2015. május 13., szerda

MEGSZÓLALOK
 M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2015. 05. hó – ötödik évfolyam, ötödik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes heti lap
Alapítva : 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam:  2012.  (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014.  (1-től  a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. (5. szám)

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*************************

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

Ha azt halljuk: Május,  jaj, mennyi minden jut az eszünkbe...
Mindjárt az elején Május elseje, aztán Anyák napja, születésnapok, névnapok, az igazi tavasz, a kikelet, az orgona illata, s hónap végén a gyermeknap, talán nem hagytam ki semmit.
Nagy Vendel
 Ilyenkor érik már a korai cseresznye, s lassan levetik virágos ruhájukat a barackfák, s mézüket ontják az akácosok is.
S talán megújhodnak a gondolatok, és a Sicc összes műveit kiolvasók tovább lépnek az irodalom más tájai felé.
S lehet, elgondolkodnak azok is akik külföldre távoztak, s egyáltalán nem akarnak magyar szót hallani, olvasni  még újság formájában sem.
Nem tudom lesz e még száz év múlva valaki ebben a Kárpátmedencében aki tud magyarul…

Nagy Lászlóval  szólva, csókolom őket...
Egyebet nem mondhatok..
A szerkesztő..


NAGY VENDEL

ANYÁKNAPI EMLÉKEZET

 1954.05.07.

Édesanyánk,

Kicsiny, törékeny asszony,
Több mint hatvan éve,
Felnézett az égre,
Enyhülést remélve,
A szenvedésre,
S a szerelemnek
Legszebbik havában
Orgona nyitogató
Langyos májusában
Csendes éjszakának 
Felsíró zajában
Kettő fiat szült
Maga, és az Isten
Dicsőségére.
Hasonlatosan
Saját képére.
Mindannyiunk örömére.


2015.  májusában..

A VERS HANGOS LINKJE,
ELMONDJA  ILOSVAY EGYED KATALIN..

*************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

 1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
     HANGOS VERS.   ELMONDJA ILOSVAY EGYED KATALIN
2.  ÉLETRAJZI TÖRTÉNET
     CSOMOR HENRIETT: NE SAJNÁLJ
3.  VERSEK A NAGYVILÁGBÓL
     NAGY VENDEL -   KÖLTÉSZET NAPI VERSE
     ADAMECZ LÁSZLÓ -  ANYÁK NAPI VERSEK
     ÁCS NAGY ÉVA, CSOMOR HENRIETT, SZATHMÁRY OLGA OTTILIA,
     NAGY VENDEL,  dr.  KELLNER SZILVIA,  MÁTYÁS RITA
     MRÁZ ERZSÉBET IRMA
4.  ELMÉLKEDÉSEIM...
    ÁRVAY MÁRIA: A DICSÉRETRŐL
5.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
    VÁRKONYI KITTY: 5. PARANCSOLAT
6.  BEMUTATJUK  PASZTERNÁK ÉVA VERSEIT
7.  A ZENE AZ KELL - ÁRVAY MARIKA  KEDVENCEI: BOROSTYÁN
8.  EGY MÜ TOVÁBBGONDOLÁSA
    KANCZLER ANNA  ÍRÁSA: A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA
9.  ARCKÉPCSARNOK -   HORENKA ERIKA  RIPORTSOROZATA
     MINDENKINEK VAN HANGJA ~  HÁROM TUDÓSÍTÁS A VAKOK ÉLETÉBŐL
10.  A GUSZTI RÁDIÓ JELENTKEZIK
     NAGY VENDEL TAVASZI VERSÉT ELMONDJA ILOSVAY EGYED KATALIN
     ANYÁKNAPI EMLÉKEZÉS -  ILOSVAY GUSZTÁV  ÍRÁSA
11.  ÜLTETTEM DIÓFÁT..
      NAGY VENDEL : UNOKÁS VERSEK -  KÖSZÖNTÉS GYERMEKNAPON
12.  
GERENCSÉR HAJNALKA -  FONALGRAFIKA:  KREATIVITÁSUNK AD ERŐT
13.  VERSRŐL VERSRE
      NAGY VENDEL, SZŐKE ZSUZSANNA, JAKAB KINGA, KOZMA ZSUZSANNA,
      KUSTRA FERENC, NAGY VENDEL, MEZŐSI GYÖRGY MIKLÓS,
      BÍRÓ MELINDA, FELLNER ISTVÁN
14.  VÉLEMÉNYEM SZERINT... OLVASÓINK ÍRTÁK
15.  TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT, SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
      TAVASZI GYÓGYNŐVÉNYEK
16.  CSAK A DAL -   NAGY VENDEL DALAI: TAVASZI DALLAMOK
17.  SZERKESZTŐI ÜZENETEK

*************************
2. ÉLETRAJZI TÖRTÉNET
  
  Csomor Henriett:  Ne sajnálj


Fülszöveg: "Mint mindig, most is egy őszinte beszélgetés zajlik köztem és János közt. - Tudod annyira utálom, mikor az emberek sajnálkozva néznek rám az utcán. Mert csak azt látják, sérült vagyok és nem tudok rendesen járni. Kérlek, János, legalább te ne sajnálj! - Heni, sajnáljon a rosseb, az - válaszolta. - Nem vagy te beteg."

Tartalom

Két ember örök hűséget esküszik egymásnak
Gyermekáldás
Harc az életben maradásért!
Babakór
Kistestvér születik
Érted virul
Változások ideje
Keserves elszakadás
Meglepetés az egész családnak (avagy az első lépések)
Vigyétek vissza a lelencbe!
A három jó barát
Egy rosszul sikerült mozdulat
A hagyományt mindenhol megtartják
Felhőtlen nyaralás
Új csoportba kerülés
Kínlódás az olvasással
Fertőzések idején
A négy csibész és a csibész lány
Anyák napjával egybekötött szülői
Vakáció előtti nehéz hetek
A sátorozás örömei
Kicsit félek
Utolsó év ebben a csoportban
Kisdobos avatás
Két év összefoglalása
Nincs idő a tanulásra
Elvesztettem Őt
Utolsó évem
Elbocsátás
Leszoktatás
Ha a szép szó nem elég, jöhet a verés
Reménytelen küzdelmek
A világ legjobb magyar tanár nénije
A dolgok nem mennek simán
Az élet nem fenékig tejfel
Útjaink szétágaznak
Anya, én semmire sem vagyok jó?
Játszanak az idegeimmel
Keserű igazság
Mindent ki lehet bírni!
Akkor is győztem
Nincs pihenés
Kételkedek magamban
Gödörben vagyok
Váratlan fordulat
Életem legjobb döntése volt

..............................
 
A könyv borítója
.......................................


1.  FEJEZET

Ajánlom: az én drága imádott édesanyámnak, aki mindent megtett értem, hogy a sérültségem ellenére normális életet élhessek! Édesanyám mindig azt szerette volna, hogy megszülethessen ez a könyv. Kifogásokat kerestem, mert igazán nem akartam írni a magam bajáról. Két csodálatos és őszinte barátom biztatására kezdtem el e könyvet. Háber János és Háber Jánosné (Mami), akik nélkül sosem írtam volna meg, ha ők nincsenek. Továbbá szeretett húgomnak az együtt eltöltött gyermekévek emlékére.
(Csomor Henriett)
-------------------------------------------

5.  RÉSZ

Kicsit félek

A nyaralás utáni napok mindig egy kicsit szomorúan teltek. Ez teljesen rossz tulajdonságommá vált, hogy állandóan visszagondoltam a nyaralási napokra és pontosan tudtam, hogy mit csináltunk abban az órában éppen.

Rengeteget mentünk a papáékhoz, mindig nagyon örültünk egymásnak. Úgy, ahogy megígértette velem, végre együtt sétáltunk. Igaz csak az udvaron, de nagy élmény volt vele. Persze, először féltem, hogy elesik és baja lesz. Én már megszoktam, hogy elesek. Ezért anya követett minket, ha elesne valamelyikünk, ő elkap. Ebben már anyunak jócskán volt gyakorlata. Az elejétől kezdve beszélgettünk, így észre sem vettük, hányszor jártuk végig az udvart. Mama, aki hallani sem akart az ötletről, inkább kiment a kertbe Mónival. - Na látod, milyen jót sétáltunk. El se tudod képzelni, Henikém, hogy mekkora boldogság ez nekem - mondta papa, és átölelt. Egy kicsit meghatódtam. - Jaj, drága papa, annyira szeretlek - és sokáig csak öleltem. Azt hiszem, anya titokban sírt az elhangzottak miatt, mert mikor visszafordult, könnyes volt a szeme. Rögtön megkérdeztem anyát: - Te sírtál? - Nem, kislányom, csak a nap besütött a szemembe. - Ez csak elterelő művelet volt tőle, hisz tudtam, hogy sírt.

Az elkövetkező hetekben rengeteget jártunk mindenfelé. Hetente strandoltunk, a siklósi várat ki nem hagytuk. Nagy élmény volt lépcsőhegyeket mászni úgy, hogy közben számoltuk a lépcsőfokokat Mónival. De sohasem sikerült megszámolni, mert közben rosszalkodtunk. Az sem érdekelt, hogy néha ránk tekintenek az emberek. Egyszerűen nem volt időnk ilyen kicsiséggel foglalkozni. Rendesen ki tudtam kapcsolódni és csak az élményeket akartam elraktározni. Hisz csak így tudtam elviselni családom hiányát Pesten. Voltak napok, mikor a szőlőbe is kellett menni. Ezt nem szerettük, azonban anya sem szerette, ha egyedül maradunk otthon, így hát ő győzött. De ha már ott vagyok, akkor már én is ugyanúgy segítek, mint a Móni. Ez már természetes volt, hogy én is kapáltam vagy éppen ami dolog volt, azt én is csináltam. Sőt nagyon mérges voltam, ha azt mondták, hogy pihenjek egy kicsit. - Majd akkor pihenek, mikor ti - válaszoltam dühösen. Észrevettem magamon, amikor kint dolgoztunk, sokkal könnyebben mozogtam és a kezem is jobb volt.

Úgy gondoltuk, hogy felállítjuk a sátrat a szomorúfűz alatt. Imádtunk benne játszani, néha még a kutya is bejött hozzánk. Egyik napról a másikra nem tudtam lábra állni. Pedig próbáltam, de a végére csak a könnyeim potyogtak. Mert ha csak talpra húztam vagy kinyújtottam a lábam, már fájt. Így megint csak anyával tudtam néhány lépést keservesen járni. Két kézzel fogott, és ha léptem, már becsípődött, így rögtön összecsuklottam. Így anya ölben vitt, amerre menni akartam. Mindentől elment a kedvem, egyre csak azt hajtogattam: - Anya, ugye fogok tudni járni, nem akarok így maradni? - Nem fogsz, megígérem - válaszolta. - A pestiek is azt fogják mondani, hogy lusta vagyok - zokogtam. - Ugyan dehogy, kislányom. - Próbáltam mászni, de az sem ment, már semmi sem kötött le. Nem javultam, ismét Mária nénihez fordultunk, aki azt mondta, hogy lusta vagyok, azért nem állok talpra, még neki sem és csak megjátszom magam. Így az ortopédián kötöttünk ki, ott megállapította a doki, hogy túl van terhelve a lábam. Felírt egy lábhúzató szerkezetet. Utáltam, napi fél órát kellett használni. Azt jelentette, hogy rá volt kötve a lábam, nehezéknek azt tettünk rá, ami kéznél volt. Iszonyúan fájt, ahogy húzta. Móni ott ült az ágy végébe és bohóckodott. Vagy éppen csak beszélgettünk a barátnőinkkel. Még az a fél óra is hosszú volt, amit feküdnöm kellett. Soha nem szerettem tétlenkedni és ezt is annak tartottam. Helyette inkább tornázhattam volna vagy bármi mást, csak ezt ne. Két hétig használtam, nem mintha segített volna. A szemem elől is eldugták azt a ronda barna szerkezetet, mert látni sem akartam. Szép lassan javulni kezdett, újból tudtam menni. Igaz, még néha labilisan jártam, de már ismét csavarogtunk. A legkedvesebb unokatesóm minden nyáron nálunk töltött egy hetet. Lalival egy idősek vagyunk, és őrült jól kijövünk egymással. Az a fajta srác, akivel mindent megcsináltunk és elfogadott olyannak, amilyen vagyok. Szóval a három kópé nagyon élvezte egymás társaságát. Szülei igazán szerettek és én is őket. Kénytelenek voltak akkor is elengedni őt, amikor nem akarták, mert addig beszéltem nekik, míg bele nem egyeztek. Szegények sosem tudtak ellentmondani nekem. Szinte sprintelt a kocsiba, nehogy meggondolják magukat a szülei. Mikor elköszöntünk egymástól, Piri nene fülembe súgta: - Kockásra rúgom a hátsódat, Henike. - Ez volt a köszönési formánk, de még az utcán is. Előzménye a kockás fülű nyúl meséje volt. Tudta, hogy szerettem ezt a mesét, gyakran eljátszotta nekem. Így maradt rajtam és rajta.

Lalival gyakran játszottuk el a Tarzant. Érdekes volt, mindig hallgatott rám, azonban én csak részben. Például a Tarzannál mindig ő volt a Csita, én meg Jane. Percek alatt a fán voltak Mónival. Ők dobálták a már teljesen kukacos cseresznyét. Hogy én se érezzem annyira alacsonyan magam, felmásztam a kavics tetejére. Nem volt könnyű, mivel néha visszacsúsztam. Ilyenkor vihogtak rajtam, én is nevetem, mert úgy csúsztam vissza, mint egy gyalogbéka. Estére már majd leragadt a szemünk, de nem akartunk aludni menni. Inkább kint voltunk az udvaron és hallgattuk a békákat, miközben be nem állt a szánk. Észre sem vettük, hogy anya a hátunk mögött jókat kacarászik rajtunk.

Hamar elment ez a hét, ami teli volt jókedvvel és rosszasággal.

Akármilyen nehéz volt elhinni, ismét véget ért a nyár. Pedig örültem volna neki, ha még csak most kezdődik. Csak egy rossz álom, hogy vissza kell mennem. De nem álom volt, hanem valóság, hogy úton voltunk Pest felé.

  --------------------------------------

 Utolsó év ebben a csoportban

Valahogy nem mentek az ígérgetések, annyira nehéz volt a szívem. Hisz csak rám kellett nézni és tudták, hogy sírás nélkül nem fogom megúszni. Minél nagyobb lettem, annál nehezebb volt elválni. Anyut is rendesen megviselte az elválás, pedig próbálta magát tartani, de mire odaértünk, valahogy szomorú lett az arca. Annyira szerettem volna egészséges lenni, akkor nem kellene távol lennem anyutól és egyszerű lenne az életünk. De valami oknál fogva ez nem sikerül nekem, pedig de jó lenne.

Helyette ismét itt álltunk a portán és vártuk a nevelőt. A tanárom, Erzsi néni jött ki értem. Anya elmondta neki lábfájásom kálváriáját. Csodálkozott, hogy ehhez képest milyen jól tartom magam. - Ó, hát nem úgy van, hogy a barátai nála vannak. És nem megy csavarogni - mondta anya.

- Szia, Henikém, vigyázz magadra és ne sírjál! Két hét múlva jövök érted - és magához szorított anya. Nagyon rossz volt elengedni őt. Ismét elválasztott minket a porta ajtaja. Szinte alig egy napja még önfeledten játszottam otthon, most meg olyan vagyok, mint ázott veréb. Sok új gyerek és nevelő jött, a barátaim mind ott voltak. Csak éppen én még nem találtam a helyemet. Nagyon üresnek és bánatosnak éreztem magam. Minden perc keserűen telt, ha véletlenül egyedül maradtam. Nagy volt a csend, otthon mindig beszéltünk valamit. Barátaim egész jól viselték a szüleiktől való elválást. Szép lassan sikerült nekik visszazökkenteni a régi kerékvágásba. Bár már csak hárman maradtunk barátok, de jól megvoltunk. Mindig csináltak a nevelők egy alvási sorrendet, hogy ki alszik ki mellett. Erre azért volt szükség, hogy az éjszakás név szerint tudja, ha esetleg valamelyikünkkel gond van az éjszaka folyamán. Így hát kipuncsoltuk, hogy hadd aludjunk egymás mellett. - Nagyon jók leszünk - fogadkoztunk. - Hogy tinektek mindig együtt kell lennetek! Na jó, megengedem, mert ismerem Csomit, hogy tényleg így lesz. - Gabi néni még azt kérte, hogy ne adjuk tovább a többieknek. - Jó - mondtuk egyszerre. Örömmel elviharoztunk. - Lássátok - mondtam -, bennem megbízik Gabi néni. Ez tök jó - lelkendeztem, a fiúk nem szóltak semmit.

Az iskola ugyanúgy volt, mint tavaly, az osztálytársak is a régiek maradtak. Csak akik úgy jártak hozzánk, azok ettől az évtől nem velünk tanultak. Viszont az égetnivaló Balabás is velünk maradt. A tananyag nehezebbnek bizonyult, néha túl kevés volt az egy óra, amit tanultunk. Úgy mondva egyáltalán nem hiányzott a több órai tanulás. Főleg, mikor nagy baromságot mondtam a tanárnak. Az eset környezetórán történt, a munkafüzetünkbe kellett töltögetni. Eleve utáltam lóbetűim miatt, ronda volt füzetem. Tanárom segíteni próbált, el kellett dönteni, hogy a hinta tárgy vagy élőlény. - Csomikám, nézz ki nyugodtan az ablakon, mozog az a hinta vagy áll? - kérdezte. Szépen szemügyre vettem, épp kissé mozgatta a szél. - Már tudom - mondtam derűsen -, élőlény. - Erzsi néni az asztalra borult. A haragtól vörös lett az arca. - Nem, a hinta nem tud mozogni, tehát tárgy - mondta. - De hát az előbb mozgott - motyogtam féléken.

Nagyon sok időt fordítottunk az utcai közlekedésre. Javarészt kimaradtunk a délelőtti tornákból. Nekünk nehezített torna volt, kint az életben. De élveztem, mert úgy éreztem, minden nappal közelebb kerülök a végcélhoz. Már a kezeimet is egyre ritkában tettem ki oldalra. A bámuló és főképpen sajnálkozó embereket viszont egyre nehezebben viseltem. Néha beültünk egy cukrászdába vagy étterembe, mindaddig nyugodt voltam, míg nem kezdtünk el fogyasztani, aztán ideges lettem. Azt hittem, mindenki engem figyel, bezzeg a társaim, akiknek a kezük olyan volt, mint nekem, nem zavartatták magukat. Hiába, érzékeny voltam már akkor is. Kati néni nyugtatgatott: - Csomikám csak nyugodtan, úgy, mint az intézetben. - Igazából nem attól féltem, hogy leeszem magam. Csak ha úgy néztek vagy épp megjegyzéseket tettek, az már sértett. Figyeltem a többieket, őket nem zavarták. Irigyeltem őket ezért, hogy elengedik a fülük mellett. Néha könyvesboltba is betértünk, ilyenkor körbenéztem. Nekem is tetszett a könyv, de inkább Móninak vettem meg. Ugyanis ez mindkettőnket érdekelt, és a sehányéves kislány mindenre magyarázatot adott. Sajnálatomra ezeket már tudtam. Anyu elmesélt mindent, amit a baba születéséről tudni lehet ilyen korban. Azt hittem, legalább megtudok néhány érdekességet még. Nem így történt, a könyvet eltettem a fiókomba, elő sem vettem, míg haza nem megyek.

  ------------------------------------------------

Kisdobos avatás

Lassan ismét tavasz lett, ilyenkor imádtam kint lenni. Ezért mindent kihasználtam, és hol egyedül, hol meg a barátaimmal leléptem. Annyira szeretem, ahogy a fák virágoznak, egy csomó idő elment, míg minden egyes fát végigszagoltam. Egyedül jobban szerettem meglógni, mert a fiúk nem igazán élvezték. Mindig siettettek, hogy gyere már, menjünk. Nem értettem pontosan, miért is szidnak meg a nevelők, mikor megtaláltak valahol, hisz így is gyakoroltam a járást és nagyon önálló voltam. Persze megértem, mert elkéstem a kézfejlesztő tornát. De mindig akadt valami poén, amivel sikerült a nevelőt levennem a lábáról. Bocsánat, de egyszer van tavasz egy évben és ki kell használni. Általában a nevelők ilyenkor mosolyogtak. De mikor Teri néni jött értem, akkor tényleg baj volt. Kölcsönösen nem bírtuk egymást, ezért büntetésül mindig olyan feladatot adott nekem, amiről tudta, hogy nem tudom megcsinálni. Ebédnél kicsit leettem az ingem gallérját, észrevette. Természetes, hogy le kellett vennem, beültetett a sarokba. - Gombold ki az ingedet végig és cseréld le - mondta. Elkezdtem próbálkozni, de nem sikerült, és már lassan kezdődik a tanítás. Nagy nehezen kigomboltam egyet, gyorsan kibújtam belőle. Beledobtam a szennyes kosárba, na nem felülre, nehogy megnézze. Már akartam is indulni, de odajött hozzám. - Kigomboltad? - kérdezte. - Igen - válaszoltam. - Hadd nézzem - kitúrta a szennyesből. Megnézte és leszidott: Megmondalak anyukádnak, hogy hazudtál. - Nem érdekel, tanulnom is kell - motyogtam az orrom alatt.

Szeptember óta járt hozzám Ferenc atya hittant oktatni, mivel húgom is ez évtől tanulja a suliban. Anyu szerette volna, ha én is tanulok. Tudta, hogy mozgássérült vagyok, mert mama elmondta neki. Ezért, amikor hétvégén otthon voltam, ő lejött és tanított egy órán át. Nem nagyon kötött le az imák tanulása, hisz mindig máson járt az eszem. Akkor volt jó, mikor apám elkezdett vele beszélni. Ilyenkor tudtam, hogy tanulnom már nem kell. Azt hiszem ő előbb szeretett meg, mint én őt. Először úgy tűnt, mintha sajnálna, idővel rájött, hogy nagyon utálom.

