Liget.org   »   2012 / 10   »   Vörös István  –  Ma hajnaltól tegnap hajnalig
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=2577
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

Már nem kel olyan korán a nap, nem

nézem az órát, de nem lehet kevesebb fél

hatnál. Talán háromnegyed is van. A kutya

még alszik, mégis arra ébredek, hogy ébreszteni

akar. Éjjel a hold sütött a fejemre, a sötétítő sem

zavarta, talán mert fakó sugarával maga is sötétített.

 

Megint utazásról álmodtam, egy elveszett csomag

helyén egy régebben elvesztettet találtam meg.

Este a kocsiban a kutya, alighanem végleg,

kikéredzkedett a szállító dobozából. Nyafogó

beszéde már nem macskáéra, inkább csecsemőére

emlékeztetett. Szeme zöldesen megcsillant,

 

egy szembe hajtó félreértette, és sűrűn hányta

a keresztet a volán mögött. Aludtam délután,

telefonhívástól telefoncsörgésig. A nappali alvás

sokkal mélyebbre visz a fény alá, az élet alá,

mint az éjjeli. Szerencsés esetben saját

haláloddal találkozol, együtt kávéztok, könyörög,

 

hogy menj futni, minél tovább élsz, annál tovább

él ő is. Voltam már, mondod, a sziget keleti

oldalán vízszintesen jött a reggeli hőség

mézédes fény formájában. Óbuda felé kerülve

jutott a hűvös árnyékból is. Tegnap hajnalban

tényleg a kutya orrának érintésére ébredtem.