MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2015. 06. hó – ötödik
évfolyam, hatodik szám
Kulturális
és szórakoztató folyóirat
Független,
és ingyenes heti lap
Alapítva
: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő:
Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
1.Évfolyam:
2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól
a 6. számig)
3.Évfolyam:
2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam:
2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam:
2015. ( 6. szám)
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
****************************
1.LECTORI SALUTEM.ÜDVÖZLET AZ OLVASÓKNAK!
Száz ággal tűz a Nap,
ontja sugarait, és tombol a nyár.
Nem is volna ezzel baj, hiszen van aki a vízben keres menedéket, de akad aki a tanyasoron, a vén diófa alatt, kőasztalnál issza hűs borát, s emlékezve elgondolja éltünk utolsó évszázadát, mi békén és háborúkon ívelt át.
Vészesen közeleg hogy megérjük száz év gyalázatát, ország rabló népeknek gyászos Trianonját.
Ne citáljuk ide a politikát, csupán csak a történelem vérzivataros időszakát
Ami a miénk volt, vissza kell azt vennie, ne hagyjuk széjjelszórt népünket tovább senyvedni.
Nem is volna ezzel baj, hiszen van aki a vízben keres menedéket, de akad aki a tanyasoron, a vén diófa alatt, kőasztalnál issza hűs borát, s emlékezve elgondolja éltünk utolsó évszázadát, mi békén és háborúkon ívelt át.
Vészesen közeleg hogy megérjük száz év gyalázatát, ország rabló népeknek gyászos Trianonját.
Ne citáljuk ide a politikát, csupán csak a történelem vérzivataros időszakát
Ami a miénk volt, vissza kell azt vennie, ne hagyjuk széjjelszórt népünket tovább senyvedni.
EMLÉKEZZ 1920.06.04.- re!
Valamikor volt egy szlogen, menjünk
Európába, nem is értettem a mondást. Hová? Hiszen itt élünk
Európa közepén immáron ezeregyszáz esztendeje, nem kell innen menni sehová.
Nálunk már ezer éve állt az ország, mikor még a nyugati világban kis
országocskák küzdöttek az egyesítésért, s az Árpád házi királyok népei közül
garmadával avatták a szenteket, és kiváltság volt a magyarok közé beházasodni.
Gondoljunk csak Erzsébetre, Kingára, Margitra, Mátyás királyra., micsoda
családok.
Egyebet nem mondhatok..
Egyebet nem mondhatok..
A szerkesztő.
KORMORÁN zenekar: ne feledd a
mai gyásznapot.
A zeneszám címe: Isten ujja megérintett.
A zeneszám címe: Isten ujja megérintett.
.............
KUSTRA FERENC
Trianon óta is…
Viharos szél borzolja ráncomat,
Viharcseppek lemossák arcomat.
Villámfény villan, pont szemtől
szembe,
Esőfelhők lógnak, majd’ szemembe.
Csonka testünk érzem, tovább sajog,
Bizony marad, örökké fájni fog.
Trianon volt a csonkoló műtét,
Ott taposták meg a magyar szívét.
Évszázadokon át volt kitartás,
Soha nem süllyedt el, e vitorlás.
Trianon óta is van kitartás…
Istenem! Kiáltunk, hogy legyen más!
Vecsés, 2012. március 15.
Kustra Ferenc József (www.poet.hu – jocker/Kíber/Feri
* www.napkorong.hu -
KíberFeri)
….............
Nagy örömöm, hogy
megjelenteted versemet, és ezzel bizonyítod, hogy nem vagy képmutató, mint sokan
mások…
Ezt én nem politikai megfontolásból
írtam, hanem történelmi emlékezésként. Itt Magyarországon a múlt történelmi
eseményei miatt nem is tudunk a múltról írni, mert abban benne van a mindenkori
szerencsétlen politizálásunk. Ez is a történelem része.
Ha az ember történelemről is, akkor
óhatatlanul benne van a politika is! És akkor már ne írjunk történelemről, mert
a nemzetközi pénztőkét nem lehet ezzel megbántani…?
A múlt héten a TV –ben Dr. Hassó közgazdásznő, aki 20 évig Londonban
dolgozott, részletesen kifejtette, hogy igenis beszélnünk kell magunkról és a
múltunkról.
De megmondta, a magyarok baja az,
hogy 500 éve a mindenkori gyarmatosító hatalom talpnyalói és csak azoknak az
érdekét nézik és képviselik. Ő aztán mint mondta, igazán látta Londonban.
Mondta, hogy ez most is így van!!!
Köszönöm, hogy megjelenteted, mert
az én személyes tapasztalatom meg az, hogy erre van igényük az embereknek.
Márpedig, nekem, biztosan van tapasztalatom az embereknél. És ez a büdös,
talpnyaló képmutatás az embereknek, nem tetszik…
És ettől még nem indítok
forradalmat, csak hétköznapi módin, egyszerűen képviselni szeretném, hogy
magyar vagyok.
Poétaöleléssel üdvözöllek: Feri
****************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL
1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ
OLVASÓNAK
TRIANONI MEGEMLÉKEZÉS
2. ÉLETRAJZI TÖRTÉNET - CSOMOR HENRIETT: NE SAJNÁLJ
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
PASZTERNÁK ÉVA, KOVÁCS JÓZSEF, dr. KELLNER SZILVIA, MÁTYÁS RITA,
BOGNÁR PAPP IRÉN, HIRTH ÉVA, KOZMA ZSUZSA
4. EREDMÉNYHÍRDETÉS
A PRÓFÉTA LÉPTEI - IRODALMI PÁLYÁZAT
5. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
VÁRKONYI KITTY: 5. PARANCSOLAT
6. BEMUTATJUK MRÁZ ERZSÉBET IRMA VERSEIT
7. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
R. RICHARD BLIND: A SZELLEM SZÁLLTA FIVÉR
KARDON ANNAMÁRIA: A HAZUGSÁG SÚLYA
8. ESZMEFUTTATÁSOM
KANCZLER ANNA: VISSZATEKINTÉS
9. BEMUTATJUK HOLLÓSI TÓTH KLÁRA ÍRÁSAIT
TRIANONI MEGEMLÉKEZÉS
2. ÉLETRAJZI TÖRTÉNET - CSOMOR HENRIETT: NE SAJNÁLJ
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
PASZTERNÁK ÉVA, KOVÁCS JÓZSEF, dr. KELLNER SZILVIA, MÁTYÁS RITA,
BOGNÁR PAPP IRÉN, HIRTH ÉVA, KOZMA ZSUZSA
4. EREDMÉNYHÍRDETÉS
A PRÓFÉTA LÉPTEI - IRODALMI PÁLYÁZAT
5. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
VÁRKONYI KITTY: 5. PARANCSOLAT
6. BEMUTATJUK MRÁZ ERZSÉBET IRMA VERSEIT
7. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
R. RICHARD BLIND: A SZELLEM SZÁLLTA FIVÉR
KARDON ANNAMÁRIA: A HAZUGSÁG SÚLYA
8. ESZMEFUTTATÁSOM
KANCZLER ANNA: VISSZATEKINTÉS
9. BEMUTATJUK HOLLÓSI TÓTH KLÁRA ÍRÁSAIT
10. AUSZTRÁLIÁBÓL
JELENTKEZEK... ILOSVAY GUSZTÁV
A GUSZTI RÁDIO HANGOSVERSEK - ILOSVAY EGYED KATALIN ELŐADÁSÁBAN
11. ARCKÉPCSARNOK. HORENKA ERIKA RIPORTSOROZATA: SZUHAJ MIHÁLY
12. KREATIVITÁSOM AD ERŐT- GERENCSÉR HAJNALKA: FONALGRAFIKA
13. VERSRŐL VERSRE
ADAMECZ LÁSZLÓ, BÍRÓ MELINDA, KUSTRA FERENC, MEZŐSI GYÖRGY MIKLÓS,
LENGYEL ZSÓFIA, NAGY VENDEL, dr. KELLNER SZILVIA, KUSTRA FERENC,
STOLLMÁR BARBARA,SZŐKE ZSUZSANNA
14. VÉLEMÉNYEM SZERINT ...OLVASÓINK ÍRTÁK
15. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
16. NYÚLTERÁPIA - HORVÁTH TÜNDI ÍRÁSA
17. PÁLYÁZATI EREDMÉNYEK
IRODALMI PÁLYÁZAT - ELSŐ HELYEZÉS: VAKON-DOK-OKOK
ILOSVAY GUSZTÁV TOLMÁCSOLÁSÁBAN
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
A GUSZTI RÁDIO HANGOSVERSEK - ILOSVAY EGYED KATALIN ELŐADÁSÁBAN
11. ARCKÉPCSARNOK. HORENKA ERIKA RIPORTSOROZATA: SZUHAJ MIHÁLY
12. KREATIVITÁSOM AD ERŐT- GERENCSÉR HAJNALKA: FONALGRAFIKA
13. VERSRŐL VERSRE
ADAMECZ LÁSZLÓ, BÍRÓ MELINDA, KUSTRA FERENC, MEZŐSI GYÖRGY MIKLÓS,
LENGYEL ZSÓFIA, NAGY VENDEL, dr. KELLNER SZILVIA, KUSTRA FERENC,
STOLLMÁR BARBARA,SZŐKE ZSUZSANNA
14. VÉLEMÉNYEM SZERINT ...OLVASÓINK ÍRTÁK
15. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
16. NYÚLTERÁPIA - HORVÁTH TÜNDI ÍRÁSA
17. PÁLYÁZATI EREDMÉNYEK
IRODALMI PÁLYÁZAT - ELSŐ HELYEZÉS: VAKON-DOK-OKOK
ILOSVAY GUSZTÁV TOLMÁCSOLÁSÁBAN
18. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
****************************
2.ÉLETRAJZI TÖRTÉNET
Csomor Henriett: Ne
sajnálj
Fülszöveg: "Mint mindig,
most is egy őszinte beszélgetés zajlik köztem és János közt. - Tudod annyira
utálom, mikor az emberek sajnálkozva néznek rám az utcán. Mert csak azt látják,
sérült vagyok és nem tudok rendesen járni. Kérlek, János, legalább te ne
sajnálj! - Heni, sajnáljon a rosseb, az - válaszolta. - Nem vagy te
beteg."
Tartalom
Két ember örök hűséget esküszik
egymásnak
Gyermekáldás
Harc az életben maradásért!
Babakór
Kistestvér születik
Érted virul
Változások ideje
Keserves elszakadás
Meglepetés az egész családnak (avagy az első lépések)
Vigyétek vissza a lelencbe!
A három jó barát
Egy rosszul sikerült mozdulat
A hagyományt mindenhol megtartják
Felhőtlen nyaralás
Új csoportba kerülés
Kínlódás az olvasással
Fertőzések idején
A négy csibész és a csibész lány
Anyák napjával egybekötött szülői
Vakáció előtti nehéz hetek
A sátorozás örömei
Kicsit félek
Utolsó év ebben a csoportban
Kisdobos avatás
Két év összefoglalása
Nincs idő a tanulásra
Elvesztettem Őt
Utolsó évem
Elbocsátás
Leszoktatás
Ha a szép szó nem elég, jöhet a verés
Reménytelen küzdelmek
A világ legjobb magyar tanár nénije
A dolgok nem mennek simán
Az élet nem fenékig tejfel
Útjaink szétágaznak
Anya, én semmire sem vagyok jó?
Játszanak az idegeimmel
Keserű igazság
Mindent ki lehet bírni!
Akkor is győztem
Nincs pihenés
Kételkedek magamban
Gödörben vagyok
Váratlan fordulat
Életem legjobb döntése volt
Gyermekáldás
Harc az életben maradásért!
Babakór
Kistestvér születik
Érted virul
Változások ideje
Keserves elszakadás
Meglepetés az egész családnak (avagy az első lépések)
Vigyétek vissza a lelencbe!
A három jó barát
Egy rosszul sikerült mozdulat
A hagyományt mindenhol megtartják
Felhőtlen nyaralás
Új csoportba kerülés
Kínlódás az olvasással
Fertőzések idején
A négy csibész és a csibész lány
Anyák napjával egybekötött szülői
Vakáció előtti nehéz hetek
A sátorozás örömei
Kicsit félek
Utolsó év ebben a csoportban
Kisdobos avatás
Két év összefoglalása
Nincs idő a tanulásra
Elvesztettem Őt
Utolsó évem
Elbocsátás
Leszoktatás
Ha a szép szó nem elég, jöhet a verés
Reménytelen küzdelmek
A világ legjobb magyar tanár nénije
A dolgok nem mennek simán
Az élet nem fenékig tejfel
Útjaink szétágaznak
Anya, én semmire sem vagyok jó?
Játszanak az idegeimmel
Keserű igazság
Mindent ki lehet bírni!
Akkor is győztem
Nincs pihenés
Kételkedek magamban
Gödörben vagyok
Váratlan fordulat
Életem legjobb döntése volt
.........................
1. FEJEZET
Ajánlom: az én drága imádott
édesanyámnak, aki mindent megtett értem, hogy a sérültségem ellenére normális
életet élhessek! Édesanyám mindig azt szerette volna, hogy megszülethessen ez a
könyv. Kifogásokat kerestem, mert igazán nem akartam írni a magam bajáról. Két
csodálatos és őszinte barátom biztatására kezdtem el e könyvet. Háber János és
Háber Jánosné (Mami), akik nélkül sosem írtam volna meg, ha ők nincsenek.
Továbbá szeretett húgomnak az együtt eltöltött gyermekévek emlékére.
(Csomor Henriett)
.........................
6. RÉSZ
Leszoktatás
Boldog voltam, hisz soha többé nem
tartozom az intézethez. Nem kell korán kelnem, és a monoton tornákat is
elfelejthettem. Tudom, ez hülyeség de nem tudom pontosan eldönteni, hogy
túlságosan szomorú voltam-e akkortájt vagy enyhén vidám? Viszont többé nem
ébredek idegen hangokra. Apropó, azt sem tudom, hogy nevelőim idegennek
számítottak-e? - Dehogy - súgja egy belső hang -, hisz ismerték mozdulataimat
és az érzéseimet. No persze nem mindenki, csak aki közel állt hozzám. Nem is
bírnám kitörölni emlékeimből, még ha akarnám se a nagyon hosszúnak számító hat
évet, hisz ajándékba kaptam ott az önállóságomat. Jól tudom, egy kívülálló
embernek csak béna vagyok, hisz nem tudok rendesen járni, mint ők és náluk ez
mérvadó. Még nagyon sokat kell dolgoznom, hogy teljes értékűnek fogadjanak el.
De nem érdekel, hisz meg fogom csinálni.
A nyár szinte teljesen
zökkenőmentesen alakult. Pár napot még alhattam anyával. - Kislányom - kezdte
-, most már igazi nagylány vagy. Többé már nem válunk el, ezért aludhatnál a
saját szobádban. - Jó - egyeztem bele. Az első napokban szokatlan, hogy nincs
anya mellettem, pedig beszélgettünk még lefekvés után is, és a discó-lámpa is
be volt kapcsolva, míg el nem aludtam. Ez volt az utolsó évünk, hogy együtt
töltünk néhány napot Balatonon, sajnos a következő években már ezt sem
engedhettük meg magunknak. Így hát anya ezt a nyarat még engedélyezte, hogy
otthon töltsem, de szerette volna, ha nyáron kikapcsolódom és nem ülök a
szoknyája mellett. Nem mintha terhére lettem volna, csak új barátokat kell
találjak. Én persze elleneztem a dolgot. - Mért nem maradhatok itthon veled? -
Nem érted, hogy jót akarok neked? Mi már nem tudunk együtt elmenni - mondta.
Hosszas rábeszélés után húgommal elmentünk mamához. Emlékszem, mindketten
vittük a Doktor Bubó kabalánkat. Annyira hiányzott a papa, még mindig. Szinte
mindig csak rágondoltam. - Ha most itt lennél, mennyi mindent mondanék neked és
te meghallgatnál. Jaj, ha tudnád, mennyire sajnálom, hogy nem előbb jöttem
haza. Emlékszem, mikor mama elaludt ebéd után, a gangon ültél és mi hárman
köréd ültünk és mosolyogva meséltél. Ők ketten megunták és szaladni kezdtek, de
nekem folytattad. És mikor anya hiányzott, akkor is te vigasztaltál. Most te
hiányzol rettenetesen. És nem tudom senkinek sem elmondani, anya sincs itt.
Nagyon jól megértettük egymást
húgommal. Mindig rászólt a mamára, mikor nem engedett csinálni semmit. Egész
nap játszottunk, idősebb lévén, dirigáltam nekik. Ebéd után azonban nem tudtunk
mit kezdeni magunkkal. Hirtelen eszembe jutott, pucoljuk meg a mákot. Itt áll
kint egy zsák mák, amit mama leszedett reggel. Neki is fogtunk mindjárt,
azonban nem tudtuk eldönteni, hogy mindjárt kimossuk-e, vagy szárazon
hagyjuk-e. A mamát nem mertük felébreszteni, mert azt mondta: tojik a pók. Azt
jelenti, hogy ne zavarjuk, így nem kérdeztük meg tőle. Úgy határoztunk, hogy
kimossuk. Móni hozott egy vödör vizet. Ahogy vágtuk, mindjárt szórtuk a vízbe.
Nagyon meg voltunk elégedve magunkkal, hisz félig pucoltuk a zsákot. Azt
hittük, meg fog dicsérni mama, hogy milyen ügyesek vagyunk. Erre torka
szakadtából ordítani kezdett, hogy mit csináltunk. Ebből már nem lesz semmi.
Addig dühöngött, míg háromfelé futottunk. A pajtába igyekeztem olyan gyorsan,
ahogy csak tudtam és a rakat fa mögé bújtam. Addig lapultunk, míg csend lett az
udvarban. Szép lassan előmerészkedtünk, és olyan dolog történt, amit álmomban
sem gondoltam volna. Szép nyugisan sétálok az udvarban, egyszer csak mama
mondani kezdi nekem: - Nem értem, mért nem használsz botot, neked kellene, nem
tudsz menni. - Mérges lettem, szinte tomboltam, kiabálva feleltem: - Azért nem
használok botot, mert Pesten így tanultam. És képzeld, tudok járni, nem te
mondod meg, hogy mit csináljak. - Húgom jött ki értem. - Figyelj menjünk haza,
jó? - kértem. Ennyit tudtam mondani neki, keservesen zokogtam. Nagyon fájt,
amit mondott, ettől kezdve valami megszakadt köztünk. Még nagyobb lett a
távolság mama és köztem, igaz előtte sem volt fényes a kapcsolatunk. Az
önsajnálatra nem volt idő, hisz össze kell pakolnunk és átöltözni. Már készen
voltunk, mikor mama bejött. - Hova, hova? - kérdezte. - A hármas busszal haza -
válaszoltuk gépiesen. - De hát ki fognak nevetni a buszon - kezdte mama. -
Idefelé sem nevettek ki, most sem fognak, hazamegyünk és kész - feleltem. Mi
győztünk, mert hazafelé tartottunk és senki sem nevetett rajtam.
Anya meglepődött, mikor meglátott
bennünket. Aztán elmeséltem neki, hogy mi történt. Ideges lett, láttam rajta. -
Hát én nem tudom, mért nem hagy békén öreganyád. Nemhogy örülne, hogy nála
nyaraltok. - A biztonság kedvéért megkérdeztem anyától: - Szerinted is botot
kellene használnom? - Ugyan dehogy, kislányom, már te is ne beszélj
bolondságot. - Örültem, hogy ezt mondja, mert kitől kapnék vigasztalást, ha nem
anyukámtól. - Ja, többet nem megyek a mamához nyaralni - szögeztem le. Evvel be
volt fejezve a téma, de én még sokáig rágódtam rajta. Majd idővel rájöttem,
hogy felesleges, úgysem tudom megváltoztatni álláspontját magamról.
Nagyon sokat mozogtam. A Mexikóin
azt mondták, hogy lassú vagyok és le fogom késni az órákat, mert nem fogok
átérni egyik teremből a másikba. Körülbelül kimértem magam a távot, elkezdtem
sprintelni a háztól a diófáig. Akartam, hogy sikerüljön és legfőképp minden jól
menjen majd. Eljött az évnyitó napja, amelyet néha vártam, néha meg elkezdtem félni.
Nem az új környezettől, hanem hogy hogy fog menni a suli? Szóval jócskán volt
bennem izgalom, anya ezt egyből ki is szúrta. Anya mindig higgadt és
természetes, de utálja, ha csúfolnak és röhögnek rajtam. Szerencsére, míg
beérünk a suliba, lépcsőhegyet lehet mászni. Tömérdek gyerek között bandukolunk
mi is. Senki sem röhög rajtam, mígnem egy kisegítős cigánygyerek beszól: - Nézd
má, hogy megy! - és éktelen röhögésbe kezdett, mintha egy poénos jelenetet
látna. - Kislányom, ne is figyelj rá - mondta hangosan anya. De nem bírtam
elhallgatni röhögését, majd hátrafordultam és erőteljesen ráordítottam: -
Nagyon vicces mi? Te se vagy ám különb, röhögj magadon, gyerek! - egy szót se
szólt többet, eliszkolt, akár egy sebzett kutya. Beálltam a 4.b-sek közé, mivelhogy
ez lett az osztályom. Érdekes volt, teljesen természetesen vettek és mégis
mindjárt segíteni akartak. Önállónak éreztem magam, szerettem volna, ha ők is
megértik, hisz csak így mutathatom meg az eddigi keményen megküzdött
önállóságomat, amit nem adok fel soha. Ezért hát hiába mondták, hogy üljek le,
végigálltam az évnyitót úgy, mint a többiek. Végén pedig Móni osztálytársai
odajöttek hozzám. Ismertem egy párat közülük, hisz mindig jöttek hozzánk.
Megismertem az osztályfőnökömet, aki igazán nem tett rám jó benyomást és
ráadásul férfi. Azt hiszem, azt kérdezhette magától, hogy mi a fenét keresek
pont az ő osztályában? Egyáltalán, mit is akarok én ebben az iskolában? Effajta
kérdések tükröződtek az arcán, míg meg nem nézte a bizonyítványomat - amely
tele volt négyessel és ötössel, egyetlen hármas árválkodott mellettük -, rögtön
másképp kezelt. - Nagyon szép, Henim, remélem itt is ilyen lesz. - Egyáltalán
nem mondtam, hogy igyekszem majd. Csak egy undok belső hang szólalt meg bennem.
Ha tudná, hogy egy jeggyel rosszabbat kaptam. Mert ha akadnak nehézségeim,
nehogy kudarc érjen, először is be kell bizonyítsam, hogy nem hülye vagyok,
hanem csak mozgássérült. Holnap már kezdhetem is, habár magántanuló vagyok.
Azért mindennap bejárok, a suli a falu közepén van. Anya hord suliba, kocsival
tíz perc, gyalog fél óra. Tesóm persze egyetlen alkalommal sem volt hajlandó
velünk jönni. Jól is tette, hisz a barátokkal rég összeszoktak. Csak ő tudja,
hogy mennyi kaland érte őket az úton. Mi tagadás, én is jobban szerettem volna
gyalogolni. De anyuval is nagy élmény volt suliba járni. Nagyokat hülyültünk,
mikor látta, hogy tele a hócipőm. Jókedvre derített, a kocsiból kiszállva is
röhögtem. A tanárok így láttak bennünket reggelente, rosszabbik esetben hasra
estem a hahotától. A többiek kint sorakoztak a becsöngetésig. Engem mindig
bekísért anya az osztályteremig. Ha szerencsém volt, nyitva volt a terem.
Miután elment anya, bementem, általában hátul ültem, így legalább nem voltam a
tanárok szeme előtt. Rövid időn belül rengeteg barátom lett. A tanárok is
megszoktak, csak azt nem értették, hogy miért nem engedek segíteni. Az
osztályfőnököm és a környezet tanárom egykor apám tanárai is voltak. A két
tanár között óriási különbség volt: a környezet tanárom feleltetett és az
órákon felhívott. Egyébként a gyereksereg ősidők óta gúnynevén Pönzinek
nevezte. Nem is szerették, pedig jól magyarázott, a pofátlan gyerekeket viszont
nem viselte el. Ha jól felidegesítették, akkor futott és kokit nyomott a gyerek
fejére, aki utána dörzsölhette fejét, addig legalább csendben maradt. Néha én
is megijedtem, villámgyors futását vettem csak észre, mert közben a tankönyvet
kellett olvasni. - Ne félj, nem téged bántalak - mondta. Az osztályfőnököm, aki
egyben a matek tanárom volt, egyáltalán nem foglalkozott velem. Egy darabig
próbáltam írni a példákat, aztán meguntam. Helyette álmodoztam matek órákon.
Utáltam, hogy levegőnek néz. Persze, ki is mutattam, hogy nem érdekel a dolog.
Szünetekben bent lehettem az osztályban a hetessel együtt. Naná, hogy nem unatkoztunk,
mert mindig kitaláltunk valamit. - Te Márta, írd már fel a táblára, hogy utálom
a matekot. - Fel is írta, a nagy játékban fent is maradt. Már éppen kezdeni
akarta az órát, mikor szeme rátévedt a feliratra. - Ki írta fel? - Én írattam -
válaszoltam neki.
Az órák közti szünetekben a termek
változtatásánál barátaim akartak segíteni. Ők jól tudták, hogy nem szeretem, de
azért a folyosón megfogták kezem és a táskámat sem engedték vinni.
Végighaladtunk, ha beszóltak, adtunk a fejükre - Móniék voltak a testőreim - a
kajánul vigyorgó és pofátlan gyerekeknek. Néha akkora pofont kevertek le, hogy
nem volt kedve többet rajtam vihogni. Pedig húgom azelőtt sosem verekedett.
Hiába mondta neki anya, hogy védje meg magát, ha bántják. Mert bizony volt,
hogy bántották, de mindig nyuszi volt.
Ha a szép szó nem elég, jöhet a
verés
Nagyon kevés időt foglalkoztam a
tanulással. Ami azt jelenti, hogy fél óra elég volt a következő napi
felkészülésre. Anyut nyaggattam, hogy adjon valami munkát. Adott is, így hamar
megtanultam takarítani, a felmosást külön élveztem. Ugyanis, ha a rongyot
beakartam vizezni, le kellett vennem a felmosó fáról. Ez volt a könnyebbik
része, majd visszatenni nem mindig sikerült elsőre, ilyenkor dühömbe ordítottam
egyet. Sokszori próbálgatás után simán ment a felmosás. Mindent szívesen
megcsináltam, csak a szobámban ne kelljen rendet rakni. Nem mintha nagy lett
volna a rendetlenség, csak éppen a ruháimat nem raktam a szekrénybe. Ha nagy
ritkán beraktam, következő alkalommal szembe jöttek velem ruháim. Kabaláim ott
lógtak az ágyamnál. Volt egy fekete tapsolós macskám, amit különös becsben
tartottam, hisz a pap bácsitól kaptam, mikor meglátogatott az intézetben. Soha
nem mondtam neki, hogy még megvan, pedig minden héten lejött hozzánk.
Gyakran jártam anyuval a szőlőbe.
Mivel tesóm délután szakköre járt vagy estig tanult, neki több időt kellett
tölteni a könyvek mellett, így inkább lementem a szőlőbe. Csak anyuval
szerettem dolgozni, hisz apám állandóan rám szólt, hogy ne így csináljam,
inkább hagyjam abba. Anya egy idő után kijött a béketűrésből és beolvasott
apámnak. Elkezdődött a veszekedés, amely nem csak miattam folyt, hanem hogy
állandóan iszik és mindenkibe belekötött. Ilyenkor nagyon féltettem anyut, hogy
nehogy bántsa. Azt kívántam, hogy bárcsak olyan apám lenne, aki megértene. Soha
egyetlen percet sem beszélt Mónival és velem se komolyan. Így anya tudott
egyedül csak mindent rólunk. Egy darabig anya féltett az iskolában való
esetleges beszólásoktól, mert tudta, hogy nagyon érzékeny vagyok és mindent a
szívemre veszek. Aztán egy idő után félelme teljesen elmúlt, hisz egy-két
beszóláson kívül nem volt más. Minden tanár aktívan feleltetett órákon, orosz
tanárom élvezte jó nyelvérzékemet. Csak az olvasás nem ment túl fényesen,
utáltam a fordított betűket. Ezért hol anyu segített olvasni, hol meg húgom,
aki már időként mérges volt - de úgy gondoltam, hogy kölcsönkenyér vissza jár,
hisz én is segítek neki -, hogy nem tanulok meg olvasni. Erre azért volt
szükségem, mert kétszeri olvasás után kívülről fújtam az olvasmányt, így a
tanár sosem jött rá, hogy nem tudok olvasni, mert mindig megdicsért.
Dolgozatíráskor volt a legnehezebb dolgom, hisz minden gyerek tőlem várta a
segítséget, elkezdtem hát súgni. A tanárok persze észrevették, mindig figyelmeztettek,
hogy ne súgjak. Még az ének tanárom is figyelmeztetett, mert tudta, hogy tudom
a válaszokat. Még ha fel is voltam mentve, mert nem tudtam kottázni, azért
felhívott az óráin, és nem egyszer jegyezte meg, hogy jó agyam van. Az órai
anyagot a barátaim írták a füzetembe. Először indigóztunk, aztán szívesen írtak
a füzetembe is, így nem kellett anyunak esténként a füzeteimet írnia. Az órák
alatt is ment a hülyeség, vagyis inkább folytattuk. Ha mást nem, akkor
papírgalacsinokat dobáltunk vagy épp sugdolóztunk. De a legrosszabb dolog,
amikor majd megpukkadsz a nevetéstől és mégsem nevethetsz, mert óra van. Ami
azt illeti, itt sem voltam jó gyerek. Ez csak a magatartásjegyemen látszott
volna meg, de azt sem kaptam, mint a többiek, mert mindig kihagyott. Ezek után
az osztályfőnöki órákat is kihagytam úgy, ahogy a rajzot, technikát és a
testnevelést is, ezekből kaptam. Ritkán voltak első vagy utolsó órák ezek,
ilyenkor vagy egy órával később mentem suliba, vagy előbb mehettem haza. Tesi
óra alatt mindig elmentem a következő óra terméig és megettem a szendvicsemet.
Gyakran kellett lépcsőznöm, a takarítók és a tanárok mindig segíteni akartak,
de én nem engedtem.
Egyik nap a tesómék egy órán
keresztül vigyázban álltak kint a folyosón büntetésben. Az oka verekedés,
ugyanis még mindig csúfolt az a nagy melák cigánygyerek, hiába, nem értett a
szép szóból. Egy kupac gyerek tesóm vezetésével jól elverte. Jó pár napig nem
kellett tükörbe néznie a gyereknek. Azután pedig nagy ívben elkerült, ahogy
mondani szokás: rendesen letörték a szarvát.
Barátnőim most élték tini
korszakukat, nálam ez az idő teljesen kimaradt. Nem is értettem, hogy
foglalkozhatnak ennyit magukkal. Szünetekben állandóan a tükör ellőtt álltak,
hajukat vagy ruhájukat igazgatták. Dicsekedtek ékszereikkel, de ez sem
érdekelt, mert egyszerűen nem bírtam magamon elviselni, mert aggatott. Néha
közelharcot vívott velem anya, hogy egy fülbevalót betehessen. - Nézd meg a
húgodat - mondta -, ő tele van ékszerrel. Te meg ilyen csupaszon akarsz eljönni
lagziba? - Na jó - egyeztem bele -, de ha hazaértünk, mindjárt leveszem.
Anyu a vizsgámra varrt egy fehér
mintás nadrágot és hozzá egy ugyanolyan blúzt. Büszke voltam, hogy anya varrta
és ha nem lennék ideges, talán odafigyeltem volna, hogy mindenki azt mondja,
hogy csinos vagyok. Jelen pillanatban egy zabszem sem fért volna meg bennem. Az
igazgatónő és a helyettese is bent volt. A matek már lement szerencsére, nem
lett jobb a tavalyinál. Következett a környezet, öreg tanár bácsim mint mindig,
most is kedves hozzám. Hiába utálták a többiek, én szerettem. A
szarvasmarhákról kellett beszélnem, ami gördülékenyen ment. Az utolsó mondatnál
összekevertem a szezont a fazonnal. Azt mondtam, hogy a szarvasmarhák délben
visszamennek kérődzni az iskolába. Egy kis nyelvbotlás volt és a tanárok
hangosan nevettek. Mikor kinevették magukat, a tanár bácsi segített ki: Vagyis
az istállóba - mondta még mindig mosolygósan. A húgoméké nagyon lehetetlen
osztály volt, a tanárom náluk is tanított. Elmondta nekik, hogy igaza van a
Csomor Heninek, hogy szarvasmarhák járnak a suliba. Nemsokára az egész iskola
tudta az aranyköpésemet.
Reménytelen küzdelmek
Szinte faltam a könyveket, egész nap
csak olvastam. Különösen a nyári szünetekben átváltoztam könyvmollyá. Jókat
szórakoztam rajtuk, teljesen beleéltem magam, így nem is hiányzott a társaság.
Az örök slágeremet: a Soha se mondd-ot mindig hallgattam, valahogy megfogott ez
a dal. Ha szomorú voltam, mindig ezt dúdoltam, mert ilyenkor a barátaim
nyaraltak és nemigen jöttek hozzám. Ugyan a barátnőinkkel jól elvoltunk, még
együtt is sátoroztunk a diófa alatt. Igaz, hogy anya azokon az éjszakákon nem
aludt valami rózsásan, mert féltett bennünket, hiába voltunk az ablaka alatt.
Mi pedig jókat viháncoltunk, azonban őrködni egyikünk sem mert. Pedig
megbeszéltük, hogy őrködni fogunk éjszakánként. Legjobban azt szerettem, ha
segíthetek és nyáron volt is mit. Rengeteg cukorborsót szedtünk le a száráról.
Nagyon sok időt töltöttem az állatokkal, mindig volt egy kedvenc állatom.
Szüleim szerették volna, hogy minél
jobb legyen állapotom. Hogy pontosan melyik kórházba mentünk, azt már nem
tudom. Az egész család eljött velem, akár egy kirándulásnak is felfoghattam
volna, ugyanis Pestre mentünk. Fogadásból aznap kiolvastam "A két
Lotti"-t. Egyáltalán nem idegesített a dolog, hisz tudok már járni.
Valahol büszke voltam, hogy eljutottam idáig. És ha nem is tud segíteni rajtam,
akkor sem fog fájni - gondoltam. Anyával mentem be, az öreg hölgy általánosan
fogadott bennünket. A kórtörténetem meghallgatása után, amit kívülről fújtam,
oly sokszor hallottam már, megvizsgált. A szokásos térdkopogtatás, így hívtam a
reflexnézést és a kézügyességemet. El sem tudom képzelni, hogy hülyének vagy
levegőnek nézett. Nemhogy kiküldött volna a következő mondatok előtt. - Anyuka,
az ön gyermeke soha az életben nem fog futni - közölte nyersen. Én meg csak ott
ültem és beleborzongtam a fájdalomba. Csupán csak tizenhárom éves voltam és a
reményt is elvette tőlem, hogy egyszer futni fogok. Majd adott egy tónusfokozó
gyógyszert, amely a túlmozgásomat szabályozza. Igen ám, de a mellékhatásairól
nem beszélt. Majd idegesen matat a zsebében, jelezvén, hogy juttatást vár.
Kifelé meg is kapja és mosolyogva elköszön. A következő napokban szedtem a
gyógyszert. Mintha kevesebb lett volna a túlmozgás. Viszont bamba lettem, nem
érdekelt semmi, a nyálam is többet folyt. Borzalmas lett a közérzetem,
állandóan aludni akartam. Viszont ezt a család nem engedte, próbáltak ugyanúgy
lefoglalni, mint azelőtt. Emlékszem, húgommal boldogan mentem át a barátnőinkhez,
és mindjárt haza kellett kísérnie, mert nem jól éreztem magam. Anyunak
panaszkodtam, hogy nagyon hülyének érzem magam. Aztán négy nap után anya
kidobta a fránya gyógyszert. Azt mondta, soha többé nem szedhetek ilyen fajta
gyógyszereket, mert inkább maradjak így, mint hogy más bajom is legyen. Aztán
később próbálkoztunk mágneses kezeléssel Komlón. Tíz alkalom volt egy kúra,
anyuval jártunk át, hol busszal, hol autóval. Emlékszem, nyár volt és nagyon
meleg. Már nagyon untam a reménytelen küzdelmeket. Ezt nem egyszer ki is
jelentettem, jobban mondva csak apámnak. - Hagyjál már békén, úgysem segít már
rajtam a kezelés. - Rossz tőle hallani, mikor azt mondta, látott egy
mozgássérült kislányt. - Sokkal jobban ment, mint te - és ez nekem baromira
fájt. Később megbeszéltük anyuval, mert látta, hogy nagyon bánt. - Kislányom,
apád nem tudja, hogy a sérültségi fokok különbözőek. Valaki jobban megy, és
vannak, akik kevésbé. De jól mész, ne aggódj. - Köszi - mondtam. A kúrák alatt
még a portás is biztatott, mindig megálltunk beszélgetni. Néha bekísért és
befektetett a hengerbe, fél órát feküdtem bent. Mindvégig beszélt velem, közben
éreztem, hogy ellazulok. Izmaim érdekesen ugráltak, körülbelül úgy, mint a
békák. Végül lejárt a kezelés, látványos eredmény nem volt. Aztán elmentünk egy
akupunktúrás kezelés esetleges elkezdésére. De közölték, akinél elkezdték,
napról napra fejlődik. Sajnos nekem nem javasolták, mert lazák voltak az
izmaim, így nálam el sem kezdik a kúrát. Nem is tudom, talán nem viseltem volna
el a tűk állandó szurkálását, bár kívülről erős vagyok, de lelkileg nagyon
megviselt volna, ha elkezdem és eredmény meg semmi.
A világ legjobb magyar tanár
nénije
Kanyarodjunk csak vissza a sulihoz,
mert olyan csodálatos élménye nem sok gyereknek adatott meg, mint nekem.
Pontosabban egy tanár néni utáni mély tisztelet, amely áthajlott szeretetté.
Na, de ne vágjunk a dolgok közepébe, csak szép lassan menjünk előre.
A barátaimmal jól kiszórakoztuk
magunkat, most egyedül ülök a négyes teremben. Azért vagyok egyedül, mert ez a
könyvtárszoba, csak én lehetek bent meg a hetes, de ő valamiért kiment. Egy
kicsit csípős a kedvem, mert annyi új tanárt kaptunk. Igaz, ötödik lévén sok új
tantárgyunk is van. Azt hittem, legalább a magyar tanárom marad a megszokott.
Biztos majd ülhetek a magyar órákon, mint egy kuka, mert nem fog felhívni és
nem is fogom magam strapálni. Ahogy így gondolkodom a leghátsó padban, bejött
egy ősz hajú mosolygós néni. Biztos csak könyvet néz, nem lehet a magyar tanár,
hiszen öreg - gondoltam. Miközben felém tart, köszönök neki. - Szevasz -
mondta. - Te is ebbe az osztályba jársz? - kérdezte. - Igen. - feleltem. - Órák
előtt mindig be szoktam jönni a terembe - tettem hozzá. De hogy miért, azt már
nem mondtam neki. Nem szerettem, ha idegenek tudják, hogy sérült vagyok.
Beszélni meg egyáltalán nem voltam hajlandó róla. Ez mindig anyára és húgomra
hárult, zárkózott voltam e téren. Lassan becsengettek, ő is elment, a többiek
viszont bejöttek és ő is. Tuti, hogy ő a magyar tanár. Egyre kíváncsibb lettem.
- Nádor Rudolfné vagyok, remélem sok jó órát fogunk együtt eltölteni. - Á, most
már tudom: a húgom töri tanárja, nincs jó véleménnyel róla. Közben mindenkit személyesen
megismert, jé engem se hagyott ki. Egy kicsit leragadt nálam, valahogy más
volt, mint a többi tanár. Olyan közvetlen és a hangjából akkor érződött a
szeretet. Elmondta, ismeri a nagyapámat, aki erdész volt, és tulajdonképpen az
egész családot. - A nővéredet is tanítom - mondta. - Ő a húgom - válaszoltam. -
Tanár néni, én nem tudok írni. - Valahogy nem akartam, hogy azt higgye, hogy
nem vagyok hajlandó írni, mint néhány új tanár. - Semmi gond, akkor te szóban
fogsz felelni - közölte fennakadás nélkül.
Valahogy a többi óra nem is érdekelt
nagyon. Pedig a törit is szerettem és aktív voltam az órákon. Tele voltam piros
pontokkal és hamar összegyűlt az ötös, azért néha fekete is becsúszott. Csak a
dolgozatírásnál akadt egy kis gond. A töri tanárnak feltűnt, hogy amikor nem
hiányzom dolgozatírásnál, felettébb jobb jegyet adhat a padtársamnak, mint
amikor nem vagyok ott. Sajnos, amikor rájött, állandóan rajtam tartotta a
szemét. De én sem maradtam le a felelésről, mert mindig feleltem. Csak épp nem
az órán, hanem különórában. A felelés után mindig megbeszéltük, hogy nem fogok
segíteni a többieknek. Jó volt, mert az oroszt is a töri tanár tartotta. Bár
mindkét tárgyból ötös voltam, de a törit jobban szerettem.
Sajnos nem volt magyarunk, ilyenkor
bánatomra nem láthattam Erzsi nénit. Otthon sokat beszéltem róla, volt is mit.
Nem értettem húgomat, hogy amikor szóba hozom, miért vág pofákat és miért
gyűlöli, hiszen más testvéreket is összehasonlítanak a tanárok. Ezért még nem
kellene féltékenykednie rám és haragudnia Erzsi nénire. Mert nemcsak leadta az
órát és elviharzott, hanem nagyon sokat beszélgetett velünk, rengeteg pluszt
adott nekem. Szerencsére mindig magyarunk volt. Ha a többiek elfelejtették,
hogy milyen óránk lesz, csak rám néztek és tudták a választ.
A szünetekben barátaim elmesélték
ügyes-bajos szerelmi dolgaikat. Volt, aki teljesen bele volt zúgva a másikba.
Azért nekem is tetszettek ám a fiúk, valahogy nem engedtem meg magamnak, hogy a
kiszemelt fiú is tudja, hogy tetszik, inkább csak barátok voltunk. Néha elég
kellemetlen helyzetbe tudtak hozni barátaim, mert faggattak, hogy én miért nem
vagyok szerelmes. Igazi választ nem adhattam, csak nevettem.
Végre becsengettek, ilyenkor
megszűnt körültem minden. Csak Erzsi nénire figyeltem, aki nem mindjárt
tanítani kezdett, hanem kicsit beszélgettünk, hol komolyan, hol viccelődtünk.
Állandóan tanultunk tőle valamit, a röhögéstől majd kiestem a padból.
Egyszerűen nem lehetett nem szeretni, legalábbis én így éreztem. Már rég ott
ültem az első padban, néha csak az én hangomat hallották. Annyira át tudta
éreztetni a versek mondanivalóját, hogy teljesen átadtam magam a vers
hallgatásakor. A versek felmondását igazán szerettem, gyorsan megtanultam. Néha
osztálytársaim meg is kértek, hogy mondjam fel a verset, hisz ők lusták voltak
megtanulni. Segítsek rajtuk, így biztos megússzák a felelést. Jól tudták, hogy
lassan beszélek és ha verset mondok, akkor ők békén lesznek hagyva. Néha
azonban ráfaragtak a többiek. - Henikém, tudom, hogy te tudod - mondta Erzsi néni.
- Most adjuk meg a felelési lehetőséget a többieknek. - Annyira jól ismert már,
hogy a fogalmazást is megengedte nekem is csinálni. Jól tudta, hogy csak az
írásnál segít anya. Közben megtudta anyától, hogy nem vagyok hajlandó
gyakorolni az írást. Képes volt egy órán át győzködni, hogy muszáj tovább
fejlesztenem a kezemet. - De nagyon csúnyán írok, Erzsi néni, ezért nem is
gyakorlom. - Pedig muszáj, mert ezután én fogom ellenőrizni az írásodat. - És
tényleg minden órán előírt nekem először csak betűket, utána szavakat.
