Interjú
Háromrészes interjúsorozatom során a hospice ellátás különböző területein évek, évtizedek óta dolgozó szakemberekkel beszélgettem a szolgáltatás jelenlegi helyzetéről, a fennálló problémákról, nehézségekről, valamint a társadalom hozzáállásáról. Az interjúk célja az volt, hogy interjúalanyaim meglátásait és véleményeit összevethessem egymással, s így átfogó képet kapjak a hospice ellátás jelenlegi helyzetéről, megítéléséről - a szakemberek nézőpontjából. A beszélgetések során különös hangsúlyt fektettem a mind a mai napig nagyon erőteljesen jelen levő tabuk és tévhitek kérdésére. Harmadik interjúalanyom, Markó Mária a budapesti Hospice Ház önkéntes szociális munkása, gyászterapeuta. Polcz Alaine munkatársaként a Napfogyatkozás Egyesület munkájában is aktívan részt vett. Jelenleg nyugdíja mellett a Budai Irgalmasrendi Kórház szociális munkása. Új kezdeményezésként a szociális területen dolgozók számára tartott gyászképzések részeként mozgás önismereti foglalkozásokat tart. Interjú sorozatom harmadik, egyben befejező részében a hospice ellátásban szerzett tapasztalatairól, munkájáról szóló beszélgetésünket olvashatják.
Tanulmány
Jelen tanulmány az Én versus Test határainak vizsgálatát kísérli meg művelődéstörténeti illetve kultúrantropológiai megközelítésben, interdiszciplináris keretben. Implantátumot kapott betegeknél gyakran előfordul az eltávolított testrész (pl. csípőcsont) okán felmerülő szorongás. Felmerül a kérdés, hogy az eltávolított testrészeink mennyiben tartoznak én-tudatunk teljességéhez, továbbá, hogy halálunk esetén milyen mértékben jelöli (egykori?) énünket a holttest. Ki az Én az élő test határain kívül? Hogyan viszonyul a bomló anyag a test határai által is meghatározható személyhez pl. a kegyelet tekintetében? Mire irányul a kegyelet és mit jelent? Mi az Én és a kegyelet kapcsolata? Az ereklyekultusz bonyolult vonatkozásait is érintve, Pierre Nora ’lieux de mémoire’ fogalmának felhasználásával felvetjük a gondolatot, hogy a test, a holttest is lehet emlékhely, az Én emlékhelye, nem csak a sír. A probléma akkor érhető tetten, amikor a holttest kikerül a sír kontextusából, és más térbe, ha nem is feltétlenül szakrális közegbe kerül. Példáink XIX-XX. századiak, de - mivel a test és a halál kérdései, a halottak megfelelő kezelése, illetve a halál mibenlétének problémái visszavezetnek a kereszténység olyan alapkérdéseihez, mint a test feltámadásának dilemmája (Bynum, 1995:17) vagy a szentek ereklyéi - kérdésfeltevéseinkkel vissza kell nyúlnunk a középkorhoz, illetve a Bibliához.
Súlyos betegségben szenvedő embertársaink érzelmi támogatást igényelnek. Tanulmányom célja, hogy a haldoklást jellemző lelki folyamaton keresztül bemutassam, hogyan támogathatjuk a haldokló betegeket lelki megküzdésükben, figyelemmel a haldokló beteggel való orvosi kommunikációra is. A haldokló betegekkel folytatott kommunikációban nagy tapasztalattal rendelkező szakemberekkel készítettem interjút: Dr. Borbényi Erikával, a Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika Onkológiai Részlegének főorvosával, aki a hospice ellátásban is gyakorlatot szerzett; dr. Muszbek Katalinnal, a Magyar Hospice Alapítvány orvos igazgatójával; dr. Biró Eszterrel, az ELTE Affektív Pszichológia Tanszék és a Magyar Hospice Alapítvány tanácsadó szakpszichológusával; valamint Balogh Gyöngyivel, a budapesti Korányi Kórház Polcz Alaine Hospice-Palliatív Osztályának mentálhigiénikus munkatársával. A bemutatott esetekben szereplő betegek megtiszteltek a bizalmukkal. A betegek többségével a Magyar Hospice Alapítvány önkéntes segítőjeként kerültem kapcsolatba, néhány beteg pedig közeli ismerősöm.
Szemle
Az ember résztvevője annak a folyamatnak, amelyben társadalmilag folyamatosan alakítja világát. Számos tanulmány magyarázza, hogy egy társadalmon belül az egyének identitásai mellett a különböző társadalmi tények mind közvetítik az élettapasztalataik jelentéseit, beleértve a halált, a veszteséget és a gyászt. A szerző szakmai tapasztalatain és személyes megfigyelésein alapulva a tanulmány egy görögországi afgán bevándorló esettanulmányát mutatja be. Célja, hogy külső szemlélőként értékelje a gyász élményét és összefüggését a gyászt átélő egyén társadalmi identitásával és kulturális hétterével.
Tanulmányom témája az általános fogászati ellátásban résztvevő fogorvosok kapcsolata a halállal, illetve ennek az egyetemi fogászati oktatásra gyakorolt hatása. Három esetleírást tartalmaz egy általános fogorvosi rendelő orvosának munkahelyi és munkahelyen kívüli halállal kapcsolatos élményeiről, amelyek során a fogorvos halálhoz való viszonyulását megfigyelhetjük. A történeteket egymásra hatásuk miatt kronológiai sorrendben ismertetem. Az eseteket a fogorvossal történt beszélgetések után írtam le. Önmagában a tény is meglepően hathat, hogy egy alapellátásban dolgozó fogszakorvos ennyi esettel találkozik, azonban a statisztika és a tapasztalat mást mutat.