2020. április 13., hétfő


 MEGSZÓLALOK 

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2020. 04. hó – tizedik évfolyam, negyedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. április

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54
**************************************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**********************
 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 


Nagy Vendel
Eltűnődtem egy pillanatra, eljött a  bolondozások hónapja, és ha nem is túl viccesen, de eléggé megtréfált bennünket ez a  koronás vírus, affene ..
Nem eléggé elítélhető módon a  vírussal egyetemben megjelent a  flaszteren a  vicc is, hiszen a  magyar mindenből viccet csinál, még a  legnagyobb bajokból is.
Miért van Hófehérkének csupán csak hat törpéje?  mert a  Hapcit  elvitték karanténba.
Na hiszen ..
Egy másik hölgy mesét írt az óvodásoknak a  koronás vírusról, hadd szokják szegénykék.  Mi  jöhet még?
No  de félre a  humorral, és  az a  tiszteletteljes  kérésünk mindenkihez, hogy nagyon vigyázzon magára, mivel túl kell élni ezt a  megpróbáltatást, és  magazin is lesz mindaddig, amíg a  kezem engedelmeskedik a  fejemnek. A lelki táplálék is fontos, akár csak a test táplálása
Készülünk a húsvéti ünnepkörre, a feltámadási körmenetre, amely az élet diadalát jelzi a halál felett, és olvassuk, hallgassuk meg a Vakmissió lelkipásztorának igehirdetését, és merítsünk erőt ebben a nehéz időszakban. 
Hálás szívvel fogadjuk Nógrádiné Kovács Alexandra lelkésznő szolgálatát lapunk olvasói számára.
Egyebet nem mondhatok, a szerkesztő.
..................................................

HÚSVÉTI ÜZENET: SZERETETTEL KÖSZÖNTÖM A  KEDVES LÁTÁSSÉRÜLT TESTVÉREKET HÚSVÉT ALKALMÁBÓL

Nógrádiné Kovács Alexandra
Isten Igéje így hangzik Márk evangéliuma 16. fejezetéből, az első nyolc versből:
"Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Salome illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy bebalzsamozzák. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt. Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. De az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely ahová tették! De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.” Erre kijöttek a sírból és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről."
Kedves Húsvétot ünneplő Testvéreim!
Valamennyiünk életében volt vagy lesz olyan idő, amikor találkoztunk vagy találkozni fogunk a feltámadás kérdésével. Még aktuálisabb ez a kérdés akkor, mikor a híradókban egyre több halálesetről adnak számot a járványhelyzetben. Húsvét ünnepe viszont változatlan, mindig is, és most is Jézus Krisztus feltámadásáról szól, s évről évre elcsodálkozhatunk azon, hogy húsvét Isten meglepetése, az élet és a halál kérdésében Isten meglepetéseket tartogat számunkra.
Sok ember azt gondolja, hogy a halálban nincs meglepetés, ez az egy biztos dolog ebben a földi életben. Szoktuk mondani: "Semmi sem biztos, csak a halál." Húsvét hajnalán, mikor az asszonyok elmentek megkenni Jézus testét, akkor őket is ez a biztos mondás ösztönözte, azt gondolták, hogy Jézus teste ott lesz a sírban. Egy halotthoz mentek, tudván azt, hogy mindennek vége. De minden másképp történt. Kiderült, hogy amit láttak, az nem a vég, hanem a kezdet. A kő el volt hengerítve, a sír pedig üres volt. Az asszonyok úgy igyekeztek a sír felé, hogy ők tudják, mi történt, értik a helyzetet, tudják mi a feladatuk, gyásszal, fájdalommal, szomorúan el is akarták végezni azokat. De íme, Isten meglepetése meghökkentette őket. Érthetetlennek, felfoghatatlannak tartották a látottakat. Az asszonyok korán mentek, de Isten még korábban járt ott, tehát nem az asszonyok irányították az eseményeket, hanem maga az élő Isten. Isten irányítja az élet és halál történetét, Ő irányítja akkor is, ha éppen nem számítunk rá, akkor is, ha éppen nem imádkozunk és nem kérjük Őt, hogy avatkozzon közbe. Akkor is, ha csak utólag akarjuk elfogadni, akkor is, ha csak utólag értjük meg, hogy itt volt Isten közöttünk és hatalmasan cselekedett.
Keresztyén felfogásunk szerint nincsenek véletlenek, és Isten tud meglepetéssel szolgálni nekünk is az Ő akarata szerint. Mikor már azt érezzük, hogy nincsen remény, nincs kiút, akkor Ő mégis tud jönni, jön és segít. Ami embernek lehetetlen, Istennek lehetséges. Ezt bizonyította be Jézus feltámadása. A húsvéti történet azt üzeni számomra, hogy körül vehetnek bennünket fájdalommal, betegséggel, gyásszal teli események, olyan is előfordulhat, hogy ezek láttán már nincs bennünk reménység, de Isten tud meglepetést szerezni: adhat gyógyulást, vigaszt, megoldást. A mi életünknek nagy kérdése (a halál, mint biztos esemény életünk végén) megoldódott, aki hisz Jézus Krisztus feltámadásában, az részesülni fog az Ő feltámadásában. Teljes a diadal a halál fölött! Pál apostol az első korinthusi levélben ezt írja: "Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is." 1Kor 15, 12-14.
Imádkozzunk azért, hogy az Isten nekünk tartott meglepetéseit észre vegyük, komolyan vegyük, elhiggyük. Hiszen nem mindennapi történet a húsvéti történet. Emberi ésszel megmagyarázhatatlan, felfoghatatlan, s épp ez benne a meglepetés: olyan történt, amit mi nem tudtunk volna megtenni. A feltámadás csoda, Isten hatalma és diadala, nem derült égből villámcsapás, hanem sötét éjben felragyogó napsugár. Adjon nekünk ez reményt, vigasztalást, erőt ezen a húsvéti ünnepen.
Így legyen! Ámen.

Áldott, békés HÚSVÉTI ünnepet kívánok mindenkinek:
Nógrádiné Kovács Alexandra - Vakmisszió lelkipásztora, 2020.  HÚSVÉTJÁN 


**********************
 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

  1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK. HÚSVÉTI ÜZENET :
      NÓGRÁDINÉ KOVÁCS ALEXANDRA  LELKIPÁSZTOR IGEHIRDETÉSE 
  2. ELBESZÉLÉS
      KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : NEVETŐ GYERMEKEK.  
      FARSANGI MULATSÁG:  HÓFEHÉRKE, ÉS A  HÉT ELGYÖTÖRT TÖRPE
  3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL - A  KÖLTÉSZET NAPJÁRA
      CSOMOR HENRIETT, TÓTH ENIKŐ, NAGY CSABA, REMÉNYI TAMÁS
  4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA
      ÁRVAY MÁRIA:  A DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
  5. FANTÁZIA REGÉNY
      SAMU ÁGNES: ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
  6. VERSVÁLOGATÁS  KLEMENT BURZA MÁRIA , ÉS  I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL
  7. MEGJELENT....CSOMOR HENRIETT  LEGÚJABB KÖNYVE  A  MEK- EN:  
      ÖRÖKKÉ ÚTON VAGYOK
  8. HAZAI TÁJAKRÓL... NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEIBŐL
  9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
      KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA :AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. BEMUTATJUK  KORDÉLY MÁRIA ÍRÁSAIT -   VERS, ÉS NOVELLA
11. SZOMORÚ TÖRTÉNET . KOVÁCS JOSEF KOPEK : MISIKE ÉS A KÉZIGRÁNÁT
12. HÚSVÉTI VERSEK
      CSOMOR HENRIETT,  NAGY VENDEL, TÓTH ENIKŐ, SZAUER GERTRÚD
      NYUSZI BUGI - CSONGRÁDI KATA ÉNEKEL
13. VERSCSOKOR VÍRUSOKRÓL  HAZAI, KORTÁRS SZERZŐKTŐL
      TÓTH ENIKŐ, NAGY VENDEL, CSOMOR HENRIETT,  KOVÁCS JOSEF  KOPEK
      I. P. STEVE
14. NOVELLA. KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: TÜNDÉRKERT
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS IRODALOM
      CSOMOR HENRIETT, NAGY CSABA, KOVÁCS TIBOR, REMÉNYI TAMÁS
16. KÉRTEK RÁ DIÓT? NAGY VENDEL  MÁRCIUSI  VERSEIT ELMONDJA :
      ILOSVAY GUSZTÁV,  RÁDIÓMOZAIKSYDNEY  AUSZTRÁLIA
17. MINDENNAPI HUMOR.
      KIÁLTVÁNY! TISZTELT ELNYOMOTTAK
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT SOPONYAI MIHÁLY ROVATA :
      A  BAZSALIKOM
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT -  OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
**********************
 2. ELBESZÉLÉS 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Nevető gyermekek

Kelemenné Edit
 Valamikor réges-régen, hatalmas szárazság pusztított. Kiszáradtak a tavak és a folyók. A nap perzselő melege kiégette még a füvet is. Az embereknek nem volt mit enni, éheztek. A nagy szárazságot a szűnni nem akaró eső váltotta fel.
Egy picinyke faluban élt egy házaspár, őket is megviselte az időjárás, ráadásul az asszonyka babát várt. Párja féltve óvta várandós párját, születendő csepp gyermekéért életét sem sajnálta volna adni. Mindent elkövetett azért, hogy párjának legyen mit enni. 
A faluban az elégtelen táplálkozás és eső miatt járvány tört ki. A fiatal férj, hogy mentse asszonykáját és a benne fejlődő kis életet, az erdő mélyére költöztek. Gondolván oda a járvány el nem érhet.
Először nagy hirtelen kis kalibát építettek, majd szorgos kezeik által a kalibából kis ház lett, szép és takaros. Az erdő megadott mindent a kis menekülteknek. Friss vizű patakból ittak, erdei magokon éltek.
Egy szép csillaggal teli éjjelen a fiatal asszonyka leány gyermeknek adott életet. Szép volt mint anyukája, ezért a neve is az  lett, mint az édes anyájáé: Csilla.
 
Párja öröm könnytől boldog szemmel nézett apróka kis lánykájára és úgy érezte ennyire boldog tán nem volt még soha.
A kicsi lányka szépen cseperedett és barátja lett az erdő népe. Játszott mókussal, kis őzikével, nevetése messze szállt. Mosolyogva nézet rá apukája és anyukája.
Igazi nagy örömük viszont akkor lett, mikor kis Csillácska testvére meg született. Apukája nevét kapta és György lett.
- Na most lányok, vége a nő uralomnak! Most már mi is ketten vagyunk. - mondta apa nevetve.
A gyerekek sokat játszottak, nevettek. Egy szép nap viszont eszükbe jutott a kis falu, vajon mi van velük, hogyan élnek?
Össze szedték pár holmijuk és útra keltek. Néhány nap múlva meg is érkeztek.
A faluban szomorú látvány fogadta őket. Az emberek lehajtott fejjel feketében jártak, szemük könnyét törölgették.

- Mi történt itt, mi ez a nagy bánat? - kérdezte apa egy arra járótól.
Egy fekete ruhás öreg asszonytól, ki szemét törölgette.
- Nem tudjátok? Hatalmas járvány pusztított, nem csak itt, az egész világon. Mint az érett búzát, kaszált a halál, nem kímélve senkit sem. Alig maradt pár ember, de ők a bánatba, a gyászba halnak bele. Nincs miért élniük.
- A pár aggódva kérdezett szüleik felől, róluk mit tud?
- Ők is meghaltak már rég, elvitte őket a járvány. - volt a keserű válasz.
A pár szemében könny csordult, hisz mutatták volna gyerekeiket, de már nincs kinek.
A gyerekek picik voltak, ebből mit sem értettek. Játszani kezdtek , először csak mosolyogtak, majd önfeledten nevettek. A játékba bekapcsolódott a falu többi gyermeke. Játszottak és nevettek.
Milyen a nevetés, ragályos, ha alkarod  ha nem, elkapod.
A felnőttek  először csak mosolyogtak, aztán ők is kacagtak. Vissza kapták az élet kedvüket! Ahol a jó kedv, ott a halál már nem tarol, mert van remény! Amint a járvány elvonult, úgy a kedv is vissza tért a világba. A halál  meg szégyenülve bujt vissza az alvilágba.
Kicsi Csilla, kis remény csillaga. Gyerekek, ti kis csillagok, ti vagytok azok, kik a reményt magatokba hordozzátok! Nevessetek hát gyerekek, a bánatot, a bajt messze űzzétek!        
áááááááá

FARSANGI UTÓLAGOS
Hófehérke és a hét elgyötört törpe. Farsang

Megyei farsangi rendezvényt tartott a Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei Egyesületének orosházi csoportja február 25-én, a Petőfi Művelődési Központ Bubik-termében. A második éve ismét Orosházán rendezett eseményre a megye minden pontjáról érkeztek sorstársak. A tavalyi évhez képest azonban számos újdonságot tartogatott a rendezvény. Ezúttal  jelmezversenyt hirdettünk a 12 beöltöző között, különböző zsűri és közönség által megítélt díjak találtak  gazdára, Én Hófehérkének öltöztem a párom úttörő volt. Mi most nem nyertünk, de mások igen. Viszont Az előadáson sok nevetést és tapsot kaptunk. Hófehérke és a hét elgyötört törpe szereplők, jó magam mint Hófehérke. Szél Istvánné Eti főrendező, Kvakné Hábli Zsuzsika kis kuka szerepében, Hugyeczné Zsuzsika Sopánka, Dominkó Misi királyfi és gonosz boszorka. Persze a szép és színvonalas műsort egyéni előadók is színesítették.Jövőre újra készülünk valami meglepetés műsorral!
Editke

Az előadás szereplői. Jobbról Kelemenné Edit - mint Hófehérke...
**********************
 3.VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL  
 - A  KÖLTÉSZET NAPJÁRA - 

CSOMOR HENRIETT : Gúzsba köti lelkemet a félelem
 -Versem a költészet napjára íródott-

Néha úgy félek a jövőmtől, az egyedülléttől.
Gúzsba köti lelkemet a félelem.
Megdermed a testem, s elakad a szavam.
Mi lesz, ha anyám nem lesz velem?
Nem akarom elveszíteni mostani életem.
Nem hagyhatom veszni lelkem kincseit,
a sok versem.
Istenem, mi lesz velem?
Távolból látom magam.
Koldusként végzem, ez lesz a sorsom.
Tiszta lyuk lesz nagykabátom,
s piszkos az arcom.
Utcasarkon kerekes székemben fogok harmonikázni.
Nagyon sokan akarnak megalázni,
s nem borulhatok többé
édesanyám keblére vigasztalódni.
Egy csendes sikátorban, a csillagos éjben,
örökre lehunyom szemeimet.
Egyetlen boldogságomat,
az én verseimet,
ha valahol megtaláljátok,
kérlek, mentsétek meg
az elkövetkezendő nemzedéknek.
Elmondhassák, hogy ennek a
mozgássérült csavargónak,
lelke öröme volt a verselés.

2017. április 10.
......................................
 TÓTH ENIKŐ: Ma nem divat!

Ma nem divat verset írni,
rímmel és mértékkel élni,
széttört világ az állandó,
szabadvers az irányadó!

Ma nem divat levelezni,
érzéseket elemezni,
szentimentalista éned,
Facebook-on követ téged!

Ma nem divat kézfogásban,
hinni végig egy családban,
gyermek lelkek, mint szilánkok,
széttörnek ha nem vigyáztok!

Ma nem divat ismerkedni,
vonatokon beszélgetni,
telefonod bújtat téged,
takarva egyéniséged…

Ma nem divat, mégis néha,
kérded sorsod, mi a célja,
Isten házába a lélek,
boldogan örül a fénynek!

Szeretetet, emberséget,
hirdetni a békességet,
örök törvény az ég alatt,
még akkor is ha nem divat!
....................................

NAGY CSABA: Nem vagyok jobb...

Nem vagyok jobb, mint bárki más,
Csupán egy beteg kor bárdja,
S vergődöm az ellentétek közt,
De célomat nem találom soha.

Egykori dicső eszmék fűtenek,
S elnyom a tömegnek hatalmas árja:
Bennem van a kornak erénye,
S bennem van minden hazugsága.

De olykor lázas éjszakákon
Lehull előttem a lepel,
Eszembe jut, jó néhány édes álmom:
Hisz megannyit temettem már el.

Ilyenkor rám szakad lelkem zaklatva:
Egy céltalan élet mindenkori vádja,
S olykor egy dicső dalba ömlik
Lelkem megporosodott ifjúsága.

2020.03.16
.....................................

REMÉNYI TAMÁS: 
Valahol egy külvárosi éjszakában

Sötétbe burkolódzott a város,
Sok ágyban izzad már a vánkos,
Ragyognak az égen a csillagok,
Szemet vetettek az utcákra az álmatlanok.

Homályos, torz képet mutat a sötétség,
Lelkekből árad a kétség,
Könnyek hullnak, szerepet vállal a féltékenység,
A csendet felébreszti az érzékenység.