Végigkísérte az írásomat és mindig írt néhány biztató mondatot az írásom
végére. Már a félévi osztályzatokat beszéltük meg, ilyenkor kellemetlenül
éreztem magam, mert én nem kapok félévit, pedig nekem is jól esne néhány
mondat. Beletrafáltam, mert Erzsi néni nem hagyott ki. Viszont most láttam
idegesnek először. Elmondtam neki, hogy nem kapok félévit, mert magántanuló
vagyok. - De nem lehet, akkor nem kéne iskolába járnod - mondta - és a
tanároknak kéne hozzád járniuk - folytatta. - Matekból miért nem látok jegyeket
a naplóban? - kérdezte felháborodva. - Mert nem akar feleltetni, csak néha
szokott felhívni. Nem képes magatartás és szorgalmi jegyet adni, pedig már a
többiek is szóvá tették neki. - Örültem neki, hogy végre valakinek elmondhatom
a dolgokat. Arra nem gondoltam, hogy a többiek esetleg beköphetnek az
osztályfőnöknek. Tudtam, hogy a barátaim is segíteni akarnak. Ők se veszik jó
néven, hogy semmibe vesz az osztályfőnök. Képesek még a bukott tanulókkal is
szembeszállni miattam azért, mert poént űznek abból, hogy ijesztgetnek és
harsányan röhögnek rajtam, hogy megijedek. Már nem egyszer verték el őket a
többiek, a tanárok is tudtak róla. Erzsi néni pedig közölte velem, hogy utána
fog nézni a dolgoknak. - Az osztályfőnököddel pedig külön fogok beszélni, mert
ezt a dolgot nem lehet annyiban hagyni. Az órának vége. - Boldog voltam, hogy
Erzsi néninek elmondtam a dolgokat. Útközben pedig mindent elmondtam anyunak.
Jövő héten tudom meg, hogy mit intézett.
Egy gyors ebéd és átöltözés után kimentem
anyuval az erdőbe. Semmi humorom nem volt otthon maradni. Még anyuék a télire
való fát csinálták, addig bóklásztam az erdőben. Apámmal nem közöltem a jó
hírt, mert mindig csak avval szekált, hogy azért kapok jó jegyeket, mert
kivételeznek velem a tanárok. Engem ez rendkívül bosszantott, olyannyira, hogy
inkább nem mondtam neki semmit. Kicsi korom óta imádom az erdőt, naphosszat el
tudtam lenni egyedül. Néha képzeletemben azt játszottam, hogy az erdő összes
állatát összeszedem és haza viszem. Vagy csak komolyan elgondolkodtam, közben
anyu halálra keresett, mivel jól eltűntem.
A következő héten Erzsi néni
ígéretéhez híven intézkedett. Elintézte, hogy többé ne kelljen vizsgáznom.
Félévit pedig a következő félévtől fogok kapni, mert kevés az idő most már
arra. - Az osztályfőnököd ígéretet tett, hogy feleltetni fog. De én azért
ellenőrizni fogom a jegyeidet. - Köszönöm szépen, tanár néni. - Szokatlanul
csendben voltam, mikor vendégek voltak magyaron. Ezt Erzsi néni nem bírta
elviselni, hogy a legjobb magyarosa, ahogy ő mondja, hallgat. A levél formáját
taglaltuk, még én vittem a minta levelet. Nem volt nehéz, hisz anya megtartotta
az összes levelet. A többiek azonban produkálták magukat, de gyéren. Pár perc
után megunta és felhívott, megadta a kezdő löketet. Utána mertem jelentkezni és
bizony a kitűnő tanulót is lepipáltam. Az utolsó kérdésnél, mint mindenki, én
is rövidzárlatot kaptam. Pedig tök egyszerű volt a kérdés: hogyan fejezzük be a
levelet? Kínomban már mindent csináltam, nem igaz, hogy nem jut eszembe a
válasz. A többiek ültek, mint a sült halak, Erzsi néni meg csak beszélt. Közben
az agyam mélyéről beugrott a válasz, amely pofonegyszerű volt. - Az aláírás -
mondtam hangosan. - Tudtam, hogy tudni fogod - mondta. - Hisz te gyakorlott
levélíró vagy - közölte. Anya már a terem előtt várt, a tanárok előbb kiértek,
mint én. Néhányan anyuhoz mentek, közölték vele: nem hitték, hogy ilyen okos a
Heni. Most esett le, hogy a tanárok többsége kételkedett a tudásomban. Ehhez
kellett egy magyar óra bemutató, hogy a kétségek eloszolhassanak. De nem baj,
megint én győztem, úgy, ahogy másban is. Legfőképpen annak örültem, hogy
látványosan javul a járásom. Mióta egészségesek között vagyok, szinte húznak
maguk után. Na jó, valljuk be, elég sokat is mozgok. Ennek a kutyám is örül,
mert mindig elkísér a sétáimra. Sajnos bringázni már nem tudok, mert kinőttem.
Hiába próbáltunk összeeszkábálni jó párat, a vége mindig az, hogy leesek róla,
mert nem stabil. Speciális bringát nem lehet kapni sehol. Irigylem húgomat,
hogy a kempingjével úgy megy, mint a szélvész.
Ez idő tájt kezdtem el verset írni,
ami igencsak lassan ment. Mármint az írási része, mert először leírtam
magamnak, ami elég csúnyán sikerült. Nem tudtam versszakokba helyezni ló betűim
miatt. Utána meg kellett várnom, míg anya ráér, hogy szépen leírja. Húgommal
nem szerettem leíratni, mert türelmetlen volt és aprók a betűi. Anyu pedig
türelmes volt és segített kihámozni a mondataimat, mert néha nem tudtam
elolvasni az írásomat, hiába próbáltam megjegyezni, nem mindig sikerült. Erzsi
néni már csak a szépen letisztázott, versszakokba rakott verseimet látta.
A dolgok nem mennek simán
Abba beletörődtem, hogy azok lettek
a bérmaszülőim, akiket nem akartam. Győzött az illem, amely azt mondja ki, hogy
azt illik vissza hívni, akinél te már bérmaszülő vagy. Ez nekem is és a
bérmaanyámnak is nehéz volt. Ugyanis nem nagyon akart elfogadni, nem bírta
elviselni, hogy kicsit más vagyok, mint a többi. Én meg Annus nenééket akartam,
akik hat éven keresztül vigyáztak rám, és nem utolsó sorban szerettek és én is
őket. Sokáig mérges voltam, de legjobban mamámra, aki erősen kötötte az ebet a
karóhoz.
Tizennégy éves lettem, nemsokára
személyit kapok. Álmodni sem mertem volna róla, hogy gond lesz. Azt hittem, ha
majd átveszem, boldog tulajdonosa leszek. Aznap ünneplőben mentem suliba, anya
még megkérte a nyolcadikosok ismert osztályfőnökét, hogy valamilyen úton-módon
értesítsék, ha kezdik, hadd fogja a kezem az aláírásnál. - Persze nem lesz
gond, segítünk mi is - nyugtatta meg. Az utolsó két órában volt az ünnepélyes
átadás. Ekkor ültem be először és utoljára a korombeliek közé. Míg a rendőr
ünnepélyes beszédét tartotta, addig megállapítottam, hogy nincs semmilyen
különbség, hogy három évvel fiatalabb emberkékkel járok egy osztályba. Aláfestő
zeneként Bródy János "Személyi igazolvány" dala. Ki tudja hányadszor
ment már a szám, mikor rám került a sor. Megfogtam a tollat és kezdtem is volna
aláírni. A rendőr látta, nehézkesen fogom a tollat. Pár szót váltott a
tanárokkal, akik mindvégig mosolyogtak. - Hadd csak - mondta a rendőr. - Nem,
én akarom aláírni - jelentettem ki. - Esetleg ha valaki megfogná a kezem, míg
írok, azt megköszönném. - De senki sem mozdult, csak mosolygott tovább, közben
szabályosan szenvedtem. Közben hozott valamilyen kést a rendőr és könyörtelenül
belevéste a nevem a személyimbe. És ellátta három jól megtermett kereszttel, a
végén gratulált. Persze tudtam, hogy a keresztekkel analfabétának titulált. A
banzájnak vége volt, mindenki elviharzott, én is igyekeztem fel az osztályba.
Magyar volt, Erzsi néni üdvözölt, rögtön elkérte a személyimet, hogy megmutassa
a többieknek. Mikor kinyitotta, megrezzent az arca. Körbe mutatta, szerencsére
senki sem kérdezte, hogy mi az a három kereszt. Hálás voltam neki, hogy nem
hívta fel a figyelmüket, hogy mi is az. Viszont biztos voltam benne, hogy
sejti, hogy tudom, mert kifelé menet megsimogatott és azt mondta: - Fel a
fejjel, Henikém, biztos lehet valamit csinálni.
- Szia, anya - és kölcsön puszit
nyomtunk egymásnak. Ez már olyan megszokott dolog, bárhol is vagyunk. -
Képzeld, nem engedték aláírni és behúzták a kereszteket is. Csak érjünk ki a
suliból, majd elmondom a többit. Megkértem őket, hogy szóljanak neked és te
majd segítesz. A tanároknak is mondtam, hogy csak egy kicsit fogják a kezem, de
egyik sem. A végén kikapta a rendőr a tollat a kezemből. Erzsi néni tudja, mert
pont felértem az óra végére. Anya most haragszol rám? - kérdeztem zaklatottan.
- Dehogy is, kislányom, ha tudtam volna, előbb feljövök. - Otthon még mindig
magam alatt voltam. - Nézd meg, milyen ronda, anya. Én ezt nem fogom használni,
azt hiszik hülye is vagyok, inkább bedobom a tűzbe. Nem azért harcoltam ki
magamnak az angolt is, hogy most emiatt bolondnak nézzenek. Ott is csak az
osztályfőnök ellenezte az angol tanulást, mert félt, hogy a tanulás rovására
megy. Bezzeg a többi tanár lehujjogta, és a tetejére ingyen könyvet is kaptam.
És fizetik az angol óráimat, úgyhogy koppant az osztályfőnök is. - Ezután
igyekeztem otthon hagyni, bárhova is mentünk, mert nagyon rühelltem az
igazolványomat, anya se rajongott érte igazán. Inkább letagadtam egy évet a
koromból, minthogy lebecsüljenek. Két hónap után nem bírtam tovább, és kikértem
magamnak, hogy csináljunk már valamit. Így hát apámmal elkezdtük gyűrögetni a
fránya igazolványt. Anya először nem hitt a szemének, hogy képes vagyok az
efféle vandál munkára. - Sajnálom, én nem fogom elviselni, míg lejár -
válaszoltam. Szinte teljesen összetörte apám, mikor anyuval elmentünk újat
csináltatni. - Hü, ez nagyon rozoga állapotban van, pedig csak két hónapja van
nálad - kezdte a mogorva rendőrnő. - Igen, kiesett a zsebemből hazafelé és két
nap múlva a megtaláló adta vissza - füllentettem. Anya pedig igyekezett észrevétlenül
derülni a történeten. Most anyun volt a sor, ugyanis úgy segített az
aláírásnál, hogy nem tűnt fel senkinek. Tehát megszabadultam a keresztektől és
puha fedeles igazolványom lett, amit már nem kell szégyellnem, mert nem vagyok
megpecsételve. - Kislányom neked aztán van fantáziád - mondta anya az utcára
lépve. - Jaj, anya, köszi, annyira örülök neki!
Erzsi néni minden órán megnézte a
jegyeimet. Elégedetten látta, hogy egy csomó jegyem van. Igaz, nem tudtam volna
megmondani neki, hogy matekból, hogy lettek jegyeim, mert nem feleltetett soha.
Néha azért felhívott, gondolom, akkor írt be néhány jegyet. Az első év vége
volt, hogy nem kellett vizsgáznom. Tudom, hogy Erzsi néninek köszönhetem, akit
szinte imádok, és betegen is képes vagyok órái miatt suliba menni. Egyszer
aztán hetekig nem mehettem, mert beteg voltam. Rettenetesen hiányzott már az
Erzsi nénivel való igazi beszélgetésünk, amit nem cseréltem volna el semmiért.
Épp az igeragozásnál tartottak, mikor visszamentem. Gyakorlásképpen a többiektől
ragozást kérdezett szegény. Egyre idegesebb lett, mert senki sem tudott
ragozni. Sokadik kínlódás után jelentkeztem, hibátlanul ragoztam végig. -
Nagyon jó - mondta, és kaptam egy piros pontot. - Henike, különórát akartam
neked adni a sok hiányzás miatt - folytatta Erzsi néni. - De úgy látom nem
kell. Honnét tudod ezt már? - kérdezte. - Unatkoztam és belelapoztam a
könyvembe - válaszoltam nevetve.
Aztán eljött a ballagás ideje, egy
kicsit szomorú voltam. Ugyanis, ha egészséges lennék, én is most ballagnák az
unokatesómmal együtt. Nem voltam féltékeny, csak fájt a lelkem. Néha
gondolkoztam, hogy mi lenne akkor, ha nem lenne problémám. Ez a nap pont ilyen
volt, pedig tudom, hogy nekem is eljön majd ez az idő. De mért nem ma? -
kérdezem magamtól türelmetlenül. Aztán rájövök, hogy semmi értelme annak, hogy
sírok. Még jó, hogy a kertben vagyok és nem látják, hogy sírok. Mikor
megnyugodtam, elmondtam anyunak, hogy miért is keseregtem. Anya szavai teljesen
megnyugtattak, pedig biztos neki is fájt a szíve kicsit.
Mikor vége lett az évzárónak,
odajött hozzám az igazgató néni, akit kedveltem, mert vidám természetű és
közvetlen volt. - Heni, szeretném ezt a videokazettát neked adni. - Egy darabig
csak hallgattam. - A Pető Intézetről szól a film, ami 1986-ban készült. Nekem
nem mond semmit, de neked lehet, hogy annál többet. - Köszönöm szépen, nagyon
örülök neki, ezen a filmen még én is rajta vagyok - közöltem. - Igazgató néni,
képzelje, az a vöröskeresztes hölgy, akinek bemutatott, elhívott táborozni. -
Igazán örülök neki - mondta. - Jó nyarat kívánok én is magának.
Ezen a nyáron tényleg lehetőséget
kaptam, hogy belekóstolhassak egy vöröskeresztes táborba. Egy kicsit örültem,
hogy mehetek táborozni, viszont féltem is tőle. Húgom már gyakorlott táborozó
volt, mindig rengeteg élménnyel szokott hazatérni, ami nagyon tetszik nekem,
igaz ő ismer mindenkit, én meg bele fogok csöppenni egy vadidegen társaságba,
de majd csak kibírom valahogy, gondoltam. Addig még rengeteg helyen voltunk
anyuval és jól is éreztük magunkat. Én kis naiv lélek, azt hittem, hogy jó
lehet egy ilyen tábor is.
Még akkor is átjöttek barátnőim,
mikor húgom nem volt otthon. Igaz már a játékkal alábbhagytunk, mert nagyok
voltunk. Többnyire csak beszélgettünk fontos dolgokról, na jó, néha ránk jött
az öt perc. Egyik nap épp a Petőfi verseket adtam elő nekik. Ugyanis kíváncsiak
voltak rá, hogy mit fogok előadni a Ki mit tud-on. A tábori értesítőben benne
volt, hogy készülj a Ki mit tud-ra is. - Lányok - kezdtem - és ha nem bírom ki
a tíz napot, akkor mi lesz? Tudjátok mit, inkább itthon maradok. - Ugyan már,
ki fogod bírni, rengeteg barátod is lesz és haza se akarsz jönni - mondták. Pár
nappal később a tábor egyik tagja jött el felmérni. Jobban mondva felmérte,
hogy milyen állapotban vagyok. Épp nem voltam szem előtt, mikor megérkezett.
Furcsa volt neki, hogy anya csak szólt nekem és nem segített. - Tolókocsis? -
kérdezte kíváncsian az idegen. Úristen, hogy sértette a fülemet ez a szó. Hova
fogok menni tíz napra, ha már ilyet feltételez rólam, látatlanul. Én meg a
tolókocsi az két különböző fogalom - gondoltam magamban. - Nem, ő önállóan
közlekedik, és nem szereti, ha segítenek neki - válaszolt anya. Közben
megérkeztem, és úgy tettem, mintha semmit se hallottam volna. Aztán általános
dolgokról beszélgettünk, így meggyőződött, hogy az agyammal semmi gond.
Hirtelen rengeteg sérült gyereket
láttam, egy kicsit megnyugodtam, habár még mindig azon az állásponton voltam,
hogy inkább menjünk haza. Mindvégig erősen csimpaszkodtam anyába. Még egyszer
elmondta a használati utasításomat. Tudom, hogy nevetségesen hangzik, így
biztonságban éreztem magam. Ugyanis reméltem, hogy nem fognak velem dedósan
bánni, és megértik, hogy önálló vagyok és békén fognak hagyni. Nyugodt szívvel
szálltam fel a buszra, miután szorosan átöleltem anyát. Míg csak láttam anyát,
addig is integettem neki. Aztán egy pillanatra szorongás vett hatalmába, és
máris hiányzott anya. A mellettem ülő egészséges lánnyal elkezdtem beszélgetni.
Nálam ez természetes dolog, hisz barátkozó típus vagyok. Szóval nekem ez nem
okoz gondot, hogy nem merek megszólalni. Csak azt nem értettem, hogy a sok
egészséges fiatal mit keres a sérültek között. Jó, az sem mindennapi, hogy a
suliban csak én vagyok egyedül sérült. És ennyi sérültet a Petőben láttam
utoljára, de az más volt. Eddig minden simán megy, biztos nem lesz gond. A busz
Szekszárd előtt elkanyarodott az erdő felé. De jó, bent leszünk az erdőben!
Legalább egy csomót fogok sétálni, mint amikor fát csinálunk az erdőn. Hisz úgy
szeretem az erdő nyugalmát és a csicsergő madarakat. A tábor pont az erdő
közepén volt, rengeteg faház ékeskedett a fák között. Még több ember jött elénk
a megérkezésünkkor és változó korosztályúak. A legtöbb gyereket ismerték már,
persze azért voltunk páran újak is. Mi próbáltunk beilleszkedni, én az elejétől
próbáltam védeni mozgási szabadságomat. Már a buszról való leszállásnál
kezdődtek a gondok, mindenki csak kapkodott előttem. Persze megmutattam nekik,
hogy le tudok szállni egyedül. Majd el akartam indulni. Nem engedtek, igen
erőteljesen kérdezték tőlem, hogy hol van a tolókocsim? Éreztem, hogy arcomból
kiszökik a vér, de válaszolnom kellett. - Nincsen tolókocsim, mert tudok járni
- válaszoltam elcsukló hangon. Se szó, se beszéd, elindultam csak azért is,
hogy megmutassam, nem beszélek félre. Egy nagyon kedves öreg néni jött a hátam
mögött. - Én leszek veletek, angyalom. Elkísérlek a faházunkig - mondta, közben
meghallottam, hogy a hölgy azt mondja: - Nem hiszem el, hogy ennek a gyereknek
nincs tolószéke, ez nem létezik. - Nagyon bántott a dolog, hisz soha életemben
nem volt ilyen afférom. Sőt, mindig mások biztatnak, hogy fog menni, csak
próbáljam meg. Na, ennyit a jó hangulatú táborról, amiről húgom annyit szokott
mesélni. Én már most haza akartam menni, pedig csak most érkeztem. Természetes,
hogy a házunk csak hálófülke volt, rengeteg emeletes ággyal. Rengetegen voltunk
együtt, azt vettem észre, hogy akik jól járnak, azoknak furcsa szokásaik
vannak. Egyedül maradtam egy tolókocsis lánnyal, ő mondta, hogy ők mind
értelmileg sérültek. - Én még sosem találkoztam értelmi fogyatékosokkal -
vallottam be neki őszintén, miközben ruháimat pakoltam ki a szekrénybe. De már
egyáltalán nem érdekelt a sok szép új ruhám. Pedig otthon, hogy örültem nekik,
de itt most minden kicsiségnek számított. Hisz még vécére sem mehetem egyedül,
és megvárták, míg végzek a dolgommal. Étkezésnél meg akartak etetni. Már nem
bírtam tovább és kikértem magamnak, hogy hagyjanak békén. El tudom magam látni,
mert hat évig a Petőben ezt tanultam. De csak nem értették meg, már annyira
hiányzott a járás, hogy tornáztam a szobában. Egy percre sem engedtek
kibontakozni, eszméletlen volt. Nem értettem, hogy ennyire hülyének néznek,
vagy nem nézik ki belőlem, hogy tudok járni. Persze, azért néha elsétáltunk a
játszótérnek csúfolt akármihez. Azért mondom ezt, mert csak egy csupasz mászóka
árválkodott ott. Bíztam benne, hogy találok egy telefonfülkét és barátnőimnek
tudok szólni, hogy mondják már meg anyunak, hogy jöjjön értem, mert nem bírom
tovább. De még egy árva fülke sem volt a közelben. Ismét leültettek és
nézhettem, hogy játszanak a többiek. Egyébként nagy szó volt, hogy egy kicsit
sétáltunk. Általában vetélkedők és különböző foglalkozások voltak, amelyekre
csak az ebédlőig kellett elmenni, és naphosszat ülhettél az ülőgumóidon. A
rutinos dolgaim most igazán nehézkessé váltak, a vécére menést sajnos nem
tudtam szabályozni. Minden egyes alkalommal igyekeztem angolosan lelépni, de
nem sikerült. Így mindig elkísértek oda is, ahová a király is gyalog jár.
Állítom, még a katonaságnál sem sürgették úgy az embert, mint ahogy engem. A
kísérőm és egy másik nő beszélgettek, azt hihették, hogy nem hallom vagy nem
fogom fel, mit mondanak egymásnak, pedig borzalmas volt hallani. - Hát most
legalább pihennek a szülők és örülhetnek neki, hogy levettük a vállaikról ezt a
nagy terhet két hétig. - Hirtelen kivágtam az ajtót és közöltem velük, hogy
egyáltalán nem vagyok teher anyukámnak, szereti, hogy társaságban vagyok, de
biztos nem örül neki, hogy távol vagyok tőle. - Jaj, hát mi nem úgy értettük, ahogy
te gondolod - mondták. - Pontosan jól értettem, hogy mit akarnak mondani -
válaszoltam. Majd folytattam: Még csak két napja vagyok itt, de
örökkévalóságnak tűnik - és sírva fakadtam. Szerencsére ez a nap is elmúlt. A
többiek nagy sebbel-lobbal készültek a Ki mit tud-ra, nagy visongás hallatszott
be a szobába. Elmondtam magamban a verset. Most még egyszer olyan
elviselhetetlenek voltak az értelmi sérültek. Nem lehetett velük bírni,
egyfolytában rohangáltak, kiabáltak és tapsoltak, pedig még nem is volt mit.
Már épp ideje volt, hogy leállítsa őket valaki. Hatalmas üvöltés után sikeresen
elhallgattak, én meg majdnem leestem a székről. Kis idő múlva elkezdődött: az
előadások javarészt éneklésből, táncból álltak. Ja és persze a nagyon súlyos
értelmi sérültek csak beöltöztek és felvonultak. Elég furcsa volt kiállni
verseket mondani, kicsit izgultam is. Elkezdtem szavalni, az első pár sor után
hangosan röhögni kezdtek egy páran. Én meg szépen leblokkoltam, hisz semmi
nevetségeset nem mondtam. Ekkor odalépett hozzám a legjobban megértő néni és
azt mondta: - Heni, folytasd, ne is figyelj rájuk, ők buták. - Újból elkezdtem
és végig is szavaltam a felnőttek örömére. Másnap délelőtt, vasárnap lévén, a
változatosság kedvéért ismét szomorú voltam. Az időmet hogy valamivel elüssem,
rendet raktam a szekrényemben, majd fejemet lógatva az ágyamra ültem. Kinyílt
az ajtó és anya ott állt. Örömömben sírtam és nevettem, miközben jó erősen
kapaszkodtam belé. Kijelentettem, hogy megyek ám haza veletek. Mama rögtön
megjegyezte, hogy rosszul megyek. Persze anya is észrevette, csak ő tudta
tőlem, hogy miért és nagyon dühös volt. Egy kis puncsolás következett, hogy
maradjak itt. De kötöttem az ebet a karóhoz, és úgy otthagytam őket, hogy
vissza se néztem. Otthon szinte habzsoltam a felszabadult élet örömeit. Soha
többé nem akartam táborba menni, hisz ilyen embernek, mint én, nem való az
effajta pihenés, mert csak a megszokott környezet ad számomra teljes életet.
Anya is megértette, hogy inkább itthon maradok, mert nem bírom elviselni, ha
kiszolgálnak, és úgy bánnak velem, mint egy csecsemővel. Anya, aki egy igazi
béketűrő ember, az ilyen viselkedéstől rendesen be tud gurulni.
Aztán két év után ismét belevágtam
egy vöröskeresztes táborba, amely a Balatonon volt. Igaz, nem nagyon akartam
menni, de egy Petős gyermekkori barátnőmért megtettem. Így legalább megtudom,
hogy mi lett Ritával, aki annyira ragaszkodott hozzám akkoriban. Bizony, Rita
nem javult semmit, sőt inkább rosszabbodott. A beszédje alig érthető lett és ha
a háta mögött kísérte valaki, szépen ment egyedül. Most meg tolókocsiban van és
mindezt merő önzetlenségből csinálja. Mikor elrobogott velünk a vonat és már
nem láttam anyát az út porától, elkezdtem vele beszélgetni. Arra is jó volt,
hogy ne fakadjak sírva. Elég jól lekötötte a figyelmemet, nagyon örült, hogy
mégis elmegyek vele. A táborban megint az lett volna a helyzet, mint két éve,
ha nem ismertek volna egy páran. Az első és legfontosabb dolog, hogy felhívták
a figyelmünket, hogy a piros padon kívül nem lehet tovább menni, nehogy
belefulladjunk a Balatonba. Ezt a felhívást zokon vettem, el is mondtam anyunak
otthon. - Jaj, kislányom, biztos nem neked mondták, hisz nem vagy hülye. -
Válaszán tiszta szívből röhögni kezdtem.
Idejűnk nagy részét kitöltötték a
vetélkedők, amelyek szinte ugyanazok voltak, mint két éve. Délután pedig
fürödtünk, ilyenkor teljesen felszabadultam és nagyokat játszottam a lányokkal,
akik hozzánk voltak beosztva segítőként. Szegény lányoknak elég sok dolguk volt
Ritával, aki azt hitte, hogy Hawaii-on van és az öltözködéstől kezdve mindent
elvárt, hogy a lányok csináljanak helyette. Pedig megmostam a fejét, hogy nem
azért vagyunk itt, hogy kiszolgáltassuk magunkat. Tessék egyedül is csinálni a
dolgait, és amit nem tud, abban majd segítek neki. Csak nem hallgatott rám és
annyira elmérgesedett a helyzet a fonyódi kirándulás alkalmával, hogy a lányok
és én is teljesen kiborultunk. Egyetlen vigaszom az volt, hogy írattam egy
képeslapot anyuéknak míg a többiek sétáltak. Miközben arra gondoltam, hogy
anyával be szoktuk barangolni egész Fonyódot, potyogtak a könnyeim. Visszafelé
pedig elmondtam Ritának, hogy ez volt az első és utolsó alkalom, hogy
ilyenfajta táborba jöttem. Persze nagyon sajnáltam, mert ő volt a tábor
legsúlyosabb sérültje.
Végre eljött a tábor utolsó napja.
Rita már fent volt, mikor felébredtem. Egy darabig csak néztem, amint serényen
öltözködik. - Na látod, tudsz te öltözködni - jegyeztem meg neki. - Csomi,
gyere segíts felhúzni a nadrágom - kért meg. Én pedig boldogan segítettem
neki... Este már otthon voltam és ittam anya szavait. És tényleg soha többé nem
mentem vöröskeresztes táborba, mert ezeket a rossz élményeket elfeledni nem
lehet.
Az élet nem fenékig tejfel
17 évesen nyolcadikos vagyok.
Furcsa, húgom már középiskolás. De hát attól még nem változott semmi, hogy
magasabb iskolába jár. Egy kicsit úgymond nehezebb lett az utolsó tanév. Na
persze, nem a tanulás végett, hanem a továbbtanulás miatt. Mert, ugye, nem
mehetek szakmát tanulni, hisz nem jó a kezem. És ki tudja, hogy gimnáziumba
felvesznek-e? Valamit azért mégis tanulnom kéne még. De bízom tanáraimban, akik
megígérték, hogy segíteni fognak a továbbtanulásnál. Mindenekelőtt kipróbálták,
hogy tudnék-e hagyományos írógéppel írni. De sajnos még egy épkézláb szót sem
tudtam leírni, hisz nagyon le kellett ütni a billentyűket és még sohasem
próbáltam írógépezni. Egy kicsit kudarcként fogtam fel az egész dolgot. Egy
kémia óra alkalmával beszabadultunk a számítógép-terembe, ahol természetesen
számítógépen dolgoztunk. Örültem neki, mert éreztem, hogy érdekel a számítógép.
Hozzányúlni azonban nem mertem, csak diktáltam barátnőmnek a válaszokat. Ahogy
ütötte be a szöveget, nyavalyogtam neki, hogy úgy megpróbálnék egy betűt
leütni, de nem merem, mert félek, hogy elrontom. - Próbáld már meg - biztatott
s egy pillantás alatt leütöttem a kívánt betűt. Majd elkezdtünk halkan röhögni,
ami persze nem sikerült, mert észrevette a tanár. - Hé, lányok, csendesen,
bírjatok már magatokkal! - Hogy el tudjak csendesedni, mélyen beástam magam
karjaim közé, hogy ne is lássam barátnőmet, aki egyfolytában csak grimaszolt
nekem. Persze magyaron ezt nem tudtam volna megcsinálni, mert Erzsi néni
ismerte minden mozdulatomat és alkalmanként ő is nevetett velem. Azonban most
nem volt kedvünk nevetni, ugyanis Erzsi néni indult a '90-es polgármesteri
választáson. Ő lett a polgármester. Nekünk megígérte, hogy az utolsó félévre
már nem ad át senkinek. Egy kicsit megnyugodtam, aztán jó egy hónapra rá
közölte velünk, hogy az osztályt két csoportra kell osztani, mert a jóktól nem
akarja elvenni a lehetőséget, hogy többet tanuljanak, a rosszakat pedig fel
kell zárkóztatni. Azonban mindkét csoportot nem tudja vállalni. - A tanári kar
úgy határozott, én viszem tovább a rosszabb csoportot - és sorolta a
szerencsések nevét. A fenébe, hogy én vagyok a legjobb, gondoltam magamban. Ezt
az osztálytársaim is tudták sajnos, de én nem bírom ki Erzsi néni nélkül, az
már biztos. Most az egyszer örültem neki, hogy kicsengettek. Tudtam, hogy úgyis
vált velem néhány személyes mondatot. Így is történt. - Erzsi néni, legyen
szíves megengedni, hogy magával maradjak. Nem érdekel, hogy a rosszabb
csoportban fogok tanulni. - De Henikém, tudod, hogy te vagy a legjobb
magyarosom, de ha te így döntöttél, maradhatsz. Majd valakit átküldök helyetted
a jobbik csoportba. Az írásodat szemmel kell tartanom - válaszolta könnyes
szemekkel. Persze néhány hétig az osztálytársaim gúnyosan megjegyezték:
hülyének tartanak, hogy nem velük vagyok egy csoportban. - Tudjátok, ez engem
nem érdekel, hogy ti mit gondoltok, én már csak ilyen vagyok - válaszoltam.
Mikor belegondoltam, hogy mi mindent csináltunk együtt Erzsi nénivel, akkor nem
értettem meg osztálytársaimat, akik túl korán felejtették el. Vagy én vagyok
túlságosan elfogult vele szemben. De azt tudom, hogy először és utoljára akkor
volt Anyák napja, mikor ő segített nekünk, mert az osztályfőnök nem volt
hajlandó megszervezni. Emlékszem, elkezdtem a szavalásom, s ő a kellős közepén
elkezdett sírni. Megilletődtem, hogy Erzsi néni sír, nem tudtam folytatni a verset,
csak mikor rám mosolygott, persze csak én mondtam fejből a verset, a többiek
mind úgy olvasták a pár soros verseiket. Szégyelltem, hogy remeg a papír a
kezemben.
Félévi bizonyítványom már a kezemben
volt, és bizakodtam benne, hogy megfelel egy gimnáziumi bejutáshoz. Ismét hullt
a hó, élveztem, ahogy kutyámmal bejártuk a kertet. Akkoriban tényleg ez volt a
lehető legjobb kikapcsolódás számomra. Ilyenkor levezettem feszültségeimet és
teljesen megfeledkeztem az ideggondozóról, ahová pár nap múlva kell mennem,
csupáncsak azért, hogy kiderítsék, alkalmas vagyok-e a továbbtanulásra.
Pontosabban a suliból küldtek el, kíváncsiak voltak, hogy bírnám-e a gimit.
Bíztak benne, hogy valami szakmát is tudnak ajánlani, ha a gimi nem sikerülne.
Persze tanáraim egy percig sem kételkedtek benne, hogy nem vagyok alkalmas a
továbbtanulásra. Ez jól esett, de meginogtam és borzalmasan szégyelltem, hogy
az ideggondozó tájára kell menjek. Rettenetesen felkavart és egyre csak az
forgott a fejemben, hogy miért nem mehetnek olyan simán a dolgok, mint a
többieknek? És miért kell egy sérültet ennyire megalázni, rögtön a
pályaválasztás küszöbén? Arra a napra havazás miatt teljesen megbénult a
személyautóval való közlekedés. Így buszra készülődtünk, épp fésülködtem, mikor
húgom közölte, hogy elkísér bennünket. - Gyere csak, kísérd el a hülye
nővéredet - válaszoltam és sírva is fakadtam.
Az általános mozgásszervi vizsgálat
után átküldtek egy szörnyeteg pszichológushoz. Természetes, rögtön észrevette,
hogy ideges vagyok. Rögtön meg is kérdezte anyut, hogy miért vagyok ennyire
ideges. Anya sem volt a magaslat csúcsán, így válaszolt neki: - Mert a lányom
úgy érzi, semmire sem jó. - Őfelsége, mert úgy nézett ki, mint egy királynő,
megrökönyödve nézett le rám. Majd kiküldte anyát és méregetni kezdett, akár egy
bábut. Nem tudta, hogyan kezeljen: hülyének vagy csak mozginak. Az első
verziónál maradtam, mert úgy kezelt, mint egy hülyét. Elkezdte az agyament
kérdéscsoportjait feltenni. Eszméletlen volt, a kérdés hallatán először röhögni
támadt kedvem, de nem mertem. Utána mérhetetlen szorongás vett hatalmába és
üvölteni tudtam volna, hogy nem bírom tovább, engedjenek ki. Úgy két-három éves
szinten kezdett kérdezgetni, tehát 17 évesen visszamentem az óvodáskor
legelejére. - Hány lába van a kutyának? Hol él a béka és milyen hangja van? -
nagyjából ezek voltak a bemelegítő kérdések. Ennél már csak kacifántosabb
kérdéseket kaptam a mindennapi életből. Mi az ajtó és miért kell becsukni?
Miért élünk családban és házban? Miért vannak szüleink, és te miért vagy
gyerek? Matek is volt ám: Hány ujjad van a két kezeden és összesen mennyi az?
Milyen évszakok vannak, milyen évszak van most? Ha tél van, akkor miért van
hideg? Nézzél ki az ablakon! Tudod hol van az ablak? Mi az a fehér valami a
földön? - Minden válaszomnál rezzenéstelen maradt az arca, azt sem tudtam a
komplikáltabb kérdéseknél, hogy jót válaszoltam vagy nem. Végül megkérdezte,
hogy kaptam-e a félévit? Igen kaptam és tiszta önzésből elárultam neki, hogy
4,5-ös lett az átlagom. Dühösen kirohant és kérte anyutól az ellenőrzőmet,
megnézte és visszavágta anyunak. - Ez nem lehet igaz, ezek a tanárok nem
normálisak - hörögte. Persze a szakmatanulás tanácsolásához már el sem jutott.
Biztos gondolta magában: mit akar egy ilyen totál szerencsétlenség szakmát tanulni?
Maradjon csak otthon a négy fal között, a többi úgysem az én gondom. Egy
óvatlan pillanatban tudtam meg, hogy hülyének titulált és elutasított a
továbbtanulástól.
Kedvetlenné váltam, úgy éreztem, nem
érdemes még az általánost sem befejezni. De anyu ezt a butaságot hamar kiverte
a fejemből. - Ha nem fejezed be az iskolát, takarítónőnek sem vesznek fel. -
Majd így folytatta: - Dolgoznod márpedig kell, mert nem fogsz tudni megélni
máskülönben! Verd ki ezt a hülyeséget a fejedből, mert a pszichológus
nyilatkozatát semmibe sem veszem. Nincs joga ép értelmű jó tanuló gyerekről
ilyen szörnyűséget írni. Nem neked van bajod, kislányom, hanem ennek a nőnek
agybaja van, én állítom - közölte anya dühösen. - Ne légy dühös, anya, kérlek,
megígérem, nem leszek szomorú többet emiatt.
Iskolába meg szeretem járni, és
Erzsi néninek is meg kell tudnia, hogy mit mondtak. Azon a napon nem voltam
túlságosan lelkes, még barátaimnak is furcsa volt, hogy nincs meg a szokásos
humoros kedvem. Kérdezték is: beteg vagy? - Nem, csak egy kicsit elegem van -
válaszoltam. Magyar előtt már jobb lett a kedvem, na persze ennek Erzsi néni
volt az oka. Még csak be sem értek, de már kérdezte is, hogy mi volt Pécsen. Én
meg mindent elmondtam neki, még a kérdéseket is, amire emlékeztem. Majd
döbbenten nézett rám. - Erzsi néni nagyon el vagyok keseredve. Már a
nyolcadikat sem akartam befejezni. De anya azt mondta, hogy akkor még
takarítónő sem lehetek - vallottam be őszintén. - Henikém, neked most nem
szabad letörnöd, most a pályaválasztásodra kell összpontosítanod. - Miért, maga
szerint mehetek gimnáziumba? - kérdeztem. - Mért ne mehetnél, hiszen jó tanuló
vagy. Hogy mit mondott a pszichológus, az nem jelent semmit, a lényeg, hogy
okos vagy - mondta.
Pár napja hiába kerestem Morgó
kutyámat, nem találtam. Nem volt jellemző rá, hogy elcsatangoljon, néha azonban
elszökött apám után. Többször is rákiabált, hogy tünés haza!, ha észrevette,
hogy a háta mögött kullog. Azonban egy napon nem sikerült, mert elütötte az
autó. A család hetekig titkolta előlem, hogy Morgó nincs többet. Sejtettem, de
nem volt merszem megkérdezni, mert féltem az igazságtól, mígnem húgomtól, aki
mindig is erősebb volt lelkileg, mint én, megkérdeztem. - Húgom, ugye Morgó
elpusztult? - Hát igen, de nem sírsz ugye? Bár könnyeim már folytak is, de
azért bólogattam. - Anya, mért nem mondtátok meg? - Mert nem akartuk, hogy
emiatt is bánkódj. - Apám egy kis időre megvált a Volántól, és most éjjeliőrként
dolgozik a faluvégén. Életünk '89 novemberétől gyökeresen megváltozott, apám
szinte minden pillanatban emelgeti a boros üveget. Nincs egy nyugodt
pillanatunk, mert állandó durva veszekedés van. Ez évtől már nincs egy normális
karácsonyunk se, hogy őszinte legyek, semmilyen ünnepünk sincs. A karácsonyfa
már csak az előszoba dísze. Anyában, Móniban és bennem a könnyek el vannak
fojtva. A legnehezebb elfogadni, hogy az ünnepek számunkra olyanok, mint a
szürke hétköznapok.
Pár nappal később Pesten, a Marczibányi
mozgássérültek iskolájában is hasonló vizsgálat várt rám, mint Pécsen. A hó
elég jól tartotta magát, ezért a Moszkva téren hagytuk az autót, és
tömegközlekedéssel mentünk tovább. Az utcán történt dolgokat fel sem vettem,
nem is érdekelt, hogy beszólnak egy páran. Csak mentem a fejem után és totál
ideg voltam. Egyszer apám kiabálása zökkentett ki a gondolatmenetemből. Végül
is csak reagált a két suttyó kölök beszólására, amely pontosan így hangzott: -
Jaj, haver, már megint ilyet kell látni, olyan undorítóak ezek a nyomorékok. -
Kölykök, most húzzatok el olyan gyorsan, ne várjátok meg, míg odaérek! Nézzetek
már magatokba, olyanok vagytok, mint a legutolsó férgek! Tűnjetek már el! -
ordított apám.
- A folyosón balra - mondta egy nő.
Szorosan anyuhoz bújtam, miközben sapkámat szorongattam. - Anya, én itt nem
tudnék élni és tanulni, egy percig sem maradok itt. - Hova gondolsz, kislányom,
nem is hagynálak itt semmi pénzért sem. Még ha nem sikerülne gimnáziumba
bekerülnöd, akkor majd sikerül jövőre, addig van dolgod otthon is. Mellesleg
nem úgy ismerlek, mint akinek nem sikerülnének a dolgai, ahogy eltervezed. -
Anya, de mért kell ennyit kínlódni mindenért, már unom az egészet. Meg fogod
látni, egyszer még a pszichológusnő orra alá dörgölöm az elfuserált munkáját.
Úgy fél óra múlva barátságosan
üdvözölt a pszichológus, aki merőben különbözött a pécsi veszedelemtől. Az
irodába tessékelt. Néhány perces bemutatkozás után a továbbtanulásom felől
érdeklődött. - Terveim között volt, hogy gimnáziumba megyek és folytatom az
angol tanulását. - Miért beszélsz múlt időben, talán van rá okod? - Azt hiszem,
mert Pécsen elutasítottak a továbbtanulástól és ez nagyon lehangol. Pedig
tényleg akartam valamit kezdeni az életemmel. Jól tudom, szakmát nem
tanulhatok, mert nem jó a kezem. Gondolkodtam még a számítógép tanulásán, de
biztos nem menne a kezem miatt. - Na figyelj, én a helyedben nem keserednék így
el, mert úgy látom, eszes gyerek vagy te. De pszichológus vagyok és le kell,
hogy teszteljelek, úgyhogy essünk neki. - Egész délelőtt tartott, de legalább
nem olyan hülye elvont kérdéseket kaptam. Épp ideje volt, hogy végeztünk, mert
néha már az álommanó elhatalmasodott rajtam. A mozgásvizsgálaton megnézték,
hogy tudok-e lépcsőt mászni. Olyan szerencsém volt, hogy aki vizsgált, Pötyi
néni tanítványa volt. Elmeséltem neki, hogy egykor csoportvezetőm volt és
csípte a fejemet és rengeteget hülyéskedtünk.
Mikor anyuval visszamentünk az iroda
elé: - Csináljunk már valamit, mert mindjárt elalszok. -Rengeteg diák jár ide,
míg vártalak, láttam őket. De még olyanok is vannak, akik csak feküdni tudnak -
mondta anya. Elújságoltam neki, hogy Pötyi néni tanítványa vizsgált. -
Szerintem, anya, ennek megint nem sok értelme volt. - Hát mondasz valamit,
kislányom, de mondd meg, most mit tegyek? - Semmit, csak már lenne vége az
egésznek, és hagynának békén. Azt hiszik, hogy annyira okosak, közben nem
tudják, hogy kezeljenek egy mozgássérültet.