Elalvás előtt az intézet falai közt arra gondoltam: lehet, hogy mire tizennyolc leszek, egészséges leszek és talpig fehérben állok majd az oltár előtt. Persze, addigra már elfelejtem a betegségemet is. Erről a vágyamról nem tudtak barátaim. Egyedül csak anya tudta, akivel még azt is megbeszéltem, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Időnként változott, de az erdész nagypapám után mindig megmaradt. Úgy gondoltam, ha erdész lennék, akkor lovagolhatok is. Így kombináltam össze a kettőt, mert a lovakat és az erdőt egyaránt szerettem. Mikor nagyon hiányzott anya és már rengeteget sírtam, akkor ezeket a beszélgetéseket felidéztem, míg el nem aludtam.

Szerdán reggel a szokásosnál eltérően nem a tornáé volt a főszerep, hanem ünneplőbe öltözködtünk, vagyis fehér ing, sötétkék nadrág vagy szoknya. Én boldogan virítottam a saját ünneplőmben, mert anya elküldte nekem csomagban és időben meg is kaptam. Sorfalat álltunk, ki fokos székkel, ki bottal és önállóan. A lényeg az volt, hogy mindenki állt valahogy. Igaz, hogy miközben a himnuszt hallgattuk, egyikünk sem tudod elfogadható vigyázban állni. Az igazgatónő mondott ünnepi beszédet. Mivel énekkaros voltam, énekeltünk néhány dalt a többieknek, majd visszaálltunk a helyünkre. Közösen elmondtuk a kisdobos fogadalmat, majd a tanárunk felkötötte ránk a kisdobos nyakkendőt. Mindannyian büszkék voltunk a kisdobosságunkra. Délután pedig, mint már annyiszor, akadályverseny volt. Ezt szerettük legjobban, a fiúkkal végig rosszalkodtuk az egész délutánt. Ugyanis a nagy udvar teljesen be volt népesülve. Minden négyzetméteren állomások voltak, ahol a nevelők mellett két gyerek volt, akik különböző feladatokat adtak nekünk, ebben szellemi és fizikai feladat egyaránt volt. Ha nehéz volt a fizikai rész, akkor kicsit segített a nevelő. Bár csapatokra voltunk osztva, és két-három nevelő volt velünk, de őnekik a nem mozgókat kellett segíteni. Így mehettünk a kezünkben a papírral, amerre akartunk. A lényeg, hogy a papíron fel legyen tüntetve, hogy végigjártuk az állomásokat.

Végre péntek lett, ismét hazamentem. Azonban ezen a hétvégén igen sok dolgunk akadt. Ugyanis szombat este volt az első áldozásom. És anélkül nem áldozhattam, hogy a papát ne lássam. Már annyira hiányzott és az ölében akartam ülni. Olyan megnyugtató volt, közben meséltem neki, hogy miket csináltam az elmúlt hetekben. - Henikém, kislányom, tudod, hogy sietnünk kell. Még át is kell öltöznöd és a templomba is oda kell érnünk - mondta anya. Anya tudta, hogy nehezen válunk el, ezért adott fél órát nekünk.

Mivel húgomnak már előbb megvolt az áldozása, így ő már csak elkísért minket a templomba. Kihalt volt a templom, izgulásomban a rózsafüzéremet szorongattam. Fehér ruhámban álltam és válaszoltam a hosszú kérdésekre. Legjobban akkor örültem, mikor vége lett a ceremóniának.

Anya csak avval tudott vigasztalni, mikor visszavitt, hogy hamarosan itt a nyár. - Tényleg ne sírj, kislányom, nem ezt ígérted otthon.

Már az év végi vizsgánk is megvolt. Újból ráértünk felhőtlenül szórakozni. Egy pénteki napon nem jöttek értem Annus nenéék, így megágyaztak nekem. Igen ám, de rossz helyen, mert nem Timárka mellett, hanem a másik soron. Addig bírtuk, míg az éjszakás ki nem ment. - Csomi, alszol? - kérdezte Timárka. - Nem - válaszoltam. - Gyere át hozzám - kérte. - Oké. - Sikerült hang nélkül átpakolni az ágyneműt. De csak a takarónk alatt mertünk kuncogni, hisz az éjszakás tíz perc múlva nem talált a helyemen.

Szép lassan ennek az évnek is vége lett. Újból egy barátomnak már nem kell visszajönni szeptemberben. Timárka immár boldog lehet, hisz végleg hazamehet. Én meg még mindig itt maradok. Hiába igyekszem, nem sikerül elhagynom e falakat.

-------------------------------------------------------- 

 Két év összefoglalása

A nyár utolsó napjait töltöttem otthon. Szokásos reggeli bevásárlásra indultunk anyuval. A kocsiban maradtam, míg anya vásárol. Hirtelen szöget ütött fejemben a halál gondolata. Rádöbbentem, hogy anya is meghalhat. Ettől nagyon féltem. Szinte rettegtem és már a sírás határán voltam. Anya végre visszaért, látta rajtam, hogy gond van. - Mi a baj, kislányom? - Jaj, anya, annyira félek és olyan rossz érzésem van. - És jó erősen átöleltem a nyakát, a halálra gondoltam. - Anya, ugye te nem fogsz meghalni? - Kislányom, egyszer mindenki meghal, de ne félj, mert nagyon sokára lesz az még. - Most nagy kő esett le a szívemről, anya. - Hogy gondolhattál ilyet, Henikém? - Nem tudom, de nagyon féltem. - Hát többet ne gondolj ilyen butaságra tíz évesen.

Ez nem lehet igaz, hirtelen felébredtem az első álmomból. A priccs segített rádöbbenem, hogy az intézetben vagyok megint. Halkan visszasírtam magam az álmok országába.

Tabival és még egy pár gyerekkel átkerültünk a tizenegyes csoportba. A nevelők és a többi gyerek számomra nem sokáig maradtak idegenek. Vargáné Kiss Anna, vagyis Pötyi néni, a csoportvezető, aki kijött értem, szinte az első pillanattól szimpatikus volt. Rögtön elmondta anyunak, hogy mi a házirend náluk. A gyerekeket már vasárnap este vissza kell hozni, hogy ne zavarják sírásukkal a foglalkozásokat. Ez igen keményen hangzott, azt jelentette, hogy csak a szombatot tölthettem volna otthon. De anya elmondta neki, hogy nagyon messze lakunk, engedje meg nekünk, hogy hétfőn reggel jöjjünk vissza, nyolcra itt vagyunk mindig. Egy kis rábeszélés után beleegyezett.

A legjobb hangulatban dolgoztunk mindennap, gyerek és felnőtt egyaránt. Itt már sokat hülyéskedtünk, a nevelőkkel egészen más volt ez a csoport, mint a másik. A lehető legtöbbet voltunk utcán, már kipróbáltuk a libegőt is. Nem egyszer töltöttük a délelőttöt fent a János-hegyen, vagy csak bolyongtunk a környéken. Ha kedvünk tartotta, metróztunk, más alkalmakkor beültünk egy moziba. A "Napfivér, Holdnővér"-re még mindig emlékszem. Teljesen kikapcsolódtam rajta, míg vissza nem értünk az intézetbe. Harmadikos lévén új tanárt kaptunk, aki merőben más volt, mint Erzsi néni. Dobsoniné Heim Sándorné, Saci néni, aki tényleg nagyon jó tanár volt. Vele szinte elszaladtak a tanórák, és soha nem volt semmi gond. A folyosó végén volt egy kis üvegajtós szoba, az volt a mi tanulószobánk. Saci néni megkövetelte az iskolaköpenyt. Tök jó volt, legalább egy fél órára úgy éreztük, mintha igazi diákok lennék.

Ebbe a csoportba sikerült úgy bepuncsolni magam pár hét alatt, hogy én lettem a kedvenc. Állandóan a nénikkel voltam. Nemsokára kötöttek velem, egy "megállapodást". Mivel látták, hogy nem passzolnak rajtam az intézetis ruhák, így azt mondták, ha mosom a saját ruháimat, akkor számomra engedélyezik a saját ruhát, de csak rövidnadrág és póló lehet. Örültem is nagyon neki, és a hétvégén egy csomó ruhát összeszedtünk anyuval. Minden fürdés után mostam, közben Tabival nagyokat dumáltunk. Az esti lefekvések is eltolódtak számomra, hisz néhány éjszakással elkezdtem sakkozni. Igen ám, de előbb meg kellett tanulnom. Ezért Laci (megengedte, hogy tegezzem) elkezdett tanítani báburól bábura. Negyedóránként benézett a csoportunkba, hogy nincs-e valami gond a gyerkőcökkel, addig kitaláltam a következő lépésemet. Mondanom sem kell, hogy kölcsönösen vesztettünk a játékban. Egyébként ilyenkor egy csomót beszélgettünk. Úgy tíz körül pedig visszakísért az ágyamba, avval az indokkal, nehogy elaludjak napközben. Azonban ez nem történt meg soha, és a nevelők sem tudták, hogy sakkozok éjjel.

Végre megint otthon vagyok. Szinte állandóan csak mesélem a sztorimat. Jókat derül a családom a bábszínházas élményemen. - Anya, képzeljétek, Levente Péter kísért a helyemre. Aranyos volt, mondtam neki, hogy tudok menni, de azt mondta, el akar kísérni Meseországba, engedjem meg neki. Tök jó kutat játszott, Pötyi néni állandóan utánozza, mikor látja, hogy rossz kedvem van. Hangversenyen is voltunk egy páran, szerencsémre hátul ültem. Ahányat doboltak, annyiszor ugrottam egyet.

Már jócskán benne jártunk a télben, mikor egy szombat reggelen, míg álmosan a priccsen ültem, Erika néni levelet hozott nekem. Anya írta. Mohón olvasni kezdtem, aztán hirtelen keservesen zokogni kezdtem. "A papának eltörött a lába, de ne félj, kislányom, jól van. Sok puszit küld neked és nagyon szeret." Saci néni átölelt: - Csomikám, nyugodj meg! Anyukád azt írta, hogy jól van a papád. - Igazából rettenetesen féltettem őt, ha tudtam volna, azonnal hazamentem volna. Nagyon zaklatott voltam, ezért egész nap csak bolyongtunk Tabival. Ilyenkor hétvégén kihalt volt az intézet.

Hétfőn anya felhívott, olyan jó volt hallani a hangját. Miután megnyugtatott, hogy a papa jól van, elmondtam neki, hogy majdnem kiolvastam az Édes mostohát. - Anya, szinte mindennap bemutatóra megyünk a Kútvölgyire. - Aztán búcsúznom kellett, mindig egyszerre tettük le a kagylót. Judit néni várt meg, a többiek már a buszban ültek.

---------------------------------------- 

Nincs idő a tanulásra

Az új intézet szép volt, csak még nem volt teljesen kész, így az egész intézetnek állandóan utazni kellett. Fárasztó volt, egész nap jöttek és mentek a külföldiek. Nekünk meg tornázni kellett egyfolytában előttük. Szinte két fokkal merevebben tornáztunk az idegenek előtt. Egy idő után megszoktuk az ilyen alkalmakat. Új ruhákat kaptunk, színes rövid nadrágokat és pólókat. Természetesen ilyenkor nekem is fel kellett vennem az egyenruhát. A tanulásra csak ritkán maradt időnk, de így is jól ment. Bár a matek egy kicsit nehezebben ment, de anyunak azt mondták, hogy én vagyok a legjobb tanuló. Engem pedig nyüstöltek, hogy még jobb legyek.

Ahányszor csak otthon voltam, eljött megnézni a pap bácsi. Egy kicsit beszélgettünk, aztán húgommal leléptünk, mert vártak a barátnőink, hisz nem maradhatott el a közös szánkózás öröme. Talán én élveztem a legjobban. Ők bármikor szánkózhattak, én meg csak ilyenkor. Volt, amikor mind leestünk a szánkóról. Nehezen kanalaztak össze a lányok, a röhögés teljesen elvette az erőmet.

Este egyedül maradtunk, nekiálltunk fürödni. Beszállni a kádba már egyedül is tudtam, azonban kijönni még nem, és nem szerettem, ha a mama segít. Különben is már elég nagy vagyok, hogy megpróbáljak egyedül kijönni a kádból. Kicsit még gondolkodtam, hogy is csináljam meg. Szóltam Móninak: - Monka gyere be. - Elmondtam neki, hogy mit akarok. - Neked csak annyi a feladatod, hogy elkapj, ha elesnék. - Nyolc éves húgom kissé meglepődve állt előttem. - Jó - egyezett bele, majd feltérdeltem két kezemmel. Megfogtam a kád szélét és felálltam, majd a kis csapba kapaszkodtam és kiléptem. Ezután már ez sem volt akadály többé.

Vasárnap szinte repültem a papához. Arca sápadt volt, de mosolygott rám és óvatosan puszit adtam neki. - Jaj, papa, annyira féltelek - és az ágyára ültem, simogattam. - Csak elcsúsztam a gangon, sétálni akartam. Ne félj, drágaságom, meggyógyulok, megígérem neked! - Hittem neki és teljes szívemből örültem neki, hogy bizakodik. Akkor még nem tudtam, hogy mit jelent nála a combnyaktörés. - Ígérd meg nekem, hogy nem sírsz olyan keservesen miattam, mint ahogy anya elmesélte nekem. Én is szomorú voltam emiatt - mondta. Még így is mesélt nekem, igaz, nem ülhettem az ölébe. De a kezét mindvégig fogtam és imádtam.

Kemény télvíz idején Pötyi néninek utasításba adták, hogy két önálló gyerekkel csináljanak filmet a szánkózás örömeiről. Tabit és engem választott, a két elevenséget. Arra emlékszem, hogy más gyerek kabátját kellett felhúznom, mert az enyém nem volt elég színes. Valahonnan szereztek szánkót, taxival kimentünk a János-hegyre. De mi fel sem vettük, hogy ez feladat. Ráültettek bennünket a szánkóra, picit meglöktek és már csúsztunk is, közben majd kiestem a számon a röhögéstől.

Az emlékkönyvem lapjai szép lassan telnek. Nevelőim nagyon szép dolgokat írogatnak bele.

A hetek és hónapok iszonyú lassan vánszorogtak. Még akkor is, ha a munka mellett akadtak jó dolgok is. Valahogy túlságosan a papával akartam lenni. De nem sikerült semmit tennem ez ügyben. Egy-egy délelőtti séta alkalmával, hogy művelődjünk, múzeumokat is látogattunk, a Nemzeti Múzeumban jártunk. Szerencsém volt látni a koronát és Szent István jobbját. A Mátyás-templom és a Halászbástya látogatásánál számomra megállt az idő, míg a többiek nem tudtak mit kezdeni magukkal, addig kikapcsoltam magam a külvilágból. Olyan jól esett elmélázni, csak a sokadik szólítgatásra sikerült visszazökkennem a jelenbe.

Minden gyerek tőlem várt segítséget este, mikor már majdnem aludtam. - Csomi, takarj be! - kérték. Egy darabig csak hallgattam, végül betakartam őket. Szinte mindennap panaszkodtunk, hogy nem lehet aludni, az egyik gyerek állandóan csinálja a fesztivált éjjel. Nem tettek semmit, hogy nyugodtan lehessen aludni. A sokadik éjjel nem bírtuk tovább, közösen megegyeztünk, csinálnunk kell valamit. Dühösen felkeltem és odamentem hozzá. Kértem, hagyja abba az üvöltést, mert akármilyen hihetetlen, aludni szeretnénk. Nem fejezte be, ezért megkarmoltam a kezét és az arcát. Szóval a matyómintát rajta hagytam szépen. Másnap a betegszobán kötött ki, mondván: bőrbetegsége van.

A papa egyre csak rosszabbul lett, az ágya mellett térdeltem. Ő már nagyon halkan beszélt hozzám, titkolta előttem, hogy nagyon fáj a lába, megpróbált vidámnak látszani, míg ott vagyok. Szinte senki más nem érdekelt, csak ő. A tizenegyedik születésnapomkor is együtt voltunk. Annyira boldog volt, hogy ügyesen járok már. Hosszú ideig csak ültem és néha már könnyes volt a szemem. Nem látta, hisz elaludt, miközben simogattam. Óvatosan puszit nyomtam a homlokára, anélkül nem tudtam otthagyni.

Év vége volt már, Tabival vittük az ebédet. Hirtelen megálltam, egy tolókocsis emberkét láttam. Furcsa volt látni tolókocsit, mert az intézetben nem volt még egy sem.

Mikor anya jött értem, Saci és Pötyi nénivel kellett beszélnie. Ebben az évben sajnos nem vizsgázhatok, mert nagyon kevés idő maradt a tanulásra. - Le tudna vizsgázni, ő egyedül az osztályból. De akkor másik csoportba kellene mennie, ezt meg mi nem szeretnénk - mondták.
 Persze ezt én nem tudtam. Azt mondták, gyakorolnom kell még a matekot. Szomorú voltam. Ez azt jelenti, hogy húgom egy osztállyal feljebb fog járni, mint én. Pedig én igazán igyekeztem, jobban már nem tudom csinálni.
 Még két hét volt a vakációig. Hétfőn Saci nénivel lépcsőztünk. Látta rajtam, el vagyok csüggedve. - Mi baj, Csomi? - kérdezte. - A papám már nagyon rosszul van, amikor nincs magánál. Akkor is engem félt, hogy nehogy elessek.
Utolsó pénteken úgy búcsúztunk, hogy a Kútvölgyin találkozunk augusztusban.

----------------------------------------------------- 

 Elvesztettem Őt

A nyár legszörnyűbb időszakát éltem át. Az én drága nagypapám örökre itt hagyott. Mikor megtudtam, órákon át zokogtam. Az nem lehet, hogy meghalt - mondogattam. Szinte azon az éjszakán alig aludtam. Hiába feküdtem anya mellett, aki sírását próbálta előttem leküzdeni. Sikertelenül vigasztalt, egyre csak hajtogattam anyunak: - Nem tudott szegény megvárni, míg végleg hazajövök. Pedig egy év nem is olyan hosszú idő. Rengeteg időt akartam vele tölteni még. Hisz mindennap lemehettünk volna hozzájuk. - Drága Henikém, tudod, hogy papa nagyon beteg volt. Ne feledd, nagyon szeretett téged, és nem szeretné, ha sírnál. - Tudom, anya, de nagyon hiányzik. Kinek az ölébe fogok ülni ezután és ki fog mesélni órákon át nekem?

Az első időben nehéz volt mamához menni. Drága édes papám többé már nem ült a gangon és nem üdvözölt meleg szavaival bennünket. Fonott széke a konyhában üresen áll. Elfeledkeztem róla egy pillanatra. Automatikusan a szobába mentem, de nem volt ott. Búsan leültem a székére. Hosszú ideig itattam még az egereket miatta. Mamáimmal sose tudtam úgy ellenni, mint a drága édes papámmal. Mert talán ő értett meg legjobban.

Nagyapámhoz



Ülök a kis fa-
padon s reád
emlékezem. Mikor
először megpillantottalak,




kicsiny gyermek voltam,
s te két
karodba zártál.
Én tekintetedbe néztem,
s örökre szívembe zártalak.




Ahogy jöttek-mentek
az évek, te öregebb lettél,
s egyre jobban vártál,
arcodon öröm sugárzott, ha láttál.




Öledbe kuporodva
mesédet napestig hallgattam.
S számtalanszor füledbe
súgtam, mennyire szeretlek.




Aztán beteg lettél,
s nagyon féltettelek.
Most már nem vagy velem,
de reád emlékezem.


1999. április 26.

Csomor Henriett

---------------------------------------------- 

 Utolsó évem

Az utolsó évemet kezdtem meg az új intézetben, a Kútvölgyi úton. Egy jó tulajdonsága volt: messzebb volt mint a villányi, legalább fél órával tovább lehettem anyuval. Teljesen más volt az arculata, mint a régi intézetnek. Csak egy hibája volt, a sok lépcső miatt nem lehetett olyan gyorsan lelépni. De nem tartott sokáig, innen is hamar megléptem, csábított a nagy udvar teli fajátékokkal. Mikor kiszálltunk az autóból, már a lépcsőn felfelé menet legalább olyan rossz érzés vett hatalmába, mint öt éven keresztül. A piros szinten voltam. Sosem használtunk liftet anyuval, inkább három emeletet lépcsőztünk, így később értünk fel. A 1-es csoportban leszek. Itt a szülők öltöztették át gyermekeiket. Sokkal jobb volt, akár a csoportajtóig kísérhetett. Az elválás rettenetes volt.

Három terem állt rendelkezésünkre, az egyikben aludtunk és reggeli tornát végeztünk. A másodikban étkeztünk és a többi tornát itt végeztük. A harmadik terem volt az osztálytermünk.

A gyerekek közül alig volt új, azonban két külföldi gyerek is nálunk volt. A német kislány, aki már tizenéves volt és mozgásképtelen. Hamar összebarátkoztunk, ugyan még beszélni is nehezen tudott. A nehézséget tetőzte, hogy nem tudott magyarul. Az elején barkochbáztunk, aztán valahogy megértettük egymást.

