Humor

 

Pál orosz cár elrendelte, hogy aki szembetalálkozik vele az utcán, az szálljon ki a hintójából és úgy adja meg az uralkodónak kijáró tiszteletet. Egy esős napon sétalovaglása közben azt látja az uralkodó, hogy egy hintó jön vele szembe, s abból egy rendkívül előkelően öltözött hölgy száll ki, hogy a cárt üdvözölje. A cár maga is túlzásnak érezte, hogy ilyen előkelő és gyönyörű hölgy ugráljon előtte, ezért odakiáltott: „Üljön le!” Az asszony rémülten ült le a sárba. No, erre már a cár is leugrott a lováról, és visszasegítette hintójába a hölgyet. Majd kiegészítette rendeletét azzal, hogy a tiszteletadás új szabálya hölgyekre nem vonatkozik.

*

Egy kis parasztlányka zörgetett az olasz királyi palota szolgák által használt ajtaján, hogy szokás szerint átadjon egy kosár tojást. A zörgetésre kijött egy vadásznak öltözött, erős férfi. Ez valami szolga lehet, gondolta a kislány, és odaadta neki a tojásokat. A férfi fogta a kosarat és fizetett.

„Hallgasson ide – mondta neki a kicsi leányka –, adok magának két soldót, ha egyszer megmutatja nekem a királyt!”

Íme, én vagyok a király!”– mondta nevetve a férfi.

„Maga? Hé, menjen már! Ismerem a királynét, ő olyan szép, hogy sohasem ment volna feleségül egy ilyen ronda férfihez.”

II. Viktor Emánuel ettől a bóktól olyan jókedvre derült, hogy aranypénzt adott a kislánynak, hadd lássa, hogy azon bevésve ott van az ő arcképe.

*

Amikor Dante, az Isteni Színjáték költője, Velencében tartózkodott, meghívta őt ebédre a dózse. Az ugyancsak ott ebédelő nagykövetek nagy halakat ehettek, Dante  viszont csak kicsiket kapott a tányérjára. A költőfejedelem a füléhez nyomta az egyik kis halat. Mit jelentsen ez? – kérdezte a dózse. Az apám a tengerbe veszett, válaszolta Dante, s most azt kérdeztem a halacskától, mit tud a szomorú esetről? És a hal mit válaszolt? – érdeklődött a dózse. Azt mondta, hogy ő és kis társai semmit sem tudnak a dologról, de vannak a konyhán idősebb nagy halak is, amelyek bizonyára tudnának felvilágosítással szolgálni. A dózse elmosolyodott és nagy halakat hozatott Dante tányérjára.

*

Alexandr Dumas, a híres francia író, Németországban utazott, amikor az egyik faluban váratlanul nagy eső kapta el. Ezért is, no meg éhsége miatt is, bement a falu vendéglőjébe. A helyi német nyelvjárást nem ismerte, ezért egy papírdarabra lerajzolt egy gombát, s a rajzot odaadta a vendéglősnek, így jelezvén, hogy valami gombás ételt szeretne. A vendéglős megnézte a rajzot, megértően bólintott, s fél perc múlva nyájas mosollyal már hozott is a nagy írónak egy esernyőt.

 

Eszperantóból fordította:

Cseri Sándor