Ivóból kiszűrődik a vigalom,
Szóbeszédet követi az unalom,
Felkiált egy hang: " hol a csillagom? "...
Rokolyáját simítja már éppen, s ekkor jön a fájdalom!

Bánatában iszik tovább a hangadó,
Számára véget ért már a dáridó,
Üres üvegek glédája, mellettük még néhány korsó...
Nem tud már gondolkodni, félálma is vigyorgó.

Poshadt szag terjeng a levegőben,
Az ivó benne fürdik az italgőzben,
Beszélni sem tudnak, ott már csak nevetnek,
Egymás jajgatására ők oda sem figyelnek.

Homályba vonultak a csillagok a hajnal egén,
A Hold is csak kéjeleg az éj köpönyegén,
Alattomos fekete felhő eltakarja a kényén,
S ahogy tovaterjed: pőreségét takargatva búsul szégyenén.

Torz képet fest a hajnalpír sugara,
Szállingózik dülöngélő roncsok sóhaja,
Égbe kiált már a romlottság zsivaja,
Terítetlen marad otthon a szenvedély asztala.

Ágyba roskad az éjszakai kimerültség borvirága,
Álmot hint szemére a nappali sötétség imája,
Szédül az agytekervény, s rácsavarodik önmagára,
Vörösbe torkollik az elme: ez lesz a felkelő Nap háza?

2020.01.27.
á
Lélekkapocs

A magyar haza zászlaját
Emeld magasra ahol élsz,
Zengd mindenfelé himnuszát,
Vess el mindent, amitől félsz!
Nyisd meg a szíved kapuját,
Áramoljon lelked fénye,
Add a tudásod legjavát
Nemzeted dicsőségére!

Öleld át a művészetet,
Szeresd minden változatát,
Ha kérnek, nyújts segédkezet,
S más is hozzád köti sorsát!
Munkád legyen maradandó,
Hidd el, szép tőle a világ,
Lényed békés, s odaadó,
Fejed fölött egy olajág!


Nincs drága lelked egyedül,
Mögötted áll a te néped,
Értük küzdj rendületlenül,
S a sikerben ott lesz lelked!
Művészeted tanít, s oktat,
Meg van erre minden remény,
Lelkek kötődése hozhat
Új világot : s kapocs a fény!


**********************
 4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA 

ÁRVAY MÁRIA : A DICSÉRET SZÉP SZÓ,  HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ

Hibavadászaton.
"Mindenki követ el hibákat. Az ember jellemét nem a hibái határozzák meg, hanem az, hogy tanul-e ezekből a hibákból, vagy csak kifogásokat keres rájuk.”
(Colleen Hoover)

Árvay Mária
- A történet, amit a mai napra hoztam – kezdte előadását Lelkes doktor – igencsak tanulságos, mert a hibakeresésről szól, anélkül, hogy kárt okoznánk vele. Lássuk!
  Világ életemben rosszul viseltem a kritikát, fájt, hogy soha nem tudtam megfelelni. Ezért mindig a könyvekhez menekültem. A papír türelmes, nem nevet ki, soha sem hibáztat, csak tanulhatok tőle. Szerettem a könyvtárak meghitt hangulatát. Otthon, a karosszékem mélyén remek órákat töltöttem olvasással. Szüleim már féltek, hogy a szememnek valami baja lesz a sok-sok órás bolondériámnak köszönhetően. Szerencsére, nem történt így, mert tudtam, a szemem világa az egyik legfontosabb szakmám megvalósításához. Könyvekkel szerettem volna foglalkozni, mindenáron. Akár könyvtárosként, vagy könyvesboltban eladóként, de akár nyomdában is el tudtam képzelni magam korrektornak.
Az élet kegyes volt hozzám, egy plakáton rátaláltam a számomra ideális állásra. Valóban korrektort kerestek, egy neves nyomdában. Kapva kaptam az alkalmon, alig vártam, hogy kezdhessek.
Nem volt olyan egyszerű bekerülni, nagyon kemény volt a felvételi. Egy hibákkal teli szöveget kaptam, ki kellett szűrnöm a helyesírási, gépelési hibákat úgy, hogy meg kellett adnom az oldal- és sorszámot, a hibát és a helyes megoldást.
Kaptunk még egy helyesírási tesztet is, ahol szintén jeleskednünk kellett. Több órán keresztül dolgoztunk.
Nagy volt az örömöm, amikor telefonon értesítettek, hogy felvettek!
Sikerült, megcsináltam!

Történetemet úgy kezdtem, hogy nem bírtam soha elviselni a kritikát, most a feladatom meg az, hogy nekem kell a hibák után vadásznom. Ez viszont egyáltalán nem zavar, mert nem a személyek ellen irányul, hanem arról szól, hogy minőségi anyagot adhatok ki a kezemből. Ez csodálatos dolog, ha valamit jobbá tehetek.
Azzal foglalkozhatok, ami számomra nem csupán munka, hanem hobbi. Szerencsés az, akinek ilyen állása van.
Manapság, ha kapok valamilyen negatív észrevételt, már másképp kezelem. Úgy fogom fel, mint egy hibát egy könyv lapján, amit helyre lehet hozni. Most már sokkal jobban érzem magam, hogy erre rájöttem.
Mi, magunk is fejlődhetünk, s tisztább lappal indulhatunk reggelente.
Kívánom ezt az érzést mindenkinek, köszönöm figyelmüket!
 Folytatjuk.
**********************
 5. FANTÁZIA REGÉNY 

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség
2018  - 5. fejezet  - 5. rész

Az első vizsgák

Samu Ágnes
– Dragon, elég legyen ebből! – kiáltotta Merlin ijedten és tágra nyílt szemekkel. Nem akarta elhinni, mi zajlott le előtte, ugyanis Dragon olyat tett, ami mindent és mindenkit túltesz. A férfi eleget tett a kérésének, majd a teremtményét magához hívta, ám a pajzsát nem szüntette meg. – Dragon, honnan szereztél tudomást erről a technikáról? – kérdezte színtelen hangon.

– Egyik éjjel volt egy álmom, amiben ugyanezt a technikát használtam – fogott bele ölbe tett kezekkel Dragon. – Nagyon megtetszett… Gondoltam, kipróbálom a valóságban is, hátha működni fog. Beletelt néhány napba, mire elfogadhatóan kivitelezni tudtam. Nem hittem volna, hogy egy álom ilyen hasznos is lehet – fejezte be.

– Így már érthető – sóhajtott mélyen Merlin. – Kérlek, szüntesd meg Tria mala teremtményét és a pajzsodat – kérte meg rá a vizsgázót, aki engedelmeskedett. Merlin megszüntette a pajzsot, majd odalépett Dragonhoz. – Ez nem akármilyen technika volt, erre csak a mentálisan nagyon erős harcosok képesek.

– Lehet, de ezt a győzelmet nem lehet érvényesnek tekinteni – mondta bölcsen Dragon. – Hiszen megparancsoltad a titánoknak, hogy kettes szintűnél nagyobb erővel nem támadhatnak és védekezhetnek.

– Igazad van – jött a tömör felelet.

Aqua időközben feltápászkodott a földről, aztán amilyen csak gyorsan lehetett meggyógyította magát. A teste néhány másodpercre ezüstösen felizzott, miközben a sérülései eltűntek. Bosszús léptekkel hagyta el a harcmezőt, végül a társaihoz csatlakozott.
Végezetül Wolf maradt hátra a testvérek közül, akinek a tűz titánja jutott ellenfelének.
Foc, azaz a tűz titánja meglehetősen kisfiús kinézettel rendelkezett, ám öltözete elárulta, hogy ő bizony egy igazi férfi. Vékony, törékeny alkattal rendelkezett. Bőre élénk tűzvörösen rikított. A haja borzos, égnek álló és vérnarancs színű volt. Aranyszínű kígyó szemei kedvesen csillogtak, egyáltalán nem úgy tűnt, mint aki harcolni akar. Fekete színű ruhájának viselete nagyon hasonlított az Emberek Világában élt japán ninjákéhoz, csak azzal a különbséggel, hogy nem takarta el az arcát és nem viselt az oldalán kardot.
– Szia! Wolf vagyok! – köszönt illedelmesen, miután a harctérre lépett.
– Szia! Focnak hívnak! – viszonozta a köszöntést mosolyogva a tűz titánja. – Tehát mégis igazak a hírek… Valóban nagyon szép és kedves vagy – kezdett el udvarolni. – Szívesen udvarolnék neked, ha nem gond – lépett közelebb a nőhöz.
Kivétel nélkül, minden jelenlévőnek leesett az álla a jelenet láttán és hallatán.
– Csak szólunk, vizsgázni kéne – ment oda a beszélgető pároshoz Phoenix.
– Nekem te ne mondd meg, mit csináljak! – visította Wolf csípőre tett kezekkel. – Ne haragudj rám, Foc, de veled sem tehetek kivételt – fogott bele kedves hangon. – Nincs veled semmi bajom, de… 
– Értem, nem kell folytatnod – hajtotta le csalódottan a fejét Foc, miközben néhány pillanatra gyors, de erős nyilalló érzés és gondolat hasított belé. Rögvest megvilágosodott azzal kapcsolatban, miért is lett visszautasítva. Wolf valóban nem akarta őt megbántani, ugyanis a fájó érzés, amit érzett, az igazából nem a sajátja volt, hanem azé, aki egy fájdalmas szerelmi élményen esett át. – De azért barátok lehetünk, nem? Ígérem, nem szegem meg a szavam… Te valóban nagyon kedves vagy, megérdemled, hogy őszintén szeressenek.
– Miért van az az érzésem, hogy belém látsz? – kérdezte döbbenten Wolf. Foc utolsó néhány szava eszébe juttatta, mit mondott neki Phenix, miután az első és nagy szerelmével szakított, aki csúnyán megcsalta és becsapta őt.
– Nyugalom, nincsenek hátsó szándékaim – fogta meg a nő kezeit biztatásképpen. – Akkor hát barátok vagyunk?
– Igen, azok – bólintott széles mosollyal az arcán. Wolf olyat érzett a másik részéről, amit nagyon ritkán szokott, megnyugtató és őszinte szándékot. – Merlin, ne haragudj, de nem akarok Foc ellen küzdeni – fordult oda az öreg varázslóhoz. – Tudom, hogy ez egy vizsga, de jó jegyek helyett inkább jó barátokat szereznék, mert azokból nagyon kevés van. Harc nélkül is lehet nyerni, és nem is akárhogyan… 
– Bölcsen beszélsz, Wolf – helyeselt Merlin. – Tőled várható is volt, hogy a vizsgát nem a szokott módon teljesíted. Gratulálok!
A jelenlévők közül senki nem merte megkérdőjelezni Merlin döntését Wolf vizsga teljesítését illetően, ennek ellenére voltak páran, akik ezt igazságtalannak tartották.
A nap végére mindenki fáradtan tért vissza a lakóhelyére. Szerencsére a testvéreknek a Történelem vizsgájuk a következő hétre van kitűzve, így lesz néhány nap pihenés a számukra.
Az öt testvér, Satania, Félix és Szikla a Szabad varázslatok vizsgát követő napon úgy döntöttek, elmennek csónakázni. Nem messze a Meridintől a nyugati területen lévő Varázslatok Erdejében húzódott végig az Opalio nevezetű folyó, aminek a különlegességei közé tartozott, hogy különféle színekben pompázott. A folyó rengeteg titkot hordozott magában, így a keletkezése óta nem sokat tudni róla. Az Opalio még maga Merlin és Oraculum számára is csupa rejtélynek bizonyult, annyi viszont biztos volt, hogy fehér és semleges mágia által jött létre, ami azt jelentette, nem jelent veszélyt a környezetére.
A kis csapat úgy döntött, gyalog mennek le a folyóhoz, kíváncsiak voltak, hogy az erdőben milyen varázslatos dolgok bújnak meg. Legfőképpen Wolf, Phoenix és Félix imádták a meglepetéseket. Maga az erdő első ránézésre olyan volt, mint az Emberek Világában található erdők egyike.
Phoenix és Wolf nem értették, mi lehet olyan különleges az erdőben, ám alig egy órányi séta után megkapták a választ.
– Nézd, Phoenix, ott egy almafa! – mutatott lelkesen a velük szemben lévő nagy fára Wolf, amin sok-sok piros alma csüngött. – Gyere, együnk egy almát – ment oda elsőként a fához Wolf, amiről leszakított egyből négy almát. – A többi jó lesz útravalónak – tette bele az almákat a hátizsákjába.
– Nézzük, milyen íze van… – csatlakozott Phoenix unokahúgához, majd ő is leszedett néhány almát a fáról. – Hm, nincs benne semmi különös – mondta, miután megkóstolta az almát. – Wolf, mi történt veled?! – ijedt meg a másik láttán, aki pillanatok alatt átváltozott egy halványkék színű nyúllá.
– Egek, most mi lesz velem?! – szólalt meg egészen vékony és rémült hangon Wolf. – Jaj, ne! Te is átváltoztál! Te meg viszont albínó aranyhörcsög lettél!
– Fenébe! – esett teljesen pánikba Phoenix is, akinek a hangja még Wolfénál is vékonyabb lett. - Most mit csináljunk?! 
– Wolf! Phoenix! Merre vagytok? – jelent meg a bokrok mögül Lion. 
– Lion! Lion! – kiabálták egyszerre az állatokká változott testvérei.
– Kitalálom… Ettetek Assisiből – sóhajtott, miközben fogta a fejét. – A fa Assisi Szent Ferenc után kapta a nevét, aki a természet és az állatok védelmezője – magyarázta ölbe tett kezekkel. – A legenda szerint, amikor egy erdőben hirdetni kezdte Isten igéit, akkor minden állat elcsendesült és őt hallgatta. Ha valaki eszik ennek a fának az almáiból, akkor valamilyen állattá változik át. A varázslat mindössze pár percig tart, szóval nem kell megijedni.
Phoenix és Wolf legnagyobb megkönnyebbülésére valóban csak néhány percig tartott Assisi varázslata.
A folyóhoz gond nélkül és sértetlenül ért oda a kis csapat. Az Opalio a lila és a bíbor szín árnyalataival kápráztatta el az oda érkezőket.
A csónakázás kellemesen telt mindenki számára. A kis csapat akkora csónakkal utazott, hogy mindenki kényelmesen elfért rajta. Félix és Dragon gondoskodtak a jó hangulatról, a vicces történeteikkel állandóan bolondoztak és szórakoztatták a többieket. 
Nagyon ráfért már mindenkire egy igazi kikapcsolódás, szerencsére már csak a Történelem vizsgájuk maradt hátra, amit állítólag, azaz a pletykák szerint, nagyon könnyű teljesíteni. A vizsgák szörnyen kimerítőnek és idegtépőnek bizonyultak, sokszor még Pegasus is kiborult, aki ráadásul köztudottan a legfogékonyabb ésszel rendelkezett az osztályban.


Folytatjuk.
**********************
 6. VERSVÁLOGATÁS KLEMENT BURZA MÁRIA, 
 ÉS I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL 

Klement Burza Mária Nyiba, költők imái díjas író költő verseiből:

Húsvéti ünnepekre készülünk
 
A húsvéti ünnepekre készülünk,
a járvány miatt félelemmel telt szívünk,
gondolatban a keresztfa tövéhez térdelünk,
lassan-lassan szűnik majd félelmünk,
csodát remélve lelkünk zeng,
ma is, mint az elmúlt századok, tudjuk,
Krisztusunk feltámadott!

Feltámadott! Vajon mit jelent?
A kétkedő elme érti -e ezt,
érti-e, hogy győzött a halál felett?
Ragyoghat minden emberarc,
ha győz a hitetlensége felett.

Megfejthetetlen titok ez,
Fénnyel tölti meg az életet,
napjainkban nagy szükség van arra,
hogy mosolyt varázsolj minden arcra.

Ujjongjon hát minden szív,
nem maradunk a sötétség ölén,
nem leszünk örökre sírba zárva-
a Megváltó útján járva!

Az ünnep fénye tisztán ragyog,
nem koptatták el a századok,
Fénye elűzi a pusztító vészt,
hiszen Megváltónk él!

Mit jelent a megváltás,
tudod-e Ember?
A Krisztusi Tanítást érted-e,
mely vére által lett hiteles?

Vagy csak mormolod imád és rettegsz,
s ha a járványnak majd vége is lesz,
az elme csapdájába visszaesel?

A megváltást önmagunkkal kezdjük el,
magunkkal és mindenkivel béküljünk meg,
az egész Világot a Szeretet erejével töltsük fel.

Húsvét a győzelem ünnepe,
benne lobog a Hit ereje,
minden szívet fonjon egységbe.

Húsvét -a Remény is,
tudjuk, a test porrá lesz,
de a lelkünk halhatatlan lett.

