MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2016. 08. hó – hatodik évfolyam,
nyolcadik szám
Kulturális
és szórakoztató folyóirat
Független,
és ingyenes heti lap
Alapítva
: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő:
Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
1.Évfolyam:
2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól
a 6. számig)
3.Évfolyam:
2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam:
2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam:
2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam:
2016. augusztus
MOTTÓ:
TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
***************************
1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ
OLVASÓNAK!
Nagy Vendel - szerkesztő |
Emlékszem, mikor általános
iskolásként tanultuk I. István királyunk életét, - és délután - a hittanórán, Szent István erényeiről
beszélt a tisztelendő úr.
Ehhez a kettős neveléshez hozzá kellett szoknunk, de ehhez még párosult a családi felfogás,és szokásrendek. Nem csoda, ha nem mindig igazodott ki a dolgokon az akkori fiatalság.
Bizony, ez a mai ifjúságra is határozottan igaz.
Hallom a médiákban, hogy már hordják össze a határon inneni , és túli Magyarok az idei búzát, az ünnepi kenyérhez.
Talán ez az egyetlen olyan megmozdulás, ami egységre hívja és szólítja fel a nemzetet.
Bárcsak minden dologban ekkora lenne az összhang.
Bízzunk abban, hogy a dolog még nem reménytelen.
Mindenkinek áldott ünnepet kívánok,hite szerint, egyebet nem mondhatok.
Ehhez a kettős neveléshez hozzá kellett szoknunk, de ehhez még párosult a családi felfogás,és szokásrendek. Nem csoda, ha nem mindig igazodott ki a dolgokon az akkori fiatalság.
Bizony, ez a mai ifjúságra is határozottan igaz.
Hallom a médiákban, hogy már hordják össze a határon inneni , és túli Magyarok az idei búzát, az ünnepi kenyérhez.
Talán ez az egyetlen olyan megmozdulás, ami egységre hívja és szólítja fel a nemzetet.
Bárcsak minden dologban ekkora lenne az összhang.
Bízzunk abban, hogy a dolog még nem reménytelen.
Mindenkinek áldott ünnepet kívánok,hite szerint, egyebet nem mondhatok.
A szerkesztő....
***********************************
HANGOSVERS. AZ ÜNNEPI VERSET
ELMONDJA ILOSVAY GUSZTÁV, AUSZTRÁLIA.
ÜNNEPRE …
NAGY VENDEL : SZENT ISTVÁN , ÉS
A KENYÉR ÜNNEPÉN
Talán István király
Vetette el végleg
E szent földbe
Azt a magot,
Amit ezredévekig
a Magyar nemzetség
Magával hordozott.
Hogy Európa közepén,
Kárpátoknak ölén
Megálmodjon egy államot,
Kemény kézzel fenyítve azt,
Ki a másik hitért buzgólkodott.
S azóta a búzaszem
Milliónyi vékával terem,
Jelenti az életet,
Adja a kenyeret.
Követelve ezernyi
Verejtéket és könnyeket.
S az talán véletlen lehet?
Ha megnézel egy búzaszemet,
Azonnal feltűnhet,
Hogy könnycsepp alakú
A búza szeme...
S ha éles késeddel
A magvat félbe vágod,
Belsejében Jézus
Ragyogó arcát látod
Tündökölni...
E dicsőséges ünnep fényében.
mert jaj azoknak
kik hitet vesztettek.
2016.
AUGUSZTUS 20. - ra
***************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL
1. LECTORI SALUTEM,
ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
A KENYÉR ÜNNEPÉN
2. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN. ERDŐSNÉ ONDA MARICA:
AZ ANGYAL - NYOLCADIK RÉSZ
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
SZÉLL MAGDOLNA, BURZA MÁRIA, I. P. STEVE, MIKS MÁRIA,
ZSIGAI KLÁRA, ADAMECZ LÁSZLÓ
4. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA. ÁRVAY MÁRIA : LÁMPALÁZ
5. SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ: I. P. STEVE ÜNNEPEL A NAPOKBAN
6. ARCKÉPCSARNOK. GERENCSÉR HAJNALKA RIPORTSOROZATA
A SZEMLÉLETET SZERETNÉNK MEGVÁLTOZTATNI
7. ÉLETKÉPEK. JÁRTÓ RÓZA ÍRÁSAI: CSALÁDI ÉLET
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL VERSEI
9. ENERGIÁK. YLEN MORISOT ÍRÁSA
10. FÜSTÖLGÉSEIM... NAGY VENDEL: A SZPONZOR
11. HALLGASSUK EGYÜTT! DR. KOVÁCS GYULA ZENÉJÉT: AVE MÁRIA
12. VERSCSOKOR
SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI, KERTÉSZ ELEONÓRA, MÁTYÁS RITA
13. CSAK A DAL...NAGY VENDEL DALAI : SÖRDAL
14. MEGJELENT...
JENEI ANDRÁS LEGÚJABB REGÉNYE
E. KÖNYVEIM OLVASOTTSÁGA A MEK- EN.
KANCZLER ANNA ELSŐ KÖTETE
15. VERSRŐL VERSRE
SZÉLL MAGDOLNA, MIKS MÁRIA, CSOMOR HENRIETT,
I. P. STEVE, BURZA MÁRIA
16. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
A CITROMFŰ TEA
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
A KENYÉR ÜNNEPÉN
2. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN. ERDŐSNÉ ONDA MARICA:
AZ ANGYAL - NYOLCADIK RÉSZ
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
SZÉLL MAGDOLNA, BURZA MÁRIA, I. P. STEVE, MIKS MÁRIA,
ZSIGAI KLÁRA, ADAMECZ LÁSZLÓ
4. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA. ÁRVAY MÁRIA : LÁMPALÁZ
5. SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ: I. P. STEVE ÜNNEPEL A NAPOKBAN
6. ARCKÉPCSARNOK. GERENCSÉR HAJNALKA RIPORTSOROZATA
A SZEMLÉLETET SZERETNÉNK MEGVÁLTOZTATNI
7. ÉLETKÉPEK. JÁRTÓ RÓZA ÍRÁSAI: CSALÁDI ÉLET
8. HAZAI TÁJAKRÓL - NAGY VENDEL VERSEI
9. ENERGIÁK. YLEN MORISOT ÍRÁSA
10. FÜSTÖLGÉSEIM... NAGY VENDEL: A SZPONZOR
11. HALLGASSUK EGYÜTT! DR. KOVÁCS GYULA ZENÉJÉT: AVE MÁRIA
12. VERSCSOKOR
SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI, KERTÉSZ ELEONÓRA, MÁTYÁS RITA
13. CSAK A DAL...NAGY VENDEL DALAI : SÖRDAL
14. MEGJELENT...
JENEI ANDRÁS LEGÚJABB REGÉNYE
E. KÖNYVEIM OLVASOTTSÁGA A MEK- EN.
KANCZLER ANNA ELSŐ KÖTETE
15. VERSRŐL VERSRE
SZÉLL MAGDOLNA, MIKS MÁRIA, CSOMOR HENRIETT,
I. P. STEVE, BURZA MÁRIA
16. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
A CITROMFŰ TEA
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
***************************
2. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
ERDŐSNÉ ONDA MARICA: AZ ANGYAL
(8. RÉSZ)
Felícia örömteli várakozással dobta le magát a kényelmes ülésbe. Sokaktól
hallott már az első repülés izgalmas élményéről, de ő eddig még nem élte át.
Richárd mosolyogva figyelte gyönyörű kedvesét. A lány vidáman nézte a kis ablak
mögül az elsuhanó tájat, Budapest magával ragadó látképét, a Dunát átölelő
hidakkal, majd lassan lezáródott a szeme, hosszú pillái árnyékot vetettek
arcának hamvas bőrére. Egy röpke órán át aludhatott, amikor rettenetes
rosszullétre ébredt.
- Ki kell mennem a mosdóba - suttogta sápadtan.
- Ki kell mennem a mosdóba - suttogta sápadtan.
- Jobban vagy, kedvesem? - kérdezte
Richárd aggodalmasan, amikor felesége visszatért.
- Igen, azt hiszem, jobban. Beszéltem a stewardessel, azt mondja, előfordul ilyen hirtelen rosszullét, főleg az első alkalommal. Meglehet, jobban jártam volna, ha nem alszom el, de annyira rám tört a fáradság, hogy nem tudtam nyitva tartani a szemeimet.
- Fő, hogy elmúlt, és nincs nagy baj. Nagyon megijesztettél.
- Igen, azt hiszem, jobban. Beszéltem a stewardessel, azt mondja, előfordul ilyen hirtelen rosszullét, főleg az első alkalommal. Meglehet, jobban jártam volna, ha nem alszom el, de annyira rám tört a fáradság, hogy nem tudtam nyitva tartani a szemeimet.
- Fő, hogy elmúlt, és nincs nagy baj. Nagyon megijesztettél.
Krétán szikrázó napsütésben
landoltak. Az egész sziget fehér fényben fürdött az augusztusi hőségben. A
hotelben természetesen nem a régi szobájukban lettek elszállásolva, hanem a
nászutasok számára fenntartott lakosztályban. Boldogan vették birtokba a
hatalmas, azúr színű fürdőszobát. Felícia illatos, habos vizet készített a
csepp alakú sarokkádba, majd csábító mozdulatokkal vetkőzni kezdett.
Másnap reggel, amikor kinyitotta a
szemeit, gondolkodnia kellett az előző éjszaka eseményein. A kádban eltöltött
idő után, amit nem igazán nevezhetett fürdésnek, egy röpke órán át kószáltak a
mediterrán gyöngyszem szélfútta partján, majd elfogyasztották a szálloda
éttermének teraszán a vacsorát egyetlen szál gyertya pislákoló lángjánál.
Miután degeszre tömték a hasukat, a kényelmes szoba meghitt percei helyett
ismét sétálni indultak. A pálmákkal szegélyezett hosszú sétányon, szinte
méterenként álltak meg csókolózni.
- Gyere, mutatok valamit ott a parton! - mondta hirtelen Richárd, és kézen fogva szerelmét hatalmas léptekkel megindult a víz felé.
Felícia alig bírt lépést tartani a férfival.
- Hová sietsz, van még két hetünk, hogy mindent alaposan megnézzünk.
- De sellőket csak ilyen szép csillagos éjszakákon lehet látni, akkor is, csak ha kivételesen nagy szerencséje van az embernek - mondta Richárd komoly meggyőződéssel. - Egyszer már láttam ebben az öbölben egy szépséges lányt, hátha ismét megjelenik... - mondta mosolyogva, és belefúrta arcát felesége illatos hajába, ahogy hátulról átölelte.
Felíciának a lélegzete is elakadt, amikor megpillantotta a kis öblöt, ahol először találkoztak. Festői látvány volt, ahogy a hold ezüstös fényével bevonta a homokra kifutó apró hullámokat. A férfi leült, és gyöngéd mozdulattal maga felé húzta Felíciát.
- Várj, nekem pisilnem kell, mindjárt jövök.
- Illúzióromboló vagy, szépségem - morrantotta Richárd, de amikor felesége legyintett, és hátat fordított, ő is elmosolyodott.
Felícia óvatos léptekkel feltérképezte a kis öböl környékét. Egy kiugró laposabb kőre letette összehajtogatott ruháját, fehérneműit, majd lassan, hogy ne csapjon zajt belépdelt a lágyan simogató vízbe. Nesztelenül haladt előre a térdéig felkúszó hullámokban. Richárd nem vette észre, mert hátradőlt a homokon, karjait feje alatt összekulcsolva, a csillagokat bámulta. Felícia stratégiát váltott, hangos csobbanással belevetődött a sekély vízbe, hogy felkeltse a férfi figyelmét.
- Felícia? - ugrott fel a férfi, és aggódva kémlelte a partot, amerre a lány elindult. Aztán a ringó víztükörre siklott tekintete, és meglátta a csillagok fényében a sellő tökéletes alakját, aki hívogatóan nyújtotta felé karjait. Maga mögé engedte a földre kigombolt ingjét, kilépett a térdnadrágjából, és vágytól égő testtel közeledett a látomás felé.
- Azt hittem, ilyen csak a mesékben van. Ki vagy te, csodaszép tündér? Mégis igazak a mendemondák: léteznek sellők, vagy csak a képzeletem játszik velem?
- Kételkedtél, ifjú? - suttogta Felícia, és karjait a férfi nyaka köré fonta. - Tudd, hogy csak annak jelenünk meg, aki nagyon erősen vágyakozik arra, hogy megpillantson bennünket - susogta olyan közel hajolva Richárd arcához, hogy lélegzete cirógatta a férfi ajkát.
- Gyere, mutatok valamit ott a parton! - mondta hirtelen Richárd, és kézen fogva szerelmét hatalmas léptekkel megindult a víz felé.
Felícia alig bírt lépést tartani a férfival.
- Hová sietsz, van még két hetünk, hogy mindent alaposan megnézzünk.
- De sellőket csak ilyen szép csillagos éjszakákon lehet látni, akkor is, csak ha kivételesen nagy szerencséje van az embernek - mondta Richárd komoly meggyőződéssel. - Egyszer már láttam ebben az öbölben egy szépséges lányt, hátha ismét megjelenik... - mondta mosolyogva, és belefúrta arcát felesége illatos hajába, ahogy hátulról átölelte.
Felíciának a lélegzete is elakadt, amikor megpillantotta a kis öblöt, ahol először találkoztak. Festői látvány volt, ahogy a hold ezüstös fényével bevonta a homokra kifutó apró hullámokat. A férfi leült, és gyöngéd mozdulattal maga felé húzta Felíciát.
- Várj, nekem pisilnem kell, mindjárt jövök.
- Illúzióromboló vagy, szépségem - morrantotta Richárd, de amikor felesége legyintett, és hátat fordított, ő is elmosolyodott.
Felícia óvatos léptekkel feltérképezte a kis öböl környékét. Egy kiugró laposabb kőre letette összehajtogatott ruháját, fehérneműit, majd lassan, hogy ne csapjon zajt belépdelt a lágyan simogató vízbe. Nesztelenül haladt előre a térdéig felkúszó hullámokban. Richárd nem vette észre, mert hátradőlt a homokon, karjait feje alatt összekulcsolva, a csillagokat bámulta. Felícia stratégiát váltott, hangos csobbanással belevetődött a sekély vízbe, hogy felkeltse a férfi figyelmét.
- Felícia? - ugrott fel a férfi, és aggódva kémlelte a partot, amerre a lány elindult. Aztán a ringó víztükörre siklott tekintete, és meglátta a csillagok fényében a sellő tökéletes alakját, aki hívogatóan nyújtotta felé karjait. Maga mögé engedte a földre kigombolt ingjét, kilépett a térdnadrágjából, és vágytól égő testtel közeledett a látomás felé.
- Azt hittem, ilyen csak a mesékben van. Ki vagy te, csodaszép tündér? Mégis igazak a mendemondák: léteznek sellők, vagy csak a képzeletem játszik velem?
- Kételkedtél, ifjú? - suttogta Felícia, és karjait a férfi nyaka köré fonta. - Tudd, hogy csak annak jelenünk meg, aki nagyon erősen vágyakozik arra, hogy megpillantson bennünket - susogta olyan közel hajolva Richárd arcához, hogy lélegzete cirógatta a férfi ajkát.
- Felébredtél, szerelmem? - lépett
Richárd a hatalmas ágyhoz, és lágy mozdulattal végigsimította a lány karcsú
lábát.
- Hol jártál, szökevény? - nyújtózott Felícia.
Richárd felé fordította a mappát, amit a kezében tartott.
- Ezt nem hiszem el, te még a nászutadon is dolgozol?
- Mit csináljak, ha épp itt történnek velem olyan csodák, melyeket feltétlenül meg szeretnék örökíteni.
- Gyönyörű ez a táj, már vázlatként is, el sem merem képzelni megfestve. De felmerül bennem az a kérdés, kedves férjecském, miért engeded magad elcsábítani ilyen vízi szörnyeknek, amikor itt vagyok neked én és epekedve vágyom a társaságodra? - mutatott Felícia a vízből felbukkanó sellőlányra.
- Már nem is érdekel - dobta a fotelbe a vázlatot a férfi, és kigombolta a nadrágját. - Minek is vesződnék a múlttal, amikor a jelenben is várnak rám csodák?
Felícia felkacagott:
- Csoda helyett, legfeljebb egy lusta kiscica vár rád - nyújtotta karját a férfi felé.
- Nos, akkor dorombold el nekem, kiscicám, mit szeretnél reggelire?
- Minek mondjam, úgyis tudod - mondta Felícia, és egy szenvedélyes csókkal tett pontot a beszélgetés végére.
- Hol jártál, szökevény? - nyújtózott Felícia.
Richárd felé fordította a mappát, amit a kezében tartott.
- Ezt nem hiszem el, te még a nászutadon is dolgozol?
- Mit csináljak, ha épp itt történnek velem olyan csodák, melyeket feltétlenül meg szeretnék örökíteni.
- Gyönyörű ez a táj, már vázlatként is, el sem merem képzelni megfestve. De felmerül bennem az a kérdés, kedves férjecském, miért engeded magad elcsábítani ilyen vízi szörnyeknek, amikor itt vagyok neked én és epekedve vágyom a társaságodra? - mutatott Felícia a vízből felbukkanó sellőlányra.
- Már nem is érdekel - dobta a fotelbe a vázlatot a férfi, és kigombolta a nadrágját. - Minek is vesződnék a múlttal, amikor a jelenben is várnak rám csodák?
Felícia felkacagott:
- Csoda helyett, legfeljebb egy lusta kiscica vár rád - nyújtotta karját a férfi felé.
- Nos, akkor dorombold el nekem, kiscicám, mit szeretnél reggelire?
- Minek mondjam, úgyis tudod - mondta Felícia, és egy szenvedélyes csókkal tett pontot a beszélgetés végére.
*
Zsani a telefonja csörgésére ébredt. Szilvi volt vonalban, nem akart csöngetni, amikor Atonnal megérkezett a ház elé. Zsanett rövidnadrágot és felsőt húzott magára, és kinyitotta a kaput. Aton kitörő örömmel ugrálta körbe.
- Jól van, na, jól van - csitította a gazdája - Bejössz egy kapucsínóra? Zsombit hol hagytad?
- Ma szolgálatban van, de én ráérek délelőtt, akár a futtatóra is elmehetünk, ha van kedved.
- Bármikor szívesen, csak most ne. Totálisan másnapos vagyok, pedig csupán egyetlen pohár pezsgőt ittam.
- Mesélj! Milyen volt? Nem érezted jól magad?
- Nem, előbb te mondd, hogy viselkedett ez a nagyra nőtt kölyök?
- Úgy, mint bármelyik pasi. Ha körülugrálod, és kielégíted minden kívánságát, akkor kenyérre lehet kenni - nevetett Szilvia.
- Akkor nem volt gond? Tudtatok aludni tőle?
- Inkább az a kérdés, hogy ő tudott-e aludni tőlünk? Ugyanis vacsi után összegömbölyödött a számára kijelölt szőnyegen, mi meg még nyüzsögtünk egy kicsit Zsombival. Nincs miért aggódnod, remekül kijöttünk, mozgott, evett, ivott, aludt. Na de most már tényleg te jössz, miért vagy ennyire kiütve?
Zsanett elkészítette a kapucsínókat, és leült Szilvivel szemben a kis asztalkához. Aton eldobta magát a széke mellett a hűvös járólapon, és fejét a lány lábfejére tette.
- Remek buli volt, különleges és varázslatos. Iszonyatosan jó fejek voltak a vendégek, de tényleg, mintha összeválogatták volna őket. Senki sem volt részeg, bunkó, kirívóan viselkedő. Többen felkértek táncolni, sőt még a menyasszonyt is én szöktettem meg, legalábbis látszólag. Tudod, én igazán próbálom elfogadni az állapotomat, életemet, a korlátaimat. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy általában elégedettséget érzek, hiszen sikerült önállósodnom, munkám, remek segítőtársam és nagyszerű barátaim vannak. Peregnek a hétköznapok, és én értékelem azt, amim van, mindegy, hogy képesség, lehetőség, tárgy vagy épp a személyek, akik körülvesznek. Csak most épp a sokszínű szürkeséget felváltotta valami igazán színes mesevilág, ami megérintett, és felkavart. Ilyenkor érzem, hogy mennyire hiányzik a látásom, mennyivel más lehetne az életem, ha nem történik meg velem ez a szörnyűség.
- Biztos, hogy más lenne az életed? - tette rá a kezét Szilvi a lány karjára.
- Azt hiszem, igen - válaszolta Zsanett, lélegzetvételnyi szünet után.
- Ezt nem tudhatjuk. Nem szabad keseregni a mi lehetne, vagy mi lett volna kezdetű kérdések miatt. Lehet, akkor sem lennél idegenvezető, vagy tolmács, lehet, hogy az lennél, de akkor sem lenne még saját házad, és ki tudja, lehet, szeretnél egy ilyen jó fej kutyát, de épp a sok utazás miatt értelmetlen lenne háziállatot tartanod.
- Igazad van, bolondság az egész. A látás sem garancia még egy szerető társra sem, hiszen akkor már Marina is rég férjhez ment volna. Tudom, hogy butaság, majd megnyugszom, ha ismét belerázódom a mindennapok megszokott és biztonságot adó ritmusába.
- Ahogy ismerlek, hamarosan túlteszed magad ezen. Tudom, hogy nem vigasztaló, hogy másnak sem fenékig tejfel az élete, másnak is vannak megrázó egészségügyi gondjai, és ha nem az, hát párkapcsolati vagy munkahelyi krízisek tépázzák az emberek idegeit. Akire felnézünk, akit csodálunk, akiknek irigyeljük az életét, boldogságát, nem tudhatjuk, mennyit küszködnek, vagy hány éjszakát zokognak át.
Zsani bólintott, és kicsit szégyellte magát a panaszkodás miatt, hiszen megértőbb barátokat keresve sem találhatna, így igazán nincs oka kesergésre. Letette a csészéjét, és mosolyogva megkérdezte.
- Azt mondják, fáradtság ellen legjobb a testmozgás. Ki kellene próbálni, hogy igaz-e? Ha áll még az ajánlatod, akkor veszek valami rendes cuccot magamra, és megnézhetnénk mégis azt a futtatót.
- Ez a beszéd, elrendelem a terápiás mozgást. Kapd össze magad és indulunk!
*
Bence és Marina kiadós gyaloglás után értek fel a tisztásra, ahol nyolc méter magas talapzatán, büszkén őrködik a koronás turulmadár, félelmetes karmai közt erősen tartva a díszes Árpád-kardot. A természet áhítatos csendje rabul ejtette és elnémította a köztük folyó élénk beszélgetést. Bence leült a mészkőpárkány szélére, és az alattuk elterülő város lassuló zakatolását figyelte. Kis idő múlva megfordult, felnézett a mögötte álló lányra.
- Néha úgy érzem, szeretnék kiköltözni valami nagyon elhagyatott helyre, és remete módon élni.
- Mióta vagy ilyen antiszociális? - nevetett rá Rini.
- Lehet, azóta, mióta ismerem Zsani főbérlőjét. Egyébként, viccet félretéve, nézd ezt a kontrasztot - kezével az erdőre majd a távoli házakra mutatott.
- Szerintem ettől lesz még mesésebb, még csodálatosabb az érintetlen természet. Bár ez a hatalmas szobor erőteljes jelzése annak, hogy talán már a legeldugottabb helyekre is elért az emberi kéz egyszerre romboló és alkotó ereje. Mégis, valahogy ez olyan lenyűgöző, ahogy ezen a tisztáson őrködik ez a monstrum teljes összhangban mindazzal, ami öröktől fogva uralkodott itt fent a hegyen.
- Mondasz valamit. Ezek szerint, a természetes és a mesterséges jól megfér egymással, ha mi is úgy akarjuk.
- Igen, kizárólag az önzésünk mértékétől függ, mennyire lépünk át a harmónia határvonalán.
- Talán ez az oka, amiért szeretnék néha elvonulni a világ zajától. Nem tudjuk, hol az a bizonyos határ. Nem csak a természeten, de még egymáson is uralkodni akarunk, elfojtjuk, kiirtjuk a fákat, a növényeket és egymás szívének zsendülő hajtásait is.
- Remélem, nem én bántottalak meg ennyire! Még sosem hallottalak ilyen elkeseredettnek - nézett őszinte aggodalommal Marina Bence szemébe.
- Nem, dehogy - mondta Bence, és hangja úgy megtelt szeretettel, hogy a lány nem kételkedhetett a kijelentés igazságában. - Egyszerűen csak most döbbentem rá, és értettem meg azt, hogy tiszteletben kell tartanom mások érzéseit, így például a te lelkedben növekvő virágokat is, ahhoz, hogy tiszta szívvel tudjak szeretni. Felszabadított a gondolat, amikor felhagytam azzal, hogy rád erőltessem a vágyamat, és azzal a szeretettel közeledjek feléd, amit te is teljes szívből tudsz viszonozni.
Bence ölelésre tárta a karjait, Rini pedig úgy lépett hozzá, és kapaszkodott belé, mint egy fuldokló a mentőövbe.
- Annyira féltem, hogy elveszítelek - suttogta alig hallhatóan.
- Elveszíteni? - kérdezte a férfi elmerengve - Szerintem most találtuk meg egymást igazán.
*
A Krétán töltött két hetet egyetlen szenvedélyes pillanattá olvasztotta össze a szerelmesek egymás iránt érzett csitulni nem akaró vágyakozása. Nem voltak éjszakák, napszakok, csak a két ember időtlen, súlytalan boldogsága. Amikor a repülőgép lassan ereszkedni kezdett a főváros felett, Felícia sugárzó arccal fordult férje felé.
- Richárd, azt hiszem, mondanom kell valamit.
A férfi felvonta szemöldökét, és várakozón tekintett feleségére.
- Nem tudom egészen biztosan, de úgy érzem... Azt hiszem, az lenne a legjobb...
- Bökd már ki végre, Felíciám, bármi is legyen az, mert ezzel a tétovázással a sírba kergetsz! - nyögte Richárd esedezve, és megcsókolta a tenyerébe simuló karcsú, kis kezet.
- Kisbabánk lesz - bukott ki a lányból sejtelme, és lapos hasára szorította összekulcsolt kezüket.
- Istenem! A legcsodálatosabb mondat, amit a szeretlek és az igen után ajándékoztál nekem. De mondd csak, miért pont itt és most jutott ez eszedbe? Eddig miért nem mondtad?
- Nem tudom. Mindig volt a rosszullétemre valami más magyarázat: az esküvő miatti idegeskedés, a repülés, az, hogy szokatlan ételt ettem, vagy épp, hogy üres volt a hasam. Most viszont nem csak a visszatérő émelygést érzem, hanem valami bizonyosságot, egy sugallatot, hogy szerelmünk gyümölcse jelzi érlelődését. Nem akartam szólni, nem akartalak hitegetni, amíg nem biztos, de már nem bírtam tovább magamban tartani, úgy éreztem, szétpattan bennem valami, ha nem osztom meg veled az érzésemet, akármi is fog történni.
Felíciának könnyektől csillogott a szeme, és hangjának fátyolossága is érzékeltette, hogy valami rendkívüli megy végbe testében, lelkében.
- Emberek, utastársaim, a feleségem azt mondja, kisbabánk lesz - mondta ki hangosan Richárd, és az ő szemei is megteltek az öröm könnyeivel.
A landolás miatti feszültség egy pillanat alatt szétfoszlott, és mindenhonnan vidám nevetés, taps, gratulációk hallatszottak.
Felícia mosolyogva csóválta a fejét. Amikor megálltak a kifutópályán, a stewardess egy kis tálcán hideg limonádét tett a lány elé.
- Volt már sok érdekes utam, de a babavárás még nem szerepelt eddig a listámon. Sok boldogságot kívánok, és nagyon vigyázzanak magukra és a kicsire!
A fiatalasszony hálásan kortyolta el a frissítőt, míg Richárd fogadta a mellettük elhaladók jókívánságait.
Zsani a telefonja csörgésére ébredt. Szilvi volt vonalban, nem akart csöngetni, amikor Atonnal megérkezett a ház elé. Zsanett rövidnadrágot és felsőt húzott magára, és kinyitotta a kaput. Aton kitörő örömmel ugrálta körbe.
- Jól van, na, jól van - csitította a gazdája - Bejössz egy kapucsínóra? Zsombit hol hagytad?
- Ma szolgálatban van, de én ráérek délelőtt, akár a futtatóra is elmehetünk, ha van kedved.
- Bármikor szívesen, csak most ne. Totálisan másnapos vagyok, pedig csupán egyetlen pohár pezsgőt ittam.
- Mesélj! Milyen volt? Nem érezted jól magad?
- Nem, előbb te mondd, hogy viselkedett ez a nagyra nőtt kölyök?
- Úgy, mint bármelyik pasi. Ha körülugrálod, és kielégíted minden kívánságát, akkor kenyérre lehet kenni - nevetett Szilvia.
- Akkor nem volt gond? Tudtatok aludni tőle?
- Inkább az a kérdés, hogy ő tudott-e aludni tőlünk? Ugyanis vacsi után összegömbölyödött a számára kijelölt szőnyegen, mi meg még nyüzsögtünk egy kicsit Zsombival. Nincs miért aggódnod, remekül kijöttünk, mozgott, evett, ivott, aludt. Na de most már tényleg te jössz, miért vagy ennyire kiütve?
Zsanett elkészítette a kapucsínókat, és leült Szilvivel szemben a kis asztalkához. Aton eldobta magát a széke mellett a hűvös járólapon, és fejét a lány lábfejére tette.
- Remek buli volt, különleges és varázslatos. Iszonyatosan jó fejek voltak a vendégek, de tényleg, mintha összeválogatták volna őket. Senki sem volt részeg, bunkó, kirívóan viselkedő. Többen felkértek táncolni, sőt még a menyasszonyt is én szöktettem meg, legalábbis látszólag. Tudod, én igazán próbálom elfogadni az állapotomat, életemet, a korlátaimat. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy általában elégedettséget érzek, hiszen sikerült önállósodnom, munkám, remek segítőtársam és nagyszerű barátaim vannak. Peregnek a hétköznapok, és én értékelem azt, amim van, mindegy, hogy képesség, lehetőség, tárgy vagy épp a személyek, akik körülvesznek. Csak most épp a sokszínű szürkeséget felváltotta valami igazán színes mesevilág, ami megérintett, és felkavart. Ilyenkor érzem, hogy mennyire hiányzik a látásom, mennyivel más lehetne az életem, ha nem történik meg velem ez a szörnyűség.
- Biztos, hogy más lenne az életed? - tette rá a kezét Szilvi a lány karjára.
- Azt hiszem, igen - válaszolta Zsanett, lélegzetvételnyi szünet után.
- Ezt nem tudhatjuk. Nem szabad keseregni a mi lehetne, vagy mi lett volna kezdetű kérdések miatt. Lehet, akkor sem lennél idegenvezető, vagy tolmács, lehet, hogy az lennél, de akkor sem lenne még saját házad, és ki tudja, lehet, szeretnél egy ilyen jó fej kutyát, de épp a sok utazás miatt értelmetlen lenne háziállatot tartanod.
- Igazad van, bolondság az egész. A látás sem garancia még egy szerető társra sem, hiszen akkor már Marina is rég férjhez ment volna. Tudom, hogy butaság, majd megnyugszom, ha ismét belerázódom a mindennapok megszokott és biztonságot adó ritmusába.
- Ahogy ismerlek, hamarosan túlteszed magad ezen. Tudom, hogy nem vigasztaló, hogy másnak sem fenékig tejfel az élete, másnak is vannak megrázó egészségügyi gondjai, és ha nem az, hát párkapcsolati vagy munkahelyi krízisek tépázzák az emberek idegeit. Akire felnézünk, akit csodálunk, akiknek irigyeljük az életét, boldogságát, nem tudhatjuk, mennyit küszködnek, vagy hány éjszakát zokognak át.
Zsani bólintott, és kicsit szégyellte magát a panaszkodás miatt, hiszen megértőbb barátokat keresve sem találhatna, így igazán nincs oka kesergésre. Letette a csészéjét, és mosolyogva megkérdezte.
- Azt mondják, fáradtság ellen legjobb a testmozgás. Ki kellene próbálni, hogy igaz-e? Ha áll még az ajánlatod, akkor veszek valami rendes cuccot magamra, és megnézhetnénk mégis azt a futtatót.
- Ez a beszéd, elrendelem a terápiás mozgást. Kapd össze magad és indulunk!
*
Bence és Marina kiadós gyaloglás után értek fel a tisztásra, ahol nyolc méter magas talapzatán, büszkén őrködik a koronás turulmadár, félelmetes karmai közt erősen tartva a díszes Árpád-kardot. A természet áhítatos csendje rabul ejtette és elnémította a köztük folyó élénk beszélgetést. Bence leült a mészkőpárkány szélére, és az alattuk elterülő város lassuló zakatolását figyelte. Kis idő múlva megfordult, felnézett a mögötte álló lányra.
- Néha úgy érzem, szeretnék kiköltözni valami nagyon elhagyatott helyre, és remete módon élni.
- Mióta vagy ilyen antiszociális? - nevetett rá Rini.
- Lehet, azóta, mióta ismerem Zsani főbérlőjét. Egyébként, viccet félretéve, nézd ezt a kontrasztot - kezével az erdőre majd a távoli házakra mutatott.
- Szerintem ettől lesz még mesésebb, még csodálatosabb az érintetlen természet. Bár ez a hatalmas szobor erőteljes jelzése annak, hogy talán már a legeldugottabb helyekre is elért az emberi kéz egyszerre romboló és alkotó ereje. Mégis, valahogy ez olyan lenyűgöző, ahogy ezen a tisztáson őrködik ez a monstrum teljes összhangban mindazzal, ami öröktől fogva uralkodott itt fent a hegyen.
- Mondasz valamit. Ezek szerint, a természetes és a mesterséges jól megfér egymással, ha mi is úgy akarjuk.
- Igen, kizárólag az önzésünk mértékétől függ, mennyire lépünk át a harmónia határvonalán.
- Talán ez az oka, amiért szeretnék néha elvonulni a világ zajától. Nem tudjuk, hol az a bizonyos határ. Nem csak a természeten, de még egymáson is uralkodni akarunk, elfojtjuk, kiirtjuk a fákat, a növényeket és egymás szívének zsendülő hajtásait is.
- Remélem, nem én bántottalak meg ennyire! Még sosem hallottalak ilyen elkeseredettnek - nézett őszinte aggodalommal Marina Bence szemébe.
- Nem, dehogy - mondta Bence, és hangja úgy megtelt szeretettel, hogy a lány nem kételkedhetett a kijelentés igazságában. - Egyszerűen csak most döbbentem rá, és értettem meg azt, hogy tiszteletben kell tartanom mások érzéseit, így például a te lelkedben növekvő virágokat is, ahhoz, hogy tiszta szívvel tudjak szeretni. Felszabadított a gondolat, amikor felhagytam azzal, hogy rád erőltessem a vágyamat, és azzal a szeretettel közeledjek feléd, amit te is teljes szívből tudsz viszonozni.
Bence ölelésre tárta a karjait, Rini pedig úgy lépett hozzá, és kapaszkodott belé, mint egy fuldokló a mentőövbe.
- Annyira féltem, hogy elveszítelek - suttogta alig hallhatóan.
- Elveszíteni? - kérdezte a férfi elmerengve - Szerintem most találtuk meg egymást igazán.
*
A Krétán töltött két hetet egyetlen szenvedélyes pillanattá olvasztotta össze a szerelmesek egymás iránt érzett csitulni nem akaró vágyakozása. Nem voltak éjszakák, napszakok, csak a két ember időtlen, súlytalan boldogsága. Amikor a repülőgép lassan ereszkedni kezdett a főváros felett, Felícia sugárzó arccal fordult férje felé.
- Richárd, azt hiszem, mondanom kell valamit.
A férfi felvonta szemöldökét, és várakozón tekintett feleségére.
- Nem tudom egészen biztosan, de úgy érzem... Azt hiszem, az lenne a legjobb...
- Bökd már ki végre, Felíciám, bármi is legyen az, mert ezzel a tétovázással a sírba kergetsz! - nyögte Richárd esedezve, és megcsókolta a tenyerébe simuló karcsú, kis kezet.
- Kisbabánk lesz - bukott ki a lányból sejtelme, és lapos hasára szorította összekulcsolt kezüket.
- Istenem! A legcsodálatosabb mondat, amit a szeretlek és az igen után ajándékoztál nekem. De mondd csak, miért pont itt és most jutott ez eszedbe? Eddig miért nem mondtad?
- Nem tudom. Mindig volt a rosszullétemre valami más magyarázat: az esküvő miatti idegeskedés, a repülés, az, hogy szokatlan ételt ettem, vagy épp, hogy üres volt a hasam. Most viszont nem csak a visszatérő émelygést érzem, hanem valami bizonyosságot, egy sugallatot, hogy szerelmünk gyümölcse jelzi érlelődését. Nem akartam szólni, nem akartalak hitegetni, amíg nem biztos, de már nem bírtam tovább magamban tartani, úgy éreztem, szétpattan bennem valami, ha nem osztom meg veled az érzésemet, akármi is fog történni.
Felíciának könnyektől csillogott a szeme, és hangjának fátyolossága is érzékeltette, hogy valami rendkívüli megy végbe testében, lelkében.
- Emberek, utastársaim, a feleségem azt mondja, kisbabánk lesz - mondta ki hangosan Richárd, és az ő szemei is megteltek az öröm könnyeivel.
A landolás miatti feszültség egy pillanat alatt szétfoszlott, és mindenhonnan vidám nevetés, taps, gratulációk hallatszottak.
Felícia mosolyogva csóválta a fejét. Amikor megálltak a kifutópályán, a stewardess egy kis tálcán hideg limonádét tett a lány elé.
- Volt már sok érdekes utam, de a babavárás még nem szerepelt eddig a listámon. Sok boldogságot kívánok, és nagyon vigyázzanak magukra és a kicsire!
A fiatalasszony hálásan kortyolta el a frissítőt, míg Richárd fogadta a mellettük elhaladók jókívánságait.
- Mi lenne, ha azonnal leutaznánk
anyuékhoz, mielőtt még hazamennénk? - vetette fel Felícia, amikor megkapták
bőröndjeiket és a kijárat felé lépdeltek.
- Kedvesem, jobb lenne orvosi bizonyossággal állni a szüleid elé. Lehet, nagyon megviselné őket, ha a nagy lelkesedés vége csalódás lenne.
- Menjünk be egy gyógyszertárba, és vegyünk gyorstesztet.
- Ezzel egyetértek, de aztán hogyan tovább? Ráadásul, amennyiben van mit hordoznod a bőröndöd helyett, akkor nem helyénvaló, hogy több átszállással, cipekedve, lestrapáltan érkezz meg hozzájuk a jó hírrel. Főleg, hogy elég sivatagi a hőmérséklet.
- A hőt értem, de ebben mérséklet egy csepp sincs, így meggyőztél, menjünk haza, de azt el ne hidd, hogy most már beülök az aranykalitkába és meg sem mozdulok.
- Szó sincs aranykalitkáról, ki mondott ilyet? Én csupán azt említettem meg, hogy a harminc kilós motyód nem a legalkalmasabb tréning arra, hogy formában tartsd magad. Az úszás vagy a kismamatorna ellen semmi kifogásom. Viszont most lépjünk ki, mielőtt lemaradunk a vonatról - mondta a férfi az órájára pillantva, és felkapta a két bőröndöt.
- Kedvesem, jobb lenne orvosi bizonyossággal állni a szüleid elé. Lehet, nagyon megviselné őket, ha a nagy lelkesedés vége csalódás lenne.
- Menjünk be egy gyógyszertárba, és vegyünk gyorstesztet.
- Ezzel egyetértek, de aztán hogyan tovább? Ráadásul, amennyiben van mit hordoznod a bőröndöd helyett, akkor nem helyénvaló, hogy több átszállással, cipekedve, lestrapáltan érkezz meg hozzájuk a jó hírrel. Főleg, hogy elég sivatagi a hőmérséklet.
- A hőt értem, de ebben mérséklet egy csepp sincs, így meggyőztél, menjünk haza, de azt el ne hidd, hogy most már beülök az aranykalitkába és meg sem mozdulok.
- Szó sincs aranykalitkáról, ki mondott ilyet? Én csupán azt említettem meg, hogy a harminc kilós motyód nem a legalkalmasabb tréning arra, hogy formában tartsd magad. Az úszás vagy a kismamatorna ellen semmi kifogásom. Viszont most lépjünk ki, mielőtt lemaradunk a vonatról - mondta a férfi az órájára pillantva, és felkapta a két bőröndöt.
A soproni vasútállomáson Bence várta
a nászutasokat, és pillanatok alatt hazarepítette őket. Néhány nap múlva,
amikor a pozitív tesztet az orvosi vizsgálat is megerősítette, Felícia és
Richárd autóba ültek, és megcélozták a szülői házat. Anna kicsit megrémült a
váratlan látogatástól.
- Ugye nincs semmi baj, kislányom? - faggatta Felíciát köszönés helyett.
- Semmi baj, de ha ennyire megrémülsz a látványunktól, akkor inkább nem csinálunk többet ilyen meglepetést.
- Nem, nem erről van szó - mentegetőzött Anna - csak általában telefonálni szoktatok, és én így nem is tudtam készülni semmivel.
- Azért nem szóltunk előre, hogy ne forgasd fel az egész házat a jövetelünk miatt - nevetett Felícia. - Biztosra veszem, hogy így is pillanatok alatt roskadásig pakolod az asztalt finomságokkal.
- Valóban nem fogunk éhen halni - mosolygott Anna. - Mindjárt hazajön apád is. No, már itt is van - nézett az asszony a nyitott ablakon át a kapu felé, amikor férje biciklijének jellegzetes nyikorgó hangját meghallotta.
Az üdvözlések után leültek az asztalhoz, amire mindenből került egy kevés: saláta, gyümölcs, hideg sültoldalas és puha kenyér. A falatozást követte az úti beszámoló, majd a nagy bejelentés. Ferenc átölelte féltett kincsét, és örömében körbetáncolta vele a konyhát.
- Anya, te miért nem örülsz? - kérdezte Felícia.
- Örülök, kislányom, régóta beszélgetünk apáddal erről. Várjuk már, hogy nekünk is legyen unokánk. Csak tudod, ilyenkor nagyon sok gondolat végigfut az ember agyán. A köztünk lévő távolság, a várandósság problémái, vajon a te törékeny kis alkatoddal mennyire lesz nehéz a szülés, meg ilyesféle aggodalmak, amik egy asszony agyába akaratlanul is bevillannak, aki már átélte ezeket. De hidd el, kicsim, én leszek a legboldogabb nagymama, amikor majd a karomban tarthatom a gyermekedet.
- Ugye nincs semmi baj, kislányom? - faggatta Felíciát köszönés helyett.
- Semmi baj, de ha ennyire megrémülsz a látványunktól, akkor inkább nem csinálunk többet ilyen meglepetést.
- Nem, nem erről van szó - mentegetőzött Anna - csak általában telefonálni szoktatok, és én így nem is tudtam készülni semmivel.
- Azért nem szóltunk előre, hogy ne forgasd fel az egész házat a jövetelünk miatt - nevetett Felícia. - Biztosra veszem, hogy így is pillanatok alatt roskadásig pakolod az asztalt finomságokkal.
- Valóban nem fogunk éhen halni - mosolygott Anna. - Mindjárt hazajön apád is. No, már itt is van - nézett az asszony a nyitott ablakon át a kapu felé, amikor férje biciklijének jellegzetes nyikorgó hangját meghallotta.
Az üdvözlések után leültek az asztalhoz, amire mindenből került egy kevés: saláta, gyümölcs, hideg sültoldalas és puha kenyér. A falatozást követte az úti beszámoló, majd a nagy bejelentés. Ferenc átölelte féltett kincsét, és örömében körbetáncolta vele a konyhát.
- Anya, te miért nem örülsz? - kérdezte Felícia.
- Örülök, kislányom, régóta beszélgetünk apáddal erről. Várjuk már, hogy nekünk is legyen unokánk. Csak tudod, ilyenkor nagyon sok gondolat végigfut az ember agyán. A köztünk lévő távolság, a várandósság problémái, vajon a te törékeny kis alkatoddal mennyire lesz nehéz a szülés, meg ilyesféle aggodalmak, amik egy asszony agyába akaratlanul is bevillannak, aki már átélte ezeket. De hidd el, kicsim, én leszek a legboldogabb nagymama, amikor majd a karomban tarthatom a gyermekedet.
Amíg Felícia a fürdőszobában
lefekvéshez készülődött, Richárd átkarolta anyósa vállát, és kérdő tekintettel,
mosolyogva nézett le rá.
- Ugye van valami, amiről nem ártana tudnom?
Anna tétován bólintott, majd lehorgasztotta a fejét.
- Nekem négy nagyon nehéz terhességem volt, fiam. Felíciám nem tudja, miért nincsen testvére. Nem akartam elriasztani a szüléstől. Most meg attól tartok, talán butaság volt, hogy eddig nem beszéltem neki erről. Magam sem tudom, mivel tennék neki jót.
- Szerintem, ha eddig nem került szóba, akkor jobb, ha ez így is marad, majd én vigyázok rá. Ha mi féltjük őket, azzal nem árthatunk annyit, mint ha ő rettegi végig a hátralévő hónapokat. Egyáltalán lehet tudni, hogy miért történtek a tragédiák?
- Ki tudja azt. Régen nagyobb volt a gyermekhalandóság, főleg a falvakban, de a városokban is. Elintézték annyival, hogy jobb így, mert nem volt életrevaló, vagy azzal, hogy Istennek ez volt az akarata, el kell fogadnunk. Sokat fejlődött az orvostudomány, annyi csodát hallunk nap mint nap. Bizakodni kell és reménykedni, hogy minden rendben lesz. Talán igazad van, fölösleges megijeszteni és beleoltani a szívébe a félelmet.
- Ugye van valami, amiről nem ártana tudnom?
Anna tétován bólintott, majd lehorgasztotta a fejét.
- Nekem négy nagyon nehéz terhességem volt, fiam. Felíciám nem tudja, miért nincsen testvére. Nem akartam elriasztani a szüléstől. Most meg attól tartok, talán butaság volt, hogy eddig nem beszéltem neki erről. Magam sem tudom, mivel tennék neki jót.
- Szerintem, ha eddig nem került szóba, akkor jobb, ha ez így is marad, majd én vigyázok rá. Ha mi féltjük őket, azzal nem árthatunk annyit, mint ha ő rettegi végig a hátralévő hónapokat. Egyáltalán lehet tudni, hogy miért történtek a tragédiák?
- Ki tudja azt. Régen nagyobb volt a gyermekhalandóság, főleg a falvakban, de a városokban is. Elintézték annyival, hogy jobb így, mert nem volt életrevaló, vagy azzal, hogy Istennek ez volt az akarata, el kell fogadnunk. Sokat fejlődött az orvostudomány, annyi csodát hallunk nap mint nap. Bizakodni kell és reménykedni, hogy minden rendben lesz. Talán igazad van, fölösleges megijeszteni és beleoltani a szívébe a félelmet.
- Ti meg mit sutymorogtok itt a
félhomályban? - lépett be Felícia a konyhába.
- Összeesküvést szövünk ellened, hogyan tudnánk egészségesen kíméletes életmódra szorítani - nevetett Richárd, és magához ölelte a feleségét.
- Ajaj, nekem végem, ha ti ketten összefogtok ellenem.
- Nem ellened, hanem érted - mondta Anna komolyan.
- Aranyosak vagytok, hogy féltetek, de tudom, valahogy érzem már magamban az anyaság felelősségét. Nem leszek meggondolatlan, és nagyon vigyázni fogok magamra, hiszen ezáltal védem a kisbabánkat is.
- Összeesküvést szövünk ellened, hogyan tudnánk egészségesen kíméletes életmódra szorítani - nevetett Richárd, és magához ölelte a feleségét.
- Ajaj, nekem végem, ha ti ketten összefogtok ellenem.
- Nem ellened, hanem érted - mondta Anna komolyan.
- Aranyosak vagytok, hogy féltetek, de tudom, valahogy érzem már magamban az anyaság felelősségét. Nem leszek meggondolatlan, és nagyon vigyázni fogok magamra, hiszen ezáltal védem a kisbabánkat is.
*
Hazaérve Felícia körbetelefonálta a barátokat, hogy a következő szombaton kerti partit rendeznek, élménybeszámolóval egybekötve.
- Rini, ugye nem dolgozol hétvégén?
- Szombaton nem, de vasárnapra be vagyok osztva. Ne csinálj ebből gondot, néhány óra pihenés elegendő számomra. Máskor is előfordult már, hogy buli után mentem dolgozni. Nem emlékszel?
- Jajj, de igen, milyen klasszak voltak azok az egyetemi összejövetelek.
- Részemről a házibulikat jobban kultiválom, főleg ha nálatok van. Ott mindig olyan remek a hangulat. Csacsogd el, mit vigyek?
- Rád bízom. Tudod, hogy mindent imádok, amit sütinek hívnak. Bár most, hogy így bele¬gon-doltam, a citromos piskótára nagyon fáj a fogacskám. Persze csak ha nem gond. Jut eszembe, megígérted, hogy megtanítod nekem is. Mi lenne, ha együtt csinálnánk meg itt nálunk? Richárd pénteken Pestre utazik, lehet, csak későn jön haza. Délelőtt megveszem a hozzá-valókat, ha végeztél az étteremben, akkor csapunk egy csajos délutánt.
- Rendben, bár inkább este lesz, mire odaérek, de nagyon örülök neki.
Hazaérve Felícia körbetelefonálta a barátokat, hogy a következő szombaton kerti partit rendeznek, élménybeszámolóval egybekötve.
- Rini, ugye nem dolgozol hétvégén?
- Szombaton nem, de vasárnapra be vagyok osztva. Ne csinálj ebből gondot, néhány óra pihenés elegendő számomra. Máskor is előfordult már, hogy buli után mentem dolgozni. Nem emlékszel?
- Jajj, de igen, milyen klasszak voltak azok az egyetemi összejövetelek.
- Részemről a házibulikat jobban kultiválom, főleg ha nálatok van. Ott mindig olyan remek a hangulat. Csacsogd el, mit vigyek?
- Rád bízom. Tudod, hogy mindent imádok, amit sütinek hívnak. Bár most, hogy így bele¬gon-doltam, a citromos piskótára nagyon fáj a fogacskám. Persze csak ha nem gond. Jut eszembe, megígérted, hogy megtanítod nekem is. Mi lenne, ha együtt csinálnánk meg itt nálunk? Richárd pénteken Pestre utazik, lehet, csak későn jön haza. Délelőtt megveszem a hozzá-valókat, ha végeztél az étteremben, akkor csapunk egy csajos délutánt.
- Rendben, bár inkább este lesz, mire odaérek, de nagyon örülök neki.
Felícia Richárddal együtt
csütörtökön megtartotta a nagybevásárlást, így pénteken csak néhány apróságot
kellett beszereznie. Nem akarta elárulni férjének a készülő merényletet, hogy
bizony élete első süteményének megalkotására vállalkozik. Marina négy után
lépett be a házba. Berohant a fürdőszobába, megmosakodott, és egy vállpántos,
könnyed nyári ruhát vett magára.
- Fú, de örülök, hogy megszabadultam az egyengönctől. Úgy éreztem, összepasszíroz, mint egy páncél.
- Csüccsenj le, töltök egy hideg limonádét neked. Ettél ma már valamit? Gyümölcslevest és krumplis tésztát csináltam. Kérsz?
- Nagyon csábítóan hangzik a menü. Na, mutasd, hadd kóstoljam, konyhatündér lettél-e az utóbbi hónapokban?
- Ezzel azt állítod, hogy pocsékul főztem, amíg nálad laktam?
- Nem mondtam ilyet, bár ha az az első tejberizs mesélni tudna... - nevetett Rini felszabadultan.
- Ne is mondd. Emlékszel még a különleges sertéspörköltre?
- Arra, amelyikből gulyáslevest csináltunk, mert annyi leve volt? Végül is, az nagyon finom lett a maga módján.
- Ugye a sütit nem engeded, hogy elrontsam? - kérdezte Felícia, és felszolgálta barátnőjének a levest, majd a másodikat.
- Mi történt veled, te lány? - kérdezte Rini tőle szokatlan komolysággal.
- Mi történt volna? - döbbent meg Felícia és végigmérte magát.
- Találkoztál a jó tündérrel, vagy az aranyhallal a tengerparton, és azt kérted, hogy te legyél a város egyik legjobb háziasszonya? Nagyon finom mind a kettő.
- Szerintem ugyanolyan, mint máskor, legfeljebb most éhesebb vagy - nevette el magát Felícia, amikor rájött, hogy barátnője csak ugratja.
- Szerintem meg beleadtál apait-anyait, hogy a férjecskéd ki ne tegye a szűrödet - folytatta Rini a bolondozást.
- Totális tévedés, magam kedvéért főztem ezt a menüt. Annyira megkívántam a krumplis tésztát, hogy ha kaviárral kínálnának, akkor is ennél maradtam volna.
- Gyanús vagy nekem, nagyon gyanús - mutogatott Rini a villájával barátnője pocakjára.
- Ez már több, mint gyanú - mondta Felícia elpirulva, és ösztönösen a hasára tette a kezét.
Marina majdnem félrenyelte a tésztát, annyira meglepődött. Majd felpattant a székről és őszinte örömmel ölelte át a barátnőjét.
- Nem gondoltam, hogy ennyire a kedvemben akartok járni, hogy máris keresztanyává tesztek. Kimutatható a terhesség ilyen hamar?
- A nyolc hét már nincs olyan hamar, Rini - vallotta be a kismama. - Ezek szerint már az esküvőnk napján is ezért voltam rosszul, meg a repülőn is.
- Akkor június közepén készülhetett, és július, augusztus, szeptember... - számolta Rini az ujjain a hónapokat.
- Március 20-ra vagyok kiírva.
- Sosem akartam elhinni, hogy a gólya hozza a gyereket, mert decemberben hogy kerülne ide belőlük egy is. De ezek szerint, van, akinek bejön ez a dajkamese. Mit mond az orvos, minden rendben van?
- Ne kezdd te is! Emlékszel, nem védőnőnek, hanem keresztmamának kértelek fel - emelte az égre tekintetét Felícia.
- Oké, akkor a baba érkezéséig csiszolgassuk a főzési tudományodat!
- Helyes. Erről meg egy szót se holnapig, mert Richárd leharapja a fejemet, hogy milyen pletykás vagyok.
Hozzáláttak a munkához. Felícia 12 tojásból sütött piskótát, aztán Rini vezényletével elkészítették a citromos krémet.
- Le sem tudnád tagadni, hogy babát vársz, te kotnyeles kismacska. Alig ismerek rád - csóválta a fejét Rini nevetve, amikor barátnője már sokadszorra lopott egy kis kanálnyi krémet, azzal védekezve, hogy muszáj megkóstolni, hogy tökéletesre sikerüljön.
- Fú, de örülök, hogy megszabadultam az egyengönctől. Úgy éreztem, összepasszíroz, mint egy páncél.
- Csüccsenj le, töltök egy hideg limonádét neked. Ettél ma már valamit? Gyümölcslevest és krumplis tésztát csináltam. Kérsz?
- Nagyon csábítóan hangzik a menü. Na, mutasd, hadd kóstoljam, konyhatündér lettél-e az utóbbi hónapokban?
- Ezzel azt állítod, hogy pocsékul főztem, amíg nálad laktam?
- Nem mondtam ilyet, bár ha az az első tejberizs mesélni tudna... - nevetett Rini felszabadultan.
- Ne is mondd. Emlékszel még a különleges sertéspörköltre?
- Arra, amelyikből gulyáslevest csináltunk, mert annyi leve volt? Végül is, az nagyon finom lett a maga módján.
- Ugye a sütit nem engeded, hogy elrontsam? - kérdezte Felícia, és felszolgálta barátnőjének a levest, majd a másodikat.
- Mi történt veled, te lány? - kérdezte Rini tőle szokatlan komolysággal.
- Mi történt volna? - döbbent meg Felícia és végigmérte magát.
- Találkoztál a jó tündérrel, vagy az aranyhallal a tengerparton, és azt kérted, hogy te legyél a város egyik legjobb háziasszonya? Nagyon finom mind a kettő.
- Szerintem ugyanolyan, mint máskor, legfeljebb most éhesebb vagy - nevette el magát Felícia, amikor rájött, hogy barátnője csak ugratja.
- Szerintem meg beleadtál apait-anyait, hogy a férjecskéd ki ne tegye a szűrödet - folytatta Rini a bolondozást.
- Totális tévedés, magam kedvéért főztem ezt a menüt. Annyira megkívántam a krumplis tésztát, hogy ha kaviárral kínálnának, akkor is ennél maradtam volna.
- Gyanús vagy nekem, nagyon gyanús - mutogatott Rini a villájával barátnője pocakjára.
- Ez már több, mint gyanú - mondta Felícia elpirulva, és ösztönösen a hasára tette a kezét.
Marina majdnem félrenyelte a tésztát, annyira meglepődött. Majd felpattant a székről és őszinte örömmel ölelte át a barátnőjét.
- Nem gondoltam, hogy ennyire a kedvemben akartok járni, hogy máris keresztanyává tesztek. Kimutatható a terhesség ilyen hamar?
- A nyolc hét már nincs olyan hamar, Rini - vallotta be a kismama. - Ezek szerint már az esküvőnk napján is ezért voltam rosszul, meg a repülőn is.
- Akkor június közepén készülhetett, és július, augusztus, szeptember... - számolta Rini az ujjain a hónapokat.
- Március 20-ra vagyok kiírva.
- Sosem akartam elhinni, hogy a gólya hozza a gyereket, mert decemberben hogy kerülne ide belőlük egy is. De ezek szerint, van, akinek bejön ez a dajkamese. Mit mond az orvos, minden rendben van?
- Ne kezdd te is! Emlékszel, nem védőnőnek, hanem keresztmamának kértelek fel - emelte az égre tekintetét Felícia.
- Oké, akkor a baba érkezéséig csiszolgassuk a főzési tudományodat!
- Helyes. Erről meg egy szót se holnapig, mert Richárd leharapja a fejemet, hogy milyen pletykás vagyok.
Hozzáláttak a munkához. Felícia 12 tojásból sütött piskótát, aztán Rini vezényletével elkészítették a citromos krémet.
- Le sem tudnád tagadni, hogy babát vársz, te kotnyeles kismacska. Alig ismerek rád - csóválta a fejét Rini nevetve, amikor barátnője már sokadszorra lopott egy kis kanálnyi krémet, azzal védekezve, hogy muszáj megkóstolni, hogy tökéletesre sikerüljön.
Richárd kilenc körül érkezett meg,
amikor a süti már a hűtőben volt, és a lányok a rom-eltakarítással
foglalatoskodtak.
- Mi ez a ramazuri? - próbálta adni a férfi a szigorút, amikor hangos nevetés fogadta.
- Nem volt itthon a macska, cincogtak az egerek - válaszolta Rini pimaszul.
