Liget.org   »   2012 / 10   »   Pauljucsák Péter  –  Nyári szünet
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=2588
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

Rétek fellazult rostjaiból kifeslett

színes szálak a virágok,

nyújtózó ujjak. Rájuk pereg az alkony:

porfelhő, amit az ég fentről kirázott.

 

Isten unja már: tájat, metaforákat,

megtűr engem is, mint mindent –

jobb halkan beszélni. Fák árnyrácsa zár le,

össze minket e globális vadkempingben.

 

Hajnalok s aztán a nappalok: mind ékek,

törtfehér, rezgő viasztánc.

Lámpafényükben botorkál ember, állat

és angyal most, szünidei nyársziesztán.