Húsvét-a SZERETET, mely feltétlen,
általa élhetjük földi létünket,
benne élünk, s Ő bennünk él,
tudom, ha meghalok,
mi bennem volt ellobog, de
"Jézusban élve tovább élni fog!"
 á
 Akarat és önfegyelem
 
Áprilisi tavaszban
élet- halál küzdelem,
összefogás ereje kell,
hogy ne legyünk elveszve.

Most nem lehetsz felelőtlen,
hisz táncolunk penge élen,
a bezártságunk időt ad,
s majd eltűnik a fenevad..

Lássuk meg a múltnak szépét,
a változásnak szükségét,
ismerjük fel a törvényét,
értsük meg annak értékét.

Imádkozzunk nemzetünkért,
s minden emberi életért,
az Isteni Kegyelemért,
s holnapunk mosolygásáért.

Most éljünk fegyelmezetten,
Hitünk ereje vezessen,
akarat és önfegyelem,
s eltűnik a veszedelem.
á 
Szeretet legyen a fegyver

Napok óta kihalt a város,
embert alig-alig látok,
olyan ez, mint egy rémálom.

De a fán rügyek pattannak,
szépségükkel vigasztalnak,
add át magad a pillanatnak.

A Természet teszi dolgát,
Ő hordoz valós koronát,
mutatva az Élet mosolyát.

Mert benne nincsen félelem,
az életről színekkel zeng,
és így dalol neked Ember:

Szeretet legyen a fegyver,
minden nehézben ellenszer
és élj lelkiismerettel!.
.......................................................

I.P.Steve Nívódíjas költő verseiből:

A világunk

Kutat,
újat
a tudomány s ki tudja mit vét közben,
hogy valamit megtaláljon időben.
Később, csak szemben állunk értetlenül,
hogy mit tesz, mi a világba kikerült.

Újra
bukkant
és talán, készakarva, szándákosan,
lett az, amit létrehozott az ember,
vagy csupán véletlen szülte alkotás.
Korai öröm, kései borzongás.

Úgy van
utad,
tovább jutásod, ma, a nagyvilágban,
csak ha nem vagy beteg és nem vagy lázas.
Ma már, félsz enni és azért halsz éhen,
vagy jóllaksz, ettél s attól alszol végleg.

Múltad
búval
takarod, (poros lepel), de szépet rejt.
Nem ismertél sok veszélyt az életben,
még ehető volt a párnapos kenyér,
nem mérgezte vegyszer a évi termést.

Súgva,
durva
gondolatokat kezdenek mondani,
hogy nincs szükség arra, kinek haszna nincs,
akire csak gyógyszerért pénzt költenek,
kik adót nem fizetnek, már öregek.

Úgy van?
Nyugtat,
a tudat, hogy leéltem létem javát,
nekem már mindegy, hogy csak egy kitalált,
téves meglátás, vagy valós állítás.
Ki tudja, hogy hová fut ez a világ...



 á
A békéért, mindenek előtt

Bekötött szájjal kiáltanám messze,
azt, hogy az igazságod ne keressed,
én sem akarom versemben megtenni,
csupáncsak, csendben, (neked ), megjegyezni.

Nem kell keresni, hisz az sosem vész el,
néha elrejti az eltérő nézet,
ha így történne, hát a nézet a baj
és az értelmet kicsit elcsavarja.

A békességért az okosabb enged,
bár legtöbbször feszült és belül remeg
de belátja az értelmetlenséget
s minden meddő vitának, így vet véget.

Az igazság, manapság egy ritka kincs,
hiánya mégis sok embert harcba hív.

á
Jézus temetése napján

Golgota sziklatömbjén könny és csend,
emlék bennünk a keresztút vége,
az ég alja lett örökkön véres.

Húsvétkor az élet újra éled,
a gyűlölet fölött szól az ének,
a jó és szeretet győzelmében.

Uram, áldd meg minden ellenségem,
legyen tiszta az emberi lélek!
Tőled ma csak ez az amit kérek
s így teljen békében a nagypéntek!

á
Hosszú napon

Fekete szalagot,
nála, fára akasztod,
külön hallgattok.
 (nagypénteki)

á
Csonka misén
 
Jézust siratod
s lelkednek simogató,
megnyugvást adó.
 
á 

Húsvéthétfőn
 
Hímes tojások,
a locsolóid várod,
húsvéti álom...
 
á 
Létünk (2019)

Feltámadásban
él a remény virága,
hitünk világa.
**********************
 7. MEGJELENT… 

MEGJELENT CSOMOR HENRIETT: 14. -ik E KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN. 



A könyv borítója
**********************
 8. HAZAI TÁJAKRÓL 

NAGY VENDEL  LEGÚJABB VERSEIBŐL GONDOLATAIM A KÖLTÉSZET NAPJÁRA

MOTTÓ:  IDŐKAPU
ÍRTA SZEGZÁRDI NAGY VENDEL

A KÖLTÉSZET VISZÁLYOS IDŐSZAKAIRÓL

Ablakom kitárva,
Belecsapok lantomnak húrjába,
S rácsodálkozom
E csodás világra.
Itt állok az ég alatt
idők viharában,
gondolataimba zárva,
írásaim kizúdítom
költői mustrára.

Aktuális gondolatok
gördülnek elébem,
 írom serényen, hogyha
érzem elhivatottságom,
féltő reményben.

Kritikusaimnak ajánlom,
mindegyik tisztán lásson,
sohase találgasson.
Éjszaka születtem
Lanttal a kezemben,
Eleve megfenyegetve
A költészetnek
Mindenféle Múzsáit,
S megtapasztalva
A forrongó pokolnak
Kénbűzös bugyrait,
S a Parnasszusra felhágva
Miközben folyton szállt a dal,
Sokakban felötlött
Gyenge testemnek
SÁRBA tiprása,
Ez volt többeknek
Legfőbb óhajtása.
Pitiáner irigyeknek
Álnok ármánysága.
Álságos kultúrák
Belterjes világa.

Azt a hétszázát.

Nem kétszáz,
nem négyszáz,
nem ezer,
csak hétszáz csupán
verseimnek száma.
A többi prózáim virága.
Ne gondolja senki bután,
nem vagyok szószátyár,
csak költők sokaságának
alázatos követője, talán.
Nem tudom, hogy mi az oka,
csak sejtem, mint vad a vihart,
ennyien nem írtak még verset soha.
Ha nem tömegekhez szólsz,
versed lóg a levegőben,
ha fiókodnak írsz,
sohasem jutsz előre,
ez az írni tudók felelőssége.
Mindenképpen várj a vevőre,
ki megjön előbb, vagy utóbb,
de ne igyál előre
senkinek a bőrére.
Kell bele paprika, só,
hadd eméssze az olvasó.
Csípje száját, és szemét,
hívja fel a figyelmét.
egy gatyám, Egy ingem,
a vers számomra csaknem minden,
dolgozom folyton ingyen.
meg kell győzni a sok bohót,
kikkel döngölni lehetne a földet,
kik soha nem olvastak még el könyvet,
meg kell tudniuk a valót.
A költő mind koldus,
az írások szerint,
de mégis több Párizsban tanult.
Hogy is van ez?
lámpásod tartsd magasra,
ne kezdj munkádhoz sután,
de vajon mi marad egy költő után?
Pár olcsó könyv,
s néhány, örökérvényűnek vélt
őszinte gondolat csupán.
A dolgokon elmerengve mondja,
nahát,
ejha,
azta,
hűha,
jé,
nocsak,
hetedszerre azt mondja,
hm,
mert ő a kuka.

A hét vezér,
a hét törpe,
a hét mesterlövész,
a hét szamuráj,
és a hét gonosz,
s a hétszáz vers,
a hétfejü sárkány,
hetet egy csapásra,
a hét szűk esztendő,
EGYRE MEGY.
Ha megkérdik tudod e
 hány szentség van?
Gondolkodj el ezen,
a hétszentségit neki,
most nem jut éppen eszembe.
Ne törekedj a tökéletesre,
sohasem érheted el.
Elégedjél meg
csupán csak a jóval.
A mákos tésztában is ott a hangya,
de a többi az mák,
meghintve jó erősen
fekete borssal.

azanyja..

Néha, ha lanyhul a hitem,
elvesznek öröknek hitt
Nemes gondolataim,
A feledés homályába.
Évek elmúltával
Kihunyni készülő
Öregedőn romos
Rideg cemende
Fekete kemence lyukába
Agg testemet elrejtve,
Az örök feledésbe temesse.
Ráutalva arra,
A száraz fát kezében tartva,
Mindenki maradjon
Annál a fánál,
Amelyiket kapta.
S majd, a végítélet során,
Mi is marad egy vak költő után?
Néhány könyv csupán,
S egy pár örökérvényűnek
Vélt gondolata.
Vigyetek magatokkal
néhány Vendi könyvet,
gondolom a javából,
vegyétek le a polcról,
mindenképpen ingyen,
ne legyenek egy helyen.
Aztán megkínállak benneteket,
üljetek le olvasni velem,
a diófáim alá.


Írom soraimat egy papírlapra,
igazságoknak halmaza.
Az idő barázdákat szántott homlokomra.
Mindenre odafigyelni,
dicsérni és perlekedni,
ez a költő dolga.
Soha ne múljon el
a Múzsák csókja,
dicsően szóljon
előre mutatva,
a magas Literatúra.

2020. 02. 02. - A költészet napjára ajánlva.

á
HAIKU CSOKOR,  KERESZT

01.KRISZTUS

Koponyák hegyén
keresztre feszítették
két lator közé.
á
 02.MEGTISZTULÁS

Ömlik a  zápor
áll már a  három kereszt
lelkek tisztulnak.
á
 03.VASSZEGEKKEL VERETVE

Teste feszítve
gyalulatlan keresztre
szeggel átverve.
á
 04.BÚZA KERESZT

Élet  levágva
búzakeresztbe rakva
papoknak jussa.
á
 05. HOROG KERESZT

Emberi elme
lázas, izzó keresztnek
torz szüleménye.
á
 06.IMA

Szent kereszt előtt
imára kulcsolt kézzel
Istent imádjuk.
á
 07.TEMPLOM

Isteni kövek
alabástrom keresztek
ősi Istenek.
á
 08.ÉLETEM

Maroknyi éltem
fakereszt szegeire
rég kiakasztva.
á
 09.VÖRÖS KERESZT

Négyes útkereszt
vörös kőből faragva
Tolna határán.
á
 10.GOLGOTA

Áll már a kereszt
Jézus halálára vár
sír a Golgota.
á
 11.KERESZTES LOVAGOK

Keresztes hadak
ős szent földre indulnak
hitüket védik.
á
 12.BÁDOG KRISZTUS

Falu végén rég
bádog Krisztus keresztje
lelkünkre vigyáz.
á
 13. RÓMAI CSÁSZÁR

Néró a  császár
keresztényeket éget
nagy félelmében.
á
 14.KAPISZTRÁN JÁNOS

Szent prédikátor
rongyos hadakat vezet
kezében kereszt.
á
 15.DÓZSA GYÖRGY

Testén a jellel
kereszttel félhold ellen
hit háborút vív.
á
 16.FALU SZÉLÉN

Hitünk ereje
homokkőbe bevésve
hármas keresztre
á
 17.KALAPÁCCSAL

Keményre vertek
Krisztusi kereszteket
kántáló évek.
á
 18.KERESZTÉNY ÜLDÖZÉS

Lantján dala száll
Keresztényeket éget
Néró a császár.
á
 19.KERESZTELÉS

Szentelt vizet önt
Keresztelő Szent János
hívek fejére.
á
 20.EGER VÁRÁBAN

Le és felfelé
hős és rém fegyver villog
keresztény erény.
á
 21.AZ ŐRÜLT CSÁSZÁR

Rómát felgyújtja,
Keresztényeket éget,
Néró, a költő.
á
 22.JELVÉNYEK

Testeden jelek
horog, nyilas, vaskereszt
életünk réme.
á
 23.TRIANON

Ármányos népek
szép hazánkat száz éve
keresztre húzták.
á
 24.VAS AKARAT

Elkeseredve
keresztre feszíted fel
önnön magadat.
á
 25.HÍMZÉS

Kereszt öltések
díszítik terítődet
szorgalmad bére.
á
 26.ÁLLATVILÁG

Keresztes pókok
és keresztes viperák
színes a világ.

Szekszárd,  2020.02.10.
á

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: A HAJNALI SZÉL

A hajnali szél
lágyan zenél,
ablakom alatt
kotor a huzat.

A pirkadó fény
versemnél ér,
hallgasd csak meg,
miről mesél.

Láthatja bárki
nem vagyok akárki,
de mégsem én volnék
a szépreményű királyfi.

Szép öreg embert,
szorgos, jó munkát,
jóindulatú boszorkát
ritkán lehet látni.

Ha kiakarnék emelkedni közületek,
szolgálnom kell benneteket,
írni a  sok versezetet,
rávezetni a figyelmetek.

Ha elpattan hordómon az abroncs,
életem s borom elfolyik,
azt vallják híveim,
s talán még magam is,
ott folyik, ahol van,
a gondolat folyam,
és ez az igazi kincs.

S a költő, szegény,
előjön a farbával,
hogy leplezze zavarát,
farba rúgja két
legkedvesebb agarát.

Ne is gondolj a pátoszra,
lehetsz akár eretnek,
vagy hithű pápista,
az egész verselés mehet a  Gajdeszba.

Erejét megspórolta
az idei enyhe tél,
lógázza lábait 
egy tavaszi esőfelhő
az ereszcsatorna szegletén.

Összegyűlik minden cseppje
egy nagy ciszternába,
költők versei olvadnak
a nagy óceánba.

Szekszárd,  2020.  február  25. szökőévben
á
 SZEGZÁRDI NAGY  VENDEL: TAVASZVÁRÓ SZÍVVEL
 
Sötétből sejlik a
Sápadt fénysugár.
Erőlködik a Nap.
Közelít a tavasz.
Föld méhében
Duzzad a mag,
S a gyököcskék kusza, fura
Lassú táncot lejtenek.
Bomolnak a bimbók,
Rügyek, és a falevelek.
Ilyentájt az
Ember olykor
Elmereng:
Mi történik
Ez újabb tavaszban...
Vajon megújul-e
Végre Hunnia?
 
Lehányt falu WC-ben,
Düledező kocsma mellett,
Miért szülnek magzatot?
A teste lila,
A szája kék.
Az éhségtől ordít
Az ivadék.
A kőről felkapják
Rongyba tekert testét,
Hogy szemétbe dobják,
Vagy, hogy eltemessék.
Ebből a véres,
Mocskos kupacból
Hogyan fejlődik tovább
Az emberiség?
 
De a világ
Folyton folyvást forog,
Megújulni kényszerül.
Mi is ezt érezzük
Valahol legbelül.
S ha azt akarjuk,
Mi is, és
Az ég is,
Tavasz jön mégis.
S Földünk vágtat tovább
Nap körüli útján,
A gravitáció pórázán,
 egy fekete lyuk felé,
hol örök a létezés,
s mindig megmarad
az emlékezés.
 
2020.  tavaszán
á
 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HAJNALI RENGŐ KERENGŐ

Hajnali rengő kerengő
zsolozsmák hangján
ébreszti az erdőt,
patak ezüst vize
érleli a mezőt,
éltető nedűt ád,
kék színre váltva
surrantja iramát.
Kaviccsá koptatja
hegyormok szikláját.
Leomlott régen
villám segedelmével,
évszázadig görgeti
maga előtt hévvel,
gömbölyítő kéjjel,
nappal és éjjel.
Jelzi az örökös
mozgó valóságot.
Az idő és a kor,
megöli az álmot.
Ki vaknak áll,
kösse fel a tunikát.
 Úgy hangzik ez,
mint aki zokog,
s belül talán ezt is teszem,
de, szem nélkül nem lehet sírni.
Két véres szemüreggel nem lehet zokogni.
Egy megvakult embernek
minden oka megvan a sírásra,
mégsem képes rá.
 A betegség kivájta mindkét szemét.
Megkeményítette szívét, lelkét,
elapasztotta összes könnyét.
Eszembe jut egy bibliai gondolat,
a Te haragoddal ne menjen le a Nap.
Oszlopos kerengőin
komor kolostornak,
imákat mormolok
az örökké valónak.
Derekamon a kötél
hármas csomójával
mindvégig kordában tart,
mégis lelkesedve
várom  a  szép tavaszt.

2020. 03. 09.
á

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: TÁVOLBAN EGY MERÉSZ TIVORNYA 

VÍRUSOKRÓL

Távolból sejlik egy fehér vitorla,
messzi világok híreit hozza,
messzire hallik egy merész tivornya,
hírnökök komor hajóján
fekete zászló leng kibontva,
kalóz, vagy karantén,
nincs aki megmondja.

Lepra, kolera, AIDS vagy ebola,
pestises bélpoklosok bősz hada,
várakozik rajta,
madár, sertés, vagy korona vírusa,
aranya nem illik homlokodra,
fejedet szorítja,
ferde a kereszt rajta,
hited romlását mutatja.

fekete és bárány himlő
lebeg a légben,
az egyik keményebb,
a másik szelídebb,
ezért kapta ezt a nevet,
ki nem beteg, annak egyre megy,
néha levegőt is kell venned.