- Fogadni mernék, hogy cincogtál! - ripakodott rá Richárd mérgesen a feleségére, de bűnbánó szempillarezgetését látva, elnevette magát.
- Tartozom egy vallomással. Én sem bírtam magamban tartani.
- Micsoda kandúr az olyan, aki szintén cincog? - nevetett Felícia, és szájon csókolta férjét. - Bencének mondtad?
- Is... - sütötte le Richárd a szemét, majd hozzátette: - meg az üzleti partneremnek is, mert olyan szórakozott voltam, hogy muszáj volt valami magyarázatot adnom a szétszórtságomra.
- Azért eredménnyel zárult a tárgyalás?
- Természetesen, szépségem. A vallomásom után megszűnt egy csapásra az ideges feszültség, és nagyon kellemes hangulatban, pezsgő mellett folyt tovább a tárgyalás. Az állapotodra való tekintettel Bence vállalta az alkotótábor lebonyolítását, én csak néhány napra utazom el a Dunakanyarba, hogy besegítsek neki. De ki tudja, ha meglesz a helyszín, még az is lehet, hogy mindketten elmehetünk. Te pihensz, és feltöltődsz a csodálatos környezetben, míg mi dolgozunk.
- Remek lenne - lelkesedett Felícia.
- Én már most sárga vagyok az irigységtől - mondta Rini.
- Az nem az irigységtől van, hanem a citromkrémtől - mutatott Richárd a lány ruháján virító apró pöttyre.
- Mi ez a ramazuri? - próbálta adni a férfi a szigorút, amikor hangos nevetés fogadta.
- Nem volt itthon a macska, cincogtak az egerek - válaszolta Rini pimaszul.
- Fogadni mernék, hogy cincogtál! - ripakodott rá Richárd mérgesen a feleségére, de bűnbánó szempillarezgetését látva, elnevette magát.
- Tartozom egy vallomással. Én sem bírtam magamban tartani.
- Micsoda kandúr az olyan, aki szintén cincog? - nevetett Felícia, és szájon csókolta férjét. - Bencének mondtad?
- Is... - sütötte le Richárd a szemét, majd hozzátette: - meg az üzleti partneremnek is, mert olyan szórakozott voltam, hogy muszáj volt valami magyarázatot adnom a szétszórtságomra.
- Azért eredménnyel zárult a tárgyalás?
- Természetesen, szépségem. A vallomásom után megszűnt egy csapásra az ideges feszültség, és nagyon kellemes hangulatban, pezsgő mellett folyt tovább a tárgyalás. Az állapotodra való tekintettel Bence vállalta az alkotótábor lebonyolítását, én csak néhány napra utazom el a Dunakanyarba, hogy besegítsek neki. De ki tudja, ha meglesz a helyszín, még az is lehet, hogy mindketten elmehetünk. Te pihensz, és feltöltődsz a csodálatos környezetben, míg mi dolgozunk.
- Remek lenne - lelkesedett Felícia.
- Én már most sárga vagyok az irigységtől - mondta Rini.
- Az nem az irigységtől van, hanem a citromkrémtől - mutatott Richárd a lány ruháján virító apró pöttyre.
A másnapi kerti parti mesés
folytatása volt a péntek délutáni vidám időtöltésnek. A bográcsban rotyogott a
finom őzpörkölt, amikor megérkeztek a vendégek. Még Krisztina és Konrád is
beugrottak néhány percre, hogy szemügyre vegyék Richárd alkotásait. Szilvi
Zsomborral és Zsanettel a teraszon lévő asztalnál ült, és a laptopon nézegették
a Krétán készült fotókat. Aton megbűvölten szuggerálta a szomszéd udvarban
kihívóan sétálgató vörös cicát. Marina a konyhában a köretet főzte, míg Bence
melegen tartotta az étket és kenyeret szeletelt. A házi-gaz¬dák megterítették
az asztalt, és amikor már mindenki együtt volt, elhangzott a nagy be-jelentés.
Először Konrád, mint rangidős mondott köszöntőt, majd Bence is magához ragadta a szót né-hány mondat erejéig. Richárd is akart mondani valami szépet, de hangja elcsuklott, és szeme megtelt a meghatottság könnyeivel, így csak egy kurta: Egészségetekre! - jött ki a tor¬kán. A társaság nevetett, majd mielőtt körülülték az asztalt, mindenki gratulált a házaspárnak.
- Nem bánod, hogy nem állhattál munkába? - érdeklődött Szilvi.
- Egyáltalán nem. Talán jobb is lesz, ha először a saját gyerekemen gyakorlok, mielőtt a másét teljesen elrontanám - vágta rá Felícia.
- Amint megtudod a baba nemét, hozzálátok a kötéshez - jelentette ki Rini.
- Addig meg tanítgathatsz engem, hogy ne unjam majd magam halálra a hosszú téli estéken.
- Szerintem nem lesz időd unatkozni, de ha gondolod, hozhatok néhány könyvet. Sőt, ha szeretsz olvasni, vállalhatnál felolvasást is - csatlakozott Zsani is a beszélgetőkhöz.
- Nem, könyveket nem szeretnék, legfeljebb csak egyet... - válaszolta Felícia.
- Bármelyik legyen az, vedd úgy, hogy már meg is szereztem.
- Ne ígérj elhamarkodottan, Richárd, ugyanis én egy saját mesekönyvre gondoltam, amit én írnék és te illusztrálnád.
- Nem tudsz olyat kérni, amit ne teljesítenék - hajolt Richárd feleségéhez és gyöngéden megcsókolta.
- Miről szeretnél mesélni? - érdeklődött Szilvi, hiszen óvónőként őt is érdekelte a gyermekek számára készülő szellemi táplálék.
- Egy kis kutyusról, akivel mindenféle tanulságos dolgok esnek meg. Már a nevét is ki¬találtam. Gubancnak fogják hívni, és nagyon édes, fekete, bozontos kiskutya lesz. Így aztán, Zsani, majd számítok a kutyás tapasztalataidra.
- Rendelkezésére állok, kedves írónő.
- Azért engem érdekelne ez a felolvasás is, amit az előbb említettél.
- Megszólalt a könyvmoly - kacagott Felícia Rinire.
- Ez önkéntes munka. Bárki felajánlhatja, hogy elolvas egy könyvet a látássérültek nagy-nagy örömére. Egy diktafon kell hozzá, meg némi előadói készség, hogy minél élvezhetőbb legyen számunkra a hanganyag.
- Ez érdekel engem, imádom a könyveket, és szívesen vállalnék ilyen felolvasást, feltéve, hogy nincs határidőhöz kötve.
- Egyáltalán nincsen semmilyen határidő. Persze jólesik, ha nem két év alatt készül el egy 200 oldalas könyv, de természetesen belátjuk, hogy más dolga is van a felajánlónak az olvasáson kívül.
- Akkor ezt meg is beszéltük. Bármilyen könyvet fel lehet olvasni?
- Tulajdonképpen igen. Ami még nincs meg a hangos könyvtárban, és nem olyan szakkönyv, ami bennünket végképp nem érdekel, annak biztos a sikere nálunk.
- Remek, akkor nem a vasút-modellezési kézikönyvvel fogunk kezdeni, de erre még visszatérünk, esetleg te is összeállíthatsz egy listát azokból a regényekből, amire igény lenne.
*
Kellemes, szép, hosszú ősz köszöntött be szeptemberrel. Szilvit egyre ritkábban látták, ahogy sokasodott a tanulnivalója. Marinának viszont a főszezon végével több lett a szabadideje, így sok időt tölthetett pocakosodó barátnőjével. Jó időben gyakran sétáltak a városban kirakatokat nézegetve. Esős napokon pedig, magazinokban vagy a neten böngésztek a megfelelő gyermek-szoba kialakításához ötletekért. Rini ígéretéhez híven próbálta megtanítani barátnőjét a kötés fortélyaira, de az egyébként ügyes kezű anyukának ez sehogy sem akart sikerülni. Így néhány heti szenvedés után teljesen felhagyott ezzel a tevékenységgel, és inkább ágynemű¬garnitúra hímzésébe kezdett.
Először Konrád, mint rangidős mondott köszöntőt, majd Bence is magához ragadta a szót né-hány mondat erejéig. Richárd is akart mondani valami szépet, de hangja elcsuklott, és szeme megtelt a meghatottság könnyeivel, így csak egy kurta: Egészségetekre! - jött ki a tor¬kán. A társaság nevetett, majd mielőtt körülülték az asztalt, mindenki gratulált a házaspárnak.
- Nem bánod, hogy nem állhattál munkába? - érdeklődött Szilvi.
- Egyáltalán nem. Talán jobb is lesz, ha először a saját gyerekemen gyakorlok, mielőtt a másét teljesen elrontanám - vágta rá Felícia.
- Amint megtudod a baba nemét, hozzálátok a kötéshez - jelentette ki Rini.
- Addig meg tanítgathatsz engem, hogy ne unjam majd magam halálra a hosszú téli estéken.
- Szerintem nem lesz időd unatkozni, de ha gondolod, hozhatok néhány könyvet. Sőt, ha szeretsz olvasni, vállalhatnál felolvasást is - csatlakozott Zsani is a beszélgetőkhöz.
- Nem, könyveket nem szeretnék, legfeljebb csak egyet... - válaszolta Felícia.
- Bármelyik legyen az, vedd úgy, hogy már meg is szereztem.
- Ne ígérj elhamarkodottan, Richárd, ugyanis én egy saját mesekönyvre gondoltam, amit én írnék és te illusztrálnád.
- Nem tudsz olyat kérni, amit ne teljesítenék - hajolt Richárd feleségéhez és gyöngéden megcsókolta.
- Miről szeretnél mesélni? - érdeklődött Szilvi, hiszen óvónőként őt is érdekelte a gyermekek számára készülő szellemi táplálék.
- Egy kis kutyusról, akivel mindenféle tanulságos dolgok esnek meg. Már a nevét is ki¬találtam. Gubancnak fogják hívni, és nagyon édes, fekete, bozontos kiskutya lesz. Így aztán, Zsani, majd számítok a kutyás tapasztalataidra.
- Rendelkezésére állok, kedves írónő.
- Azért engem érdekelne ez a felolvasás is, amit az előbb említettél.
- Megszólalt a könyvmoly - kacagott Felícia Rinire.
- Ez önkéntes munka. Bárki felajánlhatja, hogy elolvas egy könyvet a látássérültek nagy-nagy örömére. Egy diktafon kell hozzá, meg némi előadói készség, hogy minél élvezhetőbb legyen számunkra a hanganyag.
- Ez érdekel engem, imádom a könyveket, és szívesen vállalnék ilyen felolvasást, feltéve, hogy nincs határidőhöz kötve.
- Egyáltalán nincsen semmilyen határidő. Persze jólesik, ha nem két év alatt készül el egy 200 oldalas könyv, de természetesen belátjuk, hogy más dolga is van a felajánlónak az olvasáson kívül.
- Akkor ezt meg is beszéltük. Bármilyen könyvet fel lehet olvasni?
- Tulajdonképpen igen. Ami még nincs meg a hangos könyvtárban, és nem olyan szakkönyv, ami bennünket végképp nem érdekel, annak biztos a sikere nálunk.
- Remek, akkor nem a vasút-modellezési kézikönyvvel fogunk kezdeni, de erre még visszatérünk, esetleg te is összeállíthatsz egy listát azokból a regényekből, amire igény lenne.
*
Kellemes, szép, hosszú ősz köszöntött be szeptemberrel. Szilvit egyre ritkábban látták, ahogy sokasodott a tanulnivalója. Marinának viszont a főszezon végével több lett a szabadideje, így sok időt tölthetett pocakosodó barátnőjével. Jó időben gyakran sétáltak a városban kirakatokat nézegetve. Esős napokon pedig, magazinokban vagy a neten böngésztek a megfelelő gyermek-szoba kialakításához ötletekért. Rini ígéretéhez híven próbálta megtanítani barátnőjét a kötés fortélyaira, de az egyébként ügyes kezű anyukának ez sehogy sem akart sikerülni. Így néhány heti szenvedés után teljesen felhagyott ezzel a tevékenységgel, és inkább ágynemű¬garnitúra hímzésébe kezdett.
Októberben a házaspár Bencével
együtt elutazott Horányba az alkotótáborba. Egyik budapesti művészeti iskola
felkérésére az őszi szünetben tehetséges diákok számára szervezték meg ezt a
programot. A két festő sok érdekes technikával ismertette meg az érdeklődő
kamaszokat, akikben a több órai kemény munka ellenére sem csökkent a
lelkesedés. Felícia sokat volt egyedül, de a jó levegő és a csodálatos
környezet boldog elégedettséggel töltötte el. Magányos órái sem futottak el
hasztalanul. Mivel semmire nem volt gondja, teljes lelki nyugalommal állt neki
mesekönyv-vázlata elkészítéséhez.
Amikor hazatértek, akkor is folytatta az írást. Esténként több órán át ült egyenes tartással fitnesz labdáján a laptop előtt, és a gyapjúszálból tervezett kocsi kabát helyett inkább meséjének fonalát gombolyította. Richárd a vállalt munkája mellett több vázlatot is készített a lehetséges főszereplőről. Felícia végül is hat rajzból választhatta ki a legbájosabb kutyust, aki leginkább megfelelt az ő álombéli Gubanc kutyájának. Amikor elkészült a könyv borítójára szánt festmény, Felíciát valami földöntúli boldogság kerítette hatalmába. A lógó fülű, csillogó szemű, fekete kis kutyus kócos fizimiskájával teljesen rabul ejtette megalkotóját. Karácsonyra el is készült az előre felvázolt 12 történet és Richárdnak is sikerült megfestenie a hozzájuk tartozó képeket. A kézirat egy dossziéban összeállítva került a fenyőfa alá.
A nagyszülők sem tétlenkedtek a bakonyi kis településen. Igazi meglepetés volt, amikor Ferenc megmutatta az általa készített bölcsőt, amibe a leendő nagymama varrta meg a derékaljat, párnát és a kis takarót, színes anyagból, melyen őzikék, nyuszik, pillangók egész hada sorakozott. Felícia remekül viselte állapotát, evett, aludt, és a mozgásról sem feledkezett meg. Ám ami a legszembeötlőbb volt, hogy mindig mosolygott, és vidámságtól ragyogott a szeme, ami megnyugtatta aggódó szüleit. Az orvosi eredmények is biztatóak voltak, a doktor szerint sem kellett komplikációkra számítani. A sógornők közelebb kerültek egymáshoz, még az addigi barátságuknál is szorosabban kötötte őket össze a közös sors. Órákat tudtak beszélgetni Skype-on a babák fejlődéséről vagy a tennivalók sokaságáról. Kitti hatalmas doboz gyermekruhát és játékot adott postára, de a küldemény a hivatalban töltötte az ünnepeket, és csak 28-án kézbesítették, de Felíciának így is hatalmas örömöt szerzett. Richárd ajándéka viszont tökéletes időzítéssel érkezett meg a tengeren túlra, így húga a feldíszített fa alá tehette a róluk készült festményt.
Amikor hazatértek, akkor is folytatta az írást. Esténként több órán át ült egyenes tartással fitnesz labdáján a laptop előtt, és a gyapjúszálból tervezett kocsi kabát helyett inkább meséjének fonalát gombolyította. Richárd a vállalt munkája mellett több vázlatot is készített a lehetséges főszereplőről. Felícia végül is hat rajzból választhatta ki a legbájosabb kutyust, aki leginkább megfelelt az ő álombéli Gubanc kutyájának. Amikor elkészült a könyv borítójára szánt festmény, Felíciát valami földöntúli boldogság kerítette hatalmába. A lógó fülű, csillogó szemű, fekete kis kutyus kócos fizimiskájával teljesen rabul ejtette megalkotóját. Karácsonyra el is készült az előre felvázolt 12 történet és Richárdnak is sikerült megfestenie a hozzájuk tartozó képeket. A kézirat egy dossziéban összeállítva került a fenyőfa alá.
A nagyszülők sem tétlenkedtek a bakonyi kis településen. Igazi meglepetés volt, amikor Ferenc megmutatta az általa készített bölcsőt, amibe a leendő nagymama varrta meg a derékaljat, párnát és a kis takarót, színes anyagból, melyen őzikék, nyuszik, pillangók egész hada sorakozott. Felícia remekül viselte állapotát, evett, aludt, és a mozgásról sem feledkezett meg. Ám ami a legszembeötlőbb volt, hogy mindig mosolygott, és vidámságtól ragyogott a szeme, ami megnyugtatta aggódó szüleit. Az orvosi eredmények is biztatóak voltak, a doktor szerint sem kellett komplikációkra számítani. A sógornők közelebb kerültek egymáshoz, még az addigi barátságuknál is szorosabban kötötte őket össze a közös sors. Órákat tudtak beszélgetni Skype-on a babák fejlődéséről vagy a tennivalók sokaságáról. Kitti hatalmas doboz gyermekruhát és játékot adott postára, de a küldemény a hivatalban töltötte az ünnepeket, és csak 28-án kézbesítették, de Felíciának így is hatalmas örömöt szerzett. Richárd ajándéka viszont tökéletes időzítéssel érkezett meg a tengeren túlra, így húga a feldíszített fa alá tehette a róluk készült festményt.
*
Bence is vidáman, feltöltődve érkezett vissza a szülői házból. A szilveszter előtti napon körbe-járta barátait, hogy megajándékozza őket.
- Lehet, jobb lett volna még elutazásom előtt átadnom, de így legalább a fenyőd alá tehetem - mondta a férfi, amikor belépett Zsanett kis szobájába. - Tessék, ezt viszont a kezedbe adom, mert Atonnak egy marhalábszárcsontot hoztam, amit csak nem kellene a terítőre tenni, még becsomagolva sem.
- Igazán nagyon kedves vagy, hogy gondoltál ránk - mondta a lány komolyan.
- Természetes, hogy a barátaimról nem feledkezem meg, akárhány lábuk is legyen - nevetett Bence a kutyát simogatva. - Elmondjam, mit hoztam neked, vagy maradjon meglepetés, és majd kideríted, ha elmentem?
- Nem is tudom, félek, így is, úgy is sírás lesz a vége...
- Látom, hogy nagyon magad alatt vagy, de erre most egyáltalán nincs időnk. Ezt a kis csomagot ide teszem a miniatűr fád alá, majd este kibontod. Most viszont vedd fel a legszebb ruhád, mert hangversenyre megyünk.
- Most? - kérdezte Zsani kételkedve.
- Mit csináljak, ha most betegedett meg az egyik ismerősöm, és felhívott, hogy átadná a jegyeket, ha van kivel elmennem. Gondoltam, te ráérsz, és örülnél neki. Tévedtem?
- Nem, dehogy, csak meglepődtem. Ráérek... egyáltalán semmi dolgom nincsen. Mennyi időm van elkészülni?
- Röpke három óra elég lesz?
- Sok is - nevetett Zsani.
- Aton meglesz nélküled itthon kb. két órát?
- Ha megsétáltatjuk, kap vacsorát, akkor nyugodtan szundikál itt a megszokott helyén. Sári néni sincs itthon, elutazott valahová, így ki sem fog derülni, hogy magára hagytuk ezt a förtelmes vérebet az ő szépséges lakásában - élcelődött a lány.
- Miért, attól fél az öregasszony, hogy átrágja magát Aton a falon és rátámad?
- Nem, inkább attól, hogy megrágja a bútorokat.
- Nem olyan ostoba, hogy ócska széklábakkal játsszon, amikor marhacsontot is rágcsálhat.
- Kikérem a Sári néni nevében, ezek nem ócska bútorok, nagyon is jók és kényelmesek. A marhacsontot pedig nem adhatom oda neki felügyelet nélkül, mert azzal aztán tényleg össze-koszolná az egész lakást.
- Ezer bocsánat a bútoroktól, valóban nem lestrapált darabok, arra meg nem is gondoltam, hogy nem igazán jó ajándék ez a rágcsálnivaló Atonnak, legalábbis rád nézve nem.
- Viccelsz? A legjobb ajándék, csak figyelni kell rá, hogy ne a szőnyegen aprítsa fel.
- Nem oroszlán, hogy ledarálja a marhalábszárat, nem hiszem, hogy ebből gond lenne.
- Nem ismered Atont. Majd megmutatom, milyen kreatív szobrokat farag abból a szép nagy cubákból.
- Erre kíváncsi vagyok, mert szent meggyőződésem, hogy ezt a vastag lábszárat nem tudja elrágni egy németjuhász.
- Majd meglátod - mondta Zsani, és egy kis dísztasakot vett elő a szekrényből. - Most viszont inkább ezt nézd meg!
- Nagyon szépen köszönöm - mondta Bence a csomagolást bontogatva. - Zsani, ez egy nagyon drága, márkás parfüm. Ugye eredetileg nem nekem szántad? - kérdezte Bence gond¬terhelten.
- Valóban nem, de ha tetszik az illata, szeretném, ha elfogadnád - vallotta be a lány könnytől csillogó szemekkel.
A férfi letette az asztalkára az üveget, és nagyot sóhajtott.
- Gyere, ülj ide, és mesélj! - paskolta meg a kanapét maga mellett.
- Nincs nagyon mit mesélnem. Múlt héten jól bevásároltam, mert haza készülődtem, hogy rendezzem a kapcsolatomat a családommal. Erre közölték velem, hogy szeretettel várnak, de kutya nélkül, mert a bátyám félti a csemetéit Atontól. Szó szót követett, hiába magyaráztam, hogy nincs kire hagynom a kutyámat, de kezeskedem érte, hogy nem engedem a kicsik közelébe. Nem nagyon érdekelte őket. A végeredmény az lett, hogy akkor majd csak januárban menjek haza, ha az unokák már nem lesznek ott. Mert ugye iskolaszünet van ötödikéig, így anyuék vigyáznak a gyerekekre. Ezt a parfümöt a bátyámnak vettem, de te sokkal inkább megérdemled. Bevallom, neked ezt a bonbont szántam - vett elő egy újabb csomagot Zsani - de szégyelltem odaadni, miután te ilyen tartalmas meglepetéssel rukkoltál elő. Meg mit kezdjek ezzel a férfi illattal, ha a testvérem nem szándékozik találkozni velem... és persze megint én vagyok a hibás, mert a kutyám fontosabb számomra, mint a családom. ...
Bence némán magához húzta a lányt. Erre nem igazán lehetett mit válaszolni. Annyira sok megoldási lehetőség állt volna a szülők rendelkezésére, egyáltalán nem értette, miért a leg-szélsőségesebbet kellett választaniuk, főként a szeretet ünnepén.
- Ez a csoki a kedvencem - bökte meg a dobozt, hogy megtörje a csendet.
- Tudom, a múltkor mondtad, de már nem emlékszem, minek a kapcsán került szóba. Bontsd fel nyugodtan, úgysincs semmim, amivel megkínálhatnálak.
- Ha tudtam volna, hogy ilyen gondod van, elvittem volna magammal Atont a szüleimhez. No persze, ha engedted volna.
- Nagyon örültek volna neki.
- Nem kifogásolták volna. Anyunak is van egy ölebe, aki bent lakik. Szerintem jól eljátszottak volna egymással.
- Kedves vagy, de azt hiszem, ennek így kellett lennie. Lehet, ha meghozom ezt az áldozatot, és elmegyek, akkor még több fájdalommal tértem volna haza. Ha igazán akarták volna, hogy együtt legyen a család, akkor találtak volna valami kompromisszumot. Na de így jártam.
- Igazán sajnálom, hogy így alakult a karácsonyod. Végül is, mit csináltál?
- Azt, amit általában. Főztem, olvastam, elkezdtem egy angol könyvet fordítani, hogy azzal is tanuljak, meg nagyokat sétáltunk Atonnal. Erről jut eszembe, hogy indulnunk kellene, ha időben el akarunk készülni.
- Rendben, akkor menjünk.
- Bence! - szólt Zsani a férfi után, aki kilépett az előszobába, hogy cipőjébe bújjon. - Azért ezt elfogadod? - vette kezébe a parfümöt.
- Igen, köszönöm. Este majd elviszem. Rendben?
A délutáni dermesztő hideg enyhült, nagy pelyhekben szállingózott a hó. Aton nagyokat prüszkölve szimatolt, rohant, majd meghempergett az egyre vastagodó hótakaróban. Szemmel láthatóan élvezte a téli örömöket. Több, mint egy órán át kószáltak a park fehér fái között, Bence hógolyókat dobált, melyeket Aton még a levegőben megpróbált elkapni, persze sikertelenül, de ez nem vette el a kutya lelkesedését. Kicsit átfázva, csapzottan értek haza, mintha nem is felnőttek, hanem gondtalan diákok lettek volna.
- Azt hiszem, ránk fér az alapos tisztálkodás - mondta Zsani az udvarba lépve, és kutyáját körültekintően megtörölgette a verandán.
- Jó móka volt, de akkor most elköszönök, hatra érted jövök - válaszolta Bence a kapu kilincsét szorongatva.
Zsani bólintott, és elfordította a kulcsot a zárban, majd belépett a lakásba. Feldobta kabátját a fogasra, levette csizmáját, és zuhanyozni készült, hogy átmelegedjen. Kicsit sem bánta dermedt végtagjainak bizsergő fájdalmát, mert szívét melengették a szeretet sugarai.
Bence is vidáman, feltöltődve érkezett vissza a szülői házból. A szilveszter előtti napon körbe-járta barátait, hogy megajándékozza őket.
- Lehet, jobb lett volna még elutazásom előtt átadnom, de így legalább a fenyőd alá tehetem - mondta a férfi, amikor belépett Zsanett kis szobájába. - Tessék, ezt viszont a kezedbe adom, mert Atonnak egy marhalábszárcsontot hoztam, amit csak nem kellene a terítőre tenni, még becsomagolva sem.
- Igazán nagyon kedves vagy, hogy gondoltál ránk - mondta a lány komolyan.
- Természetes, hogy a barátaimról nem feledkezem meg, akárhány lábuk is legyen - nevetett Bence a kutyát simogatva. - Elmondjam, mit hoztam neked, vagy maradjon meglepetés, és majd kideríted, ha elmentem?
- Nem is tudom, félek, így is, úgy is sírás lesz a vége...
- Látom, hogy nagyon magad alatt vagy, de erre most egyáltalán nincs időnk. Ezt a kis csomagot ide teszem a miniatűr fád alá, majd este kibontod. Most viszont vedd fel a legszebb ruhád, mert hangversenyre megyünk.
- Most? - kérdezte Zsani kételkedve.
- Mit csináljak, ha most betegedett meg az egyik ismerősöm, és felhívott, hogy átadná a jegyeket, ha van kivel elmennem. Gondoltam, te ráérsz, és örülnél neki. Tévedtem?
- Nem, dehogy, csak meglepődtem. Ráérek... egyáltalán semmi dolgom nincsen. Mennyi időm van elkészülni?
- Röpke három óra elég lesz?
- Sok is - nevetett Zsani.
- Aton meglesz nélküled itthon kb. két órát?
- Ha megsétáltatjuk, kap vacsorát, akkor nyugodtan szundikál itt a megszokott helyén. Sári néni sincs itthon, elutazott valahová, így ki sem fog derülni, hogy magára hagytuk ezt a förtelmes vérebet az ő szépséges lakásában - élcelődött a lány.
- Miért, attól fél az öregasszony, hogy átrágja magát Aton a falon és rátámad?
- Nem, inkább attól, hogy megrágja a bútorokat.
- Nem olyan ostoba, hogy ócska széklábakkal játsszon, amikor marhacsontot is rágcsálhat.
- Kikérem a Sári néni nevében, ezek nem ócska bútorok, nagyon is jók és kényelmesek. A marhacsontot pedig nem adhatom oda neki felügyelet nélkül, mert azzal aztán tényleg össze-koszolná az egész lakást.
- Ezer bocsánat a bútoroktól, valóban nem lestrapált darabok, arra meg nem is gondoltam, hogy nem igazán jó ajándék ez a rágcsálnivaló Atonnak, legalábbis rád nézve nem.
- Viccelsz? A legjobb ajándék, csak figyelni kell rá, hogy ne a szőnyegen aprítsa fel.
- Nem oroszlán, hogy ledarálja a marhalábszárat, nem hiszem, hogy ebből gond lenne.
- Nem ismered Atont. Majd megmutatom, milyen kreatív szobrokat farag abból a szép nagy cubákból.
- Erre kíváncsi vagyok, mert szent meggyőződésem, hogy ezt a vastag lábszárat nem tudja elrágni egy németjuhász.
- Majd meglátod - mondta Zsani, és egy kis dísztasakot vett elő a szekrényből. - Most viszont inkább ezt nézd meg!
- Nagyon szépen köszönöm - mondta Bence a csomagolást bontogatva. - Zsani, ez egy nagyon drága, márkás parfüm. Ugye eredetileg nem nekem szántad? - kérdezte Bence gond¬terhelten.
- Valóban nem, de ha tetszik az illata, szeretném, ha elfogadnád - vallotta be a lány könnytől csillogó szemekkel.
A férfi letette az asztalkára az üveget, és nagyot sóhajtott.
- Gyere, ülj ide, és mesélj! - paskolta meg a kanapét maga mellett.
