a borítólapra  Súgó epa Copyright 
Tér és Társadalom25. évf. 2. sz. (2011.)

Tartalom

Tanulmányok

  • Gyuris Ferenc :

    Williamson hipotézise, amelynek középpontjában az országok gazdasági fejlettségének és regionális egyenlőtlenségeinek kapcsolata áll, kétségkívül a területi kutatások egyik legnagyobb hatású elméleti konstrukciója. A tanulmány az eredeti koncepció ismertetése és kritikai értékelése mellett bemutatja azokat a főbb kiegészítéseket, melyeket az utókor Williamson megállapításaihoz fűzött, továbbá áttekinti a hipotézis szakmai megítélésének utólagos alakulását és az ezt befolyásoló tudománypolitikai szempontokat.

    Kulcsszavak: Williamson-hipotézis; gazdasági fejlődés; területi egyenlőtlenségek; modellezés; tudománypolitika

  • Szilágyi Zsolt :
    Város–tanya-kapcsolat a Horthy-kori Kecskeméten29-47 [923.42 kB - PDF]EPA-02251-00043-0020

    Hasonlóan a társadalomtörténethez, a történeti földrajz is jelentős változásokon megy keresztül napjainkban. Az utóbbi diszciplína megújulás közben – úgy tűnik – a korábbihoz képest lényegesen szorosabbra fűzi szálait a történettudománnyal. A történeti földrajzosok ezért kutatásaik során többek között egyre inkább arra törekednek határainkon túl, hogy visszatérjenek az elsődleges (például a levéltári) forrásokhoz. Jelen munka pusztán szerény kísérlet kíván lenni ebben a sorban. Arra keres válaszokat, hogy a történettudomány régi és új módszereivel miként lehet újraszólaltatni egy rég elfeledett, ám társadalomtörténeti szempontból annál lényegesebb témát: a két világháború közötti város–tanya-kapcsolatot (Kecskemét példáján).

    Kulcsszavak: Kecskemét; város; tanya; történeti földrajz; társadalomtörténet

  • Tátrai Patrik :

    Térségünk országainak népszámlálásaiban általában megjelenik két kategória (anyanyelv, nemzetiség), amelyek alapján a népesség etnikai összetételét vizsgálhatjuk. Jelen tanulmányban arra keresem a választ, hogy milyen kapcsolatban áll egymással e két „statisztikai” kategória, milyen összefüggéseket lehet ebből kiolvasni, és hogy mindennek milyen térszerkezeti konzekvenciái vannak. Az anyanyelv és a nemzetiség eltérése fontos információk hordozója: a különbség nagyságából és változásának irányából nyelv- és nemzetváltási folyamatokra következtethetünk. Célom ezen folyamatok bemutatása Erdély magyar lakosságának körében négy népszámlálási időpontban (1930, 1966, 1992, 2002), nemzetiségi és területi bontásban.Az anyanyelvi és nemzetiségi önbevallások eltérésének legfőbb okozói a különböző asszimilációs és disszimilációs folyamatok. A két kategória különbségének nagysága és iránya térben és időben változó, leginkább az adott etnikum számával és területi elhelyezkedésével hozható összefüggésbe, de a hatalmi viszonyok is jelentős szerepet játszanak benne. Erdély magyar népességét tekintve a térbeli elhelyezkedés tűnik a legfontosabb tényezőnek: a magyar nemzetiségi többletű területeket általában a szórványidentitás jellemzi, míg a magyar anyanyelvi többletű részeken a kiegyensúlyozott magyar etnikai identitás dominál.

    Kulcsszavak: asszimiláció; szórvány; etnikai identitás; Románia

  • Keményfi Róbert :