Közben megérkezett a pszichológus,
kezében egy nagy dobozzal. - Gyere, kis sapkásom - persze megint a sapkámmal
szórakoztam, azért mondta. Még mielőtt bementem volna, megkérdeztem tőle, hogy
mehetek-e gimibe. Persze, hogy mehetsz, a te agyaddal nincs semmi gond. De hogy
a kollégám agyával gond van, az már biztos - válaszolta, belőlem meg egy
egészséges röhögést váltott ki. - Áruld el nekem, Heni, hánykor keltél ma, mert
igencsak álmosan nézel ki. - Hajnali négykor keltem, mert két órás az út
Hosszúhetényből és nyolcra ide kellett érni. - Hát ez nem lehet igaz, egy ilyen
abszurd válaszért, amit mindenki tud rólad, hogy nem vagy agybajos, ezért
hajnalban felkelni egy családnak, azért mert valaki kitalálta, hogy szerinte
löketes vagy, ez már nonszensz - válaszolta. Igazán lehetett látni rajta, hogy
ki van akadva, és tetszett az őszintesége. - Másfelé fordítva a szót, matekból
egy kicsit gyenge vagy! De nincsen semmi gond, hisz nem vagyunk egyformák,
lehet, hogy több időt kell a matekra fordítanod. - Kezembe adott egy fém
akármit, meg egy csavart az anyával. A csavarra rá kellett volna illesztenem az
anyát, belehelyeznem a fém icipici lukjába. De hiába próbálkoztam, nem sikerült
a finommozgásos feladatot végrehajtanom a rossz kezeimmel. Közölte anyával,
hogy csak szakmát tudna javasolni, a kertészetet. - Elhelyezkedni vele azonban
nincs sok esélye, de remélem sikeres leszel.
- Jaj de jó, hogy vége van, anya,
komolyan mondom neked, már nagyon belefáradtam. Tudod min röhögök, anya? Hogy
az egyik megállapítja, hogy hülye vagyok. Hetekig esz a penész, hogy neki van-e
igaza s talán az életkedvemet is elvette. A másik meg a haját tépi a kollégája
felületes munkája miatt. Ez kész röhej, nem? - Drága kislányom, én bíztam
benned, tudtam, hogy a te eszeden nem járhat túl még az agyturkász sem. - Akkor
ezután majd mindig küzdenem kell, anya? És ha majd egyszer nem bírok küzdeni,
akkor mi lesz? - Olyan nálad, kislányom, nem lesz. Ismerlek, amit te a fejedbe
veszel, azt véghez is viszed.
Útjaink szétágaznak
A felvételi papíromat Komlóra, a
Nagy László Gimnáziumba adtam be végül is. Bár Pécsen a nevelési központban is
érdeklődtünk, mert úgy hallottuk, több mozgássérült jár oda, de nem igazán
felelt meg, nem tudták elfogadni, hogy nem tudok írni. Tényleg látszott, hogy
az iskola akadálymenyesítve van. A mi nagy gondunk pedig, hogy túlságosan
messze van ahhoz, hogy mindennap autóval bejárjak. Tanáraim javaslatára meg se
próbáltam más pécsi gimnáziumokat, mert azt mondták, hogy túlságosan magasak a
követelmények. Azt nem tudtam eldönteni, hogy tanáraim engem féltenének egy
pécsi gimiben, vagy magukat, ha véletlen nem bírtam volna teljesíteni a
követeléseket.
Voltak napok, mikor az osztályban is
érezni lehetett a felvételi miatt az izgalmakat. Egyre nőtt az izgalom, mikor
valaki elhasalt a felvételin. Tényleg igaza volt Erzsi néninek, mikor pár évvel
ezelőtt azt mondta: "Gyerekek, addig örüljetek, míg gyerekek vagytok, mert
gyorsan elrepülnek a gondtalan évek!" És tessék, most itt állunk begazolva
és azt sem tudjuk, hogy merre meddig hány óra. Lassanként azonban mindenki
megkapta felvételi válaszát. Április volt és én még semmilyen választ nem
kaptam. Emlékszem, már tök ideg voltam, és mindenféle fogadalmat tettem
magamban, csakhogy felvegyenek. A vasárnapi ebédet egy öreg néni zavarta meg,
aki különben ismerte valamelyest a családot. Tudtam róla, hogy jósnő. Odalépett
hozzám és kérte, mutassam a bal tenyerem. Elkezdett olvasni a tenyeremből: -
Szeretnek az emberek, jön egy orvos, aki meg fog gyógyítani, sikeres ember
leszel és ne aggódj, fel fognak venni. - Persze - mondtam, miután elment -,
majd el is hiszem, amit összehordott itt nekem. Biztosan öreganyám közölte
vele, hogy mit mondjon nekem. - Nem is beszéltem vele - tiltakozott öreganyám.
- Henikém, emlékszel rá, mikor apádnak jósolt és rá egy évre be is jött neki. -
Igen, anya, de annyira már ne lódítson, hogy valaki meg fog gyógyítani. Ez túl
szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. A nyavalyámat meg nem lehet gyógyítani, jól
tudom, ilyennel ne akarjon kábítani. Úgyis, mikor nem tudok elaludni, azon jár
az agyam, hogy minden mozdulatomért küzdenem kellett. Nem olyan átlaggyerek
voltam, aki ideje nagy részét játékkal tölthette. Sajnos nem lehettem
egészséges baba, aki miután összeszedte minden bátorságát, feláll és odatipeg
édesanyához. A játék helyett járni tanultam és azt hittem, hogy ennél nehezebb
dolgom nem is lesz soha életemben. Aztán el kellett fogadtatnom magam az épek
társadalmában, ami nem is volt nehéz. Az iskolában kivívtam magamnak, hogy ne
hülyének tekintsenek és ne is olyanak, akit éppen csak kegyelemből engednek át.
A többiek játszva bejutnak a középiskolába, én meg nem tudom, hogy mit hoz a
jövő. Félreértés ne essék, ez nem sajnálat akar lenni, csak egy csendes
gondolkodás.
Majd kiugrottam a bőrömből, mikor
megtudtam, hogy felvételt nyertem. - Szíveskedjen minél előbb megjelenni
iskolánkban - ez volt a levél aljára írva! Itt már valami nem tetszett: még nem
járok oda és már jelenjek meg?
Egy borongós, esős napon, el is
mentünk leendő iskolámba. Mit ne mondjak, eléggé ideges és feszélyezett voltam.
De az agyam eléggé jól vágott, így máris mondtam anyunak, hogy nem igazán
akadálymentes a suli, mert tömérdek lépcső tornyosult elém. Ha kényes gyerek
lennék, máris parázni kezdenék. De ügyet sem vetettem rá, egyből felfedeztem a
környezet szépségét, az ódon épületet kisebb fenyőerdő veszi körül. Belül
ridegnek és félelmetesnek éreztem a légkört. Ehhez képest az igazgatót sem
lehetett barátságosnak és toleránsnak mondani. A vézna, töpörödött kis embert
Csontos Sándornak hívják és egyáltalán nem érzékelhető benne egy csepp
jóindulat sem. Pedig a suliba már tudomásom szerint jártak sérültek, úgyhogy
már nem számítok csodabogárnak. Belekezdett a mondókájába: - Az évek során már
jártak hozzánk sérültek, de nappalin senki sem járt. Nagyon kevesen tudták
eredményesen befejezni tanulmányaikat. - Jó biztatás, nagyon kedves, csak
elfelejtette latba venni, hogy talán én más vagyok - gondoltam magamban. - Te
magántanuló leszel, félévente fogsz vizsgázni szóban. - Igen - vette át anya a
szót -, de lányomat heti három alkalommal behordom a nehezebb órákra, hogy
hallja a magyarázatot. - Szó sem lehet róla - fortyant fel -, mert nem
vállalunk felelőséget a gyerek testi épségért. A nyelvi órákra át kell menni a
szomszédos épületbe az úton - kifogásolta. - Tudok járni és barátaim is
lehetnek, akik majd segítenek biztosan - mondtam mérgesen. - Én nem
engedélyezem - mondta határozottan. - Fontolják meg, hogy mit akarnak,
szeptemberig még visszaléphetnek. - Rendesen beletaposott a lelkembe. - Itt még
nagy meccseket kell majd megnyernem, anya. Azt sem tudom elképzelni, hogy fogok
így tanulni, ha nem enged bejárni. - Ez képtelenség, kislányom, magyarázat
nélkül tanulni, és még két nyelvet is tanulj egyedül. - Sírni tudnék, és hogy
fog hiányozni a társaság is! - Ne keseredj el, majd lesz valami, ennyire nem
lehet fafejű egy igazgató.
Erzsi néninek sem tetszett a leendő
igazgatóm viselkedése. - De hát te tudsz menni és át tudsz majd menni a másik
épületbe. Ezt ne hagyd annyiban, Henikém, mert neked is jogod van tanulni!
Ismerek mozgássérülteket, akik már végigküzdötték magukat egyetemen is. Nagyon
szeretném, ha nem adnád fel, hanem megmutatnád nekik, hogy mennyi eszed van.
Tehát mindent bele, Henikém, tudom, hogy sikerülni fog - mondta Erzsi néni.
Elérzékenyültem a szavain. - Jaj, Erzsi néni annyira fog nekem hiányozni. Hogy
fogom maga nélkül kibírni, mikor már most hiányzik? - Henikém, hisz fogunk még
találkozni - mondta, miközben magához ölelt.
A pár hét, ami még vissza volt az
iskolából, hamar elszaladt. A legelső osztály voltunk a tanárok szerint, akik
nehezen viselték az elválást. Az osztály nagy része nem szégyellte a könnyeit,
amit egy óvatlan pillanatban ejtettünk el a ballagási énekek tanulásánál. De
néhány sznob csak nevetett rajtunk: Úgy bömböltök, mint a dedósak. Olyan,
mintha nem is a barátnőm mondta volna, hanem egy érzéketlen tuskó.
Az utolsó péntek délelőttön zöld nap
gyanánt még egy utolsót együtt hülyültünk. Indián mellényt indián pólóval, fél
pár zoknis sportcipőt és egy nagy piros kalapot viseltem. Jól festhettem, mert
valahányszor végigmentem a folyosón, mindenki jót derült látványomtól. Azonban
a lelkem mélyén igazán bánatos voltam, nagyon nehezen tudtam elválni
tanáraimtól és barátaimtól. Tudom, örülnöm kéne, hogy sikeresen lezárult egy
korszakom. De már a gondolattól is fáj a szívem, hogy többet nem látom nap mint
nap Erzsi nénit, és nem hallom többé magyarázatait, nem beszélhettek vele
komolyan és vidáman. El sem tudtam képzelni, hogy valaki más tanítja a magyart.
Egyszerűen túlságosan ragaszkodtam néhány emberhez és ezt nem tudtam könnyek
nélkül elfojtani.
Mikor hazaértünk anyával, már szinte
kész volt a szombati ballagási ebéd. Délután pedig szerenádot adtunk a
tanároknak, akik a tanári ablakból hallgatták a sírásba torkollott éneklést.
Vendégül láttak bennünket a tanárok, de eléggé el voltam anyátlanodva, így nem
vettem részt az evés-iváson. Az igazgatónő mondta és látta is, hogy el vagyok
keseredve hetek óta. El sem tudtam képzelni, hogy többé nem lehetek társaságban
nap mint nap.
Egyszer minden jónak vége szakad, a
ballagásom napjára ébredtem. Örülnöm kéne, de sírtam, mint egy kisgyerek a
szobámban. Olyan nehéz volt elrejteni a könnyeim s a lelkem is nagyon fájt.
Pedig majdnem mindenki eljött, akiket meghívtam. Viszont nagyon hiányoztak az
én drága nagynénimék, akik pótszüleim voltak hat éven keresztül.
Napsütéses szombat délelőtt volt, az
iskola udvarán padok sorakoztak. Árválkodtam búsan a padon, míg a többiek
elbúcsúztak a többi osztályoktól. Kis idő telt bele, míg szép komótosan helyet
foglaltak mellettem. A himnusz-éneklésnél egyikünk szeme sem maradt szárazon.
Az igazgató néni szavai szívhez szólóak voltak, s örökre az agyamba véstem. -
Gyerekek, ha majd egyszer nehézségeitek lesznek az új iskolátokban, nézzetek
fel egykori iskolátokra. És eszetekbe jut, bár itt sem volt könnyű, mégis
végigcsináltátok, mert a malomkő egyfolytában csak forog.
Akármilyen fájó szemmel tekintek
végig egykori iskolámon, miközben kisétálunk rajta anyukámmal, egyvalaki mindig
hiányozni fog, aki az elejétől fogva úgy kezelt, mint a többi gyereket, de
mégis sokat segített. Ő Erzsi néni, nélküle nagyon nehezek lesznek a magyar
órák.
Anya, én semmire sem vagyok
jó?
Legtöbb időmet az állatokkal
töltöttem, hisz szeretek velük foglalkozni. Baromi mulatságosak tudnak lenni,
és ha hiszik, ha nem, megnyugtatják az embert. Én már csak tudom. Újdonsült
libáimat napos koruk óta szoktattam magamhoz. Mókás kis állatok, amint
meghallották hangomat, őrült futásba és sípolásba kezdtek. Én pedig, hogy még
jobban húzzam, búri-búrival szólongattam őket. Se szó, se beszéd, az előszobába
is be jöttek utánam, mintha ki akartak volna nevetni neveletlen gyerek módjára.
Megrázták édes kis napsárga seggüket és komiszul hatan hatfelé elszórták az
ürülékeiket. - Hát ez nem igaz, menjetek már ki! - utasítottam őket. Hiába, még
ezek sem fogadnak szót nekem, de vajon miért nem? Anyunak is csődöt mondtak
most az egyszer, röhögés közben levágódtam az ágyra. A libák meg ott topogtak a
lábaim körül. - Henike, vidd már ki őket! Összepiszkítanak itt nekem mindent,
agyonverem ezeket az értetlen libákat. Sikerült megint jól elrontanod,
kislányom, ezeket is. - Anya, a húgom is benne volt. Na gyertek, mert a végén
libasültek lesztek. - Elindultam és meztelen lábaik csak úgy csattogtak utánam.
Nem szerettem, ha a hátam mögött vannak, mert véletlen rájuk is eshettek. - Nem
értitek, hogy nem én vagyok a libamamátok, nem mennétek már végre előttem? -
Válaszként a lábam szőrét csipkedték. - Hé, nem kéne abbahagyni, tipi-topogók?
- Úgy látszik erre ők ügyet sem vetettek, mert csak így voltak hajlandóak
tipegni. Anya sem komolyan mondta, hogy agyonveri őket, hisz ugyanúgy szereti
az állatokat, mint én. Néha már el kellett keríteni őket, mert nagyon
elszemtelenedtek. Szegény kislibáim keservesen sírni kezdtek. Mikor már nem
bírtam hallgatni, az önetető tetejére ültem. A hat kis jószág szinte repült
felém, majd a fejem tetejéig csipkedtek. Büszkén hordtam leveles arany
fülbevalómat, amit ballagásomra kaptam anyukámtól. Libáim a csillogó valamit
előszeretettel csipkedni kezdték. - Ti kis bolondok, hagyjátok békén a fülbevalómat,
ennyire azért nem vagyunk haverok!
Augusztus végén megkezdődött a suli.
Mint mindenki más, én sem repestem érte, mikor még a többi suliban szünet van.
Az tök mindegy, hogy csak egy pár nap van nekik hátra a szünetből, de azért még
én is lógatnám a lábam, ehelyett itt állok az évnyitón és hallgatom a
szörnyeteg igazgató uncsi mondókáját, közben jó érzés tölt el, hogy én győztem.
Idegességemet csak anya előtt nem tudom leplezni. Néhányan úgy néznek rám, mint
egy földönkívülire. Tetejére gúnyos mosoly jelenik meg arcukon. Ha most nem
kéne csendben lenni, jó hangosan megkérdezném tőle: - Mi van, öcsi, égeted
magad, hogy kamasz létedre nem láttál még sérültet, vagy totál hülye vagy és a
gimnázium csak álca számodra?
Lassan oszlani kezd a tömeg, és én
csak álltam anyuval, mint a jó gyerek, mivel hogy hova fogok tartozni? Egy
ismerősöm sem akadt, pedig jöttünk egy páran együtt ebbe a suliba, de úgy
látom, nem egy osztályba kerülünk. Nagy nehezen megkerült a leendő
osztályfőnököm, aki már a többiekkel foglalkozott és ügyet sem vetett rám. - Jó
napot kívánok, Somogyvári Szilvia vagyok az ön osztályfőnöke. - Majd én is
bemutatkoztam és anya is. - Úgy tudom, hogy ön magántanuló lesz. - Igen -
válaszoltam. - Akkor ön most hazamehet, Henriett, a többieknek már tanítás van
ma. Holnap valakit küldjön be a könyveiért, az 1/c-hez fog tartozni, a vizsga
időpontjairól majd értesítjük. - Mielőtt elviharzott volna, ismét
megállítottam: - Várjon, tanárnő. Az biztos, hogy magántanuló vagyok, mert
írásom nem megfelelő, de szeretnék bejárni az órákra. Csak nehezen járok, de az
agyamnak semmi gondja, és jogom van nekem is iskolába járni, ahogy másoknak. -
A fiatal nő döbbenten nézett rám, hirtelen anyuhoz fordult. Azt hitte, hogy
anyu talán megérti, de a mondás szerint hinni csak a templomban lehet és ez
minden formában igaz. Anyukám, aki a végsőkig kiáll mellettem, most sem volt
másképp. - A gyerek négy évig mindennap bejárt az iskolába, és semmi gond nem
volt. Pedig óráról órára termet változtattak, és a lépcsővel is megbirkózott
társai segítségével. Ne mondja nekem senki se, hogy majdnem felnőtt fiatalok
társaságában akadna valami gondja a lányomnak. - De a felelősség a miénk -
vágott közbe a fiatal nő, aki végsőkig harcolt az igazgató kiadott parancsáért.
- A lányom biztonságáért én felelek, és nem kértem önöket, hogy felelősséget
vállaljanak érte. De azt az igazgató sem gondolhatja komolyan, hogy csak
vizsgázni járjon be a lányom. A tantárgyak egyre nehezebbek, és a nyelveket sem
lehet csak úgy egyedül megtanulni. Úgyhogy ha tetszik, ha nem, be fog járni
három nap a lányom. Igyekszünk majd úgy összenézni a napokat, hogy a nehezebb
órák mind benne legyenek - szögezte le anya. Közben az osztályfőnök arca
égővörössé változott, mivel vesztes maradt a csatában. - Hát jó - egyezett bele
az osztályfőnök -, de ehhez még lesz egy-két szava az igazgató úrnak is. -
Állok elébe - válaszolta anya. - Akkor talán jöjjön be az osztályba. - Óh
köszönöm a megtiszteltetést, hogy bemehetek az osztályomba - gondoltam
magamban. Nem voltam éppen a magaslat csúcsán, de tudtam, hogy nem szabad
kimutatnom a dühömet, amiért az első nap megaláztak. Ezek azt hiszik, hogy
hülye is vagyok, de ne féljetek, idővel majd megtudjátok, hogy mekkora ostobák
vagytok, ezt garantálom.
Miután elköszöntem anyától, bementem
a terembe, ahol már a többiek zajongva ültek az általuk kiválasztott helyükön.
Mit ne mondjak, egy kissé meglepődtek látványomtól, volt, aki jót derült a
járásomon. De most szó nélkül hagytam, mert eléggé ideges voltam. A padok
félkörívben vannak elhelyezve a Kölcsey teremben. Mert ez már gimnázium ám, itt
már a számozás helyett hírességekről nevezték el a termeket. Aztán eljött a
bemutatkozás ideje, megállapítottam, hogy néhány emberke ismeri egymást. Az
első döbbenetet igazán akkor véltem felfedezni az arcukon, mikor a rövidke
bemutatkozásomkor egy aprócska poént engedtem meg magamnak, és a többiek ezt
spontán elfogadták. Ettől a perctől kezdve leomlott köztünk az a fal, amit
sosem engedtem felépíteni. Tehát egyből elfogadtak, és nem volt több nevetés az
állapotom miatt. Ha minden ilyen simán ment volna, örültem volna neki, de
sajnos elég sok göröngyön kellett átgyalogolnom, hogy egyszer elégedetten
lépjek át az idegtépő kapukon. Az osztályfőnököm lett a magyar tanárom. Egy
percre összeszorult a szívem, nem sok hiányzott, hogy elbőgjem magam. Nincs
többé Erzsi néni, nélküle sivárok lesznek az órák, az új tanár biztos arra sem
fogja magát méltatni, hogy felhívjon. A nap vége felé bejött egy öreg nő, aki
különösképp Hófehérke boszorkányára emlékeztetett. De, hogy komolyra fordítsam
a szót, ő osztotta a könyveket. Alapból kiabált s lenézte az egész osztályt,
amit egy tanárnak nem lenne szabad. Igazán megijedtem tőle. - Jaj csak ő ne
legyen a tanárom - rimánkodtam. Negyedórát volt bent nálunk. Mit mondjak, nagy
megkönnyebbülést jelentett, hogy végre kiment. A soha viszont nem látásra -
gondoltam. Hál' istennek az ajtó előtt már várt anya, és úgy mentem le vele a
lépcsőn, mint a távirat. Az őszi napsütés olyan megnyugtató volt, s én csak
meséltem anyunak. Jó volt kiadni magamból neki a kétségeimet, ami egy nap alatt
tornyosult körülöttem. - Anya, kérlek szépen, ha véletlenül ez a hárpia lenne a
tanárom, tudom, hogy én akartam gimibe járni, de akkor vegyél ki, kérlek. -
Kislányom, nem gondolod, ha bírod a tanulást, hogy kiveszlek. Egy tanár miatt
erre ne számíts. - De anya, már a kiabálásától is majd berosálok. - Ugyan már,
kislányom, nem vagy te olyan beszari lány, és különben is nem egyedül lennél
bent az óráján, hanem az egész osztály. - Anya ezt nem vártam tőled, hogy ilyen
segítőkész vagy hozzám. - Hát nem érted, Henikém? Szeretném, ha jól menne a
tanulásod. Nem is tudod, hogy ő lesz-e a tanárod, egy unszimpatikus ember miatt
nem futamodhatsz meg.
A következő napokban a barátság
kialakításáé volt a főszerep. Szinte minden óra más teremben volt. Mindenhova
egyedül akartam menni, ami néha sikerült, néha nem. A többiek úgy voltak vele,
hogy ha én nem szólok, hogy segítsenek, akkor ők meg nem kérdezik meg. Igaz,
nem is akartam, hogy segítsenek, mert elboldogulok magam is. Töri előtti
szünetben a sor végén álltam, kissé bágyadtan, mikor a szintén egyedül álló
Judit jött oda hozzám, és önfeledten beszélgetni kezdtünk mindenféléről. A
szünet véget ért s a tanár egy percet sem késlekedett. A fekete, rövid hajú
lány szívesen nyújtotta segítségre a kezét, én pedig elfogadtam. Ezután szinte
elválaszthatatlanok lettünk, még az órákon is igyekeztünk egymás mellé ülni.
Furcsa volt, hogy a töri tanár egy
felettébb nyers férfi volt, aki néha arrogáns jelzőit is kimutatta. Nem bírta a
lányokat, ez a legelején kiderült. Ledarálta az órai anyagot, a többiek
megértek jegyzetelni. Én pedig karjaimra hajtottam fejemet és figyeltem.
Bepöccent a látványomtól és elordította magát. - Miért nem ír? Úgy elvan, mint
a juhász a birkák mellett, csak henyél, akkor meg miért jelentkezett
gimnáziumba? - Próbáltam magam összekanalazni, az ijedségtől majd' leestem a
székről. - Elnézést kérek, én nem henyélek, hanem figyelek, mert nem tudok
írni, és azért jelentkeztem gimibe, mert tanulni akarok - válaszoltam. -
Tudomásul vettem - felelte idegesen, majd odabökte: - Szólhatott volna óra
elején. - Ez nagy volt, Heni - közölték velem egy páran. - Nem fogom egyik
tanárral sem közölni, hogy sérült vagyok - mondtam nekik egész egyszerűen. -
Igazad van - mondták, ugyanis egyre többen lettek körülöttem. Tesi órán pedig
egyedül maradtam a folyosón. Én pedig próbára tettem magam, kimentem a suliból,
szerencsére senki sem vett észre. Ez azért volt fontos, mert mióta suliba járok
egy hete, mindennap szegény anyukámat győzködte az igazgató, hogy ne hordjon
iskolába. Jó volt végre levegőn lenni, szép lassan elindultam a másik épületbe.
Közben találkoztam két negyedikes lánnyal, akik átkísértek és néhány szót
váltottunk. A jól megérdemelt kajámat fogyasztottam a lépcső tetején, miközben
beindult a fantáziám, úgy nézhettem ki, mint egy csöves, ahogy a lépcsőházban
majszolok. Ilyet még nem csináltam, de jól esett, mert bebizonyítottam
magamnak, hogy képes vagyok mindenre egyedül is. Egy valamiben azonban nem
voltam biztos: hogy ki fogom-e bírni a hárpiát? A rémálmom valóra vált, a
hárpia lett a matek tanárom - ez szörnyű. A matek olyan távol állt tőlem, mint
ide Nagykáta, s mikor meglátom ezt a ráncoktól ékeskedő dúvad nőt, azért
könyörgöm, hogy el ne ordítsa magát, mert az amúgy is megrepedt falak nehogy
leomoljanak és betemessenek minket. Két csoportra voltunk osztva matekból, és
pont a hárpiát fogtam ki, pedig nem horgásztam érte. Szerencsére Judittal és
még néhány barátommal együtt szenvedtünk nála. Már az elején letiporta a tudást
bennünk: olyan hülyék vagyunk, hogy a téglát kihagynánk a házból, csak a
maltert nem tudnánk hova kenni - efféle mondatok után a kis naiv azt hitte,
hogy lesz kedvünk matekra járni. Judit mikor megtalált: - Égre-földre
kerestelek - mondta. Hogy jöttél át? - kérdezte. - Nyugi, csak kipróbáltam
magam, te pedig úgyis elfáradtál a tesin. - Az olasz óra mindig jó hatással
volt rám, mindig olyan közvetlen és jó humorú volt a tanárnő. Volt, mikor egy
teljes órát végig hülyültünk, de viszont követelt is. Megtudtam, hogy a töri
tanár felesége, sajnáltam is érte szegény olasz tanárnőmet. Azon törtem a
fejem, hogy lehet egy víg kedélyű nőnek ilyen elfuserált, nőgyűlölő férje. De
tényleg ég és föld volt a két ember. Az olasz tanárom nagyon elfogadott.
Valahányszor vándoroltunk a két épület között, mindig együtt mentünk át. Közben
beszélgettünk. Tudta, hogy az angollal több éve foglalkozom. Természetesen
ilyenkor Judit csak ritkán szólt, ő különben is szűkszavú volt. Bőbeszédű
létemre csodálkoztam rajta, hogy el tud viselni, viszont a hülyeségeimen órákig
röhögött.
Azért gyakran elkeseredtem, mert úgy
láttam, hogy a tanárok nem tudnak elviselni. Éreztem, hogy hülyének tekintenek,
ebből adódóan rendesen le is néztek. Persze igyekeztem ezt a tudatot leplezni,
és akkor is jelentkeztem az órákon, ha nem méltóztattak felhívni, pimaszul
bekiabáltam a helyes választ. Egy darabig nagyon aktív voltam magyaron, de az
óra után közölte velem a tanárom, hogy ne jelentkezzek többet, úgyse fog
felhívni, mert zavarom az órát. Rögtön eszembe jutott Erzsi néni, aki soha nem
bírta elviselni, ha csendben vagyok az óráin.
- Már nem bírom tovább, anya, inkább
állandóan kapálnék a szőlőben, csak hogy hagyjanak békén a tanárok, pedig
tudom, hogy más mozgássérült is végzett gimnáziumot. Anya, szerinted én nem
vagyok jó semmire? - Eldobta a kapát és odajött hozzám, ráborultam és sírtam. -
Te mindent meg tudsz csinálni, kislányom, ilyen butaságot ne mondj, kis
bolondom. - A kurva életbe, nekem mindenért kínlódnom kell, már most fáradt
vagyok. Bezzeg a többiek milyen jól befogadtak, és a tanárok meg rám se
hederítenek.
A szerdákat rendkívül utáltam,
reggelente olyan voltam, mint a vakbélgyulladás. Első óránk matek volt. Anya
nem bírta, hogy ennyire görcsölök, mindig sikerült feloldania a
feszültségeimet, ugyanis egészséges röhögés tört ki belőlem valahányszor
röhögve mentünk a csatára. Falfehéren már az osztály előtt álltak osztálytársaim,
akik ugyanúgy görcsöltek, mint én. - Heni, matekunk lesz - figyelmeztettek. -
Nem szoktál te jókedvű lenni ilyenkor. - Tudom ezt a sötét tényt, nyugi - de
anyával röhögtünk.
Teljesen meglepődtem, amikor blintre
jelentkeztem felelésre olasz órán. Csodák csodájára felelhettem nála, túl hamar
belopta magát a szívembe. Kedvenc tanárnőm megadta az esélyt, én meg
bizonyítani akartam a többi tanárnak, hogy egyáltalán nem vagyok hülye és
érthető a beszédem. Ez tényleg nevetséges volt számomra, hogy idegen nyelvből
nem volt fennakadás az első pillanattól kezdve. Négyest kaptam, lehetett volna
jobb is, de néha angolt vittem az olaszba, ezért néha összeakadt a bajszunk, de
mindig nevetésbe fulladt a dorgálása. - Te is kaphatsz ám fekete pontot -
mondta.
Eközben nem is sejtettem, hogy anya
utolsó közelharcát vívja az igazgatóval. Panaszait ömlesztve zúdította anyára,
fő témája, hogy a tanuló egyedül járkál az iskolában és a minap egyedül ment át
a szemközti épületbe. - Ezt saját szememmel láttam. Állandóan jelentkezik az
órákon, evvel zavarja az órát - mondta felháborodva. Így folytatta baromi
bunkón és lekezelőn. - Asszonyom, amit ön művel a gyermekével, az emberfeletti
kínzás - majdhogynem ordította. Anya megőrizte józanságát, evvel is
bizonyította okosságát, megalázva a tanultnak mondott igazgatót. - Gyermekemmel
őszinte beszélgetést folytatok, elmondta, hogy két negyedikes kísérte át az
uton. Bármilyen hihetetlen, a lányom tanul, maguk meg fittyet hánynak rá, mert
fel sem hívják. Számomra ez felfoghatatlan dolog, hogy mutatnak így példát a
diákjaiknak? Azért, mert egy kicsit más a lányom (habár ez nevetséges), az esze
jó lehet, nem gondolják? Nem fogom kivenni az iskolából, ez a saját önálló
döntése volt és ezt tiszteletben tartom. Visszatérve, amit az előbb a fejemhez
vágott, hogy emberfeletti kínzás, amit művelek a lányommal. Kérdem magát, ha
hasonló sorsú gyermeke lenne és a mindennapos kudarcok hatására megkérdezné
önt, hogy akkor én nem vagyok már semmire sem jó? maga mit válaszolna rá? Mert
tőlem pont ezt kérdezte minap a lányom. - Csak állt, mintha földbe gyökerezett
volna a lába, az arca két métert nyúlt, de nem szólt egy szót sem. Ezek után
békén hagyott, anyunak sem kellett naponta hozzá járnia.
Játszanak az idegeimmel
Rengeteg időt töltöttünk együtt
húgommal, igaz discóba vagy bálba nem tudtam elkísérni, viszont együtt élveztük
az erdő csendjét. Vagy épp csak Ormándot sétáltuk végig és egy percre
megálltunk papáék házánál. Óh istenem, hogy hiányzik az én drága nagyapám,
olyan jó látni a régi házat és felidézni emlékét!
Minden titkunkat és gondunkat
megosztottuk egymással, ez olyan kölcsönös lány-testvéries dolog. Tudtam, ha
gáz volt az iskolában, vagyis néhány karóval többet kapott. Ügyesen
kijavította, így anya egy darabig nem is tudta meg. Csak az a fránya szülői ne
lett volna, ahol kiderült, hogy pár darab karóval több van neki. Anya persze
joggal volt rá dühös, de a következő napra már elillant a haragja. Agyba-főbe
gyártottuk a puskákat, én diktáltam, ő meg csak írt apró betűkkel. Egy nap
pedig mélázva álltam a lépcső tetején, mikor olasz tanárnőmet vidáman
üdvözöltem buongiorno-val, és néhány mondatot olaszul szoktunk dumálni, azonban
most valahogy letört volt a mindig mosolygós arca. - Heni, képzeld el, nem
taníthatlak benneteket - mondta elcsukló hangon. - Ez nem lehet igaz, tanárnő -
úgy éreztem, mindjárt sírva fakadok. - Jó volt titeket tanítani ne légy
szomorú, én sem akartalak benneteket átadni másnak! - Bátorítón megsimogatott.
Miközben megölelt, láttam rajta, hogy ő is nagyon ki van bukva. Miután
elviharzott, azzal vigasztaltam magam, hogy bármikor láthatom a folyosón. Csak
nem lesz több humor olaszon, és nem fog többé leszidni, ha összekeverem az
olaszt az angollal. Többé nem fog meglepődni, hogy írom a piros pontokat és örülni,
mikor az ötven pont összejön és beírhatja az ötösömet. Bizony, semmi sem volt
olyan az új tanárnál, mint a réginél. Nem az az összetartó tanulás, engem sem
érdekelt annyira már az olasz. A fiatal tanárnő meg csak azokkal foglalkozott,
akik kezdeni akartak valamit az olasszal. Szinte egész órán csak táncolt az
olasz számokra.
Néhány tanárnál elértem, hogy
feleltettek, de voltak, akiket hiába kérleltem, akkor sem adtak lehetőséget a
felelésre. Pedig már vészesen közeledett a félév, és alig kótogott jegy az
ellenőrzőmben. Az osztálytársaim irigykedve jegyezték meg, hogy de jó nekem,
mert nem kell felelnem. - Higgyétek el, hogy egyáltalán nem örülök neki, hogy
nem feleltetnek. Judit és Ildi a megmondhatója, hogy mennyit állunk a tanári
előtt és könyörgök nekik, hogy feleltessenek. Nem tudom, mit szólnátok hozzá,
ha a töri tanár a felelés végén azt mondaná nektek, hogy azért kapsz hármast -
mondtam Hajninak -, mert nincsen előadó képességed és jobb jegyet ne is várj.
Pedig az egyetemi töri tanár barátunk jól kikérdezett és azt mondta, hogy
ötösnél rosszabb jegyem nem is lehet. - A lány elcsodálkozott: - Ezt nem mondod
komolyan, hogy ezt műveli veled a Darin. - De hidd el, és ne tudd meg, hogy
milyen szar ez nekem. Azt sem tudom, hogy kapok-e félévit vagy nem. - A félévi
helyett csak nagy pofára esés volt. Ismét vissza az egykori nincstelen érzés,
amikor a többiek kezükben tartották a félévit. Felrúgták a megállapodást, ezek
szerint még nehezebb dolgom lesz év végén. Úristen, mi lesz, ha nem bírom
tovább, mit fognak szólni az ismerősök? Biztos azt, hogy hülye vagyok, mert nem
bírom a gímit. Pedig annyira szeretnék érettségit és anyát sem hagyom
szégyenkezni miattam.
Mindig akadnak az életemben olyan
emberek, akik feledtetni tudják a bánatomat. Magyari Beck Zsófia, az én kedves
angol tanárnőm, akit csak Zsófinak szólítottam, azt mondta nekem: - Mutasd meg
nekik és ne add fel! Hisz már a legelején megmutattad nekem, hogy te vagy a
legjobb. Míg a többi csak unottan bámulja a táblát, addig te érdeklődőn
beszélgetsz velem folyékonyan angolul, míg a többi csak makog. - Ismertük
egymást, mint a tenyerünket, fiatal férjezett nő, ráadásul nagyon művelt, okos
teremtés, akinek pont olyan kedves, dolgos kínai férje van, mint ő maga.
Egyáltalán nem mondhatom őket furcsa párnak, sőt szerintem ők ketten tökéletes
pár.
Közeledett a 18. szülinapom,
egyáltalán nem vártam a felnőtté válást. Ráadásul bevettem a fejembe, ha
betöltöm a 18-at, el kell hagynom a családi házat. Persze, mert más országban,
ha betöltik a 18. életévüket, akkor kirepülnek a családi fészekből. El sem
tudtam volna képzelni, hogy pát intsek anyunak és a húgomnak. Ez nem én vagyok,
és biztos akkor sem tenném meg, ha egészséges lennék.
Pont húsvét napjára esett a
születésnapom, és állítom, ez volt a legmozgalmasabb. Gyönyörű napos idő volt,
még a kutyának sem volt kedve otthon maradni. Egy igazi családi kirándulásra
indultunk keresztanyámékkal és közös barátainkkal Újbányára. Már az erdő
hallatától is jókedvem támad, hát amikor egyedül kószálok, az maga a csoda.
Barátaink már jócskán ismerték a sérültségem okát. Nem tőlem, mert
változatlanul zárkózott vagyok a témában. Tudták, mire vagyok képes, mégis az
elején segíteni akartak. De hamar megértették, hogy feleslegesen kérdeznek. Egy
darabig anyával mentem, illetve húztam, mivel rohantam. Egyedül indultam neki,
élveztem az édes szabadságot és boldog voltam. Ismét előjöttek a gondolatok
erdész nagyapámról, aki miatt fájó lüktetést érzek. Úristen, mennyi mindent
tudhattam volna meg tőle, amint nagypapa kézen fog engem, az unokáját, és
sétálunk az erdőben, miközben mesél. Kegyetlen az élet, mert elvette mindkét
papámat. Nem tudom eldönteni, hogy normális dolog-e ilyen fájdalmasan rájuk
gondolni, pedig már rég elmentek.
Egyáltalán nem volt kedvünk
hazamenni, így egy ital erejéig beültünk a fenyőkkel körbevett étterembe. Az
egyik terem üresen állt, ott ültünk le kb. tízen egy asztalhoz. Bár szomjas
voltam, mégsem akartam üdítőt kérni, mert nem tudom megfogni a poharat. Aztán
egy szívószál megoldotta a gondomat, és közben nagyokat röhögtünk.
Elalvás előtt visszagondoltam a tíz
éves kislány bizakodására, aki a priccsen a bezárt falak közt merészen arra
gondolt, hogy 18 éves korában fehér ruhában az oltár előtt áll. Ehhez képest
életében nem volt még barátja, de már ismeri a szenvedések keserű ízét.
Még gondolni sem akartam rá, hisz
csak most vesztettem el a kicsi, Bogár nevű puli kutyámat, akit apám és húgom
vett a vásárban. A kis fekete gombócnak apró fekete szemei annyi huncutságot
rejtettek. Persze csak akkor láthatta az ember, ha megtalálta a fejét.
Rendkívül okos és ragaszkodó volt. Visszahozta az eldobott botot, hanyatt vágta
magát, ha megkérdeztük tőle, hogy fekszenek a szép lányok? Imádtam a mellkasán
a fehér kis mellényét, szerette a família nagyon. Ezt ő nagyon jól tudta, mert
addig vonyított, míg be nem engedtük, mikor anyuék elmentek. Persze, hogy nem
volt tanulás, átengedtük magunkat a játéknak. A kis vakarék szinte napról napra
mérgesebb lett, a járókelőket eszeveszettül ugatta, és rengeteg vidám dolgot
csinált. Állandóan a nyomomban volt, ezerrel rohant utánam a hóban, ha hanyatt
dobtam magam, nyaldosni kezdett, én pedig röhögtem. Két lábra állt és táncolt,
csak foglalkozzam vele - olyan volt, mint egy ember. Gondolt egyet, belökte az
ajtót és már bent is volt, ezért még anya sem volt mérges. Féléves volt, mikor
napról napra bágyadtabb lett és alig akart enni. Ez nem vall rá. Csak bánatosan
lábamra tette fejét, én pedig simogattam. Többé már nem ugatott Bogi. Hiába
adott neki tömérdek injekciót az állatorvos, nem segített rajta, valaki
megmérgezte. Azon a vasárnap délutánon nem mentem hozzá ki, mert nem akartam
látni a szenvedéseit. Húgom szinte végig mellette volt, estére elpusztult.
Húgom kék mellényébe csavarta, amibe Bogi imádva belevéste a fogát. A fenyők
alá temették, én csak napokkal később tudtam lemenni hozzá. Hetekig sirattam,
nem bírtam belenyugodni, szinte minden rá emlékeztetett. Megfogadtam, hogy soha
többé nem lesz kutyám. Ha lesz is, előbb építek egy nagy kőkerítést, hogy ne
tudják megmérgezni.
Két nappal az unokabátyám esküvője
előtt épp a tortával tartottunk hazafelé, amikor is apám üvöltött anyuval: be
kell menni Pécsre, mert dolga van. Hangsúlyozom, nem tudom, hogy szeretetből-e
vagy csupán önzésből-e, de vett egy fajtatiszta puli kutyát, aki sanyarú
sorsban élt hatodmagával egy picike bokszban. Az öregasszony azt sem tudta,
hogy mennyi idős, csak rávágta, hogy egy éves. Apám választotta ki, mert nem
voltunk hajlandóak bemenni vele. Nagyon félt, mikor beültek az autóba, rá se
bírtam nézni, gyűlöltem. A loncsos, bozontos eb épp a nagy piros nyelvét dugta
ki rám, amikor felnéztem. - Hiába nézel rám a gülü szemeiddel, akkor sem
érdekelsz - mordultam rá. - Te meg hogy tudtad megvenni? Hogy tudsz ilyen
gyorsan váltani, nem értelek. - Bendzsinek neveztük el, hogy legalább neve
legyen a szerencsétlenek. A nagy rádió alatt feküdt a konyhában. Hiába zavartuk
ki, csak morgott, egyetlen vágya volt mindig apám mellett maradni és ettől nem
tágított. Baromi büdös volt a szoknyás szőre miatt, állandóan felsöpörte
helyettem a konyhát. Másnap lenyírták a szőrét és egy rossz kádban megfürdette
apám. Mi meg szétröhögtük az agyunkat, ahogy mindketten megküzdenek egymással.
A lakodalmi hétvégét Bendzsi elég nehezen viselte, ugyanis hajnalig vonyított a
szomszédok elmondása alapján.
Újból visszazökkentem a suli
nyomasztó hangulatába. Mivel közeledett az év vége, egyre idegesebb lettem,
mert kérésem ellenére sem feleltem néhány tanárnál. Ráadásul a matekos hárpia
egyik óra végén odajött hozzám és közölte, hogy nem kéne ide járnom, mert nem
fogom tudni elvégezni a gimit, próbáljam meg magánúton letenni. Paprikavörösen
sarkon fordultam és közöltem vele, hogy nem fogom magánúton elvégezni, mert nem
vagyunk gazdag család és szeretem a társaságot. - Ha rajtam múlik, elvégzem és
nem magára fogok hallgatni. - Tudtam, hogy ezt még megkapom tőle, mert anyunak
már mondta, hogy meg fog buktatni. Miután jól kidühöngtem magam, jött a fizika
és kémia tanár egy személyben. Megkérdeztem tőle, hogy mikor felelhettek és
melyik anyagrészből? - Még te kérded, hogy melyik anyagrészből? Nevetnem kell
rajta - majd gúnyosan felelte: - Hát az egész éves tananyagból, egy hét múlva
mindkét tárgyból. - Szóval elég kemény volt, közben zsinórban feleltem olyan
tárgyakból, amikből év közben is volt lehetőségem. Természetes rettentő ideges
voltam, ezekben az időkben alig bírtam enni és rengeteget sírtam, mert nagyon
féltem és aludni sem bírtam. Anya már a drága banánt is megvette júniusban,
csak hogy egyek valamit. Szinte minden vizsga előtt hánytam és a gyomromban
gombócot éreztem. Anya pedig a kemény vizsgák előtt azt mondta nekem: Henikém,
"csak szép nyugodtan, ahogy a csillag megy az égen".
