Tanulmány
A tanulmány az élet ellentétpárján, a halálon keresztül nyújt betekintést a Krisna-tudatúak életébe. Rámutat a halálkép szerepére, mely nem csak a végső elmúlásra, hanem az élet mibenlétére is magyarázatul szolgál. A Krisna-tudatú közösségben készített interjúk segítségével, antropológiai módszerekkel elemzem a haldoklás folyamatát, a vaisnava halotti rítusokat, bemutatva a halálkép normatív hatását és a guru kegyének fontosságát.
Tanulmányunkban a veszteség feldolgozását vizsgáltuk elvált és hosszú lefolyású (minimum egy hónapig tartó) betegség következtében házastársukat elveszített személyek esetén. Az volt a célunk, hogy a két különböző típusú veszteségfeldolgozás vizsgálatával és összehasonlításával olyan stratégiákat, jelenségeket találjunk, amelyek az özvegyek számára segítséget nyújthatnak veszteségük feldolgozásában. A két csoport közötti hasonlóságokat és eltéréseket - online kérdőíves módszer segítségével - a depresszió, a szorongás, a szomatizáció, a szubjektív jóllét, valamint a szerepekkel és ünnepekkel kapcsolatos változások, eltérések mentén kerestük. A kutatásban részt vevő, 76 - pszichiátriai kezelésben nem részesülő - személy (közülük a 32 özvegy kitöltő átlagéletkora 50,77 év, a 44 elválté 46,67 év) kérdőíveinek elemzése szerint a szorongásra való hajlam pozitív összefüggésben áll a szomatizációra való hajlammal. A szomatizáció csökkenésével a szubjektív jóllét nő, viszont a traumától való időbeni távolság és a szubjektív jóllét összefüggése nem igazolódott. Bebizonyosodott, hogy a depresszió értéke az özvegyek esetén szignifikánsan magasabb, mint az elváltaknál. Az ünnepekhez az elváltak jellemzően pozitívan vagy semlegesen, az özvegyek negatívan, reménytelenebbül állnak hozzá. A kutatási eredmények alapján tehát az özvegyek veszteségének feldolgozásában a depressziós tünetek és az ünnepek kapcsán megjelenő nehéz érzések, tagadás enyhítése jelenthetnek hatékony segítséget.
A kutatás folytatása a későbbiekben lehetőséget nyújt a téma további elemzésére: a társas támogatás, a megküzdés és az egyént segítő faktorok tükrében.
Szemle
Pszichiátriai osztályon gyászfeldolgozási zavarral küzdő betegek adatközlései és az e témával kapcsolatban készített orvosinterjúim tapasztalai nyomán azt vizsgáltam, hogy a halálhír közlésének formája és módja összefüggésben áll-e a későbbi gyásztraumával, továbbá, hogy a kommunikációs kutatások általános elméleti és gyakorlati megállapításai milyen módon ültethetőek át a halálhír közlésének gyakorlatába. Kutatásommal és e tanulmányommal arra igyekszem rávilágítani, hogy összefüggés mutatható ki a halálhír közlési módja és a később kialakuló földolgozási zavar között, s a kommunikációelméleti szakmunkák segítséget adhatnak a gyászolókkal, haldoklókkal foglalkozó szakemberek számára.
A tanulmány célja: bemutatni a zoroasztrizmus elképzelését a halálról és a túlvilági életről, illetve felhívni a figyelmet arra, hogy ez az ókori Perzsiában őshonos vallás számos közös vonást hordoz magában a mi zsidó-keresztény kultúránk gondolatvilágával. Szeretném előtérbe hozni azt a hipotézist, miszerint a korabeli zsidóságra gyakorolt zoroasztriánus befolyás segítette elő a mi elképzelésünk kikristályosodását a halál utáni életről. Röviden bemutatom a zoroasztrizmust, illetve a halál és a vallások kapcsolatát. Ezután térek rá a zoroasztrizmus túlvilágának ismertetésére, majd egy kapcsolódó szent szöveg segítségével illusztrálom a leírtakat.