A Nyírségi Látássérültek
Egyesülete versíró pályázatot hirdetett anyák napjára, melynek eredményét a
Vakok Világa hasábjain hirdetjük ki. Örömmel olvastuk a szebbnél szebb
pályamunkákat. A három tagu zsűri nehezen tudott
döntést hozni. Dr. Karádi Zsolt, a zsűri elnöke
elmondta, hogy nem tudtak rangsort felállítani, mert minden mű nagyon értékes
volt. Könyvjutalomban részesültek:
Takácsné Csente Julianna: Anyám mosolya;
Nagy Ilona: Halott
édesanyámhoz;
Dr. Rácz
J. Zoltán: Megkésett köszöntő anyák napjára.
Gratulálunk a versíró
pályázat mind a 15 résztvevőjének!
Jakab Sándorné
egyesületi elnök
* * *
Búzatengert ringatott a
májusi szél,
Selymes kalászát még alig
hányta…
Anyám szája körül bújkált mosolya,
S jól látszott már:
Új élet áldott terhével
Gömbölyödő hasa,
Boldogan, mosolyogva
sóhajtott,
S szemén, mint gyémánt,
Egy könnycsepp ragyogott…
Kertünkben nyíltak az
orgonák,
Tulipánok, pünkösdi-rózsák,
Szállt a harmat hajnalonta,
Mit felszárított
A fényes nap sugara,
De mindennél szebb volt
Az anyám mosolya,
Az a sejtelmes,
Az, amit akkor csak ő tudott,
Míg engem a szíve alatt
hordott,
Az ő méhében fakadt életem,
Míg nőttek tarka réten
A kenyérmagok
Anyám,
Bár örült jöttömnek,
Időnként mégis,
Hogy keze megpihent a hasán,
Gondok közt hajtotta le
fejét,
Mint magokat érlelő
Búzakalász.
* * *
Szegény jó anyám mennyit
imádkozott
Az Istenhez, hogy segítse
életét,
Ő, ki annyi áldozatot hozott,
Bízott Istenben, s várta ítéletét.
Bizony, nagyon nehéz volt
élete,
Én alig láttam igazán örülni,
Fáradt, bánatos volt
tekintete,
Hogy tudott folyton dolgozni
és tűrni!
Volt, hogy apám mellett fogta
az ekét,
Földjüket művelték, hogy
megéljenek,
Egymás után szülte sok
gyermekét.
Ilyen anyák mostanában
nincsenek.
Gondja, tennivalója volt
rengeteg,
Elvégzéséhez Isten erőt
adott,
Mindig dolgozott, csak ritkán
volt beteg,
Minket is imádkozásra
biztatott.
Erős volt az akarata, léte,
Tán úgy érezte, Isten fogja
kezét.
Gondolatom gyakran elhozza
ide,
Szeretetem a halál nem tépte
szét.
Rágondolok összekulcsolt
kezére,
A halál jöttekor is
imádkozott,
Isten örök álmot küldött
szemére,
Ki ágya szélén állt és
várakozott.
Majd anyám lelkével felment
az égbe,
Áldott teste befejezte
életét,
Ő eljutott az örök menedékbe,
S tovább hirdeti Isten
dicséretét.
* * *
Ezer millió fényévre innen,
Vagy annál is messzebb talán,
Bánj vele jól, hatalmas
Isten,
Mert a Te vendéged az én
Anyám!
Vétke, ha van, bocsásd meg,
kérlek!
Hiszen mindnyájan vétkezünk,
Mert arról szól az egész nagy
élet,
Hogy a sártengeren által
megyünk,
Válság, háborúk, rossz
barátok
És egy világtalan kisgyerek,
Te mondtad, hogy megbocsátod,
Aki ellened vétkezett!
Gyenge a hangom, és oly
messze az ég,
Mint feldobott kő, visszahull
a szó,
Emeld magadhoz meggyötört
szívét!
Nem volt a mennyben még
méltóbb lakó!