Lak István a Kossuth rádióban

Szívhez szóló gondolatok a hazaszeretetről

 

A Vakok Világának régi és nagyon sokak által tisztelt munkatársa Lak István tanár. Őt hallhattuk a Kossuth rádiónak „Az én hazám” című műsorában április 5-én reggel. Szívbe markoló szavait az alábbiakban közöljük:

A szülőföld, a haza jelentőségét életem tizenegyedik évében éltem át először. Akkor, 1946. májusában szülőfalum, az egykori Hercegfalva minden harmadik lakosát kiüldözték Németországba. Köztük több rokonomat is. Tőlük hallottam először: Talán örökre elveszítjük szülőföldünket, hazánkat! De ránk, az itthon maradókra se sokkal jobb várt. Falunk nevét is elvették: Mezőfalvára változtatták és azóta sem kaphatta vissza a település a régi nevét.

Gyermek- és ifjú éveim földműves családunkban még egy hagyományos paraszti világban teltek. A sok nehézség, a munka mellett gyönyörködhettem falunk határában és a táj szépségeiben. Még láthattam a határban lévő keresztjeinket, fasorokat, az apró mezei vadakat, madarakat. De mindezek sajnos mára már csaknem elpusztultak vagy emlékké váltak.

1954. december elején teljesen elveszítettem a látásomat. Néhány év után Budapestre kerültem a Vakok Intézetébe. Tanulmányaim végén átvehettem tanári diplomámat. Tíz éven át tanítottam iskolában, majd később felnőtt társaim részére a kitapintható pontírásunkat, a Braille-írást.

A tanításban és írásban is mindig a hazaszeretetre való nevelés, az értékek, az egymás iránti megbecsülés a jellemzőek. Állandó feladatnak tartom a látók és nemlátók közötti kapcsolattartást, együttműködést. Lelkiekben láthatóvá válik a tárgyak, a zene, az irodalom segítségével a mindenség.