet,
Újra bizonyságot  adva
A  hitetleneknek.
S hogy voltál, csupán e rideg
Kőoszlop jelzi csak?
Vésett neveden arany füstje csillan.
A hantokon apró tüzek gyúlnak,
Pislákolnak, ha lebbenti őket
Lenge őszi szellő.
Bágyadtan bólogat reá
Nagyfejű, fehér krizantém.
Halkan zizzen a kövön a tűlevél.
Fenyőfaághoz simul az apró koszorú...
Megnyugszom, s szívemből elillan a ború.
Márványkövön cikázik a mécsesek fénye.
Száz meg száz gyertya ragyog.
Vérszegényen sápadt a  Hold,
Fekete, bársonyos égbolt
Gyújt hozzá millió csillagot.
 
Megjegyzés: (Halottak napja a szekszárdi újvárosi temetőben)
2019.. november 02.
....................................
 
Kértek rá diót?    NAGY VENDEL  HANGOS VERSEI
Vers  halottak napjára... elmondják  ILOSVAY  EGYED KATALIN   ÉS ILOSVAY GUSZTÁV.   A SYDNEY MOZAIK ,  GUSZTI RÁDIÓ MAI ADÁSÁBÓL.
2017.  NOVEMBER  5.   AUSZTRÁLIA
A vers hangos linkje: 
https://www.youtube.com/watch?v=x3sIBXK5rjo&feature=youtu.be
 
NAGY VENDEL  MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DIJAS 2017.
ARANY BOT  KÜLÖNDÍJAS 2018.

*****************************************

 18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 
 - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA - 
 
Mi is az a magas vérnyomás?
A magas vérnyomás (hypertonia) napjainkban rendkívül gyakori kórkép: a becslések szerint hazánkban a felnőtt lakosság 35 %-a érintett benne. A Magyar Hipertónia Társaság 2018-ban kiadott szakmai irányelvei alapján 140 Hgmm szisztolés és/vagy 90 Hgmm diasztolés érték felett beszélhetünk magas vérnyomásról.
A jó hír az, hogy nem vagyunk teljesen kiszolgáltatva ennek az alattomos betegségnek, vagy ahogy az orvosok mondják: „a néma gyilkosnak”. Tudatosan, odafigyelve sokat tehetünk a hipertónia ellen!

Soponyai Mihály
Az a fránya só!
Ha az étrend tekintetében egyetlen, rövid, nagyon tömény üzenetet akarnék megfogalmazni: ennyit mondanék: CSÖKKENTSÜK A SÓFOGYASZTÁST! (Valójában nem a konyhasó, hanem a nátrium bevitele okozza a gondot.) 
Mindenhol kerüljük a sót, ahol csak lehet. Akkor is, ha a
 konkrét lépés kicsinek, jelentéktelennek látszik, hiszen 
sok kicsi sokra megy!
Amikor sócsökkentésről beszélünk, legtöbbünknek az 
jut eszébe, hogy mától fogva kevesebb só kell a levesbe, főzelékbe… Pedig a napi összes sófogyasztásunknak csupán
11 %-a származik az ételkészítés során hozzáadott sózásból. Ezt a mennyiséget is csökkenthetjük azonban különböző trükkökkel: például nátrium csökkentett só vagy vasfű használatával. Ez utóbbi növény sós íze ellenére nem tartalmaz nátriumot. (Kesernyés utóíze miatt azonban bánjunk vele óvatosan!) Jó megoldás az ételek ízáthangolása: csípős, édes-savanyú, édeskés ízhatás egyaránt szóba jöhet. Gondoljunk az ananászos csirkére, vagy a hús mellé adott meggymártásra. További lehetőség a sótlanság pirítással, pörköléssel, tűzdeléssel történő leplezése.
A legjelentősebb mennyiségű só – 77 % – az előre gyártott, feldolgozott vagy étteremben fogyasztott élelmiszerekből származik: sajtok, felvágottak, füstölt húsok, kolbászok, kenyérfélék, mártások, előre gyártott salátaöntetek, savanyúságok. És akkor még a sós rágcsákat, ropikat, gyors éttermi sült krumplit nem is említettük. A legmarkánsabb eredményeket ezen élelmiszerek csökkentésével érhetjük el.
A napi sóbevitel maradék 12 % természetes formában van jelen az élelmiszerekben – gondoljunk például a sárgarépára!
Magas vérnyomás nélkül élők esetében is kívánatos, hogy a napi sóbevitelt 5.000 mg alá csökkentsük! (Ez 2.000 mg nátrium bevitelének felel meg.) Ez már eleve nehéz feladat, hipertónia esetében pedig még ennél is szigorúbb megszorításokra van szükség.
 
