stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betûméret | - betûméret   




Lampl Zsuzsanna

"Szeretetben szolgáljatok egymásnak"
avagy
Tények és gondolatok a szlovákiai magyar
értelmiség rétegidentitásáról

Az értelmiség olyan társadalmi alakulat, amelynek vizsgálatához a társadalomtudósok újra meg újra visszatérnek, fôképp az értelmiség krízisének nevezett jelenség kapcsán. Az értelmiség válsága a társadalom válságát tükrözi, így ez a problémakör a meghatározó társadalmi változások idején kerül elôtérbe. Az értelmiség iránt ilyentájt fellángoló érdeklôdést nemcsak az okozza, hogy a társadalmi változások az értelmiséget is érintik, s hogy az értelmiség mint a legfejlettebb, legérzékenyebb önreflexióval rendelkezô réteg "kíváncsi önmagára", hanem elsôsorban a következô kérdés: egy változó társadalomban vajon átalakul-e az értelmiség, változnak-e a feladatai, s ha igen, milyen módon és milyen irányba?

Közép-Kelet-Európában manapság újra aktuális téma az értelmiség. Nincs ez másképpen Szlovákiában sem. Különösképpen érvényes ez a szlovákiai magyar értelmiség esetében, hiszen értelmiségi mivoltából fakadóan szembe kell néznie azzal az állandó forrongásokkal, változásokkal teli társadalmi valósággal, amely nemzetiségre való tekintet nélkül a szlovákiai értelmiség egészét érinti, ugyanakkor a hétköznapi élet szintjétôl egészen a politikai képviselet szintjéig reagálnia kell a kisebbségi sorsból fakadó kihívásokra és nehézségekre, a kisebbségi létet, jövôt veszélyeztetô törekvésekre is.

Az értelmiség multidimenzionális kategória, ezért nagyon sokféle szempontból közelíthetô meg a szociológián belül is. Következésképpen a szakirodalom számos értelmiségdefinícióval szolgál, kezdve a legtágabb felfogástól, mely szerint az értelmiségi szellemi munkás. Ez a meghatározás a társadalmi életben is gyakran visszaköszön "az értelmiségi olyan ember, aki szellemi munkát végez, akinek szellemi kisugárzása van" – hallhatjuk, olvashatjuk. Azonban a szociológusnak egy konkrét empirikus kutatás során konkrét embereket kell megkérdeznie, s mivel nem rendelkezik olyan mérômûszerrel (de még ha létezne is ilyesmi, vajon mekkora szellemi sugárdózis jelentené a választóvonalat az értelmiségi és nem értelmiségi között?), amely jelezné az emberek szellemi kisugárzását, más jellemzôre, más identifikációs jegyre kell támaszkodnia a megkérdezendô alanyok kiválasztásánál. Számomra ez a támpont a felsôfokú végzettség volt, vagyis a "szlovákiai magyar értelmiség" kategórián a felsôfokú végzettséggel rendelkezô szlovákiai magyarokat értem.

A továbbiakban ismertetett adatok és összefüggések elsôsorban az 1995-ben lefolytatott Szociológiai kutatás a szlovákiai magyar értelmiség rétegzôdésérôl és értékrendjérôl c. kutatáson alapulnak, amelyet a budapesti Balázs Ferenc Intézet és a szepsi Spectator Társadalomkutató Mûhely megbízásából végeztem. A munka elsô szakaszában összesen 34 mélyinterjút készítettünk véletlenszerûen kiválasztott értelmiségiekkel. A második szakaszban 96 településen folytattunk kérdôíves adatfelvételt. A nem-korcsoport-lakóhely-iskolatípus jellemzôk szerint kvótás módszerrel kialakított mintát 450 szlovákiai magyar értelmiségi alkotta.

1. A szlovákiai magyar értelmiség demográfiai jellemzôi

Az 1991-es népszámlálás adatai szerint Szlovákia magyar nemzetiségû lakosainak száma 567 296 fô. Ebbôl 16 407-en1 rendelkeznek felsôfokú végzettséggel, ami a magyar összlakosság 2,89 százaléka, az iskolai végzettséggel rendelkezô magyaroknak pedig 3,64 százaléka. Összehasonlításképpen: a szlovák értelmiség szlovák nemzetiségû összlakosságon belüli részaránya 6,08 százalék, az iskolai végzettséggel rendelkezô szlovák népességen belül pedig 8,24 százalék.