- Nincs nagyon mit mesélnem. Múlt héten jól bevásároltam, mert haza készülődtem, hogy rendezzem a kapcsolatomat a családommal. Erre közölték velem, hogy szeretettel várnak, de kutya nélkül, mert a bátyám félti a csemetéit Atontól. Szó szót követett, hiába magyaráztam, hogy nincs kire hagynom a kutyámat, de kezeskedem érte, hogy nem engedem a kicsik közelébe. Nem nagyon érdekelte őket. A végeredmény az lett, hogy akkor majd csak januárban menjek haza, ha az unokák már nem lesznek ott. Mert ugye iskolaszünet van ötödikéig, így anyuék vigyáznak a gyerekekre. Ezt a parfümöt a bátyámnak vettem, de te sokkal inkább megérdemled. Bevallom, neked ezt a bonbont szántam - vett elő egy újabb csomagot Zsani - de szégyelltem odaadni, miután te ilyen tartalmas meglepetéssel rukkoltál elő. Meg mit kezdjek ezzel a férfi illattal, ha a testvérem nem szándékozik találkozni velem... és persze megint én vagyok a hibás, mert a kutyám fontosabb számomra, mint a családom. ...
Bence némán magához húzta a lányt. Erre nem igazán lehetett mit válaszolni. Annyira sok megoldási lehetőség állt volna a szülők rendelkezésére, egyáltalán nem értette, miért a leg-szélsőségesebbet kellett választaniuk, főként a szeretet ünnepén.
- Ez a csoki a kedvencem - bökte meg a dobozt, hogy megtörje a csendet.
- Tudom, a múltkor mondtad, de már nem emlékszem, minek a kapcsán került szóba. Bontsd fel nyugodtan, úgysincs semmim, amivel megkínálhatnálak.
- Ha tudtam volna, hogy ilyen gondod van, elvittem volna magammal Atont a szüleimhez. No persze, ha engedted volna.
- Nagyon örültek volna neki.
- Nem kifogásolták volna. Anyunak is van egy ölebe, aki bent lakik. Szerintem jól eljátszottak volna egymással.
- Kedves vagy, de azt hiszem, ennek így kellett lennie. Lehet, ha meghozom ezt az áldozatot, és elmegyek, akkor még több fájdalommal tértem volna haza. Ha igazán akarták volna, hogy együtt legyen a család, akkor találtak volna valami kompromisszumot. Na de így jártam.
- Igazán sajnálom, hogy így alakult a karácsonyod. Végül is, mit csináltál?
- Azt, amit általában. Főztem, olvastam, elkezdtem egy angol könyvet fordítani, hogy azzal is tanuljak, meg nagyokat sétáltunk Atonnal. Erről jut eszembe, hogy indulnunk kellene, ha időben el akarunk készülni.
- Rendben, akkor menjünk.
- Bence! - szólt Zsani a férfi után, aki kilépett az előszobába, hogy cipőjébe bújjon. - Azért ezt elfogadod? - vette kezébe a parfümöt.
- Igen, köszönöm. Este majd elviszem. Rendben?
A délutáni dermesztő hideg enyhült, nagy pelyhekben szállingózott a hó. Aton nagyokat prüszkölve szimatolt, rohant, majd meghempergett az egyre vastagodó hótakaróban. Szemmel láthatóan élvezte a téli örömöket. Több, mint egy órán át kószáltak a park fehér fái között, Bence hógolyókat dobált, melyeket Aton még a levegőben megpróbált elkapni, persze sikertelenül, de ez nem vette el a kutya lelkesedését. Kicsit átfázva, csapzottan értek haza, mintha nem is felnőttek, hanem gondtalan diákok lettek volna.
- Azt hiszem, ránk fér az alapos tisztálkodás - mondta Zsani az udvarba lépve, és kutyáját körültekintően megtörölgette a verandán.
- Jó móka volt, de akkor most elköszönök, hatra érted jövök - válaszolta Bence a kapu kilincsét szorongatva.
Zsani bólintott, és elfordította a kulcsot a zárban, majd belépett a lakásba. Feldobta kabátját a fogasra, levette csizmáját, és zuhanyozni készült, hogy átmelegedjen. Kicsit sem bánta dermedt végtagjainak bizsergő fájdalmát, mert szívét melengették a szeretet sugarai.
Bencének otthon jutott eszébe a
vacsora, így amint kilépett a fürdőszobából, már hívta is a lányt. Zsani
törölközőt csavart maga köré, és felkapta mobilját.
- Ne haragudj, hogy zavarlak, de elfelejtettem mondani, hogy ne egyél, mert indulás előtt bekapunk egy kínait.
- Nem vagyok én kannibál, hogy kínait egyek - nevetett Zsani.
- Jó, hogy mondod, akkor inkább kutyahúst veszek - vette a lapot Bence.
- Nem lehetne inkább cirkét, vagy kacát, kici cípős meg sok-sok rizs lenni köret mellette tányéron? - kérdezte Zsanett a kínai akcentust utánozva.
- Örülök, hogy humorodnál vagy.
- Még lenne kici kérés, nekem lenni szükség több idő evésre.
- Méltányossági alapon megítélek még fél órácskát a kedves kisasszonynak, csak addig legyen szíves és ne haljon éhen.
- Ne haragudj, hogy zavarlak, de elfelejtettem mondani, hogy ne egyél, mert indulás előtt bekapunk egy kínait.
- Nem vagyok én kannibál, hogy kínait egyek - nevetett Zsani.
- Jó, hogy mondod, akkor inkább kutyahúst veszek - vette a lapot Bence.
- Nem lehetne inkább cirkét, vagy kacát, kici cípős meg sok-sok rizs lenni köret mellette tányéron? - kérdezte Zsanett a kínai akcentust utánozva.
- Örülök, hogy humorodnál vagy.
- Még lenne kici kérés, nekem lenni szükség több idő evésre.
- Méltányossági alapon megítélek még fél órácskát a kedves kisasszonynak, csak addig legyen szíves és ne haljon éhen.
Pontban fél hatkor megszólalt a
csengő. Zsanett már útra készen nyitotta ki a kaput.
- Ide rendelt két kici cípős kínai? - kérdezte Bence elváltoztatott hangon. - Nem vágni olyan arc, mint aki kutyába harapott.
Zsanett hangosan kacagott, és szélesre tárva a kaput beinvitálta a férfit.
- Jó színész lennél, nem esett le rögtön a tantusz.
- Láttam az arcodon. Rájöttem, amikor kabátban megláttalak, hogy félreértettél, vagyis hogy én nem mondtam pontos információt. Nem elmegyünk kajálni, mert akkor nem érnénk oda a hangversenyre, hanem rendeltem a szecsuánit.
- Így még jobb, itthon kényelmesebb - válaszolta a lány, és visszaakasztotta kabátját a fogasra.
- Nagyon csinos vagy ebben a nadrág-kosztümben. Elég meleg, nem fogsz benne fázni?
- Miért, szabadtéri lesz a hangverseny?
- Milyen szétszórt vagyok, hát ezt sem mondtam? Fertőrákoson a barlangszínházban lesz.
- Komolyan mondod? - ragyogott fel Zsani arca, és örömében Bence nyakába ugrott. - Te a jó tündér vagy álruhában, nem?
- Miért, abból a szomszéd fickóból nem nézed ki, hogy néha jó fej is tud lenni?
- De igen, nagyon is. Ó, ha arra gondolok, hogy reggel még sírva gyűrögettem a papír zsepiket, most meg majd kibújok a bőrömből, annyira boldog vagyok. Jut eszembe, nagyon szépen köszönöm a CD-t, megnéztem.
- Fogod tudni használni?
- Természetesen. Egy angolszótárra mindig szükség lehet. Ehhez legalább nem kell internet kapcsolat, így akkor is keresgélhetek benne, ha épp utazom, vagy olyan helyen vagyok, ahol nincs wi-fi.
- Örülök neki, hogy hasznát veszed, de most együnk, mert kihűl, és elkésünk, és a végén kiderül, hogy se jó tündér, se jó fej nem vagyok.
*
Az óévbúcsúztató megszervezését ismét Felícia vállalta magára. Szilvi Zsomborral egy egyetemi rendezvényre ment, ezért csak Rini, Zsanett és Bence voltak hivatalosak a házibuliba. Az idillikus havazást ónos eső váltotta fel, így néhány óra alatt síkossá váltak az utcák. Ennek ellenére a barátok remek hangulatban érkeztek meg Richárdékhoz a kora délutáni órában. Ugyanis Marina javaslatára, a jó hangulat reményében, meg kímélendően a kismamát, közös főzőcskézést terveztek. Már az előző napi ötletelésnél is ment a mókás szójáték.
- Beszéljük meg, mi legyen a vacsora, hogy be tudjunk vásárolni - indítványozta Richárd.
- Mondj valami disznóságot! - válaszolta Bence a vonal túloldalán.
- Ahhoz még nem ittam eleget - hárította Richárd a kétértelmű megjegyzést.
- Akkor ebből sem lesz vacsora. Kérdezd meg az asszonyt, hogy mire van kívánója, de disznó dolog legyen, mert szilveszterkor ez a szokás - utasította Bence barátját.
- Hallottam, ezért még számolunk - harsogta bele Felícia a telefonba, az általa annyira utált Az Asszonyra utalva. - Csak a bajom van veletek, még azt sem tudjátok megmondani, mit ennétek. Nem elég nekem a bevásárlás, a főzés, még a kitalálással is én bajlódjak? Ez nektek a kímélő életmód? - kérdezte a lány gömbölyödő pocakját simogatva.
- Akkor eldöntöttem. Az lesz, amit kapok a boltban - mondta Richárd határozottan.
- Én meg vállalom a főzést és az evést is, meg ne terheljük a kismamát - ajánlkozott Bence.
- Jajj, azért ennyire nem kell kedvemben járnotok!
- Ide rendelt két kici cípős kínai? - kérdezte Bence elváltoztatott hangon. - Nem vágni olyan arc, mint aki kutyába harapott.
Zsanett hangosan kacagott, és szélesre tárva a kaput beinvitálta a férfit.
- Jó színész lennél, nem esett le rögtön a tantusz.
- Láttam az arcodon. Rájöttem, amikor kabátban megláttalak, hogy félreértettél, vagyis hogy én nem mondtam pontos információt. Nem elmegyünk kajálni, mert akkor nem érnénk oda a hangversenyre, hanem rendeltem a szecsuánit.
- Így még jobb, itthon kényelmesebb - válaszolta a lány, és visszaakasztotta kabátját a fogasra.
- Nagyon csinos vagy ebben a nadrág-kosztümben. Elég meleg, nem fogsz benne fázni?
- Miért, szabadtéri lesz a hangverseny?
- Milyen szétszórt vagyok, hát ezt sem mondtam? Fertőrákoson a barlangszínházban lesz.
- Komolyan mondod? - ragyogott fel Zsani arca, és örömében Bence nyakába ugrott. - Te a jó tündér vagy álruhában, nem?
- Miért, abból a szomszéd fickóból nem nézed ki, hogy néha jó fej is tud lenni?
- De igen, nagyon is. Ó, ha arra gondolok, hogy reggel még sírva gyűrögettem a papír zsepiket, most meg majd kibújok a bőrömből, annyira boldog vagyok. Jut eszembe, nagyon szépen köszönöm a CD-t, megnéztem.
- Fogod tudni használni?
- Természetesen. Egy angolszótárra mindig szükség lehet. Ehhez legalább nem kell internet kapcsolat, így akkor is keresgélhetek benne, ha épp utazom, vagy olyan helyen vagyok, ahol nincs wi-fi.
- Örülök neki, hogy hasznát veszed, de most együnk, mert kihűl, és elkésünk, és a végén kiderül, hogy se jó tündér, se jó fej nem vagyok.
*
Az óévbúcsúztató megszervezését ismét Felícia vállalta magára. Szilvi Zsomborral egy egyetemi rendezvényre ment, ezért csak Rini, Zsanett és Bence voltak hivatalosak a házibuliba. Az idillikus havazást ónos eső váltotta fel, így néhány óra alatt síkossá váltak az utcák. Ennek ellenére a barátok remek hangulatban érkeztek meg Richárdékhoz a kora délutáni órában. Ugyanis Marina javaslatára, a jó hangulat reményében, meg kímélendően a kismamát, közös főzőcskézést terveztek. Már az előző napi ötletelésnél is ment a mókás szójáték.
- Beszéljük meg, mi legyen a vacsora, hogy be tudjunk vásárolni - indítványozta Richárd.
- Mondj valami disznóságot! - válaszolta Bence a vonal túloldalán.
- Ahhoz még nem ittam eleget - hárította Richárd a kétértelmű megjegyzést.
- Akkor ebből sem lesz vacsora. Kérdezd meg az asszonyt, hogy mire van kívánója, de disznó dolog legyen, mert szilveszterkor ez a szokás - utasította Bence barátját.
- Hallottam, ezért még számolunk - harsogta bele Felícia a telefonba, az általa annyira utált Az Asszonyra utalva. - Csak a bajom van veletek, még azt sem tudjátok megmondani, mit ennétek. Nem elég nekem a bevásárlás, a főzés, még a kitalálással is én bajlódjak? Ez nektek a kímélő életmód? - kérdezte a lány gömbölyödő pocakját simogatva.
- Akkor eldöntöttem. Az lesz, amit kapok a boltban - mondta Richárd határozottan.
- Én meg vállalom a főzést és az evést is, meg ne terheljük a kismamát - ajánlkozott Bence.
- Jajj, azért ennyire nem kell kedvemben járnotok!
Richárd körbejárta a boltokat, és
alaposan bevásárolt. Ennek eredményeként többféle étel is került az asztalra,
válogathatott ki-ki kedve szerint hurka-kolbászból, sült és rántott húsokból.
Zsani annyira el volt telve az előző este szépségével, hogy enni is elfelejtett
mesélés közben. Már mindenki jóllakott, amikor neki még tele volt a tányérja.
- Esküszöm, beragasztom a szádat, ha nem eszel - mondta Rini, miközben különféle koktélokat kevert a bárszekrénynél.
- Akkor sem fog jobban haladni az evéssel - állt fel Bence mosolyogva az asztaltól, és a konyha felé indult. - Teszek fel kávét, mindenki kér?
Mivel nem érkezett válasz, otthagyta a társaságot.
- Felkarikáznád nekem ezt a citromot? - lépett utána Marina. Bence bólintott és elvette a lánytól az illatos gyümölcsöt.
- Te aztán tudod, hogy kell örömöt szerezni - nézett Rini a szobában áradozó Zsani felé.
- Tényleg csodálatos volt a hangverseny, de ha baromira untam volna, sem bánnám a boldogságát látva. Pocsék volt a karácsonya. Tök jó, hogy feledtetni tudta vele a tegnapi program.
- Tudom, felhívott szenteste. Annyira zokogott, azt hittem, megszakad a szívem, de magányosok karácsonya volt az étteremben, hajnalig talpaltam. Megkérdeztem a tulajt, eljöhetne-e a kutyussal. Rendes volt, meg is engedte, de Zsani nem akart csatlakozni hozzánk, azt mondta, csak elrontaná mások hangulatát is. Másnap találkoztunk, főztünk, folytattuk a felolvasást, sétáltunk egyet a parkban, de még akkor is nagyon zaklatott volt.
- Nem könnyű feldolgozni egy ilyen csalódást. És veled mi van, te hogy vészelted át a nagy ünneplést?
- 24-én együtt ebédeltem Felíciáékkal, aztán ők hazautaztak, én meg mentem dolgozni. Karácsony első napját Zsanival töltöttem, este meg megint a melóban. Másnap én is leutaztam Annáékhoz. Annyira hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen családot adott nekem. Emlékszem, gyerekkoromban nagyon szenvedtem, és ki nem álltam a karácsonyt. Mióta Felíciát meg-ismertem, azóta vannak igazi, szép ünnepeim.
- Esküszöm, beragasztom a szádat, ha nem eszel - mondta Rini, miközben különféle koktélokat kevert a bárszekrénynél.
- Akkor sem fog jobban haladni az evéssel - állt fel Bence mosolyogva az asztaltól, és a konyha felé indult. - Teszek fel kávét, mindenki kér?
Mivel nem érkezett válasz, otthagyta a társaságot.
- Felkarikáznád nekem ezt a citromot? - lépett utána Marina. Bence bólintott és elvette a lánytól az illatos gyümölcsöt.
- Te aztán tudod, hogy kell örömöt szerezni - nézett Rini a szobában áradozó Zsani felé.
- Tényleg csodálatos volt a hangverseny, de ha baromira untam volna, sem bánnám a boldogságát látva. Pocsék volt a karácsonya. Tök jó, hogy feledtetni tudta vele a tegnapi program.
- Tudom, felhívott szenteste. Annyira zokogott, azt hittem, megszakad a szívem, de magányosok karácsonya volt az étteremben, hajnalig talpaltam. Megkérdeztem a tulajt, eljöhetne-e a kutyussal. Rendes volt, meg is engedte, de Zsani nem akart csatlakozni hozzánk, azt mondta, csak elrontaná mások hangulatát is. Másnap találkoztunk, főztünk, folytattuk a felolvasást, sétáltunk egyet a parkban, de még akkor is nagyon zaklatott volt.
- Nem könnyű feldolgozni egy ilyen csalódást. És veled mi van, te hogy vészelted át a nagy ünneplést?
- 24-én együtt ebédeltem Felíciáékkal, aztán ők hazautaztak, én meg mentem dolgozni. Karácsony első napját Zsanival töltöttem, este meg megint a melóban. Másnap én is leutaztam Annáékhoz. Annyira hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen családot adott nekem. Emlékszem, gyerekkoromban nagyon szenvedtem, és ki nem álltam a karácsonyt. Mióta Felíciát meg-ismertem, azóta vannak igazi, szép ünnepeim.
Éjfél előtt pár perccel a házigazda
felbontotta és a Zsanitól kapott talpas poharakba töltötte a pezsgőt. Megegyeztek,
hogy a himnusz hangjai után mindenki elmondja az újévi kívánságát, mielőtt
koccintanának.
- Azt szeretném, ha mindig nevetés töltené be a házunkat. Ehhez persze elengedhetetlen jó néhány csemete - kezdte Richárd feleségére mosolyogva.
- Én már azzal is beérem, ha először egy, egészséges kisbabánk lesz - mondta Felícia.
- Én is, csak előbb kösse össze velem az életét valaki - nevetett Bence.
- Én annyi mindent szeretnék, de azt hiszem, a legégetőbb egy jobb albérlet lenne. Igaz, Aton? - bökte ki Zsani, a lábához simuló kutyát simogatva, amikor a mellette álló férfi megérintette a karját.
- Nekem semmire sincs szükségem, mert mindenem megvan. Ezért csak azt kívánom, hogy örökké tartson a barátságunk - hordozta körbe tekintetét Marina a kis társaságon.
- Úgy legyen - mondták szinte egyszerre mindannyian, és a kis kör közepén lágy csilingeléssel összeértek a poharak.
- Azt szeretném, ha mindig nevetés töltené be a házunkat. Ehhez persze elengedhetetlen jó néhány csemete - kezdte Richárd feleségére mosolyogva.
- Én már azzal is beérem, ha először egy, egészséges kisbabánk lesz - mondta Felícia.
- Én is, csak előbb kösse össze velem az életét valaki - nevetett Bence.
- Én annyi mindent szeretnék, de azt hiszem, a legégetőbb egy jobb albérlet lenne. Igaz, Aton? - bökte ki Zsani, a lábához simuló kutyát simogatva, amikor a mellette álló férfi megérintette a karját.
- Nekem semmire sincs szükségem, mert mindenem megvan. Ezért csak azt kívánom, hogy örökké tartson a barátságunk - hordozta körbe tekintetét Marina a kis társaságon.
- Úgy legyen - mondták szinte egyszerre mindannyian, és a kis kör közepén lágy csilingeléssel összeértek a poharak.
Folytatjuk.
***************************
3.VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
Széll Magdolna: Ha rossz a kedvem...
Apró buborékként bugyog fel bennem,
rossz kedvemet ki kell tessékelnem,
nem pocsékolhatok rá, értékes
percet,
hisz időm szúja szorgalmasan perceg.
Elégedett leszek, úgy is, ha fájok,
nem hagyják el számat otromba átkok,
nem bogozgatok semmilyen miértet,
inkább felteszem a kedvenc zenémet.
Sejtjeimet átölelő hangok
zúzzák homokká szomorúságom,
riszálva csalogatom a boldogságot,
síromig ropnám vele a táncot.
2016.
Üdvözlettel: Széll Magdolna
Verseim:
…………………………………………
BURZA MÁRIA: HANGTALANNÁ SZELÍDÜLT SZAVAK
Mikor elmélyült lesz a csend,
s a szavak hangtalanná szelídülnek,
csak egy tiszta érzés lesz jelen,
nem kell szóval megneveznem.
s a szavak hangtalanná szelídülnek,
csak egy tiszta érzés lesz jelen,
nem kell szóval megneveznem.
Mikor a csendben a Hit erőssé lesz,
s egy másfajta Tudáshoz visz el,
akkor lesz érthető, hogy mi összetartozó,
soha szét nem szakítható.
s egy másfajta Tudáshoz visz el,
akkor lesz érthető, hogy mi összetartozó,
soha szét nem szakítható.
Mikor mélyen lélegzik a csend,
álmodik, szóra nem bírható,
finom erezetként sebzett szívre boruló,
szavak nélkül gyógyító.
álmodik, szóra nem bírható,
finom erezetként sebzett szívre boruló,
szavak nélkül gyógyító.
Béke magját gondosan elveti,
virága lassan kivirágzik ,
mintha szálat fonna, fényeset és szépet,
mintha csak jelekkel hívna.
virága lassan kivirágzik ,
mintha szálat fonna, fényeset és szépet,
mintha csak jelekkel hívna.
"Jöjj, pihenj meg itt",
itt nem fáj semmi,
szavak nélkül is lehet beszélni,
szabad egyszerűen embernek lenni,
itt szabad, itt lehet, önzetlenül Szeretni."
itt nem fáj semmi,
szavak nélkül is lehet beszélni,
szabad egyszerűen embernek lenni,
itt szabad, itt lehet, önzetlenül Szeretni."
Itt érzések pihennek tisztán,
a falak megsemmisülnek,
s a tükör túloldalán
arcod látom, mosolyog rám.
a falak megsemmisülnek,
s a tükör túloldalán
arcod látom, mosolyog rám.
Ilyenkor élem a csendet,
áldott, gyönyörű percek,
ilyenkor minden más elfeledve,
nem vágyom semmi másra,
mint a csend szótlan szavára.
áldott, gyönyörű percek,
ilyenkor minden más elfeledve,
nem vágyom semmi másra,
mint a csend szótlan szavára.
A hallgatásod szól ilyenkor hozzám,
nem kell se hang, se szó,
csak az érzés, mely lágy suhanásként
hozzám ér,
ringat és hömpölyög bennem,
már értem a csendet.
nem kell se hang, se szó,
csak az érzés, mely lágy suhanásként
hozzám ér,
ringat és hömpölyög bennem,
már értem a csendet.
Értem a Csended és csendem,
mélyén hangok rejlenek,
tudom, hittel elérhetem,s
beszédét szívemmel megérthetem.
mélyén hangok rejlenek,
tudom, hittel elérhetem,s
beszédét szívemmel megérthetem.
Újra és újra a találkozás
csendjére vágyom,
hogy Szereteted rám találjon,,
s feloldódjam az időben,
lebegve az időtengelyen,
az elérhetetlen s mégis
elérhető Végtelenben.
csendjére vágyom,
hogy Szereteted rám találjon,,
s feloldódjam az időben,
lebegve az időtengelyen,
az elérhetetlen s mégis
elérhető Végtelenben.
Se korlát, se kapaszkodó,
védőhálót se szövök,
a legerősebb védelmet élvezem
Szereteted és Szeretetem.?
védőhálót se szövök,
a legerősebb védelmet élvezem
Szereteted és Szeretetem.?
………………….....
Sohasem lesz békés
e földi lét, pedig csodás érték,
mindig lesz ellenkezés,
vita, viszály s embertelenség.
e földi lét, pedig csodás érték,
mindig lesz ellenkezés,
vita, viszály s embertelenség.
Sohasem az átok-völgye,
melynek legszebb a zöldje,
hanem a megértés-réten
virul a csodás természet.
melynek legszebb a zöldje,
hanem a megértés-réten
virul a csodás természet.
Sohasem a jó irányba visz a harag,
sorsod azzal csak tévutakra halad.
Ha alkalmazkodsz környezetedhez,
a megbocsátás, a lélek nyugalmához elvezet.
sorsod azzal csak tévutakra halad.
Ha alkalmazkodsz környezetedhez,
a megbocsátás, a lélek nyugalmához elvezet.
……………………………..
BURZA MÁRIA: ÁLMUNK A VÉGTELENBEN ÖSSZEÉR
Szívemben féltve őrzött álom,
utamon mégis mennem kell tovább,
néha ringat a nagyon fáj,
mégis remélem egy kanyar
esélyt takar, hogy küzdhessek tovább.
Most még a bánat az útitárs,
de szívem álma megvalósulni kész.
Megtennék mindent azért, hogy
ne érezd, kötöz a lánc, hiszen a Szeretet
maga a szárnyaló szabadság!
Nekem nem lehet hátraarc,
mennem kell tovább, bár tudom,
jönnek még nehéz napok,
mégis tovább haladok.
Menj,- Te is tovább, meg ne állj,
álmodj még, ahogy én,
s talán egyszer még
az álmunk a Végtelenben összeér.
..............................................
MIKS MÁRIA: TŰNŐDÉS
Olykor eltűnődöm,
vajon mért a hiányérzet
vajon mért a hiányérzet
telepszi inkább az ember
kurtára szabott életét.
Mért éppen a nincsek
ágaskodnak követelőn,
kiszámítatlanul hagyva
az ésszerűség képletét.
Hogyhogy a járatlan
ösvényekre csábulunk el?
(Pedig kitaposott utak
kurtára szabott életét.
Mért éppen a nincsek
ágaskodnak követelőn,
kiszámítatlanul hagyva
az ésszerűség képletét.
Hogyhogy a járatlan
ösvényekre csábulunk el?
(Pedig kitaposott utak
igazgatnák lépteinket!)
De mi csakazértis
belekapunk az irtatlan
bozótsűrü karmaiba,
aztán nyaljuk sebeinket.
Miért a kiapadt
kútgödör fölé hajolva
keressük a senkilátta,
sosemízlelt életvizet?
Közben falsnak hisszük
a tálcán kínált poharak
komponált kristálydallamát,
mikor helyettünk más fizet.)
És visszafüttyentünk
a réten száguldó szélnek
De mi csakazértis
belekapunk az irtatlan
bozótsűrü karmaiba,
aztán nyaljuk sebeinket.
Miért a kiapadt
kútgödör fölé hajolva
keressük a senkilátta,
sosemízlelt életvizet?
Közben falsnak hisszük
a tálcán kínált poharak
komponált kristálydallamát,
mikor helyettünk más fizet.)
És visszafüttyentünk
a réten száguldó szélnek
mert mindig messzibb tájakra
röpítenének vágyaink.
(Mégis megragadnak
a szaggatott krétakörben
régen kijelölt helyükön
a mázsás súlyú lábaink.)
Miért azt a kezet
emlékezzük gyengédebbnek,
amelyet már visszahúztak,
mert hiszen illetéktelen?
És miért kuncogunk
röpítenének vágyaink.
(Mégis megragadnak
a szaggatott krétakörben
régen kijelölt helyükön
a mázsás súlyú lábaink.)
Miért azt a kezet
emlékezzük gyengédebbnek,
amelyet már visszahúztak,
mert hiszen illetéktelen?
És miért kuncogunk
zavartan, ha gondfelhőkkel
redőzött zord homlokunkon
kigyöngyözött a félelem?
kigyöngyözött a félelem?
Eltűnődöm olykor,
ha kanyargós ösvényeken
koccannak kristályfogaim,
s fakulni kezd a krétakör.
Akkor szél szárnyára
pattanok felhőt oszlatni,
ágaskodó nincseim közt
rám-rámvillong az égtükör.
ha kanyargós ösvényeken
koccannak kristályfogaim,
s fakulni kezd a krétakör.
Akkor szél szárnyára
pattanok felhőt oszlatni,
ágaskodó nincseim közt
rám-rámvillong az égtükör.
……………………………..
ZSIGAI KLÁRA: Meditáció
Csendre int a rohanó élet,
Kettétört sorsok, kérges tenyér
Vállakon vonszolt múlt kolonca
Élet szekere utat keres.
Mély lélegezettel, sejt pulzál,
Lebegő test, lassul a ritmus,
Izmok szép sorra ellazulnak,
Aranyló fénnyel árasztja el.
Tudatalatti vágyainknak
Kaput nyit a szabad gondolat
Nem formál idegen szavakat
Szárnyak nélkül súlytalan halad.
Végtelen tarka réten járok,
Fűbe' fekszek, szellő átkarol,
Csobogó patak, virágos rét,
Madarak velem énekelnek.
Óra most áll, súlytalan teher
Lelkemben gondtalan csend honol
Patak szabadságot permetez,
Arcomra fújja egy kósza szél.
Álomba szőtt vágyak peregnek
Fák koronái szint vallanak
Virágillat, patak zúgása
Súlytalan szabadság sóhaja.
Csendre int a rohanó élet,
Kettétört sorsok, kérges tenyér
Vállakon vonszolt múlt kolonca
Élet szekere utat keres.
Mély lélegezettel, sejt pulzál,
Lebegő test, lassul a ritmus,
Izmok szép sorra ellazulnak,
Aranyló fénnyel árasztja el.
Tudatalatti vágyainknak
Kaput nyit a szabad gondolat
Nem formál idegen szavakat
Szárnyak nélkül súlytalan halad.
Végtelen tarka réten járok,
Fűbe' fekszek, szellő átkarol,
Csobogó patak, virágos rét,
Madarak velem énekelnek.
Óra most áll, súlytalan teher
Lelkemben gondtalan csend honol
Patak szabadságot permetez,
Arcomra fújja egy kósza szél.
Álomba szőtt vágyak peregnek
Fák koronái szint vallanak
Virágillat, patak zúgása
Súlytalan szabadság sóhaja.
