Liget.org   »   2012 / 5   »   Handi Péter  –  Gyalogló
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=2495
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatás

A földre néz. Úgy ám – bólint a

cipôorr, és ritmikusan ismétli magát.

A gyaloglét ilyenkor elvezet

a betemetett bányák tárnáiba,

széncsillogás és léghuzat

elegye sündörög elô az agyvelô

csatornáiból, elvarázsol az el nem

mondott vagy meg nem hallgatott

mondatokhoz, amikor

másra tereltük a szót, a zavarót,

vagy éppen mást mondtunk, hogy

kényelmesebben essék az ülés,

a karosszékben feszengés

nélkül teljék el az est.

A magányos gyalogló

párbeszéde a cipôorral,

a monoton kérdésfeltevések

néha logikán túli területekre terelnek,

amikor már

nem állnak haptákba, menetre készen

a válaszok. Ilyenkor

improvizál a két vállra fektetett agyvelô;

válasz-e továbbgondolni a Petôfi-verset;

az Anyám tyúkja folytatásaként felötlô

anyám tyúklevese-lehetôséget;

ott van aztán a morgensterni Ló, amint

az ebédelô család mögötti tükörbe nézve

megrázza sörényét, mondván:

“Elkéne már egy mosás-berakás...”

A magányos gyalogló persze

elválhat a cipôorrtól. Egyszerûen

fölnéz, beengedi a világot.

Autók, falak, kertet gereblyézô

alakok értelme, megtervezett kollázs,

a jól ismert jelen alakzatai,

bensôséges díszletei a létnek,

de hát akkor maga is

visszazökken oda, ahonnan elgyalogolt.

Váltás kell ide,

most talán a Radetzky-induló.