Szûk értelmiségi rétegünk nemek szerinti megoszlása a következô: 9873 (60,18%) férfi, 6534 (39,82%) nô. A magyar férfiak 4,6 százaléka rendelkezik felsôfokú végzettséggel,2 a magyar nôk között pedig még kevesebb, 2,76 százalék a diplomás nôk részaránya.3 Egy újabb összehasonlítás: a szlovák férfiak 9,82 százaléka, a szlovák nôk 6,63 százaléka szerzett felsôfokú végzettséget.

Korcsoportok szerinti megoszlásban a szlovákiai magyar értelmiség derékhadát, azaz 60,8 százalékát a 30–50 évesek alkotják. Visszaesés mutatkozik a 30 éven aluliaknál, akik a vizsgált réteg 19,38 százalékát teszik ki. Hasonló arányokat mutat a nemek szerinti korcsoportos megoszlás is.

Mind a nôk, mind a férfiak esetében a 41–50 évesek csoportja a "legizmosabb", ôk alkotják a férfi értelmiségiek 57,4 százalékát és a nô értelmiségiek 65,98 százalékát. Fôként a 31–40 évesek esetében figyelhetô meg számottevô emelkedés. Ôk azok, akik 10–20 éve folytatták egyetemi-fôiskolai tanulmányaikat, abban az idôszakban, amikor enyhén, de mégiscsak emelkedett a felsôoktatási intézményeket látogató magyar nemzetiségû hallgatók számaránya s a lányok is kezdtek felzárkózni. A 30 éven aluli nôk és férfiak korosztályában azonban újra visszaesés tapasztalható. Ennek a jelenségnek feltételezhetôen több oka van,4 ám arról semmiképp sem feledkezhetünk meg, hogy miként a mai 30 évnél idôsebb értelmiségiek közül is sokan (a statisztikai adatokból nem derül ki, hogy mennyien) csak 30 éves koruk után szereztek diplomát, valószínû, hogy a 30 éven aluli fiatalok egy része is még tanul, mások pedig különbözô okok miatt csak késôbb döntenek majd a továbbtanulás mellett. Így a jelenleg 30 éven aluliak korosztályában feltehetôen még emelkedni fog az értelmiségiek részaránya.

2. Az értelmiségi identitás

Az értelmiségi identitás azonosulás az értelmiségi létbôl fakadó azon elvárásokkal, amelyeket az értelmiséghez mint társadalmi réteghez való tartozás eredményez. A továbbiakban azt szeretném ismertetni, milyennek látja a szlovákiai magyar értelmiség önmagát, mi az elképzelése az értelmiségrôl mint társadalmi rétegrôl és annak feladatairól, s mennyire azonosul ezekkel az önmaga által önmagával szemben támasztott elvárásokkal.

2.1. Az értelmiségi ismertetôjegyei és feladatai

A megkérdezettek többsége az értelmiségi alapvetô ismertetôjegyének a szellemi munkát tekinti – ezen belül a mûszakiak, vállalkozók és mezôgazdászok az iskolai végzettségtôl független szellemi munkát, a közgazdászok pedig a felsôfokú végzettséggel párosuló szellemi munkát. A humán értelmiségiek is hasonlóan vélekednek. A pedagógusok, vállalkozók és a mezôgazdászok ugyanakkor kihangsúlyozzák, hogy az értelmiségi olyan ember, akinek az életét a kultúra hatja át. A megkérdezettek mintegy 13 százaléka szerint az értelmiségi legfontosabb ismérve a felsôfokú végzettség – mindegy, hogy ennek megfelelô munkát végez-e vagy sem. A reál értelmiség 17 százaléka azt tekinti értelmiséginek, aki pozíciójától független tekintéllyel rendelkezik.

