A devolúció felé? – Bevezető a digitális demencia témájához

2013.03.5.2 hozzászólás

Vajon tényleg digitális demencia, leépülés fenyegeti az emberiséget? Négyféle válaszkísérlet az E-nyelv
Magazin 2013/1. számában.

Felelős netnyelvészet
Nyelvészként több éve hangoztatjuk, hogy a digitális/technokulturális/informatikai stb. fordulat (forradalom) technológiai részében a tudományok (köztük az egyre rafináltabb szoftvereket segítő nyelvtudomány) előreszaladt, míg az emberre, kultúrára (nyelvre) gyakorolt hatások vizsgálata lemarad. A nyelvtudományban régóta létezik a számítógépes vagy informatikai nyelvészet (nyelvtechnológia), de csak a legutóbbi időben, részben a mi szorgalmazásunkra jelent meg a következményeket is vizsgáló nyelvészet, amelyet jobb híján internetnyelvészetnek (netnyelvészetnek) nevezünk. Ezzel párhuzamosan fejlődött ki az informatika hatásainak elemzésében a filozófiai, szociológiai, szociálpszichológiai és pszichológiai irányzat, s lemaradt a pedagógia. A németek, akik az informatika következményeinek nyelvi kutatásában is igen alaposak,  Technikfolgenabschätzung néven foglalták össze az ide tartozó kutatásokat.
Technikai realisták
Megközelítésünk alapja a McLuhan-i gondolat, vagyis az, hogy a média átalakítja a környezetet, s így hatással van a gondolkodásra, a kultúrára és természetesen a nyelvre is. Ebből a szempontból akár technikai deterministának is lehetne bennünket nevezni. De csak részben vagyunk azok. Úgy véljük, hogy vannak „zsákutcás” médiumok, olyanok, amelyek amilyen gyorsan feltűnnek, olyan gyorsan félre is lesznek téve. Közelmúltunk a zsákutcás technológiák tucatjait mutatta fel. Végső soron azonban minden technológia zsákutcás. A lényeg talán egy technológia élettartamában és hatásnyalábjában van. Azért sem vagyunk technikai deterministák, mert nem félünk a technológiákról (technológiai pesszimizmus), viszont egyáltalán nem örülünk felhőtlenül és naivan minden újdonságnak (technológiai optimizmus). Tudós emberektől megdöbbentő leegyszerűsítéseket hallunk-olvasunk olykor a modern világ egyértelműen csak pozitív jelenségeiről, s rögtön kész az ítéletük: akik óvatosabbak, figyelmeztetnek, azok maradiak. Leginkább technikai realisták szeretnénk lenni. Akik tudják, hogy a hatások összetettek és sok minden csak múló hóbort.
Csak kérdések vannak
Nem akarunk viszont tudományos reflexió nélkül elmenni bizonyos feltűnő kulturális-nyelvi jelenségek mellett. Főleg csak kérdéseink vannak, azok azonban határozottak. Biztos, hogy a modern technológiák csak megkönnyítik az életünket? Milyen hatása lesz a jövőre nézve az olvasás hanyagolásának? A géppel segített keresésnek a memóriára nézve? A hipertextualitásnak és folyamatos interaktivitásnak a gondolatok végiggondolására és végigfogalmazására nézve? Biztos nincs következménye a kézírás (és annak tanítása) elhanyagolásának? Valóban interaktív az interaktív tábla? Tudjuk-e, hogy mi jár együtt a verbalitás átalakulásával? Kényelmes eszköz a GPS, de nem lehet, hogy leépíti a kognitív térképet? Hasznos vagy káros a különböző agyi területek hangsúlyainak elmozdulása? Ha igaz az állítás, hogy az internet „kihelyezett memória/agy”, akkor az mivel jár együtt? Tapasztaljuk, értjük, hogy átalakul a tudás szerkezete, de mivé és hogyan? A közvetlen emberi kommunikáció tele van manipulációval, a médiamanipuláció tömeges katasztrófákhoz vezetett, és akkor az internetmanipuláció…? Ha nem tisztáztuk a modern technológiák hatásait, akkor hogyan lehet ezekkel kapcsolatban pedagógiáról, didaktikáról beszélni? Nincs összefüggés a modern technológiák és számos szociálpszichológiai jelenség, sőt pszichikai tünet között? Miért van, hogy a kommunikáció és az informatika évszázadában egyre több a magányos és boldogtalan ember? Valamint: nem fenyegeti-e jelen világunkat létrehozó kulturális evolúciót valamiféle demencia/re-evolúció/devolúció, azaz lépülés? A kérdéseket napestig sorolhatjuk.

