2013. szeptember 4., szerda


 
MEGSZÓLALOK
 M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2013. szeptember – Harmadik évfolyam, tizenhetedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes négyheti lap
Alapítva : 2011 – ben , ELVI SÍKON
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
                                               1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam:  2012.  1-tól 6. számig
3.Évfolyam: 2013. 1-től 17. számig

 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

***************   **************

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

Nagy Vendel

Szeptember elsején minden valamire való tanító, és tanárember szíve hevesebben ver, és  ereiben gyorsabban surran a vér, és agyában erősebben lüktet az ér.

Elsős kisdiák koromban, mikor vonultunk a vadonatúj, frissen épült iskolába, találkoztunk egy alacsony, görbe hátú, tipegő nénikével, aki nézte az iskolába vonuló gyereksereget, és meghallgatta az első órára hívó csengő éles hangját, és utána könnyes szemmel hazatipegett.
Soha többé nem láttam, csak hallottam hogy hamarosan eltávozott az élők közül. Mondták, hogy az Erdélyi tanító néni volt.
Ez a jelenet lassan hatvan éve történt, és néha még ma is eszembe jut. Legutóbb akkor, amikor már nekem hét éve nem csengetnek be egyik iskolában sem a három közül, ahol tanítottam.  Azt hogy én mennyi iskolában tanultam, és más okból mennyivel volt kapcsolatom, azt már idő be kerülne megszámolni.
Minden diáknak, és tanárnak eredményes új tanévet kívánok.
.......................................................................................................................................
 Aki már régebb óta figyeli a magazint, mindig észrevehet valami  változást, a külalakban, vagy akár a tartalomban egyaránt.
Most az az újdonság, hogy az írások mellett, a szerzők fotóit is közöljük, érdekességként, új színfoltként.
Ezúton is kérjük, hogy régi, és leendő szerzőtársaink írásaik mellé arcképüket is küldjék el nekünk.
Erre talán  azért van szükség, hogy tudjuk kötni valakihez az írást, és így személyesebbé válhat a lap. Reméljük az első bátor fecskék után a többiek is felbátorodnak, hiszen nem szépségversenyt hirdettünk, Egyebet nem mondhatok.
A szerkesztő.
..............................................................................................................................................
SZERKESZTŐI ÜZENETEK

 Kedves olvasó!   
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail:
nagy.vendi@freemail.hu
megszólalok@freemail.hu
skype címem  nagy.vendi54
…………………………………………………………………………....

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
………………………………………………………………………………………………………….

 A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését. A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:  amatőr művészek fóruma - nagyvendel

www.canadahun.com- irodalom fórum
************************   **************************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL



 1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
    SZERKESZTŐI ÜZENETEK
2. ÜNNEP UTÁN..IGEHÍRDETÉS
    Börzsönyi Jánosné református lelkipásztor
3. BEMUTATJUK..Dombi Tinódi László versei
4. A BICIKLIS
    Heim Károly regénye folytatásokban
    Harmadik fejezet, tízedik rész
5.  Versek a nagyvilágból
    Gerencsér Hajnalka írásai
6.  INDUL A TANÉV
    Humoralizálás.. Véghelyi József gondolatai.
    Á  tanár úr..
    Tanévnyitóra  Gerencsér hajnalka verse
    Kezdődik az iskola
    Nagy Vendel verse, és prózája
7. Novelláról novellára
   Árvay Mária sorozata. 8. rész
   Dorka-dilemma
8. Vándorének Kanczler Anna verse
9. Jenei András novellája
    ÉLETET ADNI
10. CSAK A DAL  Nagy Vendel dalai
     Sördal
11. SZERKESZTŐI ÜZENETEK.



************************   **************************

2. ÜNNEP UTÁN...  IGEHÍRDETÉS

 Börzsönyi Jánosné gondolatai: Ünnepünk, augusztus 20-a

 Évről-évre megemlékezünk Magyarország államalapító királyáról, Istvánról, magyarságunk 1000 éves történelméről, és augusztus 20-a egyben az új kenyér ünnepe is.

Kiváltság nekünk, magyaroknak, hogy első királyunk példaképünk is lehet, ország-kormányzása, szilárd jelleme, jó helyzet-felismerő képessége, és nem utolsósorban rendíthetetlen hite tekintetében. Vajon mi, István helyében képesek lettünk volna ugyanarra a teljesítményre? Még közelibb a kérdés: hétköznapjaink mennyiben tükrözik az istváni életszemléletet?

Sokan nem tudják, hogy államalapítónk névadója az első keresztyén mártír, István vértanú volt, vagyis az az ember, aki a kövek záporában is imádkozott az ellenségeiért, így megláthatta a megnyílt eget és Jézust. István király komolyan vette névadója példáját, hiszen fiához, Imre herceghez írott Intelmeiben első helyre a „szent hitet” tette, de nem feledkezett el az imádságról sem, amikor így fogalmazott: "Az imádság megtartása a királyi üdvösség legnagyobb járuléka […] A folytonos imádkozás: a bűnöktől megtisztulás és feloldozás."

 Augusztus 20-án hálás lehet a szívünk, hiszen Isten megőrizte kicsiny népünket több mint 1000 éven át a Kárpát-medencében, ott, hol nemzetek tűntek el. Azért is magasztalhatjuk Teremtőnket, hogy páratlanul szép helyen, ritkaságszámba menő nyelvvel, milliónyi történelmi, művészeti, természeti, építészeti értékkel megáldott minket.
Legnagyobb áldását, az Élet Kenyerét pedig mindenki veheti, aki kér belőle, hiszen „Jézus azt mondta nekik: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (János evangéliuma 6, 35)

Nemcsak Magyarország, hanem minden (magyar) ember életének egyetlen reménye, jövője: Jézus. A Biblia azt írja: „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr.” (33. Zsoltár 12)

István király ezt felismerte. Vajon 2013. augusztus 20-án a magyarok is felismerik ezt?

Börzsönyi Jánosné
református lelkipásztor

 



Szekszárdon a belvárosi templomban
augusztus 20.-án állampolgári esküt
tett ismét sok külhoni magyar.
Képünkön a legfiatalabb esküt tevő
kislányok a nemzeti színű szalaggal







******************   ********************

3. BEMUTATJUK..



 DOMBI TINÓDI LÁSZLÓ versei..



 Életrajz
Dombi László, Szekszárdon született, 1958. január 9-én.
Édesanyja: Tinódy Julianna. Édesapja: Dombi Ferenc.
Írásai közlésekor, a Dombi Tinódy László nevet használja. Az első versét, 1969-ben írta. Felolvasta szüleinek, a testvéreinek: Erzsinek és Ferinek,
akik, meglepődve, mosolyogva hallgatták.
A középiskolás évektől kezdve, hosszú ideig volt, amatőr színjátszó, versmondó.   A költészet alkotói oldalával, három évvel ezelőtt kezdett komolyabban foglalkozni.



Dombi Tinódy László



                                                                                           

Elhatározásához, a Szekszárdi Gitár-kvartett műsora, a 2011. június 5-én bemutatott, Federico Garcia Lorca – est, adott új indíttatást.  Ezt, a 2012 januárjában, a Kálnoky László szépírói pályázatra való felkészülés, majd az V. és a VI.                                                                     Internetvers Fesztiválon szerzett tapasztalatok, sikerek erősítették.  Az utóbbi helyen, 2013-ban, kettő verse is megzenésítésre került. 

Az „Apámmal” című versét Szigeti Sugár Éva, „A téli vendég”című költeményét Tóth Sándor Péter adta elő Gyomaendrődön. 
A 17. Nemzetközi Miniatűr Fesztivál keretében, 2012-ben, a képzőművészeti alkotásokhoz írt versei, másokéval együtt, kiállításra kerültek Kaposváron, Nagybányán, és Szabadka- Topolyán.
Interneten közölt írásai, a Barárok Verslista, „Művészetekről… Irodalmi folyóirat” PDF. kiadványában, a Közép Európa Táncszínház előadásain készült képekhez írt versekből szerkesztett összeállításban, a Dokk.hu Irodalmi Kikötő, a dunapART café, a POET, a Magyar Versmondók Egyesülete – Oszd meg a versed! , valamint a limerik portál oldalain találhatók. Ebben az évben jelent meg három verse a Kézjegy 19. Tolna megyei alkotók antológiája kötetben.
 



  Apámmal

Emlékhozó alkonyatban,
állok csendben, mozdulatlan.
Homoród menti falucska,
Szentmártoni Bágyi utca.
                     -


Hallom hangod, újra látlak,
mögötted a szülőházad.
Azzal szemben üres porta,
Kiskapuja nyitva, ócska.




 Mosolyogva lépsz be rajta.
nyomodban egy, szép fiúcska.
Gyere gyorsan, jeget láthatsz!
Siess oda, korcsolyázhatsz!

Jég, a mezőn, itt a nyárban?
Jé, ilyet még, sose láttam!
S szaladtam a szabadban,
pirosodó pirkadatban.
                        -                 

Most is itt vagy, hozzám sietsz,
csúszol velem, nagyot nevetsz.
Sófoltokra hull a könnyem,
mint ott neked, örömödben.
………………………………………………. 
A magyarokhoz

Hová lett az alázat,
minek a sok gyalázat,
szerencsétlen magyarok?

A gyalázkodók oly’ vakok,
nem látják, hogy szavaik
megrontják  a holnapot. -

Lássátok a hibákat,
mondjátok az imákat,
tévelyedett magyarok!

 A gyalázkodók nem tudják,
hogy szülnek a mondatok
önsorsrontó jóslatot. -

 Földünket elfoglalják,
jövőnket elorozzák,
míg tartjátok a vitát.

 Hazugsággal mossák agyunk,
elaltatják a gyanúnk,
ha hiszékenyek vagyunk. -

 Nem késő megváltozni,
 lopottat visszaadni,
’’ rendszerváltó ” gazdagok.

Összefogni, nem dumálni,
kiállni, szembeszállni,
megtévesztett magyarok! –

Nincs idő keseregni,
hamar kell cselekedni!
Mire vártok, magyarok? -
…………………………………………………… 

 A gömbbe zárt idő

Havas parkban, pöttyös labda,
rajta faggyal kötött sapka.
Belsejében, öröm hangja,
meleg fények örök napja.


……………………………………………….. 

A Lorca - est

Fellépők,
fények, hangszerek.
Szemlélők,
székek, halk terek.
Csended
mozduló képzelet.
Árnyad
elhangzó szép neved.

 Suttogásod
kavics koccanása.
Ajkad
alkonyi bárka.
Arcod
aleppófa kérge.
Szemed
Donana esélye.

 Kiáltásod
kövek gördülése.
Kezed
sirály repülése.
Hajad
holdja hagyott éj.
Tested
sárba hullt levél.

 Szíved
húrok rezdülése.
Lényed,
szó, dob megidézte.
Lelked,
Federico Lorca,
színpad,
versek örök foglya. -

Kitárt
karral táncolsz, hevülsz.
Gitárt
fogva mellénk leülsz.
Ole,
mondod,ne félj, gyerünk! -
Cante
jondo-t játszol nekünk.
***************   ****************

4.  A BICIKLIS
 Heim Károly  regénye folytatásokban  (Harmadik fejezet, tízedik rész )


Heim Károly
Az igazi cudar élet az eskütétel másnapján szakadt a kopaszokra és onnantól kezdve folyamatosan sanyargatta őket. A színtiszta újonc rajokat felszabdalták, az öregekkel vezényelték egy alakulatba őket. Ettől kezdve az öregek játékszerei lettek.
 -         Beszállt a gólya! – Mondogatták az egy évvel hamarabb bevonultak és ezen a jogon szétdobáltak mindent, amit ők az újoncok fáradtságos munkával a körletben szép rendbe állítottak. Egy kupacba hányták a gázálarcot a takarót, a lepedőt a körlet közepén és több száz vödör vízzel áztatták a kupac tetejét! – Mossatok kopaszok! – Kurjongatták. - Hozunk még a csapról, ha kell vizet, van még benne elég!  Mossatok! Másra úgysem vagytok jók! – Kiáltozták szemükben az összeesküvés gonosz villámaival hangjukban a sátáni nevetés kacagásával az öregek.
-         Csak megunják előbb utóbb ezt a tombolást! - Beszélgették egymás között az őket sanyargató öregeknél egy évvel később katonává lettek. Nem unták meg. Nem! Még hónapok elteltével sem. Akkor fogadták esküvel tett fogadalmukat fennen hangoztatva a sanyargatott fiatalok, hogy egyszer, ha ők lesznek kiváltságos öregek egész nap és egész éjszaka mosatni fogják a náluknál később bevonultakat. Hogy velük fogják ledolgoztatni mindazt a szenvedést, amit ők éltek át itt a Völgység dombjaihoz szokott kiskatonák a Vásárhelyi laposon.
 Antinak az Olasz főtörzsőrmester hozta a megnyugvást.
   -         Cipészre lenne szükségem! – Járta végig a rajokat az idős katona. – Ezek a csizmák folyton kilyukadnak! Pótlásra meg nincsen elég pénz. Van-e valaki, aki ért a foltozáshoz sarkaláshoz? – Járta a századokat az ellátásért felelős megkeseredett katona
 -         Én cipőfelsőrész készítő vagyok! – Jelentkezett Anti bizakodva, hogy őt választja majd a sok jelentkezőből a tétován járó folyton aceton szagot árasztó egyébként szimpatikus nagy hasú, nevéhez méltóan olaszosan barna bőrű feljebbvaló.
-         Gyertek mind fiaim! Már most kijelentem, hogy csak az maradhat a törzsben, aki tényleg tud csizmát foltozni! Aki nem tud foltozni, az még jó lehet sofőrnek. Aki még autót sem tud vezetni, abból még lehet talán szakács is. Aki meg semmire sem jó, az majd ellenőrzi, hogy van-e elég töltőanyag az oltó készülékekben. Ti, akik elég bátrak voltatok, hogy hozzám jelentkeztetek nálam szolgáltok majd nyugalomban. Gyertek fiaim! Ti vagytok az Olasz csapat a Magyar hadseregben! Valami olyasmit szoktak vezényelni ugye a tiszteseitek, hogy Olasz csapat utánam balra kanyarodva lépés in-dulj! És a Főtörzs a jobbik keze felé fordult. A katonák feltorlódtak mögötte. Egymásnak ütköztek.
 Antinak jó dolga volt innentől kezdve. Javította a tisztfeleségek körömcipőinek sarkát. Talpalta az elöljárók kimenő cipőit. Olykor még a HM-ből is hozott munkát neki a szemfüles Olasz Főtörzs. Ilyenkor vonatra szálltak ketten. Ő és a katonásnak nem igen nevezhető parancsnok. Pestre mentek mintát venni a minisztériumba a nagyfőnök lábáról! Két-három napot is eltöltöttek ilyenkor távol a körlettől. A főtörzs mindig jól leitta magát. Útjaikon sokat beszélgettek a művészetekről, a versekről, a könyvekről, a zenéről, mert a Főtörzs igencsak jártas volt ezekben a dolgokban. Bejárása volt a színházakba és vitte a fiút is magával.
-         Jössz-e velem Anti? – Kérdezte egy este a szokásának megfelelően támolyogva közlekedő főtörzs.
-         Megyek, én maga után ahová mondja! – Jelentette ki a fiú. És ez igaz is volt, mert a Mári mamán kívül nem ismert más ilyen bölcs embert életében, mint amilyen a főtörzs volt.
-         Jó, akkor menjünk az eszperantó klubba.
-         Én ugyan nem tudom mi az, de megyek magával, ha akarja.
-         Majd meglátod fiam! Majd meglátod!
 Tanárok, festők, állami alkalmazottak, katonák, papok, tisztelendő atyák, presbiterek, tiszteletesek és mindenféle egyéb művészek voltak a tagjai a klubnak. Ludvig Zamenhov nyelvén az Esparantón kommunikáltak egymással. Vesperi novon Zenton.  Reméld az új világot hirdették ők a nyelv múlt századi lengyel származású szemorvosa által megalkotott nyelven. Higgyél egy szebb világban! És érződött már a forradalom szaga a Vásárhelyi klubban. Anti nyelve nehezen állt rá a spanyolra alapozott kiejtésre. A gondolatai még egyenesen kesze-kuszák voltak. Ő nagyon tisztelte az Olasz Törzsőrmestert, de nem tudta eldönteni, hogy neki van-e igaza, amikor azt hirdeti, Esparanto nyelven, hogy a változást kell köszöntenie és, hogy ezt a változást valóban csakis a Nagy Imre vezette kormány hozhatja-e meg? Mint ahogy nem tudta azt sem, hogy a Tornyai őrnagynak kell-e hinnie, aki Gerő Ernő mellett állt ki, aki szintén az Esperanto klubban szónokolt.
-         Jössz-e velem nyugatra Anti? – Kérdezte a főtörzs már a forradalom közepén. -         Jössz-e velem nyugatra Anti? – Kérdezte az őrnagy már a forradalom közepén.
Ők elmentek. És az Anti maradt. Ő elhajigálta fegyverét és napokon át szalmakazlakban bújva, kukorica kupacokban meghúzódva éjjelente összefagyva visszatámolygott Tevelre. Az Amnesztia híre Tevelen érte utol. Amnesztiát hirdetett a harcok végén a Kádár kormány. Felszólították a fegyverüket elhagyott katonákat, hogy vonuljanak be állomáshelyükre és vegyék fel újra a szolgálatot. Ő visszament Vásárhelyre, az állomáshelyére. Letöltötte a szolgálatból még vissza lévő pár hónapot és csendben leszerelt. A gyár termelése újraindult a bonyhádi cipőgyárban. Kolpek Lajos bácsi indította újra az üzemet most is, mint negyvenötben. Még a kedvenc főnöke, a tanítója a Csehországból jött mester a régi SZOCDEM-es a Horthy rendszerben sokszor büntetett sem volt képes visszaemelni őt a cipőgyári elitbe a mintázók közé. Ő a csákózóba a cipőgyár aljára került. Oda a talpat vágók, sarkat formázók közé a csákózóba. Csendesen teltek az évek és az Anti alig beszélt valakivel Tevelen. Leginkább a biciklijével foglalkozott. Egyik nap Bonyhádon járta az üzleteket. A villamossági boltban megakadt a szeme egy világvevő tranzisztoros rádión. De jó lenne ez a biciklimre futott át agyán a gondolat. Eszébe jutott az hátkarú sárgaréz gyertyatartó, amit még közvetlenül a nagy háború után talált az árokparton.
 -         Biztosan valami menekülő zsidó hajította el. Azok használnak, efféle alkalmatosságot a szombati imádkozásaikhoz. – mesélte neki Mári mama, amikor a műves gyertyatartót hazavitte.
 Az azóta is ott szunnyad a padláson valahol a rag alatt gondolta. Most hasznát vehetném. Kalapálhatnék abból egy szép tartót neki. Abból a szép száraz cseresznyefából meg barkácsolhatnék egy szép tartódobozt is neki. Elhatározását azon nyomban tettre váltotta. Napokig kalapálta, hajtogatta a gyertyatartóból lett konzolt. Illesztgette, ragasztotta csiszolta a kenegette olvasztott disznózsírral a fát, amíg kialakult a szép doboz a rádió tartódoboza. 
 -         Ugye rossz neked így egyedül Anti fiam? – Szólította meg a fiút egy napon Mariska néni, amikor nagyot köszönve elkerekezett a fiú a házuk előtt
-         Elvagyok Mariska néném.
-         Nézed csak meg fiam micsoda fényképet adott ide nekem az én Majosi komaasszonyom, az én Örzsém! Na. – és már dugta is a fényképet a fiú orra alá Maris nénje. – Aztán mondjad csak tetszik-e neked ez a leányka?
-         Nagyon is! – Vágta rá gondolkodás nélkül a fiú.
-         Hát, ha tetszik, akkor tartsad meg a képit! Én meg üzenek az Örzsémnek, hogy elmegyek én oda Majosra, aztán megnézem magam élőben azt a leányt! Mert ugye azért, mert a fényképen szép még lehet sok baja annak a lánynak nem? Hát lehet attól még sánta, vagy lehet akár púpos is hát nem? Ha rendben találok mindent, akkor én azt megjelentem neked, meg elrendezem, hogy találkozhassatok! Persze csak akkor, ha az neked úgy jó: Jó lesz-e így fiam?
-         Köszönöm Maris néném! Köszönöm a hozzám való jóságát!
-         Még ne köszönj te semmit hallod-e! Tudod-e te Anti, hogy mit mondana, mostan a mamácskád az Isten nyugosztalja? – A fiú csak vállának tétova felrántásával kérdezett. – Hát azt mondaná te nagyokos, hogy csak nyugtával szabad dicsérni a napot! Hát ezt mondaná biztosan, azt elhiheted!
Mariska néni közvetítése eredményes volt. A Kozma Antal végre ide ért az Irénkéhez, ide ért a boldogságba.
   Erősen küzdött a nyár a téllel ezerkilencszázhatvan kora tavaszán. Hól hétágra sütött a nap és több napon át csorrantotta patakokká a háztetők és az útszélek méter magas havát. Másnapra meg megint alaposan a nulla alá zsugorodott a hőmérő higanyszála. Ilyenkor sötéten fénylő hófelhőket sodort sivító füttyel a rohanó északi-nyugati szél a Dunántúlra. A sötét fellegből kavarogva aláhulló pelyhek újra építették megolvasztott falaikat. A hó teteje a nappali olvadástól a hajnali fagytól olyan kérgessé vált, hogy teteje megbírta még a Galambos Karcsi bácsi és a talán még a Szabó Lajos súlyát is, pedig ők nyomtak egyenként is legalább százhúsz kilót.  Antinak a Sneiker János mondása jutott eszébe. Tanuld meg fiam, hogy, hogy kell az igazi halászlét főzni. A legjobb tanártól tanuljál fiam, mert csak attól érdemes! Mondta valamikor régen az aprócsontú kisöreg valahol ott a Kupolában lefolyt beszélgetésükön. Én olyan jó halászlét, mint amilyent a Kömlődi halászcsárdában ettem a múltkorjában, még nem ettem sohasem. Szóval azt tanuld meg, hogy, hogy kell azt főzni! Ha már tudod jól, akkor hívjál meg és én szívesen fogyasztom majd a főztödet. Dermesztően hideg, szikrázóan tiszta vasárnap hajnalra ébredtek a Jakab Gáspár kisházában lakó fiatalok az Anti és az Irénke.
-         Tudod-e mi jár már napok óta az én fejemben Irénkém?
-         Hát, ha megmondod Antim, azon nyomban tudni fogom
-         Hát csak annyi az egész, hogy elbicikliznék én ma Dunakömlődre. Ennék halászlevet és hoznék nektek is egy-egy adagot. Azt hallottam, hogy mérnek ott elvitelre üvegbe is.
-         Nem is tudom Antim? Nem kellene-e várni ezzel még? Látod milyen bolond ez az idő! Lehet, hogy ilyen szép tiszta éggel indulsz és hófúvással érkezel. Mi lesz, ha elér a hóvihar? Nem fagysz-e meg azon a messzi úton?
-         Dehogy fagyok! Tekerni fogom a biciklit! Nem hagy az megfagyni. A hóakadálytól meg nem kell tartani. Jó aszfaltos út vezet odáig, azt meg takarítják a hóekék a buszok előtt. Tudod jól, hogy nem bírom én már ezt a nagy bezártságot, amit ez a hosszú tél parancsolt ránk. Úgy érzem, hogy megfulladok, ha csak egy napot is bezárva ide a szobába kell eltöltenem!
-         Menjél hát szegénykém, ha annyira menned kell! De öltsél kabátot magadra! Meg tekerd a nyakad köré azt jó hosszú meleg gyapjúsálat, amit karácsonyra kötöttem neked! A kezedet, meg bújtassad a gyapjú kesztyűbe! A Füleidet is gyömöszöld a kucsma alá, nehogy lefagyjanak! Tudom, hogy nem szereted, ha nem hallod a világot körülötted, de messzi ez az út! Most az egyszer a kedvemért viseld el, hogy süketen kell, biciklizzél! Ha ezt megígéred, nembánom mehetsz!
-         Akkor indulok Irénkém! Esténél előbb ne várj! Úgy jó hatvan kilométer lehet az út oda és ugyanannyi vissza. Azt letekerem három óra alatt. Egy órát időzök ott. Akkor az úgy hét-nyolc óra. Több semmiképpen sem lehet. Ne aggodalmaskodjál, mert tudod, hogy csalánba nem üt a ménkő!
-         Hova megy ez a kelekótya ebben a nagy hóban azzal, a biciklivel Irénkénk? – Kiáltott oda a lányának Rózsi néni.
-         Dunakömlődre ment anyám! Halászlét akar hozni kenteknek, meg nekem.
-         És te amilyen buta vagy, még el is hiszed ezt a marhaságot mi? Kujtorogni ment az nem nekünk hallevest hozni.
 Gyorsan szaladt az út a szép napsütésben az Anti kerékpárja alatt. Micsoda szerencsém van gondolta magában, hogy végig kitartott ez a szép idő. Még bele is izzadtam ebbe a nehéz nagykabátba. Sóhajtotta nagyot fújtatva. Nagyon szép ez a halászcsárda morfondírozott magában, amikor belépett a helyiségbe. Ha olyan jó a halászlevük, mint amilyen szép ez terem, akkor megérte ide tekerni.
 -         Mivel szolgálhatok fiatal barátom? – Kérdezte az asztalok között fürgén cikázó középkorú aprócska pincér kezében hatalmas tálcát egyensúlyozva.
-         Egy adag halászlét ennék. Négyadagnyit meg vinnék magammal Majosra. Úgy hallottam, hogy mérnek maguk elvitelre üvegbe is halászlevet.
-         Jól hallottam, hogy olyan messziről Majosról jött fiatal barátom?
-         Igen onnét.
-         És csak azért jött, hogy megkóstolja a mi halunkat?
-         Úgy van. De nem csak azért jöttem, hogy megkóstoljam, hanem azért is, hogy magammal vigyem a maguk halászlevének a receptjét.
-         Azzal a recepttel alighanem baj lesz, mert még nekünk se árulja el szívesen a főszakács a titkát. Megkérdezem én tőle. Amúgy meg szerencséje van éppen most készült el az első adag.
 A pincér térült fordult gyors lépteivel és már tette is a fiú elé a gőzölgő bográcsot és mellé a gyufatésztát.
 -     Jó étvágyat kívánok elvtársam! Azonnal jön a főszakács is, mert azt mondja, hogy aki Majosról jött csak azért, hogy megkóstolja az ő halászlevét, az megérdemli, hogy megtudja azt, hogy, hogy főzik ők Baján a jó halat. Az elvitelre kért adagokat meg hozom, amikor menni készül. Erre a korsó sörre meg az én vendégem.
-     Köszönöm szépen.
 Igazat mondtál János bátyám. Morogta a bajusza alá a fiú. Én sem ettem még sohasem ilyen finom halat. Már a sört kortyolgatta miután a halat már elégedetten bekanalazta, amikor a nagy magas kövérkés hajlott hátú idős főszakács mellé ült kezében egy korsó sörrel.
-         Na, hogy ízlett a hal fiam?
-         Igaza volt az én Sneiker János barátomnak, hogy ide kell jönni halat enni, ha jóra vágyik az ember. Bevallom férfiasan én ilyen finomat még sohasem ettem.
-         Örülök, hogy ízlett. Szóval a FRADISTA küldte hozzám?
-         Igen ő. Ezek szerint maga is ismeri?
-         Ki ne ismerné azt a vén lókötőt. Mindig betér ő hozzánk, amikor erre hozza a sorsa. Tessék itt a recept! Tudja elmondani nem, merem, mert akkor mások is meghallják! Rejtse is el jól a legbelsőbb zsebébe és ígérje meg nekem, hogy nem mondja el senkinek, hogy hogyan csinálom.
-         Becsületszavamra ígérem! – Mondta a fiú miközben nyitott tenyerű bal kezét a szívére tette. Jobb kezét meg esküre emelte.
-         Mikor megy a busza fiatalember? Nem volna jó lekésni, mert havat ígér a rádió.
-         Nem busszal jötte én, hanem biciklivel! Azt meg nem lehet lekésni. Köszönöm a finom halat meg a receptet is! Aztán megyek is, mert visszafelé is hatvan kiló méterre van ám Majos.
-         Jó utat fiatal barátom! Keressen meg máskor is, ha erre jár!
     Nehéz hóval teli felhőket cipelt Bonyhád felől az egyre erősödő fagyos szél. Dunaszentgyörgynél meg kellett állnia, hogy tenyerét összecsapkodva megindítsa újra a vérkeringést, a kormányt erősen szorító átfagyott kezeiben. Arcát, füleit alaposan megdörzsölte. Néhány percig úgy érezte, hogy forró kályha mellett ül melynek pirosra festette platniját a hasában parázsló Mázai szén. Szekszárd mellett haladt el éppen a hatalmas erőlködése ellenére is csak csiga lassúságura felgyorsított biciklijével, amikor a felhők már nem bírták tovább cipelni súlyos hóterhüket. Alaposan megrázta hó dunnáját tél anyó. Cikázott át az elcsigázott teljesen átfagyott fiú agyán a gondolat, mint borús nyári égen a villám zivatar idején. És az aláhulló pelyhek valóban, mintha tépett ludak fosztott tollai volnának, cikázva, billegve hullottak alá, hogy lehullva puhán lágyan fedjék a tájat. A gyorsan vastagodó hó hideg takarót terített útra, árokra az utat szegélyező meredek dombok bokraira, fáira. A hóekét vontató lánctalpassal a Széptölgyesi meredek kaptatón felfelé haladtában találkozott. Fülkéjében két pufajkás, ruszki sapkás ember ült vacogva, dideregve.
 -         Ugyan ki lehet az, az őrült, aki ilyen ítéletidőben indul neki az útnak ráadásul biciklivel? –Kérdezte a hidegtől reszketeg hangú gépész a fülkében mellette ülő elképedve bámuló kísérőjét.
-         Biztosan igazad van Józsi koma, mert lehet, hogy ez az ember kelekótya! Meg aztán az is lehet, hogy igencsak sürgős dolga akadt! De, hogy nem mért neki elég eszet az isten, amikor erre a világra teremtette, az meg egészen biztos! Mert ugye, ha volna elég esze, akkor nem ülne ilyen cudar időben biciklire! Ha meg ilyen hó esős hideg időben ráadásul este akadna igen sürgős dolga, hát akkor se kapna rögvest biciklire, hanem inkább megvárná a jó melegbe ücsörögve, amíg eláll.
-         Igazad van neked most is, mint mindig Sanyi. Ha meg jobban meggondolom, minket is ideki akar megvenni az isten hidege ugye?
-         Az is igaz Jóska komám, de minékünk dolgunk van ideki ugye? – Ebben maradtak ők ketten a lánctalpas nem igen fűthető fülkéjében és már nem is vacogtak annyira tovapöfögtükben.
 A Bonyhádi hegytetőn aztán mintha hirtelen megunta volna, hogy folyton csak esik hirtelen elállt a hóesés. A gyors röptű szél meg, mintha azt kérdezte volna főnökétől:
-     Hallod-e télkoma, ha már a hó is abbahagyta esését, akkor én minek fújjak tovább?
Aztán ő is azon nyomban a választ meg sem várva abbahagyta tombolását. Az uralmat a néma csend és a csikorgó hideg vette át.
-         Így már jobb azért valamivel.
 Dörmögte a fiú és halk sóhaját kiáltásnak hallotta a hirtelen beállt csendben. Nem telt el sok idő és rájött, hogy az imént tévedett. A hideg pillanatok alatt átrágta magát kabáton, gyapjúkesztyűn, bakancson. Erősebben nyomta a pedált, hogy erőlködő izmainak melege jobban átjárja. Mindhiába. Az alattomos hideg nem hagyta lerázni magát. Majos határában már úgy érezte, hogy a csupasz bőrét szaggatja, húsát tépi, csontját rágja vérét fagyasztja. A falu csaknem teljesen kihalt utcákkal fogadta a holtfáradtan teljesen átfagyva végre megtért vándort. Csak Kiss Jóska bácsi gajdolta részegen kocsmából hazatérő szokásos dalát: Kecske béka felmászott a fitzfára! Annak is a legmagasabb ágára. Amikor elesett elhallgatott egy kis ideig, de amint nagy nehézségek árán négykézlábra kűzdötte magát már folytatta is tovább. Kissé elnyújtottabban, mint az imént az éneklést és sokkal lassabban az utat hazafelé, úgy ahogy volt négykézlábasan.
 -         Megjöttem Irénkém. Meghoztam a halat.
Nyitott be a kisházba kékre fagyott arccal a vacogó fogain át beszélni alig tudó holt fáradt Anti kezében egy nagy szatyorral.
-         Gyere, vetkőzzél le gyorsan és bújj azonnal az ágyba! Te aztán igencsak átfagytál hallod-e. Gyere, már segíts te is vetkőzni, mert én, nem bírlak megtartani. Jó így már jó lesz! Most gyorsan be az ágyba! Na, hadd dörzsöljem az arcod, a kezed, a lábad! Már teljesen beléjük fagyasztotta a vért a hideg! Gyorsan igyál egy kicsi meleg tejet! Úgy- úgy kortyoljad csak, majd én tartom a bögrét! Tudod ugye, hogy a meleg tej minden bajra jó?
 Irénke egy jó óra hosszat masszírozta dörzsölte Anti arcát, végtagjait, mire visszanyerték eredeti színüket. A férfi teste meg még azután is sokáig remegett rángatózva hiába magosodott rajta a hatalmas vastag meleg dunna. Anti fogai még sokáig vacogtak és lába is hideg volt, mint a jégcsap.
-         Irénkém a halászlé, a Kömlődi halászlé megvan-e a szatyorban?
 Kérdezte még mindig vacogva a fiú és mély álomba zuhant. Irénke csak órák elteltével, amikor a férje már békésen horkolt vette észre, hogy a férje bal fülcimpája elrepedt a nagy hidegben. A fiatalasszony halkan felsóhajtott és kibontotta a kályha mellé gondosan letett terebélyes szatyrot! Ott volt benne sértetlenül a négy félliteres üveg férje bárány bekecsébe, gyapjú sálába és több réteg mindenféle rongyba alaposan bebugyolálva!
-         Igen te nagy mamlasz a halászlé, áh, bocsánat a Kömlődi halászlé megvan.
 Irénke az urára nézett és szerelmesen halkan felnevetett.
Vége a harmadik fejezetnek.
 (folyt. köv.)
***************   ****************

5. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL

Gerencsér Hajnalka versei
Gerencsér Hajnalka






    Szivárvány

Egy esős reggelen,
Csodát láttam éppen,

Gyönyörű szivárvány

Ívelt át az égen.


Megszületett a nap
és az eső lánya.

Az égi káprázat

szépséges látványa.


A szivárvány íve, 
a szeretet hídja,
Remélem, hogy sokan 
átkelnek majd rajta!


A szivárvány múló
ajándékot hozott,

Helyére a nap jött,

s újra rám mosolygott.

2013. augusztus 1.
 ………………………………………………………….....

Hiszek


Néha nem is hiszed, 
Mi mindenben hiszek.


Néha én sem hiszem,

Hát hitetlenkedek…


Hiszek a szép szóban,
A kedves mosolyban,


A szeretetedben,

A tanításodban.


Hiszek a hajnalban,
Illatos tavaszban,


Lengedező szélben,

Forró nyári napban.


Hiszek a társamban,
Mindig mellettem van,


Hiszek a barátban,

Örömben, bánatban.


Hiszek a záporban,
A szép szivárványban,


A sejtelmes ködben,

Téli hóesésben.


Hiszek a dallamban,


A jó kritikában,

Az irodalomban,

Lelki gazdagságban.


Hiszek a napfényben,
Az önzetlenségben,


A szó erejében,

Aura fényében.


Hiszek a játékban,
Önfeledt kacajban,


A művészetekben,

Kisugárzásodban.


Hit nélkül nincs élet,
Hited kapaszkodó,

Higgy hát te is kérlek,

Hidd azt: a világ jó!

 ***************   ****************


6. INDUL A TANÉV....


HUMORALIZÁLÁS: Véghelyi József gondolatai.


Véghelyi József

Á, Tanár úr…

Mindenkinek lehet jó és rossz napja. Az élet már csak ilyen. Persze az sem szokatlan, hogy ennek megfelelően a
hangulatunk, viselkedésünk is változik. Amikor rossz „passzban” vagyunk, akkor még a szél járásában is hibát találunk:
csak azért fúj, hogy minket bosszantson. Ellenben, ha jó napunk van, akkor : de jó ez a kis szellő, már ideje volt, hogy
felfrissüljön a levegő! Pedig ugyanarról az eseményről van szó.

Furcsa pálya a pedagógusoké. Ellentétben más értelmiségi tevékenységekkel nálunk a munkának van eleje és van vége.
Eleje a tanévkezdés, vége pedig a tanév zárása. A tanév zárása nem azt jelenti, hogy akkor megszűnik a világ körülöttünk. Szó sincs erről. A legtöbb értelmiségi „aktívan pihen”. Olyan tevékenységeket folytat, amely egy időre kiragadja a szellemi taposómalomból. A szorgalmi időben a megfeszített szellemi munka az osztályrészünk, melynek a
záróaktusa az érettségi, vagy technikusi vizsga, attól függően, hogy ki milyen jellegű iskolában tanít. Nekem mind a kettő „kijutott”. Ugye nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy a vizsgák idején nem csak a diák vizsgázik, hanem ugyan olyan mértékben a tanár is…? Egy szó mint száz: a vizsgák után alaposan ránk fér a pihenés, a kikapcsolódás.
Valamikor egy nyári technikusi vizsgáztatás után roppant elégedett voltam a diákjaimmal és persze a magammal is. (leszámítva a kötelező szerénységet …).A nyújtott vizsgateljesítmény imponálóan kiemelkedő volt. Ilyenkor arra gondol az ember, hogy érdemes volt egész évben gyötörni a diákokat is és magamat is. Szép volt körülöttem a világ. Hátradőlhettem, s Madách örökbecsű szavaival az „Ember tragédiájából”vett idézettel : …”A gép forog, az alkotó pihen”… érzés vett erőt rajtam. Hát akkor én is így voltam! Ilyen lelki állapotban autóba szálltam, és irány a város, és
annak is egy meghatározott része. Nevezetesen a volt laktanya melletti festékbolt, a mezőgazdasági üzlet szomszédságában. A rendszerváltáson már néhány éve túl volt az ország, ezért nem igazán lepődtem meg, hogy a festékbolt az általam rendelt műgyantát beszerezte. Ja, kérem, aki fizet az parancsol…! Ugye sokan emlékszünk még a tervutasításos termelésen alapuló gazdaság bolti eladóinak gépies, rideg felszólítására: tessék kérni!
Vidám fickónak tartom magam, így néha előfordult, hogy a felszólításra azt válaszoltam: kérek egy bájos mosolyt! No ezzel gyakran sikerült az eladó szoftverét alaposan összekutyulni! Persze akárhogy is, azért valamiféle mosolyt – néha vicsorgást –kipréselt az arcára.
Mára sok helyen megváltozott a helyzet. Az is előfordul, hogy visszaköszönnek, vagy a fejlettség magasabb fokán álló eladók – horribile dictu: kimondani is szörnyű – előre köszönnek, és érdeklődnek a kedves vevőktől, mármint tőlünk,  hogy miben segíthetnek?! Hát a festékboltban most így jártam. Megjött a kért árú, megköszönték a vásárlást, és természetesen legyen szerencsénk máskor is…!
Ilyen feldobott állapotban irány a parkoló, beszálltam az autóba, s hazafelé vettem az utam. A Hunyadi utca kétszer két sávos, mint tudjuk. Ám én most emelkedett lelki állapotban voltam, és olyan nagy lendülettel fordultam ki a parkolóból
„kis ívben jobbra” a külső sávba, hogy kicsit átsodródtam a belsőbe is. Ahogy ilyenkor lenni szokott nagy fékcsikorgás mögöttem! Igen, szabálytalan voltam. Durva fékezésre kényszerítettem a belső sávban haladó kis furgont. Visszatérve a saját sávomba a furgon megelőzött. A baj persze nem jár egyedül, mert az útkereszteződénél levő villanyrendőr éppen piros volt, a furgon megállt én meg persze mögötte…! Éreztem, hogy ezt nem úszom meg szárazon. A sofőr kiszállt, és
feltűnt előttem egy hústorony (ma úgy mondanák, hogy izomagyú…). Már messziről kiabálta bosszúszomjas hangon:
 – Magának hány sáv kell a kiforduláshoz? Ember, hol tanult meg vezetni?– dörögte,
s elindult lassú, fenyegető léptekkel felém. Óvatosan kezdtem letekerni az ablakot, s a lehető legbűnbánóbb hangon
próbáltam menteni a menthetőt:
– Ne haragudjon kérem, tudom, hogy én voltam a hibás! Remélem nem történt baja?

Amikor teljesen lehúztam már az ablakot, éppen mellém ért, rám nézett és olyan képet vágott, mint aki nem látott még fehér embert. Néhány másodpercnyi zavarodottság után megszólalt:
– Á, Tanár úr maga az!? Hogy tetszik lenni? Olyan régen nem láttam már! Tudja, nagyon szerettem a Rózsa Szakközépbe járni, és maga is tanított nekem elektrotechnikát. Kellemes emlékeim vannak a Tanár úrról is! No, hát
akkor további szép utat!
– Neked is! – nyögtem ki magamból, bár fogalmam sem volt, hogy ki az illető. Azóta sem tudom!

De hát az élethez a jókedv mellé szerencse is kell. Ugyebár?
 2012. november.

 ***************   ****************
 Gerencsér Hajnalka:

TANÉVKEZDÉSRE…

 Hívogat a szép iskola, kapuit kitárja,

Diákjait, tanárait mindig haza várja.


A termek és a folyosók mind benépesülnek,

A tábla, s a kréta ennek egyaránt  örülnek.


A kis elsős megszeppenve lép be a nagykapun,

Tekintetét végighordja a sok anyun, apun.


Első nap nyolckor, amikor felhangzik a csengő,

Az iskolapadban ül már Kati, Zita, Gergő.


A mi időnkben a tankönyvön kék kötés lapult,

S ebből a sok átlag gyerek mindig vidáman tanult.


A kék iskolaköpeny is egységet teremtett,

Kár volt átrendezni ezt a jól működő RENDET.


Addig a gyerekeknek csak kötelessége volt,

S mára? Az iskola csak az ő jogaikról szól…


A könyvek és a füzetek tarka ruhát kapnak,

De ugyan mit számít ez, egy buta gyerekagynak…


Hiába a márkás pulcsi, ha nem tanul Julcsa,

S hiába csillog a könyv is, ha a gyerek lusta.


Az igazi érték sosem külsőségben rejlik,

A szorgalom a gyereket mindig csak fejleszti.


Ha ír, számol és olvas, az alapozás készen,

Szárnyalni fog a diák és lesz is rá igénye.


Ha a gyerek lusta, és nem tanulja a leckét,

Rosszul alakulhat sora, s falba verheti fejét…


................................................................


Nagy Vendel:




KEZDŐDIK AZ ISKOLA


Papa kérlek,

Rakjuk el a

Bringát, hintát,

Talicskát.

Nemsokára
Kezdődik a
Tanítás.
Ott hallunk majd
Sok csodát.
Közel van  az
Új iskola,
Kézen fogva
Megyünk oda.
Beülünk az
Osztálypadba.
Olvasunk és verselünk,
Számolunk és éneklünk,
Utána jót nevetünk,
Nagyon okosak leszünk,
Hamarosan felnövünk.


Talán túl hamar....

                                                               2012   szeptember  01.
 …………………………………………

Nagy Vendel: ELSŐ NAP AZ ISKOLÁBAN

Az, hogy ki hová születik a világra, az meghatározza további életét, és életmódját, előmenetelét, karrierjét.
Egyáltalán nem mindegy, hogy Budapesten, vagy valamelyik más nagyvárosban, vagy falun, ne adj isten tanyán születik az illető.

Aki tanyán születik, arra mondják, hogy: többszörösen hátrányos helyzetű.
Messze a falu. Se út, se vezetékes víz, se közeli tanya, semmi.
Csak a béke, a nyugalom, a szeretet, és a sok munka.
Janika is itt született, hat évvel ezelőtt, a tanyán, a természet lágy ölén, mert még idő sem volt a távoli városban a mentőket értesíteni.
Janika itt nevelkedett a tanya körül. Játszott a kislibákkal, és a bárányokkal kergetőzött.
Este kicsit TV-t nézett, hogy egy kis világot is lásson, hiszen nem is olyan régen bekötötték végre a villanyt a tanyára.
Valamivel könnyebb lett az élet, mosógép, vasaló, rádió, terménydaráló, és petróleumlámpa helyett villanyvilágítás.
Janika itt élt, elzárva a világtól, s félt minden újtól, és minden idegentől.
Óvodába nem járt, mert messze van a falu, tehát az anyukától hallotta a meséket, és a szép dalokat.
A szülőktől sokat hallott az iskoláról, s várta is a pillanatot, hogy ő is bejárhasson a faluba.
S most eljött az idő, hat éves lett.
A táskát már rég megvették, s otthon néha felpróbálta, s sétálgatott benne az udvarban. Tetszett neki. Várta az iskolát, de félt is tőle.

Reggel korán kellett kelni, de hozzá volt szokva, csak egy kicsi sokat kellett gyalogolni.
Az anya puszija után bement a tanterembe, ahol sok ismeretlen gyerek, és a tanító néni fogadta.
Megkezdődött az óra, ahol bemutatkoztak a kisdiákok, és a tanító néni, majd elmondta az osztályfőnök, hogy miről is tanulnak majd hosszú évek során.
Közben a kisfiú tekintete már az ablakon át kikalandozott a távoli, biztonságot adó kis tanya felé.
A szabad mezők, a rétek, a kis patak után vágyott, ahol várták a kis állat barátai, a természet, és a szabad világ.
Idegen volt számára a bezártság, és a kötöttség.
A második szünetben elkezdett bepakolni a táskájába.
- Hová indulsz Janika?- kérdezte a tanító néni
- Én mék haza! - felelte a kisfiú.
- Miért?
- Unom ezt a sok hülyeséget, s különben is: fáj a fenekem.

***************   ****************

 7. NOVELLÁRÓL, NOVELLÁRA..

Árvay Mária: Dorka-történetek

                  8. Dorka-dilemma

Mint minden sorozatban, itt is kénytelenek vagyunk egy kicsit ugrani az időben.
Történt, ugyanis némi változás, ami Dorka számára jelentős. A legfőbb és legfontosabb eltérés, a megszokottól Lady volt. Ki az a Lady? Egy másik, szintén kezes, de fiatalabb, sötétpej, félvér kanca. Dóra mondta ugyanis, hogy Dóri, mivel már öreg, sokat kell pihennie, s Dorka már olyan ügyes, hogy nyugodtan kipróbálhatja Ladyt is.
 -"Ameddig te velem vagy, Dóra, addig nem félek semmitől!" - mondta Dorka.
Ladyvel az ügetés más volt, mint Dórin, mert erősebben kilengett a ló háta, léptei nem voltak olyan lágyak, mint Dórié.
- "Ülj hátra a nyeregben! Erősebben mozogjon a csípőd! Szorít a térd! Próbálj ellazulni!"
- "Jó, de hogyan?"