Mindent összevetve elmondható, hogy a megkérdezettek szerint az értelmiségi fô jellemzôje a felsôfokú végzettséghez kötôdô vagy attól független szellemi munka és a kultúraorientáltság. A humán és a reál értelmiségiek megítéléseiben enyhe, de jól kimutatható hangsúlyeltolódások vannak. A reál értelmiségiek az értelmiségi fô jellemzôjének a szellemi munkát, a kulturáltságot és a nem formális, azaz nem intézményesített pozícióból adódó tekintélyt tartják, míg a humán értelmiségiek egyértelmûen a felsôfokú végzettséget, s csak azután következik a szellemi munka, a kulturáltság és a természetes tekintély.

Elenyészô, csupán 4 százalék azoknak a részaránya, akik szerint elegendô, ha az értelmiségi rendesen elvégzi munkahelyi feladatait, ezenkívül egyéb elvárás nemigen támasztható vele szemben. A többi megkérdezett a mellett foglalt állást, hogy az elôbbiekben meghatározott értelmiséginek más feladatai – többletfeladatai is vannak. Ezek nem a rétegen kívülrôl támasztott, hanem a rétegbôl származó elvárások, s jelenlétük két fontos tényre figyelmeztet: egyrészt arra, hogy a szlovákiai magyar értelmiségnek van küldetéstudata, másrészt pedig arra, hogy az értelmiség szerint a szellemi munka, a felsôfokú végzettség, a kultúraorientáltság és a természetes tekintély mellett ezt a többletet is fel kell mutatnia annak, aki értelmiséginek tartja magát.

Az értelmiséginek a megkérdezettek szerint fontossági sorrendben a következô feladatokat kell felvállalnia:

1. Az értelmiségi szakmájának és érdeklôdési területének megfelelôen gazdagítsa közössége életét, vallotta a megkérdezettek 50,3 százaléka – leginkább a vállalkozók (56,8%), a pedagógusok (52,5%) és a mûszakiak (52,1%).

2. Az értelmiségi mindig szolgáljon példaképül közössége számára (29,5%) – elsôsorban a mezôgazdászok (32,1%), a közgazdászok (31%) és a humán értelmiségiek (30%) szerint. Ez az elvárás legkevésbé a vállalkozóknál van jelen (15,9%).

3. Az értelmiségi az élet különbözô területein, beleértve a közéletet is, töltsön be vezetô szerepet (18,1%) – ezt a feladatot leginkább az egyéb humán értelmiségiek (22,4%) és a mezôgazdászok (21,4%) hangsúlyozzák, míg legkevésbé a pedagógusok (9,8%).

Az értelmiségiekben tehát él egy önmagukkal szemben kialakult elvárás, amely az értelmiségi létet semmiképpen sem redukálja a szakmai létre, hanem a közösség érdekében vállalt többletként értelmezi. Ez a többlet a gyakorlati életben abban nyilvánul meg, hogy a szlovákiai magyar értelmiségi szakmai tudását és eredményeit valamilyen módon visszagyûrûzteti a szlovákiai magyar valóságba,5 emberileg és szakmailag példaképként szolgál a többieknek, s ennek mintegy következményeként formális vagy informális közvélemény-alakító tényezôvé válik. A szakmai identitással és annak megnyilvánulásaival jelen írásomban nem foglalkozom, így a továbbiakban fôleg a példakép- és a vezetô szerep gyakorlati megvalósításának mikéntjérôl lesz szó.

A vezetô szerep az értelmiségiek magyarázatában a példaképszerep szerves következménye, ám elsôsorban szellemi vezetô szereprôl van szó. A politikusi vezetô szereptôl a megkérdezettek a vizsgálat legáltalánosabb szintjén abszolút elhatárolják magukat. Csupán egyetlenegy személy tartotta fontosnak, hogy az értelmiségi a politikai életben váljon közössége képviselôjévé és vezetôjévé. A közösségi szempont és az aktív politizálás szembeállítása, illetve az utóbbi elutasítása azonban nem értelmezhetô egyértelmû politikai passzivitásként, amint azt az 1. ábra is tanúsítja.

1. ábra - Figyelemmel kíséri-e a hazai politikai és közéleti események alakulását?