Az iskolában néha kaptunk szorgalmi feladatot, amit meg is csináltam, ill. Tabival megegyeztünk: ő csinálja a matek leckém, én meg a többit. Az ötösök pedig potyogtak az ölünkbe. Pötyi néni beíratott színjátszó szakkörbe bennünket. Minden páratlan pénteken volt szakkör. Élveztem a sok tennivalót és mellette megannyi hülyeséget csináltunk a próbákon. Mikor katica voltam, eljátszottam, hogy összeragadt a szárnyam. Ott görcsöltem a földön, hogy nem tudok repülni, a többiek pedig röhögtek. Sajnos nem minden előadást látott anya, mert nem mindig arra a péntekre esett. Mikor hazamentem viszont Mása szerepében meg tudott nézni. Persze a jelmezeimet anya csinálta. A díszterem zsúfolásig megtelt, ilyenkor már rendesen izgultam. Barta Erzsike néni, az újonc nevelőnő, akit nagyon megszerettem, mikor a gyerekeket leültette, odajött hozzánk. - Na Csámpikám (tiszta szeretetből nevezett így), ne gyulladj be túlságosan. A végén még hívhatom a tűzoltókat, hogy oltsanak el. Na tényleg nyugi, Csámpi! - Ott maradt velem és úgy elterelte figyelmemet, észre sem vettem, hogy kezdünk. - Mindent bele, itt van anyukád is - mondta és lement a színpadról. Másfél órás volt az előadásunk, sűrűn kattogtak a fényképezőgépek. A tapsvihar után végre levehettem a vállkendőt, mellyel be voltam bugyolálva, közben anyu is megtalált. Miközben a nyakába ugrottam, Erzsi néni elkért anyutól. A következő hétvégét szeretné, ha nála tölteném Jászapátiban. Ehhez anyunak írásos engedélyt kellett adni, a nevelők csak így vihették el a gyerekeket. - Persze, hogy elviheti, Erzsike, köszönöm - mondta anya. - Már tavaly is volt Katalinnal Velencén.

A következő héten sokat gondoltam húgomra, mert keresztanyámékkal volt. Anyuék észak - magyarországi kirándulásra mentek. Szegény anyukám sírt, mert hazafelé az intézet előtt mentek el. - Majdnem megállítottam a buszt, hogy bemegyek hozzád. Csak az fogott vissza, hogy éjjel van és már alszol, kislányom. - De kár, hogy nem jöttél - mondtam neki.

Az ételt mindig mi hoztuk el Tabival. Mi már tudtuk, hogy mit fogunk vacsizni, míg a többiek csak reménykedhettek, hogy a fogukra való lesz. A tejbegríztől és a spenóttól (zöld akármitől, ahogy Pötyi néni mondja) egyenest menekültem. Tudtam, ha Pötyi néni meglátja, úgyis visszaküld kenyérért. Így is lett: - Csomi, menj vissza légyszi kenyérért, a konyhában van még zsír. Eszünk zsíros deszkát. - Jó - és már mentem is. A konyhás néni már nevetett és rengeteg kenyeret adott.

Vacsi után a tanáriban töltöttem az időt, ugyanis anyát hívtam fel. A barátnőméknek volt telefonjuk, mindig megbeszéltük, hogy mikor hívom. Arra már ott volt a szomszédban, néha azonban futnia kellett, mert rossz érzésem támadt és rögtön felhívtam, nincs-e valami baj otthon? Megnyugtatott, hogy jól vannak. - Veled mi újság, kicsim? - kérdezte. - Magyarból kaptam egy ötöst, Saci néni mondta: jól haladok. Anya, képzeld, pofon vágtam Tabit, mert leskelődött. Tetejére nekem adtak igazat a nevelők. Állandóan elfelejtem feltenni a szemüvegemet, Pötty néni mindig letol érte. Anya, a hétvégén megyünk sportversenyre, Tabival gyakorolunk. Olyan jó volt hallani a hangodat, anya, már nagyon hiányzol. - Szeretlek én is téged - válaszolta, hirtelen nagy csend lett körülöttem.

Alig maradtunk tízen bent a hétvégén. Az éjszakásnak meghagytuk, hogy előbb keltsen minket, mert meglepit akarunk csinálni a nevelőknek. Így is lett, gyorsan elkezdtünk ágyazni. A többieket leültettük a bimbire, megszokták, hisz gyakran műveltünk effélét. Hétre minden a helyén volt, csak a csupasz priccsek díszelegtek. Edit és Bea néni pedig örültek a meglepetésnek. Gyorsan megreggeliztünk kint az erkélyen, aztán indultunk a versenyre. A hétvége mindkét napján jól éreztem magam. Szurkoltam Tabinak, hogy érmet szerezzen. A kuglik közti mászásnál én is beálltam, de több kugli dőlt el, mint ami állva maradt. Sajnos nem nyertem, csak résztvettem. A következő nap egy kupacban ültünk, a nevelők elmentek pár pillanatra. Hirtelen méregbe gurultam, Balabást veri a pulykatojás képű lány. Igaz nem érdemli, hogy megvédjem, de mégis a csoporttársam. Már elsőben nem bírtuk egymást a lánnyal, túl okosnak tartotta magát. - Na gyere, velem verekedj, ne a gyengével! Te pedig menj innen, Balabás! - Ő kezdte, én pedig nem hagytam magam. Rávettetem magam, mint egy anyatigris, ahányat ütött, annyit én is. Csak akkor durvultam be, mikor elkezdte szidni anyukámat. Jól helyben hagytam, ugyanis kék-zöld foltjai lettek. Most is én kerültem ki vesztesként. - Holnap felelned kell az igazgatónőnél - mondta a nevelője. A lány közben gúnyosan röhögött, legszívesebben adtam volna neki még egyet. Bea néninek szép lassan elmondtam, mindent megértett. - De holnap le kell menned az igazgatónőhöz - mondta.

Szép nyugisan telt el a hétfő reggel. A fürdőszobában mostam el a fogpoharakat meg a keféket. Miközben a többiek a fekvő gyakorlatokhoz készülődtek. Pöttyi néni, aki tudta a dolgot, nevetve jött be hozzám. Nagyon ismert már, tudta, hogy nem hazudok. Sőt, ha valami gond volt, a csoporton belül engem kérdeztek. - Csomi, gyere, lekísérlek az igazgatónőhöz - szinte megpukkadt a nevetéstől. Először halálosan komolyan vettem a dolgot, de mikor Pötyi néni jót derült a hátam mögött, miközben a hosszú üvegablakos folyosón végig mentünk, valahogy jobb kedvem lett, de azért komoly maradtam. Kopogtam az ajtaján és bementünk. - Jó napot kívánok - köszöntem illedelmesen. Majd leültem vele szemben, Pötyi néni kissé távolabb állt tőlem. Most az igazgatónőn egy kis derű sem látszott. Pedig, mikor a folyosón szoktunk találkozni, mindig mosolyog rám és megsimogat. - Heni, hallottam, hogy verekedtél tegnap a sportcsarnokban. Kérlek, mondd el, hogy mért? - Elnézést kérek, hogy verekedtem, Mária néni. De verték a gyengébb csoporttársamat, ezt nem hagyhattam annyiban. Ja és szidta az anyukámat, ezért is kapott még egyet. Bocsánatot kérek Mária nénitől! - Be sem tudtam fejezni a mondókámat, mindkettőjükből kitört a nevetés. Odajött hozzám és megsimogatott, komolyra vette a szót. - Heni, ne te kérjél bocsánatot, hanem a lány kérjen tőled. El kell mennie hozzád - mondta Mária néni. Még az ajtóban a lelkemre kötötte: mindig álljak ki az igazamért.

--------------------------------------------------- 

 Elbocsátás

Már nem fejlődik tovább az állapotom, ezt látták szüleim és nevelőim is. Hosszú évek alatt egyre jobban hiányzott a család és én is nekik. Közös megegyezés volt, hogy végleg elhagyhatom az intézetet. Repestem az örömtől, még akkor is, ha már tudtam, hogy nem lesz jobb az állapotom. Velem együtt örült Tabi is, mert őt is elbocsátják. A gyerekek 12 éves korukig maradhatnak az intézetben. Két választás van ilyenkor: vagy továbbra is a Mexikói intézetben tanul tovább, vagy egyenest haza vezet az út. A Mexikói felülvizsgálaton azt akarták, hogy náluk folytassam tanulmányaimat. Zokogva tiltakoztam ellene, szüleim és nevelőim is ellenezték.

Anyu beszélt a helyi iskola igaztójával, aki kifejezetten ellenezte, hogy oda járjak, pedig ismert. Idővel mégis elfogadta a felvételemet egy feltétellel. Ha apám tanácstag lesz, akkor felvesz. Persze apám elfogadta, akármennyire nem szerette az effajta munkálkodást.

Májusban Saci néni is eljött velünk haza, hogy megbeszélje az iskola igazgatónőjével a dolgokat. Magántanuló leszek és írásból felmentést kapok. Miközben ők beszélgettek, addig én gondolkodtam azon, hogy az intézetben önállónak számítok és itt meg kinevetnek a gyerekek. Nevessetek csak, gondoltam, majd meglátom, ki nevet a végén.

A hétvége igazán jól telt el, Saci nénivel egy csomót kirándultunk. Igazából állandóan elmaradtak tőlünk beszélgetés közben. Észre sem vették, hogy mi már hetedik határban járunk. A tulipánfák árnyékában vártuk meg őket.

Egy utolsó film készült rólunk, pontosabban az intézet életéről. Minden gyermek a maga sérültségével próbál megküzdeni itt. Mi persze csak annyit fogtunk fel az egészből, hogy elkísérnek bennünket a tévések egy utcai sétára, és meg kell nekik mutatni, hogy mi már önállóak vagyunk, a közlekedési eszközöket is tudjuk használni.

A csernobili robbanáskor még az intézet lakója voltam. Pötyi néni szigorúan megtiltotta, hogy kimenjünk. Azonban Erzsike nénivel elmentünk a Moszkva-térig meg vissza. Pötyi néni pedig nagyon kiabált velünk. De megnyugtattam, hogy nem lett semmi bajom.

Az utolsó hét igazi nyugalomban telt el. A vizsgáim sikerültek, bár most egy kicsit idegesebb voltam. Biztosan azért történt, mert tavaly nem vizsgázhattam. Saci néni pedig a vizsga előtti napon, hogy nyugodtan tudjunk aludni, a másik teremben ágyazott meg nekünk, a tíz gyermeknek. Azon az éjszakán ritkábban aludtunk, inkább beszélgettünk. Nagyokat nevettek a többiek a focis élménybeszámolókon. Ugyanis, míg a többiek a vacsihoz készülődtek, addig páran Pötyi néni vezetésével fociztunk, ilyenkor a humor sem maradt el. A röhögéstől állandóan a földön voltam, véletlenül sem rúgtam egy gólt sem.

Pötyi néni már az elbocsátási papíromat írta. Közben nagyokat hülyültünk, előadta magát: - Na most beírom, hogy bepisilsz és máris nem mehetsz haza. Itt maradsz még egy kicsit velünk - mondta nevetve. - Pötyi néni, ez nem igaz - nevettem. Bement a konyhába, el akartam kapni de nem sikerült. Hirtelen rácsuktam az ajtót és nem engedtem ki. - Csomi, engedj ki - kérlelt. Hagytam egy kicsit és nevettem. - Csomi, nem fogom beírni, engedj ki! - Végül kiengedtem. - Hát nem igaz, mit művelsz szegény nevelőddel - mondta nevetve. A többi nevelő sem viselte jól, hogy elmegyek. Sőt egyáltalán nem, hisz mondogatták, hogy egy év múlva vissza fogok jönni mert teljesen vissza fogok esni. Itt megfogadtam magamnak, hogy soha nem hagyom leromlani állapotom, hisz dolgozni akarok!

Az ünnepélyes évzáró után nevelőim körbe álltak. Mindenkitől elbúcsúztam és megköszöntem áldozatos munkájukat. Most az egyszer nem én sírtam, hanem nevelőim. - Drága anyukám, sikerült, ketten megcsináltuk, győztünk! Most már szabad vagyok, az élet nyitva áll előttem.

 Emlékképek



Tán emlékszel még,
kicsi voltál, s nem értetted,
de nagyon fájt idegenek közt
lenni, úgy érezted édesanyád is elhagyott.




Pedig ha tudtad volna,
hogy szíve keserű volt,
befelé hulltak könnyei, mikor
otthagyott, hisz annyira kicsi voltál.




Lassan járni kezdtél,
akár egy csecsemő, ki első
lépéseit nehezen, de kacagva
teszi meg. Te végre magad jársz.




Igazán örültél, mikor
édesanyád elé egyedül mentél,
szemei könnybe lábadtak, köszönte
nevelőidnek áldozatos gondoskodását.




Felnőttként visszatértél
régi falak közé, ismerős arcok
kérdőn feléd fordultak, te csak
meséltél, s csendben könnyet ejtettek.


2002. július. 1.

Csomor Henriett

Folytatása következik.
*************************
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL

NAGY VENDEL:
KEDVES BARÁTAIM...
Köszöntök mindenkit a Költészet napján, ezzel a versemmel, amely a mai napon  az ünnep alkalmából harmadik helyezést ért el egy budapesti pályázaton
Hallgassátok szeretettel!  
Nagy Vendel

RÓMAI SASOK ÁRNYÉKÁBAN..

Templom előtt zsibongva, gyűlik össze a nép,
Sok színes tóga, tarka a kép.
Szivárvány íve feszül át, az Iszter két partján,
Dicsőséges diadalív lehetne talán.
S Titusunkra koccintanak bíborszín pohárt tüzes borokkal.
A harcból megjövők ezrei,
S lovaikat itatják
A hódoltságnak új, fodrozó határvonalain,
Hol láncukat rázva bólogatnak karcsú csónakok reménylőn.
Itt állították meg a Barbárok sokadalmát,
S ettől nyugatra isszák már
A kultúra édes poharából a nektárt.
A város piacán özönlik áldozni  a tömeg,
 Isteneinek oltárán öli a bárányt,
Bársonyvér csordul márványcsatornákon, kőkése okán,
Jósolja jövőjét lapockája csontjából,
Feledve népek szenvedését,
S élvezve a szenvedélyt.
Gondold meg, ifjú, Téged is dologra várnak itt,
Reád is szüksége van, e honban a hazának.
Pusztulnunk nem kell egyikőnknek sem,
Éljünk ezen ősi földön, itt,
Ha el is bukunk talán,
Dolgunkat tenni muszáj.
Neveinket dicsőn
Kőbe vési  a szobrász.hősök bronzképe alá
Elmúltunk mindannyian,
Márványkövön láthatod neveinket.
Belevésték hálás maradékaink,
Kik  tisztelettel gondolnak  reánk.
Dicsőítenek koszorúval, s vár egy másik világ.
Szörnyű tűzkígyó fenekedik az égen,
Hirtelen, hamarvást háborúság lészen.
 a nap, a hold,a csillagok, a fény ragyog,
Vízi orgona dallama száll, tündököl a behódolt tájakon át,
Az ég alján szivárvány ragyog ívelve sugarát,
Színeiben pompázva, mint pogány bálvány.
S komor őrtornyok vigyázzák a megfoghatatlan
Üvegkorsónyi, törékeny provinciát.



2015.04.11  A Költészet napján
Megszólalok Művészeti Magazin

......................................

Adamecz László:
LASSAN FELÖLTÖZNEK...

Lassan felöltöznek a fák, bokrok,
az erdők, mezők, hegyek, völgyek.
Rügyekből robbant zöldellő lombok,
és megifjulnak az öreg tölgyek.

Új élet sarjadt szunnyadó ágon,
jő virágözön, míg a szem ellát,
illatok szállnak szerte a tájon,
és részegítőn ölelném Annát.

___________________ 

Adamecz László
+36/70- 235- 2733
http://lelekmuzsikusok.googlepages.com
Tatabánya, Léleksegítő alapitvány
www.leleksegito.hu

..........................................



ANYÁKNAPI VERSEK


Ács Nagy Éva: Édesanyámnak

Felsírtam, tudattam jöttöm,
anyám mellére vont, elhallgattam
rögtön,éreztem illatát,
éreztem melegségét,
hosszú utam után , megtaláltam a békét,
anyám sírt velem, örömkönnyei hulltak
reám,szemével végig nézett rajtam,
keze simogatott,tudtam én ilyen ő,
hisz ismertem hónapok óta,
már akkor becézgetett,
már akkor szeretett,
mindig énekelt nekem,
nekem a pocaklakónak,
vártam a találkozást, hogy én is
érinthessem,láthassam végre,
és íme eljött ez a nap,
úgy zajlott le ,szinte észre sem vettem,
mire feleszméltem itt voltam,
itt a legdrágább kinccsel,
édesanyám itt vagyok, ölelj,
védj, tanítsd meg milyen a lét!
Anyám szorított magához,
csókjait hinté arcomra,
boldogság percei , felsírtak bennem,
de jó , hogy én neked születtem,
s a te gyermeked lettem!
SZERETLEK

...................................................

CSOMOR HENRIETT

Szeretetem éltessen
Mióta ketten vagyunk,
féltelek, bár egész
életemben ezt tettem,
mert szeretlek, s nem
érted, mert csak hajszolod
magad édesanyám! Pusztán
a jelenléted számít, hogy mellettem
legyél, s szerethesselek. Nekem csak
te vagy, ki ismeri összes hibám, s gyengémet.
Tudom, hogy nagyon sokat szenvedtél miattam.
Bocsásd meg nekem, én rendesen akartam
megszületni, de valamiért nem engedtek az
égiek. Értem küzdöttél, s próbáltam járni,
hogy helyetted dolgozhassak, s kedvedet
kereshessem. Ahogyan te teszed még most is.
Nagy dolgokat terveztem, mely nem sikerült.
Nem keseregtem előtted, elhitettem veled,
hogy boldog vagyok. Mert a mosolyodnál nincs
szebb édesanyám. Most már csak egyet szeretnék
Édesanyám kérni tőled: szeretetem, mely körül
ölel, ragyogja be szívedet örökké!

2014.máj 4.

...........................................

Szathmáry Olga Ottilia: 

Szerelem tavaszán

Szerelem tavasszal mitől fakad?
Az örök szerelem rügyfakadás.
Tavaszi megújhodás, virágzás.
Piciny nyár szökött be a tavaszba.

Meleg napsugár hódította meg,
lényeit trombitálta életre.
Isten teremtménye mind felvidult.
A természet vidáman kivirult.

Rigók, cinegék fakadnak dalra.
Méhek zsonganak őszibarackfám
virágán, szorgos ám mindahány.
Rózsaszínű szirmok csókot kapnak.

Őket kaptárból nap csalogatta.
Virágport gyűjtenek a mezőkről.
Méhkirálynő étke a méhpempő.
Méztől emberi szívek gyógyulnak.

Sok-sok ölelő méhszárny rebegés,
csókok feledtetik lélek sebét.
Tavaszi tánc fakaszt szerelmi nászt.
Erdők, hegyek ölén hallom dalát.

Szívünk örökké szerelmesen ég.
Édes tavaszok illatos estjén.
Hold csillagokra lámpást akasztott.
Utunk lássuk szerelmes sétánkon.


Budakeszi, 2015. április 15.

...............................................

Nagy Vendel: Anyánk

(A Mamára emlékezve anyák napja alkalmából)

A tékozló fiúk

Szűk kicsi utcán
Görbe anyóka
Fiait várja
Éhes a szóra.

Hol? Merre járnak?
Tékozló vággyal,
Korgó gyomorral,
Üres iszákkal.

Cipőjük elnyűtt
Ép-e a testük?
Idő viharában
Megtört-e lelkük?

Kimegy minden este
Utca elejére
Anyai szíve
Bánattal telítve.

Tíz éve várja
Kapuja tárva
Minden bűnüket
Rég megbocsátva.
 ..............................................

DR.  KELLNER SZILVIA:
Kora nyár

Megérkezett a kora nyár üde madárdallal,
Sok-sok napsütéssel s olykor felhő fallal.
Minden megtelt napfénnyel,
Fecskék versengenek a széllel.
Messzi magasságba felrepülnek,
Majd a mélységnek lendülnek,
Távolra siklanak a langyos levegőben,
Százszorszépek virítanak a zöld fűben.
Komiszul eltakarja néhány felhő a napot,
Egy-egy táj sűrű meleg záport kapott.
Balra az égbolt fényesen kék,
Mely alatt keringőznek a lepkék.
Sündisznó mocorog a bokrok alatt,
Reméli, akad számára néhány jó falat.
Messziről hallatszik egy mély dübörgés,
Földet rázza a mennydörgés.
Lassan a szél is megélénkül,
Állatsereg odvába menekül.
Mindent sötét felleg borít be,
Frissítő eső hullik a földre.
Buborék kúszik arrébb a tó felszínén,
Eső cseppek gurulnak le a fák levelén.
Mikor a vihar elvonul,
A táj ismét kivirul.
Az ég felé látsz szállni egy madarat,
Ott folytatódik az élet, ahol abba maradt.


Íródott: 2014. május 3.

...........................................

Mátyás Rita: Édesanyám úgy hiányzol...

Édesanyám,de jó lenne,
Hogy ha karod átölelne,
Hozzád bújni újra sírva,
Átölelnél két karoddal...

Úgy hiányzol! Mindjárt sírok!
Zokognak a csillagok...
Még a hold is bánatos.
Hogyha Terád gondolok,

Emberséged, szereteted,
Jó kedved, csillogó szemed,
Nyugodtságod mely végtelen
Mind-mind az én örökségem...

Amiket én kaptam tőled,
Megköszönni nem lehet!
Ezek az igazi kincsek,
Mit csak Te adhattál nekem!

Mikor felnézek az égre,
Szinte látom szép szemedet,
csodás, nyugodt tekinteted,

Lelked most már
megpihenhet,
Hiszen látod,hogy leányod
Megtartotta tanításod!,

2015. Anyák napjára

...............................................

MRÁZ ERZSÉBET IRMA:

KISMADÁR

Kismadár szállt a fára,
Vígan énekel,
Azt akarja, biztosan,
Ébredjek már fel.

Kinyitom a szememet,
Tárom ablakom,
Olyan szépen szól a dal,
Állva hallgatom.

Hallgatom a boldog nótát,
Jókedvű leszek,
Azt gondolom, hogy tőled jött
Ez az üzenet.

Nekem dalol a kismadár,
Nekem, csak nekem!
Ez annyira elvarázsol,
Könnyes a szemem.


Megérkezik a párja,
Nagyon boldogok,
Biztatóan néznek rám:
Ő is jönni fog.

