Eltemették Erhartné dr.Molnár Katalint
Nagy részvét mellett vettek
végső búcsút március 22-én a rákospalotai temetőben Erhartné
dr. Molnár Katalintól, a Magyar Vakok és Gyengénlátók
Országos Szövetségének egykori főtitkárától.
A kegyeletes szertartáson
részt vett többek között: dr. Szőke László, az MVGYOSZ elnöke, dr. Micserics József, az Országos Hivatal vezetője és eljött a
végső tiszteletadásra az elhunytat tisztelők hatalmas sokasága az ország minden
tájáról.
Elsőként dr. Szőke László
elnök méltatta Erhartné dr. Molnár Katalin hervadhatatlan
érdemeit.
Mindannyiunk közös sorsa
ismét beteljesedett. Sok ezer olyan ember él hazánkban, aki elmondhatja, hogy Erhartné dr. Molnár Katalin most először okozott neki
szomorúságot. Mi is közéjük tartozunk. Mert nagy veszteség érte most egész
Szövetségünket.
Drága halottunk, Erhartné dr. Molnár Katalin fájdalmasan rövid, mindössze
ötvennyolc évre szabott életútjával is tiszteletre késztető és hálát érdemlő művet hagyott reánk. A látássérült emberek
ügyének olyan harcosát ismerhette meg személyében az egész ország, akit még
vitapartnerei is elismeréssel emlegetnek.
Önéletrajzában egyszer ezt
írta: „… úgy gondolom, hogy ha nekem sikerült vak emberként relatíve teljes
életet élnem, akkor kötelességem sorstársaimat hozzásegíteni a teljesebb
létezéshez.”
És hogy ez a gondolat milyen
ellenállhatatlan erővel uralta tetteit, azt meggyőzően bizonyították életének
utolsó hónapjai is. A gyilkos kórral való küzdelmének végső szakaszában is
kikelt a kórházi ágyából, és gyógyszeradagoló készülékkel a nyakában bejárt a
Szövetségbe, hogy szeretett sorstársainak javára még néhány dolgot elintézzen.
Ilyen állapotban az emberek kilencvenkilenc százaléka már testileg és lelkileg
elgyengülve, a kínoktól gyötörten vergődik. Katalin szeretete azonban oly nagy
volt sorstársai iránt, hogy az legyőzte a kínjait és kétségbeesését. Róla is
írhatná most az egyik legnagyobb költőnk, hogy „Egész teste fájdalom volt,
Egész lelke szeretet; Az súlyával földbe hajolt, Ez a
mennybe sietett.”.
A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének történetét senki sem
írhatná meg úgy, hogy abban ne szerepeljen kiemelkedő helyen Erhartné dr. Molnár Katalin életútja és munkássága.
Életútja követendő példaként állítható minden látássérült sorstársunk elé.
Hiszen hatéves kislányként veszítette el látását, mégis leérettségizett és
mégis diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi
Karán. A diploma megszerzése után jogi előadó lett a Vakok Szövetségében. Aztán
a Főkefe Ipari Kft jogelődjénél dolgozott személyzeti és szociális
osztályvezetőként. Végül pedig 1988-ban
megválasztották Szövetségünk főtitkárává. Ezt a tisztségét több mint másfél
évtizeden át olyan derekasan látta el, hogy az arra illetékes minisztérium
Esélyegyenlőségért Életműdíj kitüntetésben részesítette. Aminthogy kimagasló
érdemekkel szolgált rá a Louis Braille Emlékérem
arany fokozatára is.
Ezek a kitüntetések azonban
csak jelzik, de nem mondhatják el részletesen azt az ügyszeretetet és
fáradhatatlanságot, amellyel Erhartné dr. Molnár
Katalin a sorstársaink ügyét szolgálta. Az esélyegyenlőségi törvénynek a
gyakorlatba való átültetéséért és Szövetségünk szervezeti megújításáért egész
tudásával, párját ritkító akaraterejével küzdött.
Most, amikor fájó szívvel
búcsút veszünk tőle, ezt abban a tudatban tesszük, hogy emléke velünk marad. És
cselekvésünkben segíteni fog bennünket. Fia, Péter, akit édesanyja oly nagyon
szeretett, fájdalmában se feledje, hogy sokan, nagyon sokan osztozunk
szomorúságában. Méltán lehet büszke édesanyja emlékére és legyen méltó
édesanyja példájához!
Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének
egész tagsága nevében veszek végső búcsút Erhartné
dr. Molnár Katalintól. Nyugodjék békében, azokkal a virágokkal övezetten, amelyek
a sorstársainak iránta érzett háláját szimbolizálják!
Ezután Müller
György katolikus lelkész Szent Máté evangéliumából idézett ma is érvényes
megállapításokat, s arról szólt, hogy Erhartné dr.
Molnár Katalin élete, szeretete és munkája jó példáját adják a Szentírásban
foglaltaknak. Az elhunyt egész életét áthatotta az emberszeretet, s a
sorstársak ügyének fáradhatatlan szolgálata.
A sírnál dr. Micserics József hivatalvezető a Bibliából idézett a
jelenlévőknek, s arról beszélt, hogy Erhartné dr.
Molnár Katalin karizmatikus ember volt, olyan, aki mindig segíteni akart
másokon. Nagyon erős akarattal rendelkezett, s hitt az akarat hatalmában és
győzelmében. Gyógyító és építő ember volt, s olyan impulzív egyéniség, aki
hihetetlen módon tudott kapcsolatot teremteni az emberekkel. Mint a
hivatalvezető meghatottan elmondta, ő azt tanulta az elhunyttól, hogy az embert
nem a külső körülményei határozzák meg, hanem a szándékai, amelyek vezérlik. Erhartné dr. Molnár Katalint a látó emberek is hamar
megszerették, s mindenki tisztelte, becsülte őt a következetes munkáért.
A katolikus lelkész
búcsúszavai és imája után az elhunyt sírját elborították a családtagok,
barátok, tisztelők, egykori munkatársak koszorúi és virágai. A gyászolók
főhajtással búcsúztak egykori főtitkáruktól.
Garamvölgyi Annamária