………………………….
ZSIGAI KLÁRA: Igaz barát
Tudod ki az igaz barátod?
Kitől kérsz, nem csak ígér,
Nem mondja neked soha,
Sajnálom, együtt érzek,
Szólj csak, veled vagyok,
Pont most, rá nem érek!
Igaz barát őszinte veled,
Mindig kitart melletted,
Szemedből mindent lát,
Lelkednek balzsamot ad,
Kimondatlan szavat érez,
Szótlan tettei követnek.
Könnyed törli, veled sír,
Bajban kezed megfogja,
Utolsó falatját is osztja,
Őszintén figyelmeztet,
Hibát ne követhess el,
Melletted, soha ellened.
Elfogad, amilyen vagy,
Rajtad nem változtat,
Tanulsz tőle, jó vele,
Erősít szava, hitele,
Szeretet mellé mindig,
Kedves, őszinte a szava.
Nem hagy faképnél,
Mint egy nyűtt cipőt,
Látszatra sosem ad,
Háttérből is figyel,
Kezet nyújt, adni úgy,
Hogy elfogadhassad!
Nem kérdi azt, miért?
Nem egy Nagymenő,
Gazdag szájhős!
Kincsét belül érzed,
Minden egyes tette,
Sugároz igaz szeretetet.
Győr.
"Adni úgy kell tudni, hogy el is lehessen fogadni.
Elfogadni, pedig csak azt lehet, amit úgy adnak!"
………………………….....
A hang, ahogy a gondolat, emlék,
bennem él, szól, kísér, úgy, mint
kelmék
díszítik napomat, minden percem,
örömmel várom, mást nem kell tennem.
A hang jó barátom, segíti utam,
hogy örömmel teljen lélek kutam,
vigasztal, ajándékoz, velem él,
s a remény általa bennem kél.
Én általa tudom, mit nem látok,
már sötétben, fényben rátalálok,
hozza, viszi élet hangulatát,
benne élem világ zsongását.
2016. július 14.
***************************
4. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
ÁRVAY MÁRIA: Lámpaláz
"A színpadon keresztül is
tanítok, hiszen tükröt mutatok az emberek lelkének."
(Szalay Krisztina)
Timi világ életében küzdött a
lámpaláz ellen, már gyermekkorában is nagyon félt a nyilvános szereplésektől.
Amikor szóban feleltették, olyan gombócot érzett a torkában, hogy alig bírt
megszólalni, A szája pedig cserepesre száradt. Szíve hevesen dobogott,
úgy érezte, mindenki hallja a teremben. Alig bírt megállni a lábán, úgy
reszketett minden porcikája.
Pedig remekül megtanulta az anyagot, csak éppen, abban az adott pillanatban… összeszorult a torka, s szinte csak dadogni tudott. Tanárai nem igazán bátorították, szánalmas makogását annak tudták be, hogy nem készült. Egyre másra kapta a rossz osztályzatokat.
Mivel 41 fő volt az osztálylétszám és az anyaggal is haladni kellett, a magyartanár bevezette az írásos feleltetést. Akkor döbbent rá, hogy Timi milyen jól teljesít. Írás közben nem izgult, csak az anyagra koncentrált, kizárt minden külső tényezőt. Csak írt, írt, és írt.
Ezek után, amikor csak lehetett, írásban adta le dolgozatait. A szóbeli megnyilvánulástól még mindig félt, ez felnőtt korában is elkísérte. Hiába fordult szakemberhez, úgy tűnt, ezzel együtt kell élnie.
Timi énekelni is gyönyörűen tudott, de még énekkarra sem járt. Barátainak vicceket is kiválóan tudott előadni de közönség előtt…, csak ez a fránya lámpaláz! Színpadon nem ment!
Tudta jól, hogy elherdálja a tehetségét. Tanácsokkal is ellátták, pl. azzal, hogy szemeljen ki magának egy kedves, mosolygós arcot a nézőtéren, s tegyen úgy, mintha neki adna elő. Valamiért ez sem vált be, pedig jó tanácsnak tűnt. Tudata mélyén érezte, milyen sokan vannak körülötte.
Egy fontos eseménynek köszönhetően, hamarosan fordulópont következett Timi életében.
Többször írt kisebb novellákat, történeteket, figyelte az irodalmi pályázatokat. Nem szalasztott el egyetlen alkalmat sem, elküldte munkáit több helyre is. Sokáig nem érkezett válasz sehonnan.
- Ez az én szerencsém – gondolta szomorúan. Belefáradtam, talán abba kéne hagynom!
Persze nem adta fel, újra és újra próbálkozott. Legutóbbi novellájában egy viszontagságos nap utáni örömteli hazatérésről írt. Legnagyobb meglepetésére, kiértesítették, hogy első helyezést ért el. Meghívták az eredményhirdetésre!
Határtalanul boldog volt.
- El sem hiszem! Kérésem meghallgatásra talált!
Ekkor jött az üröm az örömben: az első helyezettnek fel kell majd olvasnia pályamunkáját, méghozzá, nagyközönség előtt!
- Most mit tegyek? – tördelte a kezét.
Ez az, ami soha sem ment! Teljes csőd lesz a szereplésem!
Felkapta papírjait és kiment az udvarra, hogy kiszellőztesse a fejét.
Járkált föl, s alá, teljesen letörve, majd leült a közelében lévő kispadra.
Halk nyávogást hallott, s egy dörgölőző kis testet érzett a lábánál.
- Szia, Mircikém! Végigsimogatta az állatot fejétől a farkáig. Mirci lehunyta a szemét, dorombolt, s nagyon jól érezte magát.
Mirci nagyon jó barátságban volt Buksival, a kiskutyával is. A kutya farkcsóválva szaladt oda hozzájuk, kettőjük közé dugta a fejét, hogy a simogatásból ki ne maradjon.
Mit volt mit tenni, Timi lerakta a padra az irományát. Egyik kezével Mircit, másikkal Buksit simogatta.
Teljesen ellazult, megnyugodott.
Lassan, óvatosan, hogy a két kis állatot ne zavarja, elővette a lapokat, s fennhangon olvasni kezdett.
Egész testével-lelkével belemerült az előadásba. Sikerült ténylegesen átadnia magát annak, amit írt. Tudta, hogy nagyon, nagyon szeretné ezeket az érzéseket megosztani másokkal.
Ha néha-néha elakadt, közönsége nem neheztelt. Bökdösés, és farkcsóválás jelezte: „Folytasd még, tovább, tovább!”
Mirci dorombolása Timit megnyugtatta, békességet érzett.
A két kis állat, elégedetten napozott mellette, Timi időnként megsimogatta őket.
Így gyakorolt, rendszeresen, egyre oldottabban. Kis barátai szinte minden alkalommal vele voltak, mintha bátorították volna.
Pedig remekül megtanulta az anyagot, csak éppen, abban az adott pillanatban… összeszorult a torka, s szinte csak dadogni tudott. Tanárai nem igazán bátorították, szánalmas makogását annak tudták be, hogy nem készült. Egyre másra kapta a rossz osztályzatokat.
Árvay Mária |
Mivel 41 fő volt az osztálylétszám és az anyaggal is haladni kellett, a magyartanár bevezette az írásos feleltetést. Akkor döbbent rá, hogy Timi milyen jól teljesít. Írás közben nem izgult, csak az anyagra koncentrált, kizárt minden külső tényezőt. Csak írt, írt, és írt.
Ezek után, amikor csak lehetett, írásban adta le dolgozatait. A szóbeli megnyilvánulástól még mindig félt, ez felnőtt korában is elkísérte. Hiába fordult szakemberhez, úgy tűnt, ezzel együtt kell élnie.
Timi énekelni is gyönyörűen tudott, de még énekkarra sem járt. Barátainak vicceket is kiválóan tudott előadni de közönség előtt…, csak ez a fránya lámpaláz! Színpadon nem ment!
Tudta jól, hogy elherdálja a tehetségét. Tanácsokkal is ellátták, pl. azzal, hogy szemeljen ki magának egy kedves, mosolygós arcot a nézőtéren, s tegyen úgy, mintha neki adna elő. Valamiért ez sem vált be, pedig jó tanácsnak tűnt. Tudata mélyén érezte, milyen sokan vannak körülötte.
Egy fontos eseménynek köszönhetően, hamarosan fordulópont következett Timi életében.
Többször írt kisebb novellákat, történeteket, figyelte az irodalmi pályázatokat. Nem szalasztott el egyetlen alkalmat sem, elküldte munkáit több helyre is. Sokáig nem érkezett válasz sehonnan.
- Ez az én szerencsém – gondolta szomorúan. Belefáradtam, talán abba kéne hagynom!
Persze nem adta fel, újra és újra próbálkozott. Legutóbbi novellájában egy viszontagságos nap utáni örömteli hazatérésről írt. Legnagyobb meglepetésére, kiértesítették, hogy első helyezést ért el. Meghívták az eredményhirdetésre!
Határtalanul boldog volt.
- El sem hiszem! Kérésem meghallgatásra talált!
Ekkor jött az üröm az örömben: az első helyezettnek fel kell majd olvasnia pályamunkáját, méghozzá, nagyközönség előtt!
- Most mit tegyek? – tördelte a kezét.
Ez az, ami soha sem ment! Teljes csőd lesz a szereplésem!
Felkapta papírjait és kiment az udvarra, hogy kiszellőztesse a fejét.
Járkált föl, s alá, teljesen letörve, majd leült a közelében lévő kispadra.
Halk nyávogást hallott, s egy dörgölőző kis testet érzett a lábánál.
- Szia, Mircikém! Végigsimogatta az állatot fejétől a farkáig. Mirci lehunyta a szemét, dorombolt, s nagyon jól érezte magát.
Mirci nagyon jó barátságban volt Buksival, a kiskutyával is. A kutya farkcsóválva szaladt oda hozzájuk, kettőjük közé dugta a fejét, hogy a simogatásból ki ne maradjon.
Mit volt mit tenni, Timi lerakta a padra az irományát. Egyik kezével Mircit, másikkal Buksit simogatta.
Teljesen ellazult, megnyugodott.
Lassan, óvatosan, hogy a két kis állatot ne zavarja, elővette a lapokat, s fennhangon olvasni kezdett.
Egész testével-lelkével belemerült az előadásba. Sikerült ténylegesen átadnia magát annak, amit írt. Tudta, hogy nagyon, nagyon szeretné ezeket az érzéseket megosztani másokkal.
Ha néha-néha elakadt, közönsége nem neheztelt. Bökdösés, és farkcsóválás jelezte: „Folytasd még, tovább, tovább!”
Mirci dorombolása Timit megnyugtatta, békességet érzett.
A két kis állat, elégedetten napozott mellette, Timi időnként megsimogatta őket.
Így gyakorolt, rendszeresen, egyre oldottabban. Kis barátai szinte minden alkalommal vele voltak, mintha bátorították volna.
Eljött a várva várt alkalom, az idő
is kedvezett, gyönyörűen sütött a nap. Ez remek előjel ehhez a nagy feladathoz.
Az ünnepségen az eredményhirdetést hosszú bevezető előzte meg, többen felszólaltak.
- Ezt nem bírom ki – gondolta Timi. – Ilyen lassan még soha nem vánszorogtak a percek!
Végre, következett a díjak átadása.
Eljött az a pillanat is, amikor fel kellett mennie a színpadra, átvenni jutalmát, és felolvasni írását.
Az első pár másodpercben átélte ugyanazokat a kínzó tüneteket, mint eddigi szerepléseinél mindig.
Behunyta a szemét, s egyszer csak ott látta magát az udvaron, a kispadon ülve, körülötte Mirci és Buksi, akik fülüket hegyezve figyelték őt. Felidézte azt a mámoros percet, amikor a megosztás örömére gondolt! Azt az érzést, hogy most lehetősége van sok-sok ember előtt feltárni lelkét, megnyílni, és írásával üzenni, elgondolkodtatni, mosolyt csalni az arcokra!
Nagy levegőt vett és elkezdte, hangja tisztán csengett a nagy teremben. Hanghordozása remekül érzékeltette az események menetét, hatásos szüneteket is tartott.
Átadta magát a felolvasás örömének!
Arra eszmélt, hogy felzúg a vastaps!
Sugárzó arccal ment a helyére.
Most vetett csak egy pillantást a jutalmára, amely nem volt más, mint egy könyvutalvány, melyet kedvenc könyvesboltjában levásárolhat.
Az ünnepségen az eredményhirdetést hosszú bevezető előzte meg, többen felszólaltak.
- Ezt nem bírom ki – gondolta Timi. – Ilyen lassan még soha nem vánszorogtak a percek!
Végre, következett a díjak átadása.
Eljött az a pillanat is, amikor fel kellett mennie a színpadra, átvenni jutalmát, és felolvasni írását.
Az első pár másodpercben átélte ugyanazokat a kínzó tüneteket, mint eddigi szerepléseinél mindig.
Behunyta a szemét, s egyszer csak ott látta magát az udvaron, a kispadon ülve, körülötte Mirci és Buksi, akik fülüket hegyezve figyelték őt. Felidézte azt a mámoros percet, amikor a megosztás örömére gondolt! Azt az érzést, hogy most lehetősége van sok-sok ember előtt feltárni lelkét, megnyílni, és írásával üzenni, elgondolkodtatni, mosolyt csalni az arcokra!
Nagy levegőt vett és elkezdte, hangja tisztán csengett a nagy teremben. Hanghordozása remekül érzékeltette az események menetét, hatásos szüneteket is tartott.
Átadta magát a felolvasás örömének!
Arra eszmélt, hogy felzúg a vastaps!
Sugárzó arccal ment a helyére.
Most vetett csak egy pillantást a jutalmára, amely nem volt más, mint egy könyvutalvány, melyet kedvenc könyvesboltjában levásárolhat.
A siker ezúttal Timihez
csatlakozott. Többször fellépett a helyi énekkarral, sőt, szólót is énekelt!
Egyre inkább sikerült úrrá lenni idegességén. Felidézte magában azt a kedves
kis képet, amikor házi kedvenceinek adott elő, s ez lecsillapította. Most már
megtapasztalta, milyen jó továbbadni másoknak mindazt a szépséget, amit ő
átélt, érzékelt maga körül. Csodálatos dolog mindezt átadni. Létrejön két
csatorna, az, amelyik ad, s a másik, amelyik befogad.
Az írás továbbra is Timi kedvenc időtöltése maradt. Már első könyve is megjelent, egy novelláskötet: Lámpaláz helyett, lámpafény címmel.
Az írás továbbra is Timi kedvenc időtöltése maradt. Már első könyve is megjelent, egy novelláskötet: Lámpaláz helyett, lámpafény címmel.
***************************
5. SZÜLETÉSNAPI KÖSZÖNTŐ
I. P. STEVE
ÜNNEPEL A NAPOKBAN!
KEDVES OLVASÓK!
Sok szeretettel köszöntöm
Ausztráliában élő szerzőtársunkat, aki Augusztus 17. én
ünnepli születésnapját. A múlt század közepén
született, 1950- ben.
Saját verseinek közlésével köszöntöm I. P. STEV - et, és még sok boldog évet kívánok sok szeretettel a magam és az olvasók nevében.
Örömmel adjuk közre verseit. Az Isten éltesse!
Saját verseinek közlésével köszöntöm I. P. STEV - et, és még sok boldog évet kívánok sok szeretettel a magam és az olvasók nevében.
Örömmel adjuk közre verseit. Az Isten éltesse!
A szerkesztő...
I.P.STEVE: SZERÉNYEN
Csengettyűszó mögül mosolygott rám
az arc
és úgy érzem, nincs többé a szívemben harc.
Lelkemnek rügyező friss hajtásai most,
mind, harmatcseppként napsugárban, úgy csillog.
Nem elég fújni a régen megtanult
dalt,
nem csak szólni kell arról, mit más is tudhat
s nem elég csak futólag keresztülnézni,
elmélyül a tekintetben, ki azt érzi.
Ne arra törekedj, hogy mások is
lássák,
hogy hogyan rogysz meg, mikor adod a hálát!
Ne felejtsd, hogy te sem csak akkor szereted,
mikor látják is, hogy öleled gyermeked!
Szerény, csendes a szeretet, a tisztelet.
……………………………..
I.P.STEVE: Nem kórosan korosan
Ha a természetben a valóságot nézem,
úgy rájövök arra, hogy nem csak én öregszem,
hisz lombosodnak a fák, gyökerük nőttön nő,
de az időmúlás nem foszt meg az örömtől.
Szépségét látom a káprázatos vén létnek
s az örök fiatalság létét már megértem.
……………………………
I.P.STEVE: Zúgó hang helyett
Szavatartó emberként, ígéretem
beváltom,
hogy addig élek, amíg el nem jön a halálom.
Ereimben addig csörgedezik a magyar vér
és a tüdőmbe is addig mindig tódul a lég.
Amíg élek az igazamért, ha kell
kiállok,
csendben illőn szólok, vagy épp keményen kiáltok.
Van mikor megértik egyből az aggódó szavam
s értelmes embernek elég, ha suttogom halkan.
Tudom, konok, zárt fülekhez értelmetlen
szólnom,
de mégis megkísérlem és nem adom fel olykor.
Végtelen szavam ömlik s csupán izzó láva csak,
mint a világra szakadt, nagy, menekült áradat.
……………………….
I.P.STEVE: Egymásért
Sohasem lesz békés
e földi lét, pedig csodás érték,
mindig lesz ellenkezés,
vita, viszály s embertelenség.
Sohasem az átok-völgye,
melynek legszebb a zöldje,
hanem a megértés-réten
virul a csodás természet.
Sohasem a jó irányba visz a harag,
sorsod azzal csak tévutakra halad.
Ha alkalmazkodsz környezetedhez,
a megbocsátás, a lélek nyugalmához elvezet.
………………………….
I.P.STEVE: Zápor
Az ég, mi kék
sír, még és még.
Szürke felhők
hoztak esőt.
sír, még és még.
Szürke felhők
hoztak esőt.
Hulló könnyek
mosnak földet,
ha leérnek.
Fáj a lélek.
mosnak földet,
ha leérnek.
Fáj a lélek.
Ázott tájon
csendet várok
s elcsendesül,
ha kiderül.
csendet várok
s elcsendesül,
ha kiderül.
Futó zápor
zúdul máshol,
vihar szele
szalad vele.
zúdul máshol,
vihar szele
szalad vele.
Utat szárít,
porzik máris
s nap melege
izzít lelket.
porzik máris
s nap melege
izzít lelket.
***************************
6. ARCKÉPCSARNOK
GERENCSÉR HAJNALKA
RIPORTSOROZATA
A SZEMLÉLETET SZERETNÉNK
MEGVÁLTOZTATNI
Ketten a hosszú úton
- Riport Kárpátiné Barócsi Magdolnával -
- Most egy példaértékű Édesanyát
szeretnék bemutatni. Sokan küzdünk gondokkal. Segítsük egymást, hogy jobb,
szebb és élhetőbb világban élhessünk! Gyakran az is segít, ha tudjuk, hogy nem
vagyunk egyedül a problémánkkal…
Karinthy Frigyes: Előszó
Nem mondhatom el senkinek,
elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülöm,
mindnyájotoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyre megy
S amit nem tudhat más, csak egy megy egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világra jöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a félúton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itt hagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rám nézett hitetlen,
nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok Istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott rá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és
kínoztak,
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt
vagyok
S tanúskodom a napról, hogy ragyog.
Nem voltam jobb, se rosszabb
senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem, s dadog a szám.
Elmondanám, az út hova vezet,
Segítsetek hát, nyújtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs
harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb a mellemre lépett,
eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérelek,
Engedjetek fel a lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem
én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és
szivárvány
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit elmondok mindenkinek.
- Te, Magdikám a Sorstársam vagy, mert küzdesz a
Fiadért, ahogy én tettem az Anyukámért 28 éven keresztül... A betegség is
közös, a neve: Szklerózis Multiplex.
- Először is kérlek mesélj
Magadról! Van testvéred?
- Sajnos nincs.
- Mesélj kérlek egy kicsit a
gyermekkorodról!
- Sosem kaptam ölelést, puszit,
dicséretet, szeretetet. Sosem jöhettek hozzánk gyerekek és én sem mehettem
hozzájuk, pedig egy udvarban laktunk. Nagymamám leengedett játszani, amíg anyám
dolgozott és figyeltük az órát, mikor érhet haza. Nagyon nehéz erről beszélnem,
sokáig elfojtottam magamban, 50 évesen Fecikém volt az első, akinek el tudtam
mondani. 14 évesen dolgozni mentem. Egy évet irodában, majd az Izzóban kemény
fizikai munkát végeztem.
Gerencsér Hajnalka |
- Azt gondolom nem vagyok egyedül a
világban, aki a saját életéből veszi az ellenpéldát…azaz, úgy nem szeretne
élni, ahogy gyermekként kellett, és azt szeretné adni az embereknek, amit ő
sosem kapott meg. Te hogyan viszonyulsz másokhoz?
- Mindig mindenkit meghallgattam,
mindenkinek segíteni akartam, ebből sok félreértés is származott. Vágytam a
szeretetre és inkább bezárkóztam, távolságtartó voltam. Magamról sosem
beszéltem, úgy tettem, mintha minden rendben lenne. Ma már tudom, a sok tüskét
ki kellett volna húzni, de akkor azt hittem mindenki így van ezzel. Fájt
látnom, hogy mások átölelik a gyermeküket, és megpuszilják őket.
Megfogadtam, ha gyermekem lesz, úgy
fogom szeretni, hogy tudja, érezze, mindig ott vagyok mellette.
Így is lett. Mindig tömve volt
lakásunk a fiam barátaival, akik jól érezték magukat nálunk. Sosem zavartak,
bármikor jöhettek sokszor éjszakába nyúlóan beszélgettünk, kártyáztunk.
Sok mindent elrontottam az
életemben, sok mindent rosszul csináltam, mindig meg akartam felelni. Rengeteg
idő, elvesztegetett évek kellettek, hogy megértsem, nem fontos mások mit
szólnak, mit gondolnak, sokkal fontosabb én mit akarok. Ettől kezdve könnyebb
lett.
- Mi az, ami életedben a legnagyobb
élményt jelentette eddig?
- Az a 3 év, amit az Államközi
Szerződésnek köszönhetően Drezdában tölthettem 1971-1974-ig.
Az ott megismert barátaim azóta is
megvannak, tartjuk a kapcsolatot máig. Tanulmányaimat estin és levelezőn
végeztem. Megismertem diplomás tudatlanokat és végzettség nélküli csodálatos
embereket is. Mindig a gyengék oldalán álltam, nem tudom mi indított erre, de
életem javarészt erről szólt.
- Mesélj kérlek a drezdai
időszakodról!
- Életem fontos része volt a drezdai
3 év. Más embereket - szokásokat megismerni fiatalon, nem sokaknak
adatott meg. Volt ott minden, buli buli hátán az első időben, majd lehiggadtunk
és éltük a dolgos hétköznapokat. Rengeteget mentünk, kirándultunk, megismertük
az országot, barátokra leltünk, kik megmaradtak máig :) .
- Inkább nőies vagy inkább kényelmes
ruhákban érzed jól magadat?
- Míg dolgoztam imádtam a nőies
cuccokat, rengeteg kosztümöm volt. Mióta nyögdíjas vagyok, inkább a kényelmes
ruhákat részesítem előnyben.
- Apropó…munka. Mivel foglalkoztál,
mi volt a munkád?
- Említetted Magdikám, hogy
nyugdíjas vagy. Miért ? A Fiad ápolása miatt, vagy Te is szenvedsz valamilyen
betegségben, és ha igen, miben?
-2004-től 2008-ig ápolásin voltam.
2008-ban 40 év munkaviszonnyal 57 évesen nyugdíjba tudtam menni. Sosem voltam
beteg, bár már vannak SM tüneteim, de ennyi idősen sok kárt nem okoznak.
Bárcsak cserélhetnék Atival!
- Szereted-e a természetet?
- Igen szeretem, nem tépek le
virágot, mert annak ott a helye, nem bírom a betont, nem értem miért kell kiirtani
a bokrokat, fákat…
- Van-e kedvenc helyed?
- Igen szerettem a stégen ücsörögni,
horgászni…
- Melyik évszak a kedvenced?
- Mindet szeretem, de talán a tavasz
– ősz, ami lelkemre hat.
- Mi a horoszkópod?
- Szűz :) .
- Van olyan dolog, ami hiányzik az
életedből?
- Igen, a Fiam egészsége és Fecikém
…
- Milyen céljaid vannak?
- Két célom van, egyik a Fiamat
életben tartani, a másik pedig minden SM betegnek ott segíteni, ahol tudok.
- Mit jelent számodra a boldogság?
- A Fiam mosolyától szárnyalok. Ha
egy betegnek örömet tudok okozni, ha a barátaim itt vannak, ha a beteg el tud
jönni hozzánk és megölelhetem… Ezek jelentik számomra a boldogságot.
- Megfogalmaztál- e már valamiféle
hitvallást?
- Hitvallás??? Segíteni mindenkinek,
akinek szüksége van rá. Két lábbal állni a földön és nem mondani annak, ki ezt
teszi " de negatív vagy". Nyitott szemmel látni a jót, és nem homokba
dugni fejünket, hisz a rossz, akkor is rossz.
- Van-e hobbid?
- Az olvasás. Akkor tudok elfeledkezni
minden gondról-bánatról. Más világba lépek, benne vagyok a lapokban- sorokban…
- Szereted-e a zenét? Milyen zenéket
hallgatsz?
- Régen hazamentem fáradtan a
munkából, bekapcsoltam a zenét…Imádom mindenféle fajtáját, könnyűt - komolyat,
de valóban zene legyen :) !
- Hány idegen nyelvet beszélsz?
- Már csak a magyart, sokat feledtem
a németből, de eladni azért nem tudnának, az angolból is értek egy keveset.
- Ha a lelkünket ápoljuk, akkor
nehezebben alakulnak ki betegségek?
- Nem hiszek benne. Könnyebbé -
elviselhetőbbé teszi, ez viszont tény.
- Hiszel-e a szeretet erejében?
- Igen, ebben hiszek. Aki sok
szeretetet kap, boldogabban éli meg a mindennapokat.
- Ebben az érdekvilágban elsikkad a
lényeg, az ember. Kihalóban van a szeretet. Neked mi a véleményed erről? Aki
érzékeny, azt épp a lelkén keresztül lehet beteggé tenni, de a gyógyulása is a
lelkén keresztül történhet... a szeretettel.
- Igen, sajnos egyre inkább a
gyűlölet érvényesül. A gyógyító erejében nem hiszek, nagyon sok SM beteg
szeretetben él, mégis romlik az állapotuk. Szebbé teheti
mindennapjainkat, de még nem hallottam olyan betegről, aki a szeretet erejével
gyógyult volna meg.
- Mi a véleményed a barátságról? Sok
barátod van?
- Van oly barátom nem egy, akik 44
éve azok, sajnos találkozni nem tudunk, de ugyanúgy beszélgetünk, mint régen,
semmi nem változott. Vannak pár éve tartó barátságok is, kik nem hagynak minket
magunkra, segítenek, amiben tudnak, vannak virtuális barátaink, kiktől rengeteg
szeretetet kapunk.
- Magdikám, te a közösségünk
megalakulása óta admin vagy. Ezúton is nagyon szépen köszönöm odaadó munkádat!
Mi a véleményed a Gyógyító
Művészetek közösségről?
- Fantasztikusat alkottatok Ti
ketten Szilvivel, végre egy csoport, ahol kiteljesedhetnek és alkothatnak
sokan.
- Mit javítanál a közösségünk
munkáján?
- Semmit, úgy jó, ahogy van!
- A modern kor vívmánya a
számítástechnika, az internet. Sokan furcsállják, főleg az idősebb korosztály,
hogy barátságok köttethetnek úgy is, hogy nem is találkoztak az emberek
egymással személyesen. Te osztod ezt a nézetet?
- Nem furcsállom. Sokaknak ez
jelenti a világot, így tudunk meg még többet betegségekről is, aminek nem
örülnek az orvosok, kitágult a világ és ez nem baj.
- Mi a véleményed a Facebookról?
- Örülök, hogy van, hisz ezáltal sok
olyan embert ismertem meg, akik nélkül szürkébb lenne az életem. Ezzel nem
vagyok egyedül, mi lenne azokkal, akik négy fal közt élnek? Mi lenne azokkal,
kiknek segítségre lenne szükségük és csak mi figyelünk rájuk... ?
- A televízió megöli az emberek
közti kommunikációt. Te ezt hogy látod?
- Nem az öli meg, a közömbösség, a
szegénység, hisz sokan pénz hiányában halálra dolgozzák magukat, nincs idejük
és már türelmük sem másokhoz.
- Mi a véleményed arról szóról, hogy
fogyatékos?
- Azért nem zavar, mert nem érdekel,
hogyan hívnak beteg embereket. Az a fontos, hogy hogyan fordulnak feléjük.
- A baráti köröm nagy része
mozgássérült, ezáltal sok mindenbe belelátok. Tudom, hogy egy végtag nem
megfelelő működése, vagy elvesztése mennyi dolgot, képességet elvesz az illető
életéből. Nagy lelki terhet tesz az emberre. Sok egészséges lenézi azokat, akikre
épp fel kellene nézni. Mit tehetnénk a szemlélet jó irányú
megváltoztatásáért?
- Nem tudunk mit tenni, aki
közömbös, azt nem lehet megváltoztatni, nem kell velük foglalkozni. Keresztül
kell nézni rajtuk, ki kell húzni magunkat és büszkén tovább menni. Ők nem
részesei mindennapunknak.
- A végtagok nem megfelelő működése
vagy elvesztése fizikális nehézséget is ró az emberre. A sok lelki teher közül
az egyik legfájóbb a kiszolgáltatottság. Mi módon lehet, illetve lehet - e ezt
enyhíteni?
- Ebben van részünk 3 éve, enyhíteni
csak a barátok tudnak.
- A kiszolgáltatottság mellett a
bezártság az, amely sokak életét megkeseríti. Vagy... nem jól gondolom?
- A bezártságot könnyebb elviselni,
mint a kiszolgáltatottságot, mikor mindenben segítségre szorulsz az pokoli. A
bezártság sem leányálom, lehet, hogy nekem azért könnyebb, mert én szerettem
otthon lenni, leülni egy sarokban és olvasni - olvasni :) …
- Mit gondolsz, a sérült embereknek
mi lenne az a dolog, ami elősegítené a testi és lelki gyógyulásukat?
- Csak a szeretet, az odafigyelés, a
törődés. Bár vannak betegségek, amiket nem lehet gyógyítani, hisz nem nátháról
beszélünk. Sokat segíthetne, ha a gyógyítás nem lenne alárendelve a
gyógyszergyáraknak, ha az orvosok esküjükhöz híven gyógyítanának, nem kísérleteznének
a betegeken... majd felébredek és látom a rideg valóságot…
- Tudom, hogy a Férjed nem él már
sajnos. Én is elveszítettem 2006 – ban a Barátomat… és az űrt hosszú ideig nem
voltam képes betölteni. Amikor két embert a halál és nem a közös akarat választ
el, sokkal nehezebb újra párt találni, mert azt az embert keressük a
jövendőbelinkben, akit szerettünk, de örökre elveszítettünk. Hogyan dolgoztad
fel a veszteséget?
- Sehogy nem dolgoztam fel. Mi
szimbiózisban éltünk, 24 órán keresztül együtt voltunk éveken át. Talán az
segít a túlélésben, hogy a mai napig haza várom, nem hiszem el, ami történt és
ettől picit könnyebb.
- Mi történt vele, beteg volt, vagy
baleset érte? Hány éves volt…. akkor ?
- Rosszindulatú tüdődaganata
volt. 60 éves volt…
- Szeptemberben egy szívbemarkoló
írást találtam az oldaladon, amit a Férjedhez írtál.
- Levél Édesemhez:
Szia Fecike! Lassan 3 éve
mentél el egy jobb "élet " reményében.
Nem értem, miért oly helyre, hol nincs posta, nincs telefon, de én akkor is írok Neked és beszélgetek Veled esténként, bár tudom nincs válasz.
Itthon semmi különös, megvagyunk, bár Nélküled nem könnyű. Tudod, néha kimegyek a teraszra, és ha messzi távolban reflektort látok , szívem megdobban, hiszem Te jössz haza.
Az a tudat, hogy ez bekövetkezik, erőt ad a mindennapokban.
Téged ismerve Szent Péter és az angyalkák már jó barátaid. Valszeg felhők szélén ülve csodálkozol rá az általad oly nagyon szeretett csillagokra, bolygókra és lehet, látod az összes galaxist, ezért nagyon irigyellek.
Ati is el akar menni, szeretne megkeresni, szeretne sok mindent megkérdezni Tőled, amire csak Te tudod a választ. Kérlek vigyázz rá, ha megtaláljátok egymást!
Ígérem, ha elintéztem mindent, én is követlek, felkutatlak bárhol vagy.
Hiányzol, szavakkal le sem tudom írni mennyire!
Nem értem, miért oly helyre, hol nincs posta, nincs telefon, de én akkor is írok Neked és beszélgetek Veled esténként, bár tudom nincs válasz.
Itthon semmi különös, megvagyunk, bár Nélküled nem könnyű. Tudod, néha kimegyek a teraszra, és ha messzi távolban reflektort látok , szívem megdobban, hiszem Te jössz haza.
Az a tudat, hogy ez bekövetkezik, erőt ad a mindennapokban.
Téged ismerve Szent Péter és az angyalkák már jó barátaid. Valszeg felhők szélén ülve csodálkozol rá az általad oly nagyon szeretett csillagokra, bolygókra és lehet, látod az összes galaxist, ezért nagyon irigyellek.
Ati is el akar menni, szeretne megkeresni, szeretne sok mindent megkérdezni Tőled, amire csak Te tudod a választ. Kérlek vigyázz rá, ha megtaláljátok egymást!
Ígérem, ha elintéztem mindent, én is követlek, felkutatlak bárhol vagy.
Hiányzol, szavakkal le sem tudom írni mennyire!
Szerető feleséged a Te Édesed!
- Mesélnél a Fiadról, Atiról?
- Hány éves és mi történt vele?
- Már tervezgettem, hogy mit fogok
tenni, ha nyugdíjba megyek. Ám akkor lebetegedett a fiam, kiderült
sclerosis multiplex. Egy világ omlott össze bennem.
Ati hosszú éveken keresztül
atletizált. 2002-től voltak tünetei, de nagy tudású SM specialista sem vette
észre. Leköltöztünk vidékre, jó levegő, csend, nyugalom és évről évre egyre
rosszabb. Sokan nem tudják, hogy milyen mosolyogni akkor, a mikor üvölteni
szeretnék…
Gerencsér Hajnalka: A SZKLERÓZIS
MULTIPLEX
Versemet Kárpátiné Barócsi
Magdolnának ajánlom
Álmomban a Fiacskámmal sétálgattam,
Nem más országban, csak itt a parkban,
Beszéltünk, nevettünk, mint sokan mások,
Kiknek ez maga a valóság, s nemcsak álom.
Az emberek, e csodát naponta
megélik,
Rutinból teszik, nem csodaként élvezik,
Nem gondolnak bele, mit jelent az élet,
Kitől a sors elvette azt, mi másokat éltet.
Huszonöt éves volt, én ötvenhárom,
Amikor az SM kijött a Fiacskámon,
Tizenegy esztendő, nagyon hosszú idő,
Ezalatt sem jött meg a gyógyító erő.
Az ereje percről percre kevesebb
lett,
Ami tegnap még megvolt, mára semmivé lett.
Jön a feszülés, sok görcs sok formában,
A jövőkép inog, az ideg folyton lázban.
Félelem lesz úrrá sajnos mindenen,
Elvész a mozdulat, ez embertelen!
Az izom helyett már az ideg dolgozik,
Az irányító agy ez ellen csak lázadozik.
Gyengeség lesz úrrá mindenen,
Mi ad most erőt - édes Istenem?
A létet fenntartani… enni és inni kell,
Ám ehhez mindhez rengeteg erő kell.
Lélekben és testben, idegileg egyaránt,
Az erőtlenség, a kudarc mindig lejjebb ránt,
Erő kell sok erő, fény, megértés és szeretet,
S hit, hogy lesz jobb is, s feladni sosem lehet!
Kívülálló azt gondolom - senki nem lehet,
Beteggé a sors bárkit és bármikor tehet,
Nemcsak akkor kell a szenvedést érezni,
Amikor az ember ezt a saját bőrén érzi!
2014. április 12.
- Milyen kezeléseket kapott Ati?
- 2005-ben diagnosztizálták a
betegségét, sclerosis multiplex. 2005-ben többször is kapott szteroidot, de az
ötödik után már semmit nem ért, akkor visszautasította a többit. 2006-ban
Betaferont kapott 6 hónapon keresztül, de többet ártott, mint használt. Ezt is
abbahagyta.
- És a mostani helyzete milyen
Magdikám?
- Most 36 éves…Sajnos már ágyban
fekszik magatehetetlenül. Etetni, itatni kell, egyedül már semmit nem tud. A
beszédét nem érteni, egyre merevebb, de tervezi lelkem, hogy meggyógyul, fel
fog állni és ő fog segíteni nekem… Már a túlélés a cél, de lehet, hogy rosszul
teszem.
Erre a betegségre ebben az
állapotban nincs segítség, együtt szenvedek vele, miközben tudom, csak idő
kérdése... Emlékezem... visszaidézem egészségesen, de ez sem jó, mert gyakran
kapok síró görcsöt. Nem könnyű Atival, tele van gyűlölettel, kedves szót nem
kapok tőle. Visszaidézi gyermekkorom ... semmi szeretet... hát így élünk mi !
Gerencsér Hajnalka: HA
KÍVÁNHATNÉK...
Ha kívánhatnék most, hogy életem
rémálom...
Tudom is, hogy mi lenne ama kívánságom.
Festői őszi fák helyett szürke hétköznapot,
S ne vegye el a sors tőlem azt, mit adott.
Ne adjon se boldogságot, se örömet
nékem,
De ne is vegye el, ki oly kedves énnékem!
Ne történjen se jó, se rossz - ez az én álmom,
Sosem hittem, hogy majd egy "átlag" napra vágyom!
2014. március 30.
- Azt gondolom, minden embernek mást
jelent az öröm… Egy iskolás gyereknek lehet öröm, ha jó jegyet szerez, egy
rosszabb tanulónak, ha nem bukik meg… Az átlagember öröme annyira különbözik az
igazi örömtől. Mi jelent örömet Neked?
- Mi az öröm?
- mikor látod emelkedik a mellkasa...lélegzik....
- mikor sikerül mosolyt csalni arcára....
- mikor hallod tervezgetését ..."jövőre én segítek neked"....
- mikor ha csak percekre is de fel akar kelni....fájó öröm de mégis az....
- mikor látod emelkedik a mellkasa...lélegzik....
- mikor sikerül mosolyt csalni arcára....
- mikor hallod tervezgetését ..."jövőre én segítek neked"....
- mikor ha csak percekre is de fel akar kelni....fájó öröm de mégis az....
- Honnan meríted az erődet a
küzdelemhez?
- Fogalmam sincs, sokszor feküdtem
úgy le, hogy azt hittem nem fogok felkelni majd mégis.... évek óta átélem vele
együtt a romlást, tudom mi lesz a vége, de elfogadni nem tudom. Keresek,
kutatok hátha… de ebben a betegségben senki nem tud semmit tenni. Van, aki alig
tünettel lábon éli életét, van aki kerekesszékben él évtizedekig, de az 5 % itt
hagy minket, semmit nem tehetünk !
- És a lelked...hogy bírja ?
- Ez jó kérdés. Már nem tudok
üvölteni. Sokszor összerogyok, piszok fáradt vagyok, de csinálni kell, ha csak
egy betegnek tudok segíteni, vigaszt nyújtani a csoportban, melegszik lelkem
–szívem. Talán ez segít…
- Nagyon is átérzem a helyzetedet.
Én is átéltem ezt hosszú időn keresztül. Fájt, hogy mások közönnyel vették, nem
látták, hogy mi történik. Ez lelkileg nagyon bántott bennünket Anyukámmal.
Sokan mondták, hogy mennyivel egyszerűbb lenne a szociális otthon… Nem tudom,
hogy az ilyen ember, ha ő lenne beteg, vagy az, akit szeret... bemenne-e vagy
beküldené-e... a szívének oly kedves embert...? Te hogyan vélekedsz ebben a
kérdésben?
- Többen mondták nekem is, hogy
tegyem otthonba a Fiamat. Nem tudom megtenni. Piszok nehéz így, hisz öt
percenként megyek hozzá, etetni, itatni, orrát törölni, vagy csak úgy, mert már
alig tud beszélni... de neki mellettem a helye és nekem mellette ... ennyi…
Amíg az, aki a mi gondjainkra van
bízva szenved… a sok fizikai akadálytól, fájdalomtól és betegségtől, addig mi
éppígy szenvedünk lélekben. Bár sok dologról lemondunk, amire lehet, hogy a
legnagyobb szükségünk lenne, hisz energiát adna… feltöltene lélekben. Ám ehhez
ilyen esetben nem igazán van az embernek kedve…ereje, ideje, hisz lefoglalják a
hétköznapok gondjai. A külvilág okoskodása, hogy mit hogyan kellene csak tetézi
a lelki bajokat. Amíg valakinek nincs rálátása, addig nem a mi cipőnkben jár…
Más a segítőszándék. Sokszor egy
igaz barát minden kincsnél többet ér, akinek van valamije, ami sokaknak nincs.
Van lelke és ideje…. és meghallgat bennünket, elbeszélget velünk. Ez a világ
érdekvilág, az embereknek nincs idejük egymásra… közömbösek a másikra, akire
ránéznek, de nem látják, hogy mi zajlik le a lelkében…
És van még egy elviselhetetlen
fájdalom, amit mi hordozunk a lelkünkben. Ez a tehetetlenség…. amit a szenvedő
szerettünk mellett érzünk. Hogy bármit odaadnánk, hogy jobban legyen…de nem
tehetünk semmit.
- Ezt helyettem is mondtad <3 o:p="">
- Te is küzdesz ezzel nap, mint nap
Magdikám?
- Sokszor igen. A buta okoskodókkal,
akiknek meggyőződésük, hogy az van rosszabbul, ki semmit nem tesz, miközben
fogalmuk sincs e betegségről, már rövidre zárom, törlöm őket életemből. Nem
foglalkozom velük, az empátia hiányosokkal is ezt teszem, és igen a
tehetetlenség megöli az embert!
- Sokaknak a vallás ad erőt ahhoz,
hogy küzdjenek a gyógyulásért. Neked mi a véleményed a vallásról? Hiszel
Istenben? Vagy másban hiszel?
- Sem vallásban, sem Istenben nem
hiszek. Ha lenne, nem hagyná a világot gyűlöletben élni. Nem hagyná, hogy
gonosz lelketlen emberek hosszú életet éljenek meg, miközben fiatalok borzasztó
szenvedések közt hagynak itt minket. Nem láttam egy beteget sem meggyógyulni,
mert imádkozott nap mint nap. Ugyanakkor a gonoszak, akik nem hisznek semmiben,
többet ártanak, mint segítenek, vígan élik világukat.
Nem az elkeseredés mondatja ezt
velem, hanem a tapasztalat. Természetesen tiszteletben tartom mindenki hitét,
de én sokkal inkább a szeretetben hiszek. Bármennyit is csalódtam, hiszek még
mindig.Mikor 5 évvel ezelőtt megcsináltam a KEZELÉSEK csoportot, ahol csak SM
betegek lehetnek, pont ezt akartam elérni, segítséget adni mindenkinek, még ha
csak szavakban is…Úgy érzem ez sikerült !
- Nagyon szépen köszönöm a riportot
Magdikám! Lélekben Melletted vagyok! Aki mások gondját átérzi, mi több… segít
is – nagyon jó lélek! Örülök, hogy ismerhetlek, és…a riport által még közelebb
kerültél hozzám. Kívánom, hogy az együtt megtett út sokáig tartson !
Gerencsér Hajnalka: FOHÁSZ
Csend telepedett a szobámra,
A fülem pihen, neszt nem hall,
Lelkemet a félelem sikolya rázza.
Kósza gondolat hasít az éjszakába,
Szerény remény kopogtat a házba.
Jár az óra megszokott ritmusában,
Csörgedező percek…mit hoztok a mába?
Félek! Bekérnék sok reményt és szeretetet…
Ajtóm kitárom…hozzon a sors …
Fiamnak, ha lehet - betegség helyett…
Pár évnyi élhetőbb életet!
2014. március 29.
***************************
7. ÉLETKÉPEK...JÁRTÓ RÓZA ÍRÁSAI
Jártó Róza: Családi élet
A gyereknevelés sosem volt könnyű
feladat. Én is azt hittem, hogy halálosan kimerít a harc a két kamasz
gyerekem mellett. Még jó, hogy a kicsi annyival jobban kezelhető volt,
mint a két nagy.
Tamás épp, hogy betöltötte a tizenhatodik évét, Ilonka a tizennegyedik évébe
került.
Az egyik a cigizés, a rendetlen, lezser öltözködés, a szemtelen, felsőbbséges viselkedés, a másik a mindig és mindenkori fésülködés, egész nap a tükör előtt állás, a naponta többszöri átöltözés, az örökös barátnőzés és a visszapötyögés világbajnoka volt.
Avval nem is lett volna baj, hogy többször átöltözik a lány, de a levetett ruha a legritkább esetben került a szennyes tartóba. Állandó harcot vívott a szekrényében való rendért. Mivel ha épp más póló kellett a kisasszonynak, azt a szépen összehajtogatott ruhák legalján találta meg. Persze amint kihúzta a pólók sokasága alól, borult a rend. Mivel mindig rendkívül fontos és sietős dolga volt az úgy is maradt. Na és azok a lelki viharok?
– A Petya mért nem őt szereti, mért azt a másik lányt, a Jocó, mért mosolygott Évára, – mikor vele beszélgetett. Meg különben is, ő egy gyönyörű, szép kislány, neki ugyan nem is kell a nyolc osztály se, nemhogy még érettségizni, meg ilyesmi. Meg különben is, az újság is megírta, hogy aki tanul, annak nincs jövője. Elég, ha az ember valami frappáns dolgot kitalál és máris milliomos. Akkor meg minek tanulni. Arról nem beszélve, hogy ebben az országban neki még nyugdíja sem lesz.
– Ezt a saját fülemmel hallottam, amikor épp a hírek ment a televízióban, – feleselt Iluska.
– Na, idefigyelj te nagyokos. Addig még te nyugdíjas leszel sok, nagyon sok víz lefolyik a Tiszán, de még a kanálison is. Szerintem addig is csak kéne valamit csinálni. Az mégse járja, hogy én dolgozzak rád és a mihaszna bátyádra is. Mert enni azt nagyon szerettek. A szép ruhákat meg még jobban. A rávalót meg mégiscsak nekem kell megkeresni. De még a körmödre a lakkot is az én pénzemből veszed – próbáltam érvelni.
De Ilonka lányom érveivel szemben én csak vesztes lehettem. Kifejtette a kis szentem, hogy ez azért így nem igaz, mert a múltkor is látta, hogy az Edit mama adott nekem ötezer forintot, hogy költsem a gyerekekre.
– Hol az ötezer forint? Mit is vettél abból is, meg hol a családi pótlék? Az se arra való, hogy saját céljaidra használd fel – gonoszkodott a lányom.
Tamás ott állt az ajtóban és vigyorgott. Épp arra gondoltam, ha ezek itt összefognak ellenem, borul a család költségvetése. Így is alig marad pénz a csekkek befizetése után élelemre, egy kis ruhára. Másra szinte nem is.
Tényleg jól jön amikor, hol egyik, hol másik nagyszülő meglep, egy kis pénzel. Össze szoktam gyűjteni, és hol egyik, hol másik nagynak veszek valami új ruhát. Csak épp annyit, hogy ne érezzék, hogy nekik mindig használtban kell járniuk.
Most, hogy az apjuk nem dolgozik, bizony a gyerektartás is csak csorog. Kérni meg nem is kérhetek többet, hisz beteg szegény. Igaz nem mellettem lett beteg. Amikor elment a fiatal barátnőjéhez lakni, azt olvasta a fejemre, hogy én sose várom rántott hússal, de bezzeg a barátnő. Azt is unja, már, hogy a lakás mindig tele van játékkal, meg száradó ruhákkal. Ott bezzeg mindig rend van. Sosincs szétdobálva semmi.
Elengedtem. Mit is tehettem volna. Aki menni akar, azt nem lehet visszatartani.
Persze, hogy jöttek a bajok nála is. Arra nem számított se ő, se a barátnő, hogy innentől a férjem ötvenszázalékos apa lesz. Na, már nem is lettek olyan egyszerűek a wellness hétvégék, meg a nyaralások.
A gyerekeket is szerette az apjuk. Ha elvitte őket, bizony az is pénzbe került. Pizza, egy-egy fagylalt. Ráadásul anyósomék is ide hordták a zöldséget és mindent, amivel szerintük segítségemre tudtak lenni. Oda semmit. A házat és a nyaralójukat is a három unokájukra íratták. Ők megelégedhettek a haszonélvezettel. Az új menyet látni se akarták. Aztán munkanélküli lett a férjem. Ebbe bele is betegedett. Táppénz, majd rokkantnyugdíj. Már nem is volt partiképes az új feleségnek. Hamar elváltak. Elment egy tanyára lakni a férjem. Munkáért kapta a lakhatást.
Nem is tudom, mért mondom, még mindig, hogy a férjem. Már rég nem az.
Én oda is elengedtem a gyerekeket. Az apjuk, az az apjuk. Nekik van. Ezt bizony értékelni kell. De a két nagynak ez se jó. Ők szégyellik az apjukat. Már menni se mentek a láthatásokra. A kicsi még elment. Jól is érezte magát az apjánál.
Én meg birkóztam az élettel, a két kamasszal, a csekkekkel, a mindennapokkal, és avval, hogy nehogy munkanélküli legyek. Nem is tudom, mit tettem volna, ha elbocsájtanak. E nélkül a kicsi fizetés nélkül reményem se lenne túlélni a három gyerekkel a következő éveket.
Tamás számítástechnikát tanult a szakközépiskolában. Jól tanult. Már-már kiemelkedően, de az atyai szigor hiánya, vagy a haverok miatt, egyszer csak elromlott a magatartása. Dohányzott, csavargott, és éreztem rajta, hogy ivott is. Kétségbeestem.
Az élete, a jövője ezekben az években dől el. Ha most elrontja, esélye se lesz, hogy helyrehozza. Hiába korholtam, hiába kiabáltam, ő csak mosolygott. Felsőségesen, én ezt jobban tudom nézéssel. Már meg se pofozhattam. Én 160 centi vagyok, a gyerek meg 185 centiméter. El se érem.
Egyszer aztán reggel elment, hogy az iskolába megy, és nem jött haza. Se este, se éjjel, se másnap. Rendőrségi feljelentést tettem.
Az egész család itt ült nálam és őrjöngtünk a félelemtől. Akkor került egy ősz tincs a hajamba. Az országban szétszórtan élő összes rokon Tamást kereste. Ismeretlen, de befolyásos rokonok, ismerősök ismerősei előtt alázkodtunk meg, segítségükért könyörögve. Tamás eltűnt. Az én gyönyörű nagyfiam nincs. Elveszett.
– Kérlek, csak most segíts rajta Istenem. Add vissza nekem a kis drágámat – zokogott a lelkem.
És kérésem meghallgatásra talált. A fiam, másik két barátjával együtt csicskások markába került. De egy traktoros, aki a földeken dolgozott, meglátta, amint abban a tanyában kínozták a fiatalokat. Szerencsénkre szólt a rendőr szomszédjának.
Szerencsénkre a rendőr tudta a kötelességét és intézkedett.
Szerencsénkre, a veréssel és éheztetéssel megkínzott gyerekeink hazakerültek, több, szintén elcsalt tizenéves kislánnyal együtt, akiknek egész más sorsot szántak a gazdák.
Kétheti kórházi kezelés és egy heti itthoni lábadozás után mehetett a gyerek iskolába. Azt láttam, hogy többször is a hajamra néz. De azt gondoltam, még talán hagyom, nem fogom én is litániával fájdítani a szívét.
Lassan az életünk a rendes kerékvágásba került. Nagyon is.
Eljött a péntek este. Ilonka kicsípve magát diszkóba készült, ahova én nem engedtem el. Kiabáltam, őrjöngtem. A lány még csak 14 éves. Nem diszkóba való!
Akkor szólalt meg a fiam. Halkan, szigorúan és csöppet sem gyerekesen.
– Ilus! Egy 14 éves lány tanuljon, egy 14 éves lány játsszon a babáival, egy 14 éves lány fogadjon szót az anyjának, ha az azt mondja nincs diszkó, akkor nincs diszkó! Mars a szobádba! – mondta. Megfogta húga karját és bevezette a szobába. A kislányom a megdöbbenéstől még visszaszólni is elfelejtett.
A fiam felnőtt lett. Annyira fájt, hogy többet már nem tud gyerek lenni, annyira fájt, hogy nem tudtam ettől a koraéréstől megvédeni. De azt is tudtam, hogy ő meg fogja védeni a húgait a meggondolatlan lépésektől, és azt is, hogy az én gyermeknevelésem befejeződött.
Jártó Róza
Az egyik a cigizés, a rendetlen, lezser öltözködés, a szemtelen, felsőbbséges viselkedés, a másik a mindig és mindenkori fésülködés, egész nap a tükör előtt állás, a naponta többszöri átöltözés, az örökös barátnőzés és a visszapötyögés világbajnoka volt.
Avval nem is lett volna baj, hogy többször átöltözik a lány, de a levetett ruha a legritkább esetben került a szennyes tartóba. Állandó harcot vívott a szekrényében való rendért. Mivel ha épp más póló kellett a kisasszonynak, azt a szépen összehajtogatott ruhák legalján találta meg. Persze amint kihúzta a pólók sokasága alól, borult a rend. Mivel mindig rendkívül fontos és sietős dolga volt az úgy is maradt. Na és azok a lelki viharok?
– A Petya mért nem őt szereti, mért azt a másik lányt, a Jocó, mért mosolygott Évára, – mikor vele beszélgetett. Meg különben is, ő egy gyönyörű, szép kislány, neki ugyan nem is kell a nyolc osztály se, nemhogy még érettségizni, meg ilyesmi. Meg különben is, az újság is megírta, hogy aki tanul, annak nincs jövője. Elég, ha az ember valami frappáns dolgot kitalál és máris milliomos. Akkor meg minek tanulni. Arról nem beszélve, hogy ebben az országban neki még nyugdíja sem lesz.
– Ezt a saját fülemmel hallottam, amikor épp a hírek ment a televízióban, – feleselt Iluska.
Jártó Róza |
– Na, idefigyelj te nagyokos. Addig még te nyugdíjas leszel sok, nagyon sok víz lefolyik a Tiszán, de még a kanálison is. Szerintem addig is csak kéne valamit csinálni. Az mégse járja, hogy én dolgozzak rád és a mihaszna bátyádra is. Mert enni azt nagyon szerettek. A szép ruhákat meg még jobban. A rávalót meg mégiscsak nekem kell megkeresni. De még a körmödre a lakkot is az én pénzemből veszed – próbáltam érvelni.
De Ilonka lányom érveivel szemben én csak vesztes lehettem. Kifejtette a kis szentem, hogy ez azért így nem igaz, mert a múltkor is látta, hogy az Edit mama adott nekem ötezer forintot, hogy költsem a gyerekekre.
– Hol az ötezer forint? Mit is vettél abból is, meg hol a családi pótlék? Az se arra való, hogy saját céljaidra használd fel – gonoszkodott a lányom.
Tamás ott állt az ajtóban és vigyorgott. Épp arra gondoltam, ha ezek itt összefognak ellenem, borul a család költségvetése. Így is alig marad pénz a csekkek befizetése után élelemre, egy kis ruhára. Másra szinte nem is.
Tényleg jól jön amikor, hol egyik, hol másik nagyszülő meglep, egy kis pénzel. Össze szoktam gyűjteni, és hol egyik, hol másik nagynak veszek valami új ruhát. Csak épp annyit, hogy ne érezzék, hogy nekik mindig használtban kell járniuk.
Most, hogy az apjuk nem dolgozik, bizony a gyerektartás is csak csorog. Kérni meg nem is kérhetek többet, hisz beteg szegény. Igaz nem mellettem lett beteg. Amikor elment a fiatal barátnőjéhez lakni, azt olvasta a fejemre, hogy én sose várom rántott hússal, de bezzeg a barátnő. Azt is unja, már, hogy a lakás mindig tele van játékkal, meg száradó ruhákkal. Ott bezzeg mindig rend van. Sosincs szétdobálva semmi.
Elengedtem. Mit is tehettem volna. Aki menni akar, azt nem lehet visszatartani.
Persze, hogy jöttek a bajok nála is. Arra nem számított se ő, se a barátnő, hogy innentől a férjem ötvenszázalékos apa lesz. Na, már nem is lettek olyan egyszerűek a wellness hétvégék, meg a nyaralások.
A gyerekeket is szerette az apjuk. Ha elvitte őket, bizony az is pénzbe került. Pizza, egy-egy fagylalt. Ráadásul anyósomék is ide hordták a zöldséget és mindent, amivel szerintük segítségemre tudtak lenni. Oda semmit. A házat és a nyaralójukat is a három unokájukra íratták. Ők megelégedhettek a haszonélvezettel. Az új menyet látni se akarták. Aztán munkanélküli lett a férjem. Ebbe bele is betegedett. Táppénz, majd rokkantnyugdíj. Már nem is volt partiképes az új feleségnek. Hamar elváltak. Elment egy tanyára lakni a férjem. Munkáért kapta a lakhatást.
Nem is tudom, mért mondom, még mindig, hogy a férjem. Már rég nem az.
Én oda is elengedtem a gyerekeket. Az apjuk, az az apjuk. Nekik van. Ezt bizony értékelni kell. De a két nagynak ez se jó. Ők szégyellik az apjukat. Már menni se mentek a láthatásokra. A kicsi még elment. Jól is érezte magát az apjánál.
Én meg birkóztam az élettel, a két kamasszal, a csekkekkel, a mindennapokkal, és avval, hogy nehogy munkanélküli legyek. Nem is tudom, mit tettem volna, ha elbocsájtanak. E nélkül a kicsi fizetés nélkül reményem se lenne túlélni a három gyerekkel a következő éveket.
Tamás számítástechnikát tanult a szakközépiskolában. Jól tanult. Már-már kiemelkedően, de az atyai szigor hiánya, vagy a haverok miatt, egyszer csak elromlott a magatartása. Dohányzott, csavargott, és éreztem rajta, hogy ivott is. Kétségbeestem.
Az élete, a jövője ezekben az években dől el. Ha most elrontja, esélye se lesz, hogy helyrehozza. Hiába korholtam, hiába kiabáltam, ő csak mosolygott. Felsőségesen, én ezt jobban tudom nézéssel. Már meg se pofozhattam. Én 160 centi vagyok, a gyerek meg 185 centiméter. El se érem.