*************************

4. ELMÉLKEDÉSEIM

ÁRVAY MÁRIA : A dicséretről

"Ha megdicsérsz valakit, attól te is boldogabbá válsz. A dicséret a pozitív dolgokra összpontosít, és amikor pozitív dolgokra gondolsz, az élet szebbnek tűnik."
 (Andrew Matthews)

Életünk folyamán sokszor részesülünk személyiségünkkel, viselkedésünkkel kapcsolatos visszajelzésekben. Ezek a visszacsatolások lehetnek pozitívak és negatívak. Saját hibáinkat kevésbé vesszük észre, azonban a másik ember apró vétkét, egyéb mulasztását annál inkább! Ezeket kritika formájában a másik tudtára adjuk. Ezek a véleményezések akkor lehetnek építő jellegűek, ha azt az adott tulajdonságot hangsúlyozzuk, és nem az embert magát bántjuk meg. Számos sérelem érhet bennünket, ha a kritikát nem helyesen fogalmazzuk meg.
Írásomban főként a pozitív visszajelzésekkel és jótékony hatásukkal foglalkozom.
Érdemes elismerni és kiemelni valakinek egy-egy kedves megnyilvánulását, jó tulajdonságainak valamelyikét, megtapasztalni azt a jó érzést, amit ilyenkor mind a két fél átél!

Szabadidőmben nagyon szeretek hangos könyveket hallgatni. Kedvenc felolvasóim is vannak. Szerencsésnek mondhattam magam, amikor egy alkalommal személyesen kereshettem fel egy kedves, idős hölgyet, aki rengeteg könyvet olvasott fel. Elmondtam neki, milyen hálás is vagyok munkájáért, mennyire szeretem felolvasásait, kellemes hangját hallgatni.
 Egyszóval elmondhattam mindazt, amit érzek.
Csodálatos dolog volt megtapasztalni, mekkora örömöt szereztek neki szavaim.
Lehet, ráébredt olyan belső értékeire, melyekre eddig nem is gondolt!
Milyen jó, hogy még időben felkerestem! Ma már nem tehetném meg, nyugodjon Békében!

Egy másik idézet tovább bővíti a dicséretről alkotott képet.
"Az őszinte dicséretnek mágikus hatalma van. Ha azt akarod, hogy a másik fejlődjék, dicsérd őszintén. Ez mindig lehetséges. Vizsgáld a másikat, lásd meg tehetségét, képességeit, világíts rá azokra."
(Michel Quoist)

Amikor hobbi szinten lovagoltam és zumbáztam®, oktatóim sokat segítettek fejlődésemben azzal, hogy jelezték felém jó képességeimet (pl. jó ritmusérzék, lelkesedés, kitartás stb.).
Sőt, összehasonlítottak korábbi önmagammal! Felhívták figyelmemet azokra a mozzanatokra, melyeket korábban rosszul csináltam, mostanra azonban kijavítottam.
Ez segíti elő a fejlődést, s nem az, ha olyan emberekkel hasonlítanak össze, akik nálam sokkal jobban teljesítenek!

Végül, rendhagyó módon, egy harmadik idézettel egészíteném ki az eddig leírtakat.
"Barátodat négyszemközt intsed, a nyilvánosság előtt dicsérd!"
 (Lucius Annaeus Seneca)

Nincs megszégyenítőbb annál, mint amikor valakit nyilvánosan megaláznak! Egy baráti intelem, tanács akkor hatásos, ha négyszemközt hangzik el. Ha megfogadjuk, fejlődünk, a pozitívumok listája szaporodik, önbizalmunk nő. Hibáinkból is rengeteget tanulhatunk, azonban vegyük észre a másikban azt is, ami jó! Ugyanis, mindenkinek vannak jó és értékes tulajdonságai, fedezzük fel ezeket másokban és önmagunkban!
A nyilvánosság előtt elhangzott elismerés pedig azt sugallja: „ezért érdemes volt!”


*************************
5. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN

VÁRKONYI KITTY: 5.  PARANCSOLAT

(2.  FEJEZET - 5.  RÉSZ)


   Marikát Moszkviccsal vitték. Klári elkísérte az autóhoz, átölelte és jó utat kívánt neki. Kezébe nyomott egy kicsi játék kutyát is, hogy ne legyen annyira egyedül.
 – Várni fognak ott Marika. Viseld jól magad, remélem, még találkozunk!

A kislány babrálta a barna kiskutya fejét, húzgálta fülecskéit, ahogy szaladt vele az autó. A sofőr kedves volt, néha hátraszólt néhány szót.
– Nézd, mekkora boglya!  – vagy – Elhagytuk a várost, de ha akarod, bármikor megállhatunk.
Várkonyi Kitty
Akarta volna, hiszen gyomra forgott, szédült és hányingert kapott a kocsikázástól, mint aki sose ült még hullámvasúton és hirtelen ott kell kapaszkodnia, úgy érezte magát. Mégse szólt, nem mondott semmit. Próbálta gondolatait rendezni, de sehogyan se sikerült neki. Klári aggódó tekintetét idézte, és szavait, ahogy kérlelte őt.
– Tudom, kicsi Bogár, hogy neked is segítség kellene most, hiszen olyan egyedül maradtál, mint az ujjam. Ha nem akarsz menni Évikéhez, megértelek. Neked éppen olyan nehéz lehet, mint neki. Csak nélküled belebetegszik a kicsi lány. Segítened kéne.

Csak nézett rá és nem tudta mit mondjon. Olyan gyorsan peregtek az események, mióta apával elindultak, folyamatosan változott körülötte minden, és mindenki. Mire elfogadta volna az előállott helyzetet, máris új körülményekkel találta szembe magát. Valika jutott eszébe hirtelen, és sírni kezdett. De csak a szeme sírt. Arca merev maradt, szája mozdulatlan, de szeméből egyre hulltak a könnyek. Nem tudott szólni, nem is akart. Még érezte, ahogy Szirmay Klári átöleli őt, és vitte ezt a meleg, bizsergető hullámot most is magával, itt a hátsó ülésen, ahol egy játékkutyával gyűrte a könnyeit.

Mire megérkeztek, kissé megnyugodott, és arra gondolt, hogy Éva biztosan alszik. Tíz óra is elmúlt már, a csillagok ragyogva fénylettek az épület fölött, körbetáncolva az udvaros Holdat. Valóban várták, és ez jól esett neki. Mégis csak számít valakinek ő, Halál Mária, a legidősebb lány a Halál gyerekek között.
– Gyere Csillagom, Marikám! Szervusz! Jaj, de vártunk már téged! Gyere szívem! – szaladt a kocsihoz Anikó. – Éhes vagy-e? Kaptál vacsorát?
– Igen.
– No, hát mi igen? Kaptál?
– Igen. Nem vagyok éhes.
– Jól van. Gyere. Jó utad volt? Képzeld csak! Oda tettem egy ágyat Évié mellé, hogy úgy alhassatok majd, mint otthon. Mit szólsz?

Semmit nem szólt. Izgult, kicsit összeugrott a torka, mintha valaki szorítani akarná kívülről. Már csak Évit akarta látni.

 Éva egykedvűen bámulta a plafont. Már megfürdették, átöltöztették, a számára kijelölt ágyba is befektették. Észre se vette, hogy mennyivel szélesebb az ő ágya, mint a többieké. Ferike fadarabkáját forgatta a markában és egyre csak anyja és apja járt az eszében. Meg a testvérei. Talán őt most elrabolták, vagy a szüleit és a többieket vitték el valahová? Nem értette mi történik vele, mi történik körülötte. Agyában pörgette a neveket: Petike, Ferike, Marika, Valika, Lacika. Aztán elölről újra. Mint valami imamalom, úgy hajtotta egész nap testvéreit a gondolataiban. Aztán csak álomba dobta a daráló gondolat. Álmában is fogva feje felett a fadarabot, amitől nem vált meg egy pillanatra sem, mióta Anikó visszaadta neki.
Marika úgy bújt mellé az ágyba, ahogy otthon szokott. Fürödhetett is, és szép, hosszú hálóinget is kapott, amiben hercegnőnek képzelte magát, aki épp megmenti a testvérét. Karjával átnyalábolta az alvó Évát, aki ösztönösen kuporodott mellé álmában, mint otthon, mint régen, amikor még együtt voltak mind a hatan az ágyban is.

– Laciiiiiiiii! A rosseb esník a fajtádba büdös kölke!
– Mi van mán? – fordult az öregember Nusi felé. Mit abajgatod mán azt a pulyát?
– Nem kerül elibém, látod! Ma hoztam el és mán sehun sincs-e!

Dohogva járta körbe a tanya udvarát Nusi, apró szemeivel fürkészve minden zugot, ahová beférkőzhet egy ötesztendős gyermek.

– Gyüjjík mán maga is, he! Ne csak pipálkodjon odabe! – kiáltott még hátra az öregnek, ahogy ballagott a határ felé. De ballaghatott! Lacika már árkon-bokron túlról maszatolta magába a málnát valahol az erdő belsejében. Tudta ő, hogy csak a kukoricást kell megtalálnia, máris meglesz a házuk és benne a testvérei a szüleivel! Csak ment, vaskos lábacskáin, amerre a kedve hozta. Nézett magának jó kis csuzli-fát is, értett ő ahhoz, hiszen bátyái megmutatták a titkot. Már csak gatyagumi kéne! Oda se neki! Kitépte klottgatyájából a jó kis gumit, a nadrágjára csomót kötött, elég bő lett hozzá, hogy megtegye, csak hát, folyton kieresztett az a csomó. Újra és újra kötötte, amíg az anyag el nem eresztette magát, aztán már könnyű volt a szakadás mentén kötni. Nekilátott csúzlizni a fák leveleit és a rajtuk megpihenni vágyó madarakat. Nagy lapulevélből tépett vastag ágyat a kavicsnak, amiből azt messzire pattintotta a gumi erejének lendülete. Roppant élvezetes szórakozás. Fák terméseit célozta be magának, vagy épp egy hajló ágon ülő egy szem falevelet. Néha sikerült eltalálnia is. Ettől aztán még nagyobb kedvvel és lendülettel kotorászott a földön kavicsok után.

Fogalma se volt róla, hogy két falu is őt keresi, de még arról se, hogy bizony több tucat kilométer választotta el apró testét, a házuktól. Az ő számára a távolság bemérhetetlen, érthetetlen és felfoghatatlan fogalom, csupán a táj ismerős, mert mindenhol ugyanolyan a rét, a szántó és az erdő, mint otthon, egy ötesztendősnek. Egyre csak azt a képet vágyta maga elé, amit utoljára látott, mikor apjával és testvéreivel elindultak Kótajból, Nyíregyházára.

 Csak jót akartak a gondozók, amikor kieresztették házhoz. Ismerték a középkorú gyermektelen házaspárt. Tisztességes, gyermekszerető emberként emlegette őket a falu. Több gyerek élt már pár hétig náluk. Hiszen nyár van, játékidő, a környezet pedig igen erősen hasonlított Lacika otthagyott falujához. Széles határ, mezők, és kukoricás, háziállatok, tehén, ló és kacsák. Csupán gyerek nem volt több, csak egyedül ő. Lacika pedig elindult megkeresni anyját és a testvéreit. Nem esett kétségbe a sötétedő erdőtől sem. Aludt ő már a szabad ég alatt, ismerte az éjszaka neszeit, a rágcsálók apró lábainak motozását, a felrikoltó madarak hangját, a szél, susogó tornáját, amint tapsolásra készteti a leveleket.

Mikor elfáradt a lövöldözésben és nem volt kedve kavicsot kutatni, leült egy bokor mellé, majd úgy dőlt az alvásba, mint egy teli krumplis zsák, amit ellöknek. Hajnalban találtak rá kutyás rendőrök, de addigra már az egész ország vitte a hírt, hogy elveszett egy kisgyerek. Vali fülébe nem került a híre. Se ennek, se a többi keresésnek, ami még eztán esett. Mert Lacika nyugtalan vágya évekig húzta őt a szülői ház felé, anyja felé és testvérei után.

Csak Peti és Ferike maradt együtt. Számukra nem festett olyan idegenül a világ és a környezet, ha egymásra néztek. Peti visszahúzódásai azért meglepték Ferikét, aki csodálatos rajzaival elvarázsolta, nem csak a társait, de az intézet dolgozóit is. Volt minek örülnie. Őt becsülték az intézetben a kézügyessége miatt, de Petit folyton csúfolták, vagy bántották a többiek. Peti félt. Ez a félelem rávette őt néhány dologra, amit társai akartak tőle. Kimászott a kerítésen és almát lopott, mert azzal cukkolták, nem meri megtenni. Sajtot kent a nevelő zoknijára, bezsírozta a táblát és hasonló csínytevések, amikre mindig a többiek vették rá. Viszont a verekedéstől elbújt, menekült, soha nem vállalta fel, hogy visszaüssön. Feri gyakran visszagondolt a szülői házra és rájött, hogy Pétert mindig Marika védelmezte mások elől, még saját apjuk és anyjuk elől is. Ő képtelen volt az erőszakkal – ami a gyerekek között gáttalanul tombolt, ha nem volt közelben nevelő – szembefordulni és megvédeni bátyját. Eszébe jutott, Marika mennyire kiállt Petiért, idegeneket pedig jól megcibált, ha csak csúnyán is néztek rá. De Feri nem volt harcias természet, Peti pedig mindig arra hajlott, amerre számára könnyebbnek tűntek a feladatok. Vágyott anyja után, sokat siratta, nem feledve az utolsó éjszakát, amit kint töltöttek a kukoricásban. A testvértalálkozásokon alkalmanként azért találkoztak, de soha nem voltak mindannyian ott. Valaki mindig hiányzott valamiért, de a híreket vitték egymásnak. Arról is, hogy anyjuk mikor, kinél járt bent az intézetben. Leginkább Marikát és Lacit látogatta. Ő, évekig várta, csak várta, hogy megjelenjen, de hiába. Vali őt, és Ferikét soha nem látogatta meg.
 
A könyv címlapja
Folytatása következik.

 *************************
6. BEMUTATJUK...PASZTERNÁK ÉVA  VERSEIT

ÉLETRAJZ

Írói nevemül leánykori nevemet használom, ami  Paszternák Éva. 

Kisvárdán születtem, nem a magam akaratából harmadik leánygyermekként, 1962-ben, egyszerű munkás-paraszt családba.
Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye a szűkebb hazám, amire büszke vagyok. Múltja, jelene egybeforrt az én sorsommal.
Tizennyolc éves korom óta, mint óvodapedagógus dolgozom. 
Hívatásomat hittel, és szeretettel végzem. Hiszek egy fenntartó erőben, Istenben.
Környezetemben már elfogadott lett, hogy írok. 
Nem tudom meg lehet-e fogalmazni, miért írok? - Mert jó. Mert van mondanivalóm, szándékom a változtatásra, lehetőségem a tanításra, és elmesélhetem, hogy az élet küzdelem, de szép. 
Jó hatással van a lelkemre, oldom a belső feszültséget és ezzel, reménység szerint, másokat is élményhez juttatok. 
Egy kötetem jelent meg eddig, Bezárt csodák címmel, óriási érdeklődés volt iránta, szinte napok alatt elfogyott valamennyi példány. 
Éva anya-könyve címmel vezetek egy internetes naplót, ez az én igazi könyvem. 


Bemutatkozom.

Az áradó folyam-időben fa vagyok, - vegyes hajtásból, kitartásból növesztett erős ágakkal. Apámtól örökölt egyenes nyárfa-gerinc, anyámtól örökölt kemény-akác-sors utolsó sarja. Idecsöppentem...nem ingoványra,...vagy sziklás szirtre, hegyek közé, szabolcsi homokra vagyok kitalálva. 

Ide, hol a tájat csodáló szemnek határ a csillagos ég, elsőnek láthatom a világra simuló keleti fényt, a nem mindig derűs hajnalt, akit néha én ébresztek, korán kelő lévén.
Ukrajna, és Erdély, mint vén hazánk nyaraló  gyermekei...itt vannak közel, már-már szem előtt.
Születtem. Ezzel megtörtem a neutronok szabálytól nyüzsgő rendjét, családi fészek csendjét. Nem burokban..de névvel, - bár fiúnak vártak -  ezt így tudom. Nevemet kapásból adta anyám, - elvesztett drága kincsem.
Első asszonyi, Éva nevet kaptam a keresztségben az örökölt Paszternák után. Ki tudta volna előre mi is lesz ezután. Senki nem kérdezte akarok-e jönni. De vártak itt, és szerettek, szeretnek ma is, és szeretek közöttük lenni.
Nőttem, "nevekedtem", ahogy nagyanyám  mondaná, kit csak öregnek ismertem...és lettem nagyapám első segédje az ő megsegítésére. Nagyanyám törékeny, apró asszony, egy örök remény. Tőle érzem az érzékeny lélek csimpaszkodását belém. A mesék, az ének varázsát, és a hitet ültette szívembe, mely boldog mosollyal ki is ült rám, a kapott betét mind kamatozik, nem maradt letétben.
Verseltem, daloltam, és hittem. Magamban, és az örök életben.
A betűk csendje elragadott gyakran, és mohó-bolondjuk lettem. A könyvek tartalmát ittam, néha kortalan olvastam, ha íróját szerettem.
Aztán utamat szegték., törések, egyenes szakaszok...árkok...magaslatok...csavargó csavarok, mint másoknak is, kereszteződések, melyek már nem is érdekesek, csak az, hogy élek...itt, és most.
Ülök az időszekéren, és visz előre. Nem hagy még el, sodor az ár, és én kapaszkodom belé. A kocsis sem idegen, és ameddig visz addig mesélek. Neki, és Neked.


Míg olvastok, szeretettel teszem.

..........................................

PASZTERNÁK ÉVA:

Ami van

Napjainkon hányódás uralma

forog a sors rozoga malma
fent a kerék lent a kerék
szél vitte el sok ígéretét
esővel kevert könnyeinkre
ritkábban süt már a nap
állunk vagy ülünk a recsegő
botorkáló kerék alatt
annyi mindent megtanultunk
s mondunk penitenciát
nekik kik az élet húzta
vonalat most lépik át
nem változott szinte semmi
az út titkai ugyanúgy
kinyílnak a kanyar után
s halmozódik múltra múlt
sokat éltünk olyan messze
a gyerekkor kék ege
tapicskáló lábainkban
a tövisek ereje
tarlóink
a mező illat
a kislibák totyogása
kispadon az öreganyók
végtelen sok locsogása
bennünk van a szerelem
csalódás
születés
temetés
jöttünk vagyunk s ha nem is voltunk
igazi nagy földrengés
kis szigetünk meghódítva
valahol mindig vagyunk
ha mással nem hát önmagunkkal
magunkért még vívhatunk
fájdalmaink csak erősek
reményeink düledeznek
lomha időnk elcsorog
rokonaink hüledeznek
mesénk hallva hogy
mik voltunk egykoron
s elszállunk mint kéményből
száll levegőbe a korom.
Pecsétek a szívemen

…………………………………… 

Pecsétek a szívemen

Még szoknom kell a zajok hegyét

megmászva szétnézni róla
míg feltűnik az ablakon át
a csendes Auróra
a vers sodorja messze velem
ne halljak ne lássak semmit
csak papírt veszek
egy ceruzát
s minden nap írok egy cetlit
magamnak
megszoktam már
a csend foglya vagyok
de jól tart s úgy bánik velem
nem vesztek holmi rangot
ember vagyok
sőt nő csupán
szolgáló
anya
cseléd
nem adnám e tiszteket
szívemen mind egy pecsét.

………………………………… 

 A Hegy lábánál

Hajnali piros pirkadatban, mikor a Nap kezdi szelni az eget, Hegyed lábánál állok, Uram, fentről csak kék felhő integet, pedig de jó lenne az angyalok kezét megérinteni, szorítani, s felvinnének a Hegyedre, Uram, s taníthatnál jól gondolkozni.

Itt lent annyi a fűszál, ahány tanító szórja tanait, tengernyi táppal sózzák a Néped, s elfeledik a Te szavaid, kiforgatják és megtagadnak, szabad az elme mindenre nyitott, nem hiszik el, az egyetlen Mester, Jézus ki mindent bizonyított.
A Hegyed alján kezemen bilincs, nem téphetem ki a nyelveket, melyek a Nevéről leszedik gyáván a rászórt illatos szenteltvizet, mert könnyebb hinni a maguk csinálta, könnyű, de ostoba létnek, bálványozza mind önnön hasznát, nem Tőled várva menedéket.
Hogy féltem őket, Istenem, mert egyszer eljön a napok vége, beszélni kell majd, nem lesz titok, kinek mi volt az elesége. Amit a test befogad, az ad erőt, az serkenti a tetteket, Igéd táplálja vér szerinti, Tőled született lelkeket.


Nem, Uram, szent én sem vagyok, hibám és bűnöm számtalan, irigylem lásd a pillangót, oly szép, törékeny, szárnya van. Ha meguntad a pillangó létét begubózik és csúffá válik, - így szeretném én, Istenem- , s ha eljön az idő visszaválik, csak repül, csak repül csendesen, s ha egy-egy virágra visszaszáll, nem bántja érte senki sem, a Hegyedre is feltalál, s ott éri el a szép halál.

………………………………… 

Így hordtalak

Mint várandós asszony a szíve alatt

magamba zárva így hordtalak,
fel sem tűnt majd egy pillanat
kijózanítva megragadott,
felrázott, s mint egy meggymagot,
összeroppantott a való,
nem mozogsz,
s ez vérforraló.
Pedig vinnélek még ma is,
ropogna bár a meggymag is,
szívem alatt most üres a hely,
eltűntél, mint egy hópehely.

 ……………………………….


Égi jel


Láttam boldog részegen

rózsaszín felhős napokat,
kijózanító kézfejek
fejemre nyomtak barackokat.
Bolond, minek szívre venni
a tények titkos rejtelmeit,
van, hogy csak úgy vannak a dolgok,
megtörténnek és elfeledik.


Csodák voltak, csendben jöttek,

előre be nem köszöntek,
megpörgettek, elszaladtak,
én vártam majd itt maradnak
és rajzoltam volna köröket
sűrű arany vonalakkal,
- már bánom, hogy nem őröket.


