MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2020. 09. hó – tizedik évfolyam, kilencedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. (1-től a 12. számig)
9.Évfolyam: 2019. (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. szeptember
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a
blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes
változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan
tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje: http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel - Skype-on: nagy.vendi54
******************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*****************************
1. LECTORI
SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
Nagy Vendel szerkesztő |
Valamikor
pedagógus voltam, a konkrét munka megszűnt, de az örök érzés megmaradt. Más formákban, más értékekben adom át sokaknak a tudást, legalább is ezt
remélem.Ma szeptember elseje van, és nemsokára becsengetnek az iskolákba, vagy
neeeem?
Minden valamirevaló tanító ember felkapja a fejét, mint egy huszárló, ha elharsan a riadó, a csatára hívó harsonaszó. Rohanva megújul az oktatás, de mégsem tudja semmi helyettesíteni a tanárt.
A robot becsavarja a csavart, de nekünk kell beültetni a fejekbe a tudást. Ma megkezdődik a tanítás, de ki tudja hogy meddig tart. Köszöntsünk minden ősi Pejdagógost, a tudós rabszolgát, ki évezredek óta felkelti a tudás vágyát. Tanuljatok, okosodjatok, mai diákok, építsétek tovább a világot, Egyebet nem mondhatok.
Minden valamirevaló tanító ember felkapja a fejét, mint egy huszárló, ha elharsan a riadó, a csatára hívó harsonaszó. Rohanva megújul az oktatás, de mégsem tudja semmi helyettesíteni a tanárt.
A robot becsavarja a csavart, de nekünk kell beültetni a fejekbe a tudást. Ma megkezdődik a tanítás, de ki tudja hogy meddig tart. Köszöntsünk minden ősi Pejdagógost, a tudós rabszolgát, ki évezredek óta felkelti a tudás vágyát. Tanuljatok, okosodjatok, mai diákok, építsétek tovább a világot, Egyebet nem mondhatok.
A
szerkesztő.
*********************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL
1. LECTORI
SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
2. MESÉK VILÁGA
KELEMEN GYÖRGYNÉ
EDIT : ESTE KICSIT MÁS
MINDEN
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
GANT ELIZABET , CSOMOR HENRIETT, SZEGZÁRDI NAGY
VENDEL,
STOLMÁR BARBARA, BOGNÁR PAPP IRÉN, TÓTH ENIKŐ
STOLMÁR BARBARA, BOGNÁR PAPP IRÉN, TÓTH ENIKŐ
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA - ÁRVAY MÁRIA SOROZATA
DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK ÚGY JÓ
5. FANTÁZIA REGÉNY
SAMU ÁGNES: ŐSI ERŐK, ÉS AZ
ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
6. VERSVÁLOGATÁS KLEMENT BURZA MÁRIA,
ÉS I.P. STEVE
ÍRÁSAIBÓL
7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
VÉGHELYI PÉTERNÉ: ÚTLEVÉL A MENNYORSZÁGBA
8. HAZAI TÁJAKRÓL... SZEGZÁRDI NAGY
VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ, ÉS KISS
ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. AKKOR MÉGISCSAK SZÜRET - SZÜRETI MULATSÁGOK
JÓZSEF TIBOR: SZEKSZÁRDI SZÜRET
11. ÉLETTÖRTÉNETEIM - VÉGHELYI JÓZSEF : A DIGITÁLIS
SHAKESPEARE
12. BEMUTATJUK SZABÓ GITTA
ÍRÁSAIT : FEKETE GYÉMÁNTOM
DALA
13. EGYPERCES TÖRTÉNETEK
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: ESETEK KITTY
CICA ÉLETÉBŐL
14. KALAND AZ ESŐBEN. CSOMOR HENRIETT : EGY JÚLIUSI KIADÓS
ESŐ
15. VERSRŐL VERSRE KORTÁRSAINKTÓL
GANT ELIZABET, KOVÁCS TIBOR, CSOMOR HENRIETT, ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES
REMÉNYI TAMÁS
REMÉNYI TAMÁS
16. HANGOS KÖNYVEK KÉSZÜLNEK
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT: IGAZI JÓTEVŐK
17. HANGOS VERSEK ILOSVAY
GUSZTÁV ELŐADÁSÁBAN :
VARÁZSSZEM , ÉLETÉRZÉS
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT -SOPONYAI MIHÁLY
ROVATA
A VÖRÖSBOR
JÓTÉKONY HATÁSAI
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
**********************
2. MESÉK
VILÁGA
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT : Este, kicsit más minden.
Kelemen Györgyné Edit |
Leszáll az
este, sötét fátyol von be mindent. Ami nappal szép volt, most hirtelen
félelmetes. A gyerekek félnek és legyünk őszinték, mi felnőttek is meg-meg
riadunk néha.
Vannak
viszont olyan kis lények, kik ekkor ébredeznek. Nekik a világos a sötét, mert
olyankor rosszul látnak, keveset. Ők a sötétség népe a kis aprónép, az emberek
csak úgy hívják őket, tündérkék.
Kicsik
és szép csillogó szárnyuk, mint a lepkéké. A gyerekek látják őket, de
szüleik meggyőzik őket álmot láttak, és szépet álmodtak. Pedig mikor a
sötéttől félve a takaró alá bújtak, ők voltak kik énekeltek nekik, a gyerekek
megnyugodtak és utána békésen aludtak.
Nem
volt ez mindig így, volt idő, mikor a tündérek gonoszak voltak. A királynőjük
gyermek könnyel díszített palotában lakott. Egyre több és több kellett neki, a
ruhájára és mindenhová csodásan csillogó könnyet rakatott. A cseppek ragyogtak
mint a gyémánt.
Az
alattvalóit küldte cseppekért, azok meg gonoszkodtak, minél többet sírjanak a
gyerekek. Elgáncsolták őket, hogy elessenek minél nagyobb lett a seb, annál
jobban sírtak. Így aztán egyre jobban gonoszkodtak. Mikor sírt a kicsi,
látatlanul oda repültek és szedték, gyűjtötték a könnyet. A királynő ilyenkor
boldog volt és újabb és újabb kis tojásokat ringatott, amiből megszületek a kis
tündérek. Miután a tojásból a tündérke kikelt, vitték őket a leendő szüleihez.
Kik már nagyon várták őket.
Amelyik
tündérke sok könnycseppet gyűjtött szülő az lehetett, mert megérdemelte. Volt
olyan nagy család, ahol már sok kis tündér nevelkedett, volt viszont olyan,
amelyik csak álmodott róla, hogy egyszer neki is lesz kisbabája.
Történ
viszont egyszer, a tojásból vörös hajú kis tündér született. Nagyon rossz, a
kicsi nem kellett senkinek. Kivéve egy családot, kire a királynő nagyon
haragudott, miért is volt dühös rájuk azt már bizony maga sem tudta. Csak
mérges volt rájuk, és kész. Övék lett a baba.
- Kis
vöröske apró szentem, a neved mi is legyen? - szólt tündérmama.
-
Olyan kis huncut a tekintete, legyen a neve Csibészke – mondta papa.
Kis Csibészke
nevéhez híven csintalanka volt, szerette a jót. Nem gonoszkodott!
Mikor már
elég nagy fiúcska volt, kijárta az ijesztgető iskolát, de csak
bukdácsolva. Ő bizony ijesztgetés helyet inkább nevettetni szeretett. Ki is
lógott a sorból rendesen. Eljött a nagy nap, könnyet kell gyűjtenie.
Rosszalkodni kell hogy a gyermek sírjon, legyen sok könnycsepp, a királyné
boldog legyen. Nagyon nagy feladat ez, a fennmaradás függ tőle.
Csibészke
este munkához is látott, na most ő ijesztget. Mozgatta a vállfára felakasztott
ruhát a sötétben, a kisgyerek megijed és sírni kezd gondolta. A kicsi viszont
csak nézet. Nem sírt, kíváncsi lett, vajon mi vagy ki mozog ott? Felállt a
sötétbe, oda ment megnézni.
Na ettől
Csibészke ijedt meg, soha még ilyen nem volt. Gondolkodott erősen, a tankönyv
erről mit is írhatott? Jaj nem emlékszik, egyáltalán volt benne ilyen? Mit
csináljon, mit is tegyen?
A kicsi
fiúcska viszont, már ott is volt.
- Baba,
szárnyas baba! - örömében rikkantott.
Annyira tetszett, tapsolt és nevetett, örömében könnycsepp csordult a szemében.
Csibészke
oda reppent és gyűjteni kezdte a cseppeket. A pici örült neki, bántani nem
akarta. Játszottak, nevettek egész éjszaka. Hullott a könnycsepp ahogy
nevetett.
Mikor vissza
tért a cseppekkel, a királyné csodálta őket, színesen csillogtak, ragyogtak,
sokkal szebb volt mint a többi. Ez lett királysága legszebb éke.
Kérdezték,
faggatták Csibészkét a csoda cseppek honnan vannak, de ő el nem árulta.
Furcsa dolog
történt a királynéval, ahogy a színes könnycseppeket kapta, a tojás héja
megváltozott, színes lett, mint a csepp. A tündérek szárnya is más lett ahogy
kikeltek, nem egyszínű lett, hanem fényesen csillogó és szivárvány színű.
Szívük
megtelt jósággal, melegséggel. Miután Csibészke titka kiderült hogy a
könnycsepp nevetésből van, a többi tündér is ilyet kezdet gyűjteni.
Megváltoztak, jók lettek már nem gonoszkodtak, tündér ország már nevetéstől
hangos. A királyné is boldog, lett sok- sok kis tündér, jutott belőle minden
házhoz. Lehet most már a pici szőke vagy fekete hajú, mindegy egy a lényeg,
boldogok.
Megváltozott a sötét éj,
kicsi babám, már ne félj.
A sötét is jó
móka,
kitalálhatod a titkokat.
Sötét, sötét
rejtelem,
titkodat én felfedem.
Nem is vagy
már félelmetes,
titkod
előlem el nem fedheted!
**********************
3. VERSEK
A NAGYVILÁGBÓL
- KORTÁRS SZERZŐKTŐL -
GANT ELIZABET: 33
Jó anyám
fogta kezemet,
Elestem én
esetenként,
Ez mégsem
szegte kedvemet!
Kis batyumba
friss pogácsa,
Szívembe hős
erő került,
Cseperedve
nemsokára
Az életem is
felderült.
Jöttek
hegyek, hullámvölgyek,
Még tovább
bíztam és hittem,
Bajban sokat
emlékeztem,
Gyerekkorom
is átölelt.
Sok-sok szép
év így repült el,
Szám szerint
pont harminchárom,
A jókedv, a
derű éltet,
S neked is csak
ezt kívánom.
Mit hoz a
jövő? Nem sejtem.
De annyit
bizton mondhatok,
Jövőt
formálja a jelen,
Ebben
híhetek s bízhatok.
Legyen
hosszú az életünk!
S közben
örömökben teli!
Lesz-e még
sok szép ily évünk?
Végül azt a
sors eldönti.
Hiszek a
szép erejében,
A jóságban,
szeretetben.
Hát adjuk át
ezt, emberek!
S sose
fázzon a lelketek!
Egymást
emelve tanítsuk
A most
születő gyermeket,
Ha követjük
ezt az utunk,
Megáld
majdan a szeretet.
Soraimat
zárom lassan,
Bár a
jókedvem végtelen,
Éljünk soká
oly boldogan
Csak addig,
ameddig lehet!
................................................
CSOMOR HENRIETT: Körforgás
Felhők
úsznak az égen,
vannak jó,
és pocsék pillanatok.
Néha süt a
nap,
ha beborul,
ömlik az eső,
s zeng az
ég.
Erre szokták
mondani:
olyan
mérgesen veri
az ördög a
feleségét,
hogy a szeme
közben
villámokat
szór.
Sajnos nem
mindenki egészséges,
ha beteg
vagy, furcsán néznek rád.
Találgatják
milyen nyavalyával küzdesz.
Az
értetlenség okoz némi zavart.
Elkeseredett
vagy tőle,
de ha
sikerül
lelkileg
megerősödnöd,
akkor te
nyertél.
Mint ahogy
tettem én is
a kórházi
ágyon.
Születünk, s
meg is halunk,
ez az élet
egy körforgás.
Te aki
örökre elmentél,
nagy bánatot
hagytál hátra.
Könnyezem
utánad
még mindig,
látlak magam
elött.
Olyan jó
lenne
ha néha
átölelnél.
2020.
augusztus 06.
..............................................
BALATONI
VERSEGYVELEG 2020. FORRÓ NYARÁN
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: VÁLTOZATOK EGY TÉMÁRA
01.Tóparti merengő
Állok a parton elmerengve,
Nézem a fodrozó vizet,
Hol láncukat rázzák bólogatva
Karcsú csónakok reménylőn,
Fatörzshöz kikötve,
Szabadulást remélve,
Sok ázott falevéltől ölelve.
Lágy hullámok ringatják
A sima víztükröt,
Hófehér madarak közelednek hamarvást,
Légiesen lebegve kecsesen
Éket verve a hűvös habokba,
Suhannak a vízen,
Oly békések mindahányan.
Párunk után vágyakozva
Felkapunk hát lélek ladikjára,
Hattyúkkal kísérve
Talán utoljára.
Tóvize csillan
Evező csobban,
Csónak ha lendül,
Kavics csikordul
Hajónk hogy szabaduljon,
Fövenyes parton
Omlik a lábnyom.
S a langyos délutánban
Tovahalkulón lágy
Hangja hallik a szónak,
Bölcsőjét ringatta a mának,
És követi a holnap.
Oszlopos kerengőin
Kristály kolostornak,
Mormolunk zsolozsmát
Az örökkévalónak.
Megjegyzés: 2015.07.15.
á
BALATON NYÁRI ÉJ
02.Ülök az ágyon
A hintaágyon,
Nevetnek rámA csillagok.
Langymeleg éjen,
Szellő leheletében,
Jegenye meredélyén
Kúszik fel a fény.
Este az ágyon
Lábam himbálom
Fejem felett már
Csak a Hold ragyog.
Az öreg fákon
Bagoly rikácsol.
Vigyáznak rám
Az Angyalok.
A fénysugárban
Ezüstös sávban
Halkan figyel
A Balaton.
Megjegyzés: 2014. nyarán
á
Egy kép margójára...
03.Hattyúk a tavon
Állok a parton elmerengve,
Nézem a fodrozó vizet,
Hol láncukat rázzák bólogatva
Karcsú csónakok reménylőn,
Fatörzshöz kikötve,
Szabadulást remélve,
Sok ázott falevél közepette.
Lágy hullámok ringatják
A sima víztükröt
Hófehér madarak közelednek hamarvást,
Légiesen lebegve kecsesen
Éket verve a hűvös habokba,
Fejüket kedvesen nyakukra hajtva,
Suhannak a vízen,
Látványuk minekünk üzen
Oly békések mindnyájan
Élet szépsége sugárzik belőlük,
Egymás felé fordulnak,
Összeölelkezve,
Így kellene mindenkinek,
S az élet szebb lehetne.
Párunk után vágyakozva
Lelkünket feltölti e látomás.
Felkapunk hát lélek ladikjára,
Hattyúkkal kísérve
Talán utoljára.
Tóvize csillan
Evező csobban,
Csónak ha lendül,
Kavics csikordul
Hajónk hogy szabaduljon,
Fövenyes parton
Omlik a lábnyom.
S a langyos délutánban
Tovahalkulón lágy
Hangja hallik a szónak,
Bölcsőjét ringatta a mának,
És követi a holnap.
Oszlopos kerengőin
Kristály kolostornak,
Mormolunk zsolozsmát
Az örökkévalónak.
Megjegyzés: 2015 06 02
á
04.Őszi Balaton fényei
Pajkos őszi
szellő
Fodrozza a hűs vizet,
Parti fák tövére kúszik a fény,
Közeleg a cinkos éj.
Puha pihe párnákon
Pihenni indul a fény.
Láncait rázva bólogat
Egy csónak a móló mentén,
Szabadulni akarna még,
S megannyi falevél.
Suttogva susognak
Egymással a nádasok,
Ezüstös sávban árad a hold fénye.
Felette ragyognak a csillagok,
Bársonyos égboltot körbe övezve,
Gyémánt szemeikkel,
Méla bágyadtsággal figyelnek rád.
S aludni készül a Balaton.
Megjegyzés: 2015
á
TAVASZ, NYÁR, ŐSZ , TÉL, MEGÚJULÓ SZENVEDÉLY.
05.TÓPARTI IDILL
Tó vize csillan
Csónak, ha lendül
Evező lapátról
Csordul a víz.
Fodrozó habok
Csitulnak a parton,
Homokos fövenyről
Omlik a lábnyom.
Part menti fákról
Lehull a levél
Sárguló színben
Úszik a vízben.
Ezüstös vértű
Hal háta villan
Sütkérezni jött fel
A vakító napban.
Pikkelyes páncélja
Nem védi a bajban.
Sirályhad elől
Mély vízbe illan.
Vadkacsa búvik
Nádas rejtekében
Fiait hozza
Mutatni serényen.
Lebukó napnak
Hamvadó fényében
Megnyúló árnyék
Piroslik a légben.
Elcsitul a zaj.
Nád dalol a szélben.
Vízi tündér hangja
Csendül az éjben.
Hűvös ezüst fényében
Csak a hold ragyog.
Bársonyos égbolt
Gyújt hozzá
Millió csillagot.
2006. február.
á
06.TÉLI BALATON
Tél hava a Nap tüzét kioltja,
mindent betakar fehérlő hamuja,
hideg fagynak fehér porhava.
Csusszan az álom a fakutyákon,
éjszaka reccsen a rianáson.
Szél szárnyán hideg víz fodrozza,
a csend hűvös hídon átfeszül,
a téli Balatonhoz ér,
jégfátyolt fon a parti padokra a szél,
utat keres jegén a lábnyom.
Keringő halkuló dallama száll,
a Füredi partokon,
szél dúdol a Thagóre sétányon.
Mosolygós Szürkebarát
ontja borvirágát,
a pince mélye
szomjazó vendéget vár,
mézszínű a borospohár,
bársonyos íztől összefut
szánkban a nyál.
Tékozló ősz ízeivel hív,
s melegével vár a csodás
Badacsonyi hegyi varázs.
Mint megannyi tüzes parázs.
Lent a mólónál,
körbefagyott csónak áll,
jégkristályok fátyolán át
ottfelejtett ködmárvány,
menekülésre vár,
álmában hívja a tavaszt,
a reménylő megváltást.
Néhány kifáradt hajó
édesen alussza téli álmát.
S valahol fejét veri a fába,
egy éhesen didergő harkály,
s kéjesen csusszan a Sióba
a túláradt Balaton,
kék vize surranásra vált.
2019. decemberén
..................................................
BALATONI EMLÉKEK 2020. FORRÓ NYARÁN
Stolmár Barbara: Bocsánat
útján
Gyenge volt
ész, és szív,
törött már a fáradt gondolat,
mikor hang-kéz furcsán int,
csak ezredik éberség-törést láttuk megint.
Mégis, hinnünk kell a bocsánatban,
új kezdetben, letisztult hangokban.
törött már a fáradt gondolat,
mikor hang-kéz furcsán int,
csak ezredik éberség-törést láttuk megint.
Mégis, hinnünk kell a bocsánatban,
új kezdetben, letisztult hangokban.
Csak vártunk
újra százezredszer,
álmosan, de régi hittel,
megszoktunk már minden hang-kép szakadást,
hittük, újra lesz hangadás.
Tévedtünk. De hiszünk bocsánatban,
új kezdetben, letisztult hangokban.
álmosan, de régi hittel,
megszoktunk már minden hang-kép szakadást,
hittük, újra lesz hangadás.
Tévedtünk. De hiszünk bocsánatban,
új kezdetben, letisztult hangokban.
A szó
riadtan még ölelt,
hangszerszó mind magasba szökellt,
égi kéz szórt zengőfényesőt ablakodban,
reméltük, érzőn hallgatod. Higgyünk ma bocsánatban....
