Végső búcsú a Szövetség nagy halottjától

Eltemették Erhartné dr.Molnár Katalint

 

Nagy részvét mellett vettek végső búcsút március 22-én a rákospalotai temetőben Erhartné dr. Molnár Katalintól, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének egykori főtitkárától.

A kegyeletes szertartáson részt vett többek között: dr. Szőke László, az MVGYOSZ elnöke, dr. Micserics József, az Országos Hivatal vezetője és eljött a végső tiszteletadásra az elhunytat tisztelők hatalmas sokasága az ország minden tájáról.

Elsőként dr. Szőke László elnök méltatta Erhartné dr. Molnár Katalin hervadhatatlan érdemeit.

Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!

Mindannyiunk közös sorsa ismét beteljesedett. Sok ezer olyan ember él hazánkban, aki elmondhatja, hogy Erhartné dr. Molnár Katalin most először okozott neki szomorúságot. Mi is közéjük tartozunk. Mert nagy veszteség érte most egész Szövetségünket.

Drága halottunk, Erhartné dr. Molnár Katalin fájdalmasan rövid, mindössze ötvennyolc évre szabott életútjával is tiszteletre késztető és hálát érdemlő művet hagyott reánk. A látássérült emberek ügyének olyan harcosát ismerhette meg személyében az egész ország, akit még vitapartnerei is elismeréssel emlegetnek.

Önéletrajzában egyszer ezt írta: „… úgy gondolom, hogy ha nekem sikerült vak emberként relatíve teljes életet élnem, akkor kötelességem sorstársaimat hozzásegíteni a teljesebb létezéshez.”

És hogy ez a gondolat milyen ellenállhatatlan erővel uralta tetteit, azt meggyőzően bizonyították életének utolsó hónapjai is. A gyilkos kórral való küzdelmének végső szakaszában is kikelt a kórházi ágyából, és gyógyszeradagoló készülékkel a nyakában bejárt a Szövetségbe, hogy szeretett sorstársainak javára még néhány dolgot elintézzen. Ilyen állapotban az emberek kilencvenkilenc százaléka már testileg és lelkileg elgyengülve, a kínoktól gyötörten vergődik. Katalin szeretete azonban oly nagy volt sorstársai iránt, hogy az legyőzte a kínjait és kétségbeesését. Róla is írhatná most az egyik legnagyobb költőnk, hogy „Egész teste fájdalom volt, Egész lelke szeretet; Az súlyával földbe hajolt, Ez a mennybe sietett.”.

A Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének történetét senki sem írhatná meg úgy, hogy abban ne szerepeljen kiemelkedő helyen Erhartné dr. Molnár Katalin életútja és munkássága. Életútja követendő példaként állítható minden látássérült sorstársunk elé. Hiszen hatéves kislányként veszítette el látását, mégis leérettségizett és mégis diplomát szerzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. A diploma megszerzése után jogi előadó lett a Vakok Szövetségében. Aztán a Főkefe Ipari Kft jogelődjénél dolgozott személyzeti és szociális osztályvezetőként. Végül pedig 1988-ban megválasztották Szövetségünk főtitkárává. Ezt a tisztségét több mint másfél évtizeden át olyan derekasan látta el, hogy az arra illetékes minisztérium Esélyegyenlőségért Életműdíj kitüntetésben részesítette. Aminthogy kimagasló érdemekkel szolgált rá a Louis Braille Emlékérem arany fokozatára is.

Ezek a kitüntetések azonban csak jelzik, de nem mondhatják el részletesen azt az ügyszeretetet és fáradhatatlanságot, amellyel Erhartné dr. Molnár Katalin a sorstársaink ügyét szolgálta. Az esélyegyenlőségi törvénynek a gyakorlatba való átültetéséért és Szövetségünk szervezeti megújításáért egész tudásával, párját ritkító akaraterejével küzdött.

Most, amikor fájó szívvel búcsút veszünk tőle, ezt abban a tudatban tesszük, hogy emléke velünk marad. És cselekvésünkben segíteni fog bennünket. Fia, Péter, akit édesanyja oly nagyon szeretett, fájdalmában se feledje, hogy sokan, nagyon sokan osztozunk szomorúságában. Méltán lehet büszke édesanyja emlékére és legyen méltó édesanyja példájához!

Tisztelt Gyászoló Gyülekezet! A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének egész tagsága nevében veszek végső búcsút Erhartné dr. Molnár Katalintól. Nyugodjék békében, azokkal a virágokkal övezetten, amelyek a sorstársainak iránta érzett háláját szimbolizálják!

 

Ezután Müller György katolikus lelkész Szent Máté evangéliumából idézett ma is érvényes megállapításokat, s arról szólt, hogy Erhartné dr. Molnár Katalin élete, szeretete és munkája jó példáját adják a Szentírásban foglaltaknak. Az elhunyt egész életét áthatotta az emberszeretet, s a sorstársak ügyének fáradhatatlan szolgálata.

A sírnál dr. Micserics József hivatalvezető a Bibliából idézett a jelenlévőknek, s arról beszélt, hogy Erhartné dr. Molnár Katalin karizmatikus ember volt, olyan, aki mindig segíteni akart másokon. Nagyon erős akarattal rendelkezett, s hitt az akarat hatalmában és győzelmében. Gyógyító és építő ember volt, s olyan impulzív egyéniség, aki hihetetlen módon tudott kapcsolatot teremteni az emberekkel. Mint a hivatalvezető meghatottan elmondta, ő azt tanulta az elhunyttól, hogy az embert nem a külső körülményei határozzák meg, hanem a szándékai, amelyek vezérlik. Erhartné dr. Molnár Katalint a látó emberek is hamar megszerették, s mindenki tisztelte, becsülte őt a következetes munkáért.

A katolikus lelkész búcsúszavai és imája után az elhunyt sírját elborították a családtagok, barátok, tisztelők, egykori munkatársak koszorúi és virágai. A gyászolók főhajtással búcsúztak egykori főtitkáruktól.

 

Garamvölgyi Annamária