Engedékeny voltam velük

és örökre megsebeztek,
megfognám, ha lenne kezük,
- fájt, amikor nem szerettek.
Távolodtak, amíg egyszer
megcsaltak sok idegennel,
s ha csillag gyúl, - égi jel,
vágynám minden idegemmel,
de a szívem nem kéri el.

 *************************

7. A ZENE AZ KELL

ÁRVAY MARIKA  KEDVENCEI..:BOROSTYÁN

Kedves zeneszerető barátaim!
Évekkel ezelőtt nagy népszerűségnek örvendett a Borostyán filmsorozat. Gyermekként mindig hűséges nézője voltam. Most, felnőttként is láttam belőle részeket valamelyik tévécsatornán. A történet mellett a zenéje is magával ragadó. Többször is elgondolkodtam, vajon miről szól a dal szövege. Nem kell már tovább várni, magyarra is lefordították! Az alábbi linken ajánlom mindenkinek szeretettel:
https://www.youtube.com/watch?v=nqllURgv3lc
Kellemes perceket kívánok!
Árvay Mária
Agnese Nano a sorozat női főszereplője

A DAL  EREDETI SZÖVEGGEL:

Köszönjük a közös élményt.

*************************
8. EGY MÜ TOVÁBBGONDOLÁSA...

KANCZLER ANNA :
A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA

Kanczler Anna: Egy klasszikussá vált opera továbbgondolása

"... ahol az operett véget ér, ott kezdődik az élet..." - idézet az internetről.

A Megszólalok Művészeti Magazinban szép verseket és érdekes riportot
közöltek, amit elolvasva egy Bartók Béla és Balázs Béla által közösen
írt - immár klasszikus operájára asszociáltam: A kékszakállú herceg
vára című opera idéződött fel bennem. A művet tovább gondoltam, ott
vettem fel a fonalat, ahol a mű befejeződött...

A darabban három kapu maradt nyitva, innen folytatódna a továbbgondolt
cselekmény:
Kancler Anna

A színek és a három nyitva maradt kapu:
1. Vérvörös - kínzókamra
2. Sötét sárgás-vörös - fegyveres ház
3. Arany - kincses ház

Judit fejét lehorgasztva, a súlyos palást alatt teste megroggyanva
lépdel. Egyszer csak megtorpan...
Fejét büszkén felveti. Ránéz a férfira, s így szól:
Társamul választottalak, elhagytam érted apám-anyám, a szépséget,
kincset, a boldogságot, hogy nálad-veled új boldogságra leljek.
Nem megyek a többi asszony közé, én nem!  Jöjj velem Kékszakállú,
nézd ott a három ajtó, csukjuk együtt be őket, ne kápráztassanak el a
hamis fények, hagyjuk mögöttünk a múltat, hamis árnyakat, a félelem és
szenvedés hangjait...
Nézd, honnan jöttünk?   Ott azon a szűk kis ajtón, ott ahol beléptünk
birodalmadba, ott vár minket az élet, az örök nyár, a világosság.
Be kell csuknunk sorban a megmaradt vasajtókat, kulcsaikat ráfordítani,
azután eldobni a legmélyebb kútba, soha senki ne nyithassa ki e
fájdalmas, könnytől teli, sóhajtozó, síró,  vérözönnel festett
világot! Vár ránk a fény, a boldogság, lásd, ott ahol átléptük e
sötét birodalom küszöbét, s utunk rossz irányba fordult...
De van út, nézd Kékszakállú, arra kell mennünk, kéz a kézben, veled a
boldogság, a fény, az új szerelem felé...
Mondd, Kékszakállú, jössz-e velem? Hercegem, szerelmem, egyetlen
társam leszel-e az úton?
Várt Judit, szerelmes tekintettel, mosollyal az arcán,
s mindkét kezét nyújtotta a férfi felé.
Kékszakállú megbabonázva letérdelt Judit elé:
Királynőm, szerelmem,
drága boldogságom, Te lettél volna utolsó asszonyom, akit megismertem,
mielőtt mély magányomba süllyedtem volna, s most Te leszel, aki
kimenekít ebből a sötét veremből, s mutatja a menekülés útját. A te
szerelmed, erős karod, szíved vezet, bájos lényed vigasztal,
begyógyítja szívem sebeit...
Megfogja Judit kezét, s kulcsokkal a kezükben elindulnak visszafelé a
kapukhoz, sorban bezárják őket. 3-2-1...
Felmennek a lépcsőn, kilépnek a fényre, a kulcsokat egy mély kútba
dobják, s egymás kezét fogva, tovább mennek, míg eltűnnek a nézők
szemei elől. A függönyök lassan leereszkednek, s világosság lesz,
először a színpadon, majd a nézőtéren is felgyúlnak a lámpák. A zene
lassú, nagy ívű, össz-zenekari himnusszá, dicsőítő  harmóniában zeng
fel.

*************************
9. ARCKÉPCSARNOK

HORENKA ERIKA  RIPORTSOROZATA

„Mindenkinek van hangja” – Olvass fel Te is!
Ambrus Attila Józseffel beszélgetek azon nagyszerű kezdeményezésről, amit úgy nevezett el: „Mindenkinek van hangja”.
 
Horenka Erika
– Mondana magáról néhány szót?
– A Pécsi Tudományegyetemen az Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont dolgozója vagyok. Kicsit hosszú a munkahelyem neve, így a pontos megnevezéstől eltekintenék, mert az újabb három sor volna. Informatikus-könyvtárosként dolgozom ott. Munkaterületem közé tartozik többek között a webes tartalomfejlesztés és a különböző események médiaanyagainak elkészítése, szerkesztése.
– Mikor és miért jött létre a „Mindenkinek van hangja”?
Ambrus Attila József
– Egész pontosan 2012. augusztus 27-én, ugyanis akkor értesültem arról, hogy „Az internet dinamikus tartalomszolgáltatási lehetőségei” címen kell a pécsi egyetemen kurzust tartanom BA-s informatikus-könyvtáros hallgatóknak. Mivel csak pár nap állt rendelkezésemre a szeptember elejétől, azaz a tanévkezdéstől induló kurzusra való felkészülésre, így nem maradt sok választásom. Összeállítottam a tanfolyam első 2-3 heti anyagát és kitaláltam egy weboldalt, ami akkor még csak pár menüpontból állt és nem ez volt a szlogenje.

A következő pár hétben, ahogy haladtunk a diákokkal az anyagban, úgy jöttek az ötletek, hogy az oldal hogyan is épüljön fel. A design-nel nem túl sokat foglalkoztunk, és ez azóta is így van, de talán nem is annyira lényeges, hogy izgő-mozgó legyen. A grafikához meg úgy sem értek olyan szinten, hogy neki mernék vágni. A fellelhető ingyenes skin-ek között, pedig nem találtam olyant, amivel elégedett lettem volna, így maradt a minimál design. Ez legalább az akadálymentesítés szempontjából is előnyös, mert a karakteres menüpontok és tartalmak így jobban kézre állnak a webes felolvasó szoftvereknek.

A hallgatóknak a kurzus végéig folyamatosan wordpress blogmotor alatt kellett hasonló témában blogot felépíteniük, melyben szövegek, képes illusztrációk, pár perces manipulált hanganyagok valamint legalább 1 perces hangalámondásos és feliratozott youtube videót kellett beépíteniük.

A kurzus végeztével kiderült, hogy az „országos anyagi összeomlás” miatt a következő évfolyamok oktatását az adott Karokon oktató főállású tanárok fogják a továbbiakban végezni. Az óraadók munkáját nem tudják tovább finanszírozni, így nem is igénylik.

Bennem maradt a gondolat, hogy a weblappal érdemes lenne valamit kezdeni, mert – igaz Windows-ban dolgozunk, de azért – kár lenne az egészet kidobni az ablakon. Ekkor elkezdtem feltenni rá a korábban már elkészült felolvasásokat, és meghirdettem, hogy felolvasókat keresek. Így indult be lassan, de lelkesen a blog. (https://felolvaso.wordpress.com/ )

– Részletezné, hogy mi is az a „dinamikus tartalomszolgáltatás”?
– Persze, elég egyszerű meghatározni. Röviden és közérthetően próbálok fogalmazni: a régi világban még jobbára statikusak voltak a weblapok, azaz a weblap készítője feltett egy szöveget az internetre, és annyi volt a felhasználók lehetősége, hogy elolvasták azt. A szövegek általában nem változtak, azaz ami felkerült, ahhoz sok esetben már nem nyúltak többé a szerkesztők, maximum kijavították a helyesírási hibákat. Összegezve: az adatáramlás a honlap készítője felől a felhasználók felé haladt egy irányban.
A dinamikus tartalom esetében már a klasszikus értelemben vett blogmotorok juthattak szóhoz. Ez esetben a felhasználó kommentelhet, lájkolhat, teszteket, kérdőíveket oldhat meg és kap is visszajelzést jó esetben, tehát dinamikussá válik a net, egyre jobban. A honlapok mögött különböző javascriptek, php-alkalmazások, vagy akár applikációk dolgoznak, így az adatáramlás kétirányúvá, vagy akár többirányúvá válik.

– Mennyire könnyű vagy nem könnyű egy wordpress blogmotor alapu blog kezelése? Igényel például szakirányú végzettséget? Kezelhető JAWS teljesképernyő olvasó programmal?
– A blogmotorok pontosan azért népszerűek, mert igen könnyű velük dolgozni. A legtöbb esetben nem igényel semmiféle programozási tudást egy weblap szerkesztése. Persze nem mindegy, hogy mihez is kell a blog, mert ha szöveges a mondanivalónk, vagy ha fényképeket akarunk csak megjeleníteni, vagy ha audiovizuális tartalom kerül fel, akkor lehet célzottan válogatni a blogmotorok és a sok ingyenes téma-design közül.

Én próbálkoztam Drupal, Joomla és Wordpress blogmotorral. Nekem a Drupal túlságosan bonyolult volt, mert nagyon nagy tudású blogmotor, ezért eléggé bonyolult a kezelése. A felolvasós bloghoz, ahol némi szöveg, kép, hanganyag és videó jelenik meg, bőven elég egy wordpress motor. Igazából mindent meg lehet vele oldani, amit az ingyenesség jegyében meg lehet tenni. A prémium verzió annyiban jobb, hogy sokkal jobban személyre lehet szabni a stílusokat, illetve nagyobb tárhelyet ad és futtathatók benne saját készítésű scriptek. A felolvasó blog ingyenes felületen fut, mégis jól működik, ennyi elég egy darabig. Ez mellett az is előnyös, hogy maga a wordpress szolgáltató automatikusan végzi el az aktuális fejlesztéseket, így ezzel sem kell törödnünk.
A JAWS programot látóként nem igazán ismerem, de remélem, hogy a látássérültek is elboldogulnak az oldalon, legalábbis ilyen jellegű reklamációkat nem kaptunk mostanában. Régebben voltak olyan kérések, hogy az mp3-as fájloknak adjuk meg az elérését is. Az utóbbi időben már kitesszük a hangoskönyveket data.hu-s ZIP-ben és a nem prémiumosoknak 199 Mb-osra szeletelt rar fájlban is. Alapvetően a wordpress meghajtású blogok az akadálymentesítésben is élen járnak. Természetesen a szerkesztőnek is oda kell kicsit figyelnie, főleg a képek felhelyezésénél. A html kódban az „alt” tagokat kitöltve, a felolvasó programok is helyesen közlik a látássérültekkel a megjelenített képeket helyettesítő szöveget. Az is előnyös, hogy a wordpress esetében a blog mobileszközön is tökéletes formában jelenik meg, így a mobilos, tabletes közönség is elégedett lehet.

– Lehet számszerűsíteni a felolvasók és a felolvasott művek számát?
– Igen. A blogon a felolvasók neveit és „csatornáit” feltüntetjük. 20-25 felolvasónk gyűlt eddig össze, de igazából aktívnak nagyjából csak 4-5 olvasó mondható. Sokan csak egy-egy felolvasásra vállalkoztak, aztán vagy elmaradtak, vagy egyszerűen nincsen idejük. Kedvenc felolvasóinkat akár a saját csatornájukban is követhetjük, így egy helyre lehet listázni az adott felolvasó minden felolvasását. A blogon összesen 418 bejegyzés van és 142 hozzászólás. Mivel nem minden bejegyzés alatt vannak hanganyagok, hiszen néha híradást is felteszünk erről-arról, ezért nagyjából 400-410 hangzóanyag van fent az oldalon. A kezdeti időszakban versek, novellák kerültek fel az oldalra, de az utóbbi időben javarészt komplett könyvfelolvasások, melyek között több tíz órás hanganyag is található.

2015 óta kicsit profilváltáson estünk át, ugyanis előtte minden felolvasást – ami megütötte a minimálisan elvárt technikai és dramaturgiai szintet – feltettünk az oldalra, de az utóbbi időben sok támadás ért minket azért, mert szerzői jogilag aggályos anyagok is felkerültek. Manapság már próbáljuk visszafogni magunkat, és csakis olyan hangos könyvek kerülhetnek fel az oldalra, amelyek szerzői vagy hozzájárultak a meghangosításoz, vagy már nagyon régen elhaltak. Néha azért kísérletezgetünk is, például ilyen a narratált régi filmek hangsávján alapuló kísérletünk, melyet Gépész kolléga talált ki. Persze ezek is aggályosak, így, ha valaki szóvá teszi ezt, akkor le kell szednünk majd az oldalról.
 A felolvasások helyileg nem a blogon vannak, mert az ingyenes 3 Gb-os tárhely-határt már régen túlhaladtuk volna, hanem felhőben tartjuk és onnan „embedeljük” vissza a blogba. Fizikailag csakis a szöveg található a blogon, minden más felhőből származik. Ehhez eleinte a SoundCloud hangmegosztót használtuk (amihez elkészítettem egy online tananyagot is), de az utóbbi időben a tárhely-korlátozás nélküli archive.org-ot használjuk (ennek használatáról is megnézhető egy videós tananyag a blogon). Így lehetőség van arra is, hogy a hanganyagokat letöltés nélkül online hallgassák az érdeklődők. Az utóbbi időben viszont gondoltunk a letöltőkre is, így a data.hu oldalára is feltöltünk mindent ZIP-ben (prémiumosoknak) és szétdarabolt rar-ban (a free usereknek). Látogatóink száma jelenleg már majdnem 150 ezernél tart, úgyhogy elégedettek vagyunk. Hanganyagaink jó részét a Magyar Elektronikus Könyvtár is átveszi, így még nagyobb közönséghez eljuthat a hangunk.

Amely szerzővel meg tudunk állapodni, annak a hangos könyvét hivatalos online (mp3) kiadásként is megjelentetjük, azaz az OSZK segítségével ISBN számmal ellátva a Magyar Nemzeti Bibliográfiába is bekerül és az adatok a Nemzetközi ISBN Központnak is átadásra kerülnek, ezzel a nemzetközi fősodrásba is bekerülnek a kiadványok. Természetesen azt hozzá kell tenni, hogy minden hanganyagot teljességgel ingyen olvasunk fel és tesszük közzé, ebből a morális dicsőségen kívül más hasznunk nem származik.

– Megtudhatnánk némi műhelytitkot az új kísérletről? A „narratált régi filmek hangsávján” mit érthetünk? Milyen technikát, engedélyt vagy szaktudást igényel?
– Gépész kolléga ötlete annyiban áll, hogy az adott film teljes hangsávját kimentette a videóból, majd az eredeti párbeszédes részek közé bevágta a saját felolvasásában készült narrációt. Így a párbeszédek közti „vakfoltot” kitöltötte az eseményeket, a szereplők tevékenységét leíró résszel. Ha egy látássérült hallgatja meg a hanganyagot így, akkor a párbeszéden kívül azt is megtudhatja egy-egy jelenetnél, hogy a szereplő éppen mit csinál, hová néz, milyen arcot vág stb. Ez hasonlóan működik, mint a rádiós színházi közvetítéseknél is megszokhattuk már. Tehát a gondolat nem önnáló, de filmnél ilyesmivel még nem találkozhattunk.
 Azért „kísérletként” nevezem meg ezt a tevékenységet, mert a blog fő profilja ugyan nem ilyesmi, de ez is egyfajta digitális hangszolgáltatás lehetne egy „szép új világban”. Persze a szerzői jogok itt is beleszólnak a dologba. Csoportunk nem lenne képes ezeket a narratált anyagokat jogi szempontból teljességgel levédeni, hiszen meg kellene egyezni az eredeti mű írójával, a forgatókönyvíróval, a zeneszerzővel, a hangszerkesztővel, a rendezővel, a fordítóval, a dramaturggal, a színészekkel, a forgalmazókkal és még ki tudja ki mindenkivel. Ebből a felsorolásból érthető talán, hogy miről is beszélek.
Tehát, mivel a hanganyagokat nem profi stúdióban vesszük fel és mi magunk is amatőrök vagyunk, így ez csak egy kísérletként fogható fel. Nem is biztos, hogy folytatnunk kellene ezt a narrációs dolgot.

– Elnézést kérek a tudatlanságomért, de kifejtené kicsit bővebben, hogy mit is akar az jelenteni, hogy felhőben tartjuk a hanganyagokat és embedeljük őket?
– Manapság a felhőtechnológia már igencsak betört az életünkbe, azaz különböző tárhelyeken tartjuk az állományainkat, legyen az egy szöveg, hang, videó vagy bármi más. Például, ha van egy gmail fiókunk, akkor a google ad mellé tárhelyet a saját amerikai szerverein, azaz távolban tarthatjuk a csatolmányainkat, amiket akár levélben küldözgetünk, de bármilyen fájlokat is feltölthetünk a távoli tárhelyre. Tehát magyarán, nem a saját gépünkön tároljuk. Ez azért is jó, mert az így feltöltött anyagokat bárhonnan elérhetjük, szinkronizálhatjuk az adott állapotukban, verziójukban a saját mobileszközeinkre. Csak egyet kell megjegyezni, hogy hozzáférhessünk bárhonnan, bármilyen felületről és eszközzel: a jelszavunkat!

A felhőszolgáltatást kihasználva ma már több száz ingyenes tárhely-szolgáltatást vehetünk igénybe. Van ezek között olyan, amelyiknél limitált ideig tárolhatunk egy-egy fájlt, de van ahol akár örrökké is ott tarthatjuk. Természetesen ennek az előnynek azért hátrányai is vannak, mert általában cserébe kéretlen reklámokat is el kell viselnünk, illetve nagy a kockázata annak, hogy ha a szolgáltató egyszer bezár, akkor a tárhelyünkön lévő fájlokhoz nem férhetünk hozzá többet. Ezért érdemes szinkronizálni, vagy legalább biztonsági mentéseket is végezni. Emlékezzünk a pár évvel ezelőtti nagy fájlmegosztók bezárására. Az internet forgalma közel 40 százalékos csökkenésre süllyedt akkoriban, amikor a nagy filmmegosztókat szinte egyszerre záratták be a hivatalos szervek. Ebből látható, hogy szinte az egész világ semmi mást sem csinál, csak folyamatosan letölt! Természetesen ezek a megosztók és mások hamarosan újraéledtek, máshol, más néven, de az addigi feltöltések jó része örökre elveszett.

Ezeket a feltöltött fájlokat a tárhelyekről úgynevezett embed-módszerrel tudjuk megjeleníteni a blogunkon. Ezt úgy kell elképzelni, mint például a Youtube filmmegosztónál is láthatjuk. A Youtube-on az adott filmhez ugorva, találunk egy beillesztő kódot, amit ha kimásolunk onnan, akkor azzal a kóddal az adott film megjeleníthető a saját honlapunkon is, ezzel a látogatóinkat a saját oldalunkon tartjuk, hiszen ott is elindítható lesz a film lejátszása, és nem kell, hogy a Youtube tárhelyre ugorjanak a felhasználók. A hanganyagoknál is ugyanezt a technikát alkalmazzuk. Így a látogató nálunk marad és akár online hallgathatja meg a hangos könyvet a blogunkon. Az hogy a háttérben a blogba beágyazott lejátszó program a hanganyagot egy teljesen más földrészen lévő szerverről indítja el, nem igazán érdekli a felhasználót. Ő a felolvasást akarja meghallgatni, és az a fontos neki, hogy az meg is szólaljon.

– Jól értettem, hogy az archive.org-ra feltöltött hanganyagok csak akkor kerülnek nyilvánosságra, ha megadjuk hozzá az elérési linket vagy mindenképp nyilvánosak az oda feltöltött felvételek?
– Az archive.org oldalát úgy kell elképzelni, mint akár a Magyar Elektronikus Könyvtár oldalát, azaz az oda feltöltött hanganyagok kereshetőek és meghallgathatóak ott is. Ha nyilvánossá tettük a feltöltést, akkor ott is bárki megtalálhatja. A blogunk annyiban jó, hogy a látogató itt csakis a mi általunk elkészített és feltöltött hanganyagokat találja meg. Az archive.org-ra a világból egyidejűleg sokan, sok nyelven töltenek fel hanganyagokat. Az egy hatalmas tárterület, ennek mi csak egy szeleltét adjuk. Ha a blogunk  frissítéseit valaki követni szeretné, csak feliratkozik az e-mail-os értesítőre, és kap egy automatikus értesítést, ha újabb hanganyag került fel a blogra.

