←Vissza

Print
Piacgazdaság

A gazdálkodásnak az a történelmileg meghatározott formája, amelyben az életfeltételek újratermelé­sét, a gazdaság működését emberi akarattól függet­len, öntörvényű automatizmusok (profitmaximali­zálásra való törekvés kényszere, profitráták ki­egyenlítődési tendenciája, értéktörvény stb.) irá­nyítják. A munkaerőnek, a termelés eszközeinek és a termékeknek az elosztását piaci mechanizmusok közvetítik. A piacgazdaság alapjellemzője a tőkék, áruk és munkavállalók tökéletesen szabad, minden korlátozástól mentes versenye. E versengésnek - és ezért a piacgazdaság működésének - fő gátjai a kővetkezők:

  1. tőkehiány;
  2. a munkaerő szabad mozgásának bármilyen aka­dályozása;
  3. gazdasági monopolhelyzetek;
  4. gazdaságon kívüli (pl. állami-politikai) beavatko­zás a piaci automatizmusokba.

A piacgazdaság kialakulásának alapvető előfel­tétele a tőkék bősége, ami megakadályozza mester­ségesen magas árak vagy inflációs helyzet létrejöttét. A tőkék bősége és szabad áramlása következté­ben az árak ahhoz igazodnak, hogy minden tökének (függetlenül attól, hogy például az oktatás, a kenyérgyártás vagy a luxusszolgáltatások területén fektették be) lényegében azonos profitot kell hoz­nia. Tudós, művész, politikus, közvetlen termelő stb. egyaránt bérmunkásként értékesíti, a szabad piacon árulja munkaerejét.

Csupán a XIX. század első felének Angliájában jött létre nemzeti méretekben a piacgazdaság többé-kevésbé kifejlődött formája. Egy-két évtize­des fennállása során egyrészt a szabad versenyt akadályozó gazdasági monopóliumok kialakulásához, másrészt olyan társadalmi és politikai konflik­tusforrások (12-14 órás munkaidő, gyermekmunka, nagyszámú munkanélküli, tömeges kivándorlás stb.) keletkezeséhez vezetett, amelyek csökkentése érdekében a kormányzat politikai eszközökkel kor­látozta a piaci mechanizmusok érvényesülését. A piacgazdaság területének visszaszorításával, ál­lami adók kivetésével, a tőkejövedelmek egy részé­nek levonásával és újraelosztásával, átcsoportosí­tásával megakadályozta a társadalmi és politikai fe­szültségek olyan mértékű kiéleződését, ami már a rendszer stabilitását fenyegetné- Ettől kezdve csak a nemzetgazdaságok egyes szektoraiban létezik - többé-kevésbé ténylegesen szabad versengést megvalósító - piacgazdaság.

A piacgazdaság megteremti a tulajdonosok (a tőketulajdonosok) gazdasági demokráciáját, ami a tulajdonosi előjogokra és tulajdonbeli hierarchiák­ra épülő szabad konkurencia területe. Ezzel szem­ben egy valóban demokratikus versenygazdaság (amely a bérmunkások számára gazdasági kiváltsá­goktól mentesen biztosít esélyeket) nem ismeri el sem az állam, sem egyes csoportok, sem magán­személyek tulajdonosi monopóliumait.

Eszmélet folyóirat, 2. szám (1989. nyár)