És a többi ásványi anyag?
Az étrend nátrium-tartalmának csökkentése csak az egyik szempont. A mérleg másik oldalán találhatunk olyan ásványi anyagokat, amelyek segítenek a vérnyomás normál szinten tartásában: a kálium, magnézium és a kalcium. Ezért a magas vérnyomást kezelő étrendben gyakran szerepelnek gyümölcsök, zöldségek, olajos magvak, hüvelyesek, teljes kiőrlésű gabonafélék, tejtermékek. Arra kell törekednünk, hogy a napi szinten elfogyasztott kálium mennyisége elérje 3.500 mg-ot.
 
Zsírok és olajok szerepe
A magas telített zsírtartalmú húsfélék fogyasztását a magas vérnyomásban szenvedőknek is ajánlott kerülni. Részesítsük előnybe a szárnyasokat, nyulat, egyéb sovány húsféléket (pl. sertéscomb). Omega-3 zsírsav tartalmuk miatt a hideg vízi tengeri halak (makréla, szardínia, tonhal, lazac, hering stb.) étrendi szerepeltetése is segít fontos szempont.
 
Folyadékfogyasztás a kánikulában
Kánikulában különösen fontos a megfelelő folyadékfogyasztás, de ha ásványvizet iszunk, válasszuk a nátriumban szegényebb fajtákat. Ugyanis nagyon nagy különbség lehet az egyes ásványvizek ásványi anyag-összetételében: 4 – 190 mg/l között bármit találhatunk. A legtöbb ásványvíz 30 mg nátriumot tartalmaz literenként. Vannak azonban kifejezetten alacsony nátriumot tartalmazó vizek is.
Kánikulában hűsítő hatása miatt javasolható a menta használata is italokban, de ennél szokatlanabb módon is használhatjuk: pl. petrezselymes krumpli helyett mentás burgonya étrendi szerepeltetésével.
 
A természet erejével
Segítségül hívhatjuk a természet erejét is. A leginkább elfogadott, bizonyított hatású gyógynövény a magas vérnyomás (és általában a szívvédő hatás) tekintetében a galagonya. Serkenti a szívizom vérellátását, értágító és vérnyomáscsökkentő hatású, így koszorúér-betegségek esetén feltétlenül érdemes rendszeresen fogyasztani, de akár megelőzésként is ihatjuk. Segít a vérkeringési problémák enyhítésében, rugalmasan tartja az érfalat, gátolja az érelmeszesedés – különösen a koszorúér elmeszesedés – kialakulását. Ez a gyógynövény adja az alapját Gyuri bácsi Galagonyás teakeverékének (A vérnyomás barátja) is.
 
A fehér fagyöngy szintén csökkenti a vérnyomást. A toxikus fehérjék kioldódását úgy tudjuk elkerülni, hogy hideg vizes áztatással készítjük a gyógyteát. A napi adagot (maximum .1 csésze /nap) nem szabad túllépni, különben fellépnek a nemkívánatos hatások.
A folyamatban lévő klinikai vizsgálatok szerint az articsóka, a gyömbér is biztató eredményeket ad. További lehetőség a fokhagyma, a csalán alkalmazása. A fokhagyma túlzott fogyasztását vérhígító hatása miatt kerülni kell.
Jó egészséget, vírus mentes szép napokat kíván: Soponyai Misi
 
Folytatjuk.

*****************************************

 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 
 
Köszönöm szépen. Drága Barátom. Szuper verseid vannak. Ha nem gond egyet le töltöttem. Mert annyira megfogott. Ölelés és Isten Áldása legyen reád. Üdv: Liza
.................
 
