Honfoglaló őseink fürdője

 

Azt, hogy a tisztaság fél egészség, már a honfoglaló magyarok is vallhatták. Hiszen fürdőző alkalmatosságaikat zsákmányszerző, hódító kalandozásaikra is magukkal vitték. Honnan vesszük ezt? Constantinus Porphyrogenitus (Bíborban született Constantin) bizánci császártól. Ez a derék uralkodó könyvet írt fia számára De Cerimoniis Byzantiae  (Bizánc udvari rendjéről) címmel, s abban a következő mondatot találjuk: „A mensuratornak magával kell vinnie… türk fürdőt, skytha csergét, keleti szattyánból készült bőr víztartállyal…”

Eme utasítás megértéséhez tudnunk kell, hogy a mensurator málhás állat volt, amiből ötven kísérte a császári menetet; továbbá a bizánci iratokban a magyart skythának és türknek nevezték; még tovább: a cserge ősmagyar szó és akkor csurgó volt a jelentése; (Ez utóbbi állítást igazolja például az, hogy a mai Csurgót még 1193-ban is Chergeunak, 1360-ban Zergounak írták a fennmaradt iratokban.)

A magyarok – vagy legalábbis az előkelő magyarok – pihenőik alkalmával a csergében (vagyis a csurgató sátorban) a magukkal vitt víztartályból engedték magukra a vizet, úgy tisztálkodtak. S ezt a szokásukat utánozták le az akkor hatalmas bizánci császárok.