Liget.org »
2010 / 1 » Mund Katalin
– A darwinizmus fogadtatása a 19. századi Magyarországon
http://www.liget.org/cikk.php?cikk_id=1881
1. Darwinizmus a magyar közgondolkodásban
A darwinizmussal a magyar olvasóközönség hamar megismerkedhetett. Jánosi Ferenc
az 1860. évi Budapest Szemlében a könyv megjelenése után fél évvel ismertette A
fajok eredetét, 1864-ben pedig Rónay Jácint írt Darwin műveiről. A főbb
munkákat magyarul először a Királyi Magyar Természettudományi Társulat adta ki.
1873-ban Dapsy László fordításában A fajok eredete a természeti kiválás útján;
1884-ben Török Aurél és Entz Géza fordításában Az ember származása és az ivari
kiválás – ezt 1897-ben Seress László újra lefordította.
Magyarország szellemi légkörére jellemző, hogy Darwin hamarabb részesült nálunk
elismerésben, mint Angliában. Csak 1879-ben tüntette ki a cambridge-i egyetem,
a Magyar Tudományos Akadémia viszont már 1872-ben tiszteletbeli tagjának
választotta, s 1875-ben a neves magyar zoológus, Margó Tivadar otthonában
kereste fel. Margó tanítványai és munkatársai a középiskolai oktatásba is
beépítették az új elméletet. Elsőként Pap János, a budapesti kegyesrendi
főgimnázium tanára 1875-ben „a középtanodák felső osztályainak használatára”
írott tankönyvébe írt egy fejezetet Darwin elmélete címmel.
A darwinizmus magyarországi gyors megjelenésében, népszerűségében nagy szerepe
volt az ország történelmi helyzetének. A forradalom és szabadságharc letörése
megsemmisíteni látszott a nagyra törő terveket és eszméket. Az ország katonai
igazgatás alá került, legjobbjaink menekülni kényszerültek, bujdostak vagy
börtönökben sínylődtek. Általános volt a kiábrándultság – és a kijózanodás.
Jogosult-e a bukással végződő forradalom? Nincs-e ellentét forradalom és
történelmi fejlődés között? Ezek a kérdések gyötörték az értelmiséget. S ahogy
a nyugati polgári fejlődés ellentmondásai nyilvánvalóvá lettek – többnyire a
munkásmozgalmakról, az utópista szocializmusról szóló híradások formálták a
közvéleményt –, még távlattalanabbnak tűnt a kép.
Kiutat kellett keresni az eszmei válságból. A politikai kudarcok után a
természettudomány ígért megnyugvást, megerősödtek a természettudományos
történelemszemlélet egyes elemei. Hiszen a természettudomány „örökérvényű”
igazságokat kínál, hitet erősít, hogy a történelmi remények szertefoszlása
idején is egyetemes érvényű a fejlődés, a haladás.
A magyar tudományos életben uralkodóvá vált az elképzelés, hogy a tudósnak
saját hazája felemelkedésén kell fáradoznia, mert munkássága így az egész
emberiség javát szolgálja. Tudomány és nemzet, polgári átalakulás és tudomány
elválaszthatatlan. A nép tudatlanságának megszüntetése csak a
természettudományos neveléssel, a tudás közvagyonná tételével lehetséges – az
áhított, szellemi virágzásnak és a hozzá társuló anyagi jólétnek is ez a
feltétele.
Bár az evolúciós eszme különféle változatokban meghonosodott a hazai
természettudományokban, a darwinizmus széles körű elterjedése csak a kiegyezés
után tapasztalható. A hazai kapitalizálódás gyors kibontakozására reflektálva
hamar megjelent a szociáldarwinizmus is, amelyben a szabadversenyes
kapitalizmust a természettörvények mintájára értelmezik. Müller Kálmán
1879-ben, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XX. Nagygyűlésén tartott
beszédével azonnal az érdeklődés középpontjába került. A „struggle for life” elvet
markáns szociáldarwinista formába öltöztette a szerző, természetessé, sőt,
erkölcsössé téve: „A gyáros például nem tör vetélytársa élete ellen – de
halálának hasznát sem venné, mert ketten is elfoglalnák helyét –, hanem azon
lesz, hogy jobb árukat készítsen. Az egyenes károsítás szándéka nélkül mindenki
vetélytársát iparkodik túlszárnyalni, használva magának és a köznek, mert csak
a versenyben rejlik a haladás csírája.” A munkáskérdést is a kiválasztódás
törvényének megsértése nélkül kell megoldani: „Mindazoknak, kiket a munkások
kérdése idegesekké tesz, kik azt erőszakosan elfojtani vélik, a
természettudományok egy tanáccsal bátorkodnak szolgálni: tanulmányozzák a
létért való küzdelmet; s meg fognak győződni, hogy van a munkásnak nem egy
panasza, amely jogos, hogy két keze legszorgalmasabb munkájával sem képes a
feltételeknek megfelelni; de meggyőződnek egyszersmind arról is, hogy a
munkásnak megfeszített ereje azért meddő, mert oktatva, különösen szakában
oktatva nincs.” Az oktatás visszahat az államra a munkás jobb
alkalmazkodóképességének biztosításával. Müller a záró részben megismétli:
„...a társadalomtudomány tárgya voltaképpen nem egyéb, mint a társadalom
darwinizmusa”.
Buzinkay Géza (1985) áttekintette az 1870-es évek hetilapjaiban megjelenő Darwin-képet.
A Vasárnapi Újság, valamint a Magyarország és a Nagy Világ (később
Ország-Világ) ún. „enciklopédiai” lapoknak nevezték magukat, mert célkitűzéseik
között szerepelt az ismeretterjesztés. Az „enciklopédiai” lapok 1871–72-es
évfolyamaiban 3 Darwin-portré, 3 könyvszemelvény (Az ember származásából és
Darwin első művéből), valamint a darwini tanokról szóló két elmélkedés is
megjelent. 1873-ban 3 részletet adtak közre A fajok eredeté-ből és szintén 3
részletben ismertették A kedélyhangulatok kifejezése az embernél és az
állatoknál című művet. Ezekben a hetilapokban néhány év alatt a darwinizmust
átfogóan ismertették. Később, 1877-ben Darwin egyik újabb cikkéről, 1881-ben
pedig egyik botanikai munkájáról írtak. 1882-ben két lapban jelent meg
Darwin-nekrológ.
A Vasárnapi Újságban 20 darwinizmust ismertető cikk jelent meg – a lapra
egyébként is jellemző volt az angol-orientáció. Ráadásul itt csoportosultak a
Természettudományi Közlöny szakemberei is (pl. Dapsy László, Petrovics Gyula,
Kvassay Jenő).
A darwinizmus forradalmasította a világszemléletet, óhatatlanul felvetette
vallás és tudomány viszonyát. A magyar közművelődési lapok is így értékelték.
Már az 1871-ben megjelenő első Darwin-interpretációnak is ez volt a fő
mondandója. Dapsy fontosabbnak nevezte tudományos szerepénél világnézeti
vonatkozásait. „A darwini tanoknak ugyanis szerintünk nem abban rejlik fő
horderejük, hogy a fajoknak nem külön teremtését, hanem egymásból származását,
s így az embernek is szükségképp egy hozzá legközelebbi alantibb állatfajból
való kiválását szándékszik bizonyítani; hanem abban, hogy mind e nagy
változások tényezőiül a 100 000 évekre terjedő időt és a körülmények
összhatását állítva fel, nézeteinket a teremtés kora és módja iránt tetemesen
megváltoztatják.”
A Vasárnapi Újság egyeztető szellemű volt: a darwinizmus elfogadásával együtt
fenntartotta a vallásos létértelmezést is. A Magyarország és a Nagy Világ
inkább materialista nézeteket hangoztatott. A legmagasabb igényű, a
természettudományi szakértelmiség tájékoztatását szem előtt tartó
Természettudományi Közlöny a darwinizmust átfogóan, számos képviselője
munkásságának tükrében, különböző területeken jelentkező eredményeinek és
következményeinek számbavételével ismertette. Az „enciklopédiai” lapok már csak
a legfontosabb vagy legérdekesebb eredményekről és néhány darwinista tudós
működéséről számoltak be. Spencerre is csupán egyszer történik hivatkozás, az
Ország-Világ 1883-i évfolyamában. Ez erkölcstani megjegyzés volt, utalva
Spencer 1875-ben magyarul is megjelent pedagógiai munkájára. A Képes Családi
Lapok nem csupán a darwinista tudósokról, de magáról Darwinról vagy tanáról sem
szólt. Bár néha közhellyé egyszerűsített célzásokat közölt.
A Természettudományi Közlöny szerzői elfogadták természettudományos eredményeit
is, materialista következtetéseit is. Az „enciklopédiai” lapok
természettudományos szempontból nem elemezték, hanem elismerték és elfogadták,
világnézeti vetületét beillesztették a keresztény vallásfelekezetek által
képviselt hagyományos világképbe – vagy legalábbis nyitva hagyták ennek
lehetőségét. Az egyeztető magatartás azokat az írásokat jellemezte, amelyek
közvetlenül Darwinról és tanairól szóltak. Azok a cikkek, amelyek Darwin
megnevezése nélkül ismertették tételeit, többnyire egyértelműbben pozitivista,
materialista nézeteket vallottak. E jelenségek egyik magyarázata Buzinkay
szerint, hogy a darwinizmus ellen feltámadó harc felszínes volt, szavakra és
jelszavakra épült, és csak a közvetlen megnevezésnél ismerte fel az ellenfelet.
A Képes Családi Lapok viszont ha egyáltalán megemlítette Darwint vagy tanait,
tudományos értékéről is szkeptikusan szólt, naiv érvek alapján.
Darwin és a darwinizmus megjelent az élclapokban is. A „majomtól származás”
alkalmas vicc-témának tűnt, a Borsszem Jankó Darwin halálakor így emlékezett:
„Az emberiség egyik legmakacsabb és legveszedelmesebb ellensége múlt ki az
imént Angliában, ahová a bölcs természet internálta. (...) behozta a ’létért
való küzdelmet’, melyet ő előtte nem ismertek, s ezáltal az összes emberiség
létét fölöttébb küzdelmessé tette. De még evvel sem érte be, hanem az ember
eredetét is a majomra vezette vissza, ami gyávaság, mert az élőktől félvén
azoknak őseit szidta majmoknak. (...) az állatok arckifejezéséről is írt
munkát, bebizonyítván, hogy az igazán emberi érzelmek az állatoknál, az igazán
állatiak pedig az embernél fordulnak elő. (...) Mint hiteles forrásból
értesültünk, a pokolban Darwin számára külön Siemens-féle kályhát állítottak
föl, mely egészen új rendszerű fűtéssel bír és 475 fok hőséget bír kifejteni.”
Mégis – a közhiedelemmel ellentétben – meglehetősen kevés „Darwin-karikatúrát”
találunk ezekben a lapokban.