REAGÁLÁSOK AZ ÖRÖKKÉ VALÓ ÁLLANDÓSÁG CÍMŰ VERSEMRŐL:
 
Varady Endre 2020. szeptember 30. 10:32
Nagyszerű lett ez a filozofikus ,mély versed.
Figyelőmbe veszlek és szívvel gratulálok alkotásodhoz.
Üdvözlettel:Endre
 *
Leslie20162020. szeptember 30. 07:22
Tetszik a versed.
Nagy szívvel olvastam.
László
1957052520122020. szeptember 30. 05:58
Bölcs és elgondolkodtató sorok. Szívvel gratulálok , Irén
5206162020. szeptember 29. 15:18
Gratulálok versedhez és szívet hagytam. Sándor
John-Bordas2020. szeptember 29. 12:41
Vendel, ez kiváló vers lett, tetszett, szívvel olvastam, ölel János
41anna2020. szeptember 29. 12:20
? 3. Elgondolkodtató, soraid szívvel szeretettel olvastam kedves Vendi??
Melinda
5367712020. szeptember 29. 12:10
Nagyszerű eszmefuttatás!
Szívvel: József
*
feri572020. szeptember 29. 11:53
Remek, szép alkotásodhoz
Első Szívvel gratulálok
Feri
..............................
 
Kedves Vendi!
Milyen keserű hangulatban vagy, és a versed ezt bizony tovább is adja. Bárcsak ne lenne rá ok. Bárcsak.
ILONA
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. okt. 9., Pén 13:23):
A KERESZTFA, ÉS A BITÓFA EGY TŐRŐL FAKADNAK
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HÍVÓ DAL
 
Hívnánk, Uram,
de mink is pont most eszünk.
Inkább én nem eszek,
csak tik egyetek.
Úgy ülünk az asztalnál az eklézsián,
egy cigány, egy pápa,
egy cigány, egy pápa,
és egy zsidó,
sült hús lesz vacsorára,
fütyülünk a világra.
 
Hogy asztalodnál leültettél,
mindenképpen úrrá tettél,
magad módján kifizettél,
dolgom után megbecsültél.
 
Örömének,
legyetek szépek, és kövérek,
gombóc be nyóc,
s ha teli hassal
állunk fel a padról,
Hogy letegyünk a gondról,
vissza kell fogni a kosztból,
és a borból,
száll az ének a lantról.
 
Más földrészen mondják,
az ember az ember,
az asszony az asszony,
az asszony az nem ember,
a medve nem játék.
A részeg embert átugrasztják az árkon,
Jeri, sánc, Jeri, sánc.
 
Most pedig két rendes ember foghat kezet,
de az egyik biztosan az,
akkor a másik mi lehet?
s ez már bazi a kocsira a dinnyét.
Ne legyél olyan goromba,
áldást mondunk pincehideg borodra.
 
Hogy meglegyen a látszat,
hogyan kerül az étel az asztalra,
az urak még mindig vadásznak.
Állatot és embert ölni
az erős kiváltsága.
 
Kihegyezzünk nekik egy karót?
A keresztfa, és a bitófa egy tőről fakadnak,
ne érje az élő fát
szégyen, és gyalázat,
ne a kivégző alkalmatosságokat imádjad,
keresztény a hóhér is, s az áldozat,
nesze neked tízparancsolat.
 
Mosolyogj az Emberre,
s az Ember is visszamosolyog Rád.
 
2020. szeptember 08.
……................…. 
 
Köszönöm szépen...   a köszöntőknek!
KEDVES FACEBOOKOZÓ LISTATÁRSAK, ÍRÓ ÉS OLVASÓ BARÁTAIM, ÉS MINDNYÁJAN  ....
 
