"A művelődés és polgáriasodás terjedési sebességének növekedése óta a természet szárazföldi és vizi, kis és nagy, bájos és félelmes alkotásai veszedelemben forognak. Az emberek tudatlansága és neveletlensége nem bírt annyi kárt okozni bennük, mint annak tudása, hogy mi mire használható. Amazok csak a rombolás vágyát keltették fel, mely a fáradtság érzésével máris kielégült; ez a meggazdagodás vágyát fejlesztette ki, mely kielégíthetetlen. Mert az, akinek sokja van, mindig többet akar" - így kezdte Ilosvay Lajos elnöki megnyitóbeszédét a Királyi Magyar Természettudományi Társaságban, 1930-ban.
A világ első nemzeti parkját 1872-ben alapították, de még egy évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a magyar nemzetnek is legyen ilyen természetvédelmi parkja, mely nemcsak az érintetlen vadont, hanem az ember és a természet együttélésének kulturális emlékeit is őrzi. Az azóta eltelt harminc évben aztán behoztuk a lemaradást, s ma az ország tíz területén érvényesül a legmagasabb fokú természetvédelmi oltalom. Hogy ez sok-e vagy kevés, az nézőpont kérdése. Van, aki sokallja, mások pedig a nemrég elhunyt etológus és állatvédő, dr. Keszthelyi Tibor álmát álmodják tovább az összefüggő "Kárpát-medence Nemzeti Parkról"...
A pásztorok az Idő gyermekei. Pásztorként létezni, amikor a tájba ágyazva jelenik meg az ember - kiemelt létállapot. A pásztorkodás szelíd beavatkozás a természet rendjébe: bármilyen más gazdasági tevékenység (legyen az bányászat, vagy növénytermesztés, miegyéb, melynek során a Föld mellét felhasogatjuk) sokkal erőszakosabb. A pásztorkodás hagyja leginkább érintetlenül az adott tájat - ha nem viszik túlzásba túllegeltetéssel, akkor a tevékenység a "megülök, megfigyelek, megőrzőm" szent hármasának fogságában zajlik
Ausztrália kontinensnyi ország, melynek élővilágát alaposan átalak íto tta az európai ember beavatkozása. A kövek azonban maradandóbbak, így a sivatag szívében elhelyezkedő hatalmas sziklatömbök megérhették azt a pillanatot, amikor védelem alá helyezték környezetüket. Számunkra csupán csodálatra méltó természeti képződmények ezek a napszakonként változó színű sziklák, ám a kontinens lakói szent helynek tekintik a világ legnagyobb homokkövét, mely végre visszakapta eredeti nevét is.
Kárpát-medencei szívünk van, bármerre sodorjon is a sors. Ennek a biztonságos, életet és megélhetést jelentő közegnek a hordozói vagyunk, ezt visszük véráramunkban. E medence-lét más, mint a hegyek lakóinak, a tengerpartok embereinek létezésmódja. A védettség megélése, a "síksági létezés" okozta, apró csodák észrevételére kiélesedett tekintet sajátos gondolkodásmódot ad nekünk, ahogy e medence is sajátos, egyedi vonások és értékek őrzője. Mert nagy ingerek itt nincsenek, jobban különbséget tudunk tenni a kicsik között, és örülni nekik. Ilyenek vagyunk, ilyenné fejlődtünk mi, őrzői annak, ami hozzánk tartozik, amelyből kinőttünk...
Magyarország egykori természeti adottságainak különös gazdagságát fejezi ki a Szent István korát idéző évek ismert sora: "Virágos kert vala híres Pannónia". E z a tarkaság kicsit ugyan megkopott, de a Kárpát-medence még most is olyan sokszínű táj, amely meglepően sok őshonos növény-és állatfajnak ad menedéket
Ha szigorúan értelmezzük az őshonos kifejezést, akkor csak azokat az állatokat sorolhatjuk ide, amelyek a Kárpát-medencében éltek a honfoglalás körüli időben, vagy a magyarokkal jöttek ide keletről a népvándorlás során. E fajták nagy része azonban már régen kipusztult, vagy annyira megváltozott, hogy aligha nevezhető ugyanannak a fajtának
A váci székhelyű Göncöl Alapítvány az elmúlt évtizedek során a magyarországi — nem állami irányítású — környezetvédelem egyik legjelentősebb szervezeteként működött. Összetett programjai közül egyre hangsúlyosabbá váltak a térségi területfejlesztési, területhasználat-tervezési, illetőleg környezet- és természetvédelemi projektek, amelyekhez térinformatikával kapcsolatos tevékenységek kapcsolódnak. Mindezen munkák az Alapítvány önálló szervezeti egységében: a Térségi Kutatások Intézetében összpontosulnak
Egerszalók a Bükk délnyugati lábánál fekvő település, mely hévforrásából kicsapódó csodálatos mésztufagátjairól vált ismertté az elmúlt évtizedekben. A falu határában 1961-ben olajkutatók végeztek fúrásokat, és ahogy az Magyarország földtani adottságainak köszönhetően oly sokszor megesett, a fekete arany helyett gyógyító erejű hévíz tört a felszínre
Kanada egyike azoknak a helyeknek a világon, ahol még bőven találni érintetlen természetet. A végtelennek tűnő északi erdőrendetegben, a csillogó tavak tükrén, a sátorban vagy az óriás fenyőfák tövében az utazó valóban egyedül érezheti magát, mintha rajta kívül nem is létezne élőlény a világon. Pedig közben fürkész pillantások követik minden mozdulatát: nemcsak a medvék, jávorszarvasok és sarki búvárok figyelik éberen, hanem az éber és előrelátó kanadai természetvédelmi hatóság vigyázó szeme is.
A Kalahári-sivatag a legnagyobb afrikai ragadozók élőhelye. Am az itteni húsevők közül talán a méhészborz a legbátrabb és a legvérengzőbb állat. Szívós, könyörtelen és mohó. Mindent felfal, ami az útjába kerül. Még Afrika legveszedelmesebb mérgeskígyóját is megeszi
Híradó
Karosszék
Mi újság az Állatkertben? Összeállította: Hanga Zoltán
Lapzárta után érkezett a hír: egyéves "kényszerpihenő" után visszakerültek eredeti élőhelyükre azok a szárazföldi teknősök, melyeket tavaly nyáron csempészektől koboztak el a Vámhivatal munkatársai
Letöltés egy fájlban [12 MB - PDF]
A digitális változat készült a MEK Egyesület és az ISZT támogatásával; a Göncöl Alapítvány, a Süni Egyesület, valamint a Fővárosi Állat- és Növénykert engedélyével.
Országos Széchényi Könyvtár • E-könyvtári Szolgáltatások Osztálya © 2011