Anyák napi versírópályázat a Nyírségben

 

A Nyírségi Látássérültek Egyesülete versíró pályázatot hirdetett anyák napjára, melynek eredményét a Vakok Világa hasábjain hirdetjük ki. Örömmel olvastuk a szebbnél szebb pályamunkákat. A három tagu zsűri nehezen tudott döntést hozni. Dr. Karádi Zsolt, a zsűri elnöke elmondta, hogy nem tudtak rangsort felállítani, mert minden mű nagyon értékes volt. Könyvjutalomban részesültek:

Takácsné Csente Julianna: Anyám mosolya;

Nagy Ilona: Halott édesanyámhoz;

Dr. Rácz J. Zoltán: Megkésett köszöntő anyák napjára.

Gratulálunk a versíró pályázat mind a 15 résztvevőjének!

 

Jakab Sándorné

egyesületi elnök

 

* * *

 

Takácsné Csente Julianna: Anyám mosolya

 

Búzatengert ringatott a májusi szél,

Selymes kalászát még alig hányta…

 

Anyám szája körül bújkált mosolya,

S jól látszott már:

Új élet áldott terhével

Gömbölyödő hasa,

 

Boldogan, mosolyogva sóhajtott,

S szemén, mint gyémánt,

Egy könnycsepp ragyogott…

Kertünkben nyíltak az orgonák,

Tulipánok, pünkösdi-rózsák,

Szállt a harmat hajnalonta,

Mit felszárított

A fényes nap sugara,

De mindennél szebb volt

Az anyám mosolya,

Az a sejtelmes,

Az, amit akkor csak ő tudott,

Míg engem a szíve alatt hordott,

 

Az ő méhében fakadt életem,

Míg nőttek tarka réten

A kenyérmagok

 

Anyám,

Bár örült jöttömnek,

Időnként mégis,

Hogy keze megpihent a hasán,

Gondok közt hajtotta le fejét,

Mint magokat érlelő

Búzakalász.

 

* * *

 

Nagy Ilona:Halott édesanyámhoz

 

Szegény jó anyám mennyit imádkozott

Az Istenhez, hogy segítse életét,

Ő, ki annyi áldozatot hozott,

Bízott  Istenben, s várta ítéletét.

 

Bizony, nagyon nehéz volt élete,

Én alig láttam igazán örülni,

Fáradt, bánatos volt tekintete,

Hogy tudott folyton dolgozni és tűrni!

Volt, hogy apám mellett fogta az ekét,

Földjüket művelték, hogy megéljenek,

Egymás után szülte sok gyermekét.

Ilyen anyák mostanában nincsenek.

 

Gondja, tennivalója volt rengeteg,

Elvégzéséhez Isten erőt adott,

Mindig dolgozott, csak ritkán volt beteg,

Minket is imádkozásra biztatott.

 

Erős volt az akarata, léte,

Tán úgy érezte, Isten fogja kezét.

Gondolatom gyakran elhozza ide,

Szeretetem a halál nem tépte szét.

 

Rágondolok összekulcsolt kezére,

A halál jöttekor is imádkozott,

Isten örök álmot küldött szemére,

Ki ágya szélén állt és várakozott.

 

Majd anyám lelkével felment az égbe,

Áldott teste befejezte életét,

Ő eljutott az örök menedékbe,

S tovább hirdeti Isten dicséretét.

 

* * *

 

Dr Rácz J. Zoltán: Megkésett köszöntő anyák napjára

 

Ezer millió fényévre innen,

Vagy annál is messzebb talán,

Bánj vele jól, hatalmas Isten,

Mert a Te vendéged az én Anyám!

 

Vétke, ha van, bocsásd meg, kérlek!

Hiszen mindnyájan vétkezünk,

Mert arról szól az egész nagy élet,

Hogy a sártengeren által megyünk,

Válság, háborúk, rossz barátok

És egy világtalan kisgyerek,

Te mondtad, hogy megbocsátod,

Aki ellened vétkezett!

 

Gyenge a hangom, és oly messze az ég,

Mint feldobott kő, visszahull a szó,

Emeld magadhoz meggyötört szívét!

Nem volt a mennyben még méltóbb lakó!