A sok és rendszeres gyakorlás segített, no meg Dóra végtelen türelme és a jó szemléltetőkészsége. Ladyvel már csaknem olyan jól lovagolt Dorka, mint Dórival. Tulajdonképpen váltogatta a lovakat Dóra, hogy a kislány szokja Lady lendületesebb járását is. Ennyi előzmény után történt valami, ami csaknem mindent megváltoztatott. Mi is ez?
Nemsokára kiderül.Az iskolában egy érdekes házi feladatot kaptak:
- "Készítsetek egy olyan fogalmazást, ami valamilyen félelemről és annak leküzdéséről szól! - hangzott a kérés. Dorka felkapta a fejét:
  "Ez most éppen jókor jön!"

Dorka tanárai egy kicsit csodálkoztak azon, miért áll fel olyan nehézkesen a kislány a székről, s miért olyan gondterhelt az arca. Különösebb figyelmet azonban nem szenteltek neki, betudták annak, hogy kamaszodik, és a nehézkes felállás biztos valami szeleburdiság következménye, mondjuk, nekiment valaminek.
Tegyük hozzá, hogy Dorka nem tartozik a szeles, futkosós gyerekek közé, mindig óvatos és megfontolt mindenben.
Tehát a fogalmazás. Leült a számítógépe elé, gondolkodott, egy nagyot sóhajtott, s írni kezdett.
 ...........................................................................................

 Erősebb a félelemnél

A lovaglás számomra egy varázslatos, csodálatos dolog, egyesülni a lóval, megtapasztalni azt a szoros testi és lelki kapcsolatot, ami lovaglás közben létrejön. Ilyen csodát, varázslatot még életemben nem éreztem mindezidáig. A bűvös együttlét a hetekben tört meg, amikor Lady megugrott, s nem tudtam megmaradni a nyeregben, s leestem róla! Nincs rá szó, mit éreztem akkor, volt ló, nincs ló, a biztonságot adó test egyszerre csak nem volt sehol! Ég és Föld között lebegtem, azt sem tudtam, mi lesz velem, hol érek majd földet, s milyen állapotban! Szerencsére a zúzódásokon kívül komolyabb bajom nem esett.

Oktatóm, Dóra, nyugodt, higgadt, kimért hangja tartotta bennem a lelket olyannyira, hogy vissza is ültem a nyeregbe!
Később, mikor már otthon voltam, kezdtek bennem összeállni az események, amelyek a másodperc töredékei alatt nem rendeződhettek bennem.

Mérlegelni kezdtem: szerencse, hogy nem történt komoly bajom. Hogyan tovább? Mi lesz most? Az motoszkált az agyamban, hogy nem szabad feladni, le kell küzdeni a szorongást, hiszen volt bátorságom visszaülni Lady-re. Amióta lovagolok, egyre több dolog köt a lovagláshoz: barátaimat a lovaglásnak köszönhetem, sok szép lovas filmet néztünk meg együtt négyesben, ami mindig csodálattal töltött el. Voltunk már több lovas rendezvényen is, sőt még a lovas boltot is felkerestük Viktorral, ahol kedvemre kézbe vehettem mindent, ami a lovakkal, lovaglással kapcsolatos. Több lovas regényt is olvasgattunk, a 4 "lóbarát". Mennyi lovas sportközvetítést néztünk meg közösen, végigizgulva a versenyeket! Ugye nem adhatom most fel, amikor minden olyan szépen alakul? A lovaglás iránti szeretetem "erősebb a félelemnél"! Elesni és leesni nagyon könnyen lehet, nem kell ahhoz lóra ülni, csak tudni kell talpra állni!
Nekem olyan oktatóm és barátaim vannak, akiktől támogatást és bátorítást kapok, ezért nincs megállás!
 ....................................................................

Dorka barátai, Kitti, Laci és Viktor, természetesen tudtak az eseményről, s most szorongva és kíváncsian várták, hogyan dönt Dorka, hogyan tovább. Persze, a szülei véleménye számít legfőképpen. Volt nagy ijedtség a szülők részéről, persze, de úgy döntöttek, hogy Dorkára bízzák, szeretné-e folytatni tovább, s kikérik majd Dóra véleményét is.
A négy barát most Dorkáéknál gyűlt össze, s a kislány felolvasta a fogalmazását.
- Tudtam, tudtam, titokban abban reménykedtem, hogy nem adod fel!!!- kiáltotta Kitti, barátnője kezét szorongatva.
- Bármi történjék is, mi akkor is szeretni fogunk, s továbbra is együtt maradunk, ha  mégis másként döntenél! - mondta Viktor.
- Valahol olvastam egy idézetet, hadd gondolkozzam, pont ide vág - mondta Laci.

Megvan! Jókai Anna mondta:
 "Nem az a bátor ember, aki nem fél - hanem aki fél, de amit kell, mégis megcselekszi!"
Viktor elgondolkodott.
 - Tudjátok, már évek óta lovagolok, történt velem egy s más, potyogtam a lovakról szépen, de minek részletezzem. Ilyenkor nem az a lényeg, hogy ki mit bravúroskodik, sőt túllicitálja a másikat lovas tetteivel, hanem bátorítani kell azt, akivel először esik meg rossz élmény. Dorka, csak azt tudom mondani, hogy a szívedre hallgass. Tudnod kell viszont, hogy senki nem néz le téged azért, ha mégis abbahagyod. A lovaglás nem veszélytelen sport.
- Az úszást ajánlják sokaknak - mondta Laci.
- Kösz- mondta Dorka. - A medencébe is bele lehet fulladni, na melyik a jobb?
- Egy kanál vízbe is, esetleg egy fürdőkádnyiban is, hát még egy medencényi vízben! - próbált viccelődni Laci.
- Aki síel, vagy korcsolyázik nagyokat tud esni.

Minden sportnak megvan a maga kockázata, de az örömforrása is. Dönteni kell, melyik az erősebb: az élvezet vagy a szorongás - mondta Laci.
 - Ilyenkor jelent rengeteget az edző, vagy oktató lelki támasza - mondta Kitti.
Nehogy azt higgyük, hogy Dórát hidegen hagyták az események. Neki meg kellett őriznie a lelki nyugalmát, különben a félelemből pánik is kialakulhatott volna.
 - "Lady, Lady! Mi lesz most Dorkával? Visszajön-e hozzám? Ez itt a nagy kérdés! Tudom, a tanítványokkal nem lehet és nem szabad kivételezni, de Dorka egy különleges helyet foglal el a szívemben, mert olyan belső értékei vannak, amiből tanulni lehet, s a ragaszkodása megható. Nagyon fájlalnám, ha nem jönne többet..."
Ekkor szólalt meg a telefonja:
 - Halló!
- Szia, Dóra, Dorka vagyok.
 Na, most kiderül... csak nyugalom... - futott át Dóra agyán.
 - Hogy érzed magad, kincsem?
- Fogjuk rá, kékülök-zöldülök, de... csak...
- Mondd, bátran!
- Ugye tudsz segíteni nekem? Megrendült egy kicsit a lovakba vetett hitem és bizalmam. Lehet ezt orvosolni? Még előttem van a kép, amikor Lady megugrott!
- Ne aggódj, kicsim. Ez természetes reakció, majd csütörtökön várlak, s keresünk megoldást!
- Jó, köszönöm. Apukámat adhatom neked egy percre?
- Persze, szia, akkor várlak!
 Dorka apukája vette át a telefont:
 - Szervusz, Dóra. Szeretném a véleményedet és tanácsodat kérni...
- Nagyon jól el tudom képzelni, mit érzel és éreztek mind a ketten a feleségeddel. Nem tudok 100 százalékos biztonságot garantálni, azt ugye tudjátok. Viszont, tudunk olyan gyakorlatokat végezni, amik fejleszthetik Dorka reflexeit, ami segíthet megelőzni az ilyen leeséseket. Elérkeztünk arra a szintre, hogy most már ezeket a feladatokat is gyakorolhatjuk, biztonságosan ül a kislányotok a lovon, s büszkék lehettek rá nagyon, hogy mindenféle hiszti nélkül, bátran visszaült a nyeregbe! Ha úgy gondoljátok, hozzátok őt csütörtökön, ez a ti döntésetek, hiszen Dorka még nem nagykorú. Szeretném viszont elmondani, hogy... hogy Dorka nélkül semmi sem lenne a régi."
- Köszönjük, Dóra, ott leszünk.

Azóta eltelt két csütörtök is, sokat gyakoroltak Dórával. Lady azóta ismét megugrott egyszer, de Dorka sikeresen megtartotta magát a nyeregben, igaz, megijedt egy kicsit.
Az óvatosság és elővigyázatosság mindenekelőtt, semmi vagánykodás. Vagánykodás? Dorka sohasem csinált ilyesmit, mindig csüggött oktatója szaván, követte minden utasítását, kérését, mert tudta és tudja, csak így tanulhat, s haladhat előre.
 Ami pedig a fogalmazást illeti, kapott Dorka egy jelest, méghozzá csillagosat. A tanára a szünetben odahívta magához:

-    " Dorka, ezért mozogtál olyan nehézkesen? Ezért voltál olyan zaklatott mostanában? Szegénykém, nem csodálom. Nagy bátorságra vall, hogy nem adod fel, veszed az akadályokat. Ilyen az igazi, erős lélek."
 Árvay Mária

***************   ****************

Kanczler Anna
8. VÁNDORÉNEK


Kanczler Anna: VÁNDORÉNEK


Elindultam, útra keltem,

Megfordultam, visszanéztem.

Vállaimon batyum, gondom

Könnycsepp csillogott arcomon.

Szerettél engem? ... őszintén,

Neked mire kellettem én?

Nem kérdem már - továbbléptem,

Élj boldogan, ha kérhetem

Istenemtől csak ezt kérem.

Mikor házunkból kiléptem,

Könnyeimet letöröltem

Nem sírok, erős leszek,

Mert rám bíztak egy kis gyenge lelket

Kinek szülő kell - kettő helyett.

Vittem terhem nagy batyumban

Lelkemből teste fehér lepelben

Sötét, zord emlékeken

bizonytalan jövőmön merengtem

E kis batyut emberré hogy neveljem.

Ki szavát állja ha megígéri

becsülettel megtanul dolgozni

s ha valaki mellé szegődik

párját bajban megsegíti,

ápolja, szeretgeti.

Társamul szegődtek fekete éjjelek,

rózsaszín hajnalok, napfényes delek,

szeles reggelek,

csillagfények ha hunyorogtak,

Harmat csepp lábam mosta,
Fűszálak között törülköztem,
Napsugár táplált, holdfény volt lámpásom,
Madarak éneke ébresztett,
Baglyok altatódalt huhogtak nekem.


Sírtam apámért-anyámért,

könnyem hullott mostoháért,

sose volt harag szívemben,

csak árulásod fájt kegyetlen...


Hallottam: nem soká virágzott

Koldusbotra juttatott szerelmed,

sivár éjeken tántorogva,

istent káromoltad, mert hitetlen

azt gondoltad ő tehette...

Vándor utamon jóemberek segítettek

a gonoszok elkerültek

is gyermekem cseperedett, jó nevelésben részesedett

ő már boldog, s békében, hűségben élhet,

nevelhet sok apró gyermeket.

Fárasztó utamról letérek

Mielőtt álomra hajtom fejemet

még egy dolgom van, aztán megpihenek.

Uramhoz fohászkodok,  fogadja lelkem, s

érdemem szerint áldjon vagy vezekeljek

Akik velem voltak - segítettek.

Azokat is, akik mellettem közönyösen elmentek,

segítse: igaz útra térni,

mások szenvedését meglátni, érteni...


Még egy ködbe vesző test, egy arc feldereng,

Ismerős alak, üzenet száll át a sötét éjen

bocsáss meg nekem - azt súgja

Én már nem haragszom, a többit

bízd istenedre, az Úrra
Ha igazán megbántad, ami elmúlt
ne fájjon lelkednek tovább,reméld - tudd
Egyszer még összetalálkozhatunk...

***************   ****************

9. Jenei András  novellája

Jenei András

Életet adni

( "Egy pillanat, mely megállította az időt" jeligére)

 Kissé elmosódott kép ugrik be számomra:

Fehér autó, aminek az ablakai alsó részén nem látni be; aminek a hátsó 
ajtaján egy hatalmas vöröskereszt virít; aminek a tetején kék lámpák

és egy tölcsér alakú sziréna foglal helyet; alkalmanként egy vörös 
zászló lobogott a tetején, hogy tudni lehessen abban a régi 

rendszerben, hogy "Még sürgősebb!" .

Bent halványzöld borítás, a hordágy felett összecsomagolva valami, 
amit soha nem tudtam, hogy mi is az, s megkérdezni nem mertem...

No és a személyzet: két fekete ruhás ember, akikből az egyik elöl ül 
és vezeti a járművet, a másik meg velem hátul és kérdez, segít, emel,
kötöz, vagy éppen ír és hol rám, hol meg előre pislog aggódás helyett
olyan nyugodtan, hogy elfelejtem minden bajom... 
A zakójuk oldalán pedig egy kicsi felirat: Mentők.
Villan a kép, majd egy hölgyet látok, aki szakközépiskolában megkérdezi tőlem:
- Ha itt végzel, hová tovább?
 S én levegővétel nélkül csak annyit mondok:
- Mentők.
 Ezt pedig csak azért, mert az előtte lévő órán, ami elsősegélyóra
volt, egy műanyag babán megtanulhattuk az újraélesztést és az nekem
nagyon tetszett...
S a mélyen berögzült élmények, majd aztán a tanultak és a kitartás
eljuttatott oda, hogy elvégezve a mentő-szakápolói iskolát,a vizsgán
ott térdeltem az Országos Mentőszolgálat igazgatója előtt, no meg a
műanyag baba felett és nyomkodtam a mellkasát.
- Egy-kettő-három-négy-öt- levegő!
Akkor már más autók futottak a mentőknél. Fehérek voltak, de
kerekebbek; oldalukon nem a régi szocialista címer, hanem a sürgősségi
betegellátás szimbóluma: a Konstantin-kereszt világított kékkel;a
neonnarancssárga színű vonal- hogy lássák is őket-; a személyzet már
messziről láthatóan piros kabátot viselt.
Bent a "titkos csomag" - amiről kiderült, hogy egy rögzítő eszköz, már
nem az ágy felett, hanem alatta helyezkedett el; az ápoló pedig nem
csak ír, hanem még ezer mást is, amit korábban nem is sejtettem.
Az az álom, hogy majd én ugrok ki a fehér és kéklámpás autóból, a
piros kabátban és mentek megvalósulni látszott.
Emlékszem: az első esetemhez vonultunk. A sziréna ordított, a lámpák
villogtak és csak úgy robogtunk a helyszínre.
Hogy mit éreztem:
Aggódást, félelmet, szakmai felkészültséget és némi gyakorlatlanságot;
magabiztosságot, nyugodtságot, büszkeséget.
"Baleset esetén a teendő... a sérültek... ha nincs életjel... "
Majd akkor ott nem volt komoly a dolog, így majdnem csalódottan
indultunk vissza az állomásra.
De az álmok azért válnak valóra, mert mi azt akarjuk, hogy megtörténjenek!
Évek múlva már nem a mentőknél dolgoztam hanem egy olyan intenzíven,
ahol infarktusos betegeket gyógyítottunk. Sorban hozták a mentők a
nagyon rossz állapotú embereket, majd egyszer nem volt idő, nem volt
semmi, csak egy ember, akinek az élete az én kezemben volt.
Nem lélegzett, nem vert a szíve és egyedül álltam felette.
Hogy mit éreztem:
Nyugodtságot, határozottságot, magabiztosságot, felkészültséget és
eltökéltséget, hogy megmentem az életét!
- Egy-kettő-három-négy-öt- levegő! Infúzió, pacemaker, Atropin, defibrillátor."
 S két nap múlva épp léptem be a kórház ajtaján, amikor velem szembe
jött a férfi és a felesége széles mosollyal. A férfi odahajolt a
nejéhez és miközben rám mutogatott, odasúgta:
Nézd drágám! Ő az, aki megmentette az életem!


Egy pillanat volt, de bebizonyította számomra, hogy álmok valóra
válhatnak. Csak tenni kell értük!


***************   ****************


10. CSAK A DAL..

Nagy Vendel dalai:


SÖRDAL

Nyáron nem esik hó

A sört inni oly jó


Refrén.
Nyáron nem esik hó

A sört inni oly jó

Nélküle nehéz élni

Nem kell többé félni.

O-ó O-ó O-ó
Hollári, hollári hóóóó
Két korsóval meg sem  árt
De hogyha repetálsz
Akkor érzed jól magad
Hagyd otthon a gondodat.
O-ó O-ó O-ó
Hollári hollári hóóó


1.

A korsón lecsordul a hab

Átsüt rajta a Nap

Aranysárgán tündököl

Söröskriglit ragad

Szomjasan minden ököl.

refrén



2.


Igyunk még egy korsóval

tetézzük dallal, jó szóval.

Kár is lenne talán

Megitatni egy búsfejű

Sárga sörös lóval.

refrén

                                      Megjegyzés:   jódli

***************   ****************

11. ÚJSÁG ÚJ SZERKESZTŐI ÜZENETEK



Kedves olvasó!    

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail:


skype címem  nagy.vendi54
…………………………………………………………………………………………

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

………………………………………………………………………………………

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:  amatőr művészek fóruma - nagyvendel

www.canadahun.com irodalom fórum

………………………………………………………………………………………

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ



                                                                                                                 



MEGSZÓLALOK
 M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2013. szeptember/2 – harmadik évfolyam, tizennyolcadik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes négyheti lap
Alapítva : 2011 – ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
                                               1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam:  2012.  1-tól 6. számig
3.Évfolyam: 2013. 1-től 18. számig
 MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE


*******************   *******************

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

   Szeptemberben már a szekszárdi löszös dombvidéken is megkezdődik a szüret, úgy mint évezredek óta minden évben. 


Stekly Zsuzsa: Szent László városa

Valójában ez az ez idáig itt élt népek szorgalmát, kitartását, és hozzáértését dicséri, hiszen a szőlőművelés, a borkészítés  a kultúra része, és a gazdasági fellendülés záloga volt mindezidáig, mióta az ember szőlővesszőt dugott a földbe.
Sokan, és sokféleképpen megénekelték már a nemes italt, dicsérve színét, zamatát, ízét, a benne rejtőző tudást, erőt, a domboldalak melegét, és hogy mennyi munka, fáradtság  van egy pohár szekszárdi borban.
Köszöntjük az idei szüret minden gazdáját, munkását, hiszen a szőlő csak a görbe hátú embert szereti, aki mindig a sorok között bóklászik, és ölelgeti, becézgeti, és szeretgeti a tőkéket. Ide idézem a költő néhány verssorát:





A szekszárdi bikavér,
Orvosságnál többet ér,
Aki issza holtig él.


  Mi is köszöntjük dallal verssel Bachus ajándékát, egészségünkre!
Üdvözöljük a Szekszárdi Szüreti Napok minden résztvevőjét.
A szekszárdi szüreti napok tündérkéi...

................................................................................................


Nagy Vendel
  Az előző lapszámunk óta, ahol meghirdettük a   Van képünk hozzá című  újdonságunkat, hogy a szerzőkről is arcképet.  közlünk, hogy legyen elképzelésünk az írás szerzőjéről.

Azóta az olvasók száma megszaporodott, de  reméljük hogy az írások minősége miatt is, és nemcsak a képek okán. Továbbra is várjuk a fotókat, a szerzőktől, ha van képük hozzá.  Arcképet, és nem mellképet kérünk, de ennek megmagyarázása már egy másik történet.

  Most egy új könyv fejezeteinek sorozatos közlésébe kezdünk, olyan könyvét, amilyet még soha nem írtam.

"Ízes történetek"  címmel egy irodalmi szakácskönyvet.  A főzéshez, akár a focihoz, mindenki ért mifelénk, de legalábbis enni mindenki szeret.

De akkor mi a különbség más könyvekhez képest? Ez egy irodalmi szakácskönyv lesz, mert a finom ételek receptjeihez körítésként régi történetek, családi események, baráti találkozások járulnak.

Mindenkinek jó olvasást, jó főzést, és jó étvágyat kívánok.

Egyebet nem mondhatok.  
A szerkesztő.
*******************   *******************


 SZERKESZTŐI ÜZENETEK


Kedves olvasó!  
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.
e-mail:
nagy.vendi@freemail.hu
megszólalok@freemail.hu
skype címem  nagy.vendi54
……………………………………………………………………………………………..................
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

…………………………………………………………………………………………………………

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.  A szerzői jogokat fenntartjuk.
 Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
 Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
 Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
 Írott műveim megtekintése:  amatőr művészek foruma  nagyvendel
 www.canadahun.com irodalom fórum


*******************   *******************

Szemezgetés a tartalomból

1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
   SZERKESZTŐI ÜZENETEK.
2.  AKKOR SZÜRET.   Versek a szüretről. Nagy Vendel versei
3. IGEHÍRDETÉS  Te hogyan nézed a keresztet?
    Börzsönyi Jánosné lelkipásztor gondolatai
4. BECSENGETTEK. Elmélkedések az iskolakezdésről
   Horváth Emília beszámolója
   Erdősné Onda Marica búcsúverse
   Humoralizálás Véghelyi József visszaemlékezése: A tűzoltási gyakorlat. 
5. A BICIKLIS
   Heim Károly regénye folytatásokban. Negyedik fejezet, első rész.
6. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL 
   Csötönyi Ágnes megemlékezése
   Jenei András, Peszeki Benkő Éva,   Dombi Tinódy László,  Wessely Gábor versei.
7. BEMUTATJUK  Festő Amerikából
   Steve Ford képei
8. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA
   Árvay Mária sorozata: Ismeretlen ismerősök
9. KÖZELÍT AZ ŐSZ
   Őszi hangulatu versek
   Cs. Mayer Katalin, Nagy Vendel,  Gerencsér Hajnalka versei.
10. TŰNŐDÉSEIM. HORENKA ERIKA ÍRÁSA
     Ez a való világ
11. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT.
    Soponyai Mihály rovata:   Tippek a magas vérnyomás leküzdésére
12. KÖNYVBEMUTATÓ
     ÍZES TÖRTÉNETEK
     Nagy Vendel szakácskönyve: A SZEKSZÁRDI SZÜRETI KAKASPŐRKŐLT
13. CSAK A DAL
     Nagy Vendel dalai
14. Szerkesztői üzenetek
15. MEGHÍVÓ  A SZERETET LÁNGJA SZEKSZÁRDI RENDEZVÉNYÉRE.

*******************   *******************


2. AKKOR SZÜRET...

(Nagy Vendel versei)

SZERETETTEL ÜDVÖZÖLJÜK A SZEKSZÁRDI BORVIDÉK 2013.ÉVI SZÜRETELŐIT, ÉS BOROSGAZDÁIT, EZEKKEL A VERSEKKEL!
 
