stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betûméret | - betûméret   




Mirnics Károly

Várható hanyatlás a vajdasági magyar
tannyelvű általános iskolai hálózatban

Vitális statisztikai tényezôk
(vándormozgalmi komponens nélkül)

A Vajdaságban a két világháború között a jogfosztottság, a nagyméretű kivándorlás és az elnyomás ellenére is növekedett a magyarok száma. A növekedés a második világháború után is tartott egészen 1962-ig. Csak ezután következett be a zuhanás, ami napjainkban is tart. Ezt az alábbi táblázat szemlélteti:

A magyarok száma a Vajdaságban 1948–1991 között

Népszámlálás
idôpontja
Lélekszám Magyarok a Vajdaság
össznépességének
százalékában
1948. III. 15. 428 932 25,8
1953. III. 31 435 345 25,4
1961. III. 31. 442 561 23,9
1971. III. 31. 423 866 21,7
1981. III. 31. 385 356 18,9
1991. III. 31. 339 491 16,9

Az elmúlt harminc év alatt tehát a magyarság száma 103 070 fôvel csökkent. A magyarság száma évente 3387 fôvel, naponta pedig 9,2 fôvel lett kevesebb. A csökkenés, mint ahogyan az látható a következô áttekintésbôl, elsôsorban az 1961–1991 közötti idôszakra korlátozódott, ennek elôtte nôtt a magyarság száma.

A magyarok számának évi átlagos csökkenése (ezrelékben)

1948–1953 3,8
1953–1961 2,1
1961–1971 – 4,3
1971–1981 – 9,7
1981–1991 – 12,7

Az utóbbi két évtizedben már a szerbek száma is csökkent a Vajdaságban. Mégis, összehasonlítva a két fogyatkozást, meg kell állapítanunk, hogy a magyarok számának csökkenése mintegy kétszer-háromszor nagyobb méretű és gyorsabb volt a szerbekénél.

A szerbek átlagos életkora 37,9 volt, a magyaroké 41,5. A népesség öregedésében azonban már az átlagos 30 év is határértéket képez. Az öregedés indexe (a hatvanéves és idôsebb népesség aránya a 0–19 éves népességhez viszonyítva) a szerbeknél 0,725 volt, a magyaroknál az elképesztô 1,142. Az öregedés indexének határértéke már 0,400-nál kezdôdik.

Azonos paraméterek esetén tehát a magyarság eltűnésének üteme a szerbekhez viszonyítva kétszer gyorsabb, vagyis több mint fele (63 százalék) olyan rövid idô alatt bekövetkezhetne. Egészében véve a magyar népesség összetétele csaknem háromszor gyorsabban romlott, mint a népesség szükséges összetételének megôrzését biztosító ütem.

A magyar anyáktól született gyermekek száma 3621, arányszámuk ezrelékben kifejezve mindössze 10,6 volt 1991-ben. A népesség egyszerű reprodukciójához szükséges gyermekszámnak az egynegyede, vagyis 26 százaléka hiányzott ebben az évben. Valamelyest ez az arányszám még romolhatott is a következô években, pontosat nem tudni a háború következtében beállt külsô vándormozgalom miatt. Alapjában véve azonban azonosnak tekinthetô, és nem mozdulhatott a 10,0-10,5 ezreléktôl fölfelé. Mivel az 1991–1995 közötti években a háború miatt nagy volt a népesség külsô vándormozgalma (az emigráció), természetesnek vehetô, hogy a szülôk nagyobb számban nem mertek gyermeket vállalni. Ilyen születési ezrelékkel két várható élettartam alatt a magyar népesség teljesen eltűnne ebbôl a térségbôl.

A következô táblázat betekintést ad a magyar anyáktól született gyermekek alakulásába egy hosszabb számsor alapján.

A magyar gyermekek számának alakulása 1951–1996 között

1951 9500 -
1952 9036 -464
1953 8500 -536
1954 8000 -500
1955 8000 -
1956 7500 -500
1957 7325 -175
1958 6444 -881
1959 6305 -141
1960 7091 +786
1961 6778 -313
1962 6370 -408
1963 6210 -160
1964 6160 -50
1965 6000 -160
1966 5900 -100
1967 5500 -400
1968 5400 -100
1969 5200 -200
1970 4915 -285
1971 5032 +117
1972 5201 +169
1973 5163 -38
1974 5042 -121
1975 5159 +117
1976 5312 +153
1977 5244 -68
1978 5135 -109
1979 4976 -159
1980 4957 -19
1981 4719 -228
1982 4609 -110
1983 4469 -140
1984 4563 +94
1985 4349 -214
1986 4189 -160
1987 4170 -19
1988 4065 -105
1989 3862 -203
1990 3760 -102
1991 3621 -139
1992 3365 -256
1993 3251 -114
1994 3278 +27
1995 3336 +58
1996 3300 -36
1951–1996 250 261 -5992

Megjegyzés: A következô évekre csak becslés van: 1951, 1953, 1954, 1955, 1956, 1965, 1966, 1967, 1968 és 1969.

Ha megvizsgáljuk ezt a 46 éves idôszakot, azt látjuk, hogy az egyes rövidebb idôközökben különbözô mértékben csökkent a magyar gyerekek száma.