Egyszer aztán reggel elment, hogy az iskolába megy, és nem jött haza. Se este, se éjjel, se másnap. Rendőrségi feljelentést tettem.
Az egész család itt ült nálam és őrjöngtünk a félelemtől. Akkor került egy ősz tincs a hajamba. Az országban szétszórtan élő összes rokon Tamást kereste. Ismeretlen, de befolyásos rokonok, ismerősök ismerősei előtt alázkodtunk meg, segítségükért könyörögve. Tamás eltűnt. Az én gyönyörű nagyfiam nincs. Elveszett.
– Kérlek, csak most segíts rajta Istenem. Add vissza nekem a kis drágámat – zokogott a lelkem.
És kérésem meghallgatásra talált. A fiam, másik két barátjával együtt csicskások markába került. De egy traktoros, aki a földeken dolgozott, meglátta, amint abban a tanyában kínozták a fiatalokat. Szerencsénkre szólt a rendőr szomszédjának.
Szerencsénkre a rendőr tudta a kötelességét és intézkedett.
Szerencsénkre, a veréssel és éheztetéssel megkínzott gyerekeink hazakerültek, több, szintén elcsalt tizenéves kislánnyal együtt, akiknek egész más sorsot szántak a gazdák.
Kétheti kórházi kezelés és egy heti itthoni lábadozás után mehetett a gyerek iskolába. Azt láttam, hogy többször is a hajamra néz. De azt gondoltam, még talán hagyom, nem fogom én is litániával fájdítani a szívét.
Lassan az életünk a rendes kerékvágásba került. Nagyon is.
Eljött a péntek este. Ilonka kicsípve magát diszkóba készült, ahova én nem engedtem el. Kiabáltam, őrjöngtem. A lány még csak 14 éves. Nem diszkóba való!
Akkor szólalt meg a fiam. Halkan, szigorúan és csöppet sem gyerekesen.
– Ilus! Egy 14 éves lány tanuljon, egy 14 éves lány játsszon a babáival, egy 14 éves lány fogadjon szót az anyjának, ha az azt mondja nincs diszkó, akkor nincs diszkó! Mars a szobádba! – mondta. Megfogta húga karját és bevezette a szobába. A kislányom a megdöbbenéstől még visszaszólni is elfelejtett.
A fiam felnőtt lett. Annyira fájt, hogy többet már nem tud gyerek lenni, annyira fájt, hogy nem tudtam ettől a koraéréstől megvédeni. De azt is tudtam, hogy ő meg fogja védeni a húgait a meggondolatlan lépésektől, és azt is, hogy az én gyermeknevelésem befejeződött.
Jártó Róza
***************************
8. HAZAI TÁJAKRÓL…NAGY
VENDEL VERSEI
NINCS RÁ ÉRKEZÉSEM
Hogy a gépezet
lendületben van e,
vagy épp fékezésben,
megfigyelni éppen
nincs rá érkezésem.
ha munkavégeztével
keressük a próbálkozót,
kikiabál a feleség az ablakon,
vidd innen a sok koszos dolgozót.
ha fizetésed osztja
pénztár rácsai közt az Ági,
elnézheted picit,
hogy kirakta a cicit.
s eltűnődhetsz ezen,
milyen belharcos lehet.
de nem terád vetett szemet.
nem lehet rá érkezésed.
kik állandóan szidnak
hiszik, ez a természetes,
s végül is az a baj,
hogy te is elhiszed.
próbálod védeni igazad,
de szavad hasztalan marad.
lesöprik az asztalról,
a tiéd , mindig alul marad.
rég volt már igazad.
akkor tudod meg , ha már kész lett,
sosem kérik ki a véleményed.
most már luk van vagy csak egy folt,
hol valaha kerítés volt.
s nem jutsz tovább innét,
ez már baszi a kocsira a dinnyét.
végül kidobják kukába azt is,
ami a tiéd volt.
most már két rendes ember
foghat egymással kezet,
de az egyik biztosan az lehet.
és akkor te mi vagy?
túl vagyunk már a fényezésen,
nincs rá érkezésem.
s ha a tanyánál
elhangzik az intés,
hogy menni kell,
enni vagy inni,
mert többször nem szólnak,
asztal szék marad,
a többi jön velem.
a dolog holnapra marad.
berúgod a földbe az ásót,
jövőre kihajt a nyele.
s ha kérdi tőled a pap,
szerinted hány szentség van?
zavarodban csak azt feleled,
a hétszentségit,
most nem jut eszembe.
s mikor meghalt a barátom,
pap nélkül temették el,
mert ő hazament még.
állandóan tanul,
okosak eleje lehetne,
ha nem Borzsák lenne a neve.
végén ha ő is elmegy,
tanulmányait befejezte.
mindenkihez rimánkodnánk,
mintha döglött lóval imádkoznánk.
rád ragad az egész világ félsze,
senkinek nincs rá érkezése.
össze- vissza lépünk
egyféle zenére.
lendületben van e,
vagy épp fékezésben,
megfigyelni éppen
nincs rá érkezésem.
ha munkavégeztével
keressük a próbálkozót,
kikiabál a feleség az ablakon,
vidd innen a sok koszos dolgozót.
ha fizetésed osztja
pénztár rácsai közt az Ági,
elnézheted picit,
hogy kirakta a cicit.
s eltűnődhetsz ezen,
milyen belharcos lehet.
de nem terád vetett szemet.
nem lehet rá érkezésed.
kik állandóan szidnak
hiszik, ez a természetes,
s végül is az a baj,
hogy te is elhiszed.
próbálod védeni igazad,
de szavad hasztalan marad.
lesöprik az asztalról,
a tiéd , mindig alul marad.
rég volt már igazad.
akkor tudod meg , ha már kész lett,
sosem kérik ki a véleményed.
most már luk van vagy csak egy folt,
hol valaha kerítés volt.
s nem jutsz tovább innét,
ez már baszi a kocsira a dinnyét.
végül kidobják kukába azt is,
ami a tiéd volt.
most már két rendes ember
foghat egymással kezet,
de az egyik biztosan az lehet.
és akkor te mi vagy?
túl vagyunk már a fényezésen,
nincs rá érkezésem.
s ha a tanyánál
elhangzik az intés,
hogy menni kell,
enni vagy inni,
mert többször nem szólnak,
asztal szék marad,
a többi jön velem.
a dolog holnapra marad.
berúgod a földbe az ásót,
jövőre kihajt a nyele.
s ha kérdi tőled a pap,
szerinted hány szentség van?
zavarodban csak azt feleled,
a hétszentségit,
most nem jut eszembe.
s mikor meghalt a barátom,
pap nélkül temették el,
mert ő hazament még.
állandóan tanul,
okosak eleje lehetne,
ha nem Borzsák lenne a neve.
végén ha ő is elmegy,
tanulmányait befejezte.
mindenkihez rimánkodnánk,
mintha döglött lóval imádkoznánk.
rád ragad az egész világ félsze,
senkinek nincs rá érkezése.
össze- vissza lépünk
egyféle zenére.
2016. július 14.
...................................
EGY EMBER, ÉS AZ Ő BŰNEI
A verekedés az úgy kezdődött,
tisztelt járkálás bíróság,
hogy a sértett visszaütött.
jöttek rám késekvel, kaszákval, baltákval,
minden istennyilákval.
s nehogy csúfságba maradjak,
hát odacsaptam.
nálunk nincs igazságszolgáltatás,
csak jogszolgáltatás van.
de ha kiderül az igazság,
akkor fellebbezünk.
jöhet a muszálykabát.
elmondom én szívesen
hogy mi a baj,
és hol a vaj,
de csak ha elült a zaj,
hogy ki is a tolvaj.
ép testben ép csak a lélek,
ép testemben épp hogy élek.
ha pofon után fáj a fogad
végy a szádba egy fakanalat.
s akkor majd kiáll.
pénzes zsákon ülő vigécek,
tőletek én mit reméljek?
jönnek zord nappalok,
reménykedő éjek.
és nincs az a pénz
amiért áruló lennél,
de mi van akkor,
ha mégis van az a pénz?
elviszed a szajrét,
aztán a balhét,
ha rájönnek mindenáron,
betyárbecsület is van a világon.
de nem mondod el senkinek,
akkor sem ha ütnek,
hogy a zsákok hová tűntek.
ez jó hír híveimnek.
még erősen tartom magam,
bár gyenge vagyok
erőtlen mint a halovány éj,
akár a tavaszi lepkeszél.
vakond túr a föld alatt,
éticsiga vágtat,
hátán a háza,
húzza a csíkot magautána.
meztelen csiga lapul a fű alatt,
ő már hajléktalan.
fogad is ritkul,
hajad is a szélben
dülöngél mint a cirkusz kerítése.
nemigen jutok így előre,
elvagyok szöntyönpölődve.
jázminvirág, tedd szebbé
a szép selyem párnát,
Szentjános bogarak lámpása
vetítse rád
fénylő sugarát.
csak annak bocsát meg igazán a világ,
aki őszintén megbánja
a rosszat, amit csinált.
2016 július 22
............................................
RIPACSOK ÉS DILETTÁNSOK
Néha csak egy hajszál választja el
egymástól
a zsenit és a dilettánst,
s ezt felismerni
az is egy művészet lehet.
Az talán a legborzasztóbb,
ha a tehetségtelenség,
és a tehetetlenség,
szorgalommal párosul.
én addig nem házasodom
még a tyúkon tollu vagyon.
de hogyha majd megkopasztják,
a szívem is felakasztják.
a szűrömmel egyetemben.
ki a pitvarra , vagy a gangra.
s aki grízes tésztát ad fel ebédnek,
egyéb gazemberségre is képes,
mert az nem étek,
tésztára tésztát rakni.....
nagyon merész vétek.
itt a gazda, be sincs rúgva,
nézzék meg egy óra múlva.
néha az az érzésem,
az idén elvisz a tél vagy a rosseb.
mi egy pont vagyunk csupán ,
a fény pontja,
de immár üvölt a sötétség,
kitagad bennünket
a Finnugor testvérség.
jól beadott nekünk,
a Szentkúti búcsú,
felülkerekedett
búzára az ocsú.
nem maradt más nekünk,
csak az apánk lova,
azt kantározzuk fel,
azon megyünk haza .
eltagadva immár
a pozsonyi csata.
és mit is keresett valójában
Kőrösi Csoma..
északról vagy délről
jöttünk ebbe az új honba?
s hírtelen szabadon szállunk az ég felé
mint bombaterhét vesztett repülő
a reszkető cél felett,
alant is , fent is,
mindenki félti az életet.
létünk eztán mivé lehet?
szívünk mezítelenre vetkezett.
Rég elmúlott már,
Mikor titokban
Átzokogtam az
Egész éjszakát.
Keserű könnyekkel
Áztattam a párnát.
Ma már csak ritkán
Fordul elő,
Hogy tehetetlenségemben
Dühödten felkelek,
az alvásra kissé rápihenek.
S mint az ágyszomszédom
Ki leszállt az ágyról,
A zuhanásra vette észre,
Nincsen lába,
Így nem tud kimenni
Az utcára.
Én is álmomból
Nagy fényességre
Ébredtem, de még
A poharat is levertem.
Nem jött vissza a fény,
Ahogyan reméltem.
Csak álom volt csupán,
Hogy látok,
S hogy megtalálom a ruhám,
Szerencse talán.
A nővérke mondta,
A cukorbetegségbe még
Nem halt bele senki,
De a szövődmények...
Az már döfi.
A szívinfarktus pedig
Azért jó,mert
Megelőzi a rákot.
A jó édesanyátok...
2016. július 29.
.........................................
JÉZUS TÉGED IS VÁR....
KISZEGEZETT TÉZISEK
Jézus téged is vár,
temploma kapuja
előtted nyitva áll.
Jézus hozzád beszél,
megértést és választ remél,
imádságod hozzá felér.
Jézus téged is hív,
most te vagy a soron,
mindenfelé keres,
de nem mobilon.
SZEKSZÁRD,
2016. AUGUSZTUS 06.
***************************
9. ENERGIÁK - YLEN MORISOT
Kedves Vendi!
Folytatom az Energiák sorozatot, a
Szunnyadó képességek - Gyógyítás cíművel.
Ylen Morisot: Szunnyadó képességek -
Gyógyítás
Fulladtam.
Hirtelen jött, átmenet nélkül, a
semmiből. A gombócot, mely a légcsövem bejáratát zárta el, sem lenyelni, sem
kiköpni nem tudtam. Valami vasmarokkal szorította a gégémet, nem jutott
elegendő levegő a tüdőmbe. Megmagyarázhatatlan szorongás és félelem uralkodott
el rajtam. Mi lesz velem? Egyedül voltam.
Kétségbeesetten hívtam telefonon a
lányomat. Gyere! Jött sietve, épp a közelben időzött a barátaival. Sikerült őt
is megijesztenem. Hívjak mentőt? Tiltakoztam, és próbáltam megnyugodni, úrrá
lenni a pánikomon.
Míg azon tanakodtunk, várhatunk-e,
vagy azonnal cselekedjünk, bevonultam a fürdőszobába, mert eszembe jutott
valami, ami már máskor is nyugtató hatással volt rám. Beálltam a tus alá, és a
legkellemesebb hőfokú vízsugarakat csorgattam a torkomra. Simogatták,
masszírozták a cseppek a bőröm, s bár a szorítás nem fokozódott, de nem is
enyhült.
Ylen Morisot |
Hirtelen furcsa képzetem támadt.
Valahol a testemben, mint egy lezárt szobában, kinyílt egy ajtó és egy ablak, s
a hirtelen támadt hűsítő huzatban áramolni kezdett kifelé belőlem a
feszültség. Mire kicsodálkoztam magam, már el is tűnt minden bajom. Párás
levegő áramlott belém szabadon, s töltötte ki a tüdőm összes rejtett üregét.
Nahát! Nem gondoltam volna, hogy egy
kis tusolás ilyen gyors hatást produkál! Törülközőbe burkolózva átléptem a
fürdőszobából a hálószobába, hogy a jó hírrel megörvendeztessem a gyermekemet.
A lányom ült a franciaágy közepén,
meditáló pózban, becsukott szemmel.
– Te meg mit csinálsz – érdeklődtem.
– Képzeld, már semmi bajom!
–Tudom – nézett fel.
–Tudod? Honnan?
–Mesélek neked valamit, amit még
sohasem mertem. Van nekem egy csillagom. Ne ijedj meg, csak a képzeletemben!
Ott fenn, egy hatalmas, hófehér csillag. Ha bajom van, lehívom a fényét, és
akkor meggyógyulok. De nem csak lehívom a fehér fényt, hanem annak a
segítségével a kiszedett, már elszürkült fényt visszaküldöm, hogy a csillagfény
megtisztítsa. Most is kértem, jöjjön, és a fényét hozzád irányítottam. Biztosan
megérezted, mikor odaért.
Igen! A huzat! Ezért lett volna? És
e miatt a hirtelen gyógyulás? Elmeséltem neki, mit éltem át.
Csak mosolygott rajtam.
Bár meglepetésként ért, mert eddig a
lányom mindenféle ezoterikus hókuszpókuszt határozottan elutasított, kételkedni
nem tudtam, hisz épp az imént tapasztaltam meg valaminek az áldásos hatását.
Csak magamon csodálkoztam, amiért úgy eluralkodott rajtam a félelem, hogy a
bajom közepette a reiki, mint lehetőség, eszembe sem jutott.
Egy biztos, a hozzám legközelebb
álló ember segítő szándéka elindított egy folyamatot, az energiák olyan
áramlását, amely hihetetlenül gyors változást, a kellemetlen tünet megszűnését
hozta.
Azóta már én is használom a
módszert. Elképzelek egy hófehér tornádót, mely végighalad rajtam, s ez kisöpri
a felesleges rosszat, majd beburkolózom a fénybe, mint puha, biztonságot, adó,
gyógyító anyaöl-inkubátorba.
Aki nem hiszi, próbálja ki!
***************************
10. FÜSTÖLGÉSEIM
NAGY VENDEL : A SZPONZOR
Mint különleges állatfajta, avagy, a
fagyi visszanyal..
Még mielőtt a szponzorok vérig
sértődnének, - az a kettő - sietek a címet megmagyarázni.
A szponzor olyan ritka, mint a fehér
holló. Ezzel az állati hasonlat vonal letudva.
Bocsánat, remélem nem sértettem senkit!
Bocsánat, remélem nem sértettem senkit!
Megszólalok irodalmi
magazinunk hála Istennek lassan, akár egy lendkerék, beindul, és sokszor már a
tehetetlenség erejével önmagától is továbbforog, akkor is, ha egy pillanatra
megállunk a tekerésben, de utána vidámabban lendül tovább a kerék.
Nagy Vendel |
Van egy általam gyűlölt szó, a
vállalkozó, ami egy gyűjtőszó lenne, de nem fejezi ki azt, amire hivatott
volna. Történetesen nem derül ki, hogy mire is vállalkozik a szerencsétlen. Az
a biztos ha kiírja: bádogos és vízvezeték szerelő...E nélkül csak próbálkozó
lehet.
Én is próbálkoztam egy új
irodalmi újság megvalósításával, és elmondhatom, hogy álmaim kezdenek valóra
válni. Beindult, és folyamatosan, önmagát gerjesztve, állandóan fejlődve
működik a magazin.
Minimális tőkéből kiindulva, egy számítógép segítségével létrejött valami, amit már lassan az egész világon ismernek, a világhálón elterjedve, ami manapság már nem is olyan nagy dolog.
Ez a próbálkozás, olyan vállalat, amibe mindenki csak beletesz valamit, és a szellemi tőkén kívül senki nem vesz ki semmit, főleg nem anyagiak tekintetében.
Mindenki ingyért dolgozik, a szerkesztőktől kezdve a szerzőtársakig bezárólag. Idegen szóval mondva a közösség nem profitorientált.
Persze ezt nem hiszi el senki, mert azt kérdezik, akkor miből élünk? És itt még a régi zsidó vicc sem igaz, hogy abból, hogy vasárnap nem nyitunk ki.
A szerkesztőség napi húsz órán keresztül nyitva van, még hétvégén is. A többi az alvás idő.
Regenerálódni, akkumulálódni is kell valamikor.
Minimális tőkéből kiindulva, egy számítógép segítségével létrejött valami, amit már lassan az egész világon ismernek, a világhálón elterjedve, ami manapság már nem is olyan nagy dolog.
Ez a próbálkozás, olyan vállalat, amibe mindenki csak beletesz valamit, és a szellemi tőkén kívül senki nem vesz ki semmit, főleg nem anyagiak tekintetében.
Mindenki ingyért dolgozik, a szerkesztőktől kezdve a szerzőtársakig bezárólag. Idegen szóval mondva a közösség nem profitorientált.
Persze ezt nem hiszi el senki, mert azt kérdezik, akkor miből élünk? És itt még a régi zsidó vicc sem igaz, hogy abból, hogy vasárnap nem nyitunk ki.
A szerkesztőség napi húsz órán keresztül nyitva van, még hétvégén is. A többi az alvás idő.
Regenerálódni, akkumulálódni is kell valamikor.
Lapunk ingyenes, és e-mailen,
és interneten kézbesítjük mindenkinek a lakására, aki kéri.
Az ingyenesség gesztus az olvasó felé, még vállalva annak a veszélyét is, hogy azt hiszik, hogy értéktelen a termék.
Manapság nemigen lehetne megoldani, hogy pénzt kérjünk az újságért. Egyrészt, mert azonnal elveszítenénk az olvasók kilencven százalékát, mert a mai ember mindenért fizet, de a kultúráért már vagy nem tud, vagy eleve nem is akar. Másrészt meg igencsak macerás volna a pénz begyűjtése a világ minden tájáról, és miért tolnánk ki a közelben élőkkel. Na és persze, ezt ígértük, s mi másokkal ellentétben, be is tartjuk a szavunkat…
Sajnos a szponzorok nemigen dörömbölnek az ajtóinkon, de én jobban szeretem a mecénás kifejezést, mert mindkettő teljesen mást jelent.
Egyesek kérdezik, miért nem kérünk száz forintot, ami jelképes összeg volna, egy fél gombóc fagylalt ára, vagy négy szál cigaretta értéke, ami tényleg nem egy nagy összeg. De a sok kicsi sokra megy alapon, ha mindenki küldene száz forintot, akkor is tetemes összeghez juthatnánk.
Egy kis matematika, száz olvasó után már tízezer forint lenne, és hatványozódhatna is, mert nekünk sok száz olvasónk van.
Postán feladni nem érdemes, mert a csekken elküldött száz forint többe kerülne, mint maga az alapérték, és ha borítékba teszik, akkor is a kis kétszínű elhozatala kétszer annyiba kerülne.
Azért a leleményes olvasók, néha a leveleik mellett benne felejtenek véletlenül... egy ötszázast, vagy ezrest levélpapírok között. Egyszer, kétszer már előfordult. Köszönet érte.
Az ingyenesség gesztus az olvasó felé, még vállalva annak a veszélyét is, hogy azt hiszik, hogy értéktelen a termék.
Manapság nemigen lehetne megoldani, hogy pénzt kérjünk az újságért. Egyrészt, mert azonnal elveszítenénk az olvasók kilencven százalékát, mert a mai ember mindenért fizet, de a kultúráért már vagy nem tud, vagy eleve nem is akar. Másrészt meg igencsak macerás volna a pénz begyűjtése a világ minden tájáról, és miért tolnánk ki a közelben élőkkel. Na és persze, ezt ígértük, s mi másokkal ellentétben, be is tartjuk a szavunkat…
Sajnos a szponzorok nemigen dörömbölnek az ajtóinkon, de én jobban szeretem a mecénás kifejezést, mert mindkettő teljesen mást jelent.
Egyesek kérdezik, miért nem kérünk száz forintot, ami jelképes összeg volna, egy fél gombóc fagylalt ára, vagy négy szál cigaretta értéke, ami tényleg nem egy nagy összeg. De a sok kicsi sokra megy alapon, ha mindenki küldene száz forintot, akkor is tetemes összeghez juthatnánk.
Egy kis matematika, száz olvasó után már tízezer forint lenne, és hatványozódhatna is, mert nekünk sok száz olvasónk van.
Postán feladni nem érdemes, mert a csekken elküldött száz forint többe kerülne, mint maga az alapérték, és ha borítékba teszik, akkor is a kis kétszínű elhozatala kétszer annyiba kerülne.
Azért a leleményes olvasók, néha a leveleik mellett benne felejtenek véletlenül... egy ötszázast, vagy ezrest levélpapírok között. Egyszer, kétszer már előfordult. Köszönet érte.
De...
Jönnek más levelek is.
Többen azt hiszik, hogy a jól menő magazin tele van pénzzel, kapja az állami támogatást, és a sok szponzori támogatást, és a magánszemélyektől is folyik be a kasszába.
Ezért igen szívhez szóló, segélykérő, és főleg pénzkérő levelek is érkeznek.
Segítsünk a villany, gáz, vagy más számlák kifizetésében, a csekkek feladásában, és hasonló témákban. Sajnos ezekre a levelekre elutasítóan kell válaszolnunk, pedig szívesen megtennénk, ha ezzel valakinek a napi túlélését elősegíthetnénk, annak ellenére, hogy irodalmi, és nem gazdasági lap vagyunk. Az olvasóért mindent… Persze pénzt nem adnánk, mert bizonyára vannak szélhámosok is, de ha elküldenék a csekket, akkor azt feladnánk, és visszaküldenénk a feladott vényeket előzetes megbeszélések alapján.
Jönnek más levelek is.
Többen azt hiszik, hogy a jól menő magazin tele van pénzzel, kapja az állami támogatást, és a sok szponzori támogatást, és a magánszemélyektől is folyik be a kasszába.
Ezért igen szívhez szóló, segélykérő, és főleg pénzkérő levelek is érkeznek.
Segítsünk a villany, gáz, vagy más számlák kifizetésében, a csekkek feladásában, és hasonló témákban. Sajnos ezekre a levelekre elutasítóan kell válaszolnunk, pedig szívesen megtennénk, ha ezzel valakinek a napi túlélését elősegíthetnénk, annak ellenére, hogy irodalmi, és nem gazdasági lap vagyunk. Az olvasóért mindent… Persze pénzt nem adnánk, mert bizonyára vannak szélhámosok is, de ha elküldenék a csekket, akkor azt feladnánk, és visszaküldenénk a feladott vényeket előzetes megbeszélések alapján.
Továbbszámolva az olvasók számát,
ezer olvasónál már százezer forint lenne, amivel már lehetne segíteni
valamelyest. Magyarország lakosainak száma mondjuk tíz millió, akkor tíz
százaléka egy millió, az ő félgombócnyi segítségükkel már a százmillióval
megváltanánk ezt a szegényes világot. A nagykérdés az, hogy akadna-e olyan, aki
lehagyná nyalni a fagylaltja felét? Persze a százas is csak alapösszeg
lehetne. És csak fél gombóc fagylalt ára, mert ma olyan világot élünk, ahol az
egyforintos fagylalt is kettőszáz forintba kerül.
És talán maradna az újság fejlesztésére is.
Persze erre jó szívvel senkit nem bíztathatunk, nehogy összeütközésbe kerüljünk az adóhivatallal, de véletlenek előfordulhatnak.
Mert most az van, hogy koldustól kérnek alamizsnát, hogy ilyen irodalmi idézettel éljek.
Ezen elmélkedésünk jelen esetben is csak fikció, feltételezés lehet, a jóhiszeműség szüleménye, hiszen elméletben igen, de a valóságban szinte elképzelhetetlen, és humor kategória, ami esetleg átbillenhet tragikomikussá is.
És talán maradna az újság fejlesztésére is.
Persze erre jó szívvel senkit nem bíztathatunk, nehogy összeütközésbe kerüljünk az adóhivatallal, de véletlenek előfordulhatnak.
Mert most az van, hogy koldustól kérnek alamizsnát, hogy ilyen irodalmi idézettel éljek.
Ezen elmélkedésünk jelen esetben is csak fikció, feltételezés lehet, a jóhiszeműség szüleménye, hiszen elméletben igen, de a valóságban szinte elképzelhetetlen, és humor kategória, ami esetleg átbillenhet tragikomikussá is.
A magazin, ha szerény
körülmények között is, de halad továbbra is a kijelölt úton, a sok olvasni
vágyó látó, és látássérült, és mozgássérült, vagy siket ember felé,
hazánkon belül, és határainkon túl is. Isten, a szolidaritás, valamint a
szeretet jegyében folytatjuk ezt a kulturális missiót.
Egyebet nem mondhatok.
Egyebet nem mondhatok.
Nagy Vendel
2013 szeptember 20.
Elérhetőségek: megszolalokblogszpot
MEGSZOLALOKNAGYVENDEL ( FACEBOOK)
Kérjük, hogy aki megteheti,
szponzorként támogassa a magazint, a fennmaradást elősegítendő,
előzetes megbeszélés szükséges, és köszönjük a szíves támogatást. a szerkesztő.
előzetes megbeszélés szükséges, és köszönjük a szíves támogatást. a szerkesztő.
***************************
11. HALLGASSUK EGYÜTT....
DR. KOVÁCS GYULA ZENÉJÉT!
Az már sok esetben kiderült, hogy
olvasóink és szerzőtársaink között nagyon sok a különlegesen tehetséges
ember.
Most egy ősbemutatót szeretnénk megmutatni a magazin olvasóinak, egy érdekes csemegét.
Most egy ősbemutatót szeretnénk megmutatni a magazin olvasóinak, egy érdekes csemegét.
A zenét dr. Kovács Gyula
szerezte, és alább a többi alkotó.
Én szereztem a zenét, Jártó Róza és
fia Viktor az imamondó.
Az orgonára írt változat a második, az igazi. Ezt megelőzte egy pályázatra írt gitáregyüttessel játszott zenedarab.
Baráti üdvözlettel Gyula
Az orgonára írt változat a második, az igazi. Ezt megelőzte egy pályázatra írt gitáregyüttessel játszott zenedarab.
Baráti üdvözlettel Gyula
Légy áldott, aki az elsők között
hallgatja meg eddigi munkáim legszebbjét…
https://soundcloud.com/yulaerkovats/ave-maria
https://soundcloud.com/yulaerkovats/ave-maria
Köszönjük a közös élményt.
***************************
12. VERSCSOKOR
SZENTESI HORVÁTH GYÖNGYI
ÍRÁSAI
1./ Kívánt csend…
Ha néha madárka száll a lelkedre,
Olyankor menekülnél minden elől;
Csak a kívánt csendes magány
öleljen.
Gondolat szeretné elzárni kicsit,
Hogy ne érje senki és semmi lelked,
Remélve, hogy magától kél életre,
Akkor megtalálja ismét a helyét.
S olyan leszel újra megint, mint
rég,
Nevetve szárnyalhatsz akkor boldogan
Behozni az elpocsékolt napokat.
Örülve, minden virágot csodálni,
A fényt átölelni boldog mosollyal,
S a felszabadultság mindent
eltakar…*
SzHGy. 2016.06.28.
Szerzői és minden jog fenntartva
************************************************
2./Vonzások…
Halványan dereng a selymes fényben,
hogy
Az ágy ölén fekvő szép test
lüktetése
Oly izgató, érezni még így is, hogy
A saját bőr minden pólusa táncol,
S a márvány bőr az ágyon vonzza
magához.
Még a szem simogatva táncol rajta,
Égni kezd a szem, a torok a szív s a
test,
Hogy perzselve lángra is kapjon
minden,
S még az ágyhoz indul magától a láb,
Nem tud semmit az ész, már szívé az
érzés.
Mikor a karok maguktól mozdulnak,
Száj már a szájon ég lángolva
tüzesen,
Márvány selymes bőr, égő rózsaként
ég,
Ontja izzó szerelme viszonzását,
Hogy a boldogságuk égessen mindent
el.