Szekszárdi szüret 2013
Szüretektől hangos a Bartina,
Visszhangozza a Kisbödő,
Gyermekzsivajtól lármás a dombtető.
Tarkálló szőlőn
Piroslik a levél,
Létől duzzadt fürtből
Lomhán csurog a vér.
Ujjával, mint üstdobos,
Bádogon dobol a puttonyos.
Tompán morog a daráló,
Musttal locsolják tengelyét
Vidámabban lendül a kerék.
Friss csömögét marcangol
A henger a garaton.
Meghal a szem, de
Új élet erjed
Tüzes szekszárdi bor.
Vérszínben bugyog a kádról a must
Csillámlik benne a gyertya fénye.
Csattog a prés ütemre,
Lécei közt csordul a lé.
Telik a csobolyó szaporán,
Tötiklőn zúdul le az új bor.
Feszül az abrincs bilincse,
Hordódongára rásimul.
Mustgáz kluttyan a kotyogón,
Magas a szám a fokolón.
Tompán koppan a lopó az akonán,
Bíborszínű az üvegpohár.
Bársonyos íztől összefut
Szánkban a nyál.
Gőzölgő pörkölt illata száll.
Foghíjas tanyasoron,
A Kadarka utcán
Cefreszagot áraszt a
Gaz nőtte pinceszáj.
Régmúlt borok dicsőségéről
Álmodik a must.
A pincemélye szomjazó
Vendégre vár,
Mámoros muslincák dala száll.
...............................................................
Nagy Vendel: Bartina tánc
Templom előtt zsibongva
Gyűlik össze a nép.
Sok színes szoknya,
Tarka a kép.
És jönnek a lányok, a szemrevalók
Sárközi lányok, asszonykoszorúk.
S ropják a táncot, a fergetegest
Talpuk alatt porzik az út.
Pattog a ritmus, a víg zene szól
Brummog a bőgő, pendül a húr.
Koppan a csizma, toppan a láb
Perdül a szoknya, nem adja alább.
Messzire hallik a csujogató
Eltompítja a víg dudaszó.
Párta helyett menyasszonykoszorú
Félre a bánat, félre a bú.
Táncra is perdül a sok ifjú pár
Vidám a kedvük, tombol a nyár.
Roppan a deszka, nem bírja soká
Hangosan jajdul, nyomja sok láb.
Énekszó csendül, ne búsulj tovább!

 .................................................................

LÁTOMÁSOM

Életkép

Hanyatlik a Nap

A Kisbödői

Öreg domboldalon

Vöröslik fénye

Sárga löszfalakon.

Átsejlik még

A  zöld lugason.

Utolsót pendül
A fáradt kapa most,
Kalapált élétől
Hanyadt dől a gyom.
Öcsém, s apám
Vörösbort isznak
A hűs teraszon.
Bíborbársony színe
Hamvaz a poháron.
Fehér tanyafalon
Lefolyik az alkony.
Termését koppantva
Bölcsen bólogat
Az öreg diófa.
Kötényébe Anyám
Serényen kapkodja.
Skosárba önti
A zörgő diót.
A tájra ráborul 
A bársonyos homály,
S emléküket  takarja
A jótékony éjszaka.


2013 06 01
Ma éjszakai álmom.

*******************   *******************

3. IGEHÍRDETÉS

Börzsönyi Jánosné lelkipásztor gondolatai
Krisztus keresztje

Te hogyan nézed a keresztet?
Egy kérdéssel szeretném kezdeni e rövid elcsendesedést: Milyen kép jelenik meg előtted, ha meghallod ezt a nevet: JÉZUS KRISZTUS?
 Egy karácsonyi kisgyermek alakja, aki védelemre szorul? Akit, ha megszólítasz is, csak így nevezel: „Jézuska”, „Istenke”? Vagy egy „Madách-i” istenkép? Ahol „a gép forog, az Alkotó pihen”?
 Ma arra bátorítalak, hogy gondold végig az életed! Lehet, hogy eddig Isten nélkül éltél, azt gondoltad, nincs szükséged Rá. Meggyőződéssel vallottad, hogy egyedül is megbirkózol a 
 mindennapokkal. Egyszer azonban mindenki életében egyetlen kérdés marad csupán: ismerte-e Krisztust? Nem a képeskönyvbelit, nem a történelmit, vagy irodalmit, hanem a feltámadottat!
 A legutolsó óráinkban – sőt, az egész életünkben – ez az igazán döntő momentum! A Biblia szerint ugyanis: „Akié a Fiú (mármint Jézus Krisztus), azé az élet.” Az örök, mennyei élet. /János 1. levele 5, 12/
 Jézus nélkül is lesz mindenkinek örök élete, viszont nem a mennyben, hanem azon a helyen, ahol nincs Isten, csak az örök nyomorúság, szenvedés, fájdalom.
 Miért ne ragadnád meg ma az örök mennyei életet? Miért ne virágozhatna ki az életed? Miért ne lehetnél örökre boldog? „Ma még lehet, ma még szabad, borulj le a kereszt alatt.” (Füle Lajos verse nyomán)
 Lehet, hogy most azt gondolod, csak a mai nap számít, és nem érdekel, mit hoz a jövő. Körülnézel a világban, látod a mérhetetlen sok szenvedést, a megoldhatatlan problémákat, elcsüggedsz,
és azt  kérdezed: Hol van Isten?
 Tudtad, hogy „közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.”? /34. Zsoltár 19/
 Ha ebben a pillanatban nem is érzed a jelenlétét, tudd, egyszer mindenképp találkoznod kell Vele! Nekünk, embereknek nagyon fontos az idő, folyamatosan nézzük az óránkat.
Mindent ahhoz igazítunk:  találkozásainkat, beszélgetéseinket is. Sokszor mondjuk: rohanok, nincs időm, majd legközelebb.
 De van egy másik óra is! Isten órája. Ha látszólag késik is, bízzál benne: JÖN! Habakuk könyve szerint:„Ha késik is, bízzál benne, mert eljön.”
 Sokszor átéljük, hogy megaláznak minket. Jézust is sokszor megalázták, sőt, Megváltónk magát is megalázta. Nem Pilátus, nem Kajafás, hanem az Atya előtt: „Megalázta magát és
engedelmeskedett  mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” /Filippi levél 2:8/

Ez az engedelmes FIÚ (Jézus) ül most a mennyei ítélőszékben. S eljön az idő, mikor beteljesedik az ígéret: „Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok.” /75. Zsoltár 3./

Nemrég hallottam egy történetet, mely szerint egy utazási iroda kirándulást szervezett. Nagyon sokan jelentkeztek, mert volt egy program, mely különlegesen hangzott. Egy templomban meg lehet csodálni a világ legnagyobb keresztjét! A templomba belépve egy kb. másfél méter magas keresztet láttak a turisták. Többen értetlenkedtek, és kérdezgették: hol van az a bizonyos kereszt? Odamentek a templom őréhez, és elmondták, hogy becsapva érzik magukat, hiszen nem azt kapták, amiért fizettek.

A templomban szolgáló testvér egy viszontkérdéssel felelt: Hogyan nézték a keresztet? Állva! – válaszolták. Miért, honnan kellene, és hogyan kellene nézni?
 A kereszt alól, letérdelve! – hangzott a felelet.
 Volt, aki visszament, letérdelt, s mire feltekintett: a kereszt hatalmas lett!
 Te, vajon, drága Testvérem, hogyan nézed a keresztet? Kicsoda Neked Jézus? – Ettől függ minden: örök élet a mennyben, vagy örök élet a kárhozatban.
 Ezeket a gondolatokat forgassuk tovább életünkben és szívünkben.

Testvéri szeretettel: Börzsönyi Jánosné, református lelkipásztor.


 *******************   *******************

4. BECSENGETTEK.  Elmélkedések az iskoláról

Horváth Emília:  Becsengettek. Találkozás egykori iskolámmal!

Nos, igen!  Becsengettek!

Hát ez a tanév is elkezdődött, kedves egykori  és mai diákok!

 A kiscsoportos ovisok már megkapták az ő jeleiket, legyen az napocska vagy vödör,

az iskolások még nem biztos, hogy rendben hozzájutnak a tankönyvekhez, a felsőoktatás pedig még sok esetben a helyét sem találja az összevissza változtatott jogszabályok között..

de sebaj!  Az öreg alma mater és a tiszta szívű diákok voltak, lesznek.. tudjátok, kormányok jönnek, mennek de a tanulás, tanítás élethosszig tartó legnemesebb jogunk és kötelességünk!


Az alábbi esemény  jó egy hete történt, de maga az időutazás 56 évvel ezelőtti.. annyit mentünk vissza, egészen az általános iskola ma is e célt szolgáló épületéig.

Ma már élet lengi be az iskolát, nyüzsgő gyerekhad veheti birtokba a frissen festett osztálytermeket, örvendezhetnek a régi osztálytársak,, a kis elsősök még riadtan foghatják a mama kezét, csakúgy mint mi.. akik még együtt koptattuk az iskolapadokat Mislei Emesével!
Gyertek hát velem.. Időtolatás indul!!
Mindenkinek jut hely a nosztalgiavonaton, aki megmaradt, ami volt:
nemes, küzdő, szabad lelkű diák!
 Mivel is kezdjem??
 Nos, nagy buli volt... hogy unokáim szavajárását idézzem.
 Úgy fél évszázadot mentünk vissza az időben, és nem mondhatnám, hogy sokat változtunk.. mi, a lányok, akik még ismerték Misley Emesét.
 Igaz, a 30 egynéhány osztálytársból csak egyharmadnyian jelentünk meg, , de akkora csivitelést csaptunk, hogy szegény megboldogult Csáky Anna oszifőnk joggal szólt volna ránk.. már megint nem hallgatjátok végig egymást.
És igaza is volt, mert  mindenki mesélt, mesélt,  hisz annyi minden történt 56 év alatt..
Az osztálynévsor felolvasásakor még csak, csak jelentkeztek a csajok, de már az én történetem közben körbejártak a fotók, a gyerekekről , unokákról,, a hiányzókról beszámolt az, aki valamit tudott  róluk.. sajnos beteg, mozgásképtelen vagy éppen külföldön lakó is van az egykori nyolcadikosok  között, de  sajnos olyan is akad, akinek nevét már az égi osztálynaplóban találhatjuk majd meg.
az életutak is változatosak, akad köztünk tanár, orvos, fodrász, háziasszony... szegény, gazdag, sovány és túlsúlyos, gyermektelen és 8 unokás Nagymama.. de egyben nagyon hasonlítunk egymásra:  mi végigéltük azt a nagyon átkost, a "legvidámabb barakkban" fújtuk a mint a mókust, mi eltemettük Misley Emesét, mi elvesztettünk sok mindent és sok mindenkit, de  megmaradtak a legfontosabbak:  a vidám vagy szomorú emlékek, megmaradtak az éppen gyereklányból nagylánnyá érlelő közös titkok, az első fiú, lány  egymásra rácsodálkozások, de még az eredetileg bolgár származású  pocakbéli jó barátnőm  és édesapjának fantasztikus illatú péksége  is , ahonnan  vásároltuk a mindig friss, ropogós kenyeret, és amiből Édesanyám olyan különleges zsíros kenyér partit tudott varázsolni, hogy még most is összefutott szájunkban a nyál.
És amikor ezt a hajdan csodaszép anyukámat felemlegette Barna Muci, és kiderült, hogy már csak nekem él az Édesanyám, közfelkiáltással kikiáltatott az osztály Mamájává Dédike, a hivatásos túlélő!
És amikor a ma is meglévő emlék könyv  társas lapjának fénymásolt példányai, a hajdani  tréfás, vagy éppen koravén bölcsességek is előkerültek, akkor megint úgy éreztük, állni látszék az idő..
És , mintha az iskola sem változott volna, pedig épületén átment maga a történelem volt soltész Nagy Kálmán,  lett Malinovszkíj,, majd ismét Soltész, aztán még ki tudja.. most éppen a görög Katolikus Iskola kapta vissza a félig meddig modernizált tantermeket!
De maga az alma Mater maradt a régi, én úgy futottam fel a lépcsőkön, hogy még a fehér botot is a hónom alá kaptam, pontosan tudtam, kicsit balra az emeleten a tanári szoba, mellette az igazgatói iroda, a folyosó végén a mi osztálytermünk, a keresztfolyosón a párhuzamos , vegyes osztály  zajongott valaha, de az ablakon kinézve, lelki szemeimmel ma is látom a hajdani pedellus bácsi lakását... és még érzem azt a tiszteletet is az öreg iránt... akkor még nem kellett rendőrséget kihelyezni a gyerekekhez.. valahogy volt tartása, méltósága a tanárnak, diáknak egyaránt.. és ha szidtuk is  a tanerőket  magunkban 1, 1 rosszul sikerült felelet után, nem rohantak anyáink  felpofozni a bűnbak pedagojgoszt!
De nagyon előre     haladtam, az időben,  pedig még nem is szóltam a várost átszelő villamos fel- és leszálló helyekről, a Misley Emese emléktábláján koszorút, virágot elhelyező kis csapatunkról, mely rövid megállás  szintén okot adott az ezúttal szomorú múlt felidézésére:  szegény Emesének csupán azért kellett meghalnia 56- ban, mert rosszkor volt, rossz helyen.
És a lányok idézték azt a szinte első vakon számítógépre  írt cikkemet, mely Emeséhez szólt,  több, mint fél évszázaddal halála után.
azóta ez az in memoriam felkerült a régi miskolciak honlapjára még azokkal is összehozott egykori kis barátnőm, akik soha nem ismertek gyerekkoromban.
És persze volt még közös ebéd a romantikus avas oldalában,  a kitűnő konyhájú Rákóczi étteremben, és csak áradt belőlünk a szó, az egyik "emlékszelre", másik  sztory felelt, és máris véget ért a nap, nekem indulnom kellett a vasútállomásra.
Persze  készültek , kései osztályfotók, voltak  meghatott búcsúzkodások, elszánt fogadkozások:  még egyszer nem marad ki 56 év!  - jövőre!  Veletek!  Ugyanitt!!
És remélem, így is lesz!   Már ha megérjük, már ha megéljük!
.. Nos, kedves tanévkezdők, nekünk már meg van az egész évi  tantárgyfelosztás, az Élet nevezetű  osztálynaplóban nem lehetünk a hiányzók között
ezt kívánom Mindnyájatoknak!   Emmy


............................................................
                                                                    Erdősné Onda Marica: Szeptember




Erdősné Onda Marica
Ma betoppant az ember, aki elvitte a gyermekünk,
Távoli iskolában,, boldogabb jövőt remél szívünk.
Kicsit fáj a búcsúzás, de Tudjuk,  ez az élet rendje
A kisgyermek egyszer felnő, s szárnyra kel, mint a fecske. 
 Amikor az éjszaka bársonya beborít bennünket,
A telefonban egy ismerős hang érinti lelkünket.
Jó éjt anya, jó éjt apa!- suttogja halkan, kedvesen.
Álmodj szépet drága fiam!- köszönünk mi is csöndesen.
Az álom párnáján megnyugszik a fájó búcsú szó, 
Beborít egy édes érzés, mint pille könnyű takaró.
A szeretetet nem zárhatja börtönbe a távolság,
Bárhová szólítson az élet, lelkünk kéz a kézben jár.

Szeretettel kívánok hosszú, langyos őszi időt. Marica

............................................................
HUMORALIZÁLÁS


Véghelyi József: Tűzoltási gyakorlat

Véghelyi József
Minden valamire való műintézményben kötelező feladat foglalkozni a személyi és vagyontárgyi biztonsággal, különös tekintettel a tűzesetekre. Ennek az a lényege, hogy a helységekben, folyosókon, gyúlékony anyagokat tároló raktárakban, stb. megfelelő állapotú, és hatékonyságú tűzoltó készülékeket kell elhelyezni. Ezek lehetnek tűzcsapok, kézi tűzoltó készülékek, víztartályok, homokos ládák, stb., és az ezek kezeléséhez szükséges egyéb eszközök.
Természetesen ez az iskolákban sincs másképp, kiegészítve még egy úgy nevezett tűzriadó tervvel. Ez nem más, mint egy nyilvános helyre kiakasztott megfelelő méretű alaprajz, az adott épület helységeivel. Ezen a rajzon kell feltüntetni azt, hogy tűzriadó esetén az egyes tanulócsoportok milyen irányban hagyhatják el a leggyorsabban az épületet.
Persze ezt is gyakorolni kell évente legalább egyszer, mint a hadgyakorlatot a hadseregben, mégpedig olyan komolyan, hogy az iskolavezetésnek jelenteni kell a helyi tűzoltóságra a feladat elvégzését, és a kiürítés idejét. Sikertelenség esetén a feladat megismétlendő a diákok legnagyobb örömére...! Néha az volt az érzésem, hogy direkt húzták az időt a "bennégés veszélyét is vállalva", mert ilyenkor egy tanóra garantáltan elmaradt.
A nagyobb oktatási intézményekben - megfelelő továbbképzés után - egy kollégát bíztak meg a tűzvédelmi előírások intézésével (ma úgy mondják, hogy menedzselésével). Az én iskolámban igen lelkes tanár volt a megbízott "tűzoltó rezidens".
Ez az eset még a rendszerváltás előtt történt néhány évvel. Óh, akkor még "feszes" volt a szolgálat: mindent le kellett írni, jegyzőkönyvezni, továbbítani, iktatni, stb. Előírás szerint évente a kötelező tűzvédelmi gyakorlat mellett ellenőriztetni kellett az épületben fellelhető összes tűzoltó készüléket. Igen sok pénzt kifizetett az iskola valamilyen KTSZ-nek, akik az ellenőrzéssel foglalkoztak.
A fejlődés persze nem állt meg, és az erre rendelt okosok kitalálták, hogy a porral oltó helyett jobb, ha halon-gázzal működő készülékekre cseréljük ki az eszközeinket. Ezek kisebbek, könnyebbek, jobban kezelhetők adott esetben még a diákok is használni tudják...
Legyen. Aztán később persze kitalálták, hogy a halonnal oltók meg károsítják az ózonréteget...No, de az egy másik történet!
Lecseréltük hát drága pénzért a régi porral oltó tűzoltó készülékeket. De hát mi legyen a sok lecserélt eszközzel? Nem sokáig töprengtünk a problémán, mert a tűzvédelmis kolléga egy zseniális ötlettel állt elő:

- Gyerekek - így az ötletgazda - szerezhetünk sok piros pontot a Tűzoltó Parancsnokságnál, ha a feleslegessé vált készülékeket egy tényleges tűz oltására használjuk fel. Gyakorlunk mi is, és még fényképeket, valamint videó felvételeket is készíthetünk az eseményről. Ezeket balesetvédelmi oktatáskor bemutathatjuk a tanulóinknak!

 A gondolatot tett követte, és úgy állapodtunk meg, hogy még a nyári szünet előtt, de a kötelező nyári gyakorlat idejében a tanműhely mögötti üres téren hajtjuk végre az akciót. A forgácsoló műhelyből összegyűjtöttünk két három kiló olajos rongyot és némi papírt. A szervező-stáb úgy ítélte meg, hogy három porral oltó elegendő lesz a feladat elvégzéséhez (normális esetben egy is megfelelt  volna).
Eljött hát a nagy nap. A gyakorlati foglalkozások végén előkészítettünk mindent a tanműhely mögött, amire szükségünk volt.
Csapó indul, videó-felvevőt bekapcsolni, s az arra kijelölt személy meggyújthatja az "objektumot", azaz az olajos rongyokat. Fel is lobbant a tűz. Amikor már megfelelőn nagy lánggal éget, akkor a tűzvédelemre kiképzett kolléga - mint a tűzoltásra kiképzett "hivatalos személy"- felemelte az első porral oltót. Minden szempár rá szegeződött, ahogy a költő írta: "...Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegig...". A körbeállók kissé hátrébb húzódtak, s némán, feszülten várták a nagy mutatványt, a nagy porfelhőt.
De semmi, csak egy fáradt szusszantást hallottunk. Az összeállt portól eldugult a fúvóka...!
No, de sebaj: van még kettő!
Uccú neki, vesd el magad: ragadd meg a második készüléket kiküszöbölendő az első fiaskóját. Jött is a rengeteg por, csak nem a kiömlő nyíláson, hanem a gumicső oldalán valahol. De ott aztán orrán-száján porzott, amiből a vidám lángoszlop semmit sem látott persze. Mi viszont annál többet. Főcsővezetőnk nagy ívben eldobta a rakoncátlan készséget, még mielőtt hóemberré váltunk volna a fehér portól nyár közepén!

Mert három a magyar igazság, a harmadik már remélhetőleg működni fog - gondoltuk, s erőt vett rajtunk a kötelező pedagógiai optimizmus. Működött is a szerencsétlen, de hogy?
Hasonlatosan ahhoz az emberhez, akinek egyszerre van hasmenése és székrekedése is: jött is meg nem is! Ám a reménységünk hamarosan elszállt, mert néhány másodperc múlva vissza adta lelkét teremtőjének. Az éves ellenőrzések ellenére kevésnek bizonyult a hajtógáz.
A lelemény most sem hagyott el minket. Valakinek eszébe jutott egy jó ötlet, és odaszólt a legfiatalabb gyakorlati oktató kollégának:
- Te Imre! Szaladj be a hegesztőműhelybe, és hozz egy vödör vizet!
Úgy is lett, s rövid úton sikerült eloltani a rakoncátlan tüzet a létező legkorszerűtlenebb eszközzel. Ahogy ilyenkor lenni szokott még maradtak füstölgő rongydarabok a tett helyszínén, amelyeket nemes egyszerűséggel egyszerűen eltapostunk! Győztünk!
Természetesen a tűzoltóságra jelentést küldött a megbízott kolléga, amelyben az igazat írta le: bemutató komolyságát az is jellemezte, hogy három porral- oltó készüléket is felhasználtunk a megfelelő szintű gyakorlás érdekében. A tüzet az előírásoknak megfelelően sikeresen leküzdöttük, megemlítette továbbá még azt is, hogy tűzvédelmi biztosításként homokot és vizet is odakészítettünk...!
"No, ez derék" - gondolhatták a parancsnokságon, van olyan iskola, amelyik komolyan veszi a tűzrendészeti előírásokat a szocialista vagyonvédelem szellemében!

Valamire mégis csak jó volt ez a felemás porral- oltási gyakorlat, mert a következő tanév szeptemberi kezdésére minden helységben a rendszeresítettünk a szemétláda, a szemeteslapát, és a söprű mellé egy felmosó vödörnek kinevezett tűzoltó-készséget, közel a vízcsaphoz, mert ki tudja...(?), az ördög nem alszik, a vödör meg már bizonyított ugyebár? A falakon csillogó-villogó snájdig halonnal oltó készülékeket pedig még nem volt szerencsénk kipróbálni...!

 *******************   *******************

5. A BICIKLIS

Heim Károly regénye folytatásokban. (Negyedik fejezet, első rész)

 A Zöldszemű Szörny.
Heim Károly

        A Petőfi és a Táncsics utca gyerekei többnyire a két egymást merőlegesen keresztező utca alkotta kis téren játszottak a Jakabék portája előtt. Ipiapacsoztak, fogócskáztak, szabadítóztak, ugróköteleztek mikor mihez volt kedvük. Mindig zsibongtak, zsivajoztak, nevetgéltek késő estig. Ezen az estén éppen a két gyerek hajtotta ugrókötéllel játszottak. A legmagasabb gyerekek a Borsos Annus és a Szentes Imi forgatták fáradhatatlanul egyenletesen a kötelet. Annus kántálta a vezénylő versikét. A többi gyerek libasorba rendeződve feszülten várta, hogy rájuk kerüljön a sor.

 -        Mackó, mackó ugorj be!
 -        Ugorjál, forogjál, nyújtsd ki a lábad
 -        Érintsd meg a földet, guggoljál, egy lábazzál, ugorjál!
 -        Mackó, mackó ugorj ki!

Vezényelte a kötél forgásának ütemére pontosan és a gyerekek önfeledten izzadtan teljesítették rendre az utasításait, hogy aztán újból a feladat végrehajtására várakozók sorának a végére álljanak. Így folytatódott a játék hosszú-hosszú órákon át. Csak néha-néha szaladt ki valamelyik felháborodott bányászfeleség, aki a lármát elunta.