A számítógép, mint technológiai fejtörő

 

A folyton böngészők semmire nem mennek
Távol áll tőlünk a naiv optimizmus és a béklyózó pesszimizmus. A közös felelősségre akarunk figyelmeztetni. Ahogy azt Roska Tamás (bio)informatikus professzor is tette, csaknem egy évtizede, 2004-ben egy körkérdésre adott válaszában: „Az információk tengere: holt ismeret. Akkor válik tudássá, ha az információk – fogalmak, adatok, tények, axiómák, törvények és következtetési szabályok egy adott szakterületre vonatkozó, térben és időben rendezett halmaza – egy gondolati keretben helyeződnek el és ebben helyes eligazodást nyújtanak. Ezt a gondolati keretet, a fogalmak és törvények személyes megértését, a fontos adatok ismeretét, ha kell az absztrakció magasabb szintjére való eljutást nem lehet csak játékosan és mellesleg elsajátítani. Az ezt propagálókról általában kiderül, hogy magunk sem jutottak el erre a szintre. Fontosak az élmények és a motiváció, de a személyes erőfeszítés sem hiányozhat. [...] Az a paradox helyzet tapasztalható, hogy az internet adta előnyöket leginkább a személyes erőfeszítésben összeszedett, akaraterővel és önfegyelemmel rendelkező, műveltebb diákok tudják igazán kihasználni. A „folyton böngészők” semmire nem mennek. A böngészés nem helyettesíti a motivált, aktív, személyes és társas ismeretszerzés dinamikáját. [...] Ne tévesszen meg az internet-butuskák (internet dummies) hangossága és felületes erőszakossága. Tudomásul kell vennünk, hogy az átlagos tudásra és műveltségre alapozó reproduktív vállalatok és közösségek relatív termelése értéke töredéke az innovatív vállalatokénak. Azoknak a versenyképes közösségeknek, ahol a XXI. század koncepció vezérelt gazdasága kibontakozik. A koncepció vezérelt gazdaság motorjai pedig a multidiszciplináris tudással és általános műveltséggel felvértezett, jellemes, szuverén egyéniségek.” Írta Roska Tamás 2004-ben (Sorsunk és jellemünk. Új Horizont, Veszprém, 2004. 305-6).

***

A nemzetközi tanácsadó testülettel bővült, valamint szerkesztőségében megújult E-nyelv Magazin 2013/1. száma a digitális demenciával (leépüléssel) foglalkozik; főleg kínzó és továbbgondolásra késztető kérdésekkel. Claus Michael Hutterer, a téma alapvető német könyvét ismerteti, Bencze Lóránt a bonyolult társadalmi összefüggésekre figyelmeztet (levelében azt írja, ez az írás ebben a témában utolsó figyelmeztetése), Szűts Zoltán internetkutató pedig sorra veszi a lehetséges hatásokat és következményeket. A Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport és az E-nyelv Magazin pedig folyamatosan figyeli-követi a témát.

2 hozzászólás

#1 kks 2013. 03. 10. 10:03:35

Elgondolkodtató az egész kérdéskör, úgy látszik, az emberiség felejtésre van ítélve. Önmagát is elfelejti, de őt is elfelejtik.

#2 denes 2013. 03. 15. 10:55:28

Hallottam és tapasztaltam, hogy szinte semmit se tudunk nagyszüleink életéről. Mikor és hol születtek, hogy éltek, mit ettek-ittak, merre jártak stb.

Új hozzászólás