Lángra kapnak az ujjak, a test, s
combok,
Felcsapja szép lángrózsáit a tűz
nyelve
Hevülve egyre erősebben s jobban,
Gyönyörködik közben a két fénysugár,
Míg égésük lávaként tör ki
egyszerre…*
SzHGy. 2016.07.01.
Szerzői és minden jog fenntartva
*****************************************************
3./Egy Asszony gondolatai 80-an
után…
Voltam annyi minden életem során,
Fájó szívem nem értette meg senki
talán.
Mindenkinek adtam magam lelkéből
sokat,
Nem értettem, hogy mért nem értenek
engem.
Elteltek az évek a fejem felett nagyon,
Most itt vagyok… úgy ahogy… néha
gondolom…
Sokszor küzd a Család, harcol
helyettem,
Hogy értsem elég nekik, ha velük
vagyok egészben.
Ők nem értik milyen más az élet
ilyenkor,
Mert a kor, ahogy halad útközben
ellankad valahol.
Próbálom hanggal, próbálom tettel
mutatni,
Hogy itt vagyok még, de ezt saját
magamnak kell bizonyítani.
Összenéznek a gyerekek, az unokák
sokat,
Azt hiszik majd Ők mikor itt
„járnak” máshogy lesz a szavuk.
Szeretetem adhatom erőm helyett
nekik,
Hogy itt belül egy „Öregasszony” még
jó lelkű velük.
Lépéseket tenném, szó szerint sem
megy már,
A változások már a terhet teszik
mindig rám.
Felfogni nehéz, hogy így is adok,
bár sok minden nehéz.
Szerettem és szeretek, a Család
mindennél jobban kell.
Vágyom a nyugalmam, mi fontosabb
mindennél, ezt ki érti meg?
Ápol, ki tudja már és ért is néha
engemet,
Hogy a sors mit kaptunk nem
gyerekjáték sosem.
Szeretné, hogy itt legyek, hogy csak
velem legyen.
De már nem tudom mi a fontosabb
talán
A csendes békességem, ami kellene
nekem.
Vágyom az elmúlt szép csendes
évekre,
mert voltak ilyenek,
Hogy körülvett a csend, a béke, a
szeretet mi jó nekem.
S talán az élet fájdalmát ha testem
bírja majd,
itt leszek veletek Gyerekek.
Igaz, korom halad, s egyre nehezebb
és nehezebb.
Teszek… mondok… sok olyat, mit nem
szeretnék majd…
Akkor is arra gondoljatok, hogy
szeret a szívem nagyon,
De a teher mit hordok, sajnos ti is
viselitek…*
SzHGy. 2016.06.08.
Szerzői és minden jog fenntartva
...............................................
KERTÉSZ ELEONÓRA: Lassan porlad szét
Lassan porlad szét az alkonyi
napsugár
Az esti felhők kék szegélyes vonulatán,
Halk lábtempózással tér nádas otthonába
Hófehér tollazatával a fáradt hattyú család.
- Levél se rezzen, fuvallatnyi szellő sem pisszen -
Lágy sodrású hullámon csendben ringanak még egyet,
Tollaik lassú emelgetésével csendben pihenőre térnek.
Szürke, sűrűsödő pára települ a zsombékos mohákra,
Egy kései fürj utolsót rikkant az öreg akácfa odvában.
Baráti öleléssel Nóra
.......................................................
MÁTYÁS RITA: Nagyecsedi élményeim...
Magyarország keleti vidékén,
Szatmár megye szépséges földjén,
népzene, és néptánc lelkünk szép öröme,
egymásba fonódva, koszorúba kötve,
felmelegítették szívünket lelkünket.
Magyar táncot, zenét ünnepelt a lelkünk,
magyarságunk ízét, együtt ünnepeltük.
Bográcsban tűz fölött, halászlé illatoz,
est sötétjében,tárogató zokog.
Édes- bús dallama szívünkre rásimul,
táncoló lábunktól arcunk kipirul.
Nagyecsedi éjben, zeng a citeraszó,
furulya és doromb, kísér nótaszót.
Táborlakók dala messze száll a légben,
örömünknek hangja táncra kap a szélben.
Sír a hegedű, rákontráz a brácsa,
a nagybőgő adja, ritmusát a táncnak.
Dobbannak a lábak,kezek csattognak,
Lányokon a szoknyák, pörögnek, forognak.
Táncolva, dalolni, csak boldogan lehet,
Nagyecsedi folktáborban búdat temeted.
Magyar táncot, zenét ünnepelt a lelkünk,
magyarságunk ízét, együtt ünnepeltük.
2016. 08. 07.
***************************
13. CSAK A DAL
NAGY VENDEL DALAI: SÖRDAL
Harminc fok fölött..
Jódli a sörfesztiválon
Refrén
Nyáron nem esik hó
A sört inni oly jó
Nélküle nehéz élni
Nem kell tőle félni.
O-ó O-ó O-ó
Két korsóval meg sem árt
De hogyha repetálsz
Akkor érzed jól magad
Hagyd otthon a gondodat.
O-ó O-ó O-ó
1.
A korsón lecsordul a hab
Átsüt rajta a Nap
Aranysárgán tündököl
Söröskancsót ragad
Szomjasan minden ököl.
2.
Igyunk még egy korsóval
Fűszerezzük meg gyorsan
Sok dallal, és jó szóval
Kár is lenne tán megitatni
Egy sörös lóval.
JÓDLI..
***************************
JENEI ANDRÁS KÖVETKEZŐ REGÉNYE
KANCZLER ANNA ELSŐ KÖTETE
.....
Kedves ismerősök, Barátok!
Örömmel értesítelek benneteket, hogy
megjelent és már kapható az
általam ( J.A.A. Donath néven) írt Triannita sorozatom legújabb,
negyedik kötete „A sámán álma” címmel!
Az alábbi fülszöveg után találjátok a linket, ahol a könyv megrendelhető:
általam ( J.A.A. Donath néven) írt Triannita sorozatom legújabb,
negyedik kötete „A sámán álma” címmel!
Az alábbi fülszöveg után találjátok a linket, ahol a könyv megrendelhető:
A TRIANNITA
A sámán álma
„ Volt idő, mikoron a háborúk után megnyugodott mindenki; a parasztok
dolgoztak, a főurak irányítottak, a szerzetesek tanították a hitet, s
a lovagok segítettek…
Az évszakok ugyanúgy váltották egymást, mint ahogy az éjjelt követi a
nap, vagy ahogy az öreg elmegy és helyébe érkezik a fiatal.
Egykoron Pelvethia trónját elbitorolták, majd a békeőrzők megvívták a
csatát és felszabadítva az országot, visszaadták azt a népnek és
megválasztott királyának. Majd jött a homályból egy fivér is, ki végül
az igazság árán meglakolt tetteiért, mert harcosokat toborzott ura, s
egyben saját bátyja ellen.
De a serege a királynak és azok, kiket Triannitáknak hívtak ott voltak
és ha sok élet árán is, de a normális kerékvágásba terelték a
valóságot.
Tizennyolc évvel később a meglakolt Thord vezér fia előtűnik a
homályból, s saját szövetséget alakít: a Fekete Sas Testvériséget.
Arra esküsznek fel, hogy megbosszulják a volt apa, a volt hatalmas
vezér halálát Sir Benjamin Bringén és mindazokon, kik tehetnek
gyalázatos megöléséről.
Ehhez pedig sámánjuk szavát kérik, ki megkezdi révülését… „
A sámán álma
„ Volt idő, mikoron a háborúk után megnyugodott mindenki; a parasztok
dolgoztak, a főurak irányítottak, a szerzetesek tanították a hitet, s
a lovagok segítettek…
Az évszakok ugyanúgy váltották egymást, mint ahogy az éjjelt követi a
nap, vagy ahogy az öreg elmegy és helyébe érkezik a fiatal.
Egykoron Pelvethia trónját elbitorolták, majd a békeőrzők megvívták a
csatát és felszabadítva az országot, visszaadták azt a népnek és
megválasztott királyának. Majd jött a homályból egy fivér is, ki végül
az igazság árán meglakolt tetteiért, mert harcosokat toborzott ura, s
egyben saját bátyja ellen.
De a serege a királynak és azok, kiket Triannitáknak hívtak ott voltak
és ha sok élet árán is, de a normális kerékvágásba terelték a
valóságot.
Tizennyolc évvel később a meglakolt Thord vezér fia előtűnik a
homályból, s saját szövetséget alakít: a Fekete Sas Testvériséget.
Arra esküsznek fel, hogy megbosszulják a volt apa, a volt hatalmas
vezér halálát Sir Benjamin Bringén és mindazokon, kik tehetnek
gyalázatos megöléséről.
Ehhez pedig sámánjuk szavát kérik, ki megkezdi révülését… „
************************
A bolt linkje:
Jó szórakozást kívánok!
András
András
.............................................
Nemrégiben felkerült a MEK-re jó pár kötet, a magazin munkatársainak munkájából, és az olvasottság számait közöljük amelyek e pillanatban is változnak folyamatosan.
Egy másik örömhír, hogy a MEK keretein belül az EPA oldalain a megszólalok magazint találhatja meg a kíváncsi olvasó. reményeink szerint sokáig fent lesznek. a szerkesztő
EPA -ra igy lehet felmenni
https://epa.oszk.hu/
https://epa.oszk.hu/
Ezen a linken található meg a
megszólalok művészeti magazin.
MEK MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR LINKJE
NAGY VENDEL KÖNYVEINEK OLVASOTTSÁGI
SZÁMLÁLÓJA
töviskoszorúk 288
lila madonna 349
Igazgyöngyök kagylók rejtekében 588
Ízes történetek 1819
NAGY VENDEL MEGSZÓLALÓK MAGAZINJÁNAK OLVASOTTSÁGI SZÁMLÁLÓJA. 1325
töviskoszorúk 288
lila madonna 349
Igazgyöngyök kagylók rejtekében 588
Ízes történetek 1819
NAGY VENDEL MEGSZÓLALÓK MAGAZINJÁNAK OLVASOTTSÁGI SZÁMLÁLÓJA. 1325
***************************
CSOMOR HENRIETT KÖNYVEINEK
OLVASOTTSÁGI SZÁMLÁLÓJA
oltalmazó kezek 238
ne sajnálj 975
szavak erejével 265
gyöngykoszorúba fonva 239
ne sajnálj 975
szavak erejével 265
gyöngykoszorúba fonva 239
******************************
KANCZLER ANNA első
kötete, 167. olvasás.
MEGJELENT KANCZLER ANNA
ELSŐ GYÜJTEMÉNYES KÖTETE.
Kedves Anna!
Örömmel értesítem, hogy az e-könyve
a mai napon felkerült a MEK-be:
Potyautas Szindbád hajóján :
Válogatás írásaimból: versek, nyílt levelek,
prózák / Kanczler Anna ; illusztrátor Mátyás Rita
https://mek.oszk.hu/15700/15786
prózák / Kanczler Anna ; illusztrátor Mátyás Rita
https://mek.oszk.hu/15700/15786
Köszönettel és üdvözlettel:
Góczán Andrea
Góczán Andrea
Országos Széchényi Könyvtár, E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya
***************************
15.VERSRŐL VERSRE
Széll Magdolna: Ablakok
Házak között bandukolok,
ablakokon bekukkantok,
megnézem, mit csináltok,
szerettek, vagy ordibáltok.
Fájok attól, amit látok,
szikrát vető indulatok,
vörös arccal villámoltok,
csókok helyett káromkodtok.
Pohár mellett búslakodtok,
társra vágyik magányotok,
veszteséget párologtok,
sült galambra áhítoztok.
Felüdülés, ha olyat hallok,
nyiszorog a nyoszolyátok,
súgott szerelmes szavatok,
simogatják az ablakot.
Álom rebben pille szárnyon,
rózsa pirlik kicsi arcon,
apró kéz a paplanon,
még nem görcsöl a holnapon.
2016.
Üdvözlettel Széll Magdolna
Verseim:
………………………………
MIKS MÁRIA : ALÁZAT
Mint koldus a huzatos sarkon,
kétes kapcába
bugyolálva tartom
maradék büszkeségemet.
Ínyemre sorvadnak a szavak,
agyonsajnáló
pillantások alatt
roppan a gerincoszlopom.
Tenyerem sematikus
térkép,
mintha pottyanó
alamizsnát kérnék,
épp úgy nyújtom az ég felé.
Még szégyenláng perzseli
arcom,
pedig kicsorbult
az önérzet-kardom,
s képzelt páncélom nehezék.
És amikor elsiet végül
mellettem az utolsó árnyék,
szívemben szunnyadni készül
már a tajtékzó háborgás.
………………………….
CSOMOR HENRIETT : Augusztusi szellő
Szellő, szellő, augusztusi szellő.
Hozzál fölénk esőfelhőt.
Sötét felhőket pörgesd meg,
lágy keringőt járj velük,
s közben tereld Dunántúl kicsiny részére.
Hosszúhetény határában engedd el
a fekete felhőket,
hogy az eső itassa át a száraz földet.
Szomorú, kókadt napraforgók sárga
kalapján peregjenek az esőcseppek.
Nap felé forduljanak, ha rájuk nézel,
vidámság járja át a lelkedet.
Párától pipál, s esőt ígér még a
falut körülölelő két hegyóriása,
a Hármas, s a Zengő.
Eső esik szakadatlan, elárasztja a határt.
Gazdag lesz a termés ismét.
Dagad még a szőlőszem a fürtön.
Anyám sütötte új kenyér nemzet szalagjával
átkötve kerül az asztalra szent István napján.
Jut zamatos bor a vendégnek pohárba.
Szivárvány ezt mutatja az égbolton.
Bort, búzát, békességet a magyarnak.
Hozzál fölénk esőfelhőt.
Sötét felhőket pörgesd meg,
lágy keringőt járj velük,
s közben tereld Dunántúl kicsiny részére.
Hosszúhetény határában engedd el
a fekete felhőket,
hogy az eső itassa át a száraz földet.
Szomorú, kókadt napraforgók sárga
kalapján peregjenek az esőcseppek.
Nap felé forduljanak, ha rájuk nézel,
vidámság járja át a lelkedet.
Párától pipál, s esőt ígér még a
falut körülölelő két hegyóriása,
a Hármas, s a Zengő.
Eső esik szakadatlan, elárasztja a határt.
Gazdag lesz a termés ismét.
Dagad még a szőlőszem a fürtön.
Anyám sütötte új kenyér nemzet szalagjával
átkötve kerül az asztalra szent István napján.
Jut zamatos bor a vendégnek pohárba.
Szivárvány ezt mutatja az égbolton.
Bort, búzát, békességet a magyarnak.
2015. augusztus 15.
......
I.P.STEVE: Koldus
(A vers:HAIKU)
Sarkon kéreget
Míg dobálnak pénzeket
remény ébred fel.
Könyör-fényeket,
szemében, a képzelet
ragyog életet.
Koldul, étel kell,
pénz nélkül nem létezhet,
most letérdepel.
Halkan énekel
egy szomorú éneket:
Koldulj, élned kell!
………………...…………
Burza Mária: KÜLÖNÖS ÉKSZERDOBOZBAN
Évszázadokon át az éjszakákban
dalol szerelmünk halhatatlansága,
mielőtt a Föld lett volna,
szerelmünk ott ragyogott
egy különös ékszerdobozban.
Ott Egyek voltunk,
majd ketté váltan
leszülettünk a földi világba,
évszázadokon át egymást
kerestük, az elválasztó
illúzió fátylon át
segített az aranyfonál,
akkor is, ha a Mindenség
két szigetén kellett állnunk.
Nem búslakodom, bár nagyon nehéz,
szívem jelzi lelkem másik felét,
s az összekuszált lélekfonál
lassan-lassan simává váll,
oly régóta vártam rád,
sokszor éreztem milliónyi
évnyi várakozást, mely mögöttem állt.
Nem lehetsz velem, nekem kell
visszatérnem az öröklétbe,
nem is olyan soká-én is csillag leszek,
Veled együtt majd csillagösvényen
lépkedek, s majd együtt hallgatjuk
ahogy a Mindenség zengi halhatatlan
Szerelmünket.?
***************************
16. VÉLEMÉNYEM
SZERINT…OLVASÓINK ÍRTÁK
Szia Vendi!
Sok tapasztalat , életérzés van a
Versedben, .. igen a világban kevés
olyan akad, aki megvallja bűneit, s még kevesebb aki önmagának vall..
De van remény, ahogy Te is írod,, s
talán eljő a szentjánosbogarak hada,
s Fénybe borulnak a lelkek..
H. HENRIETT
...........................................
Drága Vendi! Megkönnyeztem ezt a
csodálatos verset. Köszönöm Neked, még ha kicsit megkésve is.
Ölellek,
Anna / Anjo
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta
(2016. július 26., kedd):
NAGY VENDEL: AZ ÖRÖK ANNÁNAK
Az örök ANNÁNAK,
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Reménylőn
Remegő szívvel
Adózok, az
Eredendő bűn kísértésének,
A kígyó csábításának
Erénnyel ellenállj,
Testeddel, lelkeddel
Ezen a mai
Szent napon.
A névnapodon.
S szavaimmal megkoronázom
Dicsően szép homlokod.
Szeretettel: Vendi.
2016.
-----------
Kun miaj plej amikaj salutoj,
Anjo
.........................................
Vendikém,
Azt a csavaros hétszázát! Élvezetes az új stílusod. Az ember nem is tudja,
sírjon, vagy nevessen egy-egy fordulatodon.
Puszi Magdus
Üdvözlettel Széll Magdolna
Verseim:
....................................
Szia Vendi!
A kapott linken lévő versed, amit Guszti mond, meg a zene egyszerűen
csodáálatos! Láttam, éreztem azt, amiről írtál, éreztem a búzaszemet,
éreztem a könnyeket!
A riportot nem találtam... Van újabb?
S a végére egy hír:
Megjelent "Az enyém" című könyvem hangos könyv változata is és fent
van a MEK-en.
Mire megjelenik a legújabb magazin,
előtte jelentkezem, mert addigra
talán a legújabb Triannita is megjelenhet!
András
............................................
Mátyás Rita: A 607-es lapszámú Megszólalok Magazin képeinek leírása, nem látó
barátaim részére:
1. Lektori Salutem:
Az olvasókat üdvözlő bevezetője melletti képen Vendi barátunk áll a
szokott könyvespolca előtt.
2. Regény folytatásokban:
Marica kissé teltkarcsú, fiatal hölgy. Egy széken ülve, kissé
előrehajolva, állát a kezére támasztva, a szék karfájára könyökölve
ül. Nem szembenéz velünk, hanem bal oldal felé, előre, de kinéz a
képből. Kis, fekete felső, és világos, acélkék színű. kissé fénylő
anyagú kardigán van rajta. Hosszú, sötétbarna haja középen van
elválasztva, homlokát laza frufru takarja.
Ennek a résznek vége felé levő
képen, mely a könyv első borítóképe,
egy szakállas festőlegény, elmélyülten fest, egy festőállványon lévő
képet. A kép régies hatású , barna színű.
3. Versek a nagyvilágból:
Steve keskeny arcú 50-60 év körüli
ősz hajú, szemüveges, bajszos,
szakállas férfi. Mosolyogva néz az olvasóra.
Most Zsigai Klára következik. Ő 50
év körüli fekete, félhosszú, göndör
hajú, fekete szemű, csinos, szemüveges hölgy, aki kissé félrehajtott
fejjel, felfelé néz. Vörös pulóvert visel, fehér gyöngysor van a
nyakában, míg a fülében szintén fehér a fülbevalója.
Tóth Katalin a 60-as éveiben
járó,fiatalos, szőke,hosszú, hullámos
hajú hölgy frufrus hölgy. Kék szemeivel derűsen néz előre, miközben
zárt szájjal mosolyog. Piros ruha van rajta, és hosszú, lelógó
fülbevalók lógnak a füleiben.
Adamecz Laci széles mosolyával
szája felett kis bajuszkával,
szögletes szemüvege mögül néz ránk.
4.Régi ismerősünk Árvay Marika
rövid, dús, világosbarna hajú hölgy,
fehér felsőben, átszellemült kifejezéssel az arcán.
5. Arcképcsarnok:
Gerencsér Hajnalka a képen negyven
év körüli hölgy. Haja vállig érő,
középen elválasztott, kissé hullámos. Dús ajkú, szemüveget viselő
hölgy, fehér blúzban.
Rácz Richárd 20 év körüli fiatal
ember. Ovális arcú, szőke hajú,
karjait a hasán össze kulcsolja. Világoskék póló van rajta.
A következő fotón egy kör alakú
fonalkép látható, a közepén egy
csillag alakzattal. Sárga, barna, zöld, piros, és drapp színekkel
dolgozott. A kör külső cikkeiben legyező forma látható.
6. Megjelent:
Nagy Vendel : Lila Madonna című
könyvének borítóján, Stekly Zsuzsa
szépséges képén, a Madonna sötétkékbe öltözött, ölében tartva a kis
Jézust. Mindkettőjük feje körül glória látható, zöld háttér előtt,
fehér liliom motívumokkal.
Nagy Vendel: Igazgyöngyök kagyló
rejtekében című könyvének borítója az
én munkám. Az egész borítót én szerkesztettem és az általam festett
Nagy Vendel portré van a borítón.
A kép világoskék alapon van. Vendi
kopaszodó 60 éves úriember. A
szemüvege mögül mosolyog félprofilból zöld színű pólót festettem rá. A
háttér bordó, zöld, barna, kék színekben pompázik, ezzel is
hangsúlyozva sokszínű egyéniségét.
Csomor Heni rövid, fekete hajú, fiatal hölgy, farmerkabátban, kék
kockás ingben, az " Oltalmazó kezek" könyvénél, a "
Gyöngykoszorúba
fonva című könyve melletti képen csak annyi a különbség, hogy szembe
fordulva mosolyog. A következő könyve mellett a vörös színű mopedjén
ül a kertjükben. Világoskék szoknyában, és baseball sapkában kék,
piros fehér kockás blúzban.
7. Bemutatjuk Burza Mária verseit :
Burza Mária a képen egy hatvan év körüli, karcsú hölgy. Szőke, göndör,
hosszú haja van. arca vékony, kissé ovális, homlokában frufru van.
Fehér, ünnepi jellegű blúzban látható.
8. Hazai tájakról- Nagy Vendel
versei:
Vendi barátunk szerintem, a
szekszárdi vakodában, éppen verset mond.
Bordó zakóban,fehér ingben van.
9. A turné elindult:
Csongrádi Kata szőke, hosszú haja lófarokba van kötve. Két oldalt
hosszú tincsek lógnak az arca mellett. Narancssárga ruhában, egy
csokrot fogva a kezében, mosolyog a képen.
Ylen Morisot szemből látható. Hosszú, vöröses haja össze van fogva
hátul. Szemöldökéig érő frufruja van. Barna szeme derüsen néz
ránk.,Sötétkék pulóverben látható a hölgy.
11. Dalok eszperantó nyelven:
Anjo Amika a következő képen fehér nadrágban, fehér pulóverben
énekel. Sötétbarna, férfiasan rövid frizurája van.
12. Emlékeim:
Jártó Róza 55-60 év körüli mosolygó, szimpatikus, rövid, ősz hajú
hölgy. A képen kigombolt, homokszínű télikabátban van valahol a
természetben, mert mögötte kopasz faágak láthatóak. Nyakában egy kék
színű sál van.
13. Szellemes versek:
Gulyás Áginak nincs fotója.
14. Versről- versre:
Szentesi Horváth Gyöngyi rövid, fekete hajú, szemüveges, kedves arcú
hölgy, rózsaszín blúzban.
Steve keskeny arcú 50-60 év körüli ősz hajú, szemüveges, bajszos,
szakállas férfi. Mosolyogva néz az olvasóra.
Csomor Heni rövid, fekete hajú, fiatal hölgy, farmerkabátban, kék kockás
ingben.
A versem mellett az én fotóm látható, melyen egy fehér kalap van a
fejemen, mely alól kilátszik a rövid, sötétbarna hajam. Egy lila-
fehér felső van rajtam, és a szememen az olvasó szemüvegem van.
Ylen Morrisot ezen a képen keki sínű felsőben, fehér nyaklánccal
látható, Kerek arcú, vörös hajú hölgy, frufruval, hosszú haja hátul
össze van fogva.
Kanczler Anna 60 körüli, teltkarcsú hölgy,.Rövid, fekete haja van a
képen,ovális arcán kedves mosollyal, egy virágos, mintás felső van
rajta.
15. Véleményem szerint?- Olvasóink
írták:
Ennél a rovatnál, nincs
megjeleníthető fotó.
16. Gratulálunk:
Adamecz Laci széles mosolyával szája felett kis bajuszkával,
szögletes szemüvege mögül néz ránk.
17. Természetgyógyászat:
Soponyai Mihály, aki ezt a rovatot
írja,széles arcú, szőke, ötvenes
éveiben járó úriember, aki széles mosollyal néz az olvasóra.
A következő képen a citromfű, apró zöld levelei láthatóak, majd az
apróbojtorján sárga virágzata. Őt a fehér bodzavirág követi, a
szintén fehér virágú akác fával. Az utolsó kép az orvosi zsálya
virágát mutatja.
Elértünk a lap végére, Kérlek , olvassátok szeretettel barátunk
magazinját továbbra is! Szeretettel Rita
Baráti üdvözlettel:
Mátyás Rita
***************************
17. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT…SOPONYAI
MIHÁLY ROVATA
Citromfű teakeverék (Az egészség
védője)
Egészségünket megőrizni saját érdekünk – és bármilyen furcsán hangzik –. Tehát
mindenki jól jár, ha vigyázunk egészségünkre. Ehhez elsősorban egészségesen
kell élnünk – megfelelően étkeznünk, eleget mozognunk, megszabadulni káros
szokásainktól.
Egészségünket megőrizni saját érdekünk – és bármilyen furcsán hangzik –. Tehát
Soponyai Mihály |
Érdemes az egészségmegőrzésre,
betegségmegelőzésre tudatosan odafigyelnünk, erre ajánlom a Citromfű
teakeveréket (Az egészség védője).
A Citromfű teakeverékből kellemes
ízű tea készíthető, mely segít megőrizni egészségünket. Jótékonyan hat a szív
és a máj működésére, salaktalanít, méregtelenít, megelőzi az ízületi bántalmak
kialakulását. Nyugtató, stressz oldó hatású. A teakeverékben található növények
védik egyes szerveinket.
A Citromfű teakeverék (Az egészség
védője) összetétele: apróbojtorján hajtás, aranyvessző hajtás, citromfűlevél,
erdei szederlevél, fodormentalevél, galagonya virágzó ágvég, erdei málnalevél.
Fogyasztása: folyamatosan iható egész évben, hetente két-három alkalommal, lehetőleg a reggeli órákban. Nem tanácsos ízesíteni. Szünet nélkül lehet inni, akár éveken keresztül.
Az apróbojtorján erősíti az immunrendszert.
Fogyasztása: folyamatosan iható egész évben, hetente két-három alkalommal, lehetőleg a reggeli órákban. Nem tanácsos ízesíteni. Szünet nélkül lehet inni, akár éveken keresztül.
Az apróbojtorján erősíti az immunrendszert.
Az aranyvessző májtisztító és
epeserkentő hatással bír.
A citromfű nyugtató hatása miatt
került bele a keverékbe.
Az erdei szederlevél segít megelőzni
a cukorbetegséget, és szabályozza a vércukorszintet. Vas, kálium,
kalcium, foszfor, magnézium, mangán valamint réz is található
benne. Magas az A- és C-vitamin tartalma és folsavat valamint B1-,
B6-vitamint, riboflavint, pantoténsavat, niacint is tartalmaz.
A fodormentalevél emésztésjavító
hatása miatt került a keverékbe.
A galagonya a szív- és érrendszer
munkáját segíti, az erek falait rugalmasan tartja. A magas vérnyomást
stabilizálja.
Fodormenta |
Az erdei málnalevél A-, B-,
C-, D-, E-vitamint, vasat, kalciumot, foszfort, magnéziumot is tartalmaz. Ezek
az összetevők erősítik a fogat, a körmöt, a csontokat, és védik a bőrt,
erősítik immunrendszerünket.
Apróbojtorján
Aranyvessző
Citromfű
Erdei szeder
Soponyai Mihály
***************************
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06 8-tól 20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása: skype címem nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
……………………
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes
tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz.
Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az eddig megjelent összes számot visszamenőleg is elérhetővé tettük
a fenti blogoldalon!
……………………
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás
szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha
elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és
összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
………………………………..
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal: http://nagyvendel.comxa.com
www.nagyvendel.comxa.com
……………………….
facebook: csak beírod a facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is
találtad az oldalaimat.
Megszolalok Nagy Vendel
………………………
Nagy Vendel Írásai
Megszólalok művészeti magazin szerkesztő nagy vendel
……………………..
Könyvtár:
E. könyvek a MEK- en
Magyar Elektronikus Könyvtár
https://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
........
Ez a verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
........
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
________________________________________________
Az Amerikai Egyesült Államokbeli egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
........................................
Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a
színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik
meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs,
ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a
"Blogarchívum" felírat. Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak,
amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat.
A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel.
Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A
háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb
újságot lehet kiválasztani olvasásra!
Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos
hónapban jelentek meg. Általában kettő számot jelent egy hónapban, ezért
ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonással még nem végeztünk,
egyenlőre csak a januárban és februárban íródottak kerültek egy blogba. Az
összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros
csíkkal választottuk el! Így valahogy:
MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK.
AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI.
......................................
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
......................................
MEGSZOLALOK MAGAZIN 608.