-        Menjetek a rétre játszani mihaszna kölykei! Az uramat éjszakára viszi a Nylon kocsi Zobákra a bányába dolgozni. Hagyjátok már abba a zsivajozást, hadd aludjon még egy órácskát!
           Ma azonban szombat lévén. Senki sem zavarta meg a játékukat. Ma este a ház előtti padjaikon ülve hangosan beszélgetve, nevetgélve ücsörögtek a vénasszonyok a gyerekek játékát figyelve.
 -       Igen ügyesen ugrál ez a Karcsi gyerek, ne! Igaz-e komám asszony? – Nyugtázták egymás között, ha jól sikerül a gyakorlat. Ha meg eltévesztette valamelyikük:
 -         Na, nézd már Márink! Úgy ugrál ez az Imre, mint egy bakkecske!
 -         Úgy keresztanyám pontosan úgy! Aztán még a lábai is folyvást összeakadnak, ne!
 -         Odanézz, te Mári most meg elhasal a porban!

Ezen aztán hangosan és hosszan kellett kacagni. Mi tagadás volt is min mulatni, mert igen mókás dolog mid az, ami megesett. A nagydarab gyerek izzadtan zuhant a porba amint a rossz ütemben felugró fiú mindkét lábát kiütötte alóla a vastag kötél és ő izzadtan vágódott testének teljes hosszában a bokáig érő porba és sárosan szutykosan próbálta újra álló helyzetbe küzdeni magát. Az Anti és az Irénke a kisház ablakából figyelte a vidáman játszó gyerekeket.

-         Csak nekünk nem ad gyereket az Isten Anti. – Szólalt meg elkeseredetten, könnyes szemmel a fiatalasszony. – Megint nem sikerült.
 -         Ha nem sikerült most sem, majd sikerül legközelebb kicsim. – Nyugtatta a fiú. – Ha meg még akkor sem, akkor elmegyünk újból a doktorhoz. Csak megmondja ő végül, hogy mi a baj. Csak legyél te is türelmes előbb-utóbb biztosan sikerül.
 -         Nem tudom Anti, már négy éve egyre csak várjuk és hónapról hónapra csalódni kell. Már mindenki mirajtunk gúnyolódik! A Gazsi egyre csak azt hajtogatja, ahányszor csak találkozunk, hogy másik kakas kellene neked hugi, mert ez a mostani nem ért rendesen a benderészéshez! Ugyan hagyjad csak azt te fiam! Teszi hozzá anyám, ha ő is ott van. Miért pontosan ahhoz értene, amikor semmi máshoz sem ért azon a fránya biciklin kívül. Nagyon bánt már engemet, hogy folyvást kikacagnak tégedet.
 -         Nem kell azzal törődni kicsim, hogy ők gúnyolódnak! A fontos az, hogy legyen már nekünk is egy ilyen kacagó viháncoló kicsink, mint amilyenek ezek is itt kinn az utcán.

Próbálkoztak, hát szorgalmasan tovább, de csak nem jött a nagyon várt utód. Bejárták a környék híres orvosait és azok nem találtak egyikükben sem semmi féle hibát. Ők meg újra bizakodtak, de hiába a szép föld és hiába a jó mag kettőjük fövenye minden erőlködésük ellenére is mindannyiszor bevetetlen maradt.

  -         Anti bácsi! Anti bácsi! Nézze mit találtam! – Szentes Imi egy második világháborús hatlövetű kicsi forgópisztolyt tartott a kezében. Egykor volt sebtében megmunkált pisztoly volt az. Fanyelét már régen megették a szúk. Vas vázát milliméter vastagon fedte a rozsda. Négy még meglévő tölténye zölden mutatta hüvelyét. Csak az ólomfejek szürkéllettek sértetlenül az egész tákolmányban.
 -         Szép darab. – Válaszolta rá ő. – Még nem is láttam ilyet.
 -         Áztattam már petrolba. Sikáltam már homokkal. Nem működik. Mit tegyek még vele?
 -         Add csak ide Imi hadd nézzem! – Kézbe vette és körbe forgatta a fegyvert. – Van-e egy kalapácsod kérdezte végül.

A lelkes gyerek szaladt és egy nagyfejű suszterkalapáccsal tért meg.

-      Jó lesz-e ez Anti bátyám? – Kérdezte a gyerek.
 -     Jó hát! – válaszolta rá. - Meséld csak hol találtad? Lehet, hogy lesz ott még másik is!

Amíg a gyerek beszélt ő a portát kutatta. Kereste talál-e biztonságos helyet, ahol a veszélyes tárgyat megsemmisítheti. A gyerek csacsogott és szaladgált egyre körbe-körbe az udvaron. Mutatta egyre a ház messzi helyeit, ahol újabb kincsekre akadhadnának. 

-         Na, ez jó lesz!

Állapodott meg Anti a libák itatására szolgáló vályúnál. Magasra emelte a rossznyelű kalapácsot és szemét résnyire vonva félősen, de minden erejét beleadva lesújtott. Lesújtott egyszer és a tár kifordult rozsdás foglalatából. Ütött másodszor is és a töltények szertegurultak. Imi akkora ért vissza készséges útjáról, amikor a vályút az egykor volt ölőszerszám mostanra rozsdás semmire sem való darabkáinak halmocskája töltötte fel. Akkorra ért vissza, amikor a féltő szeretet kalapácsa már semmire sem való darabkákká zúzott széjjel huzagolt csövet egykor volt könnyen kattanó ölni csinált kakast. Imi sírva fakadt tegnap volt kincseinek romjait látva. Innentől fogva ők ketten Kozma Anti és Szentes Imre többé az egykor volt bizalmasok sohasem lettek jó barátok.

     Anti sohasem volt jó táncos. Kettőt jobbra kettőt balra ennyi volt csak a tánctudása. Izzadt fújtatott, amikor a vajgyár báljain mulattak. Neki szenvedés volt az összes mulatós este. Irénke meg repült a főmérnök az igazgató karján. Ő ösztönösen követte a művelt táncosok bonyolult lépéseit. A csa-csa-csa a rumba a fox a keringő vagy a tangó is mindegy volt neki. Érezte vérében a ritmust és követte partnerét. Repült szárnyalt táncosai karján. Irénke szerette ezeket a bálokat. Anti meg kínlódott a mulattságokon. Mégis minden alkalommal elkísérte feleségét. Eleiben még büszke is volt rá, hogy az ő asszonykáját kéri táncra minden főnök. Később már szenvedett tőle. Álmaiban arra riadt sokszor, hogy a Lendvai Anti bácsi a főmérnök ragadja el a kedvesét tőle egy angolkeringőjükben összefonódva.

-         Irénkém szeretsz te még engem? – Kérdezte ilyenkor álmából felriadva reggel.
 -         Mi van?
 -         Szeretsz még kicsim?
 -         Gyere te mamlasz! Hát persze, hogy szeretlek.

           Jegyezd meg barátom, hogy minden asszony kurva! Ezt a sommás kijelentést Györfi Dezső a Nagymányoki bányász tette, aki saját bevallása szerint igencsak ráfázott arra, hogy vakon bízott gyönyörű feleségében. Bonyhádon az SZTK-ban találkoztak és igen hamar megbarátkoztak. Dezső vagy tíz évvel volt idősebb társánál. Ezen a napon kivételesen nem biciklivel tekert be Bonyhádra, hanem busszal utazott Anti. A fülészetre küldte a Nagymányoki doki, aki a Majosiakat is gyógyította, mert a fiú pár napja már igen szédelgett. A füle amúgy is pattogott, a hangok meg olyanok voltak benne, mintha mindenki a víz alól szólna hozzá.

-         Tudod barátom az én volt feleségem a Berta nagyon szép és kimondottan csinos asszony volt. Dolgoznia sem kellett, mert igen jól megfizetett engem a Mányoki bánya. Csapatvezető vájár voltam én ott és a brigádom minden héten fenn volt a dicsőségtáblán. Többnyire mi jövesztettük a legtöbb szenet. Én három műszakban vájtam a szenet. Az asszony csak a lányokat vitte eleinte az óvodába aztán, ahogy cseperedtek az iskolába. Megfőzte az ebédet elkészítette a vacsorát. Tanult a lányokkal, ha kellett. A kertbe sem igen járt ki. Azt is én kapáltam én ültettem be mindenféle növénnyel. Én öntöztem, ha kellett és én ástam fel egyedül minden őszön és tavaszon. Ő csak a paradicsomot vagy a paprikát ment leszedni, amikor a reggelihez vagy az ebédhez kellett a kertből valami neki. Tudod barátom nekem a munka a család és kert volt a mindenem. Kocsmába nem igen jártam, mint a többi bányász. Csúfoltak is a társaim, hogy nem merek az asszony nélkül még oda se elmenni. Tudod ugye, hogy a bányászok igen jól keresnek. Meg kell hagyni azt is, hogy minden nap az életükkel játszanak, amikor leviszi őket a kas több száz méterre a föld alá. A főték recsegnek-ropognak a fejük felett. Sohasem tudni mikor tör be a víz, mikor robban a gáz. Egész műszak alatt ebben a nagy-nagy feszültségben élnek. Ezt a feszültséget vezetik le legtöbben a kocsmában. Mit bánom én igyanak, ha nekik úgy jó, csak nekem hagyjanak békét. Nem mondom én is szívesen legurítok néha egy-egy korsóval, vagy lenyomok reggelenként olykor-olykor egy-egy felest, de csak vasárnaponként vagy a foci meccseken. Én a műszak után mindig egyből haza mentem. Mi csak a presszóba jártunk olykor az asszonnyal. Akkor is azért, mert az asszony erősen kapacitált. Tudod inkább úgy volt, hogy ő le szeretett volna menni a presszóba a barátnőivel beszélgetni, pletykálkodni, megmutatni az újruháját én meg elkísértem. Tudod, amikor végigmentünk az utcán minden férfi megfordult utána. Mindegyiknek csorgott a nyála utána. Ő ezt megérezte és igencsak élvezte. Én meg úgy voltam vele, hogy kacérkodjon csak, ha ez örömöt szerez neki. Nincsen abban semmi, ha billegeti magát a férfiaknak. Én is szívesen megnézegetem a csinos asszonyokat a szép fiatal lányokat.  Gondolatban még meg is rontom őket. Akkor ő ez a gyönyörűség, akit az úr az emberek legszebbjének teremtett miért ne mutogathatná magát? Mutogassa csak, gondoltam én, ha már az úr ilyen szépnek teremtette, azt biztosan azért tette, hogy gyönyörködtesse vele a férfiakat. Nem is volt ezzel semmi baj, amíg csak velem bújt az ágyba. A baj csak akkor kezdődött, amikor a Kozák Pista gyerek megjött Székesfehérvárról, vagy valahonnan onnan az ország közepéből. Ott inaskodott. Parkettázónak meg ácsnak tanult. Azt hallottam, hogy igen jó szakembert csináltak ott belőle és ez biztosan igaz is, mert a Hintershidt Jakab tudod, az a maszek ács Majoson nem vesz ám akárkit maga mellé. A Pista gyerek meg az óta, hogy megjött onnan valahonnan fentről nála dolgozik. Szóval, ahogy megtért a szomszédba ez a Pista gyerek az én Bertám egyre csak azt mondogatta, hogy micsoda jóképű fiatalemberré cseperedett ez a gyerek. Biztosan másképpen gondolkodnak a szépségről az asszonyok, mint én gondoltam magamban, mert én akárhogy is figyeltem semmi különöset sem tudtam felfedezni benne. Nem volt csúnya az igaz, de én egyetlen csapással agyonsújthattam volna. Talán egy fejjel is alacsonyabb nálam. Olyan barna bőrű szőke hullámos hajú kékszemű izmos forma legényke. Nem hittem én anyámnak, de a szomszéd Müller Rézi néninek sem, amikor mondogatni kezdték, hogy sokat jár hozzánk az a Pista gyerek. Tudod, nagyon szeretem én a szabad időmben a történelmi könyveket olvasni. Van is belőlük jó sok a polcainkon. Van Passuth Lászlótól, Hegedűs Gézától, Jókaitól meg a csuda tudja még ki mindenkitől. Még Zsukov marsalltól is megvan az Emlékek Gondolatok című. Az a Második világháborúról szól. Szóval ez a Pista gyerek is bolondja a történelemnek akárcsak én. Tőlem szokta kölcsönkérni a könyveket. Amikor visszahozza, akkor órákon át a könyvekben megírt eseményeket, dolgokat szoktuk olykor késő éjszakáig átbeszélni. Egészen jól összebarátkoztunk vele. Gondoltam én, hogy a könyveket hozza-viszi akkor is, amikor nem vagyok otthon. Nem tudom én, hogy te hogy vagy vele, de én belém, amikor sokat mondták csak beköltözött a kisördög. Kezdtem figyelgetni az asszonyt. Kérdezgettem, hogy van-e valami, amit el szeretne mesélni? Egyből támadó lett és én ettől fogtam gyanút. Nem is firtattam tovább. Következő héten, amikor éjszakára mentem dolgozni keddre szabadságot kértem. Csodálkozott is mindenki, mert olyan még nem volt, hogy egy napra vettem volna ki szabadságot. Úgy csináltam, mintha dolgozni mennék. Becsomagoltam az uzsonnát, összekészítettem a motyómat és neki indultam a bányába vezető útnak. Hogy az idegességemet csillapítsam olyasmit tettem, amit még soha. Bementem a házunktól jó messze levő kocsmába és egymás után töltöttem magamba a feleseket. Mivel nem szoktam az italhoz, jó mártósan támolyogtam úgy éjfél körül haza. Csendes volt a ház. Én mindenesetre magamhoz vettem a kisbaltát a fészer alatt úgy nyitottam a házba amennyire képes voltam rá olyan állapotban csendesen. Igaza volt anyámnak és igaza volt a Rézi néninek. Az én Gyönyörű feleségem ott feküdt az én ágyamban azzal a nyikhaj gyerekkel. Ott hortyogtak békésen egymást átölelve az én ágyamban színtiszta meztelen. Bizony isten mondom, hogy én azzal a szándékkal vittem magammal a baltát, hogy agyoncsapom mind a kettőt, ha együtt találom őket. Most, hogy megláttam őket ilyen szépen nyugodtan szuszogva, egymást átölelve békésen aludni kicsúszott a gyilkolásra szánt szerszám a kezemből és sírva kirohantam a konyhába. Írtam egy levelet az asszonynak, hogy többet nem akarom látni. Megírtam, hogy másnap tízre jövök haza. Megírtam benne, hogy addig szedje össze a holmiját és tűnjön el a házamból. Elköltözött. Sokáig nem is tudtam, hogy hova. Mostanában írogatja a leveleit, hogy fogadjam vissza, mert ő csak megbotlott, de higgyem el neki, hogy ő rajtam kívül sohasem szeretett senkit. A Pista gyerek csak játék volt neki írja. Én meg nem is tudom, hogy mit tegyek. Nagyon-nagyon fájt, hogy megcsalt, de most, hogy nincsen körülöttem, hiányzik a kacagása. Most, hogy egyedül fekszem le, hiányzik a cirógatása, a babusgatása. Még a Pista gyerek is hiányzik, mert nincsen, akivel megbeszélgethetném azokat a francos könyveket. Volt valami sokat tudó ember és az azt mondta valamikor biztosan nagyon régen, mert a bölcs emberek mind régen éltek, hogy rossz vele, de még rosszabb nélküle. Igaza volt! Bizony igaza, mert én most ezt a fajta életet élem. Mert most még vele se menne az élet, de nélküle meg nem vagyok semmi.
 -         Nem tudom, hogy mondhatok-e valamit Dezső?
 -         Ne mondjál te semmit barátom! Ne mondjál semmit, csak figyelj, ha jót akarsz! Előzd meg az olyan nagy bajt, mint amibe én is belekerültem. Nekem egyre csak az jár az agyamban, hogy, ha hamarabb gyanakodtam volna megelőzhettem volna a bajt. Mint mondtam neked minden asszony kurva! Figyelni kell, hát őket! Nem szabad nekik alkalmat hagyni, hogy mással összeszűrjék a levet. Ha jól hallom téged szólítanak Anti! Remélem, találkozunk máskor is. Jó volt veled beszélni.
 -         Remélem én is, hogy találkozunk még és biztos vagyok benne, hogy az, az alkalom sokkal vidámabb lesz ennél a mostaninál!

Összefutottak olykor-olykor buszon meg orvosnál, de sohasem beszélgettek többet. Mintha szégyellték volna, hogy tudják egymás titkait. Ettől a naptól kezdve nem csak a Lendvairól a főmérnökről álmodott éjjelente. A csak olykor-olykor látott Kozák Pista is ölelgette a feleségét lázálmaiban. Sokszor arra riadt, hogy a Lajos a Miklós Gábor kelekótya juhászbojtárja ölelgeti az asszonykáját. Máskor meg arra riadt nagy izzadtan, hogy az Illám Pista szalad át a ragyogó nyári tarkavirágú réten szellőkönnyű léptekkel és a kacagó Irénkét tartja könnyedén a karjában. Az Irénke meg boldogan fogja át kicsi kezével a nyakát. Öleli álmában a Pistát az asszony. Boldogan kacag és fehér ruhájának uszálya messze lobog utána amint a Pista könnyedén szökellve libben át pehelykönnyű terhével a széles medrű patak felett. Álmából felriadva izzadtan felkönyökölve figyeli hajnalig asszonyát ilyenkor. Amikor szép felesége ráemeli az álomból éppen, hogy csak kiszabadított még homályosan pislogó, de máris mosolygós fényes zöld szemét, mindig csak annyit kérdez tőle:

-         Szeretsz-e még engem Irénkém?
 -         Hát, persze, hogy szeretlek, te nagy mamlasz! Mondd Antim! Te tényleg nem tudod ezt? – Válaszolja rá az asszony mindannyiszor.

Irénke hiába törte a fejét sohasem jött rá, hogy a férje mi végre zaklatja folyton hajnalonta ezzel a hülyeséggel. Csak megunja előbb utóbb zárta le a kérdést magában és kipattant az ágyból.

-         Süssek rántottát reggelire?
 -         Süssél Irénkém! És egy jó nagy bögre tejet is kérek mellé!

Felelte rá Anti habos arccal kezében borotvával.

     Hova tolhatja Teleki Jani bátyám azt a talicskát? Morfondírozott magában Anti. Kicsit elmaradt Bonyhádon, mert könyveket válogatott magának a könyvesboltban műszak után. Jani bácsi gyalog vágott neki a földesnek, amikor a műszakjuk véget ért. Nem sokat időzhetett ő sem otthon morfondírozott magában. Éppen csak bekaphatott valami ebéd félét, gyorsan átváltotta a ruháját kapta a talicskát aztán már fordult is vissza Bonyhád felé. Fürgén lépked az öreg az egyszer biztos. Jegyezte meg magában elégedetten. Éppen itt tartott a gondolataiban mikor egymás mellé értek.

-         Hova-hova Jani bácsi? Én még haza sem értem maga meg már visszafelé igyekszik? Csak nem még egy sichtát akar lenyomni?
 -         De bizony azt csak nem a gyárban. Már régebben kinéztem magamnak itt az út mellett egy szép nagy akáctuskót azt megyek kiszabadítani a földből. Szépen felhasogatom, összedarabolom az lesz a téli tüzelő. Én már évek óta azzal fűtök. Nincs is olyan tüzelő, ami nagyobb meleget adna, mint a jól kiszáradt akáctuskó.
 -         Az biztosan igaz, de igencsak meg kell dolgozni annak a melegéért.
 -         Szó, ami szó nem adja könnyen magát. Tudod, hogy van az, a gyakorlat teszi a mestert a tuskóhasításban is, mint minden másban. Annyi tuskót ástam én már ki a földből meg annyit hasítottam én már széjjel, hogy csak ránézek, és már tudom is hol kell ásni. Ha meg kiszabadult a földből Már ütöm is a legjobb helyre az ékeket. Pontosan oda, ahol a legjobban fáj neki, ahol a legjobban hasad.
 -         Aztán sokáig kell még menni érte?
 -         Nem már itt is van! Pontosan azon tartod a lábadat.
 -         Ez bizony jókora fát tarthatott. Kell, vagy két nap mire ezt megássa meg széthasogatja Jani bátyám!
 -         Négy óra. Talán öt. Mondtam, hogy gyakorlat teszi a mestert. Én meg már évek óta gyakorlom ezt a mesterséget.
 -         Segítenék én magának Jani bátyám, de megígértem a feleségemnek, hogy sietek haza, de szívesen visszajövők egy pár óra múlva és segítek kifordítani ezt a nagy tuskót a földből, mert az még magának sem fog sikerülni egyedül.
 -         Persze szaladjál csak fiam, mert az ilyen csinos asszonykákra kell is vigyázni! Az én Evicámat már nem akarja senki sem ellopni tőlem! A tied meg még erősen veszélyeztetett. Az én asszonyom nagyon csinos még most is az igaz! Még öt gyerek után is, megvan a formája, de nem vágyik ő már mások simogatásra. Még az enyém is sok neki. Az olyan csinos fiatalkákat, mint amilyen a te Irénkéd is, azokat kell babusgatni. Azokat, kell nap, mint nap cirógatni, mert, ha nem teszed, arra riadsz egy napon, hogy más már megtette helyetted. Szaladjál, hát fiam és cirógassad, nehogy lekéss! Ami meg a tuskót illeti, azzal ne legyen gondod egy szál se fiam. Köszönöm, hogy segíteni akarsz, de megszoktam én már, hogy egyedül dolgozom! Kiszedtem én már ettől sokkal nagyobbakat is egyedül a gödörből. Nem tudom említem-e már, hogy gyakorlat teszi a mestert?
 -         Hát akkor jó munkát mester elvtárs!
 -         Ne elvtársazzál te engemet hallod-e, mert utánad megyek ezzel a nagykalapáccsal! Na, gyere csak közelebb hallod-e? Mondok neked egy viccet, de azt úgy kell ám mesélni, hogy más meg ne hallja. Szóval még abban a világban, amikor a Rákosi volt az úr ott dolgozott nála az én egyik nagynéném. Ott volt nála szolgáló vagy micsoda. Rákosi apánk meg fürdött a kádban. Ahogy ott áztatta magát a nagy habos vízben egyszer csak zutty kicsúszott a kezéből a szappan. Ő meg alábukott a vízbe, hogy megkeresse, azt a fránya szappant mielőtt még teljesen elázna. Ahogy ott matatott a víz alatt, csak a feneke tornyosodott ki magasan. Ekkorra már nagyon kellett volna sietniük mármint a Rákosinak meg a feleségének. Az asszony meg még kenegette magát. Rászólt, hát a rokonomra, hogy menjél már be Matild és sürgesd meg az uramat, hogy siessen azzal a fürdéssel, mert a végén még elkésünk. A mi Matildunk meg benyit a fürdőszobába és ott látja a Rákosi apánk fenekét kikelni a habokból! Szörnyen megijedt, mert nem tudta mire vélni a dolgot! Ilyen oldaláról ugyanis még sohasem látta őt eddig. Nagyságos asszony, nagyságos asszony jöjjön gyorsan, jöjjön gyorsan, (Kiabálta szegény Matildkánk ijedtségében csaknem halálra válva!)  mert a méltóságos Rákosi elvtársnak kettéhasadt a feje! Az alacsony csupa izom, csupa ín emberke hangos nevetését messze vitte a biciklire kapott fiú után a szél. Még akkor is hallani vélte az erős fejszecsapások hangjától kísérve, amikor a házuk előtt ügyes tempóval lepattant a biciklijéről.