Az 1. ábra szemlélteti, hogy a szlovákiai magyar értelmiség többsége figyelemmel kíséri a közéleti-politikai eseményeket, bár maga sosem foglalkozna aktívan politikával. A passzív politizálást elônyben részesíti az aktív politizálással szemben. Ezt az álláspontot képviseli a mezôgazdászok és a humán értelmiségiek kétharmada, a vállalkozók és a közgazdászok csaknem kétharmada. Ugyanakkor nem hiányoznak az aktívan politizáló személyek sem. Legnagyobb arányban a mûszakiak között fordulnak elô, egyben a mûszakiakat érdeklik legkevésbé a hazai politikai és közéleti események. Leginkább a humán értelmiségieknél figyelhetô meg az az alapállás, mely szerint azért figyelik az aktuális eseményeket, hogy tájékozottak legyenek, egyébként nemigen érdeklik ôket a politikai és közéleti kérdések. Valamennyi értelmiségi alcsoport közül legszívesebben a vállalkozók foglalkoznának politikával.

Tehát amíg van egy réteg, amely aktívan figyeli a közéletet, s ezen belül egy kisebb csoport maga is aktív közéleti szerepet vállal vagy vállalna, a többieket egyáltalán nem vagy nem igazán érdekli a közélet, többségük pedig nem politizálna aktívan. Újra azt látjuk tehát, hogy a vizsgált réteg a "profi" politika terén nem rendelkezik magasra törô aspirációkkal.6 Felmerül a kérdés: mi ennek az oka? Miért nem sorolja be az értelmiség többletfeladatain belül a vezetô szerep vállalása közé a politikusi szerep vállalását is? Az értelmiségiekkel készített mélyinterjúkból több manifesztált okra is következtethetünk. Kiderült például, hogy az értelmiség többsége nem azért hárítja el a politikusi szerepet, mert nem tartja fontosnak, hogy a politikusok iskolázott, mûvelt, széles látókörû emberek legyenek. Ezek az értelmiségiek épp azért határolják el önmagukat a politikusi szerepkörtôl, mert a politikát elsôsorban szakmának tartják, s amiképpen fontos számukra saját szakmai tudásuk és hitelük, ugyanilyen szakmai tudást és hitelt várnak el a politikusoktól is. Azaz nem akarnak botcsinálta politikusok lenni, szívesebben bíznák a szakember-politikusra a közösség politikai vezetését. A humán értelmiségiek ugyanakkor azzal is magyarázták a politikai szerepkörrel szembeni elutasító magatartásukat, hogy a politikusnak fel kell adnia a függetlenségét, elôbb-utóbb pártérdekek kerítik hatalmukba, s ezt ôk nem szeretnék, mert számukra nagyon fontos a függetlenség megôrzése.7

2.2. Milyen a szlovákiai magyar értelmiség?

A fentebb elmondottakból kitûnik, milyen elvárásokat támaszt önmagával szemben a szlovákiai magyar értelmiség megszólaltatott mintája. A 2. ábra azt szemlélteti, hogyan jellemezték a megkérdezettek a szlovákiai magyar értelmiséget mint réteget. Egyáltalán körülhatárolható-e a szlovákiai magyar értelmiség rétege?

2. ábra - A szlovákiai magyar értelmiség jellemzôi

A 2. ábra jól mutatja, hogy leginkább olyan rétegnek tartják, amely:

1. keresi a helyét, az önszervezôdés kezdetén tart, a megkérdezettek 39,6 százaléka – elsôsorban a mûszakiak (50%), legkevésbé a mezôgazdászok (25%) szerint,

2. a szlovákiai magyar értelmiség az az erô, amely eredményesen képviseli a szlovákiai magyarság ügyét (26,2%) – ezt a véleményt leginkább a mezôgazdászok (32,1%) osztják, legkevésbé a közgazdászok (17,2%),

3. a szlovákiai magyar értelmiség életkörülményeiben, életmódjában és szokásaiban annyira különbözô, hogy nem tekinthetô egységes rétegnek (12,8%). Ezzel a véleménnyel leggyakrabban a pedagógusoknál (22,4%), az egyéb humán értelmiségieknél (19%) és a mezôgazdászoknál (17,9%) találkozunk.8 Legkevésbé a vállalkozók (9,1%) értenek vele egyet.