 Hálás szívvel megköszönöm mindenkinek a  kedves gratulációkat, zenés linkeket, verseket, videókat, és képeslapokat, amelyeket  névnapomra kaptam Tőletek.      Olyan sokan felkerestetek akár telefonon,
skypen, e-mailekben , vagy személyesen, hogy elnézést kérek mindenkitől, csak így, egyben tudom mindenkinek megköszönni a  kedvességét, és az odafigyelését.  
Köszönöm szépen. Nagyon jól esett.
Ez  számomra egy tükör volt, hogy mennyien szeretnek, és nincs egy rosszakaróm , haragosom sem, hiszen ők nem írtak , tehát nincsenek.
Még a  kritikusok is csendben maradtak.
Sokan biztattak a  további írásra, és megígérhetem, hogy mindaddig olvashatjátok írásaimat, míg a  teremtő megengedi hogy értelmes gondolatokat  tudjak leírni a  kezemmel.   Hálás vagyok mindenkinek, majd megadózok érte.
Írásaimat  továbbra is megtalálhatjátok a  Facebookon, a  megszolalokblog szpoton és a  MEK  oldalain mint e. könyvek.
Mindenkinek jó olvasást kívánok, és várom a  visszajelzéseket, mivel ezekből táplálkozom, és építkezem.
Hálás tisztelettel,  kézcsókom a  hölgyeknek, baráti kézfogás az uraknak.
Szeretettel: Vendi -  a rosseb sarokból
nagy.vendi54@gmail.com
Szekszárd, 2020. október 20.   

*
NAGY VENDEL: VENDEL NEVE NAPJÁN
(október 20)
 
Falu végén,
A kivezető út
Gyomos meredélyén
Áll egy magányos
Homokkő szobor.
Ruhája kopottas,
Orcája komor.
Támaszkodik juhászbotján,
Lábánál bárány.
Pásztor erre terelve
Barmát, és
Egyéb jószágát,
Köszönti a rendületlenül
Útszélén álló
Vigyázó szentet,
Vendelt,
Emelve kalapját,
Pásztornépek és jószágok
Istápolóját,
Köszöntve neve napján,
Feleszmélvén, hogy
Lassan telelőre kell
Hajtani a nyájt.
*
Október 20. Vendel névnap. (német) Jelentése: a vandálok népéhez tartozó.
Életfeladata a gyengék segítése és támogatása. Sorsát a győzni akarás és a harckészség fogja vezérelni. Minden ellenállást megpróbál  leküzdeni. Magabiztosan valósítja meg céljait. Nem tűr megalkuvást, és nem viseli el a kudarcot. Nem rendelődik alá, kerüli az ilyen szituációkat. Nehezen kezelhető, mert akaratához is érzelmileg közelit, önfejű. Nem tűr ellentmondást, irányítani akar. Csak az lehet jó, amit ő elképzel. Nem lehet neki ellenállni, annyira meggyőző tud lenni, még akkor is, ha ez alaptalan. Ha felismeri, hogy feladata másokért küzdeni, akkor kiteljesedhet. Képes bármit elérni, ha nem öncélú. A sikere akkor válik teljessé, ha ezt valakivel együtt, vállvetve teszi. Határozott és erős társat keres, aki támogatni tudja. A döntéseket azonban mindig ő hozza meg. Rendkívül szenvedélyes, ezért gyakran féltékeny. Gyakran esik az erőszakosság és a hatalmaskodás csapdájába.
Gyakorisága [szerkesztés] :Az 1990-es években igen ritka név, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb férfinév között.[1][2][3]
 
Névnapok [szerkesztés] október 20.[1]
Híres Vendelek[szerkesztés]Szent Vendel
*
Megjegyzésem...
Ezen internetes elemzésre én  protestálok, mert a fele sem igaz, de a másik felét büszkén vállalom.
Na akkor most mindenki eldöntheti hogy melyik felét is..?
vendi. - csak így kisbetűvel 
2020.. október 20. - án
...................
 
A  MEGSZÓLALOK MAGAZIN 1010.  SZÁMÁNAK KÉPLEÍRÁSA, LÁTÁSSÉRÜLTEK SZÁMÁRA
 
Lectori salutem  Nagy Vendel versénél. Nagy Vendel áll a képen. Piros zakót, fehér inget, fekete nadrágot visel.. kezeit összefonja maga előtt. arca komoly. szemüveges. szőke hajú.
 *
2. MESÉK VILÁGA
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Csámpácska a kis kacsa
Kelemen Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány előtt áll. fekete rövid hajú mosolygós, fekete pólóban és fekete nadrágban van. Kék táskája lóg és egy szürke kalap van, a kezében.
 *
3 VERSEK A NAGYVILÁGBÓL  - KORTÁRS  SZERZŐKTŐL - 
Adamecz László barna szemű szemüveges, kék ingben van.
Ábrahámné Ági írta magáról:
Ági az örök mosolyával ül kerekesszékében. Idős, kendőzetlen arcán nehéz sors nyomai. Szerinte nem eléggé - őszülő barna haja nincs fodrászolva. Fekete alapon fehér pöttyös zokni és ugyanilyen hosszúnadrág, narancs - és kék színű bő hosszú tunika, lila pamut kabátka van rajta. Kék szeme kedves lényt ígér... )
Klement Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett, haja ősz, fekete szemű, kék hosszú ujjú blúzt visel.
I.P.Steve. ősz hajú, barna szemű szemüveges.
fekete ingben van,   oda van a kép bal alsó sarkába írva fekete betűkkel I.P.STEVE
 *
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA
ÁRVAY MÁRIA SOROZATA: DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
Önelfogadás, önbizalom, pozitív gondolkodás
ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.
 *
5.FANTÁZIA REGÉNY 
Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség
(20- 6. fejezet – 2. rész)
Samu Ágnes a vízben fodrozódó hullámok közt áll mosolyogva, színes fürdőruhában fekete szemüvegben. 
 *
6 MEGJELENT NAGY VENDEL 21.-DIK  E KÖNYVE
A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN.
NAGY VENDEL VARÁZSSZEM VERSVÁLOGATÁS
Könyvborítóján Nagy Vendel sugárzó mosollyal mesél emlékeiről, elegánsan van öltözve. háttérben fehér zongora látható
 *
7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
VÉGHELYI PÉTERNÉ:  A megmentett (első rész)
Véghelyi Péterné guggol térdén könyököl. mindkét kézfeje álla alatt van. kendő takarja fekete haját, fehér blúz van rajta mosolyog. Novellája végén két kis angyal látható.
 *
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
(10. fejezet. 1.rész) Az Elátkozott Harcos
Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak, mosolygósak fekete szeműek, egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.
 *
10. BEMUTATJUK…
SZILÁGYI ANITA  VERSEIT - ŐSZIKÉK
SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ:
Szilágyi Anita Vörös haja válláig ér, barna szemű mosolygós.
 *
11. ÉLETTÖRTÉNETEIM
VÉGHELYI JÓZSEF : Ruha vagy ruházat
Józsi bácsi kék rövid ujjú ingben s fehér kalap van rajta. komoly tekintetű.
 *
13. ŐSZI HANGULATBAN, APEVA SZENVEDÉLY
Gant Elizabet: hosszú vörös hajú, mosolygós. Kék virágos blúzban van.
 *
14. EMLÉKEZÉS
CSOMOR HENRIETT : Honvágy szülőfalum után
Csomor Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.
MEGJELENT CSOMOR HENRIETT E. KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN.
CSOMOR HENRIETT 15.-DIK E. KÖNYVE "ÖRÖK VÉGTELEN" CÍMMEL VERSVÁLOGATÁSA
Könyvborítóján Csomor Henriett fekete haja vállig ér, zöld fekete kockás rövid ujjú blúz van rajta.
 *
15. VERSRŐL VERSRE …KORTÁRSAINKTÓL
Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.
Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. Gondolkodó tekintetű fekete szemű.
REMÉNYI TAMÁS Sötétkék pulóverben van, fekete szemű, ősz hajú mosolygós.
 *
16. SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 2020.  SZEPTEMBER  10.
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL  ÍRÁSAIBÓL
(VERSCIKLUS HUSZONNÉGY TÉTELBEN)
Vendi szőke hajú, szemüveges, bordó zakójában, átható érzéssel kedvesen szavalja gyönyörű verseit a színpadon.
 *
17. PRÓZAVERSEK
PESA ANNA MÁRIA: Változás - Hangulataim.
Szőke rövid hajú, kissé mosolygós.
 *
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: ŐSZI FELKÉSZÜLÉS
SOPONYAI MIHÁLY ELEGÁNS, ÖLTÖNYBEN VAN . 

*****************************************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.
................................

e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
A  MAGAZIN INGYENES! Kérje a  szerkesztőtől.
…......................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
….............................…
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
………....................…
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
…..................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:
Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
---
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
á
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)
---
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
 ---
https://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
---
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
---
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
---
Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com
……................................
Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újság
belső és külső munkatársai!                 
……................................
MEGSZÓLALOK MAGAZIN  1011. szám
………......................
VÉGE - ENDE - KONYEC - FIN - END - FINÍTÓ