A kémia és fizika vizsgán végre
rájött a tanár, hogy nem vagyok hülye gyerek. Bármennyire is meg akart
szívatni, a végén ő magyarázkodott, hogy miért is ad rosszabb jegyet. A matek
vizsgán már teljesen összeomoltam, szerencsére ez volt az utolsó. Szinte
reszkettem, annyira féltem a hárpiától, megfogadtam, hogy mindenképp át fogok
menni, ha gutaütést is kap a hárpia, akkor is. Judit és még néhány barátom
együtt izgult velem, de már sírás nélkül nem bírtam tovább. Aztán végre eljött
a negyedik óra, csak ültem csapzottan és egész testemben fáztam, pedig kint
sütött a nap. Judit mellettem volt, mert ő fog írni nekem. A hárpia megérkezett,
erélyesen becsapja az ajtót. Jó hangosan közli velem, hogy a kegyelem kettest
megadja, mert szépek a jegyeim. Megpróbálok jó pofát vágni az egészhez, de nem
igazán sikerül. Kérdései nagyon megalázóak és óvodásak voltak: egy kosár alma
meg még egy kosár az mennyi? Aztán meguntam és elkezdtem mondani neki a
logaritmus szabályát. Rám szólt, hogy ezt nekem nem kell tudni, ilyeneket csak
az ötös tanulóknak kell tudni. Hirtelen közölte, hogy a kettes megvan, ezzel be
is fejeztük. Tettem egy utolsó kétszínű kérdést felé: - Tanárnő, jövőre is maga
fog tanítani bennünket? - Nem, jövőre másik tanárt kaptok - a szavak hallatára
örülni kezdtem. Örömömet igyekeztem leplezni, nem tudom sikerült-e, mert a
röhögés fojtogatott. Különben se érdekel, ha észreveszi, ő se mutatott felém
semmi emberséget, most én is közönyös voltam, de jól esett. - Megcsináltam,
Judit, kész vagyok a vizsgákkal, és ami fontos a számomra, hogy bebizonyítottam
a tanároknak, hogy nem vagyok hülye és így is lehetnek céljaim az életben.
Keserű igazság
Úgy még egy hónapig maradt közömbös
számomra Bendzsi. Nem tehetett róla szerencsétlen kutya, csak annyira fájt még
a lelkem, szóval nem tudok gyorsan váltani, egy-két nappal később, hogy Bendzsi
hozzánk került. Állandóan a konyhában tanyázott, még akkor is, ha apám nem volt
otthon. Anya egyedül volt vele, a sokadik kizavarásra sem óhajtott kimenni. Így
anya egy kicsit megcsapta seprűvel, Bendzsi úgy elment, hogy egész délelőtt
kereste. Végül a pincedombon az eresz alatt találta meg, hosszú évekig itt is
aludt esőben, hóban, fagyban.
Egyik délután, mikor hazaértünk a
szőlőből, egy kis kaját vittem neki. Most is a pincedombon ült, nagy piros
nyelve pedig a földig ért. - Bendzsi - kezdtem hívni. A nevét már értette, mert
figyelt rá, de nem mozdult. - Márpedig a kezemből fogsz enni - gondoltam, és a
hurkát a kezemben tartottam. - Gyere, nagyon finom kaját hoztam neked, ne félj,
nem bántalak. Csak már elegem van, hogy a kutyánk vagy és mégsem simogathatlak
meg. Na gyere már ide hozzám! - Hogy még jobban csigázzam a gyomrát, úgy
csináltam, mintha enném a kajáját. Erősen nyalta a száját, pillanatok alatt
lerohant hozzám, még a farkát is csóválta. Miközben simogattam, ő befalta a
kaját, ezután elválaszthatatlanok lettünk. Az autó hangját már messziről felismerte,
és tombolva ugrándozott rajtam, mikor haza értem. Aztán az élet furcsa játékot
űzött velem, mire tényleg megszerettem. Addigra egy róka tévedt hozzánk, egyik
hajnalon. Érdekes, Bendzsit teljesen hidegen hagyta a büdös róka, csak mikor
apám kergette a dögöt, akkor kapott észbe, hogy neki is csinálni kéne valamit.
De már késő volt, mert apám agyonütötte a rókát és Bendzsi a közelébe se ment.
Az állatorvos rögtön felküldte velünk Kaposvárra, hogy nem veszett volt-e a
dög. Másnap már jött is az állatorvos, hogy el kell a kutyát altatni, mert a
róka veszett volt. De anya nem engedte, így hát tíz napig megfigyeltük.
Természetes Bendzsi tíz nap után is makkegészséges volt.
A vizsgáim után jól esett
felszabadultan rohangálni húgommal az udvaron. Azonban ez a móka nem tetszett
Bendzsinek, féltésből összecsipkedte a lábam szárát.
Nagyon fáradt voltam, és néhány
kilóval könnyebb is. Szinte egy hétig csak aludtam, anya pedig a szőlőben volt,
így be voltam zárva a lakásba. Úgy dél felé sikerült is felkelnem, első dolgom
volt, hogy Bendzsit beengedjem, mert tiszta erőből az ajtónak rohant, mikor
meghallotta, hogy fent vagyok. Anya mindig egy pohár málnát tesz az asztalra,
ez az én hülye szokásom. Felkelés után mindig iszom egyet, de egyedül nem tudom
elkészíteni, vizet meg éhgyomorra nem iszom. Nem gondoltam, hogy semmi sem fog
változni, ha betöltöm a tizennyolcat. Anya ugyanúgy szeret, mint
gyerekkoromban, szóval minden úgy működik, mint azelőtt. Csak a társadalom
szempontjából nem, pláne, ha nem vagy egészséges. Ugyanis percek alatt
összetörhetik az álmaidat, szóval rendesen magad alatt leszel. Behívtak
mücsöre, ahol megállapítják, hány százalékos rokkant vagyok. A sok rokkantnak
mondott ember a váróban még elesettebbnek látszott, még egy lapáttal rátettek a
bajukra. Aki meg igazán beteg volt, az igyekezett titkolni a betegségét. Sokan
felháborodva hagyták el a vizsgálót, mert bárhogy is tekerték a mondandójukat,
mégsem kapták meg a rokkantsági százalékot. Annyira nem illettem ide én, még
tele voltam bizakodással és külön célnak tűztem ki magamnak, hogy dolgozni
fogok, és efelől nem tágítok. Aztán behívtak. Komoly és ideges voltam, mert
vártam az ítéletet, amit egyáltalán nem könnyű elviselni. A doki úgy bánt
velem, mint egy hímes tojással, félve megkért, hogy ha tudok, álljak fel és
lépjek pár lépést. Végül rámondta, hogy száz százalékos rokkant vagyok, vagyis
végleges az állapotom. Mit ne mondjak, rendesen bedöngöltek a földbe, nagyon
nyugtalan és felettébb csalódott voltam.
Bezzeg a Petőben önállónak számítok
és otthon is segítek. Akkor nekik miért vagyok ilyen béna? - Anya, segíts, mert
megőrülök. Miért is tanulok, ha fél perc alatt elkönyvelték, hogy ennyire béna
vagyok? - Na itt és most hagyd abba, Henikém, ez csak egy papír és csak az
fontos, amit te csinálsz. Mit gondolsz, hány mozgi tud ennyit segíteni, mint
te? - Persze, anya, csak vigasztalsz, ez itt nem a vigasztalás pillanata. - De
nézd, meg rajtad kívül még hányan mondhatják el magukról, hogy mozgalmas életük
van. - Igazad van, anya, de nem akartam ezt, teljes életet akartam. - És ki
mondta, hogy nem lehet teljes életed? - Senki, csak olyan szar érzés. - Nahát,
akkor meg felejtsd el. - Azért még egy darabig ezzel a témával feküdtem le és
ébredtem. Egyik délután átjött keresztapám és szóba került a dolgom. A szobában
voltam, igyekeztem befogni a fülem, szinte már szorítottam, de így is
meghallottam: - A Henike sosem fog dolgozni, bármennyire is igyekszik. Legalább
kap egy kis pénzt. - Majd kijelentette: de jó, hogy nem hallottam ezt. - Épp
hogy hallottam a kegyetlen szövegét, és megfogadtam, hogy én fogok győzni.
Sofi, jó tanár létére, nyáron is
rendületlenül is tanított. Én pedig élveztem, mert rendszerint láthattam és
kijött hozzám. Imádtam, hogy ketten vagyunk, és csak lotyogtunk angolul, na meg
persze nevettünk. Magát a nyelvet is szerettem, de ő rengeteg pluszt adott
nekem, így játszva és gyorsan haladtunk.
Közben elkezdtük építeni a
barátságunkat is, és nagyon jól megértettük egymást. Naphosszat csak
beszéltünk, ilyenkor eltűnt a tanár-diák kapcsolat, csak mi voltunk. Némi
korkülönbség van csak köztünk, igazán jó barátnők lettünk, szinte mindent
megbeszéltünk egymással. Már jobban ismertem, mint a saját tenyeremet. Annyira
szeretett volna már egy kisbabát. - Ne aggódj - kezdtem -, biztosan sikerül hamarosan
a baba is és még boldogabbak lesztek! - Közben megismertem általa a kínai
kultúrát is. Mivel ő már volt kint a férjével, így könnyű volt neki mesélni
Kínáról, élvezte, hogy érdekel minden kis részlet. Ő is tudott rólam mindent,
de a sérültségem okát nem fedtem fel előtte, mert zárkózott voltam még mindig
és nem tartottam fontosnak, pedig érdekelte a dolog. Így hát anya beszélt róla
ismét, én pedig feszültnek éreztem magamat. Sofi olyan maradt, mint a
beszélgetés előtt, sőt rám is mosolygott, mintha érezte volna, hogy zavar a
dolog. Nem tudtam, hogy ezek után mit fog érezni, egyáltalán nem bírnám, ha
sajnálna. Különben is senkinek semmi köze hozzá, hogy mi a bajom, elég, ha a
család tudja. Csak annyit kérdezett még: - Ugye más baja nincs a Heninek? Úgy
értem, hogy akár gyereket is vállalhatna. - Nem, ilyen gondok nincsenek, de ez
még a jövő titka lesz - válaszolta egyszerűen anya.
Elég sokat jöttek barátnőim a nyár
folyamán, legtöbbet Judit, akivel egyáltalán nem voltunk összhangban, más volt
a gondolatmenetünk a dolgokról. Ő erősen vallásos és ezt gyakran ki is
nyilvánította, engem pedig teljesen hidegen hagy a vallás. Szóval, hogy Isten
akarja, hogy pl. szomorú legyen, ez teljesen hülyeség. Egészséges létére ő
sokkal visszafogottabb volt. Én pedig, mint mindig, eleven és baromi beszédes
voltam. Amit nem bírtam elviselni, az az egész napos ülése, ezért elkezdtem
mozgatni. Sétálni vittem a faluba, vagy kirándultunk Szent Lászlóba. Ide anya
vitt ki bennünket és jött is értünk. Jól szórakoztunk és igazán ekkor éreztem
magam jól vele. Ő még zenét is ritkán hallgat. Ezért nem értem, miért is
voltunk olyan sokáig jó barátnők.
Folytatása következik..
****************************
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
PASZTERNÁK ÉVA: Ima és tavasz
Szemedben nem láthatom a fényt,
ami a múltunkból visszamaradt,
ami a múltunkból visszamaradt,
vörösen izzik a lenyugvó ég,
árkokat ásva a felhők alatt.
Bár a szél arcomra fújja
keservét minden rideg alkonyatnak,
nincs helye mégsem párás panasznak,
hagylak, nyugodj míg el nem szakad
sok emlékfoszlány, mint kopott
damaszt.
Csak selyem, csak muszlin illene
hozzánk
illatok közül fahéj és narancs,
fehér szárnyak, egy kis mennyország,
virágok, fák, ima és tavasz,
ringató folyó, csillogó vízzel
korsóban lágy ízű bor,
lehetnék párnád, lepedőd, dunnád...
Hittük majd így lesz valamikor
Csendemben minden nap itt figyelsz,
pillantásodban elveszek,
mérgelődöm, megmásítottad
a nekem tett szent ígéreted,
ha tudnád a súly, amit hagytál
milyen nehéz, milyen kemény,
s ha látnád hány csepp könny gurul
el
míg megszületik egy költemény.
Hány furcsa év telt, nem is tudod,
neked megszűnt a tér és idő,
hány szív maradt itt parlagon,
mert ami rossz volt felejthető.
A kárvallott napok úgy zsugorodnak
ahogy a távolság közénk szaladt,
s kitölteni a rémült hiányt
magamnak újból alkottalak.
És olyan kellemes így az óra
csak várlak, várlak mint dolgozóra
vár a terített asztal fehérben,
megrakva sülttel, süteménnyel
és rózsa gyúl sápadt arcodon,
narancs illat száll és fahéj...
Megfogod kezem, ha megérkezel
s viszel oda hol örök az éj.
2014. 12.17.
.................................
KOVÁCS JÓZSEF: Jártam
Jártam a Sínai hegyen,
Hallottam Mózes imáját,
Bár, mint ki örök hitetlen.
Titkon vártam a nagy csodát.
Hallottam Mózes imáját,
Bár, mint ki örök hitetlen.
Titkon vártam a nagy csodát.
Egy sziklába kapaszkodtam,
Készültem a nagy próbára
Ha eddig csak elodáztam,
Most magamat adtam volna.
Készültem a nagy próbára
Ha eddig csak elodáztam,
Most magamat adtam volna.
Ott próbáltam imádkozni,
Megígértem füvet és fát!
De ki sosem tudott adni
Miért, vár most alamizsnát?
Megígértem füvet és fát!
De ki sosem tudott adni
Miért, vár most alamizsnát?
Nem volt már hely a sziklákon
És mindenki imádkozva,
Túlnéztünk a csillagokon,
Kezünkben a szent fényt fogva.
És mindenki imádkozva,
Túlnéztünk a csillagokon,
Kezünkben a szent fényt fogva.
Így vártunk a napkeltére,
Magunkban csak rá gondolva,
Mint egykor Izrael népe
Várva a szent kőtáblára.
Magunkban csak rá gondolva,
Mint egykor Izrael népe
Várva a szent kőtáblára.
Csalódottan tértem vissza,
De nem pereltem az éggel.
Lelkemben csak rágondolva,
Szívemben tele reménnyel.
De nem pereltem az éggel.
Lelkemben csak rágondolva,
Szívemben tele reménnyel.
............
BEMUTATKOZIK KOVÁCS JÓZSEF
ÉLETRAJZI PRÓZAVERS
Hogy, ki vagyok? És honnan
jöttem?
Ezt most nektek, kibeszélem
Születtem egy száz éves ágyban,
A szilágyság legszebb falujában
Ezt most nektek, kibeszélem
Születtem egy száz éves ágyban,
A szilágyság legszebb falujában
Zovány e szép falunak neve,
Mit a Berettyó mos körbe, körbe.
Mit a Berettyó mos körbe, körbe.
Jöttem,Szüleim, nagy örömére,
Öt testvérem keservére,
Ennek, már hatvanhat éve
Hogy hívatlanul érkeztem ide.,
Öt testvérem keservére,
Ennek, már hatvanhat éve
Hogy hívatlanul érkeztem ide.,
Mosolygós kis gyerek voltam,
De a holdat, sosem láttam.
Iskolába, otthon jártam,
Még írni is megtanultam,
De olvasni, sosem tudtam,
Míg csak a braillet meg nem tanultam.
Később, Bukarestbe vittek,
Hogy sorstársaim között lehessek.
Gyógy masszőrt gyúrtak belőlem,
Dolgozni a Félixbe jöttem.
Gimnáziumba Váradon jártam,
Tanulmányaim itt, bepótoltam.
Házasságot is, itt kötöttem,
Látássérült a feleségem.
Gyermekáldásban nem részesettem,
Ebben, vakságom volt intelmem.
Harminc öt évet dolgoztam,
Mások nyavalyáit gyógyítgattam.
Ma is Nagyváradon élek,
Kit szülőföldemként tisztelek.
Olvasni mindig szerettem,A kirándulás volt szenvedélyem,
A jó bort meg nem vetettem,
Hisz a pincesor alatt születtem.
Magamról még mit irhatok,
Víg kedélyű ember vagyok.
Gazdagságom volt mindig a türelem,
Ingerelni, másokat sem szerettem.
Kiket legjobban szeretek,
Azok, ma is az emberek.
Kovács József Kopek
De a holdat, sosem láttam.
Iskolába, otthon jártam,
Még írni is megtanultam,
De olvasni, sosem tudtam,
Míg csak a braillet meg nem tanultam.
Később, Bukarestbe vittek,
Hogy sorstársaim között lehessek.
Gyógy masszőrt gyúrtak belőlem,
Dolgozni a Félixbe jöttem.
Gimnáziumba Váradon jártam,
Tanulmányaim itt, bepótoltam.
Házasságot is, itt kötöttem,
Látássérült a feleségem.
Gyermekáldásban nem részesettem,
Ebben, vakságom volt intelmem.
Harminc öt évet dolgoztam,
Mások nyavalyáit gyógyítgattam.
Ma is Nagyváradon élek,
Kit szülőföldemként tisztelek.
Olvasni mindig szerettem,A kirándulás volt szenvedélyem,
A jó bort meg nem vetettem,
Hisz a pincesor alatt születtem.
Magamról még mit irhatok,
Víg kedélyű ember vagyok.
Gazdagságom volt mindig a türelem,
Ingerelni, másokat sem szerettem.
Kiket legjobban szeretek,
Azok, ma is az emberek.
Kovács József Kopek
Hogy szülőfalumat sosem felettem, és
( és habár Nagyvárad, melynek mindenemet köszönöm)az alábbi versemben
megénekeltem és nektek is bemutatom,
A gyökerek nagyon fontosak és sosem szabad felednünk.
Zovány
Kedves falum, ki a mocsárból
születtél,
Év százaid alatt hej, sokat szenvedtél,
De mindened mi szép volt, nekünk megőriztél,
A rosszért is mindig jósággal fizettél.
Év százaid alatt hej, sokat szenvedtél,
De mindened mi szép volt, nekünk megőriztél,
A rosszért is mindig jósággal fizettél.
Hagyd, hogy az idegennek
bemutassalak,
Felismerhessenek ha majd erre járnak,
Nincs ilyen bölcsője ennek a világnak,
Eltévedt fiaid, mindig rád gondolnak.
Felismerhessenek ha majd erre járnak,
Nincs ilyen bölcsője ennek a világnak,
Eltévedt fiaid, mindig rád gondolnak.
Jobb oldalt falumat, a dombok
övezik,
Mögöttük nem túl messze, az erdő látcik.
És ezek a dombok, csoda dombok ezek,
Bennük borospincék, rajtuk szőlős kertek.
Mögöttük nem túl messze, az erdő látcik.
És ezek a dombok, csoda dombok ezek,
Bennük borospincék, rajtuk szőlős kertek.
Aztán két szép majdnem egyenes
utcája,
Össze köti őket, három sikátora.
Lent a kertek alját a Berettyó mossa,
Édes gyermekkorunk tiszta fürdőkádja.
Össze köti őket, három sikátora.
Lent a kertek alját a Berettyó mossa,
Édes gyermekkorunk tiszta fürdőkádja.
Két temetőjében, őseink pihennek,
Légyen örök béke, a mennyben lelküknek.
Az idő szobrot állit emlékeiknek,
Mi követői vagyunk ősi hitüknek.
Légyen örök béke, a mennyben lelküknek.
Az idő szobrot állit emlékeiknek,
Mi követői vagyunk ősi hitüknek.
Szinte a közepén nem túl magas
dombra,
Épült a falu református temploma,
Tornyában két harang, búsan siró hangja,
Az itt maradt híveket, hívja imára.
Épült a falu református temploma,
Tornyában két harang, búsan siró hangja,
Az itt maradt híveket, hívja imára.
Volt sok szép szilvása és sok
gyümölcsöse,
Tavasszal a mező virággal volt tele.
Kultúrház tetején állt a gólya fészke,
Olyan volt e falu, mint az éden kertje.
Tavasszal a mező virággal volt tele.
Kultúrház tetején állt a gólya fészke,
Olyan volt e falu, mint az éden kertje.
Gazdag volt e község, volt cselédje,
barma,
Volt sok szép hold földje és sok gazdag ura.
Tanulni hozzád jártak mások fiai,
Békében éltek itt a környék falvai.
Volt sok szép hold földje és sok gazdag ura.
Tanulni hozzád jártak mások fiai,
Békében éltek itt a környék falvai.
Drága kis falum, most mintha
szenvednél,
Látom többet temetsz, mint amennyit szültél,
Gondolj őseidre, ha most eltévedtél,
Keress vigasztalást a te Istenednél.
Látom többet temetsz, mint amennyit szültél,
Gondolj őseidre, ha most eltévedtél,
Keress vigasztalást a te Istenednél.
Tudom nincs tanácsod, és nincs
doktorotok,
Holnapra talán már nem lesz iskolátok,
De megmaradt hitetek és templomotok,
Itt maradt atyafik, most hozzátok szólok.
Holnapra talán már nem lesz iskolátok,
De megmaradt hitetek és templomotok,
Itt maradt atyafik, most hozzátok szólok.
Ti..., kik itt próbáltok továbbra is
élni,
Szeretetben, hitben mindig megmaradni,
Gyertek most még egyszer, együtt imádkozni,
Ne hagyjuk falunkat örökre elveszni.
Szeretetben, hitben mindig megmaradni,
Gyertek most még egyszer, együtt imádkozni,
Ne hagyjuk falunkat örökre elveszni.
............................
dr. KELLNER SZILVIA: Rossz felé halad
Érzem, életem rossz felé halad,
Összeroppanok e mázsás súly alatt.
Jöjjenek igaz angyalok s hamis istenek,
Vagy segítsenek azok, kik engem szeretnek.
Összeroppanok e mázsás súly alatt.
Jöjjenek igaz angyalok s hamis istenek,
Vagy segítsenek azok, kik engem szeretnek.
Szívem torz s lelkem is csak sír,
Bár magába zárna, egy hideg sötét sír.
Hisz meghalt nekem a múlt és a jövő,
A jelenem sem éppen elviselhető.
Bár magába zárna, egy hideg sötét sír.
Hisz meghalt nekem a múlt és a jövő,
A jelenem sem éppen elviselhető.
Érzem, életem rossz felé halad,
Összeroppanok e mázsás súly alatt.
Jöjjenek igaz angyalok s hamis istenek,
Vagy segítsenek azok, kik engem szeretnek.
Összeroppanok e mázsás súly alatt.
Jöjjenek igaz angyalok s hamis istenek,
Vagy segítsenek azok, kik engem szeretnek.
Már csak aludni… aludni vágyom,
Az életem egy pokolból jött álom.
Bármit teszek, az nem jó soha sem,
Egy egész katasztrófa a létezésem.
Az életem egy pokolból jött álom.
Bármit teszek, az nem jó soha sem,
Egy egész katasztrófa a létezésem.
Érzem, életem rossz felé halad,
Összeroppanok e mázsás súly alatt.
Jöjjenek igaz angyalok s hamis istenek,
Vagy segítsenek azok, kik engem szeretnek.
Összeroppanok e mázsás súly alatt.
Jöjjenek igaz angyalok s hamis istenek,
Vagy segítsenek azok, kik engem szeretnek.
Hiába kérem, sosem nem jön senki,
Jobb lenne innen örökre eltűnni.
Nem kell nekem segítség, boldogulok magam,
Rázúdul mindenkire majd érzelem hadam.
Jobb lenne innen örökre eltűnni.
Nem kell nekem segítség, boldogulok magam,
Rázúdul mindenkire majd érzelem hadam.
Érzem, életem rossz felé halad,
Összeroppantam e mázsás súly alatt.
Ne jöjjetek angyalok sem istenek,
Segítségemmel már rég elkéstetek.
Összeroppantam e mázsás súly alatt.
Ne jöjjetek angyalok sem istenek,
Segítségemmel már rég elkéstetek.
Íródott: 2015. május 2.
..................................
MÁTYÁS RITA: Fohászom...
Térdre borultam ím előtted,
reszkető lelkem hozzád emelem!
Hozzád száll fohászom minden igéje,
Ne vedd még el a testvéremet!
Gyenge testében még küzd az akarat,
keltsd újjá testét, mint főnixmadarat!
Kérlek Téged Mindenható Uram,
e gyarló lelket, mely újra eléd zuhant,
Emeld fel a földről,teste még erőt kér,
vezéreld haza elgyöngült testét, lelkét!
Jó atyához méltón, értékeld életét,
Mert tiéd a hatalom és a dicsőség!
Mindörökké Ámen!
reszkető lelkem hozzád emelem!
Hozzád száll fohászom minden igéje,
Ne vedd még el a testvéremet!
Gyenge testében még küzd az akarat,
keltsd újjá testét, mint főnixmadarat!
Kérlek Téged Mindenható Uram,
e gyarló lelket, mely újra eléd zuhant,
Emeld fel a földről,teste még erőt kér,
vezéreld haza elgyöngült testét, lelkét!
Jó atyához méltón, értékeld életét,
Mert tiéd a hatalom és a dicsőség!
Mindörökké Ámen!
2015.05.16.
........................................
BOGNÁR PAPP IRÉN: Virágzó akácfám
Virágfüzér-haját
megrázza az akác,
szórja kábult illatát
a szélben részegen.
Mámortól telt szívem.
Ujjongva lépek tovább!
Magas,délceg akácom
ragyog az udvaromban.
Pompázik minden
elszálló májusomban!
megrázza az akác,
szórja kábult illatát
a szélben részegen.
Mámortól telt szívem.
Ujjongva lépek tovább!
Magas,délceg akácom
ragyog az udvaromban.
Pompázik minden
elszálló májusomban!
Pillangós- szájából
csöppen a mézes nektár.
Pünkösdnek ünnepén
frissen virul lábánál
vadrózsabokor csokra.
Méhek szállnak szirmaikra
szerelmes édes csókra .
Szép akácfa lányom,
örök menyasszonyom.
............................
HIRTH ÉVA: Talán
Talán elmúlnak egyszer a gondok.
Talán lehetek egyszer még boldog.
Talán helyre áll még az életem,
akkor is, ha nem vagy velem.
Nézem a felhőket,
szabadon lebegnek,
szárnyalnak a magasban,
különböző alakban.
Talán ha felhő lehetnék,
akkor én is szárnyalhatnék,
bejárnám a világot,
levetkőzném a sok gondot.
Nem időznék egy helyben sokáig,
fentről nézném az emberek gondjait,
simogatnám a hajukat,
puszilgatnám az arcukat.
Vigasztalnám őket a bajban,
ölelgetném a karjaimban,
és mikor minden jóra fordulna,
tovább mennék, az utamra.
A felhőket, ha nézem,
megnyugszik a lelkem,
olyan nyugalom telepszik rám, hogy
már nem is érzem magam mostohán.
Oly sok szeretet van bennem,
az egész világot át kéne ölelnem,
a boldogságot, mindig meglelem,
mikor az ég, kékjében: elveszem…
A fellegekben lebegek, repülök,
reggelre szivárványt küldök,
vissza többé nem nézek,
újra, s újra előre lépek.
.........................................
KOZMA ZSUZSA: Egyek vagyunk
Leszek kezed, leszek lábad,
leszek zsámoly, s leszek párna,
leszek csillag, hold, ha kell!
leszek zsámoly, s leszek párna,
leszek csillag, hold, ha kell!
Mások vagyunk,
de mégis Egy!
de mégis Egy!
Leszek lelkedben
szikrázó új remény,
biztatást adó úti fény!
szikrázó új remény,
biztatást adó úti fény!
Alamizsna? - ne menj-,
nem Te vagy, kinek kérned kell!
nem Te vagy, kinek kérned kell!
Isten előtt nincs Ő, meg Én,
Emberek vagyunk e Földtekén.
Emberek vagyunk e Földtekén.
Tőle kaptuk az életet,
Ölellek
"Tenyerén Született"!
Ölellek
"Tenyerén Született"!
Másnak születtünk, de utunk egy,
Mások vagyunk,
de mégis Egy!
Mások vagyunk,
de mégis Egy!
****************************
4. EREDMÉNYHÍRDETÉS
A PRÓFÉTA LÉPTEI - IRODALMI PÁLYÁZAT
Kedves olvasók!
A próféta léptei címmel írta ki
pályázatát a Romániai vakok szövetsége, melynek beadási határideje április 15-e
volt. A nyertesek listáját, alább küldöm :
A próféta léptei irodalmi
pályázat 2015. A Szücs László a Várad című kulturális folyóirat
főszerkesztője vezette zsűri, május 8-án kihirdette, a Bihar és Szilágy
megye vakok szövetsége által ki irt, irodalmi pályázat eredményét.
Miután, minden kedves szerzőnek
megköszönte a részvételt, az első három helyezést, a következő alkotóknak
ítélte oda:
Stollmár Barbara
Horenka Erika
Jenei András
és még az alábbi öt alkotót
pontozta:
4. Nagy Vendel vers
5.
Bieber Mária
6.
Haraszin Erzsébet
7.
Kovács József
8.
Balog Béla
Gratulálunk a nyerteseknek, és
munkájukhoz további sikert kívánunk!
Azt azért érdemes észrevenni,
hogy az első öt díjazott a Megszólalok magazin külső munkatársa.Illusztrációként álljon itt az első helyezett verse.
STOLLMÁR BARBARA :Bizonyítás, vagy felejtés
Én pontosan tudom.
Tudom, hogy lelkembe örök betűt vésett,
hogy ellent tegyek, senki nem kérhet,
mert szeretet, kitartás él bennem érte!
Tudom, hogy lelkembe örök betűt vésett,
hogy ellent tegyek, senki nem kérhet,
mert szeretet, kitartás él bennem érte!
S mert az élet sok téren szólít,
csak mert szívemben ezernyi szépség hódít,
semmi sem marja el őt örökös helyéből,
épp úgy ott lakik, táplál rezzenéséből.
csak mert szívemben ezernyi szépség hódít,
semmi sem marja el őt örökös helyéből,
épp úgy ott lakik, táplál rezzenéséből.
De virtuális némaságra
kényszerültem,
közben megnyilvánítom őt apró jelekben.
Ezen érzelmeket nincs kinek megénekeljem,
nem akadt, kinek rendületlen kifejezzem.
közben megnyilvánítom őt apró jelekben.
Ezen érzelmeket nincs kinek megénekeljem,
nem akadt, kinek rendületlen kifejezzem.
A jóságos Istennek azért mind hálát
adok,
hogy ismerem e hangot,
hogy érthetem e szót, dallamot,
s annak mind fölött, hogy ezt megszólaltathatom.
hogy ismerem e hangot,
hogy érthetem e szót, dallamot,
s annak mind fölött, hogy ezt megszólaltathatom.
Nem mindig van rendjén,
ha álszentül fecsegünk, locsogunk,
minden szót jajongva kimondunk,
az főképp nem, ha örök életre földön zokogunk.
ha álszentül fecsegünk, locsogunk,
minden szót jajongva kimondunk,
az főképp nem, ha örök életre földön zokogunk.
Tudd meg, én nem teszem!
Tűzön, vízen át kiáltva szeretem,
úgy, ahogy nekem adatott,
szóból, hangból formáltatott.
Tűzön, vízen át kiáltva szeretem,
úgy, ahogy nekem adatott,
szóból, hangból formáltatott.
Tudd meg, hogy zenéje által
megéreztem sok színűségét e kerek nagy világnak,
és minden féle más világnak,
befogadom hangját mindenféle kultúrának.
megéreztem sok színűségét e kerek nagy világnak,
és minden féle más világnak,
befogadom hangját mindenféle kultúrának.
Fogd fel végre,
hogy nem áll módomban rám zárni ajtaját,
nem szándékozom sötétben élni Isten szép napját,
és formálom végtelenszer sok oldalról hangját!
hogy nem áll módomban rám zárni ajtaját,
nem szándékozom sötétben élni Isten szép napját,
és formálom végtelenszer sok oldalról hangját!
Ő sosem kívánja tőlünk,
hogy rideg egyhangúságba merüljünk.
Nem követte ő sem ezt a példát,
hiszen ha így tesz, hogy adta volna ezerféle hangját?
hogy rideg egyhangúságba merüljünk.
Nem követte ő sem ezt a példát,
hiszen ha így tesz, hogy adta volna ezerféle hangját?
Tehát vésd be mélyen elmédbe
bennem, s tudom, másban sem,
neve nem kerül a feledésbe,
nincs, mi felülírja, nincs, ki elvétesse!
bennem, s tudom, másban sem,
neve nem kerül a feledésbe,
nincs, mi felülírja, nincs, ki elvétesse!
Jegesen, s kíméletlen hangon,
itt kifakadó gondolatban
megerősödve E felkiáltással zárom soraimat,
meg ne kerüld szavaimat!
Íratlanul írva, énekelve él a dalnok bennem!
itt kifakadó gondolatban
megerősödve E felkiáltással zárom soraimat,
meg ne kerüld szavaimat!
Íratlanul írva, énekelve él a dalnok bennem!
****************************
5. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
VÁRKONYI KITTY: 5. PARANCSOLAT
2. FEJEZET - 6.RÉSZ
Marikának a kálvária soha
véget nem szakadónak hatott, hiszen Évi mellől hamarosan elvitték, amit nehezen
dolgozott fel. Évike és Kisvali, évekig hiányzott neki. Petiért sírt esténként
és Lacika emléke is fájdalmasan kínozta a lelkét. Semmit nem értett és
igyekezett megfelelni azoknak az elvárásoknak, amiket elé állítottak,
több-kevesebb sikerrel. Az iskolában azonban képtelen volt figyelni,
összefüggésekre rájönni és megérteni őket. Két évben is megbukott. Gondolatai a
valóságokon kalandoztak, testvérein, anyján és olyan eseménysorokon, amikre nem
volt semmiféle hatása, és lehetősége sem, hogy azokat megváltoztassa.
Magyarázatokat keresett, leginkább, hogy szüleit felmentse a történtek alól.
Terveket szövögetett a jövőről, amikor majd az összes testvérével együtt lehet
és megélheti az összetartozás felemelő élményét, amit régen, amikor még együtt
voltak, fel sem ismert. Most meg, amikor egyedül érzi magát, hányszor, de
hányszor eszébe jutnak azok, akiket szeret és hányszor, de hányszor emlékszik
egyetlen napon is rájuk, meggyőződve arról, hogy szereti őket, hiányoznak, és
nyilván való, hogy ők is szeretik őt. Ez volt az egyetlen kapaszkodó, amibe
görcsösen marta a körmét, hiszen a környezet, amibe került hideg volt,
érzéketlen és érdektelen közönnyel bámult rá.
Várkonyi Kitty |
Ahogy belépett az intézet kapuján,
azonnal levitték az alagsorba és ráparancsoltak.
– Mindent vegyél le magadról! A
bugyit is. Újakat kapsz.
Szemérmes mozdulatokkal bújt ki a
fehérneműből, rádobta a feltornyosult ruhakupacra, amit már leszórt magáról és
állt ott szerencsétlennek érezve magát pucéran, amíg nem jött két nő a belső
helyiségből, akik újabb ruhákat hoztak neki.
– Szia! Nahát! Milyen szép kislány
vagy! Nézd, hoztunk neked új ruhákat. Ráírjuk a nevedre, ebbe a kis zsákba
teszed majd, amit elviszel. Jó lesz?
– Csókolom – nézett fel zavartan,
kezeit nem is tudva hová tegye, az ágyékára-e, vagy szépen fejlett mellei elé.
Azonnal belebújt egy rózsaszín
alsóneműbe, majd egy blúzt kapott magára, hogy szorongása felengedjen. A nők,
már nem néztek rá, csak odavetett kérdéseik érték el, legtöbbre nem is
válaszolt.
– Hogy hívnak? – érdeklődtek, pedig
a lapon ott kellett lenni a nevének is, amiről dolgoztak és adták ki neki a
holmikat.
– Marika.
– Mi van a szüleiddel? Meghaltak?
Mari nem válaszolt.
– Testvéreid vannak?
– Igen.
– No, nézzed már! A te lábadra
nincsen lánykacipő. Sebaj! Kapsz egy fűzős lapos kis fiúcipőt. A kutya se
mondja meg, hogy fiúra való.
A kutya valóban nem mondta volna, ám
Marika úgy érezte, hogy már semmije sincs, még a lábát is elfiúsítják itt,
pedig otthon azért cipő mindig volt és egyik szebb, mint a másik. Esetlenül
fűzte a kerek orrú barna cipőt a lábán, és közben teljesen idegennek érezte.
Önmagát is azonnal idegenül érezve meredt maga elé. Azonnal rájött, hogy
szoknyában idétlenül fog kinézni ebben az ormótlan fiú cipőben.
– Hány testvéred van Marika?
– Hatan vagyunk. Három lány, három
fiú.
– Ez nagyon szép. A testvéreid is
ide jönnek?
Marikában egy pillanatra megállt az
ütő. Ez még eszébe sem jutott eddig. Miért is ne jöhetnének ide mind? Nem is
értette. A kérdést nyitva hagyta, gondolatai teljesen lekötötték minden
figyelmét.
– No, majd csak megnyugszol itt
kislány. Biztosan jó lesz neked itt, majd meglátod! – Bíztatták, de a szánalom
sütött a szemükből, ahogy ránéztek.
Lejött érte valaki, akit szintén nem
ismert, de a fiatal nő, a nevén szólította.
– Gyere Marika, felkísérlek az
igazgatónőhöz, aztán majd…na. Gyere velem.
Az épület rideg idegenségében,
kedvesnek hatott az aulából nyíló igazgatói iroda. Kicsit várakozni kellett,
mire kilépett széles mosolyával az intézmény vezetője. Csak a mosoly volt
kedves, bár Marika rossz érzéssel nyugtázta azt is. Gesztusai kimértnek
hatottak és szavaiból semmi egyéb nem jött le, csak a tények.
– Most itt élsz velünk majd, foglalj
helyet nálam – terelte a szobába. – Jó lesz neked itt, majd meglátod. Ha bármi
gondod van, ide jöhetsz bátran. Értetted?
Marika bólintott.
– Akkor mehetsz is, majd Rózi
felkísér téged és megmutatja a hálókat és minden helyiséget. Az iskola az utca
végén van, oda fogsz te is járni a többiekkel együtt. Abba az iskolába nem csak
ilyen gondozott gyerekek járnak, hanem családban élők is. Biztosan be fogsz majd
illeszkedni. Na, induljatok akkor!
Még meg se melegedett alatta a
szék, már ment a hatalmas épület emelete felé Rózával, aki az alagsorba is érte
jött, de fogalma se volt arról, hogy a nő kicsoda. Később derült ki, hogy
gondozó, aki a lányokhoz van beosztva. Az épület egyik felében fiúk laktak, a
másikban lányok. Közös lépcsősor vezetett a két részt elválasztó találkozáshoz.
A lépcsőházban fiúk bámultak Marikára, ormótlan cipőjén röhögve. Esetlennek és
valóban nevetségesnek érezte magát.
Nem változott később sem ez az
érzés, az első tanítási naptól az utolsóig így maradt.
Esetlenül lépkedett és próbálta
felfogni ki kicsoda, amikor a hálóba vezette őt Róza. Egy szép arcú lányt
jegyzett meg, akit a többiek Babának hívtak és egy ellenszenves magas lányra
emlékezett, aki a csoport szerint Bénuci volt. A többiek mintha nem is léteztek
volna. Pedig ott voltak, körbeállták és próbáltak beszélgetni vele, de ő nem
válaszolt, félrehúzódott, mire mindannyian ott hagyták. Nem igazán azt mutatta
magáról, mint ami ő. Nem is tudatosan, inkább csak óvatosságból, önvédelemből
az ismeretlenek hatványozott magasai között. Körül se nézett. Érezte, hogy
beszélgetéseik célpontja ő lehet, de nem akart odafigyelni a piszkálódásnak
érzékelt megjegyzésekre. Teljesen úgy érezte, hogy kicsúszott talpa alól a
talaj és ő lebeg valahol a valóság és az elképzelni sem lehet tartomány között.
Soha még ennyire egyedül nem érezte
magát. A vacsorához készülődve Baba mellé lépett, csak, hogy valakivel beszélni
tudjon. Bögre Erzsébet volt a neve, kedves és mosolygós lánynak tűnt. Igazából
csupán kevésbé volt riasztó, mint a többi lány.
Akiket szeretett, mind egy szálig
eltűntek mellőle, akikhez ragaszkodott, mind a múltban voltak és a jelen,
kapaszkodók nélküli ismeretlen világ volt számára. Nem volt senkije, pedig öt
testvért tudott eddig és anyját, apját, akik egyik napról a másikra kiléptek az
életéből. De neki, ott megállt a világ.
– Gyere velem! Megmutatom az
ebédlőt. Ha sikerül, akkor a mi osztályunk hálójában lesz az ágyad. Nem tudom,
hányan leszünk. Lehet, hogy tíz fölött, és akkor neked a hetedikesekkel kell
majd aludni – fordult hozzá Erzsi.
– Miért? Nem lehet betolni oda még
egy ágyat? – kérdezte Marika, mire mindenki nevetni kezdett, aki mellettük
állt.
– Hogy lehetne? Hát nem láttad? Ott
vannak az éjjeli szekrények és nincs is több hely. A szoba közepére, csak nem
fognak behúzni neked egy ágyat! Egyébként most kaptunk új heverőket. Legalább
is mi, a nyolcadikosok. A többi hálóban még vaságyak vannak. Majd meglátod.
Marika nem akarta igazán meglátni,
de végül mégis így lett. A hetedikesekhez rakták őt, amin már meg se lepődött.
Legalább nem kell beszélgetni senkivel. A „kicsik” esti balettet jártak este a
hálóban, néha oda-oda sandítva Marikára, aki rájuk se nézett. Ült az ágyán és
vacakolt a kapott holmijával, nézegette a babahintőport, és szagolta a sampont.
Majdnem takarodó volt már, mire Erzsinek eszébe jutott, hogy Marika el se tud
pakolni.
A folyosón álló szekrények közül
megmutatta, melyiket jelölték ki Marinak. Kapott hozzá kulcsot is, az egyetlen
olyan holmit, amiről azt hihette, hogy az övé.
– Róza néni küldte neked és azt
üzeni, holnap megyünk ballonkabátokat venni valami nagyáruházba – nyújtotta a
kulcsot Marika felé.
A vásárlás gyorsan lezajlott. Marika
nem is értette mi a feladat. Mire feleszmélt, már nem maradt olyan kabát, ami
tetszett volna neki, így be kellett érnie a méretére való bordó ballonkabáttal,
amiben picit se érezte jól magát. Utálta ezt a színt. Valahogy már mindegy is
volt, a cipő után, amiben esetlennek és idétlennek érezte magát.
A másnap olyan hirtelen tört be a
hálóba, mint valami ablakon bevágott kő. A nagy csendre ébredt fel és
visszagondolva rémlett a zajongás is, amit mély álomban átaludt. A többiek már
elmentek, talán épp reggeliznek, amiről ő már nyilván lekésett. Egy másik
kislányt látott ébredezni, aki hetedikes volt, hiszen a hetedikesek hálójában
kapott helyet éjszakára. A lány nevét se tudta.
– Elaludtunk? – kérdezte tőle, amíg
a barna hajú lány nagy lassan feltápászkodott.
– Úgy látszik – felelte – most
vihetjük mi a büdögét.
A szája lefelé görbült, majdnem
sírva fakadt. Marika erősen lapozott az emlékezetében, hátha rájön mit jelent a
szó: büdöge. De sehogy nem akadt még a nyomára sem, ezért kérdezett.
– Mit vihetünk mi? És hová? Miről
beszélsz?
– Ja, neked nyilván nem mondták. Az
viszi a vattákat a kazánba, aki elalszik. Ezért soha senkit nem ébresztenek
fel, aki nem kel magától, mert senki nem akarja a fiúk előtt vinni a véres
vattákat égetni.