A magyar gyermekek számának csökkenése az egyes idôszakokban

Idôszak Index
1951–1961 (12 év) - 71,3
1961–1971 (12 év) - 74,0
1971–1981 (12 év) - 93,8
1981–1991 (12 év) - 76,7
1991 – 1996 (6 év) - 91,0
46 évi átlag - 347,3

Bármilyen hihetetlen is, de a gyermekek száma 1996-ban az 1951. évinek harmadára csökkent. A gyermekek számát 1951–1971 között legjobban a szervezetlen és feje tetejére állított szovjet típusú, partizán módra végrehajtott iparosítás csökkentette. A családok tízezrei szakadtak szét a legkülönbözôbb okokból: az egyik házastárs falun maradt és a mezôgazdaságban talált munkát, a másik a városba kényszerült, otthonuk a falu volt; de elôfordult az is, hogy más-más városban kaptak munkát, mindketten ingáztak, vagy az egyik a városban lakott, a másik a falun stb. A gyermekek számának alakulása valamelyest csak 1971–1981 között stabilizálódott. Ebben az idôszakban az ország nagy külföldi hiteleket vett fel, megjavította az életszínvonalat, és az emberek kezdtek jobban élni. Igaz, ekkor is csökkent a gyermekek száma, de ez már a fokozottabb családtervezés módszereinek tudható be. Ez a látszatjólét nagyon rövid életű volt, mert 1981-tôl kezdve nemcsak a politikai élet vált ingataggá, hanem az ember élete is bizonytalanná. Az 1991–1996 közötti idôszakban viszonylag kisebb arányú volt a csökkenés (az 1991–2000 közötti idôszakban csak 18–20 százalék lenne). Véleményem szerint részben ez annak tudható be, hogy több külföldön született gyermeket jelentettek be, másrészt az a magyarság, amelyik átvészelte a háborút, úgy döntött, hogy itt marad. A Tisza menti helységekben a háború elôtt is szép számban voltak három gyermeket vállaló családok, s a háború óta is ez tapasztalható. Ez a tény azonban csak keveset enyhít az egészében továbbra is tragikus helyzeten.

A népszámlálási adatokból kiszámíthatóvá vált, hogy a magyar nôk átlagban 1953-ban még 2,38 gyermeket szültek, 1961-ben 2,15-öt, 1971-ben 1,92-t, 1981-ben 1,73-at és 1991-ben 1,68-at. Tehát 22–23 százaléknyi gyerek hiányzott a népesség egyszerű reprodukciójához e mutatószám alapján is.

Ha most tovább vizsgáljuk a születések alakulását, azt látjuk, hogy az 1948-as népszámlálás idôpontjában élt magyar népesség még képes volt önmaga reprodukciójára, alapul véve az akkor várható élettartam hosszát (a várható élettartam akkor 60 év körül volt) és az akkori magasabb születésszámnak köszönhetôen. Ez az arány késôbb egyre romlott. Így például az 1991-ben élt vajdasági magyar népesség a mostani csökkenô születésszámmal csak 110–120 év alatt lenne képes önmagát reprodukálni. A várható élettartam mindkét nem esetében 70 év körül alakulhatott 1991-ben.

Miután az elôzôkben rámutattunk arra, hogy nem véletlen tényezôknek tudható be a gyermekszám csökkenése és egyáltalán a magyarok lélekszámának a fogyása, a továbbiakban figyelmünket a következô kérdésekre irányítjuk: 1. a gyermekszám vagy a teljes népesség lélekszámának a csökkenése volt-e gyorsabb, illetve nagyobb méretű; 2. történelmi tájegységenként hol volt legkifejezettebb a gyermekek számának csökkenése; 3. a tömb-, szórvány- és szigetmagyarság összehasonlításában hol tapasztalható legjobban a gyermekek számának csökkenése.

Ahhoz, hogy a fenti jelenségeket megvilágítsuk, táblázatot állítottunk össze. Sajnos a további kutatás során az a nehézség tapasztalható, hogy az 1991-es népszámlálás adatai nem hasonlíthatók össze minden tekintetben az 1981-es és még kevésbé a korábbi népszámlálási adatokkal. Ezt a nehézséget csak úgy lehetett áthidalni, hogy magának az 1991-es népszámlálás által kimutatott népességstruktúrának a belsô viszonyait világítottuk meg részletbe menôen. Ebben az értelemben a következô táblázat az 1991-es népszámlálás adatai alapján tájegységenként és községenként szemlélteti a 0–4 éves, az 5–9 éves, a 10–14 éves és 15–19 éves korcsoportokat az össznépesség arányában.

A 0–19 éves magyarok az össznépesség százalékában
(az 1991-es népszámlálás adatai alapján)

Község Összesen Korcsoportok


0–4 5–9 10–14 15–19
Vajdaság 339 491 15 796 17 341 19 219 19 334
Bácska 256 795 12 356 13 434 14 882 14 878
Bánság 77 186 3 228 3 665 4 092 4 172
Szerémség 5 510 212 242 245 284






Bácska




Ada 16 625 910 927 1 003 1 059
Apatin 4 823 191 205 202 258
Bács 1 225 59 39 58 65
Palánka 1 529 60 49 79 81
Topolya 26 185 1 381 1 457 1 518 1 504
Petrôc 94 2 3 7 4
Becse 23 224 1 130 1 358 1 475 1 335
Zsablya 294 9 9 6 9
Kanizsa 26 862 1 461 1 581 1 527 1 656
Kula 4 914 241 230 256 285
Kishegyes 8 452 492 492 516 535
Hódság 2 195 63 85 108 111
Zenta 23 281 1 273 1 316 1 408 1 391
Zombor 15 397 589 582 731 765
Szenttamás 4 587 204 230 264 250
Szabadka 64 277 2 932 3 278 3 901 3 785
Temerin 9 646 515 567 633 524
Titel 995 35 42 49 58
Verbász 3 443 184 184 219 231
Újvidék 20 245 625 800 922 72