– Reméljük, hogy az interjú révén hozzájárulhatok/járulhatunk a blog nézettségének növeléséhez, a felolvasók számának lelkes táborának növeléséhez. Kik és hogyan támogathatják a blog fejlesztését, bővítését?
–  A legfőbb támogatás az, ha jó hírét viszik az oldalnak a felhasználók és vissza-visszatérnek hozzánk. Természetesen új hangoknak is örülünk, de azt előrebocsátom, hogy hangosan és rögzítésre kerülve nem olyan egyszerű a felolvasás, mint amikor a szó elszáll, mert itt minden hiba rögzítésre kerül. Ezeket a hibákat, tévesztéseket sok-sok munkaórával kell a nyers hanganyagból kivagdosni. Ez még több terhet ró a felolvasóra. Ebbe sokaknak beletörik a „bicskája”, azaz sok lelkes felolvasó veszíti el a kezdeti lelkesedését. Mivel mindent magának kell megcsinálnia, így lassanként a saját kárán tanulja meg az ember, hogy hogyan is célszerű egyre jobb alkotásokat létrehozni. Természetesen tudunk egymásnak újat mondani és tanácsokat adni, de térben és időben mindannyian messze vagyunk egymástól, így csakis virtuálisan tudunk segíteni egymásnak.

Sok esetben az előadási technikát is csiszolni kell és a hangrögzítési megoldásokkal is bőven kell kísérletezgetni. Ez is sok időt vesz el, de hiszem, hogy megéri, mert az ember saját magán is észreveszi egy idő után, hogy mennyit fejlődik dramaturgiai kifejezőképessége is és a technikai tudása is. Én magam is egyre jobban meggyőződöm arról, hogy egyre kevesebb szükségem lenne logopédusra. Ez már önmagában is siker számomra.

– Kik és hogyan csatlakozhatnak felolvasóként?
–  A blogon ott van az elérhetőségünk. A jelentkezőktől általában azt várjuk el, hogy egy 2-3 perces önálló felolvasást küldjenek. Ezt meghallgatva tudjuk eldönteni, hogy a felolvasó van-e olyan minimális szinten dramaturgiailag is és technikailag is, hogy érdemes csatlakoznia hozzánk. Általában nem szokott abból nagy baj lenni, ha nem tökéletes a felolvasás minősége. Ilyenkor szoktunk tanácsokat adni, és másodszorra már sokkal jobban élvezhető hanganyagokat kapunk a jelentkezőktől.
Sajnos azt tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy nem azért rögzítjük a felolvasásokat, hogy több tárterületet foglaljon el a merevlemezünkön, hanem azért, hogy szeretettel adhassuk át a hallgatónak. A hallgatót tiszteljük meg azzal, ha élvezhető munkát adunk ki a kezünkből.

Felvetődhet a kérdés, hogy mi önkéntesek miért is áldozunk annyi időt, hogy felolvassunk másoknak? Erre igazán egyszerű a válasz: mert szeretünk olvasni és izgalommal tölt el az a gondolat, hogy amikor már nem leszünk ezen a sártekén, a hangunk talán akkor is fennmarad. Ráadásul sok szeretetet kapunk azoktól a hallgatóktól, akik látásukban korlátozottak vagy hosszú utakat vezetnek végig a sztrádákon, vagy egyszerűen nincsen idejük olvasni, de szeretik az irodalmat. Kihívás ez nekünk és mi magunk is érezzük, hogyan fejlődünk, mert ugyan tudjuk, hogy mindenkinek van hangja, de ezzel a hanggal meg is kell szólítani másokat, mert érezzük, hogy a lelkükben visszaszólítanak minket.
– Szerzőként és irodalmat, könyveket szeretőként kívánok Önnek és az oldal munkatársainak jó egészséget, kitartást és „rengeteg munkát”! Köszönöm, hogy válaszolt kérdéseimre.

.............................................

HÁROM TUDÓSÍTÁS A SZEKSZÁRDI VAKOK ÉLETÉBŐL...

Mozgalmas április

A Vakok és gyengén látók Tolna megyei Egyesületének április havi programja a 9. gr Zichy futóversennyel folytatódott. Idén sajnos kevesebben képviseltették magukat az integrált futamban induló fogyatékos szervezetek. Természetesen, ahogy már kilenc éve most is korcsoportokra voltak osztva az egészséges résztvevők. Három órakor indultak az első korcsoportosok, s amint ők eltávolodtak a rajt-cél vonaltól indult az integrált futam. E két csoportnak 1 kilométer volt a táv Szekszárd belvárosában. A további korcsoportoknak értelemszerűen emelkedett a táv hossza. A futamokat
A szekszárdi futóverseny
követően körülbelül fél órával sort kerített a rendezőség az eredményhirdetésre. Megszokott volt már az is, hogy minden célba érkező versenyzőt meglepnek egy-egy kis csomagocskával. Amibe idén a hölgyeknek a víz, TÚRÓ RUDI, Polo és banán mellé még került egy sampon, egy tusfürdő, egy kis fogkrém s egy személynek belépő a szekszárdi strandra. Hogy az eredményekről is megemlékezzek. Ahogy a tavalyi évben is most is a Horenka testvérpár lett az első. Azzal a különbséggel, hogy idén László ért be előbb Kirával (Erika négy éves kislánya) és csak utánuk Erika Czencz Péter segítőjével, míg tavaly fordított volt a sorrend.
Összegezve a maroknyi csapat, aki megjelent jót beszélgetett, nevetgélt, kicsit sportolt, élt az adódó lehetőséggel, hogy részt vegyen az egészségesek rendezvényén, versenyén és nem utoljára kellemesen érezték magukat. Reméljük jövőre ugyanekkor, ugyanitt!

Hűség napja

Hagyományteremtő célzattal rendezte meg a Vakok és Gyengén látók Tolna megyei Egyesülete április 27-én a vakvezető kutyák világnapját. Az Egyesület már a kezdetektől -1994. április 27-óta ünneplik-, megemlékezik e jeles napról, de idén nemcsak a megemlékezés, hanem a figyelemfelhívás, információ átadás, nyújtás volt a cél a Hűség napján. A rendezvényt a Szekszárdi Tolna megyei jogú város önkormányzata támogatta.
Vakvezető kutyák

10 órára volt meghirdetve a kezdés időpontja. A későkre és a visszajelzettekre, de meg nem érkezettekre várva negyed órás késleltetéshez folyamodott a szervezőség. A jelen lévők kivonultak a Luther térre s gyakorlatban is megtekinthették, hogy dolgozik Bálványosi Zolika Bosco nevű kutyájával. Amint ők is visszaértek a bemutatókörből, Törő Anita a Csigabiga Alapítványt mutatta be a hallgatóságnak. Természetesen kérdésekre is volt lehetőség. Mikor a jelen lévők kifogytak a kérdésekből visszasétáltak az Egyesület székházába. Ahol Rákóczi Szilvia énekelt két közismert dalt. A dalokat kevésbé ismert, de annál gyönyörűbb vers követte; Babits Mihály: Ádáz kutyám és Aranyosi Ervin Hála a kutyának Németh Judit nyugalmazott könyvtárigazgató odaadó tolmácsolásában. Két dal erejéig ismét Szilvia ragadta magához a mikrofont, amit majd Horenka Erikának adott át. Aki részint saját tapasztalatára, másrészt szakdolgozatára támaszkodva bemutatta a vakvezető kutya kiképzés Magyarországi helyzetét. A kölyökneveléstől, a kiképzésig, a kutyaiskolák bemutatásán át az igénylés folyamatán keresztül. Az előadás után ismét Szilvike kapta meg a mikrofont s lassan szétszéledt az egybegyűlt közönség.

Anyák napja

Május 7-én tartotta az Egyesület a nemzetközi nőnapot. A klubdélután keretében megtartott batyus összejövetelen egyes férfitagok gondoskodtak a zenéről. Finom paprikás krumplit főzött az összegyűlt kis sereg, amit a hölgyek otthonról hozott süteménye koronázott. Dr. Vastag Oszkár szemész főorvos előadást tartott a
A résztvevők egy csoportja
szemészeti újdonságokról. Összegezve kellemes emberek, kellemes, szórakoztató hangulattal emlékeztek a drága édesanyákra, nagymamákra.


*************************
10. A GUSZTI RÁDIÓ JELENTKEZIK  AUSZTRÁLIÁBÓL..

NAGY VENDEL  TAVASZI VERSÉT ELMONDJA...
ILOSVAY EGYED KATALIN

 
KEDVES BARÁTAIM!
Részlet a  Guszti rádió mai müsorából,  2015  04 26.
AUSZTRÁLIA..
Nagy Vendel  tavaszi versét elmondja  ILOSVAY EGYED KATALIN...
www.nagyvendel.comxa.com/lejatsz.php?hang=tavasztvaroszivvel

Subject:
To: Katalin ILosvay <ekilosvay@gmail.com>, Gusztav Ilosvay <parbaj61@gmail.com>

Kattints a web- oldalra
Itt a lehetőség, hogy belehallgass műsorainkba. 
Mindig az elmúlt 3 hét műsora található itt.
2 órás műsorunkat 2 x 1 órában lehet lehallgatni.
Mi élvezettel készítettük ezeket a műsorokat - reméljük te is legalább olyan élvezettel hallgatod!
Kövess minket a Facebook-on :     Radio Mozaik Sydney

2015.  Április  26 Kedves Hallgatóink, látjátok a műsor két egyórás blokkban hallgatható le. Ha esetleg valami probléma lenne a lehallgatásban, kérjük, jelezzétek nekünk.
Köszönettel és szeretettel :Guszti

Megemlékezés ANZAC- napjáról ( anzac day)  Hírek  Kicsi György szerkesztésében. Tóth Szilárd a világ legjobb taxisofőre jelentkezett be a " lenyitott tetejű limuzinjából taxijából " hisz tavasz van már Budapesten had lobogjon az utas haja a szélben . Megszólalok magazin főszerkesztője Nagy Vendel versét a tavaszról, Ilosvay-Egyed Katalin mondta el . Kicsi Csilla rádiónk munkatársa ki megszervezte Petrás Mária és Döbrentei Kornél  kulturális turnéját itt Ausztráliában jött be a stúdióba és foglalta össze az eseményeket kronológiai sortrendben. ( egy személyes komment . Mind a ketten Katival élveztük minden percét ennek a kiállítás sorozatnak. függetlenül attól, hogy több mint 5000m km tettünk meg kocsiban Ausztrália déli féltekén .

A mi Ottónk...... Profeszor Trogmáyer Ottó ki talán a legrégibb tagja a rádiónknak Anekdotákat mondott el életéből , munkájából dolgok mik megtörténtek s így utólag megmosolyogtatja az embert.  Stúdiónk vendége Kovács Ildikó festőművész, ki Bulgari Art Award 2015 winner és így ösztöndíjjal Olaszországba mehet továbbtanulni Itt született ebben az országban és még mindég remekül beszél magyarul.
Itt szeretnék magam és a rádió nevében gratulálni Ildikónak. 
Szentirmai Klári jelentkezett be Wellingtonból. Ritkán teszi, de mindég jókat dumcsizunk… 

.............................................


ILOSVAY GUSZTÁV : ANYÁKNAPI GONDOLATOK 

Anyák napja 2015

Amikor elhatároztam, hogy írok valamit anyák napjára, alapvetően könnyű volt a dolgom . Én azon szerencsés flótások közé tartozom kinek a kapcsolata édesanyjával remek volt. Én nem emlékszem egy olyan esetre sem mikor édesanyám nem szeretett volna, vagy úgy éreztem, hogy megbánta volna, hogy egy fiú gyermeket hozott a világra harmadiknak. 4-gyen vagyunk testvérek.
Az  anyai szeretet az egy érdekes összetevője a női nemnek. Nem lehet
Ilosvay Guszti és Kati
összehasonlítani semmivel mi ,hozzávetőlegesen is hasonlít bár mihez, hisz összetettségében néha nagyon bonyolult pszichikai folyamaton átmenő viselkedés forma ami aztán kihat mindenre. Bennük felhalmozott évezredek tapasztalata rányomja a bélyegét lényükre női mivoltukra. Édesanyám nagyon szeretett engem. Türelmes volt és makacsul kitartott amellett, hogy embert neveljen belőlem.   Amikor arról beszélünk, hogy annyi szeretet és annak milyen megnyilvánulásai vannak. , hagy mondjak el egy igaz történetet. Mi tökéletesen  tükrözi mind azt mit szeretnék itt ebben a kis megemlékezésben elmondani.
Lehetem vagy 10 éves . eleven makacs ( mondhatnám csökönyös) gyermek voltam és az egyik jó barátomnak volt egy lendkerekes autója mi nagyon tetszett nekem és szerettem volna ha édesanyám vesz nekem egyet mikor bemegy a városba legközelebb. Nem volt egy nagy összeg hisz csak pléhből csinálták és akkoriban az egy óriási szám volt a magamfajta fiúgyermek szemében. Mondom anyámnak szeretnék egyet és ha legközelebb elmegy a boltba hozzon nekem egyet. . A válasz gyors volt és határozott. - Nem kicsi fiam nincs rá pénz.
Én ezt akkoriban nem értettem, hogy pénz meg egyebek, csak hajtottam a magamét. – De a Kokkicának van és miért ne lenne nekem is( Kokica az egyik jó szomszédom volt kinek minden ilyen játéka megvolt) Anyám még mindég türelmesen magyarázta, hogy sajnos nincs nincs rá pénz és ha van egy mód rá ne hozzam fel ezt a témát még egyszer. Azt hiszem az előbb említettem, hogy makacs és kitartó vagyok és mondanom sem kell. Hogy nem hagytam abba a nyavalygást . Mondtam a magamét egyre ingerültebben ahogy azt egy tíz éve fiú gyermektől elvárható. Fennhangon kiabáltam  - mert te engem nem szeretsz és a barátaimnak már minden játék megvan és nekem még egy lendkerekes autóm sincs. . Mind ez amit itt elmondok a konyhában történt főzés közben Édesanyám sürgött forgott és igyekezett megbirkózni a helyzettel. – Mondom, hogy nincs pénzünk menj játsszál valami mással , menj ki az rétre (mi szemben volt velünk) és játsszál a többi gyerekkel. . Én nem tágítottam mondtam a magamét egyre ingerültebben egyre hangosabba.. Anyám  kicsit nyomatékosabban figyelmeztetett, hogy ugyan hagyjam abba ezt az örültséget nincs lendkerekes autó punktum. És ezzel otthagyott a konyhában. Én meg utána eredtem és kiabáltam vele s talán toporzékoltam is. És ahogy így szaladok utána magamból kikelve Édesanyám megfordult és visszakézből egy akkora pofont adott, hogy a fal adta a másikat. . Nem szolt semmit csak tovább ment.
Mondanom sem kell, hogy ott és rögvest abbahagytam a hisztizést és rém megvoltam döbbenve, hogy valaki ki annyira szeret aki oly odaadóan ott tud velem ülni a betűvetésnél és tanít magyaráz türelmesen újra és újra, hogy megértsem a dolgot, ki ha beteg voltam vagy féltem mert az is elő szokott fordulni , magához ölelt és megvigasztalt ahogy csak egy anya tud vigasztalni és biztonságot adni gyermekének, Akkor hogy tudott ekkora pofont adni.
.Meglepetéstől egy kukkot sem szóltam  nem értetem, hogy mi is történt velem .Sajgó képpel megszeppenve kisomfordáltam a szembelévő rétre és néztem az önfeledten játszó haverjaimat akik épp fociztak, és 10 perc múlva már én is ott voltam közöttük.
Nagyjából ennyi a történet és azóta sok mindent megértek. Azóta felnőttem, gyermekeim születtek és neveltem fel őket a legjobb tudásom szerint és rájöttem, hogy szeretni sok féle kép lehet, Ölelve odaadó gondossággal, simogatva , nyugtató szavallak egy biztató szóval  egy gesztussal,  egy csókkal és bizony egy hatalmas pofonnal . Akkor nem értettem de ma már tudom, hogy ott puszta szeretetből megtanított Édesanyám, hogy az életben nem mindent kapunk meg, hogy a fegyelem az nem béklyó hanem bisztonság, hogy az önuralom azt meg kell tanítani és tudni kell , hogy hól a határ míg elmehetek és nem pofonban végződik, Mind min ezt ott akkor  pszichikai károsodás nélkül egy pillanatok alatt megtanultam.
Az élet természetesen megy tovább , nem vár senkire és semmire. Ott tíz évesen kaptam egy leckét mit örök életre megtanultam a másodperc töredéke alatt,hogy a fegyelem a szeretet alapja s enélkül szeretni sem  nem lehet.  Igen ilyen is lehet az anyai szeretet.
Édesanyám most , hogy már nem vagy itt mellettem és nem fogod a kezem igazítod ki hülyeségeimet, had köszönjem meg neked hogy akkor ott úgy szerettél ahogy te tetted, Ma már tudom, hogy az igazi szeretet az nem a szirupos majomszeretet hól minden mehet és sehol nincs határ és anarchiába fordul a világ,  hanem az aggódó szeretet a meleg szeretet mi időnként egy hatalmas pofonban csúcsosodik ki. Női mivoltodért , Anyai szeretetedért , bölcsességedért  önzetlen odaadásodért, eltökélt anyai ösztönödért , hogy belőlem embert és férfit nevelj őszintén megköszönöm és szeretlek. És köszi, hogy akkor úgy kiigazítottál.


Guszti 
*************************
11.ÜLTETTEM DIÓFÁT..

NAGY VENDEL: UNOKÁS VERSEK
(Köszöntés gyermeknap alkalmából)


ALEXA KETTŐ ÉVES

Csicsergő csöpp cseresznyeszája
Csodájára csendül csacsogva.
A neve: Alexa.
Piros pöttyös
Pörgős ruhája.
Perdül forogva.
Hajcsat kerül
Szöszke hajába.
Faragok Neki
Bicskával, fából
Kis ökröt, s jármot.
Háncsból fonok
Aranyos istrángot
Csuhéból kötök
Sárga hajú bábot.
Elmesélem Neki
A mesés világot.
Fejét simítva
Megszédülök, olykor,
Egyensúlyomat elveszítem,
Azonnal ugrik:
Papa, megkeresem!

2012.
……………………………………. 

USGYIKA, A SETTENKEDŐ

Keletről pitymallik,
Hajnal akar lenni.
Felveti fejét a Nap,
Villantja koronáját.
Fekszem az ágyon
Becsukott szemmel,
Mint rendesen.
Nem jött az álom
Hiába várom
Csendesen.
Surranó árnyék,
Aprócska léptek,
Halk neszezése
Jut el fülemhez,
Szemem hunyva hagyom.
Kis tenyerével
Simítja arcom,
- Melyik az?
Szigort színlelve
Kérdem, s összerezzen,
Mint ki tilosban jár
Halk szuszogással
Szeppenve áll.
Ágyam előtt.
- Te vagy?
Kérdem enyhülve.
- Igen, te vagyok!
Felel lelkesen,
De már fejét rázza,
Rájött a hibára.
- Nem, papa!
- Én vagyok,
- Alexa!
S könnyem csordul
A gyűrött párnára.
                    
2013. 01. 18.

………………………………. 

BIANKA EGY ÉVES

Bianka, pici lány,
Csöppnyi lénye
Csupa báj.
Apró lába
Tipeg-topog,
Topánkája
Kipeg-kopog.
Kiskocsija
Nyikorog,
Fogacskája
Csikorog.
Fitos orra
Fintorog.
Meggyszín szája
Mosolyog.
Gyöngyfogak közt
Kacaj fakad,
Gurul, mint a
Karika.
Tündér lány
A Biuska.

2012.
………………………………. 

UNOKÁMHOZ

Szobámban hűvös van
Kint tombol a nyár
Korán tavasz volt
Mikor megfogantál.
Fiú vagy-e vagy lány

Mindvégig őrzöd a titkot…
Mikor megszületsz
Tiszta lesz minden
S esik a hó
Fehér, mint a lélek.
Köszöntelek felemelt kézzel
Üdvözöllek pocaklakó.

……………………………….. 

DÁVID ÉS GÓLIÁTOK

Másképpen kelt fel a Nap,
Mintha tudná,
Történelmi ez a mai
Tavaszi virradat.

S szaladgálnak
Vad Góliátok,
Pusztítók hatalmai,
Féltők rémálmai.

Hé! Valaki!
Itt vagyok!
Figyeljetek énrám:
Hogyha szeretni kell,
Eggyel több
A létszám.

Megszületett Dávid,
A kis unokám.
Koccintsunk érte kupát.
Mi végre?
Egészségére!

 2012. április 18-án
………………………………. 

JÁTÉK AZ ÉLET

Papa játszunk!
Gyere játszani.
Tudsz játékot?
Tudok is,
Játszottunk is.
De legjobb játék az:
Elbújtam!
Keress meg!
S én benne vagyok.
Fölfele nézek,
Fejemet forgatom,
Ő lábamnál guggol
Huncutul.
Papa!
Ne fönt keress!
Itt vagyok lent!
S én könnyezve
Lehajolok érte.
Megvagy Babám!
Itt van egy
Pici lány.

 2012.Játék kettő éves Alexa unokámmal.

…………………………………. 

 PAPA, MESÉLD EL!

Papa,
Meséld el
Milyen a csillag,
Tudod,
Nem látom,
Sötét az éjszaka,
S nem jön az álom.
Papa,
Meséld el,
A tündöklő Napot,
Ami a fejünk fölött ragyog.
Meséld el
Az eget és a földet,
A közte háborgó tengert,
A hegyet és a völgyet,
A szépen zöldellő rétet,
Ahol a barika béget.
Meséld el
A folyót és a patakot,
Ahol isznak a farkasok,
Fogukkal harapják
A gördülő habot.
Papa,
Meséld el
A tarkálló mező
Mézes leheletét.
Milyenek ezek?
Minden olyan
Gyönyörű lehet.
Elmesélem a
Holdat és a Napot,
A millió csillagot,
Mindegyiken sárkányszív lakott,
A rétet, s a mezőt,
A tarka legelőt,
Emlékezetből mondom,
Mindenre emlékszem,
Hiszen én is
Sötétben vagyok.

 2012. szeptember 3.

