Látogatás a Vakok Világának harmadik szerkesztőjénél A zene tette gazdaggá az életét
A magyar sajtó napjához
közeledve, felkerestem Barna Zoltán zenetanárt, aki lapunk szerkesztője volt 15
és fél éven át. Nagyapja Érmindszenten született és jól ismerte az ifjú Ady
Endrét, akinek szintén e falu volt a szülőhelye.
Barna Zoltán Budapesten látta
meg a napvilágot 1930-ban. Zenei gimnáziumban érettségizett 1948-ban. Ugyanez
év nyarán Debrecenben a Bartók Béla zongoraversenyen a második helyezést érte
el. Ez nagy sikert jelentett akkor a fiatal muzsikus számára. A Zeneakadémia
tanárképző szakán Zempléni Kornél zongoraművész osztályában folytatta
tanulmányait kiváló eredménnyel. Zenetanári diplomáját 1954-ben vehette kézbe.
Valamennyi iskoláját látók
között végezte, pedig gyermekkorától kezdve aliglátó
volt. Hallás és felolvasás után tanult. 1954-ben tagja lett az akkori Vakok és
Csökkentlátók Szövetségének. A Braille-írást már korábban megtanulta. Jól
ismerte és tisztelte dr. Bánó Miklóst és Holporth
Kálmánt, akik a felnőttkorban megvakult társaik tanítása, a vakok írásának
terjesztése érdekében nagyon sokat tettek. Három éven át az Építők
Kultúrházában működő zeneiskola tanára volt és szövetségünk tagjaként
bekapcsolódott egyesületünk zenei életébe is. Szervezte a zenei szakosztály
hangversenyeit, s néhány zenei tárgyú írást is
készített már a Vakok Világa számára is. 1955 decemberében egy nagyszabású
hangversenyen mutatkozott be az ÉDOSZ Székházban. Abban a műsorban a MÁV Szimfónikusok Zenekara és a Homérosz kórus működött közre, Somorjai Ferenc karnagy irányításával. A közreműködők
között volt még Szabó Miklós, a kiváló opera- és dalénekes. Felcsendült
Gershwin Kék rapszódiája is, melynek zongoraszólamát Barna Zoltán játszotta
nagy sikerrel. A Homérosz kórus zongorakísérőjeként gyakran szerepelt a
rádióban, és találkozott Kodály Zoltánnal is.
1957-ben kötött házasságot.
Látó felesége, Marika, szintén tanár, aki hűséges társa mindmáig. Az ő
segítsége, szeretete egy életre szóló rehabilitációt jelent Barna Zoltán
számára. Beutazták együtt a nagyvilágot, és számtalan hangverseny, színházi
előadás, tárlat gazdagította életüket. Egy fiuk és három unokájuk van.
Nyugállományba vonulásáig, 2002-ig a zene oktatása jelentette számára a legfőbb
elfoglaltságot.
E vázlatos áttekintés után
térjünk át arra, hogy lapunk szerkesztőinek sorában Barna Zoltán volt a harmadik.
Újságunk Braille-írású első száma 1938 márciusában
jelent meg. Annak felelős szerkesztője dr. Vitéz Kassay
Béla volt. 1953-ban jelent meg először lapunk síkírású változata. Attól kezdve
dr. Körner György volt újságunk felelős szerkesztője.
1973 augusztusától 1988 végéig pedig Barna Zoltán
látta el a szerkesztői munkát. Neki a 60-as évek elejétől egyre több írása
jelent meg. Írt arról, hogy a vak zenetanárok hogyan dolgoznak a látó
növendékek között; írt a vak és gyengénlátó emberek
életét, munkáját bemutató kiállításról, amit székházunkban rendeztek; írt a vak
művészek, köztük Barna Mária ének- és Németh Tamás zongoraművész szerepléséről
a bécsi rádióban.
Barna Zoltán szerkesztői
időszakának kezdetén a síkírású változat még stencilezett módon készült. E
változat 1975-től jelent meg modern nyomdai technikával. Az első években Hajdú Pálné, majd Kas László volt látó segítője a szerkesztésben.
Tulajdonképpen ők voltak az olvasószerkesztők is. Barna Zoltán mindig azt
mondta, csak jól érthető szövegek kerülhetnek a lapba. A rossz fogalmazás, a
rosszul szerkesztett mondatok csak kétségek közé vinnék az olvasót, ezt pedig sosem szabad megengedni. E sorok írója 10 éven át
volt Barna Zoltán munkatársa, mint az akkori megyei rovat szerkesztője.
Lapunknak az 1980-as években
jelentős nemzetközi kapcsolatai voltak. Az akkori szocialista országok vakügyi
folyóiratainak szerkesztői kétévenként tartottak más-más ország fővárosában
konferenciát. Időnként osztrák, német, angol szerzők írásai is megjelenhettek
lapunkban. Barna Zoltán szerkesztői munkáját az akkori központi elnökség
oklevéllel ismerte el.
Ma is sokat olvas,
hangoskönyv-tárunkból is. Kedvenc időtöltése a rádiózás, a televíziózás. A
tévében különösen szereti az ismeretterjesztő műsorokat és úti beszámolókat.
Hangversenyre, színházba ma is járnak. Gazdag hanglemezgyűjteménye és
hangfelvételei vannak. Egykor rádióamatőr is volt, mindig jó érzéke volt a
technikához, ezért sok-sok eszközét maga is meg tudja javítani.
Olyan embernél tettem
látogatást, akinek a zene varázsolta gazdaggá az életét. Tisztelőinek népes
tábora nevében is kívánjuk neki mindazt a jót, amit egy nagyszerű embernek
kívánni lehet.
Lak István