Humor

 

– Ez, hölgyeim és uraim, földrészünk legnagyobb vízesése – mondta az idegenvezető. – Kérem a hölgyeket, szakítsák meg egy pillanatra a társalgást, hogy hallhassuk a lehulló víztömeg mennydörgésszerű robaját!

*

Első barátnő: Klára most régiségeket akar gyűjteni. Vajon talált már valamit?

Második barátnő: Igen, a saját születési bizonyítványát.

*

– Bocsásson meg, uram, de ön már fél órája tartja a fülén a telefonkagylót és még egyszer sem nyitotta ki a száját.

– Ne csodálkozzon, a feleségemmel beszélek.

*

– Mit csinálsz itt, Velencében?

– Élvezem a mézesheteket.

– De hol a feleséged?

– Otthon, Skóciában. Ő régebben már látta Velencét.

*

– Kisfiam, mikor én gyerek voltam, sohasem hazudtam!

– Hát te mikor kezdted, apukám?

*

A gimnázium igazgatójával beszélek?

– Igen.

– Tájékoztatni kívánom önt, hogy Antónió Antoni ma nem tud iskolába menni, mert meg van fázva.

– Rendben van, de kivel beszélek?

– Az apámmal, igazgató úr!

*

A festő megfestette főművét „Gőzhajó a viharban” címmel. A kiállításon az egyik hölgy látogató emígy foglalta öszsze véleményét a képről:

A tehén nagyon szép, csak a rét látszik körülötte túlságosan zöldnek.

*

– Mije volt Salamonnak nagyobb mértékű, mint más embereknek? – kérdezte a tanfelügyelő. Aztán, hogy segítsen a tétova tanulóknak, a saját kopaszodó fejére mutatott.

– Gondolkozzatok – mondta –, volt neki valamije, ami nekem már alig van.

Az osztály kórusban válaszolt:

–Esze!

*

A szép cirkuszi oroszlán-szelídítőnő saját fogai közé helyezte a cukordarabot, és hagyta, hogy az óriási oroszlán a szájával elvegye azt.

– Ezt én is meg tudom csinálni – kiáltotta egy fiatal férfi.

– Nem hiszem! – válaszolta az ido-  márnő.

– Még jobban is megcsinálom, mint az oroszlán!

*

A hatéves Maks megkérdezte Emmát, a nagynénjét: „Mondd meg nekem, nénikém, mi az a mese?”

A nagynéni felvilágosítja: „Figyelj jól, Maks! Amikor, például, a liba és a szamár, miként én és te, beszélget egymással, akkor mondhatják: ez mese.”

 

Eszperantóból fordította:

Cseri Sándor