új kezdetben, letisztult hangokban.
hangszerszó mind magasba szökellt,
égi kéz szórt zengőfényesőt ablakodban,
reméltük, érzőn hallgatod. Higgyünk ma bocsánatban....
új kezdetben, letisztult hangokban.
Gonosz hideg
szikra volt csupán,
mikor lógott kulcsunk lélekajtód zárján.
Tudod, zárnak nyelve nem fordult volna meg,
tán kísértésnek látszott... s mi hiszünk bocsánatban,
új kezdetben, letisztult hangokban.
mikor lógott kulcsunk lélekajtód zárján.
Tudod, zárnak nyelve nem fordult volna meg,
tán kísértésnek látszott... s mi hiszünk bocsánatban,
új kezdetben, letisztult hangokban.
Fénykereszted
szívből rád várt,
mert ki lelkével néz reá,
annak csoda, s esély támad.
Kezedre belőle rásütött a Nap.
Az óra elszaladt, s ím, kérjük bocsánatunkat,
s hiszünk új kezdetben, letisztult hangokban.
mert ki lelkével néz reá,
annak csoda, s esély támad.
Kezedre belőle rásütött a Nap.
Az óra elszaladt, s ím, kérjük bocsánatunkat,
s hiszünk új kezdetben, letisztult hangokban.
Kérés:
Mondja meg ezt mind neked
az ég egy kedves hírnöke
mert Isten ma is látja lelkünket,
engedjük meg, nyissa fel rejtett lélek-szemünket.
Híven elmerülünk áldó bocsánatban,
s élhetünk még új kezdetben, letisztult hangokban.
az ég egy kedves hírnöke
mert Isten ma is látja lelkünket,
engedjük meg, nyissa fel rejtett lélek-szemünket.
Híven elmerülünk áldó bocsánatban,
s élhetünk még új kezdetben, letisztult hangokban.
2020.08.17.
..................................................
BOGNÁR PAPP
IRÉN :Ad infinitum
A hangod,
mintha szél simogatna,
mint a tenger, ha lágyan énekel,majd az óceán gáttalan
hullámverése, a mélység és
a távolság zenitje zeng.
Ringó búzatáblák idézik
a hangod és az augusztusi
csillagok csilingelése.
De merre vagy?
Hol találok rád?
A végtelen utolsó pontján?
A csodák mély örvényébe?
Hegyek, barlangok visszhangja
csermelyek víg csobogása
virágok szelíd suttogása...
Mindenütt szólsz és keresel.
Nem találsz és nem talállak?
Megmaradunk magányos fának?
Örökkévaló az árvaságunk,
múlhatatlan szomjúságunk.
...............................................
Tóth Enikő
Enci: Iskolakezdés
Iskolakezdés,
gyermeki rezgés,lépdel a táska,
benne felejtés!
Gyermek a
téren
indul el éppen,vár a csodára,
fény a szemében!
Vár a
tudásra,
lelke kitárva,néz a tanárra
égre kiáltva!
Nyílnak a
termek,
lép be a gyermek,ébred a mában,
majd felemelnek!
Iskolakezdés,
régi derengés,távoli nyárban
őszi merengés...
**********************
4. ELISMERŐ
SZAVAK FONTOSSÁGA
ÁRVAY MÁRIA
SOROZATA : DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK ÚGY JÓ
„Úgy
szeretném meghálálni!...”
Mit
is? Sok mindenért adhatunk hálát, lássuk csak!
41. Hála és
a boldogság
Árvay Mária |
"Aki
elfelejti a hála nyelvét, sosem lesz beszélő viszonyban a boldogsággal."
(John Robbins)
Aki bármiért
is hálás és ezt ki is tudja fejezni, lélekben boldog, s ezt az örömöt tovább
tudja adni másoknak. Olyan szép gesztus ez, gyakoroljuk rendszeresen!
42. Hála és
szeretet
"A hála
egyik legnagyszerűbb fokmérője szorult helyzetünkben olyasvalakivel találkozni,
akit szeretünk."
(Aimee Bender)
Ezt tényleg
nagyszerű megtapasztalni! Hiszen, akik valóban barátaink, a bajban is
mellettünk vannak! Legyünk ezért is nagyon hálásak! Talán valamikor mi is
tudjuk viszonozni!
43. Hála és
önismeret
"Nagyon
fontos, hogy hálás beállítottsággal nézzünk a világra. Túl könnyen beszéljük be
magunknak, hogy nehéz az életünk, legalábbis bizonyosan nehezebb, mint
szerencsésebb sorú barátainké vagy testvéreinké, akikkel szinte minden nap
találkozunk. Ha azonban saját szerencsés pillanatainkat keressük, és elismerjük
azokat - beszélgetések során, naplónkban vagy akár csak önmagunkban -, az
rengeteg testi-lelki előnnyel jár."
(Sarah Ivens)
Átélünk és
megtapasztalunk hálás pillanatokat életünk során, csak nem szabad
megfeledkeznünk ezekről. Ha nem akarjuk leírni szerencsés perceinket,
szívünkben is számon tarthatjuk őket, higgyék el, érdemes!
44. Hálaadás
"Ahogy
egyfolytában hálát adtam minden nap, kezdett megváltozni a gondolkodásmódom, és
kezdtem észrevenni azt a sok száz apró dolgot, ami jól ment minden nap, amiket
addig észre se vettem, és teljesen természetesnek vettem, ahelyett, hogy arra a
négyre vagy ötre figyeltem volna, amik nem mentek jól. Szóval igazából a
boldogság kulcsa számomra az, hogy egyszerűen emlékezzek arra, hogy amikor
idejöttem, nem borult fel az autóm, vagy nem botlottam meg, amikor feljöttem a
színpadra."
(A. J. Jacobs)
Vegyük fel
ezt a szemüveget, s lássunk vele
45. Hála,
ajándék
"Az
elégedettség titka, hogy hálásak vagyunk az élet ajándékáért."
(Ernst Ferstl)
Legyen így,
kívánom mindenkinek!
Hála az Édesanyákért
Nem
szükséges taglalnom, kinek tartozunk a legnagyobb hálával a világon! Sokszor a
szó nem elég, hogy kifejezzük szeretetünket, mégis néhány gondolat segíthet!
Ezekhez nem fűzök kommentárt, mert önmagukért beszélnek!
46. Az
édesanyák dicsérete
"A
világon van sok millió ember,
S van sok ezer, ki téged szeret,
De hogyha baj van, már egyik sem ismer,
S nem törődik senki sem veled.
Csak egy van, aki melletted áll mindig,
Jó szellemként követ, vigyázva rád -
Ha rossz is vagy, ő mindig jónak lát:
A te drága, édes, édes, édes jó anyád!"
(Lakner Artúr)
47. Áldott
anyai kéz
"A
legáldottabb kéz a földön
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben:
Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet! -
Némán, nagy, forró áhítattal,
Csókolom meg a kezedet!"
(Dsida Jenő)
48. Köszönöm
Istenem az édesanyámat!
"Köszönöm
Istenem az édesanyámat!
Amig ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat."
(Dsida Jenő)
49.
Köszönöm!
"Köszönöm,
hogy elviselted az elviselhetetlent. Hogy valamit teremtettél a semmiből. Hogy
üres zsebekből is képes voltál adni. Hogy szerettél bennünket, mikor nem volt
bennünk semmi szeretetre méltó. Köszönöm, hogy a lehetetlent is megoldottad
egyetlen mosolyoddal."
(Pam Brown)
50.
Eltéphetetlen kapocs
"Néztem
anyut, ahogy megtesz mindent, és rájöttem, hogy soha nem leszek képes teljesen
elszakítani magam tőle. Nem számít, mennyire vagyok erős vagy gyenge, anyu a
részem, épp olyan fontos, mint a szívem. Soha nem leszek olyan erős, hogy meg
tudnék lenni nélküle."
(Sarah Dessen)
Édesanya
csak egy van, becsüljük meg nagyon, szeressük, amíg lehet, éreztessük vele,
milyen fontos nekünk! Addig tegyük, míg nem lesz túl késő!
Hála az
Édesapákért
Egy család akkor
teljes, ha édesapa is foglalkozik gyermekeivel, ugyanolyan fontos szerepe van,
mint az édesanyának. Nekik is hálánkat fejezzük ki, néhány szép gondolattal!
51. Apa, a
biztonság
"Apa
keze biztonságos
Hogyha fogja a kezem
Nem történhet egyáltalán
Semmiféle rossz velem."
(Hécz Attila)
52. Jó apák
"A
világ tele van jó apákkal. Hogy miről ismerni fel őket? A jó apák azok, akik
olyan rettenetesen hiányoznak, hogy távollétükben minden összeomlik. A jó apák
azok, akik szeretnek, már jóval azelőtt, hogy megérkeznénk. A jó apák azok,
akik keresésünkre indulnak, amikor nem leljük a hazavezető utat. Igen.
A világ tele van jó apákkal. És a legjobbak azok, akik mellett életük párja jó
anyának érezheti magát."
(Született feleségek c. film)
Hála
szüleinknek
Manapság,
amikor olyan sok a válások száma, egy igazi család igazi kincs. Hála azoknak a
szülőknek, akik összetartanak családokat!
53. Szülők,
mint támaszaink
"Az apa
a fatörzs, amibe a gyermek kapaszkodhat, az anya pedig a föld, ami táplálja.
Nélkülük nem talál otthonra. Támasz nélkül még talán túl lehet élni, anélkül,
hogy az ember úgy istenigazából megsérülne, de föld nélkül nincs élet."
(Cennet c. film)
54. Családi
összetartás
"A
legfontosabb, amit egy apa tehet a gyermekeiért, hogy szereti az anyjukat."
(Theodore M. Hesburgh)
55. Békés
gyermeki lélek
"Az
anyák szeretik a gyermeket, az apák erősebbé teszik őt."
(The Originals - A sötétség kora c. film)
Folytatjuk.
**********************
5. FANTÁZIA
REGÉNY
Samu Ágnes:
Ősi erők és az újjászületett testvériség
(2018 - 6.
fejezet - 1. rész)
Dragon
meséje
Dragon a
sikeres év végi vizsgák után küldetésre indult, viszont nem egyedül, Merlin két
arkangyalt rendelt mellé. Az úti cél egy igen sötét és gonosz világ volt, amit
úgy hívtak, hogy Gonosz Szent Föld. Dragon nem értette pontosan, miért is kell
oda mennie, ugyanis Merlin csak annyit közölt vele, hogy azon a helyen fogja
megtalálni azt, amiért valójában a Meridinbe került.
Két nappal a vizsgák után indult útnak Dragon, természetesen mindenkitől
elbúcsúzott. Az édesapja bátorító szavakkal engedte útnak, ennek ellenére
eléggé látszott rajta az aggodalom. Pegasus és Lion folyton csak azt
hajtogatták neki, hogy nagyon vigyázzon magára. Wolf persze nem bírta ki piszkálódás
nélkül, ennek fényében megjátszott komolysággal közölte, hogy ajándék nélkül
vissza se merjen jönni. Egyedül Phoenix nem szólt semmit, ám a tekintete
mindent elárult, le sem tudta volna tagadni, mennyire nem örül annak, hogy
közel két hónapig nem találkozhatnak. Annak ellenére, hogy állandóan
összekapnak valamin az öccsével, mindig is ragaszkodtak egymáshoz. Szótlan
testvérét elköszönésképpen szorosan átölelte, miközben jól hátba veregette.
Az iskola udvarán összegyűlt társaság a reggeli, napsütötte égben egy
váratlanul megjelenő és hatalmas dimenziós kaput pillantott meg, amiből ketten
léptek ki. Rövidesen Merlin és Oraculum is megjelentek a színen.
– Pont időben, ahogy azt mindig is szokták – jegyezte meg Oraculum,
miközben a két arkangyal feléjük közeledett kimért léptekkel. – Legyetek
üdvözölve, Michael és Uriel arkangyal! – köszöntötte az érkezőket komoly
hangon.
– Nagyon hálásak vagyunk, amiért elfogadtátok a felkérésünket – mondott
köszönetet Merlin kitárt karokkal s lágy mosollyal az arcán.
– Mintha lett volna más választásunk – szólalt meg nem túl barátságosan a
jóval magasabb és termetesebb arkangyal, akinek ennek ellenére kellemes, érzéki
és mély hangja volt. Ónixfekete szemei villámokat szórtak a dühtől, annyira nem
volt kedve a küldetéshez. A férfi fekete, egyenes, tépett meg vállig érő
hajának néhány tincsét jobb és bal oldalt is egy-egy sárkányt formáló,
grafitfekete színű keikan fogott össze. Hófehér uwagit, hakamát és haorit
viselt, ami nagyon előnyösen mutatott rajta, főleg a testalkata és a bronzbarna
bőre miatt. Teljesen emberi kinézettel rendelkezett, és olyan harminc év
körülinek nézett ki. – Ajánlom, hogy a tanítványod ne hátráltasson a
küldetésen… – morogta ölbe tett kezekkel.
– Kérlek, legyetek elnézőek a bátyámmal, mostanában megterhelő napjai
vannak – szólalt meg a másik arkangyal esedező és gyermeki hangon. Homokszínű
és metál csillogású szemei álomszép látványt nyújtottak, ráadásul olyan
mérhetetlen szeretetet árasztottak, hogy azt szavakba se lehet önteni.
Félhosszú, dús, tépett és ezüstszínű haja volt. Kissé sápadtnak, haloványnak
tűnő bőre ellenére egyáltalán nem úgy festett, mint akinek esetleg van valami
egészségügyi problémája. Akárcsak a bátyja, ő is teljesen olyan volt, mint egy
ember, viszont vele ellentétben kifejezetten kislányos küllemmel rendelkezett.
A korát tekintve, legalábbis látszatra, nagyjából tizenhat éves lehetett. Az
öltözete ráadásul teljesen olyan volt, mint, amilyet az Emberek Világában
szoktak hordani. Élénkpiros pólót, farmer halásznadrágot és fekete színű
sportcipőt viselt. – Nagyon megtisztelő, hogy a mi segítségünket kértétek –
mondta, miközben meghajolt Merlin és Oraculum előtt.
– Sziasztok! – jelent meg váratlanul Gabriel. – Nahát, Uriel, elvesztek a
Gucci cuccaid? – viccelődött.
– Gonosz vagy velem, bátyám – motyogta kissé durcásan az orra alatt Uriel,
miközben a többiek felnevettek.
– Szóval te vagy, Uriel – lépett oda hozzá Lion. – Lion a nevem, és nagyon
örülök, hogy megismerhettelek – nyújtotta oda neki a kezét mosolyogva. –
Gabriel sokat mesélt rólad.
– Tényleg? – pirult el, miközben kezet rázott Lionnal. – Miket mondott
rólam?
– Például azt, hogy te vagy minden világban a legaranyosabb és
legszerethetőbb teremtmény.
– Jómagam ezt vitatnám – vágott közbe undok hangon Uriel bátyja.
– Te vagy Michael, igaz? – kérdezte Lion.
– Igen, de neked Michael nagyúr vagyok! – húzta ki magát még jobban.
– Képzeld, rólad meg azt hallottam, hogy te vagy minden világban a
legutálatosabb és a legbeképzeltebb teremtmény – vágott vissza nyersen Lion.
– Ideje a tárgyra térni – szólt közbe váratlanul és gyorsan Merlin egy
esetleges vitás helyzet kialakulásának megakadályozása érdekében. – Dragon,
Uriel és Michael lesznek a kísérőid, akik mindenben a segítségedre lesznek majd
– fogott bele komoly hangon. – Biztos vagyok benne, hogy a Gonosz Szent Földön
sok kérdésre megtaláljátok a válaszokat, ám ami a legfontosabb, nagyon legyetek
résen!
Michaelt nagyon dühítette Lion arcátlan viselkedése. Hogy merészelt vele egy
egyszerű halandó így beszélni?! Nagy szerencséje, hogy jóval gyengébb nála a
nő, máskülönben azonnal megtorolta volna a vele szemben vétett bűnét. Mindig is
méltóságon alulinak vélte azt, ha valaki egy nála sokkal gyengébbre emel kezet.
Jobbnak látta hallgatni az ügy kapcsán, valamiért úgy érezte, Merlin nagyon nem
örülne, ha a nő büntetését követelné. A rövid, ám lényegre törő útba igazítást
követően ismét nyitott egy dimenziós kaput, ami egyenesen a Gonosz Szent Földre
vezetett.
Dragon kíváncsiságát nagyon felkeltette mindaz, amit eddig Merlin elmondott
neki. Az elmúlt egy évben sokat tanakodott azon, vajon milyen szerepet fog majd
játszani a jövőben, mint emberfeletti hatalommal rendelkező személy.
Gondolataiból Uriel kedves és kissé szomorkás hangja zökkentette ki.
– A leggonoszabb, ám egyben a leghatalmasabbak közé tartozó lények lelkei
vannak elzárva a Gonosz Szent Földön – fogott bele Uriel, miközben a
dimenzióűrben haladtak az úti céljuk felé. – Az oda zárt lények
elpusztíthatatlanok vagy csak nagyon-nagyon nehezen megsemmisíthetőek. Hét
bugyra van, és ugyanúgy változik a környezet szintenként, mint a Pokolban.
– Tehát ez is egy Pokol, csak ez nem a halandó emberek számára.
– Pontosan, Dragon – bólintott Uriel. – Ha vannak kérdéseid, nyugodtan
tedd fel őket.
– Jelenleg kinek a felügyelete alá tartozik a Gonosz Szent Föld? – tette
fel első kérdését Dragon.
– Én vagyok.
– Mi?! – döbbent le. – Te?! Ne érts félre, Uriel, nem az erődet és a
képességeidet akarom megkérdőjelezni – magyarázta Dragon. – Arkangyal lévén
számodra az a hely nem éppen egészséges.
– Bevallom, nem gondoltam volna rólad, hogy ilyen figyelmes vagy –
jegyezte meg őszintén Uriel, miközben enyhén elpirult. – Sajnos mást nem tudtak
kijelölni a feladatra az utóbbi kétszáz évben. Ráadásul a feladatot az is
nehezíti, hogy ott van még nekem az Eberek Világával kapcsolatos állandó
tennivalók.
– Rengeteg feladat ez, nem?
– Néha besegítenek a többiek is.
– Milyen démonok raboskodnak abban a világban?
– Először is a démonná válás könnyedén megoldható bárki számára, ugyanis
elég, ha gonoszabbnál gonoszabb dolgokat tesznek, ami azt jelenti, hogy más
démonok is születtek Lucifer démonain kívül – részletezte komoly hangon Uriel.
– Igen, ezzel tisztában vagyok.
– Lucifer démonai senkinek sem ártanak, kivéve akkor, ha parancsot kapnak
rá. Köztudott, a Pokol általa jött létre, és ő is ott mindennek és mindenkinek
az uralkodója. A Pokol démonai egy különleges köteléknek köszönhetően a
teremtőjüket sosem képesek elárulni, kivéve akkor, ha valaki valamilyen erős
varázslattal képes megbűvöli őket. Lucifer démonai a bűnösök miatt lettek
eredendően gonosz lények, mivel a lelküket a sok gonosz lélek „bemocskolta”.
– Erről nem is tudtam – jegyezte meg Dragon kissé meglepetten.
– Természetesen más lények is raboskodnak a Gonosz Szent Földön a
démonokon kívül. Akadnak ott például bukott angyalok, gonosz szellemek, sötét
mágusok és boszorkányok is.
– Van olyan dolog a küldetés kapcsán, amire érdemes kiemelten
odafigyelnem?
– Mindenre nagyon oda kell figyelni, a Gonosz Szent Föld a világok között
a második legveszélyesebb hely. A Pokol ahhoz a világhoz képest Mennyország.
– A második? – kérdezett vissza a férfi.
– Az Alvilág szerepel az első helyen. Ott szabadon garázdálkodnak, élik az
életüket a kiszámíthatatlan és sötét lények. Aki valami oknál fogva az
Alvilágba kerül, mint kívülálló, az élve nem jut ki onnan, de persze mindig van
kivételes eset, és az nem más, mint maga a démonok atya, azaz Lucifer.