Aki pedig elkapta
a bika vírust,
amely letaglózza,
akár egy koldust,
kinek a zsebe üres,
talán mehet a gajdeszbe?

A medicináktól
csupán csak elbódulsz,
hinned is kell,
hogy meggyógyulsz.

2020.03.10.
**********************
 9.FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT 

KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
(7. fejezet. Az utazás folytatódik 2. rész)

       - Bízzunk abban, hogy Thrandor helyesen fog dönteni és nem fog ismét unokaöcséd életére törni - mondta Momoro, mire Tran és Soma kíváncsian hegyezni kezdték a fülüket; talán megtudnak valamit viszálykodásuk okáról. – Bízom benne, hogy ezúttal nem fog ártani nektek. Ne feledd, az ő népe között is akadnak olyanok, akik elfogadják unokaöcséd származását. 

       - Akkor fogom ezt elhinni, ha maga Thrandor fogadná el Kahin létezését, és nem nézné le származása miatt. Nem ő tehet arról, hogy félvérnek született. 
Kiss Anikó és Kiss Erika

       Sadok, Soma, Tran és Deren döbbenten kapták fel a fejüket, míg Mellon, Erethon és Dwan komorak maradtak: ők tudták, hogy mi Krain gyűlöletének legfőbb oka. Nem kellett kimondani, rögtön tudták, mit jelent Krain unokaöccsének félvérségének jelentése: féltünde volt, vagyis rokona volt Thrandor királynak, Világfölde leghatalmasabb tündéjének. Az ő húgának a gyermeke volt Kahin, akinek az apja pedig Krain legfiatalabb öccse volt. 

       Ekkora fejleményre nem is számítottak. Hogy egy tünde és egy törp házasságot kössön egymással, és frigyükből még gyermekek is szülessenek? Ilyesmi még soha sem fordult elő Világfölde történelmében. Tran már nyitotta is a száját, hogy megkérdezze Kraint, hogyan lehetséges az, hogy egy tünde és törp házasságot kössön egymással, de Erethon visszatartotta ettől a meggondolatlan lépéstől; csak Krain dühét növelte volna, ha nyíltan rákérdez unokaöccse félvérségének okára. Jobban teszi, ha nem tesz semmilyen meggondolatlan lépést, különben kénytelen lenne szembenézni a törp-király haragjával, ami sokkal veszélyesebb volt, mint gondolta volna. 

       - Megértem gyűlöleted okát, Krain – mondta Momoro. – De nem szabad megfeledkezned arról, hogy ez nem sokat segítene Világfölde sorsának alakulásában. Segítened kell Thrandornak és népének, még ha szíved ellenzi is ezt a döntést. Gondolj arra, hogy Kahin mit tenne. 

       Krain lehajtotta fejét, és arcán fáradt beletörődés látszódott. Jól tudta, hogy Kahin nem habozna segíteni tünde-rokonainak ebben a vészterhes időkben; még azok után is, hogy olyan igazságtalanul elárulták őt. Tudta, hogy neki is ezt kell tennie, bármilyen ellenérzést is érezzen. Védeni akarta Kahint, de Világfölde sorsának érdekében félre kellett tennie személyes gyűlöletét, ami abból fakadt, hogy Thrandor egykor elárulta unokaöccsét. 
       Momoro egy ideig megértően figyelte a törp-királyt, végül felnézett, és beszélni kezdett:
       - Most pedig, bátor harcosok, szeretnék illőmódon elbúcsúzni tőletek. Köl<;tsük el együtt utolsó lakománkat, és feledkezzünk meg egy pillanatra a bánatról és a ránk leselkedő sötétségről. Érezzük jól magunkat, még ha csak egy rövid időre is.  
       Momoro egyetlen intésére előjött a többi beszélő állat, és ételt szolgáltak fel Sadoknak és társainak. Volt ott mindenféle finomság, a völgy pedig megtelt élettel, és kezdetét vette búcsúlakomájuknak, amit olyan vidáman költöttek el, amennyire csak tellett tőlük. Itt nem volt helye rosszkedvnek sem pedig szomorúságnak. Egy pillanatra megfeledkeztek mindenről, ami a rosszat jelentette számukra; csak a szép dolgokat akarták megőrizni emlékezetükben, ami a boldogságot és az életet jelentette számukra. A beszélő állatok a maguk módján szép dalokat énekeltek, ami jobb kedvre derítette Sadokot és barátait, és hamarosan velük együtt énekelték ezeket az idegen hangzású, de szépséges énekeket.   
       A lakoma végeztével a beszélő állatok elvitték a kiürült tányérokat és korsókat, majd Momoro szembefordult a társasággal, hogy végső búcsút vegyen tőlük. 
       - Ég veletek – mondta a beszélő állatok királya. – Utatok legyen szerencsés és veszélyektől mentes. Lépteiteket padig az Erdő Szelleme áldása kísérje. 
       - Ég veled, beszélő állatok bölcs uralkodója – búcsúzott Sadok is öreg barátjától, és szemében el nem hullajtott könnyek csillogtak; magában pedig azt kívánta, bárcsak másként találkoztak volna újra. 
       Sadok meghajolt a farkas-király előtt, és a többiek követték példáját, de szólni egyikük se szólt. Tran a könnyeit nyelte, annyira fájt neki, hogy el kellett mennie; nagyon megszerette a beszélő állatokat, kik Világfölde legcsodálatosabb lényei voltak. Somának is nehéz volt búcsút vennie tőlük, de őneki követnie kellett Sadokot, hiszen megígérte az Erdő Szellemének, hogy végig mellette fog maradni, s nem fogja magára hagyni, bármilyen veszély is leselkedjen rá, amíg úton vannak. 
       Végül útnak indultak. A társaság az erdei ösvényen haladtak tovább, ami kivezette őket az erdőből. A kodamák mind előjöttek, hogy búcsúztassák Sadokot és barátait. A kis csillaglények úgy ragyogtak, akár a legfényesebb csillagok az éjszakai égen. Daloltak és táncoltak, így búcsúztatva a társaság valamennyi tagját. Sadok szomorú szívvel hagyta el a beszélő állatok otthonát. 
       Ahogy kiértek az erdőből, Sadok még egyszer visszanézett, és látta, hogy Momoro király és a beszélő állatok ott állnak az erdő szélén, és királyuk egyetlen mozdulatára, mind meghajoltak a távolodó bajtársak előtt. Sadok szíve összeszorult a fájdalomtól, mert rájött, talán most utoljára lássa ezeket a hatalmas állatokat, akikkel oly régóta állt már barátságban. Szemét elfutották a könnyek, és most először, amióta útnak indult Habó-völgyből, úgy érezte, igazságtalan sorsot mértek rá az Égiek. Miért nem élhetnek végre békében? Miért kell újból háborút vívniuk? 
       Gyötrő magányában egyszer csak azt érezte, valaki átkarolja vállát, mire a kis habó összerezdült, majd felnézett. Mellont látta meg maga felett, aki nem mondott semmit se, csak bátorítóan a habóra mosolygott. Sadok pár pillanatig még állt, és szívét újból elöntötte a határozottság érzete. Végül összeszedte magát, és útnak indult. Még hosszú út várt rá és barátaira. A távolodó bajtársakat a beszélő állatok bátorító tekintete kísérte végig, egészen addig, amíg el nem tűntek a szemük elől. És valahol, messze távol, az Erdő Szelleme szemmel tartotta őket. 
       Tran még mindig szipogott, és Soma is nehezen palástolta érzelmeit, pedig messze maguk mögött hagyták a beszélő állatokat. 
       - Olyan szomorú, hogy el kellett hagynunk őket – mondta Tran unokatestvérének két szipogás közepette. – Igazán maradhattunk volna még egy kis ideig. 
       - Ennyi erővel, akár éveket is maradhattunk volna – mondta Krain hűvösen, akit bosszantott a habo nyafogása. – Nem szórakozásból voltunk a beszélő állatoknál, ha nem tudnád. 
       - Magamtól is tudom! – vágott vissza Tran, és Krain egy pillanatra meglepődött a fiatal habó heves visszavágásán. – Nem kell egy nyavalygó semmirekellőnek nézned. Csak annyira megszerettem őket. 
       - Ilyen rövid idő alatt? Tran fiam, te aztán igen érzékeny habó vagy. Vigasztaljon az a tudat, hogy megismerhetted őket, és hogy nem hagytad cserben Sadokot. Tudtad, mi a kötelességed. 
       - Akkor meg azt sajnáltam volna, ha nem kísérhettem volna tovább Sadokot! – mondta Tran még elkeseredettebben, és újból sírni kezdett. 
       Krain tanácstalanul nézett fel Mellonra, mivel nem tudta, mit mondhatna vagy reagálhatna erre a túlzott érzelmi viharra. Az öreg mágus vállat vont. 
       - Majd megnyugszik – mondta nyugodtan. – Még csak gyerek. Ne vesd a szemére, hogy érzékeny. 
       - De idegesítő. Legyen végre férfi. 
       - Hagyd békén, Trant – mondta Deren a törp-királynak. – Olyan, amilyen. Örüljünk annak, hogy eddig még csak ezt a fájdalmat kellett megismernie. Hagyjad, majd megnyugszik. 
       Krain kifújta a levegőt. Nemigen örült annak, hogy egy habónak a siránkozását kellett hallgatnia, de más választása nem volt. Ha békén hagyja, akkor hamarabb abbahagyja a sírást. Még szerencse, hogy Soma sokkal jobban tartotta magát; elég volt egy habó sírását hallgatnia. Nem telt bele sok idő, és Tran hamarosan megnyugodott, és utána sokkal vidámabban folytatta útját társaival; egyáltalán nem látszódott meg rajta, hogy korábban mennyit sírt.
       Útjuk nyugodt és csöndes volt, a levegő kissé csípős, de nem kellemetlen, az égen pedig kövér felhők vonultak szép lassan. Sadok és Mellon vonult legelöl, még a sorvégét Krain és Dwan zárta, akik éles szemeikkel a tájat figyelték, hátha lidércharcos vagy más teremtmény bujkál a közelben. Azonban nem úgy tűnt, mintha bármi is lett volna a közelükben, de azért résen voltak. 
       Áthaladtak a mezőn, amin szépséges vadvirágok nőttek, majd egy mocsaras részhez értek, ami egy kissé lelassította továbbhaladásukat. Az átkelés elég nehézkesnek bizonyult. Néhányan térdig süppedtek a mocsárban, míg Soma és Tran egészen derékig merültek a hideg és nyirkos sáros lében. Nekik Erethon és Deren segített kimászni a ragadós helyzetből, majd a további incidens elkerülése véget mindketten hátukra vették őket. Dwan gúnyosan meg is jegyezte, hogy azért nem kéne annyira elkényeztetni a kis vakarcsokat, de Deren csípősen visszavágott neki, és javasolta, törődjön a saját dolgával. 
       Sadok nem vágott valami jó képet ahhoz, hogy egy ingoványon kellett átkelniük, de volt annyi büszkesége, hogy nem panaszkodott. Krain is elég nehézkesen mozgott; még Mellon kedve se volt a legjobb. Csak nagyon lassan tudtak haladni, ami alaposan kimerítette a bajtársakat. 
       Késő éjszaka volt már, mire túljutottak ezen a rövid, de roppant nehéz útszakaszon, ami teljesen kifárasztotta őket. Le is táboroztak egy sziklás és viszonylag kemény területen, ahol tüzet raktak és nekiláttak megvacsorázni. Miután ezzel végeztek, megegyeztek abban, hogy felváltva fognak őrködni, és legelőször Soma őrködött. Az éjszaka nyugodt volt, bár időnként felhangzott egy-egy félelmetesebb hang, ami egy kicsit megriasztotta Somát, de nagyobb veszély nem érte a társaságot.
       Másnap reggel zuhogó esőre ébredtek, ami hideg és nagy cseppekben esett. A társaság tagjai maguk köré csavarták köpenyeiket, majd útnak indultak. Hangulatuk borús és levert volt a barátságtalan időjárástól, ami legalább három napig kitartott, viszont a negyedik nap sem hozott enyhülést; az időjárás hűvös és ködös volt, ami alaposan megnehezítette tájékozódásukat. Még szerencse, hogy velük volt Mellon, aki jól ismerte a kivezető utat, és aki így szerencsésen kivezette társait a Beszélő állatok-mezejéről.
       Két nap elteltével a köd szertefoszlott, de a hideg megmaradt. Tran jelentősen vacogott a testébe maró fagyos széltől, de Soma sem érezte magát valami fényesen. Mindannyian fáztak, pedig még csak benne se voltak a télben; ilyen időjárást még egyikük se élt meg, de legalább nem havazott. Éjszakáik meglehetősen fagyosak voltak, amit a habók igen nehezen viseltek el, pedig Deren még a tartalék köpenyét is odaadta Trannak, hogy ne fázzon. Őt viselte meg a legjobban az idő hűvössége, és a többiek csak remélni tudták, hogy nem lesz beteg miatta. Ha Tran lebetegszik, azzal csak őket hátráltatta volna, márpedig egyetlen percet sem vesztegethettek el miatta. Minél hamarabb el akartak jutni a törpökhöz; minden késlekedéssel értékes perceket veszítettek volna. Deren kénytelen volt a fiatal habónak adni egy kis szíverősítőt, amit a fejvadászasszonyok szoktak készíteni a férfiaknak, arra az esetre, hogy ezzel erősítsék szervezetüket a hideggel szemben. De ezt csak olyankor szokta használni, ha a tél beköszönt, vagy pedig a hegyek fagyos pusztaságaiban szokott mászkálni; de ebben az esetben más választása nem volt. Ha azt akarta, hogy tanítványa kihúzza valahogy az út hátralevő részét, akkor kénytelen lesz szíverősítőt adni neki. 
       Megitatta hát a kis habót az itallal, és Tran egyből érezni kezdte magán a hatását. Már nem fázott, és a tempót is jobban bírta, mint korábban. Kérdezte is Derent, hogy miből készítették ezt a szíverősítőt a fejvadász asszonyok, de a fiatal fejvadász csak annyit mondott tanítványának, jobb, ha nem tudja; különben a végén még rosszul lesz, és akkor soha többé nem volna hajlandó inni belőle. Tran elhitte, és többet nem kérdezősködött. 
       Ez az időjárás legalább öt napig kitartott, aztán mindenki ámulatára, az ég kiderült. Soma és Tran nagyon megörültek a jobb időnek. Örömükben ugrálni és dalolni kezdtek, megfeledkezve arról, hogy talán valahol a közelben lidércharcosok vagy más gonosz teremtmények ólálkodhatnak. Kivételesen Krain és Dwan hagyták, hogy ezt tegyék. Örömüket lelték a két fiatal habó vidámságában, ami a társaság valamennyi tagját fölvidította. Amíg ők ilyen boldogok voltak, addig az ő reményük sem csökkent. Csak maradjanak meg mindig ilyennek; ha minden lény olyan volna, mint ez a két habó, Világfölde egy sokkal szebb és békésebb hely lenne, ahol mindenki biztonságban és békében élne, és soha sem kéne megtapasztalniuk, mint jelent az, hogy sötétség. 
       Amikor délután felé járt az idő, tábort vertek, hogy kipihenjék az út fáradalmait. Mellon tüzet rakott, Erethon pedig megfőzte az ebédet. Étkezés után pedig engedélyeztek maguknak egy kis sziesztát, mielőtt tovább indultak volna. Miután kellően kipihenték magukat, összeszedték holmijukat, majd tovább mentek. Az idő sokkal barátságosabb volt, mint néhány nappal ezelőtt, ezért a társaság hangulata sem volt olyan levert, mint korábban. 
       Újabb napok teltek el anélkül, hogy bármi veszélybe botlottak volna, bár a lehetőség még mindig fennállt, hogy megtámadják őket. Sran biztosan nem tett le arról a szándékáról, hogy elkaphassa Sadokot. Nem érheti őket semmilyen meglepetés. 
       Soma fáradtan tekintett fel az égre, amikor újabb pihenőt tartottak, majd szemei döbbentek kerekedtek el. Hatalmas madarat látott fent az égen; olyat, melyet még soha sem látott. Nem is tudta hirtelenjében eldönteni, hogyan is néz ki valójában. Mindenesetre egyáltalán nem tűnt hétköznapi madárnak, az már biztos. 
       - Nézzétek! – mutatott fel abba az irányba, ahol a madarat látta. – Miféle madár lehet az? 
       Társai mind felnéztek, majd Krain válaszolt a fiatal habónak:
       - Viharmadár – mondta Somának. – A szelek és viharok ura. 
       - Viharmadár? – nézett rá a törp-királyra kérdőn Tran. – Az meg mi? 
       - Egy olyan lény, aminek a teste hatalmas erejű villámokból áll – felelte Krain helyett Mellon, ki szintén a viharmadarat figyelte. – Az ereje épp olyan veszélyes és halálos, mint a teste. Képes nagy erejű villámokat irányítani, ami igen ritka és veszélyes képesség, amit egyedül csakis a viharmadarak képesek használni. 
       - Tényleg? – ámult el Tran. 
       Nem hitte volna, léteznek ilyesfajta lények Világföldén. Eddig csak a beszélő állatokat tartotta érdekesnek, de most megbizonyosodott, hogy rajtuk kívül vannak még lenyűgözőbb állatok is, kik olyan erővel rendelkeztek, mint semelyik más lény itt Világföldén. 
       - Vajon mit kereshet errefelé? – kérdezte Erethon. – Hiszen a Villám-hegy messze mérföldekre van innen, az Ezüst-hegységen túl, a Havas-hegység szomszédságában. 
       - Ki tudja? – felelte Deren. – Talán felderítés céljából van itt. 
       - Vajon mit deríthet fel? – kérdezte Tran. – Minket vagy valami mást? 
       - Nem hinném, hogy minket akarna felderíteni – mondta Sadok. – A viharmadarak sosem álltak a Sötétség Fejedelme szolgálatában. Biztosan más oka van annak, hogy itt van. 
       - Nyilván ők is felfigyeltek arra, hogy Világföldén egyre inkább terjed a sötétség – felelte Dwan. 
       - De az is lehet, hogy más okból vannak itt – válaszolta Mellon. – Mindenesetre jobb lesz, ha nyitva tartjuk a szemünket. Ki tudja, hogy mit figyelnek meg. 
       Éjszakára tüzet gyújtottak, ahol Soma megfőzte a vacsorájukat, közben még mindig arról beszélgettek, hogy vajon mit kereshetnek a viharmadarak errefelé. Mellonnak nemigen tetszett ez az egész. Érezte, egyáltalán nem jelent jót, hogy a viharmadarak felbukkantak ezen a vidéken. Akármit is kerestek, olyasmi lehetett, ami veszélyt jelentett rájuk nézve. 
       Egyszer csak fény villant fel a közelükben, mintha villám csapott volna az égbe, pedig nem is volt vihar a közelben. A fényt pedig egy ismeretlen hang követte, ami egyből megfagyasztotta a vért az ereikben. Soma és Tran ijedten talpra szökkentek, és így tett Deren, Erethon, Krain és Dwan is, előrántva fegyvereiket. Csak Mellon és Sadok maradtak ülve, és figyelték az eget. Valami nagy árnyék hullott alá a horizonton, majd ahogy a földet ért, a föld megremegett. Egy pillanatra nem is tudták, hogy mi történhetett. 
       - Mi volt ez? – fordult Tran rémülten Derenhez, aki egy ideig dermedten állt, majd válaszolt:
       - Egy fekete sárkány – mondta tanítványának, aki kimeredő szemmel nézett rá. 
       - Ezt hogy érted? Vannak itt sárkányok? 
       - Eddig úgy tudtam, hogy nem. 
       - Mi történhetett? – kérdezte Soma. – És mi volt az, ami végezhetett vele? 
       - Egy viharmadár – felelte Krain, miközben továbbra is az eget figyelte. - Az ő villáma volt az, ami végzett a sárkánnyal. 
       - De hogy kerülhet ide egy fekete sárkány? Csak nem minket követett?
       - Inkább csak keresett – nézett rá Somára Mellon. – Nyílván Sran küldhette ide, felderítés céljából. 
       A törp-király elkomorodott. Ő jól ismerte ezeket a sárkányokat, hiszen Vasvárost is egy ilyen fekete sárkány támadta meg régen. Egyáltalán nem örült ennek a fejleménynek. 
       - Hát ez rossz hír – mondta Krain rosszkedvűen. – Az Ezüst-hegység határa csak pár napi járásra van innen, és a Sötétség Fejedelme fekete sárkányokat küld a nyomunkba, amik a legerősebbek és a legveszélyesebbek a sárkányok között. Ellenállnak még a legerősebb mágiának is, ráadásul a bőrük olyan kemény, hogy még a legélesebb kard sem ejthet rajtuk sebet. Még egy törp-kard sem. 
       - De szerencsére itt van velünk Erethon – nézett királyára Dwan reménykedve. – Ő már egyszer elintézett egy ilyen dögöt Vasvárosban. Ráadásul ott van neki Sárkánykarom is, ami annak a sárkánynak a karmából készült, akit megölt. 
       - Nagyon örülök neki, amiért ennyire bízol a képességeimben – nézett le a törpre Erethon -, de ha Sran nem egy, hanem több fekete sárkányt küldött a nyomunkba, akkor én sem tehetek sokat értetek. Egyet vagy kettőt még el tudok intézni, de hármat… az még az én képességeimet is túlhaladná. 
       - Reménykedjünk, hogy csak ez az egy példány volt a nyomunkban – felelte Mellon, miközben továbbra is abba az irányba nézett, ahol a fekete sárkány elesett. – Mindenesetre nem örülök ennek a fejleménynek. Úgy látszik, Srannak sikerült megszereznie magának Világfölde legerősebb lényének a szövetségét. 
       - Csak az egyikét – válaszolta Sadok hidegen -, mert a viharmadarak továbbra is azoknak az oldalán állnak, akik le akarják győzni a Világ Ellenségét. 
       - Akkor most mit tegyünk? – fordult barátja felé Soma. – Ha fekete sárkányok vannak a nyomunkban, akkor nagy veszélyben vagyunk. 
       - Semmit. Tovább folytatjuk az utunkat az Ezüst-hegységbe. 
       - De a sárkányok… - kezdett el volna tiltakozni Tran, de Sadok a szavába vágott: 
       - Tudom, mekkora veszélyt jelent egy sárkány, de nincs más választásunk! Mindenesetre, ha jobban belegondolsz, nem olyan rossz a helyzet. Ha a viharmadarak itt maradnak a közelben, akkor el fogják kapni azokat a sárkányokat, akik még itt tartózkodnak a közelben. 
       - Bízzunk abban, hogy így lesz – mondta Krain. – Javaslom, álljunk őrséget, nehogy még arra ébredjünk, hogy egy fekete sárkány akar felfalni minket. 
       - Szerinted, ki tudna nyugodt szívvel aludni azzal a tudattal, hogy ilyen veszélyes lények vannak a közelünkben? – kérdezte Tran ijedten. 
        - Igazán? – kérdezte a törp-király együttérzést nem kifejezve. – Akkor ez esetben te leszel az első, aki őrködni fog, ha már azt mondod, nem tudnál aludni. 
       - Egyedül őrködjek? – rémült meg a fiatal habo még jobban. 
       - Nem. Deren is veled lesz, hogy ne félj. 
       Tran készült valami egészen sértő dolgot mondani a törp-királynak, de Sadok még idejében leállította a további vitát. Ha Tran magára haragította volna Kraint, abból semmi jó nem származott volna. Egy törp akkor volt a legveszélyesebb, ha nagyon feldühítették, és ez különösen Krainra volt érvényes. Ne tudja meg, milyen volt olyankor a törp-király. Így hát a társaság tagjai nyugovóra tértek - kivéve azok, akik őrséget álltak. 
       Tran leült a tűz mellé és úgy figyelte a tájat, míg Deren állva maradt. Ép szemével a csillagos eget figyelte, hátha észrevesz rajta valami nem oda illő dolgot, de a felhőkön kívül semmi mást nem látott. Néha felhangzott a közelben néhány ismeretlen hang, ami miatt Deren megmarkolta fegyvere markolatát, mivel nem tudhatta, mi volt az, ami a hangot kiadta. Tran idegesen fészkelődött; úgy érezte, mindenhol ellenséges szemek lesnek rá, amik csak arra várnak, hogy lecsaphassanak rá. Megpróbálta csökkenteni félelmét azzal, hogy családjára gondolt, és ilyenkor még nagyobb honvágy gyötörte, mint bármikor. Főleg húga volt az, aki a legjobban hiányzott neki. Kívánta, hogy épségben térjen haza hozzájuk, és hogy újra láthassa őket.


Folytatjuk.
**********************
 10. BEMUTATJUK 

KORDÉLY MÁRIA  ÍRÁSAIT  - VERS ÉS NOVELLA

Önéletrajz röviden
Kocsis Bözsi
Nevem Kocsis Mária sz. Kordély Mária. Ezen a néven publikálom írásaimat. A neten Kocsis Bözsi néven vagyok fent. Eljárt felettem az idő, van mire emlékeznem. Megjelent négy önálló verseskötetem, mivel nem lehetett gyermekem az utókornak verseim jelzik, hogy én is éltem e Földön. Irodalmi lapokban és Antológiákban is szerepelt több írásom.
Férjemmel Pécs közeli kisvárosban élek immár tizenhat éve. Tagja vagyok a Nyugdíjasklubnak, akikkel járom a megyét és szerepelünk. Én természetesen a saját verseimet adom elő - sikerrel.
Irodalmi munkám elismeréseként ....


2017. NYIBA Költők Imái díjban részesültem, valamint 2019. NYIBA Költők Útja Aranyfény Díjat kaptam.


á

KORDÉLY MÁRIA: PALÁST ALATT

Ha felnézek az azúrkék égre
látom az egész nagy világot,
képzeletbeli utazásomhoz
felveszek egy sötét palástot.

Bejárok minden titkos földrészt,
a kíváncsiság régóta emészt,
fürdök az óceán habjaiban
lebegek a hullámok karjaiban.

Emberekkel néha beszélgetek
árad belőlem a szeretet
dalolok a virágos mezőknek
érzem a földöntúli erőket.

Csodálatos világban élek
látni akarom, de csak a szépet
a mocsok lehúz és eltapos
az ég kék, gyönyörű csillagos.

Szeretek békességben élni
minden nap szebbet remélni
úszni habkönnyű boldogságban
a szomorúság búsuljon magában.

2020.02.12.
 á
KORDÉLY MÁRIA : ISMERKEDÉS A HEGYEKBEN

Hatalmas szél kerekedett és felkapott. Hiába kapaszkodtam megragadott és a hegyek csúcsa felé suhant el velem. Ott letett egy kiálló szikla peremén. Nem is voltam magamnál, annyira féltem. A szemem csukva volt csak gondolkodtam, hogy vajon hol lehetek. Ami megfogott és elragadott – most szó nélkül magamra hagyott.
Kinyitottam a szememet és hófödte csúcsokat láttam, amelyek körülkerítettek. Sehol egy élőlény, egy zöld folt, egy ház vagy emberi lény. Nagyon fáztam. Fejemet hátrahajtottam és az ég felé néztem, onnan vártam a segítséget. Valami földöntúli erő mutasson utat, kiutat ebből a félelmetes helyzetből. Hát persze, hogy imára kulcsoltam a két kezemet és fohászkodtam a Mindenhatóhoz segítségét.
Valaki vagy valami oldalba bökött és elkezdtem lefelé gurulni egy tisztás felé. Kiabáltam segítségért, de senki sem válaszolt. Összehúztam kis kabátkámat a nyakam körül és sportcipőmben, amely már átázott elindultam kutató utamra. Hátha valaki lakik errefelé és meleg lakásában éppen rám vár, egy messzi idegenre. Sokáig bolyongtam és minden szikla mögé és barlangba benéztem. Végül a nagy messzeségben megláttam egy pislákoló fényt.
Megörültem és magamhoz meg a hótorlaszokhoz képest gyorsan szedtem lábaimat, hogy mielőbb oda érjek, ahol a fényt láttam. Végre rátaláltam. Egy kis összetákolt kunyhó volt, benne egy igencsak idős emberrel, mondhatnám úgy is, egy őskövülettel találtam szembe magamat. Megfogtam a kezét, amelyet hidegnek éreztem. Szóltam hozzá, de a válaszát nem értettem, nem egy nyelvet beszéltünk. Méregetett. Nyilván azon gondolkodott, hogy honnan a csudából kerültem ide erre az isten háta mögötti magas, havas hegy csúcsára. Errefelé nem sétálgatnak az emberek, nincs csúcsforgalom. Látszott, hogy igencsak nagy gondban volt. Testbeszéddel kezdtünk el kommunikálni. Egymásnak mutogattunk. Én azt mutattam, hogy didergek és fázom, adjon már egy kabátot vagy valami meleg holmit. Megértette. Kaptam gyapjútakarót, dobott a tűzre még pár hasábfát és most ő is kérdezett.
Magára mutatva bemutatkozott, hogy őt Napfénynek hívják és a fellegekre mutatott, ahol éppen pislákolt még a lemenő Nap. Rám mutatva mellkasomat böködte, hogy én ki vagyok. 
Többször elismételtem, hogy én vagyok Sötétség, amelyet egy viharos erejű szél elragadott és idáig hozott.
Értettük egymást. Mint két régi jó barát még egy kis ideig így eldiskurálgattunk, majd álomra hajtottuk a fejünket.
Reggel, amikor kivilágosodott Napfény meleg teával kínált és derűje beragyogta az egész kis szobát. Öröm sugárzott az arcán és minden mozdulata a vidámságról árulkodott. Nem volt többé egyedül. 
Teázás után elmondtam, illetve elmutogattam neki, hogy az én hazám nagyon-nagyon messze van innen. Útra kell kelnem mihamarább, hogy lássam a hazafelé vezető utat. Én a Sötétség féltem az estétől, a félhomálytól és a fogcsikorgató hidegtől na és az egyedülléttől. A Napfény megsajnált és velem együtt útra kelt.
Nem nagyon beszélgettünk, Egymás nyomába léptünk, így könnyebb volt annak, aki másodikként menetelt a hóban. Időnként váltogattuk egymást, mint nappal az éjszakát, mint a Napfény a Sötétséget.
Egyszer csak kitágult a világ és a hegyek alatt millió fény csillogott. Tudtam, hogy megérkeztem. Ez már a földi otthonom, amely esti fényében pompázott.
Napfény megdöbbent ennek láttán, ő ilyet még csak a felhők fölött látott sötétedés után. Nyugtalankodni kezdett, hogy mi lesz vele. Ha itt ilyen nagy a fényár, akkor talán a Sötétségnek nem lesz rá többé szüksége. Ekkor a Sötétség váratlanul belekarolt a Napfénybe és hazavitte a messzeségbe. Azóta is felváltva őrködnek a Föld fölott, hogy viruljanak a növények, az állatok és jól éljenek az emberek. A Napfény beborítja a teret, a Sötétség azóta is szendereg.
**********************
 11. SZOMORÚ TÖRTÉNET 

KOVÁCS JOSEF KOPEK: MISIKE ÉS A  KÉZIGRÁNÁT

Kovács Josef Kopek
Történt a hatvanas évek elején egy Jászváros melletti kis falu szélén, ahol a Puskás család lakott, három gyönyörű gyermekeikkel, a tizenöt éves Misike, a hét éves Karolina, és az alig másfél éves Rodika. 
A hold éppen lemenőbben volt, de a világosság ura, még nem indult el szokásos napi sétájára mikor, a tavasz első hírnökei alig hogy megérkeztek, 
Nemsokára rá, a kiengedő idő fényesebb, enyhébb napsugarai megdobogtatták szíveiket: pár után néznek. S ha ilyenkor sétálunk ki a mezőre, alig szabadulhatunk meg attól a hatástól, a mit a pacsirták gyakorolnak reánk. Mintha csak nagy templom volna a vidék, melyben száz és száz zsoltár hálát adó
Imaként száll a magasba, a természet urához, hogy megengedte érnünk az új munkaévet, éltető reményeivel.