Bánság




Alibunár 340 9 21 18 18
Fehértemplom 582 27 31 26 40
Versec 3 182 128 137 173 173
Begaszentgyörgy 5 081 214 191 240 268
Becskerek 17 264 653 818 956 922
Kikinda 9 874 401 456 503 552
Antalfalva 3 584 179 212 222 194
Keve 3 937 225 268 256 267
Magyarcsernye 2 993 144 138 137 148
Törökbecse 6 165 283 331 321 352
Törökkanizsa 4 676 184 249 260 236
Opovo 63 4 2 5
Pancsova 5 043 195 216 314 291
Plandiste 1 813 70 85 82 91
Szécsány 2 468 131 125 119 134
Csóka 8 623 381 387 463 481






Szerémség




Beocsin 271 3 11 16 11
Ingyija 1 087 45 46 57 64
Ürög 872 44 48 39 53
Petyinci 27 1
Ruma 1 688 74 86 66 63
Mitrovica 901 25 35 42 47
St. Pazova 145 2 1 5 7
Karlóca 224 9 8 8 18
Sid 295 10 7 12 20

A 0–19 éves korcsoportok indexei és arányuk
az összmagyar népesség százalékában

Község Korcsoportok indexei Korcsoportok részesedése
az össznépesség százalékában

0–4

15–19

5–9

15–19

0–4

10–14

0–4 5–9 10–14 15–19
Vajdaság 81,7 89,7 82,2 4,6 5,1 5,7 5,7
Bácska 83,0 90,0 83,0 4,8 5,2 5,8 5,8
Bánság 77,4 87,8 79,0 4,1 4,7 5,3 5,4
Szerémség 74,6 85,2 86,5 3,8 4,3 4,4 5,2








Bácska






Ada 85,9 87,5 90,7 5,4 5,6 6,0 6,4
Apatin 74,0 79.5 94.6 3,9 4,2 4,2 5,3
Bács 90,7 60,0 101,7 4,8 3,1 4,7 5,3
Palánka 74,0 60,5 75,9 3,9 3,2 5,2 5,3
Topolya 91,8 96,8 91,0 5,2 5,6 5,8 5,7
Petrôc 50,0 75,0 28,6 2,1 3,2 7,4 4,3
Becse 84,6 101,7 76,6 4,9 5,8 6,3 5,7
Zsablya 100,0 100,0 150,0 3,0 3,0 2,0 3,0
Kanizsa 88,2 95,5 95,7 5,4 5,9 5,7 6,2
Kula 84,6 80,7 94,1 4,9 4,7 5,2 5,8
Kishegyes 92,0 92,0 95,3 5,8 5,8 6,1 6,3
Hódság 56,8 76,6 58,3 2,8 3,8 4,9 5,0
Zenta 91,5 94,6 90,4 5,4 5,7 6,0 6,0
Zombor 77,0 76,1 80,6 3,8 3,8 4,7 5,0
Szenttamás 81,6 92,0 77,3 4,4 5,0 5,8 5,5
Szabadka 77,4 86,6 75,2 4,6 5,1 6,0 5,9
Temerin 98,3 108,2 81,4 5,3 5,9 6,6 5,4
Titel 60,3 72,4 71,2 3,5 4,2 4,9 5,8
Verbász 79,7 79,7 84,0 5,3 5,3 6,3 6,7
Újvidék 64,3 82,3 67,8 3,0 3,9 4,5 4,8








Bánság






Alibunár 50,0 116,7 50,0 2,6 6,1 5,3 5,3
Fehér-
templom
67,5 77,5 103,8 4,6 5,3 4,5 6,9
Versec 74,0 79,2 74,0 4,0 4,3 5,4 5,4








Begaszentgyörgy 80,0 71,3 89,2 4,2 3,7 4,7 5,3
Becskerek 70,8 88,7 68,3 3,8 4,7 5,5 5,3
Kikinda 72,6 82,6 79,7 4,0 4,6 5,1 5,6
Antalfalva 92,3 109,8 80,6 5,0 5,9 6,2 5,4
Keve 84,3 100,4 87,9 5,7 6,8 6,5 6,8
Magyarcsernye 97,3 93,2 105,1 4,8 4,6 4,6 4,9
Törökbecse 80,4 94,0 88,2 4,6 5,4 5,2 5,7
Törökkanizsa 77,9 105,5 70,8 3,9 5,3 5,6 5,0
Opovo 80,0 200,0 6,3 3,2 7,9
Pancsova 67,0 74,2 62,1 3,9 4,3 6,2 5,8
Plandiste 76,9 93,4 85,3 3,9 4,7 5,2 5,0
Szécsány 97,8 93,3 110,0 5,3 5,1 4,8 5,4
Csóka 79,2 80,5 82,3 4,4 4,5 5,4 5,6








Szerémség






Beocsin 27,2 100,0 18,8 1,1 4,0 5,9 4,0
Ingyija 70,3 71,9 78,9 4,1 4,2 5,2 5,9
Ürög 83,0 90,6 112,8 5,0 5,5 4,5 6,1
Petyinci 3,7
Ruma 117,5 136,5 112,1 4,4 5,1 3,9 3,7
Mitrovica 53,2 74,5 59,5 2,8 3,9 4,7 5,2
St. Pazova 28,6 14,3 40,0 1,4 0,7 3,4 4,8
Karlóca 50,0 44,4 112,5 4,0 3,6 3,6 8,0
Sid 50,0 35,0 83,3 3,4 2,4 4,1 6,8

Az elôzô táblázatok több következtetést kínálnak:

1. A különbözô népességtípusok Südberg-féle klasszifikációja szerint az a népesség, amelyben a 0–14 éves korcsoport az összes népesség 33 százalékát teszi ki, stagnáló vagy stacionált. Ahol ez a korcsoport csak húsz százalékot tesz ki, már az erôsen regresszív típushoz tartozik. Ezek alapján elmondható, hogy a vajdasági magyar népességben az 1991-es népszámlálás adatai alapján a 0–14 éves korcsoport az össznépességnek már csak 15,4 százalékát tette ki. Ez rostaszerűvé, lyukacsossá, porózussá teszi ezt a korcsoportot. Ugyanis ezen a szinten már nemcsak az újabb százalékos esések, hanem már tizedszázalékos csökkenés is iskolai tagozatok, óvodai csoportok megszűnéséhez vezethet.

