A Herminamező regénye

A főhercegnő emlékét örökítették meg a hálás pestiek

 

A Városliget mögötti terület, a mai Hermina út-Thököly út-Nagy Lajos király útja-Teleki Blanka utca és a váci vasútvonal által közrefogott városrész neve Herminamező. Mint minden településnek, Herminamezőnek is megvan a maga regénye. A pesti regények többnyire a 19. század közepén, az 1838-as nagy árvíz után és a reformkori fellendülés idején szoktak kiteljesedni, ám jóval korábban elkezdődnek. Ez a Városerdőcske (ahogy régen a Városligetet nevezték) mögött elterülő egykori Duna-ártér is lakott volt már a kőkorban, s a Városligeti-tó helyén bronzkori temetkezési emlékeket is találtak. A török időkben és később ezen a vizes, zsombékos területen mindig is rétek, mezők húzódtak, innen a későbbi elnevezések: Rákos-mező, Herminamező, Istvánmező stb. A legelőkön és kaszálókon állatokat tartottak, s a Herminamezővel szomszédos Törökőr elnevezés arról árulkodik, hogy a megszálló törökök is itt, a Rákos-patak partján tartották és legeltették lovaikat.

A terület arculata az 1820-as évektől kezdett megváltozni, amikor kialakult a Városliget, s megkezdték a mögötte elterülő rétek felparcellázását. Ez a szép vidék volt József nádor leányának, Hermina főhercegnőnek kedvenc játszó- és sétahelye, és amikor a köztiszteletnek és -szeretetnek örvendő hercegnő 1842-ben meghalt, emlékére a hálás pestiek Herminamezőnek nevezték el ezt a területet. A hercegnő tiszteletére közadakozásból, Hild József tervei alapján, kápolnát építettek. Herminamező, a mai Zugló legrégebben lakott része, néhány évtized alatt virágzó nyaralóteleppé alakult. A pihenés és a gyógyulás céljait szolgáló épületek sorát emelték, a hatalmas kertek mélyén elegáns magánvillák nőttek ki a földből, a képzeletbeli névtáblákon pedig olyan nevek álltak, mint Andrássy, Ráday, Eötvös. Maga Széchenyi biztatta a felvilágosult arisztokráciát, hogy birtokvásárlással lendítsék föl ezt a szép és kellemes vidéket. Ugyanakkor a gazdag pesti polgárság körében is divat lett itt villát építeni. Bankárok, ékszerészek, posztókereskedők, s nem utolsó sorban vendéglősök, szállodások jöttek ki a belvárosból erre a tiszta levegőjű, csendes vidékre, ahogyan akkor nevezték, Pest Svábhegyére. Elsőként a Hermina úton, az Amerikai úton, az Uzsoki utcában és az Erzsébet királyné útján épültek fel a fényűző villák.

Herminamező első civil polgárának Johannes Bartl-t, azaz Bartl Jánost tartják, aki 1842-ben egy árverésen vásárolt 12 hold birtokot a mai Kacsóh Pongrác úti felüljáró városligeti torkolata helyén. A telken két épület állt, bennük összesen 21 szobával. Az egyik, 15 szobás házat az új tulajdonos Hild József építésszel átépíttette, s ez lett - emelettel bővítve - a későbbi Bethesda kórház, mely ma is áll, mint Herminamező és egész Zugló legrégebbi épülete. Bartl idejében nyaralószállóként működött harminc évig, 1873-ban vette meg és alakította kórházzá a német evangélikus egyház. A nyaralószállóban vendégeskedett egykor Liszt Ferenc is. Nyaranta virágkiállításokat rendeztek, innen szállították a virágot Bartl híres Duna-parti szállodájába, az Angol Királynőbe. (Az Angol Királynő Pest legelegánsabb szállója volt, magára adó utazó itt szállt meg, ha Pestre jött, Deák Ferenc például állandó lakrészt bérelt benne.) De kitelepedett Herminamezőre a Szervita téri híres cukrász, Fischer Péter is, aki 1843-ban, a készülő Hermina kápolna szomszédságában épített villát, mely szálló és kávéház is volt egyben, ide invitálta a város zajától megfáradt pesti polgárokat. Az ő villájának 1843-ban megjelent hirdetésén, “szórólapján” szerepel először a Herminenfeld (Herminamező) elnevezés.

Különleges vonzerőt kölcsönzött Herminamezőnek a hidegvíz-        gyógyászat, és az erre épülő gyógyszállók, szanatóriumok sora. A hidegvíz-kúra, az osztrák Priesnitz Vince “találmánya” a 19. század első évtizedeiben terjedt el Európában. Magyarországon az első hidegvíz-gyógyintézetet éppen itt, a később Herminamezőnek nevezett területen nyitotta meg 1840-ben egy Ivanovics András nevű orvos. Ez volt a Pesti Vízgyógy és Edző Intézet, melyben a Rákos-patak vizét használták fel a gyógyításhoz. Később, 1853-ban ezt az épületet is Bartl János vette meg, s lebontásáig ebben működött a városszerte híres Zöld Vadász vendéglő. Nevezetes vízgyógyintézet volt Scheibl (Tarcsay) Józsefé a mai Teleki Blanka Gimnázium (volt Erzsébet Nőiskola) és a Vakok Állami Intézete helyén. 1841-ben épült, 1857-ben megvette a Priesnitz-hívő Fischof Vilmos doktor, átépítette, kibővítette és működtette benne híres gyógyintézetét, mely 1888-ig fogadta a pihenésre és gyógyulásra vágyókat. Az ingatlant 1892-ben vásárolta meg a magyar állam, hogy helyén felépítse a Vakok Intézetét. A század végén új vonulat jelentkezik Herminamező történetében: a magas színvonalú vendéglátás, a vízgyógyá-szat után megjelennek a szakszerű egészségügyi ellátás és a karitatív tevékenység intézményei. Ebben a sorban volt az első 1873-ban a német evangélikusok által létrehozott Bethesda. S hogy még egy szó essen a vízgyógyszállókról: 1904-ben az István út (ma Ajtósi Dürer sor) és a Hungária körút sarkán, a város akkor legegészségesebbnek tartott részén felépült az István úti szanatórium, Pest Svábhegyének utolsó és feltehetően legszebb vízgyógyszállója. A gyönyörű épület ma a Vakok Iskolája. Ennek és a huszadik század Herminamezőjének a történetét a következő számunkban meséljük el.

 

Ferencz Zsuzsa