Lévén, hogy házuk a faluvégén volt, ebben a gyönyörű ébresztő koncertbe volt része a Puskás családnak ma reggel is.
A nap még lustálkodott mikor Mihály az apa, már bejött az istállóból, kipucolta az ólút és a kaparóval megtisztította az állatokat és a jászolt is feltöltötte friss szénával. Mária a felesége sem volt restebb, megrakta a tüzet a csikó spórban és feltette a vizet főni a puliszkának.
Hetente háromszor is a puliszka helyettesítette a kenyeret a reggelinél.
Ahogy Mihály bejött, a konyhában odalépet feleségéhez, át ölelte, megpuszilta, majd két pálinkás poharat tett az asztalra megtöltötte, koccintottak és ittak kis fiuk egészségére, aki ma tölti a tizenötödik évét, 
Az Isten éltesse Misikét, mondta Mihály, és csendesen kinyitotta a szoba ajtaját, ahol a gyerekek aludtak, csak a küszöbről néztek be, majd keresztet vetettek és behúzták lassan az ajtót.
De szépek Istenem, mondta Mária. Ma reggel tovább aludhatnak, a nagyobbak is, hiszen megkezdődött a tavaszi vakáció.
Mit terveztél a mai napra drágám.
Ki kell menni a szőlősbe szántani.
Jó hogy vakáció van, így jöhet Misike is velem. Ha vezeti a teheneket, jobban boldogulok, és hamarabb készen leszek.
Én úgy gondoltam meg leszel te egyedül is, felelte az asszony, a fiú meg ássa fel itthon a kertbe azt a kis területet, amit a télen pucoltál meg a tövisektől, abban még soha sem volt semmi, mióta megvettük a telket. Jó pihent föld, igaz hogy nem sok, de a borsónak ép elég, melynek már itt az ideje, hogy elvessük. 
Jó, de azért kérdezzük meg őt is, ha velem jön, akkor gyorsabban végzünk, és délután még ezt is feláshatjuk ketten.
Közben a fazékba főt a víz, hozta a málé lisztet és elkezdte kavargatni a puliszkát.
Mihály is ki ment az istállóba megfejni a teheneket. mindenki végezte a reggeli tennivalókat, és boldogság töltötte el őket, mikor szép egészséges gyerekeiket nézték. Nem voltak túl gazdagok, de volt egy kis földjük, amiből szerényen, beosztva szépen éltek.
Misike az idén végzi az iskolát, traktorista szeretne lenni, mint ő mondja, aztán nem kell többé a tehenekkel szántani, majd ő segít apjának és még szabad idejében a rokonoknak is. Március 28-át mutatott a naptár, már a nap is egy arasznyira fölé emelkedett a közeli dombnak. Mihály behozta a friss tejet, de ekkora már a szoba felől is mozgolódás hallatszott.
Elsőnek Karolina jelent meg az ajtóban mindkét kis öklöcskéjével dörzsölte szemeit. Húzd be az ajtót angyalkám, had a többieket aludni, mondta Mária. 
De Misike sem alszik válaszolt a kislány álmosan, de azért becsukta az ajtót.
Mária most tojásos szalonnát készített reggelire, majd hogy kész volt, a puliszkát egy deszkára öntötte, mely jó kemény volt, és cérnával kellet darabolni. Közben megjelent Misike is az ajtóba kicsi húgával az ölében. A kislány nem sírt csak nézet két szép nagy kék szemeivel, és nagyokat ásítgatott.
Mária elvette a kicsit Misikétől és mosdani küldte a kúthoz a vályúhoz, ő meg a két kisebbeknek segített a lavórban mosdani és felöltözni.
A nyitott ablakon a madárkoncerten kívül, jól behallatszott egy gólyapár kelepelése, ahogy a tavalyi fészket javítgatták, a kútágason, melyet egy kissé megrongált az idei szeles hideg tél.  
Míg Mária a gyerekekkel volt elfoglalva, Mihály megterített, és lassan mindenki elfoglalta helyét az asztalnál. Csak Mária ült le egy kis székre a spór mellé, hogy megszoptassa Karolinát, aki még nem volt hajlandó egyebet enni, amiért a szülők nem is nehezteltek, minél tovább szopik annál egészségesebb lesz! Mondta Mihály.
Mielőtt reggelizni kezdtek volna, az apa összekulcsolta kezeit felnézet a falon függő Szent Mária képre, és hangosan imádkozott melyben a többiek is követték.
A férfiak tojásos szalonnát fogyasztottak, míg Karolina csak forralt tejet kért puliszkával.
No, kis fiam, a nap mindjárt már magasan lesz, ha akarsz, még visszafeküdhetsz, hiszen vakáció van, vagy jössz velem a szilvásba szántani, vagy inkább felásod itthon azt a sarkot, amit lepucoltam a télen.
Ha nem haragszik édesapám, inkább felásom itthon a kertet és majd aztán át mennék egy osztálytársamhoz, együtt készülünk a vizsgákra.
Jól választottál kis fiam mondta az anyja, így már délután elvethetem én is a borsót.
Köszönöm szépen a reggelit, már nem is vagyok álmos, megyek az ásó után.
Egészségedre Misike! Mondták a szülők kórusban.
Mihály is megköszönte a reggelit és egy pohár bort töltött magának, hiszen nem szabad a szőlősben csak úgy szárazon dolgozni! Ezért egy literes üveget is megtöltött a saját termelési borából. No, most már megyek! Szólt Mihály és elindult az ajtó felé, de nem előbb, hogy megpuszilta volna feleségét és legkisebb kicsiny leánykáját. Ép, hogy rátette kezét a kilincsre, óriási robbanás rázta meg az ablakokat. Jaj, mi történt? Kiáltott fel Mihály és rohant a kert felé, Mária letette a kislány egy ágyra, rászólt nagyobbik gyermekére, hogy vigyázzon rá és szaladt férje után. Misikét hanyatt fekve találták a kertben, orcáját és jobb kezét vér borította. Misike drága kis fiam, bocsáss meg nekem, nem kellet volna ide engedjünk, én vagyok, egyedül én vagyok a hibás, ordítozott Mária. Zsebkendőjével törölgette arcáról a vért, és könnyeivel áztatta a kisfiú arcát. Mihály átszaladt a szomszédba hogy fogják be a derest,(nekik csak tehenei voltak. Jött is a kocsi gyorsan, a még mindig ájult Misikét felrakták a szekérre és hajtottak, mint az őrült az orvosi rendelőbe.
Az orvos magához térítette a gyereket, ellátta első segéllyel, elállította vérzést és mentőt hívott. Akkorra már Mária is megérkezett és kisfiával együtt a szemészeti klinikára vitték. Kiszedték a szilánkokat kezéből és arcából, szeméből, és alapos vizsgálatnak vetették alá. Más károsodást nem szenvedett, de szeme fénye, mint az orvos mondta édesanyának örökre kialudt. Mária a hír hallatán rosszul lett, és őt kellet kezelésbe venni. Könnyeit azonban nem tudta elállítani, kérlelte az orvost, hogy adja kisfiának az ő szemeit. Mert egyedül csak ő a hibás a történtekért.
Sajnos ettől mi még messze állunk, mondta az orvos látva az édesanya szenvedését.
Holnap haza mehetnek, így is jó hogy nem történt még ennél is nagyobb baj. Másnap haza mentek, de Mária sosem tudta magának megbocsájtani. egy ideig a szülők vádolták egymás, de igazából mindketten bűnösöknek érezték magukat. Majd egyszer mikor ketten marattak, Mihály így szólt feleségéhez:
Mária kedves, hallgass rám! Az élet ilyen megpróbáltatásai vagy szétzúznak egy családot vagy még erősebben össze kovácsolnak. Legyen a miénk az utóbbi. Kérjük a jó Istent, hogy segítsen át e nehéz órákon, a gyerekeknek továbbá is szükségük van egy erős családi háttérre, különösen most Misikének.  Szüksége van bátorításra, lelki egyen súlyának a helyre állításában és még több szeretetre.
Mint látod, nem akar ki menni a házból, beszéltem az osztályfőnökével, ma délután egy néhány gyerekkel eljönnek meglátogatni Misikét. Meg kell győznünk, hogy, fogadja őket.   
Az nap estére eljött az igazgató (aki az osztályfőnök is volt).
Először megbeszélték az apával rendőri vizsgálatok eredményét:  
Igen, ismét egy második háborús kézigránát robbant, ez az átkozott háború, még mindig szedi áldozataik. Ez már a harmadik a mi falunkban. De menjünk be a gyerekhez!
Az elején nehezen indult a társalgás, de a gyerekek jelenléte jó hatással volt Misikére. Segítségükről biztosították, kérték, hogy járjon továbbra is iskolába. Hiszen te jó tanuló vagy Misikém, osztály első, a gyerekek is segíteni fognak a felolvasásokban, meg édesanyád is esténkén, már csak egy év harmad van, szépen le fogsz vizsgázni szóbeliben és az írásbeliket le fogod diktálni egy hatodikos gyereknek. Aztán már meg is érdeklődtem, ősszel Bukarestbe mész a vakok intézetébe és meg tanulsz masszírozni, és ha levizsgázol, haza jössz ide egy kórházba. Ki tudja talán még minket is fogsz kezelni. Majd minden reggel együtt megyünk ajánlotta fel segítségét a szomszéd kisfiú, aki padtársa is volt Misikének. Sikerült nekik meggyőzniük Misikét, aki szépen levizsgázott és két évre Bukarestbe ment tanulni. A szülők is nagyon boldogok voltak, de Mária sosem tudta magának megbocsájtani a történteket. Főleg, mindig azért imádkozott, hogy csak lehessen egyszer oda adni szemét fiának.
Misikét két év múlva Jászvárosba helyezték az egyik klinikára, mint gyógy masszőrt.
De mivel hogy a baj sosem jön egyedül, alig két hónapra hogy elkezdett dolgozni, súlyos vese elégedetlenség lépet fel, úgy hogy mindkét veséjét el kellet távolítani, és csak egy átültetés menthette meg.
Akkor édesanyja ismét elsőnek jelenkezet, mint donor. Mos szerencséje volt, a vizsgálatok elfogatható donornak biztosították
Ha már szemet nem, legalább életét mentheti meg veséjével, valamennyit vigasztalódott Mária.
Misike gyorsan felépült, folytatta munkáját majd megnősült és három szép egészséges gyerekkel áldotta meg őket a jó Isten, mint kárpótolva minden addigi szenvedéseit. A szülők sosem felették a történteket, de meg tanultak az új helyzettel élni, és szeretetük semmit sem lankadt, sőt boldogok voltak, ha unokáikkal lehettek.
**********************
 12.HÚSVÉTI VERSEK 

CSOMOR HENRIETT : Nagypéntek bánata

Ilyenkor nagypénteken,
szenvedő Jézusunkra gondolok.
Templomok nyugalmában,
harangok mély csendjében,
árnyas lombú fák alatt,
letakarva keresztje.
Imára kulcsolt kézzel
rá emlékezem.
Szívemben mérhetetlen
fájdalmat érzek,
ahogy cipelte nehéz keresztjét
fel a Golgotára
töviskoszorúval fején,
vérző testtel.
Ártatlanul, s némán
ment a halálba.
Gyenge lába alig vitte.
Szomjazott!
Miért nem adtatok neki vizet?
Kegyetlenül sorsára hagytátok,
mert féltetek.
Fölért a hegy tetejére,
keresztjét földbe verték.
Még egyszer megfeszítették.
Magasztos égnek közelébe könnye hullott.
Mennydörgés hallatszott,
hatalmas villámokat szórt az égbolt.
Eső csillapította vérző, égő sebeit,
mire újra sütni kezdett a nap,
elhagyta földi létét,
lelke felszállott a mennybe.

2019. április 23.
 ...................................................

NAGY VENDEL: Húsvét ünnepén

Tavaszodván,
Szikrázó víztócsákon
És csipkés ködfátyolon át
Barkázik a bágyadt határ.
Szürke füstöt idézve
Lomhán kolompol,
Hömpölyög hazafelé a nyáj.
Anyja mellett bégetve szalad
Az égi áldozat,
A húsvéti bárány. 


2019. Húsvétján: Istentől áldott boldog húsvétot kívánok sok szeretettel: Vendi.
HÚSVÉTI HANGOS VERSEK
Elmondja Ilosvay Gusztáv
...................................................

Tóth Enikő Enci: Húsvét felé
 
Elindul a lélek fel a Golgotára,
fényes napra kelve, megváltásra várva,
Istennek énekét fülekbe zengeni,
s a kereszthalállal valamit kezdeni...

Így indul a lélek fel a Golgotára,
Mária tétován néz egyetlen fiára,
könnye hull, patakként földünkön szétárad,
a hit a szívünkben soha el nem fárad.

Minden új húsvétban saját golgotánkat
megjárjuk, cipelve örök keresztfánkat,
majd, mikor Jézusnak lehullik a vére,
átéljük, velünk van örök szenvedésben...

á

Tóth Enikő Enci: Húsvét

Húsvétra készülsz, az ünnepet várod,
tavaszra ébred az égi határ,
eldobod lassan a télikabátot,
nyílik a szíved, égi jelre vár...
Indul a lélek fel a Golgotára,
újra gondolva a kereszthalált,
Isten a Fiát küldte e világra,
s az emberi gyarlóság égre kiált!
Eljön a vasárnap arany szavakkal,
hirdeti végre a feltámadást,
múló időben sok új tavasszal
húsvétnak ünnepét adja majd át...
Boldog a világ, Jézus feltámadt,
szívekben ismét a hitünk szétárad...
..................................................

Szauer Gertrúd: A húsvét megmentői


Kerek erdő szegletében,
Kis nyuszilak rejtekében,
Tojást várnak talicskányit,
Ej de valami hibádzik.
Előkerül minta, ecset,
Nem lelik a festékeket.
Keresgélnek erre-arra,
Benéznek a bokoraljba,
Lent pincében, fent padláson,
Kiált Gyuszi: „nem találom”!
Szerte szalad a kis csapat,
Átkutatnak völgyet, tavat,
Keresik a kis palettát,
Hol talán a madár sem járt.
Egyszer, Csabi eszébe jut,
Róka Rudi házához fut.
Furcsa dolgot vesz ott észre,
Színes annak minden léce.
A teteje rózsapiros,
Az ablaka sárga csíkos.
Az ajtaja barna és kék,
Falán van egy zöldellő kép.
„Ejnye Rudi te kis ravasz,
Tőlünk van a szín, nem igaz?
Mi lesz akkor most mivelünk,
Tojást így hogyan festhetünk?”
Csabi gyorsan hazaszalad,
Szomorú a nyuszicsapat.
Sírnak-rínak keservesen,
Nem tudják hogy most mi legyen.
Meghallja ezt Napanyácska,
Nyulacskáknak jó pajtása.
Töri fejét segítségen,
Körül kérdez Földön-égen.
Adott sárga sugarából,
A tartóban szinte lángol.
Ég apó ad tiszta kéket,
Felleg festő üdeséget.
Tavaszanyó zöldet hozott,
Mit a levelektől kapott.
Tűz fivérek pirost adtak,
Feketét a földtől kaptak.
Örült a sok nyuszigyerek,
Szorgoskodtak már a kezek.
Elkészültek a tojások,
Remélik majd megcsodálod.

............................................

NAGY VENDEL: HÚSVÉTI LOCSOLÓVERS -  LOCCS

Esztendő múltával
Eljöttem Tehozzád,
Megöntözni Téged.
Tedd alám a széket,
Úgy könnyen fölérlek.

Messziről jöttem.
Hogy hamar ideérjek,
Majdnem csak repültem.
Félúton a kútból
Vizet merítettem.

 Most itt állok előtted,
S tátva van a szám,
Szépségedet látva,
Drága violám.

Tessék hát forrásvíz,
Hogy el ne hervadjál.
Esztendő múltáig
Gyöngyen illatozzál.

2018. Húsvétján
 Nagy Vendel Loccs című versét előadja a szerző
 Megjegyzés:  Hölgyek, és Urak  készüljetek!

KÉZCSÓKOM A  HÖLGYEKNEK. LOCCS...
AKKOR MOST BULI VAN ..
NYUSZI BUGI...
ÉNEKEL CSONGRÁDI KATA...

Kedves Barátaim!
Mos találtam meg ezt a régi dalt, amivel Húsvét alkalmából remélhetőleg kellemes perceket szerezhetünk Mindenkinek! Szeretettel: Kata
**********************
 13. VERSCSOKOR VÍRUSOKRÓL 
 - HAZAI, KORTÁRS SZERZŐKTŐL- 

Tóth Enikő Enci: A koronavírusról...

Félelemláng ég szemedben,
fertőtlenítő a kézben,
ha én lennék a helyedben,
nem vennék részt rendezvényen...

Isten fentről figyel téged,
hited erős, nem kell félni!
Túl drága a földi élet,
nem fog gyorsan véget érni!

Mosd a kezed, figyelj oda
magad mellett sok emberre,
bár ez a vers nem egy óda,
bizakodás száll felette!

Ha diák vagy? Ne félj, meglesz,
tudásodat gyarapítja,
internetre tanár feltesz
mindent, mit megtanítana...

Ha idős vagy, vigyázz nagyon,
munkával ne hajszold léted,
nem számít a földi vagyon,
csak az igaz emberélet!

Mindannyian egy nemzetért,
Európában, kis hazánkban,
küzdjünk meg egy szebb életért
együtt, összefogva bátran...
 á
Tóth Enikő Enci : Epigramma a koronavírusról

Látod, az ember léte a tét már, félelemárnyék
ringat távoli fényt, mégis a földi remény
Isteni szóval éled, a szívben régi ajándék,
mosd a kezed ma sokat, ez feladat ma feléd!
Így fut az élet, régi időknek vágyai élnek,
iskola zárt kapuján egyre csak éled a jel,
távtanításban sok tanulónak szállnak a képek,
így a tudás java még mindig az égig emel...
Bízva a mában, élj a hitedben nem keseregve,
járvány volt a világ régi időkapuján,
nagy tömegélményt napjaid élén egyre kerülve
múlik a vírus, a lét boldog időre talál...
..................................................

CSOMOR HENRIETT: Világjárvány -  Koronavírus

Ember, te aki éveken
át küzdöttél, házat építettél,
s szépítetted családodnak,
láttad felnőni gyermekeidet,
akiket tanítottál,
s vigyáztál rájuk,
családi házból kirepültek.

Lassan megöregedtél,
semmit nem láttál a világból,
rettegsz a koronavírustól,
amely világméretűvé
nőtte ki magát.