2. Egy összehasonlítás azt mutatja, hogy a 0–19 éves korcsoport a vajdasági magyar népességnek 26,3 százaléka volt 1971-ben. Ez a részesedés 1991-re 21,0 százalékra csökkent. Az 5,3 százalékos esés 20 év alatt nagymértékben csökkentette a tanulók számát, s mint azt majd a továbbiakban látni fogjuk, számos más összevont tagozat megszűnéséhez, magyar tannyelvű iskola vagy kihelyezett tagozat bezáráshoz (önállóságának megszűnéséhez) vezetett.

3. A 0–19 éves korcsoport a magyar népességnek 26,3 százaléka volt, ami 111 476 fôt tett ki 1971-ben. Mint említettük, 1991-re ez a részesedés csak 21,0 százalékot tett ki, és ez már csak 71 609 fôt jelentett. A csökkenés indexe 64,3 volt 1971–1991-ben. Ugyanebben az idôszakban az össznépesség csökkenésének indexe 80,0 volt. A 0–19 éves korcsoport évi átlagos csökkenése 12,8, az össznépességé pedig 11,8. Nyilvánvaló tehát, hogy gyorsabban csökkent az említett korosztály száma, mint az össznépesség. Ebbôl az is következik, hogy az össznépesség csökkenésének egyik tényezôje tagadhatatlanul a kevesebb gyermek az említett korosztályban.

A következô táblázat tájegységenként mutatja be, hol helyezkedtek el a magyar gyermekek korcsoportjai az 1991-es népszámlálás idején.


Össznépeség Korcsoportok szerinti megoszlás %-ban


0–4 5–9 10–14 15–19
Vajdaság 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Bácska 75,7 78,3 77,5 77,4 77,0
Bánság 22,7 20,4 21,1 21,3 21,5
Szerémség 1,6 1,3 1,4 1,3 1,5

A vajdasági magyarság 75,7 százaléka a Bácskában élt. Ugyanakkor a 0–4 éves korcsoporthoz tartozó gyermekek 78,3 százaléka jutott Bácskára. Nagyon hasonló volt a helyzet a többi korcsoport esetében is. A Bánságban éppen ennek az esetnek a fordítottja volt. A bánsági családokban kevesebb volt a gyermek. Igaz, nem feltétlenül azért, mert kevesebb született, hanem mert a család átköltözôben volt Bácskába, de ez a tényezô mindenképpen jelen lehetett. A Bánság a vajdasági magyar népesség elvándorlási területe. Bánságban ebbôl kifolyólag sokkal több lehetett a szétesett magyar család: az egyik szülô még maradt, a másik pedig a gyermekkel már átjött Bácskába, vagy külföldre távozott.

4. A Bánságban minden korcsoport százalékos részesedése az össznépesség egészében fél százalékkal vagy fél százalékot meghaladó aránnyal volt kisebb, mint Bácskában.

5. Ha összehasonlítjuk az egyes korcsoportokat egymás között, valamennyi között 0,5 százalékot kitevô vagy ezt az értéket is meghaladó különbséget – esést tapasztalunk. A Bánságban ez az esés még a bácskainál is kifejezettebb, a Szerémségben a csökkenés pedig már húsz éve tart, s ez idô alatt a 15–19 éves korcsoport nagysága csaknem megfelezôdött a 0–4 éves korcsoporthoz viszonyítva, amely 15 évvel késôbb született.

6. Ha községenként vizsgáljuk meg a korcsoportok viszonyait, azt tapasztaljuk, hogy Szabadkán, Újvidéken, Zomborban, Becskereken és Becsén 1,5 százalékkal kisebb lett a 0–4 éves korcsoport részesedése az össznépesség arányában, mint a 10–14 éves korcsoporté (Pancsován majdnem két százalékkal). Ez arra enged következtetni, hogy a legfiatalabb korcsoport (a 0–4 éveseké) csökkenése egyre gyorsuló tendenciát mutat. Újvidéken katasztrofálissá vált a helyzet már 1991-ben, mivel a 0–4 éves korcsoport részesedése 3 százalékot tett ki Újvidék össznépességének arányában. Ennek a következményei éppen ezekben az években válnak egyre kifejezettebbé. Szerémség viszonylag jó mutatószámai csak látszólagosak: tulajdonképpen ott egyetlen helységben sincs sok gyermek. A gyermekek nagyszámú településen szóródnak. Vonatkozott ez a Bánságra is, ahol a 0–19 éves korcsoportban 15 157 gyermek volt 1991-ben, és semmilyen lehetôség nem volt, hogy ennyi gyermekbôl 757 húszfôs iskolai tagozatot alakítsanak. Az esztelen ipartelepítés nem a magyarlakta helységekben folyt, hanem a magyarokat kényszerítette arra, hogy szétköltözzenek azokba a helységekbe, ahova az ipart telepítették, és ahol foglalkoztatási lehetôségek nyíltak.

Már ezek a vitális statisztikai eredmények is elég betekintést nyújtanak abba, hogy meggyôzôdjünk: az "emberanyag" biztosításával a magyar tannyelvű oktatás számára baj volt.

Ezen a vágányon haladva tovább, lehetséges a várható eseményeknek bizonyos kivetítése is a közeljövôt illetôen.

A születésekre vonatkozó legfrissebb, 1995-ös adatok
a Vajdaság községeiben


Születésszám A magyarlakta helységek száma
Vajdaság 3336 434
Bácska 2514 168
Bánság 769 171
Szerémség 53 95



Bácska

Ada 160 5
Apatin 31 5
Bács 12 6
Palánka 22 13
Topolya 238 22
Petrôc 4 4
Becse 241 5
Zsablya 10 4
Kanizsa 246 13
Kula 48 7
Kishegyes 88 3
Hódság 15 9
Zenta 285 5
Zombor 117 16
Szenttamás 50 3
Szabadka 597 18
Temerin 107 3
Titel 12 6
Verbász 40 6
Újvidék 191 15



Bánság

Alibunár 9 10
Fehértemplom 12 13
Versec 36 21
Begaszentgyörgy 48 12
Becskerek 161 22
Kikinda 104 10
Antalfalva 34 8
Keve 54 10
Magyarcsernye 22 6
Törökbecse 68 4
Törökkanizsa 42 9
Opovo 4
Pancsova 52 10
Plandiste 20 13
Szécsány 24 11
Csóka 83 8



Szerémség

Beocsin 2 5
Ingyija 10 10
Ürög 8 9
Petyinci 10
Ruma 12 15
Mitrovica 11 19
Pazova 1 9
Karlóca 4 1
Sid 5 17

1. Az utóbbi években a magyar tannyelvű általános iskolákban a tagozatok átlagos nagysága 20–22 tanuló volt, a csökkenés tendenciája pedig igen kifejezett. Ugyanakkor a törvény a nemzetiségi tannyelvű iskolákban 15 tanuló minimummal engedélyezi a nemzetiségi tannyelvű oktatás megszervezését. Mivel minden magyarlakta település potenciálisan részt vesz a gyermekek számának kialakításában, a települések számát is tényezôként kell kezelni. Ennek alapján megállapítható, hogy Szerémségben és a Bánságban, ha a települések között arányosan és egyenletesen oszlana meg a gyermekek száma, szinte sehol sem lehetne többé megszervezni a magyar tannyelvű általános oktatást. Ugyanis mindössze 4,5 gyermek vagy még annál is kevesebb jutna egy-egy településre. Csakhogy most már Bácskában is vannak olyan községek és települések, ahol a gyermekek kevesebb száma miatt lehetetlenné vált vagy hamarosan lehetetlenné fog válni a magyar tannyelvű oktatás megszervezése. Ilyen községek Bácskában már most Apatin, Bács, Palánka, Petrôc, Kula, Zsablja, Hódság, Titel és Verbász.

2. A születésszám ezrelékébôl kiindulva (amely, úgy tűnik, tartósan megállapodott a tíz körül), valamint az említett 15 fôs törvényesített keretet figyelembe véve, elsô pillanatra úgy tűnik, hogy azokban a magyarlakta helységekben, ahol a magyar népesség nagysága meghaladja az 1500 fôt, továbbra is meg lehet szervezni az osztatlan tagozatos magyar tannyelvű általános oktatást. Ez a szabály azonban csak akkor érvényes, ha a helység teljesen magyarlakta. Ha viszont a helység népessége szerb–magyar vagy más vonatkozásban etnikailag kevert, a tapasztalat szerint a gyermekek 20–40 százaléka vegyes házasságban születik. Ha csak a 25 százalékos átlagot vesszük alapul, akkor is meg kell állapítanunk, hogy legalább 1900–2000 fôs magyar közösségnek kell lennie egy településen ahhoz, hogy akadálytalanul meg lehessen szervezni az osztatlan tagozatos magyar tannyelvű általános oktatást. Ilyen település egyre kevesebb van. Ezek még most a következôk: Ada, Mohol, Kupuszina, Bajsa, Topolya, Zentagunaras, Pacsér, Ómoravica, Becse, Bácsföldvár, Péterréve, Verbász, Torda, Becskerek, Versec, Kanizsa, Martonos, Kispiac, Orom, Oromhegyes, Horgos, Kikinda, Debelyacsa, Székelykeve, Kula, Kishegyes, Feketics, Magyarcsernye, Törökbecse, Törökkanizsa, Újvidék, Gombos, Pancsova, Felsôhegy, Zenta, Tornyos, Bezdán, Nemesmilitics, Telecska, Szenttamás, Bajmok, Bácsszôlôs, Palics, Szabadka, Hajdújárás, Csantavér, Temerin, Padé és Csóka – összesen 49 helység. Ezek közül azonban több helységet az a veszély fenyeget, hogy a közeljövôben nem fogja tudni megszervezni az osztatlan tagozatos anyanyelvű oktatást. Ezek között van Padé, Gunaras, Törökkanizsa, Törökbecse, Gombos, Pancsova, Nemesmilitics, Bezdán, Zombor. Viszont érthetetlen Verbász és Versec esete, nem volt számbeli akadálya a magyar tannyelvű oktatás megôrzésének, és mégis megszűnt. (Valószínűleg a vegyes házasságok rendkívül nagy száma és az elvándorlás következtében.) Még abban az esetben is, ha a gyermekek 30–35 százaléka származott vegyes házasságból, meg lehetett volna ôrizni a magyar tannyelvű oktatást. Újabban már bekövetkezett Versecen a magyar azonosságtudat elvesztése és az anyanyelv ápolásáról való lemondás is.

Várható folyamat 2005-ig
(a migrációs folyamatok mellôzésével)

Az 1991–1996. évi idôszakban (öt év) csupán a születési arányszám átlagosan évi -1,8 ezrelékkel csökkent. Ha ezt a csökkenést prognózisként lineárisan kivetítjük a magyar anyáktól született gyermekekre, azt látjuk, hogy a születésszám 2001-ben 3000–3100 között alakulna, 2005-ben meg már csak 2800 körül lenne. Ez a csökkenés igen valószínű, mert a legalacsonyabb szintű becslési alapon nyugszik, és a születésszám növekedése kizártnak tekinthetô ilyen rövid idô alatt. Ez a születésszám magában foglalná a vegyes házasságban született gyermekeket is. A magyar anyától és magyar apától származó gyermekek száma azonban már nem fogja meghaladni a 2500-at 2001-ben, illetve a 2300-at 2005-ben. A magyar nemzetiségű általános iskolaköteles tanulók kontingense megközelítôleg 24 000–25 000 körül alakulna 2001-ben, illetve 22 000–23 000 körül 2005-ben, de a magyar tannyelven tanuló iskolaköteles gyerekek kontingense ennél jóval kevesebb lenne: 20 000–21 000 gyermek 2001-ben, illetve 17 000–18 000 gyermek 2005-ben.

A valóságban azonban mégsem a fönti becslés fog bekövetkezni. Elképzelhetô ugyanis, hogy valamelyest javít a helyzeten bizonyos számú magyar anyától vagy magyar apától vegyes házasságban született gyermek is. A vegyes házasságból származó, elvált szülôk gyermekének magyar tannyelvű iskolába íratása is ilyen "javulást" hozhat. Ily módon azonban csak néhány száz gyermekkel növekedne a magyar tannyelvű általános iskolások kontingense.

Továbbra is a legnagyobb bizonytalansági tényezô (és számunkra eddig teljesen ismeretlen): hány magyar távozott a Vajdaságból az 1991–1995-i balkáni háború idején, majd utána, és milyen volt a távozók korösszetétele? Ezek a tényezôk meglepetéseket tartogathatnak, ezért célszerűbb tartózkodni a további elôrejelzéstôl. Az viszont több mint valószínű, hogy újabb osztatlan tagozatú iskolák válnak majd összevont tagozatúakká és a jelenlegi összevont tagozatok felszámolása várható. Bizonyos esetekben összevonásokra kerül majd sor Szabadkán, Újvidéken és Becskereken. Alapjában véve azonban sor kerül a magyar iskolák és tagozatok felszámolására.

Iskolai statisztikák szerinti megvilágítás

Az iskolai statisztikai adatok a tanulók számáról természetesen különböznek a vitális statisztikai adatoktól. Szükséges azonban az összevetés egymással, már csak azért is, hogy még pontosabb adathoz jussunk arról, mennyivel fog csökkeni a magyar tannyelvű általános iskolások száma 2001-ben. Ugyancsak szükséges az is, hogy megállapítsuk, hol generálódik elsôsorban a tanulóhiány, s ebbôl kifolyólag hol válik valószínűvé, sôt biztossá a magyar tannyelvű iskolák bezárása (alapul véve a törvény elôírta 15 fôs keretet egy tagozat megnyitásához).

A következô táblázat bemutatja a magyar tannyelvű általános oktatás csökkenô méreteit vajdasági szinten:

Tanév Iskola Tagozat Tanulók Tanár
1988/89 123 1131 26 917 1147
1989/90 120 1132 26 593 1805
1990/91 118 1115 25 760 1758
1991/92 118 1095 25 277 1749
1992/93 116 1095 24 570 1768
1993/94 115 1081 23 471 1723
1994/95 116 1078 22 904 1744
1995/96 22 346
1996/97 113 21 848

Mint a táblázatból is látható, az 1988/89–1996/97-es tanévek között rendkívül nagymértékben csökkent a magyar tannyelven tanulók száma: 26 917-rôl 21 848-ra. A csökkenés 5069 tanulót tett ki. Bennünket azonban különösen az érdekel, hogy 1991–1995 között mekkora volt a csökkenés: ez a szám 3429 tanuló, a csökkenési index pedig 86,4. Ennek az alapján megállapítható, hogy a tanulók számának csökkenési indexe kifejezettebb volt, mint a születések számának csökkenése az azonos idôszakban (86,4:92,7).

Ha megvizsgáljuk, hogy átlagban hány tanuló jutott egy tagozatra, azt látjuk, hogy 1988-ban ez a szám 23,8 volt, 1994-ben pedig már csak 21,2; 1996-ban minden bizonnyal ennél is kevesebb. Ha hat év alatt több mint 2,5 tanulóval csökkent az átlagos tagozat nagysága, nem nehéz elképzelni, hogy a következô 10–15 évben gyakorlatilag az egész magyar tannyelvű oktatásban az átlagos tanulószám tagozatonként a törvényben még megengedett 15 tanulóra csökkenne, természetesen akkor, ha nem növekedne a születések száma. Ennek azonban semmi jele nincs, és nem is lehetséges nagyobb méretű pozitív eltolódás ilyen rövid idôszakban.

Ha ilyen rohamosan csökkenne a magyar tanulók száma, 10–15 év múlva csak azokban a helységekben lehet fenntartani a magyar tannyelvű oktatást, amelyekben a magyarság összlétszáma 3000–3500 fôt tesz ki, az osztatlan tagozatú magyar tannyelvű oktatást azonban csak az 5000–6000 fôt számláló helységekben lehetne fenntartani.

Vizsgáljuk meg, hol következik be nagyobb és kisebb mértékben a tanulók számának csökkenése. Ezt egy olyan táblázat szemlélteti, amelyben párhuzamosan mutatjuk be a magyar nemzetiségű tanulók számát és azokat, akik közülük anyanyelvükön tanulnak.

Magyar nemzetiségű általános iskolai tanulók számának
és az anyanyelvükön tanulók számának alakulása

Község

1990/91-ES TANÉV

1996/97-es tanév

INDEX 1990/91=100

Tanuló Magy.
tannyelv

Százalékuk

TANULÓ MAGY.
TANNYELV
SZÁZALÉKUK TANULÓ

Magy.
TANNYELV

Vajdaság 31 200 25 526 81,8 27 584 21 848 79,3 88,4 85,6
Bácska 24 269 21 077 86,8 21 443 18 034 84,1 88,4 85,6
Bánság 6 532 4 449 68,1 5 727 3 814 66,5 87,7 85,7
Szerémség 399 414 103,8









Bácska







Ada 1 541 1 528 99,2 1 390 1 390 100,0 90,2 91,0
Apatin 345 250 72,5 377 277 73,5 109,3 110,8
Bács 68 67 98,5
Palánka 146 118 80,0
Topolya 2 450 2 395 97,8 2 281 2 183 85,7 93,1 91,1
Petrôc 4 6 150,0
Becse 2 282 2 220 97,3 22 071 1 938 93,6 90,8 87,3
Zsablya 83 26 31,0
Kanizsa 2 516 2 505 99,6 2 629 2 608 99,2 104,5 104,1
Kula 426 209 49,1 462 197 42,7 108,5 95,2
Kishegyes 808 789 97,6 786 761 96,9 97,3 96,5
Hódság 167 121 72,5 139 94 67,7 83,3 77,7
Zenta 2 235 2 218 99,2 1 979 1 934 97,7 88,5 87,2
Zombor 1 733 1 339 77,3 1 034 631 61,1 59,7 47,1
Szenttamás 385 345 89,6 381 333 87,4 99,0 96,5
Szabadka 6 277 5 368 85,5 5 278 4 388 83,2 84,1 81,7
Temerin 977 928 95,0 828 770 92,9 84,7 83,0
Titel 39 91 233,0
Verbász 347 73 21,0 329 12 3,6 94,8 16,4
Újvidék 1 440 789 54,8 1 171 518 44,2 81,3 65,7









Bánság







Alibunár 39 22 56,4
Fehértemplom 63 10 15,9 52 9 17,3 82,5 90,0
Versec 293 36 12,3 217 2 74,1 5,5
Begaszentgyörgy 363 304 83,7 292 255 87,3 80,4 83,9
Becskerek 1 537 1 101 71,6 1 128 822 72,9 73,4 74,7
Kikinda 711 442 62,2 837 517 61,8 117,7 117,0
Antalfalva 343 336 98,0 305 258 84,6 90,8 76,8
Keve 429 285 66,4 423 262 61,9 98,6 91,9
Magyarcsernye 243 228 93,8 223 221 99,1 91,8 96,9
Törökbecse 537 417 77,7 527 371 70,4 98,0 89,0
Törökkanizsa 423 381 90,0 353 310 87,9 83,5 81,4
Opovo 37 6 16,2
Pancsova 419 121 28,9 337 93 27,6 80,4 76,9
Plandiste 142 64 45,1 153 64 41,8 107,7 100,0
Szécsány 214 22 10,3 236 24 10,2 110,3 109,0
Csóka 739 702 95,0 616 606 98,4 83,4 86,3









Szerémség







Beocsin 23 20 87,0
Ingyija 103 107 103,9
Ürög 88 73 83,0
Petyinci 1 1 100,0
Ruma 100 127 127,0
Mitrovica 54 62 114,8
Pazova 5 5 100,0
Sid 17 8 53,3
Karlóca 8 11 137,5

A fenti táblázat sok összefüggést tár föl. Ezek közül néhány:

1. Az 1991–1996 közötti években, mint azt már említettük is, a születésszám csökkenésének indexe 91,0 volt. Az átlagos csökkenés ezreléke 1,8-at tett ki. A fenti táblázatban azt látjuk, hogy ebben az idôszakban a magyar nemzetiségű általános iskolások csökkenésének indexe 88,4 volt. Ennek az indexnek 2,4 évi átlagos csökkenés felelt meg a Vajdaságban. Bácskában a csökkenés indexe szintén 88,4 volt, viszont a Bánságban csak 87,7. Ennek több oka is lehetett. Például: bizonyos számú megszületett gyermeket nem iskoláztak be, vagy a fogyatékos gyermekek iskolájába kerültek, és bizonyos számú külföldre is távozott. Mindebbôl arra lehet következtetni, hogy azok a gyermekek, akik itt születtek a Vajdaságban, általában itt kerültek az általános iskolába (itt kezdték meg a tanulást és itt is fejezték be). Vannak olyan vélemények, hogy a magyar általános iskolások egy része is külföldön tanul, az adatok ezt cáfolják. Mégis fel kell figyelni erre a különbségre, mert mindössze öt év alatt 3616 gyermekkel csökkent az általános iskolások száma. Ennek a csökkenésnek egy része, 2826, a Bácskára, 805 pedig a Bánságra jut. Ez évi 2,5 százalékos csökkenés. Ez azt jelzi, hogy az említett idôszakban a Vajdaságban annyi magyar általános iskolás tűnt el, mint amennyi általános iskolás volt a Bánságban.

2. A csökkenés 72,6 százaléka Bácskában, 22,3 százaléka a Bánságban keletkezett. Ugyanakkor a magyar nemzetiségű általános iskolások 77,8 százalékát adta Bácska, a Bánság pedig 20,9 százalékát. Ebbôl látható, hogy a Bánságban gyorsabb volt a magyar tanulók számának fogyása, mint Bácskában.

3. Ha a magyar nemzetiségű általános iskolások száma évi 2,5 százalékkal csökkent, megállapítható, hogy a csökkenés a magyar tannyelven tanulók esetében még nagyobb volt: évi 3 százalékot tett ki.

4. A magyar nemzetiségű általános iskolai tanulók és a közülük magyar tannyelvű iskolában tanulók számának csökkenése és csökkenési üteme nagyobb volt, mint a népesség csökkenése. A születések számának alakulásán kívül tehát erre a csökkenésre más tényezôk is hatottak.

5. A szülôk nem csak azért adják gyermekeiket szerb tannyelvű iskolába, hogy megtanulják a környezet nyelvét, hanem mindenekelôtt azért, hogy kifejezésre juttassák beolvadási készségüket. A szórványosodás egyik legmegbízhatóbb mércéje az, hogy a magyar általános iskolások hány százaléka tanul szerb tannyelven. A regionális áttekintés ezt tökéletesen igazolja. A Vajdaságban 1990/91–ben a magyar nemzetiségű tanulók 18,2 százaléka (a Bácskában 13,2, a Bánságban pedig 31,9 százaléka) tanult szerb tannyelven. Ezek az arányok 1996–97-re még tovább romlottak: a Vajdaságban 20,7 százalék (Bácskában 15,9, Bánságban 33,5 százalék). Ennek következtében például az újvidéki magyar általános iskolások 55,8 százaléka, a verbászi tanulók 96,4 százaléka, a becskereki tanulók 27,1 százaléka, a kikindai tanulók 38,2 százaléka, a kevevári tanulók 38,1 százaléka és a pancsovai tanulók 72,4 százaléka tanul szerb tannyelven.

6. Az iskolai statisztikai elemzés is azt mutatja, hogy az osztatlan tagozatos magyar tannyelvű oktatás fennmaradása kérdésessé válik már 2005-tôl szinte valamennyi községben, de mindenekelôtt a következôkben: Apatinban (Szilágyi és Kupuszina is), Kulán, Hódságon, Zomborban (Bezdán, Doroszló és Telecska), Verbászon, Újvidéken (Budiszava és Piros is), Fehértemplomban (Udvarszállással), Versecen, Becskereken (Lukácsfalvával, Szentmihállyal), Kikindán (Szajánnal, Kisoroszival, Töröktopolyával), Antalfalván, Törökbecsén, Törökkanizsán (Oroszlámossal), Pancsován (Sándorfalvával és Hertelendifalvával), Plandisten, Szécsányban, Begaszentgyörgyön (Törzsudvarnokkal, Magyarittabéval, Tordával és Tamásfalvával), Magyarcsernyén (Tóbával). Tulajdonképpen minden olyan településen veszélybe kerül a magyar tannyelvű oktatás, ahol kevesebb mint háromezer magyar lakos él és a népesség több mint tíz százalékkal csökken, a magyar gyermekeknek a szerb tannyelvű iskolába való beíratásának gyakorlata pedig 20 százalékról 30 százalékra növekszik. Ne kerülje el azonban a figyelmünket az sem, hogy noha néhány községben, így elsôsorban Kanizsán, Kikindán, Szécsányban, Apatinban és Kulán 1991–1996 között nôtt a magyar nemzetiségű tanulók száma, azonban nem nôtt a magyar tannyelven tanulók aránya. Ebbôl kifolyólag a növekedés mégsem olyan biztató, mint amilyen lehetne, ha egy új gyakorlatnak és egy új iránynak a kezdetét jelentené. A bizakodás indokoltságát azonban egyetlen tudományosan megállapított tény sem támasztja alá.

A következô táblázatban a Szabadka községben a magyar tannyelvű általános iskolák elsô osztályaiba beírt tanulók száma látható. A táblázat áttekintést nyújt az elmúlt 25 évben elsô osztályba beírt tanulókról.

Szabadka község általános iskoláinak
magyar tannyelvű elsô osztályaiba beírt tanulók

Tanév Magyar tannyelven

Tanuló +/– % Tagozat +/– %
1975/76 765 28
1976/77 661 –104 –13,6 25 –3 –10,7
1977/78 681 +20 +3,0 28 +3 +12,0
1978/79 663 –18 –2,6 26 –2 –7,1
1979/80 654 –9 –1,4 27 +1 +3,9
1980/81 711 +57 +8,7 26 –1 –3,7
1981/82 743 +32 +4,5 25 –1 –3,9
1982/83 792 +49 +6,6 29 +4 +16,0
1983/84 786 –6 –0,76 30 +1 +3,5
1984/85 801 +15 +1,9 27 –3 –10,0
1985/86 750 –51 –6,4 28 +1 +3,7
1986/87 725 –25 –3,3 26 –2 –7,1
1987/88 738 +13 +1,8 28 +2 +7,7
1988/89 671 –67 –9,1 27 –1 –3,6
1989/90 650 –21 –3,1 25 +2 +7,4
1990/91 588 –62 –9,5 26 +1 +4,0
1991/92 663 +75 +12,8 32 +6 +23,1
1992/93 609 –54 –8,1 26 –6 –18,8
1993/94 582 –27 –4,4 27 +1 +3,9
1994/95 555 –27 –4,6 25 –2 –7,4
1995/96 551 –4 –0,7 26 +1 +4,0
1996/97 529 –22 –4,0 24 –2 –7,7
1997/98 403 –126 –23,8

Mivel Szabadkának külön jelentôsége van a vajdasági magyar oktatás, kultúra és közélet szempontjából, szükségesnek tartottuk ennek a táblázatnak a közlését. (Az Újvidékre és Becskerekre vonatkozó adatok még rosszabbak.) Szabadkán nyolc év alatt 31,5 százalékkal csökkent az elsô osztályba beírt tanulók száma (1990/91–1997/98 között 588-ról 403–ra). Ha ezt a csökkenési arányt kivetítjük 2005-re, úgy már csak 276 elsô osztályos tanuló lenne magyar tannyelven Szabadka községben. Nyilvánvaló, hogy a következô 10–12 évben az általános iskoláknak a felét vagy be kellene csukni, vagy össze kellene vonni és úgy megszervezni a magyar tannyelvű oktatást.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betûméret | - betûméret