Jelenlétével másokat is felvidít

Céltudatos felkészülés az élet nehezebb szakaszára

 

Sajnos, ön meg fog vakulni! – Az orvos tárgyilagos megállapítása nem lepte meg nagyon a fiatalasszonyt. 2000-et írtak akkor és Szabóné Pethő Gyöngyi nyíregyházi óvónő addigra már sok-sok szemészeti kezelésen túl volt. Persze, nem adta fel a reményt, de érezte, sok jóra már nem számíthat.

– Édesanyámtól örököltem a látóideg-sorvadást – meséli. – A gondok a 30-as éveim elején kezdődtek. Évente 2 hetet töltöttem a szemklinikán, kaptam vitaminokat, gyógyszereket, hiába. A látóideg-sorvadás, amely farkasvaksággal párosul, vissza nem fordítható folyamat. Fel kell készülnöm, hogy az életem hátralévő részét vakon fogom leélni.

Gyöngyi eredetileg képzőművész szeretett volna lenni. Nagyon jól rajzolt, s ennek a tudásának mindig nagy hasznát vette. Az élet úgy hozta, hogy egy anyákat is befogadó csecsemőotthonban talált állást az érettségi után, majd elvégezte az ápolónőképzőt és az óvónőképző főiskolát. Nyíregyháza egyik legnépszerűbb óvodájában kezdett dolgozni. Mindig is nagyon szerette a gyerekeket, könnyen és gyorsan megtalálta velük a hangot. S ha csak tehette, rajzolt nekik. 1998-ban döbbent rá, hogy nem ismeri fel az arcokat. Ha jött egy szülő a csemetéjéért, neki egészen közel kellett hozzá menni, hogy lássa, ki is érkezett. Egy darabig titkolni tudta ezt a helyzetet, de a következő munka-alkalmassági vizsgálaton kiszűrték. Orvosi tanácsra leszázalékolták. Mivel az oviba legfeljebb látogatóba mehetett viszsza, s nem akart otthon tétlenkedni, beiratkozott a Testnevelési Főiskolára. A gerincdeformitással küszködő gyermekek és felnőttek gyógytestnevelője lett. S most, miután maga is egyre inkább látássérült, olyan programot szeretne kidolgozni, amely speciális, s a testtel való látást és térdinamikát szolgálja.

– Huszonhét évig voltam óvónő – mondja. – Jólesik, hogy egykori növendékeim még ma is megismernek az utcán. A magánéletem úgy alakult, hogy elváltam. Két fiam már felnőtt, Tamás 27, Árpád 26 éves. Jól megvagyunk, de a mindennapi törődést már nem igénylik annyira, mint amikor kicsik voltak. Én mindig próbáltam értelmesen élni. A vakság közeledtét elfogadtam. De addig is kihasználom az időmet. Dolgoztam például egy Bt-nél, ahol bábfigurákat gyártottunk. Ez egy évig tartott. Három, gyermekeknek szóló könyvet is illusztráltam, s mondókás füzetekben is megjelentek a rajzaim. Most a Fehér Bot Alapítvány nyíregyházi támogató szolgálatának rehabilitációs részlegénél vagyok gyógytestnevelő. Közösen dolgozunk a debreceni rehabilitációs központtal, s gyakran kicseréljük a tapasztalatainkat egymással.

Szabóné Pethő Gyöngyi életvidám, talpraesett nő, olyan, aki csak azért is megmutatja: nem fog otthon üldögélni és a sorscsapásokon keseregni.

Az MVGYOSZ-nak 17 éve a tagja, s a Szövetség Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének is szinte mindennapos vendége. Amikor belép az irodába, jelenlétével másokat is felvidít, s lelket önt azokba, akik még nem tudtak elindulni az általa már felfedezett úton.

 

Garamvölgyi Annamária