Nem tudsz ellene mit tenni,
csak sűrűn kezet mosol.
Ha az utca forgatagában
találkozol egy rég
nem látott ismerősöddel,
kézfogás nélkül melegen,
s kedvesen a szemébe nézel.

Egy fénylő, csillogó
szemkontaktus mindent elárul.
Jól tudjátok, most a puszi és
a kézfogás mindkettőtök
egészségét veszélyeztetheti.

Csendes magányodban
imára kulcsolod kezed,
s kéred a Jóistent,
hogy óvja meg a családod
a fertőző, halálos vírustól.

2020. március 14
 ............................................

FEKETE HUMOR… KOVÁCS  JOSEF  KOPEK NÉVNAPJÁRA
- ROMÁNIA - 

Gyászjelentés
Félárbocra eresztették a nemzeti lobogót, és mellé felhúzták a fekete zászlót.
Gyásszal teli József napra ébredtünk, sehol semmi, nincs rossz cserépedények küszöbverése, néma csend a hetvenedik névnapomon
Biztos a még megmaradt életemben mindig emlékezni fogok erre a József napra. A csülök is magányosan sír fel, hogy ne talán a korona vírus martalékává válik.
Én sovány disznótoros káposztalevesre álltam, van belőle egy pár liter, hiszen csak reméltem hogy betéved valaki.
No de megértem ezt is, a háromnapos Józsefekből egy sem maradt. A pálinkás korsó is csak reám vár,  így nem is töltöm pohárba  majd erre is úgy emlékszünk mint életünk egyik fekete pontja ezzel zárom soraim. Köszönöm mindenkinek a jó kívánságait és megyek hűséges barátaimhoz, akik szeretettel várnak
és majd évek múlva úgy fogunk emlékezni, hogy volt egyszer egy fekete József nap melyet körbezárt a korona vírus..
 ..................................................

I. P. STEVE: AUSZTRÁLIA

Egyszer majd

Gonosz lélek, ördög, a vírus, vagy mi,
bár lehet, hogy az ember teremtménye,
de lehet, hogy szülte a nagy természet
s létben az embert, nem akarja hagyni.

Istentől kérem a kegyelmet kapni
s az emberiség helyett hajtok térdet,
hiszen, ha ez egy büntetés, megértem,
hogy miért kell átélni, avagy halni.

Most az egymásért az egymástól távol,
míg a látszatért sem ölel magához,
nagy önfegyelemmel ad tiszteletet.

Elzárkózva a félelemben kicsit,
csak a mindenkori, szép remény hinti:
egyszer úgyis, majd mindennek vége lesz.
 **********************
 14. NOVELLA 

Kelemen Györgyné Edit: Tündér kert

Egy kedves baráti család, anyuka és apuka elkeseredtek. Kicsi lányuk a kis Katika elveszítette a látását és örök sötétség fátyla hullt kis szemére. Félelem és keserűség mi átjárja őket. A méla bús hangulatot, hogy oldjam és a szülők megtudják beszélni, hogy mi és hogy is legyen, Katikát sétálni viszem.
Én sem látok jól és a vakság, mint valami lecsapni készülő bot, ott lebeg a fejem felett. Megértem a kislányt, fél ettől a sötét, új világtól. Hiszen én is félnék tőle.
  A parkba megyünk. Nem túl szép, a forró nyári nap sugarai kiégettek mindent. A bokrok szomorúan megsárgultak, elhervadt virággal várják az éltető esőt. A fák ágain szomjas, sárgás levelek ülnek. Most kicsit enyhült a hőség, az idő a barátságosabb arcát mutatja. Kedves langyos szellő fújdogál és simogat. A park száraz és lehangolt, szomorú és keserű. Talán egy kiadós eső még életre kelti a tájat.
Fogom a kislány apró, kezét. Nyolc éves, még meg sem ismerte szinte ezt a szép világot és már is sötétben jár.
 - Edit néni, tényleg szép kék a szemem? – hajol hozzám, hogy jobban meg tudjam nézni.
- Igen, valóban, mint a tenger, olyan szép kék.  Nem is, inkább mint a kék búzavirágé, na igen pont olyan. Füllentek, a kicsinek inkább vizes kék, nem szép színű a szemecskéje.

A pici mosolyog, neki csoda szép szeme van. Elkezdem mesélni neki, milyen a park. Persze egészen másként, mint valójában. Színes ceruzám a szavak virága. Teremtek hát egy csodával teli, mesés világot.
A bokrokon szebbnél szebb rózsák nyílnak, piros és hófehér. A táskámból elvarázsolnom az illatos sprémet. Úgy teszek, mint aki köhög és fújok egyet a levegőbe.
- Már érzem is az illatát – mondja nevetve Katika.
- Milyen csodaszép pillangók repkednek! A szárnya mint a szivárvány szikrázik, ahogy a nap rásüt. Megtelik a park szivárvány pillangókkal, hangtalanul szálnak össze-vissza, repkednek.
   Az egyik rászállt egy rózsára, neked integet a szárnyával. - integess vissza.
Katika vígan integet a nem létező pillangónak, de a mi képzeletünkben ott van. A méhecskék dolgoznak, döngenek halkan.
- Nézd, annak a méhnek kis vödre van, abba gyűjti a virágport és viszi haza a kaptárba.
- Katika mosolyog, kacag. Már napok óta csak sír, végre boldog egy kicsit.
 A fán csodaszép, kék színű madár van, olyan kék, mint a szemed. A boldogság madara.
-  Kék? Én még olyat nem is láttam!
- Bizony kék, a te nevetésed csalta elő. Neves hát sokat.
Egy kis veréb, mi előttünk ugrál, morzsát remél. Akad is egy darabka kenyér a táskámban. Oda dobom és jön a többi kis kéregető. Katikának adom, dobálja.
- Most kicsit jobbra dobd, ott van egy meseszép. Ó, mi csodás a tolla és milyen büszkén hordja.
- Piros a tolla? A pirosat nagyon szeretem.
- Igen, piros, olyan mint a tűz, olyan lángolóan vörös.
 A kopár park mintha tündér kert lenne. Megtelik sok mesés szépséggel. A képzeletem az, mi kifesti és színezi. A kopasz fenyő élénkzöld lesz, mókuskák ugrálnak a tetején. A fűben nyuszi szökken és lapul nagy tapsi füleivel. Katika arca ragyog. Elfelejti, hogy nem lát és csak én mesélek neki. A gyermeki képzelet száll, és életre kell a kiszáradt park. Virággal, pillangóval sok-sok csodás szépséggel.
Haza viszem, a csepp szája csacsog, mennyi szép  dolgot is látott. Tündér kertben járt, úgy bizony! Ugye máskor is elmegyünk oda, ahol olyan varázsos virágok és pillangók szállnak?
A sötétben kinyílt egy másik világ, mi százszor szebb mint az eredeti. A fantázia, a mesék országa, mi megszépíti a sötét napokat.
A szülők boldogok, nem sír a kislány, vidáman nevetgél. Sötét és új világ, félni tőle nem szabad! Hiszen tapintunk, hallunk, érezzük az illatokat, másra kell figyelnünk és nem a látásunkra. Katikának mind ezt még tanulnia kell. Vannak szerető szülei, barátai és ezen a nehéz úton segítenek neki. Félelmetes új világ, lassan megbirkózik vele. Szeretettel és a tanulással legyőz minden nehézséget! Hiszen nincs is semmi baj, ha valaki fogja a kezed. Én még látok, igaz nem túl jól. Szerencsés vagyok, mert van megértő páron, aki helyettem is lát és vigyáz rám, féltve óv engemet.
 **********************
 15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS SZERZŐKTŐL 

CSOMOR HENRIETT: Egyszer visszatér

Csitulj szívem, ne zakatolj
olyan nagyon bánatomban,
mert beleőrülök a fájdalomba.
Kegyetlen az élet, pillanatok alatt
elveszíthetem azt, aki kedves számomra.
Lassan múlnak a napok,
hetek, s hónapok.
Bársonyos, édes hangját
többé nem hallhatom.
Elment, szépen, csendben.
Nagy űrt hagyva maga után.
Nélküle megint elvesztem,
s a helyemet sem találom.
Futnék, hogy feledjem,
de őt nem lehet elfeledni,
abba bele is betegednék.
Legkeményebb időkben is
velem volt.
Egyetlen percre sem hagyott el.
Szép szavain repített,
úgy vitt előre.
Tudom, hogy egyszer visszatér.
Hiánya mintha ólom súlyaként
nehezedne rám.
Kalitkájából kiengedem
dalos ajkú kis madaram.
Utoljára tenyerembe veszem.
Könnyeimmel küszködve arra kérem:
repülj el hozzá madárkám,
óvjad, s vigyázz rá.
Göröngyös útján kísérd halk lépteit.
Percre se hagyd magára,
ha látod, hogy szomorú,
ülj mellé, s vigasztald
úgy, mintha én lennék mellette.

2019. január 27.
............................................
 NAGY CSABA:A vándor

Friss hó rejti el súlyos léptem nyomát,
nyugtalanít egy valótlan álom,
és amíg gondolataim kuszaságát
rendezgetem, lelkem rezgését hallgatom.

Hold bújik elő vastag fátyla mögül –
félbehagyott mondatok kötnek belém –
a véget várja mind, rendületlenül,
mely megvolt még a hajnalok kezdetén.

Hideg szél túr a csupasz ágak közt,
kitörött üvegablak ásít keservesen.
Becstelen némaságát szégyelli tán.

Kuvik töri meg az ég-mély csendet: -
Mindörökké
kóborolni fogsz te már, menthetetlen,
Holdtól lopott árnyéknak sötét oldalán.

2020.1.29
...............................................

Kovács Tibor: Húsvét ünnepén

Nyulaság megérkezett,
Eljött ismét, Gyermekek örömére,
Hozott e ajándékot s sok finomságot?

Nyulaság Úr bizony hozott,
Babócáknak, Gyerekeknek
Ajándékot,
Kinder meglepetés, és egyéb,
Csokinyuszi finomságot.

Készül e már a Nyuszi fészek?
Igen, kicsi kezek szorgosan
Munkálkodnak,
Egy kis fű ide, egy kis fű oda,
Máris kész a Nyuszi fészek.

Jöhet is a Nyuszi Úr,
Hozzon sok jó finomságot,
S Piros tojást locsoláskor.

2020. március 05.
...............................................

REMÉNYI  TAMÁS: Csókokkal fogadunk
 
Orgona nyílik, lelkem heve izzik!
A tavasz tüze emészt, láng csókol észt,
Agy nem érez vészt, szerelemben vesz részt.
Esteledik, s a virág illatozik.

Testem már alszik, lelkem álmodozik.
Most is bennem élsz: Te szerelmes vagy, égsz!
Szívem tettre kész, perzseled, majd' elvész:
Mégsem ellenkezik, benned megbízik.

Magányban vergődünk, reggel ébredünk.
Jó lesz majd estünk, érkezik szerelmünk!
Nappal sóhajtozunk, éjjel mulatunk.


Órák telnek, lassan múlnak a percek:
A csillagok már kelnek, Téged lesnek...
Együtt vigadunk, csókokkal fogadunk.


2020.01.22.
 **********************
 16. KÉRTEK RÁ DIÓT? 
 - MÁRCIUSI HANGOS VERSEIMBŐL - 


SZEGZÁRDI NAGY VENDEL  VIRÁG HELYETT, NŐNAPRA, CÍMŰ VERSÉT ELMONDJA ILOSVAY GUSZTÁV. A  RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  MAI ADÁSÁBÓL,  AUSZTRÁLIA
2020.  MÁRCIUS  08.- ÁN   A  NŐNAPON

  Azt hiszem a világ kezd meghülyülni.  Most , hogy korona vírus és az ehhez kapcsolódó pánik kezd eluralkodni az „ egész világon” örömmel jelentem, hogy korona ide, korona oda, mi itt vagyunk, és rendíthetetlen lelkesedéssel hozzuk a magyar programot. Jobbnál jobb riportokat hallhatsz és véleményt formálunk (saját gondolatainkat a világról és a benne történtekről). Sajnos az adás végére nem derült ki, hogy hol lehet kapni WC papírt, de rendületlenül kutatunk utána, és ha találunk, megosztjuk a hallgatóval. Már ezért is érdemes bennünket hallgatni. Ide kívánkozik az is, hogy humorral könnyebb elviselni mindenféle problémát. A Mi Csibink elvitt bennünket a Lake Eyre ( Eyre tó )-hoz  ami egy természeti csoda. Bálint Csaba jelentkezett be Délvidékről és után Kiss Ágnessel elmentünk borozni. Hogy milyen borral, azt az adásból tudhatod meg. Nagy Vendellel karöltve megemlékeztünk a Nőnapról. 
Szeretettel: Jó szórakozást! Jó rádiózást!


Ezt a honlapot tedd be a keresőbe: www.radiomozaiksydney.com.au
Ölellek: Ilosvay Gusztáv
..............................................

Szegzárdi Nagy Vendel Minden napi forradalmunk március 15.-re című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
A  RÁDIO MOZAIK SYDNEY   MAI ADÁSÁBÓL,  AUSZTRÁLIA
2020. MÁRCIUS  15.   AZ 1848.- AS  MÁRCIUSI FORRADALOM ÉVFORDULÓJÁRA, ÉS EMLÉKÉRE.

  Ebben a bizonytalan, kicsit felzaklatott és majdnem azt mondhatnám, hogy kilúgozott világban azért egy dolog majdnem biztos. Mi itt a rádióban megszólalunk. Hiszed vagy nem, a végén mindig azzal az érzéssel jövünk ki a stúdióból, hogy: hű de kár, hogy befejeződött. Pedig még ezt meg azt kellett volna elmondani, de mint mindig az a nyavalyás IDŐ az gátat szab mindennek. technika jóvoltából viszont te, a hallgató annyiszor hallgathatod vissza, ahányszor csak akarod. Március 15-re Nagy Vendel verse remek lett. Ilosvay Egyed Katalin is hozta formáját. Pozitív hangulatban fejeztük be a komputerről szóló beszélgetésünket Magorral és Les Adám is megfőzte a gulyást. Szóval még csak a jéghegy csúcsát mutattam be, sok minden nem fért ide. De meghallgathatod és majdnem biztos vagyok, hogy tetszeni fog. Jó rádiózást!
Ezt a honlapot tedd be a keresőbe


És az égiek vigyáznak ránk! VENDELEM, te szép ember, 1,40 környékén.... 
Remek lett! Köszi. Ölellek: Ilosvay Gusztáv
 **********************
 17. MINDENNAPI HUMOR 

KIÁLTVÁNY
Tisztelt elnyomottak!

 Végre a dolgokat feketén-fehéren látjuk: meg vannak számlálva a

napok, amikor a nők azt mondják nekünk, hogy nem értenek minket!

Ezúton küldök nektek egy olyan dolgot, amit ők (a nők) is

olvashatnak és remélhetőleg meg is értenek:
FÉRFIKIÁLTVÁNY (most már mindörökre)!
Nők, kisasszonyok, barátnők, jegyespárok női tagjai, feleségek,

asszonyok és minden bizalmas női egyed!

1. Ha úgy gondolod, hogy kövér vagy, valószínűleg ez így is van!
Ne kérdezz, elhallgatom a választ.

2. Ha valamit akarsz, elég, ha egyszerűen megkérdezed. Hogy
valamit tisztázzunk: mi egyszerűek vagyunk. Mi nem értünk semmilyen hülye,
indirekt kérdést. Indirekt kérdések nem működnek! Mondd egyszerűen mit
akarsz.

3. Ha valamit kérdezel, amire nem vársz választ, ne csodálkozz,
ha kapsz rá olyan választ, amit nem akarsz hallani.

4. Mi egyszerűek vagyunk. Ha megkérlek arra, hogy nyújtsd át a
kenyeret, nem mást kérek mint azt. Az nem szemrehányás, ha ez nincs az
asztalon. Ennek nincs semmilyen eltitkolt jelentése. Mi tényleg egyszerűek
vagyunk.

5. Mi egyszerűek vagyunk. Semmi értelme azt megkérdezni, hogy
mire gondolok! 96,5%-ban a férfiak a szexre gondolnak. Nem, nem vagyunk
megszállottak, egyszerűen ez az a dolog, ami nekünk tetszik.

6. Mi egyszerűek vagyunk. Néha nem gondolok rád. Ez nem rossz.
Kérem, próbáld megszokni! Kérlek ne kérdezd, hogy mire gondolok, mert ez azt
jelentené, hogy hajlandó lennél politikáról, gazdaságról, filozófiáról,
fociról, piálásról, cickókról, hátsókról és autókról beszélni.

7. Péntek/szombat/vasárnap = sok kaja = barátok = foci a tévé
előtt = sör = rossz kedv. Ez olyasmi mint a telihold vagy apály, dagály. Ez
elkerülhetetlen!