– Mi van? A fiúk előtt? – képedt el,
és szinte látta magát a fiú cipőben, ahogy cipel súlyos bödönöket, amikből
lógnak a szennyedékek, és az ismeretlen fiúk, gúnyos arccal sorfalat állnak
közben.
Gyorsan kapkodták magukra a
ruhát, futottak a mosdó felé és kapták kezükbe a badellákat. A folyosó üres
volt, ám a reggeliből visszatérő csellengő srácokat nem lehetett kikerülni. Égő
arccal rohantak az alagsor felé. Marika úgy hitte vissza se találna egyedül,
annyira kanyargós volt a pince rész, mire rátaláltak a kazánra.
– Én Mari vagyok – fordult a barna
hajú lány felé, aki pont úgy futott, mint ő. Nagyon szerettek volna már túl
lenni a büntetésen, amit az elalvás okozott.
– Ildi. Siessünk! Alig marad időnk
átérni a suliba.
Két kazán is állt egymás mellett. Az
ajtajuk keskeny volt, így beborításról szó sem lehetett, egyenként kellett
bedobálni a bűzös, gusztustalan vattákat. Marikának megfordult a gyomra. Ildi
edzettebb volt és humorosra vette a dolgot.
– Nézd már! Ez biztos Bunyicé –
nevetett – neki van ekkora segge is. Marika nem tudta kiről van szó, de fantáziája
neki is beindult és körbeírta kire gondol, amikor megfogott egy-egy vérrel
szennyezett vattát.
– Ez meg Bengáé – nevetett Ildire. A
név, véletlen rögzült emlékezetébe, talán mert annyira találónak érezte a
nagytermetű lányra, akinek mindene óriásinak tűnt.
Az undort legyűrték, végeztek a
dologgal és igyekeztek visszafelé. Nem számítottak arra, hogy a fiú traktusból
egy egész csapat várja majd őket röhögve. Marika felháborodottan állt meg és a
hozzá legközelebb álló fiú felé lépett.
– Szeretnéd, ha a fejedre húznám? –
A nyomaték kedvéért megemelte a badellát. A fiúk röhögtek, azonnal az érintett
lett a központi ugratás alanya.
– Jól fog állni neked Szása! –
Vihogtak.
– Kérd el Szása, jó lesz a suliban
kalapnak.
– Mind megkaphatjátok, hülye pöcsök
– fordult sarkon Marika és rohant Ildi után, aki nem merte volna felvenni a
szócsatát soha, és már menekülőre fogta.
– Te teljesen bolond vagy. Rád
fognak szállni. Majd meglátod – aggódott.
– Igen? És én közben mit csinálok?
Le vannak szarva! Inkább azt mutasd meg, hol a suli, mert nem tudom.
– Jó, megvárlak, siess! Kajálni már
úgysincs kedvem.
– Nekem se. Várj! Keresem a füzetet,
amit tegnap kaptam, aztán mehetünk.
Végigfutottak a lépcsőkön, ki a
kapun, majd szembe is kerültek az iskola épületével.
Szocreál épület betonból,
három szinten, sok ablakkal. Marikának nem tetszett. Sehol egy fa, vagy bokor,
semmi abból a közegből, ami őt eleresztette, majd magára hagyta ebben a kopár
fővárosban. Ildikó is ott feledte őt az aulában. Nem tudta merre menjen. Keresgélni
kezdett ismerős arcokat, leginkább Babát, hogy megtudja melyik az osztálya.
Bénucit fedezte fel a tömegben, egy pillanatra csupán, de elindult arra.
– Te nem velünk fogsz járni – szólt
hozzá egy lány, akire nem emlékezett, hogy látta volna – a mi osztályunkba jó
tanulók vannak, te biztosan a b-be kerülsz.
– Az hol van? – Nézett a lányra és
próbált valami támpontot keresni a tájékozódáshoz a rengeteg idegen arc között.
Mit érdekelte őt, ki milyen tanuló itt, és éppen most, hová fogják őt rakni! A
folyosók egyformának tűntek, a szinteken teljesen egyforma volt minden, az
ajtókon semmi kiírás.
– Várj! Ott a kis Halász. Majd ő
segít neked. Szólok neki.
Halász Zoli készségesen jött,
bámulva Marika arcába, folyton vigyorogva és élvezve a házigazdaszerű szerepet.
Tetszett neki a lány. Valóban segített, bekísérte Marit az osztályba, és
próbált mindenkiről mondani valamit. Marika képtelen volt megjegyezni annyi
nevet és főleg úgy, hogy összekösse az arcokkal. Már nem is figyelt. Idegei
pattanásig feszültek, az új környezet inkább taszította, mint kedvére lett
volna. Beült a padba egészen hátul, ahol senki nem volt és bámult ki az
ablakon. Szinte észre se vette, hogy már óra van. A tanár bent volt a teremben,
beszélt, a zsivaj és galacsindobálás, futkosás nem szűnt meg. Marika, mintha
nem is létezne, belesimult a semmibe, a létező lehetetlenség homályába, mint
valami tárgy, mint a padok, a fogas, az ablakok, amik természetes módon vannak
ott, ahová rakták őket.
Nem történt sok esemény a
tanév végéig. Néhányszor kirándulni mentek az intézetből és valami hegyre, majd
mezőre, ahol focizni lehetett. Marikát kapusnak állították be a fiúk és ő
kiválóan vetődött a labda után ahhoz, hogy ne is akarják kivenni onnan.
Végtelenül utálta ezeket a kirándulásokat.
Egyszer azonban felkérték szavalni,
mert irodalom órán szépen olvasta a verset. Ballagásra kellett az iskolában is
és az intézetben is szavalnia. Az intézet külön erre a célra pódiumot is
épített, Marikának meg ruhát adott, amiben csodásan érezte magát. A ruha fehér
volt, nagy piros pöttyökkel, alja loknisan bő, derekán hátul kötő, amivel
lepkét köthettek rá a lányok és felső részének ejtett válla, csónakra
emlékeztető nyakkivágása roppant jól állt neki. Szinte beleszeretett a ruhába,
amiben végre nem érezte magát esetlennek, és a hófehér lakkcipő, amit szintén
erre az alkalomra kapott, rég nem ismert boldogsággal töltötte el. Hiába. A
pódiumon belesült a versmondásba, pedig tudta, még álmából ébresztve is mondta
volna. De most, itt, egyetlen hang sem jött ki a torkán. Csak állt ott, szólni
akart, de nem tudott. Mintha a torka összenőtt volna, és azonnali fulladást
okozna, ha szólni akar. Soha nem érzett még ilyet. A nevető arcok közötti
megszégyenülés évekig kísérte. A ruhát és szép cipőt, szinte azonnal visszavették
tőle. Sajnálta. Az iskolában azonban, az osztály előtt hibátlanul és szépen
szavalta el a verset, amit az intézetben képtelen volt elmondani.
Viszont Vali járt bent
Marikánál, még a téli szünet elején. Marika, szemében fájdalommal nézett az anyjára,
de nem kérdezett semmit. Vali sírt. Megígérte, hogy nyárra kiviszi magához.
Sírt, teherrel megnőtt hasát fogva fogadkozott, hogy mindenkit hazavisz, nem
csak Marikát.
Csak erre várt végig, a záró-jegyek
beírása napján is csak ezzel foglalkozott.
– Halál Mari! Milyen jegyet akarsz
matematikából? – Kérdezte az osztályfőnök őt is, mint mindenki mást.
– Hová jelentkeztél? Melyik iskolába
továbbtanulni?
– A Kossuth Zsuzsába, óvónőnek –
felelt Mari – szakközépiskolába.
Az osztály röhögött. Mindenki ipariba
ment, vagy éppen dolgozni, csak Mari jelentkezett érettségit is adó iskolába.
Nem értette mi a vicces ebben.
– Rendben. Megkapod a négyest.
Marika elképedt, hiszen soha nem
lett volna képes négyest szerezni matekból, még ha keresztre feszítik se ment
volna, annyira nem szaladt neki a matematika. Nem is értette, miért kellett
akkor kétszer buknia, aztán egész évben tanulni, felelni, dolgozatokat írni, ha
a vége ennyire egyszerű. Úgy látszik, az életet bármikor át lehet igazítani
arra, amerre haladni akarunk, és nem is kell mással foglalkozni. A papiros
úgyis többet mond, mint amit tudni kell, vagy éppen kevesebbet. Attól függ, ki
tölti ki, és mit ír bele. A végén úgyis az lesz, aminek lennie kell.
A nyár hamar jött, tele
feladattal az intézmény részére, hiszen az összes nyolcadikost el kellett
helyezni más intézményekben és a sorsukról gondoskodni kellett. Az Aga utcában
csak nyolcadik év végéig maradhatnak a gyerekek. Már mindenki tudta hová megy,
mi lesz vele, csak Marika nem. Néha felmerült benne, hogy talán róla
megfeledkeztek, hiszen ahogy fogyott a bent lakó diákok létszáma, úgy nőtt
azoké, akik megtudták hova kerülnek. Marika azonban nem tudott semmit. Már csak
ketten maradtak június közepére, mire elhatározta, hogy szólni fog. Az irodában
nem volt senki, csak a takarítónő.
– Hát, te mit akarsz itt? – Nézett
hátra, mikor belépett.
– Nem tudom, kit keresek, de már
mindenki elment és csak én maradtam itt.
– Mert biztos nem figyeltél, hová
kell menned. A Bajzába mentek sokan, biztos neked is oda kéne.
– De oda biztosan nem, mert én
középiskolába fogok járni. A többiek meg ipariba mentek. Régebben azt mondták
kollégiumra várok, csak nem tudom melyikbe.
– Te szűzisten! Délután jön be ide
valaki, majd szólok. Addig csomagold össze a holmidat. A ruhautalványt se
kaptad meg? Mi van már itt!? Megáll az ész!
– Micsodát? Nem kaptam én semmit se.
– Na, várjál, nem soká telefonálok,
na. Itt még ezt befejezem, aztán szólok az igazgatónőnek. Még ilyet!
Délutánra lett megoldás, még a
ruhautalványt is megkapta. Rózi direkt miatta jött be és eligazította a
dolgait. Mehetett a motyójával a Zsil utcába, amiről azt se tudta hol van, bár
a gondozónő elmagyarázta hogyan jut oda. Szinte fellélegzett, amikor anyját
látta meg a kapuban, érte jött. Nem is volt kinek bejelenteni, hová megy. Az
iroda már zárva volt. Így az intézet vezetése azt képzelte, hogy Halál Mari
átköltözött a kollégiumba. Senki nem járt utána.
Vali kivitte nyári szünetre magához,
a kicsi Emő mellé, akinek Marika szívből örült. Nem érdekelte már a
továbbtanulás, az iskola és a kollégium se, amit számára kijelöltek lakhelyül.
Anyjával megfeledkezett mindenről, amit addig fontosnak érzett. Ment mellette,
mosolygott és azt akarta, Vali is olyan boldog legyen, mint most ő.
– Nézd Anyu! Kaptam
ruhautalványokat. Rajta van, hol lehet beváltani, vehetnénk ruhákat.
– Mutasd csak, kisjányom! – Nyúlt
érte Vali, felcsillanó szemmel. – No, akkor megyünk a Luxus áruházba! Jau’
lesz?
Mentek, miközben Vali elmesélte mi
van otthon, és mi van Lacikával, Kisvalival és Évával. Sokat tudott, Lacikát
rendszeresen látogatta is, ha azt a három vizitet rendszernek lehet nevezni
egyáltalán. Öt év, sok idő a gyerekeknél.
– És Peti? És Ferike? – Nézett rá
Mari – Velük mi van?
– Jaj, hát majd végeznek már nem
soká. Jönnek biztos azok is.
A belvárosban Marika csak bámult.
Kirakatok, egyik a másik után, emberek özöne, autók, buszok, villamos és zaj,
amitől alig hallotta anyját. Fogalma se volt, hogy jutottak oda, az egyik utca
számára pont olyan volt, mint a másik. Az utalvány nagy összegről szólt, mégis,
itt a Luxus áruházban ez nem számított soknak. Minden roppant drága volt.
Emőnek vettek azonnal kiscipőt és két rugdalózót, majd Marika kapott egy
nadrágot és szoknyát. A nadrág ciklámen színű volt, műszálas, trapéz-szabású.
Marika idegenkedve nézte magát a próbafülkében, lábán a barna, intézeti
cipővel, amitől nagyon szeretett volna már megszabadulni. De nem szólt. Vali új
cipőt nézett magának, és Palinak vásároltak még egy inget. Az utalványt
beváltották, majd elindultak haza.
Folytatása következik.
****************************
6. BEMUTATJUK...
MRÁZ ERZSÉBET IRMA VERSEIT - BEMUTATKOZÁS
Mráz Erzsébet Írma |
Nyírmihálydiban születtem. Nyíradony
és Nyírábrány után költöztünk Hajdúnánásra.
Itt fejeztem be az általános iskolát. A helyi Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban érettségiztem, fizika tagozaton, aztán Nyíracsádon óvónőként dolgoztam képesítés nélkül.
Itt fejeztem be az általános iskolát. A helyi Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban érettségiztem, fizika tagozaton, aztán Nyíracsádon óvónőként dolgoztam képesítés nélkül.
A következő állomás: Nyíregyháza, a
Bessenyei György Tanárképző Főiskola magyar- orosz szakán végeztem.
Ekkor kezdtem el tanítani Hajdúnánáson, a 4. Sz. Általános Iskolában. Azóta sem változtattam munkahelyet, az iskolát
Átkeresztelték, átszervezték, én maradtam egészen 2011. augusztus 31-ig, az általános iskolák összevonásáig, most az összevont iskolában dolgozom.
1986-ban kezdtem el írni. Egy tanítványom szerepelni akart az anyák napi ünnepségen, nem tudtam neki verset adni, nem ismerte az
édesanyját, írtam neki egyet. Így kezdődött.
Néhány írásom megjelent a helyi újságban, ünnepségeken a szakköröseim mondták a verseimet, nem is tudták, hogy én írtam.
2006 óta egy pesti kiadó, az Accordia Kiadó, antológiáiban jelentek meg verseim, ezt egy pályázat előzte meg. Van két
Ekkor kezdtem el tanítani Hajdúnánáson, a 4. Sz. Általános Iskolában. Azóta sem változtattam munkahelyet, az iskolát
Átkeresztelték, átszervezték, én maradtam egészen 2011. augusztus 31-ig, az általános iskolák összevonásáig, most az összevont iskolában dolgozom.
1986-ban kezdtem el írni. Egy tanítványom szerepelni akart az anyák napi ünnepségen, nem tudtam neki verset adni, nem ismerte az
édesanyját, írtam neki egyet. Így kezdődött.
Néhány írásom megjelent a helyi újságban, ünnepségeken a szakköröseim mondták a verseimet, nem is tudták, hogy én írtam.
2006 óta egy pesti kiadó, az Accordia Kiadó, antológiáiban jelentek meg verseim, ezt egy pályázat előzte meg. Van két
önálló kötetem /VERS-VIRÁGZÁS 2009.,
A HEGYCSÚCS MESSZE VAN 2013./.
Az utóbbi időben prózával, verses
mesével is próbálkozom, több kiadóval is van kapcsolatom, megjelentetik
írásaimat.
Két gyermek édesanyja vagyok, ők
felnőttek, önállóak, és van egy unokám, aki a verseimet olvassa, mondja,
ő második osztályba jár.
Életem tragédiája: édesanyám halála.
Gyermekeim mellett édesapám, két testvérem és barátaim biztatására is
számíthatok.
..................................
MRÁZ ERZSÉBET IRMA: A FÁK KÖZÖTT...
A fák között zúg a szél,
Zizeg a sok tűlevél.
Lenn, alattuk patak szalad,
Követ cipel, gyorsan halad.
A halacskák versenyt úsznak,
Úgy sietnek, ahogy tudnak.
Kicsi madár száll a partra,
Vizet inna, hogyha kapna.
Lelassít a kis patak,
Ihatnak a madarak.
Aztán gyorsan tovább robog,
Csodálom, mily szépen csobog.
A parton ülve hallgatom,
Hogy mióta, nem is tudom.
Azt hiszem, most boldog vagyok,
Azt remélem, nekem csobog!
................................
SZOMORÚ, DE SZÉP!
Szomorúan szitál,
Esik reggel óta,
Fejem fölött hallik
A bús madárnóta.
Nincsen napfény, nincs mit enni,
Nincsen semmi se,
Ettől olyan boldogtalan
Az ő élete.
Hideg szél jár a fák között,
A fészek körül,
Felborzolja pihe-tollát,
Ennek nem örül.
Néz le rám a fenyőfáról,
Érzi bánatom,
Itt van velem, megvigasztal,
Megjutalmazom.
Hoztam neki néhány magot,
Énekeljen még,
Hallgatom a bús énekét,
Szomorú, de szép.
...................................
ÍGY HOZTA AZ ÉLET
Nyújtottam a kezem
Segítséget kérve,
De nem figyeltek rám,
Senki nem nyúlt érte.
Nyújtottam a kezem,
Hátha segíthetek,
Nem fogta meg senki
Segítő kezemet.
Nyújtottam a kezem,
Segítsünk egymásnak,
Félek, nagyon félek,
Könnyen megaláznak.
Nyújtanám a kezem,
Próbáljuk meg együtt,
Csak megvető közöny,
Fásultság mindenütt.
Nyújtsam hát a kezem,
Vagy adjam fel végleg?
Legyintsek rá én is:
Így hozta az élet!
..............................
RITKÁN JÁR ERRE…
Ritkán jár erre
A boldogság madara,
Mikor idetéved,
Ráül a vállamra.
Itt megpihen kicsit,
Vidám dala száll,
Boldogan hallgatja,
Aki erre jár.
Meghallgatom sokszor,
Nekem szól a dal,
Csodálatos dallam,
Kicsit felkavar.
Most sokkal szebb minden,
Csak rád gondolok,
Akik hallják a dalt,
Mind-mind boldogok.
Messze száll az ének,
A boldogság dala,
Maradj velem, kismadár,
Ne hagyj itt soha!
Maradj velem, kismadár,
Zengjen a dalod,
Gondoskodom rólad,
Hogyha akarod.
Cserébe te énekeled
A boldogság dalát,
Hogy ne legyek szomorú,
Amíg várok rád.
....................................
SZÉP ÁLMOKAT SZŐTTEM...
Szép álmokat szőttem,
Széttépte az élet,
Egy pillanat csupán,
Minden semmivé lett.
Aztán újra kezdtem,
Új álmokat szőttem,
Csak szőttem, mint a pók,
Míg végül nem győztem.
Nem szőttem több álmot,
Álmok nélkül éltem,
Csak tettem a dolgom,
Már nem is reméltem.
Azt vártam nagyon, hogy
Majd vége lesz egyszer.
Álmok, tervek nélkül
Minek él az ember?
Találkoztam veled,
Boldogságot hoztál,
Újra ragyog a fény,
Más nem számít most már.
Lehet, hogy majd elmégy,
És nem nézel vissza,
Az nagyon fog fájni,
De marad egy szikra.
Ez a kicsi szikra
Lángocskává nőhet,
Lángocskává, lánggá,
Hatalmas láng lehet.
.........................................
KORÁN KELT…
Korán kelt ma a Nap,
Régen volt már reggel,
Maradna szívesen,
Tudja, mennie kell,
Régen volt már reggel,
Maradna szívesen,
Tudja, mennie kell,
Tűzpiros palástját
Felvette már éppen,
Most csodálja magát
Itt, a tó tükrében.
Felvette már éppen,
Most csodálja magát
Itt, a tó tükrében.
Elégedett nagyon,
Mosolyogva halad,
Míg lassan eltűnik,
Megy a kertek alatt.
Mosolyogva halad,
Míg lassan eltűnik,
Megy a kertek alatt.
Aztán még visszanéz,
Mintha elköszönne,
Vörös köntösében
Csak búcsút intene.
Mintha elköszönne,
Vörös köntösében
Csak búcsút intene.
Majd végleg eltűnik,
Hiába is nézem,
Köpenye darabját
Itt hagyta az égen.
Hiába is nézem,
Köpenye darabját
Itt hagyta az égen.
Közeleg az este
Hatalmas léptekkel,
Átfesti az eget
Nagy, szürke ecsettel.
......................................
GYÖNGYVIRÁG
Megbújik a levél alatt
szerényen,
Bár élhetne, mint annyian,
kevélyen.
szerényen,
Bár élhetne, mint annyian,
kevélyen.
Illata száll, messzire száll
a szélben,
Virága a földig hajlik
egészen.
a szélben,
Virága a földig hajlik
egészen.
Árnyékban él, ritkán jön ki
a fényre,
Erőt gyűjt, mert küzdelmes az
élete.
a fényre,
Erőt gyűjt, mert küzdelmes az
élete.
Levél alatt, az árnyékban
megbújik,
De őt így is észreveszik,
szeretik.
megbújik,
De őt így is észreveszik,
szeretik.
Hófehérek a szirmai,
gyönyörű,
Kis virága, mint a gyöngyszem,
gömbölyű.
gyönyörű,
Kis virága, mint a gyöngyszem,
gömbölyű.
Szakítanék néhány szálat,
nem merek,
Tanulhatnánk szerénységet,
emberek!
Üdvözlettel: Mráz Erzsébet Irma
****************************
7. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
R. RICHARD BLIND: A szellem szállta fivér
Egy Shadowmoon nevű angol
falucskában minden este különös árnyak táncoltak, valószínűleg a hold fénye
miatt. Mégis Halloweenkor keringtek a legfurcsábbak. A fák, a bokrok, és a
különféle tárgyak árnyai ilyenkor nem tűntek normálisnak. Úgy látszott, mintha
az árnyak mozogtak és tekeregtek volna. A 13 éves Brant Black is félt ezektől
az árnyaktól. Kicsiny házuk verandáján állt Halloween estéjének kezdetén. Az
olajlámpás ide-oda ingadozott reszkető kezében, minek eredményeként az udvaron
kavargó árnyak még ijesztőbbé váltak.
Brant nagyot nyelt és így korholta magát:
– Ne ijedjél meg ennyire, nem kell ilyen félősnek lenned, hisz ezek az árnyak a lámpától és a hold által megvilágított tárgyaktól látszanak ennyire rémisztőnek.
Önmaga leszidása nem hatott rá, mivel ugyanúgy reszketve járt keze-lába. Annak érdekében, hogy jobban lásson, kezével kifésülte homlokába hulló takaros szőke haját, miközben tudta, hogy a pupillái kitágultak a rettegéstől. Elhatározásra jutott, hogy gyorsan lefürdik, majd elmegy a faluban tartott, évente ismétlődő Halloweeni vásárba, ahol vesz magának egy ijesztő maszkot, amellyel este rémisztgetheti az embereket cukorkáért. Ez a gondolat némelyest megnyugtatta, még mosolyt is csalt az arcára. Ábrándozását a következő hang zavarta meg:
– HUUU! - kiáltott rá valaki.
Brant ijedtében majdnem leesett a verandáról, alig bírta a lámpást a kezében tartani. Pityeregve fordult meg, és jól hallható megbántottsággal kérdezte:
– Bátyó, miért ijesztettél ennyire rám? Tudod, hogy félek a sötétben, és a szellemek sem a kedvenceim.
Felnézett sokkal magasabb, izmosabb, és bátrabb testvérére.
A 16 éves tinédzser nem késlekedett a válaszokkal.
– Azért hoztam rád a frászt, mert így legalább este nem alszol.
A kisfiú tudta, hogy a testvére igazat mondott, mivel állandóan gonoszkodott vele.
Erre inkább nem mondott semmit, de meg mert volna esküdni, hogy bátyja homokszín haja alatt lévő barna szemében a gonoszság lakozott.
Csupán egy pillanatig látta, utána úgy tűnt, mintha csak képzelte volna.
A testvére most így szólt:
– Fürödj meg, pupák, és aztán elviszlek magammal a vásárba –azzal tovasietett.
Brant ujjongva sietett a kicsinyke fürdőhelységbe.
Útközben alig vetett egy pillantást szegényes viskójuk poros és öreges bútoraira. Gyorsan megtisztálkodott, átöltözött, majd megkereste a bátyját.
Az udvar elejében talált rá, onnan együtt siettek tovább a falu zsúfoltabban lakott része felé.
Sok szegényesebb és csicsásabb ház mellett haladtak el, mire a vásárnak otthont adó piactérhez érkeztek. Volt ott mindenféle látnivaló: édességek, sütemények, szép kelmék, illatos üvegcsék, kényelmes cipellők, hasznos szerszámok. Brant csak egy kósza pillantást vetett rájuk, mert pénze nem volt őket megvenni, és feleslegesen nem akarta a szívét fájdítani.
Egy szép, ugyanakkor rémisztő maszkot választott. Nagyon tetszett neki a megvásárolt darab: sötétkék színű volt, a szemeinél vörös karikákkal, hegyes fülekkel, bennük sok aranyra hasonlító karikával.
Ráadásul még haja is volt, ami dús fonatokban csüngött alá, egy-egy színes szalaggal és mintás madártollal díszítve.
Remélte, hogy a testvérének is annyira fog tetszeni, mint amennyire neki, ezért mosolyogva közeledett felé. Bátyja épp pár csinos lány körül sündörgött.
Tartott a lányoktól, nem mert a jelenlétükben megszólalni. A bátyja észrevette öccse figyelő tekintetét, és magához intette őt. A kisfiú riadtan közeledett a bátyjához, és a szép lányokhoz. Amikor karnyújtásnyira ért, a testvére a grabancánál fogva megragadta. Brant meg se bírt mukkanni a meglepetéstől. Robert megnyugtatóan mosolygott a lányokra, miközben öccsét maga mellett húzva sietett ki a vásártérről.
Épp a standok szélénél jártak, amikor egy tagbaszakadt öregasszony karon ragadta Brantet.
Nagyot nyelt és kérdezni akart, de nem jutott rá ideje, mert a néni szólalt meg előbb:
– Fiam, nagy veszély vár rád, az álarcot ne felejtsd el!
Többet nem állt módjában megosztani Brantel, mert Robert elrángatta őt onnan. Brant nem tudott tiltakozni ez ellen, hisz a testvére sokkal erősebb nála, ezért némán, könnyeit nyelve tűrte a megpróbáltatásokat. Az öreg, dilisnek tűnő asszony szavait rég elfelejtette már.
Mostanra az utolsó boltokat is maguk mögött hagyták.
Hirtelen megálltak, Brant majdnem átesett Roberten.
A bátyja berántotta őt egy Kissikátorba, ahol rögtön a falhoz taszította.
Megragadta a nyakát és szorongatni kezdte.
– Ennek meg mi baja? Miért bánt engem? - töprengett magában.
– Lehet, hogy én idegesítettem fel. - hibáztatta magát.
Felnézett testvére szemébe, ahol semmi emberit nem látott. A szemei koromfeketék voltak, és bennük az árnyak úgy kavarogtak, mint a pipában gyújtott dohány füstje.
– Mi vagy, ki vagy te? - kérdezte elhaló hangon.
A bátyja arcán egy olyan mosoly tűnt fel, ami még legrosszabb pillanataiban sem volt rá jellemző. Brant levegője majd’ elfogyott már a satuként szoruló ujjak miatt.
Végül Robert is megszólalt:
– Egy gonosz szellem vagyok, aki ma sok rémtettet fog elkövetni a bátyád testében.
A hang, ami elhagyta Robert torkát, nyomokban sem hasonlított a sajátjához. A kisfiú esze sebesen járt, hisz most már elhitte a régi történeteket, amikben azt állították, hogy Halloweenkor elhalványodik a határ az anyagi- és a szellemvilág között.
Egyre jobban fulladozott, és a szemei előtt sötétkarikák táncoltak. Az eszméletvesztés közelében járt, kezében görcsösen szorongatta a maszkját.
Az öregasszony szavai ebben a pillanatban jutottak eszébe. Felemelte a kezét, és az arca elé helyezte az álarcot. Lehunyta a szemeit, és várta a halált. Egy dörrenést hallott, aztán pedig a szellem szállta bátyja ijesztő hangját.
– Mit csinálsz, te szerencsétlen, minek az a maszk? Úgy is megfulladsz pillanatokon belül.
A kisfiú összeszedte minden erejét, és kinyitotta könnyektől csillogó szemeit.
Utolsó lélegzetével suttogta el:
– Takarodj ki a bátyámból, és menj vissza oda, ahová tartozol.
Szavait először néma csend fogadta, majd egy vérfagyasztó sikoly. Az utóbbit Brant már nem hallotta, mert elájult az oxigén hiánytól. Amikor legközelebb felébredt, ugyanott volt a sikátorban. A bátyja guggolt mellette, a vállát rázta.
A kisfiú felnézett a testvérére, majd megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, mivel nem látta fivére szemében a furcsa árnyak kavargását.
Elhatározta, hogy senkinek se mondja el a történteket, mivel nem hinnének neki, és könnyen az ispotályban találhatná magát.
Ettől kezdve sokkal jobb lett a kapcsolata a testvérével.
A kavargó árnyakról ezután sem beszélt senkivel, de sokkal jobban figyelt rájuk.
Brant nagyot nyelt és így korholta magát:
– Ne ijedjél meg ennyire, nem kell ilyen félősnek lenned, hisz ezek az árnyak a lámpától és a hold által megvilágított tárgyaktól látszanak ennyire rémisztőnek.
Önmaga leszidása nem hatott rá, mivel ugyanúgy reszketve járt keze-lába. Annak érdekében, hogy jobban lásson, kezével kifésülte homlokába hulló takaros szőke haját, miközben tudta, hogy a pupillái kitágultak a rettegéstől. Elhatározásra jutott, hogy gyorsan lefürdik, majd elmegy a faluban tartott, évente ismétlődő Halloweeni vásárba, ahol vesz magának egy ijesztő maszkot, amellyel este rémisztgetheti az embereket cukorkáért. Ez a gondolat némelyest megnyugtatta, még mosolyt is csalt az arcára. Ábrándozását a következő hang zavarta meg:
– HUUU! - kiáltott rá valaki.
Brant ijedtében majdnem leesett a verandáról, alig bírta a lámpást a kezében tartani. Pityeregve fordult meg, és jól hallható megbántottsággal kérdezte:
– Bátyó, miért ijesztettél ennyire rám? Tudod, hogy félek a sötétben, és a szellemek sem a kedvenceim.
Felnézett sokkal magasabb, izmosabb, és bátrabb testvérére.
A 16 éves tinédzser nem késlekedett a válaszokkal.
– Azért hoztam rád a frászt, mert így legalább este nem alszol.
A kisfiú tudta, hogy a testvére igazat mondott, mivel állandóan gonoszkodott vele.
Erre inkább nem mondott semmit, de meg mert volna esküdni, hogy bátyja homokszín haja alatt lévő barna szemében a gonoszság lakozott.
Csupán egy pillanatig látta, utána úgy tűnt, mintha csak képzelte volna.
A testvére most így szólt:
– Fürödj meg, pupák, és aztán elviszlek magammal a vásárba –azzal tovasietett.
Brant ujjongva sietett a kicsinyke fürdőhelységbe.
Útközben alig vetett egy pillantást szegényes viskójuk poros és öreges bútoraira. Gyorsan megtisztálkodott, átöltözött, majd megkereste a bátyját.
Az udvar elejében talált rá, onnan együtt siettek tovább a falu zsúfoltabban lakott része felé.
Sok szegényesebb és csicsásabb ház mellett haladtak el, mire a vásárnak otthont adó piactérhez érkeztek. Volt ott mindenféle látnivaló: édességek, sütemények, szép kelmék, illatos üvegcsék, kényelmes cipellők, hasznos szerszámok. Brant csak egy kósza pillantást vetett rájuk, mert pénze nem volt őket megvenni, és feleslegesen nem akarta a szívét fájdítani.
Egy szép, ugyanakkor rémisztő maszkot választott. Nagyon tetszett neki a megvásárolt darab: sötétkék színű volt, a szemeinél vörös karikákkal, hegyes fülekkel, bennük sok aranyra hasonlító karikával.
Ráadásul még haja is volt, ami dús fonatokban csüngött alá, egy-egy színes szalaggal és mintás madártollal díszítve.
Remélte, hogy a testvérének is annyira fog tetszeni, mint amennyire neki, ezért mosolyogva közeledett felé. Bátyja épp pár csinos lány körül sündörgött.
Tartott a lányoktól, nem mert a jelenlétükben megszólalni. A bátyja észrevette öccse figyelő tekintetét, és magához intette őt. A kisfiú riadtan közeledett a bátyjához, és a szép lányokhoz. Amikor karnyújtásnyira ért, a testvére a grabancánál fogva megragadta. Brant meg se bírt mukkanni a meglepetéstől. Robert megnyugtatóan mosolygott a lányokra, miközben öccsét maga mellett húzva sietett ki a vásártérről.
Épp a standok szélénél jártak, amikor egy tagbaszakadt öregasszony karon ragadta Brantet.
Nagyot nyelt és kérdezni akart, de nem jutott rá ideje, mert a néni szólalt meg előbb:
– Fiam, nagy veszély vár rád, az álarcot ne felejtsd el!
Többet nem állt módjában megosztani Brantel, mert Robert elrángatta őt onnan. Brant nem tudott tiltakozni ez ellen, hisz a testvére sokkal erősebb nála, ezért némán, könnyeit nyelve tűrte a megpróbáltatásokat. Az öreg, dilisnek tűnő asszony szavait rég elfelejtette már.
Mostanra az utolsó boltokat is maguk mögött hagyták.
Hirtelen megálltak, Brant majdnem átesett Roberten.
A bátyja berántotta őt egy Kissikátorba, ahol rögtön a falhoz taszította.
Megragadta a nyakát és szorongatni kezdte.
– Ennek meg mi baja? Miért bánt engem? - töprengett magában.
– Lehet, hogy én idegesítettem fel. - hibáztatta magát.
Felnézett testvére szemébe, ahol semmi emberit nem látott. A szemei koromfeketék voltak, és bennük az árnyak úgy kavarogtak, mint a pipában gyújtott dohány füstje.
– Mi vagy, ki vagy te? - kérdezte elhaló hangon.
A bátyja arcán egy olyan mosoly tűnt fel, ami még legrosszabb pillanataiban sem volt rá jellemző. Brant levegője majd’ elfogyott már a satuként szoruló ujjak miatt.
Végül Robert is megszólalt:
– Egy gonosz szellem vagyok, aki ma sok rémtettet fog elkövetni a bátyád testében.
A hang, ami elhagyta Robert torkát, nyomokban sem hasonlított a sajátjához. A kisfiú esze sebesen járt, hisz most már elhitte a régi történeteket, amikben azt állították, hogy Halloweenkor elhalványodik a határ az anyagi- és a szellemvilág között.
Egyre jobban fulladozott, és a szemei előtt sötétkarikák táncoltak. Az eszméletvesztés közelében járt, kezében görcsösen szorongatta a maszkját.
Az öregasszony szavai ebben a pillanatban jutottak eszébe. Felemelte a kezét, és az arca elé helyezte az álarcot. Lehunyta a szemeit, és várta a halált. Egy dörrenést hallott, aztán pedig a szellem szállta bátyja ijesztő hangját.
– Mit csinálsz, te szerencsétlen, minek az a maszk? Úgy is megfulladsz pillanatokon belül.
A kisfiú összeszedte minden erejét, és kinyitotta könnyektől csillogó szemeit.
Utolsó lélegzetével suttogta el:
– Takarodj ki a bátyámból, és menj vissza oda, ahová tartozol.
Szavait először néma csend fogadta, majd egy vérfagyasztó sikoly. Az utóbbit Brant már nem hallotta, mert elájult az oxigén hiánytól. Amikor legközelebb felébredt, ugyanott volt a sikátorban. A bátyja guggolt mellette, a vállát rázta.
A kisfiú felnézett a testvérére, majd megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, mivel nem látta fivére szemében a furcsa árnyak kavargását.
Elhatározta, hogy senkinek se mondja el a történteket, mivel nem hinnének neki, és könnyen az ispotályban találhatná magát.
Ettől kezdve sokkal jobb lett a kapcsolata a testvérével.
A kavargó árnyakról ezután sem beszélt senkivel, de sokkal jobban figyelt rájuk.
..................................................
KARDON ANNAMÁRIA: A HAZUGSÁG SÚLYA
- Képzeld, járunk Petivel! Ugye, milyen jó? Már én sem vagyok szingli! - lelkendezett Rita legjobb barátnőjének, Diának.
- Már ideje volt - vágott vissza a lány, de piszkálódását nem gondolta komolyan.
Úgy vélte, egyáltalán nem ciki, hogy barátnőjének tizennégy év alatt még sohasem volt fiúja, de ezt nem mondhatta meg neki. Ritának ugyanis az volt az életcélja, hogy megtalálja az igazit, és úgy gondolta, az életben nem fogja megtalálni, ha egyszerűen senki sem hajlandó járni vele! És mindig heves ellenkezésbe kezdett, mikor a felnőttek azt mondták neki, hogy ráér majd a főiskolán nézelődni. A franc fog addig várni - gondolta minden egyes alkalommal, mikor valaki ezzel jött neki.
- Hogy történt? - tette fel az ilyenkor elvárható kérdést Dia, és lehúzta a vécét, hogy ne dobja ki őket a takarítónő, aki utálta, ha a mosdót a lányok traccsolásra használták.
- Hát... Igazából nem tudom pontosan. Csak úgy jött. A villamosmegállóban, tegnap.
- Mi van? Nem is egyszerre indultatok! - értetlenkedett Dia, és kezdte kicsit furcsának találni a történetet.
- Akkor találkoztunk, mikor anyu leküldött a boltba, ő meg a kutyáját vitte sétálni - közölte Rita, mintha ez olyan magától értetődő dolog lett volna.
Diának nem maradt ideje tovább faggatózni, mert megszólalt a csengő, és rohanniuk kellett órára. Innentől kezdve nem is nagyon esett szó köztük Petiről, a lány mindössze annyit kért barátnőjétől, hogy ne beszéljen róla senkinek.
Két hét telt el. Rita naplója tele volt Peti nevével, a mobilján őt állította be háttérképnek, minden külsős barátnőjének beszámolt róla. Azt akarta, mindenki tudja meg, milyen boldog is ő. Az osztálytársai azonban nem tudhatták meg. Legalábbis most még nem. Azért hozta össze ezt az egészet, hogy féltékennyé tegye az őt összetörő Szabolcsot, de kezdte úgy gondolni, hogy ez tisztességtelen. Főleg azok után, hogy Szabolcs nem szándékozott szakítani Lucával.
Dia aznap Rita SMS-ére ébredt. Barátnője egyetlen szót írt neki: Szakítottunk.
Az iskolában azonnal megkereste petit, és letámadta. Barátnőjét mostanában túl boldognak látta ahhoz, hogy egy fiú ilyet tehessen vele. Ezt nem hagyhatta szó nélkül.
- Mi a francot képzelsz magadról? Rita halálosan szerelmes beléd, te meg csak úgy kidobod! Miért jöttél össze vele, ha nem akartál tőle semmi komolyat?
Peti elképedve nézett évfolyamtársára, akit alig ismert. A lány nem tartozott az ő társaságához, sőt, egyáltalán egyik iskolai társasághoz sem tartozott. Kizárólag Ritával barátkozott. Akkor most mi ez az egész, hogy lehet, hogy egyáltalán szóba áll vele? És honnan veszi, hogy Rita meg ő?
- Az csak egy félreértés volt - magyarázkodott később Rita, mikor a fiú megkérdezte tőle, mi ez az egész, és honnan vette, hogy van köztük valami? - Dia kamuzta az egészet. Én nem mondtam semmi ilyet. Jó, na. Tetszel nekem. De nem úgy. Felejtsük el, oké?
- - - - - - - - - - - - - - - -
Rita már több, mint három éve nem
gondolt Petire. Annyi minden történt vele az elmúlt időben, hogy eszébe sem
jutott a hazugsága. Most azonban, hogy volt osztálytársa felbukkant fogadott
nővérének életében, hirtelen visszatért az egész.
- Örülök, hogy jól kijöttök! - mondta barátnőjének, mikor az beszámolt neki arról, milyen jókat Skype-olnak.
- Hát, én is, elhiheted - mosolygott a kamerába Virág, a lány, akivel az elmúlt három évben olyan szoros kötelék alakult ki köztük, hogy testvérekként gondoltak egymásra.
- Figyelj. Nem szeretném, ha rólam beszélnétek! - kérte halkan Rita, és kikapcsolta a kamerát, nehogy az ő szeme láttára kezdjen könnyezni.
- De miért? Mi történt köztetek? Nem úgy volt, hogy ti ketten jártatok pár hétig?
- Az csak egy félreértés volt! Egy olyan gyerekszerelem. Egy hülyeség - magyarázkodott Rita, majd köszönés nélkül kilépett a beszélgetésből.
Minél többet gondolt arra az időre, annál jobban utálta magát. Emlékezett, milyen érzés volt neki, mikor szerelmet vallott Szabolcsnak, aki azt mondta neki, hogy barátnője van. Emlékezett, mennyire féltékennyé akarta őt tenni. Azt akarta, hogy szenvedjen, addig érezzen fájdalmat, amíg már nem bírja tovább, és belássa, hogy ennek csak akkor vethet véget, ha kidobja akkori barátnőjét, az iskola legmenőbb lányát. És eszébe jutott, milyen csúnyán kihasználta Petit.
A következő napok azzal teltek, hogy átkozta a múltat, Szabolcsot, annak volt barátnőjét, de főleg önmagát. Utálta, hogy ezt tette. Hogy tudott ekkorát hazudni? Becsapta a barátait, a szeretteit, sőt, önmagát is. Akkor úgy gondolta, ügyesen kimagyarázta magát, de nem így történt. Fogadott nővére ezek szerint még mindig emlékezett a dologra. Arra, ami önmagában is gonosz dolog lett volna tőle, de így, hogy az egészet csak kitalálta, még borzasztóbbnak tűnt.
El akarta mondani mindenkinek, mi történt akkor valójában. Pontosabban azt, hogy mi nem történt. Véget akart vetni ennek az egésznek, mielőtt kiderül. De egyszerűen nem merte megtenni. Érezte, ha kiderülne, hogy az egészet csak ő találta ki, minden barátja cserben hagyná, és soha többé nem hinnének neki. Talán a szerelmét, Ferit is elvesztené. Mi értelme volt ennek? Semmi. Szabolcsot nem tette féltékennyé, mivel nem is tudott meg semmit, a barátait becsapta, Petit kellemetlen helyzetbe hozta.
Egyik este úgy érezte, ez neki nem megy tovább. Feltúrta az összes szekrényt, mire végre rátalált arra a bizonyos gyógyszerre. Bedobta a táskájába, és vonattal elutazott szerelméhez.
Csodálatos éjszakát töltöttek együtt, a legszebbet egész életükben, Rita azonban nem merte teljesen átadni magát az érzésnek, hogy valaki igazán szereti. Mit szólna Feri, ha megtudná, hogy még neki is hazudott? Hogyan bízna meg benne ezek után? Az éjszaka folyamán úgy érezte, nem tudja eléggé megvallani érzéseit párjának, azt mondta, még halálában is csak őt fogja szeretni.
Mikor fáradtan, egymást ölelve feküdtek az ágyban, elhatározása erősen megingott. Nem tudta, jól teszi-e, amit tesz. Nem akarta itthagyni Ferit. Végül döntött. Minek maradjon vele, ha a hazugsága miatt úgyis valószínűleg szakítani fognak? Nem bírta tovább tartani magát, a szeméből kibuggyant egy kövér könnycsepp, és végigszántotta az arcát.
- Mi a baj, édes? Megint az osztálytársaid? Nem érdemes sírni miattuk! Én szeretlek, és örökké veled maradok. Nem akarlak szomorúnak látni.
Ezek a szavak a lány szívéig hatoltak. Mélyen bevésődtek lelkébe, hogy akkor sem felejtse el őket, ha megteszi az elkerülhetetlent.
- Akkor is velem maradsz, ha már nem leszek többé? - kérdezte halkan.
- Akkor is - ölelte át párja a reszkető lányt. - De ilyet ne mondjál, nem mehetsz el! Itt kell maradnod velem!
Rita erre nem mondott semmit, csak szorosan kedveséhez bújt, és várt. Mikor az elaludt, óvatosan lefejtette magáról az ölelő karokat, és kibújt az ágyból.
A táskájában azonnal megtalálta a kis dobozt. A konyhából hozott magának egy pohár vizet, és a fürdőszobába ment.
Egymás után bevette az összes nyugtatót, a dobozt apró darabokra vágta, majd a szemetesbe dobta, és visszament a szobába. Volt még egy kis dolga. A táskája legmélyén lapult a levele. Ahogy visszabújt szerelme mellé, a borítékot a párna alá csúsztatta.
- Jól vagy? - kérdezte félálomban Feri, és szorosan magához húzta a lányt.
- Igen. Jól. Szeretlek, mindig szerettelek, és mindig szeretni foglak, akkor is, ha már nem ébredek fel holnap!
Ezek voltak a lány utolsó szavai.
Másnap Feri arra ébredt, hogy fázik. Valami hideg nyomódott a testének. Beletelt egy kis időbe, mire rájött, hogy Ritát tartja a karjában. De most nem volt olyan forró, mint máskor, tagjai ernyedtek, élettelenek voltak.
Hirtelen értelmet nyert minden. Rita kétségbeesett sírása, elsuttogott vallomásai, és az a pillanat, mikor éjszaka kilopózott. Szorította magához a halott lányt, és nem érdekelte a méltósága, zokogott, mint egy kisgyerek.
Mikor rászánta magát, hogy kiszellőztesse az ágyneműjét, a kezébe akadt a boríték. Felbontotta, kivette a levelet, és olvasni kezdte.
"Drága szerelmem!
Ha olvasod ezt a levelet, akkor sikerült a tervem, és többé már senkit sem fogok zavarni. Nem fogok hazudni, történeteket kitalálni, barátokat becsapni. Lehet, hogy haragszol rám, de ha tudnád az igazságot, talán megértenél. Lehet, hogy nem olyan nagy ügy ez, de én nem tudok együttélni a gondolattal, hogy hazudtam mindenkinek. Neked is.
Én mindig szeretni foglak, és azt akarom, hogy boldog légy. Majd találsz magadnak valakit, aki nem fog becsapni, aki nem használja ki az embereket. Én most elmegyek. Te tudod, a többieknek nem kell megtudnia. Így talán minden olyan marad, mint régen.
Mindennél jobban szeret:
Rita"
A fiúnak elapadtak a könnyei, és hirtelen fellobbant a haragja. Ennyit arról, hogy nem hagyja el! Miért nem bízott meg benne? Együtt megoldották volna! De nem, ez a lány mindenáron el akart menekülni. De ő nem fog, és bármi is van a halál után, ő bebizonyítja neki, hogy megbízhatott volna benne, mert ő még ezzel együtt is szeretni fogja! Még ott is szeretni fogja!
Pár órával később két zokogó felnőtt ült dermedten az ágy mellett. A szülők nem tudták, mi történt, és nem is tudták már meg soha. Emlékezetükbe örökre bevésődött a kép, ahogy a két szerelmes még holtában is egymás karjaiban fekszik.
Később megtalálták a levelet, de nem olvasták el. Úgy gondolták, nem tartozik rájuk, mi történt azon az éjszakán. Csak azt remélték, hogy ők ketten boldogok odaát.
És igazuk volt. Rita és Feri lelke újra egymásra talált. A szerelmük még a halálban is győzött. De ezt nem tudhatta meg senki, ahogy Rita titkát sem. Tudták, hogy talán nem kellett volna ezt tenniük, de nem gondoltak rá. Együtt voltak, nem vesztették el egymást, és csak ez számított.
- Örülök, hogy jól kijöttök! - mondta barátnőjének, mikor az beszámolt neki arról, milyen jókat Skype-olnak.
- Hát, én is, elhiheted - mosolygott a kamerába Virág, a lány, akivel az elmúlt három évben olyan szoros kötelék alakult ki köztük, hogy testvérekként gondoltak egymásra.
- Figyelj. Nem szeretném, ha rólam beszélnétek! - kérte halkan Rita, és kikapcsolta a kamerát, nehogy az ő szeme láttára kezdjen könnyezni.
- De miért? Mi történt köztetek? Nem úgy volt, hogy ti ketten jártatok pár hétig?
- Az csak egy félreértés volt! Egy olyan gyerekszerelem. Egy hülyeség - magyarázkodott Rita, majd köszönés nélkül kilépett a beszélgetésből.
Minél többet gondolt arra az időre, annál jobban utálta magát. Emlékezett, milyen érzés volt neki, mikor szerelmet vallott Szabolcsnak, aki azt mondta neki, hogy barátnője van. Emlékezett, mennyire féltékennyé akarta őt tenni. Azt akarta, hogy szenvedjen, addig érezzen fájdalmat, amíg már nem bírja tovább, és belássa, hogy ennek csak akkor vethet véget, ha kidobja akkori barátnőjét, az iskola legmenőbb lányát. És eszébe jutott, milyen csúnyán kihasználta Petit.
A következő napok azzal teltek, hogy átkozta a múltat, Szabolcsot, annak volt barátnőjét, de főleg önmagát. Utálta, hogy ezt tette. Hogy tudott ekkorát hazudni? Becsapta a barátait, a szeretteit, sőt, önmagát is. Akkor úgy gondolta, ügyesen kimagyarázta magát, de nem így történt. Fogadott nővére ezek szerint még mindig emlékezett a dologra. Arra, ami önmagában is gonosz dolog lett volna tőle, de így, hogy az egészet csak kitalálta, még borzasztóbbnak tűnt.
El akarta mondani mindenkinek, mi történt akkor valójában. Pontosabban azt, hogy mi nem történt. Véget akart vetni ennek az egésznek, mielőtt kiderül. De egyszerűen nem merte megtenni. Érezte, ha kiderülne, hogy az egészet csak ő találta ki, minden barátja cserben hagyná, és soha többé nem hinnének neki. Talán a szerelmét, Ferit is elvesztené. Mi értelme volt ennek? Semmi. Szabolcsot nem tette féltékennyé, mivel nem is tudott meg semmit, a barátait becsapta, Petit kellemetlen helyzetbe hozta.
Egyik este úgy érezte, ez neki nem megy tovább. Feltúrta az összes szekrényt, mire végre rátalált arra a bizonyos gyógyszerre. Bedobta a táskájába, és vonattal elutazott szerelméhez.
Csodálatos éjszakát töltöttek együtt, a legszebbet egész életükben, Rita azonban nem merte teljesen átadni magát az érzésnek, hogy valaki igazán szereti. Mit szólna Feri, ha megtudná, hogy még neki is hazudott? Hogyan bízna meg benne ezek után? Az éjszaka folyamán úgy érezte, nem tudja eléggé megvallani érzéseit párjának, azt mondta, még halálában is csak őt fogja szeretni.
Mikor fáradtan, egymást ölelve feküdtek az ágyban, elhatározása erősen megingott. Nem tudta, jól teszi-e, amit tesz. Nem akarta itthagyni Ferit. Végül döntött. Minek maradjon vele, ha a hazugsága miatt úgyis valószínűleg szakítani fognak? Nem bírta tovább tartani magát, a szeméből kibuggyant egy kövér könnycsepp, és végigszántotta az arcát.
- Mi a baj, édes? Megint az osztálytársaid? Nem érdemes sírni miattuk! Én szeretlek, és örökké veled maradok. Nem akarlak szomorúnak látni.
Ezek a szavak a lány szívéig hatoltak. Mélyen bevésődtek lelkébe, hogy akkor sem felejtse el őket, ha megteszi az elkerülhetetlent.
- Akkor is velem maradsz, ha már nem leszek többé? - kérdezte halkan.
- Akkor is - ölelte át párja a reszkető lányt. - De ilyet ne mondjál, nem mehetsz el! Itt kell maradnod velem!
Rita erre nem mondott semmit, csak szorosan kedveséhez bújt, és várt. Mikor az elaludt, óvatosan lefejtette magáról az ölelő karokat, és kibújt az ágyból.
A táskájában azonnal megtalálta a kis dobozt. A konyhából hozott magának egy pohár vizet, és a fürdőszobába ment.
Egymás után bevette az összes nyugtatót, a dobozt apró darabokra vágta, majd a szemetesbe dobta, és visszament a szobába. Volt még egy kis dolga. A táskája legmélyén lapult a levele. Ahogy visszabújt szerelme mellé, a borítékot a párna alá csúsztatta.
- Jól vagy? - kérdezte félálomban Feri, és szorosan magához húzta a lányt.
- Igen. Jól. Szeretlek, mindig szerettelek, és mindig szeretni foglak, akkor is, ha már nem ébredek fel holnap!
Ezek voltak a lány utolsó szavai.
Másnap Feri arra ébredt, hogy fázik. Valami hideg nyomódott a testének. Beletelt egy kis időbe, mire rájött, hogy Ritát tartja a karjában. De most nem volt olyan forró, mint máskor, tagjai ernyedtek, élettelenek voltak.
Hirtelen értelmet nyert minden. Rita kétségbeesett sírása, elsuttogott vallomásai, és az a pillanat, mikor éjszaka kilopózott. Szorította magához a halott lányt, és nem érdekelte a méltósága, zokogott, mint egy kisgyerek.
Mikor rászánta magát, hogy kiszellőztesse az ágyneműjét, a kezébe akadt a boríték. Felbontotta, kivette a levelet, és olvasni kezdte.
"Drága szerelmem!
Ha olvasod ezt a levelet, akkor sikerült a tervem, és többé már senkit sem fogok zavarni. Nem fogok hazudni, történeteket kitalálni, barátokat becsapni. Lehet, hogy haragszol rám, de ha tudnád az igazságot, talán megértenél. Lehet, hogy nem olyan nagy ügy ez, de én nem tudok együttélni a gondolattal, hogy hazudtam mindenkinek. Neked is.
Én mindig szeretni foglak, és azt akarom, hogy boldog légy. Majd találsz magadnak valakit, aki nem fog becsapni, aki nem használja ki az embereket. Én most elmegyek. Te tudod, a többieknek nem kell megtudnia. Így talán minden olyan marad, mint régen.
Mindennél jobban szeret:
Rita"
A fiúnak elapadtak a könnyei, és hirtelen fellobbant a haragja. Ennyit arról, hogy nem hagyja el! Miért nem bízott meg benne? Együtt megoldották volna! De nem, ez a lány mindenáron el akart menekülni. De ő nem fog, és bármi is van a halál után, ő bebizonyítja neki, hogy megbízhatott volna benne, mert ő még ezzel együtt is szeretni fogja! Még ott is szeretni fogja!
Pár órával később két zokogó felnőtt ült dermedten az ágy mellett. A szülők nem tudták, mi történt, és nem is tudták már meg soha. Emlékezetükbe örökre bevésődött a kép, ahogy a két szerelmes még holtában is egymás karjaiban fekszik.
Később megtalálták a levelet, de nem olvasták el. Úgy gondolták, nem tartozik rájuk, mi történt azon az éjszakán. Csak azt remélték, hogy ők ketten boldogok odaát.
És igazuk volt. Rita és Feri lelke újra egymásra talált. A szerelmük még a halálban is győzött. De ezt nem tudhatta meg senki, ahogy Rita titkát sem. Tudták, hogy talán nem kellett volna ezt tenniük, de nem gondoltak rá. Együtt voltak, nem vesztették el egymást, és csak ez számított.
****************************
8.ESZMEFUTTATÁSOM
KANCZLER ANNA: VISSZATEKINTÉS
Kancler Anna |
Akkor most essék kicsipicit szó a politikáról-politizálásról -
a terjedelemért előre nem vállalok felelősséget... :-D
Kezdeném a kályhánál, az-az ősember barátainknál. Emberünk miközben
elindult felfedezni a világot, fárasztó útján megéhezett, megfáradt,
nosza megkóstolta az elébe került földi javakat, ami ízlett neki
"zsebre" vágta, és tudta, legközelebb ebből fogyaszthat, ha talál még
egyáltalán. Összeakadhatott nálánál nagyobb lényekkel, aki elől
elfutott, ha nem volt túl bizalomgerjesztő fizimiskája,
vagy elrejtőzött, vagy megküzdött vele, ügyesen mozogva, esetleg a keze
ügyébe eső eszközökkel. Az esetből, ha jól végződött, levonta a
tanulságot, magával vitte a hasznos holmit, vagy ügyes kezével és
eszével újraalkotta őket. Időközben a környezetében "fellelhető" tüzet
is munkára fogta, rájött, hogy a tűz barát is lehet, hasznos
munkatárs, és nemcsak egy fenyegető elem a sok közül. A megölt állati
ellenfelet megkóstolta (mivel igencsak megéhezett a fárasztó küzdelem
során) és ha volt neki a maradékot hazavitte ősnejének és a pulyáknak,
hadd lakjanak ők is jól. Akkoriban nemigen lehetett tartósítási
eljárásokról beszélni, a friss husi amúgy is egészségesebb, úgyhogy
barátunk tervszerűen indult a vadászatra, hogy a megfelelő táplálék és
- kiegészítők rendelkezésre álljanak - lehetőleg napi szinten.
Útközben összeakadhatott másik fajtársával, na innentől kezdődtek a
dilemmák... Ha az első ijedelmen túlestek, méregették egymást, és
latolgatták az esélyeket... Vagy ő esz meg engem, vagy én ropogtatom
meg a csontjait, esetleg... ha barátságos pofát vág, nem húzom rá a
vizes lepedőt, adok a kajámból, és elinvitálom a barlangomba.
Vadásszunk együtt, úgy nagyobbak az esélyeink a fenevadak ellen, a
zsákmányból pedig jut is marad is, neki is, esetleg barlangos társainak
is...
De hát ugye, nem mindig volt a környéken ehető husi, ilyenkor jól
jöttek a fincsi madártojások, a földön futkározó apróvadak, üregekben
megbújó apró lények, és egyebek. De az ingyen és fájdalommentesen
gyűjtögethető fán, bokron termő bogyók, gyümölcsök is, sőt még egyes
fűszálak, földben rejtőző gumók is jólesőn csillapították az éhséget,
pláne, mikor tűz bajtárs parazsában kissé átpirította őket.
De időnként akadtak kellemetlenkedő fajtársak is a közelben... Ők is
gyűjtögettek, vadásztak, és úgy gondolták, a mi barátságos ős-pajtink
nem igazán tiszteli a vadász-felségterületüket. Nosza, tegyük meg
ellenük a kellő lépéseket. A részletekbe ne bocsátkozzunk bele, nem
akarok horrort írni. A csata így vagy úgy eldőlt, és ha maradt a
helyszínen élő egyed, eldönthette, kell-e neki még egy ilyen csata,
vagy inkább beszéljék meg a dolgokat. Ez itt a politika ős-melegágya.
Itt fogalmazódott meg elsőként a szövetség és ellenség fogalompáros,
innen indult és fejlődött napjainkra a viszony szó és jelentései.
Ember és ember közti kapcsolat kezdett a táplálékszerzés és
terület-védelmezés szintjéről valami minőségileg másabb szintre
emelkedni... Vagy mégsem? Nem valami újabb, nemesebb dologra lényegült
át, csak a mennyiségében, helyzetekben, körülményekben állt be
változás?
Van egy biztosan megkülönböztethető momentum ebben a kérdésben: két
vagy több ember viszonyáról van szó, ami lehet egymás elviselésén túl
egymás segítése, vagy a pusztításra való hajlam. És hogy mi sül ki
ebből a randiból... Azt a pillanatnyi helyzet, a két (vagy több) ember
pillanatnyi hangulata dönti el...
A politikának nevezhető valami fejlődését szépen megjelenítik a
szájról szájra terjedő dalok, történetek, később az írás
megjelenésével a különböző írásművek, eposzok, hősköltemények, dalok,
krónikák, hadi tudósítások... És ahogy fejlődött a médiatár,
hangfelvételek, filmek, videojátékok. :-D
Ahogy sokasodtak és szaporodtak, úgy egyre kívánatosabbá vált valami
vezérelv, szabály megszületése, ami az egyedek egymás közti
kapcsolatát, hierarchiáját rendezi, kiosztja a feladatokat,
szabályozza a szükségletek és készletek elosztását, és valami
magatartási-etikai rendszerbe foglalja az ős-egyedek szokásait,
lehetőségeit.
Voltak okosabbak, ügyesebbek, vagy csak szerencsésebben vadásztak,
gyűjtögettek, ők kicsivel többet tartottak maguknál a megszerzett
javakból, és ezért a többiek nem szóltak semmit, ráhagyták. Persze
minden korban akadtak a dolgokkal egyet nem értők, saját zsebre
dolgozók, vagy csak ellen-agitátorok. Őket vagy agyonütötték, vagy
megpróbálták jobb belátásra téríteni, esetleg súlyos
egészségkárosodással megtetézve. S hogy mennyire simán mentek a
dolgok, azt mindig az döntötte el, mennyi a nyugisabb ember, mennyivel
több az izgága, hajladozó vagy egyszerűen csak infantilis szamár
ősember, a sok lúd disznót győz már akkoriban is működött. Legföljebb
más hangzókkal ejtették ki... :-D
De sok beszédnek sok az alja - lassan el kell jussak e szösszenet
írójához, vagyis hozzám. Hogy miért e röpke áttekintés? A neten
(korunk szépséges-gyötrelmes találmányán)
és úgy az életben - levelekben, magánbeszélgetésekben sokszor
akaratlanul is kifejtettem a világhoz való viszonyulásomat.
Megpróbálok tiszta vizet önteni a pohárba. Gyakran hangoztattam: a
politikát mint olyat magasról letojom. Persze, ezt így könnyű
leírni-mondani, pedig a valóságtartalma kicsit sem annyira egyértelmű.
Mert a politika tagadása is egyfajta megnyilvánulása az ember
hozzáállásának a világhoz, saját magához, embertársaihoz.
Kisgyerekként gyakran és szívesen tartózkodtam felnőttek társaságában,
lestem szavaikat, jókat vidultam ha nevettek, bár néha nem fogtam föl
valójában miről is zajlik a diskurzus. Csak azt láttam, derűsek,
vidámak. De hallottam keserű kacajt is ilyenkor valami olyasmit
éreztem, nem egészen gömbölyű a dolog, nevet, pedig dühöngeni, sírni
volna kedve... Az egyértelmű harag azonnal "lejött", de a féltréfás
fenyegetés is, találkoztam alattomos mézes-mázos megnyilvánulásokkal
is, de valahogy ösztönösen helyre tudtam tenni a dolgokat.
Szerencsémre?
Ilyen indíttatás után felnőtt koromra kissé elegem lett az élet eme
oldalából. Az ember politikai nézetét leginkább a demokratizmus
jegyében, szavazással fejtheti ki. Voltam egypáron, döntöttem,
ikszeltem a pillanatnyi hangulatomból kifolyóan, az összegyűjtött,
meghallgatott ismeretek okán,vagy csak úgy, ahogy a hozzám legközelebb
állók kifejtették véleményüket, csakhogy az ő malmukra hajtsam a
vizet, az eggyel több szavazat hátha jól jön. Befolyást gyakoroltak
rám az aktuális nagypolitika, és kis országunk vezetőinek pártállása,
ugye sokáig egypárt-rendszer volt minálunk... Aztán mikor jött a
szabad választás lehetősége, kicsit engedték, hogy gondolkozhassunk
is, hát a sok nép sokféleképp gondolt dolgokat. Aztán az erőviszonyok,
a szavazócédulák döntöttek. Ettől volt szép a politikai
élet-palettánk. Sokszínű. De időnként voltak simán csak kétszínű
elemek is. Az ilyen egyedeket sajnos nehéz volt kiszűrni, de
egyeseknek sikerült, esetleg kisebb-nagyobb csoportokba szerveződve
meg tudták beszélgetni az ő különvéleményüket. Ami időnként nem
feltétlenül egyezett a "nagy" politikával. Ha elég bátrak voltak,
szóban, súgva, ordítva, röplapokat osztogatva, de olykor fegyvert is
ragadva hangoztatták véleményüket, tűzön-vízen át kiálltak a
gondolataikért. Na őket becsültem, akár igazolta őket később a
történelem. akár nem. Én nem vagyok egy harcos alkat. De van véleményem
a világról. Talán nem igazán kristálytiszta, de nagyvonalakban
elmondhatom, szeretem a békét, az építőmunkát, egymás segítését, az
elesettek és gyámolításra szorulók istápolását, az egymás baján
segíteni akaró szándékot, tetteket. Elismerem ha egy ember a
tudásával, szorgalmával kimagaslik a többi közül. Nem voltam és vagyok
különösebben vagyonos emberke, de az irigység távol áll tőlem, nem
kívántam más jószágát, házát, társát, na jó gyerekkoromban előfordult,
hogy elcsentem egy másik gyerkőc gyurmáját, radírgumiját. És bizony
egyéb csalafintaságra is vetemedtem. De hamar rájöttem (rávilágítottak
az igazán tisztességes emberek) hogy ez nem vezethet semmi jóra az
emberek közti viszonyaim alakulásában.
Bár jómagam nem voltam soha harcos szószólója
dolgoknak, igyekeztem
valami magasabb rendű erkölcsi normához tartani magam. Azt
hangoztattam, engem nem érdekelnek a szavazások, a politika, engem
hagyjanak békén, ha valahogy szóba került ez a téma. De azért
figyelek, ha valami hír eljut hozzám a világból, magamban helyre
teszem a dolgokat, s ha egyszer mégis ki kell nyilatkoztatnom a
véleményem, a szívemből fogok szólni, és ha tettekre sarkallna a kor -
bár koromnál, helyzetemnél fogva gyengének érzem magam - cselekedni.
Lehet, akkor az lesz az utolsó jó döntésem, de... reméljük a
legjobbakat.
Anna
valami magasabb rendű erkölcsi normához tartani magam. Azt
hangoztattam, engem nem érdekelnek a szavazások, a politika, engem
hagyjanak békén, ha valahogy szóba került ez a téma. De azért
figyelek, ha valami hír eljut hozzám a világból, magamban helyre
teszem a dolgokat, s ha egyszer mégis ki kell nyilatkoztatnom a
véleményem, a szívemből fogok szólni, és ha tettekre sarkallna a kor -
bár koromnál, helyzetemnél fogva gyengének érzem magam - cselekedni.
Lehet, akkor az lesz az utolsó jó döntésem, de... reméljük a
legjobbakat.
Anna
****************************
9. BEMUTATJUK..
HOLLÓSI TÓTH KLÁRA ÍRÁSAIT
Életrajz
Győrben születtem 1949 szeptember
6án.
Felsőfokú munkaügyi, munkajogi képesítésem van. Harminc évig ebben a munkakörben dolgoztam, mint humánpolitikai , azaz munka-és személyügyi ügyintéző, majd vezető.
Felsőfokú munkaügyi, munkajogi képesítésem van. Harminc évig ebben a munkakörben dolgoztam, mint humánpolitikai , azaz munka-és személyügyi ügyintéző, majd vezető.
Tíz éves korom óta írok verseket,
meséket, esszéket, novellákat.
Kedvenc költőim: Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, József Attila, a német , spanyol, orosz klasszikusok, akiket a nagyon szeretek fordítani is, a legjobb, legélvezetesebb időtöltésem.
Kedvenc költőim: Szabó Lőrinc, Tóth Árpád, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, József Attila, a német , spanyol, orosz klasszikusok, akiket a nagyon szeretek fordítani is, a legjobb, legélvezetesebb időtöltésem.
Hobbim és hivatásom az irodalom.
Hogy mit jelent számomra a vers?
Miféle igényt fogalmaz meg a gondolatban, szavakká lényegülve? Valami gyógyíthatatlan
kényszert, ösztönösen megfogalmazva.
A vers mindig valami elmondani való kikívánkozása az emberből.
Végtelen, ősi líra, mely napvilágra akar kerülni. A világ problémái foglalkoztatnak, mint másokat, és mellette az egyéniek is.
A könyvek, a versek, az irodalom életet, halált jelentenek,és az örömöt, fájdalmat. A rím, a ritmus a lét legszebb dallama. Ringat, magához ölel, mint a szerető anya. Mikor születik a gondolat, buzog a lelken, a szíven át, mint a forrás, a halk, ábrándozó patak, majd a medrébe zár, s hordja tovább olyan szeretettel, melyet nem utánozhat semmi, senki ember.
A vers mindig valami elmondani való kikívánkozása az emberből.
Végtelen, ősi líra, mely napvilágra akar kerülni. A világ problémái foglalkoztatnak, mint másokat, és mellette az egyéniek is.
A könyvek, a versek, az irodalom életet, halált jelentenek,és az örömöt, fájdalmat. A rím, a ritmus a lét legszebb dallama. Ringat, magához ölel, mint a szerető anya. Mikor születik a gondolat, buzog a lelken, a szíven át, mint a forrás, a halk, ábrándozó patak, majd a medrébe zár, s hordja tovább olyan szeretettel, melyet nem utánozhat semmi, senki ember.
A vers káprázat, élmény, látomás. Az
ember szíve-lelke. Az életem az egyetlen lehetőségem, hogy megtestesüljön
örökkévaló létem.
Költői feladatomnak az érték, a szépség
meglátását és megfogalmazását tartom, öröklétet adva a múlandónak.
Emberi feladatomnak, hogy meglássam és tiszteljem minden emberben azt, amit Isten benne öröklétre szánt.
Emberi feladatomnak, hogy meglássam és tiszteljem minden emberben azt, amit Isten benne öröklétre szánt.
Mottóm Juhász Gyula:
„Testamentum”-ából e két sor:
Nem a pacsirta fontos, csak a dal,
Mely a nem múló, szent összhangba hal.
Mely a nem múló, szent összhangba hal.
-------------------------------------------------------
Erőlködünk
Tavaszok, telek jönnek, mennek,
bízni, s örülni kellene!
Hisszük, kegyelmek védelmeznek,
de csak hiteink szelleme.
bízni, s örülni kellene!
Hisszük, kegyelmek védelmeznek,
de csak hiteink szelleme.
Akarnokon csak erőlködünk
megyünk, hajt valami tovább,
magasra, egyre feljebb törünk,
harcolunk, míg álljuk a csatát.
megyünk, hajt valami tovább,
magasra, egyre feljebb törünk,
harcolunk, míg álljuk a csatát.
Hiszünk magunkban, reménykedünk,
ha ma nem megy, majd holnap,
de holnap még annyit sem lelünk,
valaki folyton pofon csap.
ha ma nem megy, majd holnap,
de holnap még annyit sem lelünk,
valaki folyton pofon csap.
Gátak, korlátok vesznek körül,
vádaknak tesszük ki magunk,
az idő pazarló, csak röpül,
s mi tétlenül utazunk.
vádaknak tesszük ki magunk,
az idő pazarló, csak röpül,
s mi tétlenül utazunk.
Akarunk, oly nagyon akarunk,
mégis gyökeret eresztünk,
csökönyösség lehet a bajunk,
és végességünk a vesztünk.
mégis gyökeret eresztünk,
csökönyösség lehet a bajunk,
és végességünk a vesztünk.
Ki tudja, hol mérik az erőt,
s az emberi gyengeséget,
s a lehetségest, elérhetőt,
az ember annyira véges!
s az emberi gyengeséget,
s a lehetségest, elérhetőt,
az ember annyira véges!
Sokat szeretne, tán túl sokat,
azt hiszi, már Ő Szókratész,
de igaza inkább cáfolat,
ha a múltjára visszanéz.
azt hiszi, már Ő Szókratész,
de igaza inkább cáfolat,
ha a múltjára visszanéz.
A szónoklata dadogás volt,,
bármennyi benne az igaz,
reménye, hite milyen rég volt,
nem őrzi más, pecsétviasz.
bármennyi benne az igaz,
reménye, hite milyen rég volt,
nem őrzi más, pecsétviasz.
Mit tegyen a túlerő ellen,
hagyja magát sodortatni?
Éljen nem remélt őrületben,
hol mindent el kell fogadni?
hagyja magát sodortatni?
Éljen nem remélt őrületben,
hol mindent el kell fogadni?
A hely számára talpalatnyi,
még ha a király is maga,
bárhogy akar gyorsan haladni,
ha kevés az üzemanyaga.
még ha a király is maga,
bárhogy akar gyorsan haladni,
ha kevés az üzemanyaga.
Győr, 2014. október 24.
................................................
A hajnali vonattal…
Sugárzó szemmel ébresztget a hajnal,
halványkék szemén langy fény, hűs arany,
mályvarózsaszínt ont a tájra halkan,
gyémánt íriszén a szél nyugtalan.
halványkék szemén langy fény, hűs arany,
mályvarózsaszínt ont a tájra halkan,
gyémánt íriszén a szél nyugtalan.
Opálos gyöngyöt szór a lét hajába,
ráragyogtatja édes harmatát,
rásimul lassan az ébredő tájra,
a mennynek édes báját lopva át.
ráragyogtatja édes harmatát,
rásimul lassan az ébredő tájra,
a mennynek édes báját lopva át.
Víg kacagás, ragyogás e reggel,
a sok szépség virulón remeg fel,
mint lobogó vitorlák a víz felett.
Képzelet játszik a gondolattal,
kürt visít, a hajnali vonattal
a felsajgó hiány is megérkezett.
a sok szépség virulón remeg fel,
mint lobogó vitorlák a víz felett.
Képzelet játszik a gondolattal,
kürt visít, a hajnali vonattal
a felsajgó hiány is megérkezett.
****************************
10. ASZTRÁLIÁBÓL JELENKEZEM
ILOSVAY GUSZTÁV : A GUSZTI RÁDIÓ MÜSORÁBÓL
.......................................
RÉSZLET A GUSZTI RÁDIO MAI MŰSORÁBÓL
www.nagyvendel.comxa.com/lejatsz.php?hang=hatvanevem
www.nagyvendel.comxa.com/lejatsz.php?hang=hatvanevem
2015.május 10. Hatvan évem - születésnapi köszöntő
..................................
Hírek: Kicsi György
szerkesztésében. Nagy Vendelnek a Megszólalok irodalmi magazin
főszerkesztőjének ( jó barátunknak) most volt szülinapja, már nem érdemes
megkérdezni, hogy hány éves, de az Ő versét amit erre az alkalomra irt, Ilosvay
Gusztáv mondta el . Tóth Szilárdnak a világ legjobb
taxisofőrének kocsijából hallhatjuk a legfrissebb Budapesti pletykákat és
híreket . Stúdiónk vendége Marcell Mrsán cipész mester, aki
Amerikában egy privát iskolában professzori rangban fejlesztést és
tervezést tanít. Ha idáig semmit nem hallgattál még meg ezen a
hullámhosszon, akkor most ezt ki ne hagyd. Magyar siker történet. Gratulálunk
neki
Rozgonyi Magdi,a NSW Magyar szövetség titkára jelentkezett be . Fontos gyűjtést tervezünk a Kárpátaljai magyarság megsegítésére. Kérlek állj nyitott szívvel az ügyhöz. Adakozz bőségesen.! Részleteket a műsorban hallhatod. Mivel anyák napja van ma itt Ausztráliában úgy gondoltuk, hogy megszólaltatunk egy új Édesanyát. Kascsák Dóra színésznővel beszélgetek ez alkalomból. Dr Tanka László jelentkezett be a Panoráma Világklub elnöke , megteremtője mindenese, hiszen május 22-31 között lesz az V. Magyar Világtalálkozó Budapesten. érdekes riport lett.
Rozgonyi Magdi,a NSW Magyar szövetség titkára jelentkezett be . Fontos gyűjtést tervezünk a Kárpátaljai magyarság megsegítésére. Kérlek állj nyitott szívvel az ügyhöz. Adakozz bőségesen.! Részleteket a műsorban hallhatod. Mivel anyák napja van ma itt Ausztráliában úgy gondoltuk, hogy megszólaltatunk egy új Édesanyát. Kascsák Dóra színésznővel beszélgetek ez alkalomból. Dr Tanka László jelentkezett be a Panoráma Világklub elnöke , megteremtője mindenese, hiszen május 22-31 között lesz az V. Magyar Világtalálkozó Budapesten. érdekes riport lett.
.....................................
PÜNKÖSDI KÖSZÖNTŐ
NAGY VENDEL VERSÉT ELMONDJA ILOSVAY EGYED KATALIN
2015. MÁJUS 24. PÜNKÖSD
VASÁRNAPJÁN
...................................
Kövess minket a
Facebook-on - Radio Mozaik Sydney
2015. május 24.
Kedves Hallgatóink, látjátok a műsor két egyórás blokkban hallgatható le. Ha esetleg valami probléma lenne a lehallgatásban, kérjük, jelezzétek nekünk.
Kedves Hallgatóink, látjátok a műsor két egyórás blokkban hallgatható le. Ha esetleg valami probléma lenne a lehallgatásban, kérjük, jelezzétek nekünk.
Köszönettel és szeretettel Guszti
Hírek: Kicsi György szerkesztésében. A világ legjobb taxisofőré Tóth Szilárd jelentkezett be, A téma a ma nagyon aktuális tömeges bevándorlás Magyarországra és az Orbán Viktor beszédének a hatása az EU parlamentben. Tegnap vagyis 23-kán volt a Cserkészbálból Sydney cserkészek apraja- nagyja megjelent. Interjút készített Guszti az új cserkészparancsnokkal Posa Zoltánnal. Stúdiónk vendége Budapestről Szücs Édua karikaturista és könyv illusztrátor. Szenzációs lett a beszélgetés.
Hírek: Kicsi György szerkesztésében. A világ legjobb taxisofőré Tóth Szilárd jelentkezett be, A téma a ma nagyon aktuális tömeges bevándorlás Magyarországra és az Orbán Viktor beszédének a hatása az EU parlamentben. Tegnap vagyis 23-kán volt a Cserkészbálból Sydney cserkészek apraja- nagyja megjelent. Interjút készített Guszti az új cserkészparancsnokkal Posa Zoltánnal. Stúdiónk vendége Budapestről Szücs Édua karikaturista és könyv illusztrátor. Szenzációs lett a beszélgetés.
Magyarországon meglepetésemre még
mindég lehet találni igazi kovácsokat. Guszti egy ilyen hagyomány őrző kovácsmesterrel
beszélgetett a neve Kovács Imre iparművész ( egyébként szenzációs dolgai
vannak) érdemes belehallgatni és megkeresni a neten az alkotásait.
Stúdiónk vendége Dr. Hatoss Anikó ki a UNSW egyetemen tanít és a Téma
Magyar- Angol kétnyelvűség az idős korban . Ilosvay-Egyed Katalin
mesé,l de előtte Nagy Vendel versét pünkösdről mondta el.. A mese az Mátyás
királyról és a furfangos parasztemberről szolt. KONZULI FOGADÓ NAPOK
SYDNEY-BEN
www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/AU/hu/Konzuliinfo/fogadoora_2015.htm
www.mfa.gov.hu/kulkepviselet/AU/hu/Konzuliinfo/fogadoora_2015.htm
........................................
MEGEMLÉKEZÉS TRIANON KILENCVENÖTÖDIK
ÉVFORDULÓJÁRA
NAGY VENDEL VERSÉT ELMONDJA
ILOSVAY GUSZTÁV
Nagy Vendel: Trianonszaurusz
Ungvár
Érsekújvár
Székesfehérvár
Nándorfehérvár
Gyulafehérvár
Mindegyik ősi
Magyar város,
Ma már máshol áll
Az országhatár.
Hazánk minden felől
Önmagával határos.
Hamarosan száz éve
Hallik ajkunkon siralom,
S mégse teszünk semmit!
Csitul a fájdalom.
Vajh mikor lesz szívünkben
Újra vigalom?
Vesszen Trianon!
De a dolgok lassan már
Olyan időtlennek tűnnek,
Akár a sivatagban
Az őskövület.
****************************
11. ARCKÉPCSARNOK
HORENKA ERIKA RIPORTSOROZATA : SZUHAJ MIHÁLY
„Hogy működik, mire jó ez, miért
éppen így működik”
Az „Informatika a látássérültekért”
Alapítvány kuratóriumi elnökével, Szuhaj Mihállyal beszélgetek munkájáról és az
Infóalap várható újdonságairól.
– Azok közé tartozom, akik
nyugodtan, a közhelyek ismételgetése nélkül, elmondhatják magukról, hogy a
hobbijuk a munkájuk. Gyerekkorom óta érdekel az informatika, minden technikai
újdonságnál a „hogy működik, mire jó ez, miért éppen így működik” kérdésekkel
vizsgáltam meg egy-egy új eszközt, szoftvert. Alapvetően az ún. Reáltudományok
iránti érdeklődés befolyásolta a világlátásomat, és így természetesen a
tanulmányaimat is. Informatika tanárként és programozóként azonban fontosnak
tartom, hogy a világot ne csupán műszaki szemszögből lássam. A szakterületemen
történő változások alapos megfigyelése mellett általában nyitott vagyok a
körülöttem lévő dolgokra, szeretek olvasni, rácsodálkozni mások felismeréseire,
látásmódjára. Szívesen olvasok, örülök a családommal és a barátaimmal eltöltött
időnek.
– Bemutatná azoknak, akik még
esetleg nem hallottak az Infóalapról a munkája sokrétűségét?
– Alapítványunk 2000-ben jött létre
azzal a céllal, hogy elsősorban használt számítógépek és egyéb informatikai
eszközök (pl. szkenner, monitor, stb.) adományozásával segítsük a vak és
gyengénlátó emberek munkába állását, tanulását, szabadidejük hasznos
eltöltését. Tevékenységünk nagyon hamar, már az első időszakban kibővült,
hiszen egyetlen magyarországi szervezetként specializálódtunk a világszerte
legnépszerűbb képernyőolvasó, a JAWS for Windows és a MAGic képernyőnagyító
programok honosítására, valamint magyarországi adományozására és
értékesítésére.
Évről évre bővülő, színesedő
tevékenységünk négy fő pillére a következőkben foglalható össze: vak és gyengén
látó embereket segítő szoftvereket honosítunk, fejlesztünk, adományozunk és
értékesítünk, Fontos szerepet tölt be alapítványunk a magyarországi internetes
akadálymentesítés területén: vállaljuk intézmények, cégek weboldalainak
akadálymentességi felülvizsgálatát, akadálymentesítési munkálatok szakértői
támogatását;vak és gyengén látó emberek számára optimalizált informatikai
tananyagokat állítunk elő, és megtanítjuk számukra a számítógép és egyéb
informatikai eszközök valamint telefonok ún. „vakos” használatát.
Számos nemzetközi és hazai projektben veszünk részt tanácsadóként, az élet minden területén azon dolgozunk, hogy a vak és gyengén látó emberek mindennapjait megkönnyítsük az informatika újdonságainak segítségével.
Számos nemzetközi és hazai projektben veszünk részt tanácsadóként, az élet minden területén azon dolgozunk, hogy a vak és gyengén látó emberek mindennapjait megkönnyítsük az informatika újdonságainak segítségével.
– Ha mondjuk egy látássérült az interneten barangol s talál egy oldalt, amit ugyan olvasni a program segítségével maradéktalanul tud. De ha pl. egy blog vagy más oldal ahol szerkeszthetne is, de ezen funkciókban már akadályoztatva van, mert nem akadálymentes az oldal. Mire a kedves leleményes felhasználó kapcsolatba lép az oldal „szerkesztőjével” s azt a választ kapja, hogy szeretnék akadály mentesíteni az oldalt, de nem tudják, mennyibe kerül, s nem tudják, hogyan tehetik ezt meg. Mit tehet ez esetben a felhasználó?
– Ekkor a felhasználó felhívhatja az adott oldal üzemeltetőinek figyelmét akadálymentesítési tevékenységünkre, megadva neki honlapunk címét és egyéb elérhetőségeinket. Ha a honlap üzemeltetője megkeres minket, egyeztetünk vele, elküldjük az akadálymentesítéshez az árajánlatot, tehát beindul a munkafolyamat.
– Megkérdezhetem milyen
egyeztetések, tárgyalások folytak/folynak a Nokia és egyéb itthoni
vállalatokkal a látássérültek érdekében?
– Mobiltelefon gyártó cégekkel nem
állunk kapcsolatban, de a Nokia, Symbian operációs rendszert futtató
készülékeinek látássérültügyi használatát lehetővé tevő Talks&Zooms
képernyőolvasó és nagyító szoftvert alapítványunk honosította és forgalmazza.
Mivel a Nokia cég leállt az ilyen rendszerű készülékek gyártásával, ezért ezek
már csak használtan szerezhetőek be. Emiatt egyre több vak és gyengénlátó ember
tér át az érintőképernyős Android vagy iOS operációs rendszerű telefonok
használatára. Szükség esetén ezekhez külső billentyűzet is beszerezhető, ha a
felhasználónak gondot okozna a gesztusok elsajátítása és alkalmazása.
Természetesen ez némileg korlátozhatja a telefon valóban mobil használatát.
– Kérem ne tessék félre érteni és
kiforgatni kérdésemet. Konkrétan ki van kérve (s ha igen kinek) látássérült
személyek véleménye egy-egy alkalmazásról, „segédeszközről”? Van egyáltalán
ilyen csapat, szervezet, aki ilyesmivel foglalkozik ma Magyarországon?
- Egy-egy termékről, alkalmazásról
elsősorban az adott terméket Magyarországon forgalmazó vagy honosító cég kíséri
figyelemmel, hogy mennyire elégedettek a felhasználók a termékkel, hogyan,
milyen változtatásokkal lehetne azt a magyar felhasználói igényeknek megfelelően
alakítani. Természetesen sok vak vagy gyengénlátó informatikus és az
informatikához foglalkozásszerűen nem kötődő felhasználó van, akik különböző
blogokon, közösségi oldalakon, levelezőlistákon, fórumokon megosztják egymással
a tapasztalataikat. Az általunk fejlesztett, honosított termékekről mindig
kikérjük vak és gyengénlátó tesztelők véleményét, és természetesen nagyon nagy
előnyünk, hogy látássérült munkatársaink kipróbálják azokat a hardvereket és
szoftvereket, amelyeket forgalmazunk; csakis akkor ajánlunk valamit vak és
gyengén látó embereknek, ha a gyakorlatban is meggyőződtünk róla, hogy az
valóban hasznos a számukra.
– Tud esetleg róla, vagy folyik
tárgyalás valamely társasággal az ügyben, hogy legalább egy-két nyomógombos
típusú telefont tovább fejlesszenek a látássérülteknek és azon idősebb
embereknek, akik ragaszkodnának ehhez, mert már nem tudják megtanulni az
érintőképernyős telefonok kezelését?
– A hagyományos mobiltelefonok
kínálatában még kaphatóak billentyűs készülékek, de az okos telefonok világában
már szinte csak a Blackberry vagy az ezzel versenyezni kívánó ázsiai gyártók
egy-egy QWERTY modellje érhető el. Egykori raktárkészletek elfekvő, Symbian
rendszerű Nokia okos telefonjaihoz is hozzá lehet még férni felújított
állapotban, de ezek már végső kiárusítás alatt állnak. Elmondható, hogy ez a
típusú választék folyamatosan csökken. Úgy tűnik, hogy a mobiltelefon gyártók
szerint az időseknek elegendőek a hagyományos készülékek, az aktív korúak
pedig, és különösen a fiatalok, az érintőképernyő használatát részesítik
előnyben, ezért a cégek a termékkínálatukat ehhez igazítják.
– Nem lenne érdeke az MVGYOSZ-nek
vagy az Infoalap-nak, hogy esetleg ez ügyben mégis legyen valami remény a
látássérülteknek vagy az egyre idősödő társadalomnak?
- Természetesen mi is azt szeretnénk, hogy mindenkinek legyen választási lehetősége, hogy megtalálja a neki leginkább megfelelő telefont. A gyártó cégek többsége viszont sajnos még nem ismerte fel, hogy a vak, gyengénlátó, idősödő emberek is fontos és fizetőképes célcsoport lehetnek, tehát érdemes odafigyelni rájuk. Megteszünk mindent, ami tőlünk telik, hogy tudatosítsuk ezt a telefongyártó és forgalmazó cégekben, de ahhoz, hogy igazán hatékonyak legyünk, egy, több szervezet összefogását igénylő lobbi-tevékenységet kellene kifejteni. Ez viszont már túlnőne a jelenlegi kapacitásunkon, lehetőségeinken. A lényeg, hogy fontosnak tartjuk a kérdést, szívesen együttműködünk gyártókkal és felhasználókkal egyaránt, hogy mindenki számára legyen könnyen használható, megfizethető telefon a piacon.
- Természetesen mi is azt szeretnénk, hogy mindenkinek legyen választási lehetősége, hogy megtalálja a neki leginkább megfelelő telefont. A gyártó cégek többsége viszont sajnos még nem ismerte fel, hogy a vak, gyengénlátó, idősödő emberek is fontos és fizetőképes célcsoport lehetnek, tehát érdemes odafigyelni rájuk. Megteszünk mindent, ami tőlünk telik, hogy tudatosítsuk ezt a telefongyártó és forgalmazó cégekben, de ahhoz, hogy igazán hatékonyak legyünk, egy, több szervezet összefogását igénylő lobbi-tevékenységet kellene kifejteni. Ez viszont már túlnőne a jelenlegi kapacitásunkon, lehetőségeinken. A lényeg, hogy fontosnak tartjuk a kérdést, szívesen együttműködünk gyártókkal és felhasználókkal egyaránt, hogy mindenki számára legyen könnyen használható, megfizethető telefon a piacon.
– Húsz éves lett a JAWS. Tartogat
esetleg valami újdonságot, tapasztalatösszegzést vagy ünnepi meglepetést ennek
kapcsán akár a program, akár az Infóalap?
– Folyamatosan dolgozunk a JAWS
legújabb verziójának honosításán. Egyik alapelvünk, hogy a jelenleg elérhető
legaktuálisabb képernyőolvasó programot szeretnénk biztosítani ügyfeleink
számára, hiszen sok alkalmazás csak a JAWS legkorszerűbb változatával használható
akadálymentesen. Nem csupán a JAWS állandó aktualizálása elsődleges szempont a
számunkra, hanem az is, hogy minél több vak ember számára elérhetővé tegyük ezt
a képernyőolvasó programot. Ennek érdekében évente, kétévente pályázatokat
hirdetünk intézmények és magánszemélyek számára is, amelyekre jelentkezve
térítésmentesen vagy csekély pályázati díj fejében hozzájuthatnak a vak emberek
a számukra nagy jelentőséggel bíró programhoz. Hamarosan ismét szeretnénk
pályázattal segíteni a felhasználókat a JAWS legújabb verziójához történő
hozzájutásban. Erről még tart az egyeztetés a Freedom Scientific céggel. Az
egyeztetési folyamat lezárása után beszámolunk a pályázati lehetőségről
honlapunkon, és külön is értesítjük az érintettek érdekképviseleti szervezeteit
és fórumait az aktuális pályázatról.
– Nagy újdonság volt januárban a
RoboBraille program magyarországi megjelenése. Mondana nekünk néhány szót ezzel
kapcsolatban magáról a programról és az eddigi tapasztalatokról?
– 2012 nyarán kezdtünk el dolgozni –
a dán Vak és Gyengénlátó Fiatalok Oktatási Központjával folyamatosan egyeztetve
– a RoboBraille szolgáltatás honosításán. A szolgáltatás célja, hogy
akadálymentessé tegyen eredetileg nem akadálymentes formátumban lévő
dokumentumokat. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogyha például egy vak diák
olyan formátumban kapja meg a tananyagot, amelyet nem tud a képernyőolvasó
programmal elolvasni, akkor a RoboBraille segítségével pillanatok alatt
akadálymentessé teheti azt. Egy kép formátumban lévő szöveg átalakítható
például szöveggé, vagy MP3 formátumúvá. A RoboBraille magyar felületének
kialakításakor külön figyeltünk arra, hogy az informatika világában nem jártas
emberek számára is könnyen érthető legyen a felület, és ezáltal kényelmesebben
kezelhető.
Az első visszajelzések nagyon kedvezőek. Büszkék vagyunk rá, hogy a RoboBraille iránti érdeklődés egyre nő január óta. Számos, vizsgára készülő diáktól, vagy a tanítványának segíteni akaró tanártól kaptunk biztatást, pozitív visszajelzést. A dán partnerekkel egyeztetve továbbra is dolgozunk a szolgáltatás fejlesztésén, új ötletek beépítésén, az esetleges hibák elhárításán. Szeretnénk hamarosan elérhetővé tenni a matematikai jelöléseket, hosszabb képleteket a Robobraille-en keresztül.
Az első visszajelzések nagyon kedvezőek. Büszkék vagyunk rá, hogy a RoboBraille iránti érdeklődés egyre nő január óta. Számos, vizsgára készülő diáktól, vagy a tanítványának segíteni akaró tanártól kaptunk biztatást, pozitív visszajelzést. A dán partnerekkel egyeztetve továbbra is dolgozunk a szolgáltatás fejlesztésén, új ötletek beépítésén, az esetleges hibák elhárításán. Szeretnénk hamarosan elérhetővé tenni a matematikai jelöléseket, hosszabb képleteket a Robobraille-en keresztül.
– Mennyire bevált, elérhető, ismert
a Lapról hangra „szolgáltatás”?
– Szinte minden héten csatlakoznak
új látássérült olvasók és látó felolvasók a Lapról hangra közösségi
összefogáshoz. A vak és gyengénlátó emberek számára a kezdeményezés nagy
előnye, hogy nálunk emberi hangon történt felolvasásban hallgathatják meg a
cikkeket, tehát a felolvasás mögött érződik a felolvasó személyisége,
választása, ízlése. A felolvasók különösen kedvelik a kezdeményezésben, hogy
egy kis erő-ráfordítással, öt-tíz perc olvasással is nagyon sokat segíthetnek.
Ehhez nem kell személyesen elmenniük valahova, erőt, időt fordítani az
utazásra, az önkéntes munka szervezésére, hanem otthonról, akár a háztartási
munkából kiszakított néhány perc alatt is tehetnek valami hasznosat, örömöt
szerezhetnek másoknak. Egyre több a középiskolás felolvasónk, aki azért
jelentkezik hozzánk, mert felismeri a Lapról hangra adta szabadságot: azt, hogy
ez a fajta közösségi szolgálat bárhonnan és a nap bármely szakában végezhető. A
középiskolás felolvasóink számának növekedésében szerepe van Agárdi Szilvinek,
a munkánkat segítő Vodafone főállású angyalnak is. Szilvi az ország iskoláiban
népszerűsíti a Lapról hangra összefogást.
Végül – az összefogás nagy előnyeként – meg kell említenem azt is, hogy teret szeretnénk nyújtani az olvasóknak és a felolvasóknak a cikkekről történő beszélgetéshez, barátságok kialakulásához, amelyek alapja nem a segítő-segített viszony, hanem a közös érdeklődés. Számos példa bizonyítja, hogy jó úton haladunk ezen a téren.
Végül – az összefogás nagy előnyeként – meg kell említenem azt is, hogy teret szeretnénk nyújtani az olvasóknak és a felolvasóknak a cikkekről történő beszélgetéshez, barátságok kialakulásához, amelyek alapja nem a segítő-segített viszony, hanem a közös érdeklődés. Számos példa bizonyítja, hogy jó úton haladunk ezen a téren.
– Futótűzként terjedt el az
interneten keringő cikk a telefonos segítségről, ami egyelőre még csak az
iPhone-okkal érhető el, de hamarosan androidos telefonokon is alkalmazható
lesz. Erről esetleg tud valami pontosabbat, tapasztalatot összegezni?
– Mivel a vak és gyengén látó
emberek jelentős része számára sajnos még mindig nem megfizethető az iPhone,
így kevés visszajelzéssel rendelkezünk erről az új szolgáltatásról.
Mindenképpen el kell telnie valamennyi időnek, hogy kiderüljön, mekkora
segítséget jelent ez a szolgáltatás a vak emberek számára, tényleg azt
kapják-e, amit remélnek tőle.
– Ha már így szóba került az IFON,
hallottam egy-két látássérülttől, hogy nehezen sikerült megvennie a készüléket.
De olyan problémát észleltek, hogy a telefon ugye időről időre frissíti magát,
de a telefonon futó felolvasó „nem igazodik” a frissítéshez, s ebből adódnak
olyan problémák, hogy sűrűn lefagy a készülék. Érkeztek ilyen és ehhez hasonló
észrevételek Önökhöz? Dolgozik valaki ezen problémák megoldásán?
– Munkatársaink között többen is
vannak olyanok, akik naponta használják, jól ismerik az iPhone-t, és szívesen
adnak tanácsot a hozzánk forduló ügyfeleknek. Tanfolyamokat is tartottunk, ahol
az érintőképernyős telefonok használatának elsajátítását tanítottuk meg a
jelentkezőknek. Fontos azonban tudni, hogy nem állunk üzleti kapcsolatban az
iPhone gyártójával, nem forgalmazzuk a terméket, így tehát nem is tartozik
feladataink közé az esetleges hibák kijavítása. Ez kizárólag a gyártó cég
felelősségi körébe tartozik.
– Mondana esetleg vázlatosan valamit
az Infoalap terveiről?
– Dolgozunk a JAWS és a MAGic új
verzióinak honosításán. Számos nemzetközi projektben veszünk részt, amelyek
eredményeként hamarosan a vak és gyengénlátó emberek mindennapjait és
szabadidejük hasznos eltöltését megkönnyítő és megfizethető lehetőségek válnak
elérhetővé a piacon. A Beszélő Linux projektünk révén minden év őszén
megjelenik egy verziófrissítés, amelynek eredményeként egyre népszerűbbé válik
a Linux a vak és gyengénlátó emberek körében. Állandóan figyeljük a nemzetközi
informatikai fejlesztéseket, az új lehetőségeket, kezdeményezéseket. Nagy
előnyünk, hogy munkatársaink többsége egyfajta „kettős látással”, informatikus
szakemberként és látássérült felhasználóként vizsgálja a honosítás előtt álló
újdonságokat. Munkánkat a lendület, és sok-sok, megválaszolásra váró kérdés
jellemzi. Talán éppen a kérdések mutatják a legjobban, hogy minden területen,
ahol dolgozunk, történik valami elmozdulás, valamilyen fejlődés, amelynek
előmozdítói és egyszerre megfigyelői is vagyunk.
– Kérem, ne nézzen telhetetlennek,
látássérült felhasználóként én borzasztóan örülök és hálás vagyok munkájukért.
De ha már így alkalmam nyílt kérdezni, az interneten barangolva, keresgélve egy
toll formájú, méretű azt hiszem szkenner iránt kutattam, mert valamikor pár éve
láttam róla a tv-ben egy kis műsort, hogy csak áthúzta a könyv sorain s azt
hiszem a számítógépen tette láthatóvá- és rátaláltam a digitalizáló tollra,
amely a kézírásból a számítógépen szerkeszthető szöveget formál. Kérdésem az
lenne, hogy ki és hogyan „emel” egy eszközt a segédeszközök sorába? Mert
szerintem mindkét eszköz borzasztóan nagy segítség lenne egy esetleg irodában
dolgozó látássérültnek.
- A segédeszközök kiválasztásánál
nagyon fontos az előzetes felmérés azzal kapcsolatban, hogy mennyire lenne az
adott eszközre igény Magyarországon. Itt hangsúlyoznunk kell azt is, hogy sok
olyan eszközt említhetnénk, amelyekre elméletileg lenne igény, de a magyar
célközönség számára nem megfizethetőek. Egy-egy eszköz forgalomba hozatala
előtt mindig el kell gondolkozni azon, hogy mekkora munkába, időbe kerül a
termék honosítása, mennyire alkalmazkodik a magyar felhasználók igényeihez,
megfizethető-e a számukra. Ezek csak a legelső szempontok, amelyeket
mindenképpen figyelembe kell vennünk, és akkor a részletkérdésekről nem is
beszéltünk, amelyek minden új terméknél eltérőek. Nem titok, hogy csakis akkor
éri meg egy terméket behozni, itthon terjeszteni, ha az minden érdekelt fél,
tehát a magyar felhasználók, a külföldi gyártó cég és a magyar forgalmazó számára
is előnyös.
– Nagyon szépen köszönöm, hogy
válaszolt kérdéseimre. További jó egészséget és munkát kívánok az Alapítvány
dolgozóinak.
****************************
12. KREATIVITÁSUNK AD ERŐT
GERENCSÉR HAJNALKA: FONALGRAFIKA
Kreativitásom ad erőt...
Gerencsér Hajnalka |
Kedves Olvasóim! Január óta minden
újságban tanultunk valamit a fonalgrafikázás területén. Elsőként a centrális
mintával ismerkedtünk meg, amely esetén a motívum középpontjából indultak ki az
öltéseink. Készítettünk keretező mintát, kört, sőt már jelképes tulipánt is
ajándékoztunk ... egy - egy képeslap erejéig. A mai alkalommal a szögmotívumot
tanuljuk.
1. kép
Tetszőleges szögeket
szerkeszthetünk, és a szögszárakon egyenletesen kijelöljük a pontokat. Miután
egy karton papírra átböködjük, kezdődhet a fonalgrafika. Az alsó szár első
pontjából a felső szár utolsó pontjába öltünk, majd a felső szár utolsó előtti
pontját kötjük össze az alsó szár 2. pontjával. Ezzel a ritmusképlettel
folytatjuk munkánkat. Geometriai mintákat, de poharakat, fagyit, papírsárkányos
képeslapot, virágszárat is készíthetünk ezzel a technikával.
2. kép
3. kép
A 3. kép egy dekoratív
könyvjelzőt mutat. Akinek kedve van, a számítógép monitorán nagyítsa fel a
mintát, zsírpapíron másolja át, majd kartonlapra böködje ki, és készítse el.
Ennek a könyvjelzőnek az elkészítéséhez vastagabb hímzőfonalat, pl.
gyöngyfonalat ajánlok.
Jó munkát kívánok !
Gerencsér Hajnalka gerencser.hajni69@gmail. com
Gerencsér Hajnalka gerencser.hajni69@gmail. com
****************************
13. VERSRŐL VERSRE
Adamecz László: URAM ÉREZZÉK…
Éjszakába szakadt keserűség,
vágyaidban magad kergetőznél,
a reménnyel, benned reménység,
vágyott társsal vadul
hempergőznél.
Hol vár rád álmok hercege, lánya,
máglyán égő érző szenvedélyek,
lelked napkelte most sötét bánya,
társad nincs, benned rideg
szentélyek.
Ó remény, hozd közelebb a napot,
hogy öleld már kit szíved fogadott,
ki sok magányos napokat kapott
Uram érezzék,- öröm adatott.
---------------------------------
Adamecz László: SZERELEMMEL BOLDOGULJUNK…
Lehetsz csodás, vagy éppen nem,
lehetsz kívánatos, vagy nem,
lehetsz eszes, kicsit butább,
és lehetsz idébb, vagy
odább.
Nem számít külső, vagy sikk,
lehet nyár, vagy éppen esik,
ősz akár, vagy téli fagyok,
ha szenvedély nélkül vagyok.
Lehetsz kamasz, vagy épp del
nő,
lehetsz tini, aki felnő,
és lehetsz bármi, de minek,
ha szerelem nem érint meg.
Ó sorsunk, add meg most nekünk,
a magányt sose ismerjük,
jó szóval fogadjon párunk,
és ne kelljen sose válnunk.
Ölelés legyen kenyerünk,
a csókban legyen Istenünk,
áldás legyen minden napunk,
szerelemmel
boldoguljunk.
Adamecz László
+36/70- 235- 2733
http://lelekmuzsikusok.googlepages.com
Tatabánya, Léleksegítő alapítvány www.leleksegito.hu
http://lelekmuzsikusok.googlepages.com
Tatabánya, Léleksegítő alapítvány www.leleksegito.hu
........................................
BÍRÓ MELINDA: Nincs több átok
Az igaz szerelmet hirdetem
Én hiszek benne, élek vele
Megszeretem
Őszi rózsák, szép őszi esték
Rád emlékeztetnek a percek
A lelkem olykor megremeg
Te jössz felém
Olykor fáradtan, emlékezem
Zöld mezőkre, csókos estekre
Hideg hajnalra, délutánra
Felébredek
Bús a lelkem, sírni nem enged
Inkább békét kér, vagy halált
Csalódást már elfeledte
S a szerelmet
Szeretem a hajnalt, a világot
Halni nem, még élni akarok
Sírni én, többé nem fogok
Nincs több átok
Biró Melinda 2014.02.22.
....................................................
Fellner István: ELMONDANI...
hol a szellő születik - lenni -
fényhordó,
megbújni álmaidban,
ha a lég engedi - segíteni -
vágyadnak, beteljesülni,
vagy csak kukkantani, belesni,
szépet látni illatot lopni,
mosolyba burkolni fájdalmaid,
lépni nyomodba - seperni utad -
s hinni hitetni, hogy lehet - szebb-
míg törik a fény köröttünk
nem csak az örök árny mi szeret,
futó kaland az élet
bírni szusszal levegővel
felemelni ki esik, ölelni ki fél,
ki szenved,
elfolynak az évek, s mi csurran
nekünk
senkiknek, pár csepp vizes - mézes,
nap - év,
én korommal csak vagyok békén,
hisz éltem - hol így - hol így sem,
mosolyom igaz, s könnyem sem
mesterkélten vizes,
láttam s tán látok még,
valamit, valakit - élni - szenvedni,
mert a lét nem enged örök nevetést,
s hol halni kell, megbocsát,
az életünket érdemelni, s nem kapni
kell,
legyen bár sárban,
vagy boldogságban...
...........................................
Mezősi György Miklós: Életről, emlékezetről
A boldog emberek városa épül,
Tavasz van, sok zöld fa teremni
készül,
Gyümölcs lesz majd virága jövedéke.
A korábbiakra emlékeznek-e?
Eldübörög felettük a gazdaság?
Idősotthonokba zárják őket be,
Mik nem mások, mint elaggott
kommunák.
Mi most idézzük meg József Attilát?
Az életszínvonal átlaga már jó,
Akkor mi bántja az Ország lakosát,
Ha közmunka is egyre több kapható?
Kit évfordulók között elhantolnak,
Nem számíthat rá, hogy sokan
ismerik.
De Őt, kit már mindenhol tanítanak,
Hosszú ideig el nem felejthetik!
Gödöllő, 2015. április 11.
………………….................…………...
BEMUTATKOZIK...: LENGYEL ZSÓFIA
Kedves Vendel!
Röviden magamról a hideg északon
Eger mellett születtem értelmiségi családban, Tanítóként, tanérként kezdtem
pályafutásom. Küldetésem a drámapedagógiában találtam meg. Magam is fiatalon
már amatőr színjátszó voltam, először Miskolcon a Manézs Színházban, mit bátyám
vezetett, Kaposváron is játszottam két évet, Budapesten színjáték tanszak
vezetője voltam egy művészetoktatási intézményben. A művészet egy csodálatos
szolgálat, amennyiben önmagunknál többet mutatunk fel. Budapesten élek, Isten
erőt ad a szolgálathoz egy keresztény iskolában dolgozom.
Az írás nagyon friss az életemben.
Magam is csodálkozom mi az oka hogy többen megszólítottak mégis. Tehát kezdő
vagyok a javából!
A többiről írásaim remélem
beszélnek, ott örömöm-fájdalmam írom meg, kendőzetlenül, nyitott szívvel, bár
mint említettem ez nekem is friss. Reggelenként úgy ébredek, letisztul valami
bennem, amit ki kell írnom. Előszőr vas Tibor hívott meg egy játékba, öt napon
át kellett verseim feltenni. Aztán rájöttem ez több mint játék..., nem csak
játék, jő...
Szeretettel: Zsófia
--------------------------------------
LENGYEL ZSÓFIA: Ez lehet?
Ez lehet,
Hogy nekem írtad lelkedet?
Fagyos fájdalom felett,
Látom leheletemet.
Hatvanezer-hetvenegy,
ki épp dolgozni kimegy,
köztük épp az én fiam,
keresi, hogy célja van?
Anyai szív légy kemény.
Hogy ő milyen nagylegény!
Szívem most cserépedény.
Ő szegény, és én szegény.
Ne lájkoljad versemet,
Ezt te úgyse értheted.
Nem is vers ez kiáltás,
Ha két jó szót írsz,
gyógyítás
............................................
Láttad- e már
A hazádat sírni?
Mint édesanyát
Ki gyermekét félti?
Mikor akarsz külhonból
Újra hazatérni?
Gyönyörű Hazádban
Háládattal élni
Ahol a hon
Átölelve von
Langymeleg keblére.
…………....…….......
dr. KELLNER SZILVIA: Magyarország nyáron
Fényesebb a nap, élesebbek az
árnyak,
Virágosan pompáznak a nyári tájak.
Halastónál pihenget az ősz bajuszos horgász,
Meleg nyári szélben bólogat a búzakalász.
Fű között lapul a mezei nyúl,
Fent az égen a sólyom az úr.
Szelíden hullámzik a Balaton,
Hattyú pár sétál a parton.
Egy-két hal kiugrik a vízből,
De merülnek is a mélybe egyből.
A lillafüredi vízesés csobogó hangja,
Magyar szívünk zengő harangja.
Vannak hazánkban tavak, folyók, hegyek,
Cseppkő-barlanggal vár Aggtelek.
Kilenclyukú hidat őriz a Hortobágy,
Bejárni e tájakat, ösztönöz a vágy.
Íródott: 2014. június 6.
...............................................
KUSTRA FERENC: Égig érnek a fák…
Égig érnek a fák, a magyar, az erdő,
Égig érő fákban van a magyar erő.
Égig érő erdőben, most nagy vihar
dúl…
Égig érő embereknek lelke dúl-fúl.
Dúl a lelkünk, mert eddig csizmák
tapostak,
Dúl a lelkünk, mert megint rajtunk
taposnak!
Dúlunk-fúlunk, mert most a pénztőke
tapos,
Dúlunk-fúlunk, mert magyarságunkba
tapos!
Magyarok vagyunk, és erre büszkék
vagyunk.
Magyarok vagyunk, ez… mire büszkék
vagyunk.
Csaba királyfi néz minket fönt az
égből,
A jó Isten óv minket, már elég
régről.
Végre magyar népnek ki kéne mennie,
Végre a végzetét véghez kell vinnie!
Szabadságunk tán elsétált a tőkével?
Szabadságunk menjen szembe a
tőkével!
Csukott szemmel fussunk ki Kárpát
bérceken?
Csukott szemmel élünk, belül a
bérceken…
Magyarok vagyunk, és erre büszkék
vagyunk.
Magyarok vagyunk, ez… mire büszkék
vagyunk.
Emberek! Virágba borulnak magas fák.
Emberek! Üssük és aprítsuk pénz
sziklát!
A szabadság szirmok harsányló
tűzében
Szabadságot most vívjuk ki és
röptében!
Balgán sétálunk, mások uralma alatt,
Balgán mélázunk, mások érdeke miatt.
Csengjen a kard és csattanjon a
harci pajzs!
Hitünk és Istenünk, velünk van, mint
pajzs!
Magyarok vagyunk, és erre büszkék
vagyunk.
Magyarok vagyunk, ez… mire büszkék
vagyunk.
Ezer éves nemzet vagyunk, legyünk
még több,
Ezer éves nemzet vagyunk, mi kell
ennél több?
Csapjunk már oda, erre vágyik
szívünk,
Csapjunk már oda, ez a szent, magyar
hitünk.
Ősi nép vagyunk, tartsuk magunkat
ehhez,
Hősi nép vagyunk, legyen tudatunk
ehhez.
Magyarok! Ha kell, piros vér legyen
dalunk!
Magyarok! Mondjuk el végre, mit
akarunk!
Magyarok vagyunk, és erre büszkék
vagyunk.
Magyarok vagyunk, ez… mire büszkék
vagyunk!
Vecsés, 2009. május 24.
..........................................
STOLLMÁR BARBARA: Szél fútta szavak
Minden nap csak egy lépés,
de nem tudod merre lépsz.
Minden órával egy új megtett út,
mit végül a szél szerte fútt.
de nem tudod merre lépsz.
Minden órával egy új megtett út,
mit végül a szél szerte fútt.
Messzire repítettem soraimat,
s most nincs mód, hogy elérjem a vízhangzó hangokat?
Suhanás, vagy ezernyi karlendítés,
végtelen ballagás-e lehetőség a cél eréréséig?
s most nincs mód, hogy elérjem a vízhangzó hangokat?
Suhanás, vagy ezernyi karlendítés,
végtelen ballagás-e lehetőség a cél eréréséig?
Oly sokszor láttam kinyújtott kezet,
mely elvesző tettért cselekedett!
Azért nyújtózom az ég felé,
hogy kitárva vessem magam karjai elé.
mely elvesző tettért cselekedett!
Azért nyújtózom az ég felé,
hogy kitárva vessem magam karjai elé.
Mert a láng, s tűz erősebb,
az akarat, mint diadal mindennél nemesebb,
mi hitben született,
nem lehet, hogy anélkül hunyjon el.
az akarat, mint diadal mindennél nemesebb,
mi hitben született,
nem lehet, hogy anélkül hunyjon el.
Mint szélvész, úgy jön e nap,
s mások kiáltják, bontsam le váramat!
De szól a lélek: Ne hagyd veszni várad!
Mert a kimondhatatlan remény érted még kiállhat.
s mások kiáltják, bontsam le váramat!
De szól a lélek: Ne hagyd veszni várad!
Mert a kimondhatatlan remény érted még kiállhat.
Veszni nincs esély, mert zakatol
szívem lélek szavában,
hold, s Nap fénye hangtalan forrósít fel, a szív álma,
csak lobog, és ég olthatatlan vágy,
a tett, és íratlan küldetés hív.
hold, s Nap fénye hangtalan forrósít fel, a szív álma,
csak lobog, és ég olthatatlan vágy,
a tett, és íratlan küldetés hív.
Lélegzet, és zengő húr feszül reá,
s hírtelen betölti a teret e ledöntetlen vár,
ekkor már szó, gondolat sincs arra,
a cselekvés után képként vajon mi marad?
s hírtelen betölti a teret e ledöntetlen vár,
ekkor már szó, gondolat sincs arra,
a cselekvés után képként vajon mi marad?
Ugyan, mit is számít a látvány
hiúsága,
nincs csak cél, a tett igazsága,
ismeretlen, vagy emlékezetes lelkek áldomása,
váratlan, új csodát hozók virágzása.
nincs csak cél, a tett igazsága,
ismeretlen, vagy emlékezetes lelkek áldomása,
váratlan, új csodát hozók virágzása.
Elengedem hát az eddig őrzött képet,
rám vetülhet immár a távolinak látszó kaland fénye,
zajos ének, csengő zene zsibongása,
úttalan utakon a célig tartó lélek száguldása.
Minden itt és most legyen kőbe vésett akarat!
rám vetülhet immár a távolinak látszó kaland fénye,
zajos ének, csengő zene zsibongása,
úttalan utakon a célig tartó lélek száguldása.
Minden itt és most legyen kőbe vésett akarat!
2015.
.........................................
SZŐKE ZSUZSANNA: Hová tartok?
Honnan jöttem, hová tartok?
Hol is vagyok...kérdés harsog.
Merre tartok... milyen úton,
visszanyerem egyensúlyom?
Hol is vagyok...kérdés harsog.
Merre tartok... milyen úton,
visszanyerem egyensúlyom?
Honnan jöttem, hová tartok?
Mély sebembe, miért martok?
Sebzett lelkem, miért nyüszít?!
S tehetetlenségem dühít...
Mély sebembe, miért martok?
Sebzett lelkem, miért nyüszít?!
S tehetetlenségem dühít...
Honnan jöttem, hová tartok?
Kedvesnek hitt... hamis arcok!
Most hullámvölgyben csücsülök,
mély megélésben üdülök...
Kedvesnek hitt... hamis arcok!
Most hullámvölgyben csücsülök,
mély megélésben üdülök...
Honnan jöttem, merre tartok?
Álmok, vágyak merre laktok?
A hullámvölgy és hullámhegy,
bízván: jő az isteni kegy...
Álmok, vágyak merre laktok?
A hullámvölgy és hullámhegy,
bízván: jő az isteni kegy...
Szőke Zsuzsanna
Kartal, 2015.05.28.
****************************
14. VÉLEMÉNYEM SZERINT...OLVASÓINK ÍRTÁK
Szia Vendi!
Tegnap sikerült elolvasni a magazint.
Áruld már el nekem, hogy hogyan csinálod azt, hogy minden része
színes, változatos és érdekes?
Továbbra is Kitty novellája visz tovább, s bár már néha érzem, hogy
tényleg nagyon hosszú és kissé nyúlik, de az ember folyamatosan azon
van, hogy mi lesz a családdal a végén? Helyreáll a normális lét, vagy
mindenki megy amerre lát?
A többi írás is jó, szép, s jó, hogy a dalokkal, versekkel - amiket
annyira nem kedvelek, mint a prózát -, megszakítod a vonalat. S a
cikkek, gyógynövények és interjúk valódi magazint adnak az olvasó
kezébe. Már régen megérett volna a nyomtatásra is, de tudom...
Montecuccoli: Pénz, pénz, pénz...
De így is többet értél el, mint más nyomtatott lapok. Széles
világunkban mindenhol olvasnak. Keressünk kapcsolatot az Antarktiszon,
hátha ott is van magyar kutató és hívjuk fel a figyelmet a magazinra.
No mit szólsz?
Írj és várjuk a folytatást.
András
............................................
AZ 505. MEGSZOLALOK MAGAZIN
KÉPEI
Mátyás Rita: A magazin
képeinek leírása:
1. Lectori Salutem:
Vendi barátunk kezdi a
sort. A facebook-os fekete-fehér képe, ahol egy asztalnál ül, ingben, zakóban.
2.Életrajzi történet:
A könyv borítóképén a könyv
főszereplője Csomor Heni látható, amint egy kertben, a növények között, egy
vörös színű EL-GO mopeden ül, egy rövid ujjú kockás blúzban. Fején egy világos
kék baseball sapka van.
3.Versek a nagyvilágból:
Az első szerző
Vendi aki a szokott könyvespolca előtt áll.
Adamecz Laci széles mosolyával
szája felett kis bajuszkával ,szögletes szemüvege mögül néz ránk.
Ács Nagy Éva türkiz színű
pulóverében szőke középen elválasztott vállig érő hajú nő, sötét keretes
szemüveggel.
Csomor Heni rövid, fekete hajú
fiatal hölgy, farmerkabátban, kék kockás ingben látható.
Szatmáry Olga Ottíliának nincs fotója még.
Szatmáry Olga Ottíliának nincs fotója még.
Vendi verse mellett a
szerző fotója látható, amint a Szeretet Lángja című rendezvény színpadán állva
szavalja saját verseit.A szerkesztő úr csinos . Fekete nadrágban bordó
zakójában fehér ingben, karján az elmaradhatatlan sétabotjával.
Dr. Kellner Szilvinek sincs fotója.
Dr. Kellner Szilvinek sincs fotója.
A saját képem mellett a képen,
lila-fehér felsőben vagyok a fehér kalappal a fejemen,és szemüvegesen.
Mráz Erzsébet Irma is kép nélkül szerepel.
Mráz Erzsébet Irma is kép nélkül szerepel.
4. Elmélkedéseim:
Régi ismerősünk Árvay Marika,
Rövid, de dús világos barna hajú hölgy fehér felsőben,átszellemült arckifejezéssel
az arcán.
5. Regény folytatásokban:
Várkonyi Kitti csinos, fiatal
35-40 éves körül lehet. Hosszú vörös haja, kék szeme van . Arcát a kezeire
támasztva ül az asztalnál fehér blúzban kedves zárt mosollyal néz az olvasó
szemébe.
A könyv első borítólapján egy hosszú vörös hajú nő van, vörös háttér előtt emlékeztet talán a tűzre, a háttérben egy gyermek kapaszkodik egy rácsba. a hátsó borítólap egyszerűen narancssárga és a könyv rövid tartalma látható.
A könyv első borítólapján egy hosszú vörös hajú nő van, vörös háttér előtt emlékeztet talán a tűzre, a háttérben egy gyermek kapaszkodik egy rácsba. a hátsó borítólap egyszerűen narancssárga és a könyv rövid tartalma látható.
6.Bemutatjuk: Paszternák Évának
sincs fotója.
7. A zene az kell:
Agnese Nano fotója van a rovatban. A színésznő hosszú , hullámos, szőke, hajában hajpánttal.
Agnese Nano fotója van a rovatban. A színésznő hosszú , hullámos, szőke, hajában hajpánttal.
8. Egy mű tovább gondolása:
Kanczler Anna arcáról szinte
süt az optimizmus. Hosszú barna haja hátul össze van fogva Egy kötényruha van
rajta egy kockás blúzzal.
9. Arcképcsarnok:
Horenka Erika képe változott.
Egy rózsaszínű terítővel leterített asztal mögött ül piros blézerben fehér
blúzban, és az elmaradhatatlan napszemüvege a feje tetején. Szőke, hullámos
haja a válla alá ér.Az asztalon vázában fehér nárciszok vannak.
A következő képen a riport alanya Ambrus Attila Zoltán látható. Fekete nadrágban, barack színű ingben ül , egy könyvvel a kezében. Rövid fekete haja van,és szemüveges fiatalember.
A következő képen a riport alanya Ambrus Attila Zoltán látható. Fekete nadrágban, barack színű ingben ül , egy könyvvel a kezében. Rövid fekete haja van,és szemüveges fiatalember.
A következő képen egy futóverseny
résztvevő láthatók, majd a másik képen, már vakvezető ,és terápiás kutyák
láthatóak a gazdáik mellett ülve. A következő képen idősebb hölgyek ülnek egy
nézőtéren.
10.A Guszti rádió jelentkezik
Ausztráliából:
A következő fotó Ilosvay Katié és Gusztié. Elegánsan vannak felöltözve, Gusztin fekete zakóban nyakkendőben sárga gerberával a gomblyukában. Katin fekete-fehér ruha fehér gyöngysorral, piros virágdísszel a nyakán.
A következő fotó Ilosvay Katié és Gusztié. Elegánsan vannak felöltözve, Gusztin fekete zakóban nyakkendőben sárga gerberával a gomblyukában. Katin fekete-fehér ruha fehér gyöngysorral, piros virágdísszel a nyakán.
11. Ültettem diófát:
A szerkesztő úr Vendi üdvözlő
szövege mellett Vendinek egy régebbi iskolában tartott érzékenyítő
foglalkozáson készült fotója látható, ami valószínűleg egybeesett a karácsony
időszakával, Hiszen az asztalon előtte egy kis piros, fémből
készült karácsonyfa van, mellette egy piros gömb gyertya ég, egy kis ajándék
csomagocska van még az asztalon Barátunk egy okker színű zakóban, fehér
,kigombolt nyakú ingben ül egy feldíszített zöld színű iskolatábla előtt.
12.Kreativitásunk ad erőt:
Gerencsér Hajnalka következik
,aki fehér felsőben, vállig érő hullámos barna ,középen elválasztott hajú
szemüveges hölgy.
A kör motívum varrását mutatja az ábra.
A kör motívum varrását mutatja az ábra.
13. Versről-versre:
Vendi az előszobájuk ajtajában áll.
Vendi az előszobájuk ajtajában áll.
Mezősi György Miklós kedves
,szimpatikus úriember őszes hajjal, bajusszal, szürkés szemekkel szemüvegben ,
kockás ingben.
Bíró Melinda a piros blúzában,
hosszú sötétvörös hullámos hajával,füleiben fehér gyöngyös fülbevalójával
mosolygósan néz ránk.
Fellner Pista követi , a
szalmakalapos pipázós tipikus művész fotójával Ő ősz hajú körszakállas hatvan
év körüli.
14. véleményem szerint:
Ez egy képtelen rovat.
Ez egy képtelen rovat.
15. Természet gyógyászat:
Soponyai Mihály, aki ezt a rovatot írja, széles arcú szőke ötvenes éveiben járó úriember, aki széles mosollyal néz az olvasóra.
A következő képeken a hóvirág, a kankalin, az odvas keltike, a pásztortáska, a tyúkhúr, a gyermekláncfű, az illatos ibolya, az ösztörűs
veronika, és a galagonya látható.
Soponyai Mihály, aki ezt a rovatot írja, széles arcú szőke ötvenes éveiben járó úriember, aki széles mosollyal néz az olvasóra.
A következő képeken a hóvirág, a kankalin, az odvas keltike, a pásztortáska, a tyúkhúr, a gyermekláncfű, az illatos ibolya, az ösztörűs
veronika, és a galagonya látható.
15. Csak a dal:
Ennél a rovatnál sincs fotó.
És elértünk a magazin végére!
Itt a vége fuss el véle!
Rita..
Rita..
.............................................
MOSTANSÁG TÖBBEKNEK VAN, VOLT
SZÜLETÉSNAPJA..
GRATULÁLUNK..
GRATULÁLUNK..
SZÜLETÉSNAPODRA
Ne számold Barátom
Hány évet éltél,
Nem tehetsz arról,
Mikor születtél.
Életedben sokszor
Örültél, és féltél,
Eljutottál addig,
Hogy egy újat lépjél.
Rugaszkodjál neki,
Tovább az éveknek,
Ne hagyd abba addig,
Míg sokan szeretnek.
Vendi..
VENDI EZZEL MEGHATOTTÁL, MERT AZ
UTOLSÓ KÉT SORODAT ÉLEM....NEM ABBA HAGYNI MÍG SOKAN SZERETNEK, NA ÉS
TERMÉSZETESEN MINDENÉRT HÁLÁT ADNI! MERT NEM TERMÉSZETES AZ, HOGY EGYÁLTALÁN
ÉLHETEK, AMINT VISZONT FENTEBB ÍRTAD A SZÜLETÉSRŐL....NAGYON KÖSZÖNÖM A
MEGEMLÉKEZÉST
János..
............................................
Kedves Vendi!
Gyertya helyett köszönetemet küldöm,
nem az ablakba teszem.
Továbbra is őrizd meg alkotó kedved és figyelmességed,
Legyen hozzá sok erőd,
nem az ablakba teszem.
Továbbra is őrizd meg alkotó kedved és figyelmességed,
Legyen hozzá sok erőd,
Üdvözlettel Magdi.
2015.05.23. 9:58 keltezéssel, Nagy
Vendel írta:
SÁROS AZ ÚT - PÜNKÖSDI KÖSZÖNTŐ
Sáros az út
Két oldala
Hát középen
Járok.
Zápor esett
Az éjszaka
Meg tellett az
Árok.
Útközepén
Megyek Hozzád
Kerülöm a
Tócsát,
Nem sáros a
Csizmám talpa,
Amin járok
Hozzád.
Kivikszolom
Minden este
Fényesre a
Csizmám,
Olyan fényes,
Hogy tükrében
Meglátom az
Orcád.
Ablakodnál
Két oldala
Hát középen
Járok.
Zápor esett
Az éjszaka
Meg tellett az
Árok.
Útközepén
Megyek Hozzád
Kerülöm a
Tócsát,
Nem sáros a
Csizmám talpa,
Amin járok
Hozzád.
Kivikszolom
Minden este
Fényesre a
Csizmám,
Olyan fényes,
Hogy tükrében
Meglátom az
Orcád.
Ablakodnál
Eldalolok
Egy szerelmes
Nótát.
Fogadd tőlem
Ezt a csokor
Egy szerelmes
Nótát.
Fogadd tőlem
Ezt a csokor
Szép Pünkösdi
Rózsát.
Rózsát.
2015. Pünkösdjén.
Megjegyzés: Csárdás Pünkösd ünnepét köszöntöm.
Az éjszaka hatalmas zápor öntötte el Szekszárdot, egy most aktuális is a dalom.
Minden hölgynek szóljon este ez a szerenád.
Ablakban a gyertyák mellőzését kérem. Nagy Vendel.
MEGSZOLALOK MAGAZIN
>nagy.vendi54@gmail.com <mailto:nagy.vendi54@gmail.com>
Megjegyzés: Csárdás Pünkösd ünnepét köszöntöm.
Az éjszaka hatalmas zápor öntötte el Szekszárdot, egy most aktuális is a dalom.
Minden hölgynek szóljon este ez a szerenád.
Ablakban a gyertyák mellőzését kérem. Nagy Vendel.
MEGSZOLALOK MAGAZIN
>nagy.vendi54@gmail.com <mailto:nagy.vendi54@gmail.com>
..............................................
KEDVES KATIKA..
Köszönöm szépen hogy
elmondtad a verseimet a rádióban, már egész gyűjteményem van az általad
tolmácsolt versekből, amik eljutottak az egész világba.
Szeretettel vendi.
-----------------------------------
Drága Vendi, mindig örömmel teszem
Nagyon jók a verseid
Kívánom a legjobbakat sok szeretettel
Katika
Nagyon jók a verseid
Kívánom a legjobbakat sok szeretettel
Katika
.................................................
Kedves Vendi!
Köszönöm a Magazint. Szemezgetem és
csodállak. Nagyon emberi sorsok, fájdalmak, mélyről jövő gondolatok.
Csodálattal: Zsófi
Csodálattal: Zsófi
.....................................................
Kedves Vendi!
Olvasva ezt a nagyon szép IMÁT,
kérem az Urat, hallja meg!
Aggodalmad és kívánságod én is megértem, hisz 6 unokámért sokszor izgulok.
Az élet értelmét megkapva a gyermekeimben, azt hittem felnőnek és már nem lesz miért "imádkoznom", de megmaradt ez az érzés az unokákat látva és féltve a nem könnyű Világban.
Aggodalmad és kívánságod én is megértem, hisz 6 unokámért sokszor izgulok.
Az élet értelmét megkapva a gyermekeimben, azt hittem felnőnek és már nem lesz miért "imádkoznom", de megmaradt ez az érzés az unokákat látva és féltve a nem könnyű Világban.
Szuper Nagypapa vagy!:-))
Üdv: ERZSIKE
2015. május 31. 11:28 Nagy Vendel
írta, <nagy.vendi54@gmail.com>:
IMA AZ UNOKÁIMÉRT
(GYERMEKNAPRA)
Uram,
Ki látod könnyes arcom
Őszintén vívódó belső harcom,
Féltőn szerető rejtett aggódásom
Óvd meg őket , a gyerekeket,
Erősítsd meg bennem a szeretetet.
S tebenned a hitem,
Ki fiadat is engedted hóhér kezére adni,
Értünk bűnösökért kereszten meghalni.
Ártatlan gyermekeknek tiszta lelket hagyni,
Szép fehér galambjaim boldogságra adni.
Arcotokat ezüst fényben látom,
Hagyom, kezetek simításától
Aranyköddé váljon.
Alexa, Bianka és Dávid,
Lelkem boldogságai,
Őrangyalok serege
Őket vigyázza.
Isteni kegyelmed
Testük védelmezze.
Óvd meg őket Uram,
Minden bútól, bajtól
A rájuk acsarkodó gonoszoktól,
S háládatos szívvel
Téged dicsőítlek míg élek
Amíg létezel,
Ragyogjon fényességed,
Az idők végezetéig.
Ámen Domine.
Úgy legyen Uram.
Mindörökre.
2015.
nagy vendel.
----- Original Message -----
To: nagy.vendi54@gmail.com
Sent: Saturday, May 30,
Subject: GRATULÁLOK!
Kedves Vendi!
Tiszta szívből gratulálok a az
irodalmi pályázaton elnyert első helyezésed alkalmából! Igen büszke vagyok Rád
és örülök, hogy ismerhetlek, valamikor osztálytársad lehettem.
Üdvözlettel: Bütyi
.................................................
KÉRÉS....
