Liget.org   »   2012 / 12   »   Aczél Géza  –  (szino)líra – áhítat; ajak
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=2633
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

torzószótár

 

 

áhítat

 

 

az érzések valahol a mélyben mindig összekeverődnek a gyermeki csodálkozó tekintetéből egykor bőven zuhogott az áhítat finom kontrasztját képezve az egyetemes böjtnek a rozoga kerti kiskaputól a hálószobáig s befutva törékeny aprócska ívet melyben csak a hiány szép mitológiája számít csöndben megpihent minden mozgás anyánk fáradt ölében nem létezett akkor még külön az önzés spontán kitörő izgalma és a tekintélyelvek alá szorított szemérem a tárgyak játszottak velünk csipás ébredéstől a megkívánt alvásig s a könnyű álomban szinte minden ott volt mitől a gyerek hazavágyik imák nélkül bimbózó ösztöneit letapogatva s bár gyanútlanságának nem létezett semmilyen metafizikus alapja léte a táguló terek természetes része volt majd csordogálni kezdett belé iskolapadokban valami tudásfélének nevezett olcsó siker körötte fürtökben gyülekezett a holt szeretet s ahhoz már kevés volt minden gyülekezet hogy lábra kapó szorongásait átsegítse az aknákkal telehintett zónákon árvulni kezdett nem találva istenét s egyre kevésbé sejtette mi a tét mialatt szokásos napi köreit a táblán lerótta

 

ajak

 

 

általában csak az az érzékeny csókos felület apró kis nedvvel ott a szélein melyben verbálisan a gyöngéd kép egyáltalán nincs lefokozva hiszen nem létezhet olyan ronda világ melyben két kéjes figura találkozása ne lehetne lázító érzések foglya olykor lábujjhegyre is állva a tavaszi zsongásban apró matatásokba merülve hisz a mi fiatalságunk körül is szétoldódott a materiális való s a szív mint egy lendületesen zakatoló hintaló pumpálgatta kitüzesedett arcunkba a vért parkok zugában az egymásra lelt pár csak adakozott és nem remélt parázna tettére bocsánatot kizárta doboló halántéka mögül a vakoskodó holnapot és a zsigereiben burjánzó gyönyörnek adva meg magát még nem asszociálta hozzá a szülőfalut a szabolcsi kis hazát és nem hajazva az azonos alakú szóra mely a korral együtt bandukolva egyre inkább visszaszólna a biológiai kényszer csapásain uraim ez nem ajka csak ajak ott a huzatos határszélen honnan elindult ez az élet és azóta nem tekintheti egyetlen dimenziónak ha erről a csábító testrészről szólnak bő sugárban szentimentális költők fül-orr-gégészek netán újra támadó tavaszi szélben kamaszok