           Anti egész nap a volt mesterével folytatott beszélgetésén törte a fejét. Nem tudta mire vélni az idős ember tanácsát, hogy menjen haza és simogassa asszonykáját, mert ha ő nem teszi, megteszi majd más. Ugyan ki simogatná, becézgetné az ő feleségét? Mi az, hogy ki simogatná? Inkább úgy tedd fel a kérdést magadnak te bolond, hogy melyik az a férfi, aki nem fogadná szívesen a gyönyörű feleséged becézgetését. Ugye, hogy nincsen olyan? Talán tud is valamit az öreg, hogy ilyen nyíltan figyelmeztetett, vagy csak járatta a száját? Csak heccelt, mint a többi ökör szokott, vagy féltett és szeretetből intett, hogy figyelj oda fiam, mert most még talán nem késő? Csak általánosságokat mondott-e vagy tényeket? Jaj, Anti te igen bölcs megfontolt embernek tartottad a Jani bácsit már inas korodban is! Megfogadtad öreg mestered minden tanácsát és sohasem csalódtál benne. Tudod, hogy ő is szinte a fiának tekintett téged. Te meg ittad minden szavát, akár ha az apád lett volna! Miért nem hiszed hát, hogy most is tanítani akart, mint régen? Miért nem hiszed, hogy csak azért tanácsolta, hogy szaladjál az asszonykádhoz és szeresd és simogasd, mert tudja az a bölcs öreg, hogy az asszonyok azt szeretik? Miért nem hiszed, hogy azért tanácsolta, hogy becézgesd, ölelgesd, mert azt szeretné, hogy volt kedvenc tanítványa boldog legyen szerető felesége oldalán? Mondd mitől fészkelte be magát ez a gyomorszorító kellemetlen érzés az agyadba Anti? Láttad-e talán, hogy mással paterkázott az asszonykád? Vagy láttad talán, hogy másik férfival vihorászott? Ugye nem? Hát akkor mi végre az átvirrasztott, átizzadt éjszakák? Hülye ez a Dezső! Ő őrjített meg téged az orvosnál, az ő Bertájával, meg azzal a marhasággal, hogy minden asszony kurva. Már ott meg kellet volna neki mondanod, hogy bolondságokat beszél, mert egy asszony biztosan van, aki nem kurva és az a te feleséged! De te nem! Te csak lapultál, mint szar a gazban. Egyetlen szó egyetlen tiltakozás sem hagyta el a szádat. Most meg másra sem tudsz gondolni csak arra, hogy a te Irénkéd mindig és mindenkivel megcsal. Csak nem gondolod komolyan, hogy van miért aggódnod? Vigyázz rá inkább és szeresd, mint azt a Teleki Jani bácsi tanácsolta és akkor aludhatsz megint mélyen egész éjszaka. Ide ért végül gondolataiban és azt hitte, hogy véglegesen megnyugodott.

      A moziba mentek vasárnap este kézen fogva andalogva. Kora tavasz volt kellemesen langyos este. Az utcai lámpák sárgás fénye keringette körülöttük az árnyékukat. Csendes volt a falu. Csak néha szaladt el a kövesen egy-egy motor olykor-olykor egy-egy autó. Ilyenkor a kutyák egymásnak adták át ugatásukat végig a falun. A tornáclépcsőkön csókolózó szerelmeseket is inkább csak érezték inkább csak hallották, mint látták. Csak a kultúr meg a kocsma volt világos és zajos. A klubban zsivajoztak a fiatalok. Az ő hangjukat repítette ki a kultúr széles kapualján a csendesen lengedező szellő.

-     Bál lesz jövő szombaton este Anti. Igazán eljöhetnénk. – Mutatta Irénke a hirdetőtáblát, amire a ház programját is kirajzszögezték.
 -     Persze menjünk kicsim, ha kedved van hozzá. Látom a Nagymányoki zenekar az „Amor Jazz Band” játszik. Jók azok?
 -     Jók bizony! Hiszen te is ismered őket! Emlékszel ők játszottak a vajgyárban is. Te is dicsérted a dobosukat.
 -     Á, szóval ők azok? Jó az énekesük is nem csak a dobos. A szaxis meg a pisztonos is egészen jól fújja, amennyire én meg tudom állapítani persze.

Csak néhány csitri és kamasz álldogált a kapu alatt. Amikor ők oda értek illedelmesen köszöntek aztán csendben várták, hogy mikor ballagnak már végre tovább ezek az öregek. A kocsmában, amit mostanában kisvendéglőnek tituláltak, mint mindig most is nagy volt a zsivaj. A kapatosabb vendégek hangos éneklése keveredett a gépzenével az edények csörömpölésével a rex golyók csattogásával a jókedvűen beszélgetők kacagásával.

-         Nagy a jókedv odabenn! Nincs kedved bemenni Anti?
 -         Bemehetünk, ha akarod, de akkor lekéssük a vetítést! Te mondtad, hogy szeretnéd megnézni a Rákóczi Hadnagyát! Tudod ugye, hogy azt adják ma és ez az utolsó előadás?
 -         Tudom persze! Csak apám mondta, hogy nézzünk be mozi előtt! Meghív egy sörre. Nem fog megharagudni, ha nem megyünk be?
 -         Nem olyan ő, hogy megsértődjön. Meg aztán tudja jól, hogy nem vagyunk mi igazi kocsmába járók.

Tovább mentek. Már sűrű sorokban tolongtak lefelé a meredek lépcsőn az első előadás nézői. Hangosan köszöntek a távozók az udvaron várakozóknak aztán a szerelmesek kézen fogva a friss házasok egymásba karolva a régi családosok egymás mellett ballagva a nagyszülő korúak egymást pár lépésről követve mentek haza vagy a kocsmába. Néhányan megálltak a lépcső alján és a filmet tárgyalták izgatottan.

-         Ez biztosan jó film, mert úgy látom teltház volt. Szerbusz, Lajcsi! Jó volt a mozi? Érdemes megnézni? – Kérdezte Anti és kezet nyújtott barátjának, Szentes Lajosnak.
 -    Szerbusz, Anti! Nagyon jó volt. Neked is tetszeni fog. Örülünk, hogy láttunk benneteket igaz-e Margitkám? – Fordult a feleségéhez a fiatalember. - Mi megyünk is, mert anyámra hagytuk a gyerekeket aztán már nagyon unhatja őket. Jó szórakozást!

Már a megszokott helyükön ültek, amikor a Kiss Julis egy ismeretlen sötét bőrű fekete hajú fiatalember karján sétált be a terembe.

-       Na, nézzenek oda, micsoda jóképű udvarlója van ennek a Julisnak! Ezt vajon honnan szerezte?
 -         Ki ez a lány Irénkém? Még sohasem láttam a moziban.
 -       Egy padban ültünk az iskolában. Én is már régen találkoztam vele. Váraljára ment férjhez. Azóta nem találkoztunk, de ez a jóképű fiú, akivel most jött ez nem az ura. Nem bizony! A férje magas szőkés vörös hajú csupa szeplő ember volt. Az bizony! Na, majd faggatóra fogom én ezt a Julist, csak találkozzak vele!

A film nagyon jó volt! Izgalmas fordulatos. Anti mégis alig emlékezett valamire belőle. Az ő agyában egyre mélyebbre fúrta magát a féltékenység szúja. Egyre kínozta a lelkét, hogy mi volt az a nagy öröm, hogy mi volt az a nagy lelkesedés, amivel az asszonykája a Kiss Julis fiúját fogadta? Micsoda jóképű udvarlója van a mi Julisunknak. Dörömböltek egyre erősebben Anti dobhártyáján felesége szavai. Miért örült annyira annak a cigány képű legénynek? Csak nem ismerték egymást már régebbről? Rágta magát egyre. Agya tiltakozott a gyanúsítások a rágalmazások ellen, de a lelkébe már régen beleette magát, méghozzá kitörölhetetlenül a kétkedés csírája. Beleette bizony! Méghozzá, mélyen és minden eltelt nap keltegette és minden egyes óra öntözgette bensője kíncsíráját. Ő meg söpörte volna ki agyából felesége mondatát, űzte volna ki emlékezetéből a Julis fiújának képét irtotta volna ki szívéből a gyanút. De nem ment! Sehogyan sem sikerült. Szenvedett hát. Magába zárva bánatát! Újból álmatlanul hánykolódott az ágyban. Újból izzadtan riadt rémálmaiból hajnalonta. A különbség csak annyi volt, hogy ezen túl a Baladzsik Jóska ragadta vitte röpítette álmában az elrablójával készséges asszonyát. Újból kínlódott, mint a kutya. Mint később kiderült a Kiss Juliska és a Baladzsik Jóska tehénpásztornak szegődött el a faluba a TSZ tagok háztájiban nevelt marháinak őrzésére, legeltetetésére. Hangos ostordurrogtatással, élénk kürtszóval jelezték reggelente a falu gazdáinak, hogy csapják ki a teheneiket, borjaikat, mert megkezdődött a terelés. A falu felső végén a Mányok felőli oldalon a Hidegék portájánál kezdték minden reggel a gyűjtést és bele tellett egy jó óra hosszába is mire a falu alsó végéből, a Táncsics utcából is kihajtották az összes jószágot. Addigra már a nyolcvannál is több marhára duzzadt gulya végiglegelte a Fő a Rákóczi a Kossuth a Petőfi a Táncsics utca házai előtt kacsázó árkainak füvét. Az állatok a Kiserdő alatti réten csak rövid időt pihentek legelészve, hogy aztán újból nekiveselkedve tempósan folytassák útjukat fel az Ürgedombra aztán a Kupola melletti meredek és szűk szurdokon leereszkedve a Csergő tanya hídjain áthaladva megérkezzenek a Nagylegelőre. Juliskáéknak nem volt sok dolguk a csordával. Ők csak kísérték gyors lépteikkel a fürgén haladó jószágot. A terelést Baladzsik Jóska jól idomított kutyái végezték. Ha elkóborolt a csordától egy-egy marha Jóska csak füttyentett egyet és a kutyák örömmel hangosan csaholva szaladtak és már terelték is vidáman vissza a csordába az elkóborolt jószágot. A legelőn se akadt sok dolga a jószággal a pásztoroknak. A fák hűvösében töltötték szinte az egész napot. Ott költötték el a tarisznyából előhalászott szalonnát, vöröshagymát, paprikát, paradicsomot a szintén otthonról hozott kövér házikenyérrel. Julis megfőzte ebédre a magával hozott bográcsban a maguk és kutyák számára az ebédet. Jóska a jószágot figyelte

Folyt .köv.
 *******************   *******************


6. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL

Csötönyi Ágnes: MEGEMLÉKEZÉS

Édesanyám  Csötönyi  Pálné szül:Schweitzer Regina
    /1918.márc.9--1994.szept.1)   halálára írt vers
              
 JÉGBE FAGYOTT ŐSZIKÉK
                               
 Őszi rózsa nyílt,
 melyet annyira szerettél,
 mikor búcsú nélkül elmentél.
 De jéggé dermedt minden ,
 mint az örök léted,
 hová volt megérkezésed.
 Hol vagy, hol vagy ?
 Én egyre csak kereslek,
 hogy elmondhassam,
 mennyire szeretlek....

 De feleletet senki nem ad...
 Írta örök ,fájdalmas emlékezésként lányod:
          Gyöngyösiné Csötönyi Ágnes

..................................................
Jenei András

    




    Jenei András: Vércsék tánca



                        Emlékszel?

         A vércsék ott szitáltak felettünk,

           és nem törődve a fákkal 

            minden mást elfeledtünk.


         A fűszálak simogatták arcunk,
           s kezem kezedbe simulva

       győzelemre segített harcunk.

                                  Fájt!


A napfény eltűnt az árnyékban,
szelíden az arcodba néztem

és nem voltam egyedül a világban.

   Féltem!


Te rám néztél és észrevetted,
szemeim a vércséket leste,

de mégis ott voltam veled!

   Vérzem!


Együtt tűntek el valahol,
együtt szárnyaltak messzire.

Lelkem azóta fuldokol.

   Elmúlt?


Egymást elfeledtük.

Miért fakadok mégis sírva,

ha vércsék szitálnak felettünk?

   Emlékszel?

 ………………………………………………………

Peszeki Benkő Éva : Mit akarok

Tulajdonképpen nem tudom mit akarok

Egy hulló csillagot az éjszakában?

Vagy megsemmisülni a homályban?

Netán forró szerelmet,valaki karjában?


Tulajdonképpen telhetetlen vagyok!

 Mert mindent akarok!

 Félek hogy, kifutok az időből.
 ezért hajtok.
 Soha nem elég a szerelemből..
Tulajdonképpen mit akarok!
Újra felfedezni a fiatalságom?
 Érzéki  lelkem sok mindenre vágyik
Szeretve kijutni a világból!.


.......................................................................................

     Dombi Tinódy László:   Bánat
Dombi Tinódy László

           Álmok hullnak bennem,
             parkban, ősz elején.
      Könnycsepp ül szememben,
            harmat, ág peremén.


 ……………………………………………………..

        


   Dombi Tinódy László:  Itt vagy

                                                    Angyalként szálltál éjjel az égben,

        érzem, itt vagy a villamoson.

       Arcodat vélem látni a fényben,

         ébren, az álmom visszaoson.


          …………………………………………………...

Dombi Tinódy László:  Dallam a csendben

Nem volt az est különös,

városra terült a köd. 

Lusta felhők feküdtek,  

a néma házak között.


Az idő halkan repült,

a csendbe dallam vegyült. 

A szobájába léptem, 

Ő a zongoránál ült.


A lámpa ledér fénye, 

vágyva világította meg. 

Billentyűkön futottak,

fürge ujjú kis kezek.


Ölelte kék ruhája, 

öröme a mozdulat. 

Szoknyája lázzal libbent,

csodálva a combokat.


Elképzelve szép keblét,

elöntött a melegség. 

Elragadott magával,

eltöltött a reménység.


Befejezve játékát, 

mosolyogva nézett rám.

S kecsesen igazított,

bőréhez bújt lágy haján.


És hallottam a zenét,

csodálva barna szemét.

Odamentem remegve,

s megfogtam mindkét kezét.

 ………………………………………………………

Wessely Gábor: Vidám morbidák

Wessely Gábor
               Jelképes jubileum

                      Ötvenéves

                volna ma a bolha,

                  hogyha 49 éve

           el nem nyomták volna.

                          
                                ----- 


                       
                      


   Szép vég


                                                               Maca olyan erőd,

                                                          rámegy minden erőd!

                                                                            -----


Vízbe fúlt ember sóhaja


Hullám hullámmozgást végez.

A halál nem egészséges.

 ----


A test


Roppant furcsa dolog a test.

Megnő, fázik, szakállt ereszt,

vízben úszik, követ cipel…

Érzi: meghal… Mégse fut el.

 ----


Blamázs

Kettő darab garázsmester

elment sétálgatni egyszer.

Addig-addig sétálgattak,

míg a végén jól meghaltak.


Hogy megjött a garázsgazda,

azt a kettőt rajtakapta.

Mondta nekik: – Jól van srácok,

de most vissza a munkához!


– Ki hallott már ilyen blamázst!

Nyitva hagytátok a garázst!

A kuncsaftok idegesek,

nem tudják, mi van veletek.


– Ha legközelebb meghaltok,

jelezzétek, hogy hol vagytok!

Elpatkolni könnyen lehet; 

vevőt szerezni nehezebb!

----- 


Mi baj, szivar?


Egyik nap a hamutálca

sorsát szörnyen megutálta.

Kérdezte a szivar tőle:

mi váltotta ki belőle.


S hogy sirámát meghallgatta,

keserűen pöffent vissza:

– Te szenveded azt a létet,

amiben én porrá égek?!

---- 


Eunuch hattyúdala


Hatvan évet megéltem,

több mint felét herélten.

 ----

Balsejtelem


Ha nem sejthet jót az elme,

az az elme balsejtelme.



*******************   *******************



7. BEMUTATJUK..

                                                Steve Ford  festményei
Steve Ford

Steve Ford vagyok.
Magyarországon, Pécsen születtem 1959-ben.
Hat éves koromban kezdtem el rajzolni, 1987-ben festeni. Háromdimenziós, és faégetéses képeket készítek.
A festményeim olaj és acrylic festmények, harmonikus színekkel.
Amerikában élek, Los Angeles-ben.
A web oldalam: http://www.3dimensionarts.com/.
Remélem, tetszeni fognak a képeim.
Tisztelettel: Steve Ford

 A festőművész képeit megnézhetik a honlapján, és a magazinunk színes változatában, az interneten.
Coral sea

Illusion
Blue Moon

*******************   *******************

8. NOVELLÁRÓL NOVELLÁRA

Árvay Mária   sorozata:  Dorka történetek

       9. Ismeretlen ismerősök

 Viktor már alig várta, hogy lovagolhasson. Nagyon szerette a díjlovaglást, ami a ló és lovas összhangját, az állat idomítottságát, engedelmességét mutatja. Most is különböző gyakorlatokat csináltatott lovával. Gyönyörű idő volt, sütött a nap. Az időjárás is azt jelezte, hogy az élet szép, lovagolni csodálatos. A madarak vidáman csiripeltek, Viktor lova, Legény is felszabadultan dolgozott. Az edző, Feri is vígan osztogatta instrukcióit, mindenki boldog és elégedett volt.

Mielőtt véget ért volna az edzés, lépésben járatták a lovakat, hogy izmaikat ellazítsák, az izzadtságtól leszáradjanak kissé. Amint így lépésben lovagoltak, Feri így szólt Viktorhoz:

- Figyelj csak, ugye te meséltél nekem olyan lovas barátaidról, akik hogy is mondjam, nem egészségesek, mégis lovagolni tanulnak?
 - Igen, egyikük a húgom, Kitti, a barátnője, Dorka, s az egyik legjobb barátom, Laci.
 - Tudod, nagyon szeretném megismerni őket és az oktatóikat.
 - Tényleg? Milyen csodálatos lenne! A többiek mind arról ábrándoznak, hogy egyszer, mindannyian találkozunk!
 - Remek, nagy öröm ez számomra. Az ismerkedésnek szívből örülnék, meg tulajdonképpen a segítségeteket szeretném kérni.
 - A segítségünket? Mindannyiunkét? Miről lenne szó?
 - Tudod, van egy új lovasom. Vele kapcsolatban szeretném mindannyiótok tanácsát kérni.
 - Valami egészségügyi problémája van?
 - Nem vak, vagy mozgássérült, ha erre gondolsz. Nem testileg van problémája, nem olyan komoly a baj. Csupán tanácstalan vagyok, s tudom, hogy azok a lovas oktatók, akik sérült lovasokkal foglalkoznak, hamarabb találnak megoldást a problémára. Sőt, maguk a lovasok is elképzelhető, hogy tudnak segíteni, mert sokkal empatikusabbak, mint bárki más.
 - Remek, szerintem nagyon örülnek majd, ha segíthetnek, velem együtt, természetesen. Mikor és hol találkozzunk?
 - Lehetne itt a lovardában, mondjuk jövő vasárnap, fél háromkor? Ugyan is van egy kis meglepim a társaság számára, még neked sem mondom el.
 - Közlöm a remek hírt a többiekkel, szerintem össze tudjuk hozni a találkát, ismeretlen ismerősök!

Viktor, amikor közölte a hírt Dorkával és Kittivel, a lányok örömujjongásban törtek ki.
 - Ugye megmondtam! - kiáltotta Dorka. - Amit nagyon akarunk, az egyszer valóra válik! 
 - Istenem, de örülök! - kiáltotta Kitti is. - Most már csak az kellene, hogy mindannyian ráérjünk, egyik oktatónak se legyen programja.

Laci is fel volt dobva.

- A mi segítségünket is kérik? Ez is ritkaság, hogy a lovasok véleménye is számít. Már ezek szerint mi is fontosak vagyunk, a "lovas gárda" tagjai!

Izgatottan újságolták az oktatóknak a meghívást. Talán az égiek is akarták ezt a kis összejövetelt, mert senkinek nem volt külön más programja. Talán azért, mert vasárnap igazán jár egy szabadnap mindenkinek a kemény hétköznapok után.

Lássuk csak ki kicsoda tehát? Dorka oktatóját már nagyon jól ismerjük, ő Dóra. Kittié Andi, aki olyan jót beszélgetett kis lovasával a múltkor. Laci oktatója Karcsi, s Viktoré Feri.
 Nagy izgalommal készült mindenki a találkára, közösen úgy döntöttek, egy-egy szép lovas idézettel kedveskednek oktatóiknak.
 Olyan nehezen teltek a hétköznapok, mindenki alig várta a vasárnapot. Eljött végre ez a nap is.

- Vajon mi lehet a meglepetés? - kíváncsiskodott Kitti.
 - Nem tudom, nem közölték velem sem - mondta Viktor.
 - Talán ennyit sem kellett volna mondani, most furdalja az oldalamat, már egészen kilyukad - siránkozott Kitti.
 - Aki kíváncsi...
 - Nem baj, van mit várni - mondta Dorka. Kíváncsi vagyok, miben segíthetünk, na, meg a meglepire is!

Amikor a megbeszélt időben megjelent a kis csapat Ferinél, a "Lovas Himnusz" hangfoszlányait vitte feléjük a szél. Dorka, Kitti és az egész kis társaság kórusban énekelték a refrént és a versszakokat is.

Ezután megtörtént a kölcsönös bemutatkozás, kézfogás. Dorka örömmel állapította meg, hogy sem Feri, sem Karcsi, de még Andi kézfogása sem lagymatag, abban olyan vonakodás féle érezhető, megfogjam, ne fogjam? A kézfogásuk nem csapott át a másik végletbe, nem szorították meg, mintha satu közé akarták volna fogni, ami már fájdalmas, meg inkább az erőnlétet, fizikai fölényt mutatja. Ez a kézfogás határozott volt, mint ami tényleg azt sugallja: "örülök, hogy megismerhetlek, remélem a kapcsolatunk továbbra is megmarad, rajtam nem múlik!"
 Az idézeteknek külön örültek, mindenkinek sikerült valami személyre szóló mondatot találni.
 Mivel gyönyörű volt most is az idő, a székeket kivitték a szabadba, kört alkotva ültek le, így még felszabadultabb volt a kis csapat. Közben a lovakra is ráláttak, szemmel tarthatták őket. Az állatok is örültek a pihenőnek, eszegettek, vagy élvezték a napsütést, elégedetten horkantgattak.

- Feri, tulajdonképpen miben szeretnéd a tanácsunkat kérni? - érdeklődött Karcsi. - Ha tudunk, szívesen segítünk.
 - Ne haragudjatok, hogy csak így...
 - Ugyan már. A lovaglás egy összetett sport, ami két élőlényen múlik. Ha segíteni akarunk egymásnak, érdemes minden apróságot megosztanunk, hogy utána szép élményekben legyen részünk, nem igaz? - kérdezte Karcsi.
 - Úgy van, helyeseltek a többiek is. Csak bátran, mondd el, ami aggaszt!
 - Tudjátok, idáig nem tapasztaltam, amiről most beszélni fogok. Van egy új lovasom, Flóra, egy 10 év körüli kislány. Nemrég került hozzám, idáig élvezte is a lovaglást. Az utolsó pár alkalommal kezdtem neki mutogatni és tanítani az ügetést.
 - És?
 - Olyan félelmet látok a szemében, amit még soha nem tapasztaltam másoknál. Némi riadalom mindenkiben van eleinte, de itt... Megtörtént, hogy élesen felsikoltott, már attól féltem, hogy a ló megugrik alatta. Kért, szinte könyörgött, hogy lassítsunk, vagy álljunk meg, majdnem azt láttam rajta, hogy le akar szállni.
 - Azt mondod, hogy ez a szorongás csak az ügetéskor jelentkezett? - kérdezte Dóra.
 - Igen.
 - Lépésben nem félt vagy szorongott egyáltalán?
 - Nem, sőt nagyon élvezte a lovaglás minden pillanatát.
 - Talán, még nem tanulta meg a helyes ülést, s az egyensúllyal vannak problémák- gondolkodott hangosan Karcsi.
 - Milyen lovon kezdtétek el az ügetést? Nagyon kileng az állat háta? Lendületes az ügetése? - kérdezte Andi.
 - Ami az egyensúlyt és a helyes ülést illeti, folyamatosan korrigáljuk, gyakoroljuk, ez idáig nem jelentett problémát. Ami pedig a lovat illeti, lehet, hogy kissé kileng a háta, de más kezdő lovasoknál is ezt a lovat fogom be, mert nyugodt és kiegyensúlyozott, nem ijedős, és idáig senkinél nem mutatkoztak ezek az extrém félelmek.
 - Kérdezhetek valamit? - nyújtotta fel a kezét Dorka szólásra.
 - Nem suliban vagy, bátran mondd  csak, amit kigondoltál - mosolygott Feri.
 - Talán, történt vele korábban valami, pl. leesett valahonnan, valahonnan magasról, s a kellemetlen élményt nem felejtette még el.
 - Elképzelhető! Majd megpróbálom kifaggatni.
 - Az is lehet - mondta Kitti - hogy fél, mint mások az autóban, ha túl gyorsan mennek.
 - Vagy egyszerűen több időre van szüksége, amíg megszokja ezt a merőben más mozgást - mondta Laci. 
 - Ugye az ügetést is lehet fokozni? - kérdezte Dorka.
 - Persze - mondták az oktatók valamennyien.
 - Lehet, esetleg nagyon lassan indítani, éppen csak hogy meginduljon? Vagy, többet gyakoroltatni az élénkebb mozgást lépésben?
 - Ezek is remek elgondolások.
 - Kapaszkodni engeded? - kérdezte Andi.
 - Csak minimálisan, inkább nem.
 - Talán, ügetésnél hagyni kellene, persze nem görcsösen, de hadd legyen ott a keze, érezze a biztonságot.
 - Szédülésre nem panaszkodott? - kérdezte Dóra.
 - Nem mondott ilyesmit.
 - Tényleg, és mi van a könnyű ügetéssel? - kérdezte Karcsi.
 - Azt hiszem, próbálkoztunk vele, de nem sok sikerrel. Talán, túl korai volt még elkezdeni. Talán visszatérünk a kényelmes lépéshez, csináltatok még vele sok egyensúlyfejlesztő gyakorlatot, megpróbálom visszaadni neki az önbizalmát, s azt a lelkesedést, amit kezdetekben mutatott.
 - Ha továbbra is fennáll a félelme a későbbiekben is, s ha nem találod meg a lelki okokat, szakemberhez irányítanám- mondta Andi. Mint terapeuta így látatlanban nagyon nehéz nyilatkozni, de vannak szakemberek, akik segíthetnek megoldani a problémát, ezért is vannak a komoly orvosi felülvizsgálatok, mielőtt bárki sérült lovast felvennénk. Kitti is átesett ilyen vizsgálatokon, s mindent rendben találtak, kimondottan javasolták neki a lovaglást, mint terápiás foglalkozást, s mondhatom, rengeteget fejlődött.
 - Köszönöm, Andi! - mondta Kitti mosolyogva.
 - Dorka ugyan nem terápiás lovaglásban vesz részt nálam - mondta Dóra, de gyönyörűen halad, sokan példát vehetnek róla. Képzeljétek, mire vetemedtem!
 - Mire?
 - A haladó lovasaimnak bekötöm a szemét, így kell lóra szállniuk, s 15 percen keresztül futószárazunk.
 - Te jó ég! - kiáltotta Dorka, még a hátamon is végigfutott a hideg. Miért csinálod ezt, Dóra?
 - Ne félj, nem vagyok zsarnok. Amint valaki szédül, vagy kényelmetlenül érzi magát, azonnal lekerül a kötés a szeméről, de állíthatom neked, nagyon élvezik. Egyébként, miért csinálom? Mert rájöttem, hogy te maximálisan odafigyelsz arra, amit mondok neked. "Látóéknál" ez nem így működik. Sok minden eltereli a figyelmüket, elbámészkodnak, nem rám figyelnek. Most, bekötött szemmel, kénytelenek rám figyelni, s így a gyakorlatokat is pontosíthatom, a hibáikat korrigálhatom. Figyelnek rám, mert a hangom nyújt nekik biztonságot, meg ki vannak zárva a zavaró ingerek, mint régebben a lovaknál a szemellenzővel tették ugyanezt. Mindezt a te példádból okulva teszem, s érdekes kihívás nekem és a lovasoknak, egyaránt.

Dorka mosolygott, de ezt gondolta:

"Igen ám utána lekerül a kötés, s minden megy a régi kerékvágás szerint. De nálam, nincs kötés, ami lekerülhetne!"
 Ezt nem osztotta meg senkivel, de legjobb barátnője, Kitti megérezhetett valamit, mert megszorította Dorka kezét.

- Mindenesetre, nagyon köszönöm nektek az ötleteket, tanácsokat- mondta Feri. Igazán remek kis csapatot alkotunk így együtt. Megfogadom mindazt, amit mondtatok, s elsősorban nem leszek türelmetlen. Lehet, hogy minden jó lesz majd, csak Flórának több időre lesz szüksége. Nálam meg az a baj, hogy hozzá vagyok szokva a gyorsabb ütemű haladáshoz, mert nálam az eddigi lovasok ugrásszerűen fejlődtek. Türelem mindenekelőtt, ez a nap tanulsága, s köszönöm még egyszer a segítségeteket.
 - Szívesen, máskor is- mondták egybehangzóan a többiek.

Összetartásban az erő! Lehet, hogy majd mi is fogjuk kérni a segítségedet valamikor, s úgy fordulhatunk hozzád, mint barát a baráthoz!

- Várjatok, én még alig jutottam szóhoz! - mondta Viktor. Ferinek nagyon sokat köszönhetek! Nem haladtam én sem valami gyorsan, úgy látszik, Feri, ezt már elfelejtetted. Viszont, ez alkalomból szeretnék valamit közölni mindenkivel:

Lovas oktatónak szeretnék tanulni, s a napokban kaptam az értesítést, hogy felvételt nyertem! Ha nem Feri lett volna az oktatóm, nem szántam volna rá magam ilyen lépésre, de segíteni szeretnék másoknak, megismertetni a kezdő lovasokkal a lovaglás örömét!
Erre kitört a taps.
Kitti csak nézte a bátyját.

- Még velem sem voltál hajlandó ezt közölni? Te, te, te kópé?
 - Képzeld, kibírtam! - borzolta fel Kitti haját. S tudod, ha sikerül elvégeznem ezt a szakot, lehet, hogy terapeutának is tanulok majd, hogy segíthessek, mert a te példádból tanultam meg, milyen sokat ér a sport, mennyi kiskapu nyílik így meg a számotokra is!
 - Bravó, ezt meg kell ünnepelni! - kiáltotta Feri. - S most jön a meglepim, amit ígértem. Kocsikázni fogunk, mindannyian!
 - Velem mi lesz? - kérdezte Kitti.
 - Rád is gondoltam, ne félj! Tudtam, hogy jössz! Olyan fogatot állítok össze, ahova a kerekesszéket is fel lehet vinni, rögzíthető, na meg Andiék, s ha kell, bárki közrefog, nem lesz semmi baj, élvezheted szabadon!
 - Éljen, éljen, éljen! Lovak között szabadon!!!- tört ki Kittiből, s könnyes lett a szeme. Mindig erről ábrándoztam, hogy egyszer...

Pár perc múlva összeállt a kettes fogat: Legény és Király húzzák majd a fogatot.
 Dorkát is Kittit, no, meg Lacit is az oktatók közrefogták, s szép lassan megindult a fogat, Ferivel a bakon.

- Most lépésben megyünk, ugye? - kérdezte Dorka.
 - Igen - mondta Dóra.

- Nagyon jól hallani a négy ütemet: egy-két-há-négy, egy-két-há-négy!

Aztán a lépésből ügetés lett, Kitti szeme ragyogott a boldogságtól, Dorka, pedig belefeledkezett a patkók csattogásába: egy-két, egy-két, egy-két.

- Zene füleimnek, olyan megnyugtató, olyan kellemes, olyan egyenletes, olyan biztonságot adó.
 - Bár csak sohasem lenne ennek vége- sóhajtott Kitti. Nincs ennél csodálatosabb a világon!

Erre már senki nem szólt semmit, mert mindenki érezte ezt, s kár lett volna szóval megzavarni ezt a békét.

A patkók egyenletes csattogása az aszfalton betöltött mindent, s a gondolatok szabadon cikáztak az utasok fejében. Mindenki pompásan érezte magát, az ismeretlenek már nem idegenek többé, hanem ismerősök lettek, s remélhetőleg, nem ez volt az utolsó találkozásuk, s az ismeretség még szorosabbá válhat így. Az elfogadás, az egymásra találás, oktatók és lovasok, egészségesek és sérült emberek között, ha nem töri meg ezt a viszonyt semmi, erős lesz, a láncszemek nem szakadnak el, mert mindenkire szükség van. Az összetartozásnál pedig nincs nagyobb kincs.

 Árvay Mária

 *******************   *******************

9.  KÖZELÍT AZ ŐSZ. Őszi hangulatú versek.

Cs. Mayer Katalin: Ősz

Levelek arany tükrös 

repedéseiben keresem az Időt. 

Nyirkos ragyogásban kel fel a Nap.  

A lehullott levelek bárkaként 

viszik a fényt tovább a sóhajos 

ködös földön. 

Szántások felett száll fel 

a párafátyol s a gyönyör 
rögein át egy menekülő szarvas 
inal sebzetten az erdőbe 
hogy befogadja öle örökre.


...............................................................

Nagy Vendel:Vadászat

Reccsen a száraz ág,

Megtöri a csendet

Erdő sűrűjében

Zavarják a rendet.

Puska csöve kattan.

Bozótba menekíti 

Malacát a vadkan.

Bokorban csendesen
Reszket az őzgida,
Az anyja rejtette oda, 
Hogy túlélje az ivadék.
Míg  őt halk vágtával
Elnyeli a nyiladék.
Szarvasbika lépdel
Királyi kéjjel
Hátravetett fővel
Suhan át a réten.
Idegen illatát
Érzi a légben.
Varjak károgása
Jelzi a veszélyt
Futás, menekülés
Ad némi esélyt.
Az emberben
Nincs semmi alázat,
Mert az urak még
Mindig vadásznak.


                              2012  okt. 5

Megjegyzés:  A gemenci erdőben láttam...
 ……………………………………………………………....

   Gerencsér Hajnalka: A mecénás
Gerencsér Hajnalka

        Tavasszal sok magot

           Ültettél kertedbe.

        Kihajtottunk szépen

            Lelked örömére.


      Csíránkat sem hagytad

           Magukra te soha,

        Öntöztél, gondoztál,

            Mint igazi gazda.


Palántákká váltunk,

Nőttünk szépen, sorban

Te, a gondos kertész,

Lelkünket gondoztad.


Sütött a nap egyre,

Virágozni kezdtünk,

A legszebb pillangók

Repkedtek felettünk.


A méhecskék szívták

Édes nektárunkat,

Te örömmel óvtad

Szép virágainkat.


Virágunk nem nyílt már,

Eljött az ősz újra,

Magot szedtél rólunk,

Jövőnkre gondolva.



*******************   *******************



Horenka Erika
10. TŰNŐDÉSEIM

Horenka Erika

Jelige: kyra.angie

Országos irodalmi pályázat

Ez a való világ

„Csendet tanultam a beszédesektől, toleranciát a türelmetlenektől, kedvességet a durváktól.” (Khalil Gibran)

A 17. századi Angliában kezdték el használni a vallásgyakorlás, a vallási türelemmel kapcsolatosan a tolerancia fogalmát. Mára már ez kinőtte magát és szinte az élet egész területén „bele botlunk”. Legyen szó a szexuális beállítottságról, a drogpolitikáról vagy ép az emberi másságról/fogyatékosságról, hogy a családon belüli erőszakba torkolló „szerelemről” már ne is beszéljek. Engedje meg nekem a kedves olvasó, hogy mielőtt rátérnék a konkrét témára, egy-egy mondatban kifejtsem véleményem. 

Jómagam az „Élni és élni hagyni” jelmondatot, szlogent vallom és követem. Ezért borzasztóan bosszant, mikor valakit mássága (szexuális beállítottsága, fogyatékossága, származása stb.) miatt megaláznak, megbélyegeznek, sőt tovább megyek, tettlegesen bántalmaznak. Kinek mi köze van hozzá, hogy x emberke a saját nemének képviselőiből válassza ki a számára boldogságot hozót? Milyen jogon ítélkezünk és törünk pálcát a fejük fölött? Tehet arról az a fogyatékkal élő, hogy úgy született vagy az élete során úgy alakult az élete, hogy a „gép újraosztás” után maradandó, viszonylag állandó betegséget hozott számára? Nem igazán értem a Jehova tanúinak és egyéb vallási felekezetek tolakodó magatartását sem. Az oké, hogy tagokat toboroznak, de miért is nem fogadják el a nemet? Mégis türelemmel viseltetem irányukba. Mindenkinek ugyanis szuverén joga eldönteni, hogy kiben és miben hisz. Annyira igaznak bizonyul az a Mahatma Gandhitól származó idézet miszerint: “A szemet-szemért vakítja meg az egész világot.” 

A tolerancia manapság három hétköznapi jelentése „ismert”: elsősorban türelmességet jelent mások véleménye, nemzeti, etnikai és vallási hovatartozását és számos más dolgot illetően. Orvosi szempontból a szervezet ellenálló képességét, vagy gyógyszertűrő képességét értjük alatta. A műszaki életben a megadott méretektől, mennyiségtől, vagy minőségtől való megengedett legnagyobb eltérést jelenti.

Ahogyan az lenni szokott a hétköznapi szóhasználatban az ellentéte az intolerancia, azaz türelmetlenség valami iránt is gyakran használt. Bár meg kell jegyeznem, hogy manapság ami a vallási és a politikai nézetet illeti, túlszárnyalva a türelmetlenség fogalmát teljes elutasításként értelmezzük. Gondolok itt a zéró toleranciát hirdető drogpolitikára vagy rasszizmus elutasítására.
Mindezek után tereljük a tapasztalat síkjára a további fejtegetést. Megfigyelhető társadalmunkban a Fogyatékosságtól és a másságtól való félelem és elzárkózottság. Ami az esetek többségében intoleranciához vezet. Szomorú, de még mindig fellelhető az emberek többségénél hogy vagy félelemből vagy „butaságból”, de igyekszik jó messze elkerülni a fogyatékkal élő embert. Miért is van ez? Butaságból, mert egyesek még mindig azt hiszik, hogy a fogyatékosság, legyen szó a vakságról vagy a szellemi fogyatékosságról vagy épp az autizmusról, fertőző betegség. Ugye tudjuk, hogy ez nem így van? Egyszerűen arról van szó, hogy az egészséges ember nem tud mit kezdeni a másságot mutató emberrel. Hangoztatnak egyesek olyanokat, hogy felebaráti szeretet, esélyegyenlőség, empátia, szociális érzékenység stb. mégsem tudja, mit tud, mire képes az a vak ember? Hogyan kellene hozzászólni? Nem szeretnék általánosítani… Hogyan is tudhatná meg, ismerhetné meg az egészséges társadalom a sérült populációt, ha emberi mivoltában sem tisztelik, ha esélyt sem kap, hogy megmutathassa mire is képes… 34 vakon eltöltött év mondatja ezt velem.
Engem még anno arra tanítottak, hogy társadalmunkban vannak bizonyos erkölcsi, illem és magatartási szabályok, amiket illik betartani, gondozni és továbbadni. Minden ember tiszteletet érdemel, függetlenül bőre színétől vagy vallási hovatartozásától. Valamint, hogy udvariasan adjam át a közlekedési eszközön a helyem az időseknek vagy várandós hölgyeknek. Annyira más és élhetőbb lenne a világunk, ha a legalapvetőbbeket betartaná a többség vagy a társadalom egésze… 
Gondolok itt az alázatosságra, a belátásra, a türelemre, a figyelemre/udvariasságra vagy épp a kedvességre, tiszteletre, hosszasan sorolhatnám még a sort.
Kérdem én, hol van a tolerancia, mikor megkiabálják a vakvezető kutyás személyt, hogy nem szedte össze kutyája utcára lerakott „friss rakományát”? A történethez hozzá tartozik, hogy a megkiabáló, jól látó kis kutyás hölgy is elmulasztotta a kutyája utáni takarítást. Vagy hol a türelem, belátás, mikor azért szólják meg a vakvezető kutyást, mert nem sétáltatja a kutyát napjában háromszor? Továbbá hol a tolerancia, mikor a lépcsőházi lakók összefogva hatóságilag levetetik a vakvezető kutyáról a pergőt? (pergő=kutya nyakában lévő kis „csengő”) Holott szerintem az józan paraszti ésszel is belátható, hogy ha már nem látja a gazdája a kutyát, legalább a pergő segítségével hallja merre jár a „gőzt” kiengedő négylábú.
Abban az esetben hol van a türelem, mikor a vak nő igyekszik eleget tenni anyai és élettársi kötelezettségeinek, nem ritkán kiszolgálva a ház urát, de olykor előfordul, hogy korlátokba ütközik, és nem tudja vagy esetleg jóval lassabban tudja megcsinálni az „elvárt” és a vállalt feladatait. Igen tudom, most felmerül az olvasóban, hogy minek vállalt olyat, amivel nem tud megbirkózni. De miért ne vállalhatott volna, miért ne állíthatna különböző kihívásokat saját maga elé? Megmutatva ezzel magának és a nagyvilágnak, hogy igen is képesek vagyunk bizonyos dolgok elvégzésére, még ha kicsit lassabban is, de megküzdünk vele, feltéve, ha megkapjuk az esélyt, hogy bizonyíthassunk!
De bezzeg nekünk-vakoknak mindig és minden körülmények között türelmesnek, megengedőnek kell lennünk… Nem számít, ha úgy beszélnek az emberrel, mint ha hülyének nézik, ha levaksizzák, ha átverik vagy kihasználják hátrányos helyzetét…
Összegezve a mondandóm lényegét: fényt derítettem a tolerancia szó eredetére és jelentésére. Aztán felvetettem néhány sarkalatos vakvezető kutyás és vaksággal együtt járó problémát. Rendszerint tartózkodom az efféle „panaszkodástól”, mert ettől sem jobb nem lesz, sem a vakok szubpopulációjának „megítélésének” nem segít. De szükségesnek tartottam néhány példán keresztül konkretizálni mire is gondolok. Végezetül hadd zárjam egy megszívlelendő igazsággal: A nők hajlandók olykor-olykor szemet hunyni a szeretteik hibái felett, ami tudjuk sokszor hová vezet (megalázás, bántalmazás, öngyilkosság stb.). “Minden vitát megnyersz, amit el sem kezdesz.” (Dale Carnegie: Sikerkalauz).
2013. március 10.


*******************   *******************

11.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT

Soponyai Mihály rovata

TIPPEK A MAGAS VÉRNYOMÁS KEZELÉSÉRE 

  

Napsütéses napokon menjünk ki a szabadba, és napoztassuk az arcunkat, karjainkat. Napmentes időszakban járjunk szoláriumba. A legújabb tanulmányok szerint az UVB-sugarak hatása 6 héten belül csökkentette a megemelkedett vérnyomást. Az UVA-fény nem hozott sikert. Magyarázat: a D-vitamin, amelyet az emberi szervezet a napfény hatására termel, kontroll alatt tartja a vérnyomást. A D-vitamin-hiány megemeli a vérnyomást. 

Csökkentsük a só- és zsírfogyasztásunkat. 

Igyunk naponta háromszor egy csésze borsmentateát három héten keresztül. 

A feketekömény-olaj rendszeres bevétele folyékony olaj vagy kapszula formájában csökkentheti a magas vérnyomást. Szedjünk naponta 3 kapszulát vagy adjunk naponta háromszor egy csésze teába pár cseppet az olajból. 

A mediterrán népi gyógyászatból származik a következő házi gyógymód: 2 púpozott teáskanál apróra vágott, szárított olívalevelet negyed liter forró vízzel felöntünk, 10 percig lefedve állni hagyjuk, átszűrjük. 3 kipréselt fokhagymagerezd levét és 1 teáskanál mézet keverünk hozzá. 

Naponta háromszor lélegezzünk be mélyen az orrunkon keresztül, és szájon át nagyon lassan fújjuk ki a levegőt. Két hét múlva növeljük a gyakorlatot napi 5 alkalomra. 
Keverjünk össze 4 rész borsmentalevelet, 3 rész fagyöngyöt, 2 rész lóherét és 1 rész kamillavirágot. Az ebből a keverékből készült teát 10 percig hagyjuk állni lefedve. Naponta háromszor igyunk egy csészével. 
Együnk hetente 2-3 alkalommal 250 gramm makrélát. 
Az állóképességi sportok (kerékpározás, futás, úszás stb.) tartósan csökkentik a vérnyomást. 
A fokhagyma és a hagyma vérnyomáscsökkentő hatásúak. 
Állítsunk össze magunknak egy gyógynövényes párnát: egy marék bazsalikomot, negyed kiló lestyánt, fél kiló krizantémvirágot és angelikagyökeret töltsünk egy pamut zacskóba, és éjszakára tegyük a fejünk alá. 
Igyunk naponta egy pohár friss ananászlevet. 
2-2 fokhagymagerezdet, hagymát és citromot héjastól vágjunk össze, és 1 liter vízben főzzük 8 percig. Reggel és este igyunk belőle. 
Keverjünk össze 20-20 gramm fagyöngyöt és galagonyavirágot. Ebből egy evőkanálnyit öntsünk fel egy csésze forró vízzel, hagyjuk állni, szűrjük át, és minden nap igyunk belőle 1-2 csészével. 
Állítsuk át a táplálkozásunkat gyümölcsökben és zöldségekben gazdag étrendre. 
Korlátozzuk az alkoholfogyasztásunkat. 
Szokjunk le a dohányzásról. 
Az autogén tréning és a meditációs technikák segítenek megelőzni a magas vérnyomást. 
Vágjuk apróra a vörös zsálya gyökerét, adjuk egy átlátszó flakonba, és töltsük fel vörösborral. Meleg helyen hagyjuk állni egy hónapig, szűrjük le, és töltsük át egy sötét flakonba. Naponta reggel és este igyunk belőle. 
Kitűnő gyógyszermentes terápia magas vérnyomás ellen a nagyon meleg kádfürdő. Hetente kétszer egy teljes fürdő – mindez 3 héten keresztül – csodálatosan csökkenti a túl magas vérnyomást.


Soponyai Mihály

*******************   *******************

12.KÖNYVBEMUTATÓ

NAGY VENDEL: Ízes történetek - Irodalmi szakácskönyv

Régi családi receptek, és történetek a xx. századból

ELŐSZÓ - Ami jó lenne utószónak is.

   Előre szólok, hogy aki modern, salátás,öntetes, reform ételeket vár ebben a könyvben , már le is teheti ezt a recepturát, mert régi, és egészségtelennek mondott, de finom ételeket talál a régi időkből, minimum száz évvel ezelőtti nagyanyáink is főzték már ezeket az étkeket.

  Gyermekkorom óta - ami kimondani is borzasztó-  az elmúlt évszázad közepétől datálódik, ott sündörögtem a konyhában,nagyanyám, és édesanyám szoknyája körül, és lestem hogy mit, és hogyan csinálnak, mert nagyon érdekelt a dolog.

Később megengedték hogy segítsek, mert látták hogy érdeklődő vagyok, és praktikus is volt, mert lelkesen pucoltam a zöldségeket, krumplit, hagymát, gyalultam a tököt, káposztát, szeleteltem a paprikát.

Különösen kedveltem a sütemény sütéseket, kevertem a tojás sárgáját, vertem a habot, amihez erő, és türelem is kellett, addig ők tudtak mást csinálni, mert akkoriban kézzel kevertük a sütiket, és nem volt robotgépünk.

Aztán felnőttként kirándulásokon, szüreteken, tanya bulikban, pinceszereken én főztem  szenvedélyesen, örömmel, sokak megelégedésére.

Ezek általában bográcsos, egytálételek voltak, a pár literes bográcstól a nagy üstökig, minden méretben, létszámtól függően. Az ételek felét legalább meg lehet főzni bográcsban., és egyszerű alkalmatosságokon, ahogy  ez a későbbiekben kiderül ebből a könyvből.

Kezdve a faragott nyárstól, a borona tárcsán át egészen a márkás edényekig.


Azokat az ételeket írom le, amiket ellestem itthon, és aztán más szakácsoktól, bár volt mérlegünk, de soha nem használtuk, mert volt egy családi szabvány  amit megjegyeztem, az volt az AS szabvány:  Ahogy Sikerül...

Ahogy Sikerül. Mértékegységek:  A. S.  szabvány szerint.

Ízlés szerint.

A család szája íze szerint

Egy csipetnyi

egy késhegynyi

egy bögrényi

Egy össze marék

Amennyit fölvesz

Úgy gondolomra
kóstolásra


Szegény apám egyszer főzött életében, emlékszem ... borsót.

Kérdezték tőle, mit főz, azt felelte, ha sok leve lesz akkor levest, ha kevés akkor főzeléket.
Többé nem engedték be a konyhába, de nem is vágyott rá, és nem is volt rászorulva.

Ez a tudomány mifelénk kizárólag a nők kiváltsága volt, az akkori hierarchia szerint.


Még a hivatásos szakácsok sem főztek  otthon.

Anyám kakasdi sváblány volt, apám faddi bőgatyás magyar, így az ételeink is keveredtek a sváb, és a magyaros ételek között, s anyám amit nem ismert, vagy nem szeretett, azt nem, vagy csak ritkán főzte apám kedvéért, de ő akkkor sem evett belőle, ilyenek voltak a hal, a vad, a birka ételek, sajtok, pacal , és egyéb  extra  ételek, és így mi sem szerettük, mert nem ismertük, de a másik oldalon viszont ezek az ételek,voltak szokásban, és a jó paprika hazájában a paprikás étkek részesültek  előnyben.  A Duna parton is csodák történtek étel terén is. Hogy másokat ne is említsek.

DE ... miért is ne említsek?   Hiszen ez a könyv rendhagyóan nem csupán csak az ételek receptjét tartalmazza, hanem azok megfőzésének történetét, gyerekkoromtól napjainkig.

 Régi disznóölések, horgászatok , szüretek, családi ünnepek, hétköznapok hangulatát, ételeit, eseményeit igyekszem vissza adni  önöknek, és ha megkívánják a régi ennivalókat, akkor még meg is főzhetik  akár otthon, vagy a szabadban is, vagy megsüthetik az újdon sült tudományukat.

Lesznek olyan ételek amiket nem is ismernek, vagy a sok kultúra keveredéséből adódóan alaposan megváltoztak vagy módosultak, hiszen családunkban is keveredett a sváb, magyar, székely, német, cigány, román, és még kitudja milyen vér, és keveredtek az ételek is, de mindenki igyekezett a legjavát hozni otthonról.


Remélhetőleg aki nekiáll ennek a könyvnek, jó ételek receptjeit, és érdekes történeteket talál majd benne, és ez a nem titkolt célunk.

Mindenkinek jó olvasást, jó főzést, és jó étvágyat kívánok, olvassák úgy, hogy ezeken az ételeken családok, nemzedékei nőttek fel, és ha az ételek elfogyasztása után megisznak egy pohár szekszárdi kadarkát, akkor a régi öregek emlékére is koccintsanak.  Egyebet nem mondhatok.


Nagy Vendel

Szekszárd  2013 augusztus 20.

 ..................................................
A végén álljon itt édesapám kedvenc dala, amit gyerekkoromban nekem is énekelt.

FADDI ÉTLAP

Magos jegenyefán

Palacsinta fészek.

Kedves sült galambom,

De szeretlek téged.


A paprikás csirke,

Könnyen fölszáll oda.

Hervadj el káposzta

Nem eszlek meg soha.


Krumpli, zöldség, borsó,

Sült kacsához való,

A bableves is úgy jó,

Ha belelép a disznó.


Ámen domine

Úgy legyen uram


                        2013 augusztus 25.
 .............................................................

Íme az első történet!

 A KAKASPÖRKÖLT

  Akkor hát kezdjük Isten nevében.

Vannak olyan ételek amelyek hétköznapinak is tűnhetnek, de emelhetik az alkalom fényét, és hangulatát.  Sok ilyen  ételt ismerünk, pl. a halászlé ünnepi étek, karácsony, húsvét, jellegzetes étele, és amellett lehet hétköznapi finomság is. A mai napon mégis egy különleges házias fejedelmi étekről mesélek önöknek, mégpedig a kakaspörköltről, méghozzá a szekszárdi szüreti kakaspörköltről. Ami majdnem csak nem is pörkölt, hanem inkább paprikás, hosszú lével, és csipetkével, vagy friss kenyérrel , és csípős cseresznyepaprikával tálalható.

Az a bizonyos kakaspörkölt

Egyáltalán nem összetévesztendő a ifiasszony által főzött csirkepörkölttel, vagy az idős asszonyok által kreált tyúkpörkölttel.  A kakaspörkölt igazi,férfias  étel, amit izmos, erre az alkalomra nevelt, legalább három, négykilós udvar díszéből kell  kiválasztani, a vendégek létszámától függően akár több  darabot is.

Volt olyan évünk, hogy a saját udvarunkon száz kakas is kukorékolt a sokkal több tyúk mellett, direkt szüreti pörköltnek szánva, és voltak akik ötösével is vitték a harsány kakasokat a hétvégi nagy szüretre. Mert ugye a valamit magára adó gazda nem holmi körömpörköltet ad a szüreteseinek, hanem ezt a jellegzetes szabadtűzön főtt egytálételt.


   Még gyerekkoromban figyeltem fel erre a finom ennivalóra, mikor szekszárdiak lévén, minden évben az őszi program a szüret volt, utána a kukorica törés, és legvégén a disznóölések.  Szép, de fárasztó paraszt munkák voltak.

Hétórakor  már világosodott, és a gyerekeket beleállították a félfenekű hordókba, és a lovas kocsik megindultak a szőlődombok felé. Még deres volt a határ, mert nem voltak még ezek a korai fajták, csak a  kadarka dívott igazán erre felé, és néhány fehér szőlő, mert két fajta bor létezett, a fehér és a vörös, ha valaki sértően piros bort kért, akkor az nem is igen kapott. 

Lassan nyolc óra felé már, ha szerencsés nap volt, akkor már erőlködött a nap, és mikor kiértünk a lösz szurdokok között a szőlőbe,  lehetett is reggelizni.


  Jellegzetes reggelik voltak ezek , minden gazda igyekezett kitenni magáért, ekkorra már beérett a sonka, és a szalámi, hozzá a tejfölös kőrözött túró, ami lehetett hagymás, vagy hagyma nélküli, és a finom, lehetőleg még meleg, friss fehérkenyér. hozzá paprika, paradicsom. Előtte pedig a reggeli snapsz, ami elmaradhatatlan volt, a férfinép között, mert utánna csak a vein, a bor jöhetett  italként szóba. 

A vidám, viccelődős hangulatú früstök után a gazda sürgetésére, megindult a szüret.  a fehéret külön, a kadarkát más hordóba kellett szedni, és szaporán hordták terheiket a puttonyosok.


Mi gyerekek eleinte szedtük az akkor még gyalogtőkékről a fürtöket, de hamarosan meguntuk, és ki játszani ment, vagy felfedezni a lősz barlangokat, vagy más érdekességeket. ami nem volt veszélytelen, mert bárhová le, vagy bele lehetett esni. és egyéb más bajok is történhettek volna velünk.

Engem mindig is vonzott a tűz látványa, és ha megéreztem a venyige füstjének jellegzetes kesernyés, savanykás illatát, akkor én már a tűz felé vettem az irányt.

Ott sok érdekes dolgot lehetett látni. Régi edényeket, késeket, kanalakat, háromlábat, ami kb. tíz centi magas volt, és igazi vaslábast is lehetett még akkoriban találni, amiben legjobb volt a szüreti étel. 

Annak volt három egybeöntött lába, és alatta égett a tűz, az volt az igazi lábas, a maiak csak lábatlanok. Nem bográcsban főztek akkoriban, és esetleg kondérban, de inkább az alföldön használták ezt az alkalmatosságot, és ott is inkább a pásztornépek.

Slambucot nem lehet lábasban főzni, csak kondérban.


A szépen megtisztított kettő darab kakas már feldarabolva várta hogy elkezdődjön a szertartásos művelet, mert minden rendes gazda asszony pont délben tálalta az ebédet.

  Akkoriban, családtagok, ismerősök jártak el egymáshoz szüretelni, és természetesen ingyér, és akinek  kellett, annak visszasegítették a rokonok. nem úgy mint ma, hogy a fejünk felett helikopter kering, és fényképezik hogy kik szüretelnek, és nem adócsalók e az illetők... Nesze neked családi kaláka.

A hús mennyiségét a vendégek száma határozta meg.  Általában harminc, negyven deka kellett egy személy részére, és inkább többet főztek , nehogy kevés legyen az ebéd, mert az nagy szégyen lett volna a gazda asszony részére.

A mi esetünkben tizenöt , gyerekekkel együtt húsz főre, kb.  nyolc kiló hús lett előkészítve, a két kakas  ennyi volt tisztán. szépen egyenletesre összedarabolva, nehogy valakinek csak a combja jusson, másnak meg csak a nyaka, vagy a lába, de akadt aki kimondottan ezt a részét szerette, mint például az én édesanyám.

Négy öt nagy fej tavalyi vöröshagymát apróra vágta a Rozi néni, és a lábasba tette, alája kevés sertés zsírt tett, és pirította a hagymát.  Már ez mennyei illatot árasztott és én mindig szerettem a sült hagymát, volt amikor csak azt kentünk a kenyérre, így is meg lehetett enni.

Sercegve sült a hagyma, és amikor már üveges lett belekerült a lábasba a hús, hogy az is piruljon, pörkölődjön  Kissé megkapja a húst, és megpörkölődik a bőr, és kiolvad a kakas saját zsírja is. abban tovább sül a hagyma is, jobb ízt adva az ételnek.


Vigyázni kell a zsírral, mert ha túl zsíros  a hús, és sok zsírt  tesz alá a szakács, akkor zsíros lesz maga az étel is.

Vannak akik nem sütik meg a hagymát, hanem mint a halászlét, úgy teszik fel főni a hússal együtt a hagymát, mert akkor is kifő a kakas zsírja, de az egy másik módszer, úgy egyszerűbb, és gyorsabb, de más ízt kapunk.

Tehát ha már elkezdett pirulni a hús is, akkor egy kanál paprikát teszünk a húsra, összekeverjük, de már öntünk is rá vizet, hogy ne égjen meg a fűszer, mert akkor keserű lesz.  Ezután felöntjük, de mindig csak hideg vízzel, a lábast annyira, hogy a húst ellepje.  

Vigyázni kell a vízzel, mert ha sok , akkor nagyon híg lesz, de ha elforrja, akkor még mindig lehet pótolni. 

Most kaptunk egy enyhén piros levet, amiben fő a kakas, de a fűszerezés még csak később következik.

Közben rakjuk a tüzet is venyigével, vagy tuskóval, minden szőlőben akad ilyen.  a lényeg hogy puhuljon meg az izmos kakashús, mert annak idő kell, legalább másfél, kettő óra. 

Tehetünk bele néhány gerezd fokhagymát is, jó ízt ad neki, és fokhagyma még nem rontotta el az ételt soha.

Közben mikor fő, tehetünk a lébe öt hat szem cseresznye paprikát, és hüvelyes fűszerpaprikát néhány darabot, és ízesítésképpen félbe vágott paradicsomot is, a savanykás íze miatt, és egy evőkanál sót, mert az hozza ki az ízeket. de még nem a végleges mennyiséget. Szeletelhetünk bele pár darab fehér paprikát is, a zöld ízéért.
Kell még bele törött bors is, egy kis kávéskanálnyi.
van aki tesz bele darált sózott paprikát is, vagy piros aranyat, de itt a sok hagyma ,és a sok hús adja majd a sűrű, de mégis kellemes ízű levet.


Mikor elkezd forrni a pörkölt, kezd puhulni a hús is.  egy külön kanállal megkóstolhatjuk, de mindig tiszta kanállal, és utána öblítsük el az evőeszközt.

akkor tehetünk még bele sót, és két három kanál törött paprikát, mert a paprikát a zsír oldja, és szép színt , ízt , állagot ad a paprikásunknak.

Most már élvezhető a lé íze, és lehet korrigálni a fűszereket.  Mindig lehet  valamit bele tenni, de kivenni már nehezebb.

Arra vigyázzunk hogy a paprikák, ne főjenek szét, mert van aki nem eszi a túl csípőset. inkább vegyük ki egy tálba, majd  a végén visszarakjuk.

A füst is néha belecsap a lábasba, és az is beivódik az ételbe, és ehhez adok egy tippet: ha valaki otthon főz a  lakásban, tehet bele füstölt sót, és az ad némi füstös ízt, de soha nem lesz olyan mint a szabad tűzi.

Télen , mikor füstöljük a kolbászt, akkor sót teszünk egy vászonzacskóba, és felakasztjuk a füstre, és átveszi a füstöt a só. De ez csak trükközés, és csalfa illúzió...


Villával megbökjük a combokat, az izmosabb részeket, és ha már nem gumis, és kezd puhulni, akkor megkóstoljuk a levet, só, bors, paprika mennyiség miatt, és lehet még adagolni, de óvatosan, hogy a törött paprika is kellően megfőjön, és  kiadja a bíboros színét és zamatát. Soha ne bolti paprikát adjunk hozzá, hanem lehetőleg  házi, faddi, bogyiszlói, vagy kalocsai paprikával főzzünk, ami vetekszik az arany értékével.

  A szüretesek közben haladnak a munkával, és néha megállva isznak egy pohárka bort, és akkor mi is tehetünk a pörköltünkbe egy- két deci vörösbort, a sava nem engedi hogy a hús szétfőjön, lefőjön  a csontról, mert nincs rosszabb, mint amikor szétfőtt a húsunk. A bor alkohol tartalma elillan a gőzzel, csak a zamata marad benne az ételben. Hogy biztosak legyünk jó bort teszünk e az ételünkbe, előbb meg kell kóstolni hogy milyen a bor,és ha megfelelő, akkor önthetünk bele egy pohárkával, és utána megint meg kell kóstolni a bort, hogy tényleg az volt e a jófajta bor. De csak óvatosan, mert csúfság lenne ha odakozmálnánk az ebédnek valót. Van aki krumplival főzi a kakast, és sokan keresik is benne.  Öt hat szem  nagyobb krumplit megpucolunk, és hasábokra vágjuk,és a  pörkölt tetejére rakjuk.  Fakanállal lenyomkodjuk, hogy épp hogy benne legyen a lében, és még jobb ízt is ad az ételnek. egy újabb ízt, de ne hogy szét főzzük. Ezért kel fent hagyni, és azért arra vigyázzunk, mert nem paprikás krumplit akarunk adni a szorgalmasan dolgozó szüreteseknek.

Nézzük a rotyogó lábasunkban az ételt, és látjuk, hogy sűrűsödik a leve, pirosodik a színe, a csontok mellett kifől a jó íz, és ha puha már a comb, a nyeles hús is akkor lassan elkészült a pompás, étvágygerjesztő illatokat árasztó szüreti kakaspörköltünk.

Jöhetnek az éhes szüretesek, akik már alig várják hogy ebédelhessenek egy csak itt, és csak most  ebben a miliőben elkészíthető , és megismételhetetlen nemes eledelből, mert minden főzés más, és csak hasonló lehet jobb esetben is.

Már visszatettük az esetlegesen kivett csöves, és cseresznye paprikákat, hogy azok is átmelegedjenek, és a tálalásnak két változata is lehet.

Vagy cseréptálakba szétöntik az elkészült ebédet, vagy mindenki mer magának a lábasból,a merőkanállal.

Ha  asztalnál esznek akkor jobb a tál, de akkor vigyázni kell, nehogy törődjön a pörköltünk, de ha mindenk,i amúgy parasztosan tuskókra, venyigére, partoldalra ülve falatozik, jobb ha mer magának a lábasból.  Az evés ezen formája talán romantikusabb, és később is visszaemlékezhetünk erre az ebédre.

A tálunkba előbb teszünk egy kis csipetkét, amit vagy itt, de inkább otthon készített el a gazdaasszony, és arra szedjük a levet, és a húst, a krumplival, és a paprikával. Lehet enni hozzá kenyeret is, van aki csak avval eszi. Savanyúság is jár hozzá, hordóban eltett ecetes uborka, vagy gömbölyű bogyiszlói paprika, ami szintén lehet egy kicsit csípős.


A mély tálból kanállal kell enni a pörköltet, mert villával nem szerencsés a jó kis szaftot elcsepegtetni. 

Pincehideg kadarka  illik hozzá, de lehet fröccs is.


Közben a szakácsnő elégedetten nézi hogy milyen jóízűen esznek a dolgozók.

Ha ebből a tápláló, és laktató kakasból két tállal befal az ember, már nehezen indul neki a sokszor estig tartó szüretnek. 

Ha mindenki jól lakott , akkor még a háziasszony kedveskedik egy kis édességgel, a diós, mákos kelt kaláccsal, a kőtt kaláccsal.

A lényeg, hogy jó magasra sült, és sok töltelékkel megtöltött kalács  szép és ízletes legyen, ami szintén a háziasszonyt dicséri.

 Ezután lassan újraindul a munka, és ami maradt az ebédből, azt este még elfogyasztják, bár a vacsora az egy másik történet.


Ezt az ételt én sokszor, sok helyen főztem már, mindig másképp, mindig alkalomhoz illően, más-más alapanyagokból, hiszen más a hús minősége, a paprika, sőt még a krumpli íze is.

Ezek mind befolyásolják a végeredményt, de a lényeg az, hogy mindenütt elfogyott az étel.

Ha valaki kisebb mennyiséget szeretne főzni, mindig a hús mennyiségéből kell kiindulni, hiszen ahhoz kell számolni a hagymát, paprikát, burgonyát. stb.

Elrontani nemigen lehet, csak ha valaki kevés lével odakozmálja, és túlfűszerezi, mert az ízeknek harmonikusnak kell lennie,és semminek nem szabad túlharsognia a másik ízeket.


Mindig kisebb adagokkal kell kezdeni, mert minden főzéshez némi rutint kell szerezni, de bátran kell bánni az alapanyagokkal ,és a fűszerekkel, és merjünk kísérletezni, legfeljebb azt mondjuk hogy így akartuk. Ha megelégedéssel távoznak a kosztosaink, biztosak lehetünk benne, hogy máskor is minket hívnak főzni, és véglegesen elnyerhetjük a hivatalt, és ha némi sikerélményt elértünk akkor már élvezzük is a főzést, Én eljutottam eddig a pontig nagy- nagy örömömre.

Próbálják ki ezt a pompázatos ételt, sok sikert, jó étvágyat kívánok hozzá.


Szekszárd, 2013 szeptember 11.

*******************   *******************

13. CSAK A DAL

Nagy Vendel dala: A vincellér...



A vincellér

Ha felül a 

Lovára

Kivágtat a

Kisbödői

Tanyára.

Ott látja a
Béreseket 
Henyélni
A csősz legényt
A fa alatt
Heverni.
Hej csőszlegény
Kihajtlak a
Határból
Béreseket
Elcsapom a
Tanyáról.
Hagyd el gazda
Nagy meleg volt
Déltájban
Meghüssöltünk
Kicsinykét az
Árnyékban.
Ezért hát most
Ne legyél oly
Goromba,
Friss erővel
Indulunk a
Dologra.
Áldást mondunk
Pincehideg
Borodra.


                             2012.

Megjegyzés:  Csárdás.

*******************   *******************

14. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

 Kedves olvasó!    

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.

e-mail:

nagy.vendi@freemail.hu


skype címem  nagy.vendi54
 ……………………………………………………………………………………………………

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

 …………………………………………………………………………………………………

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:  amatőr művészek foruma - nagyvendel

www.canadahun.com irodalom fórum
 ______________________________________________________________________

15. MEGHÍVÓ, A SZEKSZÁRDI SZERETET LÁNGJA            RENDEZVÉNYRE

VAKOK ÉS GYENGÉNLÁTÓK TOLNA MEGYEI EGYESÜLETE
7100 Szekszárd, Hunyadi u. 4. Tel: 74/512-355 vagy Tel/Fax: 74/512-356
Honlap: www.tolnamegyeivakok.hu Adószám: 18864858-1-17
E-mail: szdvakok@gmail.com Hírlevél: szdvakok1@gmail.com


          MEGHÍVÓ!

           

          Tisztelt Sorstársak! „Szeretet Lángja” 2013




A Vakok és Gyengén látók Tolna Megyei Egyesülete fontos feladatának tekinti a mássággal és segítséggel élő hátrányos helyzetű emberek társadalmi befogadásának elősegítését.
Nagy öröm volt számunkra, amikor tavaly, második alkalommal szervezetünk újból átvehette a stafétabotot a „Szeretet Lángja” megyei szintű rendezvény szervezőitől.
Azonosulva a rendezvény céljaival, az idei évben is kulturális műsor keretében adunk lehetőséget a résztvevők, érdeklődők, járókelők számára a megismerésre, odafigyelésre. A közvélemény-formáló rendezvény elsősorban a fiatalabb korosztályt célozza meg, a tolerancia, az elfogadás korai szocializációjának elősegítése érdekében, de a többségi társadalom figyelmét is szeretné évről-évre ébren tartani.
A program helyszíne és ideje: Szekszárd szívében a Szent István téren felállított színpad,
2013. szeptember 19-én 14:30 órai kezdettel, melyre meghívjuk Önt Kísérőjét és Családtagjait.
Megnyitó beszédet és köszöntőt mond a „Szeretet Lángja” 2013 rendezvény Fővédnöke Horváth István Úr Szekszárd Megyei Jogú Város Polgármestere és Országgyűlési Képviselő.

Fellépők között szerepel Egyesületünk képviseletében Rákóczi Szilvia énekes és Nagy Vendel író- költő, valamint a Bartina Zenekar, Tücsök Zenés Színpad, Hétszínvilág Otthon, TM-ISZI Csilla von Boeselager Otthon, Ifjú Szív Magyarországi Német Nemzetiségi Néptáncegyüttes.
A fellépők előadásai szünetében lehetőség nyílik a társegyesületek, valamint más a városunk életében meghatározó szerepet játszó intézmények és szervezetek képviselőinek bemutatkozására is pl:TOSINA, Mozgássérültek Egyesülete, ÉFOÉSZ, Kids Club, Család, Esélyteremtési és Önkéntes Ház és más szervezetek visszajelzését még várjuk (a bemutatkozók jelezzék, ha asztalt, székeket szeretnének vagy egyebet!).

A rendezvényre látogatókat a színvonalas műsoron kívül, arcfestéssel, kézműves és játékos foglalkozásokkal várjuk!
Tisztelettel kérjük a Sorstársainkat, hogy ismeretsége körében közzétenni a meghívónkat!
Reményeink szerint fokozódó érdeklődésre számíthatunk és egy hangulatos délutánt követően, ismét fellobbanthatjuk a „Szeretet Lángját” a résztvevőkkel, a vendégekkel és az éppen arra járókelőkkel.
Szívesen fogadjuk önkéntes segítők munkáját, várjuk jelentkezésüket!
Segítő együttműködésükben bízva tisztelettel:                                                      

Kovács Lászlóné  elnök
Kelt: Szekszárd, 2013.09.05.                                                                       

________________________________________________


VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