A beszélgetést rövidesen félbe kellett szakítania Urielnek és Dragonnak, mivel
elérték az úti céljukat, azaz a Gonosz Szent Földet.
Folytatjuk.
**********************
6.
VERSVÁLOGATÁS
- KLEMENT BURZA MÁRIA, ÉS I. P. STEVE ÍRÁSAIBÓL -
KLEMENT
BURZA MÁRIA: Csónakba
száll a nyár
viszi csodás varázslatát,
s szívünkben őrizzük tovább,
így lássuk az ősz mosolyát.
Majd kopárak
lesznek a fák,
elhalkul sok dalos madár,
fecskék, gólyák messze szállnak,
reménnyel új tavaszra várnak.
Bánat minket
is körbe leng,
reményhang mégis felzeng,
ősz és tél után jő új tavasz,
mely fákon rügyeket fakaszt.
Változásban
a varázslat,
s bennünk legyen mély alázat,
fejlődésünket szolgálja
az évszakok változása.
á
Megpihenve
Lélek Kertben
Néztem az
erdőt csendesen,
a Természet imakönyvét
lassan megnyitotta nekem,
virágos szép, mégis könnyes.
a Természet imakönyvét
lassan megnyitotta nekem,
virágos szép, mégis könnyes.
Vég mely
maga lesz a kezdet,
minden vég újabb fejezet,
kapu, mely új kaput nyit meg,
és a szív Hittel telik meg.
minden vég újabb fejezet,
kapu, mely új kaput nyit meg,
és a szív Hittel telik meg.
Most csak
hallgatom a csendet,
nem esik ez nehezemre,
bár harcolnom sokat kellett,
belső hangom mindig jelzett.
nem esik ez nehezemre,
bár harcolnom sokat kellett,
belső hangom mindig jelzett.
Sok-sok
emlék lett eleven,
feltépve vérző sebeket,
s néhány nagyon kedves nevet,
köztük egy, mely fájón kedves.
feltépve vérző sebeket,
s néhány nagyon kedves nevet,
köztük egy, mely fájón kedves.
Indulni
szerettem volna,
a Szeretetről dalolva,
tiszta volt, amit akartam,
elmondani nem tudhattam.
a Szeretetről dalolva,
tiszta volt, amit akartam,
elmondani nem tudhattam.
Széttépve és
összetörten,
fájdalomtól meggyötörten,
némán állva a mély csendben,
megértettem a lényeget.
fájdalomtól meggyötörten,
némán állva a mély csendben,
megértettem a lényeget.
Tudom, a
felszín csak játszik,
de a mélység nem hullámzik,
mely ott van, ott, - lenn a mélyben
szívünknek mély rejtekében.
de a mélység nem hullámzik,
mely ott van, ott, - lenn a mélyben
szívünknek mély rejtekében.
Így látom
meg a védtelent,
értve összefüggéseket,
alkonyatban s új hajnalban,
ott van a nyíló virágban,
lelkemre hajló vigasztalásban.
értve összefüggéseket,
alkonyatban s új hajnalban,
ott van a nyíló virágban,
lelkemre hajló vigasztalásban.
Szavaid most
újra hallom,
s védenek engem, mint pajzsok,
értelmet adva a létnek,
egy tündérmesében élve.
s védenek engem, mint pajzsok,
értelmet adva a létnek,
egy tündérmesében élve.
Akkor a
csendben hirtelen,
az erdő suttogni kezdett,
Állj meg, most ne ment tovább,
Ő nagyon sokszor erre járt.
az erdő suttogni kezdett,
Állj meg, most ne ment tovább,
Ő nagyon sokszor erre járt.
Gondolatban
magával hozott,
Lelkében magával hordott,
lelketek lett összefont,
mely mindenen túl ragyogott..
Lelkében magával hordott,
lelketek lett összefont,
mely mindenen túl ragyogott..
Lélegeztem a
csend szavát,
s Őt, ki egykor mellettem állt,
de már távoli messze jár,
de nyitja a csend ajtaját.
s Őt, ki egykor mellettem állt,
de már távoli messze jár,
de nyitja a csend ajtaját.
Megnyugvást
leltem a csendben,
megpihentem Lélek Kertben,
ott vagy minden lélegzetben,
a lényeg legyőzhetetlen!
megpihentem Lélek Kertben,
ott vagy minden lélegzetben,
a lényeg legyőzhetetlen!
......................................…
I.P.STEVE: Gyümölcsöd
lesz
és csak a fájó szíved ver vadul,
úgy, a szivárvány halovány, fakó,
a kéklő ég sem oltalmat adó.
Ha már a hullámok tánca szédít,
akkor lelked a nyugalmat kéri,
önmagad ringatod ébrenlétre,
mégis az álom dönt el estédre.
Ha már az éji képek a léted
és a valóság fanyar ízében
csak a kusza, útvesztőt találod,
akkor, csak a remény a barátod
Ha már nem virulna álomvilág,
akkor már, nem lenne holnap, mi vár.
Amíg van, bízni és küzdeni kell,
mert annak a gyümölcse lesz tied.
á
Szeptember
Magyar-ősz,
nálad,
ausztrál-tavasz, nálam
s élünk vidáman.
ausztrál-tavasz, nálam
s élünk vidáman.
á
Nyár után
Itt a Szeptember
s a dér fehér fejemen.
Őszen öregszem.
á
Itt a Szeptember
s a dér fehér fejemen.
Őszen öregszem.
á
Napnyugta
Még ma is az
alkonyt festem szavakkal,
míg nézem, meg nem szűnő, csodálattal,
mit már apró gyerekként is szerettem
és megmaradt örökre a szívemben.
A lemenő Nap izzó, vörös fénye
jelzi, hogy a fáradt napnak már vége.
Mint évszakokban az ősz s ezernyi szín,
úgy bágyadt hangulata, pihenni visz.
A naplemente az éjt előzi meg
és szótlansága a sötéthez visz el,
a másnap reménye búcsúzik tőle.
Alváshoz indulok majd én is akkor,
ha majd elkísérem a nyugvó napot
és ott marad a szívemben örökre.
míg nézem, meg nem szűnő, csodálattal,
mit már apró gyerekként is szerettem
és megmaradt örökre a szívemben.
A lemenő Nap izzó, vörös fénye
jelzi, hogy a fáradt napnak már vége.
Mint évszakokban az ősz s ezernyi szín,
úgy bágyadt hangulata, pihenni visz.
A naplemente az éjt előzi meg
és szótlansága a sötéthez visz el,
a másnap reménye búcsúzik tőle.
Alváshoz indulok majd én is akkor,
ha majd elkísérem a nyugvó napot
és ott marad a szívemben örökre.
á
Ma így,
holnap úgy...
Most sírásra
görbül ajkad,
de holnap mosolyra fakad.
A ború egyszer véget ér,
majd ismét lehet víg kedély.
Legyen léggömb a bánatod,
az szállva, messze illanjon,
mint amit gyermek enged el
és nyelnek el a fellegek!
de holnap mosolyra fakad.
A ború egyszer véget ér,
majd ismét lehet víg kedély.
Legyen léggömb a bánatod,
az szállva, messze illanjon,
mint amit gyermek enged el
és nyelnek el a fellegek!
****************************************
7. Angyali
találkozások
VÉGHELYI
PÉTERNÉ: Útlevél a Mennyországba
Véghelyi Péterné |
Az
idősek otthonában minden délelőtt elég mozgalmas, száz emberről gondoskodunk,
és bár van egy megszokott napirend, a száz lakónak szükségletei,
kérései és fájdalmai egész nap szolgálatban tartanak bennünket. Magam
is mindig futok valahova, és igyekszem nem elfelejteni azokat
az apró kéréseket, amiket az idősek rám bíznak. Pénteken délelőtt is épp
meglódultam a lépcsőnek felfelé, amikor az egyik nővér szembe jött
velem, kezében egy papírfecnin Gizi néni vérnyomás és vércukor értékeivel.
Riadtam
mutatta, s közölte velem, hogy Gizi néni rosszul lett, le is
fektették, az értékei pedig elég aggasztóak. Szaladtam tovább a cetlivel be az
orvosi rendelőbe, ahol Gizi nénihez azonnal mentőt hívtak. Szinte leszédültem
a lépcsőn, úgy siettem hozzá a betegszobába. A széles mosoly és az - Angyalom! - örömteli felkiáltás helyett egy leengedett szárnyú pihegő
angyal várt, aki fájdalomba zuhanva, félig csukott szemekkel feküdt a betegágyon. Szinte odakúsztam mellé, fölé hajolva gémberedett kezeibe
alighanem én kapaszkodtam.
- Gizi néni,
én vagyok! – szólongattam, s arcát simogatva keltegettem.
Nehéz
pilláit felemelve rám nézett, de mosolyogni már nem volt ereje. A szívem
összeszorult ,s hirtelen nagyon dühös lettem.
Gizi néninek
most az újságfelolvasáson lenne a helye, ami számára, és sokak
számára a nap fénypontja. Reggeli után ilyenkor az egész rotundát be szokta
tölteni Gizi néni szívből feltörő kacaja. Bárki, aki a tolószékben vidáman
nézelődő Gizi néni látóterébe kerül, szívélyes üdvözlésre számíthat. Csak olyankor
szokott elszomorodni, ha eszébe jutott szeretett édesanyja,
és ilyenkor minden nővértől a táskáját kérve, sürgetni kezd bennünket,
hogy ő már bizony indulna haza. Bánatát azonban egy kedves mosoly, vagy
egy szép Szűzanyás ének mindig hamar elűzi.
Most hiába
kerestem meggyötört arcán a megszokott vidám ragyogást, homloka
verejtékezett, szemei hosszan csukva maradtak, csak hosszas szólongatás
után nézett
fel rám, de a mosolya továbbra is rejtve maradt.
- Gizi néni,
a kórházba kell mennünk! Az orvos mentőt hívott magának.
Kicsit
megmosdatnám, ott majd meggyógyítják.
-
Dombóvárra? … – suttogta nagyon halkan, és belenyugvóan.
Arcát, kezét
megtörülgettem, ruháját megigazítottam, s közben beszéltem
hozzá, de
egyre tovább kellett várnom a halk válaszra. Közben az
orvosasszisztens,
újra vérnyomást mért, ujját hegyes tűvel megbökte, kiserkent
egy csepp
vér. Gizi néni tűrte csendben, kitartóan, lehunyt szemmel.
Kezét
fogtam, göcsörtös ujjait simogattam, torkomban hatalmas gombócot
éreztem. Csak néztem ezt a szent asszonyt, akinek kilencvenkét évnyi élete
nyitott könyv volt előttem, melyben megunhatatlanul, újra és újra
belelapozhattam. A gondolataim néhány pillanatra megálltak: ritka
pillanatok egyike, amikor semmi nem pereg a fejemben, csak az arcomon a
könnycseppek.
Az asszisztensnő, fejét felemelve döbbentem rám nézett,
de kérdezni semmit nem mert. Kicsit szégyelltem a könnyeimet, nem
mentegetőztem, csak ennyit mondtam:
- Tudja, ő
egy Mária-lány. Kék-fehér egyenruhát hordott és a Márialányok
ebben az
egyenruhában egymás esküvőén díszsorfalat álltak.
Gizi néni
felé fordultam újra:
- Gizi néni,
emlékszik még a Mária-lányok indulójára?
- Nem,…...
hangzott az erőtlen válasz, és szemeit továbbra is csukva tartotta.
Pityergősen
nekifogtam a tőle tanult dalnak, bár az én hangon is erőtlenül,
hamiskásan
szólt, elnyomták a könnyek. A hamis dalhoz ezúttal hiányzott
az angyali
kíséret.
- Szűz …
Anyám … tied … akarok … lenni! … – és döbbenten észleltem,
hogy belém
fagyott a strófa, a szövegre én sem emlékeztem.
á
Van valahol
egy rögzített felvételem, melyen Gizi néni komaasszonya, a
szintén
Mária-lány, Bözsi néni énekli a Mária-lányok indulóját, aki már
Mária
mennyei kórusában harsogja a dalt. Csak néhány csendes pillanat
adatott meg
nekünk, melyet némán töltöttünk a betegszobában.
A csendet a
kivágódó ajtó zaja törte meg, melyen két fiatal férfi lépett be, éktelen
zajt csapva
a maguk előtt tolt mentőággyal. Jelenlétük nem csak a
csendet,
hanem a rendet is megtörte. Engem mindjárt letegeztek, s Gizi
nénire nézve
csak a csuklóját érintették, pulzust, vérnyomást mértek, ők
is böktek. A
fiatalabb mentős, egy tetovált testű, nagy nyugtalanságot
hordozó
ember, ideges lett:
- Miért
minket kértek, ide esetkocsi kéne!
Nem volt
neki elég alacsony a vérnyomás. Amióta Gizi néni mellett ültem,
a szisztolés
érték hússzal magasabb lett. Idegesen telefonált, és csúnya
szavakkal
szitkozódni kezdett. A harmadik mondatánál kardot rántottam
a méltóság
védelmére. Felé fordultam és keményen a szemébe néztem:
- Na, ez egy
Katolikus intézmény, Kérem!
- Jaj,
bocsánat – közben tovább nyomkodta a telefonját, kapcsolatra várva,
hogy kinek
passzolhatná tovább az esetet, és cinikusan odabökte a társának:
- Jó, akkor
majd azt mondom, hogy az Istenfáját.
Újra a férfi
felé fordultam, és Gizi néni kezét el nem engedve szelíden
csak annyit
mondtam:
- Tudja ő
egy Mária-lány volt… ( Ó, talán nem is tudod mi az - gondoltam, )
és apácák
nevelték. A társa elszégyellte magát és szemét lesütve oldalba
bökte a
tetovált férfit, de csak egy pillanatig volt csend, mert Gizi néni lehunyt
szemmel
határozott hangon megszólalt:
- Óvodás
korom óta apácák neveltek… a Kedves nővérek!
A levegőt
megtöltötte a kilencvenkét éves egykori óvodás dacosságának
ereje, nekem
már nem kellett erélyesnek lennem. Ennek az óvodás kislánynak
a megidézése
ott azonnal mindent rendbe tett. Az asszisztensnő
ekkor már
újra a szobában volt, és a légkört megérezve a telefonáló tetovált
férfit a
fürdőbe kikísérte. Társa kissé szégyenlősen, megilletődöttséggel
közelebb
lépett Gizi néni ágyához, és az asszonyt nézte.
- Gizi néni
– szólongattam. – Itt vagy egy jóképű mentős fiatalember, szeretné
magát
elvinni a dombóvári kórházba. Nézzen ide, nagyon kedves ember, elmenne vele?
Gizi néni
felnézett, a kék szemű mentős látványa valóban felderítette, és
mosolyogni
kezdett. A mentős egy lépéssel még közelebb lépett, és úgy
tűnt, hogy
Gizi néni mosolya soha nem fogy el.
- Elmegyek.
- felelte. - Te is jössz velem, angyalom?
- Most nem,
Gizi néni, de ha visszajön, én itt fogom várni.
- Nem jövök
vissza… - hangzott a halk válasz.
- Ha
visszajön, itt találkozunk, vagy a mennyországban újra.
- Az
édesanyám… – sírta el magát Gizi néni könnytelenül.
- A
mennyországban, ott várja magát az édesanyja. Gizi néni ne féljen,
ott nem lesz
férje, ott nem házasodnak az emberek, ott csak szeretnünk kell.
Gizi néninek
három férje volt ugyanis, mindegyiket elveszítette. Csupa
küszködés
volt az élete, és sokszor aggódott azon, a túlvilágon vajon mihez
kezd három
férjjel. Azelőtt mindig kacagtunk ezen, de most éreztem,
hogy komoly
a félelme. Szemem előtt láttam Gizi nénit kislányként a
mennyország
kapuján beszaladni, és láttam hatalmas szívű, mélyen tisztelt
édesanyját,
aki ölelő karjaiba zárja rég nem látott gyermekét. Nyílt is
az ajtó,
melyen kigördült a mentőágy, ahova Gizi nénit a kék szemű mentős
nagy
tisztelettel emelte fel, előzékenyen betakargatva kifelé menet,
nyugtatgatta,
és azt is eltűrte, hogy míg gurul az ágy a folyosón, én Gizi
néni kezét
szorongatva kiállítsam az útlevelét a mennyországba. Búcsúzóul
a Mária-lány
homlokára biztos mozdulattal keresztet rajzoltam,
majd e
homlokot megcsókolva elköszöntem tőle:
- Viszlát
Gizi néni, vagy itt, vagy a mennyországban!
Az asszony
tiszta tekintettel rám nézett, s ki nem mondott válaszát újra a
régi
mosolyába rejtette, csak a szemeink beszéltek. Már
becsukódott a mentőautó ajtaja, amikor eszembe jutott a Márialányok himnuszának
második strófája:
„Szűzanyám,
hozzád akarok menni,
Vedd
magadhoz, gyenge lelkemet.”
V.P-né
Folytatjuk.
*****************************
8. HAZAI
TÁJAKRÓL
- SZEGZÁRDI NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI -
Nehéz sors
várt Reád,
mikor megszülettél,
egyedül álltál fel,
hogyha elestél.
mint ahányszor feküdtél.
Mikor
legénykedni kezdtél,
letörölték a széket Neked,
ha vendégeskedtél.
Másnap
meglested a pitvart,
kirakták e a szűröd,
a betyárbútort,
mikor arra mentél.
El kell e hagynod
szégyenszemre a hajlékot.
Életedben
neked
egy lány sem jutott,
csak a megkezdettek,
elhagyott maradékok.
Meg kell
váltani a világot önmagától,
sohasem sikerülhet,
de meglehetne próbálnod.
2020..
JÚLIUS 22.
á
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL: SEGÍTS
MAGADON - KETTEN EGYÜTT
Segíts
magadon,
az Isten is megsegít,
vallják a hitetlenek,
hiszen másképp nem is lehet,
együtt sem megyünk semmire?
Pedig megígérted,
csinálhatnánk gyakrabban,
amire alkalmunk van,
de akkor meg már minek.
Alkossunk
ketten együtt,
amíg csak lehet,
ha egy ajtó nekem becsukódott,
akkor most én mást is mondok,
hé, álljatok meg emberek,
Segíts akkor is ha nem kérlek .
Felmegyek a
hegyre,
széttárt karokkal
felkiáltok az égre,
Te Isten,
hallgass meg engemet,
miért nem figyelsz?
én semmit nem értek,
és semmit nem érzek,
ez már a végítélet?
Ha az Isten bajt teremtett,
írt is adjon rá ha lehet,
Ha csak így nem?
Segíts magadon
hogyha mondom,
mert más nem segít a bajodon,
s jól van ez így?
Mostanság nemigen félek,
no hiszen, szép remények,
belém hálni jár a lélek,
ép testemben épp hogy élek,
fehér csuhában kutatom
purgatóriumod a tornácon.
Most már csak a Hold ragyog,
visszatükrözi örökkön
a rejtőzködő Napot,
fénnyel keverednek
a derengő hajnalok,
s elhalványodnak
az örök csillagok.
2020. augusztus 03.
á
ELŐZETES MOST KÉSZÜLŐ VARÁZSSZEM CÍMŰ VERSESKÖNYVEIBŐL
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: VARÁZSSZEM
Halkan szól
a rádió,
zölden villog a varázsszem,
néma dobszóló,
lelkünkbe maró,
igéző vízió,
csalfa illúzió,
ahogy egy varázsló szeme,
ritmusra jár akár
egy macska szeme,
söthenyes éjszakán,
világít igazán.
Szűkül, és
tágul,
fénylő Univerzum,
fekete pupillád,
sötét erőre vágy,
mindahány szembogár,
Szent János lámpása,
Íriszi szivárvány.
