Gondolatok a kisbaba szoptatásáról

 

A szoptatás az emberi élet egyik legnagyobb csodája, és örök életre szóló ajándék kisbabánk számára. Amikor kisbabánk szopik, éhségét is csillapítja, s a szeretet és biztonság iránti szükségletét egyaránt kielégíti. A kisbaba óhaja, hogy szoptassák, alapvető emberi szükséglet.

Ha a szoptatást egyszerűen definiálni szeretnénk, akkor azt mondhatjuk, hogy a  szoptatás finoman hangolt kölcsönhatás anya és gyermeke között: az emlőkben anyatej képződik, a kisbaba pedig kiüríti azokat. A szoptatás ugyanakkor ennél sokkal több: gyermekünk iránti szeretetünk kifejezésének egyik módja, hiszen a kisbabák a szoptatást szeretgetésként élik meg.

A terhesség alatt a női mell mirigyállománya megnő és felkészül a tejtermelésre. Mindez a prolaktin hormonnak köszönhető, mely már a terhesség alatt nagy mennyiségben választódik ki az anyai szervezetben. Az, hogy a terhesség során még nem indul meg a tejtermelés, a szintén nagy mennyiségben jelenlevő ösztrogénnek és progeszteronnak köszönhető. Itt jegyzem meg, hogy a szoptatási tanácsadók nem is ajánlják a szülés utáni hormonális fogamzásgátlást, hiszen az gátolja a tej termelődését. Szülés után az anya szervezetében az ösztrogén és a progeszteron szintje lecsökken, és az így érvényesülni tudó prolaktin hatására beindul a tejtermelés. A tejtermelésben az első időkben a hormonoké a főszerep, azonban nemsokára a baba szopása veszi át az irányítást.

A termelődő tej mennyisége ugyanis a kereslet-kínálat elvének megfelelően alakul. Minél gyakrabban és hatékonyabban szopik kisbabánk, annál több tej termelődik. A kisbaba akkor szopik hatékonyan, és akkor harap jól rá a mellre, hogyha a mellbimbó és a mell jó része is a csecsemő szájában van. Fontos, hogy ne a mellbimbó végét kapja csak be, mert az fájdalmat okoz az anyának, és a mellbimbó kisebesedéséhez vezethet. Ugyanígy fontos a baba helyes mellre helyezése és a megfelelő szoptatási pozitúra megválasztása. Szoptatni lehet ülve és fekve egyaránt, mindenki ízlésének és az adott helyzetnek megfelelően válassza ki a legmegfelelőbbet saját maga és gyermeke számára. Praktikus azonban, ha a kismama mind ülve, mind fekve tud szoptatni. A szoptatást tehát mind az anyának, mind a babának bizony meg kell tanulnia; és ez olykor igazán kemény „munka” lehet, de megéri a fáradságot, és egyáltalán nem lehetetlen.

A szoptatás ideje alatt testünk éjjel-nappal tejet termel, azonban a tej nagy része csak szoptatás közben termelődik. Ezért aztán egyetlen kismamának sem kell izgulnia amiatt, hogy két etetés között melle csak minimálisan nagyobbodik meg. A kezdeti tejtúltermelődéses időszak után az, hogy a mell puhább, teljesen normális jelenség, és nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem elég az anyatej mennyisége a csecsemő számára. A kisbaba a szopással szabályozza a hormonok kiválasztását és ezáltal a tejtermelődést. Ha gyakran mellre teszik, emelkedik a prolaktinszint és ezáltal a tejtermelődés is fokozódik. Ez a finoman hangolt szabályrendszer befolyásolja, hogy a tejtermelődés - ahogy feljebb már utaltam rá - a kereslet-kínálat elve alapján működjön: minél gyakrabban és intenzívebben szopik a kisbaba, annál több tej termelődik és fordítva! Ez egyformán vonatkozik a napi menynyiségre és a teljes szoptatási időszakra is. Ezért aztán nem tanácsos a kisbabáknak az első hat hónapban az anyatej mellé más kiegészítést adni, sem vizet, sem teát. Erre a kisbabáknak amúgy sincs szükségük, mert az anyatej minden olyan tápanyagot tartalmaz, melyre kisbabánknak szüksége van.

 

Dr. O. Lukács Réka