Liget.org   »   2012 / 10   »   Csorba Piroska  –  Két csend között
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=2603
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

 

Pár elhagyott pad – ócska bárka –

ring a gyepszőnyeg tengerén,

pirosra festett álmát vigyázza

sosem-volt, sosem-lesz égi lény.

 

Mélység és magasság nincsenek,

ha megfordítom: egyik a másik.

Az éjben eltűnnek a feketerigók,

csak kis sárga csőrük világít.

 

Egy apró bolond

szapora léptekkel gázol át

az innentől oda.

 

A tér két pontja

egymástól távol, kifeszítve,

nem érintkezhet soha,

ahogyan az ember, aki itt volt,

nem az, aki eljutott oda.

 

Szél leng, mint utolsó hang a szájon,

elnyel mindent az éjszaka:

a parkot, a padot.

Magamat nem találom.

Aki nincs, hogy menjen haza?

 

Hiába várja kert, ház, nyitott ajtó,

terített asztal, ágy melege –

ő már nincs, csak a vágyakozás,

ezzé lett: nincs is egyebe.

 

Így megmarad

a képzelt létben mindhalálig.

Nem születik.

Nem pusztul el.

Élet csak az, mi valóra válik.

 

A park lélegezni kezd, kitágul,

határtalanra nő.

 

Hajnaltól hajnalig ring az idő.