Macskaszem
ez,
nem pedig csicskaszem,
póriasan mondva,
pulzálva jelzi,
Szupernóvaként,
hogy tiszta az adás,
jó a vétel,
fogható az állomás,
akár egy látomás.
Oh, azok a
zöld
kiscica szemek,
s a rájuk csukódó
édes szemfedelek,
miket soha nem felejtek.
Villódzva
láttam a fényeket,
mostanra mind megfeketedtek,
mióta kuksi lettem,
csak bennem élnek még
a zölden hullámzó
sejtelmes varázsszemek,
melyekre mindvégig
visszarévedek,
Zöld csillagaim,
várom intsetek,
Veletek megyek.
2020. augusztus 08.
MEGJEGYZÉS, TAURUSZ, ZÖLD CSILLAG, EMLÉKKÉP
á
ÉLETÉRZÉS
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL: ÉREZTEM
Éreztem már
többször,
megváltozott életem,
át kell értékelnem
kényszerképzetem.
Nem jár már követség,
megszűnt a véd és dacszövetség.
Nem láttam,
de éreztem,
sejtettem mint vad a vihart,
megakartál ütni,
pisztolyodat gyilkosként
szívemre sütni,
indulattól hevülve,
szeretet parazsától
messzire kerülve,
gyávaság lehűthet,
kezed lecsünghet,
hátamból a kést
kihúzni nem lehet,
nem menekülhetsz,
sohasem üdvözülhetsz.
Gondoltam naivan,
hogyha vezekelünk,
teljes búcsút nyerünk.
Éreztem
életem
halványuló fényét,
nehezen ébredő
új életem létét.
S ha jogosnak vélt sérelmem
nem tudom levetni,
nem jön az álom,
nem segít feledni,
nem segíthet senki,
felülök az ágyban
kissé megpihenni,
ahol az ige hat,
s mindent töröl az agy.
Gondolnám
tán, elbújhatnék,
élhetnék hegyek ormán,
hegyi patakok
vizenyős barlangján,
magányos remeteként,
hol elbújhatnék
szégyenem oltára alá,
s derekamon a kötél
mindvégig kordában tart,
hármas csomójával.
Ehetném fák
kérgét,
alóluk gombák kalapját,
óvakodva mérgük hatalmát,
mézes gyümölcsét,
bokrok kökényét,
vadkörtét, almát,
szilvák kékjét,
méheknek mézét,
munkájuk bérét,
kopogó diónak
pirosló belét,
felvehetném állatok
levetett bundáját,
testük melegének
nagyszerű ruháját.
Nem bonyolult ez a lét,
akár egy egyszerű faék.
Mindezt
vállalnám,
hogy ne lássam már
bántó embereknek
önző sivárságát,
örökre takarnám
Föld barna palástját.
Ihatnám
rohanó
hegyi csobogók
kéklőn habzó vizét,
áldanám a Remete,
s Haramia forrás nevét,
kimosná belőlem
erjedő gyümölcsök
agypusztító nedvét,
és tisztulna a gondolat.
Soha nem feledném
hegyek belsejének
kioldott ízét,
langymeleg éjszakák
hajnali hűvösét,
fára kúszó nappalok
fénylő melegségét,
domboldalon sírhalom
csendes ürességét,
hívón befogadó
bársony szelídségét,
reményelt nyugalom
örök békességét,
mélységes oltalma
örökös otthonom.
2020. augusztus 16.
**************************
9. FANTÁZIA
REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ,
ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
(9. fejezet.
2.rész)
A
Fekete-erdő teremtményei
Végül egy sziklás terepre értek, ami televolt hatalmas kövekkel és csúf, holt
növényekkel. Úgy döntöttek, mindannyian itt fogják tölteni az éjszakát, ahol
valamennyire védve lesznek a támadásoktól. Tüzet nem gyújtottak; a fényt
továbbra is Mellon botjából kapták, mely nagyobb védelmet jelentett számukra,
mint bármelyik láng. Soma és Tran kedvetlenül ették meg hideg vacsorájukat, de
panaszkodni egyikük se akart, nehogy Krain gyengének tartsa őket. Csak néha
beszéltek a másikhoz, amivel egymást próbálták bátorítani, ami nem sok
eredménnyel járt. Idő érzéküket teljesen elvesztették. Azt se tudták, hogy még
mindig éjszaka van-e, vagy már feljött a Nap az égre; ha fel is jött, annak
fénye nem hatolhatott át a fák sűrű lobjai között. Mellon és Sadok őrködtek
először, míg a többiek nyugtalan álmukat aludták, időnként felriadva egy-egy
gyanús neszre vagy ismeretlen hangra. Miután úgy, ahogy kipihenték magukat,
tovább folytatták útjukat. Ismét olyan terepre tévedtek, ami egy kissé
megnehezítette haladásukat, de azért rendíthetetlenül haladtak céljuk felé.
Északnak fordultak, de a sötétség egy
pillanatra se akart csökkenni; sőt még inkább szétterjedt az erdő belsejében,
olyannyira, hogy ha Mellon nem világította volna meg a botjával az ösvényt,
akkor semmit se láttak volna. De néhány nap elteltével, ezt a sötétséget is
megszokták. Szemük egyre inkább kiélesedett a sötétben, és így olyasmiket is
láttak az erdőben, amit korábban nem láttak volna. Morajt hallottak a
közelükben, és hamarosan egy patakhoz értek, amely a távoli hegyek lába felől
sietett lefelé, és haladt keresztül a Fekete-erdőn. Undorodva néztek a sötét
vízre, melyben undorító vízi lények úszkáltak. Még a gondolatától is
viszolyogtak attól, hogy belegázoljanak ebbe a mocskos vízbe, és hogy ezek az
undok lények hozzájuk érjenek. Muszáj valamilyen megoldást kitalálniuk arra,
hogy átkeljenek rajta.
Sadok elküldte Kahint, Erethont és Dwant,
hogy járják körbe a patakot, és nézzék meg, nincs-e olyan része, ahol
biztonságosan át tudnának kelni rajta, anélkül, hogy hozzá kéne érniük a víz
felszínéhez. Amíg a három bajtárs távol volt, addig a többiek némán várakoztak.
Néha szóltak is egymáshoz, s azt is sietve tették, mintha attól féltek volna,
hogy valaki meghallja őket – bár ez teljesen lényegtelen volt rájuk nézve.
Legfeljebb egy órát, ha várakoztak, de a társaság tagjai számára egy
örökkévalóságig tartott, mire Khain, Dwan és Erethon visszatértek társaikhoz.
Kahin talált a közelben egy olyan részt, ahol biztonságban átkelhetnek a patak
vizén. Néhány szikla volt a patak vizében, ami biztonságosan átvezette őket a
túlpartra. Egyesével keltek át a csúszós terepen, vigyázva arra, nehogy
beleessenek a patakba. A sikeres átjutás után tovább haladtak. Egy újabb
kimerítő nap után, a társaság újabb pihenőt tartott.
Táborukat egy bokros részen állították
fel; a hideg szél nyirkos, dohos szagot hozott magával. Most Kahin és Éhon
őrködött először, míg a többiek takaróikba burkolództak, és aludni tértek. Éhon
úgy döntött, hogy egy kicsit körbejárja a környéket, addig Kahin a többiekkel
maradt. A fiatal félvér herceg leült egy kidőlt fatörzsre, majd elővette
pipáját, és elkezdte megtömni pipafűvel, amit aztán meggyújtott. Elgondolkodva
kezdett el pipázgatni, miközben maga elé meredt. Az el nem oszló sötétségben
kissé nehezen érzékelte az idő múlását, bár kezdett hozzászokni ehhez. Legalább
fél óra telt el, amióta Éhon elment, de a törp-herceg még nem tért vissza.
Kahin nemigen aggódott távolmaradásáért, hiszen unokatestvére egyedül is képes
megvédeni magát. Könnyedén életével fizetett az, aki meggondolatlanul rátámadt.
Lassan teltek a percek Kahin számára, aki
halkan felsóhajtott, majd egyszer csak szeme sarkából megpillantott valamit,
ami azonnal felkeltette érdeklődését. Beteges, sápadt fény szűrődött át az
erdőn, ami igazán meglepte Kahint. Eddig a pillanatig semmilyen fény nem hatolt
át az erdőn. Ez a Gonosz birodalma volt, ahol nem volt helye a fénynek. Akkor
mégis, mi okozhatja ezt a sápadt fényt? Ahogy Kahin jobban szemügyre vette a
különös jelenséget, egy vékony, magas alakot látott meg a fényben sétálni,
amitől szíve hevesen dobbant meg. Azonnal talpra szökkent, és kimeredő szemmel
figyelte, ahogy az alak egyre csak sétál a fényben; hosszú szőke haja úgy
lobogott utána, mint az aranypalást. Kahin felismerte őt. Az anyja, Timudiel volt
az, ami egyszerre döbbentette és rémítette meg a félvér herceget. Miféle
varázslat ez? Hogyan láthatja édesanyját ebben az elátkozott erdőben? Timudiel
halott volt, akkor mégis hogyan lehet itt?
Kahin nem vette le tekintetét az alakról,
ahogy elindult utána. Ki akarta deríteni, hogy miért jelent meg előtte
Timudiel, aki egyre csak haladt előre, mintha el akarta volna csalni fiát
társai közeléből, ki megbabonázva követte őt. Éhon akkor ért vissza a táborba,
amikor Kahin eltűnt a fák közt, így nem láthatta meg azt, amit Kahin. Ahogy
észrevette, hogy unokatestvére eltűnt a táborból, tudta, hogy valami baj
történt. Kahin nem hagyta volna magára a többieket, ha valami nem csalta volna
el innen. Tudta, hogy Kahint veszély fenyegeti.
- Ébredjetek! – kiáltotta a többieknek,
akik felriadtak, amint meghallották Éhon kiáltását.
Krain azonnal hozzálépett, és kérdőn
nézett rá.
- Mi történt? – kérdezte Éhontól, aki
beszélni kezdett, miközben igyekezett palástolni aggodalmát.
- Kahin eltűnt! Elmentem körbenézni, míg ő
itt maradt veletek. És mire visszaértem, már nem volt sehol. Nem tudom hová
mehetett.
Krain azonnal megértette, hogy unokaöccsét
halálos veszély fenyegeti. Nem ment volna el, ha valami nem történik közbe,
amíg Éhon távol volt; valami olyasmi, ami elcsalhatta Kahint. Ez viszont azt
jelenti, valami végezni akar vele. Krain aggódva nézett körbe. Muszáj
megtalálniuk, még mielőtt az a valami, ami elcsalta, végezne vele.
- Gyerünk! – mondta Krain. – Váljunk szét!
Keressük meg Kahint!
- Váljunk szét? – kérdezte Soma. –
Szerinted ez jó ötlet? Mi van, ha Kahint ezért csalták el, hogy mi szétváljunk,
és így próbáljanak meg elkapni bennünket?
- Nem érdekel! – mondta Krain
szenvedélyesen. – Kahint veszély fenyegeti. Nem fogom hagyni, hogy végezzenek
vele.
- De ha szétválunk, lehet, minket is
elkapnak majd! – mondta Tran. – Vállalni akarod a kockázatot?
- Mi az, apróság? – kérdezte Dwan. – Talán
félsz? Erre akkor kellett volna gondolnod, még mielőtt úgy döntöttél volna,
csatlakozol Sadokhoz.
Tran szeme megvillant. Elege volt a törp
piszkálódásaiból és abból, hogy gyávának tartsa.
- Én csak nem akarom, hogy bajunk essen!
Ez mégiscsak az Ellenség birodalma! Szét akarnak minket választani, hogy aztán
elkaphassanak.
- De ha nem ezt tesszük, akkor Kahin
meghal!
- Honnan tudod? Ennyire ne bízz a
képességeiben!
- Mit hiszel? – kérdezte Krain, akit
feldühített Tran akadékoskodása. – Hogy Kahin végtelen hatalmú? Hogy nem
kerülhet halálos veszélybe, csak azért, mert félvér?
- Bízhatnál benne jobban is! Én hiszem,
hogy képes megvédeni magát.
A törp-király szeme fenyegetően
felvillant, és Sadok tudta, most kell közbeavatkoznia. Meg kell állítania őket,
még mielőtt Krain végezne Trannal, aki a szokottnál is meggondolatlanabb volt.
- Elég! – kiáltotta Sadok. – Csöndet!
Hallgassatok meg! Krain, Tran! Figyeljetek rám!
A törp-király és Tran Sadokra emelték
pillantásukat, aki megkönnyebbülten lélegzett fel. Szerencsére még mindig
tudott hatni rájuk.
- Megértem az érzéseiteket, de muszáj
meghallgatnotok – mondta Sadok olyan nyugodtan, ahogyan csak tellett tőle. –
Minél tovább vitatkozunk, Kahint annál nagyobb veszély fenyegeti. Az a
legfontosabb, hogy megtaláljuk őt, és nem pedig az, hogy egymás torkának
essetek.
Krain mély levegőt vett. Igaza volt
Sadoknak. Nem pazarolhatja az idejét arra, hogy Trant megleckéztesse. Neki
Kahint kell megtalálnia. Nincs idő arra, hogy leálljon veszekedni egy pimasz
habóval. Majd később elkapja; akkor, amikor unokaöccsét sikerül megtalálniuk.
- Igazad van – mondta Krain. – Végtére is,
te vagy a mi vezetőnk. Neked kell ebben döntened.
Sadok nem is habozott sokáig. Tudta, hogy
ebben a helyzetben nem vesztegetheti az idejét. Gyorsan kiadta a parancsot.
- Kettesével fogunk szétválni. Mindenki
egy-egy irányba fog menni. Alaposan kutassátok át a környéket. De vigyázzatok.
Lehet, hogy az ellenség pont erre számít, és meg fognak minket támadni. Ha erre
kerülne a sor, harcoljatok a legjobb tudásotok szerint, és a tapasztalt
harcosok védjék a kevésbé tapasztaltabbakat. Próbáljuk minél hamarabb
megtalálni Kahint; lehetőleg anélkül, hogy bármelyikkőtök megsérülne.
- Na és, ha megtaláljuk, akkor hogyan
jelezzünk egymásnak? – kérdezte Soma.
- Sehogy – felelte Sadok. – Mindössze két
óránk van arra, hogy megtaláljuk Kahint. Ennyi időt vagyok hajlandó áldozni a
küldetésből.
- És ha ennyi idő nem elég ahhoz, hogy
megtaláljuk Kahint? – kérdezte Deren.
Sadok komoran nézett fel a fejvadászra.
- Akkor itt hagyjuk – válaszolta. – Más
lehetőségünk nincs.
Krain felháborodott azon, amit Sadok
mondott. Ezt mégsem gondolhatja komolyan.
- Ezt nem teheted meg vele – mondta Krain
hidegen.
- Nem, és nem is fogom, ha végre
elindulunk és elkezdjük keresni őt. Krain, te velem jössz! A többiek maguk
válasszák meg, hogy kivel menjenek.
Krain és Sadok észak irányba mentek;
Erethon és Mellon déli irányba indultak el; Dwan, Soma és Éhon kelet felé, míg
Tran és Deren nyugat felé kezdtek el haladni. Bármi áron, de meg kell találniuk
Kahint. Remélték, nem késtek el.
Kahin még mindig anyja alakját követte,
mintha megbabonázták volna. Tudni akarta, hogy miféle varázslat idézte meg
anyját, aki könnyed léptekkel haladt előtte. Kissé lejtős ösvényen haladtak
tovább; a sápadt fény nem szűnt meg Timudiel körül, amely egyre nagyobb erővel
hatott Kahinra. Lassan lépkedett anyja után, le nem véve szemét róla, mintha csak
attól tartott volna, hogy bármelyik pillanatban eltűnhet a szeme elől. Egy
tisztáshoz értek, ahol Timudiel megállt, és Kahin szíve ettől megdobbant. Az
anyja mögé állt, aki még mindig háttal állt neki és meg akarta szólítani, mikor
egyszer csak halványulni kezdett az alakja. Kahin szemeláttára oszlott semmivé,
és ez teljesen meglepte a fiatal herceget. Nem tudta, mi történhetett.
Kétségbeesve nézett körbe, de sehol sem
bukkant fel Timudiel alakja. Hideg szél támadt fel körülötte, mitől jeges borzongás
futott végig a testén, mintha maga a halál szele érintette volna meg. Aztán
fenyegető csönd támadt fel, semmi se rezdült meg. Kahin gyanakvó szemmel nézett
körbe. Nem tudta hol van, de érezte a rá leselkedő veszélyt. Lassan kardja felé
nyújtotta kezét.
Már majdnem sikerült elérnie, mikor
egyszer csak azt érezte, hogy valami keresztül hatol mellkasán. A fájdalom csak
egy villanásnyi ideig tartott; Kahin valóban azt hitte, hogy valaki az előbb
átdöfte őt, de nem ezt történt. Valaki illúziót bocsátott rá, és ezzel akarta
őt megrémíteni. Kahin szaggatottan vette a levegőt, és kezével megmarkolta
ruháját mellkasánál. A fájdalom annyira valóságos volt, hogy tényleg azt hitte,
valaki karddal szúrta le.
Fájdalomtól égő szemmel nézett fel, mikor
hallotta, valaki közeledik felé. Összehúzott szemmel figyelte, hogy ki lehet
az. Az alak ismerős volt számára. Teljesen megdermedt, mikor rájött, kit is lát
maga előtt, és ez nagyobb rémülettel töltötte el, mint eddig bármi más.
- Ez nem lehet – suttogta Kahin, ahogy
egyre csak az előtte álló alakot nézte, aki nem más volt, mint Thrandor, a
tünde-király.
Kahin értetlenül nézett Thrandorra; nem
értette, hogy kerülhetett a Fekete-erdőbe; egyáltalán tényleg ő volt az, vagy
valaki felvette az alakját? Ez az erdő az Ellenség birodalma volt. Könnyedén
megeshetett, hogy valami alakváltó felvette nagybátyja alakját, hogy így
próbálja meg elkapni őt. Ezek a lények könnyedén tudtak olvasni áldozataik
gondolataiban, és olyankor, amikor meg akartak ölni valakit, akkor azoknak az
alakját vették fel, akitől a legjobban féltek. Egy alakváltó illúziójának a
csapdájába esett bele. Hogy lehetett ilyen meggondolatlan?
A hamis Thrandor kardot rántott; pontosan
azt a kardot, amivel egykor megsebezte Kahint, melynek emléke még mindig
elevenen égett Kahin szívében. Azonnal rátámadt Kahinra, aki sebesen rántotta
elő kardját és védte ki támadója csapását.
A két kard egymásnak feszült, és Kahin egy
végtelennek tűnő pillanatra nagybátyja szemébe nézett. Ugyanazt a gyűlöletet
látta Thrandor szemében, amit akkor látott, amikor Thrandor végezni akart vele.
Kahin kétségbeesve próbálta meg elűzni ezeket a fájdalmas emlékeket
gondolataiból, miközben keserves harcot vívott ellenfelével. Thrandor nem
lehetett itt. Tudja, hogy amit lát, az csak illúzió. Egy gonosz varázslat. Így
próbálja meggyengíteni, hogy aztán végezhessen vele. De bármennyire is próbálta
meggyőzni magát arról, hogy Thrandor nem lehet valóságos, mégis úgy érezte,
hogy őt lássa maga előtt. A kinézete, a gyűlölet a szemében, a gyorsasága, és
ahogy harcolt, mind arra utalt, hogy az igazi Thrandorral harcol. Félreugrott
Thrandor másik csapása elől, majd igyekezett levegőhöz jutni, de egy újabb
támadást kellett kivédenie.
Kahin fáradtan húzódott hátra. Szemében
félem és gyűlölet lángolt. Akár az igazi Thrandorral harcol, akár nem, valamit
muszáj lesz kitalálnia. De ha illúzióval van dolga, akkor hogyan törhetné meg?
Mivel tudná megszűntetni hatalmát? Miért nincs itt Mellon? Ő biztosan kitalálna
valamit. Egyáltalán a többieknek föltűnt a távol maradása? Azonban nem volt
ideje ilyesmiken gondolkodni. Ki kell találnia valamit, méghozzá most azonnal.