………………………………… 

IMA AZ UNOKÁIMÉRT

Uram,
Ki látod könnyes arcom
Őszintén vívódó belső harcom,
Féltőn szerető rejtett aggódásom
Óvd meg őket, a gyerekeket,
Erősítsd meg bennem a szeretetet.
S tebenned a hitem,
Ki fiadat is engedted gonosz kezére adni,
Értünk bűnösökért kereszten meghalni.
Ártatlan gyermekeknek tiszta lelket hagyni,
Szép fehér galambjaim boldogságra adni.
Arcotokat ezüst fényben látom,
Hagyom, kezetek simítására
Aranyköddé váljon.
S a három unoka
Lelkem boldogsága,
Őrangyalok serege
Őket vigyázza.
Isteni kegyelmed
Testük védelmezze.
Óvd meg őket Uram,
Minden bútól, bajtól
A rájuk acsarkodó gonoszoktól,
S háládatos szívvel
Téged dicsőítlek míg élek
Amíg létezel,
Ragyogjon fényességed,
Az idők végezetéig.
Ámen Domine.
Úgy legyen Uram.
Mindörökre.

2013. 07. 13.
*************************

12. KREATIVITÁSUNK AD ERŐT…!

GERENCSÉR HAJNALKA:  FONALGRAFIKA

Kedves Olvasóink!
  A mostani újságban az eddigiektől eltérően egy motívumot sajátítunk el. Ez a kör,
Gerencsér Hajnalka
aminek a felhasználása számtalan lehetőséget ad. Most nem adok sablont sem, hiszen különböző sugarú köröket készíthetünk otthon körzővel, de ennek hiányában elég egy csésze, avagy kistányér is, amit körbe rajzolunk ceruzával.  A megrajzolt körvonalon egyenletes távolságokat hagyva kb 3 - 4 mm-ként kijelöljük a pontokat. Attól függően, hogy milyen széles keretet szeretnénk képezni -  a varrás során - megválasztjuk az A és B pont közti távolságot. Ha szélesebb a keret, akkor  A és B pont között minimum 10 lyuk legyen. Ha keskeny a keret, akkor elég pl. a 6. lyukba ölteni. Ehhez adok mintát:

Szükségünk lesz egy kb 15 x 20 cm – es hungarocell táblára,
különböző árnyalatú varrócérnákra,
cellux ragasztóra,
vékony, hegyes, kis lyukú varrótűre,
4 db gombostűre,
ollóra,
géppapírra,
valamint az alapanyagra, amely műszaki rajzlap, vagy egyéb színes karton


 A munka menete.

Miután eldöntöttük, hogy mekkora távolság lesz A és B pont között, a befűzött és leragasztott cérnával kijelöljük ezt a távolságot. Aztán egyszerű a teendőnk. alulról a szomszédos lyukba öltünk, majd ismét a megadott számú lyuk kihagyásával visszaöltünk A + 1 pontba. Ezáltal spirálban haladunk tovább. Akkor vagyunk készen, ha minden lyukból 2 öltés indult ellentétes irányban és egy dekoratív szegélyt kaptunk.

Érdemes különböző színekkel, különböző vastagságú cérnákkal gyakorolni.
Készülhet belőle képeslap, ha a kiböködés után matricát ragasztunk a kör közepébe. Ennek a nagysága meghatározza A és B pont közti távolságot, hiszen a cérna nem keresztezheti a matricát. Keretezhetünk vele előre felragasztott fényképet is.

Ha már belejöttünk a körmotívum elkészítésébe, akkor készíthetünk képet is. Ehhez egy kb. 15 cm- es átmérőjű körre lesz szükségünk. Egyenletesen kijelöljük a kb. 3 - 4 mm - re levő lyukakat, majd egy hungarocell táblán átböködjük egy vastagabb  kartonlapra. Összeválogatunk egymással harmonizáló színű cérnákat, ezek lehetnek egymás árnyalatai, de dolgozhatunk a szivárvány színeivel is.

Koncentrikus köröket készítünk oly módon, hogy először pl. 20 lyuk lesz A és B pont távolsága. Ez a legsötétebb szín, ha az alapanyag fehér, a legvilágosabb szín abban az esetben, ha a fonalgrafikánk alapanyagának élénk színt választottunk.

A 2. körnél ismét ezek a lyukak adják az alapot, csak most  kisebb lesz A és B pont között a távolság, pl. 18 lyuk, és ezt a fonal skálánk második színével varrjuk. A 3. körben 16 lyuk A és B pont közötti távolság és ez a 3. szín. Így haladunk egészen addig, amíg a kiválasztott cérnák mindegyike sorra került és el nem készült a képünk. Minél gazdagabb színekben, minél több kör készül, annál tetszetősebb lesz a munka.

Jó munkát kívánok: Gerencsér Hajnalka

*************************

13.VERSRŐL VERSRE

NAGY VENDEL:TAVASZVÁRÓ SZÍVVEL

Sötétből sejlik a
Sápadt fénysugár.
Föld méhében
Duzzad a mag,
S a gyököcskék kusza, fura
Lassú táncot lejtenek.
Bomolnak a bimbók,
Rügyek, és a falevelek.
Ilyentájt az
Ember olykor
Elmereng:
Mi történik
Ez újabb tavaszban,
Vajon megújul-e
Végre Hunnia?

Lehányt falu WC-ben,
Düledező kocsma mellett,
Miért szülnek magzatot?
A teste lila,
A szája kék.
Az éhségtől ordít
Az ivadék.
A kőről felkapják
Rongyba tekert testét,
Hogy szemétbe dobják,
Vagy, hogy eltemessék.
Ebből a véres,
Mocskos kupacból
Hogyan fejlődik tovább
Az emberiség?

De a világ
Folyton folyvást forog,
Megújulni kényszerül.
Mi is ezt érezzük
Valahol legbelül.
S ha azt akarjuk,
Én is,és
Az ég is,
Tavasz lesz mégis.
 
2015.
..........................................


SZŐKE ZSUZSANNA: Elég!

Elég a búból, elég már a sajnálkozásból!
Elég a csúfból, elég az önfeláldozásból!
Elég a bajból, elég már a tisztátlanságból!
Elég a haragból, elég a gonoszkodásból!
Elég a mérgezésből, elég a süllyedésből!
Elég, elég legyen az örök ítélkezésből!


Csak találd meg utad, kérlek, csak találd meg Te helyed,
tudd, a szeretet, a kölcsönös elfogadás, veled...

Nyisd ki a szemed, a változást érezned kell!
Rajtunk áll, legyen szebb, aranyabb világmodell!



Kartal, 2015. január 19.


........................................................

JAKAB KINGA: Vágy

Úgy vágytuk egymás társaságát, 
mint aszálytól szenvedő fák, 
mint naptól kiszáradt mezők, 
várják, szomjazzák az esőt. 
Ha tudnám visszaküldeném az időt, 
hogy minden úgy legyen mint azelőtt, 
amikor még vidáman kacagtunk 
és egymás társaságára vágytunk.


...................................................

KOZMA ZSUZSANNA: Már nem kell...

Már nem kell, 
hogy menj előttem, 
mert nem biztos, hogy követlek! 
Már ne gyere utánam, 
mert nem biztos, hogy vezetlek, 
csak gyere mellettem, 
mint párhuzamos érintés, 
És majd találkozunk 
a simatükrű víz partján, 
ahol a dagály elmossa 
alig fellelhető láb nyomát.


És emlékezz, mint látomásra, 
mely eltűnt a sűrű homályba 
itt volt, de mégsem, 
ölelt, de mégsem, 
lepkeszárnyon repült, 
de itt hagyott valamit, 
ami majd víz tükrében 
kifesti magát 
egy szép napon.


.................................................

KUSTRA FERENC: Ölelő Kárpátok...

Ó, te ragyogó áprilisi nap,
Ó ti nagy, határt szabó Kárpátok!
Ó, de várjuk, hogy ránk süssön a nap,
Ó, de szeretünk, magas Kárpátok...

Szemgyönyörködtető... így a medencéből nézni,
Az ölelő Kárpátok, magas, büszke ormait...
Olyan lélekemelő a Kárpát-medencében élni,
És visszaidézni... szeretett haza évszázadait.

Vecsés, 2013. március 27.
Kustra Ferenc József

Kustra Ferenc József (www.poet.hu – jocker/Kíber/Feri   *   www.napkorong.hu - KíberFeri)
Poétaöleléssel üdvözöllek: Feri

......................................

Nagy Vendel: Kutya hűség

Nagy barna szemeit
Reggel ha kinyitja,
Álombéli vadászat
Tükröződik vissza.
Halkan megugatja még
Az udvari macskákat,
Ezután jöhet
A napi szolgálat.
Csengettyűs hámot
A gazda ráteszi.
Nyakörvét feltenni
Már rég nem engedi.
Izmai feszülnek,
Fülét hegyezi.
Alig várja már,
Hogy elinduljanak,
Vak barátjának
Mutatja az utat.
Az ajtót megkeresi,
Az akadályt kikerüli.
S vezeti, vezeti.
Társát soha
El nem hagyja,
Lába mellől
El nem szaladna.
Dicsérő szavait,
Jutalom falatját
Szívesen fogadja.
Dolgozik keményen
Örömmel, serényen.
Ha hazatérnek,
Hasznos volt a napja.
Este ha fáradt,
Állát lábára nyújtja
Mély álomba merül,
Visszatér a múltba.
Zöld mezőkön,
Tarka réten
Szaladgálva
Kerget pillangókat.
Velős csontról,
Jó szóról és
Barátságról,
Álmodik.
S ilyenkor mintha
Mosolyogna egy kicsit.


Ma tartottuk a Hűség napja című rendezvényt a Vakvezető kutyák világnapja    alkalmából, akik mindennapi segítői a vakoknak , és társaik a mindennapi munkájukban.
A szekszárdi vakok és gyengén látók egyesületének székházában sok érdeklődő várta a kutyás bemutatókat.
2015. 04. 27.
 
 .............................................

Mezősi György Miklós: Erőm az Isten

Hatalmas akaraterőt kaphatok,
Ha van mustármagnyi Istenhitem.
Nem lesznek megváltoztathatatlanok,
Nem lesz számomra elérhetetlen.

Másokat is bátran támogathatok,
Nem lesz felesleges az életem.
Gyenge vagyok, de hegyet mozgathatok
Bizonysággá válik minden reményem.

A gátló falakat is ledönthetem.
Megostromolhatok nagy magasságot,
A szédítő mélység nem küzdelem.

Segítek magamon, segít az Isten!
Szeretve győzöm le a távolságot,
A közelséget így megnyerhetem! /MGyM

Gödöllő, 2014. május 29.

……….................................................

Bíró Melinda: Földi érzés

“Előttünk már hamvassá vált az út”
Szívemben szerelmed lángra gyúlt
Fényhálóját szövögette már az éj
Reánk tört a lázas, kéjes szenvedély
Lélekölelésed magasba emelt
Illatos bőröd testemen megpihent
Merev percekből lettek csendes órák
Béke karolta által a kis szobát
Sötét estből a hajnal köszönt ránk
Szétszórva fényét testünk pórusán
Őszi esték melege én leszek neked
“A földi érzés: mennyire szeretlek”

Bíró Melinda 2014.4.2.

...................................................

Fellner István: A SZÍV, MI ÉRTÉK...

a szív, mi érték -
míg dobban,
a lélek hí -
ha kell a társ,
szólít megtalál,
szelíd volt e nyár,
becsuktuk az őszt
s ím a tél is koppantott,
jött csak úgy ajtót -
vizet fagyasztott,
most kuporgok kályha mellett,
bár forró -
de a hideg lel,
homlokomon veríték -
vágy verítéke,
gondolatok bugyrába -
gabalyodva -
szebbjét válogatva -
most elvagyok -
hidegen kályha mellett,
vacogva, vággyal ...

2012. december
*************************

14. VÉLEMÉNYEM SZERINT...OLVASÓNK ÍRTÁK

KEDVES VENDI....
Köszönöm ezt a szép Művészeti Magazint Neked, a tehetséges embereket, akiket megszólaltattál , a zenéket,nem tudom szavakkal kifejezni azt
amit olvasása közben érzek , csak annyit , hogy gratulálok!
 Viola..
 ..........................................

Kedves Vendi!
Nagyon bízom benne, hogy
sokan megértik a sorok közötti mondanivalódat.
Véleményem arra alapozom, hogy a magazinnak sok
anyagot beküldő olvasója van.
Lelkesedésed továbbra is megmaradjon: Magdi.

...............................................

ADAMECZ LÁSZLÓ...  JELENTKEZEM

Kedves Vendi!
Szeretettel megosztom pályázatomat ami nem irodalmi de életmód  és tapasztalat. Laci.

Kedves olvasó! Az alábbi hírt és írást szeretettel megosztom. Ha már az UNIÓ-
országaiban megjelenik júniusban, akkor nekem segítő szándékkal legalább itt közzé kell tennem.

Kedves Adamecz Úr,
ma kaptam infót. (03.29.)

Birte Luesing a verseny koordinátora írta: Dr Ortutay Juditnak a (Magyar Reumabetegek Országos egyesületének elnökének)
Az Európai Reumaellenes Liga (EULAR) az 2015.évi Edgar Stene díjat a dán Charlotte Secher Jensen nyerte.
Ettől függetlenül, örömmel tölt el, hogy tájékoztathatom önt arról, hogy a magyar beadványok korábban is nagyon előkelő helyen végeztek, nagyon jó eredményekkel, és a zsűri dicséretével.
Kérem adja át a szívélyes üdvözletemet és hálámat Adamecz László Úrnak, hogy megosztotta velünk a személyes történetét, és részt vett a Stene díjon!
Tényleg fantasztikus, hogy férfi írótól is érkezik mű, ez elég ritka.
A zsűrire (bizottság) mély benyomást tett az esszéje, amelyből inspirációt és bátorítást kapnak azok akik fájdalmak közt vannak, és akiknek szükségük van arra,
hogy megtalálják a betegségből kivezető utat.
Annak ellenére, hogy a végül nem Magyarország győzött a versenyen, nagyon szeretnénk megjelentetni munkáját az idei kiadványunkban

EDGAR STENE PÁLYÁZAT 2015
REUMATOLÓGIAI BETEGSÉGGEL ÉLŐ BETEGEK SZÁMÁRA

„Miként működöm együtt az egészségügyben dolgozókkal, azért, hogy elérjem személyes céljaimat és részt vegyek saját sorsom irányításában?”
Mottó: A fájdalmakon túl is van élet, esély!
Készítette: Adamecz Lászó

33 évesen büszke, erős, szorgalmas bányász voltam, amikor 1980. őszén egy balesetből eredő térdműtétet követően megtámadott a sokízületi gyulladás, végtag- merevedésekkel és néhány hónap alatt összeroppant az egészségem. Három kisgyermekem jövőjéért mindent elkövettem, még akkor is, ha munkahelyemen többször összeestem. Már hónapok óta a feleségem öltöztetett, így még jobban mellbe vágott a valóság. Erőm teljében lettem tehetetlen a fájdalmaktól. Mindent csak elfogadhattam; családomért és magamért hasznosat nem tudtam tenni. Keménynek ismertem magam, néha mégis sírtam. Nagyon szégyelltem ezt, azt már kevésbé, hogy furcsán járok. 1985. nyarán mégis el kellett fogadnom a nyugdíjazást. Ez volt számomra a legnagyobb kudarc. Fásultan, elszigetelten éltem. Sokat kerestem a változtatás lehetőségét, de gyengeségem, fájdalmaim ebben meggátoltak. Ma már tudom, hogy a fájdalmakon túl is van élet, esély!

Járás közben lábfejnyi hosszú volt a lépésem s biztosabb voltam, ha belém karoltak. Leülni, felállni csak az asztalra könyökölve tudtam. Nagy fájdalmaim miatt kezelésekre nem jártam, védekezésül kevesebbet mozogtam, s irigyeltem a kerekes- székeseket, mert nekik „nem kell járni”. Csaknem kétségbeesve erőlködtem, hogy az autóvezetői képességemet megőrizzem. Találkoztam egy gyógytornásszal, Erzsikével, aki segíteni akart rajtam, s bizonytalan voltam, szégyelltem magam, hogy fiatalon ilyen szerencsétlen voltam. Gyengeségem ellenére elfogadott (míg önmagamat csak évek múlva), óvatosan a szőnyegre tett s kímélő gyakorlatokat csináltunk amit házi feladatként otthon kellett folytatni. Később kérdezte, Adamecz úr tornázott? Nagyon megijedtem, de készülve további kérdésére már kényszerből gyakoroltam, mert nem hazudhatok, főleg olyan személynek aki ilyen lelkiismerete -sen segít. Mai napig barátok vagyunk, ő volt házassági tanúm és az 1996.-ban született kislányom Anikónak keresztanyja lett. Az ébredést követően a mindennapi torna már szertartássá vált életemben. A kanapéról lecsúsztam a szőnyegre, a nyújtó gyakorlatok után visszamásztam, ott ülő gyakorlatokat végeztem. Mosolyogtam magamon, hogy milyen suták a mozdulataim, igaz a merevedések és fájdalmak miatt ki tudna kecsesen mozogni? Mozgásom, erőnlétem kicsi javulása is arra bátorított, mindezt folytatni kell, mert nem hagyhatom el magam.

Csuklóim, ujjaim lemerevedése nagy fájdalmat okoztak, ráadásul nyomoréknak is neveztek hátam mögött. Több alkalommal voltam kórházi, szanatóriumi gyógykezeléseken és sok meglepetésben volt részem. Egy kedves nővérke mondta, ha otthon ujjai begörcsölnek, petrezselymes vágódeszkára fáslizzák ki. Csaknem kinevettem, hiszen nem hallottam ilyet. Két hónap múlva már nem volt vicces, amikor 2 kezem ujjait kellett merevíteni. A víz alatti és egyéni torna, az úszás, mind feltárta mozgásom, erőnlétem hiányosságait. Már tudtam örülni mind ennek, mert hosszú évek óta nem voltam képes e lehetőségekkel élni. Hazatérve igyekeztem lemaradásomat pótolni. Úszáskor nagyon fájtak kezeim, de sűrűn masszíroztam azokat. Évek múlva a távolságok növelésével és annak örömével ajándékoztam meg magamat. Lassan, fokozatosan már 1000-1300 m–t is tudtam úszni.

Étkezési szokásaimat orvosi segítséggel megváltoztattam és a rendszeres mozgással közel1év után csaknem 20 kg-ot fogytam, így lényegesen könnyebb volt járnom.
Házi és pszichiáter orvosaimnak főleg elzárkózottságom oldását, a világ felé fordulásomat köszönhetem. Innen lett esélyem élni! Szerencsémre találkoztam betegtársakkal, akik segítséget kértek, „fiúk én alig élek” válaszoltam, de nem mondhattam nemet! A lelkiismeretem nem engedte a közömbösséget és elkezdtem a szervezéseket. Így találtam lehetőséget, önbizalmat, hogy hasznos lehetek. Kezdetben a közösségek szolgálatában fogvicsorgatva vettem részt állapotom miatt. Térdeimet felváltva kellett szívatni, de nem adhattam fel! A klubunkban táncos rendezvényeink voltak, s lassan, fokozatosan éltem e lehetőséggel. Többen tapasztaltuk, hogy a tánc kiváló átmozgató gyógytorna, igaz nem sikkesen járjuk, de örömmel tesszük. (E programot ajánlom táncos mozgatónak csoportos foglalkozásokon terápiás céllal).

Mindenkor csak hálás vagyok azon orvosoknak, nővéreknek, gyógytornászoknak, akik munkájukkal és emberségükkel segítették állapotom javulását. Azt külön köszönöm, hogy bátorításukat, megbecsülésüket kiérdemelhettem igyekezetemmel, panaszok nélküli viselkedésemmel.

Minden reggel tornázom a szőnyegen, abban a reményben, hogy a ma igyekezete a holnap esélyét erősíti. Tehát a fájdalmak felvállalásával, lehet esély a gyógyulásra. Kinek akarok bizonyítani, kérdezték, amikor látták erőlködésemet úszás, kerékpározás közben. Magamnak, mert fiatalon erőtlenné váltam, most 67 évesen is alapozok idős koromra.
Ma már elmondhatom a kezelések a mindennapi tornák által felnőtt emberi léptekkel tudok járni. Teljesült a vágyam, igaz közel 30 év kellett ehhez, de megérte!
Nagyon hálás vagyok gyógyítóimnak, hogy miután elveszett egészségem és reményem, megtanítottak küzdeni, erőt, bátorítást kaptam céljaim, vágyaim megvalósításához, ráadásul olyan munkát végezhetek, amelynek környezetemmel együtt örülhetek.
Minden lehetőséget megragadok, hogy bátorítsam betegtársaimat a felismerésre, önmagukért a legtöbbet önmaguk tehetnek! Többen emlékeznek és látják, mennyire javult állóképességem. Ma már órákat tudok talpon lenni a korábbi10-20 perc helyett.
Bátorítom őket: „Keresd a lehetőségeket, amelyben önmagad és mások örömét megleled. Megtapasztaltam, aki másokon segít, önmagán segít, mert a másoknak adott szeretet, önmagunk gyógyítója! Nekem sikerült, másnak is sikerülhet! http://www.rd.hu/Ki_másokon_segít_önmagán_is_segít
Sok időbe telt, míg tudatossá vált a rendszeres torna, tapasztalva a jó hatását, a közérzetem javulását. Mindez megerősített abban, hogy nem elegendő a szellemi, lelki igyekezet nemes célokért, hanem fizikailag is sokat kell tenni magamért.

A humor és önirónia is segítségemre van abban, hogy az élet nehézségeit könnyedén fogjam fel: a kézfejem, ujjaim örökre megmerevedtek, de azt mondom, ha érdeklődnek ezeket látva, az állandó öleléstől így maradt. Igyekszem a lelkemben, gondolataimban is rendet tartani, és csak a széppel foglalkozni. Minden este hálát mondok azért a sok jóért, amiben részem van.
Életem második 33 éve, amely kínokban, fájdalmakban bővelkedő, örömtelibb és értékesebb, mint az egészségben töltött első 33 évem. Ezt az örömet kívánom minden betegtársamnak!
  -------------------------------------------------
Adamecz László
+36/70- 235- 2733
http://lelekmuzsikusok.googlepages.com
Tatabánya, Léleksegítő alapitvány
www.leleksegito.hu

............................................