Érdekes a két ellenpont, vagyis annak megítélése, hogy mennyire szétzilált és mennyire összetartó rétegrôl van szó. A mûszakiak (2,1%) és a humán értelmiség (6,9%), beleértve a pedagógusokat is (7,7%), sokkal kevésbé tartja szétzilált, nehezen meghatározható rétegnek a szlovákiai magyar értelmiséget, mint a reál értelmiségiek, akik négyszer többen válaszolták azt, hogy a szlovákiai magyar értelmiség szétzilált, mint azt, hogy a bajban összetartó réteg. Ugyanakkor a szlovákiai magyar értelmiség összetartásáról igazából egyik érintett sincs túlságosan meggyôzôdve.

Összefoglalva az eddig elmondottakat: az értelmiség szerint az értelmiségi szellemi munkás, aki azonban nem csupán szûk szakmai feladatok megoldására és teljesítésére hivatott, hanem közösségteremtô funkciókat is be kell töltenie. Hozzá kell járulnia közössége kulturális felemelkedéséhez, példaképként, sôt vezetôként kell mûködnie, de: nem igazából politikusként, hanem szakemberként, s intézményesített pozíciójától független, személyiségébôl eredô természetes tekintéllyel kell rendelkeznie. A szlovákiai magyar értelmiség identitása tehát közösségi identitás, amely nem "úgy általában", hanem elsôsorban a szlovákiai magyarsággal szemben érez küldetéstudatot. A szlovákiai magyar értelmiség mint egységes réteg még csak szervezôdik, de máris mutatkoznak rajta, benne a magyarság eredményes képviseletének jelei.

Nyilvánvaló, hogy épp az értelmiségiek által megfogalmazott elvárások szerint az értelmiségi lét elképzelhetetlen a közösségi dimenzió nélkül. Amennyiben a közösségi dimenziót az aktív politikummal azonosítjuk, akkor a szlovákiai magyar értelmiség zöme ürgelyukba bújó individualistának tûnhet. Az értelmiségi értékrendek fényében vizsgálva az értelmiség közösségi szerepvállalását azonban tagoltabb kép tárul elénk.

3. Értelmiségi értékrendek

A szlovákiai magyar értelmiség értékrendje eltér a szlovákiai magyarság összességének9 értékrendjétôl. Az értelmiség értékrendjének faktorelemzéses vizsgálatakor10 az általános és a politikai értékrend szempontjából a megkérdezettek 60 százaléka, a nemzeti értékrend szempontjából 66 százalékuk sorolható be tisztán elkülönülô típusokba. Ezeket a típusokat ismerteti az 1–3. táblázat.

1. Általános értékrendtípusok

Értékrendtípus

Meghatározó értékek

Hagyományos-közösségi

értékrend

37%

tiszteletben tartani mások véleményét
mértékletes életmód

a szülôktôl tanult erkölcsi szabályok betartása magyarnak lenni

segíteni másokon

vallás

függetlenség

minél több emberrel jó viszonyban lenni
foglalkozni a közösséget érintô problémákkal

család

munka

Modernizált-individualista

értékrend

23%

siker

szakmai és munkahelyi érvényesülés
megbecsülés

elérni a kitûzött célokat

pénz

függetlenség

A legjellemzôbb értelmiségi általános értékrend tehát a hagyományos-közösségi értékrend, amely a családi, nemzeti és vallási folytonosságon alapul. Ez már jelzi, hogy nem énközpontú értékrendrôl van szó, ugyanakkor ezen értékrendet nem pusztán a közösség iránti nyitottság jellemzi, hanem ennek egy magasabb fokozata: a közösség iránti szolgálat. A hagyományos-közösségi értékrend hordozói nagyon határozottan elutasítják a fogyasztói életmódot.