Aztán belécsapott a felismerés; csak egy lehetséges megoldás volt, amit meg
kellett tennie. Kockázatos lesz, de nincs más választása. Kivédett egy újabb
csapást, de ugyanakkor abban a pillanatban előrántotta kését, amit
megpörgetett, és teljes erejéből a combjába mártotta.
A fájdalom leírhatatlan volt számára, de
talán ez volt az, ami megmentette az életét. A fájdalom hatására, már nem az
illúzióra koncentrált, és mint valami köd, kezdett szétoszlani szeme elől
Thrandor alakja. Végre meglátta az alakváltót, aki kicsi, de annál undorítóbb
lény volt. Sápadt szemében gyűlölet lángolt, amiért Kahinnak sikerült megtörnie
elméjében az általa kibocsátott illúziót. Apró, sovány testét csakúgy rázta a
düh. Undorító arca vicsorgásba torzult. Kahin nem habozott: kirántotta
combjából kését, és szemfényvesztő gyorsasággal az alakváltó felé hajította.
Amaz fürge mozdulattal félreugrott előle, és mint valami gonosz béka, ugrott is
Kahin felé, de ezúttal elszámította magát. Most, hogy Kahin nem állt varázslat
alatt, a félvér hercegnek sokkal könnyebb dolga volt.
Még a levegőben kapta el az undok
teremtmény torkát, és oly erővel szorította meg azt, hogy az alakváltó sápadt
szeme teljesen kigúvadt. Kahint mérhetetlen gyűlölet öntötte el, ahogy az
alakváltót nézte. Elcsalta társaitól; képes volt azoknak az alakját felvenni,
akik oly sokat jelentettek neki; játszadozott az érzésivel. Számíthat rá ez a
kis féreg, hogy nem fogja kímélni. Most megmutatja neki, hogy kicsoda ő is
valójában. Az alakváltó izgett-mozgott Kahin markában; olvasott a
gondolataiban, így persze, hogy kitalálta, mit akar vele tenni. Megpróbálta
elkerülni végzetét, de Kahin nem kímélte. Elemi erővel vágta bele a földbe az
alakváltót, és kezdte el végighúzni rajta, ezáltal lenyúzva ocsmány szürkészöld
bőrét; majd elhajította az alakváltót, aki egy fának ütköződött.
Még élt a nyomorult, de a sérülése igen
súlyos volt. Kahin már felette is állt, és megvető undorral tekintett le rá.
Kifeszítette íját, miközben egy végtelennek tűnő másodpercig az alakváltó
fájdalomtól égő gonosz szemébe nézett, majd kíméletlenül a torkába lőtte
nyilát; végül fagyosan nézte végig, ahogy az alakváltó szeméből kihuny a fény.
Kahinra elemi erővel ható fáradtság lett úrrá, ahogy elhagyta testét a
gyűlölet. Üresen nézett maga elé, mint akiből kiveszett minden érzés, pedig
csak a szüleire emlékezett. A lábán lévő seb égett és lüktetett. Kábán
összeszedte fegyvereit, mikor a távolból kiáltást hallott. Kahin azonnal
megfordult, és a hang irányába nézett. A hang ismerős volt: Tran hangja volt.
Kahin tudta, hogy bajban van. Meg kell keresnie. Nem hagyhatja cserben ezt az apró
kis jószágot, aki nyílván hatalmas veszélyben van. Mi másért kiáltott volna?
Mély lélegzetet vett, majd futni kezdett abba az irányba, ahonnan Tran
kiáltását hallotta.
Tran és Deren még mindig Kahint keresték
az erdőben. A habo idegesen figyelte a fákat, ahonnan az ellenséget sejtette.
Kezében kardját szorongatta. Mellette Deren éberen figyelt.
- Szerinted, mióta jöhettünk el a
táborból? – kérdezte Tran halkan.
- Talán vagy félórája – válaszolta Deren.
– Bár ebben a sötétségben sokkalta többnek tűnik.
- Látsz valamilyen utalást arra, hogy
Kahin errefelé jöhetett?
- Nem látok semmit, pedig az egyik legjobb
nyomolvasó vagyok, de nem látom a földön Kahin nyomát.
- Talán azért, mert mégsem errefelé
jöhetett.
- Lehetséges. Ha Kahin meghalt volna, azt
tudnánk. Még egy ideig nézelődünk, aztán visszafordulunk. Légy óvatos és
figyelj.
Tran megnyalta kiszáradt ajkát, miközben
nyelt egyet, majd bólintott. Deren bátorítóan rámosolygott, majd továbbindultak.
A csönd még mindig sűrű homályként telepedett rájuk. Tran egyre idegesebb volt;
úgy érezte, bármelyik pillanatban rájuk támadhatnak. Szerette volna ezt
elkerülni, de addig nem mehettek vissza a táborhelyre, amíg meg nem találják
Kahint. A rettegés egyre inkább átjárta a habo testét; felnézett Derenre, aki
nyugodtan nézelődött. Ha volt is benne félelem, nem mutatta jelét.
Egy barlang bejáratához értek, melyből
rothadó bűz áramlott ki. Ahogy Tran beleszimatolt a levegőbe, érezte, milyen
ocsmány bűz volt odabent. Fel is fordult a gyomra tőle. Öklendezve szorította
tenyerét szája elé, és arca teljesen elfehéredett. Derennek se tetszett az a
szag. Érezte, ebben a barlangban a Gonosz uralkodik.
- Most mi lesz? – kérdezte Tran reszkető
hangon. – Be fogunk menni?
- Nem – mondta Deren komoran. – Ebben a
barlangban, a Gonosz uralkodik. Nem mehetünk be.
- És ha Kahin odabent van?
- Reméld, hogy nem így van.
Továbbmentek, messze maguk mögött hagyták a barlangot, de a rettegés még sokáig
szívükben égett. Néhány mérföldet gyalogoltak tovább, mire Tran szólt Derennek,
hogy álljanak meg. A sötétség és a félelem kimerítette a habo testét; muszáj
volt megpihennie. Leült egy sziklára, és fáradtan kapkodni kezdte a levegőt.
Deren felette állt és némán figyelte arcát. Nem mutatta ki, de őszintén
aggódott Tranért. Az erdőben lévő gonoszság egyre inkább kezdte hatalmába
keríteni őt. Sokkal, nagyobb erővel hatott rá, mint a többi társára. Talán hiba
volt elhozniuk szegényt. Ez az erdő túl nagy próbatétel volt számára. Ott
kellett volna hagyniuk Ezüstvárosban, ahol Mirwen és a többi törp vigyáztak
volna rá. A halál veszélye fenyegette szegényt, és ha nem áll ellent az erdő
gonoszságának, talán még ő sem tudja megmenteni Trant a végzetétől.
Valami mozgolódásra lett figyelmes. Deren
rögtön odakapta tekintetét. Egy fekete villanás suhant végig a fák között, és
egyenesen Tran felé tartott. Egy árnyszörny volt. Vörös szeme izzott a
sötétben, éles karmaival fenyegetően közelített Tran felé, aki ahogy meglátta a
feléje közeledő szörnyet, éles hangon felkiáltott.
Sadok és Krain is meghallották a kiáltást,
mely végig vízhangzott az erdőn. Rögtön hátrafordultak, és nézni kezdték az
erdő sötétségét.
- Ez a nyugati irányból jött – mondta
Sadok. – Tran kiáltott fel. Megtámadták. Nem kiáltott volna, ha nem így lenne.
Krain az erdőt nézte. Nem tudta eldönteni,
hogy mit tegyen. Aggódott Tranért, de meg kellett találnia Kahint, még mielőtt
valami szörnyűség történne vele. Az ő élete számára sokkal fontosabb volt, mint
Trané; éppen ezért nem fogja kockára tenni unokaöccse életét egy olyan habóért,
aki eddig csak bosszúságot okozott neki.
Büszkén megfordította a fejét, majd el
akart indulni, mikor érezte, hogy egy határozott kéz ragadja meg karját, mire
bosszúsan kifújta a levegőt, és Sadokra emelte fagyosan csillogó szemeit.
- Nem akarod megmenteni? – kérdezte Sadok
a törp-királytól, ki továbbra is megvetően nézett rá.
- Ha akarod, mentsd meg azt a
szerencsétlent, de én akkor is megkeresem Kahint.
- De hát te is hallottad, hogy milyen volt
Tran kiáltása! Biztosan egy olyan lénnyel akadhatott össze, ami sokkal
veszélyesebb lehet azoktól, akikkel eddig találkozott.
- Nem érdekel, hogy az a vakarcs mivel akadhatott
össze. Az ő gondja, hogy eljött velünk ebbe az erdőbe, hát viselje annak a
következményeit. Sosem garantáltam, hogy vigyázni fogok a biztonságára, mert
ebben az erdőben mindenki csak magára számíthat. Ha itt nem tanulja meg, hogyan
védje meg magát az ellenséggel szemben, akkor soha sem. Kárnak volt idehoznod
őt.
- Nézd, Krain, tudom, hogy Kahin életét
többre tartod, mint Tranét, de kérlek, most az egyszer tedd félre a
büszkeségedet, és segíts nekem megvédeni őt.
- Csakhogy Trannal ott van Deren, míg
Kahin egyedül mászkál ebben az erdőben, és ki tudja, hogy mi volt az, ami
elcsalta tőlünk. Neki nagyobb szüksége van arra, hogy megtaláljuk őt, mint
annak a habónak, aki felett egy fejvadász őrködik.
Sadok hosszan nézett Krain szemébe. Az,
amit mondott neki észhez térítette egy kicsit. Volt némi igazság abban, amit a
törp-király állított, viszont aggodalma Tran iránt csöppet sem akart megszűnni.
Valami megtámadta szegényt, ami sokkal veszélyesebb volt, mint egy
lidércharcos, és ez sehogy sem hagyta őt megnyugodni. A Fekete-erdőben olyan
lények éltek és uralkodtak, amik hatalmas veszélyt jelentettek azokra, akik
sokkal, gyengébb akarattal rendelkeztek, mint azok a harcosok, akik nem féltek
szembenézni a halállal. Tran viszont sokkal gyengébb és elesettebb volt
mindannyiuk közül, csak a nagy hangjával próbálta leplezni, mennyire szüksége
van azoknak a segítségére, akik igazából meg tudták őt védeni.
- Hát legyen – mondta Sadok, mikor ismét
meg tudott szólalni. – Keresd meg Kahint, én viszont megyek és segítek Trannak.
Ha bármiféle gyanúsat észlelnél, próbálj meg a legjobb tudásod szerint
harcolni. Ne hagyd, hogy a Sötétség erői eltereljék a figyelmedet az eredeti
célodtól, különben örökre odaveszel.
Krain a habóra nézett. Kissé csalódott,
amiért Sadok nem volt hajlandó segíteni neki megkeresni Kahint, viszont nem
adta jelét annak, valójában mit érzett legbelül. Némán elfordította a
tekintetét, és készült elmenni onnan, mikor egyszer csak mozdulatlanná dermedt.
Szemeivel nyugtalanul nézett előre, miközben ujjaival megfogta kardja
markolatát, és lassan előkezdte húzni azt. Érezte, hogy valami láthatatlan
gonosz akart kezd el eluralkodni körülötte, ami nyugtalansággal töltötte el a
szívét.
Halványan érzékelte, hogy Sadok
nekitámassza hátát a hátának, ki kivont karddal nézett bele a sötétségbe, és
hideg gyűlölettel várta azt a valamit, ami éppen az életükre készült törni.
- Ne lankadjon a figyelmed –
figyelmeztette a törp-királyt higgadtan. – A harc hamarosan kezdetét veszi.
Krain megfeszítette izmait. Tudta, sőt
érezte annak a gonosz lénynek a jelenlétét, ami akkora vérszomjat árasztott
magából, amivel Krain hosszú élete során még soha nem találkozott. Hideg
undorral vette tudomásul, hogy a köd lassan körül veszi őket, mely sűrűn
körbevette kettőjüket. Sadoknak nem tetszett ez az egész. A köd nem volt
természetes eredetű; valaki más idézte meg, azért, hogy összezavarja és
elszakítsa őket egymástól. Sadok és Krain már semmit se láttak az erdőből, sőt,
ha nem feszítették volna egymásnak hátukat, egymást se látták volna; így csak
érzékelni tudták a másikat, meg azt a valamit, ami a ködöt okozta. Vérszomja
egyre jobban felerősödött, mely fojtogatóan hatott a két bajtársra, kik
igyekeztek felkészülni a támadásra; tudták, hogy ellenségük csak a megfelelőbb
pillanatra várt.
- Nem természetes köd, az már biztos –
mondta Krain csak azért, hogy megnyugtassa magát, mikor egyszer csak
felcsendült egy mély hang, mely kegyetlenebb és érzéketlenebb volt, mint azelőtt
bármely más hang, amit a törp-király azelőtt hallott.
- Micsoda remek zsákmány akadt a hálómba –
mondta a hang olyan élvezettel a hangjában, hogy Kraint undorodva kirázta a
hideg. Sadok csak még jobban megszorította Lélekvágó markolatát. – Kik vagytok
ti, akik ostobán betettétek a lábatokat a Fekete-erdőbe?
- Mondd meg inkább te, hogy ki vagy! –
mondta Krain fagyosan; nem volt ínyére, ahogy ez a szemét gúnyolódott rajtuk. –
Ködöt csinálni és abban elrejtőzni, igazán gyáva tett.
- Gyáva tett, azt mondod? – kérdezte a
hang higgadtan. – Ezt csak te gondolod, Krain, Ezüst-hegység királya.
- Tudod, ki vagyok?
- Mi, a Fekete-erdő lakói jól ismerjük
népedet és királyságodat. Lépteiteket azóta kísérjük figyelemmel, amióta
betettétek a lábatokat a birodalmunkba. Azáltal, hogy sikeresen
szétválasztottunk titeket, remek lehetőségünk adódott arra, hogy levadásszunk
és megöljünk mindannyiótokat.
- Jól sejtettem – mondta Sadok hidegen. –
Előre elterveztétek, hogy szétválasztotok minket, mert így könnyebben tudtok
végezni velünk.
- Könnyű dolgunk volt. A félvér pontosan
úgy tett, ahogyan azt mi elvártuk tőle. Azáltal, hogy azt az alakváltót küldtük
el hozzá, könnyedén elcsalhattuk a közeletekből, hogy aztán szétválasszunk
titeket és végezzünk veletek.
Krain szemében düh lángolt fel. Kezdte
sejteni, mivel érték el, hogy Kahint elcsalják a közelükből. Az alakváltó olyas
valakinek az alakját vette fel, aki nagyon is fontos volt Kahin számára.
Azonnal elöntötte Kraint a vad gyűlölet. A mocskos jószágok! Hogy tehették ezt
Kahinnal?
- Átkozottak! – kiáltotta Krain, mire
Sadok rémülten nézett hátra.
- Ne! Maradj! Pont ez a célja. Fel akar
dühíteni, hogy aztán szétválasszon minket. Maradj a helyeden, Krain! Így nem
győzhetsz a Köd Királlyal szemben.
- Nocsak – mondta a hang meglepetten. –
Rájöttél, ki vagyok?
- Csak egy valakit ismerek, aki képes a
ködöt használni és abban élni – válaszolta Sadok. – Te vagy a Köd Király, ki
minden ködön uralkodik.
Először semmi választ nem kaptak; végül a
Köd Király nevetni kezdett: kegyetlenül és vérfagyasztóan. Kezdte élvezni a
helyzetet. Régóta nem szórakozott ilyen jól. Úgy tűnik, érdekes zsákmány akadt
a hálójába.
- Érdekes harcnak nézünk elébe, úgy látom
– mondta a Köd Király jó kedvűen; hangjában élvezet is keveredett.
Krain és Sadok kard csendülését hallották.
A Köd Király kardot rántott ellenük, és a harcnak hamarosan kezdetét vette.
Dwan, Éhon és Soma még mindig Kahint
keresték. Megnéztek mindent alaposan, de egyre kevesebb remény volt arra, hogy
megtalálják. Ez azért lehetett, mert nem ebbe az irányba indult el, vagy pedig
azért, mert az ellenség végzett vele. Éhon igyekezett nem gondolni ilyesmire.
Bízott abban, hogy Kahin életben van, még ha kevés esély is látszódott arra,
hogy így van. Végül Dwan megállt és társaihoz fordult.
- Jól van, szerintem nincs értelme Kahint
továbbkeresnünk – mondta Dwan. – Ha Kahin errefelé jött volna, régen
megtaláltuk volna. Vagy élve, vagy pedig holtan.
- Azt mondod? – kérdezte Éhon, majd
fáradtan nézett maga elé. – Bár ne hagytam volna magára.
- Nehogy magadat hibáztasd – mondta Soma
Éhon felé fordulva. – Nem a te hibád az, ami történt.
- Lehet, de óvatlan voltam. Ez az erdő az
Ellenség birodalma. Csak arra várt, mikor tudna minket meggyengíteni, és amikor
látta a lehetőséget, elcsalta Kahint, hogy aztán szétválasszon minket.
- Mi ez a pesszimista beszéd? – kérdezte
Dwan szigorúan. – Azt gondolod, sikerül majd végeznie velünk? Egyelőre nem
támadtak meg.
- És mi van a többiekkel? Mi van, ha most
is az életükért harcolnak?
- Arról mi is tudnánk – felelte Soma. –
Bízz abban, Éhon, hogy semmi baj nem történik velünk. Ezt csak azért mondod,
mert aggódsz Kahinért. De az már bíztató, hogy nem találtuk meg a holttestét.
Van remény arra nézve, hogy nem halt meg. És én hiszem, hogy Kahin életben van.
Éhon hálásan nézett a habóra. Beszéde
reményt ébresztett szívében. Neki is hinnie kell, hogy Kahin életben van, és
hogy semmilyen veszély nem fenyegeti őket. Bíznia kell magában és társaiban,
hogy túl fogják élni a Fekete-erdő megpróbáltatásait. Elérik azt, amiért
idejöttek, és akkor elhagyhatják ezt a szörnyűséges helyet. Ki kell tartaniuk,
amíg csak lehet.
Soma érezte, arcába fájdalom nyilallt,
mire kezével odakapott. Lenézett, és meglepve tapasztalta azt, hogy véres. Éhon
jól látta a habo arcán az apró vágást, csak azt nem tudta, mi sebezhette meg.
Suhanó hangot hallott meg, mire felemelte kardját, és elhárított valamit a
levegőben. Kinyújtotta kezét, mire az a valami beleesett a tenyerébe, és akkor
alaposan szemügyre vette azt. Egy apró kés volt az, mely szépen megmunkált
volt. Borotvaéles pengéje gonoszul megvillant a sötétben. Éhon komoran figyelte
a kezében lévő veszélyes tárgyat. Alakja és formája igen szokatlan volt a
fiatal herceg számára. Egyáltalán nem hasonlított azokhoz a késekhez, amiket
koboldok vagy lidércharcosok használtak; annál sokkal nemesebb és elegánsan
megmunkált volt.
Újabb suhanó hangra lettek figyelmesek, de
ezúttal Éhon résen volt. A hang irányába fordult, majd felemelte a kezét, és
elkapta az éppen feléje suhanó tört, amit megpörgetett, majd visszadobta abba
az irányba, ahol az ellenséget sejtette. A fák ágai, mintha megrezdültek volna,
majd azok közül egy magas, de vékony alak ugrott elő, és egyenesen a három
bajtárs elé érkezett. Soma azonnal előrántotta kardját, és Dwan is fenyegetően
emelte fel fejszéjét, csak Éhon maradt mozdulatlan. Hűvös tekintettel mérte
végig ellenfelét, aki egy nő volt. Szépséges arcát sebhelyek sokasága
csúfította el; régi csaták emlékei voltak ezek a sebhelyek, ami elárulta Éhon
számára, hogy a nő tapasztalt harcos volt, amin nem csodálkozott. Azonnal
felismerte ruházatát: ilyesmit csakis a bérgyilkos asszonyok szoktak viselni:
könnyű, testhez simuló és praktikus.