8. A bevásárlás nem okoz örömet, és nekem soha nem fog örömet
okozni!

9. Ha valahova elmegyünk, mindegy milyen ruhát hordasz, az
nagyon jól áll neked. Megígérem!

10. Van elég ruhád és elég cipőd. Az üvöltözés zsarolás.
Az, hogy kiforgatsz a vagyonomból, számomra nem szerelmi bizonyíték.

11. A legtöbb férfinak 3 pár cipője van. Ismétlem: mi egyszerűek
vagyunk. Hogy jut eszedbe olyasmi, hogy fogalmam lehet arról, hogy a 30 pár
cipőd melyike illik a legjobban a kiválasztott ruhához?

12. Egyszerű válaszok mint pl. igen vagy nem elegendőek, mindegy
mi volt a kérdés.

13. Ha valamilyen problémád van, elég ha megkérsz, hogy segítsek
a probléma megoldásában. Ne kérj arra, hogy sajnáljalak, mint a barátnőid.

14. Azok a fejfájások, melyek 8 napig tartanak, azok nem
fejfájások! Menj el az orvoshoz!

15. Ha mondok valamit, amit kétféleképpen is lehet mondani és
egy a kettőből megnyugtat vagy elszomorít, akkor mindig a másikra gondoltam.

16. Minden férfi csak 16 színt lát. A barack nem szín, hanem egy
gyümölcs.

17. Nekünk annyira tetszik a sör, mint nektek a kézitáska. Ti
sem értitek, mi sem értjük.

18. Ha megkérdezem tőled, hogy mi a baj és te azt mondod hogy
"semmi", ezt elhiszem neked és úgy teszek, mintha minden rendben lenne.

19. Ne kérdezd: "Szeretsz még?" Legyél benne biztos, hogy igen!
Már nem lennék melletted, ha ez nem lenne igaz!

20. Az ősi igazság a legkisebb bizonytalanság esetén is, mindegy,
hogy miről van szó: Válaszd a legegyszerűbbet!

Mi tényleg egyszerűek vagyunk!!!
KÉREM, HOGY EZT A KIÁLTVÁNYT ANNYI NŐ KÖZÖTT TERJESSZÉTEK,
AMENNYINÉL CSAK LEHET, HOGY VÉGRE MEGÉRTSÉK A FÉRFIAKAT, MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ!
KÉREM, HOGY MINÉL TÖBB FÉRFINEK IS KÜLDJÉTEK EL, HOGY TUDJÁK,
HOGY A SAJÁT KÜZDELMEIKBEN NINCSENEK EGYEDÜL.
FORRÁS:  INTERNET 
**********************
 18.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 
 - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA - 

A  BAZSALIKOM 
A bazsalikom egy nagyon sokoldalú fűszernövény. A legtöbben azt gondolják, hogy csak a mediterrán ételek készítésekor használható fel, pedig ez közel sincs így. A bazsalikom gyógynövény is, hiszen számtalan betegséget orvosolhatunk vele, sőt rendszeres fogyasztásával meg is előzhetünk bizonyos betegségeket.
A bazsalikom csökkenti a szervezetben kialakuló gyulladásokat, remekül oldja a stresszt, illetve a szorongásra is pozitívan hat.
Soponyai Mihály
A bazsalikom rendkívül gazdag A-, C- és K-vitaminokban, ásványi anyagok közül pedig kiemelkedő a vas-, a magnézium-, a kalcium- és káliumtartalma, de béta-karotin is található benne.
A bazsalikomnak nagyon magas az antioxidáns-tartalma, amely védelmet jelenthet a sejtek számára, ugyanis az antioxidánsok nagyon jó harcosok a DNS-károsodásokkal szemben, ezen kívül a gyulladás csökkentésében is kitüntetett szerepet játszanak. A bazsalikom egy természetes gyógymód lehet ízületi gyulladás, cukorbetegség és még szívbetegség esetén is.

A bazsalikom illóolaja eugenolt, vagyis egy gyulladásgátló vegyületet tartalmaz, amely jelentősen képes lecsökkenteni az ízületi gyulladás során keletkező duzzanatot.
Bazsalikom

A bazsalikomnak hasznát vehetjük akkor is, ha túl magas a vércukorszintünk, hiszen jelentősen csökkenti azt. Ez az urolsavtartalmának köszönhető. Az urolsav elősegíti a vércukorszint emelkedését okozó glükóz felszívódásának a megakadályozását, illetve annak csökkenését.
Mivel a bazsalikom gazdag antioxidánsokban, így nagyon hasznos lehet a szív egészségére is. Tanulmányok igazolják, hogy a bazsalikom csökkenti a rossz koleszterin szintjét, illetve a vérnyomásra is kedvező hatást gyakorol, így pedig jelentősen csökkenhet a stroke és a szívinfarktus kialakulásának a kockázata.
A bazsalikomnak magas a béta-karotin- és a magnéziumtartalma, ami együttesen szintén elősegíti a gyulladáscsökkenést, így járulva hozzá a szív egészségének megőrzéséhez.
Mivel stresszcsökkentő hatása is van, így a sejtek egészségét védi. A DNS sérülése akkor következik be, amikor túl sok szabad gyök halmozódik fel az emberi szervezetben. A szabad gyökök genetikai mutációt okozhatnak, amelyek felelőssé tehetők a rákos megbetegedések kialakulásáért.
A bazsalikom illóolaja számos, egészségre veszélyes baktérium ellen is hatásos. A krónikus stressz legyengítheti az immunrendszert, de a bazsalikom a stressz és a szorongás leküzdésében is a segítségünkre lehet.
**********************
 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 
 á

Kedves Vendi!
Igazán rendes tőled rám is figyelsz. Köszönöm barátságodat, példás alkotói életedet, mely sokunknak példakép!
Öleléssel: Laci

Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. febr. 26., Sze, 2:56):
KEDVES LACI BARÁTOM ..  GRATULÁLOK  LEGÚJABB  könyvedhez, remélem hamarosan megjelenik, és  bemutathatom  a  magazinomban..   várom  verseidet..    
Baráti ölelés:  Vendi
 .............................................

DE SZÉP TAVASZVÁRÓ VERS, DRÁGA VENDI! GRATULÁLOK ÉS KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASHATTAM. SZÉP ESTÉT, PUSZI, ANJO.
Kun miaj plej amikaj brakumoj, Anjo

Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. márc. 9., H, 17:52):

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HAJNALI RENGŐ KERENGŐ

Hajnali rengő kerengő 
zsolozsmák hangján
ébreszti az erdőt,
patak ezüst vize 
érleli a mezőt,
éltető nedűt ád,
kék színre váltva 
surrantja iramát.
Kaviccsá koptatja 
hegyormok szikláját.
Leomlott régen 
villám segedelmével, 
évszázadig görgeti 
maga előtt hévvel,
gömbölyítő kéjjel,
nappal és éjjel.
Jelzi az örökös
mozgó valóságot.
Az idő és a kor,
megöli az álmot.
Ki vaknak áll,
kösse fel a tunikát.
 Úgy hangzik ez, 
mint aki zokog, 
s belül talán ezt is teszem, 
de, szem nélkül nem lehet sírni. 
Két véres szemüreggel nem lehet zokogni. 
Egy megvakult embernek 
minden oka megvan a sírásra, 
mégsem képes rá.
 A betegség kivájta mindkét szemét.
Megkeményítette szívét, lelkét,
elapasztotta összes könnyét.
Eszembe jut egy bibliai gondolat,
a Te haragoddal ne menjen le a Nap.
Oszlopos kerengőin 
komor kolostornak,
imákat mormolok 
az örökké valónak.
Derekamon a kötél 
hármas csomójával 
mindvégig kordában tart,
mégis lelkesedve 
várom  a  szép tavaszt.

2020.03.09.

 .....................................................


A 1003-as  MAGAZIN KÉPEINEK LEÍRÁSA LÁTÁSSÉRÜLTEK SZÁMÁRA.

Lectori Salutem-nél Vendi egy asztalnál ül, világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát támassza. szürke  póló van rajta.
Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.
Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.

2. ELBESZÉLÉS
Kelemen Györgyné Edit: Fehér bot 
Edit sétál a repce tábla mellet. sötétkék égbolton varjak repülnek.

3.VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - NŐNAPI KÖSZÖNTŐK KORTÁRSAINKTÓL
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt. 

VENDI ül az asztalnál, barna zakóban. az  asztalon  piros alma, gyertya, és egy piros kis fenyő látható.

Baksa Anci: mosolygós, fekete szemű, barna hajú, rövid ujjú blúzban van.  

Ábrahámné Ági írta magáról:

 Ági az örök mosolyával ül kerekesszékében. Idős, kendőzetlen arcán nehéz sors nyomai. Szerinte nem eléggé - őszülő barna haja nincs fodrászolva. Fekete alapon fehér pöttyös zokni és ugyanilyen hosszúnadrág, narancs - és kék színű bő hosszú tunika, lila pamut kabátka van rajta. Kék szeme kedves lényt ígér... )
I.P.Steve. ősz hajú, barna  szemű szemüveges.

Fekete ingben van,   oda van a kép bal alsó sarkába írva fekete betűkkel I.P.STEVE

Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.
Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.

4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA
ÁRVAY MÁRIA : A DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ!
Az év dolgozója. ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.

5. FANTÁZIA REGÉNY
Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség
(2018. - 5. fejezet  4. rész)
SAMÚ ÁGNES Nyári ruhában mosolyogva, ül egy fatörzsön. Fekete hajú, mosolygós, fekete szemüveg van a  szemén.

6. VERSVÁLOGATÁS
I. P. STEVE, ÉS  KLEMENTNÉ BURZA MÁRIA   VERSEIBŐL
I.P.Steve. ősz hajú, barna  szemű szemüveges.

fekete ingben van,   oda van a kép bal alsó sarkába írva fekete betűkkel I.P.STEV 

Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett, haja ősz, fekete szemű, kék hosszú ujjú blúzt visel.

7. KÖSZÖNET
Csomor Henriett:  Írásaim hű javítója.
Csomor Henriett rövid fekete hajú, fekete szemű bal fülében van egy lila nagy fülbevaló amely kiemeli mosolygós arcát. rózsaszín kockás ingben és farmerkabátban van.

8. HAZAI TÁJAKRÓL   - NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAIBÓL
Vendi szőke hajú, szemüveges, bordó zakójában, átható érzéssel kedvesen szavalja gyönyörű verseit a színpadon. 



9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ

7. fejezet. Az utazás folytatódik 1. rész
Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak, mosolygósak fekete szeműek, egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.

11. ELMÉLKEDÉSEIM
KOVÁCS JOSEF KOPEK: NE SAJNÁLJ, HANEM SEGÍTS
KOVÁCS JOSEF  KOPEK: mosolygós arcú, fekete zakóban fehér ingben nyakkendőben van.


12.HALLGASSUK EGYÜTT
Dr. KOVÁTS GYULA  ZENEI ROVATA:
TISZA KERINGŐ

Dr..Kováts Gyula őszes fekete hajú, szemüveges, komoly arcú.


13. BEMUTATJUK…
REMÉNYI TAMÁS  NÍVÓ DÍJAS KÖLTŐT
Sötétkék pulóverben van, fekete szemű, ősz hajú mosolygós. 


14. MÁRCIUS IDUSÁN  - FORRADALMAINK MAI SZEMMEL 
Tóth Enikő: Enikő hosszú szőke hajú, mosolygós, kék blúzban és fekete blézer van rajta.
Vendi szőke hajú, szemüveges, bordó zakójában, átható érzéssel kedvesen szavalja gyönyörű verseit a színpadon. 


15. VERSRŐL VERSRE  - HAZAI SZERZŐKTŐL
Szauer Gertrúd mosolygós fekete rövid hajú, fekete szemű.  Egy párna van a feje alatt.
Csomor Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.
Adamecz László: Kék ing van rajta, mosolygós, fekete szemű, és szemüveges. 

16. GLOSSZA  - MÁRCIUS IDUSÁN
NAGY VENDEL: A  TRIKOLÓR
VENDI egy asztalnál ül, világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát támasza. szürke  póló van rajta.


18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT  - SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA
SOPONYAI MIHÁLY  ELEGÁNS, ÖLTÖNYBEN VAN .
 ..........................................

KEDVES SZEGZÁRDI NAGY VENDEL! KÖSZÖNÖM!

A fene egye meg, könnyet  csaltál a szemembe...

Köszönöm, hogy gondoltál rám! Dicsekedni fogok a verseddel.

Ha lejár a nap, élek a pohárka kadarkával!
EGÉSZSÉGÜNKRE! ÜDV: Paplan
From: Nagy Vendel 
Sent: Thursday, March 19, 2020 8:48 AM
To: Balogh József 
Subject: KEDVES PAPLAN 
NEVED ÜNNEPNAPJÁN. MA VAN A  NÉVNAPOD VIRÁGOT  AZ ÜNNEPELTNEK,  MEG EGY POHÁRKA   SZEKSZÁRDI KADARKÁT... !
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:  KEDVES...JÓZSEF 


Minden évben ügyelek,
figyelem a  naptárt,
nehogy elmulasszam
neved ünnepnapját.
Felhúzom a vekkert
Minden reggel hatra,
Mondja a rádió,
Ma van neved napja,
de magam eszétől sem feledném.
Szíveket melengető
Ez a tény,
De e köszöntő még jobban
Bearanyozza e napot.
Eszembe jutottál,
Ragyog bennem arcod,
Szívemből köszöntelek,
Köszöntlek mert ma van
A NÉVNAPOD.
S megkoszorúzom gondolatimmal
Dicsően szép  homlokod.



Legyen szép napod! SOK BOLDOGSÁGOT.. Szeretettel: Vendi  a rosseb sarokból.
2020..
...............................................


Kedves Vendi!
Köszönöm, hogy olvashattam már az elsők közt ezt a remek, e romlott világhoz illő verset.  Jó is lenne, ha sokan elgondolkodnának saját életük történetén, legalább e vers olvasata alatt, talán szebb lenne a világ! Vigyázz magadra, nem kell vendégeket fogadni mostanában! Szép tavaszi napokat kívánok!
Kata
 ------- Eredeti üzenet --------
Feladó: Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com
Dátum: 2020. 03. 27. 18:03 (GMT+01:00) 
Címzett: Kata
Tárgy: A HIT EREJE

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:A HIT EREJE - VÍRUS IDEJÉN

Nem csak te tehetsz róla,
mások szabják ki Rád a sok parancsolatot,
a törvényeket ezer számra zúdítják rá a világra,
nehéz betartani a sok szabályzatot,
elég lenne csak a tízparancsolatot elfogadnod.
Ennyi lett volna a te feladatod,
ingatag lélek,
nem ért volna utol a végítélet,
ne ölj, ne lopj, és ne paráználkodj.
Más házát és feleségét ne kívánjad,
neked sosem lesz olyan házad.
Kavarognak benned a gondolatok.
Sérti lelked a szigor szava,
élesen kattan cellád ajtaja,
jobb volna odahaza.
Haza visz az éjszaka.
Mi az amiben kapaszkodhatsz?
Nézzél ki a rácsos ablakon,
fel a kék égre,
mely enyhet ad a szenvedésnek,
hited adta reményre,
ne a komor fellegekre.
Valaki fentről vezet a jó útra,
hallgass a jó szóra,
figyelj az örökkévaló megváltóra.
Higgyed hogy valaki hazavár,
fiad, lányod, feleséged, anyád, unokád,
s az egész család.
Kérjed, valljad, és higgyed
őszintén a megbánást,
hited erejével
reméld a meghallgattatást,
feledd a vélt megaláztatást,
gyakorold az alázatot,
megkapod a bűnbocsánatot,
és a végső feloldozást.
Mondjad fennhangon,
felhallik majd az égig,
Uram, nagy az én vétkem,
Megtévedtem,
eltévelyedtem,
kérem, hogy megbocsáss nekem.
Szeretnék az igaz útra térni,
segíts feleszmélni.
Végezetül elmondok mindannyiunkért
egy rövidke imát,
felejtem Somorát és Gomorát,
bűnösök földi poklát,
nem is kell már ide más.
Csak az szabad a testében,
ki gondolatban és
lelkében is szabad.
Jézushoz szállnak megfogant gondolataid,
visszatérnek az álmaid,
rácsos ablakodon át.
Így lesz kerek ez a világ.
2020. MÁRCIUS 27.  - ÁMEN DOMINE, ÚGY LEGYEN URAM!
............................................

 Szia Vendi!!  Szép volt nagyon!!Köszönjük szépen. Üdv: Ibolya
**********************
 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 


Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06/ 30- 550 -5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.

e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

….....................................

Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
Kérje a  szerkesztőtől.
A  MAGAZIN INGYENES!
….....................................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
………..........................…..
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com 
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
……...............................……
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
….......................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..

Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
á
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
á
………........................……
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: nagy vendel)
……............................…….
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
https://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
..................................
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
...............................
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
………
Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com
......................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
.....................................
MINDENKINEK JÓ OLVASÁST ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!
…...........................
MEGSZOLALOK MAGAZIN  1004
……..................…..
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