Céltudatos felkészülés az élet nehezebb szakaszára
Sajnos, ön meg fog vakulni! –
Az orvos tárgyilagos megállapítása nem lepte meg nagyon a fiatalasszonyt.
2000-et írtak akkor és Szabóné Pethő
Gyöngyi nyíregyházi óvónő addigra már sok-sok szemészeti kezelésen túl volt.
Persze, nem adta fel a reményt, de érezte, sok jóra már nem számíthat.
– Édesanyámtól örököltem a
látóideg-sorvadást – meséli. – A gondok a 30-as éveim
elején kezdődtek. Évente 2 hetet töltöttem a szemklinikán, kaptam vitaminokat,
gyógyszereket, hiába. A látóideg-sorvadás, amely farkasvaksággal párosul,
vissza nem fordítható folyamat. Fel kell készülnöm, hogy az életem hátralévő
részét vakon fogom leélni.
Gyöngyi eredetileg
képzőművész szeretett volna lenni. Nagyon jól rajzolt, s ennek a tudásának
mindig nagy hasznát vette. Az élet úgy hozta, hogy egy anyákat is befogadó
csecsemőotthonban talált állást az érettségi után, majd elvégezte az
ápolónőképzőt és az óvónőképző főiskolát. Nyíregyháza egyik legnépszerűbb
óvodájában kezdett dolgozni. Mindig is nagyon szerette a gyerekeket, könnyen és
gyorsan megtalálta velük a hangot. S ha csak tehette, rajzolt nekik. 1998-ban
döbbent rá, hogy nem ismeri fel az arcokat. Ha jött egy szülő a csemetéjéért,
neki egészen közel kellett hozzá menni, hogy lássa, ki is érkezett. Egy darabig
titkolni tudta ezt a helyzetet, de a következő munka-alkalmassági vizsgálaton
kiszűrték. Orvosi tanácsra leszázalékolták. Mivel az oviba legfeljebb
látogatóba mehetett viszsza, s nem akart otthon
tétlenkedni, beiratkozott a Testnevelési Főiskolára. A gerincdeformitással
küszködő gyermekek és felnőttek gyógytestnevelője
lett. S most, miután maga is egyre inkább látássérült, olyan programot szeretne
kidolgozni, amely speciális, s a testtel való látást és térdinamikát szolgálja.
– Huszonhét évig voltam óvónő
– mondja. – Jólesik, hogy egykori növendékeim még ma is megismernek az utcán. A
magánéletem úgy alakult, hogy elváltam. Két fiam már felnőtt, Tamás 27, Árpád
26 éves. Jól megvagyunk, de a mindennapi törődést már nem igénylik annyira,
mint amikor kicsik voltak. Én mindig próbáltam értelmesen élni. A vakság
közeledtét elfogadtam. De addig is kihasználom az időmet. Dolgoztam például egy
Bt-nél, ahol bábfigurákat gyártottunk. Ez egy évig tartott. Három, gyermekeknek
szóló könyvet is illusztráltam, s mondókás füzetekben is megjelentek a rajzaim.
Most a Fehér Bot Alapítvány nyíregyházi támogató szolgálatának rehabilitációs
részlegénél vagyok gyógytestnevelő. Közösen dolgozunk
a debreceni rehabilitációs központtal, s gyakran kicseréljük a
tapasztalatainkat egymással.
Szabóné Pethő Gyöngyi életvidám,
talpraesett nő, olyan, aki csak azért is megmutatja: nem fog otthon üldögélni
és a sorscsapásokon keseregni.
Az MVGYOSZ-nak
17 éve a tagja, s a Szövetség Szabolcs-Szatmár-Bereg
Megyei Egyesületének is szinte mindennapos vendége. Amikor belép az irodába,
jelenlétével másokat is felvidít, s lelket önt azokba, akik még nem tudtak
elindulni az általa már felfedezett úton.
Garamvölgyi Annamária