stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



DUNA
Török András
Simplicissimus egy fénykép fölött mereng
jegyzet

„ A volt és a lehetett volna közti különbség leheletvékony” – mondta Complicatus, mikor egyszer megint arról vitatkoztak, vajon miért nem az 1903-ban elkészült eredeti Erzsébet-híd épült újjá. Simplicissimus akkor még nem merte elismerni, hogy valaha nagyon tetszett neki az új híd.


Kétszáz méterre innen koptatta az iskola padjait, éppen csak nem látott ide a zenei általános harmadik emeleti sarokterméből. Nemhiába szorított az építőkért, minden sikerült nekik, határidőre elkészült a nagy mű. A csepegő esőben a csinosnak mondott, gömbölyded zongoratanárnője azzal fogadta: gyere, menjünk el megnézni az új hidat. Esernyő csak a tanárnőnél volt, de amúgy is csak minden második ember nyitotta ki. Nagyon büszke volt a hídra: úgy érezte, ezzel a finom, jó szagú asszonnyal együtt éli át, amit a híd pesti oldalán táblára véstek: „szocializmust építő népünk alkotó erejét” hirdeti a híd.


Amikor néhány év múlva megpillantotta fényképen a hidat, már egyáltalán nem értette, miért nem a régi hidat építették újjá. Akinek volt szeme, láthatta, mennyivel szebb volt. És egyáltalán nem emlékeztetett azokra a félelmetes roncsokra, amelyeket annyiszor nézegetett.


Simplicissimus azt tanulta fotóházbeli kollégáitól, hogy az a jó fénykép, amelyik láttán az ember nem kíváncsi arra, mi van a kereten túl. Akkor ez nem túl jó kép. És nem is túl őszinte fajta. A hajó és a félkész híd édeskés ellentétével próbál ámulatba ejteni. A pesti pilon tetejéről készült, így nem képes megmutatni, hogy az egyetlen hídelem milyen öldöklő magasságban függ. Az építést vezető mérnökökön kívül senki emberfia nem hitte el, hogy az egyre sokasodó elemek súlya egyre lejjebb húzza a majdani útpályát – és végül minden a tervek szerint alakul.


Látszanak az építők – az persze nem, hogy osztrákok, a korabeli lapok ezt mind megírták, szemlátomást nem szégyellték. Nem akarták ezt a kiemelten fontos ügyet a magyar ipar átlagos színvonalával kockáztatni…


Ma már – sokakkal együtt – megint tetszik a híd, és régen felismertem, hogy az eredeti szép Erzsébet keskeny volt, s ha olyan szélesre akarták volna újjáépíteni, mint a mai, de a régi arányokkal, akkor olyan magasra kellett volna építeni, hogy arra Dárius minden kincse sem elég… Talán ez volt a fő ok, mert egyébként a tervezők biztosan szerették a nagy elődöt, hisz pontosan követték az ívét. Vagyis ebben az esetben a volt és a lehetett volna közt hatalmas rés tátongott.


Mint ahogy ez sokszor megesik a mi városunkban, Budapesten.



Fotó: Bara István: Dunai gőzös az épülő Erzsébet hídnál (1964)


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret