Tegnap a kora délutáni órákban, városunk egyik köztiszteletben álló polgárát holtan találták az általa üzemeltetett üzlethelyiség hátsó irodájában. Három, közvetlen közelről leadott lövés végzett vele, és mivel a szóban forgó személy köztudottan szoros kapcsolatban állt bizonyos alvilági körökkel, óhatatlanul is felmerül a gyanú, hogy gyilkosság áldozata lett.
Azt hiszem, mindenki előtt nyilvánvaló, hogy például egy közönséges szívinfarktust követően aligha lennének lőfegyver által okozott sebek az áldozat egyes testrészein, és főként nem szám szerint három, mint a jelen esetben. Még az sem elképzelhetetlen, hogy éppen ezek a közvetlen közelről leadott lövések okozták az áldozat halálát, legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy amikor a kora délutáni órákban a segéd rátalált, az egész helyiség vérben úszott.
Véres iroda ide vagy oda, azért még nem kell mindjárt az ördögöt a falra festeni – mondanák egyesek, és mivel e jelentős mennyiségű kiömlött vért leszámítva, első látásra valóban semmiféle gyanús jel nem utalt gyilkosságra, nyilván azt sem lehet egyértelműen kizárni, hogy amikor a segéd rátalált, az áldozat éppen szokásos, délutáni sziesztáját végezte. Ez esetben viszont természetesen rögtön felmerül a kérdés, hogy akkor tulajdonképpen mi okozta a testén talált sebeket?
Lehet, hogy valaki közvetlen közelről háromszor rálőtt?
Mert ha valóban így áll a helyzet, akkor azt hiszem, nem szorul bizonyításra, hogy akivel ilyen csúnyán elbánnak, annak aligha támad kedve békésen szunyókálni, hiszen valószínűleg súlyosan megsebesül, sőt, esetleg el is halálozik, mint ahogy az egyébként jelen esetben is történt. Ha ez nem gyilkosság vagy legalábbis súlyos bűncselekmény, akkor nem tudom, minek nevezhetnénk.
Bárminek is nevezzük azonban, annyi bizonyos, hogy a segéd nem bűn­ügyi szakértő, ezért aztán nem is igen lehet csodálkozni, hogy kezdetben még csak a gyanú szele sem legyintette meg. Kétségkívül meglepődött ugyan, hogy az egész helyiség vérben úszik, de nem tulajdonított különösebb jelentőséget a dolognak, és – egyébként nagyon helyesen – úgy okoskodott, hogy csupán emiatt igazán kár lenne kenyéradó gazdáját felébreszteni. Mellesleg, ha esetleg mégis úgy dönt, hogy felébreszti, tervének megvalósítása valószínűleg kudarcba fullad, mivel a szóban forgó személy váratlanul elhalálozott.
Hogy konkrétan mi okozta a halált, azt most ne firtassuk, mindenesetre a segéd határozottan állítja, hogy valamivel korábban három lövés hallatszott az üzlethelyiség hátsó irodájából.
Egészen pontosan először csupán egyetlen lövés hangja ütötte meg a fülét, ám alighogy az első lövés eldörrent, újabb lövés hallatszott, majd rögtön aztán még egy, és talán az sem a véletlen műve, hogy az áldozat testén is pontosan három, azaz 3 lőtt sebet találtak. Lehet ugyan, hogy mindez egyáltalán nem lényeges, sőt, egyenesen félrevezető, de egy pillanatra se feledjük, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetekben még a leglényegtelenebb mellékszálat sem lehet egyértelműen a leglényegtelenebb mellékszállnak nevezni.
Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a szóban forgó személyt hidegvérrel agyonlőtték, és ha valóban így áll a helyzet, akkor ki merem jelenteni, hogy gyilkosság történt.
Persze erre rögtön felhozhatná valaki, hogy talán csak egy közönséges szívinfarktus végzett vele, és a mai, rohanó világban tényleg nem lehet egyértelműen kizárni ezt a lehetőséget. Tegyük fel, hogy valóban így történt, de akkor mit keresett ott az a rengeteg kíváncsiskodó? Miért gyűltek össze a legjelentősebb sajtóorgánumok tudósítói? Miért vonult ki a helyszínre nagy erőkkel a bűnügyi rendőrség? És főként, miért folytattak mindenre kiterjedő nyomozást?
Azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy valódi rejtéllyel állunk szemben.
És hogy ki az áldozat? Ezt egyelőre fedje jótékony homály.