stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Kállay Géza
Shakespeare-képek
jegyzet(részlet)

III. RICHÁRD


A történelem Globusán a felfelé vezető út vérfoltos csigalépcső. Fokain Richárd bicegve, lábát húzva lépked, mégis mindenki más előtt jár néhány lépéssel. „De én, aki nem játszani születtem… Ki torzult, félig-kész, s idő előtt // Küldettem el e lélegző világba, // Bénán s idétlenül, hogy a kutyák // Megugatnak, ha bicegek előttük … Úgy döntöttem, hogy gazember leszek”. Úgy tűnik, Richárd érti legjobban az idők szavát. Bár hátát szörnyű bűnök púpja nyomja, kihasznál mindent, amit lehet: senki sem erkölcsösebb, de mindenki gyengébb nála; környezete retteg a kiszámíthatatlan fordulatoktól, hát Richárd maga lesz a jól számító kiszámíthatatlanság; a nők átkozottul fanatikusak és képmutatók, ezért nőt szerezni épp királyi apósuk koporsója mellett lehet: „Kértek már asszonyt ilyen hangulatban? // Nyertek már asszonyt ilyen hangulatban? // Én nyertem, de nem tartom meg sokáig”. A fiatal hercegek annyira ártatlanok, hogy gyerekjáték a Towerben meggyilkoltatni őket; a londoni nép agyát annyiszor lúgozta ki a történelem, hogy mindent elhisz, még azt is, hogy Richárd megtért és mindenki javán buzgólkodó, jó keresztény lett belőle.


Csakhogy a vér nemcsak a bennfenteseknek, a lépcsőn felfelé igyekvőknek valóság. Kiütközik a spirálisan csavarodó lépcső körfalán is: közszemlére kerül. És nem csupán a lépcső csavarodik magába. Richárd annyi embert ölt meg, annyit száműzött, és annyi menekül előle, hogy egyedül marad a trónon. Mivel nagy formátumú, nagystílű bűnöző – mint később Claudius vagy Macbeth –, szembe mer nézni és szállni utolsó és immár egyetlen ellenségével: önmagával. Richárd szereti Richárdot, de Richárd retteg a Richárdot egyre jobban bekebelező szörnyeteg-Richárdtól. „Magamtól félek? Nincs itt senki más. // Én én vagyok, Richárd Richárd barátja. // Tán gyilkos van itt? Nem. Dehogynem: én.” Richárdot nem Richmond, a későbbi Tudor Henrik, Erzsébet királynő nagyapja győzi le a bosworthfieldi csatamezőn, hanem maga Richárd, még mielőtt az első csatakiáltás elhangzana. A belátás: megrendítő és nyereség, de már késő. A lépcsőt nem lehet csak úgy ripsz-ropsz lóra cserélni. A gonosz meglakolt, de a temetkezési vállalkozó, a hagyományosan fekete-fehér „jóember” Richmond aligha kárpótolhat egy ennyire sokoldalú, ennyire a – sötét – szíve közepéből játszó, ennyire színes, ennyire kivételes színész abgangjáért.

 

(Láng Anna Shakespeare-plakátjai megtekinthetőek az alábbi linken:)


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret