A szoptatás az emberi élet
egyik legnagyobb csodája, és örök életre szóló ajándék kisbabánk számára.
Amikor kisbabánk szopik, éhségét is csillapítja, s a szeretet és biztonság
iránti szükségletét egyaránt kielégíti. A kisbaba óhaja, hogy szoptassák, alapvető
emberi szükséglet.
Ha a szoptatást egyszerűen
definiálni szeretnénk, akkor azt mondhatjuk, hogy a szoptatás finoman hangolt kölcsönhatás anya
és gyermeke között: az emlőkben anyatej képződik, a kisbaba pedig kiüríti
azokat. A szoptatás ugyanakkor ennél sokkal több: gyermekünk iránti szeretetünk
kifejezésének egyik módja, hiszen a kisbabák a szoptatást szeretgetésként élik
meg.
A terhesség alatt a női mell
mirigyállománya megnő és felkészül a tejtermelésre. Mindez a prolaktin
hormonnak köszönhető, mely már a terhesség alatt nagy mennyiségben választódik
ki az anyai szervezetben. Az, hogy a terhesség során még nem indul meg a
tejtermelés, a szintén nagy mennyiségben jelenlevő ösztrogénnek és
progeszteronnak köszönhető. Itt jegyzem meg, hogy a szoptatási tanácsadók nem
is ajánlják a szülés utáni hormonális fogamzásgátlást, hiszen az gátolja a tej
termelődését. Szülés után az anya szervezetében az ösztrogén és a progeszteron
szintje lecsökken, és az így érvényesülni tudó prolaktin hatására beindul a
tejtermelés. A tejtermelésben az első időkben a hormonoké a főszerep, azonban
nemsokára a baba szopása veszi át az irányítást.
A termelődő tej mennyisége
ugyanis a kereslet-kínálat elvének megfelelően alakul. Minél gyakrabban és
hatékonyabban szopik kisbabánk, annál több tej termelődik. A kisbaba akkor
szopik hatékonyan, és akkor harap jól rá a mellre, hogyha a mellbimbó és a mell
jó része is a csecsemő szájában van. Fontos, hogy ne a mellbimbó végét kapja
csak be, mert az fájdalmat okoz az anyának, és a mellbimbó kisebesedéséhez
vezethet. Ugyanígy fontos a baba helyes mellre helyezése és a megfelelő
szoptatási pozitúra megválasztása. Szoptatni lehet ülve és fekve egyaránt,
mindenki ízlésének és az adott helyzetnek megfelelően válassza ki a
legmegfelelőbbet saját maga és gyermeke számára. Praktikus azonban, ha a
kismama mind ülve, mind fekve tud szoptatni. A szoptatást tehát mind az
anyának, mind a babának bizony meg kell tanulnia; és ez olykor igazán kemény
„munka” lehet, de megéri a fáradságot, és egyáltalán nem lehetetlen.
A szoptatás ideje alatt
testünk éjjel-nappal tejet termel, azonban a tej nagy része csak szoptatás
közben termelődik. Ezért aztán egyetlen kismamának sem kell izgulnia amiatt,
hogy két etetés között melle csak minimálisan nagyobbodik meg. A kezdeti
tejtúltermelődéses időszak után az, hogy a mell puhább, teljesen normális
jelenség, és nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem elég az anyatej mennyisége a
csecsemő számára. A kisbaba a szopással szabályozza a hormonok kiválasztását és
ezáltal a tejtermelődést. Ha gyakran mellre teszik, emelkedik a prolaktinszint
és ezáltal a tejtermelődés is fokozódik. Ez a finoman hangolt szabályrendszer
befolyásolja, hogy a tejtermelődés - ahogy feljebb már utaltam rá - a
kereslet-kínálat elve alapján működjön: minél gyakrabban és intenzívebben
szopik a kisbaba, annál több tej termelődik és fordítva! Ez egyformán
vonatkozik a napi menynyiségre és a teljes szoptatási időszakra is. Ezért aztán
nem tanácsos a kisbabáknak az első hat hónapban az anyatej mellé más kiegészítést
adni, sem vizet, sem teát. Erre a kisbabáknak amúgy sincs szükségük, mert az
anyatej minden olyan tápanyagot tartalmaz, melyre kisbabánknak szüksége van.
Dr. O. Lukács Réka