Az értelmiség másik csoportja, a modernizált-individualista általános értékrendûek számára az egyéni érvényesülés a legfontosabb. Mindkét értékrendtípusban szerepel a függetlenség mint érték. Hogyan lehetséges ez, amikor két homlokegyenest eltérô értékrendtípusról van szó? Eddigi kutatásaink kontextusa alapján azzal magyarázható ez a látszólagos ellentmondás, hogy a függetlenség kategória más értelmezésben van jelen a hagyományos-közösségieknél és más értelmezésben a modernizált-individualistáknál. Az elôbbieknél azt a fajta függetlenséget jelenti, amelyrôl a politikai szerepvállalás kapcsán már volt szó, azaz függetlennek lenni a hatalmi és politikai érdekektôl, amennyiben az alapvetô értékek (pl. a nemzetiség) ellen irányulnak. Az utóbbiaknál pedig: mindig azt tenni, amihez kedvük van, vagy amihez éppen az alapvetô értékekhez (pl. pénz) kapcsolódó érdekük fûzôdik. Ugyanígy a közösségi szerepvállalás is eltérô jelentéstartalommal bír a két típus számára. A hagyományos-közösségieknél inkább a közösségi szolgálat motívuma a jellemzô, a modernizált-individualistáknál – mert a példaképszerep, a közösségi szerepvállalás "úgy általában" tôlük sem idegen – a szolgálat mellett ez is egy lehetôsége és fokmérôje az érvényesülésnek, a megbecsültségnek.

2. Politikai értékrendtípusok

Értékrendtípus

Meghatározó értékek

Demokrata értékrend

29%

egyéni felelôsségvállalás

nyitás a fejlett nyugati államok felé

demokrácia

szólásszabadság

kompromisszumkészség, nyitott politizálás

az Oroszországhoz való közeledés éles elutasítása

Tekintélyelvû értékrend I.

18,4%

határozott és erôskezû politikai vezetés

központi állami irányítás

állampolgári hûség

Tekintélyelvû értékrend II.

12,6%

a többségi nemzetnek joga van ahhoz,
hogy a kisebbségek hátrányára döntsön

semleges külpolitika

A 2. táblázatból kiderül, hogy a szlovákiai magyar értelmiség politikai értékrend szempontjából egyértelmûen besorolható 60 százaléka két típusra különül el: a demokratákra és a tekintélyelvûekre (miközben ôk maguk eleve két altípust alkotnak). A két típus nagyságrendjét tekintve csaknem azonos nagyságú, hiszen a demokraták részaránya 29 százalék, a tekintélyelvûek két altípusáé pedig összesen 31 százalék. Kik a demokraták és kik a tekintélyelvûek? A kérdés regresszióanalízissel történô vizsgálata alapján erôs összefüggés mutatható ki a hagyományos-közösségi általános értékrend és a demokrata politikai értékrend között (béta .142), ami annyit jelent, hogy a demokraták elsôsorban a hagyományos-közösségi értékrendûekkel azonosak. A tekintélyelvûség nem kapcsolódik szorosan sem az egyik, sem a másik általános értékrendtípushoz. Ugyanakkor a tekintélyelvûek két altípusa között van egy lényeges különbség: az életkor. Míg a határozott politikai vezetés, központi állami irányítás és az állampolgári hûség hangsúlyozása ugyan kevésbé életkor-specifikus, de mégis leginkább a 30–55 évesekre jellemzô, a semleges külpolitikát és azt, hogy a többségi nemzetnek jogában áll a kisebbséget hátrányosan érintô döntéseket hozni, egyértelmûen a 30 éven aluliak (béta .170) preferálták. Tehát amíg az idôsebbek tekintélyelvûsége egy klasszikus centralizmusra épül, a fiatalokénak kimondottan nemzetiségellenes éle van.

3. Nemzeti értékrendtípusok

Értékrendtípus

Meghatározó értékek

Szilárd értékrend

32,7%

magyarnak lenni felelôsség

magyarnak lenni politikai kihívás

magyarnak lenni természetes dolog

büszke a magyarságára

Megtagadó értékrend

17,7%

nem érdekli a nemzetisége

Passzív értékrend

15,6%

magyarnak lenni hátrány, veszélyes ezzel foglalkozni

A szlovákiai magyar értelmiség nemzeti értékrendjének domináns típusa a szilárd nemzeti értékrend, de nem elhanyagolandó a nemzetiségüket megtagadó és a passzív értelmiségiek részaránya sem.