Kérem azokat a kedves olvasókat,
akik megtehetik, hogy a magazin további megjelenése, és fejlődése
érdekében képességeikhez mérten szponzorálják a lapot.
Esetleges szponzorálásukat elérhetőségeink valamelyikén beszéljük meg.
A támogatást a szerkesztőség gépparkjának fejlesztésére fordítanánk.
Esetleges szponzorálásukat elérhetőségeink valamelyikén beszéljük meg.
A támogatást a szerkesztőség gépparkjának fejlesztésére fordítanánk.
Pénzbeli, és tárgyi segítséget is
elfogadunk.
Köszönettel a szerkesztő.
...................................................
Kedves Vendel, nagyon-nagyon szép!
Szívből gratulálok neked. Joggal,hoztad el az első díjat, és most nem
udvariasságból írom ezt neked,természetesen még többször el fogom olvasni.
köszönöm! Én nem merek elindulni pályázatokon,mert úgysem nyernék, jó volt
téged olvasni,nagyon szeretem,az ilyen szomorúan szép verseket.
Szeretettel:Éva
Szeretettel:Éva
....................................................
Szia Vendikém! Sok szeretettel
gratulálok a díjhoz,még rengeteg ilyen sikert kívánok! Ölellek: Németh Gusztáv
...................................................
Szerintem Te ezt megbundáztad! Olyan
jó verseket küldtél be,hogy másoknak esélyük sem volt, Neked meg semmibe sem
került. Csak meg kellett vakulni hozzá!!! Megrázó,szép versek. Verstanilag -
mint tudod - nem értek hozzá,de ami a lelkemet megérinti az nem lehet rossz.
Még egyszer ölellek: Guszti ui: majd hívlak
................................................
Kedves Vendi!
A jókívánságaid köszönöm, megvallom őszintén hogy jólesett.
Az első helyezéshez, pedig csak gratulálni tudok,
remélem, hogy sikerül is személyesen átvenni a díjadat.
A jókívánságaid köszönöm, megvallom őszintén hogy jólesett.
Az első helyezéshez, pedig csak gratulálni tudok,
remélem, hogy sikerül is személyesen átvenni a díjadat.
A Magdik mellett még sokan
bíztassanak és segítsenek
az életed egyik értelmének a megvalósításában.
az írásra gondoltam.
az életed egyik értelmének a megvalósításában.
az írásra gondoltam.
Sikeres és boldognapokat: Magdi.
.................................................
Kedves Vendi!
Nagyon örültünk hírednek és engedd meg, hogy gratuláljunk eredményedhez.
Minden út halad, s minden úton vannak állomások is. Neked ez is egy
volt, s vár még ilyen több.
Azaz írj tovább és nyerj még sokat. Csak azért, hogy sokan
olvashassanak, hiszen érték mindaz, mivel megajándékozod azt, ki olvas.
András
Nagyon örültünk hírednek és engedd meg, hogy gratuláljunk eredményedhez.
Minden út halad, s minden úton vannak állomások is. Neked ez is egy
volt, s vár még ilyen több.
Azaz írj tovább és nyerj még sokat. Csak azért, hogy sokan
olvashassanak, hiszen érték mindaz, mivel megajándékozod azt, ki olvas.
András
................................................
S A MENETELÉS TOVÁBB FOLYTATÓDIK...
MAI POSTABONTÁS
Kedves Pályázónk!
Szeretettel várjuk az ünnepi
műsorral egybekötött, "ÁLMOK, UTAK, SZÁRNYALÁSOK" című versíró
pályázatunk díjátadójára.
A zsűri tagjai az eseményen fogják
kihirdetni a győztes-, és a különdíjas költemények alkotóinak névsorát.
Minden pályázónak emléklapot adunk át.
Időpont: 2015. június 13. szombat,
14.00 órai kezdettel
Helyszín: Alexandra Könyvesház,
Irodalmi Kávézó (1075, Budapest, Károly Körút 3/c )
Közreműködnek: Budaörsi Pro Musica
Kórus, Harza Márk, Viski Rajmund
Nagy örömünkre szolgálna, ha Ön is
ott lenne velünk ezen az ünnepi délutánon! Visszajelzését várjuk!
Szeretettel üdvözli: "Mozdulj!
Család"
****************************
SOPONYAI MIHÁLY ROVATA..
Ez a szúrós ágú, rendkívül hosszú
életű cserje a szív megmentője. Egész Európában és Szibériában elterjedt,
legelők és erdők szegélyében gyakori, 2-3 méter magasra is megnő, tüskés ágai
szerteágazóak. Virága fehér, illatos, öt sziromlevélből áll. A sátorvirágzatuk
április-májusban nyílik. A madarak szívesen fészkelnek a galagonyabokorban. A
ragadozó gébics furcsa szokása, hogy az áldozatait, melyek nagyobb testű
rovarok, a bokor töviseire nyársalja fel.
Hatóanyagai többek között a
flavonoidok, triterpének, procianidinek.
Gyógyhatása
Rendkívül jó szíverősítő és
szívnyugtató. Serkenti a szívizom vérellátását, értágító és vérnyomáscsökkentő
hatású, fogyasztása javallt koszorúér-betegségek esetén. Segít a vérkeringési
problémák enyhítésében, visszaszorítja az érelmeszesedés kialakulását.
Öregkori szívpanaszokra, illetve a
szívizmok degenerációs megbetegedéseire is ajánlott. A megelőzés szempontjából
fontos tartós, folyamatos fogyasztása. Huzamosabb ideig tartó alkalmazása során
is teljesen veszélytelen, nem alakul ki hozzászokás, hatóanyaga nem toxikus, s
nem halmozódik fel a szervezetben.
Terhesség alatt is fogyasztható. Mivel a központi idegrendszerre hat, szédülést, szorongást, szapora szívdobogást és rövid légzést lehet vele kezelni. Az ideges görcsök ellen is jó hatású. Stresszoldó, nyugtató, altató hatása van. Csökkenti a vértolulás veszélyét. Fülzúgásra is használjuk. Változó korban csökkenti a hangulatváltozásokat, a hőhullámokat.
Terhesség alatt is fogyasztható. Mivel a központi idegrendszerre hat, szédülést, szorongást, szapora szívdobogást és rövid légzést lehet vele kezelni. Az ideges görcsök ellen is jó hatású. Stresszoldó, nyugtató, altató hatása van. Csökkenti a vértolulás veszélyét. Fülzúgásra is használjuk. Változó korban csökkenti a hangulatváltozásokat, a hőhullámokat.
Felhasználása
Gyógyteának a virágos hajtásvégből
készítünk forrázatot, 15 percig áztatjuk, szűrjük. Szívpanaszok esetén naponta
2-3 csészével is lehet inni belőle. Ha nyugtató célból fogyasztjuk, lefekvés
előtt langyosan igyuk meg, Ha vízhajtásra használják, mert arra is jó, akkor
napközben igyák meg.
Napi 2-3 csésze galagonyateát igyanak akut probléma esetén, megelőzésre heti egy alkalommal is elegendő.
Napi 2-3 csésze galagonyateát igyanak akut probléma esetén, megelőzésre heti egy alkalommal is elegendő.
Terméséből készíthetünk finom likőrt
vagy különleges ”szívlekvárt”. Hozzávalók: 1 kg galagonyabogyó, ízlés szerint
cukor, víz. A megtisztított piros bogyókat főzés előtt nyomkodjuk szét, és
annyi vizet öntsünk rá, hogy egyharmadáig ellepje, tegyük hozzá a cukrot, majd
főzzük puhára. Utána szitán törjük át, és lassú tűzön, állandóan kevergetve
sűrítsük. Gőzöléssel tartósítsuk.
Szívbarát tinktúra: Egy csészényi
galagonya virágos ágvég, két csészényi cseresznye pálinka. Törjék össze a
virágos ágvéget mozsárban. Öntsék a pálinkába, egy hónapig érleljék fénytől
védett helyen. Szűrjék le, naponta kétszer egy mokkáskanálnyit igyanak belőle
20 napon át étkezések előtt. Megelőzhető vele a szívritmus zavar, a magas
vérnyomás és az ideges szívdobogás. A szív karbantartására minden évben
ismételjék meg ezt a kúrát.
Története
Igen hosszú életű növény, a
legidősebb számon tartott galagonyabokor Franciaországban él és 500 éves. A
néphiedelem szerint a galagonya távol tartja a villámlást és az istálló ajtaja
fölé függesztve talizmánként védi az állatokat a rontástól. Az ókori
Görögországban a nászágyat, a gyermek bölcsőjét díszítették vele, hogy távol
tartsa a gonosz erőket. Írországban a tündérek fájának nevezik, virágos ágaival
ünneplik a házasságkötést és a gyermekáldást. Az antik világban már ismert volt
gyógyító hatása is, akkor főképp köszvény ellen használták. A XVII. századtól
kezdődően azonban már vérnyomás csökkentésre, szívpanaszokra javasolták az
orvosok.
Gyűjtése
A virágos hajtásokat (Crataegi
folium cum flore) az első bimbók nyílásakor, május-júniusban gyűjtjük. A
pirosra színeződött termés (Crataegi fructus) az első fagyok előtt, októberben
szedjük. Hatalmas tövisei miatt csak kesztyűben gyűjthetjük. 5 kg virágos
hajtásvégből, 2-3 kg termésből kapunk 1 kg száraz drogot.
Soponyai Mihály
****************************
16. NYÚLTERÁPIA - HORVÁTH TÜNDE ÍRÁSA
BEMUTATKOZÁS
Kedves olvasók:
Én Horváth Tündi vagyok és 25 éves. 2008-óta Van egy Kaliforniai nyuszim. Tudni
kell róla, hogy bak és látványra vaskos, zömök a törzse. Nagyon szeretjük
egymást. Neve: Tapsi A másik nyuszim mint a cikkemből ki is fog derülni egy
belga óriás. Ő nőstény és ellentétben a tapsival hosszúkás karcsú törzse van.
Azt hiszem ennyi elég is. Ha bárkinek kérdései lennének azt nagyon szívesen
fogadom ( kizárólag hobbi szintűen).
........................................
A házinyúl származása és eredete
A Házinyúl egy közös őstől (Orictolagus cuniculus)=üreginyúltól származtatható.
E faj legrégebbi csontlelete 6000000 éves melyet Andalúziában, a mai Spanyolország területén találtak. Hazánkban a nyúlfélék közül két faj él vadon. Az előbb említett
Üregi nyúl és a Mezei nyúl. Az alaki hasonlóság miatt sokan
felvetik a két faj közötti rokonságot. Az Üregi nyúl feltétlenül kereszteződik
a Házinyúllal. Az Üregi nyúlnak 44 kromoszómája van. A magyar nyelv vadnyúl
névvel illeti mindkét hazánkban élő nyúlfélét. Az angolok az Üregi nyulat
„Rabbit-nak” nevezik. Az Üregi nyúl előfordulása hazánkban a laza homokos
talajokhoz kötődik. Nyugat-Európában a nagyobb városi parkokban, kertekben is
rendszeresen előfordul. Az Üregi nyúl 5- 2 Kg-os. Testhossza 38-50 CM. Az Üregi
nyúl fülei rövidek, nem lapátszerűek és előrelapítva nem érnek túl az orra
hegyén. Testszíne szürkés, vagy sárgásszürke. Az Üregi nyúl vemhességi ideje 31
nap. Fiókái csupaszak, csukott szemmel és füllel születnek, fészeklakók. Az
Üregi nyúlnak akár 8-10 kicsinye is születhet. 3-4-szer is fialhat egy évben.
Az üreginyulat fogságban jól lehet szaporítani, a ketreces tartást hamar
megszokja.
Az üregi nyúl háziasítása domesztikáció
A nyúl domesztikációjáról viszonylag keveset tudunk, mert háziasítása később kezdődött, mint az ismert és fontosabb háziállatoké. Például: Sertés, vagy ló. Az üregi nyúl csontjai finomak, könnyen porladnak ezért nem maradtak fenn az idők folyamán. A nyulakról, nyúltenyésztésről csak kevés felirat, írásos emlék, ábrázolás maradt fenn. Magyarországon valószínűleg a XVI. Században jelent meg. A domesztikáció a legújabb elmélet szerint a XVIII. Században fejeződött be. A tenyésztés a XIX. században Vett nagy lendületet. A városi lakosság megkedvelte a nyulat, az állatszeretet miatt. Saját megjegyzés: „Nem csak az ember szereti a nyuszit, hanem a nyuszik is szeretnek minket. Nekem vannak nyuszikáim és többek között megengedik, hogy átöleljem őket. Látványra ez a következő képen érzékelhető: Képzeljük el, hogy a hátsó lábain feláll a combunkra. A fejét és a mellső lábait ráteszi a mellkasunkra, mi pedig hallgathatjuk hogyan lélegzik. Valamint érezhetjük az illatát.” A későbbi évtizedekben számos fajtát és színváltozatát tenyésztették ki. A tenyésztők következetes munkájának köszönhetően a nyuszik küllemi tulajdonságai javultak. Új megjegyzés: „Küllemi tulajdonság alatt például a törzs formáját és a szőrszálak egyszínűségét értjük. Esetleg genetikai betegségként a drótszőrűséget, illetve a fogzáródási rendellenességek hibáit. (Maloclusion)”
Dedomesztikáció
Ez a domesztikációval ellentétes folyamat, vagyis a már háziasított nyulak természetes környezetbe pár hónap alatt visszavadulnak és ivadékaik színben ismét visszaütnek az eredeti fajra.
Változások a háziasítás során
Ugyan a házinyúl domesztikációja mindössze 3000 évvel ezelött kezdődött és a tenyésztés csak a XIX. Században vett nagy lendületet, a megváltozott körülmények hatására lényegesen módosult az állat szervezete. Megváltozott a testnagysága, a formája, a színe, az ivari élet, a szaporodás, a szaporaság és az idegrendszer. A domesztikáció során bekövetkezett változásokat az üregi és házinyúl tulajdonságainak összehasonlításával mérhetjük fel.
Testnagyság:
Míg az üregi nyulak testsúlya általában 1,5 2,0 kg, addig a házinyúl fajták élősúlya igen széles határok között mozoghat. A legkisebb fajta a Hermelin (Ez az első mutáció révén létrejött törpenyúl) amely mindössze 1 KG testsúlyú. A legnagyobbak az óriások (Belga óriás) „Nekem is egy ilyen nyuszim van és kifejezetten szelíd.” Amelyek a 8-10 Kg-os testsúlyt is elérhetik. „Az enyém ennél jóval könnyebb.”
A test arányai:
Egyes fajtáknál a törzs megnyúlt (Belga vitás) Bizonyos fajtákra pedig a nagy fül és fej jellemző. Az óriás fajtáknál a 18-CM-nél hosszabb, széles kagylós fül a kívánatos. A fülhossz rekordját az angol kosorrú nyúl tartja. Hosszuk a fejen át mérve egyik fülcsúcstól a másikig 58-70 CM.
A Házinyúl egy közös őstől (Orictolagus cuniculus)=üreginyúltól származtatható.
E faj legrégebbi csontlelete 6000000 éves melyet Andalúziában, a mai Spanyolország területén találtak. Hazánkban a nyúlfélék közül két faj él vadon. Az előbb említett
Házi nyúl |
Az üregi nyúl háziasítása domesztikáció
Üregi nyúl |
A nyúl domesztikációjáról viszonylag keveset tudunk, mert háziasítása később kezdődött, mint az ismert és fontosabb háziállatoké. Például: Sertés, vagy ló. Az üregi nyúl csontjai finomak, könnyen porladnak ezért nem maradtak fenn az idők folyamán. A nyulakról, nyúltenyésztésről csak kevés felirat, írásos emlék, ábrázolás maradt fenn. Magyarországon valószínűleg a XVI. Században jelent meg. A domesztikáció a legújabb elmélet szerint a XVIII. Században fejeződött be. A tenyésztés a XIX. században Vett nagy lendületet. A városi lakosság megkedvelte a nyulat, az állatszeretet miatt. Saját megjegyzés: „Nem csak az ember szereti a nyuszit, hanem a nyuszik is szeretnek minket. Nekem vannak nyuszikáim és többek között megengedik, hogy átöleljem őket. Látványra ez a következő képen érzékelhető: Képzeljük el, hogy a hátsó lábain feláll a combunkra. A fejét és a mellső lábait ráteszi a mellkasunkra, mi pedig hallgathatjuk hogyan lélegzik. Valamint érezhetjük az illatát.” A későbbi évtizedekben számos fajtát és színváltozatát tenyésztették ki. A tenyésztők következetes munkájának köszönhetően a nyuszik küllemi tulajdonságai javultak. Új megjegyzés: „Küllemi tulajdonság alatt például a törzs formáját és a szőrszálak egyszínűségét értjük. Esetleg genetikai betegségként a drótszőrűséget, illetve a fogzáródási rendellenességek hibáit. (Maloclusion)”
Dedomesztikáció
Ez a domesztikációval ellentétes folyamat, vagyis a már háziasított nyulak természetes környezetbe pár hónap alatt visszavadulnak és ivadékaik színben ismét visszaütnek az eredeti fajra.
Változások a háziasítás során
Ugyan a házinyúl domesztikációja mindössze 3000 évvel ezelött kezdődött és a tenyésztés csak a XIX. Században vett nagy lendületet, a megváltozott körülmények hatására lényegesen módosult az állat szervezete. Megváltozott a testnagysága, a formája, a színe, az ivari élet, a szaporodás, a szaporaság és az idegrendszer. A domesztikáció során bekövetkezett változásokat az üregi és házinyúl tulajdonságainak összehasonlításával mérhetjük fel.
Testnagyság:
Míg az üregi nyulak testsúlya általában 1,5 2,0 kg, addig a házinyúl fajták élősúlya igen széles határok között mozoghat. A legkisebb fajta a Hermelin (Ez az első mutáció révén létrejött törpenyúl) amely mindössze 1 KG testsúlyú. A legnagyobbak az óriások (Belga óriás) „Nekem is egy ilyen nyuszim van és kifejezetten szelíd.” Amelyek a 8-10 Kg-os testsúlyt is elérhetik. „Az enyém ennél jóval könnyebb.”
A test arányai:
Egyes fajtáknál a törzs megnyúlt (Belga vitás) Bizonyos fajtákra pedig a nagy fül és fej jellemző. Az óriás fajtáknál a 18-CM-nél hosszabb, széles kagylós fül a kívánatos. A fülhossz rekordját az angol kosorrú nyúl tartja. Hosszuk a fejen át mérve egyik fülcsúcstól a másikig 58-70 CM.
Szaporaság:
A házinyúlnál az ivarérettség előbb következik be, mint a tenyészérettség. Az óriások csak 8 hónaposan, a közép nagy testűek, 5-6 hónaposan tenyészérettek. A háziasított nyúl nősténye egész évben hajlandó a bakot felvenni, vemhesül is. Ennek ellenére az őszi hónapokban szaporodási eredményei gyengébbek.
Szőrzet.
A házinyulak szőrzetének színében és felépítésében nagy változatosság mutatkozik. A fajtákon belül is sok színváltozat jött létre, általában hosszabb lett a szőrzet, romlott a pehelyszőrök aránya. Ez főleg a zárt tartás hatása. Megjelent az angóra szőrzet, amelynek jellegzetessége, hogy a szőrzet egész élet folyamán növekszik, nyírás után újranő. A rókanyúlnál a szőrzet dús, tömött, hossza 6 CM. Ezeknél a nyusziknál a szőrzet csak egy bizonyos hosszúságig nő, majd megáll.
Szokások, értelmi képesség
A házinyúl az üregi nyúl szokásainak nagy részét megtartotta. Hasonló a fészeképítési, szoptatási viselkedése, szintén éjszakai életmódot folytat. Ha alkalma adódik járatokat ás a talajba, hírtelen ijedelem hatására nagyokat dobbant 10-től 30 Newton erősségig hátsó lábaival, majd gyors, irányváltoztató mozgásokkal menekül. A régi kor embere szerint a házinyulak nem igényes, szerény állatok. Megelégednek a konyha, kert és csűrök hulladékaival. Se drága takarmányt, sem pedig költséges berendezést nem igényelnek. Manapság azonban ez a takarmányozási felfogás megváltozott és a betegségek elkerülése érdekében (Máj-és bél kokcidiózis) különféle nyúltápokat készítenek számukra. PL: Vitaminos, gyógyszeres, STB. Előkerült a rostban gazdag étrend alkalmazása is kiszorítva a konyhai hulladékokat. „Tudni kell, hogy a nyúl nem tud hányni. Ennek oka a nyelőcső és gyomor által bezárt szög, ami bizonyos fokban hátrányos más háziállatokéhoz képest. Ha a nyuszid lenyelt egy takarmányt az már csak a belei felé távozhat. Ezért nagyon fontos, hogy mindig csak kifogástalan, jó minőségű, penészmentes takarmányt etessünk. A penészes szénát/szalmát soha ne vegyük meg, még akkor sem ha azt mondják alomnak fel tudjuk használni. Hiszen a nyuszi megeszi az almot. A penészes szénát barna színéről is merhetjük fel, melybe feketés pöttyök vegyülnek. Ez gombára utalhat. Ha ez a nyuszid közelébe kerül tüsszögéssel járó pár napon belüli elhullást eredményez. A takarmány emészthetetlen részei csak 5-6 nap alatt ürülnek ki az állatból.
A házinyúlnál az ivarérettség előbb következik be, mint a tenyészérettség. Az óriások csak 8 hónaposan, a közép nagy testűek, 5-6 hónaposan tenyészérettek. A háziasított nyúl nősténye egész évben hajlandó a bakot felvenni, vemhesül is. Ennek ellenére az őszi hónapokban szaporodási eredményei gyengébbek.
Szőrzet.
A házinyulak szőrzetének színében és felépítésében nagy változatosság mutatkozik. A fajtákon belül is sok színváltozat jött létre, általában hosszabb lett a szőrzet, romlott a pehelyszőrök aránya. Ez főleg a zárt tartás hatása. Megjelent az angóra szőrzet, amelynek jellegzetessége, hogy a szőrzet egész élet folyamán növekszik, nyírás után újranő. A rókanyúlnál a szőrzet dús, tömött, hossza 6 CM. Ezeknél a nyusziknál a szőrzet csak egy bizonyos hosszúságig nő, majd megáll.
Szokások, értelmi képesség
A házinyúl az üregi nyúl szokásainak nagy részét megtartotta. Hasonló a fészeképítési, szoptatási viselkedése, szintén éjszakai életmódot folytat. Ha alkalma adódik járatokat ás a talajba, hírtelen ijedelem hatására nagyokat dobbant 10-től 30 Newton erősségig hátsó lábaival, majd gyors, irányváltoztató mozgásokkal menekül. A régi kor embere szerint a házinyulak nem igényes, szerény állatok. Megelégednek a konyha, kert és csűrök hulladékaival. Se drága takarmányt, sem pedig költséges berendezést nem igényelnek. Manapság azonban ez a takarmányozási felfogás megváltozott és a betegségek elkerülése érdekében (Máj-és bél kokcidiózis) különféle nyúltápokat készítenek számukra. PL: Vitaminos, gyógyszeres, STB. Előkerült a rostban gazdag étrend alkalmazása is kiszorítva a konyhai hulladékokat. „Tudni kell, hogy a nyúl nem tud hányni. Ennek oka a nyelőcső és gyomor által bezárt szög, ami bizonyos fokban hátrányos más háziállatokéhoz képest. Ha a nyuszid lenyelt egy takarmányt az már csak a belei felé távozhat. Ezért nagyon fontos, hogy mindig csak kifogástalan, jó minőségű, penészmentes takarmányt etessünk. A penészes szénát/szalmát soha ne vegyük meg, még akkor sem ha azt mondják alomnak fel tudjuk használni. Hiszen a nyuszi megeszi az almot. A penészes szénát barna színéről is merhetjük fel, melybe feketés pöttyök vegyülnek. Ez gombára utalhat. Ha ez a nyuszid közelébe kerül tüsszögéssel járó pár napon belüli elhullást eredményez. A takarmány emészthetetlen részei csak 5-6 nap alatt ürülnek ki az állatból.
Folytatása következik.
****************************
IRODALMI PÁLYÁZAT - ELSŐ HELYEZÉS
PÁLYÁZATI ÖSSZESITÉS 2015. 05. 30.
KEDVES BARÁTAIM...
Mint azt már sokan tudjátok, több
mint negyven éve kezdtem ezt a rögös pályát, és sok kudarc, és persze apróbb
sikerek után eljött a hatvanadik életévem, és a negyven éves jubileuma az
írásnak, és ahogy ezt egy újságíró barátom mondta volt, ez most a te
éved.
S valóban, egyáltalán nem panaszkodhatok, hiszen most rám jár a rúd, egyik ámulatból a másikba esek, elértek a sikerek is .
S valóban, egyáltalán nem panaszkodhatok, hiszen most rám jár a rúd, egyik ámulatból a másikba esek, elértek a sikerek is .
Persze ezt most így könnyű mondani,
de én hiszek a szorgalmas és kitartó munkában ami esetleg a siker záloga
is lehet.
,Jelent már meg sok- sok írásom,
jelent meg kötetem, e. könyvem, és sok idő után újra megjelenhetek a Kézjegy
antológiában, csinálhatom a saját magazinomat, és rendszeresen hallgatható
vagyok rádiókban is saját hangon, és versek formájában egyaránt.
Néha fellépek különféle rendezvényeken előadóként a saját verseimmel.
Folyamatosan pályázatokra küldök be írásaimból, itt is több kevesebb sikerrel, és sokszor az indultak még kategóriába jutok el, de lassan beállt az örökös harmadik hely szintje, s ez a mostani év májusa is hozott sikereket.
Néha fellépek különféle rendezvényeken előadóként a saját verseimmel.
Folyamatosan pályázatokra küldök be írásaimból, itt is több kevesebb sikerrel, és sokszor az indultak még kategóriába jutok el, de lassan beállt az örökös harmadik hely szintje, s ez a mostani év májusa is hozott sikereket.
Egy budapesti, ötödik
kerületi költészet napi pályázaton harmadik lettem, és egy romániai nemzetközi
pályázaton pedig negyedik helyet értem el, mindezekről már beszámoltam
régebben, de tegnap érkezett az üzenet, hogy egy újabb versenyen
első lettem.
Ez számomra egy nagy elismerés, bár helyi és házi versenyeken már voltam első, de kilépve a világba, még ez az első.
Ez számomra egy nagy elismerés, bár helyi és házi versenyeken már voltam első, de kilépve a világba, még ez az első.
Most erről a megmérettetésről
mutatom meg a pályázatot, az eredményt és a meghívót, s a verstrilógiát, amit
beküldtem Többek kérésére teszem mindezt, nem
magamutogatásból szerénytelenül.
Köszönöm mindenkinek a sok
elismerő szavakat és az együtt örülést, ami nagyon jólesett.
Szeretettel: Vendi.
201.5 05.30
..................................................
Sziasztok kedves listatársak!
A Facebookon találtam az alábbi lehetőséget irodalmi pályázatra.
A felhívást alább olvashatjátok!
Minden indulónak eredményes pályázást kívánok!
A Facebookon találtam az alábbi lehetőséget irodalmi pályázatra.
A felhívást alább olvashatjátok!
Minden indulónak eredményes pályázást kívánok!
Mozgássérültek Budapesti Egyesülete
A FOGYATÉKOSSÁGGAL ÉLŐ EMBEREK
ESÉLYEGYENLŐSÉGÉNEK NAPJA 2015.
ALKALMÁBÓL A RENDEZŐ SZERVEZETEK
IRODALMI PÁLYÁZATOT HIRDETNEK.
A pályázat célja, hogy felhívja a
figyelmet az esélyegyenlőségre, a fogyatékossággal vagy bármely más okból
hátrányban élők napi gondjaira, életmódjára, lehetőségeire és esélyeire.
Ráirányítani a figyelmet a mindennapjaikra, segíteni, megértetni az emberekkel
azt, hogy mit várnak el a környezetüktől a hétköznapokban.
Témája: kötetlen.
Témája: kötetlen.
A pályázók köre:
A pályázatunkra amatőr és rendszeresen publikáló szerzőktől is várunk eddig még meg nem jelentetett műveket.
A pályázatunkra amatőr és rendszeresen publikáló szerzőktől is várunk eddig még meg nem jelentetett műveket.
PÁLYÁZATI KATEGÓRIÁK:
ÁLTALÁNOS ISKOLA FELSŐ TAGOZAT
KÖZÉPISKOLA
FELNŐTT
A pályázat benyújtási határideje:
2015. május 10.
Formai követelmények:
Pályázni versekkel, prózai művekkel
lehet. A pályázatot kizárólag Word dokumentumban és formázás nélkül kérjük
beküldeni e-mailben. Egy pályázó maximum 2 alkotással nevezhet ( 1 vers, 1
próza) A prózák nem lehetnek hosszabbak 3 gépelt oldalnál.
E-mail cím, ahova a pályázatok
beküldhetők: mkmore@invitel.hu
A pályázathoz kérjük megadni: a
pályázó /szerző/ nevét, címét, elérhetőségét.
A pályázó a pályázaton történő
részvételével automatikusan hozzájárul, hogy műve térítésmentesen megjelenjen a
kiíró valamely elektronikus, vagy nyomtatott kiadványában.
Nevezési díj: nincs
A pályaművek zsűrizése:
A pályaműveket a kiíró képviselői bírálják el.
A benyújtott pályaművek elbírálásáról minden pályázó személyes értesítést kap.
Díjazás:
Eredményhirdetés: 2015. június 5.-én 10 órakor az Esélyegyenlőségi Nap rendezvényen
A díjazott művek közül a kiíró által kiválasztottak a rendezvényen elhangzanak.
1. 2, 3 helyezett és a különdíj elismerő oklevélben részesül
Szponzorációt, tárgyjutalom-felajánlást szeretettel és szívesen fogadunk!
Nevezési díj: nincs
A pályaművek zsűrizése:
A pályaműveket a kiíró képviselői bírálják el.
A benyújtott pályaművek elbírálásáról minden pályázó személyes értesítést kap.
Díjazás:
Eredményhirdetés: 2015. június 5.-én 10 órakor az Esélyegyenlőségi Nap rendezvényen
A díjazott művek közül a kiíró által kiválasztottak a rendezvényen elhangzanak.
1. 2, 3 helyezett és a különdíj elismerő oklevélben részesül
Szponzorációt, tárgyjutalom-felajánlást szeretettel és szívesen fogadunk!
Várjuk munkáikat!
A szervezők
..........................................
ÉRTESÍTÉSEK…
EREDMÉNYHIRDETÉS...
2015. június 05. - VÁC
Tisztelt Nagy Vendel!
Örömmel értesítem, hogy az irodalmi
pályázatunkon az első helyezést Ön nyerte, így amennyiben lehetősége és kedve
van sok szeretettel várjuk 2015. június 5.-én (péntek) tartó Esélyegyenlőségi
napunkra, reggel 9-kor kezdődő ünnepélyes megnyitó keretein belül lesz a
díjkiosztó is.
Mellékelten küldjük a meghívót.
Tisztelettel:
Roszik Csaba
MKMORE
2600. Vác, Rákóczi út 36.
06-27/502-660
...........................................
2015.június 5. péntek 9 óra 35 éves
az Egyesület
MEGHÍVÓ
Program: Madách Imre Művelődési Központ: További programok:
9 óra Ünnepélyes megnyitó
- Karolina Katolikus Általános Iskola tanulóinak műsora
- A Vácon élő Fogyatékos Emberekért Díj átadása, Fördös Attila polgármester
- Paulik Fecó festőművész kiállítását Molnár Lajos megnyitja
- Irodalmi pályázat hirdetése, a nyertes pályázat elszavalása
10 órától a Tükörteremben
Kulturális műsor
10 órától Érzékenyítő feladatok gyermekeknek Látássérült pont Hallássérült pont Mozgáskorlátozott pont Általános pont
Esélynapi vásárok és kisvasúti városnézés várja az érdeklődőket a főtéren.
16 órától 18 óráig
Házi sütemények versenye a Mozgáskorlátozottak Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének az udvarán (2600, Vác Rákóczi út 36.)
18 órától 22 óráig
Esélynapi bál a Mozgáskorlátozottak Közép-Magyarországi Regionális Egyesületének az udvarán (2600, Vác Rákóczi út 36.)
Zenél a POLARIS Együttes.
Szeretettel várják Önt a rendező szervezetek és támogatóink:
Vác Város Önkormányzata
Városi Fogyatékos ügyi Tanács
Bölcsődék és Fogyatékosok Intézménye
Bölcsőde és Speciális Csoport
Fogyatékosok Napközi Otthona
Madách Imre Művelődési Központ
MK Közép-Magyarországi Regionális Egyesülete
Pest Megyei Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház
SINOSZ Váci Szervezete
SEM Alapítvány
Nem Hagyunk Egyedül Alapítvány
Cházár András EGYMI
Kőkapu Vác Lions Klub
Madách Imre Művelődési Központ Vác
SZAVAD
Topház
Vác Város
Váci Egyházmegye
Váci Egyházmegyei Karitász
Vendégvárók Váci Egyesülete ProUrbe díjas
Lyra Könyvesház
......................................
A BEKÜLDÖTT PÁLYAMŰ - NAGY VENDEL :VAKON-DOK-OK
Vers
trilógia...
(Szomorúan- Reménykedve- Vidáman)
Ha mindkét szemedre megvakultál...
Ha mindkét szemedre
Megvakultál,
Ülsz otthon
Az ágyon,
Várod a csodát,
Hogy újra lásd
Isten szép világát.
Hiszen
Mindent megtettél,
És már
Nem tehetsz mást.
Akkor majd
Meglátod,
Ki maradt végül
A barátod.
Megvakultál,
Ülsz otthon
Az ágyon,
Várod a csodát,
Hogy újra lásd
Isten szép világát.
Hiszen
Mindent megtettél,
És már
Nem tehetsz mást.
Akkor majd
Meglátod,
Ki maradt végül
A barátod.
Az ajtó mellet
Halott Apám
Kampósbotja áll.
Indulóra,
Mint ami
Valakire vár.
Talán énreám?
Halott Apám
Kampósbotja áll.
Indulóra,
Mint ami
Valakire vár.
Talán énreám?
Nézz utoljára
Még egyszer a szemembe.
Elhaló fényét
Vajon látod e?
EMLÉKEIMBE
Utolsóként
A Te arcodat
Véstem be.
Ezentúl
Fehér botot
Veszek a
Kezembe,
S fekete
Kalapot
Teszek a
Fejemre.
2015.
.....................................
Vakon
Sötétbe nézek
Nem látlak Téged
Érzem a lélek
Bűvöletét.
Nem látlak Téged
Érzem a lélek
Bűvöletét.
Elmúló évek
Örökre szépek
Belülről látom
Vetületét.
Örökre szépek
Belülről látom
Vetületét.
Lassuló szívvel
Remegő kézzel
Másra vetítem
Hő melegét.
Remegő kézzel
Másra vetítem
Hő melegét.
Színpadi létem
Hasonmás képem
Másra hagyom majd
Főszerepét.
Hasonmás képem
Másra hagyom majd
Főszerepét.
Kóborló testem
Nehogy elvesszen
Tereád bízom
Őrizetét.
Nehogy elvesszen
Tereád bízom
Őrizetét.
Szívemmel látok
Újra felállok
Erőt adott a
Sárban fekvés.
Újra felállok
Erőt adott a
Sárban fekvés.
Sötétbe nézek,
Nem látlak Téged.
Érzem a kezed
Ölelését.
Nem látlak Téged.
Érzem a kezed
Ölelését.
2015.
.......................................
Másságom
Azt gondolod rólam:
Más vagyok?!
Igen!
Hiszen egyre szűkebb
Résen ér szememhez
A Világosság.
De azért én ugyan úgy
Gondolok Terád.
Ne félj tőlem,
Hidd el nem zavarok,
Csupán csak nem látok.
Hiszen valamiben
Mindenki más.
Van aki sánta,
Van aki béna,
Van aki néma.
De olyan is akad,
Aki lát.
Én is átélhetek
Ezernyi csodát,
S végül is:
Van nekem egy titkom,
Elárulom
Ez az én másságom.
Senki nem tudja,
Hogy mikor álmodom.
Más vagyok?!
Igen!
Hiszen egyre szűkebb
Résen ér szememhez
A Világosság.
De azért én ugyan úgy
Gondolok Terád.
Ne félj tőlem,
Hidd el nem zavarok,
Csupán csak nem látok.
Hiszen valamiben
Mindenki más.
Van aki sánta,
Van aki béna,
Van aki néma.
De olyan is akad,
Aki lát.
Én is átélhetek
Ezernyi csodát,
S végül is:
Van nekem egy titkom,
Elárulom
Ez az én másságom.
Senki nem tudja,
Hogy mikor álmodom.
2015.
EGY ÜVEG SZEKSZÁRDI BOR AZ EDDIG
OLVASÓNAK.. (Vendi)
...............................................
KEDVES BARÁTAIM...
Egy kis ízelítőt küldök a Guszti rádió mai adásából, 2015. június 07.
ILOSVAY GUSZTÁV, AUSZTRÁLIA - MAGYAR ADÁS.
Jó hallgatást, jó szórakozást. szeretettel vendi.
www.nagyvendel.comxa.com/lejatsz.php?hang=triologia
Egy kis ízelítőt küldök a Guszti rádió mai adásából, 2015. június 07.
ILOSVAY GUSZTÁV, AUSZTRÁLIA - MAGYAR ADÁS.
Jó hallgatást, jó szórakozást. szeretettel vendi.
www.nagyvendel.comxa.com/lejatsz.php?hang=triologia
---------- Forwarded message
----------
From: Katalin ILosvay <ekilosvay@gmail.com>
Date: 2015-06-07 17:26 GMT+10:00
Subject: Magyar Rádió Mozaik Sydney júnus 7
To: Gusztav Ilosvay <parbaj61@gmail.com>, Katalin ILosvay <ekilosvay@gmail.com>
Date: 2015-06-07 17:26 GMT+10:00
Subject: Magyar Rádió Mozaik Sydney júnus 7
To: Gusztav Ilosvay <parbaj61@gmail.com>, Katalin ILosvay <ekilosvay@gmail.com>
2015. június 07. Kedves Hallgatóink, látjátok a műsor
két egyórás blokkban hallgatható le. Ha esetleg valami probléma lenne a
lehallgatásban, kérjük, jelezzétek nekünk.
Köszönettel és szeretettel Guszti
Hírek: Kicsi György szerkesztésében. A Panoráma Világlub rendezésében tartották meg a Világtalálkozót Budapesten és több magyar városban. Dr. Tanka Lászlóval beszélgettem a Világtalálkozó visszhangjáról. Gratulálunk Lacinak és a szervezőknek. Nagy Vendel a "Megszólalok " internetes irodalmi magazin főszerkesztője I. díjat kapott egy pályázaton. Guszti beszélgetett vele és mondta el a győztes verset. Dr Tóth Gergő jelentkezett be Amerikáról, de nem amerikásból, hanem Butapestről és a Csíksomlyói búcsúban szerzett élményeit mesélte el.
Szeretettel köszöntjük és mutatjuk be új munkatársunkat ,Dancs Rózsát TORONTÓBÓL. Tóth Szilárd, a világ legjobb taxisofőre jelentkezett be - Trianonra emlékezett. Trianonra emlékeztünk Babucs Zoltán hadtörténésszel is (az ember miket nem tud meg!!!!!) Az Ausztráliai Magyar Pedagógusok Egyesülete, röviden az AMPE Sydneyben tartotta 2 napos országos konferenciával egybekötött évi közgyűlését. A találkozó hivatalos védnöke Dr Gruber Attila, Magyarország nagykövete volt. Meghívott előadó Dr. Maróti Orsolya a Balassi Intézet munkatársa volt .Ilosvay-Egyed Katalin készített mindkettőjükkel riportot. Gratulálunk a szervezőknek, remek munkát végeztek, az ország minden részéből gyűltek össze a tanárok. További sikereket kívánunk. Ilosvay-Egyed Katalin ül ma a mese sarokban és a mai történet címe ''Eb, aki a kanalát meg nem eszi!''
KONZULI FOGADÓ NAPOK SYDNEY-BEN
Köszönettel és szeretettel Guszti
Hírek: Kicsi György szerkesztésében. A Panoráma Világlub rendezésében tartották meg a Világtalálkozót Budapesten és több magyar városban. Dr. Tanka Lászlóval beszélgettem a Világtalálkozó visszhangjáról. Gratulálunk Lacinak és a szervezőknek. Nagy Vendel a "Megszólalok " internetes irodalmi magazin főszerkesztője I. díjat kapott egy pályázaton. Guszti beszélgetett vele és mondta el a győztes verset. Dr Tóth Gergő jelentkezett be Amerikáról, de nem amerikásból, hanem Butapestről és a Csíksomlyói búcsúban szerzett élményeit mesélte el.
Szeretettel köszöntjük és mutatjuk be új munkatársunkat ,Dancs Rózsát TORONTÓBÓL. Tóth Szilárd, a világ legjobb taxisofőre jelentkezett be - Trianonra emlékezett. Trianonra emlékeztünk Babucs Zoltán hadtörténésszel is (az ember miket nem tud meg!!!!!) Az Ausztráliai Magyar Pedagógusok Egyesülete, röviden az AMPE Sydneyben tartotta 2 napos országos konferenciával egybekötött évi közgyűlését. A találkozó hivatalos védnöke Dr Gruber Attila, Magyarország nagykövete volt. Meghívott előadó Dr. Maróti Orsolya a Balassi Intézet munkatársa volt .Ilosvay-Egyed Katalin készített mindkettőjükkel riportot. Gratulálunk a szervezőknek, remek munkát végeztek, az ország minden részéből gyűltek össze a tanárok. További sikereket kívánunk. Ilosvay-Egyed Katalin ül ma a mese sarokban és a mai történet címe ''Eb, aki a kanalát meg nem eszi!''
KONZULI FOGADÓ NAPOK SYDNEY-BEN
****************************
18.SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves
olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06 8-tól 20- ig.
e-mail:
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06 8-tól 20- ig.
e-mail:
Levelek,
írások fogadása
skype
címem nagy.vendi54
Új
email címem: nagy.vendi54@gmail.com
- a magazinok küldése
……………………………………
Továbbá
tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük
a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára
készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek
elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
Tehát az utolsó két évben megjelent számot visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
Tehát az utolsó két évben megjelent számot visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
…………………………………
A
lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás
szerzője felelős.
Köszönjük
a külső munkatársak közreműködését.
A
szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük
jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti,
megmenti, bármikor előveheti.
Van
olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva,
lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az
esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott
műveim megtekintése:
AZ
ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail:
nagy.vendi54@gmail.com
skype:
nagy.vendi54
nagy.vendi54@gmail.com
skype:
nagy.vendi54
megszólalok müvészeti magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
weboldal:
facebook:
csak beirod a facebook keresőbe mindhármat külön külön és meg is
találtad
az oldalaimat.
Megszólalok
Nagy Vendel
Nagy
Vendel Írásai
megszolalok
müvészeti magazin szerkesztö nagy vendel
Könyvtár:
E.
könyvek a Magyar Elektronikus Könyvtár keretében
............................................
Ez
a verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
............................................
KÜLFÖLDI
ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum
........................................
Az
Amerikai Egyesült Államokbeli egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A
link: minnesotahungarians.com
................................................
Kedves
olvasóink!
Néhány
operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes
magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a
régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon
az oldalon elérhető az összes többi is!
A
megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a
"Blogarchívum" felírat. Ez alatt
különböző
dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek.
Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva
"legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk
fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A
háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot
lehet kiválasztani olvasásra!
Még
egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért
takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos
hónapban jelentek meg. Általában kettő számot jelent egy hónapban, ezért
ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonást folyamatosan végezzük...A blogon
belül két újságot vastag piros csíkkal választottuk el!
.............................................
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ
..........................................
MEGSZÓLALOK
MAGAZIN 506