A főhercegnő emlékét örökítették meg a hálás pestiek
A Városliget mögötti terület,
a mai Hermina út-Thököly út-Nagy Lajos király útja-Teleki Blanka utca és a váci vasútvonal által
közrefogott városrész neve Herminamező. Mint minden településnek,
Herminamezőnek is megvan a maga regénye. A pesti
regények többnyire a 19. század közepén, az 1838-as nagy árvíz után és a
reformkori fellendülés idején szoktak kiteljesedni, ám jóval korábban
elkezdődnek. Ez a Városerdőcske (ahogy régen a Városligetet
nevezték) mögött elterülő egykori Duna-ártér is lakott volt már a kőkorban, s a
Városligeti-tó helyén bronzkori temetkezési emlékeket is találtak. A török
időkben és később ezen a vizes, zsombékos területen mindig is rétek, mezők
húzódtak, innen a későbbi elnevezések: Rákos-mező, Herminamező,
Istvánmező stb. A legelőkön
és kaszálókon állatokat tartottak, s a Herminamezővel
szomszédos Törökőr elnevezés arról árulkodik, hogy a megszálló törökök is itt,
a Rákos-patak partján tartották és legeltették lovaikat.
A terület arculata az 1820-as
évektől kezdett megváltozni, amikor kialakult a Városliget, s megkezdték a
mögötte elterülő rétek felparcellázását. Ez a szép vidék volt József nádor
leányának, Hermina főhercegnőnek kedvenc játszó- és sétahelye, és amikor a
köztiszteletnek és -szeretetnek örvendő hercegnő 1842-ben meghalt, emlékére a
hálás pestiek Herminamezőnek nevezték el ezt a
területet. A hercegnő tiszteletére közadakozásból, Hild
József tervei alapján, kápolnát építettek. Herminamező,
a mai Zugló legrégebben lakott része, néhány évtized alatt virágzó
nyaralóteleppé alakult. A pihenés és a gyógyulás céljait szolgáló épületek
sorát emelték, a hatalmas kertek mélyén elegáns magánvillák nőttek ki a
földből, a képzeletbeli névtáblákon pedig olyan nevek
álltak, mint Andrássy, Ráday, Eötvös. Maga Széchenyi
biztatta a felvilágosult arisztokráciát, hogy birtokvásárlással lendítsék föl
ezt a szép és kellemes vidéket. Ugyanakkor a gazdag pesti polgárság körében is
divat lett itt villát építeni. Bankárok, ékszerészek, posztókereskedők, s nem
utolsó sorban vendéglősök, szállodások jöttek ki a belvárosból erre a tiszta
levegőjű, csendes vidékre, ahogyan akkor nevezték, Pest Svábhegyére. Elsőként a
Hermina úton, az Amerikai úton, az Uzsoki utcában és
az Erzsébet királyné útján épültek fel a fényűző villák.
Herminamező első civil polgárának Johannes
Bartl-t, azaz Bartl Jánost
tartják, aki 1842-ben egy árverésen vásárolt 12 hold birtokot a mai Kacsóh Pongrác úti felüljáró városligeti torkolata helyén.
A telken két épület állt, bennük összesen 21 szobával. Az egyik, 15 szobás
házat az új tulajdonos Hild József építésszel
átépíttette, s ez lett - emelettel bővítve - a későbbi Bethesda
kórház, mely ma is áll, mint Herminamező és egész
Zugló legrégebbi épülete. Bartl idejében
nyaralószállóként működött harminc évig, 1873-ban vette meg és alakította
kórházzá a német evangélikus egyház. A nyaralószállóban vendégeskedett egykor
Liszt Ferenc is. Nyaranta virágkiállításokat rendeztek, innen szállították a
virágot Bartl híres Duna-parti szállodájába, az Angol
Királynőbe. (Az Angol Királynő Pest legelegánsabb szállója volt, magára adó
utazó itt szállt meg, ha Pestre jött, Deák Ferenc például állandó lakrészt
bérelt benne.) De kitelepedett Herminamezőre a
Szervita téri híres cukrász, Fischer Péter is, aki
1843-ban, a készülő Hermina kápolna szomszédságában épített villát, mely szálló
és kávéház is volt egyben, ide invitálta a város zajától megfáradt pesti
polgárokat. Az ő villájának 1843-ban megjelent hirdetésén, “szórólapján”
szerepel először a Herminenfeld (Herminamező)
elnevezés.
Különleges vonzerőt kölcsönzött
Herminamezőnek a hidegvíz- gyógyászat, és az erre épülő
gyógyszállók, szanatóriumok sora. A hidegvíz-kúra, az osztrák Priesnitz Vince “találmánya” a 19. század első évtizedeiben
terjedt el Európában. Magyarországon az első hidegvíz-gyógyintézetet éppen itt,
a később Herminamezőnek nevezett területen nyitotta
meg 1840-ben egy Ivanovics András nevű orvos. Ez volt
a Pesti Vízgyógy és Edző Intézet, melyben a
Rákos-patak vizét használták fel a gyógyításhoz. Később, 1853-ban ezt az
épületet is Bartl János vette meg, s lebontásáig
ebben működött a városszerte híres Zöld Vadász vendéglő. Nevezetes
vízgyógyintézet volt Scheibl (Tarcsay)
Józsefé a mai Teleki Blanka Gimnázium (volt Erzsébet Nőiskola) és a Vakok
Állami Intézete helyén. 1841-ben épült, 1857-ben megvette a Priesnitz-hívő
Fischof Vilmos doktor, átépítette, kibővítette és
működtette benne híres gyógyintézetét, mely 1888-ig fogadta a pihenésre és
gyógyulásra vágyókat. Az ingatlant 1892-ben vásárolta meg a magyar állam, hogy
helyén felépítse a Vakok Intézetét. A század végén új vonulat jelentkezik Herminamező történetében: a magas színvonalú vendéglátás, a
vízgyógyá-szat után megjelennek a szakszerű
egészségügyi ellátás és a karitatív tevékenység intézményei. Ebben a sorban
volt az első 1873-ban a német evangélikusok által létrehozott Bethesda. S hogy még egy szó essen a vízgyógyszállókról:
1904-ben az István út (ma Ajtósi Dürer sor) és a
Hungária körút sarkán, a város akkor legegészségesebbnek tartott részén
felépült az István úti szanatórium, Pest Svábhegyének utolsó és feltehetően
legszebb vízgyógyszállója. A gyönyörű épület ma a Vakok Iskolája. Ennek és a
huszadik század Herminamezőjének a történetét a
következő számunkban meséljük el.
Ferencz Zsuzsa