Liget.org   »   2012 / 10   »   Gálla Edit  –  Álmatlanul
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=2587
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

Áltatom magam alvajárón várva,

hogy a lélek éje véget érjen,

reszketeg mozifilm a sötétben,

baljós mozigép az elme, tárva-

 

nyitva, zakatolnak titkos üzelmei,

kopott monokróm emlékkópiák

komoran villannak fel, hibák

és vakfoltok között sejtelmei

 

zaklatott jövőt vetítenek a vak

falakra – hová forduljak? El nem

bújtat a lágy menedék, a testem

sem, ez a ház csak ártó sugarak

 

célpontja: összeszűkült szemek lő-

réseiből tüzelő lenézés

szitává lövi az együttérzés

utolsó sáncát a szívben. Kellő

 

távolságot kell tartani: végtelent.

A háborgó múltat fiókba zárom,

az ébrenlét vasrácsait rázom,

várom a reményt, a virradó jelent.