- Egészen jól bánsz a késsel, ahhoz
képest, hogy csak egy nyavalyás törp vagy – mondta a nő. – Azonnal kivédted
minden támadásomat.
- Akár egy kezdő is észrevette volna –
mondta Éhon megvetően. – Bérgyilkos létedre jobban is célozhattál volna.
A nő felvonta szemöldökét. Volt valami
Éhon hangjában, ami arra késztette, nem szabad alábecsülnie őt.
- Bérgyilkos? – kérdezte a nő. – Lehet,
hogy valamikor az voltam, de már régen nem tartozom hozzájuk. Nagyon régen.
- Gondoltam. Nem élnél ebben az erdőben,
ha így volna. Ki vagy? És kinek a szolgálatában állsz?
- A nevem már régen feledésbe merült. Itt
a Fekete-erdőben leginkább Fekete Özvegyként ismernek. És hogy kit szolgálok?
Egyedül csak a Sötétséget és semmi mást.
- Te lennél a Fekete Özvegy? – kérdezte
Dwan. – A nő, aki képes átváltoztatni magát egy hatalmas, fekete pókká, és aki
holtak húsát eszi?
Soma Dwanra kapta tekintetét. Szemén jól
lehetett látni az idegességet. Ha ez a nő képes ilyen átváltozásra, akkor
igenveszélyes ellenfél lehet, mindegy, milyen alakjában támadna rájuk. A Fekete
Özvegy gúnyosan elmosolyodott, és Éhon jól látta szemében azt az őrült
élvezetet, mely egyre növekvő vérszomját jelezte.
- Úgy tűnik, a törpökbe szorult némi
tudás. Pedig a legtöbb nép eléggé ostobának tartja őket.
- Inkább te vagy az ostoba! – mondta Dwan.
– Azt gondolod, könnyű prédák vagyunk a számodra, mert alábecsülsz bennünket.
Pedig a helyedben nem tenném ezt. Fogalmad sincsen arról, mikre vagyunk
képesek.
A Fekete Özvegy ekkor nevetni kezdett.
Hangjában kegyetlenség és őrület keveredett egyszerre. Látszott rajta, hogy
igencsak lenézte Éhont és társait. Erősebbnek gondolta magát náluk, hiszen több
száz éves tapasztalata volt velük szemben. Egyáltalán nem gondolt arra, hogy
esetleg valamelyikük erősebb tőle.
- Tetszik a merészséged, törp – mondta a
Fekete Özvegy. – Lefogadom, hogy te vagy fajtád legjobb harcosa. Azt javaslom,
hagyjuk az egyszerű játszadozást, és vegyük komolyan közös harcunkat.
Meglátjuk, meddig fogtok eljutni.
Amint a Fekete Özvegy ezt kimondta,
testéből mérhetetlen gonosz erő kezdett el kiáramlani, mi megfagyasztotta
Somában a vért. Éhon és Dwan rögtön közrefogták a habót, miközben nézték a nőt,
aki a szemük láttára változott át hatalmas fekete pókká, de ha arra számított,
hogy félelmet kelt valamelyikükben, tévednie kellett. Ahogy átváltozott, Dwan
szemében legalább ugyanolyan őrült élvezet kezdett el fényleni, mint az előbb
az övében. Meglepte a Fekete Özvegyet, amikor nevetni kezdett.
- Szóval ilyen szörnnyé változol? –
kérdezte Dwan élvezettel a hangjában. – Érdekes! Roppant érdekes! Élvezettel
foglak téged megölni!
Szavait tettek követték, ahogy odaugrott a
Fekete Özvegy egyik lábához, és megvágta azt, mire a Fekete Özvegy felsikoltott
a fájdalomtól. Nem számított erre a gyors támadásra. Főleg arra nem számított,
amikor Éhon dobálni kezdte felé késeit, és Soma is szenvedélyesen támadt neki.
Rá kellett jönnie, hogy koránt sem olyan zsákmányra akadt, ami könnyedén hagyja
magát elpusztítani.
Időközben Mellon és Erethon is tovább
kereste Kahint, de amikor Mellon megérezte az erdőben feltámadó gonosz erőket,
megállt, és figyelni kezdett. Minden irányból érezni lehetett a gonoszságot és
a veszélyt. Erethon látta Mellon arcán, hogy mennyire elsápadt. Tudta, hogy
valami olyasmit érzett meg, ami mély aggodalommal töltött el.
- Mi történt? – kérdezte Erethon. –
Valamit érzel?
Mellon felnyitotta szemét, miben fáradtság
és kín csillogott.
- Az Ellenség mozgásba lendült – mondta
Mellon. – Sikeresen szétválasztottak minket, és most megtámadták a többieket.
El akarnak pusztítani.
- Erre számítani lehetett – felelte
Erethon. – Tudtuk, mire vállalkozunk. Nem jöttünk volna el ide, ha nem bíztunk
volna a küldetés sikerében.
- Lehet, de az is lehet, hogy ezúttal
tévedtünk.
- Nem tudhatjuk, amíg meg nem próbáltuk.
Azért keltünk útra, és esküdtünk fel Sadoknak, hogy együtt elpusztítsuk Srant.
Ha most feladjuk, ez nem fog sikerülni. És akkor ki fogja megmenteni
Világföldét?
Mellon a bérgyilkosra nézett. Igaza volt.
Ha most kétségbeesik, és nem hisz eléggé önmagában és a többiekben, akkor
biztosan halál vár rájuk. A Sötétség birodalmában voltak ez igaz, de remény még
mindig volt a túlélésre, annak ellenére, hogy az ellenség megtámadta őket. Az
Erdő Szelleme se tanácsolta volna Sadoknak, hogy jöjjön ide, ha nem hitt volna
benne. Neki is ezt kell tennie, és nem szabad azt hinnie, hogy mind meg fognak
halni; máskülönben, ha ezt teszi, mindannyian veszíteni fognak.
- Akkor menj Sadok és Krain után – mondta
Mellon a bérgyilkosnak. – Én pedig segítek Somának, Éhonnak és Dwannak.
Sadoknak és Krainnak nagyobb szüksége van a képességeidre.
- Na és Tran és Deren? – kérdezte Erethon.
- Miattuk ne aggódj – válaszolta az öreg
mágus, és ezúttal el is mosolyodott. – Érzem, ő hozzájuk is hamarosan megérkezik
a segítség.
Erethon nem kérdezte meg, hogyan érti ezt.
Tudta, hogy csakis Kahinra gondolhat. Ezek szerint sikerült megmenekülnie, és
most úton van, hogy segítsen Derennek és Trannak. Miattuk már nem kell
aggódniuk.
Elindultak hát, hogy segítsenek
társaiknak. Tekintetükben elszántság fénylett. A harc még csak most kezdődött
ellenfeleik számára.
Folytatjuk.
*************************
10. AKKOR
MÉGISCSAK SZÜRET
- SZÜRETI MULATSÁGOK -
JÓZSEF TIBOR
: SZEKSZÁRDI SZÜRET
Kedves Vendi
és József!
Vendinek az
év elején ígértem egy meglepetés írást, amit most csatolmányként küldök. A dolog aktualitását az adja, most pedig kiváltképp, hogy sajnálatos módon
elmarad a híres Szekszárdi szüret. Az írás egy képzelt szülemény, csupa „sz” betűvel kezdődően. A betűk száma 551!
Szeretettel
szánom Szegzárdi szerzőtársnak szüleményem: József Tibor
SZŰRETLEN SZEKSZÁRDI
SZÜRET
(Szemenként szedett
szószedet)
Alliterációs
szerzemény Szegzárdi Nagy Vendelnek
Szervezés
Szeléné
szférába szállt. Szedelőzködtem. Szekrényemet szanálva szeredásba szelektálva
szabadidőruhát, szandált, szvettert, szalonkabátot, szalmakalapot
szuszakoltam. Szütyőmben szokásosan
szemüveg, szentírás, személyim, szaldókontóm.
Szeptemberben
személyvonat szalonkocsijába szabadjeggyel, szabadúszóként szállt szenior személyem szeretett szülőföldemtől százra Szekszárdtól. Szívemben szokatlan szorongás.
á
Szíjon,
szájkosárral szűrön szűköl szeretett szetterszukám.
Számban
szerkesztett szavak szakadatlan szűkülnek. Szünös - szüntelen szedett szavaim
szánalomkeltőn széttöredeznek, Szókratész szerfelett szenvtelenül szétszórná.
Szatyromban
szalámi, szafaládé, szójaszendvics, szezámmagos szuflé. Szupermarketban
számolatlanul szedett száraz élelmem sztaniolba, szalvétába szelektálom, szükség
szerint szeletelem. Szomjoltó szerként szamócaszörpöt, számomra szokatlanul
szaké-t, szikvizet szerezve szalmaszállal szippantok. Szamovárból szacharinos
szűzteát szűrtem számomra. Szerelvényen szeparáltan szabadidőmben szűzdohány
számozott szivarszálait szívom, szemes szimpla kávét szenvedéllyel szürcsölgetek.
Szakmaszeretetem
szórakozásaként szólóban számos szójátékot „szülök”. Szonettet szerkesztek,
szépirodalommal szimpatizálva szókincset szereznék, Szekszárdi „szüreti
szimpóziumra” szókimondásom szükségeként. Szüntelen szófaragó, szignifikáns
szépíró szülővárosába, Szekszárdra szemináriumi szándékkal szerződök.
Szivárvány
szikrázó sziklaháton széjjelárad.
Szikkadt, szikes szurdokaljon szemereg. Szétterülve százszorszép,
szeplős szegfű, szappanfű, szellőrózsa, székfű százezer színben sziporkázik.
Szántóföldön szerteszét szalmakazlak, szalmabálák százai szárítkoznak.
Szomorúfűznél szodé szimentáli szarvasmarhák szénát szagolva sziesztáznak.
Szárnyékban szürke marhák száradt szálfüvet szedve szájalnak.
á
Szituáció
Szekszárdon, szabad szombaton szemafor
szabadít. Szerelvényről szállva szabadság szele szédít. Szemléletes szeretetérzés! Szerző szülőházához
szürkésfehér szuper szedánnal száguldva, száztízzel szállítanak. Szextáns,
szatellit, szerviz szükségtelen.
Széles
sztráda szélén szervek szirénája szól. Szondáztatnak. Szabályt szegtünk.
Szubjektív sztorinkat szavahihetően szajkózzuk. Szabotálunk. Sztentori szavuk
szankciót szül. Szélcsendben
szálfa szilfák, szívlevelű szivarfák szalutálnak.
Székhely szabadterén számos, színvonalas
szép szobor. Székesegyházában számolatlan szentkép. Szentélyben szentatya
szószéken szentmisét szónokol. Szombatonként-, szükség szerint-, szertartásosan
szerelmespárt szentesít.
á
Szisztéma
Szülőház
színezett, szigetelt. Szétnézek. Szabályosra szerkesztett szegmentjébe
szétterülő sziklakert szépül, szemközt szökőkút szuperál. Szünnapon szolidáris,
sziklaszilárd szellemű szimpatikus személyeknek szembetűn szívélyes szeretete.
Színtiszta szobájukban szentkép, székek, szekrények, szőttesek, szőnyegek.
Számottevő szótár, szépirodalom szétválogatva, szépen szortimentben. Szekreter
szegletében szerző számítógépez.
Szervusz,
szóltam szociábilis szerzőtársamhoz. Személyre szabott szmokingban, szteppcipőben
szalonképesen szürkebarátot, szimbolikus szuvenírt, szolitert, szüzsét
szolgáltattam. Szent, szamárfüles szkeccs széljegyzetemből szöszmötölve szösszenetemet
szentimentálisan szavaltam. Szentenciát száműzve, szűkre szabottan
szóltam. Szerepem szünetében
szatócstól szerzett szomjoltószert -, szőlőlugas szövétnekes szaletliben,
szuvas szuszéken szervírozva szándékom szubsztanciaként -, Szekszárdi kadarkát,
szilvánit szántam. Szófán szódát szörpöltünk. Szép kórúak szaporán szutyongatnak
szupéra. Székrekedésre szalajtó
szerként száras szennát szolgálnak.
á
Színvonal
Szecessziós
Szekszárd Szálló szállóvendégeit szalonzenekar szórakoztatja. Szólóban
szubtilis szubrettek szaténselyem-ruhájukban szentimentális szalontáncra szólítanak. Szauna szárazgőzében szemrevaló szép lányokhoz szegődök. Szédítenek,
szégyenlősen szerfelett szédelgek. Szombattól
szerdáig számlázott szállodaszámlám számértékét számológéppel számítom. Szóltak
számlaegyenlegem szolvens.
Szekszárdi
színházban szájtátva szemlélődünk. Színlapján számozottan színművek
szereplőikkel, szimfóniák szerzőikkel szerepelnek. Szalonját
számolatlan szobaborostyán, szanszevéria, szobafenyő szépíti. Színpadán számos
színész szerepjátéka színvonalas. Színjátszást
szerető szalmaözvegyek -, színdarab szünetében -, szépfiúkat szerelemre
szítanának.
á
Szolgáltatás
Szekszárdi
szerpentines szőlőhegyek szétágaznak. Szemhatáron szemlélődök. Szántóföldek,
szőlőhátak szőlőspincéikkel szektoronként széjjel szóródnák. Szeleshát
szóvivője, szobortestű szépséges Szabina, százesztendős szőlőhegyükhöz
szántszándékkal szekérfogattal szervez. Szerdai szezonális szüretükre
számtalanszor szépszerével, szenvedéllyel szólongat. Szőlőlugasokból
szőlőrigókat szélkeleppel szétrebbentettük. Szálfatermetű, szakállas, szorgos szőlősgazdával
szagos szőlőfürtöket szelektíven, szüretelőkád szintjéig szedtünk. Szőlőpréssel
szőlőlevet szűrtünk számunkra.
Szabadtéren szakavatott szakácsnő szorgoskodik. Szarufán száradt
szalonnát, szárazkolbászt, szalámit szakszerűen szétdarabolja, számunkra szánva
szétosztja. Szürkületben szellők
szárnyán szitakötők, szentjánosbogarak szánkáztak, szöcskék szökkennek
szárcsizmánkra. Szétszórtan szkarabeuszok szorgoskodtak. Szérűskert
szomszédságában, szederbokor széliben szelíd szelindek, szetterszukámmal
szimatolgat, szaladgál.
Szemerkél.
Szárnyépületen szélkakas. Szárnyajtón szúnyogháló. Szellős szuterénjában
szklerózisunkra szíverősítő szilvapálinka szedál. Szakajtóból
szénhidrátcsökkentett szendvicset szolgálnak. Szekszárdiért szertartásszerűen
szomjazunk. Szerzőtárs szerkesztővel szpíkernek szóltunk: színültig
szeretnénk! Szellőháton
szanaszét, szaxofon, szájharmonika szokásos szenvedéllyel, szusszanásig,
szundításig szól.
á
Szinopszis
Szekszárdi
szakavatott szorgalmas szerző-szerkesztőnek szerzeményeiért, szituációban
szolicitál, szubvenció, szponzor szükséges! Sztoikus szavazatom szavahihetően, százszázalékosan szavatolom!
Szövegem
szemvesztett szépírónak szeretettel szignózom: József Tibor
Kaposvár,
2020. Szent Mihály havában.
**************************
11. ÉLETTÖRTÉNETEIM
VÉGHELYI
JÓZSEF : A digitális Shakespeare
Véghelyi József |
Több
évtizedes mérnök-tanári pályám alatt bőven volt részem nehezebb és könnyebb
napokban. Mint mindenki másnál – így nálam is – a pillanatnyi testi/lelki
állapotomtól függött az, hogy miként dolgozom fel a váratlan eseményeket.
Ugyanazon a dolgon lehet bosszankodni, de egy jó kiadósat nevetni is. A
hozzáértők szerint (…óh, ezekből nagyon sok van…), egy kiadós nevetés felér egy
sikeres lelki masszázzsal, arról nem is beszélve, hogy hizlal. Bár az megy
magamtól is!
Sok
műszaki tantárgyat tanítottam, melyek többsége a nehezebben emészthető
kategóriába tartozott. A kor igényeinek megfelelően a mi iskolánkban is
elterjedt az informatika, oly annyira, hogy informatikai osztályt indítottunk.
Ezekben a csoportokban a komoly elméleti és gyakorlati képzés a tananyag része
volt. Ismeretes, hogy maga a számítógép - a hardver - még csak egy buta fej,
ami semmire sem jó, ha nincs benne telepítve megfelelő program, azaz szoftver.
Külön kolléga gondozta a diákok programmal kapcsolatos elsajátítandó anyagát,
és külön tanár az alapvető hardver-ismereteket. Nos, a sors számomra a hardver
ismeretanyagot, azaz az áramköri tudás átadását szánta. Aki kicsit is
belemélyedt az elektronikába, de legalább „megkarcolta” tudásszomját, az
pontosan tudja, hogy milyen szerteágazó tudás kell a megértéséhez. A többi
természettudományos tantárgy számunkra eszköz az áramkörök működésének
megértéséhez. Nélkülözhetetlenek a matematikai, atomfizikai, elektrotechnikai,
fizikai, kémiai, stb. alapismeretek megléte. Száz szónak is egy a vége: az általam
tanított elektronikai áramkörök a „húzósabbak” közé tartozott. Témakörünk volt
a 12. osztályban a számítógépek digitális alap-áramkörei.
á
Akkor is
tavasz volt, ennek minden konzekvenciájával együtt. A diákjaim figyelme inkább
a napsütéses természet felé fordult a tábla helyett. (Akkor még nem volt
digitális táblánk, de szerintem az sem fordította volna a gyerekek figyelmét a
szakma szépségei felé…!). Szóval erőlködtem, hogy elmagyarázzam a
digitális tízes számláló működését az idő-diagrammal együtt. Láthatóan kevés
sikerrel. Egy bölcselet szerint a kudarc nem jár egyedül. Igazolhatom, mert a
szakmai előadásom csúcsán valahol megszólalt egy mobil telefon valamelyik
diáknál. Mit tehet ilyenkor egy tanár? Robbanjon fel a méregtől, vagy
beletörődött közönnyel legyintsen egyet?
- Uraim! - kezdtem a fejmosást. Mérhetetlen neveletlenség bármilyen előadás alatt
bekapcsolva hagyni a mobilokat. Az sem érdekel kinél szólalt meg, senki sem
olyan fontos személyiség jelenleg, hogy óra alatt elérhető legyen…! Azért
mondom, mert az iskola nem csak oktató, hanem nevelő intézmény is. Képzeljétek
el azt, hogy éppen egy színházban vagytok, és következne a Hamlet nagy
monológja. A nézőtéren feszült csend, minden szempár a főhősre figyel: …lenni,
vagy nem lenni, az itt a kérdés!... kezdi a főszereplő a monológot. Ebben az
átszellemült pillanatban belevisítana egy mobil telefon az előadásba.
Szerintetek, hogy lehetne ezt a botrányt kivédeni?
Az
osztályban rövid ideig zavart csend támadt, s kisvártatva a legjobb tanuló felállt
és előadta a helyzet megoldásának egy lehetőségét:
- Ó,
semmi baj Tanár úr! Hamlet hagyja abba a monológját, lépjen előrébb és mondja a
következőket: aki arra szavaz, hogy „lenni” az egyes gombot, aki a „nem
lenni”-re szavaz a kettes gombot nyomja meg a mobilján!
Kész! Kiütéssel győzött a korszellem! Természetesen teli szájjal röhögött az egész
osztály. Az óra komolysága egy pillanat alatt szertefoszlott. Senkit sem
érdekelt ezek után a számlálólánc varázslatos világa. Nem is nagyon bántam
akkor, majd a következő órán visszatérünk a témára. Ez is az iskolai élet
része, a felszabadító egészséges nevetés,…és nekem sem ártott egy kis
komolytalanság!