Vendi!
Nagyon köszönöm a kedves szavakat! Olvasom Írásaidat, gratulálok. Örülök, hogy még ilyen lelkes vagy. Így tovább! Jó éjt! Ildi

...............................................

Kedves Vendi!
Most kissé később tudtam csak átolvasni a magazint, s ezután még
egyszer nekifutva értem a végére. Pontosabban másodjára olvastam végig.
Sajnos a netem belassult, meg a böngészőm beviccelt, de türelemmel csak elértem a végéig.
A tavaszhoz járó sokszínűség, ami egyébként mindig ott a magazinban,
most még inkább előjött. S  már-már olyan lassan csepegteted a Kitty
regényét, hogy az embernek fájdalmat okoz az, hogy mikor jön a
folytatás.
A versek és a többi írás is hasonló érzést ad, hiszen amikor elolvasom,
tudom, hogy a következőben ismét jön a sok és szép, mély írás.
Akik írnak a lapban dolgoznak, s te is keményen, hogy ország-világ
lássa: alkotni jó, ezt olvasni jó!
Most, hogy csak havonta egyszer van magazin nehezebb, de megértelek.
A könyvedhez, amit meg most írsz kitartást kívánok, s nagyon várjuk ám!
András

................................................

Mátyás Rita: A Megszólalok magazin képeinek leírása: 504.  számú magazin

1. Lektori Salutem:
Az olvasókat üdvözlő bevezetője melletti képen Vendi  barátunk áll a szokott könyvespolca előtt. Vendi húsvéti versei után egy tálcányi mindenféle színű hímes tojás látható.

2. Életrajzi történet:
Csomor Heni  rövid, fekete hajú fiatal hölgy, farmerkabátban, kék kockás ingben látható a könyve elején, míg a végén lévő verse mellett,
Csomor Heni látható, amint egy kertben, a növények között, egy vörös színű EL-GO mopeden ül, egy rövid ujjú kockás blúzban. Fején egy világos kék baseball sapka van.

3. Versek a nagyvilágból:
Vendi barátom az első szerző  ebben a rovatban, A képen az ő fotója látható, amint a Szeretet Lángja című rendezvény színpadán állva szavalja saját verseit.A szerkesztő úr csinos . Fekete nadrágban bordó zakójában fehér ingben, karján az elmaradhatatlan  sétabotjával.
Kanczler Anna arcáról szinte süt az optimizmus. Hosszú barna haja hátul össze van fogva Egy kötényruha van rajta egy kockás blúzzal.
Ács Nagy Éva  türkiz színű pulóverében szőke középen elválasztott vállig érő hajú nő, sötét keretes szemüveggel.

4. Elmélkedéseim:
Régi ismerősünk Árvay Marika, Rövid, de dús világos barna hajú  hölgy fehér felsőben,átszellemült arckifejezéssel az arcán.

5. Regény folytatásokban:
Várkonyi Kitti csinos, fiatal 35-40 éves körül lehet. Hosszú vörös haja, kék szeme van . Arcát a kezeire támasztva ül az asztalnál fehér blúzban kedves zárt mosollyal néz az olvasó szemébe.
A könyv első borítólapján egy hosszú vörös hajú nő van, vörös háttér előtt emlékeztet talán a tűzre, a háttérben egy gyermek kapaszkodik egy rácsba. a hátsó borítólap egyszerűen narancssárga és a könyv rövid tartalma látható.

6. A zene az kell:
Kanczler Anna arcáról szinte süt az optimizmus. Hosszú barna haja hátul össze van fogva Egy kötényruha van rajta egy kockás blúzzal.
A következő képen a kinai zeneszerszám az Erhu látható.

7. Bemutatjuk:
Bartók Ferencnek , nincs még fotója.

8. Arcképcsarnok:
Horenka Erika fotója látható,aki vállig lrő szőke hajúhölgy ,piros felsőben napszemüvegével a feje tetején, majd Czencz Péter mosolyog a fotójáról . Ő fekete hajú megnyerő arcú, és mosolyú fiatalember. Magyar színekben pompázó melegítőben.

9. Horror:
Kellner Szilvinek sincs fotója.

10. Ajándék Húsvétra mindenkinek:
A képen II. János Pál pápa látható az égbolt kéksége előtt.

11. Magán múzeum Harkányban:
A képen Bognár Papp Irén látható, aki a képen éppen saját magát fotózza egy digitális fényképezőgéppel. A szőke, rövid, hullámos hajó hölgy ujjatlan , fehér-fekete  össze- vissza csíkos felsőben van, egy szűk, fehér színű szoknyában egy ablak előtt állva.
A következő képen Dr. Futó László Pál látható az alkotásai előtt. Ő egy idős fehér hajú, bajszú, szemüveges úriember kockás ingbe, és barna mellényben.

12. Kreativitásunk ad erőt:
Gerencsér Hajnalka következik ,aki fehér felsőben, vállig érő hullámos barna ,középen elválasztott hajú szemüveges hölgy.
A képeken most a tulipán minta kivarrásának részletei láthatóak.

13. Versről-versre:
A szerkesztő úr Vendi üdvözlő szövege mellett Vendinek egy régebbi iskolában tartott érzékenyítő foglalkozáson készült fotója látható, ami valószínűleg egybeesett a karácsony időszakával, Hiszen az asztalon előtte  egy kis  piros, fémből készült karácsonyfa van, mellette egy piros gömb gyertya ég, egy kis ajándék csomagocska van még az asztalon Barátunk egy okker színű zakóban, fehér ,kigombolt nyakú ingben ül egy  feldíszített zöld színű iskolatábla előtt.
Most Bacsák Rita néven jelentették meg versemet, mely mellett  a képen, lila-fehér felsőben vagyok a fehér kalappal a fejemen,és szemüvegesen.
Fellner Pista követ, a szalmakalapos pipázós tipikus művész fotójával Ő ősz hajú körszakállas hatvan év körüli.
Bíró Melinda a piros blúzában, hosszú sötétvörös hullámos hajával,füleiben fehér gyöngyös fülbevalójával mosolygósan néz ránk.
Mezősi György Miklós is új a magazinban. Kedves , szimpatikus úriember őszes hajjal, bajusza, szürkés szemekkel szemüvegben , kockás ingben.

14. Véleményem szerint:
Ennél a rovatnál nincs fotó.

15. Csak a dal:
Ennél a rovatnál sincs fotó.

16, Természetgyógyászat:
Soponyai Mihály, aki ezt a rovatot írja, széles arcú szőke ötvenes éveiben járó úriember, aki széles mosollyal néz az olvasóra. A következő képen egy csalán növény látható.
És elértünk a leírás végére. Itt a vége fuss el véle,
Olvassátok szeretettel ! Rita
 ........................................

Kedves Vendel!
Kriszt Rókus feltette a magazinodat a Magyarok Szingapúrban zárt közösségi oldalra.
Rókus üdvözletét küldi Neked!
Üdv: Zsuzsi

............................................

Kedves Vendi! Barátsággal és mély tisztelettel gratulálok! Áldjon az Úr, Aki megteremtett, megtart és bölcsen igazgat mindeneket: János

..............................................

ÉLJEN MÁJUS ELSEJE...

Című vershez..
Vendikém, valóban régen más hangulata volt ennek az ünnepnek. Ma már a munkának nincs sok becsülete. Óriási a szakadék a fizikai munkát végzők és a vállalkozások vezetői közt. Túl nagy a jövedelmi különbség. Nincs becsülete még a jó szakmunkának sem!........és folytathatnám, de ezt Te is mind tudod, és tudjuk sokan. Mégsem merik elég hangosan mondani, mert az ember megalkuvó, fél és helyezkedik....
Irénke..

.................................................

Vendel, csuda jó ez a vers, frappáns a csattanó!
Guszti fogja elmondani, mert ez inkább férfi hangra való,
bár éppen egy kicsit megfáztam,  enyhén hajókürt szerű a hangom, haha
élvezd a tavasz illatát, láttam már virágzik néhol az orgona is,
kedvenc virágom. Édesanyámnak mindig azt szettünk a kertből
hatalmas csokor orgonát anyák napjára.
szeretettel ölellek és mindig várom az újabb gyöngyszemeket,
Katalin.

2015-04-30 18:48 GMT+10:00 Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com>:

ÉLJEN MÁJUS ELSEJE..

A fekete orgona
Bőszen virágzik kertünkben,
Éljen május elseje..
Mamát csak a
Remény Majálisa
Elmaradt a munka rítusa.
 
Éljen, és
Illatozzon
Minden 
Virág.
Fekete
Minden
Zászló
Mint a 
Világ.
Melyben
Fekete
Minden
Virág.
 


Zásazlóink lobogtasd
Új tavasz Májusán,
Régmúlt emlékével,
Sután és furán.
Zászlóink vezesd
Okos gondolatra,
Újra, és újra
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza dalra.
Lobogónk lobogva
Zúgjon el a széllel,
Süvítve, csattogva
Vezéreljen éllel.
Diadalra száguldjon
Éjt kergető hévvel.
Regéket meséljen
Régmúlt emlékével.
Vidáman lobogjon
Újidők szelével.
Mindennapi forradalmunknak
Meghitten nemes
Fénylő erejével.
Zászlónkat lobogtasd
Örök dicsőséggel,
Hogy újra előbújjon a kincs,
Éljen Május másodika is.
 

2015.  májusán

Nagy Vendel  megszólalok magazin  blog spot.
nagy.vendi54@gmail.com
 
..................................................


MEGJELENT...
Megjelent  ERDŐSNÉ ONDA MARICA KUTYÁS TÖRTÉNETEIT  TARTALMAZÓ KÖTETE..
UTAK A SÖTÉTBEN  CÍMMEL
Mindenkinek ajánlom..

Szia Vendi!
Ma kaptam meg az értesítést, az alábbi linken találod a kötetet:
https://mek.oszk.hu/14000/14053/
https://vmek.oszk.hu/html/vgi/vkereses/vborito2.phtml?id=14053


Köszönöm szépen, hogy közhírré téteted :D
Ez a közvetlen linkje:
URL: https://mek.oszk.hu/14000/14053

Ide másolom az előszót, ami szerintem tükrözi a témáját:
Előszó
Első kötetemhez hasonlóan, írásaim saját életem hétköznapi és ünnepi pillanatképeit örökítik meg, néha megható, máskor meg humoros formában. A történetek vezérfonalát vakságom szol­gáltatja, a sötétben megtett lépéseimet felvillantva családommal, barátaimmal, szőrös se­gí­tő­társaimmal.
Könyvemet egy vidám kirándulással kezdem, melynek számomra különleges élményét az adja, hogy teljes sötétségben eltöltött néhány hónap után módomban állt újra megélni a vizualitás csodáját. Befejezésként pedig egy Pygmalion történettel teszek merész lépést a fény és a színek birodalmába, dacolva a sors által rám testált fekete világgal.
Köszönettel: Marica
 .............................................

SZIASZTOK...
Küldök nektek egy néhány soros ajánlót, hátha felkelti érdeklődéseteket!
2015. májusában is megjelenik a Vakok Világa!

Bemutatkozik a Vakok Világa új szerkesztője:
Szeretnék munkámmal hozzájárulni, hogy a Vakok Világa megőrizze sokszínűségét, színvonalát és kedvelt legyen a látássérültek körében. Legyen tájékoztató jellegű, tartalmazza, hogy mi történik a látássérültek érdekvédelmi szervezeteinél, adjon teret a sorstársak írásainak, cikkeinek, mutassa be az általunk vagy közösségünkhöz tartozók által teremtett értékeket, legyen naprakész, tartson lépést a modern technikával és újdonságokkal, legyen segítségére azoknak, akik családban élnek, családot nevelnek, háztartást vezetnek, és ha kell, szolgáljon praktikus, okos tanácsokkal, közöljön érdekességeket, ritkaságokat.
Legyen a folyóirat mindannyiunké! Szerkesszük együtt! Továbbra is várjuk a tudósításokat, cikkeket a vv@mvgyosz.hu címre olvasóinktól. Várjuk a meghívókat és felhívásokat rendezvényekre, hogy mások is tudjanak a látássérültek közösségeiben, egyesületekben zajló életről. Legyen ez a mi lapunk és legyünk rá büszkék, hogy a Vakok Világa a miénk. (…)

A teljes cikk az újságban elolvasható!
  *
Maratoni beszámoló az elnökség márciusi üléséről.
S ha ez nem elég, akkor egy tudósítás az elnökség áprilisi üléséről!
Aki a részletekre kíváncsi, az lapozza fel az újságot vagy tekintse meg a jegyzőkönyveket a MVGYOSZ honlapján!
 *
Kultúr - oldalainkon köszöntjük az édesanyákat egy csokor verssel…
Gaál Áront kérdeztük, hogy mit jelent a Pünkösd és mit jelent az irodalom:
„Eco Umberto (író) szavaival megfogalmazva: a műfordítás a közös Európának a közös nyelve. Irodalmi szempontból ezt jelenti a pünkösd számomra.”
Folytatódik az irodalmi kvíz sorozatunk!
A vers mindenkié, olvassunk haikukat! MI az a haiku?
Erre ad Választ Árvay Marika és Kanczler Anna sorstársunk.
Végül pedig kukkantsunk be a Hermina Egyesülethez, ahol ismét verses kedvükben voltak a szavalók! Őket faggattuk, hogy kinek mit jelent a vers és miért nem elég azokat csak olvasni, miért kell elszavalni is.
*
Fussunk, ússzunk vagy csak kerekezzünk is tovább az oldalakon! Kun Rea beszélt arról, hogy mi a LÁSS, miért fontos a sport és miért jó, ha a látássérültek is eddzik testüket.
Ha már ennyit sportolunk, akkor látogassunk el Szekszárdra is és ismerjük meg az ottani életet. Horenka Erika interjújában.
*
Sport után következzék az energia visszapótlása! Fergeteges pünkösdi menü formájában.
Jóllakva pedig telepedjünk le egy kandalló elé és vegyük ismét kezünkbe az újságot!
*
Nézzünk utána, hogy hogyan védhetjük meg telefonunkat és böngésszünk a www.fussneki.hu oldalon a legújabb szolgáltatások között.
*
Bekopogtunk ismét a Hermina Egyesülethez, ahol színészekkel ismerkedhettünk és ellátogattunk Zalába is, ahol a csuhéjozás mesterségébe avattak be bennünket.
*
Pénzfelismerés a világban. Hogyan segítik az USA-ban a látássérülteket, milyen projekt van folyamatban kis hazánkban… Ki hogyan látja vagy nem látja a pénzét!
*
Végül pedig nótázzunk egyet! Nótadélutánra invitáljuk olvasóinkat!
Kellemes időtöltést, jó olvasást mindenkinek!
Reméljük, hogy találnak kedvükrevalót!
Írjanak nekünk!
Mondják el véleményüket, osszák meg írásaikat!
Szerkesszünk újságot közösen!

Elérhetőségünk:
+36704571520
+36303585555
A Vakok Világa munkatársai nevében
Sztakó Krisztina szerkesztő
Kriszti

................................................

MEGHÍVÓ EGY BUDAPESTI RENDEZVÉNYRE

Aquincumi játékok meghívó május 16-17. 11töl 17 óráig.


A római kor egyik legkedveltebb ünnepének felelevenítése az aquincumi múzeum  egyik  legnagyobb rendezvénye. Ezen a hétvégén megelevenedik az Aquincum városának élete. Katonák gladiátorok és színészek szórakoztatják a közönséget. A római katonák gladiátorok. Kelta harcosok harci bemutatói pillanat képei a mindennapi életükből.. Gladiátor játékok áldozat bemutatás rabszolgavásár. A látogatók kipróbálhatják a hódító, légiók fegyvereit ékszereit, saruit, kerámia edényeit érmet készíthetnek szőhetnek légiók felvonulása mesterségek.
  Bemutatója gladiátorviadalok, színházi előadások jósda szerepelhetnek még a hétvége ajánlásában. A gyerekek a közreműködés mellett résztvehetnek római gyerek és ügyességi játékokban is. A tavasz ünnep kapcsán erre az alkalomra virágokkal díszítik fel a leendő virág kötök a múzeumot.  Közreműködök:  a szarvas törzs hagyomány őrző egyesülete.

Gladius történelmi hagyományőrző egyesület.
Norde grade
Famillia gladiaturia
Legio leonum valetimiani késő római hagyományőrző csoport
Legio x gemina hagyományőrző
Legio brigettio hagyománőrző
Szami kó társulatot
Plautius az ikrek előadja Halmagyi Sándor és barátai.    



*************************

15. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

SOPONYAI MIHÁLY ROVATA

Soponyai Mihály
Tavaszi gyógynövények
A természet már felébredt téli álmából, a fák és bokrok kibontották első lombleveleiket. A lágyszárú növények is kihajtottak és virágba borultak. Balzsamos illat lengi be ilyenkor a Bükköt.








Hóvirág
(Galanthus nivalis)
Az enyhe napokon már megmutatta bájait a hóvirág (Galanthus nivalis). Csak gyönyörködtünk kedves virágaiban, tudván, hogy hazánkban védett növény, akárcsak a pirosló hunyor (Helleborus purpurascens), amelynek sötét színű vékony gyökerét egy évszázada még az állatgyógyászatban használta a javasasszony Bori néni, Gyuri bácsi nagymamamája.






Kankalin
(Primula veris)
A tavasz beköszöntét hirdeti a tavaszi kankalin (Primula veris) is. Neve a latin „primus” szóból ered, mely elsőt jelent. Élénksárga virágait, melyben öt narancsszínű folt található, gyógynövényként gyűjtik, köptető hatású. Könnyen összetéveszthető a védett sudár kankalinnal (Primula elatior), mely védett, ezért nem szedhetünk belőle. 




Odvas keltike
(Corydalis cava)
Szintén a tavasz eljöveteléről tanúskodik az odvas keltike (Corydalis cava), mely lilás vagy sárgásfehér virágaival nagy, kellemesen illatos szőnyeget alkot. A helybeliek népiesen konyik-nak nevezik, nem gyűjtjük.







Pásztortáska

(Capsella bursa-pastoris)
A pásztortáska (Capsella bursa-pastoris) virágos hajtásai gyűjtésének is ilyenkor van a szezonja. A belőle készített tinktúra külsőleg gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító.









Tyúkhúr
(Stellaria media)
Olykor már a hó alól is kikandikál apró, fehér színű virágaival a tyúkhúr (Stellaria media). Virágzáskor gyűjtjük föld feletti hajtását. Teáját a népi gyógyászat koleszterincsökkentésre használja. Nyers hajtásai salátaként is fogyaszthatók, C-vitamint is tartalmaznak.





Gyermekláncfű

(Taraxacum officinale)
Szintén fogyaszthatók salátaként is a gyermekláncfű (Taraxacum officinale) zsenge levelei. A keserűanyagot is tartalmazó levelek étvágyjavító, emésztést serkentő hatásúak, sok C-vitamint tartalmaznak.






Illatos ibolya 
(Viola odorata)
Nem múlhat el tavasz az illatos ibolya (Viola odorata) nélkül. Szívesen gyűjtöttük csokorba gyermekként édesanyának, nagymamáknak. A növény valamennyi része tartalmaz szaponinokat, emiatt köptető hatású.





Ösztörűs veronika

(Veronica chamaedrys)
A tavaszi rétek, mezők kedves, kék virágú növénye az ösztörűs veronika (Veronica chamaedrys). Virágzásban gyűjtjük, egyik összetevője Gyuri bácsi ereinket támogató teakeverékének. Mezei csokrot nem érdemes azonban kötni belőle, mert virágai nagyon hamar lepotyognak.







Galagonya
(Crataegus monogyna, Crataegus laevigata)
Az óvodai mondókából ismerős galagonya tavasszal bontja virágait. Egyaránt gyűjtjük az egybibés (Crataegus monogyna) és a cseregalagonya (C. laevigata) virágos hajtásait.
Amikor csak tehetik, tegyenek nagy sétákat tavasszal is, élvezzék az ébredő természet illatát, üdítse testüket, lelküket!


*************************
16. CSAK A DAL

NAGY VENDEL  DALAI : TAVASZI DALLAMOK

Hajnal hasadása
Napfény ragyogása.
Tarka, színes világ
Fény, és aranysugár.


REFRÉN:

Hinni kell, hogy
Jön egy vidámabb,
Hinni kell, hogy
Jön egy szebb világ.
Hinni kell, hogy
Amit itt láthatsz,
Egyszer igaz lesz
Talán.


Május a  napfény hava,
Kislány siess haza.
Vár Rád a szerelmed,
Nem kell Tőle félned.


REFRÉN:

Tavasz dallamára
Mezők virágára
Népek okulása,
Nemzet rajongása.



REFRÉN:


MEGJEGYZÉS..  Kellemes tavaszi dal.

*************************
17. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

Kedves olvasó!   
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail: 
nagy.vendi54@gmail.com

Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com - a magazinok küldése
 ……………………………………………

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
Tehát az utolsó két évben megjelent számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
 ……………………………………………………

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk. Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM..
gmail:  nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

Weboldal:

Facebook: csak beirod a facebook keresőbe mindhármat külön külön és meg is
találtad az oldalaimat.

Megszólalok Nagy Vendel
Nagy Vendel Írásai
megszolalok müvészeti magazin  szerkesztö nagy vendel

Könyvtár:
E. könyvek a  Magyar Elektronikus Könyvtár keretében

................................................


.................................................

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..

www.canadahun.com irodalom fórum

.................................................

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com
 ......................................................

Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg, pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat. Ez alatt
különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!
Még egy nagyon fontos információ! Mivel a memóriaterületünk véges, ezért takarékossági szempontból összevontuk azokat az újságokat, amelyek azonos hónapban jelentek meg. Általában kettő számot  jelent egy hónapban, ezért ezeket egy blogba vontuk össze. Az összevonást folyamatosan végezzük...A blogon belül két újságot vastag piros csíkkal választottuk el!
________________________________________

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