    A magyar kartográfiatörténet-írás nagy hagyományokkal és rendkívül gazdag eredményekkel rendelkezik. Azonban a társadalomtudományokban végbement „térbeli fordulat” eredményeként a kartográfia tudománya is felismerte: ahhoz, hogy árnyalt képe legyen – jelen esetben – a nemzeti térképírási módokról, mindenképpen figyelembe kell vennie azt a társadalmi és kulturális hálót, amelyben az adott térképek születtek. A múlt század utolsó évtizedeiben lezajlott úgynevezett memory-boom az emlékezeti hely fogalmába beemelte a nem konkrét fizikai helyekhez köthető nemzeti emlékezeti narratívákat is. A „hely” az új megközelítésben inkább széles értelemben vett mentális közeget jelent, mintsem objektív teret. Olyan relatív kulturális színterekről van ebben a felfogásban szó, amelyek a nemzeti identitást fenntartó kollektív emlékezetet folyamatosan szervezik, áramlásban tartják és újra meg újra (akár újabb és újabb tartalommal) aktualizálják. Nemzeti ünnepek, archívumok, könyvtárak, szimbolikus aktusok, épületek, dalok, rítusok, akár etnikai térképek jelenítik meg a nemzet szellemét. A nemzeti emléktárak mélyén olyan dokumentumok találhatók, amelyek a politikai és az etnikai térképészet kapcsolatát kézzelfoghatóvá teszik, sőt a gyakorlati politika direkt befolyását a társadalomtudományok szabályainak megfelelően szigorúan bizonyítani is képesek. A tanulmány egy olyan nyelvhatárakció fennmaradt igen részletes dokumentációját értelmezi, amellyel a feledés homályából előhívhatók azok a közvetlen politikai szándékok, amelyek a térképtörténet-írásban csupán egy-egy mondattal jelzett – és ezért csendesen meghúzódó – tulajdonképpen közigazgatási térkép elkészítése mögött ismerhetők fel. Még érdekesebbé teszi ennek a forrásnak a feldolgozását az a tény, hogy a ránk maradt dokumentumok tulajdonképpen egy történeti mítoszt is megkérdőjeleznek. Nevezetesen azt, hogy a politika természetesen szólt bele a nemzetiségi kartográfiába az első világháború utáni évektől kezdődően (amely befolyás az ismert események miatt [Trianon – 1920] hallgatólagosan el is fogadható – mondja kollektív emlékezetünk). Azonban a bemutatandó, egyértelműen politikai hátterű nyelvhatárakció majd két évtizeddel a trianoni döntés előtt zajlott le.

    Kulcsszavak: térbeli fordulat; nyelvhatárakció; etnikai térképek; emléknyomok; hatalmi beszédmód; nemzetiségi politika

  • Uzzoli Annamária ,
    Vitrai József ,
    Bakacs Márta ,
    Gémes Katalin ,
    Kiss Norbert ,
    Kövi Rita :

    Az egészségi állapotban jelen lévő egyenlőtlenségek csökkentésének egyik hatékony eszköze az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés feltételeinek és a hozzáférés esélyegyenlőségének biztosítása. Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés vizsgálatában a közfinanszírozott  szürkehályogműtétek 2008. évi adatait vizsgáltuk. A kutatás során arra voltunk kíváncsiak, hogyan oszlanak meg az ellátási kapacitások és az ellátási típusok a szolgáltatást végző intézmények között, illetve milyen domináns útvonalak különíthetők el az igénybevételhez kapcsolódó betegmobilitásban. Regionális és kistérségi esettanulmányunkban külön elemeztük, hogy egyrészt az egészségügyi intézmények elérhetősége milyen mértékben van hatással az igénybevételre, másrészt mekkora különbség tapasztalható az utazási távolságban, időtartamban és költségekben akkor, amikor a beteg nem a lakóhelyéhez legközelebbi intézményben vette igénybe a műtéti szolgáltatást. A lakóhelytől függően nagy egyenlőtlenséget tapasztaltunk az intézmények elérhetőségében. A műtétek során a betegek nagy része nem a lakóhelyéhez legközelebbi intézményt kereste fel, ezzel vállalva az utazási és kiadási többletet. Közülük sokan a területi ellátási kötelezettség alapján, tehát a szabályokat követve utaztak a távolabbi ellátó intézménybe. A lakosság egészségügyi ellátással való elégedettségének növelésében a jövőben azt is vizsgálni kell, hogy milyen további tényezők befolyásolják a betegek orvos- és intézményválasztását.A tanulmány javaslatokat fogalmaz meg a térségi egészségügyi ellátórendszerek kialakításához, valamint kísérletet tesz egy olyan módszertan kidolgozására, amely segítségül szolgálhat a szakpolitikai döntéshozatalhoz.

    Kulcsszavak: egészségegyenlőtlenség; egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés; szürkehályogműtét; betegmobilitás; egészségügyi intézmények elérhetősége

  • Forgács Tamás :
    A távmunka területfejlesztési aspektusai106-124 [321.05 kB - PDF]EPA-02251-00043-0060

