Vakon is folytatja az egyéni lelkigondozást
Húsz esztendeje él
Tunyogmatolcson Lucski István református lelkész. A 2800 lakosú település
megbecsült emberét egy éve hatalmas trauma érte.
– Családommal franciaországi
nyaralásunkból jöttünk hazafelé autóval – idézi fel az emlékeket. – Én
vezettem. Amikor az egyik nap Budapestről folytattuk volna utunkat
Tunyogmatolcs irányába, azt vettem észre, hogy a közlekedési lámpákat nem
látom.
Néhány hónap alatt teljesen
elveszítette a látását. Többször is megoperálták a szemét, de nem következett
be a várt javulás. A 45 éves férfinek el kellett fogadnia, hogy ez most már
mindig így lesz.
– Valószínűleg a
felnőttkorban kapott cukorbetegségem okozta a bajt. Mint keresztyén ember,
mindig azt vallottam, hogy az életben semmi sem történik céltalanul. S
mindennek, ami velünk megesik, van valamilyen rejtett értelme. Isten akarta,
hogy az életem így alakuljon, biztosan volt ezzel valamilyen terve.
Lucski Istvánt a hite
segítette ebben a nehéz helyzetben. És persze a felesége, a leányai, a barátai,
a hívei, akik továbbra is számítanak rá, s nemcsak adnak neki, tőle is kapnak
erőt a bajok elviseléséhez.
– Hónapok óta élek teljes
sötétségben. Bennem is él a remény, hogy még látni fogok, hiszen az
orvostudomány ma szinte csodákra képes. Addig is folytatom a lelkészi munkámat.
Hittanórákat nem tartok már, ezeket a feleségemre bízom, aki szintén lelkész.
Istentiszteleteken továbbra is prédikálok, s a hívek bármikor felkereshetnek
engem. A falubeli idősek klubját is fel szoktam keresni, s folytatom az egyéni
lelkigondozást.
A látássérült lelkész
teológiai akadémiát végzett Debrecenben, s néhány éve Pastoral pszichológia
lelkigondozói diplomát is szerzett. Ez a végzett lelkipásztorok lélektani
megsegítését szolgálja, mivel ők is gyakran kerülhetnek válsághelyzetbe.
– Az emberek nehezen nyílnak
meg egymás előtt, s többnyire magukba zárják a problémáikat. Aztán a feszültség
csak gyűlik, gyűlik bennük és jönnek a pszichoszomatikus betegségek. Az orvosok
gyakran csak a testet kezelik, a lélek gyógyítására nincs idő. A vidéki emberek
egyébként sem nagyon járnak pszichológushoz, s nem könnyű elnyerni a
bizalmukat. Én lelkészként már közel 900 embert temettem el, sok volt közöttük
az öngyilkos. Jól ismertem mindnyájukat, s nagyon megrázott a haláluk. Sajnos,
kevés ma a boldog, kiegyensúlyozott családi élet. Életkori, egzisztenciális,
egészségügyi gondok gyötrik az embereket. Nincs előttük példakép, a
percemberkék időszakát éljük, s a tévéműsorok nagy része is romboló hatású.
Ezért jó annak, akinek van hite. Mert kell egy értékrend, amit vallunk, ami
tartást ad az embernek. Legfőbb küldetésemnek tartom, hogy a válságba
jutottakon segíthessek.
Gyermekei, a 17 éves Márta és
a 15 éves Zsófi is a debreceni református gimnáziumban tanulnak, ahol
annakidején az édesapa végzett. A családra mindig számíthat. Sokan
felajánlották segítségüket a hívek közül is. Vannak a gyülekezetben
látássérültek, akik szintén rengeteg gonddal küszködnek. Őket is a hitük
erősíti a mindennapjaikban.
– Bennem semmi sem változott
meg, a hitem ugyanolyan szilárd, mint amilyen akkor volt, amikor még láttam.
Mindennap imádkozom, hogy a Jóisten adjon erőt elviselni ezt a próbatételt.
Nagy megelégedettséget érzek, ha úgy térhetek nyugovóra, hogy az a napom is
sikerült. Nem a keserűség tölt el, hiszen én, ha kiállok a híveim elé,
örömhírt, evangéliumot hirdetek.
Lucski István szabadidejében
han-goskönyveket olvas. A Magyar Református Egyház nemrég adta ki a hangos
Bibliát, ez is nagy segítség a számára. Nyíregyházára, a Magyar Vakok és
Gyengénlátók Nagy Tünde vezette megyei szervezetéhez is rendszeresen eljár. Meg
akarja tanulni a Jaws programmal ellátott számítógép kezelését, hogy továbbra
is benne maradhasson a lelkierőt szilárdító szellemi vérkeringésben.
Garamvölgyi Annamária