Folytatjuk.
**************************
12.BEMUTATJUK
- SZABÓ GITTA ÍRÁSAIT
FEKETE
GYÉMÁNTOM DALA
A nevem
Szabó Gitta. 1961-ben, Komlón születtem. Öt testvéremmel korán maradtunk
anya nélkül. A művész hajlamot mindkét szülőmtől örököltem. Mint sok
tini, kamasz, én is próbálkoztam már az általános iskolában
rímelni. De akkoriban a színek jobban érdekeltek. Így inkább rajzoltam. Első
munkám is a színekkel volt kapcsolatos , műhímző lettem. Ez ki is
töltötte életem. Mikor gyermekeim megszülettek, kezdtem el foglalkozni az
írással. Főképp mesékkel. És rajzoltam. Meséim jelentek meg a Dörmögő Dömötörben,
majd mesekönyvem is készült. A Barátok Verslista tagjaként sokat fejlődtem.
Kiadványaiban rendszeresen szerepeltem. Külső pályázatokon indultam,
nyertem helyezéseket, okleveleket, antológiás megjelenést. Saját
könyveim; mesekönyv, verses-novellás köteteim, e-könyv,
cd is jelent meg. Köteteimet saját rajzaim, festményeim díszítik. Kb. tíz
éve festek. Az írás kissé háttérbe szorult. Néha azért születik egy - egy
vers, mese.
Voltak önálló és csoportos kiállításaim. 2010-ben megkaptam a Barátok Verslista
Irodalmi Díját.
Szabó Gitta: Fekete
gyémántom dala
Jön, és
ugrik,
Ölembe huppan,
Homlokát
Homlokomhoz nyomja.
Az idő megáll, s
gyengédség kulcsával
Nyitja lelkem kapuját.
Feltárul védtelen,
Legmélyebb kútja,
Melybe most, csak
Egyetlen hang juthat,.
Egyetlen hang,
Mit fekete gyémántom,
Kicsi kincsem,
Kis muzsikusom
Nekem énekel el.
Dorombolva dalolja:
- Gazdi szeretlek,
Úgy ahogy vagy!
Szemébe nézek,
Vissza néz enyémbe.
Elolvadok,
Megsemmisülök.
Vagy inkább a külvilág?
Nincs más, csak
Ő és én!
És az a mély,
Önzetlen szeretet.
Ölembe huppan,
Homlokát
Homlokomhoz nyomja.
Az idő megáll, s
gyengédség kulcsával
Nyitja lelkem kapuját.
Feltárul védtelen,
Legmélyebb kútja,
Melybe most, csak
Egyetlen hang juthat,.
Egyetlen hang,
Mit fekete gyémántom,
Kicsi kincsem,
Kis muzsikusom
Nekem énekel el.
Dorombolva dalolja:
- Gazdi szeretlek,
Úgy ahogy vagy!
Szemébe nézek,
Vissza néz enyémbe.
Elolvadok,
Megsemmisülök.
Vagy inkább a külvilág?
Nincs más, csak
Ő és én!
És az a mély,
Önzetlen szeretet.
...Nincs más,csak Ő és én... |
*************************
13. EGYPERCES
TÖRTÉNETEK
ÁBRAHÁMNÉ
ÁGNES : Esetek Kittyke életéből
Megszólal a
kaputelefon. Kittyke megjelenik, néz rám. Szólok neki: jön apa! Felugrik mellém
az ágyra, dugja nóziját piszézni, ezerrel dorombol, farka izgatottan boldog.
Leugrik, megy a bejárati ajtóhoz, fülel. Közelebb megy, leül, rövid halk szóval
kéri páromat, siessen.
Ismét mondom:
" Jön apa!!! Kittyke jó cica!! "
Félreáll, hogy az ajtó ki tudjon nyílni, kissé eldől, mint delnő a díványon.
Ajtóban kulcs csörög, apa bejön, Kitty két lábra állva magasra nyújtott
kezekkel felugrik, a levegőben beledörgöli előre nyújtott nyakát beledörgöli
párom lent csüngő kezébe, úgyszólván megsímogatja magát párom tenyerével
önállóan. Hozzám rohan, nyújtja a nóziját piszére, puszira, mintegy elmeséli a
boldogságát, fel - felugrál magasra, tenyerembe fúrja fejecskéjét, majd
farkafölvágva visszarohan az ajtóba, óvatosan kioldalog a lépcsőházba,
lábtörlőt nagy ívben kikerüli, szimatol mint a drog - kereső kutyák. Fülel,
fülecskéi megnyúlnak, mintegy
" denevérfület csinál magának ",
neszezést vél hallani, hangos
" beszéddel meséli nekünk hogy mi a helyzet ",
közben kotor befelé, még idebent is beszél, hozzam fut, simogatást kér, torka
" rezeg ",
dorombol, azután tesz egy nagy sebességű rohanást körben a lakásban, aztán
boldog kimerültséggel befekszik a kedvenc foteljába és szundikál.
*************************
14. KALAND
AZ ESŐBEN
CSOMOR
HENRIETT : júliusi kiadós eső
Csomor Henriett |
Az idei nyár
egyáltalán nem mondható forrónak, inkább változékonynak, amelyet a szívbetegek,
s a keringési panaszokkal küzdők nehezen viselnek. Fogalmazhatnám úgy is, hogy
egyszer zimankó van, máskor meg hét ágra süt a nap, még az egészségesek számára
is megterhelő.
Odafigyelek
mindig az időváltozásra, sőt már napokkal azelőtt megérzem a frontokat, s ez az
átkozott veleszületett betegség, a mozgássérültségem oka miatt van. Okoz némi
belső feszültséget nekem, vagyis a négy végtagomnak. Nagyon feszes leszek, s
ettől a tehetetlen állapottól ideges leszek. Csinálhatok bármit, akkor sem
enged a feszességem.
Néha
elképzelem, milyen jó lenne egészségesnek lenni. Szaladgálhatnék egyedül a
nagyvilágban, és annyit fürödhetnék a Balatomban, amennyit csak szeretnék. Így
csak marad az állandó vágyakozás, amely mélyen zakatolva tud fájni. Még most is
érzem, ahogy ringat a víz, s az is előttem van, amikor Lellén a parkolóból
megyünk le a családommal a partra, s elém tárul nagy, hullámzó kékség. A szemem
elött egybeolvadt ég, s a föld, amíg élek, nem feledem a csodaszép látványt.
Egyébként
nagyon szeretem a spontán helyzeteket, amikor minden jön magától, s magával
sodor a kaland, s élményt is ad. Persze laikusok azt is mondhatnák, nincs ebben
semmi élmény, de nekem az volt.
Aznap egész
nap borult Pécsen, na nesze neked új rövidnadrág, amelyet a kistáskámba tettem
előtte való este, mert reggel még hűvös van hozzá. Délutánra tök jó lesz nagy
melegben, gondoltam. Délben elkezdett esni. Semmi gond, talán kettőig eláll,
reménykedtem, mert nem szeretnék városi buszra szállni.
Megyünk? -
kérdezte mozgássérült kollégám. Menjünk! - felelem lelkesen, bár lógott az eső
lába, de különösképp nem hatott meg. Pont most nem volt nálam esőkabátom se,
otthon jobb dolga van, majd felveszem a farmerkabátom, ha elkezd esni,
jegyeztem meg.
Balázzsal
tíz éve kollégák vagyunk, ő is ugyan avval a betegséggel „küzd”, mint jómagam.
Születéskor megsérült a központi idegrendszerünk, ezáltal vagyunk
mozgássérültek. Ő gyerekkorától tolókocsis, én 36 éves koromban kényszerültem
elektromos tolószékbe. Ez egy állapot, s ebből az állapotból kihozzuk a
legjobbat. Vagányságomhoz hozzátartozik a merészségem, sosem félek a nehézségektől,
mert azt mindig leküzdöm.
Majdnem
utunk felénél ömleni kezdett az eső. Volt már ilyenben részem, így nejlon
zacskót húztam az adapterre, hogy be ne ázzon, az utcákon hömpölygő vizet pedig
igyekeztem kikerülni az „akksik véget”.
Itt a
Balaton! - mondom nevetve, miközben alul-felül áztatott a monszun szerű eső. A
patak vize szépen megduzzadt a hirtelen lezúduló esőtől. Mióta arra járok,
ilyen magas vízállást még nem láttam benne. Mire hazaértem, csak úgy vacogtam.
Komlón bezzeg nem esett.
Egy jó
élményt nem szabad veszni hagyni, mert sajnos eljön majd az az idő, amikor
ennyi kaland sem jut.
2020. július
25.
*************************
15. VERSRŐL
VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL
Egyszer
elmúlik minden fájdalom,
Hagyd, hogy
finoman hadd csillapodjon
A pengeéles,
rideg ártalom,
Amely
szíveden mégis átragyog.
Egyszer
minden elszáll fel az égbe,
Mint a
csodás, kristálytiszta lélek,
Ha majd új
életre kel a mennyben,
De ha
kérhetem, ne ijedjél meg.
Egy érzelem
halála is halál.
Mint amikor
a lélegzet eláll.
De most a
bús fájdalom szűnik meg,
S új
értéknek adja át a helyet.
Mint a hála,
a jókedv, az öröm,
A borús
könnycseppeket letörlöm,
S végül
átadom magam a jónak!
Csak
bízzunk, hogy legyen még új holnap!
................................................
Kovács Tibor
: Szüret a
javából
Bár szüret
lenne a javából,
Szüretelik is a szőlőt,
Hogy el ne vesszen a finom nedű.
Készül
az új nedű,
Szőlő leve a présen át,
Hordóba csordogál.
Érettebbek
és Ifjak,
Készülnek esti mulatságra .
Hol táncra
perdülnek,
A zene hallatán,
Lábak vígan ropják a táncot már.
2020.
augusztus
.................................................
Csomor
Henriett: Szőlőhegyen
Őszülő
őszben,
amikor még a
nap melegen
süt,
friss
gyümölcs
illata száll
a széllel.
Mátyásmadár
rikoltozva
jelzi a
közeledő szüret idejét.
Szeptembernek
elején
boroshordóit
mossa a gazda.
Fehérre
meszeli szentélye falát.
Gyertyákat
rak hordóira
ha lemegy a
boros pincéjébe
üvegét
megtölteni.
Meggyújtja
gyertyáit,
ha mustgáz
veszélye fenyeget,
gyertyalángja
azonnal ellobban.
Talpas
pohárba óbort tölt,
fényfelé
fordítja nemes nedűjét.
Koronája van
a bornak,
bíborpalástba
öltözteti poharát.
Jóízűen
ízleli óborát.
Tölt még
egyet magának,
végén
megtörli a száját.
Gondosan
bezárja
a pince
ajtaját.
Utoljára
ránéz
a hosszú, s
kopár
lugassorokra.
Hazafelé
ballag
vidám
hangulatban.
2020.
augusztus 21.
................................................
ÁBRAHÁMNÉ
ÁGNES: Bemutatkozom: (L)ÉLEK
Élek,
míg hangot ad a lélek...
Félek,
talán elnémul a szó...
Írok,
míg tollat ölel ujjam...
Várok,
amíg kezem betűt ró...
Könyvek
adták fényét a létnek...
Könnyek
peregtek, és az évek.
"...ha
lettem is, miért vagyok..."
(Nagy Vendi verséből)
.................................................
REMÉNYI TAMÁS - Őszi versciklus
Beköszönt az
ősz
Rejtett álom
szívet, lelket felizzít.
Beköszönt az ősz, mosolyog az alma,
Fiastyúk odahívja a csibéit,
S közben a szántón eke földet forgat.
Kokettál a
lány, legény kedve hízik,
Kapa, kasza igaz álmát alussza,
Testük tüzét melegíti a Nap is:
Bevonulnak az árnyékos kazalba...
Hű! Mi
minden történik kora ősszel,
Egyik szív kacér, másik csalafintább...
Lám, a huncutságuk még mindig mesés.
Új életre
kél az elhunyt szerelem,
Álmokat kerget a forró délibáb,
Árnnyal ölelkezik a vakító fény.
á
Őszi erdőben
Árnyas erdő
ősszel még belakható,
Kedvesemnek szerelem is vallható.
Simogatón fejünkre hull az éjjel,
Egymást ölelve köszönt ránk a reggel.
Álom, álom,
édes álom szeress még,
Szerelembe estem veled s lelkem ég.
Szívem táján simogat a napsugár,
Megpezsdül vérem amikor szemem lát.
Lehullik a
selymes elsárgult levél,
Ágyat vet a természet már mifelénk.
Kezed csókolom, utána ajkadat,
Narancs avar vörös fénnyel betakar.
Feleségül
vennélek, de nem lehet,
Csak erdő árnya adhatna fedelet.
Apád, Anyád elkergetne a háztól,
Összebújhatnánk hidegben, mint máskor.
á
Csendben
jött s elvadult
Hulló
aranysárga, selymes falevél,
Örök álmát elrejti lelkében,
Még langy' sugarával a Nap felkél...
Fáj a valóság, de gyönyör a képe.
Búcsúzik a
nyár az ősznek reggelén,
Könnyes a bíbor hajnal fénylő szeme,
Vörös csepp tündöklik a fűszál hegyén,
Pírja átfest virágot és a Földet.
Őszikék
rezzen, lágy szellő fújja,
A természet még hosszasan öltözik,
Az éj közeleg, izzik a láthatár.
Hosszú az
örökmozgó idő útja.
Széllovasok a fák ágait tépik...
Sajnos a csendes ősznek is vége már!
á
Ködöl az ősz
Árnnyal
ölelkezik a vakító fény,
Földön vetett levélágyuk besárgult,
Körülöttük poroszkáló szél felkél,
S libegve folytatják a vidám hancúrt.
Ősz festett
tája minden évben élmény,
Látványától az elme szinte bódult,
Minden ölelés tartalmaz egy reményt:
Az elsárgult levél jövőre is hull.
Kirepülnek
fészkükből a fiókák,
Lépes mézet nyalakodik a medve,
Az éltető Nap egyre gyengébben süt.
Szürkül a
szépség, köd mögé bújt a táj,
Zord a fénysugarak ölelkezése...
Homályba vész a virtuóz végzetük.
*************************
17. HANGOS
VERSEK
Szegzárdi
Nagy Vendel Varázsszem című versét elmondja Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?reload=9&v=woyNpt_d-EA&feature=youtu.be
https://www.youtube.com/watch?reload=9&v=woyNpt_d-EA&feature=youtu.be
A
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY MAI ADÁSÁBÓL, AUSZTRÁLIA
2020.
AUGUSZTUS 09.
á
A VERS
EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA
(ELŐZETES
MOST KÉSZÜLŐ VARÁZSSZEM CÍMŰ VERSESKÖNYVEMBŐL)
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: VARÁZSSZEM
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: VARÁZSSZEM
Halkan szól
a rádió,
zölden villog a varázsszem,
néma dobszóló,
lelkünkbe maró,
igéző vízió,
csalfa illúzió,
ahogy egy varázsló szeme,
ritmusra jár akár
egy macska szeme,
söthenyes éjszakán,
világít igazán.
zölden villog a varázsszem,
néma dobszóló,
lelkünkbe maró,
igéző vízió,
csalfa illúzió,
ahogy egy varázsló szeme,
ritmusra jár akár
egy macska szeme,
söthenyes éjszakán,
világít igazán.
Szűkül, és
tágul,
fénylő Univerzum,
fekete pupillád,
sötét erőre vágy,
mindahány szembogár,
Szent János lámpása,
Íriszi szivárvány.
fénylő Univerzum,
fekete pupillád,
sötét erőre vágy,
mindahány szembogár,
Szent János lámpása,
Íriszi szivárvány.
Macskaszem
ez,
nem pedig csicskaszem,
póriasan mondva,
pulzálva jelzi,
Szupernóvaként,
hogy tiszta az adás,
jó a vétel,
fogható az állomás,
akár egy látomás.
póriasan mondva,
pulzálva jelzi,
Szupernóvaként,
hogy tiszta az adás,
jó a vétel,
fogható az állomás,
akár egy látomás.
Oh azok a
zöld
kiscica szemek,
s a rájuk csukódó
édes szemfedelek,
miket soha nem felejtek.
kiscica szemek,
s a rájuk csukódó
édes szemfedelek,
miket soha nem felejtek.
Villódzva
láttam a fényeket,
mostanra mind megfeketedtek,
mióta Kuksi lettem,
csak bennem élnek még
a zölden hullámzó
sejtelmes varázsszemek,
melyekre mindvégig
visszarévedek,
Zöld csillagaim,
várom intsetek,
Veletek megyek.
mostanra mind megfeketedtek,
mióta Kuksi lettem,
csak bennem élnek még
a zölden hullámzó
sejtelmes varázsszemek,
melyekre mindvégig
visszarévedek,
Zöld csillagaim,
várom intsetek,
Veletek megyek.
2020.
augusztus 08.
MEGJEGYZÉS, TAURUSZ, ZÖLD CSILLAG, EMLÉKKÉP
MEGJEGYZÉS, TAURUSZ, ZÖLD CSILLAG, EMLÉKKÉP
á
A MAI ADÁS
ELŐZETESE
Ilosvay Gusztáv és Egyed Katalin |
Egyre másra
hallom vissza, hogy benneteket hallgatni az valami olyan érzés, mint annak
előtte a vasárnapi ebédek után a családi dumcsi (legalább is nálunk ez így
volt). Barátságos, bensőséges, pörgő, szenvedélyes, időnként
megalkuvást nem tűrő, vagy épp „halálosan „ nevetséges. Nos, a mai adás ilyen
volt. Pár dologra szeretném felhívni a figyelmet. Kiss-ék, mind a ketten,
Gabriella is és Ági is, nagyot alkottak. Gabriella egy mozi ajánlatot
hozott az Unortodox című filmet dolgozta fel, Ági meg egy
világbajnok kenussal beszélgetett, amit kifejezetten élveztem. A másik, amit
szeretnék megemlíteni, Szekszárdi Nagy Vendel verse a Varázsszem. Gyermekkorom
egyik felejthetetlen emléke, a rádió varázsszeme, ami minden rádió közepén ott
villogott ihlette meg. De, hogy visszatérjek a fentiekhez remélem te aki
belehallgatsz neked is az lesz a véleményed, hogy egy családi dumcsiparti
közepébe cseppentél . Jó rádiózást!
Ezt a
honlapot tedd be a keresőbe: www.radiomozaiksydney.com.au
ILOSVAY
GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN -
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY AUSZTRÁLIA
á
Nagy Vendel
Élet érzés Című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv. Interjú a szerzővel.
Riporter:
Ilosvay Gusztáv – Rádió Mozaik ASydney - Ausztrália
Részlet a
rádió mai adásából – 2020. augusztus 30.
Kértek rá
diót?
Köszönöm
minden résztvevő munkáját!
á
A VERS
EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA - ÉREZTEM
VERS, ÉLETÉRZÉS
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ÉLETÉRZÉS
Éreztem már többször,
megváltozott életem,
át kell értékelnem
kényszerképzetem.
Nem jár már követség,
megszűnt a véd és dacszövetség.
Éreztem már többször,
megváltozott életem,
át kell értékelnem
kényszerképzetem.
Nem jár már követség,
megszűnt a véd és dacszövetség.
Nem láttam,
de éreztem,
sejtettem mint vad a vihart,
megakartál ütni,
pisztolyodat gyilkosként
szívemre sütni,
indulattól hevülve,
szeretet parazsától
messzire kerülve,
gyávaság lehüthet,
kezed lecsünghet,
hátamból a kést
kihúzni nem lehet,
nem menekülhetsz,
sohasem üdvözülhetsz.
Gondoltam naívan,
hogyha vezekelünk,
teljes búcsút nyerünk.
sejtettem mint vad a vihart,
megakartál ütni,
pisztolyodat gyilkosként
szívemre sütni,
indulattól hevülve,
szeretet parazsától
messzire kerülve,
gyávaság lehüthet,
kezed lecsünghet,
hátamból a kést
kihúzni nem lehet,
nem menekülhetsz,
sohasem üdvözülhetsz.