E ponton visszatérnék az értelmiségnek a szlovákiai magyarságért vállalt közösségi szerepéhez. Az általános értékrend ismertetésekor leszögeztem, hogy a közösségi szerepvállalás – ha eltérô indítékból is, de – elvben egyik típustól sem idegen. Gyakorlati szempontból azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szlovákiai magyar értelmiségiek között elôfordulnak olyanok is, akik számára nem fontos a nemzetiségük, akik félnek nyilvánosan vállalni a magyarságukat, valamint olyanok is, akik elfogadják és jogosnak tartják a magyarokat sújtó politikai döntéseket. Mivel ôk eleve nem elkötelezettek a szlovákiai magyar közösség iránt, feltételezhetô, hogy részükrôl a magyar közösség érdekében történô szerepvállalás sem téma. Az általános, politikai és nemzeti értékrendtípusok közötti összefüggések még inkább megvilágítják ezt a problémakört. Amint arról már szó esett, a hagyományos-közösségi általános értékrendûek politikai irányultsága erôsen korrelál a demokrata értékrenddel. A modernizált-individualisták politikai értékrendje nem határozható meg csak az egyik vagy másik politikai értékrendtípussal. A két általános értékrendtípus közötti különbség a nemzeti értékrend vizsgálatánál még határozottabban szembetûnik. Ugyanis míg a hagyományos-közösségiek domináns nemzeti értékrendje a szilárd nemzeti értékrend (béta .185), a modernizált-individualistáknál a szilárd nemzeti értékrend erôs elutasítása mutatható ki (béta .-169). A szlovákiai magyar értelmiségi identitás tehát erôsen összefonódik a szlovákiai magyar nemzeti identitással. Ha tehát feltesszük a kérdést, hogy kik azok az értelmiségiek, akik hajlandók a szlovákiai magyarság példaképévé, szellemi vezetôjévé válni – úgy, ahogyan azt értelmiségi identitásukból adódóan fontosnak tartják –, a válasz a következô: elsôsorban a hagyományos-közösségi értékrendû s egyben szilárd nemzeti identitású értelmiség. S hol és milyen formában nyilvánul meg a hétköznapi életben e két identitás hordozóinak közösségi, azaz példakép- és vezetôszerep-vállalása?

Ennek érzékeltetésére és bizonyítására egy aktuális példát választanék. A nemzeti identitás megôrzésének legfontosabb tényezôje az iskolaválasztás.11 Ez egy nemzedékrôl nemzedékre átörökített folyamat, vagyis azok a szülôk, akik maguk is magyar alapiskolát végeztek, gyakrabban íratják gyermekeiket is magyar iskolába, mint azok a szülôk, akik inkább szlovák alapiskolába jártak. A szlovákiai magyar értelmiségi szülôktôl nyert adatok pedig azt jelzik, hogy számukra hatványozottabban fontos az anyanyelvû oktatás, mint a nem diplomás szlovákiai magyar szülôk számára. Az értelmiségiek 88 százaléka leszögezi, hogy nem szeretné szlovák alapiskolába járatni a gyermekét, 68 százalékuk fontosnak tartja a minden szintre kiterjedô magyar tannyelvû oktatást, 30 százalékuk pedig ugyancsak e mellett foglal állást, kivéve a magyar egyetemi oktatást. Ennyit az állásfoglalásokról. De mi a valóság? Az, hogy a diplomás magyar szülôk gyermekei gyakrabban járnak magyar alapiskolába, mint az egyéb iskolai végzettséggel rendelkezô magyar szülôk gyermekei. Amennyiben elismerjük, hogy az iskolaválasztás identitásformáló, -fejlesztô tényezô – márpedig ezt a gyermekeiket szlovák iskolába járatók is elismerték –, akkor az az értelmiségi, aki magyar iskolába íratja a gyermekét, közösségi szempontból példaértékûen cselekszik.

Kutatásainkból az derül ki, hogy elsôsorban ilyen és hasonló közösségi szerepvállalási formákat tart fontosnak a szlovákiai magyar értelmiség többsége. Egyfajta alulról építkezô közösségi magatartást, amely ideális esetben azt eredményezhetné, hogy a szlovákiai magyar értelmiség a közösségi stratégiák terén a maihoz képest sokkal egységesebb réteggé szervezôdhetne s épp ezen stratégiák által nyilváníthatná ki egyrészt értelmiségi identitását, másrészt pedig nemzeti identitását. Még egyszer szeretném kihangsúlyozni: adataink azt mutatják, hogy ezen a téren a szlovákiai magyarság elsôsorban a hagyományos-közösségi értékrendû értelmiségre számíthat. Végezetül egy utolsó tény. Az értelmiségi értékrendekben észlelhetô egy enyhe, de mindenképpen tendencia jellegû folyamat: az életkor csökkenésével csökken a hagyományos-közösségiek s növekszik a modernizált-individualisták aránya, ami egyben a szilárd nemzeti értékrend elhalványulását, térvesztését hozza magával. Ez a folyamat a szlovákiai magyar értelmiségi identitásnak épp a közösségi dimenzióját sodorhatja veszélybe, hiszen a gyökerekkel együtt nemcsak az eredeti cél vész el (a közösség), hanem az eredeti motiváció (szolgálat) is. Pedig hát "ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhíva, csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak" (Galata 5,13)szól az égi üzenet valamennyiünknek, így nekünk értelmiségieknek is.

—————————————

1 A fejezetben feltüntetett statisztikai adatok forrása Gyurgyík László: Magyar mérleg. Kalligram 1994. 123–127.

2 38,87%-uknak van alapiskolai, 35,7%-uknak szakmunkás, 13,31%-uknak középiskolai végzettsége

3 59,45%-uknak alapiskolai, 14,02%-uknak szakmunkás, 22,75%-uknak érettségi bizonyítványa van

4 A felsôfokú mûveltségnek mint értéknek és célnak a régebbi keletû devalválódása, szlovákiai magyar családi hagyományok, a taníttatás anyagi költségeinek növekedése, az értelmiségi pályák alacsony presztízse stb.

5 Pl. érdekköröket vezet, szakmai-felvilágosító cikkeket ír, elôadásokat tart abból a témakörbôl, amelyhez szakmailag ért stb.

6 Ezen a ponton mindegy, hogy közösségi szolgálatként vagy a társadalmi felemelkedés egy módjaként értelmezzük-e a közösségi szerepvállalást. Természetes igény, hogy a mi értelmiségünk is fel akar emelkedni, de minden adat arra utal, hogy még nem a réteg szintjén, hanem az egyén szintjén próbálkozik a felemelkedéssel, s ezt elsôsorban életszínvonala emelésével akarja elérni. Vannak azonban olyan értelmiségi alcsoportok is – például a pedagógusok egy része –, amelyek életszínvonaluk jelenlegi szintjének a megôrzésén fáradoznak.

7 Ez a fajta indoklás már a rejtett okok felé mutat, ám ezekrôl az értékrendet ismertetô fejezetben lesz szó.

8 Láthattuk, hogy míg a mezôgazdászok egyharmada szerint a szlovákiai magyarság már mint a magyarságot reprezentálni képes tényezô fogalmazódik meg, a többi mezôgazdásznál inkább e vélemény ellenkezôjével találkozunk. Ez nem jelent ellentmondást, hanem újfent jelzi azt, amirôl a szakmai identitás tárgyalásakor már volt szó: hogy az egyes értelmiségi alcsoportok sem homogének. A kutatás során többször is találkoztunk ennek a sokrétûségnek az ilyen formában felszínre törô megnyilvánulásával.

9 Dobos Ferenc–Lampl Zsuzsanna: Reprezentatív értékrendkutatás 1997. Kutatási részdokumentáció.

10 Lampl Zsuzsanna: Három szociológiai tanulmány – Rólunk – nyomdai kézirat, Madách-Posonium, Pozsony.

11 Lampl Zsuzsanna–Dobos Ferenc: Asszimilációs folyamatok – Iskolaválasztás és anyanyelvhasználat, 1997. Kutatási dokumentáció.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betûméret | - betûméret