„megölték”

hallom hajnalban alkonyatkor

kora tavasztól késő őszig

hajtogatja a vadgalamb

s ha tudja is az ember

hogy a mélységből

föl-földuhogó

riadt hangzat

alakzat

jelentése szerteszét a mindennapi földgolyón

újra

meg

újra

valóban megtörténik

igaz

a dallamra hagyatkozva belefeledkezve

a burukkolásban rendületlen

értelemmel is kizökkenthetetlen

ritmikát érez

együtt a galambbal

s örül hogy él