Gondoltam naívan,
hogyha vezekelünk,
teljes búcsút nyerünk.
Éreztem
életem
halványuló fényét,
nehezen ébredő
új életem létét.
S ha jogosnak vélt sérelmem
nem tudom levetni,
nem jön az álom,
nem segít feledni,
nem segíthet senki,
felülök az ágyban
kissé megpihenni,
ahol az ige hat,
s mindent töröl az agy.
halványuló fényét,
nehezen ébredő
új életem létét.
S ha jogosnak vélt sérelmem
nem tudom levetni,
nem jön az álom,
nem segít feledni,
nem segíthet senki,
felülök az ágyban
kissé megpihenni,
ahol az ige hat,
s mindent töröl az agy.
Gondolnám
tán , elbújhatnék,
élhetnék hegyek ormán,
hegyi patakok
vizenyős barlangján,
magányos remeteként,
hol elbújhatnék
szégyenem oltára alá,
s derekamon a kötél
mindvégig kordában tart,
hármas csomójával.
élhetnék hegyek ormán,
hegyi patakok
vizenyős barlangján,
magányos remeteként,
hol elbújhatnék
szégyenem oltára alá,
s derekamon a kötél
mindvégig kordában tart,
hármas csomójával.
Ehetném fák
kérgét,
alóluk gombák kalapját,
óvakodva mérgük hatalmát,
mézes gyümölcsét,
bokrok kökényét,
vadkörtét,almát,
szilvák kékjét,
méheknek mézét,
munkájuk bérét,
kopogó diónak
pirosló belét,
felvehetném állatok
levetett bundáját,
testük melegének
nagyszerü ruháját.
Nem bonyolult ez a lét,
akár egy egyszerű faék.
alóluk gombák kalapját,
óvakodva mérgük hatalmát,
mézes gyümölcsét,
bokrok kökényét,
vadkörtét,almát,
szilvák kékjét,
méheknek mézét,
munkájuk bérét,
kopogó diónak
pirosló belét,
felvehetném állatok
levetett bundáját,
testük melegének
nagyszerü ruháját.
Nem bonyolult ez a lét,
akár egy egyszerű faék.
Mindezt
vállalnám,
hogy ne lássam már
bántó embereknek
önző sivárságát,
örökre takarnám
Föld barna palástját.
hogy ne lássam már
bántó embereknek
önző sivárságát,
örökre takarnám
Föld barna palástját.
Ihatnám
rohanó
hegyi csobogók
kéklőn habzó vizét,
áldanám a Remete,
s Haramia forrás nevét,
kimosná belőlem
erjedő gyümölcsök
agypusztító nedvét,
és tisztulna a gondolat.
Soha nem feledném
hegyek belsejének
kioldott ízét,
langymeleg éjszakák
hajnali hűvösét,
fára kúszó nappalok
fénylő melegségét,
domboldalon sírhalom
csendes ürességét,
hívón befogadó
bársony szelídségét,
reményelt nyugalom
örök békességét,
mélységes oltalma
örökös otthonom.
hegyi csobogók
kéklőn habzó vizét,
áldanám a Remete,
s Haramia forrás nevét,
kimosná belőlem
erjedő gyümölcsök
agypusztító nedvét,
és tisztulna a gondolat.
Soha nem feledném
hegyek belsejének
kioldott ízét,
langymeleg éjszakák
hajnali hűvösét,
fára kúszó nappalok
fénylő melegségét,
domboldalon sírhalom
csendes ürességét,
hívón befogadó
bársony szelídségét,
reményelt nyugalom
örök békességét,
mélységes oltalma
örökös otthonom.
2020.
augusztus 16
.................................................
.................................................
ELŐZETES A MAI ADÁSRÓL:
Hét elején
nem igazán tudja az ember fia, hogy hogy fog „alakot ölteni” a műsor. Vannak
olyan munkatársak, akik mindig hozzák a maguk színvonalát, ha fú, ha esik és
földrengés is beüt. Ők akkor is leteszik az asztalra, amit aztán büszkén
szét is osztunk. Szóval ez képezi 25 %-át a műsornak. De a 75% -ot nekünk kell
itt összeszedni: interjúk, történetek, események vagy épp kommentek.
Mind ezt úgy, hogy olyan legyen, mint a mai műsor. Fütyörészve, rugalmas
léptekkel és nagy megkönnyebbüléssel nyugtáztuk, hogy még ennyi év után is (28)
hozunk újat. Még mindig van valami, ami más, mint ami eddig volt és nem
csak tartalmas, de szórakoztató is . Kérlek hallgass bele, döntsd el,
hogy amit mi érzünk, az megfelel a te ízlésednek .S ha tetszett, akkor osszad
meg barátaid között, hisz adni jó, s főleg egy jó rádió programot. Köszönjük,
hogy itt vagy velünk. Jó rádiózást
Tedd ezt a
honlapot be a keresőbe: www.radiomozaiksydney.com.au
JÓ
SZÓRAKOZÁST!
ILOSVAY
GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN
RÁDIÓ MOZAIK
SYDNEY, AUSZTRÁLIA.
2020.
augusztus 30.
*************************
18.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
- SOPONYAI MIHÁLY ROVATA -
A
VÖRÖSBOR JÓTÉKONY HATÁSAI
Soponyai Mihály |
A vörösbor
segíthet megszabadulni a felesleges kilóktól!
Egy új
kutatás szerint sokkal könnyebben szabadulhatunk meg néhány, feleslegesnek ítélt
kilótól, ha lefekvés előtt elfogyasztunk egy pohárka minőségi vörösbort. És bár
a nemes nedű már időszámításunk előtt 6000 óta létezik, de még mindig sokan
nincsenek tisztában az egészségünkre gyakorolt előnyeivel. Pedig a vörösbor az
antioxidánsok és a polifenol gazdag forrása.
A
rezveratrol tartalomban rejlik a csoda
A vörösbor áldásos egészségügyi hatásai régóta ismertek, mértékletes
fogyasztása számos előnnyel jár. A franciáktól
ellesett orvosság kitűnő
antioxidáns, a benne található jótékony vegyületek, a polifenolok segítenek
felvenni a harcot a szabad gyökök oxidáló hatásaival szemben. A vörösbor a szív-
és érrendszeri betegségek kockázatát is mintegy a felére csökkenti, de
gyulladáscsökkentő hatása is van.
Áldásos
hatásai régóta ismertek
Forrás: Dreamstime
á
Egy új
tanulmány szerint azonban a vörös nedű azok számára is kitűnő választás, akik
hatékony fogyókúrára vágynak: napi egy pohár bor segít megszabadulni a
feleslegesnek vélt kilóktól. A Washington Állami Egyetem és a Harvard
Orvostudományi Egyetem kutatói rámutattak: a klasszikus vörösbor polifenolt
tartalmaz, amely rezveratrol néven ismert. A vegyület rákellenes,
gyulladáscsökkentő, vércukor-csökkentő és a kardiovaszkuláris rendszerre is
jótékony hatást gyakorol.
Több
tanulmány is megerősítette a javallatot.
A rezveratrol a felesleges fehér zsírszövetből felhalmozott, túlzott
tartalékokat „elhízás elleni", barna zsírrá alakítja, amelynek az a
feladata, hogy hőt termeljen és kalóriát égessen, ezért jelenléte segít a
fogyásban. Ez a csodálatos antioxidáns tulajdonságokkal felruházott vegyület
emellett elnyomja az étvágyat, így egy pohárka vörösbor lefekvés előtt biztosan
elfelejteti velünk az éjszakai nassolás csábító gondolatát.
Hatékonyan
segít a felesleges kilók leadásában
Forrás:
pexels.com
á
A most
publikált tanulmány eredményeit egy korábbi kutatás is megerősítette, melyet az
Archives of Internal Medicine tudományos szaklapban tettek közzé. Mindkét
orvosi eredmény kimondta, hogy azok az átlagos súllyal rendelkező nők, akik
naponta elfogyasztanak egy pohár vörösbort, kisebb valószínűséggel lesznek
túlsúlyosak vagy elhízottak. A vörös nedű mérsékelt fogyasztása tehát
bizonyítottan segít megtartani az egészséges súlyt. A tanulmány szerzői azt is
hozzáteszik, hogy a nemes ital sokkal nagyobb védelmet nyújt a nem kívánt
súlygyarapodás ellen, mint a sör vagy más, alkoholtartalmú italok.
Az
egészséges életmód nem pótolható
Az egészségre hivatkozva tehát minden nap ihatunk egy pohár vörösbort, de a
mértékletesség itt is nagyon fontos: egy, maximum két deciliter minőségi
vörösbor az a mennyiség, ami még pozitív hatással bír.
Egy pohár
vörösbor lefekvés előtt diétás csodaszert jelent
Forrás:
pexels.com
á
Az ennél
több már káros lehet az egészségre. A tanulmány ráadásul csak arra mutat rá,
hogy egy pohár vörösbor lefekvés előtti elfogyasztása hogyan segíthet a
fogyásban, ám csupán ezzel a módszerrel biztosan nem találunk hathatós
megoldást az esetlegesen fennálló súly- és egészségügyi problémákra. Az ideális
testsúly eléréséhez és megőrzéséhez a fizikai aktivitás növelése, valamint a
kiegyensúlyozott étkezés is rendkívül fontos. Egy kiadós kardió gyakorlat után
pedig bátran megjutalmazhatjuk magunkat egy pohár minőségi vörösbor páratlan
ízével és csodával határos hatásaival.
*************************
19.VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
REAGÁLÁSOK
AZ ABRAKADABRA CÍMŰ VERSEMRE, A POETRÓL
...yL...o2020.
augusztus 1. 17:46
Nagyszerű,
hogy kiszabadították palackodból a szellemeket. Szép vers lett belőle.
Gratulálok: László
á
1957052520122020.
augusztus 1. 08:23
Mosoly és
szív marad , Irén
á
Leslie20162020.
augusztus 1. 06:46
Remek vers.
Tetszik. Nagy szívet adok. László
*
feri572020.
július 31. 21:14
Remek
humoros versed. Szívvel olvastam. Feri
á
41anna2020.
július 31. 21:04
? 2. Aranyos
??! Melinda
á
Gaffer2020.
július 31. 20:45
Mosolyra
késztetett a versed, ezt első szívvel köszönöm meg..
................................................
REAGÁLÁS
A ZENGŐ HARANG CÍMÜ VERSEMHEZ .. FULL EXTRA
Hozzászóló:
tuzeskaroly (Ideje: 07-08-2020 @ 09:46
am)
Comment:
Nagyon szép, ahogyan a zengő harangszó alatt bemutattad egész keresztény
múltunkat és valónkat! De ne legyen többé félreértés, és mindörökre emlékezni
kell arra, hogy csak akkor van megbocsátás, ha nem vétkezel többé, mert ha
bűnös maradsz, nincs, nem lehet és nem is lesz megbocsátás! Üdvözlettel: Tüzes
Károly
á
Hozzászóló:
thyborc
(Ideje: 07-24-2020 @ 07:16 am)
Comment:
Remek ez a HARANG-RAPSZÓDIA ! Üdv. Tibor
...................................................
KEDVES
VENDI!Hangosan is nagyon tetszik a varázs szem, bármennyire is nem nagyon
hiszed el, de nálam a nem könnyű versezetű versek nagy előnnyel indulnak!
Nagyon örülök hogy ismét örömmel fogadtak az Ausztrál rádióban, már régen
állandó vendég vagy náluk, otthon vagy Sidny - ben!! Gratulálok szívből ehhez
is!
Most sajnos nem tudok több ideig itt lenni, de köszönöm nagyon szépen a
rádiózást is, nagyon szeretem hallgatni őket Katikával, a feleségével is.
Szerintem az augusztus 20 - i verseddel is benne leszel az adásban!
Vajon ebben
is meglesz az öt találatom? Úgy legyen! Puszi szeretettel, és udvarra csak
árnyékba menjél. Ági
.................................................
Kedves
Vendi!
A verseid
által ismét rácsodálkoztam a belső képeink gazdagságára és a lélek mindent
felülmúló teljességére! Örömmel tölt el, hogy megismerhetem a verseidet első
kézből, boldogság olvasni és ábrándozni, gondolataim szárnyára kelve általuk
lebegni és álmodni, hogy mindez valóság ... Köszönöm az élményt. Szeretettel:
Kata
...................................................
1008.
újság képeinek leírása látássérültek számára
1. Lectori
salutem VENDI egy asztalnál ül világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb
kezével állát támassza. szürke pólót visel.
á
2. MESE.
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Vízililiom országa.
Kelemen
Györgyné bordó fehér s rózsaszín művirág állvány előtt áll. fekete rövid hajú
mosolygós, fekete pólóban és fekete nadrágban van. kék táskája lóg és egy
szürke kalap van, a kezében. Meséje végén rózsaszín tavirózsa díszíti a tavat.
á
3. VERSEK
A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRS SZERZŐKTŐL -
Ylen Morisot
kontyba van kötve szőkés barna haja, szeme fekete mosolygós zöld ruhában van.
Nagy Csaba
fekete rövid göndör haja van. jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt.
gondolkodó tekintetű fekete szemű.
Vendi
szelíden mosolyogva, zöld pólóban áll az előszobájában.
Ábrahámné
Ági írta magáról:
Ági az
örökmosolyával ül kerekesszékében. Idős, kendőzetlen arcán nehéz sors nyomai.
Szerinte nem eléggé - őszülő barna haja nincs fodrászolva. Fekete alapon fehér
pöttyös zokni és ugyanilyen hosszúnadrág, narancs - és kék színű bő hosszú
tunika, lila pamut kabátka van rajta. Kék szeme kedves lényt ígér... )
á
4. ELISMERŐ
SZAVAK FONTOSSÁGA
ÁRVAY MÁRIA:
DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
ÁRVAY MÁRIA:
Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.
á
5. FANTÁZIA
REGÉNY
Samu Ágnes:
Ősi erők és az újjászületett testvériség
(2018
- 5. fejezet - 9. rész) Az első vizsgák
SAMU ÁGNES:
Ágnes egy kőkerítés mögött guggol barna hajú szemüveges farmert s fekete trikót
visel, távolban erdő látható.
á
6.
VERSVÁLOGATÁS KLEMENT BURZA MÁRIA ÉS I.
P. STEVE ÍRÁSAIBÓL
Klement
Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett, haja ősz, fekete szemű, kék hosszú
ujjú blúzt visel.
I.P.Steve.
ősz hajú, barna szemű szemüveges.
fekete ingben van, oda van a kép bal alsó sarkába írva fekete
betűkkel I.P.STEVE
á
7. ANGYALI
TALÁLKOZÁSOK
VÉGHELYI
PÉTERNÉ : lábak az ülésen
Véghelyi
Péterné guggol térdén könyököl. mindkét kézfeje álla alatt van. kendő takarja
fekete haját, fehér blúz van rajta, mosolyog.
Novellája végén két kis angyal látható
á
8. HAZAI
TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAIBÓL-
Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt, szürke hosszú ujjú
felsőben van. szemén szemüveg.
á
9. FANTÁZIA
REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ,
ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ. - 9. fejezet. 1.rész - A
Fekete-erdő teremtményei
Anikó és
Erika: mindketten fekete hosszú hajúak, mosolygósak fekete szeműek, egyikük
szemüveges. lila ruhában vannak.
á
10. E HAVI
SZTÁRVENDÉGEINK: Nagy Bandó András
NAGY BANDÓ
ANDRÁS ÉS GVENDOLIN
Nagy Bandó
András Barna rövid hajú, fehér póló van rajta. ül a számítógép elött, bal
kezében szemüvege.
á
11.
BEMUTATJUK :
HEGEDÜS
ADRIANA VÁLOGATOTT VERSEIT
HEGEDÜS
ADRIANA mosolygós, rövid ősz haja van, fekete kiskabátban van.
á
12.
ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL
VÉGHELYI
JÓZSEF : Rövidzárlat
Józsi bácsi kék rövid ujjú ingben van, s fehér kalap van rajta. komoly tekintetű.
á
13. NOVELLA
(01.)
Gant
Elizabet: A legszebb névnapi ajándék
Gant
Elizabet: hosszú vörös hajú, mosolygós. Kék virágos blúzban van.
á
14.
NOVELLA (02)
CSOMOR
HENRIETT : Lejárt a gyöngyélet
Csomor
Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.
á
16. MESE
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT : A gonosz fa termése.
Edit
montázsképe, kék háttérben Edit mosolyog, fekete vállig érő haja van.
á
17. A
MAI ADÁS BEHARANGOZÁSA, ELŐZETESE.
2020.
július 19. - RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY AUSZTRÁLIA
Ilosvay
Gusztáv, és Ilosvay Egyed Katalin, együtt állnak az előtérben. Kati mosolygós,
barna hajú szemüveges, zöld blúzban van. Guszti szemüveges, fekete hajú, fehér
alapon kék csikos pólóban van.
á
18.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
- SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
SOPONYAI
MIHÁLY ELEGÁNS, ÖLTÖNYBEN VAN .
...................................
ÁBRAHÁMNÉ
ÁGNES VERSES LEVELE - AUGUSZTUS
25.
Szia, persze
hogy olvaslak, csak szememből kilássak, fülemen hallhassak hát meg is
hallgatlak, csak egy telefonocskát a kezemben tartsak. Mert ha fülem eldugul a
sötétben, kezem elejti mit kéne tartani, szememen szürke köd és némi cikázó
villám, fejem meg reszket amikor munkára fognám, akkor a padlót sem találom,
pedig az nagy osztán....Ez mostan nem panasz, csak vicckelődés volna.
Várom
kíváncsian a fejleményeket!
Puszik, Ági
............................................
REAGÁLÁSOK
VARÁZSSZEM CÍMŰ VERSEMHEZ
Kiváló
versed felidézte bennem a macskaszemes rádiónkat.
Egy világ tűnt el velük. Gratulálok: László
á
41anna2020.
augusztus 19. 14:18
? 6. Nagyon
szép kedves Vendi. Melinda
á
Maria_HS2020.
augusztus 19. 12:30
Gyönyörű
vers, gratulálok: Maria
á
gypodor2020.
augusztus 19. 11:21
Tetszik.
Gratulálok a vershez és a készülő kötethez. Ötletes a cím.
Szívvel:Gyuri
á
Leslie20162020.
augusztus 19. 10:21
Nagy szívvel
olvastam versed. Sok sikert a könyvedhez.
Barátsággal. László
á
feri572020.
augusztus 19. 10:11
Nagyon szép
emlékezésversed tetszik
Nagy Szívvel olvastam.
Már régóta Figyelem a munkásságod Vendel, nagyon szép verseid vannak ,öröm
olvasni. Vendel,a Figyelőmbe vettelek, mától az olvasód vagyok. Viszont látogatásod és a
Figyelőd megköszönném. Nagy elismeréssel : Feri
.......................................
FELHÍVÁS,
Magazinunk a fennmaradás , és megújulás érdekében önkéntes
pénzadományokat fogad el, előzetes megbeszélések alapján.
Támogatni
lehet még írások küldésével, és hasznos műszaki tárgyakkal .
Érdeklődni
lehet .. nagy.vendi54@gmail.com
*************************
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető: 8-tól 20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
................................
Levelek, írások fogadása - skype címem: nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
A MAGAZIN INGYENES! Kérje a szerkesztőtől.
…......................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
….............................…
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018. JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/
Tehát az eddig megjelent összes számot visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
………....................…
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
…..................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:
Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
á
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
á
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen: megszólalok művészeti magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)
á
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
á
https://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
á
Ez a verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
á
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
á
Az Amerikai Egyesült Államokbeli egyik link, ahol elérhetik magazinunkat: minnesotahungarians.com
……................................
Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újság
belső és külső munkatársai!
……................................
MEGSZÓLALOK MAGAZIN 1009. szám
………......................
VÉGE - ENDE - KONYEC - FIN - END - FINÍTÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése