Magyarok az Európai Szegénységellenes Hálózatban
Brüsszelben 25 ország
delegáltjai vettek részt az Európai Szegénységellenes Hálózat szervezésében
május 4-5-én a Szegénységben Élők VI. Európai Találkozóján.
Mint a május 7-i, budapesti
sajtótájékoztatón megtudtuk, hazánkat a Magyar Szegénységellenes Hálózat öt
tagja: Gyimesiné Franyó Borbála, Rugyainé Major Éva, Biri Imre, Schwolcz István
és Beke Márton képviselték.
Mivel Magyarországon a
látássérülteknek csak nagyon kis része vállalhat munkát, ők is érintettek a
szegénységgel kapcsolatos kérdésekben. Hiszen többségük az államtól kapott
járadékból vagy rokkantnyugdíjból kénytelen megélni, ami csak egy minimális
összeget jelent havonta.
A találkozón a magyar
delegáció a gyermekek szegénységéről; a hazai egészségügyről és oktatásról; a
szociális ellátások és szolgáltatások színvonaláról, valamint a fogyatékkal
élők helyzetéről tartott ismertetést.
A gyermekszegénységgel
összefüggésben a delegáció beszámolt a „Legyen jobb a gyerekeknek” stratégia
megalkotásának folyamatáról és várható országgyűlési elfogadásáról. Ismertették
a Magyar Szegénységellenes Hálózat által jelenleg előkészítés alatt álló, a
szociális ellátások anomáliáira, a gyermekszegénységgel kapcsolatos
folyamatokra vonatkozó monitoring programot.
Bemutatták az egészségügy
átalakítása által okozott, egyre erősödő társadalmi feszültségeket, az azokat
előidéző anomáliákat. Beszámoltak a Hálózat Koordinációs Testülete által
megfogalmazott nyílt levelekről, nyilatkozatokról.
Az oktatással összefüggésben
ismertették a fejlesztési hozzájárulás (tandíj) bevezetéséből eredő, a
szegénységben élők felsőoktatásban való részvételét nehezítő hatásokat. Szóltak
a közoktatási rendszerben tapasztalható szegregációról is.
A szociális ellátásokkal,
szolgáltatásokkal kapcsolatban kiemelték a kistelepülések egyre növekvő
hátrányait, szóltak az ott élők egyre kilátástalanabb
ellehetetlenüléséről. Rámutattak a
költségvetés egyensúlyának megteremtése érdekében hozott intézkedések negatív
hatásaira.
A fogyatékkal élők
helyzetével kapcsolatban hangsúlyozták, hogy az amúgy is hiányos
szolgáltatás-háló az e helyzetben élő emberek számára, a fizikai és
kommunikációs akadálymentesítés folyamatos halogatása miatt, nem hozzáférhető.
Így a hátrányok halmozódnak, s a fogyatékkal élők kirekesztettsége megmarad.
Gyimesiné Franyó Borbála, aki
maga is fogyatékkal él, mivel hallássérült, elmondta, milyen szomorú
tapasztalatokat szerzett álláskeresése során. Sajnos, ha a munkáltatók
megtudják, hogy az egyébként képzett, a pályázati kiírásnak minden szempontból
megfelelni látszó pályázó fogyatékkal élő személy, különböző indokokra
hivatkozva elutasítják. Ez pedig súlyosan sérti az esélyegyenlőségi törvényben
megfogalmazott elveket.
A fogyatékkal élők
problémáira az Európai Unióban sincsenek még kellőképpen felkészülve a
szakemberek. Gyakran a pénz hiányára hivatkoznak, pedig nemcsak az anyagiakon
múlik, hogy egy látás-, hallás- vagy mozgássérült, illetve értelmi fogyatékos
ember a társadalom teljes értékű tagjának érezhesse magát.
Az uniós találkozó jó
alkalmat teremtett arra, hogy a résztvevők kicseréljék egymás között a
tapasztalataikat. Rugyainé Major Éva, aki 3 gyermeket nevel egyedül, azt
szorgalmazta, hogy a gyermekeikkel magukra maradó szülők emberibb módon
élhessenek, mint eddig. Az alacsony jövedelmű családok nem terhelhetők tovább a
gazdasági megszorítások miatt. Sok család él kiszolgáltatott helyzetben,
kirekesztést, lenézést tapasztalva éppen a szűkös anyagi lehetőségei
következtében.
A magyar delegáció ezért
többek között javasolta azon jogszabályok felülvizsgálatát is, amelyek nem
felelnek meg a hazánk által elfogadott nemzetközi egyezményeknek, s nem teszik
lehetővé a szegénységben élők szociális biztonságát. Szorgalmazták a szociális
szolgáltatások fejlesztését, s ehhez igénylik az állam támogatását is.
Elengedhetetlennek tartják az érintettek bevonását az élethelyzetüket
jelentősen befolyásoló döntések kialakításába. A szociális szolgáltatások és
ellátások legfőbb céljának pedig az emberi méltóság megőrzését tekintették.
Garamvölgyi Annamária
A Magyar Szegénységellenes Hálózatot 3 évvel ezelőtt 17 civil szervezet
hozta létre annak érdekében, hogy hallhatóvá tegyék a szegénységben élők
hangját. Szervezetüket 2004. végén felvették az Európai Szegénységellenes
Hálózat tagjai közé. Az együttműködők
közös munkájának eredményeként a hálózatuk keretében közel 80 helyi, területi
és országos civil szervezet dolgozik együtt a közös célok érdekében.