Liget.org   »   2012 / 11   »   Horgas Béla  –  Földhözragadt elbeszélés: szilvával
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=2612
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

TALLÁR FERENC szeptemberi számunkban megjelent esszéjéhez (Légy a levesben)

s a novemberi számban olvasható írásához többen, több műfajban is kapcsolódtak.

A továbbgondoló írások közlését decemberi számunkban folytatjuk.

 

 

Filozófusok

okos szavai zsizsegtek a globális kapitalizmusról

fejemben, s jólesően bólogattam is nekik,

ahogy a Retek utcán várakoztam lehúzott ablakú

kocsival a késő őszi napsütésben;

ide-oda csapongtam gondolatban,

az új baloldal és új jobboldal elméletein tűnődtem,

hogy a bipoláris ellentétek szervező rendszerében

a jó és rossz jelentésének értelmezése,

majd tárgyiasulása miként is alakulhat,

és eszembe jutott

egy mára közhellyé kopott,

de földhözragadt tudatomban rögzült mozzanat,

hogy a politikai szférában

az irány mennyire másodlagos –

csak a hatalom számít,

a bal jobbra is fordul akár, ha ott van éppen üres hely

frontot nyitni.

Láttam kezdetét, s most már azt is, hogyan megy végbe,

mi lett belőle,

milyen az ún. szélsősége,

lám,

a ’94-ben még provokatívnak tetsző vita-kérdés:

„Jobboldal, hol vagy?” és

az akkor ironikusnak szánt válasz:

„Mindenütt, ameddig a szem ellát”,

anekdotikus elemek ma már,

és idézeteim a régi szerzők személyes története nélkül

ugyan mit mondanak?

Ekkor bukkant föl a járdán a sárga pulóveres,

ötven körüli nő, és a fejemben társalgókkal nem törődve szólt,

tudok-e adni pár forintot.

Az ismerős fordulattól undokul igazat válaszoltam,

egyetlen vas sincs nálam,

„s valami ennivaló?, nagyon éhes vagyok.”

Telibe talált. A hang. Ahogy nézett.

Elhittem neki.

Mentegetőztem, hogy nincs semmi nálam.

A nő továbbállt, nekem meg eszembe jutott a szilva; előkapartam.

A sárga pulóveres

a péküzlet bejáratánál kéregetett.

Menjek hozzá egy marék szilvával?

De jött már visszafelé, valamit nyögtem,

ne haragudjon, s nyújtottam.

Hálás dadogása.

Mohó arca.

Ültem ott a napsütésben, magamban.