    A mezőgazdaság és az ipar foglalkoztatási lehetőségei napjainkra Európa-szerte drasztikusan lecsökkentek, így a foglalkoztatottak nagy része ma már a tercier szektorban dolgozik. Ez a folyamat a munkalehetőségeket elsősorban a városok köré centralizálja, a vidéki települések foglalkoztatási lehetőségei pedig erősen beszűkülnek. Az információs technológia terjedése és a globalizáció azonban átalakítja a gazdaság térszerkezetét, és megreformálja a foglalkoztatást is újszerű munkaszervezési módok elterjedésével. Ez az átalakulás azonban új eszközöket nyújthat a területfejlesztők számára is. A távmunka például rugalmas és költséghatékony foglalkoztatási megoldást jelenthet a munkáltatónak, és egyúttal lehetőséget az innovációra képes vidéki régióknak.A távmunkaházak segítségével munkavégzési tereket hozhatnak létre a foglalkoztatási problémákkal küzdő térségek. Az iroda- és bérköltség által realizálható költségcsökkentés vonzó lehet ugyanis a nagyszámú adminisztratív munkaerőt foglalkoztató vállalatok számára. A gombamód elszaporodó szolgáltatóközpontok, telefonos ügyfélszolgálatot és értékesítést nyújtó szolgáltatók, a kötvények és kárakták rögzítését végző biztosítók, a könyvelőirodák munkavállalói mind-mind könnyen betanítható és számítógépen végezhető tevékenységeket végeznek. A területi különbségekből realizálható mintegy 30-40%-os költségcsökkentés jelentős érv lehet ezen vállalatok számára, hogy megfontolják a vidéki térségekben kialakítandó távmunkaházakban való foglalkoztatás lehetőségét. Az egyes funkciók kihelyezése más – olcsóbb fenntartási költségeket biztosító – országokba már eddig is gyakorlat volt, így a távoli munkavégzést lehetővé tevő munkaszervezési alapok már ismertek a nemzetközi vállalatok számára. Ehhez hasonló, de kisebb léptékű átszervezéssel, a meglevő fővárosi adminisztrációs osztályokat kissé tovább darabolva, viszonylag egyszerűen válhat valósággá hazánkban is a betanítható, számítógépen végzett, adminisztratív munkák vidéki térségekbe helyezése. Ennek a lehetőségnek a szakmai és politikai koordinálásával munka és ezáltal munkabér „irányítható” a kívánt régiókba, ezzel fellendítve a helyi gazdaság fejlődését.

    Kulcsszavak: távmunka; távmunkaház; vidéki foglalkoztatás; területfejlesztés; telephelyválasztás

Kitekintés

  • Baumann Tímea :

    A tanulmány arra igyekszik rámutatni, hogy az emlékezet helyeinek és terének elemzése milyen jelentőségű lehet egy emlékezetközösség vizsgálatának szempontjából. Ennek céljából a Kopácson (Kopačevo) élő horvátországi magyar közösséget mint emlékezetközösséget veszi vizsgálat alá, melyet a délszláv háborúra vonatkozó traumatikus emlékek és ezek elbeszélési formái határoznak meg – ezek az emlékek formálják egy közösséggé a Kopácson élőket és azokat, akik menekültként eltávoztak a faluból. Jelen tanulmány azokat az elbeszélési és felejtési kísérleteket mutatja be, amelyek a térbeliségben öltenek testet.Miután a tanulmány rávilágít a tér és a helyek jelenlétére és szerepére az emlékezetről szóló társadalomtudományi írásokban – kiemelve Pierre Nora munkáit és a lieu de mémoire fogalmát –, Kopácsot mint az emlékezet terét tárja az olvasó elé. A falut a délszláv háború idején a Jugoszláv Néphadsereg szállta meg, majd a terület a nemzetközileg el nem ismert Krajinai Szerb Köztársaság részévé vált. Ezen események hatására a kopácsi magyar közösség három részre szakadt: 1. otthonmaradókra, akik a faluban maradtak és szerb megszállás alatt éltek; 2. külföldre (elsősorban Magyarországra) menekültekre; 3. Eszékre (Horvátországba) menekültekre. A tanulmány e három csoportnak Kopácshoz mint az emlékezet teréhez fűződő emlékeit elemzi.A faluban található emlékezethelyek közül a tanulmány egyrészt emlékműveket és hozzájuk kapcsolódó szertartásokat, másrészt olyan helyeket vizsgál, amelyek hatnak a közösség emlékezetére. Bemutatja a falubeli délszláv háborús áldozatok emléktábláját. A táblát 2002. december 3-án avatták fel, mely dátum a lokális naptárban a délszláv háborúra irányítja a figyelmet, mivel ezen a napon egy a faluból származó katonát öltek meg a szerbek Kopács határában. Az emlékezetre ható jelként mutatja be a tanulmány az első világháborús emlékművet, amely egy katonát jelenít meg. A szobor arcát a délszláv háború során a faluban állomásozó szerb katonák szétlőtték. A szétroncsolt arc így a falubeliek szenvedésének szimbólumává vált, egészen addig, amíg úgy nem döntöttek, hogy ezt a fájó emlékeztető jelet (és egyben az általa megjelenített traumát) egy új arccal fedik le.A tanulmány második fele azokkal a térbeli tényezőkkel foglalkozik, amelyek az emlékezetközösség tagjainak  narratíváiban jelennek meg. Tehát az írás amellett érvel, hogy a narratív interjú módszerével is vizsgálható a térbeliség. Végül pedig az elemzett szövegekhez kapcsolva mentális térképeket is bemutat a szerző.

    Kulcsszavak: emlékezet; emlékezetközösség, térbeliség; délszláv háború; Horvátország; horvátországi magyarok

Ténykép

Vita

Könyvszemle

Tudományos élet