A zene tette gazdaggá az életét

Látogatás a Vakok Világának harmadik szerkesztőjénél A zene tette gazdaggá az életét

 

A magyar sajtó napjához közeledve, felkerestem Barna Zoltán zenetanárt, aki lapunk szerkesztője volt 15 és fél éven át. Nagyapja Érmindszenten született és jól ismerte az ifjú Ady Endrét, akinek szintén e falu volt a szülőhelye.

Barna Zoltán Budapesten látta meg a napvilágot 1930-ban. Zenei gimnáziumban érettségizett 1948-ban. Ugyanez év nyarán Debrecenben a Bartók Béla zongoraversenyen a második helyezést érte el. Ez nagy sikert jelentett akkor a fiatal muzsikus számára. A Zeneakadémia tanárképző szakán Zempléni Kornél zongoraművész osztályában folytatta tanulmányait kiváló eredménnyel. Zenetanári diplomáját 1954-ben vehette kézbe.

Valamennyi iskoláját látók között végezte, pedig gyermekkorától kezdve aliglátó volt. Hallás és felolvasás után tanult. 1954-ben tagja lett az akkori Vakok és Csökkentlátók Szövetségének. A Braille-írást már korábban megtanulta. Jól ismerte és tisztelte dr. Bánó Miklóst és Holporth Kálmánt, akik a felnőttkorban megvakult társaik tanítása, a vakok írásának terjesztése érdekében nagyon sokat tettek. Három éven át az Építők Kultúrházában működő zeneiskola tanára volt és szövetségünk tagjaként bekapcsolódott egyesületünk zenei életébe is. Szervezte a zenei szakosztály hangversenyeit, s néhány zenei tárgyú írást is készített már a Vakok Világa számára is. 1955 decemberében egy nagyszabású hangversenyen mutatkozott be az ÉDOSZ Székházban. Abban a műsorban a MÁV Szimfónikusok Zenekara és a Homérosz kórus működött közre, Somorjai Ferenc karnagy irányításával. A közreműködők között volt még Szabó Miklós, a kiváló opera- és dalénekes. Felcsendült Gershwin Kék rapszódiája is, melynek zongoraszólamát Barna Zoltán játszotta nagy sikerrel. A Homérosz kórus zongorakísérőjeként gyakran szerepelt a rádióban, és találkozott Kodály Zoltánnal is.

1957-ben kötött házasságot. Látó felesége, Marika, szintén tanár, aki hűséges társa mindmáig. Az ő segítsége, szeretete egy életre szóló rehabilitációt jelent Barna Zoltán számára. Beutazták együtt a nagyvilágot, és számtalan hangverseny, színházi előadás, tárlat gazdagította életüket. Egy fiuk és három unokájuk van. Nyugállományba vonulásáig, 2002-ig a zene oktatása jelentette számára a legfőbb elfoglaltságot.

E vázlatos áttekintés után térjünk át arra, hogy lapunk szerkesztőinek sorában Barna Zoltán volt a harmadik. Újságunk Braille-írású első száma 1938 márciusában jelent meg. Annak felelős szerkesztője dr. Vitéz Kassay Béla volt. 1953-ban jelent meg először lapunk síkírású változata. Attól kezdve dr. Körner György volt újságunk felelős szerkesztője. 1973 augusztusától 1988 végéig pedig Barna Zoltán látta el a szerkesztői munkát. Neki a 60-as évek elejétől egyre több írása jelent meg. Írt arról, hogy a vak zenetanárok hogyan dolgoznak a látó növendékek között; írt a vak és gyengénlátó emberek életét, munkáját bemutató kiállításról, amit székházunkban rendeztek; írt a vak művészek, köztük Barna Mária ének- és Németh Tamás zongoraművész szerepléséről a bécsi rádióban.

Barna Zoltán szerkesztői időszakának kezdetén a síkírású változat még stencilezett módon készült. E változat 1975-től jelent meg modern nyomdai technikával. Az első években Hajdú Pálné, majd Kas László volt látó segítője a szerkesztésben. Tulajdonképpen ők voltak az olvasószerkesztők is. Barna Zoltán mindig azt mondta, csak jól érthető szövegek kerülhetnek a lapba. A rossz fogalmazás, a rosszul szerkesztett mondatok csak kétségek közé vinnék az olvasót, ezt pedig sosem szabad megengedni. E sorok írója 10 éven át volt Barna Zoltán munkatársa, mint az akkori megyei rovat szerkesztője.

Lapunknak az 1980-as években jelentős nemzetközi kapcsolatai voltak. Az akkori szocialista országok vakügyi folyóiratainak szerkesztői kétévenként tartottak más-más ország fővárosában konferenciát. Időnként osztrák, német, angol szerzők írásai is megjelenhettek lapunkban. Barna Zoltán szerkesztői munkáját az akkori központi elnökség oklevéllel ismerte el. 

Ma is sokat olvas, hangoskönyv-tárunkból is. Kedvenc időtöltése a rádiózás, a televíziózás. A tévében különösen szereti az ismeretterjesztő műsorokat és úti beszámolókat. Hangversenyre, színházba ma is járnak. Gazdag hanglemezgyűjteménye és hangfelvételei vannak. Egykor rádióamatőr is volt, mindig jó érzéke volt a technikához, ezért sok-sok eszközét maga is meg tudja javítani.

Olyan embernél tettem látogatást, akinek a zene varázsolta gazdaggá az életét. Tisztelőinek népes tábora nevében is kívánjuk neki mindazt a jót, amit egy nagyszerű embernek kívánni lehet.

 

Lak István